Chris Carter: A ​keresztes gyilkos

Sziasztok!

Evezzünk egy kicsit más vizekre, konkrétabban a krimik irányába ezzel a könyvvel. Chris Carter véleményem szerint az egyik legjobb krimiíró jelenleg, én konkrétan falom a könyveit, és már alig várom, hogy a kezeim közé kerüljön egy újabb könyve. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy nem ez az első Chris Carter regény, amit olvastam, viszont időrendben ez számít az író első regényének, ezért ezzel szeretném kezdeni.

Az alapszituáció, hogy Los Angeles egyik elhagyatott házában egy kegyetlenül meggyilkolt fiatal nő holttestére bukkannak, tarkójába különös kettős keresztet véstek, mely a keresztes gyilkosként ismertté vált pszichopata jele. Viszont ez elméletileg lehetetlen, hiszen a gyilkost két éve elfogták.....vagy mégsem? A történet két főszereplője Robert Hunter és Carlos Garcia nyomozók, akikre nem vár egyszerű feladat a keresztes gyilkos kilétének felfedését illetően, ugyanis ez a gyilkos teljesen máshogy viselkedik, mint ahogy azt megszokhattuk. A bűntettek helyszínein semmilyen nyomot, szövetdarabot, hajszálat nem hagy, rendkívül precízen takarít el maga után, az áldozatok kiválasztása között semmilyen összefüggés sincs, illetve maguk az áldozatok között sincs észrevehető kapcsolódási pont. Ilyen körülmények között vágunk neki a nyomozásnak, mely a lehető legszürreálisabban alakul.

A könyv írója engem lenyűgözött a minden részletre kiterjedő tudományos, pszichológiai, orvosi fogalmak definiálásával, rendkívül részletesen és érdekesen írja le a sokak által ismert jelenségeket. Zárójeles megjegyzés, hogy én nagyon sokáig kacérkodtam a kriminálpszichológiai egyetemi mesterképzéssel, szóval számomra külön öröm volt olvasni ezt a könyvet, bátran ajánlom azoknak, akiknek hasonló az érdeklődésük.

A regény felépítése izgalmasnak mondható, ugyanis egy in medias res kezdéssel indítunk, és tulajdonképpen olvasás közben egész végig arra várunk, hogy mikor jutunk el az első pár oldalon belengetett körömrágós jelenethez.

Krimiről lévén szó, a központi elem természetesen a gyilkosságokon van, melyekből ugyan nincs olyan sok a könyvben, viszont azok rendkívül kreatívak, zaklatóak és gyomorforgatóak (tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott). Sokszor eszembe jutott, hogy te jó ég....az író hogy volt képes ezeket kitalálni....mi zajlott le a fejében, amikor ezeket kitalálta. És ezt abszolút pozitív értelemben gondolom, lenyűgözően lettek megvalósítva és kitervelve. A könyv bemutatja még emellett Los Angeles alvilági részét is: a prostitúciótól kezdve, a gyanús üzleteken át, egészen a drogmaffiáig, melyek folyamatosan új megvilágításba helyezik a nyomozást és a gyilkos kilétét.

Térjünk kicsit rá a regény szereplőire is. Véleményem szerint abszolút sikerült két komplex, érdekes karaktert alkotnia az írónak, akik a nyomozás során remekül kiegészítik egymást. Robert Hunter a magánéleti problémákkal küzdő, vérbeli nyomozó, kriminálpszichológus, aki kb. 10 másodperc alatt képes analizálni egy embert....tényleg lenyűgöző. Carlos Garcia a zöldfülű újonc, akit beosztanak Hunter nyomozó mellé. Vicces volt olvasni a kezdeti szkepticizmust és gúnyolódást, mely kettejük között zajlott, viszont az események vihara fokozatosan rákényszerítette  őket arra, hogy együttműködjenek és így egy igazán szép, baráti kapcsolat bontakozott ki kettejük között.

Összegezve bátran ajánlom a könyvet mindazoknak, akik kedvelik a tudományos magyarázatokkal tarkított, komplex és izgalmas történetszövést, a sokszor brutális gyilkosságokat és eseményeket, illetve a jól felépített, érdekes karaktereket. Természetesen a krimikre jellemző csavarok sem maradnak ki  a könyvből, tényleg érdemes bekészíteni magatok mellé élelmet, vizet, mert egykönnyen nem fogtok tudni elmozdulni mellőle.

Primark...ahol a legfegyelmezettebb Potterhead is elveszíti a fejét

Sziasztok!

Instagramon megígértem nektek, hogy részletesebben is mesélek  blogon nektek a Primark-os kiruccanásunkról. Lássuk is a medvét. 

Már nagyon régóta terveztük Miklóssal, hogy el szeretnénk menni Bécsbe a Primark-ba, de sehogy sem tudtuk összehozni a dolgot. Jogsink még nincs, így esélytelen volt, hogy autóval eljussunk ketten shoppingolni. Vonattal nem akartunk menni, mert tudtuk, hogy sok cuccal fogunk hazajönni az első körben, így nem akartunk felesleges szenvedést okozni magunknak. Sem a család, sem pedig a barátok nem terveztek autóval kiruccanni, így igazán magunkra voltunk utalva. 

Fél éve találtunk rá a Szanyobusz - Primark utazzunk együtt nevű Facebook csoportra. Sokat gondolkodtunk, de valahogy nem mertünk nekivágni az útnak. Nem ismertük a szervezőket, így kicsit féltünk beleugrani az ismeretlenbe. Mindig néztük a képeket, hogy mennyi remek cucc van a boltban, de sokáig nem vettük rá magunkat a jelentkezésre. Nincs is igazán jó magyarázatunk erre. Nyilván tartottunk az ismeretlentől, de lustaság is volt ebben bőven. 

2 hete megelégeltük a dolgot és arra jutottunk, hogy végre lépünk. Jelentkeztünk a buszos útra. Fejenként 6.500 Ft-ba kerül az út, de most kifogtunk egy akciót és így csak 4.500 Ft-ot fizettünk fejenként. Ennek az utazásnak az a lényege, hogy a vásárolni vágyó embereket egy busz elviszi a Shopping City Süd nevezetű hiperszuper bevásárlókomplexumba, majd délután fogják és hazaviszik Budapestre a csapatot.

A busz reggel 6 órakor indult a Hősök teréről, ami be kell vallanunk őszintén mélyen érintett minket. A biztonság kedvéért korábbi busszal mentünk (még szerencse, hogy van közvetlen busz a Hősök terére és nem kellett hajnalok hajnalán még az átszállással is bajlódni), ami nagyjából háromnegyed 5-kor indult a legközelebbi buszmegállóból. Mondanom sem kell, hogy amilyen izgatottak voltunk, legalább annyira fáradtnak is éreztük magunkat. Nem mi voltunk az elsők, így első lépésben feltérképeztük, hogy ki hogyan utazik vásárolni. Utazás előtt kaptunk egy kis levelet a fontos tudnivalókról, így tudtuk már hogyan kell készülni, de azért erősen meglepődtünk. Mi egy utazótáskát vittünk magunkkal, mert minden vásárolt cuccot le kellett tenni a busz aljába, de amikor láttuk, hogy vannak emberek akik 2 bőrönddel terveznek jönni erősen elgondolkodtunk az életünkön és azon, hogy elég lesz-e a táskánk. :D

A busz teljesen korrekt volt, egy valamit azonban elmesélek nektek. Miklóssal üldöz minket a lábtartó átok. De komolyan! Az utóbbi időben minden egyes alkalommal megszívtuk, és soha nem működtek megfelelően. Szerencsére azért ez az út nem volt olyan hosszú, hogy kellemetlen legyen a hiánya, de nagyban emelte volna  a komfortérzetünket, ha működik. Na de mindegy is...soha ne legyen nagyobb problémánk. Az út kellően eseménytelen volt, oda és visszafelé is megálltunk egyszer egy benzinkúton. 

Nagyjából fél 11 körül érkeztünk meg a bevásárlóparkba, onnantól kezdve egészen délután 4 óráig a magunk urai voltunk. Délután 1-kor volt lehetőség arra, hogy a már megvett cuccokat bepakoljuk a buszba, ez azért sokat dobott mindenki helyzetén. 

A Shopping City Süd egy hatalmas bevásárlócentrum, mindenféle bolt van, ami szem szájnak ingere. Mi nem sokat nézelődtünk, bevallom becsületesen kb. csak a Primark-ot céloztuk meg. A bolt elég nagy és hihetetlenül sokat lehet benne nézelődni. 

Elég célirányosak voltunk, tudtuk, hogy sima ruhákat nem akarunk vásárolni. Csak Harry Potter, Disney, Marvel és esetleg Trónok harca dolgokra utaztunk. Továbbá pár nagyon kedves barátom kérésére megrendeléseket is teljesítettünk. Sajnos nem sikerült mindenkinek mindent beszerezni (bocsi Helén, tényleg....) de azért nagyon igyekeztünk mindenkinek megtalálni, amit igazán szeretett volna. 

Az Instagramon már láthattátok, hogy miket vettünk, de majd a bejegyzés aljára berakom nektek újra a képeket. 

A legnagyobb szerelem számomra a barna táska a hozzá illő pénztárcával. Azonnal bele is pakoltam a dolgaimat, holnap már azzal megyek dolgozni. Amúgy ez a kis szépség már többször szembe jött velem az interneten, ezért ezt szerettem volna a legjobban megvenni. Nagyjából 15 perces céltalan bolyongás után meg is találtam, és már csak három darab volt belőle. Azonnal bedobtam a kis bevásárlókosárba. Amúgy sokat elmond az egészről, hogy itthon, amikor kipakoltuk a táskánkat találtunk olyan dolgokat is, amikre nem is emlékeztünk. A viselkedésünk valahol a mérgezett egér és az 5 éves kisgyerek egy édességboltban fura egyvelegéhez volt hasonlítható. Teljesen meg voltunk kergülve a kínálat és a sok csoda láttán. 

A vásárlás során igyekeztem a leendő nyereményjátékomhoz is vásárolni (bár ha így folytatom még karácsonyra sem lesz meg a 2.000 feliratkozó) és egy molyos ajándékozásra is szerettem volna pár apróságot beszerezni. Amúgy nagyjából sikerült mindent megvenni, amit szerettünk volna, szóval igazán szerencsések vagyunk. 

A másik nagy kedvencünk (és a reakciókat tekintve nektek is) a Marvel pulcsi. Képzeljétek el ennek is nagyon vicces a története. Összesen kétszer voltunk a boltban, egyszer délelőtt és egyszer délután. Délelőtt nagyon sok cuccot vettünk, nagyjából a termékek 90%-át. Délután mikor visszamentünk egyszer csak Miklós ledermedt és a következő mondat hagyta el a száját.."Azt a pulcsit honnan szerezted barátocskám"...majd meredten bámult  egy a pulcsit tartó srác felé és azt ismételgette, hogy neki KELLLLL egy Marvel pulcsi. Tavaly az esküvőn is már kimondtuk, hogy jóban rosszban...és én már amúgy is tele voltam Harry Potter cuccokkal és már a Stitch pocakmelegítőmet is szorosan a kezemben tartottam, így beadtam a derekam és lázas keresgélésbe kezdtünk. Még jó, hogy egyikünk sem magasabb 165 cm-nél, mert az egyik alsó sorban megtaláltuk ezt a csodát. Szerintem Miklós rekordot döntött, nagyjából 1 tized másodperc alatt lekapta, felpróbálta és bedobta a kosárba. Ez az igazi produktivitás. 

Más izgalmas dologról nem igazán tudok beszámolni. A bolt nagyszerű, az eladók nagyon kedvesek voltak. Sokat korzóztunk a boltban, el sem hiszitek de konkrétan közel 10.000 lépést összehoztunk aznap. Ami feltűnt, hogy a méretek kicsit mások, legalábbis én nagynak éreztem azokat a pulcsikat, amiket felpróbáltam a méretemben. 

Nem tartom drágának a dolgokat, szerintem abszolút pénztárcabarát a hely. Kivéve akkor, ha Ti is fel akarjátok vásárolni majdnem a fél készletet, mert akkor konkrétan egy kisebb vagyont ott fogtok hagyni. 

A társaság igazán korrekt volt. Elvittek és hazahoztak minket. Amit ígértek azt abszolút teljesítették. Nagyon segítőkészek amúgy, ha valakinek bármi problémája van, eltéved, vagy előre látja, hogy nem ér oda  buszhoz van lehetősége beszélni a kísérővel. Mindenki megkapta az elérhetőségeket és a mi számunkat is tudták, így probléma esetén adott volt a kommunikáció lehetősége. Mi nem kérdeztünk semmit, mentünk a tömeg után és bíztunk abban, hogy két felnőtt ember telefonnal és mobilnettel csak nem téved el egy bevásárlócentrum közepén. (Spoiler alert...nem csak nem tévedtünk el (annyira), de haza is hoztak minket. :D ) Ebédelni is van lehetősége az embernek, szóval ha valaki nem akar, akkor nem kell egy napi hideg élelmet csomagolnia és utaztatnia. 

Legközelebb biztos okosabbak és ügyesebbek leszünk, majd figyelünk arra is, hogy több üzletet is megnézzünk magunknak. 

Összességében mi nagyon jól éreztük magunkat és biztosak vagyunk abban, hogy decemberben újra elutazunk a társasággal. Az biztos, hogy nem viszünk magunkkal 2 bőröndöt, jó lesz nekünk a kis sporttáska is. Ha gondoljátok keressetek rájuk Facebookon, tényleg csak ajánlani tudjuk a csapatot. Hatalmas segítség annak, akik nem tudnak egyénileg elutazni, de mindenképpen szeretnének végre eljutni egy Primark-ba. Nagyon elfáradtunk és a pénztárcánk szerintem azóta is sír egy sarokban, de abszolút megérte a dolog. :)

A csoport linkja, ha esetleg ti is érdeklődnétek az út iránt: https://www.facebook.com/groups/1218516358166369/

Képek:

 

 

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

A Kis tüzek mindenütt című könyv a Könyvfesztivál óta csücsült a polcomon. Nagyon sok jót olvastam róla más bloggereknél, így roppant kíváncsi lettem rá. Képzeljétek, mikor az Európa Könyvkiadónál a pénztárnál jártam, a hölgy elmosolyodott és kedvesen közölte velem, hogy ez az egyik kedvenc könyve. J Ezzel a lendülettel megvettem az írónő másik könyvét is, de annak az elolvasása még várat magára sajnos. Remélem nemsokára azt is el tudom olvasni.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de néha úgy érzem, hogy eltemetnek a könyvek. Olyan sok minden van, amit el szeretnék olvasni…úgy érzem, hogy soha nem érek a listám végére. Az olvasatlan könyvek csak gyűlnek és gyűlnek, a könyvespolcom pedig folyamatosan dagad. Ellenállhatatlan késztetést érzek minden egyes alkalommal, amikor egy szimpatikus könyv megjelenik és képtelen vagyok arra, hogy otthagyjam a boltban. Azt hiszem bookaholic vagyok… No de mindegy, térjünk vissza a könyvünkhöz. Az úgyis sokkal érdekesebb, mint az én függőségem. J

A történt szerint Shaker ​Heights Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa. A házak színétől kezdve, a szabályos keresztutakon át és a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson (Elena) négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena igazi mintapolgár. Újságíróként dolgozik, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása mindig és minden helyzetben.  Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a fotóművész, valamint tinédzser lánya, Pearl.  Mia és lánya a Richardson családtól bérelnek házat. Rövid idő alatt nemcsak albérlők lesznek, hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni.  A rejtélyes múltú Mia  felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja. Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban.

A Kis tüzek mindenütt rendkívül jól megírt és zseniálisan felépített történet. A karakterek nagyszerűek és rendkívül életszerűek. A könyvben komoly erkölcsi kérdéseket feszeget az írónő. Bevallom, nagyon sokat gondolkodtam én is az olvasás során. Ki a gyermek igazi anyja, aki örökbe fogadja, vagy az, aki megszülte? Milyen jogai vannak egy édesanyának, ha lemond a gyermekéről, de vissza szeretné kapni? Egy gyermek elhelyezésénél vajon elég indok-e, ha csak a szülők anyagi helyzetét vesszük figyelembe? Mindenki megérdemli a második esélyét? Milyen az ideális anya-gyermek kapcsolat?

Az írónő a könyv szereplőin keresztül kitűnően ábrázolta az anyaság igazi szerepét és fontosságát. Emellett megismerhetjük azt is, hogy nem minden tökéletes, ami annak látszik. Az írónő bemutatja csendes kisvárosban kirajzolódó faji feszültségeket és a háttérben megbúvó előítéleteket is.

Az anyaság sokféle módon jelen van a könyvben. Megismerhetjük Mia és Pearl kapcsolatát, Elena kapcsolatát két lányával Lexie-vel és Izzy-vel, Linda McCollught-t az örökbe fogadni kívánt kisbabával, és a kisbaba és a biológiai anya kapcsolatát. Az olvasás során sokat gondolkodtam ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáján. Azon, hogy melyik kapcsolat ideális, és melyik az, amelyik egyáltalán nem működik megfelelően. Azon, hogy mennyire fontos a szülők érzelmi támogatása, és hogy mennyit jelent ennek a támogatásnak a hiánya.

Mia és Elena tökéletes ellentettjei egymásnak, a két nő gondolkodása nagyon eltér egymástól.

Elena számára mindennél fontosabbak a szabályok. Feketén és fehéren látja a dolgokat, nincsenek számára átmenetek. Mia sokkal lazább nő és megtanulta, hogy a dolgok nem mindig olyan egyértelműek, mint amilyennek látszanak.

  

A regény olvasása során megtanulhatjuk mi is, hogy milyen elképesztően fontos a kommunikáció és mennyire tönkre tehet egy családot és egy egész életet az, ha eltemetjük magunkban a múltat. A bosszú pedig ritkán vezet jóra. 

A regény elbeszélésmódja nagyszerű. A könyvben az írónő nem árul zsákbamacskát. Leírja, hogy mi is fog történni majd a kötet végén. Ebben a történetben nem az a fontos, hogy mi fog történni, hanem az, hogy milyen út vezet majd a végkifejletig.

Nagyon tetszett, hogy megismertük a szereplők múltját is. Minden kérdésre választ kapunk az olvasás során. Megtudjuk, hogy Elena és Izzy kapcsolata miért is olyan bonyolult és azt is, hogy Pearl miért nem ismeri az édesapját.

A történet kevésbé összetett, azonban a különböző összefonódó szálak miatt izgalmas és letehetetlen. Bár tudjuk, hogy mi lesz a regény vége, mégis lebilincselő élmény olvasni.

Az írónő zsenialitását mutatja, hogy a könyvben az összes szereplő gondolatait és érzéseit megismerjük. Celeste Ng nagyon ügyesen bánik a szavakkal és a karakterekkel is. A szereplők jelleme tökéletesen kirajzolódik előttünk, ami a későbbiek során egyre árnyaltabbá és árnyaltabbá válik. Megértjük, hogy mit miért tesznek és azt is, hogy valójában miként gondolkodnak az adott dolgokról.

Összességében a könyv egy kemény és nehéz témákkal foglalkozó mű. Bár a cselekmény kevésbé összetett, mégis izgalmas és olvasmányos.  Mindenképpen olvassátok el, akkor is, ha idegenkednek a szépirodalomtól. Nekem hatalmas kedvenccé vált, alig várom, hogy nekiálljak az írónő másik könyvének.