K. A. Tucker: The ​Simple Wild – Az egyszerű vadon + Nyereményjáték

Sziasztok!

Új regény jelent meg K. A. Tucker tollából a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, amiben ezúttal az alaszkai vadonba kalauzolja el olvasóit az írónő. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Calla miképpen néz szembe a vidéki élet, a családi kapcsolatok és egy mogorva pilóta okozta kihívásokkal, tartsatok a turné bloggereivel és játsszatok Az egyszerű vadon egy példányáért. 

A ​sors ismétli önmagát?

Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.

Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.

Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.

Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is?

K. A. Tucker neve nem volt ismeretlen számomra, de valahogy soha nem jutottam el addig, hogy megismerjem az eddig magyarul megjelent regényeit. A Tíz apró lélegzet című kötet már a polcomon csücsül egy ideje, de valahogy soha nem volt időm arra, hogy elolvassam. Mikor megláttam, hogy érkezik az írónő új sorozata egy másodpercig sem gondolkodtam, mindenképpen szerettem volna megismerni Calla történetét és nem utolsó sorban az írónő stílusát. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet és annak ellenére, hogy egy Rubin Pöttyös könyvről van szó, óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. 

A történet szerint Calla az ízig-vérig nagyvárosi lány édesapja betegségének hírére életében először Alaszkába repül, hogy a lehetőségekhez képest bepótolják az elveszett éveket. Rengeteg első ránézésre talán bagatell nehézséggel kell megküzdenie, amelyek hatására akár felszínesnek is tűnhet a főszereplőnk. Ugyanakkor fontos, hogy még véletlenül se essünk Jonah hibájába és érdemes nem elhamarkodott döntést hozni a lány személyiségét illetően. Olvasás közben a kanapénk, vagy kedvenc olvasósarkunk kényelmében könnyen ítélkezünk, de tegyük a kezünket a szívünkre. Vajon mi hogyan reagálnánk hasonló helyzetben? Vajon mennyire elvárható, hogy egy nagyvárosi lány, aki a mindennapok nyüzsgéséhez, állandó és hibátlan internethez van szokva, minden probléma nélkül egy csettintésre megszokja az új helyzetet és ne essen olykor abba a hibába, hogy összehúzott szemmel és állandó ítélkezéssel tekintsen a világba? Mi nem pontosan ugyanezt tennénk az első napokban? Vajon mi képesek lennénk megváltozni és a mindennapokat elcserélni egy nyugodtabb, ámde sokkal nehezebb életformára? Alaszkában az élet nem csak játék és mese, a kis falvak ki vannak szolgáltatva az időjárásnak és a repülőgépeknek. Sokan csak úgy kapnak ellátmányt, hogy néhány örült pilóta a veszélyre fittyet hányva eljuttatja az ott élőknek azokat a dolgokat, melyek a mindennapi élet alapjait képezik. Az emberek szoros közösséget alkotnak. Bár nem egyszerű az élet, mégis boldogan vallják a zord Alaszkát otthonuknak. Kicsit szégyellem magam, mert bevallom nem tudok túlságosan sokat erről az államról. Talán csak egy régi sorozat, a Miért éppen Alaszka? jut róla eszembe, de ezen kívül nem sokat tudtam róla, így teljesen bele tudtam élni magam Calla karakterébe. Minden egy információmorzsa újdonság volt számomra is és ahogy haladtunk előre a történetben én is kezdtem úgy érezni, hogy talán még sem lehet olyan rossz ott élni. A vidéki életnek is megvannak a maga szépségei, főleg akkor, ha valaki megismer egy szexi jetit, akarom mondani pilótát. 

Jonah és Calla kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, igazából két szó jutott róluk eszembe: büszkeség és balítélet. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy mindketten túl gyorsan ítélkeztek és képtelenek voltak meglátni a másik igaz valóját. Sokkal egyszerűbb volt a cinikus megjegyzések, évődések mögé rejtőzni, mint beismerni, hogy egy kicsit is szimpatizálnak egymással. Egy idő után azonban megtörik a jég és a két fiatal elkezd közeledni egymáshoz. De vajon az élet megismétli önmagát? Calla szíve is összetörik a Vadonban és úgy menekül majd vissza Torontó városába? Vajon örökölhető ez a sors és a lány sorsa már a találkozásuk pillanatában megpecsételődött? És ami talán a legfontosabb kérdés. Vajon ez a kaland kudarcra van ítélve, vagy képes egy igazi "vadember" és egy nagyvárosi lány kompromisszumot kötni a boldogság érdekében? 

Mindkét szereplő, óriási fejlődésen megy keresztül. Calla, az elkényeztetettnek tűnő, Barbie baba fokozatosan eltávolodik nagyvárosi önmagától és képes lesz élvezni az egyszerűbb, és nyugodtabb környezetet is. A smink, a márkás ruhák, a rengeteg kozmetikum igazi védőburkot jelentettek számára, egy idő után azonban a természetesség jelenti számára a normalitást. Ahogy visszatekint magára, már meg tudja érteni, hogy Jonah kezdetben mért volt bele bizalmatlan, végtére is ki visz magával magassarkút Alaszkába? A lány sokáig csak édesanyja szemével látta Alaszkát, hiszen soha nem járt ott, kisgyerekként hagyták el az államot. Rengeteg előítélettel érkezett, magában hordozta édesanyja keserűségét és nyugtalanságát is. Ahogy azonban egyre több időt töltött az ott élő emberek társaságában elkezdte meglátni mindazt a szépséget és értéket, amelyről édesapja képtelen volt lemondani. Calla rengeteg haraggal a szívében érkezett meg a repülőtérre, hiszen mit remélhet egy olyan férfitől, aki éveken keresztül csak csalódást okozott számára? Az ott töltött idő azonban ráébreszti őt, hogy minden történetnek több oldala van és korántsem olyan egyszerű és egyértelmű a helyzet, ahogy ő azt gondolta. Rájön, hogy nem csak édesapja volt a hibás, talán neki is erőfeszítést kellett volna tenni annak érdekében, hogy fennmaradjon a kapcsolat közöttük. Nem volt könnyű dolga, hiszen édesanyja hiába él szerető kapcsolatban új párjával, a szíve mindig visszahúzta őt Wrenhez, a lány édesapjához. A kettejük közötti szakadék azonban olyan mély és áthidalhatatlan volt, hogy sajnos a boldog befejezés nem adatott meg számukra. Calla édesanyja képtelen volt megbékélni Alaszkával, Wrent pedig a szíve és a kötelességtudata tartotta ott. A problémákat soha nem beszélték meg egymással és a több ezer kilométer sem segített a helyzeten, így szépen fokozatosan a férfi kisétált a lány életéből, egészen addig, amíg egy titokzatos nő nem közölte Calla-val édesapja betegségének a hírét. Jonah, a fiatal pilóta apafiguraként tekintett Wrenre, és legalább annyira szerette Alaszkát, mint ő. Mikor Calla megérkezett a lány azonnal beskatulyázta őt és sokáig ellenségesen viselkedett vele. Nyers és őszinte viselkedésével azonban felnyitotta Calla szemét és óriási szerepe volt abban is, hogy apa és lánya nyitni kezdett egymás felé. 

Kettejük évődése sokszor vicces volt, néha azonban bevallom, fogtam a fejemet. Nem igazán szeretem a káromkodásokat, szóval az ilyen típusú párbeszédek nem tartoztak a kedvenceim közé. Persze tisztában vagyok, hogy egy ilyen típusú könyvnél a szépirodalmi nyelvezet nem lehet elvárás, ne értsetek félre nem is erre gondolok, egyszerűen csak az én egyéni ízlésemnek néha túlságosan szabadszájúak voltak a szereplők. 

Nagyon kedveltem a mellékszereplőket is, Agnes-t a hölgyet, aki telefonált Calla-nak és a lányát Mabelt is. Ők tették igazán teljessé a regényt. Rengeteget segítettek a beilleszkedésben, és Wren támaszai voltak a hosszú évek során. Wren Calla édesapja az a típusú ember, aki képtelen kifejezni az érzelmeit és a bonyodalmak elkerülése végett inkább néma marad és csendben szenved. Az évek során sokszor képtelen volt magyarázatot adni arra, hogy miért nem látogatja meg lányát Torontóban, végül olyan éles szakadék keletkezett közöttük, melyet már képtelen volt segítség nélkül átlépni. 

Az első másodperctől kezdve drukkoltam, hogy ne legyen késő Wren és Calla számára és képesek legyenek egymásra találni és valamilyen módon bepótolni az elvesztegetett éveket. Hiszen addig kell a szeretteink mellett lennünk, amíg lehetőség adódik rá. Lehet bármilyen vita közöttünk, történhetett bármilyen megbocsáthatatlannak tűnő dolog, a végén azt fogjuk a legjobban sajnálni, hogy nem simítottuk el a közöttünk lévő feszültséget, amíg még volt rá a lehetőségünk. Bármennyire is nehéz, a saját lelki békénkért muszáj megtenni ezt a lépést. Szerencsére ezt Calla is felismeri, így szépen fokozatosan elindulnak az édesapjával a megbocsátás útján. A kérdés csak az, hogy milyen súlyos Wren betegsége és mennyi idő adatik meg számukra?

A borítót nagyon szerettem, tökéletesen visszaadja a regény hangulatát. Örültem, hogy nem egy szexi pilóta van az elején, mert bármennyire is kedveltem Jonah karakterét, a félmeztelen szexifiús borítókat nem csípem annyira. 

Összességében nekem nagyon tetszett Az egyszerű vadon és bevallom óriási lelkesedéssel várom a folytatásokat. Az egyszerű vadon egy nagyszerű történet arról, hogy mekkora ereje van a megbocsátásnak, és hogy sosincs késő újrakezdeni a dolgokat. Bemutatja, hogy soha semmi sem fekete, vagy éppen fehér és nem szabad túlságosan hamar ítélkezünk. Calla karakterén keresztül bepillantást nyerhetünk az alaszkai élet mindennapjaiba és abba, hogy egy nagyvárosi lány is megtalálhatja a helyét még egy olyan helyen is, mint Alaszka. A boldogság és a szerelem mindig a legváratlanabb helyeken talál ránk, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk vele és mennyire vagyunk bátrak, hogy felvállaljuk az érzéseinket és küzdjünk egy kapcsolatért. Mindkét szereplő (Calla és Jonah, de igazából még Wren is), szóval akkor mindhárom szereplő óriási fejlődésen megy át, nagyon izgalmas volt végigkövetni őket ezen az úton. Már alig várom a folytatást, remélem nem kell majd rá sokat várni.

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regényből kiindulva egy igaz-hamis játékot hoztunk Alaszkával összefüggésben. Minden állomáson találni fogtok egy állítást Alaszkával kapcsolatban, a feladat pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az állítás igaz vagy hamis.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN ÁLLÍTÁSOM

Alaszkában található Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Denali.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.19. Könyvvilág

07.21. Veronika’s Reader Feeder

07.23. Kelly és Lupi olvas

07.26. Csak olvass!

07.27. Fanni’s Library értékelés

07.29. Fanni’s Library extra állomás

Jessica Townsend: Kámforkór - Morrigan Crow nagy dobása (Nevermoor 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a bloggereink által imádott Nevermoor harmadik része! Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjainak folytatásáról, tartsatok velük! Ráadásul, ha ügyesek vagytok, a blogturné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Lélegzetelállító és lebilincselő sorozat egy elátkozott lányról, Morrigan Crow-ról, aki a halál torkából megmenekülve egy varázslatos és szabad világban, Nevermoorban találja magát. Morrigan és barátai sikeresen túlélték az első tanévet (ami nem kis szó!), és immár büszke tagjai a Csudálatos Társaságnak. Bizonyították a 919-es egység iránti lojalitásukat és komoly részt vállaltak a Rémséges piac felszámolásában. Most Morriganre új kaland vár: igazi Csudamívessé kell válnia, méghozzá egy meglehetősen szokatlan tanulási módszerrel. Mindeközben egy furcsa és ijesztő betegség üti fel a fejét Nevermoorban. A békés csudállatok egyik pillanatról a másikra vérengző fenevadakká válnak. Ahogy nő az áldozatok száma, úgy nő az elégedetlenség és a pánik. Morrigan pedig azzal szembesül, hogy egyedül rajta áll, meg tudja-e fékezni a kámforkórt, akár annak árán is, hogy magát eddig sohasem látott veszélybe sodorja…

Most, hogy elolvastam a sorozat harmadik részét is, be kell vallanom valamit. Az az igazság, hogy mikor megjelent a Nevermoor sorozat első része nagyon tartottam a könyvtől. Azt olvastam mindenhol, hogy a Harry Potter rajongók imádni fogják, továbbá egyre többen írtak arról, hogy mennyire sok párhuzamot fedeztek fel a két világ között. Egyszerűen imádom J.K. Rowling varázsvilágát és hihetetlenül nagy hatással volt rám a sorozat, sokáig nem is olvastam más fantasy könyvet, mert attól tartottam, hogy soha semmi nem fog már ekkora hatással lenni rám. Az olyan könyvektől, amik pedig hasonlónak tűntek egyszerűen viszolyogtam. A sok pozitív visszajelzés és a csodálatosan csudálatosan hívogató borító azonban megtette a hatását és én is belevetettem magam Morrigan Crow történetének megismerésébe...és milyen jól tettem, hiszen óriási kedvencet avattam. Teljesen magába szippantott az első rész, aztán persze a második is, szóval szavakkal talán ki sem lehet fejezni, hogy mennyire vártam a harmadik kötet megjelenését. A Nevermoor jelenleg az egyik legkedvesebb fantasy sorozat a szívemnek, nagyon izgultam, hogy a Kámforkór című kötet milyen kalandokat rejt majd a számomra és a többi rajongó számára. 

Szerencsére ebben a kötetben sem kellett csalódnom, és talán még az első két résznél is jobban tetszett. A regény középpontjában a kámforkór áll, ami a csudállat populációt veszélyezteti. Nem tudom mennyire emlékeztek a csudállatokra, de a történet szerint ők olyan élőlények, akik egyszerre emberiek, ugyanakkor nagyon hasonlítanak az állatokra is. A kór hatására a békés csudállatok egyik pillanatról a másikra vérengző fenevadakká válnak és ezzel nem csak a mások, hanem saját testi épségüket is veszélyeztetik. Kezdetben ez a betegség nagyon hajazott számomra a Zootropolis című mesében látottakra, ahol a húsevő állatok vadultak meg egy titkos szer hatására, ahogy azonban haladtunk előre a történetben szép lassan rájöttem, hogy a két történet csak nyomokban hasonlít egymásra és Jessica Townsend regénye kreatív és egyedi módon dolgozta fel ezt a szálát a cselekménynek. 

Ahogy egyre több csudállat betegszik meg és veszti el igaz valóját, úgy kezd elszabadulni a pokol a városban. A félelem nagy úr, olykor még a legjózanabb gondolkodású ember is áldozatául eshet. Szomszédok kezdik el lesni egymást, régi barátok kezdenek el ellenségként tekinteni egymásra. Mindennapossá válnak a zavargások, egyre többen követelik, hogy a Társaság kiálljon és magyarázatot adjon az új jelenségre és tegyenek végre valamit annak érdekében, hogy újra biztonságossá váljon Nevermoor városa. Ezzel párhuzamosan Morriganra rendkívül izgalmas kaland vár. Végre teljesül a vágya és fokozatosan bepillantást nyerhet a csudamívesség fortélyaiba. A tanulási módszer, mellyel megismertetik kissé furcsa és szokatlan, de a segítségével Mog rengeteget fejlődik és elindul azon az úton, hogy a régiekhez hasonlóan ő is hatalmas Csudamívessé válhasson. Imádtam ezeket a fejezeteket, hiszen mióta kiderült Morrigan tehetsége, azóta izgatja az én fantáziámat is, hogy mire lehet képes. 

Morrigan karaktere egyre jobb és jobb lesz, szép lassan képes lesz levetkőzni régi életének fájdalmas láncait és szép lassan, de biztosan képes lesz arra, hogy élvezze az életét új otthonában. Olykor még rátör a fájdalom és a magány érzete, de azán megrázza magát  és megy tovább. Ilyenkor mindig emlékezteti magát, hogy boldog és a nincs nála szerencsésebb lány az egész világon, hiszen rengeteg olyan ember veszi körül őt, aki szereti és nem csak vérségi kapcsolat révén lehet valakinek igazi családja, a szeretet az, ami összeköti az embereket. Mog pártfogója Jupiter ebben a kötetben sem unatkozik, a kámforkór miatt rengeteget van úton, nem kíméli magát, fontos számára, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen embernek és csudállatnak egyaránt. Nagyon szeretem őt, határozottan ő az egyik kedvenc szereplőm, bármikor szívesen meglátogatnám őt a hotelban egy Frank által szervezett partin/gálán/vacsorán/akármin. Mindent megtesz annak érdekében, hogy Morrigan boldog legyen. Ahogy haladunk előre a sorozatban egyre jobban megismerjük 919. egység tagjait is. Bár egyértelműen Hawthorne és Candence karaktere helyeződik előtérbe, hiszen ők Mog legközelebbi barátai, ugyanakkor a a többiekről sem felejtkezett meg az írónő. Egyre többet és többet tudunk meg a diákokról, kíváncsi vagyok, hogy a többi kötetben hogyan alakul majd az ő történetük. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, csak úgy faltam a lapokat. A kámforkór terjedése, Morrigan tanulmányai, Ezra Squall jelenléte teszi letehetetlenné a regényt. A történet tele van egyedi ötletekkel és megoldásokkal, szerencsére bővelkedik kalandokban és meglepő fordulatokban is. El sem tudom képzelni, hogy mit rejtenek a folytatások, hiszen az írónő egyre magasabbra és magasabbra teszi a lécet. Nevermoor városa egyre izgalmasabbá és izgalmasabbá válik, szívesen eltöltenék pár napot a Deukalión Hotelben megszállva még úgy is, hogy esetleg veszély leselkedhet rám mindegyik sarkon. Nagyon szeretnék egy olyan szobát én is, ami mindig úgy alakul át, ahogy az nekem éppen jólesik, vagy egy olyan ágyat, ami akkor lesz a legpuhább, amikor éppen a legnagyobb szükségem van rá. Bár őszintén remélem, hogy ebben az esetben a hotel jó kedvében lenne, mert ebben a részben megismerhetjük a durcás oldalát is és az kevésbé hívogató a látogatók számára. :)

A borító csodálatos, egyszerűen imádom. Nagyon passzol az előző kötetekhez is, igazi ékkövei a polcomnak. A fordítás pedig még mindig zseniális, szavak sincsenek arra, hogy milyen jól sikerült megjeleníteni a könyv hangulatát és átültetni az egész történetet a mi nyelvünkre.

Egy valamire azonban szeretném felhívni a figyelmeteket. Nem tudom, hogy mennyire gyakori probléma, de mindenképpen nézzétek meg, hogy nem hibás-e a könyvetek, az enyémben hiányzott a 4-5. fejezet. Ha ilyet tapasztaltok mindenképpen jelezzétek a kiadónak, vagy annak a könyvesboltnak, ahol rábukkantatok a hibás példányra. Ne aggódjatok, természetesen majd orvosolják a problémát, de nem árt, ha nyitott szemmel jártok. 

Összességében én egyszerűen imádtam a sorozat harmadik kötetét. Nem kellett csalódnom, talán még az előző részeknél is jobban imádtam. A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, csak úgy faltam a lapokat. A kámforkór terjedése, Morrigan tanulmányai, Ezra Squall jelenléte teszi letehetetlenné a regényt. A történet tele van egyedi ötletekkel és megoldásokkal, szerencsére bővelkedik kalandokban és meglepő fordulatokban is.  A kötet az első oldaltól kezdve magába szippantja az olvasóját és nem ereszti el addig, amíg az utolsó betűt el nem olvassa. Azt hiszem, hogy nem kell senkinek sem bizonygatnom már a sorozat zsenialitását, szóval csak annyit mondok, hogy minél előbb kerítsétek sorra a sorozat legújabb kötetét. Én pedig szerintem elkezdem vágni a centit, hiszen csak 2022 őszére várható a negyedik rész angol megjelenése. Remélem a kiadó szupergyors lesz majd és a magyar rajongóknak sem kell majd olyan sokat várni a folytatásra. Én már tűkön ülve várom.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Nevermoor sorozatban sok szerethető és kevésbé szerethető, ám mindenképpen érdekes karakter található, akik bizony néha nagyon jókat mondanak! Mostani feladatunkban ki kell találnotok, hogy kinek a szövegét idéztük az egyes állomásokon! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

”– Jó, jó – morogta (...). – De ha élve megesznek minket az óriáspatkányok, vagy darabokra tép a nevermoori pikkelyes csatornarém, anyukám nagyon mérges lesz rád."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[BLOGTURNÉ KLUB]

07.21. Hagyjatok! Olvasok! (Borítómustra)

07.23. Csak olvass!

07.25. Flora the Sweaterist

07.27. Könyv és más

07.29. Hagyjatok! Olvasok! 

07.31. Spirit Bliss Sárga könyves út

08.02. Booktastic Boglinc

Dominique Valente: Mocsári ​Füzi és az elveszett kedd (Csillagpaff 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nemrég jelent meg a Maxim kiadónál a Csillagpaff-sorozat első része, aminek a főszereplője, a csekély varázserejű Mocsári ​Füzi főleg a dolgok megtalálásában jeleskedik! Ez éppen kapóra jön Csillagpaff leghatalmasabb boszorkányának, Moreg Vaine-nek, aki arra kéri a lányt, hogy keresse meg az elveszett múlt keddet. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, és ne feledjétek, hogy a turné végén három szerencsés olvasónk meg is nyerheti a mesekönyvet! 

Mocsári ​Füzi egy boszorkánycsalád legifjabb tagja, és neki jutott a legkisebb varázserő – ugyanis ő csak az elveszett holmikat tudja megtalálni, mint például zoknikat vagy fából készült műfogsorokat… Hasznos, de azért nem kifejezetten izgalmas… Ám egy szép napon váratlanul megjelenik Füziéknél Csillagpaff legesleghatalmasabb boszorkánya, Moreg Vaine, és a lány segítségét kéri. Egy egész nap – hogy pontosak legyünk: a múlt kedd – eltűnt. Teljesen. Így Füzi és Moreg Vaine veszélyes kalandra indulnak Csillagpaff vad vidékén, hogy megtalálják azt, amit elvesztettek. Azonban ha nem sikerül kideríteniük, hogy mi történhetett a hiányzó nappal, akkor annak az egész királyságra nézve súlyos következményei lesznek, sőt az egész univerzum széthullhat.

Az utóbbi időben óriási kedvenc lett nálam a Maxim Kiadó Delfin könyvek sorozata, ezért nem is volt kérdés számomra, hogy elolvasom a Csillagpaff sorozat első kötetét. A fülszöveg és a borító azonnal levett a lábamról, óriási lelkesedéssel álltam neki. Az utóbbi időben kicsit sok történelmi, és holokauszt könyvet olvastam, így szüksége volta a lelkemnek egy kedves és könnyed történetre, Mocsári Füzi története pedig pontosan ilyennek ígérkezett. 

Mocsári ​Füzi és az elveszett kedd egy igazán bájos és szerethető ifjúsági könyv, mely az első pillanattól kezdve levett a lábamról. Egy másodpercig sem unatkoztam olvasás alatt, pedig olyan messze vagyok a célközönségtől, mint Makó Jeruzsálemtől. A történet egyáltalán nem gyenge, vagy butácska, attól még, hogy gyerekeknek szól komoly és mély mondanivalója van. 

Ahogy a boszorkányok, úgy mi emberek is különbözők vagyunk. Vannak, akik ügyesen rajzolnak, mások nagyszerűen másznak fára, van aki pedig olyan szépen énekel, hogy a kismaradak is megirigyelnék a hangját. Mindannyian mások van, másban jeleskedünk. Nincsenek fontos, vagy kevésbé fontos adottságok. Ezt Mocsári Füzinek is meg kell tanulnia. Mindig is kisebbségi komplexusa volt saját varázsereje miatt, hiszen a testvéreinek és édesanyjának sokkal érdekesebb és izgalmasabb az ereje. Ő nem tud tárgyakat reptetni, nem tud beszélni a holtakkal, ő csupán megtalálja az elveszett dolgokat. Úgy érzi, hogy az ő képessége kevésbé fontos. Egy nap azonban rájön, hogy Csillagpaff világának mindenkinek megvan a helye és mindenki pontosan úgy értékes ahogy van. Néha a legkisebbek hajtják végre a legnagyobb tetteket, néha az menti meg a világot, aki elveszett tárgyakat talál meg, nem az, aki a puszta gondolataival tárgyakat mozgat. A mágia egy ajándék, hiszen nem mindenkinek jut belőle. Ahogy Füzi apukája is mondta, rengeteg ember él a világon és mindenki egyformán fontos, csupán néhányan jobban magukra vonják a figyelmet. 

Amikor Moreg Vaine a leghatalmasabb és legfélelmetesebb boszorkány a lány segítségét kéri, kezdetét veszi a nagy kaland. Füzi szép lassan megtalálja önmagát és saját hangját, ahogy haladunk előre a történetben úgy tudja egyre jobban értékelni önmagát és a képességét. Az izgalmas út során Füzi barátokra lel Oswin, Tollas, Valahavolt Nolin, Nélkülözhetetlen Jones és Szerencsétlenség személyében, akik készségesen segítik őt a küldetése teljesítésében. Mindannyian más módon járulnak hozzá a kedd megtalálásához, de mindenki szerepe nélkülözhetetlen, hiszen minden könnyebb barátokkal az oldalunkon. 

A cselekmény érdekes és izgalmas volt, minden megvolt benne, ami egy igazán jó ifjúsági könyv ismérve. Egy rejtély, ami a világ pusztulását fenyegeti, boszorkányok, sárkány, misztikus múltba látó személy, aki színtisztán látja mások emlékeit. 

Forrás: http://olvasskonyvet.hu/csillagpaff/

A könyv elején egy csodaszép térképet találhatunk. Imádom, amikor egy regény így kezdődik, így könnyen végigkövethetjük hőseink vándorlását. Teljesen más így olvasni egy kötetet, mindenképpen hozzáad valami plusz élményt az egészhez. A könyv nyelvezete választékos és nagyszerű. Szeretem, amikor a regények nincsenek lebutítva és felnőttek számára is élvezhető. Ugyanakkor egy kezdő olvasó számára sem jelent majd problémát, ugyanis nincsenek benne felesleges, nyakatekert mondatok. A szöveg amúgy rendkívül különleges, hiszen bizonyos mondatok ki vannak emelve, valamilyen módon. Az ilyen mondatok megtörik a egyhangúságot, játékosságot sugallnak. Az illusztráció segítségével megelevenedik előttünk Mocsári Füzi kalandja, ez pedig még erőteljesebbé teheti az olvasás élményét. 

A történet egyáltalán nem ijesztő, ezért a kisebb korosztály számára is élvezetes lehet, szerintem a 6-7 évesek sem rémülnének meg túlzottan és óriási lelkesedéssel várnák az újabb és újabb fejezetet. A 9-10 évesek esetében pedig tökéletes önálló olvasmány. Ebben a korban az a furcsa kettőség áll fenn, hogy a képes mesésebb könyvek már gyerekesnek számítanak, a nagyobb regények, viszont még nem kötik le őket, ráadásul a sok szöveg is megerőltető lehet a számukra. A Csillagpaff sorozat első része pontosan erre a köztes időszakra jelent megoldást.

Összességében én nagyon megkedveltem Mocsári Füzi történetét és már most óriási lelkesedéssel várom a folytatást. Mocsári ​Füzi és az elveszett kedd egy igazán bájos és szerethető ifjúsági könyv, mely az első pillanattól kezdve levett a lábamról. Egy másodpercig sem unatkoztam olvasás alatt, pedig olyan messze vagyok a célközönségtől, mint Makó Jeruzsálemtől. A történet egyáltalán nem gyenge, vagy butácska, attól még, hogy gyerekeknek szól komoly és mély mondanivalója van. Tökéletes olvasmány nyári szünetre, ha éppen azon gondolkozol, hogy mi legyen a következő olvasmányotok otthon, akkor csak ajánlani tudom Dominique Valente regényét. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT  pedig bele is olvashatsz a történetben. 

Nyereményjáték

Mostani történetünk címe Mocsári ​Füzi és az elveszett kedd, de akadnak más regények is, amelyeknek már a címéből sejthető, hogy valami elveszett bennük! A mostani játékban épp ilyen címeket vadászunk: a megadott kulcsszavak segítségével találjátok ki, hogy mely regényekre gondoltunk, és a könyvek címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába!

KULCSSZAVAK

Peter Solomon + Rotunda + Robert Langdon

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

 

[BLOGTURNÉ KLUB]

11 - Dreamworld

13 - Fanni's Library 

16 - Flora the Sweaterist

18 - Spirit Bliss Sárga könyves út

19 - Csak olvass!

21 - Könyv és más

23 - Sorok között

25 - Hagyjatok! Olvasok!

Julie Kagawa :The ​Iron King – A vaskirály (Vastündérek 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban ismét megjelent Julie Kagawa méltán népszerű sorozatának, a Vastündéreknek  első kötete ezúttal új, modern külsővel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják A vaskirály titkokkal és izgalmakkal teli történetét, mely egészen a tündérek birodalmáig repíti olvasóját.

A nevem Meghan Chase.
A nevem Meghan Chase. Kevesebb mint 24 óra múlva betöltöm a 16-ot. Számtalan történetet, dalt és költeményt írtak erről a csodálatos életkorról, amikor egy lány rátalál az igaz szerelemre, a csillagok csakis neki ragyognak, és a szőke herceg elgaloppozik vele a naplementébe.
Nem hiszem, hogy velem is így fog történni.
Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

Érdekesen alakult a fantasy világgal a kapcsolatom. Sokáig nem olvastam semmi mást a Harry Potteren kívül, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy soha semmi nem fogja elérni ugyanazt a hatást nálam. 4 évvel ezelett kezdtem el az Instagram oldalamat, ahol a többiek hatására egyre többször léptem ki a saját komfortzónámból (ami nem más a történelmi és szépirodalmi regények) és mára elmondhatom, hogy nagy fantasy rajongó lettem. Persze óriási lemaradásaim vannak, de már levetkőztem minden előítéletemet és szívesen vetem bele magam a különböző kitalált világok történeteibe. 

Sokáig még csak nem is ismertem a Vaskirály sorozatot, igazából a régi borítóra bevallom fel sem figyeltem volna. Most azonban az új kiadásnak hála (egy kicsit szégyellem is magam, csúnya dolog ennyire a borító alapján ítélni) arra gondoltam, hogy adok egy esélyt ennek a sokak által szeretett regénynek. Óriási lelkessedéssel vetettem bele magam az olvasásba, hiszen az ismetségi körömben is többen rajonganak a sorozatért, de sajnos én nem vagyok maradéktalanul boldog az elolvasása után, kicsit felemás érzéseim vannak. No de lássuk is miért érzek így. 

Ahogy írtam egy kicsit fentebb, nem sok fantasyt olvatam az életem során, azonban Holly Black és Sarah J. Maas munkásságát többé kevésbé ismerem. A levegő népe sorozat, az Üvegtrón, az ACOTAR, és a Crescent City is igazán magasra tette nálam azt a bizonyos lécet. A világépítés, a cselekmény, a regények nyelvezete pontosan olyanok voltak, amelyet egy magamfajta 31 éves, későn érő fantasy rajongó számára is szimpatikusak. Ehhez képest Julie Kagawa regénye nekem csalódás volt. Biztos vagyok benne, hogy ha 9 éve, az első magyar megjelenés után kerül kezembe a könyv nagyon tetszett volna, teljesen oda meg vissza lettem volna a tündérek világáért, végigizgultam volna a cselekményt és valószínű a kötet nyelvezete sem zavart volna, de így ebben a formában nem igazán érte el a kívánt hatást nálam. 

A cselekmény szerint Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna. Egy váratlan esemény hatására arra kényszerül, hogy elhagyja a jól ismert világát és a tündérek birodalmába merészkedik. Meghan az első pillanattól kezdve érzi, hogy minden meg fog változni, amit eddig csak ismert. Minden megkérdőjeleződik benne, mikor kiderül, hogy ő a Tündérkirály lánya és félvérként nem csak ez emberek, hanem a tündérek birodalmához is kötődik. Szép lassan azonban rájön, hogy ez a világ cseppet sem veszélytelen és minden sarkon óriási veszély leselkedik rá. Szunnyadó erejét mindkét tündér birodalom szeretné magáének tudni, ráadásul a titokzatos Vaskirály is az udvarába akarja cipeltetni. De vajon kik azok a vastündérek? Hogyan alakultak ki? És mi az a rejtélyes pusztulás, ami a Sohaföldet fenyegeti?

A történet kicsit olyan volt, mintha egy furcsa Szentivánéji álomnak és az Alice Csodaországban-nak lenne a szerelemgyereke. Oberon, Titánia, Puck is megjelenik a regényben, ráadásul megismerhetjük a tündérek Vigyori macskáját is Kacit. Mondjuk azt azért el kell mondanom, hogy Shakespeare darabjában kicsit szimpatikusabbak a tündérek, de hát nem lenne izgalmas a fantasy, ha itt is a komédiáé lennek a főszerep. :) Kaci, a macskaszerű lény azonban abszolút hozta azt a formát, amit megszerettünk anno Vigyoriban is. Kicsit misztikus, kicsit homályosan fogalmaz, néha a saját érdekeit helyezi előtérbe, de amikor igazán szükség van rá akkor kihúzza az embert a csávából. A másik két érdekes és izgalmas karakter Ash, a Tél Udvarának hercege és Puck, a legjobb barátból testőrré avanzsálódott tündérfiú. Érdekes és izgalmas hármast alkottak, hiszen a két fiúnak a közös múltja rányomja a bélyegét a közös útra. Meghan amúgy nem igazán lett a szívem csücske, valahogy nem éreztem túlzottan erős és kompetens karakternek, de mivel ez egy sorozat kezdő kötete, ezért biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben változik, és ahogy haladunk előre, egyre több és izgalmasabb dolgokat várhatunk tőle. 

A történet amúgy tetszett, érdekes és izgalmas volt látni a tündérek közötti ellentétet. Ilyenkor kicsit a Disney hercegkisasszony énem sír egy sarokban, hogy a tündérek nem cuki Csingilingszerű lények, sokkal inkább erős és harcos lények, akik mindenre képesek annak érdekében, hogy hatalomhoz jussanak. A vastündérek kialakulása is nagyon érdekes volt, nagyon jó párhuzamot lehet vonni a tündérvilág és az emberi világ között. Mi emberek is szép lassan elfelejtjük a gyökereinket, egyre távolabb és távolabb kerülünk a természettől. Mára talán még igazabb az a gondolat, hogy a képernyők mögött éljük az életünket. Elképzelhetetlen számunkra az internet és a különböző kütyük nélkül az élet. Ez pedig a tündérvilágra is óriási hatással van. 

Az egyetlen dolog, ami nekem nem tetszett, ez pedig rengeteget rontott számomra az egész élményen, az a könyv nyelvezete volt, ami vélhetően a fordítás hibája. Lehet, hogy a korral jár, de engem egyáltalán nem szippantott be emiatt a regény. Szeretem az igényes és választékos írásmódot és nem szeretem, amikor egy könyvben úgy beszélnek, mint a való életben, mikor az emberek annyira lazának akarnak tűnni, mint a rigalánc. A "Nyírjuk ki!" meg hasonlók valahogy nem jöttek be nekem. Számomra nem volt hiteles így a kötet, idegennek tűnt minden ilyen mondat a karakterek szájából. Tegyük a szívünkre a kezünket. Egy nemes, vagy egy király mellett dolgozó valaki dobálózik szlenggel? Egy több száz éves tündér úgy beszél, mint egy 15-16 éves? Biztos korosztályos kérdés, és nem tartom kizártnak, hogy a fiatalabb olvasók pontosan emiatt tudnak majd azonosulni a karakterekkel, de nekem 31 évesen ez majdnemhogycsak szenvedés volt. 

A borító meseszép, ahogy írtam is, csak emiatt figyeltem fel a regényre. Ezzel a külsővel, biztosan rengeteg új olvasót vonz majd, és azok is szívesen nosztalgiáznak ezzel a szépséggel, akiknek már nem újdonság Julie Kagawa regénye. 

Összességében tetszett is a könyv, meg nem is. A cselekmény érdekes volt, nagyszerűen megalapozta a sorozat hangulatát, a nyelvezet azonban sokat rontott számomra az olvasás élményén. Nem tartom kizártnak, hogy ez a koromnak köszönhető, távol áll tőlem a tizenévesek laza szóhasználata. Mindenesetre szerintem adok majd esélyt a folytatásoknak is, kíváncsi lettem nagyon, hogyan folytatódnak Meghan kalandjai, hogyan alakul Ash és Puck sorsa. Főleg azoknak ajánlanám, akik kezdő fantasy fogyasztók, de igazából az sem kizárt, hogy a tündérrajongók is szeretni fogják. Mindenestre mindenképpen érdemes esélyt adni neki, de semmiképpen se mérjétek SJM vagy éppen Holly Black mércéjével és vegyétek olvasáskor figyelembe, hogy eredetileg 2010-ben jelent meg a regény. 

Értékelés: 5/3,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetben. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során közismert tündéreket keresünk. Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakva kitalálni, mi az állomáson szereplő tündér neve, majd beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)  

TÜNDÉREM NEVE

GILINGNICS

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07/16 Readinspo - Borítómustra

07/18 Csak olvass!

07/19 Sorok Között

07/20 Fanni’s Library - Idézetek

07/21 Dreamworld - Ismerd meg a szereplőket

07/22 Fanni’s Library

07/23 Kelly & Lupi olvas - Interjúfordítás

07/24 Readinspo

07/26 Sorok Között - Trailerek

07/28 Dreamworld 

Holly Jackson: Jó ​kislányok kézikönyve gyilkossághoz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kolibri Kiadó kínálatában végre magyarul is olvashatjuk Holly Jackson külföldön is méltán népszerű regényét, a Jó ​kislányok kézikönyve gyilkossághoz című kötetet. Tartsatok velünk egy izgalmas nyomozásra, merüljetek el velünk a regény világában és ha nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a regény egy példányát. 

Egy ​lezárt akta, egy kínzó rejtély… és egy lány, aki tudni akarja az igazságot.
Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így tudja. A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz?
Kegyetlen társasjáték, ahol egy kisváros a játéktábla, és fogalmad sincs, ki nevet a végén…
A Londonban élő Holly Jackson magyarul most debütáló regénye igazi adrenalinlöket, tele meglepő csavarokkal és sokkoló lezárással. Az olvasó együtt nyomoz a főhőssel: e-mailek, sms-ek, Facebook-posztok, interjúk és naplóbejegyzések rántanak a történet mélyére és tartanak lebilincselve.
2019-es megjelenése óta a regény csak az angol nyelvterületen több mint 180 ezer példányban kelt el, és számos díjat nyert. 2020-ban Holly Jackson krimijének ítélték a rangos British Book Awards díjat, és fél évig vezette a New York Times sikerlistáját is, kiadási jogát 19 ország vásárolta meg. A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz folytatása (Good Girl, Bad Blood) szintén eladási rekordokat döntöget.

Nagyon lelkesen vártam már Holly Jackson regényét magyarul, rengeteg jót olvastam rajta a külföldi oldalakon, ezért nagy reményekkel álltam neki a kötetnek. Bíztam benne, hogy engem is teljesen levesz majd a lábamról Pippa iskolai projektje, akarom mondani vérbeli nyomozása. Már az első pár oldalnál tudtam, hogy megérte várni erre a regényre, azonnal beszippantott és le sem tudtam tenni addig, amíg az utolsó oldal után be nem csuktam a könyvet. Izgultam, drukkoltam, kiakadtam...az érzelmek teljes skáláját átéltem, és Pippával együtt reménykedtem Sal Singh ártatlanságában. 

A történet szerint öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. Mindenki tényként kezeli, hogy Sal Singh volt a gyilkos, nem csak a rendőrség, hanem a városka lakói is teljes bizonyossággal állítják ezt. Pippa a fiatal lány egy iskolai projekt keretében elhatározza, hogy kideríti mi történt Andie-vel és nyomozásba kezd, hogy bebizonyítsa Sal ártatlanságát. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több mindenre derül fény, szép lassan helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Új bizonyítékok kerülnek terítékre, melyek fényében erőteljesen megkérdőjeleződik a korábbi nyomozás eredménye. Egy idő után mindenki gyanússá válik, és Pippával együtt egyre vadabb és vadabb elméleteket gyártunk Vajon Sal Singh a gyilkos? Kinek állhatott érdekében eltünteni Andie Bellt és miért nem találták meg soha a holttestét? 

A regény felépítése nagyon érdekes, egyáltalán nem szokványos. A folyószöveg mellett bepillantást nyerhetünk Pippa kutatási naplójába, de vannak benne telefonbeszélgetések, különböző nyomozati anyagok, határidőnapló jegyzetek, sms beszélgetések és még egy kézzel rajzolt térkép is. Ezek az anyok teszik még izgalmasabbá a nyomozást. Együtt élünk és lélegzünk Pippával, ugyanolyan elszántsággal hajszoljuk mi is az igazságot. 

Bár a cselekmény alapját a nyomozás és a krimi vonal adja, még sem merül ki ennyiben a regény. Rengeteg fontos társadalmi és morális kérdéssel foglalkozik, megjelenik benne a bullying és a családon belüli bántalmazás témaköre, de foglalkozik a szexuális visszaéléssel és a drogozással is. Nagyon tetszett, hogy nem minden fekete és fehér a könyvben. Holly Jackson nagyon jól bemutatja, hogy az elkövető és az áldozat szerep nem feltétlenül különíthető el egymástól. Olykor az áldozatokból lesznek az elkövetők. És az elkövetők is lehetnek áldozatok. Nyilván senkit sem menhetünk fel a bűne alól, vannak tettek, melyekre egyszerűen nincs bocsánat. Ugyanakkor fontos figyelembe venni azt is, hogy mi vezethetett az adott végzetes eseményekhez. Gondoljunk csak bele. Ha valaki megöli például az élettársát, akkor tudjuk, hogy komoly büntetésre számíthat. Semmi sem indokolhatja, hogy kioltsuk egy embertársunk életét. Ha azonban kiderül, hogy az élettárs éveken át bántalmazta az elkövetőt és elviselhetetlenné vált tőle az élete, akkor mindjárt más megvilágításba helyeződik a dolog. Persze a bűn attól még bűn és fennáll ugyanúgy a gyilkosság ténye, de onnantól kezdve képtelenek vagyunk hidegvérű gyilkosként tekinteni az illetőre. Sajnáljuk, szánjuk, talán még meg is értjük. Valahogy így vagyunk olvasók is, a könyvet olvasva. Egy idő után képtelenség elkülöníteni egymástól a dolgokat, ahogy említettem semmi sem fekete, vagy éppen fehér. Az események a szürke (50) összes árnyalatában foghatók meg inkább. Például mikor kiderül valakiről, hogy szörnyen bánik a társaival, megtudjuk róla, hogy diszfunkcionális családban nevelkedett. 

Bevallom, olvasás közben nekem sokszor eszembe jutott a PLL (Pretty Little Liars), de semmiképpen sem érzem koppintásnak a történetet. Inkább csak nyomokban emlékeztetett rá. Leginkább Allison és Andie között éreztem némi párhuzamot, a cselekmény azonban teljes más. 

Pippa nagyszerű főszereplő, én nagyon megkedveltem a karakterét. Néha úgy éreztem, hogy fejjel megy a falnak, olykor elhamarkodott döntéseket hozott, de a bátorsága és ereje igazán becsülendő. Ő és Ravi nagyszerű párost alkotott, imádtam az évődéseiket és közös jeleneteiket. 

Összességében én egyszerűen imádtam ezt a könyvet, nagyon régen kattantam rá ennyire egy ifjúsági regényre. A címke persze senkit se riasszon el, egy igazán érdekes és izgalmas könyvről van szó. A Jó ​kislányok kézikönyve gyilkossághoz az a típusú könyv, amelyet képtelenség letenni és bár 470 oldal, mégis együltő helyemben elolvastam. Ahogy haladunk előre a regényben egyre izgalmasabbá és feszültebbé válik a helyzet, egy idő után már nem lesz olyan karakter, aki ne lenne valami miatt gyanús. Együtt élünk és lélegzünk Pippával, ugyanolyan elszántsággal hajszoljuk mi is az igazságot. A regény felépítése nagyon érdekes, egyáltalán nem szokványos. A folyószöveg mellett bepillantást nyerhetünk Pippa kutatási naplójába, de vannak benne telefonbeszélgetések, különböző nyomozati anyagok, határidőnapló jegyzetek, sms beszélgetések és még egy kézzel rajzolt térkép is, így még közelebb érezzük magunkat a nyomozáshoz. Holly Jackson nagyon jól bemutatja, hogy az elkövető és az áldozat szerep nem feltétlenül különíthető el egymástól. Olykor az áldozatokból lesznek az elkövetők. És az elkövetők is lehetnek áldozatok. Semmi sem fekete, vagy fehér. Holly Jackson megvett engem kilóra, az az igazság, hogy én új kedvencet avattam, csak ajánlani tudom mindenkinek ezt  a könyvet, a folytatásokat pedig óriási lelkesedéssel várom. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Ahogy a fülszövegen is olvashatják Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi azt a gyilkossági  ügyet, mely 5 évvel ezelőtt rázta meg a kisváros lakóit és kideríti, mi történt valójában. A nyomozás során ügyesen kell egymás mellé illeszteni a kirakós darabjait, így ezen a turnén mi is megmozgatjuk az agytekervényeinket. Minden állomáson találtok egy rejtvényt. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a megfejtés. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY

Kovács urat délután megölte valaki. 

A nyomozónak a ház összes lakója elmondta mit csinált a gyilkosság idején. 

A felesége éppen zuhanyzott, 

a szakács reggelit készített, 

a kertész paradicsomot ültetett,

a fia a kertésznek segített, 

a szobalány éppen mosott. 

Ki a gyilkos?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.15.: Csak olvass 

07.17.: Hagyjatok! Olvasok!

07.19.: Kelly és Lupi olvas 

07.21.: Sorok között

Anita Abriel: A ​remény útjain

Sziasztok!

Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést és fájdalmat látunk. De milyen lehet a túlélők sorsa? Vajon hogyan alakul két fiatal magyar lány élete, miután megszöknek a vonatról, mely a biztos fájdalom és halál felé robogott velük?

Az elmúlt időszakban teljesen rákattantam a II. világháborús könyvekre, szép lassan azt mondhatjuk, hogy ez a kedvenc műfajom, rengeteg ilyen típusú kötet fordult meg mostanában a kezemben. Mikor megláttam Anita Abriel könyvét két dolog keltette fel a figyelmet azonnal. Az egyik a szerző magyar kötődése, hiszen a regényt az ő édesanyjának a története ihlette, a másik pedig Pam Jenoff ajánlása a borítón. Ez a két dolog azonnal levett a lábamról, szóval óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Mielőtt azonban bővebben is írnék a könyvről, lássuk miről is szól pontosan a regény. 

1946-ot írunk, amikor Frankel Vera és legjobb barátnője, Bán Edit megérkeznek Nápolyba. A két lány egy Auschwitz felé tartó vonatról szökött meg, s mindenkit elveszítettek a háborúban. Egy amerikai katonatiszt ajánlólevelének köszönhetően Vera az Egyesült Államok nagykövetségén kap munkát, ahol beleszeret Anton Wight kapitányba. Úgy tűnik, a dolgok kezdenek jobbra fordulni, ám nemcsak Verának és Editnek, de Wight kapitánynak is meg kell birkóznia a háború okozta traumákkal, és a férfi egy nap szó nélkül eltűnik. A két nőnek így ismét újra kell terveznie az életét, és a vágy, hogy végre maguk mögött tudják a múlt szörnyűségeit, Nápolyból előbb New Yorkba, majd Caracasba vezérli őket. Hiába telnek azonban az évek, Vera képtelen elfelejteni a kapitányt... A remény útjain megrázó és magával ragadó történet, melyet a szerző magyar édesanyjának élete inspirált.

A remény útjain egy igazán érdekes és szerethető regény, mely két fiatal zsidó lány történetét mutatja be, akik túlélték a holokauszt borzalmait és külföldön próbálnak új életet kezdeni a második világháború borzalmait követően. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett.  Frankel Vera és barátnője Bán Edit egy vonatról szökött meg, éveken át bujkáltak a német katonák elöl, majd végül Olaszországba indultak az új élet reményében. A háború okozta sebek lassan gyógyulnak, de a fiatal lányok minden tőlük telhetőt megtesznek a boldogulás érdekében. A sors azonban Nápolyból előbb New Yorkba, Caracasba végül Sydney-be vezérli őket,  de vajon megtalálják a helyüket a világban? A földrészeken átívelő történetük vajon végül boldogan zárul, vagy a túlélők bűntudata kíséri végig az egész életüket?

Vera és Edit élete nem egyszerű, küzdenek saját belső démonjaikkal, melyet a feljebb is említett túlélők bűntudata táplál. Ez az érzés tulajdonképpen része annak a tünetegyüttesnek, amit poszt-tarumás stressz szindrómának neveznek. Az alapja az a mentális állapot, amikor egy katasztrófát, balesetet, vagy valamilyen más rettenetes eseményt túlélő egyén úgy érzi, hogy rosszat tett azzal, hogy ő életben maradt, mások pedig nem. Úgy érzi, hogy ő kevesebb ér, mint azok az emberek, akiket szeretett és akikkel törődött, ők jobban megérdemelték volna az életet. Nekik kellett volna életben maradni és neki kellett volna meghalni. A mögötte búvó pszichológiai mechanizmust úgy magyarázzák, hogy az ember elnyomja magában a haragot, amit az esemény okozója felé érez, és azok felé, akiknek tényleg lehetőségük lett volna megakadályozni a dolgot, és ez az egész indulat önmaga ellen fordul. Ennek a túlélő bűntudat-érzésnek gyakori kísérője szorongás, depresszió, alvászavarok és rémálmok, a jelen és a jövő iránti érdeklődés elvesztése, késztetés-hiány. Bár főleg Vera esetében figyelhető meg ez az érzés, főleg nála csúcsosodott ki a dolog, de Edit is hasonló gondolatokkal küzd a felszín alatt. Mindketten elvesztették családjukat, szeretteiket. Folyamatosan mardossa őket az az érzés, hogy miért ők maradtak életben, miért kaphattak egy újabb esélyt az élettől, mikor mindenki másnak a halál jutott osztályrészül. 

A háborút követően egy amerikai katonatiszt ajánlólevelének köszönhetően Vera és Edit Nápolyba kerül, ahol Vera az Egyesült Államok nagykövetségén kap munkát. Ott beleszeret a főnökébe, Anton Wight kapitányba és Edit is szépen lassan megtalálja a helyét, elindul azon az úton, hogy végre elismert divattervezővé váljon. Úgy tűnik, a dolgok kezdenek jobbra fordulni, ám nemcsak Verának és Editnek, de Wight kapitánynak is meg kell birkóznia a háború okozta traumákkal, és a férfi egy nap szó nélkül eltűnik. A lányok egy nagyszerű ajánlatnak köszönhetően Amerikába indulnak, de sajnos nem úgy alakult az utazás, ahogy eltervezték, így végül Caracasba kerülnek, ahol megpróbálnak új életet kezdeni.  Venezuela fővárosa rengeteg meglepetést és izgalmat tartogatott a lányok.  Edit egyre lelkesebben és talán egy kicsit meggondolatlanul igyekszik közelebb kerülni az álmához, hogy tervező lehessen és a világon megismerhessék a munkáit. Vera megismerkedik egy fiatal férfival és bár a kapitányt nem tudja kiverni a fejéből, mégis romantikus kapcsolatba bonyolódik vele. Az élet azonban nem várt fordulatot vett, ami mindent megváltoztatott a lányok életében. De vajon milyen út vezet a boldogsághoz? Hány igaz szerelme lehet az embernek az életében? Mi van akkor, ha a lányok nem tudnak beilleszkedi az új kultúrába? Képes lesz két fiatal magyar lány új életet kezdeni Venezuela fővárosában? 

A lányok óriási támaszt jelentenek egymásnak. Támogatják és vigasztalják a másikat, amikor szükség van rá. Edit meg van győződve arról, hogy nem csak családját, hanem vőlegényét is elvesztette. Hiába próbálja őt Vera pozitív gondolkodásra sarkallni, a lány érzi, hogy a szerelme soha nem tér vissza hozzá. Szomjazza a romantikus kapcsolatokat, naivan és túlságosan is lelkesen közelít a férfiakhoz, de Istvánt soha nem tudja kiverni a fejéből. Kettejük közül Vera a racionális és gondoskodó, Edit pedig az , aki a föld felett lebeg három méterrel. Tökéletesen kiegészítik egymást, nemhiába barátok kiskoruk óta. 

A múlt darabkáit a lányok visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg, így szép lassan kirajzolódik előttünk a korabeli Budapest, a holokauszt rémségei, a lányok menekülése és bujkálása, bár a regény nem erre helyezi a fő hangsúlyt. A regény arról a fájdalomról és traumáról szól, amit a szeretteik és a hazájuk elhagyása jelentett a számukra, továbbá az újrakezdés nehézségeiről. Ugyanakkor megjelenik benne a remény, és az újrakezdés, a bátorság és az igaz barátság fontossága. Frankel Vera és legjobb ás Bán Edit története bemutatja, hogy még a leglehetetlenebb és legembertelenebb pillanatok sűrűjében is meríthetünk erőt a szeretet és a barátság erejéből. Anita Abriel remekül írta meg a történetet, ami persze nem is csoda, hiszen kiskorától kezdve formálta őt és személyiségét édesanyja és annak barátnője története. A Nyugati tér blog oldalán olvasható egy interjú az írónővel, melyből kiderül, hogy tényleg rengeteg minden történt meg a valóságban is. Néha tényleg az élet írja a legjobb forgatókönyvet. 

A regény stílusa nagyszerű és élvezhető, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. A múlt fájdalmán és a jelen nehézségein túlmutat, és bizonyítja, hogy bármilyen tragédia után van esély a szebb és jobb jövő kialakítására. Ha az ember nem adja fel és nem süllyed el a saját szomorúságában és fájdalmában, akkor mindig van előre. 

Összességében nekem nagyon tetszett Anita Abriel regénye, az első oldaltól az utolsóig csak úgy faltam a lapokat. A remény útjain egy igazán érdekes és szerethető regény, mely két fiatal zsidó lány történetet mutatja be, akik túlélték a holokauszt borzalmait és külföldön próbálnak új életet kezdeni a második világháború borzalmait követően. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett. A múlt darabkáit a lányok visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg, a jelenben pedig végigkövethetjük a lányok életet és küzdelmét a szebb és jobb jövő reményében. Ha szeretitek az igaz történeten alapuló könyveket akkor mindenképpen adjatok esélyt a kötetnek. 

Értékelés: 5/4,5

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Libri Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 

Forrás: https://stressz.blog.hu/2014/04/15/es_az_ember_emlekszik_a_krematorium_szagara_a_tulelok_buntudata

Mörk Leonóra: Törött tulipánok + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Jaffa Kiadó kínálatában olvashatjuk Mörk Leonóra legújabb megjelent regényét, a Törött tulipánokat. Tartsatok velünk egy képzeletbeli utazásra Hollandiába, merüljetek el velünk a regény világában és ha nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a regény egy példányát. 

1651, Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény. A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?

A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.

Mörk Leonóra neve nem volt számomra ismeretlen, de még egyetlen regényét sem olvastam. Többször ránéztem már a kötetekre a könyesboltokban, de valahogy soha nem jutottam el a vásárlásig és olvasásig. A Törött tulipánok fülszövege azonban azonnal felkeltette az érdeklődésemet és a csodálatos borító is levett a lábamról. Imádom a tulipánokat, a kedvenc virágom, így nagyon kíváncsian vártam a történetet. 

Az Utószóból kiderült, hogy a regényt két élmény ihlette, tulajdonképpen ezek adják a kötet alapját. Az egyik a Hofwijck, a Huygems család vidéki udvarházán tett látogatása az írónőnek, a másik pedig Christiaan Huygens jegyzetfüzeteinek egy lapja, amelyen a különböző ábrák, feljegyzések és grafikonok között egy fiatal lány képe bújik meg. Így született meg a könyv főszereplője Leentje, aki teljes egészében fiktív karakter. A regényben felbukkannak még különböző történelmi alakok, mint például Agnes, a "holland Flóra", aki valóban elősként termesztett ananászt Hollandiában, vagy éppen Frederik Ruysch, a természettudós. 

A Törött tulipánok Hollandiában játszódik, a 17. században. A regényben kiemelt szerepet kap a festészet, a titkok fontossága és ára, továbbá az egyén szabadságának a kérdése, vagy legalábbis az a kérdés, hogy vajon ha valakinek a rabja vagyunk, akkor mennyire tudunk tisztán gondolkodni és vajon mennyire tudunk objektíven dönteni a saját életünkkel kapcsolatban. 

A könyv nyelvezete és stílusa nekem nagyon tetszett, imádtam, hogy minden egyes fejezet egy szín nevét viselte. Mikor megtaláltam az adott fejezetben a címben szereplő színt elmosolyodtam, nagyon tetszett ez a kis játék, amit felfedeztem. A felhasznált színnevek többsége amúgy Vermeer palettájáról származnak. Mindez tökéletesen illett a regény hangulatához és cselekményéhez, hiszen mindennek a középpontjában Jan áll, a fiatal festő, aki egyszercsak minden magyarázat nélkül eltűnik. Leentje a fiú húga egy megbízatás kapcsán pontosan abba az udvarházba kerül, ahonnan a testvére eltűnik. Minél több időt tölt a birtokon, annál több kérdés és titok foglalkoztatja. Vajon mi lehet Dorothea kisasszony titka? Hogyan kapcsolódik ez össze Jan eltűnésével? És talán ami a legfontosabb....vajon Christiaan, a gyermekkori barátja viszonozza az érzelmeit? És vajon mi lesz Johnnal a jóképű és rendkívül szimpatikus tájkertésszel?

A regény lapjain egyszerre jelenik meg a jelen és a múlt, melyeket különböző visszaemlékezések segítségével ismerhetünk meg. Ahogy haladunk előre, úgy kerülnek helyre a kirakós darabkái és úgy érti meg az olvasó is a különböző összefüggéseket a történetben. 

Jan furcsa és megmagyarázhatatlan eltűnésén túl, különböző mélyen eltemetett titkokra is fény derül a könyvben. Emellett egy fejlődéstörténetnek is felfoghatjuk, hiszen Leentje végül eljut arra a pontra, hogy saját sorsa kovácsa legyen. Nem vár tovább, úgy érzi, hogy visszakapta az irányítást a saját teste felett, végre elkezdhet élni, most már azt teszi, amit csak szeretne, szabaddá válik. 

A könyv lezárása nagyon érdekesre sikeredett. Őszintén szólva nem igazán tudom eldönteni, hogy mit gondolok róla. Egyik részem 100%-osan elfogadja azt, és beismeri, hogy a titokzatosság és a nyitva hagyott kérdések arra ösztönzik az olvasót, hogy napokkal az olvasás után is azon merengjen, hogy vajon hogyan alakul a regényben szereplő karakterek sorsa. A másik énem azonban teljesen padlóra került. Egyszerűen képtelen elfogadni, hogy ennyi megválaszolatlan kérdés maradt az olvasás után. Ez az énem még tovább olvasta volna a könyvet, és látni szerette volna, hogy hogyan alakul Jan és Dorothea kapcsolata, illetve mi történek Leentjével. Ez az énem nem szereti a kérdéseket, szeretné látni a válaszokat feketén-fehéren. Még előttem sem tisztázott, hogy végül melyik irányba dől majd a véleményem a lezárással kapcsolatban. Mindenesetre tényleg érdekes és elgondolkodtató a lezárás. 

A borító egyszerűen csodálatos, imádom, óriási kedvenc lett nálam. Nagyszerű választás és remek munka, csak dicsérni tudom. 

Összességében tetszett Mörk Leonóra legújabb regénye. Ez volt az első könyvem az írónőtől, most már tudom, hogy bátrabban nyúlhatok a regényeihez, mert tetszett a stílusa. A kötet alakja, a szereplők és az a rengeteg szín a regényben nagyon tetszett, örülök, hogy elolvashattam a történetet. A regény lapjain egyszerre jelenik meg a jelen és a múlt, melyeket különböző visszaemlékezések segítségével ismerhetünk meg. Jan eltűnésén túl, különböző mélyen eltemetett titkokra is fény derül a könyvben. Emellett egy fejlődéstörténetnek is felfoghatjuk, hiszen Leentje végül szabaddá válik, képes lesz átvenni az irányítást a saját teste felett, végre szabaddá válik, nem köti már semmi gúzsba a lelkét. A borító meseszép, kívánni sem lehetne jobbat. Ha egy ideje szemeztek a könyvvel, akkor csakis arra tudlak buzdítani benneteket, hogy adjatok neki egy esélyt. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény. A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba és megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával. Ebben a játékban Helena segítségére sietünk, ugyanis segítségre van szüksége a testvére felkutatásában. Minden állomáson találtok egy elrejtett tulipán képet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt bukkantatok rá a képre. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.03.: Csak olvass 

07.05.: Flora the Sweaterist 

07.07.: Könyv és más 

07.09.: Kelly és Lupi olvas 

07.11.: A Szofisztikált Macska