Veronica Henry: Karácsony ​vidéken

Sziasztok!

Az idei év nálam a háborús és történelmi regényekről szólt, rengeteg nehéz témájú kötet akadt a kezem közé, így az év vége felé közeledve úgy éreztem, hogy szükségem lenne egy könnyedebb olvasmányra. Alapjáraton is imádom a karácsonyi történeteket, ezek mindig melegséggel és boldogsággal töltik el kis szívemet, így nagyon kíváncsi voltam Veronica Henry regényére. Az írónő eddig teljesen ismeretlen volt számomra, de a fülszöveg rendkívül ígéretesnek tűnt, így adtam egy esélyt a regénynek. Lelki szemeim előtt egy családi dráma kezdett el kirajzolódni, mely egy kicsit ugyan nehezebb témát sejtet, mint amire előzetesen vágytam, de aztán arra jutottam, hogy végtére is ez még jól is elsülhet, hiszen imádom a komolyabb hangvételű könyveket. Mielőtt azonban rátérnénk az értékelésemre, nézzük meg miről is szól pontosan a kötet.  

Töltsd ezt a karácsonyt az angol vidéken, ezzel a felemelő történettel!

Házi forralt bor, gőzölgő gümölcsös piték, igazi ünnepi hangulat… Miközben a karácsonyi ebédet tervezi a szerettei számára, Lucy Liddiard nem sejti, miféle dráma fog lejátszódni a sült pulyka mellett. Azt ugyan tudja, hogy az egykor szebb napokat látott családi vállalkozás, a Honeycote-i Sörfőzde évről évre egyre rosszabbul teljesít. Azzal is tisztában van, hogy a férje, Mickey minden nőnek teszi a szépet. Ám alaposan meglepődik, amikor rájön, hogy a karácsonyi ajándékok átadása mellett sokéves titkokra és hazugságokra is fény derül a fa alatt. Vajon sikerül megoldania a családi problémákat, vagy ebben az évben elmarad a felhőtlen ünneplés?

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Ilyenkor együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Nos ez a regény nem ilyen. Alig várom, hogy elfelejtsek mindent, amit olvastam és remélem soha többet nem kerül a kezembe a kötet. Ritkán írok ilyet és szerintem ennyire negatív kritikát még soha nem olvashattatok tőlem, de én ezt a regényt úgy utáltam, hogy erre nincsenek szavak. (Most előre meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki számára ez kimagasló irodalmi alkotásnak minősül, vagy csak szimplán tökéletes bekuckózós olvasmánynak ítélte meg. Az értékelésem semmilyen szinten nem minősít senki, csupán az én érzéseimet és gondolataimat közvetíti.)

Az elmúlt évek alatt, mióta rendszeresen írok az olvasmányaimról talán még soha nem néztem be ennyire egy könyvet sem, mint a Karácsony vidéken című kötetet. Nem is értem mit ronthattam el, hiszen minden egyes alkalommal kisebb kutatómunka veszi kezdetét, mikor felfigyelek egy ígéretesnek tűnő műre. A szokásokhoz híven most is csekkoltam a könyvet és mivel egészen jó értékeléseket olvastam róla, nem teketóriáztam és lelkesen lecsaptam a kötetre. Már az első oldalakon éreztem, hogy valami nem gömbölyű, a kokainos jelenet után pedig már a saját épelméjűségemet is kétségbe vontam. Ez volt az a pillanat, amikor még egyszer rákerestem a könyvre és rezignált állapotban vettem tudomásul, hogy valamit nagyon félrenéztem, mert én egy teljesen másik karácsonyi kötet adatlapját olvastam el anno. Valószínűleg összekevertem valamivel a címét és egy sokkal szerethetőbb történetre bukkantam, így téves elvárásokkal és túlságosan is szép reményekkel vágtam bele az olvasásba. Ezt követően azonban rájöttem, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, innen már nincs menekvés, így végigrágtam magam a könyvön és saját magamat nem kímélvén teljesen elolvastam a regényt. Őszinte leszek veletek, még soha nem szenvedtem így az olvasás alatt, de erőt vettem magamon és minden egyes idegszálammal arra koncentráltam, hogy egyszer csak jobb lesz (spoiler: nem lett) és egyszer csak elkezdem élvezni a mű olvasását (spoiler: nem kezdtem). 

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, hogy az értékelésem minden egyes mozzanatát alá tudom támasztani egy példával, így egyáltalán nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek. Nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Ez pedig talán az egész bloggerség és írás fő esszenciája, hiszen fontos, hogy ne hazudjak az olvasóimnak. Ha nem tetszik egy könyv, recenziós példány ide, recenziós példány oda, kutya kötelességem megosztani veletek a tapasztalatomat, hisz ez tesz engem hitelessé. Szóval ismét kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

Azt hittem, hogy egy elbűvölő és lebilincselő olvasmányban lesz részem (hiszen a borító is ezt hirdette) de hamar rá kellett jönnöm, hogy a Barátok közt vagy éppenséggel egy brazil szappanopera cselekménye sírva könyöröghetne a receptért. Kicsit olyan volt ez az egész számomra, mintha a jól ismert Családi titkok, Veled is megtörténhet, A gyanú árnyékában című magyar trash sorozatokból (amelyeknek bűnös élvezeti értéke amúgy vitathatatlan, én is imádom ezzel zsibbasztani az agyamat) kiválasztották volna a legrosszabb és legfelszínesebb részeket összegyúrták volna és az olvasó elé hányták volna, hogy nesze neked romantikus drámai karácsonyi történet. 

Rengeteg dolog hiányzott a műből (kompetens karakterek, erős jellemábrázolás, mélység, logika, szerethető cselekmény), de azzal egyáltalán nem lehet megvádolni, hogy dráma híján lenne. Rengeteg komoly és fontos probléma (alkoholizmus, megcsalás, hazugságok, boldogtalanság, anorexia) jelenik meg a kötetben, melynek megfelelő ábrázolása esetén komoly és mély családi drámával találhattuk volna szemben magunkat. Mindegyik téma egyenként is komoly és mély traumaként szőheti át egy család mindennapjait, együtt azonban garantáltan olyanok, mint egy érzelmi hurrikán és cunami. Teljesen letaglózó elemi elővel bírhatnak és nyomorba döntheti az olvasó szívét és lelkét. Egy jól megírt mű képes arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, hogy együtt nevessen és sírjon a karakterekkel, a Karácsony vidéken azonban képtelen volt erre. Mérhetetlenül felszínes, képtelen megragadni a dolgok esszenciáját és egyáltalán nem tudott hatni rám. Az olvasás alatt végig azt éreztem, hogy borzalmas emberek tesznek borzalmas dolgokat a borzalmasan naiv társaikkal, akik ezt megelégelvén borzalmasan idegesítően kezdenek el viselkedni, majd borzalmasan gyenge módon megoldják borzalmas életük borzalmas problémáit. Komoly és mély emberi érzelmeket csak nagyítóval (vagy még azzal sem) találhatunk. A karakterek egyáltalán nem erősek, vagy kompetensek, sokkal inkább szánalomra méltók. Egyszerűen képtelen voltam velük és problémáikkal azonosulni, távoliak és merevek voltak számomra. Persze mondhatnánk azt, hogy de pontosan ettől emberi és igazi az egész. Hiszen pontosan ettől szép az élet. Olykor elesünk és felállunk, nem cselekszünk mindig jól, de az előttünk álló át során a mellettünk álló szeretteink és barátaink segítségével képesek lehetünk arra, hogy ismét a helyes úton járjunk. Ez azonban jelen esetben sajnos nem állja meg a helyét. Persze mindig jó, ha az ember nem túlidealizált karakterekkel találkozik, hiszen azokkal sem lehet könnyen azonosulni, de ez számomra már a másik véglet. A szereplők minden logikát nélkülöznek, képtelenek arra, hogy normálisan viselkedjenek és olykor még seggfejek is egymással. Egyesek gyenge jellemről tesznek tanúbizonyságot, mások meg annyira vakon élnek a nagyvilágba, hogy azt is kétségbe vonja az ember, hogy egyáltalán képesek egyedül életben maradni a földön. A családi életet nem lehet egyik pillanatról a másikra helyreállítani ahogy az anorexia sem gyógyul meg attól, ha a szívünk szerelme ránk mosolyog és biztosít minket az érzéseiről. A megcsalást nem lehet egyik pillanatról a másikra elfelejteni és az ember nem dönt úgy teljesen random, hogy mégis visszafogadja a feleségét annak ellenére, hogy mástól szült gyereket. Az ilyen dolgok mögött komoly és mély lelki okok húzódnak, és csak ezek konzekvens ábrázolásával lehet megérteni a szereplők cselekedeteit mozgató érzelmi szálakat. De ezeket az írónő olyan szinten és mértékben tiszteletben tartotta, hogy még véletlenül sem lépett rá arra az ösvényre, mely során ezeket kibonthatja. Egy teljesen kiüresedett masszává volt így számomra az egész történetet, melynek tényleg minden egyes másodperce kész szenvedés volt számomra. Nagyon sajnálom, mert amúgy nagyon tetszett a könyv alapgondolata és alapkonfliktusa, kár, hogy hiányzott belőle a mélység. 

Megnyugtató a tudat, hogy a Karácsony vidéken című könyv Veronica Henry egyik első (de az is lehet, hogy a legelső) regénye, mely eredetileg 2002-ben jelent meg, így talán az elmúlt évek alatt fejlődött az írói stílusa. Mindenesetre én nem hiszem, hogy próbát teszek a többi regényével, ez az egy örökre elvette tőle a kedvemet. 

Karácsonyi hangulatot csak elvétve találunk benne, a középpontban inkább a családi dráma áll, nem pedig a szeretet ünnepe. Ha csak azért szeretnétek megvenni, mert tetszik a címe és a borító, akkor semmiképpen se dőljetek be a látszatnak, mert nem egy könnyed és aranyos karácsonyi kötetről van szó. A borító nagyon kis csinos, de pontosan ezért veszélyes is. Ne essetek bele ugyanabba a csapdába, amibe én.  Persze semmi baj azzal, ha a fülszöveg felkeltette az érdeklődéseteket, simán lehet, hogy nektek az általam felsorolt dolgok teljesen másodlagosak lesznek és képesek lesztek élvezni az írónő stílusát és eme regényét. Összességében sajnos azt kell mondanom, hogy sikeresen kifogtam az idei év legrosszabb könyvét (legalábbis számomra). Nekem nagyon nem jött be ez a regény, napokra volt szükségem, hogy helyre jöjjek a megrázkódtatástól.  Őszinte leszek veletek, igazából senkinek nem ajánlom a könyvet, mert nem...de ha ismeritek és szeretitek Veronica Henry munkásságát, vagy a hasonló típusú regényeket, akkor nyugodtan tegyetek vele egy próbát. Ahogy láttam molyon rendkívül megosztó a kötet, így számos pozitív értékeléssel is találkozhat az érdeklődő. 

Értékelés: 5/1,5

Ha szeretnétek próbát tenni a könyvvel, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 

V. S. Alexander: Az ​előkóstoló + Nyereményjáték

Sziasztok!

V.S.Alexander könyve Az előkóstoló egy nagyon különleges történetet mesél el a náci Németország diktátoráról. Magda Ritter, Hitler előkóstolójaként belelát a Führer életébe, és a híres Berghofban található pihenőhely mindennapjaiba. A lány veszélyes munkát végez, de a munkáján kívül is sok veszély leselkedik nem csak rá, hanem mindenkire, aki itt él és köze van a Führerhez. Magda izgalmas életéről és kalandjairól most három bloggerünk mesél nektek. Tarts velünk te is a turnén, ahol ha jól válaszolsz a kérdésekre, akkor neked is esélyed van megnyerni a Maxim Kiadó által felajánlott Az előolvasó regény egyik példányát.

A ​második világháború viharában egy fiatal német nő kétes menedéket talál, mely közelebb van a veszély forrásához, mint azt valaha gondolta volna. Amíg a hitleri diktatúra nyújtotta kiváltságokat élvezi, megismeri a rendszer kegyetlenségét is. 1943 elején záporoznak Berlinre a szövetségesek bombái, ezért Magda Rittert szülei a bajorországi rokonaikhoz küldik, remélve, hogy így biztonságban lesz. Magdát a Berghofba, Hitler hegyi pihenőhelyére osztják be, ahol azon fiatal nők egyike lesz, akik előzetesen megkóstolják Hitler ételét, és ha kell, feláldozzák magukat, hogy a Führert megóvják a mérgezéstől. A bajor Alpokban fekvő Berghof mintha egy másik világban lenne, távol a háború kegyetlen valóságától. Magda eleinte retteg, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához, bár tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek. De miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson.

Az előkóstoló a háború erkölcsi kérdéseit boncolgatja egy nagyszabású és erőteljes, rendkívül bátor tettekről mesélő történetben.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe V. S. Alexander regényét is. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen úgy éreztem a kötet segítségével a második világháború egy olyan szeletét ismerhetem meg, melyről eddig csak keveset hallottam. Az elmúlt időszakban leginkább csak holokauszt történeteket olvastam a témában, így az újdonság erejével hatott rám a kóstolók világa. Ezek a fiatal lányok Hitler szolgálatában álltak és egyetlen egy feladatuk volt, megkóstolni minden ételt, mielőtt a Führer elé kerülnek, hogy senki ne mérgezhesse meg őt. 

Az előkóstoló egy érdekes és izgalmas történelmi regény, mely a múlt egy olyan szeletét tárja az olvasója elé, ami eddig talán kevésbé ismert az olvasó számára. A mű teljes mértékben az írói szabadság szüleménye, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy valós személyek és konkrét történelmi események ihlették. Két történelmi alakot szeretnék kiemelni az írásom során, az egyik Constanze Manziarly, a másik pedig Margot Woelk. Constanze a Führer utolsó ismert szakácsa volt, ő gondoskodott Hitler étkeztetéséről az utolsó években, a kötetben ő inspirálta Séf karakterét. A másik pontos történelmi tény a kötetben a kóstolók világát idézi. 14 fiatal nőt kényszerített az SS a második világháború alatt arra, hogy Adolf Hitler kóstolói legyenek, de közülük csak Margot Woelk élte túl a szolgálatot. Kicsit olvasgattam a hölgyről és egyértelműen ő inspirálta Magda karakterét, rengeteg párhuzam figyelhető fel a két életút között. 

A regény cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas. A kötet kifejezetten olvasmányos, így könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Bevallom, nálam nem lett elsőszámú kedvenc, de még így is élveztem az olvasását. A kötet E/1-ben íródott, így rendkívül személyesnek hat, az előszó és az utószó pedig rátesz erre az érzésre egy lapáttal. Azt sugallja, hogy egy memoárral van dolgunk és Magda valódi, hús-vér karakter. Ettől még intenzívebbé válhat az élmény és még jobban elmerülhetünk a második világháború borzalmaiban a fiatal lány tolmácsolása által. Az elbeszélése azonban rám nem hatott elemi erővel, nem bénultam le a mérhetetlen fájdalmától és kétségeitől, számomra nem volt elementáris erejű, a személyes hangvétel ellenére úgy éreztem, hogy végül kívül helyeződtem a történeten. Egyáltalán nem volt rossz a könyv, és tényleg élveztem az olvasást,  de nekem valami mégis hiányzott belőle. 

A történet szerint 1943-ban járunk Németországban, amikor is egyre jobban elkezdett gyengülni Hitler és az ország ereje. Egyre többet bombázzák az országot, ráadásul a szövetségesek is egyre nagyobb erőre tesznek szert. Berlin és a többi nagyváros egyre veszélyesebbé válik, így Magdát, a fiatal német lányt a szülai vidékre küldik. Berchtesgadenben azonban kissé más irányt vesz a lány sorsa, mint amire számított. A rokonok nem akartak egy koloncot a nyakukba, nem akartak egy újabb éhes szájat etetni, így hozzásegítik őt egy munkához. A fiatal lány előtt sokáig teljesen homályos, hogy mit is kell majd csinálnia, de szép lassan rájön, hogy komoly és veszélyes munka vár rá, Hitler kóstolója lesz. Magda szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a Führer életébe, és mindennapjaiba. Történetünk főszereplője eleinte retteg a rá váró munka miatt, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához. Kétségek gyötrik és nincs teljesen meggyőződve a hitleri ideológiáról, de tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek, mert az egyenlő lenne a biztos halállal. Miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson. De vajon az ellenállók képesek lesznek arra, hogy Hitlert és társait eltöröljék a föld felszínéről? Visszatérhet még Németország a régi kerékvágásba? Mire képes az ember azért, hogy végre hű legyen az eszméihez és vajon mi ennek az ára?

A karakterek rendkívül érdekesek és számomra roppant hitelesek voltak. A háború sokféle hatással lehet az emberekre, egyesek öngyilkos küldetésbe menekülnek, mások pedig a végsőkig kitartanak. Nem mindenki képes kivárni és az utolsó pillanatig küzdeni. V. S. Alexander nem fukarkodott a háborús jelenetekkel, olvasás közben több olyan kép is megelevenedik az olvasó lelki szemei előtt, melyek sajnálatos módon elengedhetetlen részeit képezik a háború súlytotta övezeteknek; értelmetlen gyilkosságok, öngyilkosságok, nemi erőszak. Ezeknél a pillanatoknál az ember a legszívesebben becsukná a szemét, de sajnos nem tehetjük meg. Az emberi kegyetlenség sokszor nem ismer határokat és akár akarjuk, akár nem, sajnos ez is részét képezi a történelemnek. Nem csak a nagy harcokra kell ilyenkor emlékezni, hanem fontos figyelembe venni az átlagember szenvedését is, hiszen nem csak a harctéren folyt a küzdelem, hanem az utcákon is. A háború mindenki életére hatással volt, lehetetlen volt előle elmenekülni. 

Összességében nekem kifejezetten tetszett V. S. Alexander regénye és bár új kedvencet nem avattam mégsem cserélném le másra az olvasás élményét. Határozottan úgy érzem, hogy szélesedett a tudásom  és biztosan olvasgatok még a témában. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen olvassátok el ezt is. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték 

Az előkóstolóként dolgozó Magda Ritter munkája sok veszélyt rejteget, hiszen a lány feladata, hogy kiszúrja az ételekbe, vagy italokba rejtett mérgeket. A feladatod az lesz, hogy a bloggerek blogjain megtaláld a kiemelt betűket és megtudd, hogy milyen ételeket és italokat kellett Magdának megkóstolnia a munkája során. Ha a megfejtéseket helyesen beírod a Rafflecopter doboz megfelelő helyébe, akkor a turné végén megnyerheted V.S.Alexander regényét a Maxim Kiadó felajánlásából.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek

12.18. Zakkant olvas

12.19. Kelly és Lupi olvas

12.21. Csak olvass

Amanda Yee: Jóbarátok ​– A hivatalos szakácskönyv + Nyereménykönyv

Sziasztok!

Mindig is arra vágytatok, hogy megkóstoljátok Rachel különleges desszertjét, vagy a világ legfinomabb sajttortáját? Kíváncsiak vagytok hogyan készül Joey paradicsomszósza és Ross szendvicse? Akkor ezt a könyvet nektek találták ki! A könyvben különböző előételek, főfogások, italok és desszertek szerepelnek, melyek jól ismertek már a rajongók számára. Tartsatok velünk, legyetek részesei a különleges turnénak, ismerjétek meg velünk közösen a szakácskönyvet , és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyeremény könyvet. 

„A ​kőkemény Jóbarátok-rajongóknak muszáj beszerezniük!” – POPSUGAR

Trombitáld össze a jóbarátokat, és üdvözöljétek együtt ezt a több mint 100 receptet („Na, mi a helyzet?”), amelyet hőn szeretett tévéműsorotok ihletett.

Akár minden hájjal megkent chef vagy, mint Monica Geller, akár most indítasz catering céget, mint Phoebe Buffay, vagy régi vágású haspók vagy, mint Joey Tribbiani, a Jóbarátok – A hivatalos szakácskönyv egy sor különböző receptet kínál a különböző szakmai szinten levő chefeknek.

Előételek, főfogások, italok és desszertek – minden egyes fejezet olyan ikonikus csemegéket tartogat, mint Monica Hálabarát Lakomája, Rachel Hagyományos Angol Rakott Krémdesszertje, a Sült Krumpli – csakis Joeynak, a Chandler-féle „Tej, amit elrágsz”, Phoebe nagyijának csokitallérja és az elmaradhatatlan Hidratáló Szendvics.

Ez az elbűvölő szakácskönyv színes fotókat tartalmaz több mint hetven receptről, hasznos segédlet azoknak, akik otthon főzőcskéznek, és vicces homage a tévésorozatnak, amelyre mindig számíthatsz.

Szerintem ezt még nem meséltem nektek, de óriási sitcom és sorozat rajongó vagyok. Az olvasás mellett ez a másik olyan szabadidős tevékenység, ami teljesen ki tud kapcsolni. Az utóbbi időben csak arra tartjuk a tévét, hogy legyen min nézni a Netflixet és az HBO GO-t, nagyon ritkán nézünk olyan műsort, ami nem ezeken fut. A Jóbarátok sorozat volt az első olyan sitcom, amit teljesen együtt néztünk Miklóssal az elejétől a végéig. Nekem nem ez volt az első alkalom, régen több részt is láttam, de neki ez kimaradt az életéből és csupán néhány jelenetet ismert. Így tavaly fogtuk magunkat és ledaráltuk a teljes sorozatot. Hihetetlen élmény volt az egészet újra látni, és rájöttem, hogy minden egyes poén ugyanannyira megnevettetett, mint anno első alkalommal. A különbség csupán annyi, hogy felnőtt fejjel még jobban megértettem a szereplők vívódását és élethelyzetét. A rajongásom így teljesen új szintre emelkedett és egyre több Jóbarátokos kiegészítővel vettem körbe magam. Az eddig magyarul megjelent rajongói könyvek már a polcomat díszítik, így természetesen nem maradhatott ki a gyűjteményemből a hivatalos szakácsköny sem. 

A főzés a mindennapjaink része. Sokszor azonban inkább házimunkaként gondolunk rá, mintsem örömforrásként vagy a kreativitásunk kifejezésének eszközeként. Biztosan sokan vagytok, akik minden nap készítenek valami finomságot a családnak…és hogy őszinte legyek, hihetetlen módon felnézek rátok. Remélem, hogy ez örömmel tölt el benneteket és nem kényszernek élitek meg.

Ez az a pillanat, ahol be kell vallanom nektek egy fontos dolgot. Nem vagyok béna a konyhában, de azért a konyhatündérségtől olyan messze állok, mint Makó Jeruzsálemtől. Szeretném azt gondolni, hogy tudok főzni és Miklós nem hal éhen mellettem, de nagyon ritkán főzőcskézek. Hétköznap egyszerűen nincs időm rá, hétvégén pedig egyszerűen elkészíthető ételeket teszünk az asztalra. A Knorr alapok a legjobb barátaink, könnyű és gyors és megadja az embernek a főzés illúzióját. Sütni nagyon szeretek…de ha két ember lakik egy háztartásban nagyon nehéz hódolni ennek a kedvtelésnek. Az ember lelkének biztosan jó, ha egy tepsi sütemény áll az asztalon, de azért nem szeretnénk minden évben lecserélni a ruhatárunkat. J Emiatt ritkán sütök sajnos, de ha egyszer ráveszem magam, akkor szeretek kitenni magamért. Így történhetett az, hogy nem lacafacáztam és kiválasztottam azt a desszertet a kötetből, ami ezer éve birizgálja már a fantáziámat. Ez pedig nem más, mint az ominózus sajttorta, aminek ellopásától, vagy a földön történő elfogyasztásától sem riadtak vissza főhőseink. 

Forrás: Friends Fandom

Ezer éve ki akartuk már próbálni a receptet, ez a turné pedig remek alkalom volt erre. Mielőtt azonban rátérnék az elkészítés alatt szerzett tapasztalataimra mesélek egy kicsit a kötetről. 

A könyvben különböző fejezetek vannak, melyek jól elkülönülnek egymástól. A receptek rendkívül sokszínűek, találunk benne előételeket, főfogásokat, italokat és desszerteket, de vannak benne levesek, pizzák és szendvicsek is. A szakácskönyv rengeteg színes fotót tartalmaz, mely tökéles Jóbarátok hangulatot kölcsönöz a főzőcskézéshez. Az ételek egy része megjelenik a sorozatban (a kötet jelzi is az adott epizódot) másik részét azonban csupán a sorozat ihlette. Ez persze egyáltalán nem baj, csak az érdekesség miatt írtam le nektek.

Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a könyv olvasásába, alig tudtam választani a jobbnál jobb receptek közül. Az az igazság, már a kötet lapozgatása is óriási élmény volt. Kezdetben csapongtam az egyes részek között és a kedvenc jeleneteimben szereplő fogások elkészítését lestem meg. Többek között nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen az a szendvics, aminek az eltűnése miatt Ross úgy kiakadt, de Monica karácsonyi bonbonjai és Joey húsgombócos szendvicse is nagyon érdekelt, azonban bevallom Rachel Hagyományos Angol Rakott Krémdesszertje volt az első, amelyet elolvastam. Egy vagány pillanatomban biztosan elkészítem majd. 

No de térjünk is vissza a sajttortához. Az az igazság, hogy kicsit félve álltunk neki a receptnek, mert már az első olvasás után tudtuk, hogy nem fogjuk azt maradéktalanul megvalósítani. Néhány dolgot (például pekándió és mandula) kihagytunk belőle, de a többi hozzávaló esetében igyekeztünk hűek maradni a recepthez. Az elkészítési mód nem volt annyira nehéz, az instrukciók világosan és könnyen követhetők voltak, az eredmény pedig valami zseniális lett. Mindkettőnknek nagyon ízlett és azt hiszem, hogy új kedvencet avattunk. Nem akarok nagy szavakat használni, de szerintem én is megenném még a földről is. Érdemes bekalkulálni, hogy nem egy azonnal fogyasztható desszertről van szó, hiszen egy éjszakát hagyni kell állni a hűtében így ez nem az a torta, amit az ember gyorsan megsüt a vendégek érkezése előtt. 

Összességében nekem nagyon tetszett ez a kötet és biztos vagyok benne, hogy más dolgot is kipróbálok majd belőle. Én csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Jóbarátok sorozatot. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni, hogy kitől hangzik el az adott mondat a sorozatban. A játékban megtalálható egy bónusz kérdés is, ennek megválaszolásával tovább növelhetitek a nyerési esélyeteket a játékban. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk!”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.14.: Dreamworld 

12.16.: Pandalány olvas 

12.18.: Angelika blogja

12.20.: Csak olvass!

12.22.: Sorok között

12.23.: Ambivalentina

Matt Haig: A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak (A fiú, akit Karácsonynak hívnak 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Netflix filmet készített Matt Haig A fiú, akit karácsonynak hívnak című regényéből. Ennek alkalmából a Kolibri Kiadó megjelentette a történetet filmes borítóval is. Ezúttal hat bloggerünkkel követheted végig, hogyan lesz a kis Nikolaszból Karácsony apó, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

A regény alapján készült film a NETFLIX műsorának egyik legjobban várt meglepetése idén karácsonykor.

„A tornyon egy ablak sem volt. A vastag ajtó fából meg fémből készült. És persze őrizték is. Nikolas ott ült a dohos cellában, és úgy érezte magát, mint a légy, amelyik légypapírra ragadt. Odakint várta a világ erdőkkel, tavakkal, hegyekkel és reményekkel, de ez a világ már másoké volt, őt kizárták belőle. Innen egyszerűen nem lehet kijutni. Furcsa módon mégsem érzett elkeseredettséget. Egy kicsit talán félt, de a szíve mélyén reménykedett. Kuncogni kezdett magában.

Képtelenség.

Erre gondolt hát Topó apó, jött rá Nikolas.

Ez a varázslat lényege, nem igaz? Hogy a képtelenség elképzelhetővé válik.”

Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Glimpi?

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét?

Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat!

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak is, ami egy igazán szívfacsaró, hihetetlen mélységeket bejáró történet a hit, a remény és a szeretet erejéről, a veszteségről, változásról és annak feldolgozásáról. Nálam az első pillanattól kezdve óriási kedvenc lett, Nikolas története, ami az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. Szavakkal el sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire imádtam ezt a történetet annak minden örömével és bánatával. Olvasás közben sokszor mosolyogtam, néha csak meredtem magam elé, és hősiesen bevallom Nektek, jó pár könnycseppet is elmorzsoltam a szemem sarkában. Bár bevallom nem először olvastam a regényt, a teljes trilógia a polcomon csücsül, de nem tudtam ellenállni az új kiadásnak, így ismét átadtam magam ennek a lenyűgöző történetnek. Azt kell mondanom, hogy a mese ereje egy kicsit sem fakult meg, ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel faltam a lapokat, mint anno első alkalommal. 

Matt Haig neve már jó ideje nem ismeretlen számomra, az elmúlt évek során az egyik legkedvesebb írómmá nőtt ki magát. Több regényét is olvastam már és egyszerűen odavagyok az írói stílusáért. Először a Miért érdemes életben maradni című könyve talált rám, azóta pedig falom a történeteit, nem számít, hogy gyermekeknek, vagy éppen felnőtteknek szóló írása kerül a kezembe, minden egyes alkalommal elveszek a lapok között. Alapjáraton hajlamos vagyok arra, hogy olykor kissé depresszíven és borongósan álljak hozzá a dolgokhoz és azt érzem, hogy Matt Haig is így van ezzel. 

A történt rendkívül érdekes, izgamas és roppant módon szerethető. Nikolas és édesapja nehéz anyagi körülmények között élt. Az életük sokszor kilátástalan volt. Nem tudtak egyről a kettőre jutni, a szegénység felemésztette őket. És bár mindenketten tudják, hogy az igazi gazdagság az, hogy ők ott vannak egymásnak, a kisfiú édesapja mégis érzi a nincstelenség súlyát. Ezért úgy dönt, hogy elindul a messziségbe néhány társával együtt a hófödte csúcsok irányába, kezébe veszi a saját sorsát és változtat a szerencséjükön. De vajon mi az ára ennek? Létezik még jóság a férfi szívében? 

A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak nagyszerűen rávilágít arra, hogy milyen is a mi világunk. Az emberek (olykor a koboldok vagy a rénszarvasok is) hajlamosak arra, hogy rosszul viselkedjenek, vagy valamilyen rossz dolgot tegyenek, de mindenkiben benne lakozik a jóság lehetősége.

A történet egy másodpercre sem ereszti olvasóját, végig izgalmas, egy másodpercre sem válik unalmassá, vagy éppen vontatottá. Matt Haig nagyszerűen építette fel a regény cselekményét, szépen fokozatosan építkezett. A meseregény hangulata és atmoszférája lenyűgöző, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Az író egy olyan világot alkotott, ahova kicsik és nagyok egyaránt el tudnak menekülni a mindennapok zord valóságából. A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak pontosan egy ilyen történet. Nem számít, hogy valaki 10, vagy 30 évesen olvassa, ugyanúgy rabul ejti a kötet bája és mondanivalója. Egy nagyszerű írás, mely minden olvasójára garantáltan hatással lesz. 

A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak egy rendkívül szerethető, szívet melengető tökéletes karácsonyi olvasmány, de valahol tulajdonképpen egy fejlődéstörténet is. Egy olyan kisfiú története, aki bármire képes lett volna azért, hogy ismét az édesapjával legyen, amikor azonban minden a feje tetejére állt a szívére halgatván igyekezett a lehető legjobb döntéseket meghozni. A kis Nikolas az olvasó szeme előtt válik erős és kompetens felnőtté, a koboldok vezetőjéve, Karácsony apóvá, aki rövid idő elteltével meglelte életének célját is. 

A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, nem mesebeli csodalények, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Gyermekként és talán felnőttként is könnyen lehet vele azonosulni. Nikolas az egyik legszerethetőbb főhős, akiről mostanában olvastam, egy rendkívül kitartó és jóravaló fiú, akinek a szívében mérhetetlen jóság lakozik. Édesapja sem rossz ember, csupán a kilátástalanság és a szegénység hatására egy kicsit eltévelyedett, ez pedig mindkettejük életére óriási hatással van. Az én személyes kedvencem az Igazmondó Glimpi (bár helyzeti előnyben vagyok azokhoz képest, akik csak most kezdtek ismerkedni Matt Haig sorozatával), már el is felejtettem, hogy milyen izgalmasan indult a kapcsolata Nikolassal. Koboldfalva mesés lehet, olyan szívesen ellátogatnék hozzájuk. Kipróbálnám az óhajtássóhajtozás, megkóstolnám a legfinomabb mézeskalácsokat és megvásárolnám Karácsony apó bestseller köteteit. 

Ahhoz, hogy ennyire élvezetes legyen a magyar kötet természetesen Magyari Andrea munkája is elengedhetetlen volt, aki  nagyszerűen ültette át az egyes kifejezéseket a nyelvünkre.  A rajzok nagyszerűen kiegészítették a történetet, Chris Mould illusztrációi remekül sikerültek. 

Összességében én egyszerűen imádtam A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak című könyvet, az egyik legkedvesebb karácsonyi kötetemmé avanzsálódott. Egy igazán szívet melengető, izgalmas történet a hit és remény fontosságáról, nem utolsó sorban pedig egy hihetetlen mélységeket bejáró mese a jóság és a szeretet erejéről. A Nikolas kalandjáról szólö történet, az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. A regény atmoszférája és egyedi hangulata egy másodpercre sem ereszti az olvasót. A történet érdekes és izgalmas, a karakterek pedig nagyszerűek. Én teljes szívemből ajánlom mindenkinek, remélem a Ti szíveteket is elrabolja majd ez a nagyszerű olvasmány. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Karácsony apó, Télapó, Mikulás… A különböző népek más és más néven nevezik azt a személyt, aki decemberben ajándékokat visz a gyerekeknek. A feladatotok ezúttal az, hogy megírjátok mely országokban nevezik a Nagyszakállút az adott állomáson található néven, és beírjátok a megfelelő országot a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS

Dedek Mraz

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.13 Veronika's Reader Feeder

12.15 Sorok között

12.17 Utószó

12.19 A Szofisztikált Macska

12.20 Csak olvass!

12.23 Spirit Bliss Sárga könyves út

Hilary McKay: Hamarosan ​látjuk egymást + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Hilary McKay Hamarosan ​látjuk egymást c. gyermekkönyve idén ősszel. A szívmelengető történet Clarry, Peter és Rupert felnőtté válásának rögös útját meséli el, akiknek életére az első világháború nehézségei is sötét árnyékot vetnek. Ha felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért. 

Clarry és a bátyja, Peter a nagyszüleik cornwalli házában töltik a nyarakat ellenállhatatlan unokatestvérük, Rupert társaságában.

Csakhogy megszokott életükre hamarosan egy szörnyű háború árnyéka vetül – és amikor Rupert beáll katonának és kimegy a frontra, Clarry úgy érzi, hogy a pacsirtadaltól hangos nyarak örökre véget értek.

De túléli-e a család ezt a rettenetes háborút?

A Costa „év gyerekkönyve” díj nyertese 2008-ban.

Két dolog van, ami azonnal levesz a lábamról, ha egy új regény adatlapját, vagy éppen fülszövegét kezdem el vizsgálni. Az egyik gyengém a fejlődés és felnövéstörténetek. Nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket, mind a felnőtté válás, mind pedig az identitáskeresés egy remek téma. Ez egy olyan időszak, ami mindenki számára ismerős, mindenki átesik ezen. Van valami csodálatos számomra abban, amikor egy számomra kedves karakter végre egyensúlyba kerül önmagával és rájön arra, hogy ki is ő valójában. Nagyon szép pillanatok ezek az olvasás során. A másik kedvencem pedig (ez valószínűleg nem lep meg senkit) a történelmi regények. Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? És vajon az ijfúsági kötetek is képesek arra, hogy elrabolják a szívemet? 

A Hamarosan látjuk egymást című könyv pontosan ezt a két, számomra kedves dolgot ötvezi. Egy rendkívül szerethető és szívmelengető történet a szeretet és a család erejéről és az elkerülhetetlen felnőtt válásról. A regény lapjain Clarry, Peter és Rupert életének rögös útja elevenedik meg lelki szemünk előtt. A három fiatalnak meg kell tanulnia boldogulni az első világháború zivataros időszakában. De vajon képesek együtt megküzdeni a felmerülő problémákkal? Túléli a család ezt a rettenetes háborút?

 

A regény cselekménye talán kicsit nehezen indul bele, az első fejezetek kevésbé varázsoltak el, de ahogy haladtunk előre, úgy zártam egyre inkább a szívembe a karaktereket. Az Clarry születésétől kezdve követhetjük végig a család életét és történét. Egy kisbaba születése általában áldás a családok számára, de ha valamilyen tragédia lengi körül a baba érkezését, akkor a dolgok olykor rosszra fordulnak. Születése megpecsételte a Penrose család életét, így a kislánynak és bátyjának a 3 évvel idősebb Peternek nem csak édesanyjuk hiányával, hanem apjuk közönyével is meg kellett küzdeni. A mindennapok egyhangúságát a cornwalli nyarak törték meg, amikor is a két gyermek a nagyszülőkhöz utazott és ott töltötték a nyári hónapokat Rupert, unokatestvérük társaságában. A fiú idősebb volt unokatestvéreinél, de még így is sülve-főve együtt töltötték ezt az időszakat. A családi élet azonban gyökerestül felfordul, amikor Rupert beáll katonának és a frontra utazik. Peter nehezen dolgozza fel, hogy egy baleset miatt képtelen teljesíteni hazafias kötelességét, ezért megpróbál olyan jövőt megteremteni magának, amiben hasznosnak érezheti magát. Clarry eközben szép fokozatosan okos és művelt fiatal hölggyé cseperedik, akinek nem csak a fiúk miatti állandó aggódással, hanem édesapja maradi gondolkodásával is meg kell küzdenie (mondjuk annyira nincs nehéz dolga, hiszen sajnálatos módon a férfi nem veszi ki túlzottan részét a gyermekek nevelésében és egyhangú közönnyel viseltetik irántuk). 

A háború komoly súllyal nehezedik a család és Rupert életére. A frontot töltött idő megpecsételi minden katona sorsát. A kórházba kerülő katonák közül néhányan képesek arra, hogy lerázzák magukról a fájdalom súlyát, mások elsüllyednek az emlékek mocsarában. Küzdenek saját belső démonjaikkal, melyet a túlélők bűntudata táplál. Ez az érzés tulajdonképpen része annak a tünetegyüttesnek, amit poszt-traumás stressz szindrómának neveznek. Az alapja az a mentális állapot, amikor egy katasztrófát, balesetet, vagy valamilyen más rettenetes eseményt túlélő egyén úgy érzi, hogy rosszat tett azzal, hogy ő életben maradt, mások pedig nem. Sokan nem is szeretnek beszélni az átélt borzalmakról, ezért elvesztik a kapcsolatot a külvilággal. Rupert is szép fokozatosan magába fordul, a levelei elmaradnak és egyre kevesebb kommunikál a családjával. Vajon visszafordítható ez a folyamat? Képesek az unokatestvérek még egymásra találni?

A karakterek igazán kedvesek és szerethetők. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek, akik komoly és mély hatással voltak egymás életére. Clarry, Peter és Rupert mellett Simont és Vanessát szeretném megemlíteni. A fiatatal testvérpár baráti szállal kötődik a három főszereplőhöz, és óriási szerepük van az életükben. Mindketten kedvesek az ember szívének és az egyikőjükhöz köthető a regény egyik legszomorúbb pillanata is. 

A kötet nyelvezete rendkívül igényes és választékos, nagyon szerettem olvasni. A borító pedig tökéletesen tükrözi a regény hangulatát. 

Összességében nagyon kedveltem Hilary McKay regényét és bár új kedvencet nem avattam, egyáltalán nem bántam meg a kötet elolvasását. Egy rendkívül szerethető és szívmelengető történet a szeretet és a család erejéről és az elkerülhetetlen felnőtté válásról. A regény lapjain Clarry, Peter és Rupert életének rögös útja elevenedik meg lelki szemünk előtt. A három fiatalnak meg kell tanulnia boldogulni az első világháború zivataros időszakában. A regény cselekménye talán kicsit nehezen indul bele, az első fejezetek kevésbé varázsoltak el, de ahogy haladtunk előre, úgy zártam egyre inkább a szívembe a karaktereket. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek, akik komoly és mély hatással voltak egymás életére. Ha valaki szereti a hasonló típusú regényeket, akkor nyugodt szívvel ajánlom ezt a történetet. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A játék során első világháborúval kapcsolatos kérdéseket fogtok találni minden állomáson. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a helyes válaszokat várjuk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Ki követte el a szarajevói merényletet?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.13. Könyvvilág

12.16. Kelly és Lupi olvas

12.19. Csak olvass!

Ruff Orsolya: Volt ​egy ház + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ruff Orsolya nemrég megjelent, Volt egy ház című ifjúsági regényében egy ódon, régi házat fedezhetünk fel a főszereplő kislánnyal, Emmával együtt. Miközben megismeri a régi szobákat és titkos rejtekhelyeket, Emma a történelemről és saját családjáról is egyre több dolgot tud meg, mely tudás egyszerre fájdalmas és felemelő. Tartsatok három bloggerünkkel ennek az érzékeny és különleges könyvnek a turnéjára, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Van egy ház valahol a városban, egy romosnak tűnő régi ház, amely rengeteg titkot rejt. A tizenkét éves Emma erről mit sem sejt, amikor egy szép napon beköltözik a családjával. Ő először csak a sárkányformájú kandallót látja, a kalandos zegzugokat meg az elvadult kertet. Hamarosan azonban különös dolgok történnek: Emma egy titokzatos tárgyra bukkan, valaki különös jelet kapar egy diófába, a házban leomlik egy fal, a környéken pedig felbukkan egy idegen, egy minden hájjal megkent Kalóz, akinek megjelenése semmi jót nem ígér. Nem mindennapi események sora veszi kezdetét, melyek során feltárul a ház és egykori lakói története. De mit titkol Emma nagymamája, miben mesterkedik a Kalóz, és vajon ki az a Regulus? Kódok és rejtvények, elsárgult levelek és régi naplóbejegyzések során feltárul az elfeledett ház története

Ó istenem. Nehezen találom a szavakat, én ezt a könyvet egyszerűen imádtam. Az idei év egyik kedvence lett számomra a kategóriájában. 
A Volt egy ház című regény a middle grade korosztályt célozza meg, egy rendkívül érdekes, izgalmas és szerethető történettel, mely garantáltan belopja magát az olvasó szívébe. Egy nagyszerű kötet a fájdalomról, a gyászról, az újrakezdésről és a családi örökségről. A cselekmény lebilincselő és izgalmakkal teli, a szereplők szerethetők, a nyelvezet pedig rendkívül élvezetes. Az egyik legkülönlegesebb történet, amit mostanában olvastam.

Először az ígéretes fülszöveg és az illusztráció (imádom Láng Anna munkásságát, ő a szívem kuglófjának egyetlen szem illusztrátora) keltette fel a figyelmemet, végül azonban sokkal többet adott számomra ezt a történet, mint amire számítottam. Most hogy jobban meglestem a könyv molyos adatlapját már nem lepődök meg rajta, de bevallom én teljesen vakon vágtam bele az olvasásba. Egy izgalmas, misztikus mesét képzeltem el a lelki szemeim előtt, de ahogy haladtam előre a regényben úgy lett tökéletesen egyértelmű számomra, hogy bizonyos szempontból erős történelmi vonatkozása van az írásnak. Azok, akik rendszeresen olvassák az írásaimat, most biztosan fogják a fejüket, hogy na tessék, már megint összeszedett egy történelmi regényt ez a nőszemély, és igazuk van. Úgy néz ki, hogy én vonzom az ilyen típusú történeteket. 

A cselekmény nagyon izgalmas, én csak úgy faltam a lapokat, szerintem rekordidő alatt olvastam el a regényt még úgy is, hogy közben beiktattam két hosszabb szünetet is. Ahogy Emma szép lassan felfedezi az ódon, régi házat, úgy sejlenek fel előttünk a múlt egyes darabkái. Miközben a fiatal lány megismeri a régi szobákat és titkos rejtekhelyeket, egyre több dolgot tud meg saját családjáról és annak a történelemben betöltött szerepéről. A történetet levelek és naplóbejegyzések teszik még izgalmasabbá, melyek nemcsak kiegészítik, hanem újabb szintre emelik az írónő regényét. Nagyon tetszett, hogy Ruff Orsolya úgy beszél a történelem ezen viszontagságos időszakáról, hogy nem mondja ki konkrétan a holokauszt és a zsidó szavakat. Jó ötletnek tartottam, hiszen így nem ijeszti meg a fiatal olvasókat.

A kötet egy pontján megjelenik egy fiatal nő, akinek a karakterét egy valós személy, Karig Sára inspirálta. A hölgy a harmincas éveiben kezdett el a Svéd Vöröskeresztnél dolgozni és a második világháború idején veszélyben lévő családok gyermekeinek próbált segíteni. Megpróbált olyan biztonságos környezetet keresni számukra, amelyet a szülők már nem voltak képesek biztosítani. Karig Sára fáradthatatlan munkásságának köszönhetően rengeteg gyermek menekült meg a biztos haláltól. 

Mindig nehezen viselem, amikor egy fiataloknak szóló könyv nyelvezete túlságosan egyszerű és gyenge. Attól még, hogy valaki fiatal, még nem buta. Képes arra, hogy összetett mondatokat olvasson és értelmezzen. Szeretem, ha egy regénynek korosztálytól függetlenül választékos és gördülékeny a nyelvezete, a Volt egy ház című történet pedig abszolút megfelel ennek a kívánalmamnak. Nagyon szerettem, ahogy Ruff Orsolya szőtte ezt a történetet, a nyelvi világa és képi elemei engem teljes mértékben levettek a lábamról. Egyszerűen jó volt olvasni, nem éreztem azt, hogy túl öreg lennék az íráshoz, még 31 évesen is teljesen elvesztem a lapok között. 

A karakterek nagyon kedvesek és szerethetők. Emma és családja, a Kalóz, akarom mondani Vince bácsi, Gyuri bácsi, de még Babi (aki a regény legellenségesebb karaktere) is abszolút emelték a történet fényét. Velük vált teljessé az élmény. Az élet sokszor nem csak játék és mese, Emma családjának bőven kijutott a rosszból. Nemcsak egy tragédiával kellett szembenézniük, hanem újra fel kellett építeni az életüket is. Az ominózus ház, nem csak titkot, hanem gyógyírt is rejt a lelki sebekre. A kalandok és rejtvények, ha csak egy pillanatra is, de elfeledtetik a kislánnyal és az egész családdal azt a mély fájdalmat, ami kíséri őket az elmúlt időszakban. A régi családi ház azonban megnyugvást hozhat Emma és családja számára. A regény történelmi vonatkozása, pedig csak hab a tortán. A két történetszál tökéletesen egymásba fonódik, a látszólag össze nem illő darabok szép fokozatosan a helyükre kerülnek és egy hihetetlenül szerethető elegyet alkotnak. 

A történet mellett az illusztráció mellett sem mehetek el szó nélkül. Egyszerűen imádom Láng Anna munkásságát, teljesen oda meg vissza voltam a rajzaiért. Ez már a sokadik kötet, amely Anna munkái közül a polcomra kerül, de még mindig újra meglep a végtelen profizmusával és kreativitásával. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy ő az egyik legnagyobb kedvencem az illusztrátorok körében. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Ruff Orsolya regénye. Egyszerűen imádtam ezt a történetet. A Volt egy ház című regény egy nagyszerű kötet a fájdalomról, a gyászról, az újrakezdésről és a családi örökségről. A cselekmény lebilincselő és izgalmakkal teli, a szereplők szerethetők, a nyelvezet pedig rendkívül élvezetes. Az egyik legkülönlegesebb történet, amit mostanában olvastam.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Ruff Orsolya nem csak íróként, hanem fordítóként is ismert hazánkban. Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson találtok egy-egy idézetet egy általa fordított regényből, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A világ néha nagyon hangos tud lenni, és az emberek, miközben igyekeznek a saját hangjukat hallatni, végül némaságra ítélhetnek olyanokat, akiknek tényleg szükségük lenne arra, hogy beszéljenek.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

12.13. Könyv és más

12.15. Spirit Bliss Sárga könyves út

12.18. Csak olvass!

Amira Stone: Elszakítva (A mágia rabjai 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A második részével folytatódott Amira Stone kalandos és izgalmas Young Adult sorozata, A mágia rabjai. Kövesd végig a Blogturnét, ahol értékelések és extrák zöme vár rád, és ha velünk játszol, meg is nyerheted a regény egy példányát.

Amikor döntened kell, melyik utat választod.

Áruló foglalta el a palotát. Kein, a kitaszított ezt látszólag kihasználja, és miközben segédkezet nyújt a hatalom átvételéhez, egyre több különleges képességet fedez fel magában.

A halott király lányai menekülni kénytelenek. Ene rabként ébred egy felkelőkkel teli hajón, viszontagságai során barátságok, szövetségek és szerelmek szövődnek.

De mekkora árat kell fizetnie a bosszúért?

Mena és Ray a túlélőket mentik, mígnem kénytelenek elszakadni egymástól. Rayt ígérete köti, Menát a nyomasztó bűntudata és a kötelessége.

Hárman három különböző úton indulnak, bár a céljaik közösek.

Vajon az útjaik összeérnek valahol?

Vajon Ray és Ene szerelme elég erős?

És vajon ki a meeshai? Kié az igazi hatalom?

Titok, cselszövés, szerelem és szenvedélyes küzdelem a túlélésért Amira Stone új regényében.

Két hercegnő és a két számkivetett fiú történetének folytatása, egy váratlan csavarral.

A sorozat első része, a Kitaszítottak nem lett akkora kedvenc nálam, mint amennyire szerettem volna lelkesedni a történetért, de mégis érdekes és izgalmas debütáló regénynek tartottam, az utolsó oldalak pedig végleg meggyőztek arról, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Nagyon izgatottan álltam neki az olvasásnak, de aztán kicsit csalódnom kellett. A fülszöveg egy rendkívül érdekes és eseménydús folytatást sejtetett, engem azonban valami miatt nem vett le a történet a lábamról. 

A könyv cselekménye nem volt kimondottan izgalmas, nem rágtam tövig a körmöm. A középpontban nem a pörgő izgalmak, sokkal inkább a kérdések és az azokhoz köthető válaszok megtalálása állt.  Kicsit olyan volt nekem ez a regény, mint egy road trip. A szereplők utaztak egyik helyről a másikra, ami alatt néha történtek dolgok, aztán kész. Világmegváltó pillanatok nem voltak benne, talán a vége volt az, ami ismételten romlásba taszítja az olvasót (de komolyan, be kellene tiltani a függővégek használatát). A cselekmény kissé lassú, bár akad benne néhány izgalmas fordulat, mégis inkább a megtett útra koncentrál. A lázadást követően a szereplőink elszakadnak egymástól és mindenki megpróbál a lehetőségeihez képest boldogulni, a kérdés csupán az, hogy vajon az útjaik keresztezik-e egymást, és ha igen, akkor milyen formában.  

Ahogy az előző részben is láthattuk, az Elszakítva című regény történetét is négy főszereplő szemszögéből ismerhetjük meg. Általában nagyon szoktam szeretni a váltott nézőpontos könyveket, mindig  izgalmas belelátni a főszereplők fejébe, sokkal jobban megismerhetjük a gondolataikat és ezáltal jobban is tudunk azonosulni velük. Itt valahogy mégsem tudtam megbarátkozni a 4 szemszöggel. A fő probléma talán abból fakad, hogy igazán egyik szereplőt sem tudtam megkedvelni. Már az előző kötetnél is azt éreztem, hogy ez a 4 nézőpont kicsit sok számomra. Mire kicsit belefeledkeztem volna az adott történetszálba már jött is egy éles váltás és teljesen máshova csöppentem. 

Az előző résznél azt írtam, hogy talán Ene karaktere állt hozzám a legközelebb. Ebben a részben már nem tartottam annyira Meridásnak, kicsit el is veszett számomra a varázsa. A lázadást követően a halott király lányai menekülni kénytelenek, Ene pedig rabként ébred egy felkelőkkel teli hajón. Szerencsére nincs egyedül, vele van a kapitány, így nincs magára utalva ebben a rendkívül furcsa helyzetben. A hajón azonban nem várt szövetségesekre lelnek, én pedig eltölthettem egy kis időt a legkedvesebb és legszimpatikusabb karakterrel, aki nem más, mint Tiiu. A kislányt már az előző kötetben megszerettem, és itt is csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Van egy olyan érzésem, hogy nagy meglepetést tud majd okozni. Az ereje egyre jobban megmutatkozik, kíváncsi vagyok, hogy a végjátékban milyen szerepet szánnak majd neki. 

Mena karaktere egy kicsit pozitívabb fordulatot vesz. Bár még mindig nem a kedvencem, de ebben a részben talpra áll és megpróbál erősnek tűnni és segíteni az embereknek. Az erejében egyre többet kételkedik és talán már abban sem biztos, hogy tényleg ő a volur. 

Kein karaktere igen érdekes fordulatot vett, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a jövőben mi lesz a szerepe és végül melyik oldalra áll. Ray azonban nem zavart ebben a részben túl sok vizet, igazából csak menekült, bandukolt, túlélt és egyszer csak találkozott a hajó legénységével, ezáltal Tiiu-val és Ene-vel is. 

Amennyire laza volt a regény első 80%-a, úgy kapkodtam a fejem az utolsó szakaszon. Hihetetlen fordulatoknak lehetünk tanúi, melyek mindent megváltoztathatnak. Egyszerűen nem látom magam előtt a végkifejletet, szóval igencsak fel lett adva nekünk a lecke és tűkön ülve várhatjuk a folytatást. Vajon kié a hatalom és mit kezd vele? Ki az igazi volur és meeshai?

A borító csodás, az egyik legszebb, amit mostanában láttam. Igazi ékköve a polcomnak, egyszerűen jó ránézni. 

Összességében az Elszakítva egy nagyon érdekes folytatás volt, mely bár nem lett hatalmas szerelem számomra, mégis kellemes folytatásnak tartom. A karakterek többsége még mindig nem túl szimpatikus, de annyi minden megváltozott a regény végén, hogy igazából már nem tudom, hogy melyik szereplőről mit gondoljak. Ezek után nagyon kíváncsian várom a folytatást. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Amira Stone is az Aranymosás Válogatás egyik olyan nyertese, akit aztán megannyi olvasó zárt a szívébe a tehetségének köszönhetően. A mostani játékunk során Aranymosás-győztes könyvekből találsz idézeteket, a feladatod pedig, hogy beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott kötet címét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Szerintem minden lánynak joga van elérhetetlen pasikért, például színészekért vagy zenészekért rajongani, függetlenül attól, van-e barátja, esetleg titkos szerelme."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.17. - Csak olvass!

12.20. - Sorok Között - extra állomás

12.27. - Hagyjatok! Olvasok! - extra állomás

12.29. - Hagyjatok! Olvasok!

Mikki Daughtry - Rachael Lippincott: Mindvégig + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Két lépés távolság után, most egy újabb lenyűgöző történetet olvashatunk a szerzőktől a Maxim Kiadó jóvoltából. Kyle és Kimberly voltak a tökéletes pár a középiskolában, de amikor az érettségi banketten Kimberly szakít vele, Kyle világa szó szerint a feje tetejére áll. Autóbalesetet szenvednek, aminek során agykárosodása lesz, Kimberly pedig meghal. És nem ismer senkit, aki megérthetné, mit is érez. Amíg nem találkozik Marley-val. Marley-t is nagy veszteség érte, amiért saját magát hibáztatja. De vajon képes lesz arra Kyle, hogy újra kezdjen mindent? Tartsatok velünk, ismerjétek ezt a szívfacsaró történetet, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyvet. 

Megtalálhat még a szerelem, miután mindent elvesztettél?

Kyle és Kimberly voltak a tökéletes pár a középiskolában, de amikor az érettségi banketten Kimberly szakít vele, Kyle világa szó szerint a feje tetejére áll. Autóbalesetet szenvednek, aminek során agykárosodása lesz, Kimberly pedig meghal. És nem ismer senkit, aki megérthetné, mit is érez.
Amíg nem találkozik Marley-val. Marley-t is nagy veszteség érte, amiért saját magát hibáztatja. Ahogy Kyle és Marley próbálják egymás sebeit gyógyítani, érzéseik egyre erősebbek lesznek egymás iránt. Kyle azonban nem tud szabadulni a gondolattól, hogy egy újabb baleset felé száguld, ami ismét felforgatja majd az életét, pedig épp csak kezdte újra összerakni azt.

És igaza van.

Szavakkal el sem tudom Nektek mondani, hogy mennyire vártam már ezt a könyvet. hiszen az alkotók másik magyarul megjelent írását a Két lépés távolság című kötetet is nagyon szerettem. A fülszövegbe azonnal beleszerettem, imádom az ilyen típusú regényeket, a szépséges borító pedig csak hab volt a tortán. Óriási lelkesedéssel álltam neki a kötetnek, csak úgy faltam a lapokat, a befejezése után viszont teljesen tanácstalanul álltam a rám váró feladat előtt. Realizáltam, hogy egyáltalán nincs könnyű dolgom az értékeléssel, hiszen borzasztóan nehéz úgy írni valamiről, hogy tudom nem mehetek bele a mélyebb elemzésébe a kötetnek, mert akkor elrontanám vele az olvasás élményét, ezt pedig mindenképpen szeretném elkerülni. Nekem megadatott, hogy úgy olvassam el az egész regényt, hogy a különböző fordulatok teljesen magával ragadjanak és maguk alá gyűrjenek, ezért senkitől sem szeretném elvenni ezt az érzést. Higgyétek el, ha bármi olyat is olvastok a könyvről, ami ennél konkrétabban utal a cselekményre, akkor ne olvassátok tovább az értékelést, mert garantáltan elrontja az olvasás élményét. Ezt a könyvet mindenképpen úgy vegyétek a kezetekbe, hogy nincsen semmilyen előzetes tudásotok a konkrét cselekményszálról. 

A Mindvégig című könyv egy igazán szerethető ifjúsági regény, mely a túlélésről, a gyászról az elengedésről és a felemelkedésről szól. Egy könnyen és gyorsan olvasható mű, mely garantáltan megdobogtatja az olvasó szívét. Bevallom a regény nekem leginkább a háromnegyedéig tetszett. Utána már kissé vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. 

A történet szerint Kyle és Kimberly az iskola a külső szemlélő számára az iskola álompárjának tűnt, ugyanakkor rendkívül viharos volt a kapcsolatuk. Az együtt töltött idő alatt számtalanszor szakítottak, mégis mindig visszatértek egymáshoz. Az érettségi banketten azonban minden megváltozik Kimberly szakít a fiúval, ez pedig szó szerint a feje tetejére állítja a világát. Autóbalesetet szenvednek, aminek során agykárosodása lesz, Kimberly pedig meghal. Kyle teljesen szétesik és nem tud mit kezdeni azzal, hogy elveszítette a barátnőjét. Ennek több is van a nyilvánvaló gyász érzésén kívül. Egyrészről mindig teljesen természetesnek vette a lány jelenlétét, még a legrosszabb pillanatokban is kitartott mellette. Az egész életét vele képzelte el, így képtelen önmagát és a saját életét Kimberley nélkül definiálni. Másrészről pedig küzd a saját belső démonjaival, melyet a túlélők bűntudata táplál. Ez az érzés tulajdonképpen része annak a tünetegyüttesnek, amit poszt-traumás stressz szindrómának neveznek. Az alapja az a mentális állapot, amikor egy katasztrófát, balesetet, vagy valamilyen más rettenetes eseményt túlélő egyén úgy érzi, hogy rosszat tett azzal, hogy ő életben maradt, mások pedig nem. Úgy érzi, hogy ő kevesebb ér, mint azok az emberek, akiket szeretett és akikkel törődött, ők jobban megérdemelték volna az életet. Nekik kellett volna életben maradni és neki kellett volna meghalni. A mögötte búvó pszichológiai mechanizmust úgy magyarázzák, hogy az ember elnyomja magában a haragot, amit az esemény okozója felé érez, és azok felé, akiknek tényleg lehetőségük lett volna megakadályozni a dolgot, és ez az egész indulat önmaga ellen fordul. Ennek a túlélő bűntudat-érzésnek gyakori kísérője szorongás, depresszió, alvászavarok és rémálmok, a jelen és a jövő iránti érdeklődés elvesztése, késztetés-hiány. Kyle úgy érzi, hogy senki sem érti meg őt és szép lassan egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a fájdalom és önpusztítás mocsarában. Egy nap azonban találkozik Marley-val és minden megváltozik. A fiatal lány is hasonló gondokkal küzd, képtelen túllendülni a családjukban történt tragédián, az ő lelkében is óriási vihar dúl, melyet semmi nem tud enyhíteni. Minél több időt töltenek el egymás társaságában, annál jobban megnyílnak és szép lassan elindulnak a fájdalmas gyógyulás rögös ösvényén. A kérdés csupán az, hogy megtalálják-e az egymáshoz vezető utat akkor is, ha minden veszni látszik? 

A karakterek szerintem rendkívül szerethetők. Marley és Kyle is rengeteget fejlődik, szép lassan nyílnak meg egymás felé és végre képesek lesznek ismét arra, hogy élni kezdjenek. Amikor az emberrel valamilyen szörnyűség történik képtelen arra, hogy továbbmenjen és ott folytassa az életét, ahol eddig. A gyász furcsa dolgokat művel az elmével és nagyon nehéz kikeveredni belőle. Ez nem egy olyan dolog, amit magunk mögött lehet hagyni. Ez soha nem oldódik meg, csupán az ember megtanul együtt élni a másik hiányával. A cél soha nem az, hogy ne fájjon a másik elvesztése, hanem, hogy a fájdalom kontrollálható legyen és ne döntse le az embert a lábáról. Mindkét főszereplőnek óriási utat kell bejárnia ahhoz, hogy eljussanak erre a pontra, de a szeretet olykor csodákra képes, még a leglehetetlenebb helyzetekben is képes arra, hogy győzedelmeskedjen. 

A mellékszereplők is szerethető figurák, Kyle édesanyja és legjobb barátja (Sam) jelenik még meg a kötetben és persze valamennyire megismerhetjük Kimberly karakterét is. Én senkire sem tudtam azt mondani, hogy idegesítő, vagy unszimpatikus karakter, hiszen minden egyes furcsa és idegesítő viselkedés mögött láttam a gyász komplikált pszichológiai hatását. 

A borító engem teljesen levett a lábamról, és annyira örültem neki, hogy megmaradt az eredeti, külföldi változat. Az utóbbi időben sokat morogtam a kiadó által megjelentetett regények külsején, de most úgy érzem, hogy kárpótoltak. Egyszerűen imádom.

Összességében kifejezetten szerettem a regényt, bár ahogy mondtam a végével kapcsolatban rendkívül vegyesek az érzéseim. A Mindvégig című könyv egy igazán szerethető ifjúsági regény, mely a túlélésről, a gyászról az elengedésről és a felemelkedésről szól. Egy könnyen és gyorsan olvasható mű, mely garantáltan megdobogtatja az olvasója szívét. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, de semmiképpen se olvassatok el olyan értékelést, amelyben bővebben kitérnek a mű cselekményére, mert az erősen spoileres és elrontjátok vele az olvasás élményét. Én csak ajánlani tudom mindenkinek a könyvet, ha azon gondolkodtok, hogy érdemes-e esélyt adni a műnek, akkor csak azt tudom mondani, hogy ne habozzatok, mindenképpen vágjatok bele az olvasásba, hiszen nem csak a borító meseszép, hanem a tartalma is szerethető. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az egyik legkülönlegesebb érzés az, amikor egy könyv magával ragadja a lelkünket és többé nem ereszti azt. A mostani játékunkban olyan történetekből hozunk 1-1 idézetet, melyek nagy hatással voltak ránk és mély nyomokat hagytak bennünk. Nincs más dolgokat, mint a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni, hogy melyik regényből származik az idézet. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Egyre csak bámulnak, mert más vagyok, mint ők, és ez számomra egyet jelent a ténnyel: kevesebbet is érek náluk.” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.15.: Csak olvass!

12.17.: Sorok között

12.19.: Fanni's Library