Ali Hazelwood: Utálom, ​hogy szeretlek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ali Hazelwood ezúttal három történettel kedveskedik magyar olvasóinak! A nemrég megjelent, Utálom, hogy szeretlek című kötetben három zseniális mérnöknőről olvashatunk, akik igyekeznek helytállni a munkájukban, és legnagyobb meglepetésükre váratlanul rájuk talál a szerelem is. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Marával, Sadievel és Hannahval, de ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Mara, ​Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy FEDÉL ALATT

Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.

Két EMELET KÖZÖTT

Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

FagyPONT ALATT

Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Összességében kedvelem az írónő munkásságát és imádom a STEM tudományos világ ihlette írásait, ugyanakkor újra és újra megfogalmazódik bennem az a kérdés, hogy vajon meddig tud érdekes maradni. 

Az Utálom, hogy szeretlek című kötetben három rövidebb történet kapott helyett. A főszereplők Mara, ​Sadie és Hannah, akik az egyetemen barátkoztak össze és lettek legjobb barátnők. Fiatal kutatóként mindannyian szembesültek a nőket érintő előítéletekkel a tudományos világban. Ugyan a munkájuk miatt messze élnek egymástól, mégis igyekeznek a lehetőségeik szerint tartani a kapcsolatot. A három írást tulajdonképpen az ő személyük köti össze.

A történetek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetek abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő. Bár sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma, de higgyétek el, rendkívül nehéz a tudományos világban érvényesülni nőként. 

A három novella cselekménye bár rendkívül kiszámítható, de egyáltalán nem untam egy másodpercig sem. A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a cselekmény végkifejletével, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Valószínűleg jó döntés volt részemről, hogy a könyvet három napig olvastam, így mindegyik napra egy novella jutott. Ráadásul párhuzamosan egy másik könyvet is olvastamm, így aztán kevésbé éreztem, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvasom el. Azt hiszem, hogy Ali Hazelwood összes magyarul megjelent műveinek cselekményét le lehet így érni: A friss doktoris lány, elkezd dolgozni egy munkahelyen. A fiú, akivel összekeveredik elsőre furcsának tűnik, zárkózott és a lány meg van róla győződve, hogy amúgy utálja. Igen, utálja...azért vesz mély levegőt a haja közelében, mert büdösnek tartja, nem azért mert beleszippant még egyszer, hogy tovább érezhesse a jó illatot. Félreértik egymást, haragban lesznek, majd aztán összejönnek. Éééés ennyi. Igazából ennél többet ez a három novella sem adott, és bár olyan volt, mintha olvastam volna már ilyesmit, ez engem valahogy mégsem tudott zavarni. 

Egy FEDÉL ALATT

Ez volt az első novella, és bevallom, nekem ez tetszett a három közül a legkevésbé. Az alapszituáció igazán érdekes volt. Van Netflixen egy film Love in the Villa (Nem várt találkozás), aminek pont ugyanez az alapja. Két idegen osztozik egy lakáson, és közben állandóan szívatják a másik felet, hogy az feladja és elköltözzön. Szeretem az ilyen jellegű bonyodalmakat, szóval nagyon lelkesen álltam neki az olvasásnak. De aztán bevallom, engem valahogy végig idegesített engem Mara viselkedése. Ez a kevéske oldal nem volt elég arra, hogy megkedveljem. Nem éreztem, hogy mélysége lenne a karakterének, így igazából szimpatizálni sem tudtam vele. Liam egy helyes fiú, igazából pont olyan, mint minden Ali Hazelwood férfi karakter. Morcos, de ha az ember jobban megismeri aranyból van a szíve. Ha külün kellene pontoznom a novellákat, az ő történetük kapná a legkevesebb csillagot. Ugyanakkor imádtam bónuszfejezet hozzájuk kapcsolódó részét. A történet kissé in medias resként indul, majd ezt követően megismerhetjük az előtte levő fél év eseményeit. 

Két EMELET KÖZÖTT

Ez volt az egyik kedvenc novellám (igen tudom, nem nehéz ezt mondanom, mert összesen három darab volt csak). Nagyon jól állt neki a Trapped Together trope, melynek az alapja, hogy két karakter valamilyen külső tényező hatására kvázi csapdába esik és így össze lesznek zárva. Klasszikus példája az elromlott lift, itt is ez adja a cselekmény vázát. Tulajdonképpen két szálon fut a történetük. A jelenben Sadie és Erik a liftbe vannak ragadva és a lány érezhetően nem boldog emiatt. Élesen elhatárolódik a fiútól, aki ezt nem igazán tudja mire vélni. A másik idősíkon pedig láthatjuk, hogy mi vezethetett odáig, hogy Sadie ennyire utálni kezdje Eriket. Tetszett, hogy az esetükben nem abból adódott a félreértés, hogy bénán olvastak a jelekben, hanem igenis volt alapja a dolognak. Igaz, ha kommunikálta volna, akkor könnyen kiderült volna  félreértés, de így sem volt rossz. Minden jó, ha jó a vége. 

FagyPONT ALATT

A lányok közül talán Hannah volt a legérdekesebb karakter. Az ő személyiségéről sokat megtudhatunk, így közelebb is kerül az olvasóhoz. Szerettem, hogy vannak mélységei, az ő esetében egyértelmű karakterfejlődésről is beszélhetünk. Ha választanom kéne, hogy kinek a történetéből olvasnék el egy egész könyvet, akkor valószínűleg Hannah és Ian történetét választanám. Érdekes és izgalmas volt a történet, az abszolút kedvencem az egész novelláskötetből. Még úgy is, ha maga a konfliktus és a fő problémaforrás erősen hajaz a második novellára. 

Összességében Ali Hazelwood hozta a szokásos formáját, a novelláskötet is nagyon érdekes és szerethető, ugyanakkor nem tudnám azt mondani, hogy valami újat mutatott számomra. Kicsit aggódom hogy vajon meddig tud még érdekes maradni számomra, de jelen könyv esetében egy másodpercig sem untam az olvasást. Kellemes nyári olvasmányélmény volt, az egyszerűsége miatt akár a strandra is kiváló társ lehet. Ha még nem olvastam volna semmit az írónőtől, akkor biztos vagyok benne, hogy imádtam volna. A kedvem és a lelkesedésem viszont töretlen, tuti hogy a következő magyarul megjelenő könyvét is sorra fogom keríteni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Ali Hazelwood három okos, tanult nő lelkének rejtelmeibe vezeti az olvasót, akik igyekeznek helyt állni a főleg férfiak által uralt tudományos szakmában. Emiatt játékunk se lehet mással kapcsolatos, mint hozzájuk hasonló, korszakalkotó nőkkel. A rövid leírások alapján találjátok ki, hogy kiről van szó, és a nevét írjátok be a rafflecopter dobozba!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

LEÍRÁS

1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]

07/26 - Fanni's Library 

07/29 - Csak olvass!

08/01 - Deszy könyvajánlója 

08/04 - Hagyjatok! Olvasok! - borítómustra

08/07 - Hagyjatok! Olvasok! 

08/10  - Sorok között

08/13 - Dreamworld

Mechler Anna: Levedi ​lánca + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Mechler Anna regényével bővül, melyben egy lapos kavics furcsábbnál furcsább események sorozatát indítja el. Tartsatok velünk, kalandozzunk együtt Budakeszin, legyünk társai Leventének és Mirának az izgalmak során. Fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A hetedikes Levente életét a fociedzések, a tanulás és az évfolyambulira szervezett szabadulószoba tölti ki, míg egy délután, kutyasétáltatás közben egy lapos kavicsra nem bukkan, ami furcsa események sorozatát indítja el. A fiú aznap éjjel különös álmot lát: csúcsos fejfedőt viselő férfiak árulónak kiáltanak ki egy Levedi nevű táltost, aki elátkozza őket. Másnap a szertár szekrényéből ájultan esik ki a portás, és a rendőrség is nyomozni kezd, míg Levente és évfolyamtársa, Mira újabb és újabb kavicsokat találnak…

A kalandokban bővelkedő regény Budakeszire viszi olvasóját; a település múltja egy izgalmas nyomozás során bontakozik ki.

Azt hiszem, hogy lassan bátran kijelenthetem, hogy a Manó Könyvek gondozásban megjelent Új Kedvencek sorozat nem csak a nevében, hanem az én számomra is új kedvenccé vált. Egyszerűen nem tudok mellényúlni, az összes megjelent kötet egytől-egyig nagyszerű olvasmányélménynek bizonyult. Már a megjelenésekor tudtam, hogy a Levedi lánca sem maradhat ki a sorból, mindenképpen sorrakerítem majd a Blogturné Klub keretein belül. 

Először az ígéretes fülszöveg és az illusztráció keltette fel a figyelmemet, végül azonban teljesen elmerültem Levente és Mira kalandjaiban. A Levedi lánca egy hihetetlenül kedves, izgalmas és szerethető történet két hetedikesről, néhány furcsa és misztikus kőről, egy átokról és Budakeszi történelméről. 

Bár a cselekmény alapötlete, Levedi sámán meggyanúsítása és átka ugyan a képzelet szüleménye, de a történet több valós eseményt és személyt is megjelenít. Az írónő mesterien fűzi a szálakat, így a kitalált és valós események tökéletes elegyet alkotnak, és egy igazán nagyszerű regény született. 

A történet alapját Levedi átka adta és az a titkos küldetés, ami a két fiatal feladata volt annak érdekében, hogy a rontás lekerüljön a településről. Furcsa, egyforma fehér kövek jelentek meg a történelmi jelentőségű helyszíneken, és a kiskamaszok minden éjjel megmagyarázhatatlan álmokat látnak, melyek összefüggésben állnak a különböző történelmi tényekkel. Bár Levente inkább a racionalitás és a logika bajnoka, a történelmet pedig általában igyekszik elkerüli mégis egy olyan helyzettel találja szemben magát, ahol elengedhetetlen a település történetének ismerete. 

Levente egy igazi kiskamasz, teljesen tipikus gondolkodással és mentalitással. Vicces volt bepillantást nyerni a gondolataiba. Tetszett, hogy nagyjából minden helyzetre volt egy csípős beszólása a felnőttek felé, de ezt általában megtartotta magának és csak a gondolatiság szintjén jelent meg. Az első pillanattól kezdve érezhető, hogy Mira tetszik neki, de a romantika egyáltalán nem jelenik meg a kötetben. Ez pedig pontosan így van jól, ettől lesz hiteles a történet. A kiskamaszok még csak ismerkednek ezekkel az érzésekkel, még magukkal sincsenek tisztában, a fiúk elkezdenek mutálni, megjelennek a pattanások. Még önmagukkal is meg kell küzdeniük, egyszerűen nem fér bele, hogy a lányok is azonnal előtérbe kerüljenek. Mira amúgy tökéletes társ a kalandban, nagyon jól kiegészítik egymást Leventével. Látszik, hogy szimpatizálnak egymással, így a közös nyomozás sem jelent problémát.

Tetszett nagyon, hogy a kötetben előtérbe került Budakeszi történelme, és ezzel számos Magyországot érintő esemény. Ahogy Levente is egyre közelebb került a történelemhez, úgy talán az olvasók is érdeklődni kezdenek a saját településük történelme iránt. Hiszen nem kell, hogy száraz és unalmas dolog legyen, mint az iskolában az órákon. Számtalan érdekes és izgalmas esemény történt velünk a honfoglalástól kezdve, ezek feldolgozása kreatív módon pedig sokat ad hozzá a gyermekek érdeklődéséhez. Legyen szó a jobbágyok szöktetéséről, vagy a németek kitelepítéséről, mindegyik esemény elgondolkodtatja a fiatalokat. Együttéreznek az érintettettekkel, ezáltal pedig jobban tudnak kapcsolódni szülővárosukhoz és országukhoz. 

Érdekes volt látni a szerző utószavát és azt, hogy mennyire váratlan helyekről érkezhet az ihlet. Mikor megfogalmazódott a kötet, az írónő újra végigjárta a már jól ismert budakeszi nevezetességeket. Térképet rajzolt és bejelölte azokat a helyeket, amelyek fontosak voltak számára és két helyszín kivételével egyazon körív mentén helyezkedtek el. Azonnal beugrott a nyaklánc képe és ezzel megszületett a kötet vezérfonala. Hihetetlenül érdekes volt számomra ez a plusz információ, visszagondolva így még jobban tetszik a kötet azon része, ahogy Levente próbálja megtalálni az utolsó kő helyét. 

Mindig nehezen viselem, amikor egy fiataloknak szóló könyv nyelvezete túlságosan egyszerű és gyenge. Attól még, hogy valaki fiatal, még nem buta. Képes arra, hogy összetett mondatokat olvasson és értelmezzen. Szeretem, ha egy regénynek korosztálytól függetlenül választékos és gördülékeny a nyelvezete. A Levedi lánca című történet pedig abszolút megfelel ennek a kívánalmamnak. Egyszerűen jó volt olvasni, nem éreztem azt, hogy túl öreg lennék hozzá, még 33 évesen is jó kis olvasmányélménynek bizonyult. 

Az illusztráció mellett sem mehetek el szó nélkül. Egyszerűen imádom Láng Anna munkásságát, teljesen oda meg vissza voltam a rajzaiért. Ez már a sokadik kötet, amely Anna munkái közül a polcomra kerül, de még mindig újra meglep a végtelen profizmusával és kreativitásával. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy ő az egyik legnagyobb kedvencem a magyar illusztrátorok közül.

A Könyvhét alkalmából szerencsére dedikáltatni is sikerült a könyvemet, az pedig már csak hab a tortán, hogy az írónő olyan színnel írta alá, mint amilyen a könyv borítója. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Mechler Anna regénye. Nagyon szerettem a történetet, bátran ajánlom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az Új kedvencek sorozat borítói Láng Anna munkáját dicsérik. Így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban, most arra vagyunk kíváncsiak, mennyien ismeritek az illusztrátor munkásságát. Minden állomáson találtok egy borítórészletet, melynek a rajzai Láng Anna keze munkáját dicsérik, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni annak a könyvnek a címét, ahonnan a borítórészlet származik. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

BORÍTÓRÉSZLET

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.20.: Szembetűnő

07.23.: Könyv és más

07.26.: Csak olvass!

E. M. Forster: Szoba ​kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E.M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig - ahogy lenni szokott - megnyerhetitek a kötet egy példányát.

"Ezt a könyvet ajánljuk Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek a méltatlanul elfeledett rokon lélek E. M. Forstertől."

Lucy Honeychurch egy jómódú angol család lányaként éli unalmas hétköznapjait, mígnem nagynénjével, Charlotte-tal ellátogatnak Firenzébe. Addigi eseménytelen élete kibillen az egyensúlyából, amikor a Bertolini panzióban, ahol a szobájából pompás kilátás ugyan nem tárul elé, de megismerkedik az extravagáns Eleanor Lavish regényíróval, Mr. Beebe lelkésszel, a kíváncsi Mr. Emersonnal, illetve szenvedélyes és különc fiával, George-dzsal.

Lucy és George kalandosan szövődő románca még mielőtt elkezdődhetne, véget is ér, mert a lány hazautazik. Otthon viszont azon kapja magát, hogy az intenzív, különleges olaszországi út után az Edward korabeli Anglia szürkének és örömtelennek bizonyul számára.

Amikor Cecil, a fölényeskedő és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegénye viselkedését, míg egy nap George újra felbukkan, és sikeresen Lucy közelébe férkőzik, azonban a lány maga elől is titkolja valódi érzelmeit…

Mindig is szerettem az angol irodalmat, E.M. Forster neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. A munkásságát azonban még nem igazán ismertem, így mikor megláttam, hogy a Szoba kilátással egy új, vibráló rózsaszín kiadásban jelenik meg, egy másodpercig sem tétováztam, azonnal a kívánságlistámra pakoltam a kötetet. A fülszöveg érdekesnek tűnt, az pedig, hogy Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek ajánlják csak tovább fokozta az elvárásaimat. 

A Szoba kilátással egy 1908-ban megjelent regény, mely egy fiatal nőről szól, az angliai Edward-korszakban Olaszországban és Angliában játszódó történet egyszerre romantikus és humoros kritika az angol társadalomról a 20. század elején.

A könyv egyik legnagyobb erőssége a társadalmi korrajz. E.M. Forster érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében, akik nagyon jól bemutatják a korabeli vidéki arisztokrácia viselkedését és azt az attitűdöt, ahogy egyesek viseltetnek mások iránt, ha nem tartják megfelelőnek a társadalmi státuszukat és, vagy a viselkedésmódjukat. 

Vannak, akik rendkívül gőgösen viselkednek, az alacsonyabb rangúakat lenézik még akkor is, ha közben a nevükön kívül semmi mást nem tudnak már felmutatni. Mások folyton szenvednek, vélt, vagy valós igazságtalanságokon puffognak, az egyetlen gyógyír számukra pedig a figyelem. Vannak, akik borzasztóan viselkednek, a rangért bármire képesek a behízelgő modorukkal, még mások csendesen szemlélik az eseményeket. Persze szerencsére rengeteg szerethető és szimpatikus karaktert is megismerhetünk, így tényleg elmondhatjuk, hogy a jellemek sokszínűsége terén abszolút nincs hiány.

Érdekes volt látni, hogy mennyire merev az arisztokrácia viselkedése. Talán az olasz út mutatta be legjobban a különbséget az emberek között. Legyen szó kirándulásról, a Santa Croce látogatásáról és az egyes művészeti alkotások befogadásáról, vagy egy egyszerű szoba csere és ablaknyitás kérdésről. Furcsa és fárasztó volt még olvasni is ezeket az abszurd ellentéteket és azt, hogy egyesek számára mennyire fontos volt a formalitás kérdése még akkor is, ha az szemben állt a józan paraszti ésszel. Mesterkélt és modoros volt egyes szereplők viselkedése, én bevallom, olykor még a szememet is forgattam annyira nehezen viseltem ezt. 

Érdekes volt látni, az egyes párbeszédeket, Lucy vívódását, vagy Cecil és George viselkedését. Azonban sajnos nem kerültek közel hozzám a karakterek. Végig úgy éreztem, mintha kartávolságban állnának tőlem. Igyekeztem magamhoz ölelni őket, de végül távoli ismerősként váltunk el egymástól. Vitathatatlan, hogy Lucy komoly fejlődésen megy keresztül, érdekes volt látni, hogy miként nyílt ki és jutott el arra a felismerésre, hogy mi is lenne a jó számára. 

A fiatal lány láthatóan és érezhetően más volt, mint a többiek. Láthatóan a szigorú társadalmi normák fullasztóan hatottak rá. Egyre kevésbé találta a helyét az adott milliőben. Olaszország jó hatással volt rá elkezdett kinyílni, de visszatérve Angliában újra a megfelelési kényszere helyeződött előtérbe. 

Vele szemben áll George és Cecil, két fiatal férfiú, akikben talán annyi a közös, hogy mindketten oda vannak a lányért. Cecil egy klasszikus úrifiú, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami a mai, modern nők számára megvető lehet. Elsőre úgy tűnhet talán, hogy a társat, egyenlő partnert keres, de szép lassan kiderül, hogy csak egy tipikus sznob, akinek erős elképzelése van arról, hogy hol is van a nő helye. Ezzel szemben George egy erősnek tűnő, mégis érzékeny lélek, aki szinte kivirágzik Lucy társaságában. Az arisztokrácia szemében azonban ő és az édesapja furcsa, idegen lény, így nagyon kevesen vannak róluk pozitív véleménnyel. Egyszerű, ámde kedves emberek, akik tisztában vannak a világ hibáival, így vélhetően az arisztokráciáról is megvan a maguk sajátos véleménye. Az ilyen emberek sokszor peremre kerültek, hiszen ez a réteg soha nem állhatta, ha esetleg bírálják őket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. Bár számomra sem Jane Austen, sem pedig Louisa May Alcott hangulatát nem idézte, mégis kár lett volna kihagyni. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de bevallom, túlságosan mély nyomokat nem hagyott bennem. Az viszont simán benne van a pakliban, hogy megnézem az 1985-ös adaptációt. Meglestem a szereplőgárdát és hihetetlenül birizgálni kezdte a fantáziámat. El tudom képzelni, hogy filmvásznon érdekesebb lesz számomra a történet, mert úgy talán kevésbé lesz ennyire unalmas és vontatott a cselekmény. 

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt, hiszen fontosnak tartom, hogy egyre több és több klasszikus művet ismerjek meg. Ugyan E. M. Forster elsőre nem nyűgözött le, de abszolút nem zárkózom el a további műveitől. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a műnek. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet – csak Anne Elliot nem…

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

07.18. Szembetűnő

07.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.24. Csak olvass!

Mörk Leonóra: Szentjánosfű + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Jaffa Kiadónak köszönhetően újabb Mörk Leonóra-könyvet vehetünk a kezünkbe, melynek Szentjánosfű a címe. A történet egy fiatal lány megpróbáltatásairól szól a szerelemhez és boldogsághoz vezető útja során. Ezen az úton most három bloggerünkkel haladhattok végig, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

1634, Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.

A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

A Törött tulipánok című kötet után egy újabb Mörk Leonóra regényről olvashattok a blogomon. A Szentjánosfű őszintén bevallom nektek először a csodaszép borítójával hívta fel magára  figyelmemet, az érdekes fülszöveg pedig csak ezt követően fogott meg. 

Hollandia említése már a Törött tulipánok esetében erős hívószónak viszonyult, így nem is volt kérdéses számomra, hogy ezt a kötetet is sorra kerítem majd. 

A Szentjánosfű Hollandiában játszódik, a 17. században. A regényben kiemelt szerepet kap a festészet, a szerelem és az a kérdés, hogy vajon mire képes az ember a boldogság érdekében. Továbbá felmerül az is, hogy vajon mi alakítjuk a sorsunkat, vagy olykor kicsúszik a gyeplő a kezünkből és bábukként sodródunk az előre kijelölt ösvényen. 

Az Utószóból kiderült, hogy a regényt a Törött tulipánokhoz hasonlóan, szintén egy festmény ihletett. Ebben az esetben azonban nem a modell, sokkal inkább a festő volt az, aki megmozgatta az írónő fantáziáját. A múzeumi tájékoztatóból kiderült, hogy az alkotó nem más, mint Jan de Stomme, aki a 17. században kedvelt portréfestőnek számított a tehetős családok körében, a képeit pedig a Néma Jan néven készítette. Egy kicsivel később újra szembejött a festő, ezúttal az arcképei voltak láthatók egy másik kiállításon. Mivel a festő siketnéma volt, így rendkívül érdekes az a tény, hogy bár fogyatékkal élő személy volt, mégis nagyszerűen helyt állt a világban. Ahogy Leonóra is leírja, még a 21. században is problémákba ütközik az integráció, így hihetetlenül izgalmas, hogy az 1600-as években Jan teljes életet élhetett, ráadásul igazán fényes karriert futott be. Ez pedig korántsem egyedi eset, hiszen az írónő a kutatásai során megtudta, a korszakban több sikeres holland siketnéma festő is nevet szerzett magának, a történelem azóta is számon tartja őket. 

Aelke karaktere azonban egy az egyben az írói fantázia szüleménye, hiszen bár Jannak két felesége is volt, egyiket sem hívták így. Így a lány alakja teljes egészében fiktív. 

A regényben több történelmi tény és személy is megjelent, ezeket mesterien keverte az írónő a fiktív személyekkel és magával a cselekménnyel is. 

A kötet rendkívül olvasmányos, a nyelvezete és stílusa nekem nagyon tetszett, szerettem, hogy mennyire szépen és választékosan fejezi ki magát az írónő. Amilyen rövid ez a regény, olyannyira tartalmas. A könyv cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az első pillanattól kezdve együtt érzünk Aelke karakterével és végig drukkolunk, hogy végre megtalálja a boldogságot. 

A fiatal lány azonnal beleszeretett Janba, de a fiúval rövidesen elválnak útjaik. Igazán intenzív érzéseket éltek át ketten, így mélyen megrázza mindkettejüket az elválás. Az ifjonti hév azonban sokszor nem elég ahhoz, hogy két fél örökre egymásé legyen, így mire a festő visszatér, Aelke már egy másik férfi felesége, ráadásul egy súlyos titok nyomja a lelkét. Vajon az az erő, ami egyszer összehozta őket, képes lesz újra úgy fonni az életük pókhálóját, hogy újra egymásra találhassanak? Vagy a háttérben munkálkodó kívülállók örökre elválasztják őket egymástól?

Érdekes és izgalmas volt olvasni Jan állapotáról és arról, hogy milyen nagyszerűen megállta a helyét, hihetetlenül inspiráló a karaktere. Megtanult olvasni, és írni ugyan nem tudott, de ennek nem érezte hiányát, hiszen ezt a részét megoldotta helyette a szolgálója és jó barátja. Bár siketnéma volt, de könnyen meg tudta értetni magát az emberekkel, a szakmájában pedig kiváló volt, hiszen a festéshez nem hangok kellenek, csupán az, hogy az illetőnek jó szeme legyen a festészethez. 

Ő és Aelke remek párost alkotnak, egymás társaságában teljesen kivirultak. A fiatal lány amúgy rengeteget fejlődött, fontos és életreszóló leckét adott neki a sors a fájdalom, a veszteség és az újrakezdés lehetőségéről. 

Érdekes volt látni, hogy az 1600-as években mennyire más lehetőségei voltak a nőknek. Aelke karakterén keresztül bepillantást nyerhetünk egy fiatal lány életébe. Ebben a korban nem igazán vártak el sokat egy nőtől. A két legfontosabb dolog talán az, hogy szűz legyen, amikor férjhez megy, a másik pedig az, hogy gyereket szüljön (lehetőleg fiút), hogy ne maradjon örökös nélkül a család. A szexualitás és a szerelem azonban tabutémának számított, nem igazán voltak a fiatal lányok felkészülve arra, hogy házas életet éljenek. Nem tudtak semmit a szerelemről, sem pedig a vágyról. Ha pedig valaki véletlenül engedett egy férfi csábításának, ő volt az, aki a következményektől szenvedett. Ha láttátok a Bridgerton első évadát, akkor ti is tudjátok, hogy ha egy lány teherbe esett, és nem akarta, hogy botrányba keveredjen nem volt más lehetősége, mint találni egy "palimadarat" aki elveszi feleségül és elhiszi, hogy tőle van a gyerek. Morálisan elfogadható? Egyáltalán nem. Bevett gyakorlat volt ez a nők és családjuk részéről? Valószínűleg igen. 

Ennek fényében különösen érdekes volt látni, hogy Aelke hogyan küzd meg az érzéseivel, és miként sikerült úgy élnie a mindennapjait, hogy a fájdalmat múltat és titkokat eltemeti a lelke mélyére. 

Wijbrandus de Wit (Aelke férje) egy teljesen átlagos karakter, akinek az egyetlen hibája, hogy nem Jan. Nem volt gonosz, vagy utálatos. Egyszerűen olyan volt, mint bármelyik férfi abban a korban. Természetesnek vette, hogy a feleségét magáévá tegye, és a maga módján láthatóan szerette őt és bármit megadott volna neki. A fiatal lány egyszerűen elcsavarta a fejét (akaratán kívül), és bármit meg tett volna érte. Mégsem tud az olvasó szimpatizálni vele, hiszen nem kerül hozzánk közel a karaktere. Kicsit olyan volt, mint egy szükséges rossz, egy akadály, amit le kell győzni, hogy a szívünknek kedves páros szerelme győzedelmeskedjen. Kicsit sajnáltam amúgy, talán többet érdemelt volna. Egy olyan nőt, aki nem csak a testét, de a szívét is neki tudja adni. 

Szerencsére a mellékszereplők is izgalmas személyiségek voltak, az én két kedvencemről is szeretnék egy kicsit írni. 

Margaret de Wit (Aelke anyósa) egy igazán érdekes karakter volt, aki egy igazi mindenhájjal megkent boszorkány (és ezt most a szó jó értelmében értsétek). Ki hitte volna, hogy az asszony ennyi meglepetést rejt. Bár a módszerei megkérdőjelezhetők, de vitathatatlan, hogy nagyon szerette a fiát és bármire képes lett volna annak érdekében, hogy őt boldognak lássa. 

Nagyon szerettem még Grietje (Aelke barátnője) karakterét, bár őszintén szólva jobban örültem volna, ha kicsivel több szerep jut neki a regényben. Érdekes és izgalmas lett volna látni, hogy miként vonódik be még jobban ebbe az egészen furcsa szerelmi háromszögbe. 

A regény vége nem igazán lepett meg, de ezzel nincsen semmi baj. Talán nem is az volt a fontos, hogy miként oldódnak meg a dolgok, sokkal izgalmasabb volt az odavezető út. 

A borító egyszerűen csodálatos, imádom, óriási kedvenc lett nálam. Nagyszerű választás és remek munka, csak dicsérni tudom. A dedikálásért pedig nem lehetek elég hálás. Nagyon örültem, hogy így érkezett hozzám a kötet. 

Összességében tetszett Mörk Leonóra legújabb regénye. Ez volt a második könyvem az írónőtől és biztos vagyok benne, hogy korántsem az utolsó. Egy igazán szerethető és realisztikus regény, amelyet nem az izgalmak, hanem inkább az érzelmek tesznek felejthetetlenné. Ha egy ideje szemeztek a könyvvel, akkor csakis arra tudlak buzdítani benneteket, hogy adjatok neki egy esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A történetben szerepet kap a szentjánosfű, ezért a játékunkban ezúttal ezzel a virággal kapcsolatos kérdéseket találhattok. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen babonás vallási dologhoz használták fel a középkorban?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné

07. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 17. Kelly és Lupi olvas

07. 19. Csak olvass!

Holly Jackson: Halott ​kislány a jó kislány (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A nagysikerű sorozat a végéhez ért, ezzel a kötettel pedig lezárul Pippa nehézségekkel teli nyomozása. Ha érdekel, hogy mit gondolnak bloggereink a világsikerű trilógia lezárásáról, tartsatok velünk ezen blogturnénk során is, ráadásul meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is!

„Egy ​kéz tapadt szájára, belé fojtotta a sikolyt, mielőtt kiszabadulhatott volna. Egy kar fonódott a nyaka köré, a támadó könyökhajlata egyre szorosabbra zárult körülötte.

Pip ellenállt. De nem jutott levegőhöz. Megpróbálta letépni a kart a nyakáról, a kezet a szájáról, de egyre gyengült, kiürült a feje.

Az árnyékok csak mélyültek körülötte. Hiába küzdött. Lélegezz, csak lélegezz! De nem tudott.”

A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz és a Jó kislányok, rossz viszonyok című könyvek izgalmas folytatása.

SIESS! VAGY MEGHALSZ…

Pip Fitz-Amobit még mindig kísérti a legutóbbi nyomozása.

De hamarosan új bűnesettel kénytelen szembesülni, ami nagyon is közelről érinti, ugyanis ezúttal valaki őrá vadászik.

Valaki, aki folyton egy kérdéssel zaklatja: Téged ki fog keresni, ha eltűnsz?

Pip hamarosan kapcsolatot fedez fel a zaklatója és egy helyi sorozatgyilkos között, de a rendőrség nem hajlandó cselekedni.

A veszélyes macska-egér játék során Pipnek mihamarabb meg kell találnia a választ, mert immár az élete a tét…

Holly Jackson teljesen belopta magát a szívembe ezzel a sorozattal. Emlékszem, hogy anno nagyon lelkesen vártam már az írónő regényét magyarul, hiszen rengeteg jót olvastam rajta a külföldi oldalakon, ezért nagy reményekkel álltam neki a kötetnek. Bíztam benne, hogy engem is teljesen levesz majd a lábamról Pip története. Már az első pár oldalnál tudtam, hogy megérte várni erre a regényre, azonnal beszippantott és le sem tudtam tenni addig, amíg az utolsó oldal után be nem csuktam a könyvet. Izgultam, drukkoltam, kiakadtam...az érzelmek teljes skáláját átéltem, és Pippával együtt reménykedtem a megoldásban. Mivel az első két kötetet imádtam, így természetesen egy másodpercig sem volt kérdés, hogy a trilógia harmadik részét is sorra kerítem majd. Bevallom, egy kicsit aggódtam, hiszen az első két rész nagyon magasra tette lécet, így csak bízni tudtam abban, hogy a harmadik rész is hasonlóan izgalmas és érdekfeszítő olvasmány lesz. 

Bár a harmadik rész teljesen más irányt vett, mint az elődei, engem mégis levett a lábamról és egy hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasmányélményben volt részem. 

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ér. Pip próbál visszarázódni az unalmas hétköznapokba és igyekszik valahogy feldolgozni, hogy milyen szörnyűségek történtek vele és a közvetlen környezetében. Ez azonban nem egyszerű számára, hiszen egy gyilkosságnak is a tanújává vált. Ráadásul komoly morális kérdésekkelt találta szembe magát. Holly Jackson nagyon jól bemutatja ebben a regényében is, hogy az elkövető és az áldozat szerep nem feltétlenül különíthető el egymástól. Olykor az áldozatokból lesznek az elkövetők. És az elkövetők is lehetnek áldozatok. Nyilván senkit sem menthetünk fel a bűne alól, vannak tettek, melyekre egyszerűen nincs bocsánat. Ugyanakkor fontos figyelembe venni azt is, hogy mi vezethetett az adott végzetes eseményekhez. Érdekes kérdés az is, hogy az elkövető vajon mennyire viselkedett a saját belátása szerint? Mi van akkor, ha valaki kényszer hatására tesz szörnyűséget? Gondoljunk csak bele. Ha valaki megöli például az élettársát, akkor tudjuk, hogy komoly büntetésre számíthat. Semmi sem indokolhatja, hogy kioltsuk egy embertársunk életét. Ha azonban kiderül, hogy az élettárs éveken át bántalmazta az elkövetőt és elviselhetetlenné vált tőle az élete, akkor mindjárt más megvilágításba helyeződik a dolog. Vagy mi lesz azzal a gyerekkel, aki a szülei rendszeresen lopásra kényszerítenek? Az ő esetében ki a valódi bűnös? És mi van akkor, ha valaki azért gyilkol meg valakit, hogy bosszút áljon valakin egy olyan dologért, amit gyerekként követett el?Persze a bűn attól még bűn, de vannak helyzetek, amikor képtelenek vagyunk egy adott ügyet jó-rossz mesgyére osztani. Valahogy így vagyunk olvasók is, a könyvet olvasva. Egy idő után képtelenség elkülöníteni egymástól a dolgokat, ahogy említettem semmi sem fekete, vagy éppen fehér. Ez pedig pontosan az a szürke zóna, ami Pip életét is megkeseríti. Egyszerűen nem tudja feldolgozni, hogy megrekedt a szürke zónában és nem látja, hogy hogyan is javíthatná meg önmagát. 

A történet szerint Pip hamarosan egy új bűnesettel kénytelen szembesülni, ami nagyon is közelről érinti, ugyanis ezúttal valaki őrá vadászik. Az ügy valahogy összefügg az eddigi két esetével, így úgy érzi, hogy ez az eset tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy megjavítsa őt. Egyre sűrűbben szembesül azzal, hogy egy zaklatója a "Téged ki fog keresni, ha eltűnsz?" mondatot küldi el újra és újra. Emellett pedig más gyanús jeleket is észrevesz az otthona közelében. Vajon akkor is képes lesz megoldani az ügyet, ha az élete a tét? Képes lesz győztesen kikeveredni ebből a macska-egér játékból? 

A cselekmény rendkívül érdekes, izgalmas és fordulatos. Egy idő után tényleg olyan érzésem volt, mintha nem is egy YA regényt olvasnék. Nem tudom mi történt Holly Jacksonnal a záró kötet megírása során, lehet birkózó szőnyegen aludt, vagy nem tudom, de határozottan sötétebb és durvább irányt vett a cselekmény. Olvasás közben csak úgy kapkodtam a fejemet, az általam eddig oly nagyra tartott Pip viselkedése egyre furcsábbá vált, a végül pedig realizáltam, hogy ahelyett, hogy megmentette volna magát, inkább örök életre szóló helyet bérelt magának a szürke zónában. Úgy éreztem, hogy Pip megtört és thrillereket megszégyenítő módon csűrte, csavarta a szálakat. Egyrészről hihetetlenül lenyűgözött, másrészről azonban kissé meg is ijesztett a viselkedése. De közben pedig bevallom, egyszerűen nem tudtam rá sanda szemmel nézni, hiszen valahogy hiteltelen lett volt számomra, ha ennyi szörnyűség után képes lett volna arra, hogy megőrizze a természetes ártatlanságát. 

Meg kellett tanulnia, hogy sajnos nem mindig győz az igazság, olykor a pénz és a hatalam felülkerekedik mindenen. Ez egy súlyos és kemény lecke volt számára, gondoljuk csak a Max Hastings ügyre. Az a fiú egy gyökér, aki börtönt és büntetést érdemelne. De olykor az igazságszolgáltatás elbukik, ebbe pedig a legidealistább ember is belefárad egyszer. 

Ahogy haladunk előre a történetben, egyre hajmeresztőbb dolgokkal talájuk szemben magunkat, a kötet második részétől konkrétan eldobtam az agyamat. Közöltem is a családdal, hogy most senki ne szóljon hozzám, mert fizikailag fáj, ha félre kell tennem a regényt. Őszintén szólva csak egy hajszálon függött, hogy megőrizzem a józan eszemet, és nagyon aggódtam, hogy végül egy olyan befejezést kapok, amit nem vagyok képes rajongóként elfogadni. Holly Jackson brutálisan ért a figyelem felkeltéséhez és megtartásához. Egy másodpercig sem lankadt a figyelmem olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. Egyszerűen imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Ez a nő egy zseni, de komolyan. Az egyik legjobb ifjúsági krimisorozat, amit olvastam. És bár az utolsó rész az én ízlésemet tekintve egy kicsit sok volt, és rengeteg morális kérdés merült fel bennem, de összességében elismerően tudok róla nyilatkozni. 

A regény felépítése most is rendkívül kreatív. A folyószöveg mellett bepillantást nyerhetünk Pip nyomozati anyagába, érdekes volt látni a fotókat, vagy éppen a jegyzeteket. Még mindig imádom hogy Pip podcastjének a címe az lett, hogy Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz, mi ez, ha nem zsenialitás kérem szpen. 

Pip még mindig zseniális főszereplő, én nagyon megkedveltem a karakterét, de hazudnék, ha a harmadik rész miatt ne alakultak volna ki fenntartásaim vele szemben. Kicsit bepiszkolódott a róla alkotott kép a fejemben, és egyértelműen szürkévé vált. Azt hiszem, hogy a változása hiteles, hiszen a sok trauma, ami érte nem múlhat el nyomtalanul. De én sajnos nem tudtam vele azonosulni. A könyv első felében drukkoltam neki, hogy minden rendben legyen és megmeneküljön. A második részben pedig eldobtam az agyam. Lenyűgözött és egyszerre meg is ijesztett. 

Vicces, mert az előző rész értékelésében azt írtam, hogy remélem, hogy sikerül megőrizni a józan eszét. Háááááát, nem véletlenül aggódtam már akkor is, az biztos. Mindenesetre érdekes élmény volt követni őt az úton. Az biztos, hogy nagy szerencséje van a barátaival, és talán arra is választ kap, hogy ki keresné őt, ha eltűnne. 

A borító nekem nagyon tetszik, brutálisan jól illik a regényhez. 

Összességében nagyon szerettem ezt az egész sorozatot. Sajnálom is, hogy vége van a trilógiának, hiszen mindenkit a szívembe zártam. A Halott kislány a jó kislány az a típusú történet, amelyet képtelenség letenni, egyszerűen muszáj volt olvasni, mert gyűlöltem minden egyes másodpercet, amit nem Pip társaságában töltöttem. Ha szerettétek az első és a második részt, akkor mindenképpen adjatok esélyt a záró kötetnek is. Arra azonban készüljetek fel, hogy ez a rész sokkal sötétebb és bevállalósabb, mint az elődei. Ha pedig eddig kimaradt az életetekből, és csak random megtaláltátok a bejegyzésemet, akkor nyomás beszerezni az első kötetet. Csak annyit mondok, olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk az írónőre és a könyveire fókuszál, arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek őket. Minden állomáson találtok egy rá irányuló kérdést, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő dobozába beírni a helyes választ!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hol nőtt fel az írónő?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07. 14. - Fanni’s Library

07. 16. - Csak olvass!

07. 18. - Hagyjatok! Olvasok!

07. 20. - Kelly és Lupi olvas

Király Anikó: A ​balatoni sellő + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Király Anikó regényével bővül, mely az 1800-as évekbeli Balatonfüredre repíti vissza olvasóit. Tartsatok velünk, kalandozzunk együtt Szofival, a kalandvágyó fiatal lánnyal és készüljünk közösen Alizzal az Anna-bálra. Fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A balatonfüredi Rózsalakba rég nem látott lakók érkeznek. A kalandvágyó, cserfes Szofi alig várja, hogy újra felfedezze a helyet, ahová nagyszülei emléke köti, és új barátokat szerezzen, köztük egy Jókai nevű írót.

A város az Anna-bálra készülődik, a bál szépe majd a Balaton Jégszíve nevű, gyönyörű ékszert viselheti. Ám különös események zavarják meg az előkészületeket: feltűnik a balatoni sellő, egy csendőr pedig mindent megtesz, hogy egy rejtélyes iránytű ne juthasson el tulajdonosához…

Az Új kedvencek sorozat a tavalyi év során belopta magát a szívembe, így kiemelt figyelmet fordítok az újabb és újabb megjelenésekre. Király Anikó neve már nem volt ismeretlen számomra, a balszerencsés babák sorozata az egyik legnagyobb kedvencem a magyar szerzős ifjúsági regények között, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy A balatoni sellőt is sorra kerítem majd. 

Először az ígéretes fülszöveg és az illusztráció (imádom Láng Anna munkásságát, ő a szívem kuglófjának egyetlen szem illusztrátora) keltette fel a figyelmemet, végül azonban teljesen elmerültem Szofi és Aliz történetében és azt hiszem, hogy a sorozatban is új kedvencet avattam a Volt egy ház című regény mellett. A csodás külső, az ígéretes fülszöveg és Anikó személye mellett volt még valami, ami miatt mindenképpen el szerettem volna olvasni ezt a regény, ez pedig nem más, mint a cselekmény helyszínének otthont adó város, vagyis Balatonfüred. 

Veszprémi lány vagyok, a Balaton közelsége mindig természetes volt számomra. Egyszerűen nem tudok olyan évet felidézni az elmúlt 33 évem során, amikor legalább egyszer ne sétáltunk volna egyet a családommal Balatonfüreden. A Tagore-sétány és a kikötő szerves részét képezi az életemnek, mondhatnak nincsen nyár ezek nélkül. Mindig jó szívvel emlékszem ezekre a sétákra és hajókázásokra, ezért bíztam abban, hogy Király Anikó regénye tovább fokozza majd a rajongásomat az északi - part és Balatonfüred irányába. 

A balatoni sellő egy hihetetlenül kedves és szerethető történet két testvérről, akik ugyan kissé eltávolodtak egymástól, de talán a Balatonfüreden töltött idő ismét közelebb hozhatja őket egymáshoz. Egy történet arról, hogy a pénz nem mindig boldogít, sokkal fontosabb, hogy olyan emberek vegyenek körbe minket, akikre számíthatunk és akiknek fontosak vagyunk. És nem utolsó sorban egy tanulságos írás nekünk felnőtteknek is arról, hogy nem szabad a múlton, vagy éppen a jövőn rágódni. Néha a legtöbb, amit tehetünk, hogy egyszerűen megéljünk a jelent és elmerülünk a mostban. 

Ó istenem, szavakkal talán el sem tudom mondani, hogy mennyire jólesett most nekem ez a történet. Egyszerűen imádtam úgy, ahogy van. És ezt nem csak azért mondom, mert az írónővel ugyanazon a napon ünnepeljük a névnapunkat, vagy mert hihetetlen módon még úgy is tudta, hogy rólam van szó és én vagyok az az Anikó, akinek dedikálja a könyvet, hogy én ott sem voltam. Egy barátnőmet kértem meg rá, mert pont azon az egy napon nem tudtam most kilátogatni a Könyvhétre, a névre szóló kötet lehetőségét pedig semmi pénzért nem hagytam volna ki. 

A balatoni sellő egyszerűen az a típusú történet, amit legszívesebben minden egyes alakommal  elővennék, ha éppen rossz a kedvem és valami kedves, mégis tanulságos és izgalmas történetre vágyok. Anne Shirley története, a Kisasszonyok, A farm ahol élünk, és a Váratlan utazás óta vágyom ebbe a 19. századi világba, ahol ha valami nehézség, vagy éppen galádság történik, a szereplők a szeleburdi és kedves módjukon biztosan megoldják valahogyan azt. A kötet pedig abszolút hozta nekem ezt az érzést és ezt a hangulatot. Egy remek történet, melyben az érdekes és izgalmas történetet a hihetetlenül kedves és szerethető karakterek teszik igazán teljessé. 

Úgy éreztem, hogy Szofiban minden kedves szereplőm megtalálható. Jo March makacssága és kalandvágya, Anne Shirley és Sarah Stanley képzelőereje és személyisége. Valahogy tényleg úgy éreztem, hogy minden kedves karakterem összeolvadt egy személlyé és így egy igazi komfortolvasmánnyá vált számomra a történet. 

Olyan volt számomra ez a regény, mint egy kellemes és puha takaró, ami betakarta a kis lelkemet. Pontosan erre a volt most szükségem, egy bájos, izgalmas és szerethető olvasmány, amely kellemes kikapcsolódás a gyermekek és akár felnőttek számára is, hiszen egyáltalán nem egy bugyuta, kicsiknek való írásról van szó. Ezt pedig azért is mondom ilyen bátran, mert kifejezetten háklis vagyok erre a problémára. 

Mindig nehezen viselem, amikor egy fiataloknak szóló könyv nyelvezete túlságosan egyszerű és gyenge. Attól még, hogy valaki fiatal, még nem buta. Képes arra, hogy összetett mondatokat olvasson és értelmezzen. Szeretem, ha egy regénynek korosztálytól függetlenül választékos és gördülékeny a nyelvezete. A balatoni sellő című történet pedig abszolút megfelel ennek a kívánalmamnak. Egyszerűen jó volt olvasni, nem éreztem azt, hogy túl öreg lennék hozzá, még 33 évesen is teljesen elvesztem a lapok között. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, engem teljesen levett a lábamról a Rózsalak és a balatoni sellő misztikuma. A táj, a ház és a szereplők szinte megelevenedtek előttem, teljesen úgy éreztem, ha buszra pattanok és elrobogok Füredre, akkor én is szemben találhatom magam a Csütörtöki Csuka aktuális számával, ahol a sellővel ijesztegetik az embereket.

A történet tulajdonképpen több szálon fut. Egyrészről egy testvérpár és egy kissé félszeg zeneszerző/zenész útját követhetjük végig Budapest-Balatonfüred között. A három fiú együtt indul útnak, egyesek a szerelem, mások pedig a feloldozás és megbocsátás reményében. Az út azonban nemvárt meglepetéseket és veszélyeket tartokat. De vajon ki állhat az ügy hátterében és miért nem akarja, hogy a fiúk célt érjenek?

A másik szálon Aliz és Szofi életébe nyerhetünk bepillantást. Az idősebb Kassay lánynak nincs könnyű dolga, egész életében azt hallgatta, hogy jól kell férjhez mennie, hiszen a családjának szüksége van rá. Legfontosabb feladata, hogy az Anna-bálon sikert arasson és ezzel elnyerje egy vagyonos férfiú figyelmét és szerelmét. De vajon mit ér a kötelességtudat, ha az ember boldogsága a tét? Vajon képes lesz Aliz a szívét követni és beismeri, hogy a Kertész nevű kertész talán szimpatikusabb számára, mint egy egyszerű munkáslegény, vagy felülkerekedik végül benne a családja és húga iránt érzett felelősségtudata? 

Szofi, a fiatalabb testvér szabadon élheti életét, rá kevesebb tekintet tapad. Újdonsült barátjával Artúrral és kutyájával Herceggel elindul, hogy kinyomozza a sellő rejtélyét. De vajon tényleg egy igazi sellő lakik a Balatonban? És hogyan kötődik ehhez az egész történethez Jókai Mór? 

Igazán kreatív volt Anikó, érdekes és izgalmas volt látni, ahogy a sellő misztikuma, az Anna-bál és a Balaton Jégszíve nevű ékszer szála összefort. Ahogy haladtunk előre, a kirakós darabkái szépen a helyükre kerülnek és végül minden szépen el is rendeződik. Jobb és ideálisabb végkifejletet talán álmodni sem lehetne a történethez. 

Az illusztráció mellett sem mehetek el szó nélkül. Egyszerűen imádom Láng Anna munkásságát, teljesen oda meg vissza voltam a rajzaiért. Ez már a sokadik kötet, amely Anna munkái közül a polcomra kerül, de még mindig újra meglep a végtelen profizmusával és kreativitásával. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy ő az egyik legnagyobb kedvencem az illusztrátorok közül.

Összességében engem teljesen levett a lábamról Király Anikó regénye. Nagyon szerettem a történetet, bátran ajánlom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Szofi, a történetünk kalandvágyó főszereplője barátságot köt egy Jókai Mór nevű íróval, miután Balatonfüredre költözik családjával. Így a mostani játékunk hozzá kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy ismert Jókai regényben található, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni annak a könyvnek a címét, ahonnan az idézet származik. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Most már csakugyan elvesztette az eszét.

Ami tovább vezette, az most már csak a szíve volt.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.17.: Csak olvass!

07.19.: Kelly és Lupi olvas

07.21.: Szembetűnő

07.22.: Könyv és más

Adam Silvera: Csak ​emlékeket hagytál nekem + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően Adam Silvera egy újabb regényével facsarja ki két kézzel a szívünket. A Csak emlékeket hagytál nekem egy Griffin nevű srácról szól, aki megtalálja, aztán elveszíti élete szerelmét. A keserédes történetet ezúttal négy bloggerünkkel követheted nyomon, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Engedd el a múltat, hogy megtaláld a jövőd!"

Griffin világa atomjaira hullik, amikor első szerelme és volt párja, Theo életét veszti balesetben. Noha Theo a főiskolai tanulmányai miatt már Kaliforniába költözött, és új kapcsolatba kezdett Jacksonnal, Griffin sosem kételkedett abban, hogy amikor eljön a megfelelő alkalom, Theo mégis visszatér majd hozzá. Most azonban a jövő, amit elképzelt magának, teljesen más irányt vett.

Mindennek tetejébe az egyetlen ember, aki Griffin fájdalmát igazán megérti, az Jackson. De hiába nyílnak meg őszintén egymásnak, Griffin egyre mélyebbre csúszik a lejtőn. Elveszik kényszerbetegsége és önpusztító döntései örvényében, felőrlik régóta őrzött titkai.

Ha valaha szeretne egy ép jövőt magának, Griffin először kénytelen szembenézni a saját emlékeivel, élete puzzle-jének minden egyes szívszorító darabjával.

A nagysikerű Mindketten meghalnak a végén New York Times-sikerlistás szerzőjének legújabb művében elsöprő erővel mutatja be a gyász és a mentális betegség világát; annak következményeit, ha az ember nem hajlandó elengedni a múltat.

Ha valamit megtanultam az elmúlt évek során, akkor az az, hogy Adam Silvera nagyjából sportot űz a regényeiben abból, hogy megríkatja az olvasóit. Szerintem elemileg képtelen arra, hogy valami vidámat alkosson. No persze nem is várnám ezt tőle, igazából pont emiatt szeretem a könyveit, hiszen már ismertek. Tudjátok, hogy szeretem, ha egy történet hatására atomjaimra hullom és teljesen elveszek a lapok között. Eddig két könyvét olvastam az írónak,  a Mindketten meghalnak a végént és Az első, aki meghal a végént és mindkét könyvet a szívembe zártam. Emiatt egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy a legújabb, magyarul megjelenő regényét is szeretném majd sorra keríteni. 

Bevallom, kicsit ufónak érzem most magam. Ritkán csinálok ilyet, de most az értékelésem megírása előtt beléptem a könyv molyos oldalára és kíváncsiságból meglestem, hogy mások hogyan vélekednek róla. És teljesen megdöbbentem, mert realizáltam, hogy én leszek az első, aki nem 5, vagy 4,5 csillagot akar adni a könyvre. Ne értsetek félre, a Csak emlékeket hagytál nekem című kötet is egy igazán szerethető ifjúsági történet, komoly mondanivalóval, de engem valahogy nem ragadott annyira magával, mint a másik két általam olvasott kötete az írónak. Tény, hogy mély nyomokat hagyott bennem, ám úgy éreztem, hogy nem tudok kötődni a szereplőkhöz. Végig úgy éreztem, hogy Griffin túlságosan távoli, minden idegszálammal próbáltam együttérezni vele, de inkább szánalmat ébresztett bennem a karaktere, mint szimpátiát. Furcsa amúgy, mert összességében tényleg szinte csak jót tudok mondani a regényről, de valahogy engem nem nyűgözött le mégsem a történet. Azt hiszem, hogy erre mondják azt, hogy ízlések és pofonok. 

A Csak emlékeket hagytál nekem, egy rendkívül fájdalmas és felkavaró történet a gyászról, a fájdalomról, az első szerelemről és tulajdonképpen a továbblépésről. Egy kötet, amiben bár fontos szerepet játszik a halál és az elmúlás, mégis igyekszik az emlékeket éltetni és azt bemutatni, hogy a gyász sokféle lehet. Ahogy minden ember más, úgy tulajdonképpen a veszteséget is mindannyian máshogy éljük meg. Vannak, akik csendben sírnak, mások az egész fájdalmukat kiordítják a világba. Van, aki igyekszik tartani magát, más meg arra is képtelen, hogy megfürödjön, vagy éppen eljárjon iskolába/munkába. Van, aki egy családtag elvesztése során magát okolja, van aki pedig az egész világra haragszik. Van, aki szívesen beszél az elhunytról, mások pedig képtelenek még arra is, hogy a nevét kimondják. Ahogy mondtam, ahány ember, annyi gyász és annyiféle gyászfeldolgozás. A könyv főszereplője Griffin teljesen szétesik, mikor elveszíti legjobb barátját, aki egyben az exbarátja is. Érezhető, hogy ezer szállal kötődtek egymáshoz, a szakítás után is így a fiúnak nem csak a barátjának elvesztésének a tényével kell megküzdenie, hanem az általa elképzelt közös jövőképet is el kell engednie. Hogy találhat újra Griffin magára? Vajon képes egy olyan jövőt elképzelni magának, amiben nem szerepel Theo?

Ez a könyv egy mérhetetlenül fájdalmas történet, borzasztóan depresszív, végig görcsben van az ember gyomra olvasás közben. Adam Silvera tulajdonképpen, fogja az ember lelkét, majd egy jól irányzott mozdulattal a földhöz vágja és ott hagyja a szívünket védtelenül, sajogva. Nem árul zsákbamacskát, a cím is sejteti a fájdalmas végkifejletet. Az első pillanattól kezdve szembesül az olvasó Theo halálával, így már az első sor elolvasása után érezhető, hogy ez a történet sem lesz sétagalopp. Az általam olvasott többi könyve abban más talán, hogy azokban az utoló másodpercig reménykedik az olvasó, hogy a dolgok majd talán jobbra fordulnak, hogy nem érhet véget valakinek az élete, miközben a szemünk előtt éli át a Végnapját és ezáltal az utolsó kalandjait. Az a csalfa, illékony remény valahogy megédesítette az olvasást és bármilyen fájdalmas is volt a vége, valahogy mégis bíztam az utolsó másodpercig. A Csak emlékeket hagytál nekem azonban egy másodpercig sem kecsegetet a remény illúziójával. Már az első mondatból kiderül, hogy Theo meghal. Sem a való világ, sem pedig Adam Silvera világa nem a csodákra épül. Theo meghal, az olvasó pedig végigkíséri Griffint ezt a fájdalmas úton, hogy valahogy megbírkózzon a veszteséggel. A fiú gyásza elsöprő erejű, én például gyorsan olvasó típus vagyok, de képtelen lettem volna egyhuzamban ledarálni a regényt. Egy kicsit félre kellett tennem, csinálnom kellett valami vidám dolgot, mert engem tényleg borzasztóan lehozott az életről. Pedig nem vagyok egy mimóza lélek, a holokauszt regényének a kedvenceim, szóval a fájdalom nem ismeretlen számomra. De Griffin gyásza annyira erős és kézzelfogható volt számomra, hogy csak kis adagokban voltam képes őt elviselni. 

A könyv tulajdonképpen két részből áll, az egyes fejezetek váltogatják egymást. Az emlékek során megismerhetjük Theo, Griffin és Wade trióját. A fiúk kapcsolatát és barátságát. A jelenben pedig azt láthatjuk, ahogy Griffin küzd a fájdalmával. Bár mérhetetlenül drukkoltam neki, hogy valahogy túljusson a dolgon, de sokszor inkább idegesített a viselkedése. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedd már össze magad fiam. A két fiú ragaszkodása nem tűnt számomra túlságosan egészségesnek. Az első szerelem nehezen múlik, ezt gondolom sokan tapasztaltátok. Egy szakítás után azonban, csakis maradhatnak barátok a felek, ha már nincsenek gyengéd érzéseik egymás iránt. Hiszen nem várható el a másiktól, hogy a közelemben maradjon és örüljön az én új kapcsolatomnak, ha közben ezzel konkrétan összetöröm a szívét. Egy szakítás soha nem könnyű, főleg akkor, ha még maradtak utána érzelmek. De soha nem szabad úgy elválni, hogy közben elvárom a másiktól azt, hogy ha van valami, akkor azonnal futhassak hozzá, ez egyszerűen egészségtelen. Olykor az a legbölcsebb dolog, ha hagyjuk, hogy a másik elmenjen, mi pedig elindulunk az ellenkező irányba. Theo és Griffin kapcsolata a szakítás után inkább toxikussá vált. Főleg azok után, hogy Theo megismerkedett egy másik fiúval (Jackson) és össze is jött vele. Ez a furcsa szerelmi háromszög pedig egyik fiúnak sem volt jó. Mindenki szenvedett és talán ez is okozta a legnagyobb problémát. Hiszen Theo halála mindenkit fájdalmasan érintett, az általa okozott űr tapintható volt. De ami még ennél is szomorúbb volt, hogy úgy ment el, hogy nem érhette meg, hogy ez a zűrzavaros és furcsa helyzet megoldódjon. 

És talán emiatt volt számomra nehezen befogadhatóbb ez a történet, mert nemcsak Griffin, hanem Theo viselkedése is mérhetetlenül idegesített. De hogy legyen az ember lánya mérges, egy halottra? Ez az egyéni frusztrációm pedig végigkísérte az olvasást és teljesen rányomta a bélyegét az egészre. 

Talán Jackson és Wade volt a két kedvenc karakterem. Jackson nehéz helyzetben volt, szerette Theót de úgy érezte, hogy meg kell küzdenie Griffinnel is. Ahogy fentebb is írtam, mivel a két fiú nem húzta meg egyértelműen az új határokat, így nehéz helyzetbe került Jackson. Úgy érezte, hogy Theo bármikor otthagyhatja őt, ez pedig lássuk be, tényleg nem túlságosan fair vele szemben. Hogy lehetsz együtt valakivel, ha közben azt érzed, hogy a szíve máshova húzza? Az igazán tragikus persze az, hogy már karnyújtásnyira volt a megoldás, de Theo ezt sajnos már nem érhette meg. A halála pedig sajnos még jobban összekuszálta az amúgy is bizonytalan lábakon álló jövőt. 

Wade a szívem csücskének egyetlen szem mazsolája, az első pillanattól kezdve ő vált számomra a legszimpatikusabb karakter. Sajnáltam, hogy kicsit kevesebb szerepet kapott, de így is jó volt olvasni róla és arról, hogy miként kötődött a fiúkhoz, hogyan élte meg Theo elvesztését. Sok dolgot sejtettem vele kapcsolatban és örültem, hogy nem tévedtem. Ennél jobbat igazából el sem tudtam volna képzelni. 

Ami még igazán érdekes volt, az Griffin kényszerbetegsége, a mániás ragaszkodása a páros számokhoz. A gyász sokat rontott az állapotán, de ahogy éreztem olvasás közben, már akkor sem volt egészséges ez a kattanása, amikor boldognak érezte magát Theo oldalán. Csodabogárnak lett elkönyvelve, de a gyász hatására olyanannyira eldurvult nála ez a kényszer, hogy már az egész életére hatással volt. Meghatározta és gúzsba kötötte őt. Az első pillanattól kezdve egy jó pszichiáterre lett volna szüksége, de persze segíteni csak annak lehet, aki engedi. Ez egy olyan út, amin a fiúnak egyedül kell végigmennie. A kérdés csupán az, hogy vajon képes lesz-e erre, vagy végérvényesen elveszik a gyász sötét felhőjében?

Összességében persze egy rossz szavam sem lehet Adam Silvera legújabb magyarul megjelent kötetére, az egyetlen hibája csupán az, hogy engem valahogy nem vett le a lábamról. A gyász és a veszteség sokszor tabunak számít, így szuper, hogy ezzel a témával foglalkozik az író. Bár nálam nem lett akkora kedvenc, mint a másik kettő általam olvasott regénye, örülök, hogy elolvastam, mert igazán értékes olvasmányélménnyel gazdagodtam. Ha szeretitek a fájdalmas történeteket, akkor mindenképpen ajánlom nektek a Csak emlékeket hagytál nekem című regényt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A gyász a központi témája ennek a könyvnek, ezért ezúttal olyan történeteket keresünk a játék során, amely ugyanezzel a témával foglalkoznak. Nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján beírni az adott könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

07. 13. Hagyjatok! Olvasok!

07. 15. Csak olvass!

07. 17. Sorok között

07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út