Király Anikó: Mamusz, ​bejgli, szerelem + Nyereményjáték

Sziasztok!

Öt év után, legnagyobb örömünkre végre megjelent Király Anikó Strand, ​papucs, szerelem című sorozatának második része, mely a balatoni nyár után ezúttal hamisítatlan karácsonyi hangulatot ígér! Tartsatok három bloggerünkkel a Mamusz, ​bejgli, szerelem blogturnéján, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt! 

A ​"Vadkacsa hadművelet" után pár évvel Bogi édesanyja utazási irodájában dolgozik. Bár imádja mások utazásait szervezni, az adventi vásárokkal nincs kibékülve, sőt magával a karácsonnyal is hadilábon áll, mivel gyerekkorában éppen az ünnepek alatt váltak el a szülei.

Robi, Bogi főttkukorica- és fotóbolond barátja szeretné, ha a lány átérezné a karácsony szívmelengető hangulatát. Persze ezt nem egyszerű megvalósítani, ha Bogit Bugyinak hívja a féltestvére, édesanyja körül felbukkan régi iskolás szerelme, az édesapja pedig életében először valódi majrézás tüneteit produkálja közelgő osztálytalálkozója miatt. Mindennek a tetejébe maga Robi is furcsán viselkedik, ráadásul Boginak el kell döntenie, tovább viszi-e a családi vállalkozást, és ha igen, egyáltalán melyiket?

Két jegygyűrű, egy lista, egy vizsgamunka, egy guruló és egy sima étterem, egy kemping (ami már nem romos), egy utazási iroda, egy régi és egy új szerelem, négy adventi vasárnap, no meg egy felejthetetlen karácsony a Balaton partján.

A Mamusz, bejgli szerelem című regény már a hatodik elolvasott Király Anikó regényem és biztosan állíthatom, hogy nem is az utolsó. A balszerencsés babák sorozat és A balatoni sellő című könyve után, végre megismerkedhettem Bogival, a Vadkacsa-hadművelettel és a kempinggel. 

Nagyon mókás amúgy, mert nagyjából egy héttel ezelőtt fejeztem be a Strand, papucs, szerelem című történetet. Még Anikó mondta a Könyvfesztiválon az egyik beszélgetésen, hogy volt némi bája annak, hogy nyáron, a legmelegebb napokban egy karácsonyi történeten dolgozott. Nos jelentem, az is izgalmas, ha az ember olyan napokon olvas a nyári hőségről és Balatonról, amikor a a hőmérséklet 0 fokhoz közelít. Ugyan sok dolgot szeretek az késő őszben és télben (advent, karácsony, kötött pulcsik, sál), de fázni utálok. Legszívesebben visszamenekültem volna a nyárba. Most meg itt vagyok, elolvastam a kötet folytatását és legszívesebben a karácsonyhoz ugranék, ugyanis Bogival ellentétben én már november 1. után elkezdek karácsonyi lázban égni. Szóval amúgy tényleg, konkrétan egy hét leforgása alatt késő őszből nyárba, nyárból pedig a nagyon hideg őszbe plusz télbe ugrottam, és az a helyzet, hogy én ezt így együtt nagyon szerettem. A legjobb abban, hogy egymás után olvastam a két könyvet ez volt, hogy nekem nem kellett túlságosan sokáig hiányolnom Bogit, Robit, Somát és Arnoldot, a Vadkacsa kempinget és a hamisítatlan balatoni életérzést. Szóval abszolút nem panaszkodom, csak mókás látni a kontrasztot. 

A Mamusz, bejgli szerelem tökéletes komfortolvasmányok számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet a karácsonyi, adventi időszakra. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. 

Mind a Strand, papucs szerelem mind pedig a Mamusz, bejgli, szerelem különösen kedves lett a szívemnek. Veszprémi lány vagyok, a Balaton közelsége mindig természetes volt számomra. Egyszerűen nem tudok olyan évet felidézni az elmúlt 33 évem során, amikor legalább egyszer ne sétáltunk volna egyet a családommal Balatonfüreden. A Tagore-sétány és a kikötő szerves részét képezi az életemnek, mondhatnak nincsen nyár ezek nélkül. Mindig jó szívvel emlékszem ezekre a sétákra és hajókázásokra. Ha a Vadkacsa kemping tényleg létezne, én tuti rendszeresen látogatnám, főleg most, hogy a második részben megbizonyosodhatunk róla, hogy milyen gyökeres változások mentek végbe. Igazi turistacsalogató kis hely lett, imádnék néhány hetet eltölteni a bolondos csapat társaságában. 

A történetből megtudhatjuk, hogy Bogi (vagy ahogy az adventi időszakban Robi hívja Bogrincs) miért nem szereti annyira ezt az időszakot. Ugyan lista nem készült arról, hogy mit nem szeretne megtenni az ünnepek alatt, de ezt a hiányosságot mindenképpen pótolja egy iskolás dolgozat, melyet arról írt, hogy miért nem szereti a decembert. 

Bogi immár felnőttebb, 5 évvel idősebb, de szerencsére semmit sem változott. Elképesztő dolgok történnek vele rendre, talán az egyik legszerencsétlenebb karakter, akiről olvastam. Az állandó bénázása azonban még emberközelibbé és szerethetőbbé teszi őt. Nem egy tökéletes, steril valaki, hanem igazi hús-vér ember, aki néha elesik (olykor szó szerint), de mindig feláll és tovább megy. Kicsit emlékeztet magamra, főleg a stílusa és a szarkasztikus humora, de szerencsére feleannyira sem vagyok szerencsétlen mint ő. Mindenestre tuti megtalálnánk a közös hangot. 

Az eltelt időszakban igazán komollyá vált a kapcsolata Robival, ez pedig rendesen megijeszti őt. A szülei házasságát látva fél attól, hogy Robi és az ő kapcsolata is tönkre megy. Vajon képes lesz túllépni ezeken a dolgokon? És megszereti vajon a decembert?

A könyvben megjelennek a régi kedves ismerősök (Robi, Soma, Arnold, Misi) de újabb karaktereket is megismerünk, köztük egy ismert írót Sidet és fiát Marcit (aki a Morci becenévre hallgat, mert egy igazán morgós kamasz). Nekem határozottan Arnold a kedvenc karakterem (az első részben is ő volt amúgy), tiszta lökött az az ember, imádnék a barátja lenni. Bevallom, a fülszöveg alapján számomra teljesen egyértelmű volt, hogy vajon mi lehet a második jegygyűrű, szóval amikor vészesen fogyni kezdtek a lapok, egyre jobban drukkoltam, hogy végre megkerüljön. Imádtam látni, hogy Bogi mennyit fejlődött az évek során, és bár az anyukája nem, én azért kerek perec kimondom, hogy Bogi és Robi olyan, mint a borsó meg a héja, igazi lelki társak, akik remélem örökkön örökké együtt maradnak majd. 

Nagyon tetszett, hogy Arnold és Zoltán (a fiú édesapja) helyzete is valamilyen szinten középpontba került. Mindketten rendkívül erős személyiségek, így nehezen ment számukra a zöld ágra vergődés. De talán karácsonyi csodaként az ő kapcsolatuk is normalizálódhat. 

Jó élmény volt elmerülni ebben az igazán szerethető ifjúsági karácsonyi történetben, az első rész után most még jobban megszerettem a szereplőket így kicsit nehezen szakadok el tőlük. A forró csokit menthetetlenül megkívántam, szóval, ha valaki látja Arnoldot, akkor sikítson és küldöm a címemet. Egy jegecmacis bögrében nekem is pont jó lenne. 

A Mamusz, bejgli, szerelem nekem egy kicsit jobban tetszett az első résznél, már csak a decemberi időszak miatt is verhetetlen számomra. Nagyon érdekes látni amúgy, hiszen egy héten belül elolvastam tulajdonképpen Anikó első és utolsó könyvét. Olyan jó, hogy tényleg semmit sem veszített a stílusából, a humorát pedig imádom (tudom, hogy már írtam egyszer, de ezt nem lehet elégszer elmondani).

Számomra ő az egyik legszerethetőbb magyar ifjúsági író, akinek az újonnan megjelent regénye instant vétel számomra még akkor is, ha nagyon nem én vagyok a célközönsége. Az új regénye tökéletes folytatása (és lezárása?) Bogi történetének, bár azért egy novellát majd szeretnék olvasni az esetleges nagy  napról, amikor minden a feje tetejére áll, mégis úgy lesz tökéletes az egész, ahogy van. 

Ha szeretitek a Strand, papucs, szerelem című könyvet akkor azért, ha nem ismertétek eddig Anikót, akkor azért, ha valami kedves és szerethető karácsonyi történetre vágytok, akkor pedig azért olvassátok el a Mamusz, bejgli, szerelem című könyvet. Legyetek akár megrögzött Grincsek, vagy karácsonyimádó fanatikusok a kötet nagyszerű választás az ünnepek előtt. Ha pedig jósolni szeretnétek bejgliből, akkor szívből kívánom, hogy diós ízesítésűt fogjatok ki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Király Anikó további könyvei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafllecopter-doboz megfelelő helyére! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Nos, a mostnál nincs igazán jobb és izgalmasabb pillanat az ember életében, nem gondolja?”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

11.25. - Könyv és más

11.27. - Szembetűnő

11.29. - Csak olvass!

Krystal Sutherland: Hollow lányok + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha ősszel te is előnyben részesíted a bizarr, paranormális, hátborzongató történeteket, nem vagy egyedül. A szerelem kémiája című regény szerzője, Krystal Sutherland ezúttal pontosan egy ilyen thrillert hozott nekünk. És mint az első regényét, a Hollow lányokat is a Maxim Kiadó gondozásában olvashatjuk magyarul. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről!

Iris ​Hollow és két idősebb testvére kétségtelenül furák. Gyerekként eltűntek egy skót utcáról, és csak egy hónap múlva tértek vissza emlékek nélkül, és azt sem tudták, hol jártak, vagy mi is történt velük. Ami még furcsább, az a külsejük megváltozása: kék szemük fekete lett, régebben fekete hajuk tejfehérré vált. Amikor folytatni próbálják életüket, furcsa és hátborzongató történések járnak a nyomukban. Az emberek gyönyörűnek, őrjítőnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul veszélyesnek is látják őket.

A tizenhét éves Iris mindent megtesz azért, hogy a normális emberek közé beilleszkedjen, és elvégezze a középiskolát, ami két híres, ragyogó és világjáró idősebb testvérének, Grey-nek és Vivinek nem sikerült. De Grey hirtelen eltűnik, bizarr nyomokat hagyva maga után, így húgai a keresésére indulnak. De ezzel nincsenek egyedül. Ahogy egyre több természetfeletti dologra bukkannak, Iris hamar ráébred, hogy a múltjukról szóló történetek nem valódiak, és a hely, ahonnan látszólag sértetlenül hazatértek tíz éve, most visszahívja őket.

Alapvetően nem szeretem a thrillereket, horrorokat és a paranormális történeteket, de ősszel valahogy mégis jól csúsznak az ilyen könyek. Valahogy ebben az időszakban könnyebben lépek ki a komfortzónámból. 

Amikor megláttam a Hollow lányok fülszövegét, azonnal fellelkesedtem, mikor megláttam, hogy külföldön 4,00 feletti értékeléssel fut Goodreadsen, még jobban felpörögtem. Egy igazán izgalmas és hátborzongató történetre készültem, melyet egy sötét hangulat leng körül. Bár nem vagyok maradéktalanul boldog, a könyv sokkal kiszámíthatóbb és talán felszínesebb is volt, mint amire számítottam, de összeségében jó kis olvasmánynak bizonyult. Az írónő által teremtett atmoszféra nekem nagyon bejött, engem kicsit a Gallantra emlékeztetett. 

A Hollow lányok szerintem egy igazán érdekes, tipikus őszi olvasmány. A könyv cselekménye kissé kiszámítható, az ember elég hamar elkezd számítani a csavarra és nem is igazán lepődik meg az történések láncolatán. Sötét és komor hangulat ül az egész regényen. Nem feltétlen az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Bár Krystal Sutherland nem fukarkodott a sötétség beemelésével, mégsem éreztem úgy, hogy félnék az olvasás közben. Néha azonban sikerült elborzasztania az írónőnek. Azért ha jobban belegondol az ember, elég para dolgok történnek a regényben. A lányok képessége például szerintem nagyon ijesztő, durva belegondolni, hogy mire képesek. De az élénk fantáziámnak köszönhetőn szinte megelevenedtek előttem a különböző természetfeletti jelenségek, a Félút ( az élők és a holtak világa között) pedig kifejezetten parás helynek tűnt. Nem azt mondom, hogy féltem, de azért lehet nem megyek lelkesen random helyeken álló ajtók közelébe. A könyv amúgy abszolút olvastatta magát, sodort magával a lendület és egyszercsak azt vettem észre, hogy befejeztem a regényt. 

A könyv leginkább a skót tündérmesékből ihletett, kicsit sajnáltam, hogy nem volt benne több ezekből a történetekből és elemekből. 

A szereplők szerintem nem lettek túlságosan kibontva, azért egy 60-70 oldal pluszban jót tett volna szerintem a kötetnek. Kicsit felszínesnek éreztem mindhárom Hollow lányt, jobb lett volna jobban a fejükbe mászni és izgalmasabb lett volna megismerni, hogy mi zajlik bennük pontosan. Ezt leginkább Grey karakterénél hiányoltam a legjobban, izgalmas lett volna látni, hogy mi motiválta igazán őt az egyes tettei során. Ő amúgy nem a legszimpatikusabb Hollow lány, de hihetetlen érdekes karakter. 17 évesen elment otthonról és többé vissza se nézett. Ő a legidősebb hármójuk közül, a vezető tulajdonképpen, akit két kisebb testvére bárhova követne. Izgalmas a hármójuk közötti dinamika, ha Grey azt mondaná, hogy ugorjanak a kútba, akkor biztos vagyok benne, hogy Vivi és Iris is megtenné. Vivi a középső lázadó gyermek, aki Greyhez hasonlóan szintén elmenekült otthonról fiatalon. Alkoholba és drogokba folytja a fájdalmas érzelmi dolgokat. És akkor ott van Iris, a legkisebb, minta gyermek, aki nem szeretne mást, csak beolvadni a társai közé. Ami nem egyszerű, tekintve, hogy mindhárom lány gyönyörű, ráadásul egy érdekes misztikum kíséri az életüket. Gyermekként egyszercsak eltűntek az utcáról, egy hónapon keresztül senki sem tudta, hogy merre van, mikor is egyszercsak felbukkantok ugyanott. De valami megváltozott. A lányok szembe színe sötétebb lett, hajuk teljesen kifehéredett. Vajon merre jártak a Hollow lányok és mi történt velük? Hogyan lehetséges az, hogy elfelejtettek mindent? Sem az eltűnésükre, sem pedig az azt megelőző éveikre nem emlékeznek. 

Mikor Grey eltűnik, Viv és Iris mindent megtesz annak érdekében, hogy előkerítse őt. De nincs könnyű dolguk, hiszen egy bizarr és ijesztő alak veszi őket üldözőbe és minden áron a lányok halálát akarja. De vajon miért? Mi köze lehet a korábbi eltűnésükhöz?

Vivi és Iris jellemfejlődés szerűségen megy keresztül, de mivel nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő az atmoszférára, mint a szereplőkre és a személyiségükre így talán ez kevésbé látványos. Mindenestre jó volt látni, hogy önmagukra találtak, megbékéltek a múltjukkal és azzal, hogy mit tett Grey. 

A lányok mellett fontos szerepet kap a történeten Tyler, aki a regény legviccesebb és szerintem legszerethetőbb karaktere. A történet szerint Grey pasija, aki a lányhoz hasonlóan szintén modellként dolgozik. Első látásra egy fuckboynak tűnik, de ha az ember jobban megismeri, kiderül, hogy sokkal mélyérzésűbb, mint ahogy elsőre gondolná. Én nagyon viccesnek tartottam az ő megszólalásait és őszintén remélem, hogy ha lesz folytatás, akkor kedvezően alakul majd a sorsa. 

A regény borítója nagyon nem tetszik, szerintem nem illik a történethez. Kár, hogy nem sikerült megtartani az eredetit, az erősebben illeszkedne a kötethez. 

A Hollow lányok összességében szerintem még a hibák ellenére is egy élvezetes őszi olvasmány. A hangulata engem teljesen elvarázsolt. Nálam majdnem eléri a 4 csillagot, csupán azért van egy kicsit alatta, mert nem lenne fair a többi 4-es értékelésű könyvemmel, hiszen ez azért tényleg gyengécskébbre sikerült, mint azok. Ez azonban nem von le semmit az élvezeti faktorból, én sokkal szívesebben olvastam, mint a néhány napja posztolt Ali Hazelwood regényt. Ebben a hideg, korán sötétedő időben kifejezetten jól esett az olvasása. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Játékunkban néhány okkultizmusról könyvből hoztunk idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, pontosan melyik könyvből származnak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Időnként mindegyikünk gyengeelméjű, hülye, buta vagy bolond. Mondjuk úgy, hogy a normálisnak az az ember számít, akinél ésszerű arányban keverednek ezek a komponensek, ezek az ideáltípusok."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

11.24. Readinspo

11.26. Kelly és Lupi olvas

11.28. Csak olvass!

11.30. Könyv és más

Genevieve Gornichec: A ​vér szövetsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

Szeretted a Vikingek című sorozatot? Akkor Genevieve Gornichec legújabb könyve épp neked való! A vér szövetségével a vikingek korába repülünk vissza a 10. századi Norvégiába, de a történet középpontjában nem a harcosok, hanem a boszorkánysággal foglalkozó nők állnak. A szerző szerint ugyanis nem csak olyan nők története érdemes az elbeszélésre, akik fegyverrel értek el sokat. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent regényből nálunk nyerhettek is egy példányt, ha követitek a turnét.

A ​boszorkány szíve írójának legújabb könyve ősi legendákból táplálkozik: két nő élete fonódik össze ebben az elsöprő erejű történetben, amely a viking korban játszódik.

Oddny és Gunnhild gyerekkorukban ismerkednek meg egymással a 10. századi Norvégiában, és nem is különbözhetnének jobban egymástól. Oddny csendes, nyugodt életről álmodozik, míg Gunnhild minél nagyobb hatalomra szeretne szert tenni, és menekülni akar kegyetlen anyjától. Egy jósnő félelmetes jövendölése azonban sötét árnyékot vet Gunnhildra, Oddnyra és a nővérére, Signyre is. A három lány ezért vérszerződést köt egymással, és megfogadják, hogy mindig segíteni fogják a másikat.

Amikor viking portyázók felgyújtják Oddny otthonát és elrabolják Signyt, Oddny egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild időközben megszökött, évekig boszorkánynak tanult a messzi északon, és kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz.

Bár a két nőt összekötő mágikus és érzelmi kötelék erős, amikor újra felbukkannak egymás életében, kapcsolatuknak olyan próbát kell kiállnia, amire egyáltalán nem számítottak.

Genevieve Gornichec neve már nem volt ismeretlen számomra, A boszorkány szíve című kötet a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul. Mikor megláttam, hogy megjelenik A vér szövetsége című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a novemberi olvasmányaim közé. A vér szövetsége egy igazán érdekes olvasmány volt számomra, valószínűleg nem lesz a legnagyobb kedvencem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert összességében tetszett a történet. 

Nem vagyok egy viking rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, az utóbbi időben viszont egyre jobban érdekel az északi mitológia és az északi országok kultúrája. Emiatt a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. 

A vér szövetsége című kötet egy érdekes és izgalmas történet a sorsról, végzetről és arról, hogy mire képes az ember a szeretteiért, vagy éppenséggel a bosszú jegyében. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük azt. Az írónő az ősi legendákból táplálkozik, regénye középpontjában Gunnhild szerepel, akit a mitológiában a királyok anyjaként is emlegetnek. Az írónő több mondát és legendát is tanulmányozott, melyek sokszor éles ellentétben álltak egymással, egy valami azonban mindenhol egyformán jelent volt: Gunnhild nagyhatalmú, befolyásos nő volt. Egyes írásokban Dániából származott, másokban pedig a regényben is megjelenő Hálogalandból. Voltak történetek, ahol boszorkányként jelenítették meg, ez pedig annyira megtetszett az írónőnek, hogy végül így ábrázolta ő is őt. Fontos kiemelni, hogy a történetet bár valós személyek és történelmi források ihlették, nagyrészt a saját képzeletének a szüleménye. Ahhoz azonban, hogy ilyen jól működjön a történet, hihetetlen sokat kellett olvasnia az írónőnek a témában, a kutatások rengeteg időt ölelhettek fel, így azt kell mondanom, hogy le a kalappal előtte. 

A könyv kicsit olyan volt számomra, mint egy skandináv Trónok harca. A különböző események és szokásjogok valahogy ezt a világot juttatták az eszembe. Érdekes és izgalmas volt látni a 10. századi Norvégiát, bepillantást nyerni a társadalmi rendszerbe és gondolkodásba. Mindig is úgy éreztem, hogy szerencsés lélek vagyok, hogy ebben a korban élhetek, mert a gondolkodásmódomat biztosan nem tolerálták volna a középkorban, de még az 1800-1900-as években sem. Bár tudjuk, hogy a viking nők nagyobb szabadságot élvezhettek, mint ebben a korszakban bárhol máshol a világban, mégis megdöbbentő volt látni, hogy ez az időszak mennyire más, mennyire idegen. Ugyan a nők rendelkezhettek saját vagyonnal, harcolhattak, kalandozhattak, de ez nem jelenti azt, hogy minden nő szabadon élt. Sokak ugyanúgy férjhez mentek és az egész életük abból állt, hogy a családjukról gondoskodtak.  Gunnhild pontosan ettől az élettől menekült, hiszen  saját sorsának a kovácsáva akart állni. Egy furcsa jövendölést követően, a három barátnő (Oddny, Signy és Gunnhild) sorsa teljesen összefort, amikor vérszerződést kötöttek. Nem sokkal később Gunnhild eltűnt, és sokáig senki nem tudott róla semmit. Hosszú évek teltek el, mikor a lányok sorsa újra összefort, amikor egy portyázó vikinghorda felgyújtotta Oddny és Signy otthonát, mindenkit megöltek, a lányokat pedig el akarták rabolni. Oddny végül megmenekül, de nincs nyugalma addig, amíg meg nem menti testvérét. Gunnhild visszatért és a két lány közösen indul Signy megmentésére. Vajon elég erős a szövetség közöttük? Túléli a barátságuk az időszakot? 

Oddny sokáig azt hitte, hogy olyan lesz, mint édesanyja. Hogy a legjobb tulajdonsága csupán annyi, hogy jó feleség válik belőle. De a testvére elrablása után minden megváltozott. Egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild pedig kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz. Vajon a két lány végül megtalálja a helyét a világban? Vár még rájuk a boldogság?

A történet szerintem érdekes és izgalmas volt, bár néhol kicsit túlírtnak éreztem. Nagyon tetszett a könyv hangulata, de bizonyos részek lehettek volna sokkal rövidebbek és pörgősebbek. Én bevallom, azt hittem, hogy több csatajelenetet és véres harcot láthatok, de az esetek jelentős részében inkább a háttérben zajló események jelentek meg a fókuszban.  Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarban zajlott volna, nem pedig a harcmezőn. 

A legizgalmasabb a könyv vége volt és borzasztóan sajnálom, hogy kevesebb, mint 100 oldalt hagyott rá az írónő. Személy szerint én jobban örültem volna, ha erre a részre több időt hagy és mondjuk kevesebb veszekedésről számolt volna be Erik és Gunnhild között. Őszinte leszek veletek, engem néha kifejezetten idegesítettek együtt. Gunnhild sokszor nem gondolkodott, ez pedig rengeteg baj forrása volt. Persze rengeteget fejlődik a karaktere és a regény végére abszolút látja maga előtt az ember őt, mint a királyok anyja. Gunnhildot és Oddnyt bevallom nem tudtam annyira megkedvelni, a karakterük valahogy túlságosan távoli volt számomra. Arinbjörnt azonban nagyon megszerettem, de összességében Erik és Halldór is izgalmas karakter volt. Őket is csíptem.

A Trónok Harca mellett a regény engem még A nappá vált lányra emlékeztetett. Valahogy annak a hangulatát idézte. Ha olvassátok a blogomat, akkor tudjátok, hogy azt a regényt nem szerettem túlságosan, szóval furcsa, hogy ahhoz hasonlítom. De engem mégis arra emlékeztett. Azzal a különbséggel, hogy Genevieve Gornichec regénye a hibák ellenére is egységesebb, izgalmasabb és szerethetőbb olvasmányélményt nyújt (legalábbis számomra). 

Külön pirospont, hogy a kötet hátulján van egy név- és szójegyzet, ami óriási segítség, ha valaki nem egyben nyomja le a regényt. A nevek mellett egy rövid kis jellemzést láthatuk az adott szereplőre, ez pedig garantáltan felfrissíti az ember emlékezetét. 

A borító szerintem nagyon szép, amikor rájöttem, hogy miért egy fecske van az elején, még jobban megszerettem. 

Összességében bár nem lett óriási kedvenc, de azért jó kis olvasmányélménynek bizonyult Genevieve Gornichec regénye. Ha szeretitek a középkori történeteket, a vikingeket és a skandináv legendákat, mitológiát és a lassabb, kevésbé akciódús regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A vér szövetségének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Bár A vér szövetségében nem hangsúlyos a skandináv mitológia, de játékunkban mégis az áll a főszerepben. A feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik istenségre gondoltunk az adott állomáson.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

MELYIK ISTENSÉGRE GONDOLTUNK?

A szerelem és a szépség istennője.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

11.26. Readinspo

11.27. Csak olvass!

11.29. Utószó

12.01. Könyv és más

12.03. Olvasónapló

12.05. Dreamworld

Ali Hazelwood: A ​szerelem elmélete + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ali Hazelwood regényének főszereplője egy elméleti fizikus, Elsie Hannaway, aki a nappali tanársegéd állása mellett kamubarátnőként is dolgozik. Pechjére az egyik kedvenc ügyfelének a bátyja az MIT fizika tanszék vezetője. Jack Smith nem egyszerű eset, hiszen nem csak arrogáns, de vonzó is, de ő áll a nő és álmai munkája között, így Elsie kénytelen hadba szállni a férfi ellen.Tartsatok bloggereinkkel, ismerkedjetek meg Elsivel és Jackkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Elsie Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett „emberek kedvére tevő” képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van.

Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll.

Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de… azok a hosszú, mélyreható pillantások… Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának?  Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?

Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Összességében kedvelem az írónő munkásságát és imádom a STEM tudományos világ ihlette írásait, ugyanakkor újra és újra megfogalmazódik bennem az a kérdés, hogy vajon meddig tud érdekes maradni. Meddig tudom élvezni a műveit, mi az a pont, amikor azt mondom, hogy oké, ez már unalmas. És sajnos azt kell mondanom, hogy A szerelem elmélete eljutott erre a szintre. 

Az jutott eszembe, hogy Ali Hazelwood olyan, mint egy Hallmark karácsonyi film, nincs benne semmi újdonság. Ami alapvetően nem lenne gond, mert én élek halok ezekért a filmekért és a belőlük áradó bájért. Ezt azonban sajnos erről a könyvről nem tudom elmondani. Ez már határozottan az a szint, amikor azt mondom, hogy repetitív, unalmas és kissé felszínes ez a történet. 

Ebben az évben szerencsére csak kevés könyv okozott igazán csalódást, A nappá vált lány és a Lore után pedig Ali Hazelwood is bekerült ebbe a társaságba. Sajnos A szerelem elmélete is óriási csalódás volt számomra, amit mérhetetlenül sajnálok, hiszen mindennél jobban szeretni akartam ezt a könyvet is. Az írónő első két regényét nagyon szerettem, a novelláskötetet is el tudom viselni, ez a kötet azonban bevallom, teljesen kiakasztott. Nem akarok senkit sem megbántani, aki szerint ez egy remek történet, de én sajnos nem tartozom közéjük. Fontosnak tartom, hogy az ember mindig, minden körülmény között őszinte legyen. 

Egy bloggernek és tartalomgyártónak szerintem óriási a felelőssége. A különböző platformokon több száz/ezer/tízezer embert érhet el, így a szavának súlya van. Bár én csak egy kis hal vagyok ebben a nagy tengerben, sőt óceánban, de azért biztos vagyok benne, hogy annak, aki olvassa a véleményemet, igenis számít, hogy mit mondok és teszek. Attól leszünk szerintem hitelesek, ha a jó élményeink mellett a negatív csalódásainkról is írunk. Hiszen nincs olyan, hogy minden könyv egyformán tetszik. Ha elhallgatnám, hogy mennyire mélységesen csalódtam Ali Hazelwood ezen regényében és nem írnám le a vele kapcsolatos aggályaimat, akkor hol marad az általam olyan nagyra tartott hitelesség? Szóval összeszedtem magam és megírom a népszerűtlen véleményemet a regényről. 

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Vannak thriller rajongók és vannak emberek, akik nem szeretik. Én szívesen olvasok történelmi regényt, mások el sem tudják képzelni, hogy valaki ilyesmit olvasson.  Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek, nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Szóval arra kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

A szerelem elmélete egy rendkívül kedves és szerethető történet lehetne, melynek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetük abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő, ha nem ugyanarról szólna az írónő minden regénye. A fő probéma nem az, hogy Ali Hazelwood szívesen nyúl a STEM tudományos világában játszódik, hanem az, hogy képtelen arra, hogy megújuljon. A szerelem elmélete pontosan ugyanarra a sablonra épült, mint az összes többi történet. Nincs benne semmi meglepő, vagy izgalmas fordulat. A szereplők személyisége full egyforma. Ha kiragadnánk néhány idézetet a már megjelent könyveiből, senki nem tudná eldönteni, hogy melyikben szerepel pontosan. .

És szeretném újra hangsúlyozni, nekem nem az a bajom, hogy a STEM tudományos világában játszódik az összes írása, ennek én igazából csak örülni tudok, hiszen sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma, de higgyétek el, rendkívül nehéz a tudományos világban érvényesülni nőként. Sokszor csak akkor fogadják el egy nő meglátásait, vagy ötleteit, ha azt egy férfi kollégája is megerősítette, vagy ha mindenki előtt megdicséri az adott meglátást. Rendkívül szomorú belegondolni abba, hogy sokszor nőként háromszor annyit kell az embernek teljesíteni ahhoz, hogy végre észrevegyék. Persze, természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezzel a helyzettel mindenki találkozik. Simán lehet, hogy a pályája során soha nem találkozott semmilyen ellentéttel és soha nem érezte azt, hogy a szakmaiságát kevésre becsülik. Ali Hazelwood a regényeivel pontosan erre a jelenségre próbál rámutatni, és én őszintén imádtam ezért őt. A történetek azonban teljesen egyformák, így egy idő után sajnos élvezhetetlen lett számomra az írónő stílusa. 

A könyv talán legérdekesebb része az volt, hogy az egyetemen (de amúgy bármilyen munkahelyen) milyen hatalmi játszmák vannak egy pozíció betöltésekor. Rávilágít arra, hogy olykor az állások már a meghirdetés előtt betelnek és hogy az is megtörténhet, hogy teljesen feleslegesen versenyeztetik az embereket, mert már régen megvan a favorit. Bár ebben a könyvben nem ez történik, de ilyen esetben az is megtörténhet, hogy nem a legjobb jelölt tölti be az üres állást, hanem egyszerűen az, akinek nagyobb a hátszele. 

Emellett érdekes volt látni az elméleti és kísérleti fizikusok közötti ellentétet, abszolút el tudom képzelni, hogy a két tudományág fasírtban van egymással. Ugyanakkor számomra nem tűnik valószerűnek, hogy egy 17 éves fiú valóban romba tudná dönteni egy teljes tudományág hitelességét. Az adott kiadvány szerkesztőjét persze igen, de az meredek elképzelés, hogy ez a tett a teljes elméletei fizikus világra hatással van. 

A regényben talán Elsie cukorbetegsége emelné ki őt a sokaságból, de annyira idegesítően állt a betegségéhez és annyira idegsített a személye, hogy nem tudtam egy másodpercig sem együtt érezni vele, néha csak fejbe vertem volna egy péklapáttal. Elsienek pontosan olyan faék logikája van, mint az összes többi hősnőnek azzal a különbséggel, hogy a többiekkel ellentétben ő képtelen volt megkedveltetni magát velem. Olyan jó lett volna, ha az írónő jól nyúlt volt a cukorbetegség témaköréhez, ha kicsit edukálta volna az olvasóit ezzel kapcsolatban. De mit tudtunk meg a könyvből? Hogy ezt a betegséget szégyellni és titkolni kell. Ülj le, egyes, no comment.

Jack Smith karaktere szerencsére nem idegesített, de mivel ő egy mogorva, gazdag első látásra gorombának tűnő, de a szíve és lelke mélyén érző karakter, aki titokban szerelmes a főhősbe (igen, jól látjátok, Jack jellemzését konkrétan ctrl +c és ctrl+v segítségével átmásolhattam volna ide a többi bejegyzésemből), így nem szolgált semmilyen meglepetéssel. Mindenesetre tényleg elmondható, hogy ebben a történetben ő a szerethetőbb szereplő. A legszívmelengetőbb pillanat az volt, amikor kiderült, hogy két általam szeretett szereplő az ő baráti körének a része. 

Eddig nagyon tetszett, hogy az írónő nagy hangsúlyt fektetett a mellékszereplőire, de itt valahogy Elsie lakótársa is hihetetlenül idegesítő volt számomra. Az édesanyjáról pedig ne is beszéljünk. A fiatal lány full toxikus közegben nevelkedett. Egyértelműen parentifikálva lett, rengeteg felelősséget hárították át rá. Villámhárító és békítő volt egyben, ő gondoskodott a szülei mentális jóllétéről és a testvérei normális viselkedéséért. Ha pedig nem segített, azonnal manipulálni kezdték érzelmileg. Soha nem érezte azt, hogy ő igazán jó, így mélyre temette igaz valóját. Mindenkinek a legjobb arcát mutatta, egy szerepet játszott minden társas kapcsolatában. Ez pedig hihetetlenül szomorú, és annyira sajnálom, hogy még ezek sem voltak elegek arra, hogy megkedveljem őt. Ennek pedig az az oka, hogy igazi és erős érzelmeket nem mutatott az írónő. A konfliktusok felszínesek és egyszerűek voltak, hiányzott valahogy a könyvből a lélek. 

Tudjátok milyen ez a könyv? Mintha az írónő rájött volna arra, hogy fut a többi könyve, majd úgy döntött, hogy lehúz egy újabb bőrt erről a témáról. Ne haragudjatok, ha úgy érzitek, hogy kicsit negatív az értékelésem, de engem ez a könyv sajnos nagyon felhúzott. 

Ha eddig nem olvastatok semmit az írónőtől, akkor jó választás lehet, hiszen nincsen bennetek semmilyen elvárás és még nem unjátok a témát és a stílusát. Ha eddig szerettétek az írónő könyveit és imádjátok a stílusát, semmiképpen sem szeretnélek titeket lebeszélni róla. Molyon is 90% felett áll a könyv, könnyen lehet, hogy a gond velem van. Ne felejtsétek, ízlések és pofonok. :)

Értékelés: 5/3,

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A mostani játékunkban olvasnotok kell! A Maxim kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót A szerelem elméletébe, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉRDÉS

“Mi a neve Elsie mentorának?” 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]

11/26 - Csak olvass! 

11/28 - KönyvParfé

11/30 - Angelika blogja

12/02 - Szembetűnő

12/07 - Dreamworld

12/08 - Fanni's Library

12/10 - Hagyjatok! Olvasok!

12/12 - Sorok között

James Norbury: A ​macska, aki zent tanított + Nyereményjáték

Sziasztok!

James Norbury illusztrált történetei egyszerre bölcsek és kedvesek. Nagy Pandát és Kicsi Sárkányt már bemutattuk nektek korábban két kötet kapcsán is, most pedig egy új szereplőt, Macskát fogadjuk társunkul zen kalandozásaink során. Játszatok velünk, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott példányt.

Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.

Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.

Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.

Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.

De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.

James Norbury nevével és a Nagy Panda és Kicsi Sárkány karakterével még a tavalyi évben ismerkedtem meg. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy tökéletesen elvarázsolta a két jó barát története és örökre a szívembe zártam ezt a két csodás kis könyvecskét. Emiatt persze óriási lelkesedéssel vártam az író újabb könyvét. A zsigereimben éreztem, hogy a másik kiadványokhoz hasonlóan ezt a könyvecskét is azonnal a szívembe zárom és örömmel lapozgatom majd, ha sötét fellegek gyülekeznek felettem és szerencsére nem kellett csalódnom, a másik kötethez hasonlóan, A ​macska, aki zent tanított is óriási kedvenc lett nálam. 

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A sorok bekúsznak a bőrünk alá, megragadják a szívünket és többé el sem eresztik. Pontosan ilyen volt számomra az összes James Norbury kötet. Már az első pillanatban a szívembe zártam ezt a csodálatos könyvecskét, magával ragadott és minden egyes bölcs gondolatot elraktároztam magamnak, hogy majd a szükséges pillanatokban azonnal eszembe jussanak és gyógyírként szolgáljanak nehéz helyzetemben. 

A ​macska, aki zent tanított  című könyv egy rendkívül szerethető történet, melyet teljesen átjár a buddhizmus és a zen szellemisége. Egy csodás könyv, mely tökéletes mankóként szolgál a mindennapok sűrűjében, amelyhez nyúlhatunk, ha úgy érezzük, hogy inspirációra van szükségünk, vagy egy kicsit megrekedtünk az életünkben. 

James Norbury klasszikus tanmeséket válogatott össze, melyek igyekeznek gyakorlati úton megközelíteni zent és annak alapvetéseit. Egyszerűen feldolgozható és jól hasznosítható történeteket igyekezett választani, melyeket könnyen be lehet építeni a hétköznapokba. Segít felismerni, hogy csupán azzal a ténnyel, hogy áthelyezzük a fókuszt, mindent teljesen új fényben láthatunk. Rávilágít arra, hogy minden percet úgy kell megélni, hogy az ember tudatosítsa önmagában, hogy az adott pillanat egyszeri és megismételhetetlen, ezzel pedig kinyílhat a csodák végtelen tárháza. Olykor az ember tétovázik, nem mer belevágni az új dolgokba, még akkor sem, ha egy idő után a zsigereiben érzi, hogy szükség van a változásra. Ahogy a macska utazik, hogy eljusson céljához, több állattal is találkozik. A tanításokat erre a láncra fűzte fel az író, minden egyes találkozás egy olyan élethelyzetet mutat az olvasónak, amellyel könnyen lehet azonosulni. A macska a bölcsességével pedig útmutatást biztosít, ezeket pedig elraktározhatjuk és beépíthetjük a mindennapjainkba. 

Természetesen a macska élete sem tökéletes, amikor találkozik a kiscicával, felismeri ő is a hibáit. Soha nem vágyott egy ilyen társra, de talán éppen rá van szüksége. 

A képi világ is tökéletesen illeszkedik a zen filozófiájához, a képek jelentős része tradícionális stílusban készült. A rajzok és a színhasználat tökéletes elegyet alkotnak, már az is megnyugvással tölti el az embert, ha csak belelapozgat a kötetbe. A kedves és bölcs gondolatokat ugyan lenyűgöző illusztrációk kísérik, azonban fontos kiemelni, hogy nem gyerekkönyvről van szó. Örök érvényű. könnyen befogadható univerzális bölcsességeket tartalmaz. Bár a könyv rövidke, mégsem lehet azt mondani, hogy az ember könnyen és gyorsan a végére ér. Bizonyos sorok annyira az elevenemre tapintottak és olyan mélyen érintettek, hogy meg kellett állnom egy pillanatra. Egyszerűen imádom ezt a könyvet, az írás tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember egy rövid időre elmeneküljön a rohanó világ fojtogató szorításából, minden egyes oldalából árad a nyugalom, erőt meríthetünk belőle a belső egyensúly eléréséhez. 

Külön kedves volt számomra, hogy Nagy Panda és Kicsi Sárkány is meg lett a történetben említve, nagyot dobbant a kis szívem, mikor megláttam. Meg is jött a kedvem az újraolvasáshoz, azt hiszem, hogy nem forgatom elég sűrűn, pedig mennyire sokat segítenek az ember mentális jóllétén. Már egy-két oldal is javított a kedélyemen. 

Összességében engem teljesen lenyűgözött James Norbury kötete, biztos vagyok benne, hogy még sokszor leemelem a polcról, ha egy kis nyugalomra, vagy éppen erőre lenne szükségem a szürke mindennapok legyűréséhez és a változások elfogadásához. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen most már három James Norbury kötet csücsül a polcomon, akármelyiket leemelhetem, biztosan nem nyúlok mellé. Ha eddig nem ismertétek a munkásságát, akkor nagyon ajánlom a másik két kötetét is, ha pedig Nagy Panda és Kicsi Sárkány rajongók vagytok, a zent tanító macska sem hiányozhat a polcotokról. Olvassátok, szeressétek! 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Ebben a játékunkban könyves cicák nyomába eredünk. A feladatotok nem lesz más, mint minden állomáson megnézni az ott található képet, majd kitalálni és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába, mi a neve az adott macskának.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

BLOGTURNÉKLUB 

11.22. - Boktastic Boglinc

11.23. - Hagyjatok! Olvasok!

11.24. - Csak olvass!

11.25. - Fanni’s Library

11.26. - Szembetűnő

11.27. - Dreamworld

11.28. - Readinspo

11.29. - Könyv és más

Elizabeth Lim: Hat ​bíborszín darumadár + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Elizabeth Lim nagysikerű, regénye, A hat bíborszín darumadár. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Shiori'anma és a hat darumadár történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Egy száműzött hercegnő, egy alakváltó sárkány, hat elvarázsolt darumadár és egy irtózatos átok... Ez a mesék és mítoszok világából merítkező fantasy elvarázsolja az olvasóit.

Shiori'anma, Kiata hercegnője titkot őriz. Tiltott varázserőt birtokol. Rejtett képességére az eljegyzési ünnepség reggelén derül fény, mikor elveszíti az uralmát felette. Eleinte úgy tűnik, a véletlen a kezére játszik, hiszen lemondják az esküvőt, amit sosem akart, ám egyúttal magára vonja mostohaanyja, Raikama figyelmét is.

Raikama, aki ugyancsak varázserővel bír, Shiroi bátyjait darumadárrá változtatja, s megtiltja a lánynak, hogy bárkinek is szóljon erről; ha csak egy szó is elhagyja a száját, egy testvére meghal.

Shiroi magára maradva, némán és nincstelenül bátyjai felkutatására indul, s eközben fényt derít az összeesküvésre, amely a trónt fenyegeti. Csakis ő mentheti meg a királyságot, ám ehhez meg kell ajándékoznia bizalmával egy papírmadarat, egy szeszélyes sárkányt és a fiút, akivel frigyre kellett volna lépnie. És ez még nem elég: varázserejét, amelyet egész életében titkolt, fel kell szítania, bármibe is kerül...

Az idei, 2023-as év rendkívül izgalmas volt számomra (és még nincs vége), hiszen rengeteg olyan kötet jelent meg, amelyet mindennél jobban vártam. Rengeteg nagyszerű olvasmányélményen és néhány csalódáson is túl vagyok, így nagy reményekkel és óriási izgalommal vágtam bele az olvasásba. Elizabeth Lim neve azóta nem ismeretlen számomra, mióta a Sorsfordító történetek sorozatban megjelentek az írásai. A Mulan története az egyik legnagyobb kedvencemmé vált, miatta kezdett el érdekelni az ázsiai mesék és mondák világa. Nagyon tehetséges írónak tartottam már akkor, így beszereztem a Six Crimson Cranes duológiáját. Idén mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a könyvet, így fel is írtam a TBR listámra. Mire talán eljutottam volna oda, hogy sorra kerítsem, a Menő Könyvek oldalán megláttam, hogy érkezik magyarul is a történet, így végül inkább megvártam ezt a kötetet is, és magyar nyelven olvastam a regényt. (Ha kicsivel több időm lett volna, bevállaltam volna a hibrid olvasást, de most csak belekukkantottam az angolba). 

A várakozásaim és túláradó lelkesedésem miatt volt bennem egy kis félsz, hogy túlságosan nagy elvárásokat támasztok a történettel szemben és csalódni fogok majd, de szerencsére ez nem történt meg. A Hat bíborszín darumadár nekem nagyon bejött és hihetetlen lelkesedéssel várom már most a folytatását. 

A Hat bíborszín darumadár egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet a család és a szeretet erejéről, arról, hogy a büszkeségünk és balítéletünk olykor mennyire tévútra vihet minket és arról, hogy még a legsötétebb időkban sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Néha nem minden az, aminek látszik és egy átokról is kiderülhet, hogy többről szól, mint amit az ember elsőre gondolna.

A mese A hat hattyú című Grimm mesére építkezik, azt azonban egy magasabb és izgalmasabb szintre emeli. Az ázsiai atmoszféra nagyon jót tett a mesének, egyszerűen imádtam. A sors fonala már A lány, aki a tenger alá esett című mesében elvarázsolt, szerettem, hogy itt is nagy szerepet kap. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. Őszinte leszek veletek, az elején azért aggódtam. A történet első fele kevésbé nyert meg magának. Az elején egészen az átokig kifejezetten tetszett, azt követően azonban számomra kissé leült a történet. Már éppen aggódni kezdtem, mikor aztán Északon folytatódott a történet, onnantól kezdve pedig le sem tudtam tenni a kezemből. A kötet első fele talán szükségszerűtlenül túlírt kissé, de ha így folytatódott volna sem tudtam volna utálni a könyvet, hiszen maga az atmoszféra, az átok, Takkan és Shiori karaktere teljesen megvett magának. Így viszont, hogy a második felében sokkal érdekesebb volt a cselekmény, nyugodtabb szívvel lelkesedek Elizabeth Lim regényéről. 

Bevallom, a csavarok jelentős része engem nem ért váratlanul, valahogy a zsigereimben éreztem a főbb fordulatokat, de ettől függetlenül a kötet második része egy másodpercig sem volt unalmas számomra. 

Shiori óriási utat járt be. Felelőtlen és talán kissé elkényeztetett hercegnőként indult, de végül olyan erős karakterré változott, aki kész arra, hogy megmenste az egész családját és a császárságot is. Az események megkeményítették, de nem vált szívtelenné. Egy igazán erős és kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megvátsa az egész világot. 

Takkan (ó Takkan 💓) tökéletesen kiegészíti őt. Az első pillanattól kezdve kedvesen viselkedik a lánnyal, még akkor is, ha az átok miatt nem is tudja, hogy ki is ő valójában. Egy igazán erős és kedves karakter, szinte valószínűtlenül nagyszerű. Erős, kedves, művészi jellem, aki nem retten meg a harcoktól sem. Tipikus bookboyfriend,az én szívembe őrülten belopta magát. Nem egy toxikus jellem, empatikus, bátor, figyelmes tényleg a tökéletes könyves férfi. Én konkrétan szerelmes lettem belé, szóval új örök kedvencet avattam. 

Shiori testvéreit nagyon megkedveltem, szerettem, ahogy összetartottak. Nagyon drukkoltam, hogy sikerüljön megtörni az átkot, de bevallom, a nevüket nem jegyeztem meg, vagy legalábbis nem az összesnek. Bár fontos szereplői a történetnek, de végig háttérben maradnak, egyértelműen nem szánt nekik nagyobb szerepet az írónő. 

Seryu karaktere nagyon tetszett, bár nem termett túl sok babér neki ebben a részben, remélem a folytatásban hangsúlyosabb szerepet kap. 

A borító egy igazi csoda, borzasztóan boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. Csak néhány oldalt olvastam angolul, így a fordításról túl sokat nem tudok mondani, de amit láttam, az jónak tűnt. Az biztos, hogy a könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom Elizabeth Lim regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Néha nem a véreid között lelsz családra, hanem máshol.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

11.24.: Csak olvass!

11.26.: Hagyjatok! Olvasok!

11.28.: Fanni's Library

11.30.: Readinspo

12.02.: Utószó

12.04.: Sorok között

12.05.: Könyv és más

12.06.: Spirit Bliss Sárga könyves út

12.08.: Dreamworld

Finy Petra: Almás ​pite + Nyereményjáték

Sziasztok!

Finy Petra újabb mesekönyvvel ajándékozott meg minket, melyben ezúttal a családi ünnepek, közös együttlétek kerültek a középpontba. Az Almás pite című, gyönyörűen illusztrált kötet az egész család számára önfeledt szórakozást nyújt, és segítségével mi is feleleveníthetjük azokat a hagyományokat és szokásokat, amik jobban összekovácsolnak bennünket szeretteinkkel. Tartsatok hat bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a 21. Század Kiadó által felajánlott példányt!

Mesék ​családi ünnepekről és együttlétekről

Együtt lenni jó. Családi körben pedig a legjobb. Mi is lenne velünk közös ünnepek, szívmelengető rítusok és hagyományok nélkül? A húsvétban, karácsonyban, egy születésnapban vagy anyák napi ünnepségben nem is maga az ünnep a legszebb, hanem az, hogy egymást inspiráljuk derűnkkel, életszeretetünkkel.

Brúnóék családjában szinte mindenkinek van valami vicces hobbija vagy hóbortja, ezért náluk még emlékezetesebb a közös ünneplés. Náluk egy családi ünnep során előfordulhat, hogy a nagymama búvárkodni kezd, húsvéti tojás helyett a kertben sünit találnak, a nagypapáról kiderül, tud villamost vezetni.

Az Almás pite című mesekönyv úgy mutatja be a családi ünnepeket, hogy közben végig arra helyezi a hangsúlyt: lehet bármilyen zűrös is a körülöttünk lévő világ, történjen bármennyi rossz dolog is otthonunk falain kívül, a család ereje és vidámsága mindenen átsegít. Főként, ha akad egy frissen sült almás pite, amiben a hozzánk közelállók összes szeretete benne van.

A történeteket Bogdán Viki lélekemelő illusztrációi keltik életre.

Nagyon szeretem az olyan mesekönyveket, amelyeknek nem csak a története, az illusztrációja, de a mondanivalója is elvarázsol. A Virág család története pedig abszolút ilyen típusú történetnek tűnt. Már a fülszöveg megvett magának, egy igazán szívmelengető és kedves mesekönyvre számítottam, melynek a középpontjában a család, a közös hagyományok, rítusok és tulajdonképpen a szeretet áll. Kiemelten fontosnak tartom, hogy minőségi könyveket ajánljak a legkisebb korosztály számára is, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. 

Finy Petra neve már korántsem volt ismeretlen számomra, de még nem olvastam mesekönyvet tőle, így nagyon örültem, mikor lehetőségem nyílt a kötet elolvasására. Instagramon több ajánlót is olvastam a kötetről, ami nagymértékben növelte a lelkesedésemet és várakozásomat. Szerencsére nem kellett csalódnom, az Almás pite az egyik legkedvesebb mesekönyvemmé vált, olyannyira, hogy biztos vagyok benne, hogy több ismerős gyerkőcnek is ezt fogja hozni majd a Jézuskám. 

A mesekönyv középpontjában a Virág család áll, akik bebizonyítják, hogy a család ereje, a vidámság minden átsegít. Minden egyes fejezet egy-egy élethelyzethez kötődik. Elkísérhetjük a nagypapát, a 17-es villamosra, amelynek a vezetése gyermekkori álma volt. A nagymamát pedig a tengerhez, ahol az egész családdal együtt eltöltenek néhány felejthetetlen napot. Tanúi lehetünk egy lánykérésnek, és annak hogy milyen is egy anyák napi piknik a családdal.

A történetek rendkívül kedvesek, szerethetők, igazán megmelengették a kis szívemet. Engem teljesen elvarázsolt ez a mesekönyv. Gondolom nektek is vannak olyan élményeitek, hogy egy családi esemény nem úgy sült el, ahogy terveztétek. Mi például mindig eltévedtünk, mikor nyaralni mentünk. Ez az elején nagyon idegesítő volt, de mikor megtanultunk nevetni rajta, máris kevésbé volt frusztráló mindannyiunk számára. Virág család történetei is pontosan erre világítanak rá. Bemutatja, hogy az ember olykor hibázik, néha félresikerülnek a dolgok, de egy kis lazasággal és könnyedséggel mindent meg lehet oldani. A család ereje és vidámsága még a legrosszabb pillanatokban is átsegíti az embert. 

Magát a könyvet én nem feltétlenül esti mesének ajánlom, sokkal inkább egy délutáni, bekuckózós naphoz tudom elképzelni. Annyi minden van benne, amiről érdemes beszélni a gyermekkel, hogy szerintem jobban jár a szülő, ha nem az alvásidőben kezd bele. Így ott lehet az egész délelőtt/délután, és könnyen át lehet beszélni a felmerülő kérdéseket, vagy a közös családi élményeket. Így pedig még több minőségi időt tölthet együtt a gyermek a szüleivel. 

 

Olvasás közben brutálisan megkívántam az almás pitét, szóval valamikor biztosan sütni fogok. Az enyémben ugyan nem lesz annyi szeretet, mint Virág család pitéjében, de legalább akkora lelkesedéssel fogom majd én is sütni. :) 

Összességében nagyon szerettem Finy Petra mesekönyvét, csak ajánlani tudom mindenkinek. Az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb mesekönyv, amit mostanában olvastam. Ha a tökéletes mesekönyvet keresitek, akkor nem kell tovább nézelődni, megtaláltátok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Bogdán Viki illusztrátor további munkáinak nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

BORÍTÓRÉSZLET

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

Nov.20. - Könyv és más

Nov.22. - Csak olvass!

Nov.24. - Booktastic Boglinc

Nov.26. - KönyvParfé

Nov.29. - Fanni's Library

Nov.30. - Szembetűnő

Kedvcsináló idézetek az Egyetlen szerelmeim című kötethez

 

Sziasztok!

A népszerű amerikai írónő, Taylor Jenkins Reid életművéből már négyet a magyar olvasóközönség is élvezhet. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ugyanis elhozta One True Loves, magyarul Egyetlen szerelmeim című regényét is megismerhetjük idén ősszel. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Mit ​jelent igazán szeretni?

Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot.

Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt.

Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra.

Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse. Kiderül, hogy életben van, és alig várja, hogy végre hazajusson hozzá. Emmának, akinek ettől a pillanattól fogva nemcsak egy vőlegénye, hanem egy férje is van, mélyen magába kell néznie – ki is ő valójában, és mire vágyik? –, miközben semmiképp sem szeretne fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret.

Ki az ő egyetlen szerelme? Mit jelent tiszta szívből szeretni valakit? Emma tudja, hogy a szívére kell hallgatnia. Bár értené, hogy az mit súg neki!

Ahogy a bejegyzésemben már olvashattátok, összességében bár nem ez lesz a kedvenc TJR regényem, de ettől függetlenül kifejezetten tetszett a történet. Érdekes volt bepillantást nyerni Emma életébe, és abba, hogy egy ennyire furcsa és valószínűtlen, mégis abszolút hihető élethelyzetben a főszereplőket milyen problémák és dilemmák elé állítja a sors. 

Arra gondoltam, hogy az értékelésem mellé néhány idézettel is megpróbálom meghozni a kedveteket az olvasáshoz. 

1. 

"Az életemet arra az elképzelésre alapoztam, hogy minden rendkívüli dolgot látni akarok, de aztán rájöttem, hogy a rendkívüli dolgok mindenhol ott rejtőznek."

2. 

"A boldog pillanatok a legrosszabbak, ilyenkor a legerősebb a fájdalom."

3.

"A jó dolgok nem feltétlenül akkor történnek, amikor már készen állsz rájuk. Van, hogy előbb érkeznek, amikor még nem készültél fel a fogadásukra."

4. 

"Halk rezignáltsággal beszél, mintha csak most hasítana belé a fájdalom. Tapasztalataim szerint gyakran vagyunk így a megrázó dolgokkal. Újra meg újra letaglóznak minket, pedig azt hisszük, hogy egy órával korábban már átestünk a sokkon."

5. 

"Mindenki változik. Az örömeinkre és a fájdalmainkra reagálva fejlődünk."

6. 

"Az örömködésünket egy férfi szakítja félbe. A feleségének keres egy könyvet. Hallom, ahogy apa megkérdezi, hogy mi a címe. A férfi azt feleli:

– Nem tudom, és azt sem, ki írta. Nem emlékszem, miről szól, arra viszont igen, hogy kék volt a borítója."

7. 

"Csak azért, mert valami nem arra való, hogy egy életen át tartson, még nem jelenti azt, hogy meg sem kellett volna történnie."

8. 

"A romantikus szerelem csodálatos – a megfelelő körülmények között.

De hát ilyen körülmények csak ritkán adottak.

Ritka, hogy az ember pont azt szereti, aki őt, és hogy csak azt szereti, aki csak őt."

9. 

"Szerintem az ember nem mindig van tisztában a valódi vágyaival. Néhányan csak akkor jövünk rá, mi az álmunk, amikor már benne élünk. […]"

10. 

"Nem hiszem, hogy az igaz szerelem egyetlen szerelmet jelent.

Szerintem az igaz szerelem annyit jelent, mint igazán szeretni."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, viszont miközben írtam ezt a bejegyzést rájöttem, hogy nem is tudok kedvencet választani. De talán nincs is ezzel semmi baj. Remélem sikerült végül felkeltenem az érdeklődéseteket, ha pedig így van, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Taylor Jenkins Read legújabb, magyarul megjelent kötetének. 

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

A játékunkban a regényhez, illetve a szerzőhöz kapcsolódóan teszünk fel kérdéseket, melyekre a helyes választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorában várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Az Egyetlen szerelmeim hányadik könyve a szerzőnek?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

11.15. Readinspo

11.17. Readinspo (extra)

11.19. Csak olvass!

11.21. Csak olvass! (extra)

11.23. Pandalány olvas