2025. április 26., szombat

Lisa Jewell: Ebből ​egy szó sem igaz + Nyereményjáték


Sziasztok!

A 21. Század Kiadó új, fordulatos thrillert hozott el számunkra Lisa Jewell tollából. Ha szeretitek a végig feszült és csavaros történeteket, ahol semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik, akkor az Ebből ​egy szó sem igaz éppen nektek való! Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, vegyetek részt a játékban, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 


Ennyi hazugság az életébe kerülhet


A föld nyelte el és A fenti lakók szerzőjétől


Alix podcastokat készít. A lakásához közeli kocsmában ünnepli negyvenötödik születésnapját, amikor találkozik egy nővel, aki szintén a negyvenötödik születésnapját ünnepli. Pár nappal később véletlenül újra összefutnak, most Alix gyerekeinek iskolája előtt. Talán érdekes interjúalany lenne a podcastban? Próbainterjút készít vele, a nő élettörténete valóban különös és komplikált. Alix nyugtalanítónak találja újdonsült ismerősét, de hajtja a kíváncsiság. Mire kiderül, hogy sötét titkokat rejteget, Alix már túlzottan kiadta magát neki. Ki ez a nő valójában? Mit követett el? És mit fog?


Lisa Jewell neve mára szinte egyet jelent a fordulatos, lélektani thrillerekkel. Az Ebből egy szó sem igaz című regénye is pontosan azt adja, amit az írónőtől megszoktunk: egy feszültséggel teli történetet, amely kérdéseket vet fel a valóságról és a manipuláció természetéről.
A regény középpontjában Alix Summer, egy sikeres podcastkészítő áll, aki egy teljesen véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedik Josie Fair-rel, egy titokzatos, visszahúzódó nővel, akiről ráadásul kiderül, hogy ugyanazon a napon van a születésnapja, mint Alixnak. Josie később egy érdekes ajánlattal áll elő: azt szeretné, ha Alix róla készítené el új podcast sorozatát, amely az ő életét dolgozná fel. Ahogy Alix egyre mélyebbre ás Josie múltjában, rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik – és ezzel magát is veszélybe sodorja.
Az írónő stílusa most is gördülékeny, alig tudtam abbahagyni az olvasást, csak úgy faltam a lapokat, egy percre sem hagyott nyugodni a történet. A váltakozó nézőpontok – podcast-részletek, interjúk, dokumentumfilmes elemek – különösen hatásosak, mert folyamatos bizonytalanságban tartják az olvasót, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy kinek lehet hinni. Az írónő mesterien, szépen lassan adagolja az információt: minden fejezet végén van egy apró csavar, mely során mindig egy-egy meghökkentő, vagy éppen bizarr dolog derül ki a karakterekről.
Az egyik legerősebb aspektusa a regénynek a karakterépítés. Ahogy haladtam előre a történetben, a hangulat egyre szürreálisabbá vált, ahogy Josie karaktere fejezetről fejezetre kibontakozik. A kezdetben ártalmatlannak tűnő nőből lassan valami egészen más, egy sokkal fenyegetőbb, félelmetesebb karakter válik.
A borító nagyon ízléses, nekem nagyon tetszik. Nagyon szeretem a kiadó keménytáblás thriller sorozatát. Azt kell mondjam, hogy Lisa Jewell ismét egy mesteri, folyamatos feszültséggel teli regényt írt. Az Ebből egy szó sem igaz nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat: vajon amit hallunk, olvasunk – az igaz? Mi az igazság? Mi a hazugság? A kettőt lehet, hogy csak egy hajszál választja el egymástól. Őszintén ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a sötét hangulatú pszichológiai thrillereket – különösen azoknak, akik élvezik, ha egy történet képes őket bizonytalanságban tartani, elgondolkodtatni és akik nem bánják, ha az olvasás után még sokáig velük marad egy történet.

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.



Nyereményjáték


Mostani nyereményjátékunkban Lisa Jewell többi regényéből szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


IDÉZET

“Ha van valami, amit megtanultam, akkor az az, hogy nem nagy élvezet olyannal kalandozni, akibe nem vagy szerelmes.”



Állomáslista
04.26. Csak olvass!

2025. április 24., csütörtök

Robert Thorogood: A ​Marlow Nyomozóklub + Nyereményjáték


Sziasztok!

Mit tesz egy jó polgár, ha egy éjszaka fültanúja lesz a szomszédja meggyilkolásának, a rendőrség pedig nem hisz neki? Természetesen magánnyomozásba kezd, akkor is, ha történetesen hetvenhét éves. Ismerjétek meg ti is Robert Thorogood A ​Marlow Nyomozóklub című, egyszerre humoros és izgalmas történetét bloggereinkkel, játsszatok az állomásokon, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Judith Potts hetvenhét éves és boldog. Egyedül él egy szebb napokat is látott Temze-parti kúriában Marlow mellett, az életében nincs férfi, aki megmondja, hogy mit csináljon, vagy hogy mennyi whiskyt ihat, és hogy elméjét frissen tartsa, keresztrejtvényeket állít össze újságok számára.

Egy este, miközben meztelenül úszik a folyóban, Judith egy brutális gyilkosság fültanúja lesz: valaki agyonlövi szomszédját, az ismert műkereskedőt. A rendőrség nem hiszi el a történetét, így elhatározza, hogy maga kezd nyomozásba. Hamarosan társául szegődik Suzie, a gyakorlatias és nagyszájú kutyasétáltató, valamint Becks, a helyi lelkész kissé prűd és neurotikus felesége.

Ők hárman alkotják a Marlow Nyomozóklubot.

Amikor felbukkan egy újabb holttest, ráébrednek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, és a rejtély, amelyet meg akarnak oldani, olyan csapdának bizonyul, amelyből sem az álmos angol kisváros, sem ők nem szabadulhatnak…

Egy bögre tea, egy kisvárosi rejtély, és egy csipetnyi humor – üdv a cozy mystery világában!

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés kisvárosban történik – ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a gyanúsított és a nyomozó sokszor ugyanabba a boltba jár vásárolni. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.
A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra az A Marlow Nyomozóklub is. Friss, fordulatos, mégis meleg szívű történet, ahol nemcsak a gyilkosságokra derül fény, de közben megismerjük a karakterek világát, titkait és egymástól sokszor merőben eltérő nézőpontjait is. 

Vannak könyvek, amelyekről az ember már az első fejezet után tudja, hogy nagyon fogja szeretni, amely levesz a lábunkról, szórakoztat, mégis elgondolkodtat. A Marlow Nyomozóklub pont ilyen volt számomra. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A gyilkosságok miatt azt gondolná az ember, hogy sötétebb a hangulata, de a három főszereplő miatt egy igazán üde történetet kaptam, mely bőven tartogat izgalmas az olvasója számára, mégis szórakoztató tudott maradni a maga módján. 

A történet egy kisvárosban játszódik, ahol látszólag minden békés és nyugodt – de ahogy az lenni szokott, a felszín alatt itt is sötétebb titkok lapulnak. És ki más oldhatná meg ezeket, mint egy csapat... nos, nem épp szokványos nyomozó? A Marlow Nyomozóklub tagjai nem detektíviskolából kerültek ki, és nem is mindig követik a szabályokat, de éppen ez az, ami annyira szerethetővé teszi őket.

A történet három főszereplője Judith, Becks és Suzie. A három szereplő nagyon más, mégis nagyszerű közöttük a kémia. Judtih egy egyedül élő, hetvenes hölgy, aki időskora ellenére is nagyon aktív életet él. Mivel rejtvényeket készít lapok számára, így igazán éles megfigyelőnek tartja magát, szóval amikor a szomszédját meggyilkolják, biztos benne, hogy nem öngyilkosság történt. A rendőrség kezdetben nem akar vele foglalkozni, így saját kezébe veszi az ügyet, nyomozásba kezd. Ugyan egyedül kezdte a szaglászást, de végül nem kellett magányosan folytatnia, ketten is csatlakoznak hozzá. A regény legnagyobb erőssége szerintem a karakterek sokszínűsége. Mindegyiküknek megvan a maga múltja, kis titka, furcsa szokása – és mégis úgy működnek együtt, mintha mindig is csapatban dolgoztak volna. A dinamika köztük élő, természetes és sokszor szívet melengető. Néha szurkálják egymást, máskor vállvetve keresik az igazságot – de mindig ott van köztük valami cinkos összetartozás, amitől az olvasó is úgy érzi, mintha ő is a klub tagja lenne.

Az író stílusa könnyed, mégis átgondolt. Szeretem, amikor egy könyv tud szórakoztató lenni anélkül, hogy felszínes lenne. A Marlow Nyomozóklub pontosan ilyen – intelligens, szellemes, de közben mélység is van benne. Nagyon szerettem a nyomozó karakterét is, aki egy idő után inkább partnerként és nem idegesítő nőszemélyként gondolt az önjelölt detektívekre. 

Érdekes és izgalmas volt a nyomozás, a szerző egy információmorzsát sem hallgat el az olvasó elől, így mi is közösen gondolkodhatunk a hölgyekkel olvasás közben. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A borítót is nagyon szeretem, tök jól illik a történethez. Ráadásul most, írás közben realizáltam, hogy ez egy sorozat első része, szóval már most tűkön ülve várom a többi regényt. Remélem azok is olvashatók lesznek majd magyarul. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Csak ajánlani tudom, engem teljesen levett a lábamról. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó újdonságaiból szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 IDÉZET

“Nem a szerelem a probléma. A probléma az, hogy úgy beszélünk róla, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami számít az életben.”



Állomáslista

03.24. Csak olvass!
03.27. Kitablar

2025. április 16., szerda

Suzanne Collins: Az ​aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia 0,5.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

Ha ​elvesznek tőled mindent,
amit szerettél,
mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni Suzanne Collins könyvsorozatát, Az éhezők viadalát. A sorozat első része még 2008-ban jelent meg Amerikában, Magyarországon pedig egy évvel később robbant be a könyves piacra. A történet népszerűségét nagyon jól mutatja, hogy nem csak adaptáció készült belőle, hanem a szerző immáron két előzménykötetet is megjelentetett. 

Bevallom nektek, anno a filmeket nagyon szerettem, a könyveket azonban csak sokkal később ismertem meg. A trilógia első részét olvastam, a második és harmadik rész azonban még olvasatlanul csücsül a polcomon. Mindenképpen sorra akarom majd keríteni azokat is, de valahogy soha nem volt időm rá. Az Énekesmadarak és kígyók balladája című előzménykötetet azonban azonnal elolvastam, így nem is volt kérdés számomra, hogy Az aratás hajnala is erre a sorsa jut majd. 

Míg az Énekesmadarak és kígyók balladájában még gyerekcipőben járt a viadal, akkoriban kezdtek el azon kísérletezni, hogy hogyan lehetne a viadalt igazán népszerűvé tenni. Emlékszem, igazán megdöbbentő volt számomra a kontraszt Az éhezők viadalának és az Énekesmadarak és kígyók balladájának a kiválasztása, továbbá a viadalra való felkészülés között. Ég és föld volt a kettő. Míg Katniss, Peeta és a többi kiválasztott királyi fogadtatásban részesültek és minden segítséget megkaptak annak érdekében, hogy minél izgalmasabb és jobb műsort szolgáltathassanak az arénában, addig Lucy Gray, Jessup és a többiek becsülete nagyjából a nulla felé konvergált. Nem tartották többre őket az állatoknál, lépten-nyomon éreztették velük, hogy alacsonyabb rendűek. A Kapitóliumba való szállításuk és az ellátásuk pontosan annyira volt barátságos és emberi, mint amilyen Auschwitzba deportált embereké volt. Az aratás hajnala már érezhetően sokkal közelebb van Az éhezők viadala stílusához, abszolút érződik, hogy Panem túl van immáron 50 viadalon. Azt nem mondanám, hogy a résztvevőkkel tisztelettel bántak, de a viadal előtt rendesen kaptak enni és figyelmet fordítottak a felkészítésükra is. Igaz Haymitchnek és a többieknek még nem olyan nagyszerű stylist szolgáltatta az öltözéket, mint amilyen Cinna volt, ruhájuk rendkívül puritán volt, igazából senki sem foglalkozott a tizenkettes körzettel, esélytelennek és semmilyennek tartották őket, hiszen egyetlen győztesük volt eddig, róla pedig a 10. viadal óta senki sem tud semmit. Az eredeti trilógiához hasonlóan, itt is nagy hangsúlyt fektetnek már a szponzorok elnyerésére, a bevonulás, az interjú és a pontszámok mind-mind ezt tükrözik. Továbbá kialakult már a mentorrendszer is, hiszen minden szektort korábbi győztesek mentorálnak. 

Mindig nagyon érdekes olyan könyvet olvasni, ahol az ember tudja, hogy mi fog történni a főszereplővel. Haymitch Abernathy karakterét már egy rajongónak sem kell bemutatni. Mindenki tudja, hogy korábbi győztes, a trilógiában pedig ő Katniss és Peeta mentora. A kérdés tehát nem is az, hogy a fiú túléli-e a vidalt, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan válik azzá az alkoholista és rosszhírű alakká, akire első látásra egy táskát sem bíznék, nemhogy a saját életemet. A karaktere persze a trilógia során kinyílik és mélységet is kap, de igazán ebben a kötetben ismerhetjük meg azt a fiút, akit furcsa körülmények között válogattak be, aki nem hajlandó beállni a sorba, aki nem hazudtolja meg a saját körzetét és pont ugyanakkora veszélyt jelent a rendszerre, mint elődei és utódai, a csibészt, aki mindent kockára tett, és végül mindent elveszített. 

Az 50. viadal "különleges", hiszen a második Nagy Mészárlást is magába foglalja, ami azt jelenti, hogy nem kettő, hanem négy gyermeket választanak be. A tizenkettes körzet bajnokai Haymitch mellett Louella a tizenéves kiskamasz, aki olyan Haymitch számára, mintha a húga lenne, Wyatt aki a számok és esélyek megszállotja és Maysilee, aki a körzet egyik gazdag családjának sarja és az egyik legundokabb lány a körzetben. Kezdetben a fiatalok nem tudnak mit kezdeni egymással, végül azonban mégis összakapaszkodnak és megpróbálnak közösen szembe nézni az elkerülhetetlen véggel. 

Ahogy haladunk előre a történetben, a felkészülés közben szövetségek kötődnek és kialakul két élesen egymással szemben álló csoport. Az egyikbe az úgynevezett Hivatásosok tartoznak, akiket a viadalra nevelnek és tulajdonképpen mindenki más, akiket általánosságban a Kapitólium is esélytelenebbnek tart. Haymitch a felkészülés közben nem csak a Kapitólium, hanem Snow elnök figyelmét is felkeltette, a kérdés csak az, hogy ez milyen hatással lesz majd az életére. Snow amúgy abszolút nem hazudtolja meg magát, pont ugyanannyira utálható személy itt is, mint az egész trilógiában.

A viadalra kevesebb időt fordít a szerző, inkább Haymitch útját és küldetését követhetjük végig. A könyv legnagyobb erőssége talán az, hogy bár kevés meglepést okoz, a legtöbb fordulat benne kiszámítható, talán még Suzanne Collins is utal arra, hogy egyes szereplőknek milyen sorsot szán, mégis több helyen sokkolja az olvasóját. Nem az a kérdés, hogy mi fog történni, hanem az hogyan történik majd. Ezek pedig sokszor elemi erővel hatnak, összetörik az ember szívét és lelkét. Olvasás közben a zsigereimben éreztem, hogy miként alakul majd Haymitch élete a viadal alatt és után, mégis nagyon fájt látni, hogyan esett végül szét a csibész. 

A történetben rengeteg apró utalást találhatunk a trilógiára nézve, ismerős karakterek is felbukkannak benne. Vannak, akiket csak megemlít a szerző, másoknak azonban fontos szerepe van a történet alakulása szempontjából. 

A karakterek érdekesek és izgalmasak, az én legnagyobb kedvencem Maysilee volt, aki óriási fejlődésen megy keresztül. Az undok lány címkét teljesen maga mögött hagyja és az egyik legszerethetőbb és legviccesebb szereplője volt a kötetnek. Imádtam a bátorságát és azt, ahogy megjegyzéseket tett a kapitóliumi emberekre. Üde színvoltja volt a történetnek, imádtam. Haymitch nagyon szerethető figura, annyira drukkoltam neki, mintha nem tudtam volna, hogy mi lesz majd vele a jövőben. Borzasztóan sajnáltam őt, az epilógus kellett egyszerűen a kis lelkemnek. 

Az aratás hajnala hangulata nagyon tetszett, a kötet rendkívül olvasmányos, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam újra visszakerülni ebbe a világba és már most tűkün ülve várom Suzanne Collins következő dobását (kérlek kérlek, Finnick legyen az).

A borítót imádom, tökéletesen illik a kötet hangulatához, a fordítás is nagyon jó lett, amennyire meg tudom ítélni. 

Összességében csak ajánlani tudom ezt a könyvet, Haymitch története rendkívül izgalmas, biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni a rajongók. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe.

Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő) (Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

(Egy kis segítség: Nem kizárt, hogy a nagybetűk nem véletlenek a szövegben és összefüggésben állnak a vezeték- és keresztnévvel. :))


A turné állomásai

14 - Kelly és Lupi olvas
16 - Csak olvass!
17 - Hagyjatok! Olvasok!
18 - Utószó
20 - Pandalány olvas
22 - Spirit Bliss Sárga könyves út
24 - Dreamworld
26 - This is my (book) universe.

2025. április 14., hétfő

Laura Steven: Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.
De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.
Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:

1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.
2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.
És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe... megint.



Az Our Infinite Fates - avagy a Végtelen sorsunk című regény azonnal felkeltette az érdeklődésemet lenyűgöző borítójával és érdekesnek tűnő fülszövegével. Nagyon bíztam benne, hogy majd a tartalom is elvarázsol, nagyon vágytam egy igazán szép és különleges történetre. Bár ez a kötet nem lesz nálam kedvenc, magával az értékeléssel is bajban vagyok, mert nagyon felemásak az érzéseim vele kapcsolatban. Sok dolog tetszett benne, de ez nem tudta mindig feledtetni velem a könyv hiányosságait. 

Az Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk egy igazán érdekes koncepción alapuló történet, alapját a lélekvándorlás és a sors vörös fonala adja. Egy történet a szeretetről és arról, hogy vajon az ember képes lehet-e arra, hogy elkerülje a sorsát. Egy történet két fiatalról, egy átokról, mely hatására ugyan minden életükben egymásra találnak, csillagaikban mégis az van megírva, hogy a 18. születésnapjuk előtt elpusztítsák egymást. És tulajdonképpen magáról a reményről, hogy a lélek emlékezik, még akkor is, ha az elme felejt.

A regény felépítése igazán különleges volt. Az alapkonfliktus, vagyis a fülszövegen is jelzett kishúg betegsége a jelenhez kötődik, de ezt a szálat meg-megtörik a múlt egyes pillanatai. Bepillantást nyerhetünk Evelyn és Arden teljes életébe. Születésüket tekintve semmi sem volt kőbe vésve. Voltak eszkimók, gazdag állampolgárok, vagy éppen szegény koldusok. Megfordultak az Osztrák-Magyar-Monarchiában, Kínában és például Törökországban is. Részesei voltak a világháborús eseményeknek, harcoltak a fronton, de voltak elmegyógyintézetben is. Egyes életeikben a jelenhez hasonlóan fiúként és lányként születtek újra, más életeikben mindketten fiúk, mindketten lányok voltak. A testük, társadalmi rangjuk, élethelyzetük és lehetőségeik ugyan életről életre változtak, egy valami azonban állandó volt. Minden életükben találkoztak és minden életükben végeztek egymással. 

Ami számomra igazán különleges élménnyé tette, az a szeretet ábrázolása volt: nemcsak romantikus értelemben, hanem a kapcsolatok sokféleségében – családi, baráti, lélektársi szinten is. A könyv nemcsak azt üzeni, hogy „valahol ott van a másik felünk”, hanem azt is, hogy nem számít, hány életet élünk le, vagy éppen hányszor kezdünk újra mindent – a szeretet mindig utat talál. A szeretet nem ismeri az időt, újra és újra visszatalálunk egymáshoz – életeken, hibákon, fájdalmakon át. 

A könyvben a kedvenc idézetem is a szeretethez köthető:

"Még mindig hiszel a szeretetben? – kérdezte a hang. Ennyi idő után sem véreztette ki belőled a sors? Még mindig nem tanultad meg, hogy a szeretet nem győz le mindent? A szeretet az egyetlen, amiben érdemes hinni, válaszoltam."

Rengeteg szép gondolatot jegyzeteltem ki a könyvből, a stílusa megfogott, olvasás után sokat gondolkodtam rajta. A cselekmény is érdekes és izgalmas, a kötet olvastatja magát, ugyanakkor ahogy haladunk előre az olvasásban, Evelynhez hasonlóan maga az olvasó is egyre többször teszi fel a kérdést, hogy oké-oké...de miért???? Hiszen úgy tűnik, hogy a fiatal lánynak nincsenek emlékei, csupán néhány életére tud visszaemlékezni, a kezdetek kezdetére nem. Arden azonban egyértelműen tud mindent. És egyre frusztrálóbb lesz ez az egész, hiszen egy idő után értelmetlennek tűnik, amit csinálnak. Arden ugyan mindig hangoztatja, hogy Evelyn bízzon benne, de semmi konkrétat nem árul el. Ez pedig nagyon bosszantó, mert én például úgy éreztem, hogy ha képes lett volna arra, hogy kommunikáljon Evelynnel, akkor ezt a problémát mondjuk évszázadokkal előbb is képesek lettek volna megoldani. 
A könyv tehát nem tökéletes, Evelyn és Arden párosa nem került túlságosan közel hozzám. A jelenben például sokkal kevésbé kedveltem őket, mint korábbi életeikben. Valahogy azokat a részeket jobban kedveltem és izgalmasabbnak is tartottam. Az elképzelés és a világépítés alapjaiban nagyon tetszett, a konfliktus is érdekes és izgalmas volt, de sokszor éreztem úgy, hogy nem eléggé megalapozott és kidolgozott. A vége nagyon tetszett, legalábbis az a része, amivel a szerző megmagyarázza, hogy miért kellett a két fiatalnak minden életében meghalnia, ugyanakkor a "főellenség" alakja szerintem klisésre és kidolgozatlanra és túl egyszerűre sikeredett. Kicsit kilógott a személye, mintha csak arra koncentrált volna a szerző, hogy keressen egy jó indokot, de nem tudta mégsem elmélyíteni azt. Kicsit bosszantó, mert maga az ötlet szerintem zseniális, de a kivitelezés már gyengébb. A nyelvezete nagyon szép, de úgy éreztem, hogy nem megfelelő helyen vannak a hangsúlyok. Jobb lett volna szerintem, ha a szerző rövidebb ideig húzza a dolgokat és több időt adott volna a végkifejletre. A történet vége érdekes ötlet volt, nem biztos, hogy maradéktalanul boldog vagyok vele, de összességében el tudtam azt fogadni.

A kötet csodaszép, a magyar kiadás rendkívül igényes, én egyszerűen imádom. Az éldekorált lapok is nagyon szépek, az pedig, hogy egy olyan jelentéstartalommal bíró idézet van rajta, mint a "Szeretlek, és szerettelek, és szeretni foglak."

Összességében bár nem lett nálam kedvenc Laura Steven regénye, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. A nyelvezete és a mondanivalója nagyon tetszett és bár nem hibátlan, de szerintem érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,75


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A turné állomásai

04.14.: Csak olvass!
04.16.: Ambivalentina
04.18.: Kelly és Lupi olvas
04.20.: Fanni's Library
04.22.: Kitablar
04.24.: Könyv és más
04.26.: Hagyjatok! Olvasok!
04.28.: Utószó
04.30.: Spirit Bliss Sárga könyves út
05.02.: Sorok között
05.04.: This is my (book) universe.






2025. április 10., csütörtök

Serena Valentino: A ​végzet lángja (Gonosztevők 10.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának tizedik része, A végzet lángja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hádész, az elkeseredett és bosszúszomjas isten történetét. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

A jól ismert mítosz szerint a három testvér: Zeusz, Poszeidón és Hádész tíz éven át háborúztak az apjuk ellen. Kronosz, és a többi rettentő erejű titán legyőzése után Zeusz három részre osztotta a világot. Az övé lett az ég és alatta a föld, Poszeidón megkapta a tengerek fölötti uralmat, a legidősebb fivér, Hádész pedig az Alvilág ura lett.
Hádész igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk. S bár erről ritkán mesélnek, de akit mindig gazemberként kezelnek a családtagjai, az kétségbeesésében könnyen gonosszá válik.
Az elkeseredett és bosszúszomjas isten egy véletlennek köszönhetően összebarátkozik a különleges nővérekkel. A holtak ura alkut köt a három boszorkánnyal, ám ha egy istenről van szó, akkor egy ilyen esemény mások történetét is átírhatja, nem csak az övét…

Hádész története már a tizedik elolvasott kötetem a sorozatból, így azt hiszem tényleg elmondható, hogy addiktív ez a sorozat. Még amikor el is határozom lélekben, hogy a következő történetet kihagyom, akkor hirtelen hatalmába kerít az a fránya fomo (fear of missing out) érzés és végül mégiscsak elcsábulok. Hádész történetén azonban egy másodpercig sem gondolkodtam, tudtam, hogy kíváncsi leszek rá, hiszen Hercules meséje a kedvenceim között van. Ráadásul az is felmerült bennünk Miklóssal, hogy megnézzük majd Londonban is a musicalt jövőre. 

Már az első pillanattól kezdve munkálkodott bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon a Disney mesefilmek gonosztevőit vajon mi motiválhatta. Serena Valentino könyvei abszolút szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funkciójukat. Könnyen és gyorsan lehet velük haladni. A szerző roppant kreatív, izgalmas látni, hogy melyik karakternek milyen eredettörténetet álmodott meg. Azt már többször is írtam, hogy engem a kattant nővérek anno rendkívül idegesítettek, nagyon zavart a személyük is kifejezetten örültem, mikor egy kicsit háttérbe szorultak. Hádész történetében azonban visszatértek ezek a nőszemélyek, szóval gondolom nem lep meg titeket, ha azt mondom, hogy nem ez lesz az új kedvencem a sorozatból. 

A végzet lángja egy igazán érdekes történet Hádész személyéről és arról, hogy mi történt vele a titánok kiszabadítása előtt és után. Egy történet egy furcsa istenről és arról, hogy milyen szerepet játszott tulajdonképpen a nővérek életében. Egy történet arról, hogy talán még sem lehetetlen átírni a sorsunkat és arról, hogy a varázslatnak olykor komoly ára van. 

Rendkívül felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyes részeit nagyon szerettem, más részeivel azonban egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Hádész karaktere annyira furcsa és idegen volt számomra, hogy néha csak forgattam a szememet, hogy te jó ég, most tulajdonképpen mi is történik? Néhány jelenet olyan volt számomra, mintha az Alice Csodaországban világába csöppentem volna, borzasztóan szürreális (a zakkantkezezést még mindig nem tudom feldolgozni) volt. Más részei viszont kifejezetten tetszettek. A történetnek csupán egy kis része meséli el Hádész és Hercules közös történetét, a nagyobb része inkább arra koncentrál, hogy Hádész milyen szerepet töltött be a nővérek életében, én nagyon meglepődtem, hogy ennyire szervesen kapcsolódik hozzájuk. 

A történet szerint mikor Zeusz, Poszeidon és Hádész között felosztásra került a világ az utóbbi nem igazán repesett az örömtől, hogy az Alvilág ura lett. Ráadásul legidősebb testvérként úgy érezte, hogy a trón őt illeti. De nem igazán tudott mit tenni, leköltözött és berendezkedett új világában. Hádész ugyan igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk, ráadásul nagyon egyedül is érezte magát. Egy nap azonban az alvilágban összetalálkozott a kattant nővérekkel és azonnal szoros barátságot kötöttek. Ezt követően az isten többször is megfordult a Számtalan királyságban, megismerte a tündérmeséket, nem is sejtette, hogy eközben egy történet kezdett el róla is formálódni a könyvekben. Hádész hamar felismerte azt a tényt, hogy egy seggel bizony nem lehet két lovat megülni, így kitalálta, hogy miként lehetne egyszerre két helyen. A varázslatnak azonban ára van, ezt pedig ő is megtapasztalta, mikor újra egyedül, barátok nélkül maradt. De talán még nincs késő számára, jóvá tehet mindent. És talán, de tényleg csak talán, elkerülheti magányos sorsát és saját családra lelhet. 

A történet nekem kicsit zavaros volt, a cselekményben több szerepet is kaphatott volna az ismert történet. Ugyan kaptunk magyarázatot Hádész viselkedésére, de érezhetően nem erre koncentrált a kötet. 
Az én ízlésemnek már megint sok volt a kattant nővérek jelenléte. Végre azt hittem, hogy megszabadulunk tőlük, de csak sikerült újra a középpontban kerülniük. Viszont annak nagyon örültem, hogy most talán végre tényleg pontot tehetünk az ő történetükre, mert kaptak egy szép lezárást. Ráadásul érdekes és izgalmas dolgok derültek ki a regényben Kirkéről és Pflanzéről is. 

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, elég jól lehet vele haladni. A borítót még mindig imádom, nagyon jól néz ki, a fekete élfestés pedig tényleg nagyszerűen illik a kötethez. 

Ha szeretitek a gonosztevőket, akkor ezt a részt se hagyjátok ki. Ugyan nekem nem lesz a kedvencem, de rengeteg érdekes és izgalmas dolog derül ki benne, így kihagyhatatlan azok számára, akik a sorozat kedvelői. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a mitológiai Hádészt. Minden állomáson találsz egy vele kapcsolatos kérdést, neked pedig nincs más dolgod, mint a helyes választ beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KÉRDÉSEM
Az Alvilágot öt folyó veszi körül. Mi a neve a gyűlölet, a feledés és a fájdalom folyóinak?


A turné állomásai

04/08 Dreamworld
04/10 Csak olvass!
04/12 Szembetűnő
04/14 Utószó

2025. április 4., péntek

Oscar Wilde: Dorian ​Gray arcképe + Nyereményjáték



Sziasztok!

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy melyik könyvet válasszam a kiadó sorozatának a kínálatából. Sok olyan klasszikus kötet van, amelyet még nem olvastam, de most Dorian Gray története fogott meg a leginkább. Így ezen a turnén, most erről a kötetről fogok mesélni nektek. Mielőtt azonban leírom nektek a véleményemet a könyvről, idemásolom nektek a fülszövegét. 

Az ifjú és feltűnően szép Dorian Grayt lefesti barátja, Basil Hallward. Lord Henry Wotton befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. Dorian a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson. Mindjobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá.










Nem tudom, hogy tudtátok-e, de a Dorian Gray arcképe Oscar Wilde egyetlen regénye. Több írását is ismerhetjük, de műfajilag ez az egyetlen regény, mely az ő nevéhez köthető. A Fausti motívumokat feldolgozó, gótikus, filozófiai regény, először 1890-ben jelent meg egy folyóiratban. A szerkesztők akkor jelentősen belenyúltak a szövegbe, mert úgy gondoltak, hogy „túl erkölcstelen volt a kiadáshoz”. Megjelenés után még a cenzúra ellenére is nagy felháborodást okozott, volt olyan kritikus, aki „mérgezőnek” bélyegezte. 

A történet szerint Dorian Gray a gyönyörű és naiv aranyifjú modellt áll festő barátjának Basilnek. Az egyik ilyen  alkalommal találkozik Lord Henry Wottonnal aki  befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. A beszélgetés alatt Dorian szenvedélyes stílusban egy kívánságot oszt meg barátaival, a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson és soha ne változzon meg. Egy nap azonban, mikor szörnyű tragédiával szembeszül rájön arra, hogy kívánsága valóra vált és minden bűnét és az éveket a kép kezdi viselni magának. Az évek előrehaladtával egyre jobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá. Az örök fiatalságot azonban nem adják ingyen, így előbb-utóbb neki is fizetnie kell az átdorbézolt évekért és a szépség hajszolása közben elkövetett bűneiért.

Oscar Wilde művén ugyanúgy nem fog az idő, mint Dorian Gray arcvonásain. Az elmúlt két évszázad év egyik legnagyobb hatású írójának egyetlen regénye a mai napig megbabonázza és elgondolkodtatja az olvasókat. Az örök fiatalság ígérete és az érte fizetett ár története ugyanolyan aktuális téma ma is, mint születésekor.

A regényt Goethe Faustja ihlette, a két mű között több párhuzam is felfedezhető. Mindkét főszereplő eladja a lelkét, és mindkettejüket valaki más bujtja fel: Faustot az ördög, Doriant pedig a mások manipulálását élvező Lord Henry. Akárcsak az ördög teszi Fausttal, Lord Henry is tanulmányozza Dorian viselkedését, ám úgy tűnik, hogy Lord Henry nincs tudatában annak, hogy ő vezette rossz útra a fiatalembert, saját elmondása szerint ő csak kihozza belőle az „igazi énjét”. A fiatalság mindkét műben fontos szerepet kap: Faust egy boszorkány bájitalában keresi a fiatalság kulcsát, Dorian a festményből kölcsönzi. 

Nem egy könnyed olvasmány, kicsit nehézkesen tudtam haladni vele. Az utóbbi időben igencsak fáradtnak éreztem magam, így napi 30-40 oldalnál többet csak nehezen tudtam olvasni belőle. Kosztolányi Dezső fordítása csodaszép, imádtam olvasni még akkor is, amikor az agyam nehezebben dolgozta fel az egyes sorokat. Több idézetet is kijegyzeteltem magamnak belőle, a kötet teljesen rabul ejtett, bár be kell vallanom, hogy nem lesz a kedvenc klasszikusom. A filozófiai jellegű írásokkal kicsit hadilában állok és bár élvezem, hogy meg kell küzdenem a sikerért és az élményért, valahogy még sem állnak annyira közel hozzám. Úgy éreztem, hogy nem a legideálisabb időpontban talált meg a kötet, ha kicsit kipihentebb időszakomban jutok el az olvasásáig, talán még jobban magamba tudom szívni és ezáltal kedvencként tudnék tekinteni rá. 

Nagyon tetszettek azok a morális kérdések, melyek megjelentek a kötetben. A fiatalság ára, az erkölcsiség olyan témák, melyek a mai világban is megállják a helyüket. Amikor sokan milliókat fizetnek azért, hogy tökéletes arc nézzen rájuk vissza a tükörben, mikor az első ráncok megjelennek és már rohannak is az orvoshoz, mikor ennyire félünk az öregedéstől, álljon Dorian Gray karaktere intő példaként előttünk. A természet része, hogy egyre idősebbek leszünk, ez pedig nyomot hagy a testünkön is. Az öregedés azonban nem probléma, hiszen az évek során egyre bölcsebbek is leszünk. Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és ráébredjünk arra, hogy az élet már csak ilyen. Megszületünk, és ha igazán szerencsések vagyunk, akkor meg is öregszünk majd. 

Az erkölcsiség kérdése is fontos szerepet tölt be, az olvasó tulajdonképpen végigköveti, hogy Dorian milyen utat járt be. A kedves és mindenki által kedvelt naiv aranyifjú végül teljesen a züllés útjára lépett, a kérdés csupán annyi, hogy vajon felismeri-e ezt és képes lesz arra, hogy megváltozzon, vagy a lelke örökre elkárhozik. 

A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott Oscar Wilde nevével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is. 

Összességében nagyon örülök, hogy végre sorra kerítettem Dorian Gray arcképét és bár ahogy olvashattátok, új kedvencet nem avattam, de biztosan sokáig velem marad majd ez a történet. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dorian_Gray_arck%C3%A9pe


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

-

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban néhány olyan regény nyomába eredünk, amely megjelent az Érzelmes klasszikusok sorozatban. Az állomások mindegyikén találsz egy idézetet, neked pedig csak meg kell írnod a Rafflecopter dobozban, hogy melyik regényből származik.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
„Mint mindig, a saját halálán való elmélkedés derűs kedvre hangolta, éppannyira, amennyire felkavarta a másokénak gondolata; lehet, hogy azért, mert ha a dolog mélyére nézünk, az ő halála tulajdonképpen az egész világé is egyben?”


A turné állomásai

04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe
04. 06. Könyv és más – A skarlát betű

2025. április 3., csütörtök

Kedvcsináló idézetek a House ​of Roots and Ruin – Gyökerek és romlás háza című regényhez + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!

Elátkozott ​szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.
A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…
Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.
De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…
Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!

Nagyon szerettem a Gyökerek és romlás háza című könyvet, a véleményemet megtaláljátok róla a blogon. A cselekménye érdekes és izgalmas volt, a regény hangulata pedig teljesen levett a lábamról. Szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni a kötetnek, garantáltan izgalmas és az újdonság erejével bíró, egyedi retelling történetben lesz részetek. Ráadásul úgy érzem, hogy Erin A. Craig egy igazán elhanyagolt szerző, akinek én egyre jobban imádom a stílusát és a munkásságát. Mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne, így arra gondoltam, hogy hozok nektek néhány idézetet a kötetből. Hátha meghozom a kedveteket az olvasáshoz. 

1. 

"Világéletemben úgy éreztem, a ház tele van szellemekkel – nem a mesék láncra vert lepleivel, hanem elragadott emlékekkel. Emlékekkel, amik sosem lehetnek az enyémek."

2. 

"– Hogyan… hogy vagy képes erre? – kérdeztem, miközben becsomagolt a hálóingembe.
 – Aki eléggé akar valamit, az megcsinálja – […]"

3.

"Attól, hogy két hajó ugyanazt az óceánt járja, még nem jelenti, hogy találkoznak."

4. 

"Egy otthon legyen vendégváró és szellős, menedék, mentsvár a világ kegyetlensége elől, nem gondolod?"

5. 

"– Még csak ismerkedem az arcoddal. […]
– És milyen? – A somolygása már-már vigyorral felért. – Az arcom?
A vázlatfüzetem fedezékébe húzódtam.
– Kellőképpen elfogadható.
– Kellőképpen elfogadható? – visszhangozta. – Ugyan, Thaumas kisasszony, meg akar sérteni?
– Túl hosszú az orrod – incselkedtem katonás modorban. – A festmény végső címe legyen, mondjuk, Alexander… mi is a teljes neved?
– Alexander Etienne Cornelius Leopold Laurent – szavalta epés ünnepélyességgel.
– Komolyan? Még az orrodnál is hosszabb."

6. 

"– Mindenki feszeng a széktől, és attól, hogy benne ülök. Felesleges. Neked is – tette hozzá nyomatékosan. – Így éltem le az életem legjavát. Nem is emlékszem, milyen volt előtte. A részemmé vált, de nem csak ez határoz meg."

7. 

"– Ha kimennék a nagyvilágba, kevés olyan helyet találnék, ahol elboldogulok székestül-mindenestül. De a könyveknek hála bárhová, bármikor és gond nélkül ellátogathatok."

8. 

"Az elme csak azt látja, amit látni akar."

9. 

"– Mit motyogsz?
– Csak olvasok.
– Nem abban állapodtunk meg, hogy az ilyesmit csendben szokás intézni?"

10. 

"Bizonyos titkokat érdemes magunkkal vinni a sírba."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből. Én nem is igazán tudok kedvencet választani. Remélem sikerült meghoznom a kedveteket az elolvasásához.

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.


Nyereményjáték
Bloem-ben is nagyon fontos szerepe van a növényeknek, így arra gondoltam, merüljünk el mi is kicsit a gyógynövények világában. A feladatotok ezennel az lesz, hogy felismerjétek a képen látható növényeket, és a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a magyar nevét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP





A turné állomásai:
03.24.- Milyen könyvet olvassak? - Só és bánat háza
03.26.- Kitablar - Só és bánat háza
03.28.- Milyen könyvet olvassak? - Gyökerek és romlás háza
03.30.- Kitablar - Gyökerek és romlás háza
04.01.- Csak olvass! - Gyökerek és romlás háza
04.03.- Csak olvass! - extra állomás
04.05.- Readinspo - Gyökerek és romlás háza
04.07.- Utószó - Gyökerek és romlás háza