Madarász Éva: Veronika kisasszony + Nyereményjáték

Sziasztok!

Madarász Éva egy újabb nagyszerű és szerethető történettel rukkolt elő az ifjúsági irodalom rajongói  számára. Ismerjük meg együtt Veronika kisasszony, Olga és Annie karakterét, legyünk társaik ezen a veszélyes úton. Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket, nyomozzunk közösen az eltűnt hagyaték után és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Néha nem számít, hogy mit szól a külvilág.

Néha nem jut eszünkbe, hogy nekiindulni a világnak veszélyes is lehet. Olykor - mondjuk, ha egy barátunknak szüksége van ránk - az sem számít, hogy minden összeomlani készül körülöttünk, vagy épp kitör egy világháború. Néha akkor toppan be az életünkbe a szerelem, amikor a legkevésbé számítunk rá, és az is előfordul, hogy fontos családi titkokra derül fény.

Gardedám nélkül, céltudatosan és elszántan érkezik három lány Abbáziába, és nem is sejtik, hogy útjuk még sokkal több kalandot és fordulatot hoz, mint legmerészebb álmaikban gondolták volna.

Madarász Éva regénye egyszerre kalandregény, amit finoman csipkéz a történelem, és egy friss hangvételű olvasmány, amit átitatnak Brunszvik Teréz máig érvényes gondolatai.

Csatlakozzunk Veronika kisasszonyhoz, Olgához és Annie-hoz, nyomozzunk velük, és merüljünk el ebben a fordulatokkal teli könyvben...

... mert élni csak merészen érdemes!

Madarász Éva regényének fülszövege már az első pillanatban levett a lábamról. Igazán izgalmas, kalandos ifjúsági történetnek ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Szerencsére a kötet olvastatta magát, izgalmakban sem volt hiány, így nagyon gyorsan haladtam az olvasással. 

A Veronika kiasszony összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. Ebben a kötetben minden benne van, ami egy fiatal olvasó számára érdekes és izgalmas lehet:

• kalandok ✅
• veszélyek ✅
• nyomozás ✅
• családi titkok ✅
• és egy csipetnyi romantika ✅

A történet középpontjában tulajdonképpen a nyomozás áll. Veronika kisasszony az árva nevelőnő, élete első munkahelyén, a Kern család otthonában áll szolgálatba. A gondjaira bízott lányokat azonnal megkedveli, ráadásul mikor egy táskában rátalál Brunszvik Teréz leveire és Kern Máté naplójára úgy gondolja, hogy a sors vezette őt a Kern családhoz, hiszen imádott nagynénje óriási rajongója volt a grófnőnek. A családfő megengedte neki, hogy nyár végéig tanulmányozza az iratokat, mielőtt egy régi barátjához, Ignotushoz viszi, hogy a férfi kiadja majd. Egy nap azonban eltűnik a hagyaték, Veronika kisasszony pedig teljesen kétségbe esik. Szerencséjére legjobb barátnőjében Olgában és a család középső lányában Annieben megbízhat. Így hát kezdetét veszi a kalandjuk, Budapesttől egészen Abbáziáig. A lányok pedig még csak nem is sejtik, hogy nem csak a leveleket és naplót találják majd, hanem régi családi tikokat fednek fel és talán még a szerelem is rátalál egyikükre. 

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerülünk egyre közelebb a hagyatékhoz. Vajon Annie álcája megállja majd a helyét? Ki az a titokzatos amerikai, aki szemet vetett a levelekre és a naplóra? És az a hölgy, aki azért érkezett, hogy lebonyolítsa az üzletet a tolvaj és az amerikai üzletember között, vajon miért annyira ismerős főszereplőinknek? 

Bár a cselekmény alapötlete, a levelek és a napló eltűnése, Veronika kisasszony és a Kern család szerepe ugyan csak a képzelet szüleménye, de a történet több valós eseményt és személyt is megjelenít.

Brunszvik Teréz ma is érvényes gondolatai a teljes regényt átitatják. A grófnő a magyarországi óvodai nevelés úttörője volt, aki Budán nyitotta meg az 1800-as években az első kisdedóvót. A Pestalozzi-féle nevelési elveket követve hitt abban, hogy a gyermeki fejlődés alapja a szeretetteljes, biztonságos környezet és a játékos tanulás. Nemcsak a kisgyermekek, hanem a nők művelődését is fontosnak tartotta, és élete végéig dolgozott a magyar nevelés és oktatás ügyéért. Beethoven baráti köréhez is tartozott, de életét elsősorban a köz szolgálatának és a gyermeki nevelés fejlesztésének szentelte. Kern Máté pedig, aki szintén szóba kerül a kötetben nem más, mint az első óvoda nevelője volt. 

A kötet valós történelmi korban, az első világháborút megelőző időszakban játszódik. A történetben érezhető volt az a feszültség, ami a világháborút megelőző időszakban is érezhető volt. Katonák voltak mindenütt, mindenki érezte, hogy I. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása egy olyan eseménysort indított el, mely meghatározta egész Európa következő éveit. 

Olvasás közben úgy éreztem, hogy a kitalált és valós események tökéletes elegyet alkotnak, és egy nagyon érdekes és szerethető történelmi kalandregényt eredményezett. Az utolsó oldalak pedig azt sejtetik, hogy talán nem maradunk folytatás nélkül, én már most tűkön ülve várom, hogy milyen kalandokba keverednek majd a lányok a jövőben. 

Nagyon tetszett, ahogy megelevenedett előttem a korabeli Budapest és Abbázia. Ha lenne egy időgépem, kíváncsiságból biztosan erre az időszakra utaznék vissza. Még a vonatutat is kipróbálnám, biztosan megvan a bája ennek az egésznek. Mert persze, vonatozok én eleget a hétköznapokban, de azért biztosan más volt egy gőzösön utazni a tengerhez, mint a jelen viszonyokban a MÁV-on. 

Nagyon szerettem a karaktereket, a kedvencem Annie a bátor és félelmet nem ismerő középső lány, aki még attól sem rettent vissza, hogy potyautasként induljon útnak Abbáziába, ha a felnőttek nem engedik őt el élete nagy kalandjára. De Veronika kisasszony és Olga alakját is szerettem. Érdekes és izgalmas volt olvasni róluk, főleg úgy, hogy mindhárom lány egy külön egyéniség. 

A cselekmény íve tetszett, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. A vonatos részek és az abbáziai kaland volt a kedvencem, de a budapesti részeket is szerettem. Egyedül talán a vége volt az, ami miatt egy kicsit bizonytalan vagyok. A szálak ugyan szépen összeértek és nagyon szerettem, ahogy Veronika kisasszony múltjára fény derült, de a történet gazfickói miatt van némi hiányérzetem. Talán egy kicsit jobban tetszett volna, ha nem csak úgy futtában rendeződik el a sorsuk. Ezt leszámítva azonban egy szavam sem lehet, nagyon élveztem az olvasást. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Madarász Éva regénye.  Ha éppen azon agyaltok, hogy mi legyen a gyerkőc következő, nyári olvasmánya, akkor csak ajánlani tudom ezt a regényt. De persze ha felnőttként valami igazán jó kis ifjúsági könyvre vágytok, akkor sem lőhettek mellé ezzel a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,75

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

 

Nyereményjáték

A könyvet teljes mértékben átjárják Brunszvik Teréz ma is érvényes gondolatai. Ebben a játékban most a grófnőre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mikor nyitotta meg az első óvodát, korbeli nevén kisdedóvót Magyarországon?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.28.: Csak olvass!

06.30.: Szembetűnő

07.02.: Könyv és más

L. M. Montgomery: Anne és a Széljárta Fűzfa-Lak + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne ​és a Széljárta Fűzfa-Lak című kötet. Anne Shirley élete gyökeres fordulatot vesz, amikor maga mögött hagyja az egyetemet és a summerside-i iskola igazgatónője lesz. Új barátok és új kihívások várnak rá. Legyünk társai Anne-nek élete egy újabb szakaszán. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Anne Shirley maga mögött hagyja az egyetemet, és készen áll, hogy új fejezetet nyisson élete könyvében – ezúttal távol a Zöld Oromtól! A summerside-i iskola igazgatónőjeként új kihívások várnak rá, a magukat helyi kiskirályoknak képzelő Pringle-ek ugyanis mindent megtesznek, hogy borsot törjenek az orra alá. Ám miután beköltözik a Széljárta Fűzfa-lak toronyszobájába, Anne hamarosan rájön, hogy nagyszerű szövetségesre lel bűbájos új otthona lakóiban, Kate néniben és Locsifecsi néniben, na és persze, Rebecca Dew-ban, akinek szúrós modora valójában érző szívet takar. Nem telik bele sok idő, és a fiatal lány megismeri a városka lakóit és azok titkait, és ismét beigazolódik, amit L.M. Montgomery hűséges olvasói mindig is tudtak: Anne Shirley életében minden nap kész kaland!

Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-sorozatának negyedik kötete csoda szép kiadásban, a szerző emlékét ápoló Montgomery Alapítvány hozzájárulásával és Ruff Orsolya új fordításában jelenik meg.

Anne karaktere ősidők óta az egyik legnagyobb kedvencem, így nagyon hálás vagyok a kiadónak, hogy felkarolta a sorozatot és ilyen szép formában jelenteti meg. Nagyon régóta szerettem volna beszerezni, de csak az első részt sikerült, az újabb kiadások pedig nagyon nem tetszenek, ráadásul a fordítása is hagyott némi kívánni valót maga után, így nagyon örültem, mikor láttam, hogy a Manó Könyvek gondozásában szép sorjában jelennek meg az egyes részek. Anne és a Széljárta Fűzfa-Lak a sorozat negyedik része, én pedig már tűkön ülve vártam, hogy miként alakult Gilbert és Anne története. 

Az Anne és a Széljárta Fűzfa-Lak egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy olykor nem könnyű beilleszkedni egy új közösségbe és arról, hogy az emberekben olykor sokkal több lakozik, mint az elsőre látszik. Egy történet arról, hogy mennyire fontos a pozitív életszemlélet és arról, hogy olykor annak van a legnagyobb szüksége szeretetre és támogatásra, akiről a legkevésbé gondolnánk. 

Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. Egy igazi lányregény, mely véleményem szerint rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak, ugyanakkor igazán szórakoztató olvasmány. Abszolút látszik, hogy Lucy Maud Montgomery nem csak egy tanulságos, tanítóregényt szeretett volna megírni, hanem megmutatni a közönségének, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki a felhők felett jár két méterrel. Az álmodozással nincsen semmi baj, amíg a kötelességeinknek eleget teszünk. A képzeletnek igenis teret lehet engedni, sőt sok esetben a különcségünk tesz igazán egyedivé minket. Anne bár felnőtt, de soha nem veszítette el gyermeki gondolkodásmódját. Ugyanúgy elvarázsolja őt a természet és a játékoknak csak a képzelet szabhat határ. Új otthonában a kalandokban társa a szomszéd kislány Elizabeth, aki abszolút a gyermek Annet juttatja eszünkbe. A kislány rendületlenül várja a Holnapot, amikor bármi megtörténhet. Még az is, hogy édesapja, aki soha nem mutatott érdeklődést az irányába, felkeresi és a karjaiba zárja. 

A könyvben rengeteg új karaktert ismerhetünk meg. A könyv kicsit olyan, mint egy 1000 darabos kirakó. A történetet levelekből ismerhetjük meg, Anne tolmácsolásában. Rengeteg érdekes és izgalmas esemény történik, házasságtól és egymásra találástól kezdve, család egyesítésen át, egészen olyan apróságig, mint hogy mely családok rivalizálnak egymással. Ezeket összeadva pedig képet kaphatunk arról, hogy miként is telt Anne 3 éve a Summerside városkájában, ahol igazgatóként és tanárként dolgozott. Nem volt könnyű dolga a beilleszkedés terén, közel egy éven át a település kiskirályai borsot törtek az orra alá, de egy másodpercig sem kételkedtem abban, hogy végül sikerül mindenkit megnyernie. Ami külön tetszett, hogy Anne már nem utal magára csúnyácska lány ként, többször is szóba kerül, hogy mennyire szép és bájos. Ez azt mutatja számomra, hogy végül is csak sikerült megbarátkoznia és egyensúlyba kerülnie magával. 

Anne immáron kész hölgy, sokat változott és fejlődött az évek során. Új barátai felnéznek rá, régi barátai pedig minden egyes alkalommal rajongó szeretettel várják haza. Ami nekem nagyon fájt, és nehezen dolgoztam fel, az Gilbert teljes és totális hiánya. Imádom a párosukat és nagyon szép volt látni, hogy Anne végre mennyire tisztába került saját érzéseivel és milyen szépen beszél a fiúval. De nagyon hiányzott számomra Gilbert alakja. Nem olvashattunk tőle levelet és mikor végre találkoztak, akkor is csak a levelekből kaptunk információt erről Anne tolmácsolásában. Pedig annyira kíváncsi lettem volna, hogy miként zajlik az orvosi képzés és ő hogyan éli meg a távollétet. 

Az ilyen jellegű regényeket olvasva, valahogy mindig eszembe jut, hogy vannak bizonyos értékek, melyek szép lassan kiveszni látszanak a világunkból. Az anyagiasság, a birtoklási vágy sokszor erősebb, mint a józanság, vagy éppen az egyszerűség. Fontos, hogy a mai fiatalság is megtanulja azonban, hogy az igazi szépség nem a külsőségeken alapul. A finom modor, a természetes báj, vagy éppen a kedvesség sokkal fontosabb. Ez az, ami igazán értéket teremtő dolog. A pénze elveszhet az embernek, de a barátság és a szeretet örök. Hiszem, hogy az ilyen jellegű kötetek, mint például az Anne sorozat, vagy éppen a Kisasszonyok azok, amelyek erre rá tudják ébreszteni az embert. Ezek az egyszerű, tanító jellegű regények bár lassúak és kevésbé cselekmény központúak, mégsem veszítettek semmit az értékükből, sőt talán még fontosabbak most, mint a régi időkben. Hiszen akkor, ezek az értékek természetesek voltak, ma viszont olyanok lehetnek, mint a fénylő fáklya, mely utat mutathat az olvasó számára. Szívből remélem, hogy ez az új kiadás meghozza az emberek kedvét az olvasáshoz, hiszen Anne története olyan, mint a balzsam a léleknek. A maga egyszerűségében úgy tökéletes, ahogy van. 

Olvasás közben bevallom, volt hogy pityeregtem, máskor pedig jókat kuncogtam rajta. Anne valahogy mindig jobbá teszi a napomat, már csak az is megmosolyogtat, ha rá gondolok. Elizabeth alakját nagyon megszerettem, de Locsifecsi és Kate néni Rebecca Dew karakterét is nagyon megkedveltem. Zöld Orom mellett immára a Széljárta Fűzfa-Lak is a szívembe költözött és bármikor meglátogatnám a hölgyeket egy csésze teára. 

Ugyan nem ez volt a kedvenc történetem (leginkább Gilbert hiánya miatt), de még így is elvarázsolt Anne története. Nagyon tetszett a fordítás is, igazán Anne-szerű volt az egész. Szerettem, hogy mennyire jól hozta a film hangulatát. A nyelvezet igazán szerethető, a történet pedig rendkívül olvasmányos. A kötet csak tovább fokozta az Anne rajongásomat és már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha az első három rész tetszett, ne hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most a szerző, Lucy Maud Montgomery életére és munkásságára koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a jó válasz. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hol született Lucy Maud Montgomery?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06.20.: Zakkant olvas

06.22.: Szembetűnő

06.24.: Könyv és más

06.25.: Csak olvass!

Alice Oseman: I Was Born For This - Erre születtem + Nyereményjáték

Sziasztok!

Alice Oseman legújabb Young Adult regényében egy felkapott zenekar frontemberének és az adott zenekar rajongójának az életébe tekinthetünk be! Míg Angel minden gondolata a The Ark nevű együttes és az aktuális koncertjük körül forog, addig az énekest, Jimmy-t mind jobban agyonnyomja a hírnév súlya. 

– Meg fogok halni. Tökre meg fogok halni!

– Ezt nem javasolnám – mondja Juliet,

mintha kéthetes nyaraláson járt volna

a Túlvilágon, és a TripAdvisoron ötből

két pontot adott volna neki.

Angel számára az élet egyetlen dologról szól: a The Arkról, egy tinédzserfiúkból álló pop-rock trióról, akik rohamléptekkel hódítják meg a világot. Mindent, amit szeret, a The Ark-fandomnak köszönhet: a barátját, Julietet, az álmait, a helyét a világban.

Jimmy mindent a The Arknak köszönhet. Ő a frontemberük – és egy bandában játszani a haverjaival minden, amiről valaha álmodott.

De az álmok nem mindig úgy alakulnak, ahogyanazt gondoljuk, és amikor Jimmy és Angel váratlanul találkoznak, rájönnek, milyen furcsa és meglepő lehet szembenézni a valósággal.

Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó Alice Oseman regény/kötet amelyről az oldalamon olvashattok. A szerzőnek ugyan a képregényeit jobban szeretem, de érdeklődve olvasom az újabb és újabb magyarul megjelent írásait, mert függetlenül attól, hogy mennyire tartom erősnek ezeket, vitathatatlanul hiánypótló mindegyik a maga nemében. Az I Was Born For This - Erre születtem című kötet pedig nem is lehetne aktuálisabb a mai rohanó világunkban. 

Ugyan a tömeghisztéria, az őrült rajongás, extrém méreteket öltő fanatikus imádat nem újkeletű dolog, amióta léteznek sztárok és rajongók, mindig akad egy-egy szélsőséges méreteket öltő eset, mely sokkolja a közvéleményt. A zaklatástól kezdve, az internetes gyűlölethullámon keresztül, egészen a gyilkosságig terjedhet sajnos ez a skála. John Lennont és Christina Grimmiet például egy fanatikus rajongója ölte meg. Daisy Ridley és Kelly Marie Tran pedig online zaklatás áldozatává vált a toxikus Csillagok háborúja rajongók miatt. Olyan szintű gyűlölethullám irányult feléjük, hogy hosszú időre vissza kellett vonulniuk a közösségi médiától. Az internetes zaklatásra pedig hasonló példa Tom Holland és Zendaya párkapcsolata is, akikről mikor elterjedt az a hír, hogy szakítottak, az értük rajongók egyszerűen üldözni kezdték őket és rendszerint számon kérték tőlük, hogy mit képzelnek magukról, miért szakítottak. Borzasztóan ijesztő példák ezek, és ha hiszitek, ha nem a könyves világban is van rá példa. Nem is olyan régen történet, hogy Danielle Rose Russell, aki a Legacies című sorozatból lehet ismerős, óriási gyűlöletcunamit kapott a nyakába. Amikor egyes rajongók elkezdték találgatni, hogy ő játszhatná Feyre Archeront az ACOTAR adaptációjában, megindult ellene az online zaklatás – különösen a testalkatára vonatkoztatva “Too Fat to Play Feyre” hashtaggel. A gyűlölet oda vezetett, hogy végül törölte Twitter-fiókját és eltávolította Instagramon követői és követettei listáját. Szóval ahogy látjátok, sajnos rengeteg olyan rajongó van, akik képtelenek elválasztani a valóságot és az álomvilágot, amiben élnek, így veszélyesség válnak nem csak önmagukra, hanem a bálványukra is. 

Az I Was Born For This - Erre születtem című kötet pedig pontosan ezzel a témával foglalkozik. Egy igazán fontos kötet, melyben megismerhetünk egy rajongó lányt és azt a világot, melynek aktív részese, illetve egy fiatal fiúkból álló népszerű együttest. A könyv bemutatja, hogy milyen árnyoldalai vannak a sztárságnak, illetve mennyire fontos, hogy az ember helyén kezelje a bálványait. Hiszen egy együttes, egy influenszer, vagy egy színész bármennyire is szimpatikus, bármennyire is tetszik a munkássága, bármennyire is úgy érezzük, hogy szeretjük őt...fontos tudnunk, hogy csupán egy idea, egy bálvány. Igaz tudunk róla dolgokat, de valójában nem tudunk semmi fontosat a személyiségéről, vagy az egész lényéről. Csupán egy illúzióba kapaszkodunk és ha azt gondoljuk, hogy ismerjük, akkor csak magunkat csapjuk be. Az álmodozással nincsen semmi baj, de ha elveszünk ebben a világban és képtelen vagyunk a valóságra koncentrálni, akkor könnyen elveszhetünk. 

Angel, akinek a neve igazából nem is Angel, hanem Fereshteh (bár itt megjegyzem, hogy a nevének jelentése amúgy angyal, szóval nem véletlen használja online az Angel nevet) egy olyan világban él, amelyet meghatároz a The Ark fandom. Mindent tud a fiúkról, több ezres követőtábora van. Úgy érzi, hogy nekik köszönhet mindent; az életét, a legjobb barátját és azt, hogy van helye a világban. Úgy érzi, hogy erre szültett. A másik főszereplő pedig Jimmy, aki a The Ark nevű banda tagja. A fiú rendkívül nehezen viseli a hírnévvel járó feszültséget, paranoid és gyakran kap pánikrohamot. Bár a rajongóknak köszönhet mindent, mégis retteg tőlük. Frusztrációját tovább növeli, hogy egyes rajongók mindenhova követik őket, és megszállottan bíznak abban, hogy egy másik taggal (Rowen)  romantikus kapcsolat van közöttük. Amikor pedig kiderül, hogy nincs így, elég extrém módon jelzik csalódottságukat. Az egész fandom külső szemlélőként nézve nagyon ijesztő. Az egyszerű cuki fanggirl rajongástól kezdve, a nagyon durva extrémitásig minden megjelenik benne.

Nagyon fontos üzenetet hordoz a kötet, nem lehet elégszer elmondani a fiataloknak, hogy a sztárok ugyanúgy emberek, ami pedig a közösségi médiában történik, sokszor csak reklám, egy jól megkomponált hazugság. Nem lehet semmit sem készpénznek venni, nem szabad, hogy ehhez mérjük magunkat és a világunkat.  A könyv másik különlegessége, hogy Angel muszlim, tehát a szerző ismét egy olyan főszereplőt választott, aki azért általában ritkán kap főszerepet egy regényben. Jimmy pedig transznemű, ami tovább növeli a kötet diverzitását. 

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Ez talán a szerző olyan regénye, ahol nem hiányzott számomra a képi világ. Történet és üzenet szempontjából nekem ez tetszett a legjobban. A vége ugyan nekem kicsit elnagyolt lett, úgy éreztem, hogy kicsit elsiette a lezárást, de összességében tetszett ez a regény. Amikor ilyen fontos témát dolgoz fel egy könyv, mindig nehéz dolga van az embernek az értékelésnél. Látom a kötet hibáit, nem feltétlenül tartom hibátlan és átgondolt írásnak, ugyanakkor a témája annyira fontos és hiánypótló, hogy egyszerűen nem lehet kevés pontot rá adni. Nem vagyok biztos abban, hogy Alice Oseman egy jó író, de az biztos, hogy nagyon fontos dolgokat emel be a történeteibe.

A kötet felépítése nekem nagyon tetszett, szerettem, ahogy a szerző szembe állította egymással ezt a két világot, nagyon jól állt a kötetnek a 2 elbeszélő. Érdekes volt látni, hogy Jimmy és Angel miként tapasztalja meg azt, mikor szembe kell néznie a valósággal.

A cselekmény egyszerű és letisztult, rendkívül könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, a szereplők pedig rendkívül szerethetők. Néhány karakterrel bánhatott volna kedvesebben is a szerző, egy kicsit több szerepet/mélységet adhatott volna nekik, de összességében nem végzett velük rossz munkát. Az én kedvencem talán Lister és Judith volt, róluk szívesebben olvastam volna még egy keveset, hiszen fontos részei voltak a cselekménynek, valahogy mégsem kaptak túl sok szerepet. 

A borítók közül nekem az amerikai jobban tetszik, de ha ti esetleg nem így vagytok vele, akkor szerencsére a másik verziót is be tudjátok szerezni a Könyvmolyképző Kiadó oldalán. 

Ha szeretitek Alice Oseman munkásságát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a  I Was Born For This - Erre születtem  című kötetet. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT és ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A regényben szereplő The Ark fiúbandáért egyszerűen megőrülnek a rajongóik… és bizony mindannyian ismerősünk ilyen zenekarokat a valóságban is! Minden állomáson találtok egy nyomot, ami alapján ki kell találnátok, melyik imádott fiúcsapatra gondoltunk. A megfejtést, azaz a zenekar/csapat nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN ZENEKAROM

5 tagú csapat. Első nagylemezük 1996-ban jelent meg, címe azonos a zenekar nevével. 1993-ban a floridai Orlandoban alakult. 1996-ban Németországban őket választották a legjobb külföldi együttesnek.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

18 - Hagyjatok! Olvasok! 

20 - Spirit Bliss Sárga könyves út

22 - Csak olvass!

24 - Ambivalentina

26 - Utószó

Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper – Hasfelmetsző Jack nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hasfelmetsző Jack az egyik legismertebb londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban sorra szedte áldozatait. Ezt a történetet dolgozza fel Kerri Maniscalco, aki egy igazán egyedi utazásra invitál minket. Audrey szemén keresztül végigkövethetjük a nyomozást, aki szembeszállva a társadalmi elvárásokkal, a saját szívét követve igyekszik helytállni a gyilkos felkutatása során, nem riadva vissza az őt fenyegető veszélytől, cselszövéstől. Tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából. 

Nemesi család sarjaként a tizenhét éves Audrey Rose Wadsworth számára csupa kényelmet és véget nem érő gazdagságot tartogat az élet. A teadélutánok és ruhapróbák között azonban a lány titkon egy felettébb tilalmas elfoglaltságot űz. Fittyet hányva szigorú atyja elképzeléseire és a társadalmi elvárásokra, rendszeresen elszökik otthonról, hogy

törvényszéki orvostant tanulhasson a bácsikája vérfagyasztó laboratóriumában.

A boncolások során Audrey egyre több kegyetlenül meggyilkolt áldozat holttestével találja magát szemben. Ez hamarosan egy nyomozás kellős közepébe sodorja a lányt, ráadásul gyanúsan egy irányba, az ő meglehetősen szűk ismeretségi köre felé vezetnek a szálak…

Elképesztő fordulatok és rengeteg döbbenetes, korabeli fotó – Kerri Maniscalco lebilincselő, bemutatkozó regénye egy valóban felejthetetlen olvasmány!

Ha van olyan könyv, amit már ezren ajánlottak nekem én pedig mindezek ellenére sem olvastam még el, az bizony Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper című regénye. A barátaim nagy része már olvasta és imádta, nekem valahogy eddig mégis kimaradt. Egy másodpercig sem kételkedtem benne, hogy én is szeretni fogom majd, de az elmúlt években krónikus időhiánnyal küzdök, szóval csak ritkábban van időm angolul olvasni, vagy új sorozatokba kezdeni. A magyar megjelenés azonban kellően motiváló erő volt számomra, így végül végre én is belevágtam a kalandba. Nagy elvárásokkal vágtam bele az olvasásba és azt kell mondanom, hogy nem alaptalanul ajánlotta nekem mindenki ezt a könyvet. Nagyon szerettem és biztosan nem ez volt az utolsó könyvem a szerzőtől. 

A történet alapját Hasfelmetsző Jack mítosza képezi. Biztosan már sokan hallottátok a nevét, de vajon ki is ő és mit lehet róla tudni?

Hasfelmetsző Jack néven vált ismertté az a londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban öt nőt – négy már kicsit idősebb prostituáltat és egy fiatal nőt – ölt meg a Whitechapel nyomornegyedben (bár anno ezeken kívül még más gyilkosságokkal is gyanúsították őt). Az áldozatok: Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly.

A gyilkos a tetteit ritka kegyetlenséggel követte el, sebészi pontossággal vágta ki az áldozatok belső szerveit (veséjüket, szívüket). A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen. A híresztelések szerint a gyilkosságok száma 1888 szeptemberében és októberében volt a legintenzívebb, és a média valamint a Scotland Yard is több nyugtalanító levelet kapott ebben az időszakban, amelyek íróját vagy íróit vélték az elkövetőnek. Az úgynevezett „Pokolból”-levél, melyet George Lusk, a Whitechapel negyed polgárőrségének elnöke kapott, egy fél emberi vesét tartalmazott, vélhetően az egyik áldozatét. A gyilkosságok különösen brutális mivolta és a média információi miatt az emberek egyre inkább hittek egyetlen sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack létezésében. Teljes címlapok foglalkoztak az üggyel és gerjesztettek nemzetközi figyelmet a Hasfelmetsző iránt. A vizsgálatok nem tudták hitelt érdemlően az 1891-ig folyó gyilkosságok mindegyikét az 1888-as eseményekhez kötni, ennek ellenére Hasfelmetsző Jack legendája megszilárdult. Bár számos elmélet született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően, máig nem nyert egyik sem bizonyítást, így nem lehet pontosan tudni, hogy ki követte el ezeket a rémes gyilkosságokat. 

Rendkívül szörnyű, mégis nagyon izgalmas, hogy nem lehet tudni a gyilkosról semmit, így nem csoda, hogy az írók fantáziáját is megmozgatta Hasfelmetsző Jack mítosza. Kerri Maniscalco regénye zseniális, tökéletesen hozza az adott kor atmoszféráját, mégis nagyon üde és mai. 

A történet érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Bár bevallom a fülszöveg miatt számomra kiszámítható volt a történet, így az elképesztő fordulatok engem elkerültek. Szóval szerintem, ha jót akartok magatoknak, akkor ezt inkább hanyagoljátok és inkább ne olvassátok el. 

Az olvasást azonban így sem untam egy másodpercig sem, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam a történet hangulatát és azt is, hogy milyen mesterien keverte a szerző a történelmi valóságot a képzelettel. Az írói utószóban pedig arról is olvashatunk, hogy milyen elemeket hagyott meg és melyek azok, amelyek abszolút az ő írói kreativitását dicsérik. 

A szereplők sokrétűek, nem csupán egydimenziósok. Audrey Rose egy rendkívül makacs, kitartó és impulzív leányzó, aki nem fél bepiszkítani a kezét. Impulzivitása ugyan olykor bajba sodorja, de igazán lenyűgöző ambíciókat dédelget. Thomas Cresswell stílusa pedig nagyon tetszett. Nagyon jó megfigyelő, egy másodperc tört része alatt képes összerakni a képet, előtte tényleg nem maradhat semmi sem titokban. Érdekes volt látni, ahogy egyre jobban kinyílik a karakterük, és ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. Imádtam, ahogy a két főszereplő évődött egymással, jókat mosolyogtam rajtuk olvasás közben. Remek volt közöttük a kémia, örültem annak, hogy nem azonnal, hanem kicsit lassabban kerültek közel egymáshoz.  

Nagyon szeretem a viktoriánus korban játszódó regényeket a kedvencem pedig az, amikor olyan női karakterek jelennek meg az ilyen művekben, akik abszolút nem felelnek meg az adott kor tipikus nőideáljának. A cselekmény a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Emiatt igazán érdekes és izgalmas Audrey Rose karaktere, aki megelőzte a korát és a tudomány iránt érdeklődik. A fiatal lányok ritkán vesznek részt boncoláson, ő azonban édesapja tiltása ellenére rendszeresen leszökik nagybátyja laborjába, hogy tanuljon. Amikor Hasfelmetsző Jack garázdálkodni kezd, a lány azonnal a nyomozásba kezd. A kérdés már csak az, hogy vajon képes lesz-e feldolgozni, amit talál. Vajon mi motiválja a gyilkost és sikerül végül Audrey Rosenak és társának felgöngyölíteni az ügyet? 

A borító bevallom nekem annyira nem tetszik. Vagyis igazából szép, de nem illik annyira a történethez. A régi borítóját a sorozatnak sokkal jobban szeretem. A nyelvezet abszolút élvezetes, szerettem magyar olvasni. Néha párhuzamosan haladtam vele, volt, hogy angolul olvastam egy-egy fejezetet, szóval összességében úgy érzem, hogy jó munkát végzett vele a fordító. 

Ha szeretitek a viktoriánus korban játszódó regényeket, a belevaló főhősöket és a kicsit sötétebb és komor hangulatot, amit maga a korszak áraszt, akkor csak ajánlani tudom nektek a történetet. Olvassátok, szeressétek!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hasfelmetsz%C5%91_Jack

Értékelés: 5/4,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A történetben a boncolás, emberi test igen fontos szerepet töltött be, így ehhez kapcsolódik a játékunk is. A feladat ezúttal nem más, mint felismerni a leírás alapján, pontosan melyik szervünk látja el az adott feladatot, és beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY

Hosszúkás, tömött tapintású, körülbelül 150-200 g tömegű szivacsos szerkezetű nyirokszerv. A bal bordaív alatt, a IX-XI. borda között, a gyomor, a bal vese és a rekeszizom között helyezkedik el. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06.13.- Milyen könyvet olvassak?
06.15.- This is my (book) universe.
06.17.- Csak olvass!
06.19.- Lupi Kelly és Lupi olvas
06.21.- Dreamworld
06.23.- Könyv és más
06.25.- Kitablar

T. Kingfisher: Csalán ​és csont + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható T. Kingfisher nagysikerű, regénye, a Csalán és csont. Ráadásul a kiadónak hála, háromféle változatban is megjelent, így mindenki a számára legszimpatikusabb változatban szerezheti be. Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg. A hercegnőn és a gyermekén pedig csak egy igazi hős segíthet. Így a húga, Marra elindul, hogy megmentse testvérét útközben pedig segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Marra  történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg.

 

Marra a kicsi és gyenge Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik, legkisebb és legfélszegebb leánya. Idősebbik nővére – politikai érdekszövetség megpecsételéseképpen – az erős Északi Királyság hercegének a felesége lesz, majd az ő váratlan halála után a középső lány lép a helyére.

Marrát zárdába küldték, hogy ne állhasson útjába semmiféle hatalmi ármánykodásnak. Ott tizenöt éven át nyugodt életet él, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Persze ahogy az efféle történetekhez illik, Marra segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a tyúkjával, akiben démon lakozik, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét még tavaly olvastam, és egyszerűen imádtam. Így nem is volt kérdés, hogy a Csalán és csont című regényét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint egy kicsavart mese. Ahol a herceg és a hercegnő nem élnek boldogon, amíg meg nem halnak és itt a hangsúly azon van, hogy nem élnek boldogan. Ráadásul a herceg sem egy kedves lélek, hanem egy bántalmazó figura, aki sanyargatja a feleségét. A kérdés így már csak az, hogy vajon hogyan lehet megölni egy herceget úgy, hogy palotaőrök védik őt, és az ország határain túli mágia sem tud ártani neki. 

A történet főszereplője Marra a Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik gyermeke. Az idősebb nővére az Északi Királyság hercegének a felesége lesz, de a lány különös körülmények között halálát leli. Így a középső lány lép a helyére, Marrát pedig zárdába küldik, hogy kimaradjon a politikai játszmákból és hát legyünk őszinték, azért, hogy ne szüljön előbb fiú uralkodót, mint a nővére, és ha netalán ő is elhalálozni, akkor Marra a helyébe léphessen. Marra tizenöt éven át nyugodt életet él a zárdában, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Marra azonban nincs egyedül: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával a saját maga készítette eleven csontkutya, akinek kreatív módon Csontkutya a neve, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság? Megmenthetik Marra nővért Kaniát? 

Ahogy feljebb is olvashattátok, a Csalán és csont tényleg olyan, mint egy tündérmese. Van benne hercegnő, herceg, tündérpiac, tündérkeresztanya, mágia és még sok-sok olyan elem, mint egy klasszikus mesében. Ugyanakkor T. Kingfisher ezeket az elemeket kissé szokatlan módon pakolta össze, és így kapott egy rendkívül szerethető, szórakoztató, kissé furcsa, mégis komoly témákkal foglalkozó fantasy könyvet. És hogy gyerekek, én ezt mennyire imádtam!! Minden furcsasága ellenére, ez az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Mert persze-persze fontos a minőség és ezen a téren sem panaszkodhat a szerző, ugyanis a kötet is nagyon jól lett megírva. De őszintén szólva nem is tudom, hogy mikor szórakoztam ilyen jól olvasás közben. Sokszor hangosan felnevettem, a szürreális jelenetek és pillanatok egy pillanatra ugyan sokkoltak (ugyan mégis ki hallott már démon által megszállott csirkéről és csontkutyáról), de ez csupán egytized másodpercig tartott. Utána jót derültem ezeken is. Imádtam a szerző stílusát, a könyv hangulatát. Hogy egyszerre volt nagyon komoly (hiszen a családon belüli erőszak témája is megjelenik benne) mégis rendkívül könnyed. Hogy mennyire jól reflektált a szerző a klasszikus mesei elemekre és milyen ötletesen csavart rajtuk. Hogy mennyire kreatív szereplőket és mellékszereplőket álmodott meg. Ez a nő egy zseni, nem vitás. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ahogy haladtunk előre, úgy ismertük meg egyre jobban királyságot és a benne élő embereket. A történet kezdetben két szálon futott. Bepillantást nyerhettünk a múltba, hogy Marra miként élte meg az elmúlt 15 évet és persze a jelen is folyt a maga módján. Megtudtuk, hogy milyen árnyoldalai vannak a hercegnőségnek és végtére is mennyivel nagyobb szabadsága van egy apácának. Hogy egy jókívánságból könnyen válhat átok és az átok olykor segítségére is lehet a kalandoroknak, így tulajdonképpen áldásként is működhet. Hogy a világ nem fekete, vagy fehér és az ember néha csinál rossz dolgokat a jó érdekében.

Megtapasztalhattuk, hogy a családi kötelék ugyan erős, de sokszor a politika még erősebb és az embernek néha fel kell áldoznia önmagát azért, hogy az egész népe élhessen. Marra talán nem akart hőssé válni, de mindannyian tudjuk, hogy a hősöket a körülmények teszik azzá, nem az, hogy azok akarnak lenni. Ő pedig egy másodpercig sem tétovázott és még a lehetetlennek tűnő feladatokat és elvégezte, hiszen az előtt, aki igazán szeret valakit és meg akarja őt menteni, egyszerűen nincs lehetetlen. 

Marra mellett megkedveltem a sárbanya karakterét, de igazából bevallom, mindenkit kedveltem. A Csontkutya és a démoncsirke pedig csak tovább emelte az egész kötet fényét. Remek kiegészítői voltak a kalandnak. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét, vagy éppen fájdalmas részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Biztosan olvasok még a szerzőtől, alig várom, hogy a többi regénye is megjelenjen magyarul. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,99

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Kossuth Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívjak Marra hat évvel idősebb nővérét?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.12.: Csak olvass!

06.14.: Könyv és más

06.16.: Kelly és Lupi olvas

06.18.: Utószó

K. A. Linde: Mágia ​a Magyalkönyvtárban (Tölgy és Magyal-ciklus 1.)

Sziasztok!

Mikor megláttam K.A Linde regényét, azonnal szerelem volt első látásra. A magyar kiadás csodaszép, egyszerűen imádom, biztosan versenybe szállhatna a 2025-ös év legszebb könyve címéért, a fülszövege és a címe pedig szintén meglehetősen gyorsan levett a lábamról. A cím ugyan kicsit csalóka, legalábbis én teljesen abban a hitben voltam, hogy a könyvtárnak is fontos és komoly szerepe lesz majd a történetben. Szinte gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy a történet jelentős része majd a könyvek között zajlik és egy teljesen más világot építettem fel magamnak, mint amilyen a kötet valójában volt. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Van, ​ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik.

Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott.

A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét.

Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott.

A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t.

Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket.

De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés…

Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?

K.A. Linde neve bevallom nekem nem mondott semmit, eddig nem ismertem az írói munkásságát, szóval amikor rákerestem, meglepődve láttam, hogy eddig leginkább a romantia zsánerében alkotott, ráadásul a legtöbb könyvéből nem hiányzik a spicy faktor sem. Fannival beszéltük meg, hogy majd közösen olvassuk a könyvet, igazából miatta is figyeltem fel erre a kötetre, de amikor jobban utánanéztem, bevallom, kicsit aggódni kezdtem. Nem szeretem annyira a spicy könveket, nem feltétlen azért, mert nem szeretem, ha romantikus/erotikus tartalom jelenik meg egy-egy történetben, hanem egyszerűen hülyét kapok attól, hogy mennyire cringe tud lenni egy-egy ilyen típusú jelenet. Ráadásul idegesítenek a klisék is, mert természetesen milyen ilyen jellegű történetben szép nagy szerszáma van az úriembernek, női főszereplőnk pedig azonnal elalél a látványtól és azon kezd el agyalni, hogy úristen még a kezével sem éri körbe, szóval hogyan is fognak majd ők ketten szerelmeskedni. Szóval igen, kicsit aggódtam. Féltem, hogy nem fogom szeretni és meg fogom bánni, hogy elolvastam. De szerencsére abszolút pozitív csalódás volt számomra a történet és bár új kedvencet nem avattam, de biztosan folytatni fogom a sorozatot, mert nagyon kíváncsi vagyok, miként alakul majd Kierse élete. 

A Mágia a Magyalkönyvtárban egy igazán érdekes és izgalmas fantasy sorozat, melynek alapja kicsit emlékeztetett engem Samantha Shannon Csontszüret sorozatára. K. A. Linde egy olyan világot alkotott meg, ahol szörnyek (a szörny kifejezésen olyan túlvilági lények együttesét értsétek, mint például a vérfarkasok, vármpírok) és emberek egymás mellett élnek. Tizenhárom évvel ezelőtt bukkantak elő az árnyékból és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott. Miután megszületett a Szörnyegyezmény, kicsit normalizálódott az élet és egyfajta fegyveszünet vette kezdetét. A szörnyek azonban nem tűntek el, tulajdonképpen az alvilág szerves részeivé váltak, a metrón például csak úgy lehet utazni, ha valaki fizet az ott állomásozó trollnak, hogy átengedje őt. Aki pedig egy vámpírnak tartozik, azt elrabolhatják és arra kényszeríthetik, hogy szörny orgiákon vegyen részt és ha az adott illető megkívánja, akkor minden probléma nélkül lakmározhasson a véréből. Szóval ahogy látjátok, rendkívül nehéz és veszélyes dolog embernek lenni még úgy is, hogy elméletben az egyezmény életben van. Sokan éheznek, nem jutnak megfelelő ellátáshoz. K. A. Linde tényleg egy vérbeli disztópikus világot alkotott. 

A történet főszereplője Kierse, aki tolvajként éli mindennapjait. Rendkívül tehetséges, úgy ért a zárakhoz, mint senki más. Amikor betört a könyvtárba, még nem is sejtette, hogy egy szörnnyel találja majd szemben magát. Graves azonban rendkívül érdekesnek és izgalmasnak találja a lányt, úgy érzi, hogy több van benne, mint egy egyszerű tolvaj, így egyezséget kötnek. A lány ellop neki egy titokzatos lándzsát, ő pedig megvédi a lány barátait és közösen edzik majd a képességeit. Fannihoz hasonlóan, a történet ezen pontján merült fel bennem, hogy ez tulajdonképpen egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, ahogy haladtunk előre az olvasásban, ez egyre jobban körvonalazódott bennem, azóta pedig így is hivatkozom rá. 

Kierse és Graves között nem alakult ki azonnal bensőséges viszony, sokáig nem bíztak egymásban, kellett egy kis idő ahhoz, hogy egymásra hangolódjanak és megnyíljanak egymásnak. Vitathatatlan, hogy megvolt közöttük az a bizonyos szikra, de nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor a könyvben az erotikus jeleneteknél a szerző sem tudott kihagyni néhány klisés pontot. Annak viszont nagyon örültem, hogy összeségében volt mélysége ezeknek a jeleneteknek, nem csupán a romantasy közönség igényeit szolgálta ki vele a szerző. Abszolút volt szerepe mindkét erőteljesen erotikus jelenetnek, továbbvitték a történetet és megfelelően fel is vezette ezt a szerző. 

A történet nagyon izgalmas, nagyon örültünk neki, hogy nem volt annyira klisés, mint amire számítottunk. Emlékszem, a történet közepen viccelődve felvázoltunk néhány nagyon általános fantasy klisét és képzeljétek, ezek közül egyik sem volt a regényben. Nagyon tetszett a történet vége és bár szerintem lehetett számítani rá, még így is izgalmas volt olvasni. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Az utolsó harmada pedig annyira izgalmas, hogy én konkrétan együltő helyemben ledaráltam. Nagyon tetszettek az alvilági jelenetek, a kelta mondakör beemelése. 

Valahogy kevésnek éreztem. Hiába vitt magával a flow és a lendület, nem tudtam teljesen elmélyedni a történetben. Kierse karaktere egyáltalán nem került közel hozzám, mintha egy láthatatlan falat éreztem volna közte és köztem. 

A történetben fontos szerepet kapnak Kierse barátai is, de úgy éreztem, hogy hiába utal rá ezerszer a szerző, hogy mennyire fontosak számára, mivel ők nem kaptak elég játékteret, így kicsit furcsa volt látni, hogy milyen fontos karakterekké lépnek elő. És ezt nem is csak itt éreztem, néha olyan volt, mintha a semmiből jöttek volna elő nagyobb horderejű dolgok. Nem készítette megfelelően elő a szerző, így kicsit lógtak a levegőben. 

Amit viszont nagyon szeretnék megköszönni az írónak, az a normális lezárás. Végre egy könyv, ahol nem kapok agybajt a vége miatt. Egyértelmű a folytatás, és ki is jelöli az irányt, hogy majd merre halad tovább a történet, de nincs benne durva cliffhanger. Emiatt pedig hihetetlen hálás vagyok, végre egy pihentető végkifejlet. 

A borítóról és a kiadásról már írtam nektek, hogy mennyire imádom. A puha és a keménytáblás kiadás is abszolút a szemet gyönyörködtető kategória. Csodálatos éke lesz a polcomnak. 

Összességében ugyan nem lett akkora kedvenc nálam a történet, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt....nagyon várom a folytatását is. Nem tökéletes, de abszolút van benne potenciál, simán benne van a pakliban, hogy a folytatások sokkal erősebbek lesznek. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, akkor mindenképpen érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,75

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 

Janice Hallett: Az alpertoni angyalok rejtélyes esete

Sziasztok!

Mikor megláttam Janice Hallett regényét, azonnal szerelem volt első látásra. Nem ez volt tőle az első regényem, A színjáték és a Karácsonyi ​színjáték című kötetet már olvastam így kíváncsian vártam, hogy mivel is rukkol majd elő a szerző. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Az ördög a részletekben lakozik…

Amanda Bailey megtörtént bűnügyekről ír könyveket, és mindent tud az alpertoni angyalok szektájának híres esetéről. Az angyalokról már tucatnyi könyv és film jelent meg a húsz évvel korábbi éjjel óta, amikor megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus.

A szekta tagjai – a karizmatikus szektavezér kivételével – nem élnek, és egész mostanáig úgy tűnt, már semmi újat nem lehet mondani az esetről. De az alpertoni csecsemő betöltötte a tizennyolcat, végre interjú készülhet vele. Ha Amanda le tudja nyomozni, ez lesz az év fogása. De szagot fogott egy rivális író, Oliver Menzies, aki pont olyan találékony, mint Amanda, és talán jobbak a kapcsolatai.

Rákényszerülnek, hogy összedolgozzanak. Együtt rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. És az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le…

A bevezetőben már írtam nektek, hogy nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, azt azonban még egyáltalán nem említettem, hogy eddig egyértelműen ez a kedvencem tőle. Az alpertoni angyalok rejtélyes esete teljesen levett a lábamról, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Az egyik legjobb kötet volt a maga műfajában, amit eddig olvastam. 

A regény középpontjában maga a nyomozás áll. Stílusa olyan, mint egy digitális puzzle. Üzenetek, emailek, podcast leiratok és legépelt interjúk alapján bontakozik ki előttünk a történet, ettől pedig úgy érzi az olvasó, hogy ő is részese a cselekménynek. A kötet rendkívül addiktív, csak úgy faltam a lapokat, egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. Olvasás közben az ember több névvel is találkozik, melyek valamilyen formában kötődnek a titokzatos ügyhöz. Ezeket olykor nehéz követni, de abszolút megéri a figyelmet és a koncentrációt, mert minden apróság jelentőséggel bír. 

A történet főszereplője Amanda Bailey, aki bűnügyekről ír könyveket, már több regénye is megjelent, legfrissebb írásában pedig az alpertoni angyalok rejtélyes esetével kíván foglalkozni. Az angyalokról ugyan már tucatnyi könyv és film jelent meg, de még senki sem dolgozta fel olymódon a történetet, mint ahogy Amanda tervezi. A húsz évvel korábbi éjjelen, az angyalok megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus. A szekta tagjai mind meghaltak, a karizmatikus szektavezér pedig börtönben ül azóta is. A csecsemő teljesen eltűnt, azóta senki sem akadt a nyomára. Vajon Amanda megtalálhatja őt és elkészítheti vele a vágyott interjút? És a rivális író, Oliver Menzies vajon segíti, vagy akadályozza majd őt a munkájában? Egy húsz évvel ezelőtti ügy vajon még mindig képes felkorbácsolni a kedélyeket? 

Amanda és Oliver rákényszerülnek arra, hogy összedolgozzanak, ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik minden minden egyre zavarosabbá és gyanúsabbá. A szereplők egymás közti kommunikációjában állandó a kétely és a bizonytalanság: Ki hazudik? Ki mit titkol? Ez feszültséget teremt, miközben az olvasó folyamatosan újraértékeli, amit már tud. Szép lassan a szereplők rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek és teljesen más irányból kell megközelíteni az egész ügyet. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. Ahogy közelednek az igazsághoz, egyre több az ügyhöz közel álló ember hal meg, ráadásul Oliver is egyre furcsábban kezd el viselkedni. Az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le. 

A könyv kicsit lassan indul be, pontosan olyan a felépítése és dinamikája, mint amilyen általában egy kutatás. A szereplők kezdetben csak a sötétben tapogatóznak, falakba ütköznek, keresik a megfelelő irányt. Ahogy aztán elkapja őket a gépszíj és egyre közelebb és közelebb kerülnek az igazsághoz, úgy válik egyre izgalmasabbá a történet és maga az ügy is. Csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, rengeteg dolog volt, amire számítottam, de azért arra is volt példa, hogy konkrétan a földön koppant az állam, annyira leesett. Janice Hallett nagyszerűen szőtte a szálakat és zseniálisan adagolta a feszültséget a regényében. A hangulata olykor rendkívül nyugtalanító volt.

A kötet komoly etikai kérdéseket vet fel. Megjelenik benne a szekták és a kollektív meggyőzés pszichológiája, az hogy az emberek mennyire képesek befolyásolni egymást, különösen zárt közösségekben. Janice Hallett bemutatja, hogy mennyire könnyen kihasználható egy kétségbeesett és magányos ember, ha a másik pont azt mondja amit hallani akar és azt kínálja, amire vágyik. De olvasás közben az is felmerült bennem, hogy vajon meddig mehet el egy újságíró az igazságért? Mennyit ér egy történet, ha közben emberek élete a tét? És nem utolsó sorban pedig felmerült bennem az is, hogy a bosszú nem csak önmagában káros, hanem annak következményei is beláthatatlanok lehetnek. Felmerülhet az is olvasóban, hogy vajon mennyire lehet megbízni egy hírben és a mai világban vajon mit jelent a hitelesség. 

Bár a történet múltbéli eseményekről szól, ezek hatása erősen érezhető a jelenben, ami arra emlékeztet, hogy a múlt feldolgozatlan titkai hogyan kísérthetnek bennünke és milyen hatással lehet jelenünkre. A regény rávilágít arra is, hogy a múlt és a titkok megértéséhez idő és türelem kell – nem lehet mindent azonnal megoldani vagy elkapkodni.

Összességében Az alpertoni angyalok rejtélyes esete nem csak egy izgalmas krimi, hanem egy okosan felépített, formabontó mű, ahol az olvasó nem passzív szemlélő, hanem sokkal inkább aktív nyomozó, aki apró puzzle darabkákból rakja össze a teljes igazságot. Ez a regény azoknak ajánlott akik szeretik az izgalmas krimi regényeket, ugyanakkor nem riadnak meg a modern, kreatív történetmeséléstől sem. Én csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Ahogy a fülszövegen is olvashatjátok ifj. Alexandre Dumas regényét a valósát ihlette. A kaméliás hölgy történetéből Marie Duplessis sorsa köszön vissza az olvasó számára. No de mit is lehet tudni Marie alakjáról és milyen kapcsolat fűzte őt Dumas-hoz? 

 

Marie korának legünnepeltebb és legkapósabb kurtizánja volt. Bár Marie Duplessis megosztotta kegyeit Párizs sok gazdag és nemes férfiúja között, tartós hírnevét egy elszegényedett ifjúval való viszonyának köszönheti. A magas, széles vállú ifjú - szokása szerint választékosabban öltözve, mint anyagi helyzete megengedte volna - egész napi vidéki lovaglás után színházba ment barátjával Párizsban. Alexandre Dumas nem annyira a színpadot, mint a páholyokban tartózkodó vonzó nőket figyelte színházi látcsövével. Egy szeptemberi estén pillantotta meg Mariet, aki azonnal elvarázsolta őt. Alexandre Dumas és Marie Duplessis megismerkedése 1844 őszén történt. Rövid és keserédes románc követte. 

Marie gyönyörű ruhákban járt és virágokkal vette körül magát. A rózsa illatától azonban szédült, így inkább szagtalan kaméliákat viselt, és a házát is e kényes virágokkal töltötte meg, mígnem egy bírálója szavaival “kaméliából levő erődítmény zárta körül". Marie, aki intelligens és művelt volt és kitűnően zongorázott. Egyetlen hibája, vallotta be, az állandó hazudozás volt. De ezt meg vígan elintézte azzal a szemtelen megjegyzéssel, hogy “a hazugság fehéríti a fogakat". Amikor Dumas-val megismerkedett, az öregedő de Stackelberg gróf tartotta ki, mert - Marie ezt hazudta új szeretőjének - a grófot meghalt lányára emlékeztette. Néhány hónapi boldog szerelem után Dumas kezdett eltávolodni Marietól - bár a lány felajánlotta neki őszinte barátságát, ha már szeretőnek nem kell. 1845. augusztus 30-án írta meg a lánynak szakító levelét: “Nem vagyok elég gazdag, hogy úgy szerethessem, ahogy szeretném, sem elég szegény, hogy úgy szerethessen, ahogy Ön szeretné... Ön túl jószívű ahhoz, hogy ne értené meg, mi késztetett e levél megírására és túl intelligens ahhoz, hogy ne bocsátana meg nekem." A fiatal lány ké5 évvel később, alig 23 évesen, tüdőbajban hunyt el. Halála után a lakásban maradt ingóságait elárverezték. Dumas éppen édesapjával utazgatott, amikor értesült a lány haláláról. Mikor hazaért, akkor látta, hogy elárverezik a lány megmaradt javait. Ugyan értékesebb tárgyat nem engedhetett meg magának, de Dumas beérte azzal, hogy megvett egy aranyláncot, amit Marie hajdan a nyakán viselt. Az árverés amúgy nemcsak hogy fedezte Marie tartozásait, hanem még egy kisebb örökségre is futotta belőle kedvenc normandiai unokahúga számára. A végrendelet egyetlen kikötése az volt, hogy az örökös soha nem jöhet Párizsba, amelynek kísértései oly végzetesnek bizonyultak nagynénje számára.

Alexandre Dumas a lány halálát követően kivett egy szállodai szobát, újraolvasta Marie hozzá írott leveleit, és nekilátott, hogy megírja regényét, amely világhírűvé tette. Így született meg Marguerite Gautier alakja

Az 1848-ban megjelent A kaméliás hölgy óriási sikert aratott, a színházi darab premierje pedig 1852-ben volt, aminek sikere még a regényét is túlszárnyalta. Marie Duplessis-t azonban Guiseppe Verdi tette igazán halhatatlanná, aki e darabra komponálta a La Traviata című, talán legnépszerűbb operáját. Marie emlékezete átnyúlik a XX. századra is, több film is készült Dumas megható történetéből, amelyek közül a Greta Garbóval, 1936-ban forgatott Camille lett a leghíresebb.

Dumas kaméliás hölgye ugyan sok szempontból hasonlít Marie alakjára, de a könyv története jócskán eltér a valóságtól. A kaméliás hölgy egy igazán szívszorító regény, amely a 19. századi párizsi társadalmi életbe is bepillantást enged.  A történet középpontjában Marguerite Gautier, a híres párizsi kurtizán áll, aki váratlanul őszinte és mély érzelmeket kezd el táplálni Armand Duval, egy magasabb társadalmi osztályba tartozó kedves és jóravaló fiatalember iránt. Az ő tiltott és tragikus szerelmük segítségével érzékelteti a szerző, hogy korabeli társadalmi különbségeket és elvárások miként jelennek meg a 19. században. Marguerite bár csillogó estélyek és gazdag udvarlók között él, mégis magányosnak érzi magát. Az élete azonban teljesen megváltozik, amikor találkozik Armand Duvalttal, aki nem csak a külsejébe, hanem a nő valódi énjébe szeret bele. Az ő történetük látszólag a reményről szól – arról, hogy talán még a legsötétebb sorsú ember is megérdemli a boldogságot, hogy nem a hibánk határoznak meg minket, a boldogságot mindannyian megérdemeljük –, de valójában egy tragédia bontakozik ki az olvasó szeme előtt. A két fiatal kapcsolata kezdetben nehezen indult, Armand és Marguerite csak nehezen találta meg az egyensúlyt. A fiatal kurtizán és jóravaló fiú kapcsolata kezdetben bujkálással és tervezgetéssel indult, ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy kezdték el szép fokozatosan felépíteni közös életüket. De vajon lehet közös jövőjük? Maguk mögött hagyhatják a lány múltját és új életet kezdhetnek közösen? Vagy ez csupán illúzió?

A regény egyik legnagyobb ereje az érzelmi őszinteségében rejlik. Dumas nem ítélkezik, ugyanakkor Marguerite karakterét sem romantizálja túl. Egyszerűen csak méltóságot ad neki. Megmutatja, milyen sebezhető az az ember, akit a társadalom csak az előítéleteken keresztül lát. A szerelem, az önfeláldozás, a bűntudat és a vágy keveredik ebben a történetben. Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyire szomorú, hogy a szerelem sajnos egyszerűen nem elég. Vannak helyzetek, amikor a tiszta érzelem sem győzedelmeskedhet mindenek felett, az élet pedig sokkal bonyolultabb annál, mint amit a romantikus álmok ígérnek. A kötet utolsó oldalain, a leveleken kicsit pityeregtem, mélyen megérintett Marguerite szenvedése és nagyon megkedveltem a karakterét. 

A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott a kaméliás hölgy történetével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is. 

Ha szeretitek a klasszikus történeteket, akkor csak ajánlani tudom ifjabb Alexandre Dumas regényét. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://www.erdekessegek.hu/index9_20.htm

Értékelés: 5/4,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban az Érzelmes klasszikusok további részeit szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a sorozat valamely, már megjelent regényéből. A feladatotok, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

IDÉZET

A másikban vagy magunkban örvényre, sárra bukkanunk, ami aztán tiltja, hogy továbbmenjünk; amellett azt is érezzük, hogy nem értik, amit mondunk; oly nehéz kifejeznünk bármit, akár a legegyszerűbb dolgot; s a tökéletes egyetértés talán ezért is ritkaság.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.26. Szembetűnő
05.30. Ambivalentina
06.01. Kitablar
06.03. Csak olvass!