Sziasztok!
Eddy de Windet a feleségével együtt szállították el Auschwitzba, ahol a holland zsidó orvos elkezdett naplót írni a mindennapjairól és a körülötte lévőkről. Ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak, ám az író képtelen volt egyes szám első személyben írni magáról, ezért kitalálta Hans van Dam figuráját, akiről egyes szám harmadik személyben beszélve meséli el a történetét. Ha kíváncsiak vagytok Eddy de Wind történetére, tartsatok bloggereinkkel a regény blogturnéján! Ne feledjétek, hogy egy szerencsés olvasónk a kiadó jóvoltából meg is nyerheti az Auschwitz, végállomást!
Ismét egy Auschwitzről szóló könyv...valljátok be, hogy már hiányoltátok az oldalamon. Főleg úgy, hogy az elmúlt fél évben rendszeresen írtam holokausztról szóló könyvekről, úgyhogy biztosan Ti is azt gondoljátok, hogy éppen ideje visszatérni ehhez a témához.
Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk. Eddy de Wind könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, az egyetlen olyan memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.
Miről szól pontosan a történet? Lássuk!
Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták.
Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett.
Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.
De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.
Egy kicsit gondban vagyok az értékeléssel. Mindig nehéz számomra a memoárok véleményezése. A kötet személyes jellege miatt nehéz bármit is írni a karakterábrázolásról és a cselekményről, hiszen az író saját személyes életét és tragédiáját tárja elénk. Nem kis lelki erő kellett ahhoz, hogy ezeket az élményeket megossza velünk. Az, amit Eddy leírt, egyszerűen borzalmas. Rengeteg olyan momentum volt a könyvben, melyek igazán mély hatással voltak rám. Az, amit Auschwiztban történt, egyszerűen felfoghatatlan és megbocsáthatatlan.
Az előszóból kiderül, hogy Eddy, bár az első sorokat még egyes szám első személyben fogalmazta meg, de egy idő után rájött , hogy egyszerűen képtelen arra, hogy E/1-ben beszéljen a történtekről. Átváltott E/3-ra és létrehozott egy fiktív karaktert Hans van Dam-ot. Véleményem szerint kicsit szeretett volna eltávolodni a valóságtól és a múlt árnyaitól, sokkal könnyebb ezekről a szörnyűségekről úgy beszélni, mintha valaki mással történtek volna. Bár komoly csalódást nem okozott számomra a könyv, őszinte leszek, nekem egyáltalán nem került közel a szívemhez ez az olvasmány, ezt pedig pontosan ennek a távolságtartásnak tudom be. Ahogy Eddy szeretett volna eltávolodni ezektől a szörnyűségektől, így én is azt éreztem, hogy partvonalról figyelem az eseményeket. Nem tudtam bekapcsolódni, nem tudtam együtt létezni és lélegezni a szereplőkkel.
Eddy írása olykor csapongó és néha kissé nehezen is olvasható, de ezt abszolút nem lehet neki felróni. Sokszor rendkívül tárgyilagosan fogalmaz, a könyv stílusát még véletlenül sem nevezném érzelmesnek. Ezen azonban abszolút nem kell csodálkozni. Mivel a felszabadulás utáni hónapokban írta a könyvet, így az elszenvedett fájdalmak és súlyos élmények még komoly és súlyos teherként nehezedtek a lelkére, így kész csoda az is, hogy egyáltalán képes volt arra, hogy írjon. Mindenki ismeri azt az érzést, hogy milyen az, amikor az embernek erőnek erejével koncentrálnia kell, hogy ne essen szét. Ha egy kicsit is engedünk ebből, akkor átszakad egy gát és onnan nincs visszaút. Elragadnak minket az érzelmek és megadjuk magunkat a teljes kétségbeesésnek. Szerintem valami ilyesmi lehet az oka annak, hogy Eddy megpróbált tárgyilagos maradni az írás során.
Eddy és Friedel viszontagságait látva egy csodálatos és erős szerelem történetét ismerhetjük meg. Láthatjuk, hogy még a legsötétebb és legfélelmetesebb időkben is vigaszt nyújthat az a tudat, hogy van kiért élni és létezni. Lehet bármilyen szörnyű az élet és kegyetlen a sors, ha az ember tudja, hogy 100 méterre van a szerelme, akkor van miért dobognia az ember szívének. Van miért felkelni, tűrni és bírni.
Volt a könyvben egy nagyon szép párbeszéd egy fiatal lány és Eddy között. A lány azt mondta, hogy mikor rájött, hogy túlélte a borzalmakat, akkor az tartotta benne a lelket, hogy ha egyszer hazamegy majd mindenkinek el kell mondani, hogy mi történt. Mindenkinek tudnia kell, hogy mi történt Auschwitzban. Akkor is, ha sokan nem hiszik majd el, ők akkor is kiállnak és elmondanak mindent borzalmat. Rengetegen meghaltak a táborban, egyszerűen tudnia kell az embereknek róluk.
Így szól:
"Tudtam, hogy életben kell maradnom, hogy élni akarok, azért, hogy mindezt elmondhassam, mindenkinek elmondhassam, hogy meggyőzzem az embereket, hogy ez mind igaz...Hogy bosszút álljak az anyámért, a vőlegényemért, és a sok millió meggyilkolt emberért. Variációk egy témára: elgázosítás, akasztás, vízbe fojtás, kiéheztetés, és a többi. De az egyik variációt én túléltem. Átéltem a halált, és el tudom mondani, el kell mondanom, el is fogom mondani.
Köszönöm Eddy, hogy leírtad ennek a lánynak a történetét (is). Köszönöm azt, hogy megírtad, hogy mi történt a táborban. Hálás vagyok minden egyes mondatért és gondolatért, amit papírra vetettél. Szavakkal el sem lehet mondani és le sem lehet írni, hogy mennyire sokat számít az a mai embernek, hogy ilyen mély és fájdalmas sebek után kiálltok és megírjátok/elmondjátok mi is történt ott valójában.
Írhatnék még az írói stílusról és a gördülékenységről. De nem teszem. Egyszerűen méltatlan lenne Eddy személyével kapcsolatban.
Ahhoz, hogy az olvasásélmény teljes legyen, mindenképpen olvassátok el az utószót és a fordító gondolatait is, hiszen rengeteg részletet megtudhatunk belőle. Többek között azt is hogy mi történt vele a felszabadítás után és találkozott-e újra a feleségével.
Abszolút megértem, ha valakinek nem ez lesz a kedvenc holokauszt könyve, nekem sem az. Azonban fontos kiemelni, hogy a mű keletkezésének a háttere roppant különleges, ez adja a kötet igazi erejét.
Bevallom kicsit nehezen haladtam az olvasással, mert nem szippantott magába a könyv, mégis mély nyomokat hagyott bennem.
Összességében úgy gondolom, hogy abszolút megéri elolvasni a könyvet. A memoár jellege miatt senki ne számítson komoly szépirodalmi alkotásra, vagy egy igazi összeszedett regényre. Kicsit csapongó, tárgyilagos...de talán éppen ettől hiteles. Annak, aki szereti a hasonló témájú könyveket mindenképpen adjon az Auschwitz, végállomás című könyvnek egy esélyt.
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
Történetünk egy koncentrációs táborban játszódik a 2. világháború idején, ezért úgy gondoltuk, hogy a játékunk ilyen helyszínű regényekhez fog kapcsolódni. Az egyes állomásokon található idézetek alapján ki kell találnotok a KÖNYV CÍMÉT, amiben szerepel az adott idézet, és a CÍMET beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába! Ha azt is megírjátok, hogy melyik könyvcím a kakukktojás, akkor +1 alkalommal kerültök a kalapba!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Az a fő, hogy el ne hagyjuk magunkat: valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna – amint Citrom Bandi okított rá, s őt viszont erre a bölcsességre még a munkatábor tanította meg.”
Állomáslista
20 - Utószó
22 - Könyv és más
24 - Hagyjatok! Olvasok!
26 - Csak olvass!
28 - Fanni's Library
