Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi

A homoszexualitás rendkívül kényes kérdés és hihetetlenül vitatott téma. Az ehhez kapcsolódó vélemények meglehetősen széles skálán mozognak - A teljes elfogadástól a teljes elutasításig terjednek. Pontosan ezért is van mindenki olyan nehéz helyzetben a coming-out-tal. Ez kiemelkedően nagy pillanat az életükben. Végre önmaguk lehetnek, nem kell többé titkolózniuk. Ez egy hatalmas lépés ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog életet élhessenek.

Erről szól a Simon és a Homo sapiens lobbi.

A történet szerint Simon egy jófej, átlagosan népszerű, sok baráttal rendelkező, teljesen normális srác, aki mindenki elől titkolja, hogy igazából meleg. Titokban levelezést folytat álnéven egy Blue (ál)nevű fiúval, akivel szépen fokozatosan elmélyülnek a beszélgetéseik, ezáltal az érzéseik is. Simon elköveti azt az „aprócska” hibát, hogy bejelentkezve marad az egyik gépen a suliban. Ezt megtalálja Martin, aki zsarolni kezdi Simont, hogy hozza őt össze az egyik legjobb barátjával a fiút különben az egész suli megtudja Simon titkát.

A Simon és a Homo sapiens lobbi teljes mértékben kiemelkedik az eddigi olvasmányaim közül. Olvastam már olyan könyvet, ahol a homoszexualitás szerepet kapott valamilyen formában, a könyvben, de még soha nem olvastam olyat, ahol ennyire központi szerepet játszik.

Bár Simon karaktere egy átlagos fiú, mégis abszolút átlagon felülire sikeredett. Az egyik legrokonszenvesebb könyv karakter, akiről valaha is olvastam. Nyitott, vicces és kellően komoly gondolkodású. Abszolút helyén van az esze. Blue pedig…te jó ég. A világ legaranyosabb e-mail partnere. J Nagyon imádtam a fiúk beszélgetését. Tetszett a stílusok és az, hogy mennyire inspirálják egymást. Ráadásul folyamatosan vigyorogtam a beszélgetéseik alatt, nagyon bájosnak tartottam őket. Plusz nagyon hitelesnek tartom ezeket a beszélgetéseket. Nagyjából én is így beszélgettem 17 évesen az MSN partnereimmel. (Te jó ég, emlékeztek még az MSN-re? Én imádtam. ) Érdekes amúgy belegondolni ebbe a kapcsolatfelvételi formába…mennyi erőt és önbizalmat ad a névtelenség és az írásos beszélgetés. Sokkal közlékenyebb lesz az ember, ilyenkor olyanokat is ki merünk mondani, le merünk írni, amit élőben soha nem tennénk.

A könyv témája hihetetlenül bátor. A homoszexualitás és a coming-out egy kényes téma. Tetszett, hogy az Írónő mennyire egyszerűen, magától értetődően ír erről az egészről.  Jó, hogy nincs hatalmas felhajtás az egész körül, egyszerűen természetes ez az egész. És ez így is van jól. Teljesen rendben van, hogy ha két fiú szereti egymást. Nincs ebben semmi rendkívüli. Pontosan ugyanazt és ugyanúgy élik át, mint azok a társaik, akik egy lányba szeretnek bele.

Nagyon tetszett a regény szerkezete, az e-mail váltásokkal összefésült fejezetek nagyon jól működnek a könyvben. Tetszett, hogy a coming-out Simon és tulajdonképpen Blue saját ritmusában zajlott, semmi sem volt erőltetve, elsietve, túltolva.  A szülői karakterek is nagyon jól sikerültek. Határozottan követendő példák, véleményem szerint így kell kezelni egy ilyen helyzetet.

A könyv végig fenntartja az ember érdeklődését, hiszen végig azon törjük a fejünket, hogy vajon ki is lehet Blue. Amikor pedig megismerjük, akkor teljesen természetesnek tűnik, hogy ő az. Ki más is lehetne. J

A könyv rendkívül könnyed, gyorsan olvasható mű. Az én romantikus kis lelkemet csak úgy simogatta. J

Összességében a könyv nagyon fiatalos, és laza és egy hihetetlenül fontos témát mutat be. Segíthet abban, hogy a társadalmunk elfogadóbb legyen a mássággal. Hogy megismerjék, hogy ezek a fiatalok pontosan ugyanolyanok, mint bárki más. Ugyanúgy szeretnek, ugyanúgy félnek és ugyanúgy lesznek szerelmesek, mint bárki más. Nem követnek el semmilyen bűnt, csak éppen a saját nemükhöz vonzódnak. Olvassátok el, nem fogjátok megbánni. J