Patrick Ness/Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Mielőtt rátérnénk a könyvre beszéljünk egy kicsit a fájdalomról, az elmúlásról és magáról a halálról. Ezek a témák tabutémának számítanak a világban, hiszen bár kivétel nélkül minden embert foglalkoztat, azért lássuk be…mindenki retteg tőle.

Előbb vagy utóbb mindenki életében eljön az a pillanat, amikor elveszítjük egy szerettünket. Legyen szó arról, hogy hirtelen történik meg, vagy hosszas betegség után jön a halál, senki nem tud rá felkészülni. Az eszével tudhatja az ember,  hogy hamarosan nem látja, nem érintheti meg azt, aki még a jelenben a világ legfontosabb embere, de a lelke mélyén reméli, hogy ez a pillanat soha nem érkezik el és bízik abban, hogy minden jóra fordul.  Akkor is, ha az elmúlás talán mindenki számára egy könnyebbséget jelent és azt kívánja az ember, hogy bárcsak véget érne a szenvedés. Erről szól a Szólít a szörny című könyv is.

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. A Szólít a szörny egy ilyen könyv számomra. Szívfacsaró, hihetetlen mélységeket bejáró történet életről, halálról, elengedésről és elfogadásról.

Hol is kezdhetném? Ha két szóval kellene jellemezem a könyvet a különleges és elgondolkodtató lenne az. Különleges mert véleményem szerint a történet fájdalmasan gyönyörű és a témája sem hétköznapi és egyben elgondolkodtató is, hiszen előbb vagy utóbb mindenki átéli azt, amit Conor is átélt a könyv oldalain; az elmúlással való megbékélést és a szeretteink elengedését.

A történet szerint Conor egy 13 éves kisfiú, aki édesanyjával él együtt. A szülei elváltak, édesapja pedig Amerikában él az új családjával. Conor édesanyja nagyon beteg, számos kezelést kapott már, de sajnos egyik sem hozta meg számára az áhított gyógyulást. Conort rémálmok gyötrik, szinte mindig ugyanazt álmodja. Egyszer csak megjelenik a szörny a hátsó udvarban és talán a legveszélyesebb és legfélelmetesebb dolgot akarta Conortól, az igazságot, a fiú saját igazságát.

Zseniális mű, hihetetlenül jó stílussal és különleges képekkel. Nem egy könnyed olvasmány, de véleményem szerint olvastatja magát. Még ha az ember le is akarná tenni, mert nem bírja tovább a könyvből áradó feszültséget és fájdalmat, akkor is olvassa tovább, mert egyszerűen nem tud elszakadni a történettől. A komor hangulatú „mese” a világ egyik legkegyetlenebb témájáról, azaz az elmúlásról, a veszteség érzéséről, arról, hogy milyen nehéz az ezzel való megbékélés és a mindezeket kísérő fájdalomról szól. A feszültség tapintható a sorok között. A rémálomszerű, de mégis gyönyörű illusztrációk különleges hangulatot csempésznek a történetbe. Véleményem szerint a könyv egyik nagy erőssége pontosan ebből fakad. A téma és a képek olyan tökéletes összhangot teremtenek, aminek hatására az olvasót teljesen magába szippantja a történet. Hiába sejti az ember mi lesz a végkifejlet, erre nem lehetett felkészülni.

Olvasás közben kiderül, hogy jók is viselkedhetnek rosszul és néha a rosszakat kell megmenteni a történetben, vagy éppen ők azok, akik jól viselkednek. De talán, ami a legfontosabb minden szempontból…"Ha kimondod az igazat, súgta a szörny, akkor képes leszel szembenézni bármivel."

Összességében azt kell mondanom ez egy remek könyv. Tökéletes összehangban van a képi és a szövegi világ. A feszültség folyamatosan jelen van az oldalakon, egy másodpercre sem veszti el az olvasót. Nem könnyed olvasmány, de szívből ajánlom mindenkinek. Egy biztos, nálam örök kedvenc lett.

Ui: A könyvből film is készült. Én igazából a filmet is nagyon szerettem, szóval azt is bátran ajánlom mindenkinek. :)