Mielőtt nekikezdenénk az aktuális könyvnek beszéljünk egy kicsit a házasság témájáról, azon belül
is az elrendezett házasságokról. Az elrendezett házasságok esetében nem a
szerelem vagy a szexuális vonzalom dönt, hanem olyan ésszerű tényezők, mint a
hasonló családi háttér vagy a képzettség. Az ilyen jellegű házasságkötések
mellett szóló további érv lehet a gazdasági stabilitás megőrzése a két család
számára, vagy pedig különféle nemzetek közötti szövetségek kialakítása és megszilárdítása.
Gondoljunk csak arra, amikor a mesékben a két szomszédos királyság békét köt és
ennek a békének a megpecsételéseképpen a gyermekeik összeházasodnak. Valami
ilyesmi történik a mai könyvünkben, A tél jegyeseiben is.
A történet egy mágiával átszőtt, széttöredezett
világban játszódik, ahol a különböző világszilánkokon más-más szabályok és
szokások uralkodnak. Főhősünk Ophélie egy Anima nevű világtöredéken
nevelkedett. Az itt élők szerint a tárgyaknak lelkük van, különös
adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ophélie
mindezek mellett képes arra is, hogy a tükrökön keresztül közlekedjen.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet
véget: el kell hagynia otthonát, és férjhez kell mennie a Sarkról származó
Thornhoz. Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az,
aminek látszik. Emellett rá kell jönnie Ophélienek, hogy a Légvár az a hely,
ahol az ember még a saját gondolataiban sem bízhat.
Őszintén szólva nekem ez a könyv nagyon tetszett. Az első oldaltól az
utolsóig imádtam minden egyes lapját. Az alapgondolat eredeti, a történet pedig
izgalmas. A karakterek rendkívül sokrétűek, első benyomás alapján senkit nem
lehet tökéletesen megítélni. Én nagyon hamar elolvastam a közel 600 oldalas
könyvet. A könyv műfaja fantasy. Egy kicsit féltem ettől a műfajtól, mert
valahogy az utóbbi időben egy ilyen könyv sem ütötte meg nálam még az
elfogadható szintet sem. A tél jegyesei azonban nem csak hogy meghaladta, hanem
bőven túl is szárnyalta minden elképzelésemet.
Arra mindenképpen fel kell készülni,
hogy ez egy lassú történet, nem csapunk rögtön a dolgok közepébe. Rengeteg a könyv elején a magyarázat, a
leírás. Be kell vallanom én a könyvnek ezt a részét is imádtam. Egyáltalán
nem untatott a dolog, sőt csak erősítette a ragaszkodásomat a történethez. A
sztori azután indul be, hogy Ophélie elindul jövendőbelijével a Sarkra. Ezt
követően azonban nincs izgalomban hiány. Aki eddig unta a történetet, innentől
kezdve biztos nem tudja majd letenni. A könyv szerintem nagyon
olvasmányos és könnyű vele haladni. Az egyetlen baj vele az, hogy nem tudtam
rögtön megvenni a történet folytatását. J
Általában ritkán
kedvelem a női főszereplőket a könyvekben, de Ophélia egy üdítő kivétel számomra.
Abszolút tudtam vele azonosulni. Tetszett, hogy szemüveges, hogy esetlen egy
kicsit és egyszerűen imádtam a sálját. Nekem Thorn karaktere sem volt
antipatikus. Inkább csak nagyon kíváncsi voltam rá már az első pillanattól
kezdve.
Hihetetlenül szurkoltam Ophéliának, hogy találja meg a helyét az új világban. Ráadásul már az első másodpercben drukkoltam annak, hogy kialakuljon végre közte és Thorn között a szimpátia és a ragaszkodás csírája. Nagyon tetszett az is, hogy a két főszereplő már a kötet végére is hihetetlenül komoly fejlődésen ment keresztül. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit várhatunk tőlük a következő részekben.
Nagyon meglepő volt számomra, hogy ebben az egy kötetben mennyi intrika és ármány van. Folyamatosan megdöbbentem az újabb és újabb csavarokon, és oldalról oldalra szippantott magába a történet. El sem tudom képzelni, hogy ezek után mi lesz majd a többi részben, bár gyanítom izgalomban a későbbiekben sem lesz hiány. Az első kötet alapján még csak keveset tudhatunk a darabokra tört világról, nagyon várom a sorozat folytatását, hogy szépen lassan összeálljon a kép és minden apró kis mozaik a helyére kerüljön a fejemben.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a trilógia első része abszolút megtette a
kötelességét, felkeltette az érdeklődést, bepillantást nyerhettünk egy olyan
univerzumba, amely még úgy is rendkívül izgalmas, hogy csak egy kis szeletét
láthattuk. Úgy érzem, egy nagyon különleges történetet kaptam, ahol nem
csak a szereplők térnek el a megszokott sablonoktól, hanem a felépített világ
és a mágia természete is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése