Sok helyen és
sok embernél olvastam, hogy tegnap megjárta a Hadak útját, vagyis a
Könyvmolyképző raktárvásárt. Nos….arra gondoltam, hogy megosztom én is veletek
a tapasztalataimat. Elöljáróban bevallom nektek, hogy nagyon sok mindenre
felkészültem, de amit ott tapasztaltam...arra nincsenek szavak. Kissé vegyes
érzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. Egyrészről nagyon örülök a
könyveknek, amiket vettem...másrészről azonban nagyon mérges vagyok az
emberekre.
Nekem hatalmas
szerencsém volt, időben odaértem és az első hullámmal fel is jutottam a
harmadik emeletre. Őszintén szólva teljesen kétélű a dolog. Egyrészről
borzalmasan nagy butaság volt egyszerre ennyi embert felengedni a harmadikra,
mert konkrétan lépni nem tudtam akkora tömeg lett odafent hirtelen. Másrészről
azonban, ha megállítják előbb az embereket én sem jutok fel és biztos, hogy nem
találom már meg azokat a könyveket, amikre lecsaptam.
Borzalmasan
meleg volt fent, túl sok ember zsúfolódott be egy helyre és elfogyott minden
levegő. Már az első másodperctől kezdve sokan odarohantak a matricás és nagyon
olcsó könyvekhez és őrült módjára dobálni kezdték azokat. Voltak, akik
válogatás nélkül pakoltak mindent a kosárba, mert öccá forintért a hülyének is
megéri. Akkor is, ha nem olvassa el, majd eladja maximum a jófogáson vagy a
moly.hu-n. Igyekeztem normálisan körbenézni, de annak ellenére, hogy Mardekáros
zoknit és Éhezők viadalás karkötőt vettem fel..úgy söpörtek félre az útból az emberek,
mintha nagyjából láthatatlan lennék. Többször is végignéztem kedvesen, hogy
valaki az általam áhított könyvet elhalássza az orrom elől, mert nem akartam
senki keze alól, vagy keze közül elrántani a szerzeményt. (Nevezzük nevén a
dolgot…életképtelen voltam. 😀)
Nézelődni nagyon
nehezen tudtam, mert ahogy megálltam egy másodpercre hárman négy oldalról
próbáltak fellökni. Minden egyes könyv, amit találtam egy hirtelen és gyors
pillanatnak köszönhető. Megláttam, felkaptam és mentem tovább. Nem tudtam
pakolászni, vagy listát bogarászni, hogy az otthonmaradt barátaim milyen
könyvnek örülnének. Nagyjából úgy tudtam érvényesülni a teremben, mint egy
sasmadár…köröztem, köröztem, köröztem…majd lecsaptam. 😀
Nagyjából 45
percet töltöttem fent a harmadik emeleten, minden egyes másodperc konkrétan
felért az Éhezők viadalával. Sokan kivetkőztek magukból. Dobálták a könyveket, ezért
sok kötet megsérült. Nem is értettem, sokan teljesen megbolondultak a
kedvezmények miatt. Értem én, hogy olcsón lehetett könyveket venni, de
mindennek van határa.
Persze voltak
kedves és bájos pillanatok is, amikor a raklapnál guggoló emberek kiabáltak,
hogy kinek kell ez…vagy kinek kell az…azért ilyenkor visszatért az emberiségbe
vetett hitem.
A legnagyobb
hibát akkor követtem el, amikor a lenti pénztárt választottam. Nagyjából 1,5
órát kellett várnom, hogy kifizethessem a könyveimet. Öreg hiba volt. 😀
Az eladók nagyon
kedvesek és segítőkészek voltak. Vízzel kínálták az embereket, nehogy rosszul
legyen valaki odafent.
Ja igen….egy
másik gondolatfoszlány. Ne menjetek kisgyerekkel ekkora tömegbe! De tényleg!
Soha! Nem az a baj, hogy nem lehet elférni a kocsiktól (bár vannak, akik emiatt
hisztiztek)…hanem, hogy a nagy meleg és a fülledt levegő miatt én is majdnem
rosszul lettem. Ha pedig egy felnőtt embert ennyire megviselt ez a helyzet,
akkor egy kisgyerek még inkább veszélyeztetett egy ilyen helyzetben. Ne
csináljatok butaságot. Egy 500 Ft-os Tej és méz kötet sem ér annyit, hogy egy
gyerek rosszul legyen a tömegben.
Kinéztem ma is a
vásárra, de nagyon kevés könyv volt. Ennek ellenére azonban abszolút megérte
elmenni, mert 2 könyvvel lettem a mai napon gazdagabb és végre pár barátnak is
tudtam mazsolázni.
Az érzéseim után
beszéljünk egy kicsit arról is, hogy miket sikerült vennem.
Mindegyik
könyvnek nagyon örülök, és remek áron sikerült a beszereznem az összeset. A
kötetek kívánságlistások voltak. Az SJM könyv és a Tej és méz nagyjából isteni
csoda, nagyon hálás vagyok, hogy ilyen jó áron be tudtam szerezni ezeket. Az
Ambrózy sorozat harmadik és negyedik részének is nagyon örültem. Mások is
nagyon felpörögtek mikor meglátták a kezemben, többen is kérdezgetni kezdték,
hogy hol találtam. A Hatalom trilógiának második része is zseniális fogás, csak
azt sajnálom, hogy a harmadik részt nem sikerült megkaparintani. A Fél testben
ép lélek az egyetlen könyv, amit kinéztem magamnak és sikerült is megvenni. A
Gyűlölök és szeretek is nagyon kívánságlistás volt már egy ideje, így azonnal
jött a kosaramba. Az őrület határán című könyv bár most nem szerepelt a
listámon, de nagyon megörültem neki…régóta szemeztem vele, könnyed és rövid
olvasmány, pont jó a reggeli metrózáshoz. Az Amikor búcsúzunk című könyv is
nagyon régi vágyam volt, de kicsit kilóg a sorból, mert lejjebb találtam rá a
kasszás sor alatt. A Sugar című könyvet nagyon szerettem volna megszerezni, így
nagyon irigy voltam azokra, akik tegnap meg tudták venni. Kicsit szomorú
voltam, mert nagyon rákészültem már erre a könyvre Helén írása miatt.
Ma azonban nagy
szerencsém volt, mert találtam egyet, így már igazán teljesnek éreztem a kis
kupacom, nagyon örültem, hogy sikerült vennem egy kötetet. Emellett a Kezünkben
a jövőnk című könyvet vettem meg. Egy ideje már szemeztem vele, de úgy voltam,
hogy ma lecsapok erre is.
A két nap alatt
11 könyvet vásároltam, nagyjából 10 ezer forint értékben. Anyagilag teljes
mértékben megérte a vásár, azonban az emberek miatt idegállapotba jöttem
sokszor. A meleg és a sok hülye beárnyékolta a shoppingot, de miután aludtam
egyet az egészre azt mondom, hogy megérte ez a menet. Zseniális könyvekkel
gazdagodtam és nagyszerű áron jutottam hozzájuk. Nem mondom, hogy jövőhéten
ismét bevállalnék egyet, de a következőre is biztos, hogy menni fogok. (Remélem
lesz még. )
Összességében
nagyon örülök a lehetőségnek és annak, hogy azon szerencsés emberek között
voltam, akik az elején bejutottak, mert így nagyszerű könyvek boldog
tulajdonosa lettem. Másrészről azonban
kicsit mérges is vagyok az egészre. Az emberek viselkedése vállalhatatlan volt.
Remélem lesz még ilyen lehetőség…de egy valamiben biztos vagyok…máskor vagy 2
órával hamarabb beállok a sorba…úgy látszik a 45 perccel korábbi érkezés már
édes kevés a boldogsághoz.