Christelle Dabos: A tél jegyesei

Mielőtt nekikezdenénk az aktuális könyvnek beszéljünk egy kicsit a házasság témájáról, azon belül is az elrendezett házasságokról. Az elrendezett házasságok esetében nem a szerelem vagy a szexuális vonzalom dönt, hanem olyan ésszerű tényezők, mint a hasonló családi háttér vagy a képzettség. Az ilyen jellegű házasságkötések mellett szóló további érv lehet a gazdasági stabilitás megőrzése a két család számára, vagy pedig különféle nemzetek közötti szövetségek kialakítása és megszilárdítása. Gondoljunk csak arra, amikor a mesékben a két szomszédos királyság békét köt és ennek a békének a megpecsételéseképpen a gyermekeik összeházasodnak. Valami ilyesmi történik a mai könyvünkben, A tél jegyeseiben is.

A történet egy mágiával átszőtt, széttöredezett világban játszódik, ahol a különböző világszilánkokon más-más szabályok és szokások uralkodnak. Főhősünk Ophélie egy Anima nevű világtöredéken nevelkedett.  Az itt élők szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük.  Ophélie mindezek mellett képes arra is, hogy a tükrökön keresztül közlekedjen.

Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, és férjhez kell mennie a Sarkról származó Thornhoz. Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. Emellett rá kell jönnie Ophélienek, hogy a Légvár az a hely, ahol az ember még a saját gondolataiban sem bízhat.

Őszintén szólva nekem ez a könyv nagyon tetszett. Az első oldaltól az utolsóig imádtam minden egyes lapját. Az alapgondolat eredeti, a történet pedig izgalmas. A karakterek rendkívül sokrétűek, első benyomás alapján senkit nem lehet tökéletesen megítélni. Én nagyon hamar elolvastam a közel 600 oldalas könyvet. A könyv műfaja fantasy. Egy kicsit féltem ettől a műfajtól, mert valahogy az utóbbi időben egy ilyen könyv sem ütötte meg nálam még az elfogadható szintet sem. A tél jegyesei azonban nem csak hogy meghaladta, hanem bőven túl is szárnyalta minden elképzelésemet.

Arra mindenképpen fel kell készülni, hogy ez egy lassú történet, nem csapunk rögtön a dolgok közepébe. Rengeteg a könyv elején a magyarázat, a leírás. Be kell vallanom én a könyvnek ezt a részét is imádtam. Egyáltalán nem untatott a dolog, sőt csak erősítette a ragaszkodásomat a történethez. A sztori azután indul be, hogy Ophélie elindul jövendőbelijével a Sarkra. Ezt követően azonban nincs izgalomban hiány. Aki eddig unta a történetet, innentől kezdve biztos nem tudja majd letenni. A könyv szerintem nagyon olvasmányos és könnyű vele haladni. Az egyetlen baj vele az, hogy nem tudtam rögtön megvenni a történet folytatását. J

Általában ritkán kedvelem a női főszereplőket a könyvekben, de Ophélia egy üdítő kivétel számomra. Abszolút tudtam vele azonosulni. Tetszett, hogy szemüveges, hogy esetlen egy kicsit és egyszerűen imádtam a sálját. Nekem Thorn karaktere sem volt antipatikus. Inkább csak nagyon kíváncsi voltam rá már az első pillanattól kezdve.

Hihetetlenül szurkoltam Ophéliának, hogy találja meg a helyét az új világban.  Ráadásul már az első másodpercben drukkoltam annak, hogy kialakuljon végre közte és Thorn között a szimpátia és a ragaszkodás csírája.  Nagyon tetszett az is, hogy a két főszereplő már a kötet végére is hihetetlenül komoly fejlődésen ment keresztül. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit várhatunk tőlük a következő részekben.

Nagyon meglepő volt számomra, hogy ebben az egy kötetben mennyi intrika és ármány van. Folyamatosan megdöbbentem az újabb és újabb csavarokon, és oldalról oldalra szippantott magába a történet. El sem tudom képzelni, hogy ezek után mi lesz majd a többi részben, bár gyanítom izgalomban a későbbiekben sem lesz hiány. Az első kötet alapján még csak keveset tudhatunk a darabokra tört világról, nagyon várom a sorozat folytatását, hogy szépen lassan összeálljon a kép és minden apró kis mozaik a helyére kerüljön a fejemben.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a trilógia első része abszolút megtette a kötelességét, felkeltette az érdeklődést, bepillantást nyerhettünk egy olyan univerzumba, amely még úgy is rendkívül izgalmas, hogy csak egy kis szeletét láthattuk. Úgy érzem, egy nagyon különleges történetet kaptam, ahol nem csak a szereplők térnek el a megszokott sablonoktól, hanem a felépített világ és a mágia természete is.