Sziasztok!
Az idei év nálam a háborús és történelmi regényekről szólt, rengeteg nehéz témájú kötet akadt a kezem közé, így az év vége felé közeledve úgy éreztem, hogy szükségem lenne egy könnyedebb olvasmányra. Alapjáraton is imádom a karácsonyi történeteket, ezek mindig melegséggel és boldogsággal töltik el kis szívemet, így nagyon kíváncsi voltam Veronica Henry regényére. Az írónő eddig teljesen ismeretlen volt számomra, de a fülszöveg rendkívül ígéretesnek tűnt, így adtam egy esélyt a regénynek. Lelki szemeim előtt egy családi dráma kezdett el kirajzolódni, mely egy kicsit ugyan nehezebb témát sejtet, mint amire előzetesen vágytam, de aztán arra jutottam, hogy végtére is ez még jól is elsülhet, hiszen imádom a komolyabb hangvételű könyveket. Mielőtt azonban rátérnénk az értékelésemre, nézzük meg miről is szól pontosan a kötet.
Töltsd ezt a karácsonyt az angol vidéken, ezzel a felemelő történettel!
Házi forralt bor, gőzölgő gümölcsös piték, igazi ünnepi hangulat… Miközben a karácsonyi ebédet tervezi a szerettei számára, Lucy Liddiard nem sejti, miféle dráma fog lejátszódni a sült pulyka mellett. Azt ugyan tudja, hogy az egykor szebb napokat látott családi vállalkozás, a Honeycote-i Sörfőzde évről évre egyre rosszabbul teljesít. Azzal is tisztában van, hogy a férje, Mickey minden nőnek teszi a szépet. Ám alaposan meglepődik, amikor rájön, hogy a karácsonyi ajándékok átadása mellett sokéves titkokra és hazugságokra is fény derül a fa alatt. Vajon sikerül megoldania a családi problémákat, vagy ebben az évben elmarad a felhőtlen ünneplés?
Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Ilyenkor együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Nos ez a regény nem ilyen. Alig várom, hogy elfelejtsek mindent, amit olvastam és remélem soha többet nem kerül a kezembe a kötet. Ritkán írok ilyet és szerintem ennyire negatív kritikát még soha nem olvashattatok tőlem, de én ezt a regényt úgy utáltam, hogy erre nincsenek szavak. (Most előre meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki számára ez kimagasló irodalmi alkotásnak minősül, vagy csak szimplán tökéletes bekuckózós olvasmánynak ítélte meg. Az értékelésem semmilyen szinten nem minősít senki, csupán az én érzéseimet és gondolataimat közvetíti.)
Az elmúlt évek alatt, mióta rendszeresen írok az olvasmányaimról talán még soha nem néztem be ennyire egy könyvet sem, mint a Karácsony vidéken című kötetet. Nem is értem mit ronthattam el, hiszen minden egyes alkalommal kisebb kutatómunka veszi kezdetét, mikor felfigyelek egy ígéretesnek tűnő műre. A szokásokhoz híven most is csekkoltam a könyvet és mivel egészen jó értékeléseket olvastam róla, nem teketóriáztam és lelkesen lecsaptam a kötetre. Már az első oldalakon éreztem, hogy valami nem gömbölyű, a kokainos jelenet után pedig már a saját épelméjűségemet is kétségbe vontam. Ez volt az a pillanat, amikor még egyszer rákerestem a könyvre és rezignált állapotban vettem tudomásul, hogy valamit nagyon félrenéztem, mert én egy teljesen másik karácsonyi kötet adatlapját olvastam el anno. Valószínűleg összekevertem valamivel a címét és egy sokkal szerethetőbb történetre bukkantam, így téves elvárásokkal és túlságosan is szép reményekkel vágtam bele az olvasásba. Ezt követően azonban rájöttem, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, innen már nincs menekvés, így végigrágtam magam a könyvön és saját magamat nem kímélvén teljesen elolvastam a regényt. Őszinte leszek veletek, még soha nem szenvedtem így az olvasás alatt, de erőt vettem magamon és minden egyes idegszálammal arra koncentráltam, hogy egyszer csak jobb lesz (spoiler: nem lett) és egyszer csak elkezdem élvezni a mű olvasását (spoiler: nem kezdtem).
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, hogy az értékelésem minden egyes mozzanatát alá tudom támasztani egy példával, így egyáltalán nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek. Nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Ez pedig talán az egész bloggerség és írás fő esszenciája, hiszen fontos, hogy ne hazudjak az olvasóimnak. Ha nem tetszik egy könyv, recenziós példány ide, recenziós példány oda, kutya kötelességem megosztani veletek a tapasztalatomat, hisz ez tesz engem hitelessé. Szóval ismét kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.
Azt hittem, hogy egy elbűvölő és lebilincselő olvasmányban lesz részem (hiszen a borító is ezt hirdette) de hamar rá kellett jönnöm, hogy a Barátok közt vagy éppenséggel egy brazil szappanopera cselekménye sírva könyöröghetne a receptért. Kicsit olyan volt ez az egész számomra, mintha a jól ismert Családi titkok, Veled is megtörténhet, A gyanú árnyékában című magyar trash sorozatokból (amelyeknek bűnös élvezeti értéke amúgy vitathatatlan, én is imádom ezzel zsibbasztani az agyamat) kiválasztották volna a legrosszabb és legfelszínesebb részeket összegyúrták volna és az olvasó elé hányták volna, hogy nesze neked romantikus drámai karácsonyi történet.
Rengeteg dolog hiányzott a műből (kompetens karakterek, erős jellemábrázolás, mélység, logika, szerethető cselekmény), de azzal egyáltalán nem lehet megvádolni, hogy dráma híján lenne. Rengeteg komoly és fontos probléma (alkoholizmus, megcsalás, hazugságok, boldogtalanság, anorexia) jelenik meg a kötetben, melynek megfelelő ábrázolása esetén komoly és mély családi drámával találhattuk volna szemben magunkat. Mindegyik téma egyenként is komoly és mély traumaként szőheti át egy család mindennapjait, együtt azonban garantáltan olyanok, mint egy érzelmi hurrikán és cunami. Teljesen letaglózó elemi elővel bírhatnak és nyomorba döntheti az olvasó szívét és lelkét. Egy jól megírt mű képes arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, hogy együtt nevessen és sírjon a karakterekkel, a Karácsony vidéken azonban képtelen volt erre. Mérhetetlenül felszínes, képtelen megragadni a dolgok esszenciáját és egyáltalán nem tudott hatni rám. Az olvasás alatt végig azt éreztem, hogy borzalmas emberek tesznek borzalmas dolgokat a borzalmasan naiv társaikkal, akik ezt megelégelvén borzalmasan idegesítően kezdenek el viselkedni, majd borzalmasan gyenge módon megoldják borzalmas életük borzalmas problémáit. Komoly és mély emberi érzelmeket csak nagyítóval (vagy még azzal sem) találhatunk. A karakterek egyáltalán nem erősek, vagy kompetensek, sokkal inkább szánalomra méltók. Egyszerűen képtelen voltam velük és problémáikkal azonosulni, távoliak és merevek voltak számomra. Persze mondhatnánk azt, hogy de pontosan ettől emberi és igazi az egész. Hiszen pontosan ettől szép az élet. Olykor elesünk és felállunk, nem cselekszünk mindig jól, de az előttünk álló át során a mellettünk álló szeretteink és barátaink segítségével képesek lehetünk arra, hogy ismét a helyes úton járjunk. Ez azonban jelen esetben sajnos nem állja meg a helyét. Persze mindig jó, ha az ember nem túlidealizált karakterekkel találkozik, hiszen azokkal sem lehet könnyen azonosulni, de ez számomra már a másik véglet. A szereplők minden logikát nélkülöznek, képtelenek arra, hogy normálisan viselkedjenek és olykor még seggfejek is egymással. Egyesek gyenge jellemről tesznek tanúbizonyságot, mások meg annyira vakon élnek a nagyvilágba, hogy azt is kétségbe vonja az ember, hogy egyáltalán képesek egyedül életben maradni a földön. A családi életet nem lehet egyik pillanatról a másikra helyreállítani ahogy az anorexia sem gyógyul meg attól, ha a szívünk szerelme ránk mosolyog és biztosít minket az érzéseiről. A megcsalást nem lehet egyik pillanatról a másikra elfelejteni és az ember nem dönt úgy teljesen random, hogy mégis visszafogadja a feleségét annak ellenére, hogy mástól szült gyereket. Az ilyen dolgok mögött komoly és mély lelki okok húzódnak, és csak ezek konzekvens ábrázolásával lehet megérteni a szereplők cselekedeteit mozgató érzelmi szálakat. De ezeket az írónő olyan szinten és mértékben tiszteletben tartotta, hogy még véletlenül sem lépett rá arra az ösvényre, mely során ezeket kibonthatja. Egy teljesen kiüresedett masszává volt így számomra az egész történetet, melynek tényleg minden egyes másodperce kész szenvedés volt számomra. Nagyon sajnálom, mert amúgy nagyon tetszett a könyv alapgondolata és alapkonfliktusa, kár, hogy hiányzott belőle a mélység.
Megnyugtató a tudat, hogy a Karácsony vidéken című könyv Veronica Henry egyik első (de az is lehet, hogy a legelső) regénye, mely eredetileg 2002-ben jelent meg, így talán az elmúlt évek alatt fejlődött az írói stílusa. Mindenesetre én nem hiszem, hogy próbát teszek a többi regényével, ez az egy örökre elvette tőle a kedvemet.
Karácsonyi hangulatot csak elvétve találunk benne, a középpontban inkább a családi dráma áll, nem pedig a szeretet ünnepe. Ha csak azért szeretnétek megvenni, mert tetszik a címe és a borító, akkor semmiképpen se dőljetek be a látszatnak, mert nem egy könnyed és aranyos karácsonyi kötetről van szó. A borító nagyon kis csinos, de pontosan ezért veszélyes is. Ne essetek bele ugyanabba a csapdába, amibe én. Persze semmi baj azzal, ha a fülszöveg felkeltette az érdeklődéseteket, simán lehet, hogy nektek az általam felsorolt dolgok teljesen másodlagosak lesznek és képesek lesztek élvezni az írónő stílusát és eme regényét. Összességében sajnos azt kell mondanom, hogy sikeresen kifogtam az idei év legrosszabb könyvét (legalábbis számomra). Nekem nagyon nem jött be ez a regény, napokra volt szükségem, hogy helyre jöjjek a megrázkódtatástól. Őszinte leszek veletek, igazából senkinek nem ajánlom a könyvet, mert nem...de ha ismeritek és szeretitek Veronica Henry munkásságát, vagy a hasonló típusú regényeket, akkor nyugodtan tegyetek vele egy próbát. Ahogy láttam molyon rendkívül megosztó a kötet, így számos pozitív értékeléssel is találkozhat az érdeklődő.
Értékelés: 5/1,5
Ha szeretnétek próbát tenni a könyvvel, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.
