Margaret Rogerson: An ​Enchantment of Ravens – Hollók varázslata + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Margaret Rogerson rajongók legnagyobb örömére a Kossuth Kiadó jóvoltából egy újabb kötet jelent meg az írónőtől. Ha hozzánk hasonlóan titeket is elvarázsolt a szerző, akkor csatlakozzatok hozzánk és ismerjük meg közösen a Hollók varázslatát. Tartsatok velünk, legyünk társai Isobelnek és Varúnak és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Isobel művészi őstehetség, aki veszélyes ügyfeleknek dolgozik: vészjósló tündenépeknek, halhatatlan lényeknek, akik nem tudnak anélkül kenyeret sütni vagy tollal papírra írni, hogy ne omlanának porrá. Iszonyatosan vágynak az emberi kézművesség fortélyaira. Isobelt pártfogásába veszi egy királyi sarj, Varjú, az Őszi Herceg, azonban a lány szörnyű hibát követ el, ami a tünde életébe kerülhet.

 

Isobel és Varjú a túlélés érdekében egymásra vannak utalva. Kényszerű szövetségükből egyre erősödő bizalom sarjad, ami sérti a tündenépek könyörtelen törvényeit. Immár egyikük élete sem ér egy fabatkát sem, hacsak Isobel nem tudja a művészi tehetségét a tündebíróság ellen kamatoztatni.

 

Ha lenyűgözött a Könyvek varázslata vagy izgalomba hozott A Thorn-udvarház rejtélye, ezt a kötetet sem hagyhatod ki – Margaret Rogerson legújabb regényében ismét mesterien szövi a történet fonalát!

Margaret Rogerson neve már nem volt ismeretlen számomra, a Könyvek varázslatát és kiegészítő kötetét nagyon szerettem a hibái ellenére A történet és a karakterek is levettek a lábamról, így kíváncsian vártam, hogy legújabb magyarul megjelent kötete is elvarázsol-e majd. Bíztam benne, hogy a Hollók varázslata is remek olvasmányélmény lesz és Isobel és Varjú karaktere legalább olyan közel kerül majd hozzám, mint Elisabeth, Nathaniel és Silas. 

Bevallom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy kicsit megijedtem. Az első része egyáltalán nem fogott meg, a road trip jellegű cselekményszál kifejezetten idegesített. Sokszor úgy éreztem, hogy a történetnek valahogy nincsen se füle, se farka. Úgy éreztem, hogy néhány dolog csak úgy lazán lóg a levegőben és hiába kerestem, egyszerűen nem találtam azt a fajta bájt és szerethetőséget, melyet a másik két kötetnél tapasztaltam. Olyannyira megijedtem, hogy utána kellett néznem, hogy mikori regénye ez az írónőnek, mert tényleg olyan érzés volt ez nekem, mintha ég és föld lenne valahogy a két kötet között. A válasz egyrészről ijesztő, másrészről azonban megnyugtató volt. Ha jól láttam, ez volt az első regénye az írónőnek, így nem annyira meglepők a hiányosságok és utólag már elmondhatjuk, hogy ennél bizony tud sokkal jobbat is a szerző. De aztán ahogy haladtam az olvasással, és végre befejezték a kóborgást úgy éreztem, hogy jobban berántott a történet. És bár nem voltam maradéktalanul boldog, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet. 

Ahogy fentebb említettem a kóborgáson kívül az első részben más nem igazán történt. Tényleg olyan volt ez a rész, mint egy road trip. A szereplők utaztak egyik helyről a másikra, ami alatt néha történtek dolgok, aztán kész. Aztán onnan tovább utaztak, hogy megérkezzenek egy másik helyre. A könyv második felében, amikor is Isobel és Varjú végül megérkezik tulajdonképpen a Tavasz hercegéhez végül beindulnak az események és már-már feszült, és izgalmas másodperceket okozott az írónő az olvasójának. A legtöbb csavar talán egy kicsit kiszámítható, de azért akadtak olyan váratlan fordulatok is a történet során, melyek megleptek engem is. Kicsit felemás érzéseim vannak. Mert a kötet első fele hangulatban erősebb volt, a második felében bár több izgalmas dolog történt, mégsem lehettem maradéktalanul boldog, mert ezáltal kicsit zavarosabbá vált a történet is. 

A könyv erőssége az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Az erdő leírása, a kötet hangulata összességében nagyon tetszett. Mikor a szereplőink az erdőt járták olyan érzés volt, mintha én is társuk lennék a megtett úton. Az erdő látványa, amikor megjelent az ellenség, a rothadás szaga szinte érezhető volt. 

Nagyon tetszett, ahogy a szerző megjelenítette a könyvében az embereket és tündéreket. Érdekes és izgalmas volt a szembenállásuk. Külön pirospont, hogy egy másodpercig sem romantizálta és idealizálta a tündéreket. Az első perctől kezdve érthető, hogy miért tart tőlük Isobel és az is, hogy mennyire fontos, hogy az ember pontosan ügyeljen szavaira és cselekedeteire, mikor szemben áll velük. 

A Fortélyok beemelése, ahogy az alkotás képességét nevezték a tündérek érdekes és izgalmas momentuma volt a történetnek. Különleges volt az is, hogy Isobel egy tehetséges portréfestő, így a művészet ezen eleme kapta a központi elemet. Viszont úgy éreztem, hogy ezt a szálat (sem) fejtette ki annyira pontosan az írónő. Bár valami ügyetlen magyarázatot kapunk a Fortélyokról, hatásukról és arról, hogy ez miért varázsolja el a tündéreket, de nem éreztem kellően megalapozottnak. Hiányzott belőle valami. 

Isobel és a tündérherceg, Varjú párosa ígéretesnek tűnt, és tagadhatatlan volt bennük valami báj, de a kapcsolatuk mégis kissé zavarosnak, már-már kapkodónak hatott számomra. Nem volt benne kellő mélység és erő. A vége pedig egy kissé triviálisra sikeredett, valahogy elveszett belőle a kreativitás. 

Nem tudom amúgy ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavar, mikor a neveket lefordítják egy könyvben, még akkor is, ha amúgy az adott szónak van konkrét magyar megfelelője. Ez rendkívül szubjektív dolog, de engem valahogy mindig kibillent az olvasásból. A történetben van Bürök, Útifű, Pacsirta, Varjú..Május és Március...valahogy nekem ez nagyon idegennek hatott. Jobban zavart, mintha meghagyták volna angolul. Persze értem én azt, hogy miért szükséges, vagy miért született ez a döntés és nem is rovom fel hibának, csak számomra ez kicsit nehezítette az olvasást. 

Az jutott amúgy eszembe, hogy hálás vagyok nagyon a kiadónak, hogy nem ezt a könyvét hozta először a szerzőnek, mert szégyen ide-szégyen oda, ha ezt olvastam volna először, nem biztos, hogy lett volna kedvem elolvasni a többi regényét. Így viszont már tudom, hogy ő sokkal-sokkal többre képes, és a kötet hátulján beharangozott könyvét is biztosan el fogom majd olvasni. A borító szerintem nagyon szép, tökéletesen illik a kötethez. 

 

Összességében ahogy mondtam, nem bántam meg, hogy elolvastam, de sajnos új kedvencet nem avattam. Határozottan nem a legerősebb könyve a szerzőnek, de a hangulata miatt érdemes lehet esélyt adni neki. Őszre például szerintem kifejezetten jó választás. Viszont arra figyeljetek, hogy ne legyenek magas elvárásaitok vele szemben, mert sajnos nem éri el a Könyvek varázslatának szintjét. Olvassátok, szeresssétek!

Értékelés: 5/3,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mit kért Isobel fizetségként a portréért?

Állomáslista

Blogturné Klub

10.12.: Csak olvass!

10.14.: Dreamworld

10.17.: Könyv és más

Read More

Kristen Ciccarelli: Heartless ​Hunter – Szívtelen vadász + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is szeretitek a boszorkányosan jó könyveket, akkor ez a turné nektek szól. Kristen Ciccarelli népszerű sorozatának első része a Szívtelen vadász már magyarul is olvasható, ráadásul a kiadónak köszönhetően csodás, éldekorált formában jelent meg. Ismerjük meg együtt Runet és Gideont, akik mindketten a tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet elvet követik, és derítsük ki közösen, hogyan alakul a történetük.  Tartsatok hat bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Maxim Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Az éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.

Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.

Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?

Az idei évem egyik nagy kedvence volt Kristen Ciccarelli regénye. Még angolul olvastam februárban és annyira megszerettem, hogy az adott hónap kedvencének választottam. Pedig be kell vallanom, voltak aggályaim miatta. A címkék alapján már tudni lehetett, hogy egy "enemies to lovers" típusú történetről van szó és bár alapjáraton nincs bajom magával a koncepcióval, de sokszor csalódok az ilyen típusú regényekben. Először is nagyon sokszor csak azért kerül rá ez a címke egy kötetre, mert népszerű az olvasók körében, és sokszor nem értem, hogy ebben mi volt az "enemies" rész mert azért, ha néha civakodnak egyet a szereplők, vagy csak riválisok...mégis ráhúzzak ezt. A másik, ami nagyon idegesít az a felesleges kegyetlenkedés, bullying és/vagy szívatás. Mert őszintén mondom, hiába mondja nekem azt valaki, hogy na ez az igazi ellenségből szerelmes sztori, de ha valaki állandóan megaláz engem mások előtt, szívat, vagy éppen akár tettlegességig is fajul a dolog, akkor valahogy nehezen képzelem el azt, hogy később szerelmet vallanak egymásnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mert oké, persze azt mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet csak egy hajszál választja el, hiszen egyformán erős érzelmek...de na. Azért azt lássuk be, hogy ez kicsit toxik. A harmadik pedig, ami miatt aggódtam, az a szerelmi háromszög címke, mert ha van valami, amit utálok, akkor ez az. Ez a jaj istenem két tökéletes férfi/nő között nem tudok egyszerűen választani dologtól lekaparom az arcom. Szóval igen, aggódtam és végül azt kell mondanom, hogy minden félelmem teljesen alaptalan volt. Számomra ilyen a tökéletes enemies to lovers történet. Talán kevés ennél nyilvánvalóbb szintek vannak, hiszen egy boszorkány és egy boszorkányvadász áll szemben egymással. Nagyon tetszett, hogy mindketten erős és kompetens karakterek, akik tökéletesen meg vannak győződve a maguk igazának helyességéről. 

Ebben a világban üldözik a boszorkányokat, akiről kiderül, azt kivégzik függetlenül attól, hogy milyen idős és milyen társadalmi pozíciót tölt be. Rune az avatatlan szemek számára egy kissé szeleburdi, egyszerű nemeskisasszonynak tűnik, akinek semmi máson nem jár az agya, mint a ruhákon és a bálokon. Esténként azonban Bíbormolyként bebörtönzött és halálra ítélt boszorkányokat menekít ki és küld biztonságos vidékre. Gideon pedig egy ízig-vérig katonaember, akinek az a célja, hogy megtisztítsa otthonát a boszorkányok mételyétől. Mert egy valamiben biztos, mindegyik velejéig romlott és csak romlást és pusztulást hoznak. Ha jól megnézzük, tulajdonképpen semmi közös nincs bennük. Talán csak az, hogy Rune legjobb barátja, egyben Gideon öccse is...szóval legalább egy ember van, akit mindketten sokra tartanak és szeretnek. Kettejük szembenállása elkerülhetetlen, így Rune megpróbál közelebb férkőzni a fiúhoz, hogy információkat csaljon ki belőle. Gideon azonban egyre jobban gyanakszik arra, hogy Rune nem is olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát és úgy gondolja, tudhat valamit a Bíbormolyról így hasonló gondolatok által ő is megpróbál közel kerülni a lányhoz. Szóval igen, azt hiszem nem árulok zsákbamacskát ha azt mondom, hogy a feszültség garantált. Egy idő után sem a szereplők, sem pedig az olvasó nem tudja, hogy hol van a határ, mi a színjáték és mi az igazság. Igazi macska-egér harc ez. A kémia valami zseniális közöttük, a tűz szinte felperzseli a lapokat. Ez azonban nem vad szexualitásban, sokkal inkább a fojtott feszültségben jelenik meg. Ahogy játszanak egymással, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, az egyszerűen a lapokhoz szegezi az olvasót. 

A szerelmi háromszög részt amúgy értem a kötetben, de ne úgy képzeljétek el, mint például amilyen az Alkonyatban. Lehet, hogy a háromszög harmadik sarka kedveli Runet romantikus értelemben, de a lány ilyen típusú érzelmeket nem táplál az illető iránt. Fontos számára természetesen és talán még bele is menne egy kapcsolatba vele, de a történetnek csak olyan pontján, ahol minden veszni látszik a lány számára. Nagy vívódás és őrlődés nincs a fiúk között, mert egyszerűen nincsenek ugyanazon a szinten. Szerintem ebben a formában ez abszolút elviselhető és talán túlzás is szerelmi háromszögnek nevezni. 

Rune és Gideon motivációja is teljesen tiszta és bár éles ellentétben állnak egymással, mégsem tudunk oldalt választani. Céljuk abszolút érthető, traumáik és fenntartásaik teljesen valósak. Itt semmi sem fekete, vagy fehér. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, nagyon tetszett benne a csavar is, bár én bevallom azért számítottam valami hasonlóra. Annyira nem lepődtem meg, azért ha az olvasó figyel az apró kis utalásokra, hamarabb össze tudja rakni a képet, mint ahogy robbanni fog. Az utolsó oldalak azonban még így is sokkoltak. 

A kötetnek szerintem nagyot jótt tett, hogy mind Gideon mind pedig Rune fejébe is beleláthattunk. Szerintem a szerző tökéletesen megtalálta a súlyokat is, sehol nem éreztem túl, vagy éppen alulírtnak az adott jelenetet. Pontosan olyan volt, mint amilyennek lennie kell. 

A borítóval felemás érzéseim vannak. Az alapváltozatot annyira nem szeretem, de a különleges Libri kiadást imádom. A kedvencem azonban természetesen a Fairyloot kötetem. Egy kis fun fact...képzeljétek, nagyon nehezen szoktam meg a kötet címét, mert ugye az angol kiadásomnak Crimson Moth a címe. És alapjáraton még most is így hivatkozom a kötetre és ha furán néznek rám, akkor javítom ki magam, hogy jaj igen-igen Heartless Hunter, vagy Szívtelen vadász. 

Szujer Orsi fordításait nagyon szeretem, szóval biztos voltam benne, hogy most sem okoz majd csalódást a magyar olvasóknak. 

Csak, hogy kicsit felcsigázzalak titeket, én amúgy már a második részt is olvastam és azt is nagyon szerettem. Talán az első rész szintjére nem pakol rá a szerző még egy lapáttal, de hozza simán ugyanezt a szintet. Engem abszolút levett a lábamról a duológia és az egyik legerősebb YA ellenségből szerelmesek típusú történet az én fejemben. 

Bevallom a többi magyarul megjelent könyvét még nem olvastam a szerzőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy sorra kerítem majd azokat is. 

Ha szeretitek Kristen Ciccarelli munkásságát, vagy egy remek fantasy könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Ki Rune legrégebbi és egyben legjobb barátja? 

Állomáslista

Blogturné Klub 10.10.: Csak olvass! 10.13.: Kitablar 10.14.: This is my (book) universe. 10.15.: Könyv és más 10.18.: Dreamworld 10.20.: Sorok között 

Read More

Emily J. Taylor: The ​Otherwhere Post – A Világjáró Posta

Sziasztok!

Maeve Abenthy álnév alatt kezd el tanonckodni a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják, de főszereplőnk igazi célja, hogy fényt derítsen édesapja múltjára! Az egyetlen, aki segíthet Maeve-nek, a mentora, aki tudja, hogy a lány hazudott a kilétéről, ezért jogosan bizalmatlan…

Tartsatok bloggereinkkel A Világjáró Posta blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani se, mert a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri a Menő Könyvek Kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Hét évvel ezelőtt Maeve Abenthy elvesztette az apját és vele együtt a nevét is. Kétségbeesetten próbál elmenekülni apja bűnei elől, ezért álnéven él, és soha nem marad egy helyen túl sokáig.

Egy nap titokzatos levelet kap apja állítólagos barátjától, aki azt állítja, Jonathan Abenthy ártatlan.

Hogy kiderítse az igazságot, Maeve tanoncnak adja ki magát a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják – arra a veszélyes mágiára, amely lehetővé teszi a futárok számára, hogy leveleket varázsoljanak, és más világokba juttassák el azokat. Ám apja múltjának kutatása több figyelmet vonz, mint azt a lány remélte.

Titokzatos, dühítően jóképű mentora tudja, hogy hazudik a kilétéről, és az idő fogytán van, hogy meggyőzze a férfit, bízzon benne. Ami még rosszabb, fenyegető leveleket kap, hogy hagyjon fel a nyomozással.

Ahhoz, hogy Maeve megfejtse a hét évvel ezelőtt történtek rejtélyét, lehet, hogy több mindent kell feladnia, mint azt tervezte.

Emily J. Taylor neve korántsem volt ismeretlen számomra, hiszen az első regényét már olvastam magyarul. A Hotel Magnifique után kíváncsi voltam, hogy A Világjáró Posta milyen izgalmakkal szolgál majd. A borítója csodaszép, a fülszöveg pedig kifejezetten izgalmasnak tűnt, így nagyon lelkesen álltam neki az olvasásnak. Egy ismerősöm egyszer azt mondta erről a könyvről, hogy olyan szintű érzéseket keltett benne a kötet, mint anno, amikor a Divine Rivalst olvasta, így óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam a regénnyel kapcsolatban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem, hogy miért mondta anno nekem ezt, mert bár tetszett a történet, de azért korántsem érte el nálam ugyanazt a szintet, mint Rebecca Ross regénye. Szerencsére viszonylag gyorsan tudtam függetleníteni magam ettől az érzéstől és bár a regény kicsit elmaradt attól, amit vártam tőle, de összességében jó kis olvasmánynak bizonyult, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Szerencsére olvastatta magát és izgalmakban sem volt hiány, így összességében elégedetten fejeztem be az olvasást. 

A világépítés összességében nagyon tetszett. Emily J. Taylor remek munkát végzett. A regény minden oldaláról árad a mágia és a varázslat. Az első pillanattól kezdve imádtam a kötet hangulatát, a varázslatot, amivel operált. Teljesen magával ragadott a könyv és összességében teljesen elvesztem volna a lapok között, ha Maeve karaktere nem idegesített volna annyira. Nagyon nehezen találtam meg vele a közös hangot annak ellenére, hogy értettem a belső motivációját és azt, hogy miért viselkedik ennyire bizalmatlanul másokkal. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy a szerző kicsit túlfeszítette ezzel kapcsolatban a húrt. A végén már inkább csak forgattam a szemem azon, hogy már megint elmenekül a csajos ahelyett, hogy értelmesen kommunikáljon. Azonban az vitathatatlan, hogy a történet fordulatos és izgalmas volt. 

A történet szerint Maeve egy olyan férfi lánya, akinek még 7 év elteltével is átkozzák a nevét. A világ úgy tudja, hogy neki köszönhetően haltak meg rengetegen egy igen mérgező, Szederindának nevezett lény mérgétől. Így Maeve álnéven kénytelen élni és boldogulni a világban, hiszen, ha kiderül, hogy ki az apja, senki sem alkalmazná őt. Ezekben az években megtanult láthatatlanná válni, és ha úgy érezte, hogy veszélyben forog, azonnal menekülőre fogta. Nem bízott senkiben és soha nem mondta el senkinek sem a valódi nevét. Egy nap titokzatos levelet kap apja állítólagos barátjától, aki azt állítja, Jonathan Abenthy ártatlan. Hogy kiderítse az igazságot, Maeve tanoncnak adja ki magát a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják – arra a veszélyes mágiára, amely lehetővé teszi a futárok számára, hogy leveleket varázsoljanak, és más világokba juttassák el azokat. Ám a nyomozás korántsem veszélyes és a lány élete veszélybe kerül. Vajon ki akarja a halálát és ki akarja eltávolítani őt az intézet falai közül? Lehetséges, hogy Jonathan tényleg ártatlan volt? De akkor ki az igazi bűnös és vajon Maeve képes lesz arra, hogy leleplezze? És vajon Tristan, a mentora képes lesz megbocsátani neki, ha megtudja, hogy ki is a lány valójában? 

Az izgalmas helyszínek, a mágia leheletnyi jelenléte és a nyomozás az, ami igazán érdekessé teszi a történetet. Ahogy haladunk előre, úgy tud meg Maeve egyre többet és többet a titokzatos levélíróról, majd végül eljut az igazsághoz is. Az igazsághoz vezető út azonban nem egyszerű, Maeve élete veszélyben forog és ha nem akar apja sorsára jutni meg kell tanulnia bízni az emberekben. Hiszen együtt, minden könnyebb. És hiába olyan idegesítő a szobatársa, és az ő mentora hiába zavarja őt Tristan...egy idő után ráeszmél arra, hogy szüksége van rájuk és arra. Hiszen egy ilyen veszélyes kalandot csak akkor élhet túl az ember, ha vannak barátai, akik mellette állnak. 

A kötet alapját maga a nyomozás adja. Mikor Maeve előtt felvillan annak az esélye, hogy apja ártatlan lehet a lány álnéven bűvírásleckéket kezd el venni a Világjáró Postán. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy ki volt a valódi tettes és mi is történt Maeve édesapjával azon a szörnyű napon. 

A karakterek összességében teljesen rendben vannak, de Maeve karaktere engem sokáig borzasztóan idegesített, de ezt már fentebb is írtam nektek. A bátorsága és a belső ereje azonban már az első pillanatban lenyűgözött. Nagyon sok mindent kellett már túlélnie, így az lett volna a meglepő, ha azonnal képes lesz kötődni. A bizalmatlanság, a paranoia és a menekülési vágy tökéletesen illett a karakteréhez, ezzel amúgy nincs is bajom. A probléma inkább az, hogy szerintem ez kicsit túl lett tolva az esetében. A végére azonban szerencsére megbarátkoztam a személyével.

Tristan alakja azonban már az első pillanatban szimpatikus volt, nagyon megkedveltem őt és jó volt látni, hogy mennyire álcatatosan próbál egyre közelebb és közelebb kerülni Maevehez. Szép fokozatosan nyerte el a bizalmát, nem rontott ajtóstul a házba. Szerettem a szócsatáikat, nagyon jót tett a regénynek az a könnyedség és játékosság, ami sokszor a beszélgetéseikből áradt. A regény bővelkedik izgalmas és szerethető mellékszereplőkben is, Nan karakterét például kifejezetten megkedveltem, még akkor is, ha olykor kicsit idegesítő volt a karaktere. A nyitottsága tökéletesen ellensúlyozta Maeve zárkózottságát. 

Szeretem, ahogy Emily J. Taylor felépítette a világát. A különböző igézetek, hogy miként lehet ezeket hatástalanítani nagyon tetszettek, szerettem azokat a részeket, ahol ezekről ír a szerző. Még közelebb hozta így hozzám az adott világot.

A borító meseszép, nagyon szeretem a kiadó munkásságát, mindig nagyszerű munkát végeznek ezen a téren (is). A fordítás is nagyon tetszett, igazán remek munkát végzett Cséplő Noémi is. Jól sikerült elkapnia a kötet hangulatát, így magyarul is rendkívül élvezetes az olvasás. 

Összességében szerettem A Világjáró Posta című kötetet és bár nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, mégis kifejezetten jó kis olvasmányélményként könyvelem el. Ha tehetitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Nem csak Maeve ered a rejtélyek nyomába, hanem Ti is, kedves olvasók! Minden állomáson találtok egy Menő/Manó Könyvek által kiadott fantasy regényt, ám valami történt a borítókkal, és segítenetek kell kitalálni a címüket! (Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

A turné állomásai

09.28 - Hagyjatok! Olvasok!

10.01 - Könyv és más

10.03 - KönyvParfé

10.05 - Milyen könyvet olvassak?

10.07 - Csak olvass!

10.09 - This is my (book) universe.

10.11 - Kitablar

Read More

A. B. Poranek: Ahol megdermed a sötét + Nyereményjáték

Sziasztok!

A.B. Poranek regénye, az Ahol megdermed a sötét egy veszélyes világba kalauzol el bennünket, egy sötét erdő mélyére, ahol a rettegett leszy él - de ő maradt egyedül Liska utolsó reménye arra, hogy megszabaduljon a mágiájától. Ám ahhoz egy évet az erdőben kell töltenie a leszy mellett. Vajon megéri ez a csere? Tudd meg te is, hiszen a blogturné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Mindent megtenne hát, hogy szabaduljon a veleszületett varázslattól. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a több száz éves, ámde ifjú arccal bíró leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől.

Liska azonban hamarosan nyugtalanító felfedezést tesz a leszy romos és meglehetősen hóbortos udvarházában: nem ő az első, aki alkut kötött a démonnal, és minden elődje rejtélyes módon eltűnt. Ha a lány túl akarja élni a kialkudott évet, fel kell fednie szófukar házigazdája titkait, és szembe kell néznie a múltja szellemeivel. Mert valami ébredezik az erdőben, valami halálos és könyörtelen, amely még a leszyt is megrémíti… És csak úgy győzhetik le, ha Liska megtanulja elfogadni a benne rejlő mágiát, amitől mindig is szabadulni próbált.

Ha van könyv, aminek az olvasását nagyon vártam, akkor az biztosan A. B. Poranek regénye. Anno angolul is beszereztem és már alig vártam, hogy sorra kerítsem. De valahogy soha nem jött el a megfelelő idő. Mikor megláttam, hogy a General Press kiadó megjelenteti a könyvet, akkor nagyon lelkes lettem, de bevallom, először nem tetszett a borító és hálát adtam az égnek azért, hogy az angol kiadásom máshogy néz ki. De aztán kézbe vettem, elkezdtem olvasni és nemcsak, hogy elfogadtam, de igazán meg is szerettem. 

Az Ahol megdermed a sötét egy igazán érdekes és izgalmas történet. A.B. Poranek rengeteg szláv mitológiai és népi elemet használ fel, főleg lengyel folklórból, és ezeket keveri a fantasy elemeivel. Hangulata kissé sötét, de ijesztőnek, vagy horrorisztikusnak azért nem mondanám. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy az általa megalkotott világban, miként keverednek a fantasy, a mitológia, a babona és a kereszténység elemei. Az utóbbi miatt egy kicsit idézte nekem A medve és a csalogány hangulatát is, hiszen eddig csak abban a regényben találkoztam azzal, hogy milyen is az, amikor az egyház és a népi hitvilág szemben áll egymással. A karakterek belső konfliktusai, traumái, valamint a mágia elnyomása / elfogadása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mitológia és a folklór ne csak dekoráció vagy üres díszlet legyen, hanem aktív szerepet töltsön be a történet szempontjából. 

A regényben központi szerepet kap az erdő, mely egy igazán misztikus és veszélyes helynek számít. Aki csak teheti, igyekszik elkerülni, hiszen szellemek és különböző mágikus lények élnek ott. Védtelen lelkekre vadászik például a rusáłka – vízi tündérszerű alak –, aki a vízbe csábítja az embereket, vagy a strzyga, egy démoni, vérszívó teremtmény, aki kegyetlenül lemészárolja azokat, akik az útjukba kerülnek. De persze ott él a leszy is, aki az erdő szelleme. Egyszerre védelmező és fenyegető az alakja. 

A történet világában a pogány hiedelmek és a keresztény hit elemei együtt léteznek: a varázslat, a boszorkányság és a babonás védekező praktikák (amulettek, szalagok, fákhoz kötődő szokások) mind a mindennapok részei. Az emberek ugyanakkor templomba járnak és boszorkányt kiáltanak, ha valami megmagyarázhatatlant tapasztalnak.

A történet főszereplőjét Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Egész életében rettegett igaz valójától és arról, hogy megsejtsék, hogy miféle titkot rejteget. Igyekezett tökéletesnek lenni, megtenni mindent, amit szülei kérnek tőle. De sajnos sokáig nem rejtőzhetett az álcája mögött, hiszen amit elnyomnak, az egyszer valamilyen módon utat tör magának és kirobban. Egy igazán szerencsétlen eset után Liska elszánja magát, hogy végérvényesen megszabadul varázserejétől. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől. A leszy azonban olyan titkot rejt, ami nemcsak Liska, de az egész erdő életére hatással lehet. Vajon képesek lesznek összefogni és megmenteni az erdőt attól a veszélyes erőtől, ami éledezni kezdett? És vajon mi volt a leszy valódi indoka, mi miatt fogadta be Liskát? De talán a legfontosabb kérdés, Liska vajon elfogadja önmagát és az erejét, vagy végül feladja és megpróbál beilleszkedni a falusiak közé?

Huhh, hát sejtettem, hogy szeretni fogom ezt a könyvet, de arra nem számítottam, hogy ennyire elkap majd a hangulata. Legszívesebben csak olvastam és olvastam volna. Egyrészről nagyon szerettem volna sietni, másrészről pedig azt kívántam, hogy soha ne legyen vége. Nagyon megfogott Liska és a leszy karaktere, szerettem a történetüket. A.B. Poranek írásmódja lírai és nagyon érzékeny, de közben nem fél megmutatni az élet sötétebb árnyalatait sem: a kitaszítottság, a magány, a másság  és a vágy érzetét szövi össze a misztikummal.

A könyv abszolút olvastatta magát, a nyelvezete is igazán szerethető volt. Szerettem a leírásokat, nekem nagyon tetszett a szerző stílusa és maga a fordítás is. A cselekmény kellően izgalmas volt, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Tökéletes volt az egyensúly, a sötétebb, gótikusabb részeket mindig egy-egy könnyedebb pillanat/párbeszéd váltotta fel. 

Liska és a leszy tökéletes főszereplő. Mindketten óriási utat jártak be. Megtört lelkek, akik küzdöttek a múlt árnyaival. Liska a varázserejével és azzal, hogy szeretne normális lenni. A leszy pedig azzal, hogy az erdő őrzése és régi alkuja milyen súllyal nehezedik rá. Nagyon szerettem a kettősüket. 

Mindig öröm látni, amikor egy író nem feletkezik meg a mellékszereplőkről sem. Jaga és Maksio karaktere üde színfoltja volt a történetnek, a Berkenye házat pedig egyszerűen imádtam. Mindig elvarázsolnak az ilyen különleges házikók. 

A történet nagyon tetszett és bevallom, abszolút nem számítottam arra, hogy ennyire keserédes lesz a vége. Persze ki tudok vele egyezni, de azért az utolsó oldalakon azért elmorzsoltam egy kósza könnycseppet. 

A hangulata miatt tökéletes választás az őszi bekuckózós időszakra, örülök, hogy ezzel nyitottam meg az őszies olvasmányaimat, magasra tette a lécet, az biztos. Ha szeretitek az ilyen jellegű könyveket, vagy csak egy igazán remek történetre vágytok, akkor csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe. 

 

Nyereményjáték

Barangoljuk be a General Press kiadó választékát! A mostani nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint megfejteni, hogy az állomásokon található fülszövegrészlet melyik kötethez tartozik! A regény szerzőjét és címét írjátok be a megfelelő állomáshoz! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

RÉSZLET

“Egy menekülő nő. Egy csapat rettenthetetlen harcos. Egy tiltott szerelem. És a titok, amely mindannyiukat fenyegeti.” 

A turné állomásai

Blogturné Klub

09.27 Kitablar

09.29 Hagyjatok! Olvasok!

10.01 Csak olvass!

10.03 Fanni's Library

10.05 Milyen könyvet olvassak?

10.07 Utószó

10.09 Könyv és más 

10.11 Spirit Bliss - Sárga könyves út

10.13 Dreamworld

10.15 Sorok Között 

Read More

Elizabeth Lim: Az alkonyhántó + Nyereményjáték

Sziasztok!

Szerencsére nem kellett sokat várnia a rajongóknak, ugyanis az első rész után még az idei évben elolvashatják a duológia második részét, Az alkonyhántót. ​​Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Megérintette őt egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Tartsatok velünk, legyünk társai az úton, drukkoljunk neki közösen, hogy megtartsa minél tovább az emberségét és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is.

Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A'landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. Ám az úrnőnek más tervei vannak...

A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.

Ha valaki arra kérne, hogy soroljam fel azokat a szerzőket, akiknek a munkásságát nagyon szeretem, biztosan Elizabeth Lim is rajta lenne a listámon. A hajnalszövő című könyvét nagyon szerettem a szerzőnek, abszolút elkapott a hangulata, így kíváncsian vártam, hogy a második részben miként folytatódnak majd Maia és Edan kalandjai. 

Már az első rész sem volt sétagalopp Maia számára. Ha emlékeztek, már a verseny sem volt egyszerű a számára, hiszen nőként kellett helytállnia egy olyan versenyen, melyen csak férfiak vehettek részt. Amikor azonban a császár leendő felesége egy lehetetlen küldetéssel bízta meg őt, akkor még veszélyesebbé vált a kalandja. El kellett készítenie Amana gyermekeinek a ruháját, napfényből, a hold világából és a csillagok véréből. A küldetés kulcsfontosságú volt, hiszen ezen állt, vagy bukott a béke. A császárnak és a sanszen lányának muszáj lett volna összeházasodni, hogy ezzel megteremtsék a békét a császárságban.  A dolgok azonban váratlan fordulatokat vettek. A ruhák elkészítése óriási árat követeltek tőle. Alkut kötött, hogy megóvja Edant, de vajon milyen árat kell fizetnie érte? Az idő szorít, a sanszen pedig egyre közelebb kerül hogy elfoglalja a császári trónt, ráadásul egy veszélyes démon is segíti őt ebben. Milyen áldozatokat kell meghoznia a lánynak azért, hogy megmentse otthonát és hazáját? Maia mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is.Vajon végződhet happy endként a története?

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. A történet három részből áll. Mivel Maia ereje az általa elkészített ruhákhoz kötődik, így talán nem is olyan meglepő, hogy mindegyik részben egy-egy ruha áll majd a középpontban. Vagy hát nem is feltétlen a ruhák állnak a középpontban, sokkal inkább olyan események, amelyek miatt végül Maiának muszáj lesz az adott ruhában rejlő varázslatot használni. A nap, a hold és csillagok azonban egyben szimbolikusak is, hiszen Maia testéhez, lelkéhez és szívéhez kötődnek. Vajon ez milyen hatással lesz Maiára?

Az előző részben nagyon tetszett Lapzur említése és Bandur említése, ebben pedig még hangsúlyosabban megjelenik a démon. Hiszen Maia esküje miatt állandó "vendég" a lány fejében. Érdekes és izgalmas volt olvasni a párbeszédeket, és teljesen lenyűgözött Maia ereje, ahogy igyekszik ellenállni neki. Ráadásul képzeljétek, ebben a részben egy másik kapcsolódási pont is megjelenik, mely összeköti a két történetet. De erről nem írok semmit, mert én is annyira megörültem neki és olyan nosztalgikus hangulatban kerültem, hogy ezt az élményt nem szeretném elvenni tőletek. 

Maia már az első részben is óriási utat járt be, bebizonyította mindenkinek, hogy egy lány is lehet szabómester, pontosan ugyannyit érhet a munkája, mint egy férfinak. Erős karakter, aki bármire képes azért, hogy segítsen a családjának és azoknak, akik igazán fontosak számára. Ebben a részben azonban még inkább kinyílik a karaktere. Politikai intrikák, démonok nehezítik az útját és bár retteg attól, hogy végül ő is szörnyeteggé válik, rendületlenül megy előre, hogy megmentse A'landit. Bár Edan karaktere ebben a részben kevesebb szerepet kapott, de ugyanúgy támasz Maia számára. Nincs olyan dolog, amire ketten együtt ne lennének képesek. Ha pedig úgy hozza a sors, talán még arra is készek, hogy elengedjék egymást.

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, bevallom, én csak úgy faltam a lapokat. Vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Talán kicsit lehetett volna kiegyenlítettebb a kötet. Az én ízlésemnek talán kicsit rövidre sikeredett a végjáték, ezt a részt jobban kifejthette volna a szerző. De összességében abszolút nem lehet okunk panaszra és a lezárásra. 

A borító egy igazi csoda, nagyon boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a szerző legújabb könyve mikor jelenik meg magyarul. Reméljük arra sem kell majd sokat várni. :)

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom Elizabeth Lim regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

A Menő és Manó Könyvek kínálatában már több Elizabeth Lim kötet is megjelent. Most minden állomáson találtok egy idézetet egy könyvből, melyet ő írt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes választ beírni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. Ne felejtsétek el, megváltozott az oldalunkon a játékot menete. )

IDÉZET

"Légy a fény, ami lángra gyújtja valaki lámpását!"

Állomások

Blogturné Klub
09.28.: Csak olvass!
09.30.: Könyv és más
10.02.: Utószó
10.04.:: Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Varga Polyák Csilla: Akit sólymok védenek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Varga Polyák Csilla első regénye a Menő Könyvek gondozásában olvasható: Akit sólymok védenek. Ez a regény egy igazi alámerülés a skandináv mitológia útvesztőjébe, a különleges teremtmények összecsapásába - melynek Sasha egyik napról a másikra a részese lesz. Tarts te is a bloggereinkkel, és ismerd meg ennek a világnak az erejét! És ne feledjétek! A turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Miközben egy napfényes délutánon az iskolájához közeli hegyoldalon Sasha Dahlgren elf katonák elől menekül, talán visszasírja, hogy félévvel korábban még azon rágódott, miért piszkálják folyton az osztálytársai… Az elmúlt hónapokban azonban gyökeresen megváltozott az élete, miután megszólította őt egy ismeretlen férfi, és közölte vele, hogy kivételes képességekkel rendelkezik. Gyorsan kiderült, hogy a fura idegen igazat beszél, így egy csapásra véget érnek a magányosan átbiliárdozott délutánok, helyette Sasha futóedzésekbe kezd és Észak rövid történetét is el kell olvasnia. Erőt és tudást kell gyűjtenie, ugyanis a hozzá hasonló varázslókra évtizedek óta vadászik egy kegyetlen elf fejedelem.Skandinávia-szerte élnek elfek varázslatokkal elrejtett területeken. A legnagyobb elf nemzetség vezetője el akarja törölni a föld színéről a varázslókat, Odin népének kiválasztott tagjait. De miért nem fognak össze a varázslók vagy a kisebb elf fejedelemségek, hogy legyőzzék a gonosz vezért? És vajon milyen sorsot szántak a nornák egy tizenéves fiúnak ebben a történetben? Varga Polyák Csilla első könyvében izgalmasan keverednek a fantasy, az északi mitológia és napjaink valóságának elemei. A lebilincselő, akciókkal teli regény egy olyan világba repít el, ahol valkűrök adnak vívóleckéket, krakenek lakják a tengereket, és akár az is előfordulhat, hogy egy hatalmas istenség befészkeli magát valaki elméjébe…

Varga Polyák Csilla debütáló regénye egy fantasy kötet, amelyben a mitológiai szálak is hangsúlyos szerepet kapnak. Különösen kedvelem az ilyen jellegű történeteket, és mivel eddig viszonylag kevés skandináv mitológiára épülő regénnyel találkoztam (vagyis hát, találkozni találkoztam...csak keveset olvastam), kíváncsian vártam mennyire vesz majd le a lábamról az,  Akit a sólymok védenek című kötet.

A skandináv mitológia az északi germán népek, svédek, dánok, norvégok és izlandiak közös (kereszténység előtti) hitvilága. Az ősi, közös germán mitológia legjobban megőrződött változata, amelyhez kapcsolódik az angolszász mitológia. A germán mitológia gyökerei pedig a korai indoeurópai mitológiáig nyúlnak vissza. A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek.  jellemzőket tulajdonítottak. A skandináv mitológiában az isteneknek két fő „klánja” van: Áz-istenek és Ván-istenek. Asgardot először az Áz-istenek népesítették be, a Ván-istenek csak később jelentek meg, s ekkor kitört az istenek első háborúja, amely békekötéssel és túszcserével végződött. Azontúl az istenek békében éltek együtt Asgardban. Bár a békeszerető Ván-istenek később költöztek Asgardba, a kutatók szerint a mitológiák legősibb rétegéből jöttek, hiszen ők a termékenységistenek skandináv megszemélyesítői, ellentétben az Ázokkal, a harcos istenekkel, akiknek ősalakjai az indoeurópai népvándorlások korában kerültek az északi mitológiákba. A skandináv mitológia egyik fontos jelensége a Ragnarök. A Ragnarök, vagyis az „az istenek alkonya” a skandináv mitológiában a kozmikus ciklust lezáró (és egyúttal az újabbik kezdetét jelentő) csata, amelyet az Odin vezette istenek és a Lokit is soraiban tudó óriások vívnak majd meg. Ebben az összecsapásban nem csak a benne részt vevő istenek, óriások és teremtmények többsége hal meg, hanem a világon majdnem minden elpusztul. A főbb események, amik a Ragnarök közeledtét jelzik:

• Loki és Angrboda három gyermekének (Jörmungandr, Fenrir és Hél) születése és az istenek kísérletei bezárásukra;
• Baldr halála és Loki megkötözése;
• A Nagy Tél (Fimbulvetr) eljötte.

A kötetben megismerhetjük a skandináv mitológia alapját, olvashatunk a valkűrökröl, a krakenekről és magukról az istenekről is. Megismerhetjük az elfeket és azt is, hogy kicsoda az Aranyba Öltözött és miért is akarja a varázslók halálát. 

Őszinte leszek veletek, kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Az alapötlet amúgy nagyon tetszett, a skandináv mitológia is igen ígéretes alapnak tűnt, de valahogy nehezen találtunk egymásra a kötettel. Nagyon szeretem az ifjúsági könyveket, így bevallom, nem számítottam arra, hogy ennyire nehezen kap majd el a hangulata. 

A kötetből kiderül, hogy ezt a regényt eredetileg a szerző a két általános iskolás korú gyermekének írta ajándékba. Ezután került a kiadóhoz és került megjelentetésre. Nagyon nehéz értékelni egy ennyire személyes dolgot, hiszen biztos vagyok benne, hogy ez egy csodálatos ajándék volt, emiatt 1000 szállal kötődik a szerző és családja is a történethez. Így bevallom, nagyon nehéz értékelnem, hiszen hogyan is kritizálhatnék egy ennyire személyes dolgot. Úgy érzem, hogy az általam érzett hiányosságok és zavaró dolgok mind ehhez a tényhez köthetőek. Hiszen egy ennyire személyes dologhoz biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz hozzányúlni. Mégis úgy érzem, hogy ahhoz, hogy ez egy igazán ütős fantasy regény legyen, egy nagyon erős szerkesztői kézre lett volna szükség. 

Nem mindig éreztem kiegyenlítettnek a történetet. Volt, hogy csak lassan csordogáltak az események, máskor pedig őrült tempóval száguldottak felénk az információk. Volt úgy, hogy azt éreztem egyes részek megérdemelték volna, hogy jobban kibontsa azokat a szerző, másokat viszont szerintem rövidebbre is zárhatott volna. A vége szerintem nagyon gyorsra sikeredett és tudom, hogy ez egyéni preferencia, de úgy éreztem, hogy ez a happy end valahogy nem állt jól a sztorinak. Számomra így elveszett a tétje az egésznek. 

Nekem nem jött át annyira a karakterek mélysége, és engem sokszor kizökkentett a nyelvezete is. Egyrészről szerintem érhető, hogy egy ifjúsági könyvbe azt érzi az ember, hogy szlenget kell pakolni, hiszen tény, hogy a mai fiatalok előszeretettel használnak angol szavakat mikor egymással beszélgetnek. Ráadásul már nem vagyok sajnos fiatal, de én is előszeretettel használom ezeket a szavakat, mint offos, vágom, boomer vagy éppen cringe. Viszont a cringe szó amúgy, már full cringe a tinik szerint, pont azért, mert az idősebbek is használni kezdték. És ez tökéletesen le is írja, hogy mi a bajom a szlenggel....az, hogy nagyon dinamikusan változik. Ami ma trendi, azt egy-két év múlva már senki sem használja. Emiatt szerintem egy regényben nem szerencsés ezeket használni, hiszen néhány év múlva már felvont szemöldökkel olvassák majd a fiatalok. 

A szöveg és a történet egyes helyeken egyszerűen és jól követhető, máskor nekem is össze kellett szedni magam, hogy megértsem, hogy éppen mi történik a lapokon. A nevek idegen hangzása engem nem zavart egy kicsit sem. Japán regényeken edzőttem, szóval meg sem kottyantak ezek az északi nevek. :) Egy tininek azonban lehet, hogy nincs ennyire egyszerű dolga. 

Nagyon tetszett, hogy a kötetben sok fontos dolog is szóba került. A mentális egészség fontosságának hangoztatásától kezdve, a mobilozáson át több értékes gondolat is megjelenik benne. A cselekmény második fele szerintem izgalmasabb és akciódúsabb, ott jobban elkapott a gépszíj talán. Azokat a részeke jobban kedveltem. A történet kreatív, a skandináv mitológia nagyon jól állt a sztorinak. Kifejezetten tetszettek benne a fordulatok is. A borító szerintem nagyon szép, a sólymos élfestés is igazán vagány. 

Ugyan sajnos nem lett akkora kedvenc nálam a kötet, mint amennyire szerettem volna, de érdekes volt egy olyan fantasy kötetet olvasni, melyben ennyire hangsúlyos szerepet játszott a skandináv mitológia. Ha úgy érzitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt neki. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk során nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján kitalálni, melyik Menő Könyvek gondozásában megjelent fantasy-történetre gondoltunk! A könyv címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

“Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.” 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.25 Kitablar

08.28 Csak olvass!

08.29 Könyv és más

Read More