A Margaret Rogerson rajongók legnagyobb örömére a Kossuth Kiadó jóvoltából egy újabb kötet jelent meg az írónőtől. Ha hozzánk hasonlóan titeket is elvarázsolt a szerző, akkor csatlakozzatok hozzánk és ismerjük meg közösen a Hollók varázslatát. Tartsatok velünk, legyünk társai Isobelnek és Varúnak és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Isobel művészi őstehetség, aki veszélyes ügyfeleknek dolgozik: vészjósló tündenépeknek, halhatatlan lényeknek, akik nem tudnak anélkül kenyeret sütni vagy tollal papírra írni, hogy ne omlanának porrá. Iszonyatosan vágynak az emberi kézművesség fortélyaira. Isobelt pártfogásába veszi egy királyi sarj, Varjú, az Őszi Herceg, azonban a lány szörnyű hibát követ el, ami a tünde életébe kerülhet.
Isobel és Varjú a túlélés érdekében egymásra vannak utalva. Kényszerű szövetségükből egyre erősödő bizalom sarjad, ami sérti a tündenépek könyörtelen törvényeit. Immár egyikük élete sem ér egy fabatkát sem, hacsak Isobel nem tudja a művészi tehetségét a tündebíróság ellen kamatoztatni.
Ha lenyűgözött a Könyvek varázslata vagy izgalomba hozott A Thorn-udvarház rejtélye, ezt a kötetet sem hagyhatod ki – Margaret Rogerson legújabb regényében ismét mesterien szövi a történet fonalát!
Margaret Rogerson neve már nem volt ismeretlen számomra, a Könyvek varázslatát és kiegészítő kötetét nagyon szerettem a hibái ellenére A történet és a karakterek is levettek a lábamról, így kíváncsian vártam, hogy legújabb magyarul megjelent kötete is elvarázsol-e majd. Bíztam benne, hogy a Hollók varázslata is remek olvasmányélmény lesz és Isobel és Varjú karaktere legalább olyan közel kerül majd hozzám, mint Elisabeth, Nathaniel és Silas.
Bevallom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy kicsit megijedtem. Az első része egyáltalán nem fogott meg, a road trip jellegű cselekményszál kifejezetten idegesített. Sokszor úgy éreztem, hogy a történetnek valahogy nincsen se füle, se farka. Úgy éreztem, hogy néhány dolog csak úgy lazán lóg a levegőben és hiába kerestem, egyszerűen nem találtam azt a fajta bájt és szerethetőséget, melyet a másik két kötetnél tapasztaltam. Olyannyira megijedtem, hogy utána kellett néznem, hogy mikori regénye ez az írónőnek, mert tényleg olyan érzés volt ez nekem, mintha ég és föld lenne valahogy a két kötet között. A válasz egyrészről ijesztő, másrészről azonban megnyugtató volt. Ha jól láttam, ez volt az első regénye az írónőnek, így nem annyira meglepők a hiányosságok és utólag már elmondhatjuk, hogy ennél bizony tud sokkal jobbat is a szerző. De aztán ahogy haladtam az olvasással, és végre befejezték a kóborgást úgy éreztem, hogy jobban berántott a történet. És bár nem voltam maradéktalanul boldog, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet.
Ahogy fentebb említettem a kóborgáson kívül az első részben más nem igazán történt. Tényleg olyan volt ez a rész, mint egy road trip. A szereplők utaztak egyik helyről a másikra, ami alatt néha történtek dolgok, aztán kész. Aztán onnan tovább utaztak, hogy megérkezzenek egy másik helyre. A könyv második felében, amikor is Isobel és Varjú végül megérkezik tulajdonképpen a Tavasz hercegéhez végül beindulnak az események és már-már feszült, és izgalmas másodperceket okozott az írónő az olvasójának. A legtöbb csavar talán egy kicsit kiszámítható, de azért akadtak olyan váratlan fordulatok is a történet során, melyek megleptek engem is. Kicsit felemás érzéseim vannak. Mert a kötet első fele hangulatban erősebb volt, a második felében bár több izgalmas dolog történt, mégsem lehettem maradéktalanul boldog, mert ezáltal kicsit zavarosabbá vált a történet is.
A könyv erőssége az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Az erdő leírása, a kötet hangulata összességében nagyon tetszett. Mikor a szereplőink az erdőt járták olyan érzés volt, mintha én is társuk lennék a megtett úton. Az erdő látványa, amikor megjelent az ellenség, a rothadás szaga szinte érezhető volt.
Nagyon tetszett, ahogy a szerző megjelenítette a könyvében az embereket és tündéreket. Érdekes és izgalmas volt a szembenállásuk. Külön pirospont, hogy egy másodpercig sem romantizálta és idealizálta a tündéreket. Az első perctől kezdve érthető, hogy miért tart tőlük Isobel és az is, hogy mennyire fontos, hogy az ember pontosan ügyeljen szavaira és cselekedeteire, mikor szemben áll velük.
A Fortélyok beemelése, ahogy az alkotás képességét nevezték a tündérek érdekes és izgalmas momentuma volt a történetnek. Különleges volt az is, hogy Isobel egy tehetséges portréfestő, így a művészet ezen eleme kapta a központi elemet. Viszont úgy éreztem, hogy ezt a szálat (sem) fejtette ki annyira pontosan az írónő. Bár valami ügyetlen magyarázatot kapunk a Fortélyokról, hatásukról és arról, hogy ez miért varázsolja el a tündéreket, de nem éreztem kellően megalapozottnak. Hiányzott belőle valami.
Isobel és a tündérherceg, Varjú párosa ígéretesnek tűnt, és tagadhatatlan volt bennük valami báj, de a kapcsolatuk mégis kissé zavarosnak, már-már kapkodónak hatott számomra. Nem volt benne kellő mélység és erő. A vége pedig egy kissé triviálisra sikeredett, valahogy elveszett belőle a kreativitás.
Nem tudom amúgy ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavar, mikor a neveket lefordítják egy könyvben, még akkor is, ha amúgy az adott szónak van konkrét magyar megfelelője. Ez rendkívül szubjektív dolog, de engem valahogy mindig kibillent az olvasásból. A történetben van Bürök, Útifű, Pacsirta, Varjú..Május és Március...valahogy nekem ez nagyon idegennek hatott. Jobban zavart, mintha meghagyták volna angolul. Persze értem én azt, hogy miért szükséges, vagy miért született ez a döntés és nem is rovom fel hibának, csak számomra ez kicsit nehezítette az olvasást.
Az jutott amúgy eszembe, hogy hálás vagyok nagyon a kiadónak, hogy nem ezt a könyvét hozta először a szerzőnek, mert szégyen ide-szégyen oda, ha ezt olvastam volna először, nem biztos, hogy lett volna kedvem elolvasni a többi regényét. Így viszont már tudom, hogy ő sokkal-sokkal többre képes, és a kötet hátulján beharangozott könyvét is biztosan el fogom majd olvasni. A borító szerintem nagyon szép, tökéletesen illik a kötethez.
Összességében ahogy mondtam, nem bántam meg, hogy elolvastam, de sajnos új kedvencet nem avattam. Határozottan nem a legerősebb könyve a szerzőnek, de a hangulata miatt érdemes lehet esélyt adni neki. Őszre például szerintem kifejezetten jó választás. Viszont arra figyeljetek, hogy ne legyenek magas elvárásaitok vele szemben, mert sajnos nem éri el a Könyvek varázslatának szintjét. Olvassátok, szeresssétek!
Értékelés: 5/3,7
Nyereményjáték
Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)KÉRDÉS
Mit kért Isobel fizetségként a portréért?
Állomáslista
10.12.: Csak olvass!
10.14.: Dreamworld
10.17.: Könyv és más
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése