Az ember néha már a borítója miatt beleszeret egy könyvbe, máskor pedig a fülszöveg varázsolja fel. Olykor ezeket a dolgok egyértelműen kézzelfoghatóak, ránézek és meg tudom mondani, hogy mi tetszett meg először az adott könyvben. És persze olyan is van, amikor nem is tudjuk igazán megmagyarázni, hogy miért szeretünk bele elsőre egy kötetbe. Valahogy így voltam én is az Anassa újdonságával. Ránéztem és egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez bizony jó lesz. Ezt biztosan szeretni fogom. Egyszerűen megszólított a könyv. A fülszöveg persze tovább fokozta a várakozásaimat és a lelkesedésemet. Őszintén bíztam benne, hogy a megérzésem nem fog majd csalni és tényleg szeretni fogom ezt a kötet. Szerencsére így is lett. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már most alig várom, hogy sorra kerítsem a folytatást is.
A Wormwood-apátság egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal és a gótikus atmoszférával. Egy regény egy apátságról, sárkányokról és egy családról, akik olyan titkokat rejtegetnek, melyek legalább olyan régre nyúlnak vissza, mint maga az apátság. Egy rendkívül szerethető történet a családról, kötelességről. Arról, hogy mennyire fontos a barátság és az, hogy megosszuk egymással a terheinket. Egy történet, ahol inkább maga a misztikum dominál. Ahol Edithtel együtt mi is sóvárogva várjuk, hogy kifürkésszük az apátság titkát és megismerjük a családunk rejtett titkait.
Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, az első kötetben a fantasy bélyeg leginkább a sárkányok miatt süthető rá a kötetre. Nekem nagyon tetszett a gótikus hangulat, amit áraszt és maga a korszak is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult. A sárkányok jellegzetes szokásait például egy 1608-ban megjelent bestiáriumból kölcsönözte. Ez érdekes és izgalmas fűszert adott a kötetnek. Nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.
A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós. Ahol nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk.
A szereplők rendkívül szimpatikusak, könnyen megszereti őket az olvasó. Edith karaktere azért is igazán izgalmas, mert édesapja ugyan templomi ember, ő mégis detektív regények írásával keresi a kenyerét. Egy igazi szabad szellem, aki nem fél attól, hogy kövesse a szívét. Nagyon megkedveltem Gwendolynt és persze Simont is. Üdítő volt látni, hogy a romantika mennyire nem kapott óriási hangsúlyt ebben a részben, a szerző hagy időt a karaktereinek és az érzelmek alakulásának. Persze már most érezhető, hogy szimpatizálnak egymással, de nekem egyáltalán nem hiányzott, hogy már most egymásba gabalyodjanak. Lesz még idő erre.
A borító nagyon tetszik, tökéletes visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Imádtam elmerülni Christina Baehr regényében. Ugyan érezhető abszolút, hogy ez egy bevezető kötet, de mégsem volt unalmas, vagy éppen kevés. Abszolút olvastatta magát, könnyen és gyorsan lehetett vele haladni. Az E/1 elbeszélés pedig tökéletes állt neki. Olyan érzés volt olvasni, mintha a kandalló mellett ülnék és Edith mesélné el nekem, hogy miként alakult az apátságban az elmúlt néhány nap.
A kötetben több irodalmi utalás is volt, Jane Austen, vagy éppen a Bronte testvérek neve is többször felmerült. Igazából ezekkel is megvett a szerző kilóra.
Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet, az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt. Tutira felkerül majd az összegzőben a nagyon szerettem könyvek kategóriájába. Ha szeretitek a gótikus, cozy hangulatot árasztó történeteket, akkor a Wormwood-apátság tökéletes választás. Egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani, olvassátok, szeressétek!
Állomások
Blogturné Klub
12/17 Csak olvass!
12/18 Utószó
12/19 Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése