Clare Pooley: Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press Kiadónak köszönhetően, egy újabb Clare Pooley kötetet tarthatunk a kezünkben. Az Őszinte szavak című kötet írója, egy újabb szerethető és szívmelengető olvasmánnyal örvendezteti meg a magyar olvasókat. Tartsatok velünk, szegjük meg közösen az ingázás szabályait, ismerjük meg Iona Iversont és az útitársait, ha pedig mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Soha senki nem szólítja meg az utastársát a vonaton - ez a tapasztalt ingázók íratlan szabálya. De vajon mi történne, ha mégiscsak megtennék?

Iona Iverson, a Modern Nő rovatvezetője mindennap öt perccel nyolc után száll fel Hampton Court állomáson a vonatra, hogy munkába menjen. Mindennap ugyanazokat az embereket látja maga körül, akikre – önmaga szórakoztatására – különböző neveket aggat, és történeteket talál ki az életükről. De sosem vált velük egyetlen szót sem. Hiszen az ingázás fontos szabálya: Eszedbe se jusson utazás közben beszélgetést kezdeményezni! Kivéve, ha bolond vagy...

Aztán az egyik reggel a szeme láttára egy elegáns, de szexista üzletember majdnem megfullad egy félrenyelt szőlőszemtől. Csupán az ugyancsak velük utazó, gyanúsan szimpatikus ápoló gyors segítségének köszönhető, hogy a járaton nem történik tragédia. Ez a váratlan esemény aztán történések egész sorát indítja el, ahogy az emberek – akikben látszólag semmi közös nincs az ingázáson kívül – beszédbe elegyednek egymással.

Egy reggel azonban Iona nem száll fel a szokásos járatára. És a következő nap sem… Vajon szövődhetnek valódi barátságok ilyen esetleges körülmények között? És számíthat Iona az új ismerőseire akkor, amikor az élete darabokra hullik?

Clare Pooley neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen 2020-ban már olvastam tőle magyarul egy regényt, mely az Őszinte szavak címet viseli. Akkor a szívembe zártam az írónőt, a kötetre pedig azóta is nagy szeretettel emlékszem vissza. Mivel imádtam a stílusát, így nem is volt kérdéses számomra, hogy a legújabb magyarul megjelenő kötetét is el szeretném olvasni. Ritkán mondok ilyet, de nagy elvárásokkal vágtam bele a történetbe, de szerencsére most sem kellett csalódnom. Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a kötet igazán különleges helyet foglal majd el a szívemben. Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, a Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz  pedig pontosan azt adta, amit vártam. Clare Pooley regénye egy igazán különleges történet egy vonatról és hat teljesen idegen emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott egy félrenyelt szőlőszemnek hála. 

Vannak könyvek, amelyeket az ember választ...máskor úgy érezzük, hogy a történet választ minket. Amikor egy-egy írás nagy hatással van ránk és úgy érezzük, hogy a történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti azt. Amikor annyira együtt élünk és lélegzünk a karakterekkel, hogy tudjuk, talán soha nem felejtjük el őket és az utolsó oldal elolvása után úgy érezzük, hogy bárcsak előröl kezdhetnénk az egészet. A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című kötet pontosan ilyen volt számomra. Egy igazán kedves és léleksimogató történet, mely magára az emberre és az egyes emberi sorsokra koncentrál. 

A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című kötet egy igazán lebilincselő olvasmány a barátságról és arról, hogy milyen hatássak lehetünk mások életére. A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek. Nap mint nap használom én is a tömegközlekedést, ráadásul mivel általában megvan a jól kibróbált útvonalam és a tökéletesen kalkulált idősávom, így mindig ugyanazokkal a járatokkal közlekedem. Így nem ritka, hogy egy idő után ismerős arcok vesznek körül a buszon, vagy éppen a metrón. Néha elgondolkodom azon, hogy milyen érdekes is az élet. Minden nap látjuk egymást, mégsem tudunk semmit a másikról. Persze odáig nem merészkednék, hogy bármelyiket is megszólítsam, de érdekes lenne, ha az én járataimon is utazna egy Ionához hasonló hölgy, aki jelenlétével és stílusával érdekesebbé és izgalmasabbá tenné az útjaimat. A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Mind életkorban, mind pedig problémáikban mások, mégis egy halálközeli élmény megváltoztatja mindegyikük életét. Szép lassan megszegik az egyik legfontosabb szabályt az ingázásban - miszerint senkinek se jusson eszébe ingázás közben beszélgetést kezdeményezni. Majd egy idő után nem csak beszélgetni kezdenek, hanem egymás életére is hatással lesznek, sőt azt sem túlzás állítani, hogy felelősséget is vállalnak egymásért. Igazi barátokká válnak, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítsenek egymásnak. 

Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon én mit tennék, ha engem is megszólítana valaki. Milyen lenne beszélgetést kezdeményezni másokkal, és milyen lenne az, ha végül nem csak beszélgetnénk, hanem egymás fontos szereplőiéve válnánk az életünkben?

A szereplők igazi, életteli karakterek. Nincs olyan, akit ne kedveltem volna meg. Iona egy igazán kedves és szerethető hölgy, aki régen igazi ikonnak számított. Rendezvényről rendezvényre járt, igazi vip vendég volt mindenhol. Mára azonban úgy érzi magát, mint egy öreg bútordarab, aki elvesztette fényét. Mindehova a kutyusával jár, és mindig ugyanoda ül a vonaton. Piers egy dúsgazdag bankárnak tűnik első látásra, de vajon milyen titkokat rejteget? Tényleg olyan beképzelt, mint amilyennek elsőre tűnik? Martha egy fiatal lány, aki egy baklövés miatt célponttá vált az iskolájában. Túl tud lépni a szégyenén és képes lesz arra, hogy ragyogjon a színpadon? Sanjay egy ápoló, aki végtelenül nagy empátiával van megáldva, de ez sokszor csak nehezíti a munkáját. Hogyan tud megbírkózni egy ápoló az érzéseivel, amikor egy-egy betege halálakor ő is meghal egy kicsit belülről? Emmie a reklámszakmában dolgozik, de egyre jobban elbizonytalanodik ömagában a névtelen üzenetek miatt, amelyek szép lassan lerombolják az önbizalmát. David pedig egy idősebb úr, akiről mindig mindenki megfeledkezik. A házassága azonban szemmel láthatóan válságba került. Vajon képes feléleszteni újra a régi lángot? Alapvetően mindegyik szereplő más és más, nem is különbözhetnének jobban egymástól, de egy idő után egyre jobban elmerülnek egymás világában, míg végül elképzelhetetlenné válik, hogy ne váljanak barátokká. Mindegyikük komoly problémákkal küzd, azok megoldása kezdetben szinte lehetetlennek tűnik. De ahogy haladunk előre a történetben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nincs olyan dolog, amit Iona ne tudna megoldani. Mindenki számíthat rá és valahogy a világ is szebb hellyé válik mindenki számára. Amikor azonban egyszercsak nem száll fel a vonatra, és napokra eltűnik, mindannyian aggódni kezdenek. Vajon képesek lesznek megtalálni őt és segíteni neki? Hogyan alakul a csapat sorsa?

Egyszerűen imádtam látni, hogy mennyire szépen összefonódtak az egyes emberi sorsok. Sokszor nem is figyelünk a környezetünkre. Olvasunk, vagy éppen zenét hallgatunk. Sokszor halljuk, hogy nem segítünk egymásnak még akkor sem, ha a másiknak szüksége van rá. És akkor itt van ez a könyv, ami visszaadja az emberiségbe vetett hitét az embernek. Hogy képesek vagyunk arra, hogy figyeljünk egymásra, hogy nem vagyunk annyira önzők, hogy elmenjünk a másik szenvedése mellett. Egy igazi lélekbonbon volt számomra ez a kötet, és nem véletlen, hogy ez volt a február hónapom kedvenc olvasmánya. Egyszerűen imádtam. Volt, hogy mosolyogtam, máskor meg teljesen elkomorultam és bevallom, volt egy pont, amikor talán még pityeregtem is egy kicsit. 

Összességében én csak pozitív dolgokat tudok mondani erről a könyvről. Ez a regény tényleg az egyik legszerethetőbb olvasmány, amivel az idén találkoztam. Nem tudok mást mondani csak azt, hogy szívből ajánlom mindenkinek. Clare Pooley neve felkerült a kedvenceim közé, úgy tűnik az írónő nem tud hibázni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Az ingázás és a vonatozás szerves részét képezi a történetnek, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Rengeteg olyan település van Budapest környékén, ahonnan a tömegközlekedésnek hála viszonylag könnyen be lehet utazni a fővárosba. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik településről van szó. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

03.25.: Csak olvass!

03.27.: Könyv és más

03.29.: Olvasónapló

03.31.: KönyvParfé

Read More

Lynette Noni: A ​gyógyító (A gyógyító 1.)+ Nyereményjáték

 Sziasztok!

A Maxim kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer-sorozat első része, A gyógyító. Tartsatok és játsszatok velünk, hiszen a kiadó felajánlásából egy példányt is nyerhettek a könyvből.

A tizenhét éves Kiva Meridan a hírhedt halálbörtön, a Zalindov rabjaként él, ahol gyógyítóként tevékenykedik. Amikor a Lázadó Királynőt letartóztatják, arra ítélik, hogy kiállja a Végzet Próbáját. Aki győzedelmeskedik, azt ártatlannak nyilvánítják, és szabadon engedik – csakhogy eddig még senki sem élte túl. Így hát a súlyosan beteg Lázadó Királynőnek esélye sincs. Egyik nap Kiva egy kódolt üzenetet kap a családjától: „Ne hagyd meghalni! Jövünk.” Ezért önként jelentkezik, és átveszi a Lázadó Királynő helyét a próbán, hogy mindketten megszabadulhassanak. A börtön már a lázadás küszöbén áll, ráadásul megjelenik egy rejtélyes, új rab, aki a lány szívéért küzd. Kiva úgy érzi, a megpróbáltatásai még csak most kezdődnek.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Lynette Noni írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bevallom, kicsit féltem a nagy hype miatt és óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben. Nem szeretek úgy elkezdeni egy sorozatot, hogy komoly követelményeket állítok fel az adott történettel kapcsolatban, de ennél a regénynél egyszerűen nem tudtam levetkőzni ezeket a dolgokat. Az egészen magas értékelés a Goodreads oldalon (4,27), a sok lelkes értékelés bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. Bár nem vagyok maradéktalanul elégedett, de összességében nekem kifejezetten tetszett a sorozat nyitó kötete. Rengeteg kérdés van még bennem és nem mondom, hogy ez egy tökéletes és hibátlan fantasy sorozat első része, de engem abszolút megfogott és már most tűkön ülve várom a folytatását. Már csak azért is, mert a végét konkrétan büntetni kéne. Szerintem a pokolban külön bérelt helye van azoknak, akik ilyen cliffhangerrel zárják a regényüket. De komolyan. Na jó, nem...tök izgalmas a vége, csak én nehezen viselem a várakozást. Tudjátok, én az az ember vagyok, aki például a sorozatokat is darálja a Netflixen, vagy HBO-n, vagy akárhol. Nem várogatok én heteket a részekre, megvárom aztán bumm, mehet is az egész egyszerre. Emiatt kifejezetten nehezen viselem az évadzárókat, vagy esetünkben az egyes kötetek lezárását. Főleg akkor, ha az írónő kegyetlen és egy olyan csavarral fejezi be, amitől a gyanútlan könyvmoly eldobja az agyát. Még nem tudtam eldönteni, hogy most emiatt utálom, vagy imádom őt. De valószínű, hogy valahol a kettő között félúton. 

A gyógyító egy igazán érdekes, izgalmas és szerethető ifjúsági fantasy kötet, mely abszolút belopta magát a szívembe. Nem mondom, hogy hibátlan, hiszen a kötet első fele talán túlságosan is az építkezésre koncentrál. És bár tény, hogy nem rágja le tövig az ember a körmét izgalmában, mégis a lapokhoz szegezi az olvasóját. Ha nem is tökéletes ez a rész, de atmoszféra megteremtésében azonban elengedhetetlen. A hosszúra nyúlt "bevezetőben" rengeteg dolgot megtudhatunk Zalindovról, a halálbörtöntől, és az egyes karakterek életéről. Persze ezek javarészt féligazságok, mert a későbbiekben rengeteget változik majd a szereplők megítélése, de a kötet ezen része azt hivatott szolgálni, hogy kapcsolatot tudj létesíteni a szereplőkkel és a második felében már lelkesen kövesd végig az útjukat a próbák tengerében. Tény, hogy talán kevesebb időt és papírt is szánhatott volna erre az írónő, de engem ez egyáltalán nem kedvtelenített el. Élvezettel merítkeztem meg ebben az új világban és nagyon lelkesen zártam szívembe az egyes karaktereket. Talán nem a legeredetibb fantasy, amit mostanában olvastam, de engem teljesen megvett magának Lynette Noni sorozatának első kötete. Kellően felcsigázott és ha holnap elkezdhetném a folytatást, már az is késő lenne. Én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan alakul Kiva és a többi karakter sorsa. 

A szereplők talán kissé klisések, mégis nagyon jól működik az egész. Van egy titokzatos zalindovi őrünk, Naari, akinek viselkedése abszolút nem olyan, mint a többieké. Titkos szövetségnek tűnhet, de vajon tényleg meg lehet bízni benne? Tipp, az egyik rab a legcukibb és legkedvesebb szereplő, szóval kicsit félek tőle, hogyan alakul majd az élete a sorozat folyamán, hiszen azért láttunk már olyat a világtörténelem folyamán, hogy mi történik azokkel a kicsi, kedves gyerekekkel, akiket a főhős óvni szeretne. Jaren pedig az a fiú, aki a történet elején új rabként csatlakozik a rabokhoz. Az első pillanattól kezdve érezhető, hogy nem mond el mindent, de az tény, hogy tehetségesen hatol át Kiva páncélján. És igen, ezzel rá is térhetünk Kivára, a főhősünkre, aki 10 éve már, hogy a halálbörtön rabja. Apja halála után ő lett az orvos, rengeteg olyan dolgot átélt és megélt már börtönévei alatt, amelyet a legrosszabb ellenségének sem kívánna az ember. Amir a Lázadó Királynőt bebörtönzik, Kiva egy kódolt üzenetet kap a családjától: „Ne hagyd meghalni! Jövünk.” Ezért önként jelentkezik, és átveszi a Lázadó Királynő helyét a próbán, hogy mindketten megszabadulhassanak. Ez pedig fenekestül felforgatja egész Zalindovot. Vajon képes lesz a fiatal lány arra, hogy túlélje azokat a próbákat, melyeket arra terveztek, hogy megöljék a résztvevőjét? Vajon hogyan alakul a börtön sorsa? És talán, ami még ennél is fontosabb. Képesek lesznek a lázadók végre teret nyerni és visszaszerezni a trónt  a jelenlegi örökösöktől?

Ahogy írtam, a kötet első felével viszonylag lassan halad az ember, mert kevés érdekes és izgalmas dolog történik benne, de ahogy megkezdődnek a próbák, erőteljesen felpörögnek az események is. Rengeteg izgalmas dolog derül ki az egyes szereplőkről, a vége pedig teljesen új alapokra helyezi az egész történetet. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, ahogy láttam elég jó értékeléssel az egész trilógia külföldön, szóval abszolút bizakodó vagyok. Már csak ki kell várnom, hogy érkezzen a folytatás (vagy be kell szereznem angolul, hogy azonnal folytathassam). 

A kötet szerintem egy igazi csoda, imádom az eredeti borítót, szóval örülök, hogy a kiadó nem helyezte új alapokra, hanem megtartotta az eredetit. Az egész könyvet jó érzés kézbe fogni, nagyon szép kiadás, csodás éke lehet minden könyvmoly polcának. 

Összességében én kifejezettem szerettem A gyógyító című kötetet, kellően felkeltette az érdeklődésemet és nagyon lelkesen várom a folytatásokat. Ha szeretitek a hasonló fantasy regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Lynette Noni regényének is. Olvassátok, szeressétek! 

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Híres gyógyítók neveit kevertük össze. A ti dolgotok kitalálni kikre gondoltunk, majd a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV

mswelesmie gáicn

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.20. Szaffi polca

03.23. Csak olvass!

03.26. Kelly és Lupi olvas

Read More

Heather Webber: Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Anna Kate úgy tervezi, hogy csak rövid időre látogat az alabamai kisvárosba, Wicklowba, hogy eltemesse nagymamáját. Ám ahogy elkezd dolgozni a legendás Fekete Rigó kávézóban, nem csupán a helybeliekkel kerül egyre szorosabb kapcsolatba, hanem saját múltjával és családi örökségével is. Ismerjétek meg bloggereinkkel együtt Heather Webber Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című, érzékeny és varázslatos regényét, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban mágikus realizmussal átszőtt, szívmelengető és magával ragadó romantikus történet, helyszíne pedig az Egyesült Államok egy bájos déli kisvárosa.

Wicklow, ez az emberléptékűen kicsi település az alabamai hegyek árnyékában terül el. Ide érkezik Anna Kate, hogy eltemesse szeretett nagymamáját, Zét, a Fekete Rigó kávézó tulajdonosát. Úgy tervezte, hogy csak rövid időt tölt itt, bezárja a kávézót, majd eladja nagyanyja ingatlanát. Ám hiába szánja el magát, hogy nem alakít ki szoros kapcsolatokat a helybeliekkel, és hogy elkerüli az apja családját, Anna Kate-et végül megmagyarázhatatlan módon elbűvöli a különös déli városka, ahonnan anyja sok évvel korábban elmenekült, és a rejtélyes Feketerigó-pite, amelyről az egész város beszél.

Ahogy lassan fény derül a múltra, Anna Kate-nek végül döntést kell hoznia, hogy ez a magányos feketerigó képes lesz-e rendbe szedni törött szárnyát, és megtanulni repülni.

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban is.  Heather Webber regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül bájos és megkapó történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról a túlélésről és az újrakezdésről. A kötet műfaja mágikus realizmus, ami tulajdonképpen egy olyan művészeti irányzat, amely valósághű képet fest a világról, miközben mágikus elemekkel is kiegészíti azt. Nekem elsőre eddig Zafón, A szél árnyéka című műve jutott eszembe a műfajban, amit amúgy a legnagyobb kedvenceim között tartok számon.Mikor megláttam, hogy az Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című kötet is ezzel a címkével fut, azonnal felkeltette az érdeklődésemet és mostanra már elmondhatom, hogy Heather Webber regénye is legkedvesebb történeteim közé került. 

Mindannyian vágyunk a feloldozásra. Egy kedves ismerős/családtag elvesztése, vagy egy meg nem született/sosevolt gyermek ugyanolyan mély sebet ejt rajtunk. Ilyenkor meg kell gyászolnunk a szeretett személyt, el kell engednünk a közös múltat és a jövőt is, amiben reménykedtünk. De vajon mit tennénk, ha üzeneteket kaphatnánk a túlvilágról? A segítségükkel továbblépnénk, hiszen választ kaphatnánk kínzó kérdéseinkre, vagy még jobban ellepne minket a gyász és képtelenek lennénk elengedni az elvesztett személyt? Mire képes a szeretet? Talán a túlvilágról is képes jelt adni nekünk és segíteni, ha arra van szükségünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkre is választ kaphatunk az elolvasás során. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Heather Webber nagyon szépen ír a veszteségről és a gyászról, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy másodpercig sem hat nyomasztónak a regénye. A szereplők egytől-egyig szembesültek már azzal a fojtogató fájdalommal, amit egy szeretett társ/családtag elvesztése okoz, mégsem depresszív, vagy szomorú. Nem magára a gyászra, hanem sokkal inkább a gyógyulásra koncentrál. Az egyes szereplőkön keresztül bemutatja, hogy sokan, sokféleképpen küzdenek meg a gyásszal, és hogy a gyógyulás egyáltalán nem egyszerű folyamat, hiszen annak belülről kell fakadnia. Vannak akik egészen különleges módon próbálnak megküzdeni vele a feketerigók segítségével, mások terápiára járnak, vagy eltemetik magukban a fájdalmukat. Tetszett, hogy az írónő egyik megoldásmódot sem kritizálja, ugyanakkor okosan felhívja a figyelmet arra, hogy miként is lehet megküzdeni a szóban forgó érzésekkel. 

A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Egy igazán kedves amerikai kisváros életébe pillanthatunk be, melyet a feketerigók különös éneke tesz igazán különlegessé. A regénynek tulajdonképpen két főszereplője van, Natalie és Anne Kate, akiknek az élete szép lassan összefonódik. Határozottan állíthatom, hogy nagy fejlődésen mennek keresztül. Egyiküknek sem volt könnyű élete, de együtt talán végül talpra állhatnak és elindulhatnak a "gyógyulás" útján. 

Nagyon megkedveltem a déli kisvárost, mióta tiniként megismertem a Gilmore Girls világát, azóta teljesen rá vagyok kattanva az ilyen típusú településekre. Wicklow abszolút hozta nekem a Stars Hollow-i életérzést és minden egyes másodpercben azt éreztem, hogy bárcsak én is a kávézó asztalánál ülhetnék egy szelet különleges pite társaságában. Heather Webber a kisvárost úgy töltötte meg élettel, hogy szerethetőbbnél szerethetőbb mellékszereplőkkel töltötte meg a lapokat. Talán az elején kicsit nehezen igazodik ki az ember a karaktereken, de ahogy Anne Kate, úgy az olvasó is egyre jobban megkedveli az ottlakókat. Úgy éreztem, hogy minden szereplő pontosan annyi játékidőt kapott, mint amennyit a történet megkívánt. Bár úgy érzem, ha az ember figyelmesen olvassa a regényt, nagy meglepetéseket nem tartogat a regény, mégsem mondható unalmasnak, vagy vontatottnak. Az írónő nagyszerűen súlyozta az eseményeket és anyai gondoskodással viseltetett a legapróbb karakter iránt is. Nem hagyott senkit sem parlagon, mindenki megkapta azt a lezárást, amit megérdemelt. 

Talán egy kicsit több mágikus részlet elfért volna a regényben, de Zé (a nagymama) meséit felidézve csodálatos élmény volt megismerkedni az őrzők történetével. Kevés dolgot szeretnék jobban, mint meghallgatni a feketerigók életét és enni egy szelet pitét (még akkor is, ha esetleg nem kapható mindenmentes változatban :D). De ez persze semmit sem von le a könyv élvezeti értékéből. Egyszerűen imádtam a történet minden egyes sorát és az utolsó oldal elolvasását követően azt kívántam, bárcsak elfelejteném a könyvet, hogy újrakezdhessem azonnal az olvasását. Nem tudom, hogy mi miatt volt a lelkemre ekkora hatással a történet, de abban biztos vagyok, hogy örökre a szívembe zártam. A történetben többször is utalnak a szereplők arra, hogy Wicklow nagyon ért ahhoz, hogy magához láncolja az embereket és azt hiszem, hogy ez nem csak a képzeletbeli szereplőkre igaz, hanem magára az olvasóra is. A szívem egy darabját otthagytam ebben a kedves déli kisvárosban, és azt kívánom bárcsak igaz lehetne a történet. Egy valami azonban biztos, ha feketerigót látok, mindig ez a kedves regény fog az eszembe jutni. Nem mondom, hogy hibátlan, vagy azt, hogy tökéletes. De egyszerűen imádtam. Teljesen megfogott és nem eresztett. Az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek Heather Webber regényét, ha csak egy könyvet választanátok ajánlók alapján, akkor mindenképpen ez legyen az. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. A könyv mellé pedig mindenképpen készítsetek oda egy finom pitét, mert garantáltan megkívánjátok. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres amerikai kávézókat keresünk! Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a kávézó nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

03.17. Könyv és más

03.19. KönyvParfé

03.21. Csak Olvass!

03.23. Olvasónapló

Read More

Francesca Zappia: Eliza ​and Her Monsters – Eliza és a szörnyek + Nyereményáték

Sziasztok!

Mi történik, ha a felkapott webcomic alkotó találkozik azzal, aki a történeteiből fanfictiönöket ír? A valóságban visszahúzódó Eliza és az új fiú, Wallace lassú összebarátkozásáról szóló szívhez szóló történetet az itthon már ismert Francesca Zappia írónő tolmácsolásában élvezhetjük. Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, és játsszatok velünk, hogy megnyerhessétek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

A való világban Eliza Mirk félénk, fura lány, akinek nincsenek barátai. Online viszont ő a rendkívüli népszerűségnek örvendő webcomic, a Szörnyek Tengere alkotója, LadyConstellation álnéven. Eliza el sem tudja képzelni, hogy az offline élet is lehet olyan izgalmas, mint az online, és esze ágában sincs kipróbálni.

Egyik nap az iskolájába új fiú érkezik. Wallace Warland kezdetben nem árulja el, hogy ő a Szörnyek Tengere leghíresebb fanfictionírója, Elizát pedig egyszerű rajongónak hiszi.

Ahogy a fiúnak egyre jobban sikerül lebontania a lány páncélját, Eliza kezdi úgy érezni, hogy a valóságnak is érdemes esélyt adni.

Ám amikor egy véletlen folytán a titka kitudódik, hirtelen darabokra kezd hullani mindaz, amit felépített – a története, a Wallace-hoz fűződő kapcsolata, még az egészsége is.

Merülj el a világában!

Az Eliza és a szörnyek egy igazán remek ifjúsági történet barátságról, művészetről, önkifejezésről és tulajdonképpen magáról a szorongás problémájáról. Az első oldaltól az utolsóig szerettem a történetet és már tűkön ülve várom, hogy további regényeket olvashassak az írónő tollából. Bár Francesca Zappia neve már nem volt ismeretlen számomra, de még bevallom, egy írását sem olvastam. A Csak kitaláltalak? című regénye megbocsáthatatlanul régóta áll a polcomon olvasatlanul, már akkor beleszerettem a fülszövegébe, amikor még nem is tudtam semmit az írónő stílusáról. Most azonban, hogy már olvastam tőle, bátran állíthatom, hogy a világ legnagyobb marhája vagyok és minden erőmmel azon leszek, hogy végre elolvassam azt is, hiszen a személyében azt hiszem, hogy nagy kedvencet avattam. Imádom, amikor valaki okosan nyúl a mentális egészség kérdésköréhez és fontos témákat tár az olvasó elé élvezhető és szerethető formában. Francesca Zappia pedig azt hiszem, hogy tökéletesen vizsgázott ezügyben. Az Eliza és a szörnyek egy igazán kreatív és szerethető történet, mely nagyszerűen ábrázolja a két főszereplő személyén keresztül a szorongást, vagyis a tehetetlenség érzésével összekötött félelemérzetet. 

 Minden ember más és más, vannak akik könnyen és gyorsan tudnak barátkozni, mások (mint ahogy én is) nehezen találják meg a közös hangot kortársaikkal. Képtelenek vagyunk kezdeményezni, hajlamosak vagyunk elbújni a saját kis csigaházunkba és megvárjuk, amíg valaki előcsalogat minket. De mi van akkor, ha senki sem próbálkozik? Kevés rosszabb dolog van a magánynál és annál, ha valaki nem találja a helyét egy közösségben. Kicsit olyan ez, mint a 22-es csapdája. Minél inkább szorong az ember, annál nehezebben tud másokkal kommunikálni és minél nehezebben kommunikál valaki másokkal, annál jobban szorong. Ez egy igazi ördögi kör, amelynek talán soha nem lesz vége. Az ember olykor láthatatlannak érzi magát és azt gondolja, senki nem veszi észre, ha egyszerűen eltűnne. 

Eliza Mirk pontosan így érzi magát. Az offline világban, ahol minden szürke, egyszerűen képtelen megtalálni a közös hangot másokkal. Teljesen elszigetelte magát a családjától és a többi diáktól, hiszen úgy sem érti meg senki őt, ez pedig csak fokozza a szorongását. Tulajdonképpen egy magányos szigetté vált a társadalom nyüzsgő óceánjában. Az online élete azonban teljesen kivirágzott, mióta megalkotta a Szörnyek Tengere című képregénysorozatot. Biztos ti is tapasztáltátok már, hogy online mennyivel könnyebb ismerkedni és beszélgetni. A kíváncsi tekintetk kereszttüzében az ember sokszor elveszíti önbizalmát, de online, ahol az embernek több ideje van végiggondoli, hogy mit írjon, sokkal könnyebb minden. Még a legintrovertáltabb illető is könnyedebben tud online kapcsolódni másokhoz, ezzel pedig Eliza is pontosan így van. LadyConstellation-ként úgy érzi, hogy bármire képes. Egy lenyűgöző univerzumot hozott létre, melyért emberek százerei rajonganak. Egy idő után azonban egyre görcsösebbé válik a munkája, egyre jobban fél attól, hogy csalódást okoz másoknak. Kényszeresen próbálja a maximumot nyújtani, hiszen úgy érzi, hogy neki csak ez van. Egyik oldalról öröm számára az alkotás, hiszen a szívét lelkét beleteszi a munkájába, de azért a racionalitás talaján maradva az olvasó és amúgy a családja is látja, hogy nem jó úton halad, hiszen ezzel a tempóval a kiégést kockáztatja. Amikor egy banális véletlen folytán fény derül mindenre, az egész élete összeomlik. Már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e újra összerakni önmagát, és be tudja-e fejezni a számára is kedves történetet. 

Introvertált és kissé szorongó emberként sokszor magamra ismertem Eliza karakterében. Persze én soha nem határolódtam ennyire a környezetemtől, de teljesen átérzem, hogy milyen, amikor az ember fejében csak úgy kergetik egymást az önmarcangoló gondolatok. Ahogy neki, számomra is óriási félelem, hogy csalódást okozok másoknak és hogy nem vagyok elég jó. Hogy majd egyszer kiderül, hogy nem érek semmit és mindenki elpártol mellőlem. Hogy senki sem venné észre, ha eltűnnék. Rengeteg munkám van abban, hogy egészségesebben álljak a dolgokhoz. 

Eliza a könyv lapjain óriási utat jár be és szép lassan rájön arra, hogy talán az offline tér is rejtegethet csodákat. Megtanulja szép lassan egyensúlyban tartani az offline és az online életét. Megtapasztalja, hogy Elizaként is pontosan olyan fontos, mint LadyConstellation-ként, képes lesz felállni és megélni azt a sikert, amiért úgy megdolgozott. 

Wallace karaktere nagyon érdekes. Komoly és mély sebeket rejteget, a Szörnyek Tengere világa egy tökéletes menekülőút volt számára a fájdalmas pillanatok elől. Ő is szorong, de az ő problémái a múltban keresendők, egy trauma hatására vált félszeggé és halkká. Ő is óriási utat jár be, bár a könyv egy részében azért elég sok szimpátiapontot vesztett az én szememben. De szerencsére felismerte hibáit és végül támogató barátként számíthatott rá Eliza a legnehezebb pillanataiban. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Ahogy haladunk előre a történetben és szemtanúi leszünk a különleges kapcsolat kibontatkozásának és egyre jobban megismerjük a két szereplő életét és problémáit. Olvasás közben akaratlanul is azt érezzük, hogy bárcsak mi is az adott netes közösség tagjai lehetnénk és bárcsak mi is hétről hétre várhatnánk Amity kalandjait. 

A Szörnyek Tengere kikacsintásokat és az egyes illusztrációs elemeket egyszerűen imádtam. Olyan volt ez az egész, mint könyv a könyvben, vagy történet a történetben. Bármikor elolvasnám én is Amity történetét és mivel egy csomó mindent találtam ezzel kapcsolatban a neten én el is tűnik az internet sűrűjében hétvégén. A borító nekem nagy kedvencem, az éldekorálást pedig egyenesen imádom, szóval ha tehetitek akkor így szerezzétek be a kiadó oldaláról. 

Összességében nagyon szerettem ezt a történetet és nagyon remélem, hogy sokatok kedvét meghoztam az olvasáshoz. Nekem az elmúlt időszak egyik kedvenc YA története lett és őszintén bízom benne, számotokra is nagyszerű élményt nyújt majd Francesca Zappia regénye. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. Az élfestett változatot ITT találod. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Történetünk főszereplője híres webcomic készítő, így mi másról szólhatna a játékunk, mint arról, hogy az egyes webcomics panelek alapján ki kelljen találni a webcomic nevét (vagy alkotóját, ha az az ismertebb)? A helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő helyére beírva várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub]

14 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra

17 - Csak olvass!

23 - Veronika's Reader Feeder

21 - Fanni's Library

26 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvenc idézetek

29 - Könyv és más

1 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Serena Valentino: A ​különös nővérek (Gonosztevők 6.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának legújabb kötete, A különös nővérek. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják ezt a sötétséggel, váratlan fordulatokkal és fájdalommal teli történetet, melyből végre kiderül, kik is valójában a sorozat középpontjában álló különös nővérek. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Mindannyian ismerjük a Gonosz Mostoha, a Szörnyeteggé vált Herceg, Ursula, a tenger boszorkánya és Demóna, a Sötét Tündér legendás történetét. Ám kezdetben egyikük sem volt gonosz. A három különös nővérnek – Lucindának, Rubynak és Marthának köszönhetően azonban megváltozott az életük. Hiszen akiket ezekkel az átkozott boszorkányokkal összehozott a sorsuk, azok minden idők leghíresebb és legaljasabb gonosztevőivé váltak az idők során. A különös nővérek szörnyeteggé változtattak minden ártatlan lelket, és amerre jártak, káoszt hagytak maguk után. A sok szenvedés után mindenki az igazságra áhítozik. Ám ha kiderül ezeknek az ördögi perszónáknak a titka, az mindent fenekestül felforgat.

Nagyon vártam már Serena Valentino legújabb magyarul megjelenő kötetét, kicsit úgy érzem, hogy rendesen addiktív ez a sorozat, még úgy is, hogy az ember nem feltétlenül esik szerelembe a történetekkel. Minden alkalommal óriási lelkesedéssel állok neki és ez jelen esetben sem történt máshogy. Sőt az az igazság, hogy talán ezt a részt vártam a legjobban, hiszen ahogy haladunk előre, úgy lettem egyre kíváncsibb a kattant különös nővérek történetére. 

A nővérek az első résztől kezdve fontos szereplői a sorozatnak. Minden gonosztevő életére óriási hatással voltak, bár az esetek nagy részében ez egyáltalán nem valami pozitív kapcsolódási pontot jelent. Ahogy haladunk előre a sorozatban egyre több és több dolgot tudunk meg az életükről. Mivel a hatodik rész az ő nevüket viselte, így nagyon sokat vártam ettől a résztől. Abban bíztam, hogy végre jobban megismerhetem őket, ezáltal egy kicsit tudok majd kapcsolódni a karaktereikhez. A várva várt érzés sajnos elmaradt, a kattant nővérek valahogy nem tudtak közelkerülni a szívemhez. Ennek talán a legfontosabb oka, hogy nagyon kevés plusz információt tudhattunk meg róluk és a történetüket és kurtán furcsán zárta le az írónő. Bár összességében nem váltotta be a regény a hozzá fűzött reményeimet, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. 

A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, de valahogy nem éreztem elég kidolgozottnak. A cselekmény érdekes és izgalmas, a végét pedig egyszerűen büntetni kellene. A cliffhanger fog egyszer engem a sírba tenni, de tényleg. Annyi minden történt ebben a részben, hogy ilyen keretek között egyszerűen nem tudta az írónő megfelelően súlyozni és kidolgozni a történetet. Pedig azért voltak ötletek és óriási fordulatok bőven. 

Már egy ideje tisztában voltam vele, hogy a Gonosztevők sorozat első kötetei a kattant nővérekre koncentrál, emiatt rengeteg helyzetben láthattuk már őket és rengeteg információtmorzsót sikerült összeszedni róluk. Az előző rézben a nővérek az álmok birodalmába kerültek, és bármennyire is szerettek volna, de nem tudtak kitörni onnan. Kirké árgus szemmel figyelte őket és kitűzte célnak maga elé, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy helyrehhoza a szülei bűnét. De vajon képes lesz rá? Milyen árat kell fizetnie azért, ha szeretné őket is megmenteni? Képes Hófehérkével megtalálni a megoldást a problémára?

Ebben a részben több karakter is visszatér, az előző részből megismert Jákobról például nagyon fontos információk derülnek ki és az is, hogy milyen módon kapcsolódik a kattant nőszemélyekhez. Pepecseky asszony már Gothel történetében is a szívem csücskévé vált, így jó volt ismét látni őt. Ráadásul ismét bepillantást nyerhetünk a tündérek világának a működésébe. Érdekes amúgy, hogy az írónő mennyire antipatikussá tette a legtöbb tündért. Pedig ha belegondolunk, a mesékben általában mindig kedves és szerethető karakterek. A Gonosztevők sorozatban azonban nem tökéletesnek vannak ábrázolva, hanem ugyanolyan esendőnek és emberinek, mint bármely másik karakter. 

Nagyon kíváncsian várom a sorozat további részeit, de nem igazán tudom, hogy mit is szeretnék valójában. A kötet lezárása nem tetszett, szóval remélem, hogy a jövőben várhatunk némi információmorzsát a nővérek és Kirké helyzetével kapcsolatban, de mivel tudom, hogy a többi kötet már nem koncentrál a kattant nővérekre, így azért kicsit tartok tőle, hogy nem fejti ki a jövőben sem, hogy mi is történt velük. Ez viszont nagyon idegesítő lenne, hiszen kissé elnagyoltra és kapkodósra sikerült a lezárás, a cliffhangerről pedig ne is beszéljünk. Valahogy úgy érzem, hogy ahhoz képest milyen fontos szerepet töltöttek be a kattant nővérek és Kirké, mégsem kapták meg a megfelelő tiszteletet az alkotújuktól. Ahoz képest, hogy mennyire fel lettem csigázva, valahogy nem éreztem elég erősnek ezt a részt. Bár érdekes és izgalmas dolgok derültek ki a kattant nőszemélyekről, de valahogy kevésnek éreztem. Mintha nem kaptak volna elég játékidőt. Mindenesetre bárm is lesz, tuti el fogom olvasni a következő részeket is, mert nagyon kívácsni vagyok a többi gonosztevő történetére is. 

Küllem szempontjából eddig ez a legjobb és legszebb kiadás. A borító egyszerűen zseniális, az illusztrációk pedig nagyon feldobják a könyvet. A fekete élfestést még mindig imádom, ráadásul ez a kötet mintha még csillogna is egy kicsit. Nagyon szépséges. 

Összességében érdekes és izgalmas olvasmány volt Serena Valentino legújabb kötete is. Ha a sorozat rajongója vagy, akkor semmiképpen se hagyd ki a különös nővérek történetét se, hiszen a hibái  ellenére is szerethető olvasmány. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 3,75

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a korábbi kötetek gonosztevőit. Minden állomáson találtok egy összekevert betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni és az így kapott nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

NÉV

MEDÓNA

a Rafflecopter giveaway

Állomások

03/12 Dreamworld

03/14 Csak olvass!

03/16 Utószó

Read More

Katherine Applegate: Fűzfanni + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Fűzfanni. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják az élőlények iránt rajongó tizenegy éves kislány bájos, ugyanakkor megható történetét, mely által a szerző a környezetvédelem fontosságára kívánja felhívni az olvasók figyelmét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Véletlenfalva lakóit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott kötet egy példányát.

A Föld vénséges vén, és mi nem vagyunk azok: ez minden, amit észben kell tartanunk.

A tizenegy éves Fűzfanni rengeteg élőlény iránt lelkesedik, de kedvencei azok a nehezen szerethető állatok, akiket bűzrikkancs néven ismer a környék. Véletlenfalva lakói szörnyeknek tartják őket, de Fűzfanni biztos abban, hogy ezek az állatok létfontosságú szerepet töltenek be a természetben. Az utóbbi időben azonban a természet megharagudott az emberekre. Véletlenfalvát mindenféle baj sújtja, és a szárnyas macik közül is egyre kevesebben térnek haza, pedig ezek a költöző állatok emberemlékezet óta a kék fűzfák lombkoronájában telelnek csillogó buborékfészkekben. Idén viszont egyetlen szárnyas maci sem tért vissza, és senki sem tudja, miért. Amikor egy ajándék varázslattal lepi meg Fűzfannit és barátját, Konrádot, a lány elhatározza, hogy kiáll az állatokért, és még az eltűnt szárnyas macik rejtélyét is sikerül megoldania.

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyeknek nem csak a története, de a mondanivalója is elvarázsol. A Fűzfanni pedig teljes mértékben megfelel ennek a kívánalmamnak. Egy nagyon kedves és szerethető történet egy kislányról, akinek a kezébe kerül egész Véletlenfalva sorsa. Komoly feladat áll előtte, meg kell találnia a saját hangját és új barátjának segítségével ki kell derítenie mi állhat a szárnyas macik eltűnése mögött. A könyvben Fűzfanninak szembe kell néznie a külvilág kihívásaival, le kell győznie a félelmeit, hogy segíteni tudjon.

Katherine Applegate neve már nem volt ismeretlen számomra, több könyvét olvastam már és imádom a munkásságát. Mikor megláttam, hogy új regénye jelenik meg, azonnal felkerült a radaromra. Tudtam, hogy az írónő mesterien bánik a szavakkal és a neve garancia arra, hogy egy csodálatos regényt olvassak. Az utóbbi időben egyre fontosabb számomra, hogy minden korosztály tudjak nagyszerű olvasmányokat ajánlani. Természetesen a 8-12 évesek csoportja sem lehet kivétel. Ráadásul az utóbbi időben egyre jobban imádom ezeket a könyveket, tökéletes kikapcsolódást nyújtanak számomra. A Fűzfanni pedig kiemelkedik ebben a műfajban, hiszen nem csak szórakoztatja a az adott korosztályt, hanem edukálja is őket. 

A Fűzfanni című gyerekeknek szóló regény egy igazán kedves és szerethető olvasmány. Egy igazi hiánypótló kötet, melynek legfőbb erőssége a környezetvédelemmel kapcsolatos mondanivalója. Az, akinek fontos, hogy megóvja a környezetét biztosan nem újdonság, de vitathatatlan tény, hogy a földünk és tulajdonképpen a teljes élővilágunk óriási veszélyben van. Az emberek néha azt gondolják, hogy nem probléma, ha egy-egy műanyagzacskó a kuka mellett landol, vagy a partról a vízbe esik. Nem tisztelik az állatokat, pusztítják az élőhelyüket. Egyre több és több állatot fenyeget a kihalás veszélye, ez pedig a mi közös felelősségünk. Azt szokták mondani, hogy a földet nem nagyszüleinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Mégsem vagyunk képesek arra, hogy vigyázzunk a természetre és a jó öreg bolygónkra. Sokan csak legyintenek a különböző környezetvédelmi problémákra, nem baj, ha nem használunk vászontáskát és az sem árt senkinek, ha néhanapján egy-egy cigi csikk a földre esik. Nem baj, ha kihal az adott állat, úgysincs semmi haszna. Az ember egy igazán érdekes faj. Képes arra, hogy csodát alkosson, de a pusztítás és a rombolás sem áll tőle messze. Napjainkban rengeteg káros anyaggal szennyezzük környezetünket ez pedig hatással van a bolygónkra. A változáshoz rengeteg egyszerű, átlagember, átlagos cselekedetére lenne szükség. Ha csak néhány ember hordana magánál rendszeresen vászontáskát a bevásárláshoz, vagy zsákokat a zöldség/gyümölcs leméréséhez, már több tonnányi szeméttől óvnánk meg a bolygónkat. Kötelességünk megóvni, hiszen ha nem lesz több fa, nem lesznek tiszta vizeink, mi lesz velünk emberekkel? Ha nem lesz többet élelem, vagy kihalnak a legcukibbnak gondolt állatok, akkor mit teszünk? Katherine Applegate regényében pedig pontosan erre a problémára hívja fel a fiatal könyvmolyok figyelmét. 

A bolygó jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a legkisebbek is értékeljék a természetet és a élővilág sokszínűségét is. Az olyan apróságok, mint a kulacs használata palackos víz helyett, vagy a vászontáska nagyszerű nagyszerű példával szolgálhat a kisebbek számára, akiknek a későbbiekben teljesen természetessé válhat ezáltal a környezet védelme. Katherine Applagate regénye abban segít, hogy a kicsik is találkozhassanak ezekkel az égető problmákkal. Tökéletesen ábrázolja, hogy mi lenne a világunkkal, ha egyes állatok egyszercsak eltűnnének a földünkrő. Bemutatja, hogy minden élőlény fontos, egyik sem létezhet a másik nélkül. Ezáltal pedig olyan tudást sajátíthatnak el, melyek a jövőben segítik őket, hogy olyan felelősségteljes felnőtteké váljanak, akik számára fontos a környezet védelme. A korosztályt amúgy nem érzem kőbe vésettnek, szerintem akár egy 6-7 éves gyerkőc is élvezheti, akár esti meseként, akár első önálló olvasmányként. A történet után rengeteget lehet beszélgetni a a különböző állatokról és a bolygónk állapotáról. 

A mese nagyon szerethető, én imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Az első pillanattól kezdve sejtettem, hogy mi lesz az összefüggés a bűzrikkancsok és a szárnyas macik között, de egy másodpercig sem untam az olvasást. Bevallom, egy hajszállal jobban tetszett az írónő másik két általam ismert regénye (Ivan, az egyetlen és Bob, a legbátrabb), de ez semmit sem von le az élményből. A mondanivalója annyira megvett magának, hogy ha akarnék sem tudnék rosszat mondani róla. Tökéletes olvasmány a fiatalok számára, egy igazi hiánypótló kötet, melyet tiszta szívemből ajánlok mindenki számára. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű olvasmányélményben lesz része minden olyan gyerkőcnek, aki megismeri Fűzfanni, a bűzrikkancsok és a szárnyas macik történetét. 

A két főszereplő Fűzfanni és Konrád, akik közösen nyomoznak egy igazán érdekes ügyben, mely hatással egész Véletlenfalva életére. Nincs könnyű helyzetben a vidék, hiszen rengeteg nehézséggel kell megküzdeniük. A fejlődés jó dolog, de soha nem mehet a környezetünk rovására. Tűzvész tizedeli a falu lakosságát, ráadásul a legfontosabb bevételüket is veszélyezteti a szárnyas macik elmaradása. (A szárnyas macikról nekem egyértelműen a fecskék jutottak eszembe. Akiknek az élete egyre nagyobb veszélyben forog). Fűzfanni és Konrád óriási utat jár be, megtalálják a saját hangjukat és végül képesek lesznek kiállni a jó ügy érdekében. Nagyon kedves karakterek, akik garantáltan belopják magukat az olvasó szívébe. Bár a bűzrikkancsok is kedvesek a szívemnek, de a szárnyas macikért egyszerűen rajongok. Ha lenne egy ilyen plüss, biztos beszereznék egyet magamnak. 

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha egy igazán kedves és szerethető, mégis tanulságos könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom nektek Fűzfanni történetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során az olyan, Fűzfannihoz hasonló fiatal és bátor lányoké lesz a főszerep, akik valamilyen ügy mellett fel merték vállalni a hangjukat, és ki mertek állni a világ elé. Minden állomáson találtok egy névjegykártyát, amin az adott lány fotója és főbb ismertetőjegyei találhatóak, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a nevüket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

03/04 Dreamworld

03/06 Fanni's Library

03/08 Kelly & Lupi olvas

03/10 Csak olvass!

03/12 Könyv és más

Read More

Ali Hazelwood: Eszméletlen ​szerelem + Nyereményjáték

Sziasztok!

A szerelem képlete nemcsak külföldön, de hazánkban is nagy sikert aratott, ezért már mi is nagyon vártuk az Eszméletlen szerelem megjelenését. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ez a kötet is elrabolta-e a szívüket, és ne feledjétek: egy szerencsés játékos megnyerheti a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen a A szerelem képlete című regényét már olvastam tavaly. Mivel kifejezetten kedveltem a kötetet, így nem is volt kérdés számomra, hogy az Eszméletlen szerelem című művét is sorra kerítem. 

Az Eszméletlen szerelem egy rendkívül kedves és szerethető történet, melynek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetük abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő. Bár sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma, de higgyétek el, rendkívül nehéz a tudományos világban érvényesülni nőként. Ahogy az írónő nevezi a Virslikommandó és a Virslirefencia igenis valós problémára utal. Az előbbi azt jelenti, hogy egy megbeszélésre rendkívül kevés nőt hívnak meg és jelentős férfitöbblet jelenik meg az adott területen. Az utóbbi pedig arra utal, hogy sokszor csak akkor fogadják el egy nő meglátásait, vagy ötleteit, ha azt egy férfi kollégája is megerősítette, vagy ha mindenki előtt megdicséri az adott meglátást. Rendkívül szomorú belegondolni abba, hogy sokszor nőként háromszor annyit kell az embernek teljesíteni ahhoz, hogy végre észrevegyék. Persze, természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezzel a helyzettel mindenki találkozik. Simán lehet, hogy a pályája során soha nem találkozott semmilyen ellentéttel és soha nem érezte azt, hogy a szakmaiságát kevésre becsülik. De ha megnézitek a kutatásokat, akkor rengeteg olyan történeteket találhattok, ahol a tudományos élet szereplői beszélnek fókuszcsoportos, vagy éppen mélyinterjúk során, hogy milyen megkülönböztetések érhetik őket. Ilyenkor szokott szóba kerülni a női kvóta kérdésköre. De én felteszem azt a kérdést, hogy vajon ez nem mélyíteni-e a már amúgy is mély szakadékot a tudományos szférában? Nem néznék még kevesebbre a nőknek a munkáját emiatt? No de jól elkalandoztam a témától, térjünk inkább vissza a regényhez. 

A kötet fontos vázát adja Beenek Marie Curie iránt érzett rajongása. Nekem pedig bevallom, bár ez egy romantikus történet, ez a szál tetszett a legjobban. Mindig is lenyűgözött Marie Curie munkássága, de még nem mélyedtem el az élettörténetében. Ali Hazelwood regénye után viszont tuti beszerzek egy kötetet az életéről. Nagyon szerettem az apró kis funfacteket és azt, hogy a nevével milyen menő Twitter fiókot hozott létre Bee. Egy hihetetlenül erős és inspiráló karakter, aki még a halála után is rengeteg tudóst inspirál. Az írónő rengeteg egyenlőtlenségre rámutat a regényében. A másik kötetben kicsit hiányoltam ezeket a részeket, bár ott is megjelent az egyenlőtlenség kérdése, úgy érzem, hogy itt markánsabban jelen van. Ezt pedig egyszerűen imádtam. Persze érzem én azt, hogy van egy kis gond, ha az ember ezekerét a szálakért jobban rajong, mint magáért a romantikáért, de ne szaladjuk ennyire előre. 

Meglehetősen kettős érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. A tudományos világ megjelenítése jobban tetszett, valahogy izgalmasabbnak éreztem a NASA szálat is, mint a másik magyarul megjelent Ali Hazelwood kötetben,  de a két főszereplő esetében már nem vagyok ennyire lelkes. Igazából eléggé hasonlít a két regény egymásra, legalábbis alapjaiban, így nehéz nem A szerelem képletével összehasonlítani. És sajnos Bee és Levi annyira nem lopta be magát a szívembe, mint ahogy vártam. Persze mindkettő karakter fejlődött és végül megkedveltem őket, de valahogy sokkal többször idegesített a viselkedésük, mint az ideális lenne egy könyvben. Ne értsetek félre, nem volt egy rossz történet, de nálam nem alulmaradt A szerelem képletével szemben. Mindenesetre nem bántam meg az elolvasását és biztos vagyok benne, hogy az írónő többi regényét is sorra kerítem majd, mert minden hibája ellenére azért ez is egy szerethető olvasmánynak bizonyult. 

A cselekmény bár rendkívül kiszámítható, de egyáltalán nem untam egy másodpercig sem. A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a cselekmény végkifejletével, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Bee és Levi szerethető párost alkotnak, de hosszú út vezetett odáig, hogy megkedveljem őket. Sokszor hangosan felnevettem a könyvön, bármennyire is idegesített néha Bee faék logikája, azért a stílusát az első másodperctől kezdve imádtam. Egy másodpercig sem tudtam izgulni az olvasás alatt, legyen szó a Twitter beszélgetésről, vagy egy bosszúszomjas karakterről...engem valahogy semmi sem lepett meg. Már az elején biztos voltam a végkimenetelben, így csak arra voltam kíváncsi, hogy ezek milyen súllyal jelennek meg a regényben. Nekem a vége kicsit kapkodósra sikerült, de a lezárást nagyon szerettem.

Levi karakterét sokáig nem tudtam hova tenni. Az első pillanattól kezdve nyitott könyv az olvasó számára és ha Bee olyan ügyes megfigyelő lenne, mint amennyire jó tudós, akkor elég hamar rájöhetett volna a dolgok alfájára és omegájára, de hé...akkor hol lett volna a konfliktus, értem én. Mindenesetre Levi karakterét kezdetben jobban kedveltem. Tisztában voltam az érzéseivel és el tudtam fogadni, hogy egy igazi kommunikációs analfabéta, aki képtelen normális kapcsolatot létesíteni egy olyan emberrel, aki tetszik neki. Levi egy igazán türelmes és módszeres karakter, aki nehezen nyílik meg másoknak. Leginkább a munkába temetkezik és igyekszik nem tudomást venni arról, hogy a lány, aki tetszik neki a közelében van. De szerencsére rengeteget fejlődik és felismeri a gyengeségeit. Ezzel szemben Bee egy sokkal lazább személyiség, aki azonban rengeteg sebet rejteget. Talán ezért olyan tehetséges a jelek értelmezésében. Nem igazán ismerek még egy olyan kerektert, aki ennyire tévesen értelmezi a történéseket körülötte. Ez kezdetben rendkívül bosszantott, de aztán arra gondoltam, hogy talán ez egy védekezési mechanizmus is nála. Fél attól, hogy közel kerüljön bárkihez is, ezért minden jelet totálisan félremagyaráz még magának is. A kérdés csak az, hogy vajon meddig mehet ez. És vajon Levi és Bee kapcsolata hogyan alakul?

Mindig öröm látni, amikor egy író nem felejtkezik meg a mellékszereplőkről sem. Bár azt nem mondom, hogy minden karakter tökéletesen ki lett bontva, de érezhetően nagy gonddal alkotta meg mindegyiküket. Rocíó és Kaylee kapcsolatáráól például tök szívesen olvasnék egy önálló regényt.

Összességében kellemes kikapcsolódásnak bizonyult Ali Hazelwood regénye és egyáltalán nem bántam meg az elolvasását. Ha szeretitek a hasonló történeteket, ne hagyjátok ki az Eszméletlen szerelmet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

A történet során nagy szerepet kap a híres tudós Marie Curie is, így mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy ti mennyire ismeritek az életét. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a helyes választ a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Melyik államnak ajánlotta fel a tudományos munkáiért kapott kitüntetéseket a háború során?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

02. 25. Fanni’s Library

02. 27. Könyvvilág

03. 01. Kelly és Lupi olvas

03. 03. Deszy könyvajánlója

03. 05. Angelika blogja

03. 07. Csak olvass!

03. 09. Insane Life

03. 11. Dreamworld

03. 13. Hagyjatok! Olvasok!

03. 15. KönyvParfé

03. 17. Sorok között

Read More