A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberi sorsok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberi sorsok. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 4., vasárnap

Bauer Barbara: Vörös ​posztó + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Jaffa Kiadó jóvoltából múlt év végén megjelent Bauer Barbara legújabb regénye, a Vörös posztó. Ezúttal három bloggerünk követi végig négy generáció titkokkal teli életét. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.

Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.

Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.
Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?
Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek középpontjában különböző emberi sorsok állnak, így Bauer Barbara Vörös posztó című regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi időben több olyan kötet is a kezembe került, melyben megjelent a transzgenerációs elmélet, vagyis az úgynevezett örökölt sors. Az elmélet szerint minden generáció meghatározza az utána jövő generációk sorsát, éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjük felmenőink történetét annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat. Tehát, ha meg akarjuk érteni a belső folyamatainkat, hogy mi az, ami bennünk zajlik, ahhoz nem elég csak a saját életutunkat megvizsgálni, meg kell nézni, hogy a szüleink, nagyszüleink, vagy akár a dédszüleink milyen veszteségeket éltek át, vagy éppen azt, hogy milyen küzdelmeik voltak. A felmenőink élményei, fájdalmai, de megoldókulcsai is hatással vannak arra, hogy mi hogyan éljük az életünket, hogyan viszonyulunk egy-egy nehéz élethelyzethez, de arra is, hogy milyen kapcsolati rendszert alakítunk ki magunk körül. 

Történetünk főszereplője Kőrösi Laura, egy ötvenéves hölgy, akinek az élete tökéletesnek tűnhet első ránézésre. Jó a kapcsolata ápol az édesanyjával, van egy remek férje és 3 fia. Azt azonban a külső szemlélő nem látja, hogy milyen nehézségekkel kell neki megküzdenie. Hogy az elsőre jónak tűnő kapcsolat, inkább toxikus és abból fakad, hogy egy anya képtelen leválni a gyermekéről. Hogy egy nő, önmagát háttérbe szorítja és az egész életét annak szenteli, hogy a családját boldoggá tegye. Egy nap gyökeresen megváltozik az élete. Egy nem várt hírt kap. Még aznap találkozik Ádámmal egy galéria vezetőjével, aki dédnagymamájának a képeiből szervez kiállítást, és a nőnek gyökeresen megváltozik az élete. 

A regény középpontjában négy generációnak a női tagjai állnak és a közöttük lévő dinamikát ismerhetjük meg a főszereplőnk, Laura által. Bevallom nektek, a regénnyel kapcsolatban rendkívül felemás érzéseim vannak. A képek leírását és ezáltal a visszaemlékezéseket nagyon szerettem. Bauer Barbara nagyon szépen írt, rendkívül élvezetes volt ezeket olvasni. A nyelvezete itt rendkívül lírai, tökéletesen illeszkedett, szinte láttam magam előtt a képeket, a színeket és megjelent előttem a múlt is. Ahogy haladunk előre festményről festményre kirajzolódik előttük a négy nő életútja  Laurával együtt megismerjük a családjának igazi történetét és szép lassan megértjük a családjának női tagjai közötti dinamikát, hogy miként válhatott ennyire furcsává, tartózkodóvá és toxikussá a családtagok viszonya.
Ahhoz, hogy meggyógyuljon Laura lelke és a teste, fel kell ismernie, hogy mi tartotta eddig őt vissza és meg kell tanulnia élni. Meg kell tanulnia, hogy nem önzőség az, ha kimondja, hogy mire vágyik valójában és nem szabad minden egyes alkalommal önmagát háttérbe szorítania. Megérti, hogy igenis lehetnek igényei és anyának/feleségnek lenni nem azt jelenti, hogy megszűnünk nőnek létezni. Ahogy látjátok, a történet 

A jelent viszont borzasztóan nehezen tudtam olvasni, sokáig nem tudtam megfogalmazni magamnak, hogy mi lehetett a bajom, de talán egyszerűen nem tudtam rezonálni Laurával. Annyi minden zavart benne, hogy azt leírni is nehezen tudom. És persze látom és érzem, hogy a hibái teszik őt emberré, de én sokszor csak forgattam a szemem olvasás közben. Ezeknél a részeknél a nyelvezet sem tetszett annyira, a mondanivaló sokszor szájbarágósra sikerült. A tanulság ugyan rendkívül fontos, de mindig sokkal értékesebb számomra, ha nekem kell kiáznom azt, ha nem kínálják számomra tálcán, hanem egyszerűen én ismerem fel azokat. Ádám szájából azonban rendkívül pontosan, többször és többféleképpen meghallgathatjuk a főbb tanulságokat, így igazából nem is kell sokat gondolkodnia az olvasónak. De talán nem is feltétlen az a célja a könyvnek, hogy magát a tanulságot kihámozza, hanem sokkal inkább azt, hogy a tanulságot magáévá tévén tegye mérlegre a saját életét és Laurához hasonlóan merjen élni. És talán amiatt történhet meg az, hogy úgy érzem, hogy nem nekem való ez a regény. Éreztem már azt olvasás közben, hogy valamihez túl idős vagyok, most ennek pontosan az ellenkezője történt. Egyszerűen túl fiatal voltam ehhez a történethez. És bár a generációk sorsa egyszerűen elvarázsolt, mégsem lett számomra egy kimagasló olvasmányélmény. Emellett valahogy Ádám és Laura "kapcsolata" is feldolgozhatatlan volt. Persze, léteznek lelki társak és van úgy, hogy egy idegennek könnyebben megnyílik az ember, de számomra kicsit szürreális volt ez. Sors ide, vagy végzet oda, valahogy túlságosan hirtelen volt nekem ez. Biztos azért van, mert nem tartok itt az életemben és bár Ádám és Laura sorsának egy részében én is osztozom, de valahogy még azzal sem tudott bevonzani a regény, sőt....ez volt az, ahol majdnem elvesztett. 

Laurának persze nincs könnyű dolga, hiszen három generációnyi béklyót kell levetnie magáról, felmenői életét megismervén azonban elkezdhet építkezni és továbblépni. Most hogy írom a bejegyzésem, nekem az is eszembe jutott, hogy talán az sem véletlen, hogy Laurának fiai vannak. Talán már ez is előre jelzi azt, hogy ő lesz az, aki végre tényleg képes lesz kilépni a fényre, akire nem vetül majd édesanyja árnyéka. Aki képes lesz élni és képes lesz arra, hogy megbirkózzon a múlttal. 

Összességében nagyon érdekes olvasmánynak bizonyult a Vörös posztó. Ahogy írtam, rendkívül felemás lett vele a kapcsolatom. A múltat és a festmények elbeszéléseit nagyon szerettem, de a jelen nem volt rám nagy hatással. A mondanivalója rendkívül fontos, de számomra sokat veszített az értékéből a szájbarágóssága miatt. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, vagy egyszerűen úgy érzitek, hogy szükségetek van egy kis bíztatásra ahhoz, hogy vállalni merjétek magatokat és éljetek, akkor nagyszerű olvasmányélményben lehet részetek. Olvassátok, szeressétek!


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték


A játék során az lesz a feladatotok, hogy a blogjainkra kitett idézetek alapján kitaláljátok, Bauer Barbara mely korábbi könyvéből valók. Írjátok be a könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


IDÉZET
Neki megadatott, hogy megöregedhetett. Kapott hozzá időt.”


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

02. 02. Szembetűnő
02. 04. Csak olvass!

2024. január 14., vasárnap

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod ​maga a sötétség + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A szerző generációk életét és életüknek alakulását tárja az olvasó elé.
Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ebben a különleges történetben, ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

„Talán az a legjobb leírása a szerelemnek, hogy valaki a boldogságtól vagy a kétségbeeséstől képtelen levenni a szemét egy másik emberről?”

Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A Hiányod maga a sötétség generációk életét tárja elénk Izland északnyugati fjordjaitól Dél-Európáig, a tizenkilencedik század közepétől 2020-ig. Életeket, melyek bár jelentéktelenek, mint a kerítésoszlopok, mégis összetartják a világot: egy postára adott kisfiú, egy szerelembe esett pap, egy Kierkegaard-tudós halász és egy menthetetlenül szomorú rocksztár – csak néhány szereplő a nagyívű családregényből. Emberek, akiket gyengeségeik és szenvedélyeik éppannyira uralnak, mint a boldogság utáni vágyuk. Történeteik úton-útfélen keresztezik egymást, míg össze nem áll egy kivételes, ragyogóan intenzív mozaik, melyben hőseink nem álmodoznak, hanem ők maguk válnak az álommá.

Jón Kalman Stefánsson neve nem volt már ismeretlen számomra, ezer éve szemeztem az író regényeivel. Izland a bakancslistám élén áll, de mostanában sajnos biztosan nem tudok elutazni oda. Így jobb híján arra gondoltam, hogy a szerző regényei segítségével képzeletben utazom a fjordokra. Sok jót hallottam már Jón Kalman Stefánssonról, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Az első oldalak után azonban megtorpantam, hamar rájöttem, hogy ez a kötet nem az a fajta, amin gyorsan végigrohan az ember. Csak lassan lehet olvasni, a mondatokat ízlelgetni kell. Őszintén bevallom, nagyon nehezen haladtam az olvasással, a könyvet lenyűgözőnek és csodálatosnak tartom, de úgy érzem, hogy valahogy nem az én történetem volt. 

A Hiányod maga a sötétség egy nagyon mély és szép regény szerelemről, vágyról, megbocsátásról és újrakezdésről. Arról, hogy vajon miként alakul több generációnyi ember élete. A névtelen elbeszélő egy amnéziában szenvedő karakter, ami rendkívül érdekessé teszi így az elbeszélés menetét. A történetek nem kronológiai sorrendben követik egymást. Az idővonal nem lineáris, az elbeszélő a saját kedve alapján alakítja azt. A cselekmény mozaikszerű, nekem végig az volt az érzésem, hogy a szerző olyan, mint egy szorgos kis pók, aki pókhálószerűen alakítja a történéseket. Kezdetben az ember még nem érti, hogy az egyes részek milyen módon függenek össze egymással, de egy idő után látszik, hogy minden összefügg mindennel. Helyükre kerülnek a kirakós darabkái és megértjük minden egyes elbeszélés, mozzanat fontosságát. 

Nincsenek benne fontos, vagy kevésbé fontos karakterek, mert mindennek és mindenkinek szerepe van abban, hogy kialakuljon az egész. A több évszázadnyi történés rendesen megdolgoztatja az olvasó agyát. Rendkívül komoly és fontos kérdésekre keresi a választ. Vajon gyávaság-e, ha az ember beletörődik a sorsába, vagy igazából ez a felelősségteljes gondolkodás egy ilyen szituációban. Ha esetleg tévedünk, bevallhatjuk-e a tévedésünket, ha pedig hibázunk akkor remélhetünk-e megbocsátást. 

Az olvasást és a megértést nagyban segíti a szereplőlista, ahol néhány sorban olvashatunk az adott karakterről és arról, hogy kivel van családi kapcsolatban. Számomra ez életmentő volt, mikor megjelent egy adott karakter és olvastam róla néhány oldalt, mindig hátralapoztam és meglestem, hogy miként kötődik a történethez. Így sokkal érthetőbbé vált számomra az idővonal. Érdekes plusz még a Halál zenelistája, mely szintén értelmet nyer az olvasás közben. 

Érdekes élmény volt a könyv olvasása, de azt hiszem, hogy csak akkor és csak úgy érdemes olvasni a szerzőtől, ha az ember kellően el tud mélyedni. Egyszerűen bűn végigszaladni a lapokon, sokkal többet ad, ha lassan, rétegről rétegre haladunk és úgy tesszük magunkévá az élményt. Nem tudom, hogy fogok-e még olvasni a szerzőtől, mert az én ízlésvilágomhoz képest talán egy kicsit túlságosan is fennkölt a stílusa, de abszolút nem zárkózom el semmitől. 

Nem tudom, hogy láttátok-e, de az ősszel megrendezésre kerülő 29. Nemzetközi Könyvfesztiválon ő lesz a díszvendég. Biztosan óriási sor fog majd kígyózni előtte, de én már alig várom, hogy dedikáltathassam ezt a kötetet. 

Összességében csak ajánlani tudom a Hiányod maga a sötétség című regényt, de csak akkor, ha az ember kellően el tud mélyedni, vagy már ismeri és szereti a szerző stílusát. Első találkozásnak nem egyszerű eset, de ha az ember megdolgozik érte, akkor varázslatos élményben lehet része. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Mivel a szerző izlandi, így a mostani játékunk az ő országához kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést Izlandról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes válaszokat. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


KÉRDÉS
Kik voltak Izland első lakói?


a Rafflecopter giveaway

Állomások

01.14.: Csak olvass!
01.16.: Könyv és más
01.18.: Szembetűnő

2023. július 3., hétfő

Cécile Pivot: A ​kis francia könyvesbolt + Nyereményjáték


Sziasztok!

Írunk-e még leveleket? Cécile Pivot könyvében ennek és a levélírás erejének járhatunk utána, hiszen a történet főszereplője, Esther épp egy ilyen tanfolyamot indít el egy kis franciaországi könyvesboltban. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s derítsük ki együtt, mi lapulhat a levelekben, s hogyan formálják ezek a kötet karaktereinek életét. A turné végén megnyerheted a könyv egy példányát a General Press Kiadó jóvoltából.

Egy történet szerelemről, reményről, rejtélyről és összetartozásról
Az apja emlékére Esther levélíró műhelyt indít egy franciaországi könyvesboltban, hogy másoknak is megmutassa a szavak erejét. Igencsak meglepődik, amikor tucatjával érkeznek a jelentkezések a tanfolyamra, és hamarosan egy idős hölgy, egy kiábrándult üzletember, egy egymástól elhidegült házaspár és egy szomorú kamasz fiú leveleinek a társaságában találja magát. Ahogy Esther diákjai felfedezik a sorok között megbúvó reményt, álmokat és félelmeket, Esther is egy új, váratlan kalandokkal teli világba kerül.





Lám lám, milyen ereje is van az írott szónak. Ezzel a gondolattal csuktam be a könyvet olvasás után. Érdekes élmény volt olvasni Cécile Pivot regényét, még akkor is, ha teljesen másmilyen volt végül, mint amire számítottam. 

Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, A kis francia könyvesbolt  pedig pontosan azt adta, amit vártam. Cécile Pivot regénye egy igazán különleges történet egy tanfolyamról és hat emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott a levélírásnak hála. 

A kis francia könyvesbolt című kötet egy igazán kedves és szerethető történet a fájdalomról, a gyászról és az újrakezdésről arról, hogy micsoda ereje lehet a kommunikácónak. Mindannyian éreztük már azt, hogy olykor nehezen nyílunk meg mások előtt. Hogy képtelenek vagyunk face to face beszélni a problémáinkról. Így írásban sokkal könnyebben kommunikálunk. Van időnk átgondolni a választ és közben tudjuk saját gondolatainkat is rendezni. Ez a könyv egy igazán szerethető olvasmány a barátságról, az újrakezdésről és arról, hogy milyen hatássak lehetünk mások életére. A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek.

A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Mind életkorban, mind pedig problémáikban mások, mégis a tanfolyam megváltoztatja mindegyikük életét. Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon csatlakoznék egy ilyen tanfolyamhoz? Képes lennék írni a legnagyobb fájdalmaimról és traumáimról? Vajon milyen mértékben változtatná meg ez az élmény az életemet?

Érdekes volt látni az egyes emberi sorsokat, ebben a történetben sokféle történet megjelenik. Olvashatunk egy gyászoló kamaszról, aki nem találja a helyét a megváltozott élethelyzetükben. Egy házaspárról, ahol a felesége súlyos szülés utáni depresszióban szenved, emiatt pedig veszélybe kerül a kapcsolata a férjével. Egy kiégett üzletemberről, aki egész életében a pénzt hajkurászta és bár mérhetetlenül gazdag, mégsem boldog. Egy magányos idős hölgyről, aki a természet és állatvédelem nagy támogatója és természetesen arról, aki az egész tanfolyamot kitalálta. 
A levelek nagyon tetszettek, bár mivel többségük kettő személlyel levelezett, így kissé repetetívnek hatottak. Mindenesetre engem teljesen magával ragadott mindegyik írás. Legyen szó öngyilkosság feldolgozásról, kiégésről, szülés utáni depresszióról, vagy magányról. Mindegyik olyan téma, melyet olykor társadalmi tabu övez, pedig rengeteg ember életét érinthetik. Fontos lenne, hogy mindegyik téma társadalmi párbeszéd alapját képezze. 

Engem leginkább a házaspár (Juliette és Nicolas), és a fiatal fiú (Samuel) élettörténete ragadott magával. Juliette egy súlyos feldolgozatlan trauma miatt nehezen tudott kötődni a kislányához, ez pedig rányomta a bélyegét a házasságára is. Férje nem tudott mit kezdeni a nő állapotával, ez pedig tovább mélyítette kettejük között a szakadékot. A levelezés nagyszerű hatással volt kapcsolatukra, végre el tudták mondani egymásnak legbensőbb érzéseiket, hiszen az írott forma sokszor hatékonyabb tud lenni. 
Samuel és családja nagy veszeségen van túl, a fiú pedig nem találja a helyét. Rengeteg fájdalom és önvád van benne, magányosan próbál túljutni a veszteségen. Sajnos a családjuk nem kommunikál sokat egymással. A levelek hatására azonban kinyílik és végül elindulnak közösen a gyógyulás útján. 
Hozzá köthető még az a felismerés is, hogy a Japánban megtalálható telefonfülke, melyben a zarándokok elhunyt szeretetteivel beszélhetnek korántsam ismeretlen számomra. Van egy könyv a polcomon, mely pontosan erről szól. Azt hiszem, hogy jelet kaptam, most már tényleg el kell olvasnom azt a regényt is. 

A könyv egy része levelekből áll, ezeket kevés prózai szöveg köt össze. Engem ezek az átkötő szövegek inkább zavartak, mint lelkesítettek. Jobb lett volna szerintem, ha a történet egy az egyben levélregényként íródik. Valahogy jobban passzolt nekem ez a forma a cselekményhez. Bár vitathatatanul ezek a prózai részek is fontos részét képezik a történetnek, de valahogy engem nem varázsoltak el, kicsit olyan volt, mintha a levegőben lógtak volna. A kötetnek jót tett volna néhány plusz oldal, akár emaielek vagy sms-ek formájában, kicsit olyan kurtán furcsán ért véget. Igaz mindenki megkapta a lezárást és ezáltal a feloldozást is, de valahogy nekem még így is nagy hiányérzetem maradt.

A levelezés egyértelmű célja az volt, hogy a szereplők íráskészsége javuljon a tanfolyam keretében valahogy mégis inkább terápiás célt töltött be. Mindannyiuk életében egy űrt töltött be ez az új foglalatosság és óriási hatással volt rájuk. Az íráskészséghez kötődő feladatok érdekesek voltak, de talán az még érdekesebb volt, hogy mennyire gyorsan mély beszélgetésekbe bonyolódtak egymással a karakterek. Olykor egy ismeretlennek könnyebb kiönteni a szívünket, az írott forma pedig tovább egyszerűsíti ezt a képletet. Így tényleg ez a tanfolyam olyan volt, mint egy remek terápia. 
Bár alapvetően úgy indult ez az egész tanfolyam, hogy Esther különféle megjegyzésekkel ellátja majd a leveleket ezáltal az írói készségük is fejlődik a szereplőknek, ezek a megjegyzések csak nagyon kis mértékben jelentek meg. Az elején nagyon örültem, hogy majd biztos találok én is néhány tuti tippet az íráshoz, de csalódnom kellett. Sajnálom, hiszen érdekes és izgalmas lett volna ezeket is megismerni. 

Ahogy látjátok, tulajdonképpen nincsenek nagy gondjaim történettel,  mert engem így is levett a kötet a lábamról, a kiaknázatlan lehetőségektől és hiányérzettől sajnos azonban nem lett számomra  5 csillagos olvasmányélmény. Mindezek ellenére nagyon szerettem olvasni, mindegyik karaktert nagyon megkedveltem és egy cseppet sem bántam meg, hogy sorra kerítettem. 
A végére azt hiszem, hogy meg is válaszoltam a hipotetikus kérdésemet, és nagyon szívesen leveleznék valakivel. Olyan jó lenne leveleket küldeni és várni. Bárcsak lenne erre lehetőségem. 

Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor ajánlom jó szívvel A kis francia könyvesboltot. A hiányosságai ellenére egy igazán szerethető olvasmány, szóval ha titeket is érdekelnek a különböző emberi sorsok, akkor adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 


Nyereményjáték

Egy kis francia könyvesbolt kínálatának eredünk nyomába mostani játékunkban. Minden állomáson találtok egy-egy rövid életrajzi adatot valamely francia szerzőről. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik íróról vagy költőről van szó - és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ÉLETRAJZI ADAT

1799-ben született regényíró, akit a francia realista regény egyik megteremtőjének is tartunk. Legismertebb művei közé tartozik a Goriot apó, az Elveszett illúziók vagy épp az Eugénie Grandet.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.03. Csak olvass!
07.06. Szembetűnő
07.09. Betonka szerint a világ…

2023. március 25., szombat

Clare Pooley: Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press Kiadónak köszönhetően, egy újabb Clare Pooley kötetet tarthatunk a kezünkben. Az Őszinte szavak című kötet írója, egy újabb szerethető és szívmelengető olvasmánnyal örvendezteti meg a magyar olvasókat. Tartsatok velünk, szegjük meg közösen az ingázás szabályait, ismerjük meg Iona Iversont és az útitársait, ha pedig mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Soha senki nem szólítja meg az utastársát a vonaton - ez a tapasztalt ingázók íratlan szabálya. De vajon mi történne, ha mégiscsak megtennék?

Iona Iverson, a Modern Nő rovatvezetője mindennap öt perccel nyolc után száll fel Hampton Court állomáson a vonatra, hogy munkába menjen. Mindennap ugyanazokat az embereket látja maga körül, akikre – önmaga szórakoztatására – különböző neveket aggat, és történeteket talál ki az életükről. De sosem vált velük egyetlen szót sem. Hiszen az ingázás fontos szabálya: Eszedbe se jusson utazás közben beszélgetést kezdeményezni! Kivéve, ha bolond vagy...

Aztán az egyik reggel a szeme láttára egy elegáns, de szexista üzletember majdnem megfullad egy félrenyelt szőlőszemtől. Csupán az ugyancsak velük utazó, gyanúsan szimpatikus ápoló gyors segítségének köszönhető, hogy a járaton nem történik tragédia. Ez a váratlan esemény aztán történések egész sorát indítja el, ahogy az emberek – akikben látszólag semmi közös nincs az ingázáson kívül – beszédbe elegyednek egymással.

Egy reggel azonban Iona nem száll fel a szokásos járatára. És a következő nap sem… Vajon szövődhetnek valódi barátságok ilyen esetleges körülmények között? És számíthat Iona az új ismerőseire akkor, amikor az élete darabokra hullik?

Clare Pooley neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen 2020-ban már olvastam tőle magyarul egy regényt, mely az Őszinte szavak címet viseli. Akkor a szívembe zártam az írónőt, a kötetre pedig azóta is nagy szeretettel emlékszem vissza. Mivel imádtam a stílusát, így nem is volt kérdéses számomra, hogy a legújabb magyarul megjelenő kötetét is el szeretném olvasni. Ritkán mondok ilyet, de nagy elvárásokkal vágtam bele a történetbe, de szerencsére most sem kellett csalódnom. Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a kötet igazán különleges helyet foglal majd el a szívemben. Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, a Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz  pedig pontosan azt adta, amit vártam. Clare Pooley regénye egy igazán különleges történet egy vonatról és hat teljesen idegen emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott egy félrenyelt szőlőszemnek hála. 

Vannak könyvek, amelyeket az ember választ...máskor úgy érezzük, hogy a történet választ minket. Amikor egy-egy írás nagy hatással van ránk és úgy érezzük, hogy a történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti azt. Amikor annyira együtt élünk és lélegzünk a karakterekkel, hogy tudjuk, talán soha nem felejtjük el őket és az utolsó oldal elolvása után úgy érezzük, hogy bárcsak előröl kezdhetnénk az egészet. A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című kötet pontosan ilyen volt számomra. Egy igazán kedves és léleksimogató történet, mely magára az emberre és az egyes emberi sorsokra koncentrál. 

A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című kötet egy igazán lebilincselő olvasmány a barátságról és arról, hogy milyen hatássak lehetünk mások életére. A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek. Nap mint nap használom én is a tömegközlekedést, ráadásul mivel általában megvan a jól kibróbált útvonalam és a tökéletesen kalkulált idősávom, így mindig ugyanazokkal a járatokkal közlekedem. Így nem ritka, hogy egy idő után ismerős arcok vesznek körül a buszon, vagy éppen a metrón. Néha elgondolkodom azon, hogy milyen érdekes is az élet. Minden nap látjuk egymást, mégsem tudunk semmit a másikról. Persze odáig nem merészkednék, hogy bármelyiket is megszólítsam, de érdekes lenne, ha az én járataimon is utazna egy Ionához hasonló hölgy, aki jelenlétével és stílusával érdekesebbé és izgalmasabbá tenné az útjaimat. A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Mind életkorban, mind pedig problémáikban mások, mégis egy halálközeli élmény megváltoztatja mindegyikük életét. Szép lassan megszegik az egyik legfontosabb szabályt az ingázásban - miszerint senkinek se jusson eszébe ingázás közben beszélgetést kezdeményezni. Majd egy idő után nem csak beszélgetni kezdenek, hanem egymás életére is hatással lesznek, sőt azt sem túlzás állítani, hogy felelősséget is vállalnak egymásért. Igazi barátokká válnak, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítsenek egymásnak. 
Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon én mit tennék, ha engem is megszólítana valaki. Milyen lenne beszélgetést kezdeményezni másokkal, és milyen lenne az, ha végül nem csak beszélgetnénk, hanem egymás fontos szereplőiéve válnánk az életünkben?

A szereplők igazi, életteli karakterek. Nincs olyan, akit ne kedveltem volna meg. Iona egy igazán kedves és szerethető hölgy, aki régen igazi ikonnak számított. Rendezvényről rendezvényre járt, igazi vip vendég volt mindenhol. Mára azonban úgy érzi magát, mint egy öreg bútordarab, aki elvesztette fényét. Mindehova a kutyusával jár, és mindig ugyanoda ül a vonaton. Piers egy dúsgazdag bankárnak tűnik első látásra, de vajon milyen titkokat rejteget? Tényleg olyan beképzelt, mint amilyennek elsőre tűnik? Martha egy fiatal lány, aki egy baklövés miatt célponttá vált az iskolájában. Túl tud lépni a szégyenén és képes lesz arra, hogy ragyogjon a színpadon? Sanjay egy ápoló, aki végtelenül nagy empátiával van megáldva, de ez sokszor csak nehezíti a munkáját. Hogyan tud megbírkózni egy ápoló az érzéseivel, amikor egy-egy betege halálakor ő is meghal egy kicsit belülről? Emmie a reklámszakmában dolgozik, de egyre jobban elbizonytalanodik ömagában a névtelen üzenetek miatt, amelyek szép lassan lerombolják az önbizalmát. David pedig egy idősebb úr, akiről mindig mindenki megfeledkezik. A házassága azonban szemmel láthatóan válságba került. Vajon képes feléleszteni újra a régi lángot? Alapvetően mindegyik szereplő más és más, nem is különbözhetnének jobban egymástól, de egy idő után egyre jobban elmerülnek egymás világában, míg végül elképzelhetetlenné válik, hogy ne váljanak barátokká. Mindegyikük komoly problémákkal küzd, azok megoldása kezdetben szinte lehetetlennek tűnik. De ahogy haladunk előre a történetben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nincs olyan dolog, amit Iona ne tudna megoldani. Mindenki számíthat rá és valahogy a világ is szebb hellyé válik mindenki számára. Amikor azonban egyszercsak nem száll fel a vonatra, és napokra eltűnik, mindannyian aggódni kezdenek. Vajon képesek lesznek megtalálni őt és segíteni neki? Hogyan alakul a csapat sorsa?

Egyszerűen imádtam látni, hogy mennyire szépen összefonódtak az egyes emberi sorsok. Sokszor nem is figyelünk a környezetünkre. Olvasunk, vagy éppen zenét hallgatunk. Sokszor halljuk, hogy nem segítünk egymásnak még akkor sem, ha a másiknak szüksége van rá. És akkor itt van ez a könyv, ami visszaadja az emberiségbe vetett hitét az embernek. Hogy képesek vagyunk arra, hogy figyeljünk egymásra, hogy nem vagyunk annyira önzők, hogy elmenjünk a másik szenvedése mellett. Egy igazi lélekbonbon volt számomra ez a kötet, és nem véletlen, hogy ez volt a február hónapom kedvenc olvasmánya. Egyszerűen imádtam. Volt, hogy mosolyogtam, máskor meg teljesen elkomorultam és bevallom, volt egy pont, amikor talán még pityeregtem is egy kicsit. 

Összességében én csak pozitív dolgokat tudok mondani erről a könyvről. Ez a regény tényleg az egyik legszerethetőbb olvasmány, amivel az idén találkoztam. Nem tudok mást mondani csak azt, hogy szívből ajánlom mindenkinek. Clare Pooley neve felkerült a kedvenceim közé, úgy tűnik az írónő nem tud hibázni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Az ingázás és a vonatozás szerves részét képezi a történetnek, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Rengeteg olyan település van Budapest környékén, ahonnan a tömegközlekedésnek hála viszonylag könnyen be lehet utazni a fővárosba. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik településről van szó. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások

03.25.: Csak olvass!
03.27.: Könyv és más
03.29.: Olvasónapló
03.31.: KönyvParfé