Alice Oseman: I Was Born For This - Erre születtem + Nyereményjáték

Sziasztok!

Alice Oseman legújabb Young Adult regényében egy felkapott zenekar frontemberének és az adott zenekar rajongójának az életébe tekinthetünk be! Míg Angel minden gondolata a The Ark nevű együttes és az aktuális koncertjük körül forog, addig az énekest, Jimmy-t mind jobban agyonnyomja a hírnév súlya. 

– Meg fogok halni. Tökre meg fogok halni!

– Ezt nem javasolnám – mondja Juliet,

mintha kéthetes nyaraláson járt volna

a Túlvilágon, és a TripAdvisoron ötből

két pontot adott volna neki.

Angel számára az élet egyetlen dologról szól: a The Arkról, egy tinédzserfiúkból álló pop-rock trióról, akik rohamléptekkel hódítják meg a világot. Mindent, amit szeret, a The Ark-fandomnak köszönhet: a barátját, Julietet, az álmait, a helyét a világban.

Jimmy mindent a The Arknak köszönhet. Ő a frontemberük – és egy bandában játszani a haverjaival minden, amiről valaha álmodott.

De az álmok nem mindig úgy alakulnak, ahogyanazt gondoljuk, és amikor Jimmy és Angel váratlanul találkoznak, rájönnek, milyen furcsa és meglepő lehet szembenézni a valósággal.

Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó Alice Oseman regény/kötet amelyről az oldalamon olvashattok. A szerzőnek ugyan a képregényeit jobban szeretem, de érdeklődve olvasom az újabb és újabb magyarul megjelent írásait, mert függetlenül attól, hogy mennyire tartom erősnek ezeket, vitathatatlanul hiánypótló mindegyik a maga nemében. Az I Was Born For This - Erre születtem című kötet pedig nem is lehetne aktuálisabb a mai rohanó világunkban. 

Ugyan a tömeghisztéria, az őrült rajongás, extrém méreteket öltő fanatikus imádat nem újkeletű dolog, amióta léteznek sztárok és rajongók, mindig akad egy-egy szélsőséges méreteket öltő eset, mely sokkolja a közvéleményt. A zaklatástól kezdve, az internetes gyűlölethullámon keresztül, egészen a gyilkosságig terjedhet sajnos ez a skála. John Lennont és Christina Grimmiet például egy fanatikus rajongója ölte meg. Daisy Ridley és Kelly Marie Tran pedig online zaklatás áldozatává vált a toxikus Csillagok háborúja rajongók miatt. Olyan szintű gyűlölethullám irányult feléjük, hogy hosszú időre vissza kellett vonulniuk a közösségi médiától. Az internetes zaklatásra pedig hasonló példa Tom Holland és Zendaya párkapcsolata is, akikről mikor elterjedt az a hír, hogy szakítottak, az értük rajongók egyszerűen üldözni kezdték őket és rendszerint számon kérték tőlük, hogy mit képzelnek magukról, miért szakítottak. Borzasztóan ijesztő példák ezek, és ha hiszitek, ha nem a könyves világban is van rá példa. Nem is olyan régen történet, hogy Danielle Rose Russell, aki a Legacies című sorozatból lehet ismerős, óriási gyűlöletcunamit kapott a nyakába. Amikor egyes rajongók elkezdték találgatni, hogy ő játszhatná Feyre Archeront az ACOTAR adaptációjában, megindult ellene az online zaklatás – különösen a testalkatára vonatkoztatva “Too Fat to Play Feyre” hashtaggel. A gyűlölet oda vezetett, hogy végül törölte Twitter-fiókját és eltávolította Instagramon követői és követettei listáját. Szóval ahogy látjátok, sajnos rengeteg olyan rajongó van, akik képtelenek elválasztani a valóságot és az álomvilágot, amiben élnek, így veszélyesség válnak nem csak önmagukra, hanem a bálványukra is. 

Az I Was Born For This - Erre születtem című kötet pedig pontosan ezzel a témával foglalkozik. Egy igazán fontos kötet, melyben megismerhetünk egy rajongó lányt és azt a világot, melynek aktív részese, illetve egy fiatal fiúkból álló népszerű együttest. A könyv bemutatja, hogy milyen árnyoldalai vannak a sztárságnak, illetve mennyire fontos, hogy az ember helyén kezelje a bálványait. Hiszen egy együttes, egy influenszer, vagy egy színész bármennyire is szimpatikus, bármennyire is tetszik a munkássága, bármennyire is úgy érezzük, hogy szeretjük őt...fontos tudnunk, hogy csupán egy idea, egy bálvány. Igaz tudunk róla dolgokat, de valójában nem tudunk semmi fontosat a személyiségéről, vagy az egész lényéről. Csupán egy illúzióba kapaszkodunk és ha azt gondoljuk, hogy ismerjük, akkor csak magunkat csapjuk be. Az álmodozással nincsen semmi baj, de ha elveszünk ebben a világban és képtelen vagyunk a valóságra koncentrálni, akkor könnyen elveszhetünk. 

Angel, akinek a neve igazából nem is Angel, hanem Fereshteh (bár itt megjegyzem, hogy a nevének jelentése amúgy angyal, szóval nem véletlen használja online az Angel nevet) egy olyan világban él, amelyet meghatároz a The Ark fandom. Mindent tud a fiúkról, több ezres követőtábora van. Úgy érzi, hogy nekik köszönhet mindent; az életét, a legjobb barátját és azt, hogy van helye a világban. Úgy érzi, hogy erre szültett. A másik főszereplő pedig Jimmy, aki a The Ark nevű banda tagja. A fiú rendkívül nehezen viseli a hírnévvel járó feszültséget, paranoid és gyakran kap pánikrohamot. Bár a rajongóknak köszönhet mindent, mégis retteg tőlük. Frusztrációját tovább növeli, hogy egyes rajongók mindenhova követik őket, és megszállottan bíznak abban, hogy egy másik taggal (Rowen)  romantikus kapcsolat van közöttük. Amikor pedig kiderül, hogy nincs így, elég extrém módon jelzik csalódottságukat. Az egész fandom külső szemlélőként nézve nagyon ijesztő. Az egyszerű cuki fanggirl rajongástól kezdve, a nagyon durva extrémitásig minden megjelenik benne.

Nagyon fontos üzenetet hordoz a kötet, nem lehet elégszer elmondani a fiataloknak, hogy a sztárok ugyanúgy emberek, ami pedig a közösségi médiában történik, sokszor csak reklám, egy jól megkomponált hazugság. Nem lehet semmit sem készpénznek venni, nem szabad, hogy ehhez mérjük magunkat és a világunkat.  A könyv másik különlegessége, hogy Angel muszlim, tehát a szerző ismét egy olyan főszereplőt választott, aki azért általában ritkán kap főszerepet egy regényben. Jimmy pedig transznemű, ami tovább növeli a kötet diverzitását. 

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Ez talán a szerző olyan regénye, ahol nem hiányzott számomra a képi világ. Történet és üzenet szempontjából nekem ez tetszett a legjobban. A vége ugyan nekem kicsit elnagyolt lett, úgy éreztem, hogy kicsit elsiette a lezárást, de összességében tetszett ez a regény. Amikor ilyen fontos témát dolgoz fel egy könyv, mindig nehéz dolga van az embernek az értékelésnél. Látom a kötet hibáit, nem feltétlenül tartom hibátlan és átgondolt írásnak, ugyanakkor a témája annyira fontos és hiánypótló, hogy egyszerűen nem lehet kevés pontot rá adni. Nem vagyok biztos abban, hogy Alice Oseman egy jó író, de az biztos, hogy nagyon fontos dolgokat emel be a történeteibe.

A kötet felépítése nekem nagyon tetszett, szerettem, ahogy a szerző szembe állította egymással ezt a két világot, nagyon jól állt a kötetnek a 2 elbeszélő. Érdekes volt látni, hogy Jimmy és Angel miként tapasztalja meg azt, mikor szembe kell néznie a valósággal.

A cselekmény egyszerű és letisztult, rendkívül könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, a szereplők pedig rendkívül szerethetők. Néhány karakterrel bánhatott volna kedvesebben is a szerző, egy kicsit több szerepet/mélységet adhatott volna nekik, de összességében nem végzett velük rossz munkát. Az én kedvencem talán Lister és Judith volt, róluk szívesebben olvastam volna még egy keveset, hiszen fontos részei voltak a cselekménynek, valahogy mégsem kaptak túl sok szerepet. 

A borítók közül nekem az amerikai jobban tetszik, de ha ti esetleg nem így vagytok vele, akkor szerencsére a másik verziót is be tudjátok szerezni a Könyvmolyképző Kiadó oldalán. 

Ha szeretitek Alice Oseman munkásságát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a  I Was Born For This - Erre születtem  című kötetet. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT és ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A regényben szereplő The Ark fiúbandáért egyszerűen megőrülnek a rajongóik… és bizony mindannyian ismerősünk ilyen zenekarokat a valóságban is! Minden állomáson találtok egy nyomot, ami alapján ki kell találnátok, melyik imádott fiúcsapatra gondoltunk. A megfejtést, azaz a zenekar/csapat nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN ZENEKAROM

5 tagú csapat. Első nagylemezük 1996-ban jelent meg, címe azonos a zenekar nevével. 1993-ban a floridai Orlandoban alakult. 1996-ban Németországban őket választották a legjobb külföldi együttesnek.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

18 - Hagyjatok! Olvasok! 

20 - Spirit Bliss Sárga könyves út

22 - Csak olvass!

24 - Ambivalentina

26 - Utószó

Read More

Kevin Panetta: Bloom ​– Szikra + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző jóvoltából ismét egy helyes képregénnyel ismerkedhetünk meg, melyben ezúttal Ari és Hector életébe nyerünk bepillantást. Egyikük a zenéért rajong, másikuk a pékmesterségért, kettejük útja pedig egy családi pékségben kereszteződik. 

Tarts velünk, hogy jobban megismerhesd a történetet, és esélyed legyen megnyerni a kiadó által felajánlott nyeremény példányt!

Mindig van egy szerető társ, aki segít a bajban.

Az érettségi után Ari alig várja, hogy végre a nagyvárosba költözhessen az atommenő bandájával – csak előbb meg kell győznie az édesapját, hogy nélküle is tud boldogulni a nehéz helyzetben lévő családi pékségükben. Ari kis korában imádott ott dolgozni, de most már nem tudja elképzelni, hogy egész életét kelő tészták és forró sütők között töltse. Ám miközben új munkatársat keres, aki átveheti a helyét, összetalálkozik Hectorral, egy barátságos sráccal, aki épp annyira lelkesedik a sütés iránt, amennyire azt Ari már a háta közepére sem kívánja. Ahogy a piruló zsemlék közt egyre szorosabbra fonódik a kapcsolatuk, lehet, hogy szerelem sül ki a dologból… már ha Ari el nem ront mindent.

Dobd fel vele a napod!

Új, édesen romantikus képregény a Heartstopper rajongóinak!

A Heartstopper óta nagyon szeretem az ilyen jellegű képregényeket és írásokat, így őszinte kíváncsisággal vártam, hogy Kevin Panetta regénye megjelenjen nálunk is. Kicsit tartottam tőle, hogy nem ér majd fel a várakozásaimhoz, de összességében kedveltem a kötetet, bár talán nem lett akkora szerelem számomra, mint Nick és Charlie története. 

A Bloom - Szikra című kötet egy kedves és szerethető történet a családról, arról, hogy milyen kötelességünk van irányukba, szerelemről és magáról a barátságról. A felnőtté válásról és arról, hogy mennyire fontos, hogy megtalálják a saját utunkat.

Ari alig várja, hogy végre a nagyvárosba költözhessen a bandájával, de előbb meg kell győznie az édesapját, hogy nélküle is tud boldogulni a nehéz helyzetben lévő családi pékségükben. A fiú régebben imádott édesapja mellett tevékenykedni, de ahogy a sütés szeretetét elvesztette, úgy sodródott egyre távolabb és távolabb egymástól apa és fia. Nem értették már meg egymást, valahogy nem látták meg azt, ami nyilvánvaló. Egy nap úgy dönt, hogy megpróbál keresni valakit a pékségbe. Így az új munkatárs átveheti majd a helyét és ő elköltözhet a városba a barátaival. Amikor összetalálkozik Hectorral, rájön arra, hogy a fiú tökéletesen illik a családi vállalkozásba. Nem csak munkának tekinti a sütést, ez a szenvedélye is. Hector és Ari szép lassan barátságot köt, majd egy idő után rájönnek arra, hogy talán többet jelentenek egymás számára, mint először gondolták. 

A könyv nagyon kedves, szerencsére össze sem hasonlítható a Heartstopper történetével. Bár ha igazán a szívemre teszem a kezemet, akkor a főszereplők kinézete azért hasonlít Nickre és Charliera. Más hasonlóság azonban szerintem nem lelhető fel a két mű között, maximum azt mondanám, hogy Hector személyisége, kedves és barátságos jelleme kicsit Nicket juttatta eszembe. A cselekmény, a történet és a két szereplő közötti dinamika azonban teljesen más. Ennek nagyon örültem, idegesített volna, ha a szerző ezt a történetet szerette volna utánozni. Bár a kötet annyira nem varázsolt el, de abszolút díjaztam, hogy eredetiségre törekedett. 

Nagyon tetszett, hogy Hector szenvedélyes pék, imádtam, hogy mekkora örömöt okozott neki a sütés. Olvasás közben rendesen megéheztem, nem sértődnék meg, ha valaki sütne mindegyik finomságból nekem is. Kettejük közül amúgy őt kedveltem jobban, Arit néha kissé önzőnek és idegesítőnek éreztem. A történet végére azonban sokat fejlődött és az utolsó cselekedetével őszintén nagyot nőtt a szememben. Érdekes volt látni, hogy Ari mennyire ragaszkodik a barátaihoz és zenésztársaihoz, ugyanakkor látható, hogy a kapcsolatuk nem olyan tökéletes,mint ahogy eredetileg gondoljuk.  Apró karcolások és szakadások láthatók, és az első pillanattól kezdve érezhető, hogy talán még sem kivitelezhető annyira a közös élet, mint amennyire szeretnék. Ari kétségbeesetten szeretne elszabadulni otthonról, Hector megjelenése azonban alaposan felforgatta az ő életét is. 

Hector és Ari kapcsolata folyamatosan fejlődött, ám egy végzetes este mindent megváltoztatott. Az eset alapjaiban változtatta meg Ari és családjának és tulajdonképpen Hector életét is. De végül szerencsére minden a helyére került és bár a múltat nem felejthetik, de megvan a lehetőség, hogy újra kezdjenek mindent. Nagyon tetszett, hogy a romantika nem lopja el a showt és bár a fiatalok végül egymásra találnak, mégsem ez áll a középpontban. Sokkal inkább az útkeresés és Ari kapcsolata a családjával és az apukájával az, ami meghatározza a történetet. 

Ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni, az a kötet képi világa. A rajzok nagyszerűek, a képi világ kimagasló. A történetet nagyszerűen kiegészítik, egyszerűen imádtam. 

A könyv végén kiegészítésként megtaláljuk a családfát, a Kyrkos családi pékség híres-neves kovászos zsemléjét. És különböző vázlatokat, mely a képi világ megalkotását eleveníti fel az olvasó előtt. Ezek az apróságok sokat hozzáadnak a kötet hangulatához, a kovászos zsemlét például én is felvettem a listámra, biztosan elkészítem majd egyszer. 

Összességében ha nem is lett akkora kedvenc mint a Heartstopper, kifejezetten szerettem Ari és Hector történetét is. A folytatást nagyon várom, biztos vagyok benne,  hogy azt is sorra kerítem majd. Ha szeretitek a képregényeket és kedveltétek a Heartstoppert, akkor a Bloom - Szikra című kötetet is ajánlom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.

Nyereményjáték

Ebben a képregényben nagy szerepet játszik a pékmesterség, ezért játékunk során pék- és cukrásztermékek felismerése lesz a feladat. Minden állomáson találsz majd egy képet, a feladatod pedig nem lesz más, mint megírni az adott pék- vagy cukrászsütemény nevét a Rafflecopter megfelelő sorában.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.22. - Booktastic Boglinc
10.24. - Booktastic Boglinc (extra)
10.26. - Könyv és más
10.28. - This is my (book) universe
10.30. - Spirit Bliss Sárga könyves út
11.01. - Hagyjatok! Olvasok!
11.03. - Csak olvass!
11.05. - Utószó

Read More

Ali Hazelwood: Sakk-matt + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó jelentette meg Ali Hazelwood: Sakk-matt című regényét, mely a napokban nyerte meg a 2023 évi Goodreads Choice Awards díjat a Young Adult Fiction kategóriábant. A népszerű szerző ezúttal a fiatal sakkozók világába repíti az olvasókat, de természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a regényből. Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Mallory ​Greenleafnek elege van a sakkozásból. Manapság minden lépés számít; miután a sport négy évvel korábban tönkretette a családját, Mallory most az anyjára, a testvéreire és a zsákutcába vezető állására összpontosít, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Ez egészen addig működik is, amíg vonakodva bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági versenybe, ahol véletlenül letörli a táblát a hírhedt „királygyilkos” Nolan Sawyerrel, a sakk jelenlegi világbajnokával és uralkodó rosszfiújával.

Nolan veresége egy ismeretlen kezdővel szemben mindenkit sokkol. Ami még ennél is zavarba ejtőbb? A vágya, hogy újra gyalogokat keresztezzen. Milyen vezércselt játszik Nolan? Az lenne az okos lépés, ha Mallory elsétálna. Ha lemondana. A játéknak vége. De Mallory győzelme megnyitja az ajtót a szükséges pénznyereményekhez, ráadásul nem tud nem vonzódni a rejtélyes stratégához…

Miközben felfelé száguld a ranglétrán, Mallory azért küzd, hogy a családját biztonságosan el tudja választani attól a játéktól, amely eleve tönkretette. És ahogy kezd újra fellángolni a szeretete a sakk iránt, amit annyira meg akart utálni, Mallory hamar rájön, hogy a játszmák nem csak a táblán zajlanak, a reflektorfény fényesebb, mint képzelte, és a verseny kemény tud lenni (… valamint vonzó… és intelligens… és dühítő…).

Ebben az évben szerencsére csak kevés könyv okozott igazán csalódást, és bármennyire is szerettem az írónő első két magyarul megjelent könyvét, el kell mondanom, hogy A szerelem elmélete című kötet is ebbe a kategóriába tartozik. Engem ezzel az írásával nagyon nem nyűgözött le Ali Hazelwood, őszintén bíztam benne, hogy ez csak egy apró megtorpanás a közös kis kapcsolatunkban, de most, hogy elolvastam a legújabb magyarul megjelent könyvét már látom, hogy a Sakk-matt című regény sem fog a kedvenceim közé tartozni. Nem akarok senkit sem megbántani, aki szerint ez egy remek történet, de én sajnos nem tartozom közéjük. Az a helyzet, hogy egyre inkább azt érzem, hogy egy toxikus kapcsolatban élek Ali Hazelwoddal. A szereplői egyre jobban idegesítenek, a történeteit egyre kevésbé érzem kreatívnak és úgy gondolom, hogy képtelen megújulni, mégsem mondtam le teljesen a szerzőnőről és úgy éreztem, hogy megérdemel még egy újabb esélyt. Kitartottam mellette és arra gondoltam, hogy ez a könyv majd nagyon más lesz, hogy egy kicsit visszaadja a hitemet, hogy majd Ali Hazelwood újra elvarázsol. És bár aláírom, hogy ez a regénye tényleg egy kicsit más, mint a többi, azért kreatívnak és újszerűnek nem nevezném. 

A Sakk-matt című regénye szerencsére nem a STEM világában játszódik, teljesen új vizekre evezünk. A sakkozók világába nyerhetünk bepillantást és követhetjük végig Mallory és Nolan kapcsolatának alakulását. Őszinte leszek veletek, nekem úgy hiányzott ez a váltás, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Azt érzem, ahogy amit lehetett, azt már elmondta (többször is és mindig ugyanúgy) a női tudósok életét övező nehézségekről, így izgatottan vártam, hogy ez az új sakkos dimenzió hogyan frissíti fel, mennyire lesz más a történet. Bevallom, kicsit felemás érzéseim vannak az írással kapcsolatban. 

Egyrészről a sakk világa nekem nagyon tetszett, Polgár Judit említése pedig igencsak megmelengette a kis szívemet. Érdekes és izgalmas volt kezdetben látni, hogy a női versenyzőknek milyen nehézségekkel kell megküzdenie ebben a maszkulin mezőnyben. Aztán rájöttem, hogy ez a regénye is pontosan ugyanarra a sablonra épült, mint az összes többi történet. Nincs benne semmi meglepő, vagy izgalmas fordulat. A szereplők személyisége és a fő konfliktus is rendkívül hasonló. A főszereplő lány bár nagyon okos és kiváló stratéga, de valahogy a jó isten még sem áldotta meg őt túl sok józan paraszti éssszel. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, ugyanúgy nem veszi észre, hogy a fiú vágyódik iránta. Aki amúgy ugyanúgy seggfejnek tűnik egészen addig, amíg meg nem ismerjük őt, mert akkor kiderül, hogy a szíve vajból van és bármire képes azért, hogy megóvja a lányt. A karakterek összevesznek, majd kibékülnek és mindenki boldog. Na jó, egy kicsit talán sarkosan fogalmaztam, de tényleg úgy érzem, hogy függetlenül az új díszlettől, azért ez mégiscsak ugyanaz a történet, csak más lett a körítése. 

De persze nem akarok igazságtalan lenni, mert sok érdekes és izgalmas dolog van azért ebben a könyvben, bár úgy éreztem, hogy egy kicsit felszínesen nyúlt ezekhez a kérdésekhez az írónő. Mallory karaktere nagyon érdekesés bár tény, hogy tökéletesen belesimul Ali Hazelwood hősnői közé, azért egy dolog mégiscsak kiemeli őt a sokaságból. Bár csak 18 éves, mégis az egész családja megélhetésnek a súlyát cipeli. Magára kényszerítette a felnőtt szerepet, elsődlegesen családfenntartóként tekint magára, elvesztette gyermeki mivoltát. Önvád marcangolja, hiszen úgy érzi, hogy miatta esett szét a családja. Közben pedig nem érti, hogy testvérei miért kezdenek elhidegülni tőle. Nem látja, hogy ez a szerepváltozás nem csak az ő, hanem a szerettei életére is nagy hatással van. 

Nyilván érzésekkel nem lehet vitatkozni, és nem is szép dolog értékítéletet mondani, de azt azért az első pillanattól kezdve látja az olvasó, hogy ez az állapot nonszensz. Logikátlan és full értelmetlen, hogy Mallory beszorította magát ebbe a szerepbe. Bár kétségtelenül jó szándék vezérelte, de egyszerűen elsüllyedt az önvád mocsarában és nem vette észre, hogy igenis lehet kiút ebből a helyzetből. Hátrahagyta az egyetlen dolgot, amit valaha igazán élvezett, mert félt, hogy ezzel olyan érzéseket hoz felszínre, amivel nem tud sem ő, sem pedig a családja megbírkózni. Borzasztóan szomorú, hogy éveken át küzdött ezzel a problémával és senki nem vett észre, hogy baj van. Bár őszintén bevallom, engem sokszor irritált ez a lány, állandóan forgattam a szemem olvasás közben. 

Érdekes volt látni, hogy Nolan miként változtatja meg a lányt, miként bújik ki Mallory a csigaháházból és miként érti meg végre, hogy nem kell elengednie azt a dolgot, amit szeret. Ez nem jelenti azt, hogy elárulja a családját. De vajon képes lesz lerakni azt a terhet, amelyet már 4 éve cipel? Milyen érzés lesz számára újra sakkozni és talán ami a legfontosabb, tényleg olyan idegesítő Nolan, vagy ez előítéletei alapján téves ítéletet mondott felette a fiatal lány?

Nolan karaktere egyáltalán nem idegesített, de mivel ő egy mogorva, gazdag, első látásra gorombának tűnő, de a szíve és lelke mélyén érző karakter, aki titokban szerelmes a főhősbe (igen, jól látjátok, Nolan jellemzését konkrétan ctrl +c és ctrl+v segítségével átmásolhattam volna ide a többi bejegyzésemből), így kevés meglepetéssel szolgált. Talán a szexualitáshoz fűződő viszonya volt egy kicsit meglepő. 

Mallory családját kár, hogy nem ismertük meg jobban. Testvéreiről annyit tudunk, hogy tipikus kamaszok, az anyukájáról pedig annyit, hogy nehézségekkel küzd. Bár elég fontos főszereplők, de igazán komoly mélységet sajnos nem kaptak (mondjuk igazán komoly mélységet talán senki más sem kapott). Mindenesetre a kisebbik lánytestvérét Darcyt nagyon kedveltem. 

A könyvnek van amúgy tanulsága is. Leginkább az, hogy merjük kezünkbe venni az irányítást és igenis legyünk saját sorsunk aktív kovácsai. Illetve az, hogy egy kapcsolatért (legyen az romantikus,vagy baráti) mindkét félnek tennie kell. Nem engedjük el a szívünknek kedves emberek kezét csak azért, mert félünk attól, hogy majd ők építenek le minket először. És talán a legfontosabb, hogy a kommunikáció mindennek az alapja. Lehet bármilyen nehéz az élet, fontos arról, hogy érzéseinket megosszuk a hozzánk közel állókkal, mert csak így tudjuk begyógyítani a sebeinket. 

Nekem most valahogy a könyv nyelvezete sem feküdt, bár a történet olvastatta magát, de azért rengeteg furcsa mondattal találkoztam olvasás közben. Ez nem feltétlenül a fordító hibája, mert az igazán érthetetlen mondatokat lecsekkoltam eredeti nyelven is és ott sem értettem. Ráadásul nem tudom, hogy a ti példányotok is ilyen-e, vagy csak én futottam bele egy furcsa kiadásba, de az első 60-70 oldalon néhány oldalon olyan volt, mintha a betűknek árnyéka lenne. Egy-egy ilyen oldal után extrém módon jojózni kezdett a szemem. Ez engem egy kicsit zavart, de szerencsére csak az eleje volt ilyen, a későbbi oldalakon már rendesen olvasható volt a szöveg. 

Mivel a könyv ifjúsági, ezért szerencsére a kínos szexjelenetek elmaradtak, az írónő a képzeletünkre bízza ezen jelenetek kiteljesedését. Én személy szerint ennek nagyon örültem, sokkal jobban tetszettek ebben a formában a romantikus jelenetek. 

A borító nagyon tetszik, talán ez a színvilág áll hozzám a legközelebb. Szeretem ezt a kellemes rózsaszínt és a sakkra utaló motívumokat. 

Bár nem utáltam a Sakk-matt című könyvet és üdvözítendőnek tartom az újítási próbálkozást, de engem sajnos nem nyert meg annyira magának, mint amennyire bíztam benne. 

Ha eddig nem olvastatok semmit az írónőtől/vagy csak kevés könyvet, akkor jó választás lehet, hiszen így nincsen bennetek semmilyen elvárás és még nem unjátok a témát és a stílusát. Ha eddig szerettétek az írónő könyveit és imádjátok a stílusát, semmiképpen sem szeretnélek titeket lebeszélni róla. Molyon is 90% felett áll a könyv, könnyen lehet, hogy a gond velem van. Ne felejtsétek, ízlések és pofonok. :)

Értékelés: 5/3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Mi Mallory sakk-klubjának a neve?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.17 Kelly és Lupi olvas

12.19 Dreamworld

12.21 Csak olvass!

12.23 Hagyjatok! Olvasok!

12.27 Fanni’s Library

12.29 Sorok között

Read More

Adam Silvera: Csak ​emlékeket hagytál nekem + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően Adam Silvera egy újabb regényével facsarja ki két kézzel a szívünket. A Csak emlékeket hagytál nekem egy Griffin nevű srácról szól, aki megtalálja, aztán elveszíti élete szerelmét. A keserédes történetet ezúttal négy bloggerünkkel követheted nyomon, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Engedd el a múltat, hogy megtaláld a jövőd!"

Griffin világa atomjaira hullik, amikor első szerelme és volt párja, Theo életét veszti balesetben. Noha Theo a főiskolai tanulmányai miatt már Kaliforniába költözött, és új kapcsolatba kezdett Jacksonnal, Griffin sosem kételkedett abban, hogy amikor eljön a megfelelő alkalom, Theo mégis visszatér majd hozzá. Most azonban a jövő, amit elképzelt magának, teljesen más irányt vett.

Mindennek tetejébe az egyetlen ember, aki Griffin fájdalmát igazán megérti, az Jackson. De hiába nyílnak meg őszintén egymásnak, Griffin egyre mélyebbre csúszik a lejtőn. Elveszik kényszerbetegsége és önpusztító döntései örvényében, felőrlik régóta őrzött titkai.

Ha valaha szeretne egy ép jövőt magának, Griffin először kénytelen szembenézni a saját emlékeivel, élete puzzle-jének minden egyes szívszorító darabjával.

A nagysikerű Mindketten meghalnak a végén New York Times-sikerlistás szerzőjének legújabb művében elsöprő erővel mutatja be a gyász és a mentális betegség világát; annak következményeit, ha az ember nem hajlandó elengedni a múltat.

Ha valamit megtanultam az elmúlt évek során, akkor az az, hogy Adam Silvera nagyjából sportot űz a regényeiben abból, hogy megríkatja az olvasóit. Szerintem elemileg képtelen arra, hogy valami vidámat alkosson. No persze nem is várnám ezt tőle, igazából pont emiatt szeretem a könyveit, hiszen már ismertek. Tudjátok, hogy szeretem, ha egy történet hatására atomjaimra hullom és teljesen elveszek a lapok között. Eddig két könyvét olvastam az írónak,  a Mindketten meghalnak a végént és Az első, aki meghal a végént és mindkét könyvet a szívembe zártam. Emiatt egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy a legújabb, magyarul megjelenő regényét is szeretném majd sorra keríteni. 

Bevallom, kicsit ufónak érzem most magam. Ritkán csinálok ilyet, de most az értékelésem megírása előtt beléptem a könyv molyos oldalára és kíváncsiságból meglestem, hogy mások hogyan vélekednek róla. És teljesen megdöbbentem, mert realizáltam, hogy én leszek az első, aki nem 5, vagy 4,5 csillagot akar adni a könyvre. Ne értsetek félre, a Csak emlékeket hagytál nekem című kötet is egy igazán szerethető ifjúsági történet, komoly mondanivalóval, de engem valahogy nem ragadott annyira magával, mint a másik két általam olvasott kötete az írónak. Tény, hogy mély nyomokat hagyott bennem, ám úgy éreztem, hogy nem tudok kötődni a szereplőkhöz. Végig úgy éreztem, hogy Griffin túlságosan távoli, minden idegszálammal próbáltam együttérezni vele, de inkább szánalmat ébresztett bennem a karaktere, mint szimpátiát. Furcsa amúgy, mert összességében tényleg szinte csak jót tudok mondani a regényről, de valahogy engem nem nyűgözött le mégsem a történet. Azt hiszem, hogy erre mondják azt, hogy ízlések és pofonok. 

A Csak emlékeket hagytál nekem, egy rendkívül fájdalmas és felkavaró történet a gyászról, a fájdalomról, az első szerelemről és tulajdonképpen a továbblépésről. Egy kötet, amiben bár fontos szerepet játszik a halál és az elmúlás, mégis igyekszik az emlékeket éltetni és azt bemutatni, hogy a gyász sokféle lehet. Ahogy minden ember más, úgy tulajdonképpen a veszteséget is mindannyian máshogy éljük meg. Vannak, akik csendben sírnak, mások az egész fájdalmukat kiordítják a világba. Van, aki igyekszik tartani magát, más meg arra is képtelen, hogy megfürödjön, vagy éppen eljárjon iskolába/munkába. Van, aki egy családtag elvesztése során magát okolja, van aki pedig az egész világra haragszik. Van, aki szívesen beszél az elhunytról, mások pedig képtelenek még arra is, hogy a nevét kimondják. Ahogy mondtam, ahány ember, annyi gyász és annyiféle gyászfeldolgozás. A könyv főszereplője Griffin teljesen szétesik, mikor elveszíti legjobb barátját, aki egyben az exbarátja is. Érezhető, hogy ezer szállal kötődtek egymáshoz, a szakítás után is így a fiúnak nem csak a barátjának elvesztésének a tényével kell megküzdenie, hanem az általa elképzelt közös jövőképet is el kell engednie. Hogy találhat újra Griffin magára? Vajon képes egy olyan jövőt elképzelni magának, amiben nem szerepel Theo?

Ez a könyv egy mérhetetlenül fájdalmas történet, borzasztóan depresszív, végig görcsben van az ember gyomra olvasás közben. Adam Silvera tulajdonképpen, fogja az ember lelkét, majd egy jól irányzott mozdulattal a földhöz vágja és ott hagyja a szívünket védtelenül, sajogva. Nem árul zsákbamacskát, a cím is sejteti a fájdalmas végkifejletet. Az első pillanattól kezdve szembesül az olvasó Theo halálával, így már az első sor elolvasása után érezhető, hogy ez a történet sem lesz sétagalopp. Az általam olvasott többi könyve abban más talán, hogy azokban az utoló másodpercig reménykedik az olvasó, hogy a dolgok majd talán jobbra fordulnak, hogy nem érhet véget valakinek az élete, miközben a szemünk előtt éli át a Végnapját és ezáltal az utolsó kalandjait. Az a csalfa, illékony remény valahogy megédesítette az olvasást és bármilyen fájdalmas is volt a vége, valahogy mégis bíztam az utolsó másodpercig. A Csak emlékeket hagytál nekem azonban egy másodpercig sem kecsegetet a remény illúziójával. Már az első mondatból kiderül, hogy Theo meghal. Sem a való világ, sem pedig Adam Silvera világa nem a csodákra épül. Theo meghal, az olvasó pedig végigkíséri Griffint ezt a fájdalmas úton, hogy valahogy megbírkózzon a veszteséggel. A fiú gyásza elsöprő erejű, én például gyorsan olvasó típus vagyok, de képtelen lettem volna egyhuzamban ledarálni a regényt. Egy kicsit félre kellett tennem, csinálnom kellett valami vidám dolgot, mert engem tényleg borzasztóan lehozott az életről. Pedig nem vagyok egy mimóza lélek, a holokauszt regényének a kedvenceim, szóval a fájdalom nem ismeretlen számomra. De Griffin gyásza annyira erős és kézzelfogható volt számomra, hogy csak kis adagokban voltam képes őt elviselni. 

A könyv tulajdonképpen két részből áll, az egyes fejezetek váltogatják egymást. Az emlékek során megismerhetjük Theo, Griffin és Wade trióját. A fiúk kapcsolatát és barátságát. A jelenben pedig azt láthatjuk, ahogy Griffin küzd a fájdalmával. Bár mérhetetlenül drukkoltam neki, hogy valahogy túljusson a dolgon, de sokszor inkább idegesített a viselkedése. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedd már össze magad fiam. A két fiú ragaszkodása nem tűnt számomra túlságosan egészségesnek. Az első szerelem nehezen múlik, ezt gondolom sokan tapasztaltátok. Egy szakítás után azonban, csakis maradhatnak barátok a felek, ha már nincsenek gyengéd érzéseik egymás iránt. Hiszen nem várható el a másiktól, hogy a közelemben maradjon és örüljön az én új kapcsolatomnak, ha közben ezzel konkrétan összetöröm a szívét. Egy szakítás soha nem könnyű, főleg akkor, ha még maradtak utána érzelmek. De soha nem szabad úgy elválni, hogy közben elvárom a másiktól azt, hogy ha van valami, akkor azonnal futhassak hozzá, ez egyszerűen egészségtelen. Olykor az a legbölcsebb dolog, ha hagyjuk, hogy a másik elmenjen, mi pedig elindulunk az ellenkező irányba. Theo és Griffin kapcsolata a szakítás után inkább toxikussá vált. Főleg azok után, hogy Theo megismerkedett egy másik fiúval (Jackson) és össze is jött vele. Ez a furcsa szerelmi háromszög pedig egyik fiúnak sem volt jó. Mindenki szenvedett és talán ez is okozta a legnagyobb problémát. Hiszen Theo halála mindenkit fájdalmasan érintett, az általa okozott űr tapintható volt. De ami még ennél is szomorúbb volt, hogy úgy ment el, hogy nem érhette meg, hogy ez a zűrzavaros és furcsa helyzet megoldódjon. 

És talán emiatt volt számomra nehezen befogadhatóbb ez a történet, mert nemcsak Griffin, hanem Theo viselkedése is mérhetetlenül idegesített. De hogy legyen az ember lánya mérges, egy halottra? Ez az egyéni frusztrációm pedig végigkísérte az olvasást és teljesen rányomta a bélyegét az egészre. 

Talán Jackson és Wade volt a két kedvenc karakterem. Jackson nehéz helyzetben volt, szerette Theót de úgy érezte, hogy meg kell küzdenie Griffinnel is. Ahogy fentebb is írtam, mivel a két fiú nem húzta meg egyértelműen az új határokat, így nehéz helyzetbe került Jackson. Úgy érezte, hogy Theo bármikor otthagyhatja őt, ez pedig lássuk be, tényleg nem túlságosan fair vele szemben. Hogy lehetsz együtt valakivel, ha közben azt érzed, hogy a szíve máshova húzza? Az igazán tragikus persze az, hogy már karnyújtásnyira volt a megoldás, de Theo ezt sajnos már nem érhette meg. A halála pedig sajnos még jobban összekuszálta az amúgy is bizonytalan lábakon álló jövőt. 

Wade a szívem csücskének egyetlen szem mazsolája, az első pillanattól kezdve ő vált számomra a legszimpatikusabb karakter. Sajnáltam, hogy kicsit kevesebb szerepet kapott, de így is jó volt olvasni róla és arról, hogy miként kötődött a fiúkhoz, hogyan élte meg Theo elvesztését. Sok dolgot sejtettem vele kapcsolatban és örültem, hogy nem tévedtem. Ennél jobbat igazából el sem tudtam volna képzelni. 

Ami még igazán érdekes volt, az Griffin kényszerbetegsége, a mániás ragaszkodása a páros számokhoz. A gyász sokat rontott az állapotán, de ahogy éreztem olvasás közben, már akkor sem volt egészséges ez a kattanása, amikor boldognak érezte magát Theo oldalán. Csodabogárnak lett elkönyvelve, de a gyász hatására olyanannyira eldurvult nála ez a kényszer, hogy már az egész életére hatással volt. Meghatározta és gúzsba kötötte őt. Az első pillanattól kezdve egy jó pszichiáterre lett volna szüksége, de persze segíteni csak annak lehet, aki engedi. Ez egy olyan út, amin a fiúnak egyedül kell végigmennie. A kérdés csupán az, hogy vajon képes lesz-e erre, vagy végérvényesen elveszik a gyász sötét felhőjében?

Összességében persze egy rossz szavam sem lehet Adam Silvera legújabb magyarul megjelent kötetére, az egyetlen hibája csupán az, hogy engem valahogy nem vett le a lábamról. A gyász és a veszteség sokszor tabunak számít, így szuper, hogy ezzel a témával foglalkozik az író. Bár nálam nem lett akkora kedvenc, mint a másik kettő általam olvasott regénye, örülök, hogy elolvastam, mert igazán értékes olvasmányélménnyel gazdagodtam. Ha szeretitek a fájdalmas történeteket, akkor mindenképpen ajánlom nektek a Csak emlékeket hagytál nekem című regényt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A gyász a központi témája ennek a könyvnek, ezért ezúttal olyan történeteket keresünk a játék során, amely ugyanezzel a témával foglalkoznak. Nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján beírni az adott könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

07. 13. Hagyjatok! Olvasok!

07. 15. Csak olvass!

07. 17. Sorok között

07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út 

Read More

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​Hugo hét férje + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje című regénye, mely óriási népszerűségnek örvend, világszerte számos irodalmi díjat nyert. Ha van kedved belemerülni Evelyn Hugo izgalmas szerelmi történetébe Hollywood aranykorából, tarts velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerheted a könyv egy példányát. 

Egy szédítő hollywoodi karrier.

Egy mélyen eltemetett titok.

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.

Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, a Daisy Jones & The Six című regényét már olvastam. Nagyon szerettem azt a történetet, így nem is volt kérdés, hogy az Evelyn Hugo hét férjét is mindenképpen sorra kerítem majd. A várakozásaimat tovább fokozta, hogy a kötet egyszer már megjelent magyarul egy másik kiadónál, de miután elfogytak a kiadott példányok, nem lett újra nyomva a regény és az egekbe szökött az ára a kötetnek az egyes eladói fórumokon és oldalakon.  Bár úgy érzem, hogy összességében nem lett nálam akkora szerelem ez a kötet, mint az írónő másik magyarul megjelent regénye, mégis összességében csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne megaz sem, ha rákeresnék Evelyn Hugo nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. A fiktív karakterek nem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a színésznő életéről, hogy egy másodpercig sem lep meg az a tény, hogy egyes rajongók elhitték, hogy Evelyn Hugo valóságos személy. Abszolút megértem, hogy a Goodreads nevű külföldi oldalon ez a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, én sem tudnám megfogalmazni, hogy miért nem lett nálam 5 csillagos olvasmányélmény. Nagyon szerettem, de valahogy mégsem tudok rá maximális pontszámot adni. Talán azért, mert bár érdekes és izgalmas olvasmány volt, mégis végig kívülállónak éreztem magam. Nem azt mondom, hogy nem szippantott be a történet, hanem inkább azt, hogy bár beszippantott, nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. 

Dráma pedig aztán volt dögivel. Ha csak arra gondoltunk, hogy Evelyn az élete során hét "férjet fogyasztott" el, akkor láthatjuk, hogy az élete egyáltalán nem volt unalmas. A történet szerint a 79 éves filmsztár, igazi ikonná vált. Ugyan már jócskán benne jár a korban, mégis a mai napig imádják és bálványozzák. Egy igazi hollywoodi csillag, akinek az alakja megkerülhetetlen. A legnagyobb vonzereje talán az, hogy misztikummá vált. Évek óta nem adott senkinek interjút, sokan tudni véltek róla sok mindent, de igazán senki sem ismerte őt. Egy nap azonban egy fiatal nő, Monique Grant lehetőséget kap, hogy megírja a színésznő életrajzát. De vajon miért őt választotta Evelyn? Milyen szálak köti őket össze? És nem utolsó sorban, vajon Evelyn hét férje lesz a legérdekesebb része az önéletrajznak, vagy valami teljes másra helyeződik majd a fókusz?

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg Evelyn karakterét egyre mélyebben és jobban. Az élettörténete úgy épül fel, hogy a férjeit helyezi központba és így meséli el a teljes történetet. Megismerjük a kapcsolatait, a meztelen igazságot mindenféle sumákolás nélkül. Ahogy a szegény Ernie Diaz, az átkozott Don Adler, a hiszékeny Mick Riva, az okos Rex North, a nagyszerű, jószívű, megkínzott Harry Cameron, a csalódást keltő Max Girad és kellemes Robert Jamison karakterét megismerjük, úgy jelenik meg előttünk az igazság Evelyn életéről. Voltak benne jó és borzalmas pillanatok, lenyűgöző, hogy mennyit bír az ember, ha komoly cél lebeg a szeme előtt. Evelyn nagy akart lenni és el is érte, hogy ikonként nézzenek rá. Ahogy a színésznő hangsúlyozza, és én is egyet tudok ezzel érteni, ő nem egy jó ember. Sokkal inkább a mai divatos morally grey szó jellemzi őt a legjobb. Ahhoz, hogy kitörhessen arról a nyomorgó környékről, ahonnan származik komoly akaretrőre volt szüksége. Az akaraterő mellett azonban szüksége volt még egy hozzávalóra, ez pedig a teste. Az írónő kíméletlenül bemutatja, hogy Evelyn soha nem rettent meg attól, hogy a szexualitását használja az előrejutás érdekében. Nem esett kétségbe, ha egy férfit kellett elcsábítani, hogy előre törjön. Csúnya ezt mondani, de egy külső szemlélő számára, simán ráillene a számító ribanc kategória. De persze ő ennél sokkal több. Az egyes tettei erőteljesen megkérdőjelezhetők morálisan, ha megérteni nem is tudja őt az olvasó, de érteni véli a cselekedeteinek miértjét. A karrierje során súlyos titkokat őrzött, nem mindegyik házassága köttetett szerelemből, ezért óriáis rizikót vállal ezzel az életrajzzal. 

Érdekes volt látni a régi korok Hollywoodját. El tudom képzelni, hogy az írónőt valós személyek és ikonok ihlették. Biztos vagyok benne, hogy a női színészek kevesebbet értek és egy férfi miatt simán eltűnhettek a süllyesztőben. Ahogy a világ, úgy a filmipar is férfiorientált volt. A mai napig hallani, hogy egyes esetekben a női szereplők kevesebbek keresnek egy produkcióban, mint férfi társaik. Akkor gondoljunk csak bele, hogy az 1950-60-as években mekkora különbség lehetett a két nem között. Evelyn azonban fittyet hányot a konvenciókra és üstökösként tört előre. Ha kellett, akkor megállapodott, ha kellett tűrt, ha kellett titkolózott. Nem mondom, hogy szerethető karakter, mégis lenyűgöző az alakja. Már már sajnálom, hogy nem valóságos személy. Ha így lenne, tuti mindent is elolvasnék róla. Főleg az önéletrajza fényében. :)

Az én személyes kedvencem egyértelműen Harry Cameron volt, akivel mély barátságot ápolt. Jó volt látni, hogy milyen állandóságot biztosított Evelyn számára és szomorú voltam, hogy véget ért a közös életük. Fontos szereplő még a történet szempontjából Celia St. James is, aki a színésznő második legjobb barátja volt (Harry) után. Érdekes volt látni, hogy miként kapcsolódik össze két nő élete, szerettem ezt a történetszálat, még úgy is, hogy összességében nem éreztem mindig egészségesnek a kapcsolatukat. 

A borító zseniális, csodálatosan illik Evelyn karakteréhez, akinek a legemlékezetesebb ruhái ebben a színben pompáztak. 

Nagyon boldog vagyok, hogy a Kiadó felkarolta a szerzőnőt és minden könyve megjelenik majd szép lassan magyarul. Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára tőle, kíváncsian várom, hogy mivel kápráztat el legközelebb az írónő. Összességében csak ajánlani tudom nektek az Evelyn Hugo hét férjét. Nagyszerű olvasmány, egyszerűen imádtam, hogy az írónő bánt a szavakkal és a karakterével. Bár nekem nem lett akkora kedvenc, mint Daisy Jones karaktere, mégis csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Négy állomás, négy híres színésznő, akiknek Evelyn Hugo akár kortársa is lehetett volna. Ismerjétek fel őket az ikonikus mozis képek alapján, és a nevüket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN SZÍNÉSZNŐM KÉPE

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.26. Kelly és Lupi olvas

06.29. Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

07.02. Csak olvass!

07.05. Sorok között

Read More

Shelley Parker-Chan: A ​nappá vált lány + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Shelley Parker-Chan nagysikerű, díjnyertes regénye, A nappá vált lány. A kötetben a Ming-dinasztiát alapító császár hatalomra jutását értelmezi újra az író egy teljesen új és váratlan köntösben. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Csu Csungpa történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A Mulan és az Akhilleusz dala találkozik ebben a költői bemutatkozó regényben, ami háborúról és végzetről szól egy alternatív, lenyűgöző Kínában.

Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…

1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékbol ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.

Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elol. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Shelley Parker-Chan írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A kötet ráadásul azt ígéri, hogy Mulan története és az Akhilleusz dala találkozik ebben a történetben, így még lelkesebben vetettem bele magam, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bár féltem egy kicsit hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A Goodreads oldalon 3,89-es értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. A regény első harmadában nagyon boldog voltam, úgy éreztem, hogy oké, ez jó lesz, nagyon fogom tudni szeretni. De sajnos egy idő után elveszített a történet és nagyon nehezen tartotta fenn az érdeklődésemet. Azt nem mondom, hogy úgy kellett megerőszakolni magam, hogy folytassam, de kifejezetten nehezen vettem rá magam az olvasásra. Kicsit becsapva érzem magam. Annyi pozitív véleményt olvastam Instagramon erről a történetről, olyan sok méltatást láttam, hogy magától értetődőnek vettem, hogy én ezt imádni fogom. Úgy voltam vele, hogy ha minden kötél szakad is maximum egy laza 4 csillagos olvasmány lesz, most meg halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan is értékeljem ezt a regényt. Annyira más volt, mint amire számítottam. Sem a történet, sem a stílus, sem pedig maga a világ nem ragadott magával. Milyen kár, hiszen ezt a könyvet én imádni akartam. Erre tessék, itt vagyok, megírtam egy teljes bekezdést és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit is írjak róla. 

A nappá vált lány egy érdekes történet a sorsról, arról, hogy vajon mi választjuk-e azt, vagy eleve el van rendelve az égiek szerint. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük ezt. 

A történet főszereplője Csu Csungpa, vagyis tulajdonképpen az ő lánytestvére, aki bátyja személyazonosságát ellopván próbál boldogulni egy olyan világban, melyet a férfiak uralnak. A testvérének nagyszerűséget jósoltak, így minden erejével azon van, hogy ő teljesíthesse be ezt a végzetet. Az egész életét ennek szenteli. Családja halála után álhatatosságával kiharcol egy helyet a szerzeteseknél, mikor azonban menekülni kényszerül onnan a vörös turbános felkelőknél találja meg a számítását. Vele párhuzamosan megismerhetjük Oujang, a fiatal eunuch karakterét, aki rabszolgaként éli az életét. Ugyan kapitány a hadseregben, mégis fűti őt a bosszúvágy családja elvesztése és a megbecstelenítése miatt. Ugyan az eunuch és a kis szerzetes ellentétes oldalon állnak, mégis misztikus kapocs köti őket össze. Mindegyik a másiknak "köszönheti" a végzetének beteljesüléséhez vezető legfontosabb lépését. Bár teljesen másnak tűnnek, mégis egyformák. Vágy fűti mindkettejüket és ennek rendelik alá az egész életüket. 

A cselekmény összességében érdekesnek mondható, mégis sokszor szenvedtem az olvasással. Kezdetben azt hittem, hogy ez annak köszönhető, hogy az ázsiai világ, így a nevek is borzasztóan távol állnak tőlem, és az idegen kultúrát tudom csak nehezebben befogadni. Bevallom becsületesen még a 400. oldalon is megtörtént, hogy olvastam egy nevet és lövésem sem volt hirtelen, hogy az az adott illető ki lehet. Most már látom, hogy fel kellett volna írnom minden szereplőt egy füzetbe, hogy ne felejtsem el őket. Erős túlzásnak éreztem Mulan és az Akhilleusz dala párosítást is, csak nyomokba tartalmazta a regény ezeknek a történeteknek a hangulatát. 

A legtöbb szereplő neve megmaradt, de ehhez az kellett, hogy minden egyes alkalommal felidézzem és visszakeressem, hogy az adott illető ki lehet. Egy névjegyzet nekem például rengeteget segített volna olvasás közben. A szereplők bár érdekesek voltak, valahogy engem mégsem varázsoltak el. Szeretném itt és most kijelenteni, hogy az LMBTQ+ szállal és a főszereplőkkel nekem abszolút nincs semmi bajom. Az Akhilleusz dala és egy csomó ebbe a kategóriába sorolható regény nyerte már el a tetszésemet, szóval a negatív gondolataim nem erről a tőről fakadnak. Egyszerűen engem nem kapott el a regény nagysága. Számos rangos díj ide, számos rangos díj oda, valahogy úgy éreztem, hogy a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja. 

A legnagyobb hiányérzetem a csatajelenetekkel kapcsolatban volt. Azt hittem, hogy tele lesz vele, de csupán néhány harcijelent található a kötetben. Fontos része a történetnek az intrika és a különböző politikai csatározások is. Érdekes, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a könyvben, mint az ellenállók és a birodalom harca. Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarokban zajlana, nem pedig a harcmezőn. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a harc, fel kell emelkedni azoknak, akik méltók arra, hogy harcba vezessék az embereket. A karakterek valahogy túlságosan távoliak volta számomra. Az elején Csu Csungpa és Oujang karaktere is szimpatikus volt, végül azonban inkább távoli ismerősökként tekintek rájuk, nem pedig kedvenc karakterként, akiket a szívembe szeretnék hordozni. A személyiségük bár rendkívül izgalmas és szerettem, ahogy a végzetükről beszélnek, de valahogy mégsem érték el nálam az író a kívánt hatást. Egyes helyzeteket roppant túlírtnak tartottam, másokat pedig szívesebben olvastam volna bővebben. A fordítás viszont nagyszerű, Sárpátki Ádám remekül adaptálta a nyelvünkre a történetet. Nagyon szép munkát végzett, tényleg csak dicsérni lehet. Emiatt is vagyok biztos abban, hogy a nehezen olvashatóság nem az ő számlájára írható. Egyszerűen magát a stílust nem tudtam elkapni. Nagy kár érte, hiszen maga az alap hihetetlenül érdekes és izgalmas, teljesen újszerű, váratlan köntösben. Én mondjuk a Trónok harcát sem néztem, így nekem távoli az intrika világa. Jobban szeretem, mikor a harcmezőn, igazságosan dőlnek el az egyes kérdések, nem pedig ügyeskedés által. 

Egyes cselekedetek a történet során számomra furcsák volak, még akkor is, ha látszólag beleillettek abba a narratívába, hogy a céljaik elérésében a két fontosabb karakter bármire képes. A kettősség bár jelen volt végig, főleg Oujang esetében, aki láthatóan vonzódott és ragaszkodott is Jeszün karakteréhez, akit szolgált, mégis talán az első pillanattól kezdve érzékelhető, hogy merre fordul majd az ő kapcsolatuk. Valahogy nem éreztem kellően felépítettnek ezeket a részeket és csalódástkeltő volt számomra, hogy végül mennyire gyorsan túlléptünk ezen a helyzeten. Valahogy erősebb és szívszaggatóbb jelenetre vágytam a végkifejletben. 

Az viszont csodálatraméltó, hogy egy nincstelen falusli leányzó, az eszének és a kitartásának hála milyen magasra juthat, ha lehetőség kap rá. Igaz ellopta testvére végzetét, de ő vált az, aki ezt valóra váltotta. Talán Csu Csungpa az egyik legerősebb karakter, akiről valaha olvastam. Még úgy is, ha az említésétől is feláll a szőr a hátamon az egyes cselekedetei miatt. 

A sokak által nehezményezett jelenet Ma és Csu Csungpa között engem is meglepett teljesen. Szóval bevallom becsületesen az első intő jelnél, méghozzá az öklözés realizálásánál és a csukló említésénél tovább lapoztam. Nem vagyok prűd, de na. Vannak határok. 

A borítót nagyon imádom, engem teljesen megvett magának. A folytatásra pedig még így is kíváncsi vagyok, hogy maradéktalanul nem nyerte el a kötet a tetszésemet. Kíváncsi vagyok hogyan alakulnak még a dolgok ebben a világban. 

Összességében, ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor érdemes esélyt adni a regénynek. Nem akarom egyáltalán elvenni a kedveteket. Nem véletlenül szeretik ennyire sokan, tényleg érdekes olvasmány. Csupán óva intelek titeket, hogy felüljetek arra a bizonyos hype vonatra és jelzem, hogy mindenképpen tájékozódjatok a könyvről, ha kíváncsiak vagytok rá. Bár nekem nem lett a legnagyobb kedvencem, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Mindenképpen érdekes élmény volt számomra. Az alap hihetetlenül jó, de a megvalósítása valahogy engem nem nyűgözött le. Mindenesetre ha úgy érzitek, akkor ne szegje semmilyen kritika a kedveteket. Olvassátok azt és úgy, ahogy szeretnétek. 

Értékelés: 5/3

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– A Tengeristen nem dühös, Mina. Elveszettnek érzi magát. Mélyen odalent, a mi világunk alatti palotájában várja, lesz-e olyan bátor valaki, hogy rátaláljon.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.27.: Csak olvass!

05.30.: Könyv és más

06.02.: Utószó

06.05.: Readinspo

Read More

Clare Pooley: Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press Kiadónak köszönhetően, egy újabb Clare Pooley kötetet tarthatunk a kezünkben. Az Őszinte szavak című kötet írója, egy újabb szerethető és szívmelengető olvasmánnyal örvendezteti meg a magyar olvasókat. Tartsatok velünk, szegjük meg közösen az ingázás szabályait, ismerjük meg Iona Iversont és az útitársait, ha pedig mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Soha senki nem szólítja meg az utastársát a vonaton - ez a tapasztalt ingázók íratlan szabálya. De vajon mi történne, ha mégiscsak megtennék?

Iona Iverson, a Modern Nő rovatvezetője mindennap öt perccel nyolc után száll fel Hampton Court állomáson a vonatra, hogy munkába menjen. Mindennap ugyanazokat az embereket látja maga körül, akikre – önmaga szórakoztatására – különböző neveket aggat, és történeteket talál ki az életükről. De sosem vált velük egyetlen szót sem. Hiszen az ingázás fontos szabálya: Eszedbe se jusson utazás közben beszélgetést kezdeményezni! Kivéve, ha bolond vagy...

Aztán az egyik reggel a szeme láttára egy elegáns, de szexista üzletember majdnem megfullad egy félrenyelt szőlőszemtől. Csupán az ugyancsak velük utazó, gyanúsan szimpatikus ápoló gyors segítségének köszönhető, hogy a járaton nem történik tragédia. Ez a váratlan esemény aztán történések egész sorát indítja el, ahogy az emberek – akikben látszólag semmi közös nincs az ingázáson kívül – beszédbe elegyednek egymással.

Egy reggel azonban Iona nem száll fel a szokásos járatára. És a következő nap sem… Vajon szövődhetnek valódi barátságok ilyen esetleges körülmények között? És számíthat Iona az új ismerőseire akkor, amikor az élete darabokra hullik?

Clare Pooley neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen 2020-ban már olvastam tőle magyarul egy regényt, mely az Őszinte szavak címet viseli. Akkor a szívembe zártam az írónőt, a kötetre pedig azóta is nagy szeretettel emlékszem vissza. Mivel imádtam a stílusát, így nem is volt kérdéses számomra, hogy a legújabb magyarul megjelenő kötetét is el szeretném olvasni. Ritkán mondok ilyet, de nagy elvárásokkal vágtam bele a történetbe, de szerencsére most sem kellett csalódnom. Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a kötet igazán különleges helyet foglal majd el a szívemben. Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, a Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz  pedig pontosan azt adta, amit vártam. Clare Pooley regénye egy igazán különleges történet egy vonatról és hat teljesen idegen emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott egy félrenyelt szőlőszemnek hála. 

Vannak könyvek, amelyeket az ember választ...máskor úgy érezzük, hogy a történet választ minket. Amikor egy-egy írás nagy hatással van ránk és úgy érezzük, hogy a történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti azt. Amikor annyira együtt élünk és lélegzünk a karakterekkel, hogy tudjuk, talán soha nem felejtjük el őket és az utolsó oldal elolvása után úgy érezzük, hogy bárcsak előröl kezdhetnénk az egészet. A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című kötet pontosan ilyen volt számomra. Egy igazán kedves és léleksimogató történet, mely magára az emberre és az egyes emberi sorsokra koncentrál. 

A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című kötet egy igazán lebilincselő olvasmány a barátságról és arról, hogy milyen hatássak lehetünk mások életére. A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek. Nap mint nap használom én is a tömegközlekedést, ráadásul mivel általában megvan a jól kibróbált útvonalam és a tökéletesen kalkulált idősávom, így mindig ugyanazokkal a járatokkal közlekedem. Így nem ritka, hogy egy idő után ismerős arcok vesznek körül a buszon, vagy éppen a metrón. Néha elgondolkodom azon, hogy milyen érdekes is az élet. Minden nap látjuk egymást, mégsem tudunk semmit a másikról. Persze odáig nem merészkednék, hogy bármelyiket is megszólítsam, de érdekes lenne, ha az én járataimon is utazna egy Ionához hasonló hölgy, aki jelenlétével és stílusával érdekesebbé és izgalmasabbá tenné az útjaimat. A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Mind életkorban, mind pedig problémáikban mások, mégis egy halálközeli élmény megváltoztatja mindegyikük életét. Szép lassan megszegik az egyik legfontosabb szabályt az ingázásban - miszerint senkinek se jusson eszébe ingázás közben beszélgetést kezdeményezni. Majd egy idő után nem csak beszélgetni kezdenek, hanem egymás életére is hatással lesznek, sőt azt sem túlzás állítani, hogy felelősséget is vállalnak egymásért. Igazi barátokká válnak, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítsenek egymásnak. 

Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon én mit tennék, ha engem is megszólítana valaki. Milyen lenne beszélgetést kezdeményezni másokkal, és milyen lenne az, ha végül nem csak beszélgetnénk, hanem egymás fontos szereplőiéve válnánk az életünkben?

A szereplők igazi, életteli karakterek. Nincs olyan, akit ne kedveltem volna meg. Iona egy igazán kedves és szerethető hölgy, aki régen igazi ikonnak számított. Rendezvényről rendezvényre járt, igazi vip vendég volt mindenhol. Mára azonban úgy érzi magát, mint egy öreg bútordarab, aki elvesztette fényét. Mindehova a kutyusával jár, és mindig ugyanoda ül a vonaton. Piers egy dúsgazdag bankárnak tűnik első látásra, de vajon milyen titkokat rejteget? Tényleg olyan beképzelt, mint amilyennek elsőre tűnik? Martha egy fiatal lány, aki egy baklövés miatt célponttá vált az iskolájában. Túl tud lépni a szégyenén és képes lesz arra, hogy ragyogjon a színpadon? Sanjay egy ápoló, aki végtelenül nagy empátiával van megáldva, de ez sokszor csak nehezíti a munkáját. Hogyan tud megbírkózni egy ápoló az érzéseivel, amikor egy-egy betege halálakor ő is meghal egy kicsit belülről? Emmie a reklámszakmában dolgozik, de egyre jobban elbizonytalanodik ömagában a névtelen üzenetek miatt, amelyek szép lassan lerombolják az önbizalmát. David pedig egy idősebb úr, akiről mindig mindenki megfeledkezik. A házassága azonban szemmel láthatóan válságba került. Vajon képes feléleszteni újra a régi lángot? Alapvetően mindegyik szereplő más és más, nem is különbözhetnének jobban egymástól, de egy idő után egyre jobban elmerülnek egymás világában, míg végül elképzelhetetlenné válik, hogy ne váljanak barátokká. Mindegyikük komoly problémákkal küzd, azok megoldása kezdetben szinte lehetetlennek tűnik. De ahogy haladunk előre a történetben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nincs olyan dolog, amit Iona ne tudna megoldani. Mindenki számíthat rá és valahogy a világ is szebb hellyé válik mindenki számára. Amikor azonban egyszercsak nem száll fel a vonatra, és napokra eltűnik, mindannyian aggódni kezdenek. Vajon képesek lesznek megtalálni őt és segíteni neki? Hogyan alakul a csapat sorsa?

Egyszerűen imádtam látni, hogy mennyire szépen összefonódtak az egyes emberi sorsok. Sokszor nem is figyelünk a környezetünkre. Olvasunk, vagy éppen zenét hallgatunk. Sokszor halljuk, hogy nem segítünk egymásnak még akkor sem, ha a másiknak szüksége van rá. És akkor itt van ez a könyv, ami visszaadja az emberiségbe vetett hitét az embernek. Hogy képesek vagyunk arra, hogy figyeljünk egymásra, hogy nem vagyunk annyira önzők, hogy elmenjünk a másik szenvedése mellett. Egy igazi lélekbonbon volt számomra ez a kötet, és nem véletlen, hogy ez volt a február hónapom kedvenc olvasmánya. Egyszerűen imádtam. Volt, hogy mosolyogtam, máskor meg teljesen elkomorultam és bevallom, volt egy pont, amikor talán még pityeregtem is egy kicsit. 

Összességében én csak pozitív dolgokat tudok mondani erről a könyvről. Ez a regény tényleg az egyik legszerethetőbb olvasmány, amivel az idén találkoztam. Nem tudok mást mondani csak azt, hogy szívből ajánlom mindenkinek. Clare Pooley neve felkerült a kedvenceim közé, úgy tűnik az írónő nem tud hibázni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Az ingázás és a vonatozás szerves részét képezi a történetnek, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Rengeteg olyan település van Budapest környékén, ahonnan a tömegközlekedésnek hála viszonylag könnyen be lehet utazni a fővárosba. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik településről van szó. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

03.25.: Csak olvass!

03.27.: Könyv és más

03.29.: Olvasónapló

03.31.: KönyvParfé

Read More