A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maxim Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maxim Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 21., csütörtök

Ali Hazelwood: Sakk-matt + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó jelentette meg Ali Hazelwood: Sakk-matt című regényét, mely a napokban nyerte meg a 2023 évi Goodreads Choice Awards díjat a Young Adult Fiction kategóriábant. A népszerű szerző ezúttal a fiatal sakkozók világába repíti az olvasókat, de természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a regényből. Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 


Mallory ​Greenleafnek elege van a sakkozásból. Manapság minden lépés számít; miután a sport négy évvel korábban tönkretette a családját, Mallory most az anyjára, a testvéreire és a zsákutcába vezető állására összpontosít, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Ez egészen addig működik is, amíg vonakodva bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági versenybe, ahol véletlenül letörli a táblát a hírhedt „királygyilkos” Nolan Sawyerrel, a sakk jelenlegi világbajnokával és uralkodó rosszfiújával.
Nolan veresége egy ismeretlen kezdővel szemben mindenkit sokkol. Ami még ennél is zavarba ejtőbb? A vágya, hogy újra gyalogokat keresztezzen. Milyen vezércselt játszik Nolan? Az lenne az okos lépés, ha Mallory elsétálna. Ha lemondana. A játéknak vége. De Mallory győzelme megnyitja az ajtót a szükséges pénznyereményekhez, ráadásul nem tud nem vonzódni a rejtélyes stratégához…
Miközben felfelé száguld a ranglétrán, Mallory azért küzd, hogy a családját biztonságosan el tudja választani attól a játéktól, amely eleve tönkretette. És ahogy kezd újra fellángolni a szeretete a sakk iránt, amit annyira meg akart utálni, Mallory hamar rájön, hogy a játszmák nem csak a táblán zajlanak, a reflektorfény fényesebb, mint képzelte, és a verseny kemény tud lenni (… valamint vonzó… és intelligens… és dühítő…).

Ebben az évben szerencsére csak kevés könyv okozott igazán csalódást, és bármennyire is szerettem az írónő első két magyarul megjelent könyvét, el kell mondanom, hogy A szerelem elmélete című kötet is ebbe a kategóriába tartozik. Engem ezzel az írásával nagyon nem nyűgözött le Ali Hazelwood, őszintén bíztam benne, hogy ez csak egy apró megtorpanás a közös kis kapcsolatunkban, de most, hogy elolvastam a legújabb magyarul megjelent könyvét már látom, hogy a Sakk-matt című regény sem fog a kedvenceim közé tartozni. Nem akarok senkit sem megbántani, aki szerint ez egy remek történet, de én sajnos nem tartozom közéjük. Az a helyzet, hogy egyre inkább azt érzem, hogy egy toxikus kapcsolatban élek Ali Hazelwoddal. A szereplői egyre jobban idegesítenek, a történeteit egyre kevésbé érzem kreatívnak és úgy gondolom, hogy képtelen megújulni, mégsem mondtam le teljesen a szerzőnőről és úgy éreztem, hogy megérdemel még egy újabb esélyt. Kitartottam mellette és arra gondoltam, hogy ez a könyv majd nagyon más lesz, hogy egy kicsit visszaadja a hitemet, hogy majd Ali Hazelwood újra elvarázsol. És bár aláírom, hogy ez a regénye tényleg egy kicsit más, mint a többi, azért kreatívnak és újszerűnek nem nevezném. 

A Sakk-matt című regénye szerencsére nem a STEM világában játszódik, teljesen új vizekre evezünk. A sakkozók világába nyerhetünk bepillantást és követhetjük végig Mallory és Nolan kapcsolatának alakulását. Őszinte leszek veletek, nekem úgy hiányzott ez a váltás, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Azt érzem, ahogy amit lehetett, azt már elmondta (többször is és mindig ugyanúgy) a női tudósok életét övező nehézségekről, így izgatottan vártam, hogy ez az új sakkos dimenzió hogyan frissíti fel, mennyire lesz más a történet. Bevallom, kicsit felemás érzéseim vannak az írással kapcsolatban. 

Egyrészről a sakk világa nekem nagyon tetszett, Polgár Judit említése pedig igencsak megmelengette a kis szívemet. Érdekes és izgalmas volt kezdetben látni, hogy a női versenyzőknek milyen nehézségekkel kell megküzdenie ebben a maszkulin mezőnyben. Aztán rájöttem, hogy ez a regénye is pontosan ugyanarra a sablonra épült, mint az összes többi történet. Nincs benne semmi meglepő, vagy izgalmas fordulat. A szereplők személyisége és a fő konfliktus is rendkívül hasonló. A főszereplő lány bár nagyon okos és kiváló stratéga, de valahogy a jó isten még sem áldotta meg őt túl sok józan paraszti éssszel. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, ugyanúgy nem veszi észre, hogy a fiú vágyódik iránta. Aki amúgy ugyanúgy seggfejnek tűnik egészen addig, amíg meg nem ismerjük őt, mert akkor kiderül, hogy a szíve vajból van és bármire képes azért, hogy megóvja a lányt. A karakterek összevesznek, majd kibékülnek és mindenki boldog. Na jó, egy kicsit talán sarkosan fogalmaztam, de tényleg úgy érzem, hogy függetlenül az új díszlettől, azért ez mégiscsak ugyanaz a történet, csak más lett a körítése. 

De persze nem akarok igazságtalan lenni, mert sok érdekes és izgalmas dolog van azért ebben a könyvben, bár úgy éreztem, hogy egy kicsit felszínesen nyúlt ezekhez a kérdésekhez az írónő. Mallory karaktere nagyon érdekesés bár tény, hogy tökéletesen belesimul Ali Hazelwood hősnői közé, azért egy dolog mégiscsak kiemeli őt a sokaságból. Bár csak 18 éves, mégis az egész családja megélhetésnek a súlyát cipeli. Magára kényszerítette a felnőtt szerepet, elsődlegesen családfenntartóként tekint magára, elvesztette gyermeki mivoltát. Önvád marcangolja, hiszen úgy érzi, hogy miatta esett szét a családja. Közben pedig nem érti, hogy testvérei miért kezdenek elhidegülni tőle. Nem látja, hogy ez a szerepváltozás nem csak az ő, hanem a szerettei életére is nagy hatással van. 
Nyilván érzésekkel nem lehet vitatkozni, és nem is szép dolog értékítéletet mondani, de azt azért az első pillanattól kezdve látja az olvasó, hogy ez az állapot nonszensz. Logikátlan és full értelmetlen, hogy Mallory beszorította magát ebbe a szerepbe. Bár kétségtelenül jó szándék vezérelte, de egyszerűen elsüllyedt az önvád mocsarában és nem vette észre, hogy igenis lehet kiút ebből a helyzetből. Hátrahagyta az egyetlen dolgot, amit valaha igazán élvezett, mert félt, hogy ezzel olyan érzéseket hoz felszínre, amivel nem tud sem ő, sem pedig a családja megbírkózni. Borzasztóan szomorú, hogy éveken át küzdött ezzel a problémával és senki nem vett észre, hogy baj van. Bár őszintén bevallom, engem sokszor irritált ez a lány, állandóan forgattam a szemem olvasás közben. 

Érdekes volt látni, hogy Nolan miként változtatja meg a lányt, miként bújik ki Mallory a csigaháházból és miként érti meg végre, hogy nem kell elengednie azt a dolgot, amit szeret. Ez nem jelenti azt, hogy elárulja a családját. De vajon képes lesz lerakni azt a terhet, amelyet már 4 éve cipel? Milyen érzés lesz számára újra sakkozni és talán ami a legfontosabb, tényleg olyan idegesítő Nolan, vagy ez előítéletei alapján téves ítéletet mondott felette a fiatal lány?
Nolan karaktere egyáltalán nem idegesített, de mivel ő egy mogorva, gazdag, első látásra gorombának tűnő, de a szíve és lelke mélyén érző karakter, aki titokban szerelmes a főhősbe (igen, jól látjátok, Nolan jellemzését konkrétan ctrl +c és ctrl+v segítségével átmásolhattam volna ide a többi bejegyzésemből), így kevés meglepetéssel szolgált. Talán a szexualitáshoz fűződő viszonya volt egy kicsit meglepő. 

Mallory családját kár, hogy nem ismertük meg jobban. Testvéreiről annyit tudunk, hogy tipikus kamaszok, az anyukájáról pedig annyit, hogy nehézségekkel küzd. Bár elég fontos főszereplők, de igazán komoly mélységet sajnos nem kaptak (mondjuk igazán komoly mélységet talán senki más sem kapott). Mindenesetre a kisebbik lánytestvérét Darcyt nagyon kedveltem. 

A könyvnek van amúgy tanulsága is. Leginkább az, hogy merjük kezünkbe venni az irányítást és igenis legyünk saját sorsunk aktív kovácsai. Illetve az, hogy egy kapcsolatért (legyen az romantikus,vagy baráti) mindkét félnek tennie kell. Nem engedjük el a szívünknek kedves emberek kezét csak azért, mert félünk attól, hogy majd ők építenek le minket először. És talán a legfontosabb, hogy a kommunikáció mindennek az alapja. Lehet bármilyen nehéz az élet, fontos arról, hogy érzéseinket megosszuk a hozzánk közel állókkal, mert csak így tudjuk begyógyítani a sebeinket. 

Nekem most valahogy a könyv nyelvezete sem feküdt, bár a történet olvastatta magát, de azért rengeteg furcsa mondattal találkoztam olvasás közben. Ez nem feltétlenül a fordító hibája, mert az igazán érthetetlen mondatokat lecsekkoltam eredeti nyelven is és ott sem értettem. Ráadásul nem tudom, hogy a ti példányotok is ilyen-e, vagy csak én futottam bele egy furcsa kiadásba, de az első 60-70 oldalon néhány oldalon olyan volt, mintha a betűknek árnyéka lenne. Egy-egy ilyen oldal után extrém módon jojózni kezdett a szemem. Ez engem egy kicsit zavart, de szerencsére csak az eleje volt ilyen, a későbbi oldalakon már rendesen olvasható volt a szöveg. 

Mivel a könyv ifjúsági, ezért szerencsére a kínos szexjelenetek elmaradtak, az írónő a képzeletünkre bízza ezen jelenetek kiteljesedését. Én személy szerint ennek nagyon örültem, sokkal jobban tetszettek ebben a formában a romantikus jelenetek. 

A borító nagyon tetszik, talán ez a színvilág áll hozzám a legközelebb. Szeretem ezt a kellemes rózsaszínt és a sakkra utaló motívumokat. 

Bár nem utáltam a Sakk-matt című könyvet és üdvözítendőnek tartom az újítási próbálkozást, de engem sajnos nem nyert meg annyira magának, mint amennyire bíztam benne. 
Ha eddig nem olvastatok semmit az írónőtől/vagy csak kevés könyvet, akkor jó választás lehet, hiszen így nincsen bennetek semmilyen elvárás és még nem unjátok a témát és a stílusát. Ha eddig szerettétek az írónő könyveit és imádjátok a stílusát, semmiképpen sem szeretnélek titeket lebeszélni róla. Molyon is 90% felett áll a könyv, könnyen lehet, hogy a gond velem van. Ne felejtsétek, ízlések és pofonok. :)

Értékelés: 5/3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték
Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Mi Mallory sakk-klubjának a neve?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.19 Dreamworld
12.21 Csak olvass!
12.23 Hagyjatok! Olvasok!
12.27 Fanni’s Library
12.29 Sorok között

2023. november 28., kedd

Krystal Sutherland: Hollow lányok + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha ősszel te is előnyben részesíted a bizarr, paranormális, hátborzongató történeteket, nem vagy egyedül. A szerelem kémiája című regény szerzője, Krystal Sutherland ezúttal pontosan egy ilyen thrillert hozott nekünk. És mint az első regényét, a Hollow lányokat is a Maxim Kiadó gondozásában olvashatjuk magyarul. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről!

Iris ​Hollow és két idősebb testvére kétségtelenül furák. Gyerekként eltűntek egy skót utcáról, és csak egy hónap múlva tértek vissza emlékek nélkül, és azt sem tudták, hol jártak, vagy mi is történt velük. Ami még furcsább, az a külsejük megváltozása: kék szemük fekete lett, régebben fekete hajuk tejfehérré vált. Amikor folytatni próbálják életüket, furcsa és hátborzongató történések járnak a nyomukban. Az emberek gyönyörűnek, őrjítőnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul veszélyesnek is látják őket.

A tizenhét éves Iris mindent megtesz azért, hogy a normális emberek közé beilleszkedjen, és elvégezze a középiskolát, ami két híres, ragyogó és világjáró idősebb testvérének, Grey-nek és Vivinek nem sikerült. De Grey hirtelen eltűnik, bizarr nyomokat hagyva maga után, így húgai a keresésére indulnak. De ezzel nincsenek egyedül. Ahogy egyre több természetfeletti dologra bukkannak, Iris hamar ráébred, hogy a múltjukról szóló történetek nem valódiak, és a hely, ahonnan látszólag sértetlenül hazatértek tíz éve, most visszahívja őket.

Alapvetően nem szeretem a thrillereket, horrorokat és a paranormális történeteket, de ősszel valahogy mégis jól csúsznak az ilyen könyek. Valahogy ebben az időszakban könnyebben lépek ki a komfortzónámból. 

Amikor megláttam a Hollow lányok fülszövegét, azonnal fellelkesedtem, mikor megláttam, hogy külföldön 4,00 feletti értékeléssel fut Goodreadsen, még jobban felpörögtem. Egy igazán izgalmas és hátborzongató történetre készültem, melyet egy sötét hangulat leng körül. Bár nem vagyok maradéktalanul boldog, a könyv sokkal kiszámíthatóbb és talán felszínesebb is volt, mint amire számítottam, de összeségében jó kis olvasmánynak bizonyult. Az írónő által teremtett atmoszféra nekem nagyon bejött, engem kicsit a Gallantra emlékeztetett. 

A Hollow lányok szerintem egy igazán érdekes, tipikus őszi olvasmány. A könyv cselekménye kissé kiszámítható, az ember elég hamar elkezd számítani a csavarra és nem is igazán lepődik meg az történések láncolatán. Sötét és komor hangulat ül az egész regényen. Nem feltétlen az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Bár Krystal Sutherland nem fukarkodott a sötétség beemelésével, mégsem éreztem úgy, hogy félnék az olvasás közben. Néha azonban sikerült elborzasztania az írónőnek. Azért ha jobban belegondol az ember, elég para dolgok történnek a regényben. A lányok képessége például szerintem nagyon ijesztő, durva belegondolni, hogy mire képesek. De az élénk fantáziámnak köszönhetőn szinte megelevenedtek előttem a különböző természetfeletti jelenségek, a Félút ( az élők és a holtak világa között) pedig kifejezetten parás helynek tűnt. Nem azt mondom, hogy féltem, de azért lehet nem megyek lelkesen random helyeken álló ajtók közelébe. A könyv amúgy abszolút olvastatta magát, sodort magával a lendület és egyszercsak azt vettem észre, hogy befejeztem a regényt. 

A könyv leginkább a skót tündérmesékből ihletett, kicsit sajnáltam, hogy nem volt benne több ezekből a történetekből és elemekből. 

A szereplők szerintem nem lettek túlságosan kibontva, azért egy 60-70 oldal pluszban jót tett volna szerintem a kötetnek. Kicsit felszínesnek éreztem mindhárom Hollow lányt, jobb lett volna jobban a fejükbe mászni és izgalmasabb lett volna megismerni, hogy mi zajlik bennük pontosan. Ezt leginkább Grey karakterénél hiányoltam a legjobban, izgalmas lett volna látni, hogy mi motiválta igazán őt az egyes tettei során. Ő amúgy nem a legszimpatikusabb Hollow lány, de hihetetlen érdekes karakter. 17 évesen elment otthonról és többé vissza se nézett. Ő a legidősebb hármójuk közül, a vezető tulajdonképpen, akit két kisebb testvére bárhova követne. Izgalmas a hármójuk közötti dinamika, ha Grey azt mondaná, hogy ugorjanak a kútba, akkor biztos vagyok benne, hogy Vivi és Iris is megtenné. Vivi a középső lázadó gyermek, aki Greyhez hasonlóan szintén elmenekült otthonról fiatalon. Alkoholba és drogokba folytja a fájdalmas érzelmi dolgokat. És akkor ott van Iris, a legkisebb, minta gyermek, aki nem szeretne mást, csak beolvadni a társai közé. Ami nem egyszerű, tekintve, hogy mindhárom lány gyönyörű, ráadásul egy érdekes misztikum kíséri az életüket. Gyermekként egyszercsak eltűntek az utcáról, egy hónapon keresztül senki sem tudta, hogy merre van, mikor is egyszercsak felbukkantok ugyanott. De valami megváltozott. A lányok szembe színe sötétebb lett, hajuk teljesen kifehéredett. Vajon merre jártak a Hollow lányok és mi történt velük? Hogyan lehetséges az, hogy elfelejtettek mindent? Sem az eltűnésükre, sem pedig az azt megelőző éveikre nem emlékeznek. 

Mikor Grey eltűnik, Viv és Iris mindent megtesz annak érdekében, hogy előkerítse őt. De nincs könnyű dolguk, hiszen egy bizarr és ijesztő alak veszi őket üldözőbe és minden áron a lányok halálát akarja. De vajon miért? Mi köze lehet a korábbi eltűnésükhöz?

Vivi és Iris jellemfejlődés szerűségen megy keresztül, de mivel nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő az atmoszférára, mint a szereplőkre és a személyiségükre így talán ez kevésbé látványos. Mindenestre jó volt látni, hogy önmagukra találtak, megbékéltek a múltjukkal és azzal, hogy mit tett Grey. 

A lányok mellett fontos szerepet kap a történeten Tyler, aki a regény legviccesebb és szerintem legszerethetőbb karaktere. A történet szerint Grey pasija, aki a lányhoz hasonlóan szintén modellként dolgozik. Első látásra egy fuckboynak tűnik, de ha az ember jobban megismeri, kiderül, hogy sokkal mélyérzésűbb, mint ahogy elsőre gondolná. Én nagyon viccesnek tartottam az ő megszólalásait és őszintén remélem, hogy ha lesz folytatás, akkor kedvezően alakul majd a sorsa. 

A regény borítója nagyon nem tetszik, szerintem nem illik a történethez. Kár, hogy nem sikerült megtartani az eredetit, az erősebben illeszkedne a kötethez. 

A Hollow lányok összességében szerintem még a hibák ellenére is egy élvezetes őszi olvasmány. A hangulata engem teljesen elvarázsolt. Nálam majdnem eléri a 4 csillagot, csupán azért van egy kicsit alatta, mert nem lenne fair a többi 4-es értékelésű könyvemmel, hiszen ez azért tényleg gyengécskébbre sikerült, mint azok. Ez azonban nem von le semmit az élvezeti faktorból, én sokkal szívesebben olvastam, mint a néhány napja posztolt Ali Hazelwood regényt. Ebben a hideg, korán sötétedő időben kifejezetten jól esett az olvasása. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 


Nyereményjáték

Játékunkban néhány okkultizmusról könyvből hoztunk idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, pontosan melyik könyvből származnak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
"Időnként mindegyikünk gyengeelméjű, hülye, buta vagy bolond. Mondjuk úgy, hogy a normálisnak az az ember számít, akinél ésszerű arányban keverednek ezek a komponensek, ezek az ideáltípusok."


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.24. Readinspo
11.28. Csak olvass!
11.30. Könyv és más

2023. november 26., vasárnap

Ali Hazelwood: A ​szerelem elmélete + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ali Hazelwood regényének főszereplője egy elméleti fizikus, Elsie Hannaway, aki a nappali tanársegéd állása mellett kamubarátnőként is dolgozik. Pechjére az egyik kedvenc ügyfelének a bátyja az MIT fizika tanszék vezetője. Jack Smith nem egyszerű eset, hiszen nem csak arrogáns, de vonzó is, de ő áll a nő és álmai munkája között, így Elsie kénytelen hadba szállni a férfi ellen.Tartsatok bloggereinkkel, ismerkedjetek meg Elsivel és Jackkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Elsie Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett „emberek kedvére tevő” képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van.
Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll.
Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de… azok a hosszú, mélyreható pillantások… Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának?  Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?

Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Összességében kedvelem az írónő munkásságát és imádom a STEM tudományos világ ihlette írásait, ugyanakkor újra és újra megfogalmazódik bennem az a kérdés, hogy vajon meddig tud érdekes maradni. Meddig tudom élvezni a műveit, mi az a pont, amikor azt mondom, hogy oké, ez már unalmas. És sajnos azt kell mondanom, hogy A szerelem elmélete eljutott erre a szintre. 
Az jutott eszembe, hogy Ali Hazelwood olyan, mint egy Hallmark karácsonyi film, nincs benne semmi újdonság. Ami alapvetően nem lenne gond, mert én élek halok ezekért a filmekért és a belőlük áradó bájért. Ezt azonban sajnos erről a könyvről nem tudom elmondani. Ez már határozottan az a szint, amikor azt mondom, hogy repetitív, unalmas és kissé felszínes ez a történet. 

Ebben az évben szerencsére csak kevés könyv okozott igazán csalódást, A nappá vált lány és a Lore után pedig Ali Hazelwood is bekerült ebbe a társaságba. Sajnos A szerelem elmélete is óriási csalódás volt számomra, amit mérhetetlenül sajnálok, hiszen mindennél jobban szeretni akartam ezt a könyvet is. Az írónő első két regényét nagyon szerettem, a novelláskötetet is el tudom viselni, ez a kötet azonban bevallom, teljesen kiakasztott. Nem akarok senkit sem megbántani, aki szerint ez egy remek történet, de én sajnos nem tartozom közéjük. Fontosnak tartom, hogy az ember mindig, minden körülmény között őszinte legyen. 

Egy bloggernek és tartalomgyártónak szerintem óriási a felelőssége. A különböző platformokon több száz/ezer/tízezer embert érhet el, így a szavának súlya van. Bár én csak egy kis hal vagyok ebben a nagy tengerben, sőt óceánban, de azért biztos vagyok benne, hogy annak, aki olvassa a véleményemet, igenis számít, hogy mit mondok és teszek. Attól leszünk szerintem hitelesek, ha a jó élményeink mellett a negatív csalódásainkról is írunk. Hiszen nincs olyan, hogy minden könyv egyformán tetszik. Ha elhallgatnám, hogy mennyire mélységesen csalódtam Ali Hazelwood ezen regényében és nem írnám le a vele kapcsolatos aggályaimat, akkor hol marad az általam olyan nagyra tartott hitelesség? Szóval összeszedtem magam és megírom a népszerűtlen véleményemet a regényről. 

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Vannak thriller rajongók és vannak emberek, akik nem szeretik. Én szívesen olvasok történelmi regényt, mások el sem tudják képzelni, hogy valaki ilyesmit olvasson.  Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek, nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Szóval arra kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

A szerelem elmélete egy rendkívül kedves és szerethető történet lehetne, melynek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetük abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő, ha nem ugyanarról szólna az írónő minden regénye. A fő probéma nem az, hogy Ali Hazelwood szívesen nyúl a STEM tudományos világában játszódik, hanem az, hogy képtelen arra, hogy megújuljon. A szerelem elmélete pontosan ugyanarra a sablonra épült, mint az összes többi történet. Nincs benne semmi meglepő, vagy izgalmas fordulat. A szereplők személyisége full egyforma. Ha kiragadnánk néhány idézetet a már megjelent könyveiből, senki nem tudná eldönteni, hogy melyikben szerepel pontosan. .

És szeretném újra hangsúlyozni, nekem nem az a bajom, hogy a STEM tudományos világában játszódik az összes írása, ennek én igazából csak örülni tudok, hiszen sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma, de higgyétek el, rendkívül nehéz a tudományos világban érvényesülni nőként. Sokszor csak akkor fogadják el egy nő meglátásait, vagy ötleteit, ha azt egy férfi kollégája is megerősítette, vagy ha mindenki előtt megdicséri az adott meglátást. Rendkívül szomorú belegondolni abba, hogy sokszor nőként háromszor annyit kell az embernek teljesíteni ahhoz, hogy végre észrevegyék. Persze, természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezzel a helyzettel mindenki találkozik. Simán lehet, hogy a pályája során soha nem találkozott semmilyen ellentéttel és soha nem érezte azt, hogy a szakmaiságát kevésre becsülik. Ali Hazelwood a regényeivel pontosan erre a jelenségre próbál rámutatni, és én őszintén imádtam ezért őt. A történetek azonban teljesen egyformák, így egy idő után sajnos élvezhetetlen lett számomra az írónő stílusa. 

A könyv talán legérdekesebb része az volt, hogy az egyetemen (de amúgy bármilyen munkahelyen) milyen hatalmi játszmák vannak egy pozíció betöltésekor. Rávilágít arra, hogy olykor az állások már a meghirdetés előtt betelnek és hogy az is megtörténhet, hogy teljesen feleslegesen versenyeztetik az embereket, mert már régen megvan a favorit. Bár ebben a könyvben nem ez történik, de ilyen esetben az is megtörténhet, hogy nem a legjobb jelölt tölti be az üres állást, hanem egyszerűen az, akinek nagyobb a hátszele. 
Emellett érdekes volt látni az elméleti és kísérleti fizikusok közötti ellentétet, abszolút el tudom képzelni, hogy a két tudományág fasírtban van egymással. Ugyanakkor számomra nem tűnik valószerűnek, hogy egy 17 éves fiú valóban romba tudná dönteni egy teljes tudományág hitelességét. Az adott kiadvány szerkesztőjét persze igen, de az meredek elképzelés, hogy ez a tett a teljes elméletei fizikus világra hatással van. 

A regényben talán Elsie cukorbetegsége emelné ki őt a sokaságból, de annyira idegesítően állt a betegségéhez és annyira idegsített a személye, hogy nem tudtam egy másodpercig sem együtt érezni vele, néha csak fejbe vertem volna egy péklapáttal. Elsienek pontosan olyan faék logikája van, mint az összes többi hősnőnek azzal a különbséggel, hogy a többiekkel ellentétben ő képtelen volt megkedveltetni magát velem. Olyan jó lett volna, ha az írónő jól nyúlt volt a cukorbetegség témaköréhez, ha kicsit edukálta volna az olvasóit ezzel kapcsolatban. De mit tudtunk meg a könyvből? Hogy ezt a betegséget szégyellni és titkolni kell. Ülj le, egyes, no comment.

Jack Smith karaktere szerencsére nem idegesített, de mivel ő egy mogorva, gazdag első látásra gorombának tűnő, de a szíve és lelke mélyén érző karakter, aki titokban szerelmes a főhősbe (igen, jól látjátok, Jack jellemzését konkrétan ctrl +c és ctrl+v segítségével átmásolhattam volna ide a többi bejegyzésemből), így nem szolgált semmilyen meglepetéssel. Mindenesetre tényleg elmondható, hogy ebben a történetben ő a szerethetőbb szereplő. A legszívmelengetőbb pillanat az volt, amikor kiderült, hogy két általam szeretett szereplő az ő baráti körének a része. 

Eddig nagyon tetszett, hogy az írónő nagy hangsúlyt fektetett a mellékszereplőire, de itt valahogy Elsie lakótársa is hihetetlenül idegesítő volt számomra. Az édesanyjáról pedig ne is beszéljünk. A fiatal lány full toxikus közegben nevelkedett. Egyértelműen parentifikálva lett, rengeteg felelősséget hárították át rá. Villámhárító és békítő volt egyben, ő gondoskodott a szülei mentális jóllétéről és a testvérei normális viselkedéséért. Ha pedig nem segített, azonnal manipulálni kezdték érzelmileg. Soha nem érezte azt, hogy ő igazán jó, így mélyre temette igaz valóját. Mindenkinek a legjobb arcát mutatta, egy szerepet játszott minden társas kapcsolatában. Ez pedig hihetetlenül szomorú, és annyira sajnálom, hogy még ezek sem voltak elegek arra, hogy megkedveljem őt. Ennek pedig az az oka, hogy igazi és erős érzelmeket nem mutatott az írónő. A konfliktusok felszínesek és egyszerűek voltak, hiányzott valahogy a könyvből a lélek. 

Tudjátok milyen ez a könyv? Mintha az írónő rájött volna arra, hogy fut a többi könyve, majd úgy döntött, hogy lehúz egy újabb bőrt erről a témáról. Ne haragudjatok, ha úgy érzitek, hogy kicsit negatív az értékelésem, de engem ez a könyv sajnos nagyon felhúzott. 

Ha eddig nem olvastatok semmit az írónőtől, akkor jó választás lehet, hiszen nincsen bennetek semmilyen elvárás és még nem unjátok a témát és a stílusát. Ha eddig szerettétek az írónő könyveit és imádjátok a stílusát, semmiképpen sem szeretnélek titeket lebeszélni róla. Molyon is 90% felett áll a könyv, könnyen lehet, hogy a gond velem van. Ne felejtsétek, ízlések és pofonok. :)

Értékelés: 5/3,

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A mostani játékunkban olvasnotok kell! A Maxim kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót A szerelem elméletébe, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉRDÉS
“Mi a neve Elsie mentorának?” 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11/26 - Csak olvass! 
11/28 - KönyvParfé
11/30 - Angelika blogja
12/02 - Szembetűnő
12/07 - Dreamworld
12/08 - Fanni's Library
12/10 - Hagyjatok! Olvasok!
12/12 - Sorok között

2023. augusztus 20., vasárnap

Kristin Harmel: Elveszett ​nevek könyve


Sziasztok!

A holokauszt és a II. világháború témája már nagyon régóta az érdeklődésem középpontjában áll, így minden ígéretesnek tűnő történetre azonnal lecsapok. Nagy szerencsémre a kiadónak hála most lehetőségem volt elolvasni a kötetet, de mielőtte írok róla nektek, lássuk miről is szól a történet. 

Eva ​Traube Abrams, egy fél lábbal már nyugdíjban lévő floridai könyvtáros épp könyveket rak a helyükre, amikor a szeme megakad egy fényképen a New York Timesban. Ledermed; egy olyan könyv szerepel a képen, amit több mint hatvan éve nem látott. Egy olyan könyv, amelyben ráismer az Elveszett nevek könyvére.
A hozzá tartozó cikk arról szól, hogy a nácik Európa szerte kifosztották a könyvtárakat a II. világháború idején – erre Eva is jól emlékszik – és a kutatásról, hogy a köteteket visszajuttassák azokhoz, akiktől réges-rég elvették azokat. A képen szereplő könyv – egy 18. századi vallásos szöveg, amiről azt hitték, hogy elvitték Franciaországból a háború idején – az egyik legérdekesebb eset. Most a berlini Zentral- und Landesbibliothekben található, és tartalmaz valamiféle kódot, de a kutatók nem tudják, honnan került oda, sem azt, hogy mit jelent. Csak Eva tudja a választ, de vajon van ereje visszatérni a régi emlékekhez?
1942-ben, még egyetemistaként, Eva kénytelen volt elmenekülni Párizsból és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában menedéket találni, ahol elkezd személyi okmányokat hamisítani zsidó gyerekek számára, akik a semleges Svájcba menekülnek. De az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Az Elveszett nevek könyvében vezetett feljegyzéseik még fontosabbá válnak, amikor az ellenálló-sejtet, amelynek dolgoznak, elárulják, és Rémynek nyoma veszik.

Kristen Harmel regénye egy igazán érdekes és izgalmas történet, mely a II. világháború egy olyan szeletét mutatja be az olvasójának, amiről talán eddig keveset hallhattunk. Az Elveszett nevek könyve egy rendkívül szerethető olvasmány egy olyan fiatal lányról és tulajdonképpen a csapatáról, akik félelmet és fáradtságot nem ismerve azon fáradoznak, hogy új személyazonosságot kölcsönözzenek azoknak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. 
Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett.  

A történet szerint Eva és családja Franciaországban élnek. Egy nap azonban a fiatal lánynak menekülnie kell a fények városából, hiszen megkezdődött a zsidók begyűjtése. Eva és édesanyja elindul, és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában talál menedéket. A tervük, hogy onnan Svájcba szökjenek. A helyzet azonban kortántsem olyan egyszerű, hiszen a két nő teljesen máshogy gondolkozik. Eva édesanyja egyetlen célja, hogy megmentsék valahogy a férjét, a helyzet azonban egyre kilátástalanabbá válik. Egyre jobban magába fordul, elveszíti a realitásérzékét és egyre csúnyábban viselkedik a lányával. Eközben Eva, aki tehetségesen rajzol, szép lassan rájön arra, hogy milyen módon segítheti leginkább a háborús menekülteket. Művészi kézsége és precizitása a környék egyik legjobb hamisítójává teszi, számtalan gyermek és menekülő számára biztosított hivatalosnak tűnő okmányt. 

Egy idő után azonban rájön arra, hogy az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Egy bonyoltult kód segítségével megalkotják az Elveszett nevek könyvét, így a háború után talán minden gyermek hazajuthat majd a családjához. Eva és Rémy egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz, ám
a nácik folyamatos előretörése miatt elszakadnak egymástól. Vajon egymásra találhatnak újra, vagy a háború végleg elszakítja őket egymástól? Képesek lesznek arra, hogy helyt álljanak az egyre nehezebb helyzetben és meg tudják menteni a városban bújkáló gyermekeket? És ami talán a legfontosabb, vajon túlélik ezeket a borzalmakat, vagy az életükkel fizetnek a hősiességükért? 

A cselekmény tulajdonképpen két szálon és két történeti idősíkon fut. A jelenben Eva útját követhetjük végig, amíg megérkezik Németországba, hogy évtizedek elteltével magához vehesse az Elveszett nevek könyvét. Ez a szál azonban egyáltalán nem hangsúlyos. Az írónő sokkal nagyobb figyelmet fordít a múltbéli eseményekre, Eva és Rémy kapcsolatára. Az első pillanattól kezdve szeretne hinni az olvasó abban, hogy a történetük boldog véget érhet, de vajon a legsötétebb időkben kibontakozhat-e a szerelem? Két teljesen különböző ember egymásra találhat-e boldogságban, ha a háború mellett a család is rossz szemmel nézi a kapcsolatuk alakulását. 

A regény rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, csak úgy faltam a lapokat. Bár a történet nagyon tetszett, új kedvencet mégsem avattam. Az Elveszett nevek könyvének a cselekménye lenyűgözött és teljesen magával ragadott Eva tehetsége és munkája, de valahogy mégsem tudtam imádni a történetet. Ennek talán Eva anyukája volt az oka, engem borzasztóan irritált az ő személyisége. Minden idegszálammal próbáltam megérteni a viselkedésének okát. Tudom, hogy a veszteség, amit elszenvedtek mindenkire máshogy hat. Amíg Eva új célt talált magának, addig az anyukája elsüllyedt a fájdalom mocsarában. Képtelen volt előre nézni, a lányát pedig egyre csak gyötörte. Sokszor felvontam a szemöldökömet olvasás közben, valahogy teljesen élet és szituáció idegen módon reagált bizonyos dolgokra. Értem én, hogy türelemre van szükség a megértéséhez, de engem hihetetlenül idegesített. Ez pedig sokat rontott az olvasás élményén. 

A regény vége viszont nagyon tetszett, igazán szívmelengető pillanatnak lehet tanúja az olvasó. Egyszerűen imádtam és az első pillanattól kezdve reménykedtem valami hasonlóban.

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek Kristin Harmel legújabb magyarul megjelent regényét, az Elveszett nevek könyvét. A téma igazán érdekes és izgalmas, számomra teljesen újszerű volt, nem olvastam még ilyen típusú történetet. Még ugyan nem olvastam eddig semmit az írónőtől, de ezek után bátran nyúlok majd a regényeihez. Ugyan új kedvencet nem avattam, de Eva és Rémy karakterét örökre a szívembe zártam. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 


Értékelés: 5/4.5

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 


2023. július 29., szombat

Ali Hazelwood: Utálom, ​hogy szeretlek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ali Hazelwood ezúttal három történettel kedveskedik magyar olvasóinak! A nemrég megjelent, Utálom, hogy szeretlek című kötetben három zseniális mérnöknőről olvashatunk, akik igyekeznek helytállni a munkájukban, és legnagyobb meglepetésükre váratlanul rájuk talál a szerelem is. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Marával, Sadievel és Hannahval, de ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Mara, ​Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy FEDÉL ALATT
Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.
Két EMELET KÖZÖTT

Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

FagyPONT ALATT
Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Összességében kedvelem az írónő munkásságát és imádom a STEM tudományos világ ihlette írásait, ugyanakkor újra és újra megfogalmazódik bennem az a kérdés, hogy vajon meddig tud érdekes maradni. 

Az Utálom, hogy szeretlek című kötetben három rövidebb történet kapott helyett. A főszereplők Mara, ​Sadie és Hannah, akik az egyetemen barátkoztak össze és lettek legjobb barátnők. Fiatal kutatóként mindannyian szembesültek a nőket érintő előítéletekkel a tudományos világban. Ugyan a munkájuk miatt messze élnek egymástól, mégis igyekeznek a lehetőségeik szerint tartani a kapcsolatot. A három írást tulajdonképpen az ő személyük köti össze.

A történetek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetek abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő. Bár sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma, de higgyétek el, rendkívül nehéz a tudományos világban érvényesülni nőként. 

A három novella cselekménye bár rendkívül kiszámítható, de egyáltalán nem untam egy másodpercig sem. A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a cselekmény végkifejletével, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Valószínűleg jó döntés volt részemről, hogy a könyvet három napig olvastam, így mindegyik napra egy novella jutott. Ráadásul párhuzamosan egy másik könyvet is olvastamm, így aztán kevésbé éreztem, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvasom el. Azt hiszem, hogy Ali Hazelwood összes magyarul megjelent műveinek cselekményét le lehet így érni: A friss doktoris lány, elkezd dolgozni egy munkahelyen. A fiú, akivel összekeveredik elsőre furcsának tűnik, zárkózott és a lány meg van róla győződve, hogy amúgy utálja. Igen, utálja...azért vesz mély levegőt a haja közelében, mert büdösnek tartja, nem azért mert beleszippant még egyszer, hogy tovább érezhesse a jó illatot. Félreértik egymást, haragban lesznek, majd aztán összejönnek. Éééés ennyi. Igazából ennél többet ez a három novella sem adott, és bár olyan volt, mintha olvastam volna már ilyesmit, ez engem valahogy mégsem tudott zavarni. 

Egy FEDÉL ALATT

Ez volt az első novella, és bevallom, nekem ez tetszett a három közül a legkevésbé. Az alapszituáció igazán érdekes volt. Van Netflixen egy film Love in the Villa (Nem várt találkozás), aminek pont ugyanez az alapja. Két idegen osztozik egy lakáson, és közben állandóan szívatják a másik felet, hogy az feladja és elköltözzön. Szeretem az ilyen jellegű bonyodalmakat, szóval nagyon lelkesen álltam neki az olvasásnak. De aztán bevallom, engem valahogy végig idegesített engem Mara viselkedése. Ez a kevéske oldal nem volt elég arra, hogy megkedveljem. Nem éreztem, hogy mélysége lenne a karakterének, így igazából szimpatizálni sem tudtam vele. Liam egy helyes fiú, igazából pont olyan, mint minden Ali Hazelwood férfi karakter. Morcos, de ha az ember jobban megismeri aranyból van a szíve. Ha külün kellene pontoznom a novellákat, az ő történetük kapná a legkevesebb csillagot. Ugyanakkor imádtam bónuszfejezet hozzájuk kapcsolódó részét. A történet kissé in medias resként indul, majd ezt követően megismerhetjük az előtte levő fél év eseményeit. 

Két EMELET KÖZÖTT

Ez volt az egyik kedvenc novellám (igen tudom, nem nehéz ezt mondanom, mert összesen három darab volt csak). Nagyon jól állt neki a Trapped Together trope, melynek az alapja, hogy két karakter valamilyen külső tényező hatására kvázi csapdába esik és így össze lesznek zárva. Klasszikus példája az elromlott lift, itt is ez adja a cselekmény vázát. Tulajdonképpen két szálon fut a történetük. A jelenben Sadie és Erik a liftbe vannak ragadva és a lány érezhetően nem boldog emiatt. Élesen elhatárolódik a fiútól, aki ezt nem igazán tudja mire vélni. A másik idősíkon pedig láthatjuk, hogy mi vezethetett odáig, hogy Sadie ennyire utálni kezdje Eriket. Tetszett, hogy az esetükben nem abból adódott a félreértés, hogy bénán olvastak a jelekben, hanem igenis volt alapja a dolognak. Igaz, ha kommunikálta volna, akkor könnyen kiderült volna  félreértés, de így sem volt rossz. Minden jó, ha jó a vége. 

FagyPONT ALATT

A lányok közül talán Hannah volt a legérdekesebb karakter. Az ő személyiségéről sokat megtudhatunk, így közelebb is kerül az olvasóhoz. Szerettem, hogy vannak mélységei, az ő esetében egyértelmű karakterfejlődésről is beszélhetünk. Ha választanom kéne, hogy kinek a történetéből olvasnék el egy egész könyvet, akkor valószínűleg Hannah és Ian történetét választanám. Érdekes és izgalmas volt a történet, az abszolút kedvencem az egész novelláskötetből. Még úgy is, ha maga a konfliktus és a fő problémaforrás erősen hajaz a második novellára. 

Összességében Ali Hazelwood hozta a szokásos formáját, a novelláskötet is nagyon érdekes és szerethető, ugyanakkor nem tudnám azt mondani, hogy valami újat mutatott számomra. Kicsit aggódom hogy vajon meddig tud még érdekes maradni számomra, de jelen könyv esetében egy másodpercig sem untam az olvasást. Kellemes nyári olvasmányélmény volt, az egyszerűsége miatt akár a strandra is kiváló társ lehet. Ha még nem olvastam volna semmit az írónőtől, akkor biztos vagyok benne, hogy imádtam volna. A kedvem és a lelkesedésem viszont töretlen, tuti hogy a következő magyarul megjelenő könyvét is sorra fogom keríteni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Ali Hazelwood három okos, tanult nő lelkének rejtelmeibe vezeti az olvasót, akik igyekeznek helyt állni a főleg férfiak által uralt tudományos szakmában. Emiatt játékunk se lehet mással kapcsolatos, mint hozzájuk hasonló, korszakalkotó nőkkel. A rövid leírások alapján találjátok ki, hogy kiről van szó, és a nevét írjátok be a rafflecopter dobozba!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

LEÍRÁS
1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07/29 - Csak olvass!
08/01 - Deszy könyvajánlója 
08/04 - Hagyjatok! Olvasok! - borítómustra
08/07 - Hagyjatok! Olvasok! 
08/10  - Sorok között
08/13 - Dreamworld

2023. május 26., péntek

Alexandra Bracken: Lore + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hétévente a megbüntetett istenek kénytelenek az emberek között járni, de egyesek megpróbálják levadászni őket hatalmukért és halhatatlanságukért! Az utolsó istenek egyike, Athéné Lore segítségét kéri az új vadászat alkalmával. Tartsatok bloggereinkkel az új kalandjukon, és ne feledjétek, hogy ha velünk játszotok, akkor a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott LORE példányt!

Tagadhatod ​a sorsot, de a sors nem tagadja meg magát.
Ha harcolsz ellene, az nem ment meg attól, ami rád vár.
Egy régi lázadás büntetéseként hétévente kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát.
Lore Perseous már régen hátat fordított ennek a brutális világnak, miután egy rivális dinasztia megölte a családját. Évekig ellenállt a bosszú gondolatának, de a következő vadászat előtt segítségét kéri két résztvevő: Castor, a rég halottnak hitt gyerekkori barát, aki megdobogtatja Lore szívét, valamint az utolsó eredeti istenek egyike, a súlyosan sebesült Athéné.
Az istennő szövetséget ajánl közös ellenségük legyőzésére. Azonban Lore döntése, hogy sorsát Athénéhoz köti, és újra csatlakozik a vadászathoz, halálos árat követel – és talán nem is elég ahhoz, hogy megállítsa egy új isten felemelkedését, akinek hatalmában áll az emberiséget térdre kényszeríteni.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Alexandra Bracken írása, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek azok a regények, melyek görög mitológiai alapokon nyugszanak. A különböző ókori görög mondák és mítoszok, a hellén történelem kezdeteihez visznek el bennünket.  Sok területnek, sőt még egyes falvaknak is megvoltak a maguk kultuszai, melyek olyan nimfák és kisebb istenségek köré összpontosultak, akiket jóformán sehol másutt nem ismertek. A görög istenek rendkívül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. A könyv alapját tulajdonképpen az istenek és egy olyan disztopikus világ képezi, melyben kegyetlen harc folyik az isteni erőért. Zeusz büntetéseként hétévente néhány nap erejéig kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát. A régi istenek közül már csak néhányan éltek, újistenek és az ősi istenek is ellentétben állnak egymással. 

Egy kicsit féltem, hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A a Goodreads oldalon 3,78-as értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. Bár összességében úgy érzem, hogy nem életem legjobb könyvét olvastam, még sem bántam meg, hogy sorra kerítettem Lore történetét. Érdekes olvasmánynak bizonyult, még akkor is felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Voltak részek, amelyek nagyon tetszettek, mások azonban untattak, vagy éppen érthetetlennek bizonyultak. 

A Lore című regény egy érdekes fantasy történet a sorsról és arról, hogy vajon magunk mögött hagyhatjuk-e a múltunkat annak érdekében, hogy a jövőre koncentráljunk. A túlélésről és a feloldozásról is szól, illetve arról mire vagyunk képesek annak érdekében, hogy igazságot szolgáltassunk. 

Bevallom, kicsit más volt a Lore című kötet, mint amire számítottam. A regény első 100 oldala során nehezen vettem fel a fonalat és valahogy túlságosan távolinak és megfoghatatlannak tűnt az egész világkép. Nem ragadott magával a történet és kifejezetten szenvedősnek bizonyult az olvasás. A felét követően azonban valahogy sikerült elkapnom azt a bizonyos szálat és onnantól kezdve sokkal gyorsabban és lelkesebben folytattam a kötetet. Nem mondom, hogy ezt követően sem maradt hiányérzetem, de összességében elfogadható olvasmányélménynek bizonyult. 

A könyv kicsit olyan volt nekem, mintha az Éhezők viadala, a Percy Jackson, a Xena és a Hercules sorozat szerelemgyereke lenne. A vadászat rendkívül véres és kíméletlen, durva volt látni, hogy az istenek és a vadászok mennyire nem törődnek a civil emberek életével. Az írónő nem finomkodott, voltak bennek olyan jelenetek, amelyek rendesen elborzasztottak. Hihetetlen, hogy mennyi brutális és kegyetlen jelenet férhet bele egy 500 oldalas regénybe. Az istenek és a vadászok pontosan olyan kicsinyesek, és nagyravágyók, mint ahogyan azt anno a Xena vagy éppen a Hercules sorozatban is láthattuk. Nem számít senki és semmi, csupán a hatalom és hogy hőssé válhassanak.  

A történet során nem csak az újabb Agon (vadászat) konfliktusait ismerhetjük meg, hanem Lora múltjába is bepillantást nyerhetünk. 

Olvasás közben sokszor úgy éreztem, hogy nem tudta az írónő megfelelően súlyozni és kidolgozni a történetet. Egyes részeit feleslegesen túlírtnak és bonyolultnak tartottam,ilyenkor kicsit unatkoztam olvasás közben. Másokat pedig nem dolgozott ki megfelelően, azokról szívesebben olvastam volna részletesebben. A világkép bár érdekes és izgalmas, de valahogy nem sikerült Alexandra Brackennek megteremtenie a megfelelő atmoszférát. A szereplőket olykor logikátlannak tartottam,  nem mindig tudtam azonosulni a cselekedeikkel. A legtöbb szereplőt megkedveltem. Talán Miles és Vanos volt a két kedvenc karakterem, őket az első pillanattól kezdve shippeltem is. Nagyon jót tettek a cselekmény dinamikájának és hasznos tagjai voltak a csapatnak is. Lehet elfogult is vagyok velük szemben, de engem ők teljesen megvettek maguknak. Lore és Castor között én nem igazán éreztem a mindent átható kémiát, de határozottan jó párosnak bizonyultak. Kifejezetten tetszett, hogy hosszú múltra tekintenek vissza. Mindig is jobban szerettem a friends to lovers típusú szálakat, így jó volt látni, a kapcsolatuk dinamikájának változásait. Régen legjobb barátok volt, a sors bár elsodorta őket egymástól, de most esélyt kaptak arra, hogy minden megváltozzon. Lore amúgy egy hihetetlenül erős és szívós főszereplő, az első pillanattól kezdve drukkoltam, hogy végül győzedelmesen kerüljön ki a konfliktusból és végre megtalálja a várva várt boldogságot. A legizgalmasabb karakter számomra Athéné volt, sajnáltam, hogy kissé távoli maradt. Mintha az írónő nem szánt volna elég időt arra, hogy mélységet adjon a karakterének. Ugyanezt éreztem az újisten, Árész esetében is. Ha kicsit több időt szánt volna a karakterépítésre, akkor egy igán izgalmas és utálható főgonoszt kaphattunk volna.

A kötet bővelkedik izgalmakban és fordulatokban. Voltak részek, amelyeken nem lepődtem meg, számítani lehetett rájuk. Mások azonban határozottan megleptek engem is. A görög mitológiai elemeket nagyszerűen ötvözte a mai világgal az írónő. Ha kicsit jobban figyelt volna a világépítésre, egy nagyszerű, ötcsillagos élményt kaphattunk volna. Ebben a formában azonban kevésnek bizonyult számomra.

Az első pillanattól kezdve érezhető, hogy milyen kegyetlen is a vadászok és az istenek világa. Nem számít senki és semmi, nincsenek barátok, az első adandó alkalommal simán hátbaszúrhatják az embert az előrejutás reményében. A gyermekeket is úgy nevelik, hogy az Agon szabályai szerint éljenek. Megdöbbentő volt látni, ilyenkor tudom igazán értékelni az unalmas életemet. :D A borító szerintem nagyon menő, nekem nagyon tetszik. 

Külön pirospont, hogy a könyv végén található egy névjegyzék, így ha esetleg az ember elveszítené a fonalat olvasás közben, akkor sincsen semmi gond, mert könnyen kiigazodhat a nevek rengetegében. 

Összességében érdekes és izgalmas élménynek bizonyult a Lore című kötet. Nem mondom, hogy hibátlan, de a kötet második felétől élvezhetőbbé vált az olvasás. Bár nem lett nálam kedvenc, de nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Ha szeretitek a hasonló történeteket, és kedvet kaptatok az írásom alapján, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. 

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 

Nyereményjáték

Történetünk egy görög mitológiát tartalmazó Young Adult regény, így a mostani játékunk is ehhez a témához kapcsolódik! Minden állomáson találtok egy nevet, és az a feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv/könyvsorozat címét és az írójának a nevét, amiben szerepel!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV
Helen Hamilton  

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub]

26 - Csak olvass!

28 - Könyv és más

30 - Hagyjatok! Olvasok! extra

1 - Kelly és Lupi olvas


2023. március 24., péntek

Lynette Noni: A ​gyógyító (A gyógyító 1.)+ Nyereményjáték

 Sziasztok!

A Maxim kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer-sorozat első része, A gyógyító. Tartsatok és játsszatok velünk, hiszen a kiadó felajánlásából egy példányt is nyerhettek a könyvből.

A tizenhét éves Kiva Meridan a hírhedt halálbörtön, a Zalindov rabjaként él, ahol gyógyítóként tevékenykedik. Amikor a Lázadó Királynőt letartóztatják, arra ítélik, hogy kiállja a Végzet Próbáját. Aki győzedelmeskedik, azt ártatlannak nyilvánítják, és szabadon engedik – csakhogy eddig még senki sem élte túl. Így hát a súlyosan beteg Lázadó Királynőnek esélye sincs. Egyik nap Kiva egy kódolt üzenetet kap a családjától: „Ne hagyd meghalni! Jövünk.” Ezért önként jelentkezik, és átveszi a Lázadó Királynő helyét a próbán, hogy mindketten megszabadulhassanak. A börtön már a lázadás küszöbén áll, ráadásul megjelenik egy rejtélyes, új rab, aki a lány szívéért küzd. Kiva úgy érzi, a megpróbáltatásai még csak most kezdődnek.



Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Lynette Noni írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bevallom, kicsit féltem a nagy hype miatt és óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben. Nem szeretek úgy elkezdeni egy sorozatot, hogy komoly követelményeket állítok fel az adott történettel kapcsolatban, de ennél a regénynél egyszerűen nem tudtam levetkőzni ezeket a dolgokat. Az egészen magas értékelés a Goodreads oldalon (4,27), a sok lelkes értékelés bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. Bár nem vagyok maradéktalanul elégedett, de összességében nekem kifejezetten tetszett a sorozat nyitó kötete. Rengeteg kérdés van még bennem és nem mondom, hogy ez egy tökéletes és hibátlan fantasy sorozat első része, de engem abszolút megfogott és már most tűkön ülve várom a folytatását. Már csak azért is, mert a végét konkrétan büntetni kéne. Szerintem a pokolban külön bérelt helye van azoknak, akik ilyen cliffhangerrel zárják a regényüket. De komolyan. Na jó, nem...tök izgalmas a vége, csak én nehezen viselem a várakozást. Tudjátok, én az az ember vagyok, aki például a sorozatokat is darálja a Netflixen, vagy HBO-n, vagy akárhol. Nem várogatok én heteket a részekre, megvárom aztán bumm, mehet is az egész egyszerre. Emiatt kifejezetten nehezen viselem az évadzárókat, vagy esetünkben az egyes kötetek lezárását. Főleg akkor, ha az írónő kegyetlen és egy olyan csavarral fejezi be, amitől a gyanútlan könyvmoly eldobja az agyát. Még nem tudtam eldönteni, hogy most emiatt utálom, vagy imádom őt. De valószínű, hogy valahol a kettő között félúton. 

A gyógyító egy igazán érdekes, izgalmas és szerethető ifjúsági fantasy kötet, mely abszolút belopta magát a szívembe. Nem mondom, hogy hibátlan, hiszen a kötet első fele talán túlságosan is az építkezésre koncentrál. És bár tény, hogy nem rágja le tövig az ember a körmét izgalmában, mégis a lapokhoz szegezi az olvasóját. Ha nem is tökéletes ez a rész, de atmoszféra megteremtésében azonban elengedhetetlen. A hosszúra nyúlt "bevezetőben" rengeteg dolgot megtudhatunk Zalindovról, a halálbörtöntől, és az egyes karakterek életéről. Persze ezek javarészt féligazságok, mert a későbbiekben rengeteget változik majd a szereplők megítélése, de a kötet ezen része azt hivatott szolgálni, hogy kapcsolatot tudj létesíteni a szereplőkkel és a második felében már lelkesen kövesd végig az útjukat a próbák tengerében. Tény, hogy talán kevesebb időt és papírt is szánhatott volna erre az írónő, de engem ez egyáltalán nem kedvtelenített el. Élvezettel merítkeztem meg ebben az új világban és nagyon lelkesen zártam szívembe az egyes karaktereket. Talán nem a legeredetibb fantasy, amit mostanában olvastam, de engem teljesen megvett magának Lynette Noni sorozatának első kötete. Kellően felcsigázott és ha holnap elkezdhetném a folytatást, már az is késő lenne. Én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan alakul Kiva és a többi karakter sorsa. 

A szereplők talán kissé klisések, mégis nagyon jól működik az egész. Van egy titokzatos zalindovi őrünk, Naari, akinek viselkedése abszolút nem olyan, mint a többieké. Titkos szövetségnek tűnhet, de vajon tényleg meg lehet bízni benne? Tipp, az egyik rab a legcukibb és legkedvesebb szereplő, szóval kicsit félek tőle, hogyan alakul majd az élete a sorozat folyamán, hiszen azért láttunk már olyat a világtörténelem folyamán, hogy mi történik azokkel a kicsi, kedves gyerekekkel, akiket a főhős óvni szeretne. Jaren pedig az a fiú, aki a történet elején új rabként csatlakozik a rabokhoz. Az első pillanattól kezdve érezhető, hogy nem mond el mindent, de az tény, hogy tehetségesen hatol át Kiva páncélján. És igen, ezzel rá is térhetünk Kivára, a főhősünkre, aki 10 éve már, hogy a halálbörtön rabja. Apja halála után ő lett az orvos, rengeteg olyan dolgot átélt és megélt már börtönévei alatt, amelyet a legrosszabb ellenségének sem kívánna az ember. Amir a Lázadó Királynőt bebörtönzik, Kiva egy kódolt üzenetet kap a családjától: „Ne hagyd meghalni! Jövünk.” Ezért önként jelentkezik, és átveszi a Lázadó Királynő helyét a próbán, hogy mindketten megszabadulhassanak. Ez pedig fenekestül felforgatja egész Zalindovot. Vajon képes lesz a fiatal lány arra, hogy túlélje azokat a próbákat, melyeket arra terveztek, hogy megöljék a résztvevőjét? Vajon hogyan alakul a börtön sorsa? És talán, ami még ennél is fontosabb. Képesek lesznek a lázadók végre teret nyerni és visszaszerezni a trónt  a jelenlegi örökösöktől?

Ahogy írtam, a kötet első felével viszonylag lassan halad az ember, mert kevés érdekes és izgalmas dolog történik benne, de ahogy megkezdődnek a próbák, erőteljesen felpörögnek az események is. Rengeteg izgalmas dolog derül ki az egyes szereplőkről, a vége pedig teljesen új alapokra helyezi az egész történetet. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, ahogy láttam elég jó értékeléssel az egész trilógia külföldön, szóval abszolút bizakodó vagyok. Már csak ki kell várnom, hogy érkezzen a folytatás (vagy be kell szereznem angolul, hogy azonnal folytathassam). 

A kötet szerintem egy igazi csoda, imádom az eredeti borítót, szóval örülök, hogy a kiadó nem helyezte új alapokra, hanem megtartotta az eredetit. Az egész könyvet jó érzés kézbe fogni, nagyon szép kiadás, csodás éke lehet minden könyvmoly polcának. 

Összességében én kifejezettem szerettem A gyógyító című kötetet, kellően felkeltette az érdeklődésemet és nagyon lelkesen várom a folytatásokat. Ha szeretitek a hasonló fantasy regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Lynette Noni regényének is. Olvassátok, szeressétek! 

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Híres gyógyítók neveit kevertük össze. A ti dolgotok kitalálni kikre gondoltunk, majd a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
NÉV
mswelesmie gáicn


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.23. Csak olvass!
03.26. Kelly és Lupi olvas