Iglódi Csaba: Az ​ígéret szép szó + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kicsoda Késmárki Bertalan? A Blogturné Klub négy bloggere ered Iglódi Csaba 19. századi suhancának nyomába, egészen Pest utcáiig, hogy kiderüljön: gazfickó vagy igazi hős a zseniális elmével, ám a törvényes kereteket gyakran áthágó fiatalember. Tartsatok velünk, s a turné végén akár a tiétek is lehet az Athenaeum gondozásában megjelent, páratlan külsejű kötet!

"Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?"

Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni.

Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.

Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét - fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal -, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és... ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…

Iglódi Csaba ugyan nem volt ismeretlen számomra, ezer éve szemezek a Dreher-szimfónia című könyvével, de valahogy soha nem jutottam el oda, hogy beszerezzem. Az ígéret szép szó című kötet a szerző legújabb könyve, ami a fülszövegével, a borítójával és a csodaszép élfestévél azonnal levett a lábamról. 

A cselekmény az 1860-as években játszódik Budapesten és a szomszédes vármegyékben. Főszereplője Késmárki Bertalan, aki egy rendkívül okos fiú, akinek olykor az esze nemcsak a szépen és a jón jár, hanem a zsiványságon is.  Nem áll távol tőle a megtévesztés és a bűnözés sem, de valahogy mégis azonnal belopja magát az ember szívébe. Nagyon tetszett a karaktere és kíváncsian várom, hogy miként alakul majd a sorsa a következő részben. 

A történet rendkívül izgalmas, Bertalan mellett abszolút nem lehetett unatkozni. olvasás közben Legyen szó egyszerű mezei zsebtolvajlásról, egy becstelen kocsmáros megleckéztetéséről, a hídpénz ellopásáról, egy gazdag kisasszony elcsábításáról, az biztos, hogy valami mindig történik vele. Az elején kicsit nehezen szoktam meg a kötet nyelvezetét, de aztán ahogy megszoktam már nem állított meg semmi, csak úgy suhantam a lapokon át. A fejezetek elején feltüntetésre került a dátum is, így talán még érzékletesebb az idő folyása. A cselekmény egy gyilkossággal kezdődik, Késmárki Bertalant pedig az egyik szemtanúként ismerhetjük meg. A főrendőr, Thaisz Elek pártfogásába veszi őt, ezáltal a fiú bepillantást nyerhet a polgári mindennapokba. Inasnak szegődik egy fényképész mester és egy könyvkereskődőhöz, ahol bebizonyítja, hogy rendkívül éles elmével áldotta meg őt a sors. Nagyon gyorsan tanul, nagyszerű tanítvány. A könyvesboltban például egyre több és több feladatot bíznak rá.  Így talál rá a szerelem is, bár az olvasó és talán Bertalan is érzi, hogy ez a kapcsolat nagy valószínűséggel kudarcra van ítélve. Egy gazdag kisasszony és egy nincstelen lelencfiú kapcsolatát sem a lány családja, sem pedig a közösség nem nézte volna jó szemmel. Így csak lopott percek jutottak nekik. Bertalantól nem áll túlságosan távol a zsiványság, nincstelen, lelencházi gyermekként korán meg kellett tanulnia gondoskodnia magáról, olykor nem túl törvényes módon. 

De vajon mi történik akkor, ha utoléri őt a múltja. Mi van akkor ha Lúdas Matyi története által inspirált bosszúja visszafelé sül el és végül őt éri el veszély? Vajon megmenekülhet, vagy idejekorán véget ér a története? 

A könyv stílusa nagyon tetszett, Iglódi Csaba szerintem igazán remek mesélő, csak úgy ittam a szavait. A nyelvezete sokat adott az élményhez, így még hitelesebbé vált Bertalan meséje. A kötet egyik legnagyobb erénye a sok történelmi utalás, külön kedves volt a szívemnek az Üvöltő szelek említése és történetbe való beágyazása, ami amúgy az egyik kedvenc klasszikus könyvem. A magyar történelmi személyek említése és egyes történelmi pillanatok említése pedig még élvezetesebbé tették az olvasást. Ugyanakkor fontos kiemelni azt is, hogy a történelmi valóságot nem lehet és nem is igazán szabad számonkérni a szerzőtől, amit amúgy a kötet végén ki is emel. Egyes eseményeket például máshol helyezte el az adott idővonalon. Ezzel azonban nincs is semmi baj, nagyon tetszett, ahogy Iglódi Csaba megfogalmazta ez: "A valóság olykor áldozatul esik annak az igazságnak, ami én igazságnak tekintek, talán ennyi is elég."

Néhány dolgot nem igazán értettem a könyvben, volt olyan is, ami egyenesen összezavart. És persze amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a korrektor végezhetett volna egy kicsit pontosabb munkát egy külsejére ennyire igényes kiadás nem engedheti meg magának, hogy hiba legyen benne. 

A borító kivitelezése hibátlan, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megadni magát az aranyozás sem. Az egyszerű, de mégis nagyszerű éldekoráltság pedig igazán jót tesz neki. 

Maradt némi elvarratlan szál a könyvben, de gyanítom, a legtöbb kérdésemre választ kapok majd a folytatásban, amire amúgy nagyon kíváncsi vagyok. Hiszen ha nem is hibátlan, de mindenképpen figyelemre méltó sorozatkezdő kötet Az ígéret szép szó című könyv. Talán nem lesz az idei évem egyik legnagyobb kedvence, mégis tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a 19. századi történelmi kalandregényeket. Késmárki Bertalan abszolút belopta magát a szívembe és biztos vagyok benne, hogy a folytatásokban sem fogunk majd unatkozni mellette. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

 

Nyereményjáték

Késmárki Bertalannal lehetőségünk van bejárni az 1860-as évek eleji Pest utcáit. Játékunkban pedig 19. században élt magyar személyek, vagy a század folyamán emelt építmények felderítésére invitálunk titeket, melyek valamilyen formában megjelennek a történetben. A rövid információkból kell rájönnötök a helyes megfejtésre, s beírni azt a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

INFORMÁCIÓ

Melyik a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb híd a Dunán? Figyelem, a híd teljes nevére vagyunk kíváncsiak!

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.04. Szembetűnő

12.05. Ambivalentina

12.07. Csak olvass!

12.10. Könyv és más

Read More

Kristin Harmel: Egy ​lány Párizsban + Nyereményjéték

Sziasztok!

Kristin Harmel legújabb, szívhez szóló története ezúttal az anyaság köré épül. Elise és Juliette életét a párizsi támadások alapjaiban forgatják fel - mit tehet egy édesanya a világháború kellős közepén? Hogyan élhetik túl mindannyian a világégést? Ismerd meg Te is ezt a különleges, megindító regényt, melyet a Maxim Kiadó jóvoltából egy nyereményjáték keretén belül ki is sorsolunk köztetek!

Párizs, ​1939: Két fiatal édesanya, Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, amikor egy nap megismerkednek a gyönyörű Bois de Boulogne-ban. Bár a háború árnyéka egyre közelebb oson Európához, egyik nő sem sejti, hogy az életük hamarosan visszavonhatatlanul megváltozik.

Amikor Elise a német megszállók célpontjává válik, Juliette-re bízza a legértékesebb kincsét, a kislányát, Juliette saját lányának játszópajtását. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől.

Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Mi történt a lányával azokban a szörnyű, utolsó percekben? Úgy tűnik, Juliette-et a föld nyelte el, és magával vitt minden választ. Elise-t a kétségbeesett kutatás New Yorkba – és Juliette-hez – sodorja, egy utolsó, végzetes találkozásra.

Kristin Harmel neve már korántsem volt ismeretlen számomra, hiszen az írónőnek már két regényét is olvastam. A másik két megjelent kötetet kifejezetten szerettem, így kíváncsian vártam, hogy a szerző legújabb, magyarul megjelent kötete milyen hatással lesz majd rám. Szerencsére most sem kellett csalódnom, az Egy lány Párizsban című regénye is óriási hatással volt rám. Talán eddig ez a kötet tetszett a legjobban. 

Kristen Harmel regénye egy igazán érdekes és izgalmas történet, mely a II. világháború egy újabb szeletét mutatja meg. Egy rendkívül fájdalmas és megrázó történet az anyaságról és arról, hogy mire képes egy nő azért, hogy megvédje gyermekét, illetve azért, hogy megtartsa a család illúzióját. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes arra, hogy felálljon. További arról, hogy a fájdalom és a gyász milyen hatással lehet az emberre és milyen nehéz elindulni a gyógyuláshoz vezető úton.  Új életet kezdeni nehéz, nem is sikerül mindenkinek. Vannak, akik megpróbálják maguk mögött hagyni a fájdalmas múltat, ők azok, akik próbálnak a jelenre és legfőképpen a jövőre koncentrálni. Mások úgy érzik, hogy elvesztettek mindent és a művészetbe próbálnak menekülni. Ugyan a jelenben élnek, de a múlt még nagy hatással van rájuk. Érzik és tudják, hogy valahogy meg kellene tanulniuk újra élni, de még nem készek erre. És sajnos olyanok is vannak, akik teljesen megrekedtek a múltban és nemhogy a jövőre nem tudnak gondolni, de még a jelenben is elveszettek. A könyvben pedig mindhárom megküzdési stratégia megjelenik. 

A történet szerint Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, mikor véletlenszerűen összefutnak a parkban. Mindkét nő kisbabát vár, talán ennek is köszönhető, hogy olyan hamar mély és szoros barátságot kötnek. A háború azonban nem várt eseményekhez és problémákhoz vezet. Elise férje a kommunista eszméket hirdette, az ismertsége sem tudta őt megvédeni. Bár felesége semmiről sem tudott, mégis a német megszállók célpontjává vált, így Juliett-re bízta kislányát abban a hiszemben, hogy így majd legalább ő biztonságban lehet. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől. Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Vajon mi történhetett a barátnője családjával és kislányával? Megkapja valaha azokat a válaszokat, melyekre oly kétségbeesetten vágyik? Tizenhét évvel később, mikor újra keresztezi a sors az útjukat New York utcáin, vajon Elise és Juliette képes még barátként tekinteni egymásra?

A műben hangsúlyosan megjelenik az anyaság kérdése. Vajon mitől lesz valaki jó anya? Egy veszélyhelyzetben vajon mi a jó döntés? Ha valaki összekaposzkodik a családjával és bármi is történik, együtt marad velük? Vagy esetleg akkor tesz jót az ember, ha elengedi a gyermekét és ezzel esélyt ad neki az életre? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a kötet. A három édesanya, Ruth, Elise és Juliette teljesen más élethelyzetű és teljesen más lehetőségeik vannak. Míg Elise és Juliette olyan amerikai állampolgár, aki francia férfihez ment férjhez, addig Ruth egy zsidó nő, akinek a férje elhunyt korábban és egyedül neveli két gyermekét. Elise egy népszerű és tehetséges francia festő felesége. Juliette pedig egy könyvesboltot vezetett férjével és 3 gyermekével. Ruth már a regény egy korábbi szakaszában meghozza azt a döntést, hogy gyermekeit kimenekíti a városból. Kezdetben sem Elise, sem Juliette nem tudja megérteni, azzal érvelnek, hogy egy anya soha nem hagyhatja el a gyermekét. Ruth viszont felhívja a figyelmüket, hogy egy anyának az a feladata, hogy bármi áron megvédje a gyermekeit. Ha pedig csak úgy mentheti meg őket, akkor bármilyen nehéz, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy élhessenek. Hiszen nem az a lényeg, hogy a szülőnek egyszerű legyen, hanem az, hogy a gyermek biztonságba lehessen. Később Elise is ugyanarre kényszerül, hiszen ha magával viszi kislányát, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtalálják őket, úgy pedig biztosan meghalnak. Így ő is arra kényszerül, hogy hátra hagyja gyermekét. Elise pedig otthon marad 3 gyermekével, férjével és Elise kislányával, hiszen biztonságos helyen laknak, úgy érzik, hogy nincs semmi okuk arra, hogy féljenek. Egy bombázás azonban kettétöri az életét. Elveszíti férjét, két kisfiát és meghal Elise kislánya is. Csupán Lucie a lánya menekül meg. A temetést követően New Yorkba utaznak és ott kezdenek ketten új életet. 

Mikor Elise megtudja, hogy meghalt kislánya, teljesen elveszik. Megpróbál élni, sokáig csak a művészet és Ruth gyermeki tartják benne a lelket. Már a háború előtt is tehetséges művész volt, de sem férje, sem pedig a környezete nem támogatta. Ugyan nem érzi magát különösen jónak, de a munkáit el tudja adni. Gyermekének elvesztése miatt érzett fájdalma később sem enyhült. Úgy érezte, ha lezárást kaphat, akkor talán megnyugodna. Ha tudná, hogy kislánya utolsó pillanatai boldogsággal teliek voltak, hogy halála gyors és kíméletes volt, akkor talán képes lenne újra élni. Juliette azonban eltűnt és csupán egy véletlennek köszönheti, hogy végül rátalált. 

Juliette azonban teljesen megváltozott, elmerült a fájdalomban és a gyászban. Nem tudta feldolgozni, hogy férje és két kisfia meghalt. Hogyan történhetett meg az, hogy ő és lánya nemcsak él, hanem egyre idősebb és idősebb lesz, ők pedig a fagyos földben fekszenek és esélyt sem kaptak azért, hogy éljenek. Lányával is eltávolodtak egymástól, hiszen oly mély volt a fájdalma, annyira a múltban ragadt, hogy sértésnek vette azt, hogy lánya él, vannak tervei. A fejében teljesen összekeveredett a múlt és a jelen, a környezetét is teljesen átalakította, azt pedig, hogy lánya  a művészet felé fordult, gyűlölte. Tiltotta mindentől, ami örömet okozhat, hiszen ők ketten nem érdemlik meg, hogy boldogok legyenek. 

Nagyon érdekes volt, hogy a regény valami miatt abszolút az Elveszett nevek könyve című kötet jutott eszembe, hiszen abban a főszereplő szintén egy francia kisvárosba menekült, ahol abban segédkezett, hogy az onnan továbbutazó gyermekek biztonságba juthassanak. Egy könyvbe jegyezte fel titkos kóddal a nevüket és az új személyazonosságukat, hogy ezzel is segítse majd őket a hazajutásban és a szüleiknek, hogy később rájuk lelhessenek. 

A műben Elise ugyanúgy a gyermekeknek segít, csak kicsit más módon. Egy eldugott kis házban él, ahol átmeneti otthont nyújt egy idős asszonnyal olyan gyermekeknek, akik innen utaznak tovább. Kezdetben nem akarta vállalni, mert félt, hogy ezzel veszéllyel sodorja magát és így nem jut majd vissza a kislányához, de végül rájött arra, hogy pontosan azt tudja megtenni mások gyermekeiért, mint amit a legjobb barátnője tesz az ő kislányával. Ugyanúgy vigyázhat rájuk és gondoskodhat róluk. 

A történet összességében nagyon tetszett, sokat gondolkodtam olvasás közben. Elise és Juliette történetet megérintett és bár Juliette egy idő után nagyon antipatikus volt számomra, de egy másodpercig sem kárhoztattam őt a viselkedéséért. Ember legyen a talpán, aki képes arra, hogy ennyi fájdalom után talpra álljon. Megérteni nem tudtam ugyan őt, de mélyen együttéreztem vele. Elise valahogy sokkal szimpatikusabb volt, közelebb éreztem őt magamhoz. A cselekmény viszont kissé kiszámítható, a fordulatak sem leptek meg túlzottan. Már-már szájbarágósnak éreztem, szerintem nagyjából az első pillanattól kezdve sejthető, hogy mi történik majd. Így nem is igazán kellett gondolkodnom, koncentrálhattam az útra, amely a végkifejletig vezet. 

Az utolsó oldalakon bevallom, egy kicsit pityeregtem is. Nagy hatással volt rám az utolsó fejezet. 

A borító ugyan szép, de a legkisebb mértékig sem illeszkedik a történethez. Teljesen más típusú sztorit sejtet. Nem szeretem, amikor ennyire nincs összehangban a belső a külsővel. 

Összességében csak ajánlani tudom nektek az Egy lány Párizsban című regényt. Ha szeretitek a világháborús történeteket, akkor semmiképpen se hagyjátok ki Kristin Harmel legújabb, magyarul megjelent kötetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe.  

Nyereményjáték

A regénynek fontos eleme az anyaság, ezért olyan könyvek fülszövegrészletét találjátok mindegyik állomáson, ahol ez a téma szintén fontos szerepet tölt be. A feladatotok kitalálni a szerzőt és a könyv címét - a megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Paige O'Toole-nak csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor Paige ötéves volt.” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

10.30. Kitablar

11.02. Csak olvass!

11.05. Szembetűnő

Read More

Zágoni Balázs: A ​csillag és a százados + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Móra Könyvkiadó újdonságai és kiadványai közül ezúttal a történelmi témájú ifjúsági regények és történeti ismeretterjesztő kiadványok felé evezünk és kirándulást teszünk a 20. században. A Móra történelmi blogturné keretén belül négy bloggerünk mutatja be Menno Metselaar – Piet van Ledden: Ki volt Anne Frank?, Monica Porter: A budai vár Vagányai és Zágoni Balázs: A csillag és a százados című könyveit. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek A budai vár Vagányai című könyvet a kiadó felajánlásában.

1944 márciusáig Dávid és Péter életébe nem igazán szól bele a háború. De aztán jönnek a tavaszi rendeletek, és ezek hétről-hétre csökkentik a zsidó származású Dávid családjának mozgásterét, míg végül egy csillagos házba kell bezsúfolódniuk. Ennek számos hátránya mellett van egy előnye is: Dávid megismerheti Dobay gróf szókimondó, lobogó hajú lányát, Vilmát.

Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A holokauszt témája már önmagában is megterhelő, de ha egy gyermek szemén keresztül élhetjük át a borzalmakat, akkor az még borzalmasabb élmény az olvasó számára. Nem ez volt az első regény, amit a témában olvastam, de a gyermeki szemszög miatt mélyebb hatással volt rám Zágoni Balázs regénye, mint azt előzetesen gondoltam. 

A szerző neve már nem volt ismeretlen számomra, egy karácsonyi regényét olvastam még néhány éve. Annak a kötetnek kifejezetten szerettem a stílusát és elbeszélés módját, így biztos voltam benne, hogy A csillag és a százados című regény is tetszeni fog majd. Szerencsére nem kellett csalódnom, A csillag és a százados egy igazán remek ifjúsági regény, a II. világháborús Budapestről, a zsidók általános helyzetéről a fővárosban, de legfőképpen egy családról, akik egymásba kapaszkodva próbálták túlélni a borzalmakat. Egy történet bátorságról, és barátságról és tulajdonképpen annak a próbájáról. Megjelenik a könyvben az a morális kérdés is, hogy egy keresztény és egy zsidó fiú barátsága vajon kibírhatja-e a zsidóellenes időszak próbáját. Ha az ember barátjába lépten nyomon belekötnek, és őt is lenézik azért, mert zsidóval barátkozik, nem lenne-e egyszerűbb továbblépni és megszakítani minden kapcsolatot? Mi vezeti az embert oda, hogy feljelentse bujdosó szomszédait? Csupán a félelem, vagy egyszerűen a puszta rosszindulat? Akad olyan szereplő is a kötetben, akik bár aktívan soha nem támogatta a hitleri ideológiát, hallatásával ő is bűnrészességet vállalt. Bűnösök közt cinkos, aki néma...tartja a mondás, és ez minden olyan emberre igaz, aki némaságával tűrte a nácik ámokfutását. Ugyanakkor tegyük a szívünkre a kezünket. Mi vajon mit tettünk volna? Ha a túlélés a tét, kárhoztatja-e bárki is őket, mert inkább félrenéztek és csendben tűrtek? Morálisan persze elítélendő, ez nem vitás. De emberileg, vajon mi képesek lennénk szembeszállni egy diktátor akartával és eszméivel abban a tudatban, hogy bármikor belehalhatunk az ellenállásba? Vajon ki számít jó embernek? Lehet-e egyáltalán jó az, aki fülét farkát behúzva csupán a túlélésre koncentrál? 

A csillag és a százados egy igazán fontos regény, a fiatalok sokat tanulhatnak belőle a zsidók helyzetéről és életéről. Nagyon tetszett, hogy nem szájbarágós, a történelmi elemek és az író által kreált család története tökéletes elegyet alkot. Dávid nagyszerű főszereplő, bár bevallom engem sokáig idegesített a karaktere. Sokszor nem értettem, hogy miért kér számon olyan dolgokat magában a felnőttektől, amelyek külső szemmel nézve is hülyeségnek tűnnek. Például miért gondolja azt, hogy az apukájának a bujkálása inkább szánalmas és miért várja állandóan a nagy hősi megnyilvánulásokat. De aztán szép lassan rájöttem arra, hogy azért, mert gyerek. És bár korán kellett felnőnie és korán kellett megtapasztalnia a világ szörnyűségeit, de mégiscsak egy kamasz volt, akinek a fejében keveredtek a kalandregények és nagypapájának hősies történetei a valósággal. Egy olyan fiú, aki éppen csak kilépett a gyermekkorból, aki imádta az indiános történeteket. A következményeket pedig még nem látta és nem értette. Teherként és igazságtalanságként élte meg azt, hogy költöznie kellett, hogy bujkálni kényszerültek. Hiszen ő csak a saját otthonát szerette volna és játszani akart a többiekkel. És talán pontosan ettől lesz olyan remek ez a kötet. Pontosan Dávid miatt lesz az egész olyan életszagú. Teljesen természetesen reagál a krízishelyzetre, az lett volna inkább a furcsa, ha máshogy viselkedik. Így a kezdeti idegenkedésemet gyorsan felváltotta a lelkesedés. Mert persze, ezer és egy olyan könyvet fel tudunk sorolni, ahol a felnőttekről olvashatunk, vagy arról, hogy ők miként éltek meg a holokauszt borzalmait, de viszonylag kevés olyan történet jut eszembe, ahol a gyermeki nézőpont érvényesül. Felnőttként is borzalmas volt, ez nem vitás. De vajon hogyan élhette meg egy gyermek, aki semmit, vagy csupán alig értett valamit a világból? Zágoni Balázs ifjúsági regénye pedig rendkívül jól reflektál erre a kérdésre. 

A regény nagyszerű alapot biztosít arra, hogy gyermekeink megismerkedjenek a holokauszt témájával és segít abban, hogy a szülő párbeszédet kezdeményezzen vele a témáról. Természetesen itt nem a 7-8 évesekre gondolok, hanem sokkal inkább a 13-14 évesekre, akik a történelem órán már tanulhatnak a II. világháború borzalmairól és magáról a holokausztról is.

A regény rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A könyv írása során szerző ugyan élt az írói szabadsággal, ugyanakkor a könyv eseményei valós alapokon nyugszik. A főbb szereplők ugyan a képzelet szüleményei, de Ocskay László százados, Szíbenliszt Nándor alezredes, doktor Dravida Kázmérné és Sándor Alajos valóságos személyek voltak. Ocskay László említése különösen kedves volt a szívemnek, hiszen Magyarországon körülbelül 2500 zsidót mentett meg a biztos haláltól. Bár igazi hős volt, a neki kijáró tiszteletet nem kapta meg életében. Nemesi származása és katonai múltja miatt menekülni kényszerült. 1946-ban az Amerikai Egyesült Államokba menekült. 1966-ban bekövetkezett haláláig elfeledve, szerény körülmények között élt, éjjeliőrként dolgozott Kingstonban, New York államban. Története Magyarországon évtizedekre feledésbe merült. Az 1990-es években az általa megmentettek kezdeményezték, hogy Ocskaynak állítsanak emléket. Emlékét a Városligetben emlékoszlop őrzi. Tevékenységéért 2002-ben megkapta az izraeli Jad Vasem intézet Világ Igaza kitüntetését. A regény mellékszereplőinek és több könyvbéli jelenetének megírásában a szerző a túlélők visszaemlékezéseire hagyatkozott. 

A kötet rendkívül olvasmányos, és bár jól lehet haladni vele, azért az ember olvasás közben meg-megáll, hogy egy kicsit enyhítsen azon a feszültségen, amelyet átélünk. Bevallom nektek, én többször majdnem elsírtam magam, nagyon megrázó volt olvasni a holokausztról Dávid szemén keresztül. 

Dávid rengeteget fejlődött a regény során, talán az igazi vízválasztó az a pont volt, mikor szemtől szembe került a nyilasokkal és megértette, hogy milyen hajszálon is függ az életük Ocskay munkaszolgálatában. 

Nagyon tetszett, hogy a regény bár főleg Dávidra koncentrál, de nem felejtkezett meg legjobb barátjáról és annak családjáról sem. Péter egy igazán szerethető fiú, aki hibái és hiányosságai ellenére is jószándékkal viseltetett barátja iránt. Bár túl sokat nem tudott tenni értük, de nem fordult szembe velük. Érdekes volt látni a szüleit, édesanyját és apukáját, illetve a hozzáállásukat. Míg az anyukája mindent megtett azért, hogy segítse Dávidot és családját, addig az apukája igyekezett távolt maradni az egésztől, mert egy minisztériumban dolgozott. Az ő karaktere kissé antipatikus volt, de igazából nem azért, mert nem segített, hiszen az olvasó talán még meg is érti, hogy miért nem merte őket bújtatni. Féltette a családját és az egzisztenciáját. A végén azonban, a németek kivonulása után engem taszított a viselkedése. Pedig csupán említés szintjén került szóba, valahogy mégis nagyon tudtam őt utálni érte. 

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek Zágoni Balázs történelmi ifjúsági regényét. A gyermeki nézőpont igazán érdekes és izgalmas, számomra teljesen újszerű volt, nem olvastam még ilyen típusú történetet. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A történelmi turné kapcsán egy kis történelmi kvízre invitálunk benneteket. Minden állomáson találtok egy rövid kérdést a 20. század magyar- és világtörténelméből, melyek természetesen kapcsolódnak a turnéban részt vevő könyvekhez is. A feladatotok, hogy a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

KÉRDÉS

 Milyen színű csillagot kellett viselniük a zsidóknak a II. világháború idején? 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.23. Szembetűnő (A budai vár Vagányai)
10.27. Szembetűnő (Ki volt Anne Frank?)
10.29. Csak olvass! (A csillag és a százados)
10.31. Spirit Bliss Sárga könyves út (A csillag és a százados)
11.02. Zakkant olvas (A csillag és a százados)
11.04. Szembetűnő (A csillag és a százados)

Read More

Lizzie Page: Az ​elfelejtett lányok

Sziasztok!

A  II. világháború témája már nagyon régóta az érdeklődésem középpontjában áll, így minden ígéretesnek tűnő történetre azonnal lecsapok. Az elfelejtett lányok már a fülszövegével felhívta magára a figyelmemet. Nagy szerencsémre a kiadónak hála most lehetőségem volt elolvasni a kötetet, de mielőtte írok róla nektek, lássuk miről is szól a történet. 

London, ​1943: Német bombák záporoznak a városra. Elaine Parker hadifoglyok leveleit gépeli, és tudja, hogy ez a munka sokkal fontosabb saját biztonságánál. Otthon Elaine élete nem ilyen egyszerű: ő az egyetlen kenyérkereső küszködő családjában, ezért nincs sok ideje a saját álmain és reményein gondolkodni. Aztán megismeri az ő Bobbyját, a sötét hajú és szenvedélyes Robert Capát, a veszélyes frontvonalakon dolgozó hadifotóst. Az élete megváltozik. Lehet, hogy Elaine kénytelen lesz választani családja és Bobby iránt érzett egyre erősödő szenvedélye között? De megengedheti-e magának, hogy teljes szívéből szeressen valakit, ha minden pillanat az utolsó lehet?

Napjaink: Jen házassága romokban hever, az élete nem tart sehová sem. Boldogtalanságát eleinte még a melengető napfény és a madarak trillája sem tudja feledtetni, amikor visszatér a család vidéki birtokára. Aztán a fivére kérésére elkezd nyomozni egy viharvert fénykép kapcsán, amely két kislányt ábrázol. Kik ezek a lányok, és mi közük van Jenhez és a testvéréhez? Jen beleássa magát családja történetébe, és meglepő tényekre bukkan, melyek egészen a II. világháborúig vezetik. Lehet, hogy ez a fénykép a kulcs Jen számára, hogy befoltozza a múltjában tátongó repedéseket?

Szívfacsaró II. világháborús történet, érzelmes és felejthetetlen. Tökéletes az Árvák vonata, a Pénzzé tett gyermekek és az Elrabolt életek rajongóinak.

Lizzie Page regénye egy igazán érdekes írás a II. világháborús Londonról és leginkább arról, hogy milyen volt az élet a háború alatt. Az elfelejtett lányok egy két idősíkon játszódó történet, melynek középpontjában a szerelem, a túlélés, az újrakezdés és a család áll. Bemutatja, hogy a háborús idők alatt milyen nehéz volt megélni a szerelmet és újra és újra felteszi az a kérdést, hogy vajon mire lehet elég a szerelem? Vajon egy átlagos fiatal angol lány és Robert Capa kapcsolata mennyire lehet tartós? Vajon meddig lehet folytatni egy olyan kapcsolatot, ahol egyik fél sem teszi bele magát teljesen? Ahol az egyik titkolózik, és igyekszik elrejteni a másik előlt a családi problémáit, a másikat pedig szimplán a fényképezés élteti? Ha valakinek a fotózás a szerelme, vajon van elég hely a szívében egy fiatal nő számára is? Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdés foglalkoztattak engem olvasás közben. Mielőtt azonban folytatom az értékelésemet, arra gondoltam, hogy írok egy kicsit nektek Robert Capáról. 

Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre) a 20. század egyik legjelentősebb fotósa volt, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren is fényképezett (a spanyol polgárháborúban, a második kínai–japán háborúban, a második világháború európai hadszínterein, az arab–izraeli konfliktusban és az indokínai háborúban). A második világháború folyamán Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál, az Omaha Beachen és Párizs felszabadításakor is ott volt, és dokumentálta a háború eseményeit. A képeit mindenki imádta, képes volt arra, hogy megragadja a pillanat lényegét. Legismertebb mondása: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."  A fiatal fotós két kanállal falta az életet, nem tagadta meg magától a szép nőket sem. Jól élt, a fotóival sokat keresett. Nagyon népszerű volt a társaságokban, hihetetlenül érdekesen mesélt a kalandjairól. Az élete a fotózás volt, a halál is egy munkája során érte őt.1954-ben Japánba utazott egy induló japán újság szerkesztőinek meghívására, ekkor kérte fel a LIFE magazin, hogy „ha már úgyis ott van”, tudósítson az Indokínában (Vietnámban és a környező Laoszban és Kambodzsában) akkor már nyolc éve zajló függetlenségi háborúról. Május 25-én reggel egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken egy felderítő útra. Útközben a francia katonákat, leégett, kifosztott falvakat és a temetetlen halottakat fotózta. Délután 3 óra előtt 5 perccel (az alakulat parancsnokának határozott figyelmeztetése ellenére) egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet készíthessen a környékről. Taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte őt. Halála óriási veszteség volt a szakmának és tulajdonképpen az egész világnak. 

No de térjünk is vissza  regényre. A történet nagy része fikció. Bár valós eseményeken alapul Lizze Page regénye, az írónő azonban jócskán élt az írói szabadság lehetőségével. Robert Capa életét és munkásságát igyekezett valósághűen visszaadni, de Elaine karakterével kicsit szabadabban bánt. Az írónő mesterien zsonglőrködött a történelmi tények, illetve a fikció elemeivel egy igazán lebilincselő és szerethető regényt alkotott.

A cselekmény nem kifejezetten izgalmas, mégis érdekes olvasmánynak bizonyult. Nem rágtam tövig a körmömet, nem vitt bele a harcok sűrűjébe de a mindennapok és az emberi sorsok egyszerűen elvarázsoltak. Bár egy 2. világháborús történetről beszélünk mégis inkább az emberek és az érzéseik domináltak. 

Ahogy írtam, a történet két idősíkon fut. A múltban megismerhetjük Elaine karakterét, életét és Bobbyhoz fűződő viszonyát. A jelen pedig a családjára, és ezen belül is a Jen nevű unokájára koncentrál. A két nő nemcsak rokoni kapcsolatban áll egymással, hanem közös sorsban is osztoznak. Mindketten rendkívül kishitűek és úgy érzik, hogy nem érdemelhetnek többet az élettől, mint, amit eddig kaptak. Elaine úgy érezte, hogy csak visszahúzná Bobbyt, nem láncolhatja magához. Nem adhatja fel az életét egy sima, átlagos nőért, főleg nem egy olyanért, aki súlyos titkokat rejteget. Jen, az unokája egy se veled, se néküled kapcsolatban él a férjével. A nő mindent megtesz azért, hogy helyreállítsa a kapcsolatát a férfivel, mert nem hisz abban, hogy egy tinédzser gyermek édesanyjaként már rátalálhat a boldogság. Úgy érzi, hogy meg kell elégednie ezzel a helyzettel. 

A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Tetszett, hogy Lizzie Page nem emelte piedesztára a karaktereket, hanem hagyta, hogy az olvasó maga alakítson ki véleményt róluk. Elaine karaktere nekem például egy másodpercig sem volt szimpatikus, borzasztóan idegesített a viselkedése. Zavart, hogy egyedül döntött mindenben, tulajdonképpen nem hagyott beleszólást Robertnek. De ez persze korántsem ilyen egyszerű. Egyrészről gondolhatjuk azt, hogy jó döntéseket hozott, hiszen Robert Capa munkája hihetetlenül fontos volt az emberiség számára. És óriási veszteség lett volna, ha mindent félredobott volna egy nő miatt. Másrészről azonban senki nem dönthet a másik helyett. Meg kellett volna beszélnie vele a dolgokat. 

Jen személyévél azonban végig szimpatizáltam. Kicsit sajnáltam is, hogy nem kapott nagyobb szerepet. Érdekes volt látni, hogy miként derülnek ki a könyvbéli jelenben Elaine nana múltjának kirakósai és ez milyen hatással is lesz a családjára. 

Nem hibátlan, olykor kissé unalmasnak is nevezhető, de mindenképpen megérte elolvasni. Tetszett, hogy megismerheti az olvasó Elaine karakterét, még akkor is, ha az írónő kissé lazán bánt a karakterével. Az viszont biztos, hogy nem volt könnyű dolga, hiszen a fotós többi szerelméhez képest jóval kevesebbet tudni róla. 

Lizzie Page összességében remek munkát végzett. Azt hiszem, hogy ha a legnagyobb kedvenceim közé nem is kerül a történet, de Pinky és Bobby története sokáig velem marad. Ha szeretitek a II. világháborús regényeket és az emberi sorsokat, akkor csak ajánlani tudom nektek a könyvet. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Értékelés: 5/4

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Capa

Read More

Pam Jenoff: Nő ​kék csillaggal

Sziasztok!

Pam Jenoff neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen néhány éve már volt szerencsém elolvasni egy másik regényét is. A Nő kék csillaggal című regénye azonnal felkeltette az érdeklődéseme. A holokauszt  és a II. világháború témája már nagyon régóta az érdeklődésem középpontjában áll, így minden ígértesnek tűnő történetre azonnal lecsapok. Nagy szerencsémre a kiadónak hála most lehetőségem volt elolvasni a kötetet, de mielőtte írok róla nektek, lássuk miről is szól a történet. 

1943-ban ​Sadie a krakkói gettó egyik szűk szobájában édesapjával és várandós édesanyjával várja a háború végét és sorsuk jobbra fordulását. Egy nap aztán a várakozás borzalmas módon ér véget: a Harmadik Birodalom katonái sorra gyűjtik be a zsidó lakosokat, hogy munkatáborba hurcolják őket, így a családnak nincs más választása, mint a város alatt meghúzódó csatornarendszerbe menekülni, és megpróbálni ott túlélni.

Krakkó másik felén a Sadie-vel egykorú Ella a németekkel nyíltan kollaboráló mostohaanyja zsarnokságától szenved. Egy nap a piacon járva az egyik szennyvízcsatorna rácsa alatt különös dolgot vesz észre: egy könyörgő szempárt. Ella tudja, hogy veszélyes, amit tesz, mégsem képes cserbenhagyni az ismeretlen lányt.

Sadie és Ella két külön világ, akiket a háború és a holokauszt pokla, személyes veszteségeik és szabadság iránti vágyuk kovácsol össze, bebizonyítva, hogy az igaz barátság ereje nem csupán a társadalmi vagy vallási különbségeket győzi le, de olykor az élet egyetlen kapaszkodóját jelenti.

Pam Jenoff regénye egy rendkívül fájdalmas és szivszorító történet, melyet a második világháború borzalmai ihlettek. A Nő kék csillaggal egy remek regény két olyan lány barátságáról, akik élesen eltérő körülmények között élik a háborús mindennapjaikat, mégis valahogy egymásban találtak vigaszra. Sadie abban, hogy beszélhet valakivel a külvilágból és talált valakit, akiben megbízhat. Ella pedig abban, hogy úgy érzi végre, hogy tehet ő is valamit egy embertársáért, hogy már nem tétlen, csendben szemlélődő, passzív szereplő, aki becsukja a szemét a nácik kíméletlensége és könyörtelensége láttán. A kötet továbbá egy nagyszerű emlék mindazon bátor lengyel ember számára, akik valamilyen módon harcoltak a náci politika ellen. Hiszen rengetegen vannak, akik nem tűrték némán a megpróbáltatásokat, ha másért nem, akkor azért, hogy büszkén sétálhassanak a halálba. Ahogy az idézet is mutatja:

– Komolyan hiszed, hogy le tudjátok győzni a németeket? – szegeztem neki hitetlenkedve a kérdést.
– Nem – vágta rá nyersen. – Se fegyverzetben, se létszámban nem érünk a nyomukba.
– Akkor miért csináljátok? […]
– Mert ha majd egyszer az emberek visszatekintenek erre az időszakra, látniuk kell, hogy nem hagytuk magunkat.

És talán ez az idézet nem csak a mindennapi hősöknek állított fentebbi mondatomra reflektál, hanem arra is, hogy miért is olvasok én ilyen jellegű könyveket. Egy barátom megkérdezte tőlem, hogyan tudok ennyi fájdalmat és szomorúságot elviselni. Azt válaszoltam neki, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el őket, a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat. Fontos, hogy emlékezzünk a mindennapi, névtelen hősökre is. Azokra, akik félelmet nem ismervén kiállltak a náci propaganda ellen, és ezért az életükkel fizettek. És azokra is, akik a túlélés érdekében némán tűrtek és becsukták a szemüket, de akkor sem szóltak egy szót sem, ha esetleg tudomásukra jutott, hogy valaki élelmet juttat a bújkálóknak.

A Nő kék csillaggal olvasása közben ismételten realizáltam, hogy a háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk. Még mindig, a sokadik regény olvasása közben is olykor óhatatlanul ökölbe szorul a kezem, a tehetetlen düh minden alkalommal magába szippant. Olykor olvasás közben úgy éreztem, hogy meg kell állnom egy pillanatra, mert a kis lelkem darabokra hullott egy-egy jelenet olvasása közben. Szerencsére az írónő mesterien remekül egyensúlyozott. Az egy-egy szívszaggató pillanatot mindig nyugodtabb (már amennyire a téma engedi) epizód következett. 

Az értékelés ezen pontján fontos megjegyezni, hogy a történet nagy része fikció. Bár valós eseményeken alapul Pam Jenoff regénye (az írónő szavaiból kiderül, hogy Ukrajnában tényleg a csatornákban bújtak el néhányan a túlélés reményében) az írónő azonban jócskán élt az írói szabadság lehetőségével és az egészet áthelyezte Lengyelországba. Az emberek hősiességét és bátorságát azonban igyekezett minél pontosabban és hűen bemutatni, így azt hiszem jobbul mondhatjuk, hogy az írónő mesterien zsonglőrködött a történelmi tények, illetve a fikció elemeivel egy igazán lebilincselő regényt alkotott.

A kötet két főszereplője, Sadie és Ella igazán kedves és szerethető karakter. Sadie zsidó családból származik. A gettó kiürítése közben, két másik család társaságában egy csatornamunkás segítségével elbújnak a föld alatt, és ott próbálják meg kivárni a háború végét. Hihetetlenül emberinek tűnt a karaktere. Az írónő nagy gondossággal alkotta meg a szereplőit, így abszolút nem tűnt idegennek, vagy furcsának a karaktere. A 18 éves fiatal lány nem viselte könnyen a bezártságot, olykor meggondolatlanul viselkedett, máskor pedig óriási hősiességről tett tanúbizonyságot. A barátsága Ellával furcsa és váratlan fordulat volt. A 19 éves lány véletlenül pillantotta meg őt a csatornában, és ahogy a tekintetük összefonódott, azonnal tudta, hogy képtelen lenne segítség nélkül továbbmenni. Rövid ismertségük alatt óriási hatással voltak egymás életére, az olvasó óhatatlanul is annak drukkol, hogy a háborút követően egymás szomszédságában éljék le a boldog életüket a családjukkal. De vajon megadathat neki a jövökép és a tervezgetés luxusa? Meddig bújkálhat Sadie családjával és a többi menekülttel a csatornában? És Ella meddig képes segíteni neki a kollaboráns mostohája tudta nélkül?

A regény bővelkedik az izgalmakban, engem teljesen magához láncolt a történet, a csavarra a végén pedig bevallom, én nem számítottam. Pedig utólag visszagondolva azért gyanakodhattam volna egy kicsit. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy így lett vége, bár nehezen tudta feledtetni velem a fájdalmas űrt, amit az egész regény úgy összességében bennem hagyott. 

A gettókról és a nácik zsidóellenes magatartásáról mindig megterhelő olvasni, most talán még inkább érik a látogatásom Lengyelországba és Auschwitzba. 

El sem tudom képzelni, milyen lehetett a csatornába menekülni és egy lyukban remegni és izgulni, hogy nehogy megtalálja őket a rendőrség, vagy a náci katonák. Embertelen időszak volt ez, melyet csak kis mértékben tudott ellensúlyozni a hétköznapi emberek hősiessége. 

Pam Jenoff csodálatos munkát végzett, összességében remek történelmi regényt alkotott. Azt hiszem, hogy ha a legnagyobb kedvenceim közé nem is kerül a történet, de Sadie és Ella története sokáig velem marad és remek olvasmányélményként tartom számon a jövőben. Ha szeretitek a II. világháborús regényeket, vagy a holokauszt történeteket, akkor csak ajánlani tudom nektek a könyvet. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Magnóliának. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Read More

Emma Lira: Bújj ​a bőrömbe + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Alexandra Kiadó jóvoltából megjelent hazánkban Emma Lira fordulatos regénye, mely a szépség és a szörnyeteg valódi történetét dolgozza fel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják annak a férfinak a történetét, akinek születése pillanatától kezdve újra és újra bizonyítania kellett, hogy az emberek világába tartozik. De vajon létezhet happy end egy olyan ember számára, akit a kutya fiának csúfolnak? Győzedelmeskedhet az ész, a kedvesség és a szív, vagy ez csak a tündérmesék kiváltsága?Kövesd turnénkat, ismerd meg a Bújj a bőrömbe történetét és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

1547-ben, ​az éj leple alatt a tenerifei barlangok egyikében egy fiatal nő ad életet gyermekének. Az őt segítő asszonyok iszonyodva kapják szájuk elé a kezüket: a kis újszülött testét tetőtől talpig szőr borítja. Ez lehet az istenek büntetése azért, mert apja szent nőre vetett szemet? Vagy talán az apja nem is ember, hanem valamiféle démon, a kutyaisten? A kisfiúnak születése pillanatától újra és újra bizonyítania kell, hogy az emberek világába tartozik. Sorsa gyermekként a francia királyi udvarba sodorja, ahol az uralkodó különleges lehetőséget kínál esélyét kínál neki: a királyi neveldébe küldi, ahol a nemesek gyerekeivel, hercegekkel és hercegnőkkel tanulhat együtt. Rövidesen utoléri a szerelem is, de vajon győzedelmeskedhet intelligenciája, kedvessége, erénye segítségével előnytelen külseje felett? És vajon érdekében áll-e bárkinek a királyi udvarban, hogy a vadember megtalálja a boldogságot?

A spanyol Emma Lira fordulatos regénye a szépség és a szörnyeteg igaz története – nem pont úgy, mint a tündérmesében.

Mindig is imádtam a meséket, a mai napig óriási lelkesedéssel nézek meg minden rajzfilmet, sőt az az igazság, hogy még 32 évesen is rajongok a hercegnőkért. Az utóbbi időben fedeztem fel magamnak a retelling típusú regényeket, melyek ismert mesékre támaszkodnak, de teljesen új köntösbe csomagolják a már jól ismert történeteket. Kiskoromban nagyon szerettem A Szépség és a Szörnyeteg című mesét, mai napig is ez az első számú kedvencem. Belle karaktere azonnal levett a lábamról, ő volt az első barna hajú hercegnő és ez akkor nagyon sokat jelentett számomra. Ráadásul olvasni is szeretett, szóval azonnal egy igazi példaképpé vált számomra. 

A Bújj a bőrömbe című kötet nagyon érdekesnek és izgalmasnak bizonyult a fülszöveg alapján. Egy olyan regényt sejtetett, ami élesen eltér minden eddigi olvasmányomtól, hiszen nem egy retelling típusú cselekményt tudhat magáének. Emma Lira regénye a 16. századba repít minket vissza és segítségével megismerhetjük Petrus Gonsalvus és Catherine történetét, ami tulajdonképpen a Disney mesét is ihlette. 

A régi időkben cirkuszi mutatványos sátrak gyakori szereplői voltak azok a férfiak és nők, akiknek az egész testét (az arcukat is) sűrű, sötét szőrzet borította. A legtöbbször farkasemberként, kutyafiúként vagy majomemberként hívták őket, az állapotukat azonban egy rendkívül ritka genetikai betegség, a hypertrichosis , más néven az Ambras-szindróma okozta. A betegség első feljegyzett esete pont történetünk főszereplője, Petrus Gonsalvus volt. Ezt a kor orvosi szerzője, Altrovandus dokumentálta a 17. század közepén. Azt is megjegyezte, hogy Petrusnak két lánya, egy fia és egy unokája, azaz a Gonsalvus család minden tagja hypertrichosisos volt. Altrovandus Ambras családnak nevezte el őket, miután az Innsbruck közelében található Ambras kastélyban fedezték fel a családot ábrázoló portrékat.

Emma Lira regénye egy hihetetlenül érdekes olvasmány, melyet vitathatatlanul komoly kutatómunka előzött meg. Bevallom nektek, kicsit nehezen tudtam belelendülni az olvasásba, egyszerűen elvesztem a nevek és a történelmi világ útvesztőjében. A könyv rendkívül lassú, sodró lendületű izgalmakkal nem igazán vádolható. Akkor okoz igazán nagy élményt az olvasójának, ha az ember teljesen át tud lényegülni és át tudja adni magát az események lassú folyásának. Nehezen indult így a kapcsolatom a regénnyel, mert szerettem volna a megszokott olvasási tempómat diktálni (ami nem túl gyors, nem  csak átrohanok a könyveken, de kellően tempós ahhoz, hogy bloggerként egy héten akár 2-3 könyvet is sorra keríthessek), de egyszerűen nem úgy haladtam az olvasással, ahogy szerettem volna. Ez a tempó távol áll a mai embertől, a mai felgyorsult világban szokatlan, hogy ilyen lassan bontakoznak ki előttünk a szálak, szóval az elején bevallom, rendesen szenvedtem. De aztán szépen lassan megszoktam Emma Lira stílusát és nagyon megkedveltem a regényt. 

A Bújj a bőrömbe című regény nem csupán egy romantikus regény, hanem egy igazi történelmi regény a szó legnemesebb értelmében. Hihetetlenül érdekesen és részletesen kerül bemutatásra a korabeli nemesség és a királyi család élete. Talán kicsivel több történelem van benne, mint romantika, de én ezt egyáltalán nem bántam, még akkor sem, ha az elején nehezen lendültem bele az olvasásba. 

A történet három szálon fut, Diane, Petrus és Catherine gondolataiba nyerhetünk bepillantást. Mindegyik karakter gyermekként kerül a palotába, más és más okokból. Diane a trónörökös lánya, de nem jogos a királyi címre, hiszen fattyúként látta meg a világot. Petrus, tulajdonképpen látványosságként és kísérleti célból kapott helyet az udvarban. Kíváncsiak voltak, hogy mire képes a gyermek, vajon az értelmi képességei lehetővé teszik-e, hogy a hasonló korúakkal együtt tanulhasson. Catherinet pedig egyszerűen befogadta a királyi család, miután meggyilkolták a teljes családját ő pedig ezen trauma miatt konkrétan megnémult. Az egyes fejezetváltásokkal a cselekmény nem törik meg, csupán más és más dolgok kerülnek kidomborításra. Diane fejezeteiben leginkább az udvari világba és már már Trónok harcát megszégyenítő játszmákba és összeesküvésekbe csöppenünk, Petrus esetében pedig az őt ért attrocitásokról, előítéletekről olvashatunk. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy bár kezdetben Diane és Petrus között kezdett el komoly kötődős kialakulni, végül azonban a történelmi feljegyzésekből is tudjuk, hogy a fiú Catherine-t veszi el feleségül. Tetszett, hogy az érzelmek lassan alakultak ki esetükben, nem egyik pillanatról a másikba szerettek egymásba. Így kettejük kapcsolata igazán őszinte, nincs benne sem megjátszás. Még akkor sem, ha a körülöttük élő embereket a kíváncsiság is vezérelte, hogy vajon milyen gyermeik lesznek így. 

Soha sem egyszerű azoknak, akik a többségtől valamilyen szemponból különböznek. Legyen szó lila hajról, egy mainstream gondolattal való egyet nem értésről, egy fogyatékosságról, vagy éppen egy genetikai rendellenességről. Azok, akik valami miatt nem hasonlítanak az átlagra, sokszor egy csoport, vagy szélsőséges esetben a társadalom peremére szorulnak. Sokszor megalázzák őket és rendszeresen érezteti velük, hogy nem kívánatos személyek. Most képzeljétek el, ha ez 2022-ban megtörténhet, az elméletben felvilágusult, 21. századi ember világában, akkor egy fiatal fiút, akit tetőtől talpig szőr borít, hogyan kezeltek az 1500-as években. A fiatal fiú élete óriási hatással volt rám, és most így talán még jobban megszerettem a Szörnyeteg karakterét a mesében, most hogy látom, hogy milyen történelmi alak ihlette. 

A kötetben szereplő történelmi események jelentős része a való életben is megtörtént, Emma Lira regényének nagy része hiteles képet ad az eseményekről. Természetesen élt az írói szabadságával, de hihetetlenül pontosan és aprólékosan utánajárt az eseményeknek. A történetet az események sorrendjével ellentétesen írta. Olyannyira a történet "rabja" lett, hogy az írását a helyszínekhez igazította. A kötetet Tenerifén fejezte be, ahol Petrus született, az első oldalakat pedig a halálának helyszínén írta. A kötet végén található egy lista a könyvben szereplő személyekről, ezek nagy segítséget jelentenek olvasás közben. Én olykor hátra-hátralapoztam, mert néha igencsak elvesztettem a fonalat, hogy ki-kicsoda. 

Összességében nagyon szerettem a Bújj a bőrömbe című kötetet, igazán érdekes élmény volt a kötet elolvasása a sok retelling könyv után. Petrus története örökre belém vésődött, és soha nem felejtem el a személyét. Biztos vagyok benne, hogy időről időre belekukkantok majd a regénybe és az írónő bíztatásának eleget téve, biztosan utánaolvasok még a kornak, a szereplőknek és Petrus életének. Ha szeretitek a történelmi regényeket, akkor mindenképpen olvassátok el Emma Lira regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az egyik legkedvesebb tündérmesénk a Szépség és a Szörnyeteg, ami számtalan filmkészítőt is megihletett már… És hát ki másé is lehetne a főszerep mostani játékunk során, mint a Szörnyetegé? Mostani játékunk során tehát olyan színészeket keresünk, akiknek alkalma nyílt megformálni ezt a karaktert. Minden állomáson láthattok egy képet, rajta a Szörnyeteg valamelyik megformálójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni az adott színész nevét. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk! 

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

11/29 Spirit Bliss Sárga könyves út

12/01 Csak olvass!

12/03 Utószó

12/05 Dreamworld

Read More

Kirsten Boie: Telihold volt aznap + Nyereményjáték

Sziasztok!

#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.

#POV - Nézd új szemszögből a világot!

"Még ilyen időkben is, mint ez a mostani, kell valaki, aki azt teszi, ami helyes. Egyszerűen azért, mert ez a helyes."

1945. április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását.

Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.

De vajon születhet-e ilyen körülmények között őszinte szerelem?

A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.

A regény megtörtént eseményeken alapul.

Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Telihold volt aznap című kötet, mely a náci Németországban kalauzol el bennünket. A megtörtént események alapján íródott regény Penzberg városának 1945. április 28-i véres éjszakáját jeleníti meg az olvasó előtt. 

Gondolom már senki sem lepődik meg azon a tényen, hogy az oldalamon ismét egy történelmi regényről olvashattol. A Telihold volt aznap című regény azonnal levett a lábáról a fülszövegével, hihetelen lelkesedéssel vártam a recenziós csomagot, alig vártam, hogy végre kézbe vehessem és megismerhessem Kirsten Boie regényét. Amikor végül megérkezett és láttam milyn kis rövidke, egy kicsit csalódott lettem. Hogyan lehet 100 oldalba belesűríteni bármit is? Egy kicsit szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, féltem, hogy felszínes és semmitmondó lesz a regény és végül semmilyen érzelmet nem vált majd ki belőlem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy túlságosan előítéletes voltam és az írónő bebizonyította nekem, hogy 100 oldalban is lehet zseniálisat alkotni. Olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy még mindig keresem a szavakat. Az utóbbi időben rengeteget olvasok a témában és még mindig úgy érzem, hogy vajmi keveset tudok. Egyrészről teljesen elborzaszt a háborúk brutalitása, másrészről viszont lenyűgöz az a bátorság, amikor valaki megmarad embernek a farkasok között. 

A Telhold volt aznap a rövidsége ellenére egy igazán remek ifjúsági regény a második világháború egy kevésbé ismert éjszakájáról Peznberg városában. Az amerikai erők bevonulása előtt 2 nappal játszódik a történet. Amikor az emberek már elkezdtek hinni abban, hogy véget érnek a borzalmak és ismét biztonságos lesz a kisvárosuk. Az egykori polgármester visszatér, maga köré gyűjti a bizalmasait és megpróbálják megakadályozni a "Néró parancsot", mely értelmében a német hadseregnek minden a Birodalomhoz tartozó területet (legyen akár gyár, vagy bánya, vagy egy kisváros) le kell rombolni, hogy minél kevesebb dolog jusson az ellenségnek. A megszegése hazaárulásnak minősült. Penzberg volt polgársmestere és a támogatói a bánya felrobbantását akadályozták meg, és az egyetlen bűnük az volt, hogy hittek az amerikai erőkben és a közelgő szabadság hírének. A tettük azonban végzetes következményekkel járt. Hitler hő hívei és egy fanatikus földalatt szervezet, a Vérfarkasok a hazaárulok nyomába eredtek és egyesével levadászták őket. 

A történet abszolút valós eseményeken alapul, az írónő csupán néhány szereplőt emelt be a történetbe. Maria, Schorsch és Gustl személye csupán a képzelet szüleménye. Hármuk alakja mégis kulcsfontosságú a regényben, hiszen a három fiatal mentén érhetjük meg leginkább, hogy mennyire nehéz és bonyolult dolog volt abban az időben a bizalom kérdése. A szerelem az egyik legszebb és legtisztább emberi érzés, ugyanakkor kérdés az, hogy egy olyan világban, ahol talán senkinek és semminek nincs jövője, ahol a falnak is füle van és ember embernek a farkasa, rábízhatja-e valaki a lelkét és az életét egy másik emberre. Főleg akkor, ha esetleg ideológiailag más nézeteket vallanak. Egy ponton döntenie kell mindenkinek, hogy mi az, ami igazán fontos számára. 

Ahhoz képest, hogy a regény mennyire vékony, minden benne van, amit az ember elvárna egy történelmi regénytől. Nagyon meglepődtem, de végül elégedetten és persze rendkívül idegesen és mérgesen csuktam be a kötetet. Mindig elborzaszt az emberi kegyetlenség, ráadásul még soha nem hallottam Penzberg városáról, így nagyon mélyen megrendültem. Persze, jogosan teszitek fel azt a kérdést, hogy ha ennyire mélyen érintenek és ennyire szétesek egy-egy ilyen regény olvasása után, akkor ugyan minek is kínzom magam. A válaszom roppant egyszerű. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el sem őket, sem pedig a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Valahogy küldetésemnek érzem, hogy ilyen módon is tisztelegjek a(z) (névtelen) áldozatok emléke előtt. 

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és őszintén mondom, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a második világháború iránt. Kirsten Boie-nek hála egy újabb szeletét ismerhettem meg a történelemnek. Ilyen típusú könyvet még nem olvastam és Penzberg városának története is ismeretlen volt előttem, így nem is kérdéses, hogy tud-e valami újat mutatni a regény. Rengeteget olvastam már a holokauszt és a gettókban élő emberekről és vitathatatlan, hogy ezek rendkívül fontos témák, hiszen nem csak a feldolgozást segítik, hanem talán biztosítják, hogy ilyen borzalom ne történhessen még egyszer a világban. De azokról a németekről, akik nem akartak behódolni Hitler parancsának és bízni mertek a felszabadításban és egy jobb világ eljövetelében még csak keveset. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, mindenképpen olvassátok el Kirsten Boie regényét. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.

A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– A kard fogva tart téged, Nimue. Tudom, hogy te is érzed. Én is éreztem. Arra kényszerít, hogy gyilkolj. Hogy legyőzz mindenkit. De ez az út a feledés felé vezet. A kardnak hatalma van, de válaszai nincsenek. A vezér ne csupán bátor legyen, de bölcs is."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

Telihold volt aznap

09.09. - Könyv és más
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - Könyvvilág
09.13. - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas

09.15. - Kelly & Lupi olvas

Bocs, hadd bőgjem ki magam

09.19. - Fanni's Library
09.21. - Sorok Között
09.23. - Csak olvass!
09.25. - Hagyjatok! Olvasok! blog
09.29. - Könyvvilág

Read More

Kristin Hannah: Téli ​kert + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kristin Hannah nevét már nem kell bemutatni a magyar olvasóközönség számára, az írónő több regénye is elérhető országunkban. A legfrissebb, Magyarországon megjelenő kötete a Téli kert egy magával ragadó, szívfacsaró történet szeretetről, veszteségről, fájdalomról és megváltásról. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk az érzelmek viharában és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Egy asszony magával ragadó, szívfacsaró története szeretetről, veszteségről és megváltásról.

Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és lányokról, éppen életük keresztútjánál.

Feltárja a háború okozta szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.

1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került, elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és magukat…

2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel korábban Leningrádban élt…

Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló, háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.

A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Kristen Hannah legújabb magyarul megjelent regényét is. Az írónő nevét már ismertem, de még soha nem olvastam tőle semmit. Sok jót hallottam már a munkásságáról, A Szentjánosbogár lányok pedig a kívánságlistám élén áll, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. A fülszöveg azonnal megfogott magának, mivel a háborús regények az abszolút kedvenceim, így vártam, hogy az írónő elvarázsoljon és valami újdonsággal gazdagítsa a tudásomat. 

A történet két szálon fut, de nem a megszokott formában. Az egyik szál 2000-ben játszódik, és arról szól tulajdonképpen, ahogyan a 3 Withson nő (anya és két lánya) egymásra talál. Soha nem álltak közel egymáshoz, a családot csupán az édesapa szeretete tartotta össze. Egy nem várt esemény hatására azonban rá kell jönniük, hogy csak akkor költözhet mindenki szívébe béke, ha végre igazán látni és hallani kezdik egymást. A másik szál tulajdonképpen egy tündérmesének indul, de szép lassan rájövünk, hogy a metaforikus képek mögött, Oroszország korabeli történelme elevenedik meg. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre realisztikusabbá a mese, míg végül elveszíti tündérmese jellegét és a zord valóságot mutatja be. Ez az időszak az 1940-es éveket, az orországi nagy tisztogatás és a II. világháborús eseményeket mutatja be. 

Mielőtt továbbmegyek a könyv értékelésében szeretnék egy kis történelmi kitekintést adni nektek a korabeli eseményekről. A nagy tisztogatás Sztálin által kezdeményezett, 1934 és 1940 között a Szovjetunióban végrehajtott politikai elnyomást jelöli. A tisztogatás Sztálin uralmának konszolidálására, a kommunista párt nem megfelelő elemeitől való megtisztítására irányult. A közvélemény figyelme a kommunista párt vezetőin, illetve az állami hivatalnokokon és vezetőkön végrehajtott tisztogatásra terelődött, ám ezen kívül érintette még a társadalom más rétegeit is; az értelmiségieket, parasztokat, főleg a kuláknak kikiáltottakat. A tisztogatások egy része a hivatalos indoklás szerint kémektől és szabotőröktől való megszabadulást szolgálta. 1941-ben Hitler megtámadta Szovjetúniót és ez rengeteg ember halálát okozta. A harcok alatt Leningrádot szép fokozatosan elvágták a külvilágtól, az emberek pedig éhezni kezdtek. Az ott lakók kénytelenek voltak mindent megenni az életben maradáshoz, egy idő után már nem volt háziállat a városban, kénytelenek voltak elfogyasztani őket is. Sötét idők következtek, a kíméletlen orosz tél rengeteg ember halálát követelte. Ebben az élethelyzetben ismerhetjük meg a tündérmese szereplőit és csak a történet végére válik egyértelművé az olvasó számára, hogy Ánya Withson milyen szerepet töltött be benne. 

Nehéz bármit is írnom, hiszen rendkívül felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Már a felénél jártam, amikor úgy éreztem, hogy ez nem nekem való történet. Valahogy nem tudtam szimpatizálni a szereplőkkel, Nina és Meredith kifejezetten idegesített. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem látják a fától az erdőt. Olyan egyértelmű jeleket kaptak, ami alapján tisztában kellett volna lenniük édesanyjuk problémáinak a gyökereivel, de csak nehezen kapcsoltak. Feltehetőleg ennek az volt az oka, hogy a három nő nagyon távolt állt egymástól, képtelenek voltak egymásra hangolódni. Édesanyjuk soha nem volt egy tipikus, szeretetteljes nő, valahogy soha nem alakult ki közöttük igazi kapocs. Egymás mellett éltek, de soha nem együtt. Hiába laktak egy fedél alatt, mégis idegenek voltak egymás számára. A lányok persze sokáig keresték édesanyjuk megbecsülését, de a nő soha nem adta jelét az érdeklődésének. Így szép fokozatosan elhaltak ezek a próbálkozások és idegenek maradtak egymás számára. Ahhoz azonban, hogy az ember ismerje saját magát, ismernie kell a családja történetét is. Ahogy Ánya fokozatosan megnyílik lányai előtt, szép lassan megértjük tettének mozgatórugóit és ha semmissé nem is lehet tenni az eltelt 40 éve, de új alapokra tudják helyezni kapcsolatukat. Ez az egész azt mutatja, hogy a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog, ha a kapcsolatokról van szó. Ha az emberek nem beszélnek egymással, akkor soha sem oldódnak meg a problémák. Amikor a lányok végre elkezdtek figyelni a mesére, és megértették anyjukat, végre úgy kezdték el látni őt, mint édesapjuk. Ahhoz, hogy lásd a másikat, nem elég nézni. 

A második felét követően azonban valami megváltozott bennem. Ahogy Ánya kinyílt és egyre több dolgot tudtam meg a meséjéből, úgy kezdett el magához bilincselni a könyv. És azt hiszem bátran elmondhatom, hogy talán soha többet nem is ereszt el. Már az elején is jobban tetszettek a mesei részek, de amikor egyre valószerűbbé vált a történet, még inkább magába szippantott. Bevallom, legalább háromszor pityeredtem el olvasás közben. Vicces, mert az elején úgy éreztem, hogy nem nekem való ez a könyv, a végére pedig úgy csuktam be, hogy oké, ide nekem a többi Kristin Hannah könyvet. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy nem adtam fel az olvasást és bár nem voltam kibékülve a karakterek viselkedésével, haladtam tovább, és végül meglett a várva várt jutalom. Egy igazi, lenyűgöző élettörténetet olvashattam, amely a háború egy olyan dimenziójáról ír, amiről eddig nem olvastam. Félelmetes, mérhetetlenül szomorú, sokkoló és csodálatos történetet ismerhettem meg, mely az emberben lakozó erőről, a túlélésről szól. 

Mi nők, bármire képesek vagyunk azokért, akiket szeretünk (a korrektség jegyében most megjegyzem, hogy biztosan a férfiak is, de mivel ők éppen háborúzni voltak, így nem igazán lehet az ő helytállásukról beszélni a városban történő események kapcsán). A regényben több anya-lánya kapcsolatot is megismerhetünk. A történetben Vera és családja, míg a való életben Ánya és a lányai kapcsolatába nyerhetünk betekintést. Mindegyik nő egy igazi, erős egyéniség, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A háborús borzalmak között minden édesanyának nagy döntéseket kellett meghozni. Nem csak a saját életéért, hanem gyermekeiért is ő felel. Legyen szó órákon át történő sorban állásról az ételjeggyel, az utolsó kenyér elosztásáról, vagy éppen egy haldokló gyermek utolsó óráiról. A háború persze senkivel sem kegyes, hatalmas veszteséget szenvedett el mindenki, a gyógyulás pedig sokszor nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen volt. Vannak sebek, amelyek soha nem múlnak el, örökké fájni fognak. 

Ánya soha nem volt jóban a lányaival, szellemként létezett saját otthonában, igazából csak foglalkozott velük, amikor a mesét mondta el. De vajon a tettei szeretetlenségből fakadtak, vagy van valami más is a háttérben? Hogyan szeressen az ember, ha önmagát is képtelen szeretni? 

A két szál cselekménye élesen eltér egymástól. Míg a könyvbéli jelenben, vagyis a 2000-ben játszódó szál inkább az érzelmekre és három nő kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, addig a háborús történet rengeteg izgalmat és torokszorító pillanatot okoz az olvasó számára. Egy idő után úgy fogtam fel a jelenbéli eseményeket, hogy tulajdonképpen ez a "pihenő" számomra, mert ahogy durvult Ánya elbeszélése úgy tört össze egyre inkább a szívem. A csavar a történet végén és az epilógus tulajdonképpen a kegyelemdöfés volt, nem tudom mikor pityeregtem utoljára ennyit egy könyvön. 

Tetszett, hogy a karakterek nem idealizált, romantikus hősök voltak, hanem valódi-hús vér emberek, akik az életük során rengeteget hibáztak, mégis hihetetlen módon fejlődtek és a regény végére végül megtalálták azt a lelki egyensúlyt, amire mindig is vágytak. 

A kötet nem hibátlan, és csak nehezen találtunk egymásra, de mégis valami olyat kaptam tőle, amit talán soha nem felejtek el. Egy igazán nagyszerű, csodálatos utazás volt, melynek ha nem is minden másodpercét, de legalábbis nagy részét imádtam. Biztos vagyok benne, hogy sokáig velem marad Ánya története. Ha szeretitek a hasonló könyveket, ne hagyjátok ki semmiképpen sem Kristin Hannah regényét. Olvassátok, szeressétek!

Forrás:  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_tisztogat%C3%A1s

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott írás címe. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Ne pazarold az energiádat a gyűlölködésre, mert az aztán biztosan végez veled.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.18.: Csak olvass! értékelés

08.19.: Csak olvass! (idézetek)

08.21.: Kelly és Lupi olvas

08.23.: Könyv és más

08.25.: Utószó

Read More