Madarász Éva: Veronika kisasszony + Nyereményjáték

Sziasztok!

Madarász Éva egy újabb nagyszerű és szerethető történettel rukkolt elő az ifjúsági irodalom rajongói  számára. Ismerjük meg együtt Veronika kisasszony, Olga és Annie karakterét, legyünk társaik ezen a veszélyes úton. Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket, nyomozzunk közösen az eltűnt hagyaték után és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Néha nem számít, hogy mit szól a külvilág.

Néha nem jut eszünkbe, hogy nekiindulni a világnak veszélyes is lehet. Olykor - mondjuk, ha egy barátunknak szüksége van ránk - az sem számít, hogy minden összeomlani készül körülöttünk, vagy épp kitör egy világháború. Néha akkor toppan be az életünkbe a szerelem, amikor a legkevésbé számítunk rá, és az is előfordul, hogy fontos családi titkokra derül fény.

Gardedám nélkül, céltudatosan és elszántan érkezik három lány Abbáziába, és nem is sejtik, hogy útjuk még sokkal több kalandot és fordulatot hoz, mint legmerészebb álmaikban gondolták volna.

Madarász Éva regénye egyszerre kalandregény, amit finoman csipkéz a történelem, és egy friss hangvételű olvasmány, amit átitatnak Brunszvik Teréz máig érvényes gondolatai.

Csatlakozzunk Veronika kisasszonyhoz, Olgához és Annie-hoz, nyomozzunk velük, és merüljünk el ebben a fordulatokkal teli könyvben...

... mert élni csak merészen érdemes!

Madarász Éva regényének fülszövege már az első pillanatban levett a lábamról. Igazán izgalmas, kalandos ifjúsági történetnek ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Szerencsére a kötet olvastatta magát, izgalmakban sem volt hiány, így nagyon gyorsan haladtam az olvasással. 

A Veronika kiasszony összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. Ebben a kötetben minden benne van, ami egy fiatal olvasó számára érdekes és izgalmas lehet:

• kalandok ✅
• veszélyek ✅
• nyomozás ✅
• családi titkok ✅
• és egy csipetnyi romantika ✅

A történet középpontjában tulajdonképpen a nyomozás áll. Veronika kisasszony az árva nevelőnő, élete első munkahelyén, a Kern család otthonában áll szolgálatba. A gondjaira bízott lányokat azonnal megkedveli, ráadásul mikor egy táskában rátalál Brunszvik Teréz leveire és Kern Máté naplójára úgy gondolja, hogy a sors vezette őt a Kern családhoz, hiszen imádott nagynénje óriási rajongója volt a grófnőnek. A családfő megengedte neki, hogy nyár végéig tanulmányozza az iratokat, mielőtt egy régi barátjához, Ignotushoz viszi, hogy a férfi kiadja majd. Egy nap azonban eltűnik a hagyaték, Veronika kisasszony pedig teljesen kétségbe esik. Szerencséjére legjobb barátnőjében Olgában és a család középső lányában Annieben megbízhat. Így hát kezdetét veszi a kalandjuk, Budapesttől egészen Abbáziáig. A lányok pedig még csak nem is sejtik, hogy nem csak a leveleket és naplót találják majd, hanem régi családi tikokat fednek fel és talán még a szerelem is rátalál egyikükre. 

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerülünk egyre közelebb a hagyatékhoz. Vajon Annie álcája megállja majd a helyét? Ki az a titokzatos amerikai, aki szemet vetett a levelekre és a naplóra? És az a hölgy, aki azért érkezett, hogy lebonyolítsa az üzletet a tolvaj és az amerikai üzletember között, vajon miért annyira ismerős főszereplőinknek? 

Bár a cselekmény alapötlete, a levelek és a napló eltűnése, Veronika kisasszony és a Kern család szerepe ugyan csak a képzelet szüleménye, de a történet több valós eseményt és személyt is megjelenít.

Brunszvik Teréz ma is érvényes gondolatai a teljes regényt átitatják. A grófnő a magyarországi óvodai nevelés úttörője volt, aki Budán nyitotta meg az 1800-as években az első kisdedóvót. A Pestalozzi-féle nevelési elveket követve hitt abban, hogy a gyermeki fejlődés alapja a szeretetteljes, biztonságos környezet és a játékos tanulás. Nemcsak a kisgyermekek, hanem a nők művelődését is fontosnak tartotta, és élete végéig dolgozott a magyar nevelés és oktatás ügyéért. Beethoven baráti köréhez is tartozott, de életét elsősorban a köz szolgálatának és a gyermeki nevelés fejlesztésének szentelte. Kern Máté pedig, aki szintén szóba kerül a kötetben nem más, mint az első óvoda nevelője volt. 

A kötet valós történelmi korban, az első világháborút megelőző időszakban játszódik. A történetben érezhető volt az a feszültség, ami a világháborút megelőző időszakban is érezhető volt. Katonák voltak mindenütt, mindenki érezte, hogy I. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása egy olyan eseménysort indított el, mely meghatározta egész Európa következő éveit. 

Olvasás közben úgy éreztem, hogy a kitalált és valós események tökéletes elegyet alkotnak, és egy nagyon érdekes és szerethető történelmi kalandregényt eredményezett. Az utolsó oldalak pedig azt sejtetik, hogy talán nem maradunk folytatás nélkül, én már most tűkön ülve várom, hogy milyen kalandokba keverednek majd a lányok a jövőben. 

Nagyon tetszett, ahogy megelevenedett előttem a korabeli Budapest és Abbázia. Ha lenne egy időgépem, kíváncsiságból biztosan erre az időszakra utaznék vissza. Még a vonatutat is kipróbálnám, biztosan megvan a bája ennek az egésznek. Mert persze, vonatozok én eleget a hétköznapokban, de azért biztosan más volt egy gőzösön utazni a tengerhez, mint a jelen viszonyokban a MÁV-on. 

Nagyon szerettem a karaktereket, a kedvencem Annie a bátor és félelmet nem ismerő középső lány, aki még attól sem rettent vissza, hogy potyautasként induljon útnak Abbáziába, ha a felnőttek nem engedik őt el élete nagy kalandjára. De Veronika kisasszony és Olga alakját is szerettem. Érdekes és izgalmas volt olvasni róluk, főleg úgy, hogy mindhárom lány egy külön egyéniség. 

A cselekmény íve tetszett, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. A vonatos részek és az abbáziai kaland volt a kedvencem, de a budapesti részeket is szerettem. Egyedül talán a vége volt az, ami miatt egy kicsit bizonytalan vagyok. A szálak ugyan szépen összeértek és nagyon szerettem, ahogy Veronika kisasszony múltjára fény derült, de a történet gazfickói miatt van némi hiányérzetem. Talán egy kicsit jobban tetszett volna, ha nem csak úgy futtában rendeződik el a sorsuk. Ezt leszámítva azonban egy szavam sem lehet, nagyon élveztem az olvasást. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Madarász Éva regénye.  Ha éppen azon agyaltok, hogy mi legyen a gyerkőc következő, nyári olvasmánya, akkor csak ajánlani tudom ezt a regényt. De persze ha felnőttként valami igazán jó kis ifjúsági könyvre vágytok, akkor sem lőhettek mellé ezzel a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,75

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

 

Nyereményjáték

A könyvet teljes mértékben átjárják Brunszvik Teréz ma is érvényes gondolatai. Ebben a játékban most a grófnőre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mikor nyitotta meg az első óvodát, korbeli nevén kisdedóvót Magyarországon?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.28.: Csak olvass!

06.30.: Szembetűnő

07.02.: Könyv és más

Read More

Daisy Wood: Párizs ​elfeledett könyvesboltja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Daisy Wood történelmi fikciója két idősíkon játszódik Párizsban: a második világháború idején és napjainkban, s központjában egy valamikor könyvesboltként is üzemelt üzlethelység van, amely rengeteg ember életében játszott fontos szerepet. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kis könyvesbolt háborús múltjával és jelenével, s végül megnyerhetitek a  a 21. Század Kiadó által felajánlott kötetet is.

Egy háború tépázta város.

Egy veszélyes titok.

Egy sokkoló árulás.

Párizs, 1940: A szerelem városát markában tartja a háború. Jacques felesége bujkálni kényszerül, a férfinak pedig tétlenül kell néznie, amint a nácik mindent elvesznek, ami drága számára. Csupán egy dolog maradt még meg, imádott könyvesboltja, a La Page Cachée.

De aztán kopognak, egy fiatal nő áll az ajtóban, gyerekkel. Menedéket kérnek – Jacques tudja, muszáj lesz mindent kockára tennie, hogy megmentse az életüket.

Napjainkban: Juliette és a férje végre eljutottak Franciaországba, álmaik romantikus nyaralására. De ahogy telnek a napok, Juliette ráébred, eltávolodtak egymástól. A nő új kalandra vágyik. Ezért amikor véletlenül betoppan a kis, elhagyatott üzletbe, amelyen kint van az „eladó” tábla, úgy érzi, sorsszerű döntés előtt áll.

 És az elfeledett könyvesbolt több mindent tartogat, mint ami első pillantásra látszik…

Azt már tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem a különböző történelmi regényeket, főleg II. világháború időszaka áll hozzám közel, ezért mindig lelkesen figyelem a hazai könyvpiacot és figyelem az újabbnál újabb megjelenéseket. A II. világháborús könyvek valahogy mindig felkeltik az érdeklődésemet, de emellett van még valami, amit ha meglátok, akkor nagy valószínűséggel rárepülök a kötetre. Ha könyvesboltról, könyvekről, vagy egyszerűen csak olvasni szerető karakterről szól a fülszöveg, akkor minden esély meg van arra, hogy elolvasom a történetet. Daisy Wood regénye pedig pontosan ezt a két dolgot ötvözi.

Rengeteg II. világháborús történetet olvastam már, de örömmel konstatáltam, hogy még mindig vannak olyan történetek, amelyek el tudják rabolni a szívemet. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy lerágott csont lenne a téma, biztos vagyok benne, hogy még rengeteg olyan történet/esemény van, ami megihletheti az a szerzőket. 

Daisy Wood regénye, a Párizs elfeledett könyvesboltja egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy egy megszállás alatt valamilyen mi a jó taktika; kivárni és a túlélésre apellálni, vagy küzdeni és bebizonyítani, hogy az elnyomás nem törheti meg az ember lelkét. Egy regény arról, hogy a nehéz időkben nem mindig nagy hősökre van szükség, hanem egyszerű, hétköznapi emberekre, akik szembe mernek menni az árral és megtesznek mindent azért, hogy segítsenek ott, ahol csak tudnak. De szól az újrakezdésről és arról is, hogy az embernek soha sem késő változtatni az életén, és ha bátrak vagyunk, akkor ott találhatunk boldogságra, ahol nem is reméltük. 

A Párizs elfeledett könyvesboltja egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy a könyvek szeretete és az olvasás még a legsötétebb időben is lámpásként előttünk. 

A könyvben abszolút egyensúlyban van a történelem és a fikció. Ugyan a könyvesbolt a szerző képzeletének szüleménye, de igyekezett minél pontosabban visszaadni a korabeli francia mindennapokat, az aktuális kérdéseket és dilemmákat.
A regényben tulajdonképpen két szálon fut a cselekmény. A történetbeli jelenben, vagyis 2022-ben Juliette karakterét ismerhetjük meg, aki a francia gyökereinek szeretne adózni az utazással, amire a férjével érkezett. A nőnek már felnőttek a gyermekei és egyre inkább úgy érzi, hogy hiányzik valami az életéből. Amikor tudatosult benne, hogy a férjével mennyire eltávolodtak egymással, komoly döntés hoz és Párizsban marad, hogy megismerje önmagát és végre megtanuljon önmagáért élni. A múltban a II. világháborús Párizst ismerhetjük meg, Jacques szemén keresztül. Felesége az első pillanattól kezdve hangoztatja náci és Hitler ellenes nézeteit, a férfi azonban sokkal óvatosabb. Amikor azonban a felesége eltűnik, szép lassan rájön arra, hogy nem bújhat el a lakásában, hiszen a háború és a németek jelenléte mindenre és mindenkire hatással van. 

"Ha egyszer kinyílik az ember szeme, látja, hogy mindenfelé segítségre szoruló emberek veszik körül – csak arra van szükség, hogy összeszedje a bátorságát, és ne hunyja le ismét."

Jacques nemcsak csatlakozik a titkos mozgalomhoz, hanem több ember életét is megmenti, ezáltal pedig a könyvesbolt kulcsfontosságú helyszínné változik. Vajon egy ilyen embertelen időben, Jacques meg tud maradni embernek? Képes lesz arra, hogy kitartson és találkozhat még feleségével?

Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy állnak össze a kirakós darakbái. Megértjük, hogy a múlt és jelen miként fonódik össze, láthatjuk, hogy micsoda ereje lehet a sorsnak. 

A történet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, a különböző francia kifejezéseknek a jelentése szerencsére megtalálható a lábjegyzetben. Ha két szálon fut egy történet, akkor könnyen megtörténhet, hogy az egyik, vagy másik szál érdekesebb, illetve izgalmasabb lesz. Számomra a Párizs elfeledett könyvesboltja egyáltalán nem ilyen volt, szívesen olvastam Juliette sorsának alakulásáról és Jacquesról is. 

A cselekmény izgalmas, de egyáltalán nem pörgős, sokkal inkább fokozatosan adagolja az írónő az izgalmakat. Az ember, ha szereti ezt a témát, rengetet történetet talál a különböző háborús eseményekről és az emberek mindennapjairól. Mikor újra és újra ilyen regényt vesz az ember a kezébe, óhatatlanul is eszébe jut, hogy talán van-e még olyan szelete a történelemnek, amelyet eddig nem vetettek papírra. De aztán minden egyes alkalommal megállapítom magamban, hogy a történelem kiapadhatatlan forrás a szépirodalom számára. 

A karakterek nagyon emberiek és szerethetők voltak.  Juliette és Jacques is nagyszerű főszereplő, mindkettejüket megkedveltem. Szerettem, hogy az írónő megjelenítette azt a kettősséget, hogy egy megszállás idején vajon mi a legjobb taktika a túlésére, a küzdelem, vagy a teljes behódolás. Érdekes volt olvasni és látni az érveket és ellenérveket és végigkövetni azt a belső folyamatot, miként valaki elbillen az egyik irányból a másikra. 

Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor engem a történetben szereplő csavarok nem leptek meg túlságosan, nagyjából a kötet közepétől kezdve biztos voltam benne, hogy két idősík milyen módon kötődik össze, de ez semmit nem vont le a könyv értékéből, ugyanúgy lelkesen olvastam tovább a történetet, miután összeálltak a fejemben a kirakós darabkái. 

Összességében kifejezetten érdekes történetnek bizonyult a Párizs elfeledett könyvesboltja, nagyon szerettem olvasni. A kedvencek közé ugyan nem került be, de nem azért, mert rossz, vagy unalmas lenne hanem egyszerűen csak úgy éreztem, hogy bár tetszett, a kedvenceim szintjére még sem ért fel. Tényleg szerethető történet, de kevéssé törte össze a szívemet és a lelkemet, így egy kicsit muszáj szigorúnak lennem. Viszont ha ti inkább azokat a történeteket szeretitek, amelyek ugyan foglalkoznak a témával, de nem nyomorítják meg az ember lelkét, akkor egy másodpercig se habozzatok és adjatok egy esélyt neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Mostani játékunkban olyan regények nyomába eredünk, melyek történetének fontos helyszíne egy könyvesbolt.  Minden állomáson találtok egy-egy idézetet az adott könyv fülszövegéből. A feladatotok pedig az, hogy a könyv szerzőjét és címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET

“1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

04.02. Olvasónapló

04.04. Csak olvass!

04.06. Szembetűnő

04.08. Kitablar

Read More

Bagó Tünde: Ella ​háborúja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Egy újabb II. világháborús történelmi regénnyel találkozhattok a Blogturné Klub oldalán. Ezúttal Bagó Tünde legújabb könyvéről olvashattok bloggereinknél. A történet szereplői egyenesen a Bodeni-tó vidékére kalauzolják az olvasót és segítségükkel a háborús események egy újabb szeletét ismerhetjük meg. Tartsatok velünk és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Történelem és szerelem a Bodeni-tó mellett.

A restaurátor Ella és orvos férje 1944 tavaszán a svájci határ mellett fekvő német kisvárosba, Singenbe költöznek. Lukas a kórházi munkát választotta a frontvonal helyett.

Ellát kétségek gyötrik, tétován botorkál a Gestapo fenyegetésében élő város feszült csendjében.

A háború és a diktatúra éveiben elveszítette munkáját, családját, barátait. Úgy érzi, Lukas cserbenhagyta azzal, hogy belépett a náci pártba és kiszolgálja a politikai hatalmat.

Villájuk teraszáról kilátás nyílik a Hohentwiel várának romjaira. Ella itt üldögélve várja a férjét esténként. A hegytetőn egy nap különös fény villan. A nő a nyomába ered, ezzel olyan kalandba keveredik, amely az egész életét megváltoztatja.

Ella menekül válságba jutott élete és a háború zűrzavarából. Hova vezet az útja ebben a bénult, pusztulásra ítélt világban?

Rengeteg háborús és történelmi regényt olvasok, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú történetekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Bagó Tünde regényét is. Az izgatottságomat leginkább három dolognak lehet betudni. Egyrészről a borító és a fülszöveg is azonnal levett a lábamról, így nagy lelkesedéssel vetettem bele az olvasásba. Másrészről pedig az sem volt utolsó szempont, hogy egy magyar szerző írását tarthattam a kezemben. Az utóbbi időben igyekszem több magyar író  regényét sorra keríteni, hiszen fontosnak tartom a támogatásukat. 

Az Ella háborúja egy érdekes és szerethető olvasmány az elvekről és arról, hogy miként maradhat az ember életben egy olyan világban, ahol a halál gyakori vendég a vacsoraasztalnál. Rövidsége ellenére egy kerek történet, mely bár valószínűleg nem kap helyet a legnagyobb kedvenceim között, mégis örülök, hogy elolvastam. Az esetek nagy részében általában inkább holokauszt történeteket olvasok, így a legtöbb általam ismert történetben, nem az átlagos német lakosság került középpontba. Emiatt az a regény újszerű és érdekes volt számomra, hiszen a háború egy olyan szeletébe nyerhettem bepillanatást, ami megmutatja, hogy milyen volt az átlagemberek élete, milyen morális és erkölcsi kérdésekkel kerültek szembe nap, mint nap a túlélés érdekében. 

A regényt nem feltétlenül a háborús borzalmak és események teszik érdekessé, hanem inkább az, hogy az emberek hogyan próbálnak élni és túlélni. A történetben tulajdonképpen három olyan utat ismerhetünk meg, melyek nagy valószínűséggel leírják azon emberek problémáit és vívódásait, akik nem voltak hithű nácik, ugyanakkor valamilyen módon szerettek volna boldogulni hazájukban. 

1. Az első, Lukas stratégiája, aki annak érdekében, hogy ő és Ella életben maradjon belépett a náci pártba. Bár aktívan soha nem támogatta a hitleri ideológiát, hallatásával ő is bűnrészességet vállalt. Bűnösök közt cinkos, aki néma...tartja a mondás, és ez minden olyan emberre igaz, aki némaságával tűrte a nácik ámokfutását. Ugyanakkor tegyük a szívünkre a kezünket. Mi vajon mit tettünk volna? Ha a túlélés a tét, kárhoztatja-e bárki is őket, mert inkább félrenéztek és csendben tűrtek? Morálisan persze elítélendő, ez nem vitás. De emberileg, vajon mi képesek lennénk szembeszállni egy diktátor akartával és eszméivel abban a tudban, hogy bármikor belehalhatunk az ellenállásba? Vajon ki számít jó embernek? Lehet-e egyáltalán jó az, aki fülét farkát behúzva csupán a túlélésre koncentrál? 

2 A mások tulajdonképpen Ella stratégiája, aki mélyen elítéli a náci propagandát és várja ugyan a háború végét, de nem tesz semmit. Csendben várja a háború végét, mély apátiába süllyed és azzal áltatja magát, hogy ő politikailag semleges. De lehet-e valaki politikailat semleges a náci Németországban. A hallgatása nem teszi vajon őt is cinkossá? Egy valami azonban biztos, egy háborúnak mindig az egyszerű emberek a legnagyobb vesztesei. Ella története ezt tökéletesen bemutatja. 

3. A harmadik pedig Felix Winkler (de ide akár sorolhatjuk Marthát, Ella és Lukas szakácsnőjét vagy éppen a tiszteletest is), aki a veszéllyel nem törődvén embereket próbál kimenekíteni az országból. Ő az aktív cselekvő, aki nemcsak elutasítja a hitleri propagandát, hanem a tettek mezejére lépvén igyekszik harcolni a saját lehetőségeihez mérten a rendszer ellen. A történet szerint több embert és családott is átsegített Svájcba, így hősiessége megkérdőjelezhetetlen. De vajon milyen árat fizet ezért? Mi a jobb, csendben maradni, de túléni, vagy harcolni, de meghalni? És ami még nekem eszembe jutott. Mit nevezünk bátorságnak? Amikor valaki az éj leple alatt csónakkal átevez néhány emberrel Svájcba? Vagy esetleg, amikor orvosként valaki hazudik a Gestaponak egy beteg kiléte miatt?

Ha megnézzük, komoly és izgalmas kérdések ezek. Nagy valószínűséggel ez nem Németország sajátossága. Nagyjából így tudom elképzelni az összes háború sújtotta terület esetében az emberek morális és erkölcsi dilemmáit. Talán nincs is egyértelmű válasz a kérdésre. Hiszen persze, mindenki örülne, ha bátor lenne és képes lenne szembeszállni a fennálló rendszer igazságtalanságaival, de lássuk be, erre nem mindenki alkalmas. Nincs is tökéletes stratégia. Hiszen a háború egy olyan közeg és egy olyan élethelyzet, amelyet szerencsére, mi itt Magyarországon nem tudunk elképzelni. Amikor a túlélés a tét, az ember olykor elveszíti önmagát. Az ember pedig felteszi minden egyes másodpercben a kérdést, hogy vajon hogyan fajulhatott el idáig a világ. De talán ami még ennél is érdekesebb kérdés. Hogyan lehet élni ezt követően. Mi lesz a bűntudattal, egyáltalán van-e bűntudata ilyenkor az embernek. 

A regény tulajdonképpen két szálon fut, az 1944-es eseményekbe nyerhetünk bepillantást az egyik felében. A másik felében pedig 1994-ben járunk. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre világosabbá válik, hogy miként kapcsolódik a két idősík egymáshoz, majd a regény egy pontján találkozik a két szál és végérvényesen egybe is olvad. A 1944-es bombázást valós események ihlették, de a szereplők jelentős része csupán az írói képzelet szüleménye. 

A karakterek nem kerültek igazán közel hozzám, végig úgy éreztem, mintha kartávolságban állnának tőlem. Igyekeztem magamhoz ölelni őket, de végül távoli ismerősként váltunk el egymástól. Vitathatatlan, hogy Ella és Lukas is komoly fejlődésen megy keresztül, érdekes volt látni, hogy miként alakul a kapcsolatuk és házasságuk dinamikája. Talán Felix karaktere állt hozzám a legközelebb, szívesen olvasnék róla és a munkásságáról egy regényt, úgy éreztem, hogy az ő karakterében még rengeteg potenciál van. 

A könyv olvasmányos, szerintem könnyen és viszonylag gyorsan lehet haladni az olvasással. Bár számomra nem lett kedvenc, de az erkölcsi és morális kérdések igazán elgondolkodtatóak voltak, így biztosan sokáig velem marad a történet. Bevallom, én a város bombázásáról szívesebben olvastam volna többet, így maradt némi hiányérzetem olvasás után. Talán a kórházas részek tetszettek a legjobban, mert ezek éreztették igazán a háborús borzalmakat, de az én ízlésemhez képest ezek is kevéskék voltak. Lehet azért van ez így, mert már rengeteg könyvet olvastam a háborúról, így viszonylag magasan van az ingerküszöböm. Mindenesetre ezek hiányában is úgy érzem, hogy érdemes volt elolvasnom a regényt. 

A borító csodaszép, a 21. Század Kiadó ismét remek munkát végzett. A könyv igazi minőségi kiadvány, jó érzés kézben tartani, és persze nézegetni is. 

Összességében tetszett Bagó Tünde regénye, érdekes olvasmánynak bizonyult. Ha érdeklődtök a háborús, történelmi regények iránt, akkor mindenképpes érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A történet a Bodeni-tó mellett játszódik, így a játékunkban is erre koncentrálunk most. Minden állomáson találtok egy kérdést a tóról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KÉRDÉSEM

Hol helyezkedik el a Bodeni-tó?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.22.: Csak olvass!

06.25.: Könyv és más

06.28.: Szembetűnő

Read More

Lily Ebert - Dov Forman: Lily ​fogadalma + Nyereményjáték

Sziasztok!

Lily ​Ebert egy holokauszt-túlélő, aki megfogadta magában: ha  túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot. Azóta a 97 éves Lily Ebert a közösségi médiában folytatja a tanúságtételt, rövid videókban válaszol a fiatal, többnyire 18-24 éves közönség kérdéseire. A Lily fogadalma egy lenyűgöző és rendkívül inspiráló idős hölgy írása, aki méltán lehet mindannyiunk példaképe. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lily Ebert történetét és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát. 

Lily ​Ebert holokauszt-túlélő, aki a TikTokon beszél Auschwitzról, a haláltáborban szerzett élményeiről. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta: „Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje.

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja és két húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban.

Az elmúlt időszakban teljesen rákattantam a II. világháborús könyvekre, igyekszem széleskörű tudást gyűjteni a témában. Számtalan regényt és önéletrajzi kötetet olvastam már, így kíváncsi voltam, hogy Lily története mennyire fog majd az újdonság varázsával hatni rám. Az idős hölgyet először a TikTokon fedeztem fel magamnak és azonnal a rajongójává váltam. Először nem is tudtam, hogy ő magyar származású holokauszt túlélő, ezzel csak kicsivel később szembesültem, mikor a könyvéről tudomást szereztem. Bevallom, mikor a csatornán verset szavalt magyarul egy kicsit meg is könnyeztem. Egy rendkívül különleges személyiség, aki egy igazi áldás az egész világnak. Gondoljunk csak bele, most vagyunk abban az időszakban, amikor az utolsó túlélők személyesen adhatják át tudásukat és élményeiket a fiatalság számára. Persze bármit el lehet olvasni és rengeteg II. világháborús kötet kapható, de teljesen más ezeket a történeteket az ő szájukból hallani, mint egy regényből olvasni. 

Egy barátom megkérdezte tőlem, hogy miért olvasok ilyen típusú könyveket, hogyan tudok ennyi fájdalmat és szomorúságot elviselni. Azt válaszoltam neki, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el őket, a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Ahogy gondolkodtam ezen a kérdésen halványan eszembe jutott a tanulmányaim során megismert Assmann, akinek a nevéhez a kollektív és egyéni emlékezet megkülönböztetése köthető. Szerinte az egyéni emlékezetet az alapja a társadalmi emlékezetnek, de az egyén emlékezetét a társadalom nagyban befolyásolja, mivel az emlékezet tartalmát, mindig a csoporton belüli interakciók és viszonyrendszerek határozzák meg. A csoport tagjai ezeken az emlékeken keresztül tudnak a saját múltjukhoz kapcsolódni, melynek a rekonstrukcióját, mindig az aktuális körülmények módosítják. Assmann szerint maga az emlék a társadalmi kommunikáción keresztül marad fent, vagyis, ha egy eseményről megszakad a társadalmi kommunikáció, akkor az elvész, tehát elfelejtődik. A holokauszt kimeríthetetlen témának tűnik az irodalom és filmek égiszén, minden évben rengeteg hasonló témájú kötet jelenik meg. Assmann elmélete pedig igazolja ezek fontosságát. Rájöttem, hogy pontosan erről van szó. Emiatt fontos, hogy újra és újra megjelenjenek ezek a művek, hiszen ez biztosítja, hogy nem felejtkezünk meg a holokausztról és az áldozatokról. Nem utolsó sorban pedig ne felejtsük el azt sem, hogy segíti a feldolgozás folyamatát. Minél többet beszélünk egy dologról, annál kevésbé okoz frusztrációt. Valószínű így van ezzel Lily is, aki anno megfogadta magában, ha túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot, ahol rendszeresen posztol videókat és válaszol a feltett kérdésekre. 

Lily fogadalma egy nagyon érdekes és remek stílusban megírt memoár. Rendkívül érzékletesen ír a táborról és az azt követő időszakról. Talán a személyes kapcsolódási pont, a sok videó mondatja ezt velem, de én egyszerűen imádtam ezt a kötetet. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Lily mellett ülnék és csak hallgatnám és hallgatnám ahogy mesél. 

A könyv tulajdonképpen két részre osztható. Egyik oldalról Lily elbeszélése alapján megismerhetjük a gyermekkorát, a koncentrációs tábori éveket és az azt követő időszakot. Másik oldalról pedig Dov tolmácsolásában nyerhetünk betekintést abba az időszakba, amikor sikeresen felkutatta az internet segítségével azt a katonát, aki a tábor felszabadítása után egy bankjegyet nyomott a lány kezébe. 

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy hasonló dolog soha nem történhet meg a világban. Az emlékezés pedig ahogy már írtam, rendkívül fontos része a feldolgozásnak. Lily azt az utat választotta, hogy kibeszélte magából a történteket. Bátorságáról és erejéről többször is tanúbizonyságot tett, de talán az egyik legelképesztőbb dolog tőle, hogy elment felnőtt fejjel Auschwitzba és végig járta az egész területet. Egy igazi hős, aki tényleg példakép lehet mindannyiunk számára. Bebizonyítja, hogy az életünk az legértékesebb ajándék a földön és lehet bármilyen mostoha is a sors, muszáj továbblépni. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak úgy feladja. Túlélte a világ egyik legsúlyosabb népírtását, úgy érezte talán, hogy egyszerűen tartozott saját magának, a családjának és az elhunyt ismerősök emlékének azzal, hogy továbblép és az emlékezéssel és edukációval hozzájárul ahhoz, hogy soha ne történhessen meg hasonló a világunkban. Persze kezdetben védeni szerette volna a családját és a gyermekeit, meg akarta őrizni magának a tábori emlékeket, de aztán megtapasztalta, hogy a hallgatás soha nem jó módszer és többet árt az embernek, mint amennyit használ. 

Mélységesen megdöbbentett az, mikor Dov leírta, hogy miután az interneten szárnyra kapott a Twitter bejegyzése a sok pozitív és segíteni akaró ember mellett megjelentek a különböző antiszemita megnyilvánulások is. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik ilyen eszméket vallanak. A világ sokkal szebb és jobb hely lenne, ha az emberek nem gyűlölködnének és elfogadnák azt, hogy nem vagyunk mindannyian egyformák. 

Nagyon jó volt olvasni arról, hogy Lily élete hogyan alakult a tábor után. Két lánytestvérével együtt maradt, René és Piri az életének a szerves része maradt. Még az esküvői ruhán is megosztoztak a lányok, a nagy nap után továbbadták egymásnak. Boldog voltam, hogy gyermekei születtek és hogy a családja teljessé tette az életét. Az Imivel való találkozást kicsit meg kis könnyeztem, nagyon megható volt számomra ez a kis családi találkozás. 

A kötet végén található néhány kép is, ezek még teljesebbé teszik az önéletrajzi könyvet. A fotókon láthatjuk Lily családját, a családi ékszereket és a kis nyakláncot is, melyet a táborban is féltve őrzött. 

Összességében a Lily fogadalma egy nagyszerű önéletrajzi mű, melynek minden oldala egy kincs a fiatal nemzedék számára. A kötet stílusa nagyszerű és olvasmányos, egy másodpercre sem tűnik ridegnek, vagy zárkózottnak. Olyan, mint amikor egy nagymama mesél az unokájának. Minden oldalát imádtam. Remélem még sokáig hallgatjuk a történeteit. Aki szívesen olvas a holokausztról, vagy érdeklik az ilyen típusú kötetek, annak mindenképpen ajánlom. (Ha pedig regisztrálva vagytok TikTokon, akkor mindenképpen kövessétek be hiszen rengeteg dolgot lehet tanulni tőle. Mennyivel jobb tőle hallani ezekről a dolgokról, mint egy száraz történelem könyvben olvasni. )

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel Lily Ebert egy holokauszt-túlélő, aki a saját bőrén tapasztalta meg Auschwitz borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája.  Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Kiszálltunk a vonatból, és fejjel előre a pokolba zuhantunk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

11.16.: Csak olvass!

11.17.: Kelly és Lupi olvas

11.19.: Zakkant olvas

Read More