Sziasztok!
A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának előzménykötete, a Vad áhitat. Ebben a teljesen új történetben megismerhetjük közelebbről az isteneket és talán az is kiderülhet a kíváncsi olvasók számára, hogy honnan is származik a duológiából megismert írógépek varázslata. Tartsatok velünk, ismerjük meg Vincent és Matilda történetét, fedezzük fel közösen az istenek világát, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Az Alanti birodalom tűzfényes uradalmában született Matilda klánjának legifjabb istennője, aki szerény hírnöki mágiával bír. Azonban azon a tájon, ahol az istenek gyakran végeznek egymással, hogy elrabolják a másik hatalmát, és ahol a szövetségek éppen olyan fürgén bomlanak fel, mint amilyen fürgén köttetnek, Matilda kénytelen idejekorán felnőni. Meglehet, arról ismerik, hogy szavakat és leveleket szállít a birodalmak közt, azonban közben olyan titkokkal is bír, amiket még legkedvesebb szövetségesei elől is titkolni kényszerül, hogy életben maradhasson. És hogy még tovább bonyolódjon helyzete… létezik egy halandó fiú, aki annak ellenére is róla álmodik, hogy az ébrenlét világában még sohasem találkoztak.
Tíz évvel ezelőtt, életének legsötétebb éjszakáján, Vincent Beckett üzenetet írt Matildának – könyörögve kérte az istennőt, aki barátjává lett az álmaiban, hogy segítsen neki. Amikor fohászára nem érkezett válasz, Vincent továbblépett, és azzá a kérges szívű, az isteneket nem tisztelő folyami várúrrá lett, aki már rég elfeledte Matildát. Azonban minden megváltozik, amikor az istennő bezuhan szobájának ablakán egy neki szóló levéllel.
Sors úgy kívánta, hogy Matilda és Vincent az álmokon túl is egymásra leljen. Matilda talán képes lesz átírni az istenek véráztatta szokásait, azonban csakis hatalmas áldozat árán. Valami olyannal kell majd szembenéznie, amit még a hatalma elvesztésénél is jobban fél: kénytelen lesz sebezhetővé lenni és engedni, hogy végre szeressék.
Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. Wild Reverence - Vad áhitat az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross kötete pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint abból, hogy meggyőzzelek benneteket, hogy olvassátok el. Persze mondhatjátok, hogy elfogult vagyok, hiszen ha ismertek tudtjátok, hogy a Divine Rivals a legnagyobb kedvencem. És tudjátok mit? Igazatok van, valószínűleg az vagyok. De kérlek higgyétek el nekem, hogy ahogy a duológia, így annak az előzménykötete is nagyszerű.
Nem most olvastam először a könyvet, a Wild Reverence a tavalyi évem legnagyobb kedvence volt. Teljesen beszippantott és imádtam a történetet úgy, ahogy van. Nagyon kíváncsian vártam, hiszen Rebecca Ross több interjújában is elmondta, hogy a duológia után 2 olyan dolog volt, amit mindenki kérdezgetett tőle: 1. Oké, de mit lehet tudni az istenekről? 2. Honnan származik az írógépek varázslata? Így nem is volt kérdés számára, hogy visszatér a Divine Rivals világába.
Gondolom nem lep meg senkit, ha azt mondom, hogy Rebecca Ross az egyik kedvenc szerzőm. Úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál.
A Wild Reverence egy igazán izgalmas történet egy fiatal istennőről és egy halandó fiúról, akiknek kapcsolata gyerekként az álmok világában kezdődött, felnőttként azonban a való életben is egymásra találnak. Matilda az Alanti birodalomban született, ő a legifjabb istennő a világában. Külön érdekesség, hogy ő az utolsó isten, aki megszületett, utána sem az Alantiak, sem pedig az Égiek birodalmába nem született új isten. A fiatal lánynak korán fel kellett nőnie és alkalmazkodnia kellett az istenek világához. A hatalom és az erő mindent felülír, bármikor megtörténhet, hogy egyik szövetséges isten lemészárolja a másikat a hatalmáért cserébe. Ugyan, arról ismerik, hogy szavakat és leveleket szállít a birodalmak közt, azonban közben olyan titkokkal is bír, amiket még legkedvesebb szövetségesei elől is titkolni kényszerül, hogy életben maradhasson, ráadásul létezik egy halandó fiú is, aki annak ellenére is róla álmodik, hogy az ébrenlét világában még sohasem találkoztak. Ugyan megszakad közöttük ez a kapocs és elveszítik egymást 10 egész hosszú évre, de egyikük sem feledte a másikat. Amikor újra egymása találnak egy háború kellős közepén, Matildának döntést kell hoznia, hogy melyik oldalon is áll és valami olyannal kell szembenéznie, amitől még a hatalma elvesztésénél is jobban fél: kénytelen lesz sebezhetővé lenni és engedni, hogy végre szeressék.
Vajon hogyan alakul a kapcsolatuk? Milyen az Alantiak és az Égiek világa? Képes Matilda segíteni a fiút a különböző birodalmokon átílve is? Milyen veszély fenyeget egy ifjú istennőt is ki akarja a halálát?
A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A nyelvezetét imádtam, egyszerűen jó érzés volt olvasni. Én egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot.
Imádtam az összefonódásokat a duológiával és tényleg csomó kérdésre választ kaphattak az olvasók. Ha azon gondolkodtatok egészen idáig, hogy Dacre és Enva szerepel-e a könyvben, akkor egy kis spoilert engedjetek meg nekem: IGEN! Rengeteg olyan istent megismerhetünk ebben a kötetben, akiket név szerint említettek a duológiában. Ilyen például Alva, vagy Luz. De persze rengeteg új karaktert is kapunk. Az én személyes kedvencem például Bade, aki amúgy képzeljétek, eredetileg bele sem került a regénybe, egy későbbi verzióban találta őt ki Rebecca. És ha már ezeknél a kis fun facteknél vagyunk, akkor mesélek még valamit. Eredetileg úgy tervezte az írónő, hogy csupán Matilda szemszögéből írja meg a történetet, de az első néhány fejezet után rájött, hogy ez így ebben a formában nem működőképes. Szóval újrakezdte és úgy döntött, hogy Vincent fejébe is bepillantást nyerhetnek az olvasók.
Van még egy karakter, akit érdemes kiemelni, ő pedig Warin. Nem azért beszélek róla, mert kedveltem, éppen ellenkezőleg. Ha van valaki, akit szívből utáltam, akkor az ő. Érdekes és izgalmas karakter volt, aki nagyban hozzájárult a cselekményhez, nagyon jó volt utálni őt. Úgy tűnik Rebecca ebben is nagyszerű, tökéletes főszereplőket és főgonoszokat alkot meg.
A történet vége keserédes volt számomra. Sokszor meghatódtam, pityeregtem, izgultam és borzasztóan szerettem. Az érzelmek teljes skáláját átéltem, dühös voltam, kiakadtam, reménykedtem, féltem és boldog voltam. Nincsenek rá szavak, hogy mit jelent számomra ez a sorozat a duológiával együtt.
Nem tudom, hogy meséltem-e már itt a blogon, de képzeljétek, tavaly találkoztam Birminghamben az írónővel. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy soha nem izgultam még ennyire egy szerzővel való találkozás előtt sem. Annyira izgatott volt a kis csapatunk, hogy képzeljétek végül mi lettünk az elsők a sorban, így közvetlenül a színpad előtt, középen foglalhattunk helyet. Óriási élmény volt. A fotózás előtti beszélgetés remek volt, sok érdekes és izgalmas információt tudtunk meg az akkor megjelent Wild Reverence című kötetről, az alkotási folyamatról és a világról. Bár a fények nem voltak annyira jók, de azért hoztam néhány képet az eseményről:
A borító nekem nagyon tetszik, de őszinte leszek, engem kicsit zavar, hogy az alakos verziót választotta a kiadó. Persze, nekem is jobban tetszik a UK kiadás, mint a US. Ez nem is kérdés, sőt igazából bevallom, nekem mindkettő megvan és ezen kívül az FL kiadás is. De ha a duológiánál a növényes (US) változatot hozták, akkor itt is azt kellett volna. Még szerencse, hogy beszereztem a Libri Könyvesboltok kiadását is, így azért valamennyire passzol a sorozathoz.
Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a regényt. Természetesen a szerző a szerelmi szálat sem hanyagolja el, de ez abszolút nem megy a történet rovására. A cselekménybe szépen belesimul Matilda és Vincent kapcsolata. A romantikus jeleneteknek mindig van súlya, nem öncélúak. Ha csak egyetlen egy regény elolvasását fogadjátok el az idei ajánlóim közül, akkor mindenképpen ezt (és a Dungeon Crawler Carlt) válasszátok. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/55555555555555555555555555555555555555555555555555végtelenszer5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe.
Nyereményjáték
A Vad áhitat című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
AZ ÉN KÉRDÉSEM
Matilda egy halandó álmát tartalmazó tekercset kap Alvától. Kinek az álmát látja a lány?
Állomások
07.22.: Csak olvass!
07.24.: Readinspo
07.26.: Könyv és más
07.28.: Kitablar
07.30.: Veronika's Reader Feeder
08.01.: This is my (book) universe.
08.03.: Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése