Sziasztok!
A Már nem a tiéd a LOL-könyvek sorozat legújabb kötete, melyben a színháznak és ezen belül a Rómeó és Júliának kulcsfontosságú szerepe van. Ismerjétek meg velünk Megan Harper történetét és legyetek Ti is részesei ennek a színházi kalandnak. Tartsatok bloggereinkkel és ha Nektek kedvez a szerencse akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyike.
Mivel a könyvben fontos szerepe van Shakespeare legismertebb drámájának a Rómeó és Júliának és a színháznak, így mi is lenne aktuálisabb, mint hogy írjak egy kicsit a darabról.
A dráma ugyebár két ellenséges veronai család gyermekei között szövődött végzetes szerelem történetéről szól. A tragédia Arthur Brooke 1562-ben írt versének, a The Tragical History of Romeus and Julietnek és William Painter Palace of Pleasure című prózájának színpadi átirata.Ugyanazon az olasz mesén alapulnak, és bár Shakespeare mindkettőből kölcsönzött részleteket, a történet bővítése érdekében új szereplőket is létrehozott, például Mercutiót és Párist. A színmű feltehetően 1591 és 1595 között íródott, először 1597-ben jelent meg.
Annyira érdekes amúgy ez az egész, hiszen alapjáraton a szépirodalmi, ezen belül is a drámai fordulatokat rejtő könyvek a zsánereim. Egyszerűen oda vagyok a szomorú történetekért. Amikor egy könyv szétszaggatja a lelkem, akkor érzem magam a legjobban. Szeretem a komoly és mély tartalmakat és azt, ha egy történetről órákat lehet beszélgetni. Néha azonban megesik velem, hogy könnyedebb vizekre evezek és valami szórakoztató könyvet választok. Mikor megláttam a Móra Kiadó új LOL könyvét az volt az első gondolatom, hogy ez tökéletes olvasmány lehetne a tesómnak, Virágnak, aki amúgy 15 éves. Aztán ahogy beleolvastam rájöttem, hogy bár dupla ennyi idős vagyok de, én is kíváncsi lettem nagyon a könyvre.
De lássuk, hogy miről is szól pontosan a könyv!
Az az igazság, hogy nekem ez a könyv nagyot tetszett. Annyira jó érzés volt ismét egy könnyed, szerethető, bájos kötetet olvasni. Tudom, hogy már teljesen és totálisan kinőttem ezekből a regényekből, és abszolút nem az én korosztályomnak szól, de mindezek ellenére csak úgy faltam a lapokat.
A cselekmény érdekes és izgalmas. Nekem nagyon tetszett, hogy a színház ezen belül pedig a Rómeó és Júlia került a középpontba. Megan, a regény főszereplője imád rendezni, az iskolai darabok rendszeresen az ő segítségével készülnek. A felvételi előtt azonban meg kell ismerni a másik oldalt, hiszen egy igazi rendezőnek tudnia kell a színészek fejével is gondolkodni. Megkapja minden színésznő álomszerepét. ő játssza el Júliát az iskolai színdarabban. De vajon hogyan tudja ezt a szerepet egy olyan lány játszani, aki sokkal inkább Rózának érzi magát? Vajon megtalálhatja magában Júliát?
Megan egy igazán erős személyiség, aki pontosan tudja, hogy mit is akar. Ő az iskola flörtbajnoka, aki egyik kapcsolatból a másikba ugrál. Látszólag könnyen és gyorsan veri ki a fejéből a fiúkat, akik rendszeresen a vele való szakítás után találják meg azt a lányt, akivel hosszabb távon terveznek. Igyekszik nem ragaszkodni, hiszen ő nem az a személy, aki mellett huzamosabb ideig kitartanak. Szeretné élvezni az együtt töltött időt és kihozni a lehető legjobbat és legtöbbet a kapcsolatból, hiszen véleménye szerint neki csak ennyi jár. Ő nem egy igazi főszereplő, ő a romantikus filmek kevésbé fontos mellékszereplője, a Rómeó és Júlia Rózája. Sajnos a családjával sem túl ideális a viszonya. Elvált szülők gyermekeként nem találja a helyét a világban. Mindkét fél megtalálta már azt az embert, aki mellett szeretné leélni a hátralevő életét, de nem tudja, hogy ebben az új felállásban hol is van az ő helye. Nem csak a párkapcsolatok, hanem a családi kapcsolatok terén is úgy érezte, hogy nem fontos szereplő.
A másik főszereplő Owen, akinek soha nem hiányozhat a kezéből a jegyzetfüzete. Folyamatosan ír, állandóan jegyzetel. Ő az a személy, aki meglátja Rózában is a lehetőséget, hiszen szerinte sokkal több van benne, mint amit Shakespeare darabjából megismerhetünk. Ő is lehetne főszereplő egy teljesen másik történetben, ahol csakis rá koncentrálnak. Sokkal több, mint egy könnyen felejthető karakter, valakinek ő jelenti az egész világot.
A két fiatal akkor kerül szorosabb viszonyba, amikor kölcsönösen segítenek egymásnak. Megan besegít a fiúnak a drámaírásban, hiszen Owen egy olyan történetet szeretne írni, amiben Róza a főszereplő, és ki lehetne hitelesebb segítő ebben, mint Megan. A lány pedig tanácsokat kér tőle, hogy hogyan is fűzhetné szorosabbra a kapcsolatát egy közös ismerősükkel.
Ahogy egyre több és több időt töltenek el egymással, valami olyat is megpillantanak a másikban, amit senki más nem vett még észre. Bepillantást nyerhetnek egymás legmélyebb és legféltettebb titkaiba és csak rajuk múlik, hogy mihez is kezdenek ezzel a jövőben.
A fejezetek mindegyike egy Rómeó és Júlia idézettel kezdődik, az egész kötetet átszőtte a Shakespeare iránti tisztelet. Hihetetlenül jó ötlet volt párhuzamba állítani Róza és Megan karakterét. Érdekes volt látni, ahogy a lány szép lassan kinyílik és végre képes lesz kilépni a saját árnyékából. Végre rájön arra, hogy ő volt az, aki mellékvágányra állította saját magát, hiszen ha ő nem hisz saját magában, akár más miért hinne?
Mindig jó érzés, amikor egy kedvenccel találkozom egy regényben. Imádtam a Harry Potteres utalást, ez egy hatalmas pirospont volt a szememben.
Nekem nagyon tetszett a borító, az egyik kedvencem lett a LOL könyvet között.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, a szereplőket, az egész színházi világot. Bár nem én vagyok a célközönség, de Megan és Owen hatalmas kedvenc lett. Szerettem a könyv mondanivalóját is, senki nem érdemli, hogy saját életének a mellékszereplője legyen, hiszen mi mindannyian Júliák vagyunk.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
