2019. június 19., szerda

Hálanapló



Nem lehetek elég hálás azért, hogy a kezembe került ez a könyv. Egyszerűen csodás minden tekintetben. Mikor megláttam a csomagban, amit az Édesvíz Kiadótól kaptam, egyszerűen elállt a szavam. Már nagyon régóta szemeztem vele, hihetetlenül örültem neki.

Ez a sokoldalú napló meditációkkal, idézetekkel, ötletekkel és játékos feladatokkal tárja fel az olvasója előtt az élet naposabb oldalát! A gyakorlatok elvégzésével a pozitív gondolkodást beépíthetjük a napi rutinba, növelhetjük az öntudatosságot, és inspirálhatjuk kreatív énünk kibontakozását.


Bevallom nektek, hihetetlenül szorongó típus vagyok, igazából mindig aggódok valami miatt. Nagyon jó vagyok abban, hogy másokat megnyugtassak, és pozitív gondolkodásra sarkalljak, de ha saját magamról van szó, egyszerűen szétesek. Nem tudok pozitívan gondolkodni és valahogy mindig a legrosszabbat feltételezem. Nagyon sok negatív tapasztalat ért már engem az emberi kapcsolatok terén, így nehezen kötök szoros kapcsolatokat, és ha sikerül kialakítanom egy ilyen kapcsolatot, akkor állandóan azon aggódom, hogy valami tönkre megy és én újra egyedül maradok.


Úgy éreztem, hogy jobbkor nem is jöhetett volna ez a könyv. Nem is olyan régen ismét egy hatalmasat csalódtam egy barátomban, amiről majd egy másik könyv kapcsán részletesen mesélek nektek. A lényeg az, hogy mindezek hatására, egyszerűen újra nagyon negatív lettem. A könyvet lapozgatva erőt vettem magamon és igyekeztem ráhangolódni a pozitív gondolkodásra és az öntudatosságra


Ez a kiadvány egyszerűen csodás, minden alkalommal öröm kézbe venni. Be kell ismernem, hogy amikor megláttam ezt a naplót, akkor először a kinézetébe szerettem bele. Annyira szép, hogy még ránézni és nagyszerű.


Nagyon közhelyes amúgy, de a rohanó mindennapok során tényleg nem vesszük észre, hogy mennyi apróságért lehetünk hálásak. Egy mosoly, egy csodás barát, egy kedves gesztus a boltban…annyi minden van ezen a világon, ami miatt hálásak lehetünk a sorsnak. Ez a kis kötet, segít rendszerezni gondolatainkat és ezáltal jobban megismerhetjük önmagunkat.


A képek és a feladatok nagyon tetszenek, szinte mindenhova kitaláltam már, hogy mit szeretnék írni, csak még nem volt bátorságam papírra vetni a gondolataimat. Egyszerűen imádom lapozgatni a könyvet. Nagyjából minden nap a kezembe veszem, nézegetem a képeket és a feladatokat és azon morfondírozok, hogy most mit is írnék az adott lapokra.


Többször próbálkoztam már naplóírással, de valahogy rá kellett jönnöm, hogy abszolút nem nekem való a dolog. Szeretek írni, de képtelen vagyok rendszeresen minden egyes nap papírra vetni, hogy mi történik velem…emiatt nem is szívesen kezdek meg emiatt egy füzetet. Pár bejegyzés után úgy is megunom. Szerintem pontosan amiatt szerettem bele igazán a Hálanaplóba, mert nincsenek benne igazán kötöttségek. Akkor írok bele, amikor akarok, azzal a feladattal kezdem, ami igazán tetszik, vagy amihez éppen kedvem van.


Egyértelműen kedvenc lett számomra ez a könyv! Tele van gyönyörű színes oldalakkal és nagyszerű gondolatokkal. Amúgy nem is mondtam még nektek, de nagyon távol áll tőlem az  spirituális gondolkodás, egyszerűen nem tudok vele azonosulni. A napló szerencsére nem ezt a vonalat képviseli, ezért én is teljesen rá tudtam kattanni. Biztos vagyok benne, hogy ha végre ráveszem magam arra, hogy bele is írjak és ne csak gondolatban töltsem ki, akkor csakis gyöngybetűkkel és csodás színes tollakkal fogom beleírni.


Összességében mindenképpen ajánlom nektek a könyvet, mert már attól jobb kedve lesz az embernek, ha a kezébe fogja. A feladatok segítenek rendszerezni a gondolatainkat és ezáltal tudatosabbakká válhatunk. Nem lehetek elég hálás az Édesvíz Kiadónak, nagyon köszönöm ezt a nagyszerű kötetet, minden oldalát imádom.


2019. június 12., szerda

Bubblebook - Csillag az égen (júniusi LightBubble)


Sziasztok!

Egy ideje nem rendeltem könyves dobozt, valahogy egyik téma sem fogott meg, szóval nagyon izgatott voltam, mikor a Bubblebook csapata ismertette a júniusi LightBubble csomag címét és a könyv rövid tartalmát. Azonnal felismertem a könyvet, így nem is volt kérdés, hogy a csomag a kosaramban fog landolni. A könyv már egy ideje kívánságlistás volt, így mindenképpen szerettem volna elcsípni ezt a kis dobozkát. 

Lássuk akkor, hogy mi is lapult az én kis csomagomban. 

A csomag tartalma:
- Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
- Fordítói ajánlás
- "Mindig ott leszek neked" vászonszatyor
- Csillageső kívánság gyertya
- Könyvjelző
- Kitűzőcsomag




És akkor lássunk is neki az értékelésnek....

📚 A könyv...teljes mértékben kívánságlistás volt. Az író előző könyve igazán tetszett, nagyon kedves és bájos történet volt. A fülszöveg szerint Benjamin Alire Sáenz lenyűgöző, sokrétű történetet szőtt a szeretetről, identitásról, elveszített és megtalált családokról.  Alig várom már, hogy elolvassam ezt a könyvet. Nagy elvárásaim vannak a történettel kapcsolatban, remélem beváltja a hozzá fűzött reményeimet.

📚 A fordító ajánlás nagyon tetszik. Szorosabbá fűzi a kapcsolatot az olvasó és a könyv között. Nagyon jó ötlet. Ennél már csak a kis írói cetliket szeretem jobban.

📚 A vászon szatyor teljesen jó ötlet, de nekem kicsit túl harsány a színe. Jó a felirat, tetszetős a forma, de ez a lila szín valahogy nem az én stílusom. Bááár most, hogy belegondolok végül is pont illik hozzám, Újpesten lakom, szóval tuti én leszek a sarki kisboltban a kerület sztárja. Senkinek nem lesz innentől kezdve kétsége, hogy melyik csapatnak drukkolok.

📚 A gyertya az abszolút kedvencem a dobozból. Jó az üveg formája, tetszik a címke és nagyon finom az illata. Teljesen oda meg vissza vagyok amúgy a könyves gyertyákért, szóval határozottan telitalálat nálam ez az elem.

📚 A könyvjelző a másik gyengém, egyszerűen imádom a szép darabokat. Az pedig, hogy ha egy könyvjelző passzol a könyvhöz, akkor az külön örömet okoz nekem. Azt hiszem, hogy elég könnyű engem levenni a lábamról. :)

📚 A kitűzőcsomag is nagyon tetszik. Az utóbbi időben teljesen rápörögtem ezekre, legszívesebben mindenemet telepakolnám velük. Nem tudom, hogy mi ez az új hóbort nálam, abszolút nem vagyok már a tini kategória, mégis teljesen oda vagyok értük. Jó párat tuti felrakok majd ezekből is a táskámra.

Ez volt az első dobozvásárlásom azóta, hogy csökkentették annak árát és kicsit más lett a doboz tartalma is. Azt kell mondjam, hogy összességében nem volt egy rossz doboz, abszolút hozta a kötelezőt a csapat, de nekem valami hiányzott belőle.
Az az igazság, hogy nekem nagyon tetszettek a könyvszütyők, imádtam, hogy mindig egy ízléses darabban lapult a könyv. Őszintén hiányoltam a dobozból, nagyon reménykedtem egy csillagos, vagy galaxisos fajtában.

Az előző hónapnál olvastam, hogy valaki felvetette azt a lehetőséget, hogy jó lenne, ha a jövőben választható lenne a doboz mérete. Őszintén szólva, én inkább fizetnék egy kicsit többet és megvenném a nagy testvért. Remélem lesz a későbbiekben erre lehetőség. Ha pedig úgy alakul, hogy minden marad a jelenlegi állapotban, igazából akkor sincs gond, mert én így is nagyon szívesen ruházok be a Bubblebook dobozára. A csapat hihetetlenül kedves és abszolút látszik, hogy szívvel és lélekkel csinálják a dolgukat. Engem kilóra megvettek maguknak.

2019. június 11., kedd

Jessica Townsend: Csudamíves - Morrigan Crow baljós öröksége



Morrigan Crow kalandjai abszolút a szívem csücskévé váltak, így már nagyon vártam a könyv folytatását. Alig vártam, hogy újra a Deukalión Hotelben legyek és találkozhassak a régi kedves szereplőkkel.  

A történet szerint Morrigan Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba. A titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat számára és a lány arra is rájön, hogy nem minden varázslat szolgálja a jót. A Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de sajnos nem azt kapja, amit remél. Kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…

Már a fülszöveg elolvasásakor tudtam, hogy most sem fogok csalódni a könyvben és minden oldalát imádni fogom. Ez pedig pontosan így is lett.

A könyv második része is letehetetlen és imádnivaló. Ahogy egyre jobban megismerjük a karaktereket és Nevermoort, egyre inkább azt érezzük, hogy ott akarunk lenni mi is a szereplőkkel és minden kalandjukat át akarjuk élni személyesen. Ki ne akarna esernyővel utazni, vagy éppen egy hatalmas macskarizmához bújni, ha fázik, vagy ha fél? (Természetesen csak akkor, ha az állat megengedi azt és nem közli velünk, hogy eszünkbe se jusson, már csírájában elfojtja ezt a kellemes gondolatot.) Vagy ki ne akarna a Csudálatos Társaság tagja lenni és elképesztő dolgokat tanulni és véghezvinni?

A történet ismét teljesen beszippantott és egyszerűen azt vettem észre, hogy csak úgy fogynak az oldalak. Hiába próbáltam kicsit lassítani és visszavenni a tempóból, hogy tovább velem maradjon ez a csodálatos mese, képtelen voltam megállni és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a köszönetnyilvánítás következik.

Az írónő mást sem okozott csalódást, a második részben is varázslatosat alkotott. A karakterek még mindig nagyszerűek, egyre jobban megismerjük őket.

Morrigan karaktere egyre jobb és jobb lesz, szép lassan képes lesz levetkőzni régi életének fájdalmas láncait és szép lassan, de biztosan képes lesz arra, hogy élvezze az életét új otthonában. Jupiter elég keveset szerepel a könyvben, valahogy mindig pont úton kell lennie. Nagyon szeretem őt, igazi pártfogó, akire mindig és mindenben lehet számítani. Igaz, hogy nem ül Mog szoknyája mellett állandóan, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a lány boldog legyen. A 919. egység tagjai is mind-mind szerethető karakterek, remélem a következő részekben még jobban megismerünk mindenkit, nem csak Hawthorne és Candence karaktere bontakozik ki.

A képességeknél el kell mondanom, hogy nagyon tetszik a csapat vegyessége. Zseniális, hogy az írónő ennyi különféle karaktert alkotott és zárt össze a csapatba. A sárkánylovaglástól kezdve a veszélyes hipnotizálásán és a jövőbelátásán át találhatunk tolvajlást és sütést is. Imádom a sokszínűséget és azt, hogy ezzel bebizonyítja nekünk Jessica Towsand, hogy lehetünk bármennyire különbözőek, ha közösek a céljaink igenis lehetünk egy csapat. Igazán fontos tanulság ez mindenki számára.

A könyv világa egyedi és nagyszerű. Bármikor elmennék Nevermoorba és kipróbálnám a trükkös sikátorokat, de igazából mindent megnéznék, ami le van írva a könyvben. A Deukalión Hotel pedig még mindig hívogat, nagyon szeretnék egy ilyen helyre elvonulni hónapokra. Bárcsak én is magamban szívhatnám az egész légkört és részt vehetnénk egy remek Frank partin. Ez a könyv tele van csudával, a könyv hatására azt érzem, hogy még jobban várom a történet folytatását és már tűkön ülök, hogy mi is fog történni a harmadik részben.

Ebben a kötetben, felfedezhetjük a város rejtett zugait, számtalan csudálatos és borzalmas dolgot is megismerünk. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy ennyi csuda egyszerűen létezhet.  Morrigan a 919. egység tagjaként megkezdi a Csután folytatott tanulmányait, de sajnos semmi nem úgy alakul, hogy azt Mog, vagy éppen mi, az olvasók képzeltük. Nem fogjuk megtudni, hogy mire is képes egy Csudamíves, de részletesen megismerhetjük az általuk elkövetett borzalmakat és fiaskókat.
Eközben már a fülszövegben is leírt eltűnések és borzolják a kedélyeket. Vajon ki áll a háttérben és mit is akar ismét Ezra Squall? Ezekre a kérdésekre mind-mind választ kapunk, ha elolvassuk a könyvet. J

A borító csodálatos, egyszerűen imádom. Nagyon passzol az első könyvhöz is, igazi ékkövei a polcomnak. A fordítás pedig még mindig zseniális, szavak sincsenek arra, hogy milyen jól sikerült megjeleníteni a könyv hangulatát és átültetni az egész történetet a mi nyelvünkre.

Összességében most sem csalódtam a könyvben, ismét egy remek történetet olvastam. A Csudamíves egy remek, csudálatos, egyedi történet, ami magába szippantja az olvasóját és nem ereszti el addig, amíg az utolsó betűt el nem olvassa. Az olvasó végig arra vágyik, hogy a történet részéve váljon és bepillantást nyerjen Nevermoor zsibongó és életteli világába.

Egy valamiben azonban biztos vagyok, a történet még csak most kezdődött. Hihetetlen izgalmakban lesz még részünk. Mindenképpen olvassátok el. J

Jessica Townsend: Nevermoor - Morrigan Crow négy próbája




Az elmúlt egy évben eléggé elhanyagoltam az írást, ezért nagyon sok könyvről egyszerűen nem született értékelés. Most, hogy elolvastam Morrigan Crow történetének második részét úgy döntöttem, hogy pótolom hiányosságomat és írok az első részről is.

Bevallom az elején nagyon tartottam a könyvtől. Azt olvastam mindenhol, hogy a Harry Potter rajongók imádni fogják, továbbá egyre többen írtak arról, hogy mennyire sok párhuzamot fedeztek fel a két világ között.

Egyszerűen imádom J.K. Rowling varázsvilágát és hihetetlenül nagy hatással voltak rám az író könyvei gyerekkoromban. Sokáig nem is olvastam más fantasy könyvet, mert attól tartottam, hogy soha semmi nem fog már ekkora hatással lenni rám. Az olyan könyvektől, amik pedig hasonlónak tűntek egyszerűen viszolyogtam.

Mindezek miatt mérsékelt lelkesedéssel ugrottam neki a könyvnek. A sok pozitív visszajelzés és a csodálatosan hívogató borító megtette a hatását és én is belevetettem magam Morrigan Crow történetének megismerésébe. És milyen jól tettem. A Nevermoor egy csodálatos mese, ami elvarázsolja az olvasóját kortól és nemtől függetlenül.

Főszereplőnk a 11 éves Morrigan Crow, aki „elátkozott gyerekként” éli mindennapjait. Családja távolságtartó vele, ugyanis mindenki tisztában van vele, hogy nem fog már sokáig élni, így senki nem vette a fáradtságot arra, hogy közeli és mély kapcsolatot alakítson ki a kislánnyal. Egy napon, amikor már mindenki felkészült az elkerülhetetlen végre megjelenik Jupiter, megmenti a lány életét és magával viszi a csodálatos Nevermoorba. Megad mindent, amire a lánynak szüksége van…család, biztonság és egy hely, ahol senki nem tartja őt elátkozottnak…megkapja azt az életet, amit mindig is megérdemelt volna.

Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.  Tulajdonképpen az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.

El kell mondanom, hogy abszolút látom a hasonlóságot, amiről mindenki beszél, de én nem szeretnék erről írni. Nem tartom szerencsésnek az összehasonlítást, szeretnék úgy beszélni a könyvről, ahogy megérdemli…Harry Potter árnyéka nélkül.

A világ egyszerűen lenyűgöző számomra. Nevermoor és a Deukalión Hotel zseniális alkotások. Szeretnék egy olyan szobát, ami mindig úgy alakul át, ahogy az nekem éppen jólesik, vagy egy olyan ágyat, ami akkor lesz a legpuhább, amikor éppen a legnagyobb szükségem van rá.

A szereplőket nagyon szerettem, szerintem mindenki megfelelően kidolgozott és meglehetősen egyedi. Ezzel nem azt mondom, hogy annyira tökéletes karakter mindenki, hogy nincs hova fejlődniük. Dehogynincs, sőt…Mindenkinek még sokat kell fejlődnie és alakulnia, de ha figyelembe vesszük, hogy egy hosszabb sorozatnak az első részét tartjuk a kezünkben, akkor én amondó vagyok, hogy mindegyik szereplő úgy jó, ahogy van. Abszolút érezhető, hogy az írónő különös gonddal, szívvel-lélekkel formálta meg a karaktereket. Biztos vagyok benne, hogy sokat várhatunk még a könyv szereplőitől, nagyon kíváncsian várom az összes részt.

Az események rettentően mozgalmasak és izgalmasak. Örömmel és határtalan lelkesedéssel olvastam az újabb és újabb kalandokat, amibe Mog és a körülötte lévők keveredtek. Nagyon tetszettek a próbák, ötletesek és hihetetlenül klasszak lettek. Az egész könyv úgy, ahogy van magával ragadó és hihetetlenül látványos.

A történet tele van egyedi ötletekkel és megoldásokkal, szerencsére bővelkedik kalandokban és meglepő fordulatokban is. A könyv összességében hihetetlenül fantáziadús, és igen…bár tele van mágikus helyekkel és varázslatos helyzetekkel és lényekkel, de fontos kiemelni, hogy közben igencsak újszerű élményt nyújt. Egy másodpercig sem éreztem azt, hogy Harry Potter világában vagyunk és bár néhol érezhető, hogy J.K Rowling írása hatással volt az írónőre azért ki kell emelnem, hogy olyan messze van a két történet egymástól, mint a Trónok harcának nyolcadik évadának a befejezése attól, hogy jó legyen. J

Mindenképpen szeretném megemlíteni a fordító, Pék Zoltán munkáját, mert véleményem szerint zseniális munkát végzett. Nagyon tetszett a magyar szöveg, a hangulatos és meglehetősen frappáns fordítása közelebb hozza az olvasóhoz Nevermoort.

Ha már itt tartunk, tudtátok, hogy már készülőben van a film is? Kicsit szkeptikus vagyok még a dologgal kapcsolatban, de őszintén remélem, hogy egy remek adaptációt láthatunk majd. 

Összességében azt kell mondanom, hogy a Nevermoor egy remek könyv, és olyan sok potenciál van még benne, hogy biztos vagyok abban, hogy egy nagyszerű fantasy sorozat fog belőle kibontakozni. A történet nagyszerű, tele van izgalmakkal és kalandokkal. Azt gondolom, hogy ez egy olyan könyv, ami abszolút képes arra, hogy megszerettesse az olvasását a fiatalabb generációval.  Kortól és nemtől függetlenül mindenki számára élvezhető, bátran ajánlom mindenkinek.

2019. június 6., csütörtök

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl




Ezzel a könyvvel még az Instagramon találkoztam. Nagyon sok általam kedvelt és követett blogger osztotta meg élményeit és érzéseit a könyvvel kapcsolatban, és én azonnal beleszerettem a történetbe és a borítóba. Imádom a kávét, el sem tudom képzelni a reggelemet enélkül, szóval, amikor megláttam a kávé szót a címben azonnal hatalmasat dobbant a kis szívem. Tudtam, hogy nekem való a könyv, de arra nem számítottam, hogy új kedvencet avathatok.

Nem tudom mennyire tudjátok rólam, de nagyon kényes vagyok a kedvenceim listájára. Nagyon sok könyvet olvastam már el életem során, de csak nagyon kevés olyan történetet olvastam, ami kiváltotta belőlem azt a bizonyos különleges, mindent elsöprő lelkesedést és imádatot. Nehéz ezt elmagyarázni. Ez egy zsigeri érzés, amit szavakba sem tudok nektek önteni. Nem gondolkodom soha azon, hogy kedvenc lesz-e egy könyv, vagy sem…ez az érzés általában elementáris erővel csap le rám. Számomra ilyen volt a Mielőtt a kávé kihűl című könyv is.

A történet szerint létezik egy különös ​városi legenda egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság, ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Aki helyet foglal azon a bizonyos széken, az eldöntheti, hogy a jövőbe vagy a múltba szeretne látogatni. Fontos azonban, hogy minden szabályt be kell tartani.  

Az időutazás során csak azokkal az emberekkel lehet találkozni, akik már jártak valaha a kávézóban. A jelen nem megváltoztatható, bármi is történik „odaát”, az nem lehet hatással a jelenre. A kérdéses széken mindig ül valaki, mindenképpen meg kell várni, amíg önként elhagyja a széket. Nem szabad átülni sehova és széket sem lehet cserélni. Az utazás pedig akkor kezdődik meg, amikor kitöltik a kávét és csak addig tart, amíg a kávé ki nem hűl. A szabályok bár nagyon bosszantóak és nehezen betarthatóak, de az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket.

El kell mondanom, hogy imádtam ezt a könyvet. Bármikor betérnék én is a kávézóba és minden további nélkül leülnék abba a bizonyos székbe. Ez a könyv egy igazi kis gyöngyszem, határozottan állítom, hogy az egyik legkülönlegesebb történet, amit valaha olvastam.

A Mielőtt a kávé kihűl négy különböző rövid történetből áll, melyek zseniális módon mégiscsak összefüggenek valahogyan.

A kávézóban kevesen fordulnak meg és kevesen is dolgoznak, ám az olvasás kicsit döcögősen indult nálam. Kellett egy kis idő, amíg szép lassan feldolgoztam magamban a japán neveket és beazonosítottam mindenkit. Egy idő után abszolút belejöttem az olvasásba, de be kell vallanom nektek, nem biztos, hogy most fejből fel tudnám nektek sorolni a szereplőket.

A négy történet mindegyike csodálatosan és nagyszerűen megalkotott kis iromány. Szép lassan megismerjük a karaktereket, életük és tragédiájuk történetét. Őszinte leszek hozzátok, én minden kis fejezet végén törölgettem a könnyeimet. Annyira szomorúak mégis csodálatosak és gyönyörűek ezek a történetek. Mindegyik fejezetnek más és más mondanivalója. Engem teljesen levett a lábamról a könyv.

A Mielőtt a kávé kihűl című könyv esetében nem feltétlenül magán a történeten van a hangsúly, hanem sokkal inkább a szereplőkben lejátszódó folyamatokon és azokon az érzéseken, amiket kiváltott belőlük és belőlünk az időutazás.

Olvasás közben többször, akaratlanul is felmerült bennem a kérdés, hogy én vajon kivel szeretnék találkozni és mi lenne az a helyzet, ami indokolttá tenné számomra ezt az utazást. Nagyon nehéz ez a kérdés. Annyi minden eszembe jutott hirtelen. Szeretném megkérdezni az egyik barátnőmet, hogy miért tűnt el az életemből egyik pillanatról a másikra és miért volt mindig csak ő a középpontban. Mért volt mindig minden sokkal fontosabb nálam és mért volt az, hogy ha nekem volt szükségem segítségre, akkor soha nem volt, de ha neki kellett volna segíteni, akkor azonnal elvárta, hogy mellette legyek és meghallgassam. Megkérdezném a 12 éve elhunyt nagymamámat, hogy büszke-e rám és azt, hogy ha megváltoztathatná a múltat, többet törődött volna-e velem? Nehéz dolgok ezek, bárcsak választ kaphatnék mindenre.

A könyv nekem igazi telitalálat volt, teljes jogú tagja lett a kedvenceim listájának.
Összességében ez a könyv egy igazán kedves és végtelenül bájos történet, mely a maga egyszerűségével és stílusával azonnal magával ragadja az olvasóját. Könnyen és gördülékenyen olvasható a könyv, azonban a japán nevek szokatlansága miatt időbe telik, míg az ember ráérez arra, hogy ki-kicsoda a könyvben. Igazi gondolatébresztő olvasmány, ami teljesen joggal nyerte el mindenki tetszését. Bátran ajánlom mindenkinek.

2019. június 5., szerda

Ezeket olvastam májusban


Sziasztok!

Lezárult a május, így most röviden leírom nektek, hogy mit is olvastam ebben a hónapban és röviden értékeltem is nektek a könyveket.

Ez a hónap abszolút nem az én hónapom volt. A TBR listám megbukott, a megkezdett de be nem fejezett könyveim száma konkrétan négy. Nem akarom egyiket sem félbehagyni, csak valahogyan most nagyon csapongó voltam, mindig belekaptam valamibe. Konkrétan a vége felé már egyszerre 4 könyvet olvastam. 

Nagyjából eljutottam a vállalhatatlan szintre, szóval a megkezdett könyveimből minimum a felét szeretném befejezni júniusban. Ja és egy biztos, soha többé nem írok listát. 

Összesen négy könyvet sikerült elolvasnom májusban, ami az általam kitűzött minimum. Nem annyira rossz, de messze elmarad az áprilistól.

A májusi könyvélményeim abszolút pozitívak. Nem olvastam sok könyvet, de mindegyik tetszett. 
Igazából nehezen tudnék sorrendet állítani, mert mindegyiket egyformán szerettem, mindegyik remek olvasmány volt. Azonban a négy közül az egyik történet hihetetlenül mély hatással volt rám. 
Bevallom, még soha nem hallottam erről a könyvről, de még az üzletekben sem jött túl sűrűn szemben velem a borítója. Egy nap azonban a moly.hu-n olyan szerencsesütit kaptam, ami ebből a könyvből tartalmazott idézetet. 


"– Kívánok neked eleget – suttogta a fülembe. – Elég napfényt, hogy bevilágítsa a napjaidat, elég esőt, hogy értékelni tudd a napsütést, elég örömet, hogy megerősítse a lelked, elég fájdalmat, hogy értékelni tudd az élet apró örömeit, és elég találkozást, hogy olykor-olykor kibírd a búcsúzást is."

Annyira mélyen érintett ez az idézet, hogy azonnal megvettem a könyvet és el is olvastam, szóval....

A hónap könyve számomra: Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Mindezek után pedig lássuk akkor röviden, hogy miket is olvastam májusban:

Benjamin Alire SáenzAristotle ​és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. Nagyon tetszett a könyv hangulata, a fiúk gondolkodása és az egész történet mondanivalója. Arra mindenképpen készüljetek, hogy nem egy pörgős történet, az a legjobb, ha nincsenek nagy elvárásaitok. Nem izgalmas és nincsenek benne nagy csavarok. Ez a könyv egy nagyon lassú és igazán kedves történet, amelyben két 15 éves fiú egymásra talál. Rendkívül aranyos és különleges a történet, számos olyan értéket rejt magában, ami miatt csak ajánlani tudom az elolvasását.

Mary Adkins: Amikor ezt olvasod
Ez a könyv nem a tudatos vásárlásom eredménye. Nem gondolkodtam és egyáltalán nem terveztem ennek a könyvnek a megvételét. Valahogy soha nem jött velem szembe ez a történet. Egyik nap azonban úgy éreztem, hogy a napomat csak egy jó kis könyvvásárlás mentheti meg, ezért betértem a legközelebbi Libri könyvesboltba. Körbenéztem a leárazott kötetek között és egyszerűen a kezembe akadt ez a könyv. A megvalósítás nagyon különleges és egyedi. Nekem nagyon tetszett a könyv írásmódja. Külön dicséret az írónak, hogy minden fontos dolgot képes volt még ilyen keretek között is átadni az olvasónak. Tetszett a könyv kettőssége is. Imádtam, hogy bár egy igazán komoly és fájdalmas élethelyzet tárul elénk mégsem sajnáltatják magukat a karakterek, hanem rendkívül szimpatikus módon igyekeznek túllépni saját fájdalmukon.

C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse
Egyszer régen már olvastam a Narnia sorozatot, de most valahogy újra kedvet kaptam hozzá. Nagyon szeretem az egész világot és a történetet. Ebben az évben szeretném majd újra elolvasni az összes könyvet. Az első részben megismerjük Narnia keletkezésének történetét és rengeteg utalást találunk a sorozat további köteteire. Szeretném majd beszerezni az egész sorozatot, de még nem tudtam eldönteni, hogy  külön-külön, vagy egyben szeretném megvenni. 

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Hatalmas meglepetés volt számomra ez a könyv, egyszerűen imádtam. Sejtettem, hogy nem lesz egy könnyed olvasmány és abban is biztos voltam, hogy meg fogja viselni a lelkemet. Csodálatos, megható, fájdalmas történet. A könyv főszereplője Doris, aki életének végéhez közeledve úgy dönt, hogy a legkedvesebb dolgot hagyja egyetlen hozzátartozójára Jenny-re, az emlékeit. Nagyon megrendítő könyv, abszolút az én világom volt. Nem lehetek eléggé hálás a sorsnak, hogy elém sodorta ezt a történetet. 

Nos..ezek voltak az én május havi olvasmányaim, remélem nektek is remek történetekkel teli volt az előző hónapotok. Ha van kedvetek meséljetek róla kommentben! J

2019. június 1., szombat

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete



Már többször leírtam nektek, szóval már tuti a könyökötökön jön ki, de egyszerűen oda vagyok a szomorú történetekért. Amikor egy könyv szétszaggatja a lelkem, akkor érzem magam a legjobban. Szeretem a komoly és mély tartalmakat és azt, ha egy történetről órákat lehet beszélgetni.
Bevallom, még soha nem hallottam erről a könyvről, de még az üzletekben sem jött túl sűrűn szemben velem a borítója. Egy nap azonban a moly.hu-n olyan szerencsesütit kaptam, ami ebből a könyvből tartalmazott idézetet.

"– Kívánok neked eleget – suttogta a fülembe. – Elég napfényt, hogy bevilágítsa a napjaidat, elég esőt, hogy értékelni tudd a napsütést, elég örömet, hogy megerősítse a lelked, elég fájdalmat, hogy értékelni tudd az élet apró örömeit, és elég találkozást, hogy olykor-olykor kibírd a búcsúzást is."

Annyira mélyen érintett ez az idézet, hogy azonnal megvettem a könyvet és el is olvastam.

Az emlékeink olyasvalamik, amelyekért hálásnak kell lennünk. Ezek a gondolatok nem hasonlíthatók az életünkről készült egy-egy fényképfelvételhez. Emlékeink korábbi tapasztalatokat, illatokat, színeket, zajokat, érzelmeket, benyomásokat tartalmaznak. Néha akaratlanul elmosolyodunk egy-egy kép láttán és újra éljük, ezáltal boldog pillanatainkat. Olykor pedig könnyezni kezdünk, mert szomorú dolgok jutnak eszünkbe. Múltbeli emlékeink meghatározzák, befolyásolják a jelen eseményeit, és hozzáállásunkat. Az elveszett nevek füzete című könyv az emlékezésről és az emlékekről szól.

A történet szerint Doris 1928 óta az édesapjától kapott címes füzetet használja. Ebben szerepelnek mindazok, akikkel élete során találkozott. A füzetben szereplő legtöbb ember neve áthúzva, mellette ott áll: meghalt. Doris magányát mindössze a szociális gondozók látogatása, valamint húga unokájával, az Atlanti-óceán túloldalán lakó Jennyvel való Skype beszélgetései szakítják meg. Egy szép napon Doris elkezd írni a címes füzetben szereplő barátairól, hogy Jenny, az egyetlen ember, aki emlékezni fog rá, örökölhesse az emlékeit is.

Az a könyv egy csodálatos, fájdalmas, szívszaggató, megrendítő olvasmány. A történet során megismerjük Doris jelenét és múltját. A múlt sok fájdalmat és örömet rejt. Bepillantást nyerhetünk az idős nő legfájdalmasabb és legboldogabb emlékeibe is. Figyelemmel kísérhetjük az életét 13 éves korától kezdve, amikor is elkerült a biztonságot jelentő szülői háztól egészen a jelenig.

A piros címes füzet, vagyis az elveszett nevek füzete azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha fontos szerepet töltöttek be Doris életében. Az idős hölgy úgy gondolja, hogy Jenny-re hagyja a számára legfontosabb dolgot, vagyis az emlékeit. A piros füzet nevei alapján halad életének leírásával.

A könyvben felváltva ismerjük meg Doris jelenét és múltját. Megismerhetjük őt gyerekként és fiatal lányként, bepillantást nyerünk életének kiemelkedő momentumaiba. Tartalmas és nehéz életet tudhat magáénak, a legnagyobb mélységet és a hihetetlen boldogságot is megtapasztalta.

A karakterek nagyszerűek. Doris egy imádnivaló idős hölgy és a szívem szakadt meg attól, hogy ez a 96 éves nénike mennyire magatehetetlen már. A lelke még szárnyal, ám a teste már cserbenhagyta őt. Nagyon fájdalmas volt a jelent olvasni. A halál szele már a könyv első oldalától kezdve megcsapja az olvasót. Teljes mértékben tudtam Jenny-vel azonosulni, én sem akartam Dorist elveszíteni. Sofia Lundberg érzékletesen ábrázolja az öreg hölgyet, aki méltósággal viseli életének minden fájdalmát és problémáját. Egyszerűen lenyűgöző Dossy karaktere.

Jenny szintén egy remek karakter, nagyon szerettem őt. Igazán példaértékű az a mély szeretet, ami közöttük van. A két nő hihetetlenül komoly szerepet töltött be egymás életében. A közöttük lévő kapocs olyan erős, hogy még az Atlanti-óceán sem tudja őket elválasztani egymástól.
Jenny férje sokszor önzőn viselkedett, de egy idő után belátta a hibáját és mindent megtett annak érdekében, hogy segítse feleségét. Nagyon szimpatikus volt ez a jellemfejlődés a férfi részéről.

Ahogy haladunk előre a füzetben egyre fájdalmasabb lesz az olvasás. Doris egyre szimpatikusabbá válik a múltban, a jelenben pedig egyre jobban fáj az elkerülhetetlen vég közeledte. Dossy személyisége egyre erősebben magához láncolja az olvasót, így egyre jobban izgulunk érte a jelenben.

Megrendítő és hihetetlenül fájdalmas az egész történet. Sejtettem, hogy ez a könyv nem lesz egy könnyed olvasmány, de teljesen felülmúlta a várakozásaimat. Szívbemarkoló és gyönyörű történet, mely az első oldaltól kezdve szorongatja az olvasója lelkét. Igazi sírós könyv, mely sokáig velünk marad.

Összességében azt kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam ezt a könyvet és nem lehetek eléggé hálás a véletlennek, hogy elém sodorta azt az idézetet. Az egyik legszebb könyv, amit mostanában olvastam, bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket.