A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Írásaim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Írásaim. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 23., szombat

Adventi blogturné 2023 - Karácsonyi saját történet + Nyereményjáték

Sziasztok!

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai, több mint kétezer turnéval a hátunk mögött minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Neked is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk!

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk a legjobb adventi programokig. 

Természetesen képzeletbeli puttonyunk sem maradt üres! Ha egy kicsit közelebb merészkedsz és vetsz bele egy gyors pillantást, láthatod, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye olvasóink karácsonyát.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.
Polly, a karácsonyi csacsi

-Bárcsak én is tudnék repülni, sóhajtott egy nagyot Polly, a csacsi, majd vágyakozón nézett fel a kék égre, ahol a rénszarvastanoncok éppen gyakorlatoztak. Azt mindenki tudja, hogy a Mikulás szánját 8 rénszarvas húzza:  Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas és Rudolf. Arról viszont csak kevesen tudnak, hogy egy kilencedik hely is minden évben kiadásra vár. Minden évben ebben az időszakban a Télapó és manó barátai egy különleges versenyt rendeznek annak érdekében, hogy a legrátermettebb és legelhivatottabb tanonc foglalja el a szánon a kilencedik helyet és egy egész éven át ő viselheti a Mikulás különleges segítője címet.
Polly minden évben tátott szájjal nézte a kihívást, de jelentkezni soha nem mert. Hiszen ki hallott már olyat, hogy egy csacsi húzza a Télapó szánját.
Annyira elmerült a gyakorlatozás láttán hogy nem vette észre, hogy néhány szarvas a háta mögé lopózott. Csak akkor vette észre őket, mikor már túl késő volt és egy nagy hógolyó csattant a hátán. 
- Hát te meg mit csinálsz már megint itt? - kérdezte Gertrúd, az osztály legügyesebb és egyben legelviselhetetlenebb rénszarvasa. 
- Már megint arról ábrándozol, hogy egyszer te is húzhatod a Mikulás szánját? - röhögött rosszindulatúan Gona és Guna, akik Gertrúd kevésbé tehetséges, ám a gonoszságban kifejezetten jól teljesítő barátnői. - Egy olyan ocsmány szerzet mint te ne is ábrándozzon ilyesmiről - felelték kórusban a rénszarvasok. Majd egy újabb hógolyót dobtak Polly irányába. A csacsi ugyan megpróbált kitérni a dobástól, de hirtelen elvesztette az egyensúlyát, megbotlott és nekiesett egy fának. Az eséstől pedig egy jókora adag hó zúdult a nyakába. 
-Micsoda egy szerencsétlen csőtömeg vagy te. - mondták kórusban Gertrúd, Gona és Guna majd vihogva elvonultak a gyakorló pályára. 
Polly kikászálódott a hó alól, majd vizesen és átfagyva hazabotorkált. 
- Soha nem leszek elég jó! - mondta, majd becsapta az istállójuk ajtaját. 
- Hát veled meg mi történt? - kérdezte szelíden az anyukája. Mitől lettél ilyen vizes? 
- Nem akarok róla beszélni! - mondta Polly, majd elviharzott a saját boxába. 
Az anyukája sóhajtott egyet, majd utána ment. 
- Polly drágám. A dolgok néha nem úgy alakulnak, ahogy eltervezzük. Vannak napok, amikor egyszerűen semmi sem sikerül, amikor nem tehetünk mást, mint megrázzuk magunkat és továbbmegyünk. Semmivel sem érsz kevesebbet, mint azok a nagyképű rénszarvas lányok. Sőt, hidd el, hogy te olyan kincset birtokolsz, amiről ők csak álmodhatnak. 
- Mégis milyen kincsről beszélsz?
- Hát arról a csodálatos nagy szívedről. Arról, hogy az utolsó répát is megosztanád a barátaiddal. Hogy ha valakinek segítségre van szüksége, te egy másodpercig sem hezitálsz és segítesz. Hogy lehet rád számítani és fontos tagja vagy a kis közösségünknek. 
- Ez mind nem ér semmit - mondta szomorúan Polly. Szeretnék én is olyan szép és menő lenni, mint a többiek. Hogy a Mikulás rám is felfigyeljen végre. 
- Kislányom, azt hiszed, hogy a Télapó csak azokat veszi észre, akik tökéletesen néznek ki? Hiszen a szépség belülről fakad! Tudd meg, nem attól lesz valaki igazán jó segítő, hogy kecsesen riszálja magát. Sokkal inkább attól, hogy helyén van a szíve. 
Polly ezen elgondolkodott. - Akkor tehát nekem is lehet esélyem? - kérdezte félve. 
- Hát persze. - válaszolta az anyukája. - Hiszen a véredben van! - mondta az anyukája sejtelmesen, majd gyorsan elindult répát vásárolni, mielőtt a lánya felismeri a szavai mögött búvó mögöttes tartalmat. 
Másnap Polly kihúzta magát és elindult regisztrálni a versenyre. Tudta, hogy igazán kevés az esélye, hiszen ő sem gyorsaságban, sem pedig ügyességben nem veheti fel a versenyt a rénszarzavasokkal, de úgy érezte, hogy tartozik ezzel önmagának, hogy végre megtegye az első lépést az álmai felé. 
Az első feladat egy gyorsasági verseny volt. A Télapó megfújta a sípját, ezzel pedig kezdetét vette a futam. Polly minden erejét beleadta és a középmezőnyben nyargalt, mikor is észrevette, hogy Gertrúd a gonosz rénszarvas elgáncsolt valakit. Nem törődvén a helyezéssel a csacsilány odaszaladt, felsegítette és kikísérte őt az orvosi manók sátrához. A versenynek közben végen lett, Polly pedig szomorúan sétált át a célvonalon utolsóként. Ha oldalra nézett volna, talán nem lógatta volna ennyire az orrát, hiszen a Mikulás éppen őt nézte, majd mosolyogva felírt valamit a táblájára. 
A következő feladatban a versenyzőknek azt kellett bizonyítani, hogy mennyire tudnak csapatban dolgozni. Egy papírlapon különböző utasításokat kaptak. Az a csapat kerülhet ki győztesen, akinek először sikerül mindent kipipálni a listáról. Voltak rendkívül egyszerű és fontosnak tűnő feladatok is a listán. Polly hamar rájött, hogy ezt csak közösen tudják megoldani, így a csoporttársaival gyorsan átbeszélték, hogy kihez milyen feladat illene, és ki mivel tudna hozzájárulni a sikerhez. Rájöttek, hogy nincs olyan, hogy kevésbé fontos feladat, hiszen mindenki közös munkája kell a sikerhez.  Így rekordgyorsan végeztek. Ezzel szemben Gertrúdék csapata még el sem jutott a feladatkiosztásig, a szarvaslány ragaszkodott, hogy ő kapja a legfontosabb feladatrészt. 
A harmadik feladat rendkívül furcsa volt. Egy manó odasétált mindenkihez és egy eszközzzel megmérte mindenkinél, hogy mennyire erősen lobog benne a karácsony szelleme. Mikor Gertdúdhoz és barátaihoz sétált elismerően hümmögött, de ahogy Pollyhoz lépett elkeredekett a szeme. Újra és újra elindította a mérést, de valami nagyon nem stimmelhetett mert egyszercsak elrohant. Polly kétségbeesetten tekintett utána és félt, hogy ez az álmainak a végét jelenti. 
- Na mi van Polly? Olyan ronda vagy, hogy még a műszer is kiakadt? Vagy olyan alacsony számot mért a manó, hogy elrontottad és éppen azt tervezik a Mikulással, hogy száműzzenek téged? - kérdezte vihogva Gertrúd, Gona és Guna. 
- Semmi ilyesmiről nincs szó! - szólalt meg egy szigorú hang. A verseny befejeződött, megvan az egyértelmű nyertes!- mondta a Télapó és kilépett a tömegből. Gertrúd magabiztosan mosolygott,biztos volt benne, hogy az ő nevét fogják mondani. 
- Az idei évben nem más, mint Polly lesz a kilencedik szánhúzó. Mondta a Mikulás és odafordult a kis csacsi felé. Polly, olyan kedvességről és olyan kiemelkedő karácsonyi szellemről tettél tanúbizonyságot, amelyet csak ritkán látunk itt az Északi-sarkon. Megtiszteltetés lenne számonra, ha te is a szánhúzó csapatomba tartoznál. 
Polly szégyenlősen mosolygott, majd így szólt. - Enyém a megtiszteltetés, köszönöm, hogy engem választottál. Remélem nem fogsz bennem csalódni. 
- A vér nem válik vízzé. Mondta a Mikulás, majd Polly anyukájára kacsintott, aki éppen megérkezett, hogy gratuláljon a lányának. 
Így esett tehát, hogy Mikulásnak a szánját idén nem csak Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas Rudolf húzza, hanem Polly is, a karácsonyi csacsi. Az pedig, hogy miként állt Polly anyukája a Mikulás szolgálatába, és hogyan is zajlott Polly kiképzése már egy másik történet. 



Nyereményjáték

Ebben a játékban minden állomáson találsz egy kérdést, ami a karácsonyhoz kötődik. Nincs más dolgod, mint a Rafflecopter helyes sorába beírni a megfelelő választ. 
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásáből 4 ajándékkötet kerül kisorsolásra (a kötetek címeit a rafflecopter doboz tetején találjátok) azok között, akik minden állomást teljesítenek.
Figyelem! Bloggereink csak Magyarország területére postáznak. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 

KÉRDÉS
Mi a címe annak a karácsonyi animációs filmnek amiben Tom Hanks szerepel?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12/02: Csak olvass! - Ajándékötletek könyvmolyoknak
12/08: Szembetűnő - Karácsonyi (gyerek)könyvajánló
12/11: Olvasónapló - Karácsonyi playlist 
12/12: Csak olvass! - Könyvjelzők, képeslapok és ajándékkísérők (letölthetők)
12/15: Könyv és más - Társasjáték ajánló
12/17: Fanni's Library - Élfestett könyvek ajándékba - ajánló
12/18: Utószó - Karácsonyi könyvajánló felnőtteknek
12/19: Zakkant olvas - Last minute karácsonyi élmény ajándék lista 
12/22: FüggőVég - Ajándékok, amiket  a TOP 5 kedvenc könyves karakternek adnék
12/23: Csak olvass! - Saját történet
12/24: Közös meglepetés

2022. december 6., kedd

Adventi blogturné 2022 - Karácsonyi saját történet + Nyereményjáték


Sziasztok!

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai, több mint kétezer turnéval a hátunk mögött minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Neked is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk!

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk a legjobb adventi programokig. 

Természetesen képzeletbeli puttonyunk sem maradt üres! Ha egy kicsit közelebb merészkedsz és vetsz bele egy gyors pillantást, láthatod, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye olvasóink karácsonyát.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.

Emma és a Sötétség

Nincsenek csodák, sóhajtott fel Emma, a fiatal koboldlány, majd kilépett az ajtaján, hogy megkezdje a az aznapi műszakot a mézeskalács gyárban. Az utóbbi időben nem érezte túlságosan jól magát, de ezt igyekezett mindenki előtt leplezni. Sokat mosolygott és nevetett, csupán a legélesebb szemű koboldok vették volna észre, hogy a szemében már nem csillog a huncutság szikrája. Amikor a szája mosolyra húzódik, a szeme bizony kifejezéstelen marad. Sajnos azonban a koboldok, főleg így karácsony táján kissé figyelmetlenek, így senki sem vette észre, hogy milyen változások következtek be a koboldlány életében. Mindig kimentette magát a karaoke buliból és már Durmikával sem járt el rendszeresen szánkózni. Amikor meghívták forrócsokit inni, akkor a rénszarvasok etetésére hivatkozott. Amikor meghívták egy szánversenyre, akkor pedig azt mondta, hogy mézeskalácssütésre hivatalos. Mindig volt valami jó kifogása, hogy miért mondja le a programokat. A Sötétség szép lassan felemésztette a koboldlányt.

Ez a Sötétségnek nevezett valami azonban rendkívül veszélyes. Először láthatatlanul ólálkodik a kiszemeltje előtt, majd amikor az ember a legkevésbé sem számít rá, hirtelen lecsap. Minden nap egy kicsivel többet vesz el az áldozata fényéből, míg végül nem marad semmi belőle. Emma, az egyik legvidámabb kobold volt Koboldfalván, így különösen szép fény lobogott a szívében. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de magát a falvát is ez a fény táplálja. Ha kihuny a manók szívében a fény, akkor Karácsonyapó is elveszíti az erejét. Ez pedig a karácsony végét jelentené. 

Szerencsére azonban volt valaki, aki árgus szemmel figyelte a lány minden mozdulatát. I. G., akinek őszintesége már sok galibát okozott már az első pillanatban felismerte a problémát. Persze jelezni nem akarta senkinek, hiszen mit érdekelte őt Koboldfalva sorsa. Szívesebben felrobbantott volna néhány óriásfejet, mintsem belekeveredett volna a koboldok életébe. 

Azon a reggelen azonban minden megváltozott. Ahogy I. G. bement a mézeskalács gyárba, hogy elcsenjen néhány darabot, észrevette, hogy Gizella, a mindig lelkes eladókisasszony bizony nincs a helyén. Ahogy továbbhaladt az utcán, látta, hogy a játékbolt is üres. Egyre több és több kobold tűnt el, ez pedig soha nem jelentett semmi jót, hiszen a koboldok híresek a munkamoráljukról. 
- Rendkívül furcsa - csóválta a fejét I. G. de igyekezett nem foglalkozni a dolgokkal. Amikor azonban azt látta, hogy Karácsonyapó teljesen lesoványodva állt előtte, és tanácstalanul vakarta a fejét, tudta, hogy valamit tennie kell. Elindult tehát, hogy megkeresse Emmát. 

A fiatal koboldlány éppen otthon ült és a szívét mardosó hiányra gondolt. 
- Vajon miért van az, hogy egyesek megkaphatnak mindent, míg másoknak meg kell küzdenie a boldogság legapróbb morzsáiért is? - tette fel ezeket a kérdéseket a fiatal lány fennhangon. 
- Nincs olyan, hogy könnyű élet. - felelte I.G. Csupán mi vagyunk, érző lelkek, akik hol kisebb, hol nagyobb akadályokkal találjuk szembe magunkat. 

Emma hirtelen odakapta a fejét. Nem számított arra, hogy I.G. néz majd vele farkasszemet. De ha már így alakult, folytatta a mondanivalóját. 

- Persze, tudom, hogy senkinek sem könnyű. De nekem olyan nehéz. Nézz rám I.G. Itt állok, és a szívem csupán egy valamire vágyik. Mindenki azt mondja, hogy nem szabad rágörcsölni a dolgokra, hogy majd minden akkor jön, amikor az ember a legkevésbé számít rá. De hogyan engedjek el valamit, amit mindennél jobban szeretnék. Ezzel kelek és ezzel fekszem. Egyedül vagyok I.G. Hát nem látod? Hiába vesznek emberek körbe minden egyes nap, itt vagyok egyedül a fejemben. És minden egyes nappal egyre többet és többet veszítek magamból. Ami talán nem is baj. Kinek van rám szüksége? Senki sem venné észre, ha eltűnnék. 
- Vannak jó és rossz napok, ez igaz. De ne hidd, hogy egyedül vagy. Az emberek nem vették észre, hogy nem vagy jól, mert annyira hinni akartak a mosolyod őszinteségében. Fontos vagy mindenkinek. A barátaid számítanak rád. Te vagy a reggeli fény, egy szürke hétfőn. Ahogy belépsz egy szobába, a világ egy kicsit fényesebb lesz. Pontosan ezért olyan veszélyes, hogy megtámadott a Sötétség. 
- A Sötétség? - kapta Emma a szája elé a kezét. 
- Hát persze. Nem érezted, hogy valami ül a lelkeden? Nem láttad, hogy a falu lakói eltűntek az utcáról? Ha téged elveszítünk, elvész minden. Ezt kezdte el mindenki érezni. Még Karácsonyapó is lefogyott, hát nem látod?
- De miért? - kérdezte Emma. Miért számítok én?
- Mindannyian számítunk. - felelte I.G. Egy ilyen kis közösségben, mindenki számít. Persze engem nem érdekel, hogy mi van veletek, de azért mégiscsak jobb úgy mézeskalácsot lopni a boltból, ha van ott valaki. Mindenkinek vannak nehéz pillanatai. - folytatta I.G. A kérdés csak az, hogy miként küzdünk meg velük. Nem szabad hagyni, hogy az ilyen napok győzedelmeskedjenek felettünk. Nem szabad elsüllyedni a bánat mocsarában. Bármennyire is nehéz, menni kell előre. Olyan nincs, hogy megállunk. Persze, megértem, hogy hogy ez a hiány, amit érzel mindennap mardossa a lelkedet. Ezen nem tudok segíteni sajnos. Azon viszont igen, hogy megtanuld kezelni. Nem könnyű, de meg kell őrizni szívedben a reményt. 

Emma vett egy mély levegőt és úgy érezte, hogy a világ minden bánata hirtelen legördült a szívéről. Nem a helyzete változott meg, hanem az ő hozzáállása a nehéz helyzetéről. 

Mikor kinézett az ablakon, egy hullócsillag suhant végig az égen. Életében először nem azt kívánta, hogy megszűnjön a hiány, hanem hogy képes legyen kezelni azt. Ugyanebben a pillanatban minden kirakatban felkapcsolódott a lámpa. Nevetéssel teltek meg az utcák, a Sötétség pedig kénytelen volt elhagyni Koboldfalvát, hiszen akinek remény van a szívében, az soha nem fog elmerülni a bánat mocsarában.
VÉGE



Nyereményjáték

Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami irányulhat az ünnepre és annak fontos “kellékeire”, kapcsolódhat az adott poszthoz, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak. 
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásáből hat ajándékkötet kerül kisorsolásra (a kötetek címeit a rafflecopter doboz tetején találjátok) azok között, akik minden állomást teljesítenek.
Figyelem! Bloggereink csak Magyarország területére postáznak. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 

KÉRDÉS

Hogy hívják a titokzatás I.G. nevű karaktert, aki a mesében szerepel?
(Annyit segítek, hogy Matt Haig meséiben szerepel a karakter)


a Rafflecopter giveaway

Állomások

12/01 Kelly és Lupi olvas - Karácsonyi vásárok
12/02 Booktastic Boglinc - Playlist
12/03 Dreamworld - Programajánló
12/04 Betonka szerint a világ… - Karácsonyi könyvek
12/05 Veronika's Reader Feeder - Babaróka karácsonya
12/06 Csak olvass! - Karácsonyi történet
12/07 Olvasónapló - Képeslapok
12/08 Fanni’s Library - Szívmelengető könyvek
12/09 Spirit Bliss Sárga könyves út - Rajzok és fanartok
12/10 Olvasónapló - Filmajánló
12/11 Utószó - Sütemény recept
12/12 Readinspo - Booktag
12/13 Csak olvass! - Könyvjelzők
12/14 Könyvvilág - Booktag
12/15 Könyv és más - Társasjáték ajánló
12/16 Veronika’s Reader Feeder - Ünnepi DIY
12/17 Könyvvilág - Történet
12/18 Csak olvass! - Last minute ajándéktippek
12/19 Kelly & Lupi olvas - Puzzle-k
12/20 Függővég
12/21 Hagyjatok! Olvasok! - Harry Potter fanfic
12/22 Szaffi polca - Mézeskalács
12/23 Dreamworld - Történet
12/24 Közös karácsonyi meglepetés



2021. december 12., vasárnap

Adventi blogturné - Karácsonyi remény (saját írás) + Nyereményjáték

 Sziasztok!

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk. A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé. Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat. 

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul instagram oldalunkra is érdemes lesz felnézni. 

Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást, láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.
Karácsonyi remény

A műhold tizenhat óránként írt le egy teljes kört  a Föld körül. A kilátás lélegzetelállító volt, az óriási kék tengerek, kavargó felhők és a naplementék mindig elvarázsoltak, még a legrosszabb napjaimon is csak elég kitekinteni a távoli horizontra és egy kicsit megnyugszik a lelkem. Minden egyes nap úgy fekszem, hogy talán másnap véget ér a száműzetésem. Talán végre elmehetek és úgy élhetek, mint bármelyik másik átlagos lány a Földön, vagy éppen Lunán. Azonban minden reggel fejbe kólint a felismerés, hogy nem mehetek sehova. Hova is mehetne egy hozzám hasonló kagyló? Az egyetlen dolog, amit tehetek a királynőmért az, hogy az informatikai rendszerem segítségével megfigyelem a Földet és hasznos információkkal szolgálok. 

- Nincsenek csodák - sóhajtok és kikelek az ágyból. - Egy újabb lenyűgöző nap, ezen a csodálatos helyen - mormogom egy kicsit barátságtalanabbul a kelleténél. Tudom, igazán hozzászokhattam volna már az egyedülléthez és a magányhoz, de az évvéghez közeledve mindig zsémbesebb leszek a kelleténél. Ilyenkor még a kedvenc játékom sem segít, amit a saját tízéves kori képemre formált informatikai rendszerrel játszom. 
- Mi a baj nővérkém? - kérdezte tőlem a jól megszokott kedves hang. 
- Nincsen semmi baj - válaszoltam. Csak egy kicsit elfáradtam - mondtam erőltetett mosollyal az arcomon. 
- Szeretnéd egy kicsit nézni a hírfolyamot? - kérdezte. És már be is kapcsolta a monitorokat.
Sóhajtottam és megadtam magam a mindennapi rutin monoton hangulatának. Már éppen felkészültem arra, hogy a szokásos műsort hallom. Ahogy a monitorra emeltem a tekintetem, valami egészen furcsa dolgot láttam. A jól megszokott hírek és műsor helyett a császárt pillantottam meg. Az egész palota ünnepi díszbe öltözött. Egy fiatal fiú állt mellette és boldogon mosolygott a kamerába. 
- Boldog karácsonyt mindenkinek! - kiáltották egyszerre. 
Karácsony? De mi az a karácsony? Azt hittem, hogy már mindent tudok a Földről és a szokásaikról, de tévedtem. Odagurulok a legközelebbi számítógéphez és már pötyögöm is be a keresőbe. Miután lenyomom az entert, hirtelen egy Wikipedia cikk jelenik meg előttem:

"A karácsony a kereszténység második legnagyobb ünnepe, amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékeznek. Minden évben december 25-én tartják világszerte, Az Újszövetség leírása szerint Jézus istállóban született, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, aki férjével népszámlálásra Betlehembe érkezett a szülés estéjén. A történet szerint napkeleti bölcsek (később a magyar népnyelvben „háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy csillag vezette el őket Jézushoz. A modern és népszerű ünneppel az adott helyi kultúrától függően együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, írott üdvözletek küldése, templomi ünneplések, a szentestei vacsora és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa-állítás, karácsonyi gyertyák (helyett újabban égők), színes üveggömbök, girlandok, magyaroknál szaloncukor, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése, díszítése."

- Fagyöngyök, girlandok, karácsonyfa és ajándékok - húzom fel a szemem. Ez a legfurcsább dolog, amit eddig hallottam. Vajon mit találok még, ha folytatom a keresést? Nincs karácsony Kevin nélkül. Villan fel a következő mondat előttem. De mi az a Kevin? - kiáltok fel kicsit élesebben, mint ahogyan azt eredetileg is terveztem volna. 

-Nővérkém - szólal meg a bájos kislány hang. - Én tudom. - válaszolta kedvesen. Az imént lefuttattam egy bonyolult keresést, ami egy eddig teljesen ismeretlen adatbázisra mutatott. Nem lehetett megnyitni a fájlokat, ezért feltörtem a rendszert és kiderült, hogy ez a mondat egy furcsa történetre utal, aminek a címe Reszkessetek, betörők!
- Reszkessetek, betőrök!? - kérdezem. Mik azok a betörők? És miért kell reszketniük? - nézek egyre jobban összezavarodva. De mire kimondanám a többi kérdésemet, a kiskori énem már el is indította a vetítést. 

A közös mozizás után teljesen meghatottam álltam az űrsikló közepén. A karácsony az eddigi legszebb és legjobb dolog, amit eddig láttam. - Bárcsak valahogy én is a részesévé válhatnék. - gondoltam, miközben próbáltam legyűrni a gombócot, amit a torkomban éreztem. Ha valaki, akkor én pontosan megértem, hogy mit érzett Kevin. Egyedül lenni félelmetes és fájdalmas. Én azonban semmilyen csodában nem reménykedhetek. Lehet, hogy a Jézuska, vagy a Mikulás a világ összes gyermekét és családját meglátogatja, de a műholdra biztosan nem jut el. Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam feldolgozni a látottakat. Még csak délután van, így rengeteg időm maradt a lefekvésig. Gondoltam egy merészet és sütni kezdtem. Ide - oda rohangáltam a konyhámban és megsütöttem a tökéletes mézeskalácsot. Igaz, hogy közben minden csupa tészta lett és egy örökkévalóságig eltart majd, hogy kitakarítsak, de miután beleharaptam rájöttem, hogy mindent megért. Az egyik legfinomabb dolog, amit valaha ettem. Ezt követően felbátorodtam és elkezdtem különböző DIY videókat nézni a kézzel készített díszekről és a hagyományostól eltérő karácsonyfától. Ahogy egyre ünnepibb díszbe költözött a műhold úgy lett egyre nagyobb béke az én szívemben is. Egyre jobban átéreztem a karácsony és az ünnep szellemét. Kicsit fáradtan, de annál boldogabban hajtottam álomra a fejemet.  Már majdnem elaludtam, mikor furcsa hangokra lettem figyelmes. Kipattantam az ágyból és egy furcsa csomagra lettem figyelmes. Kibontottam és egy különleges chip volt benne. A mellékelt üzeneten csak ennyi állt: "Használd okosan!" Ekkor elmosolyodtam és egy kockázatos és merész terv kezdett el kibontakozni a fejemben. A chip segítségével felveszem a Földdel a kapcsolatot és segítek az embereknek. Hiszen egy olyan világnak, ahol létezik a karácsony és Kevin, nem szabad elpusztulni. Én mindent megteszek. Ha a Jézuska, vagy a Mikulás képes volt arra, hogy ajándékot hozzon nekem az űrbe, akkor én sem lehetek rest.  Bár egyedül voltam, végre nem éreztem kilátástalannak a helyzetemet. Béke és remény költözött a szívembe. 

VÉGE



Nyereményjáték

Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak. 
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásából hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel. 
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. )

KÉRDÉS

Melyik ismert könyves szereplő fejébe bújtam bele? Kitaláljátok kiről van szó?


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12/01 Könyvvilág
12/02 Utószó
12/03 Dreamworld
12/04 Readinspo
12/05 Könyvvilág
12/06 Olvasónapló
12/07 Readinspo
12/08 Booktastic Boglinc
12/09 Veronika's Reader Feeder
12/10 Csak olvass!
12/11 Fanni’s Library
12/12 Csak olvass!
12/13 Betonka szerint a világ...
12/14 Könyv és más
12/15 Veronika's Reader Feeder
12/16 Booktastic Boglinc
12/17 Hagyjatok! Olvasok!
12/18 Kelly & Lupi olvas
12/19 Utószó
12/20 Szaffi polca
12/21 FüggőVég
12/22 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/23 Dreamworld
12/24 Közös

2020. május 25., hétfő

Jó anyánk a szív


Valami megváltozott – gondolta Péter a sziklaszirt tetején. Már egy hét eltelt azóta, hogy Wendy, John és Michael hazarepült Londonba, de úgy érezte, a gyerekek magukkal vitték az ő életkedvét is. Mindig úgy gondolta, hogy felnőni a legunalmasabb dolog a világon. Hiszen mi lehetne annál jobb, mint örökké gyereknek maradni?

Most mégis itt ült, magányosan távol mindentől és mindenkitől. Eltűntek a szép gondolatai. Nem tudott repülni, játszani, kukorékolni. Mintha a testvérek Péter személyiségének legjobb részét is magukkal vitték volna. Kétségek gyötörték, elveszettnek érezte magát. Egyetlen mondat visszhangzott a fejében Hook kapitány gyalázatos támadása óta: jó anyánk a szív.  Bármit csinált ez a rövid sor Wendy csodálatos dalából mindig visszatért a gondolataiba. Észrevétlenül, alattomosan kúszott elő a semmiből, majd ez a mindent elsöprő érzés szép lassan maga alá temette őt. Próbálta elhessegetni, soha nem akart emlékezni arra a nőre, aki elhagyta őt. Merthogy el kellett, hogy hagyja őt, nem? Mi másért lett volna belőle az első Elveszett fiú?

Mikor Péter megérkezett Sohaországba tudta, hogy száműznie kell a gondolatait és érzéseit, így felkereste az indián törzsfőnököt, aki egy üveggömbbe zárta és elrejtette a fiú emlékeit.

Wendy hatására azonban elkezdett repedezni a fal, amit hosszú évtizedeken keresztül a szíve köré épített. Azt hitte, hogy megedzette a lelkét és már semmi sem hatolhatott át rajta. Mégis álmaiban egyre többször járt egy különleges parkban, egy ismeretlen nő társaságában. A nő mosolygott, és fogta a fiú kezét. A következő pillanatban azonban szörnyű szélvihar kerekedett és elszakadtak egymástól. Péter kétségbeesetten kereste az álombéli asszonyt, de sehol nem találta. Ekkor lerogyott egy közeli padra, és meghallotta Wendy simogató hangját… Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után... Aztán felébredt.   És ez így ment minden este.

Valami megváltozott – üvöltötte bele Péter az éjszakába. – Valami megváltozott, valami megváltozott – hallatszott a távolból. Mintha a visszhangok is rajta mulattak volna.
Egyszer csak Csingiling jelent meg a fiú mögött. Nagyon nyugtalan volt, hiszen napok óta érzékelte Péter hangulatának változását.
A fiú észrevette, lassan megfordult, szomorú szemét a kis tündérre emelte. Csing leült Péter vállára és közösen kezdték el tanulmányozni az éjszakai égboltot.
Csingiling nem akarta sürgetni a fiút. Különleges kapcsolat volt az övék. Bár sokáig úgy gondolta, hogy Wendy veszélyt jelent a számára, de végül megértette, hogy nem sajátíthatja ki a fiú szeretetét.

Nézd, egy hullócsillag! Úgy hallottam, hogy ilyenkor egy új tündér születik – szólalt meg hirtelen Péter.
Nem, ez tévedés. Az első őszinte gyermeki kacagás az, ami életet ad nekünk:– válaszolta Csing szelíden.
És mi történik akkor, ha az ember hullócsillagot lát? – kérdezte a fiú kíváncsian.
Ez igazán egyszerű – felelte Csing. – Kívánhatsz egyet, és valóra válik.
Bármit kívánhatok? – kérdezte meglepetten a fiú.
Igen! – válaszolta a tündér. – Gondolj ki valami jót, bármi kívánni valót. De ne áruld el, különben nem válik valóra.
A fiú ráncolni kezdte a homlokát, majd elmosolyodott. Csing bármit odaadott volna azért, hogy megtudja mi a fiú leghőbb vágya. Aztán behunyta szemét és ő is kívánt egyet.
Mikor eljött a reggel Péter komoly elhatározásra jutott: felkeresi az indiánokat és visszakéri a rég elvesztett emlékeit. Csak úgy derítheti ki, hogy mi okozza ezeket a furcsa álmokat, ha végre emlékezni kezd. Egyedül akart útnak indulni, de hirtelen Csingiling jelent meg mellette. Nézd – kezdte Péter a mondandóját. – Nagyon kedves vagy, hogy velem szeretnél jönni, de nem lehet. Egyedül kell a végére járnom a dolognak.
Mi összetartozunk – dobbantott egyet a tündér a lábával és vörösre változott, mint mindig, amikor méregbe gurult. – Lehet, hogy azt hiszed, egyedül kell ezt az egészet végigcsinálnod, de nincs így. Mindennél fontosabb vagy számomra. Érted még a világ végére is elmennék, ha kérnéd! – folytatta Csing egyre dühösebben. – Te sem hagytál ott engem, mikor a robbanásnál kis híján elvesztettem a fényemet. Veled maradok örökre.
Akkor is, ha minden megváltozik, és már soha nem leszek a régi? – kérdezte a fiú.
Főleg akkor – felelte a tündér dacosan.

Így hát ketten indultak el az indián tábor felé. Mikor a törzsfőnök meglátta őket, cseppet sem lepődött meg. Mintha számított volna az érkezésükre.
Háú – szólalt meg a törzsfőnök.
Háú – felelte Péter és Csing egyszerre.
Miben segíthetek neked Kicsi Szálló Sólyom? – kérdezte az indián.
Péter elmesélte neki a furcsa álmokat és azt a szorongató érzést, melytől képtelen volt szabadulni. Csingiling tátott szájjal hallgatta a fiú beszámolóját. Nem értette, hogy érezhet egyszerre ennyi mindent a barátja. A tündérek olyan icipicik, hogy egyszerre csak egy érzés fér meg bennük.
A törzsfőnök végighallgatta a fiút, majd ráemelte a tekintetét.
Mindig is tudtam, hogy ez az idő egyszer el fog érkezni. Senki sem akar örökké gyerek maradni.
De én szeretnék – vágott közbe Péter.
Ezt mondod, de ezt is érzed? – kérdezte a törzsfőnök bölcsen. – Menj el a Koponya-sziklához, ott visszakapod az emlékeidet, és akkor rájössz, hogy mit szeretnél igazán. – Ezzel az indián visszament a sátrába.

A Koponya-szikla csak repülve közelíthető meg én pedig nem tudok repülni – sóhajtott Péter szomorúan.
Jó dolgokra kell gondolni, azok a magasba emelnek.
Én csak szörnyű dolgokra gondolok!
Azok visszahúznak a földre!
Tudom, mégsem vagyok képes arra, hogy valami nagyszerű dolgot képzeljek magam elé.
Akkor gondolj rám! – kérte a tündér és egy kis port szórt barátjára. Azon nyomban felemelkedtek, és meg sem álltak a szikláig.

Mikor megérkeztek Péter nagyon ideges lett. Mi van akkor, ha pontosan azt látja, amitől a legjobban fél? Vett egy mély levegőt, majd összetörte az üveggömböt, mely az emlékeit rejtette.

Hirtelen a parkban találta magát. Újra látta a kisfiút és az édesanyját, a két alak kéz a kézben érkezett a parkba.
Hiszen ez én vagyok – suttogta Péter.
Az emlékkép folytatódott. Oly szeretettel és csodálattal nézett a nő arra a kisfiúra, hogy Péter számára elképzelhetetlen volt, hogy percek múlva örökre elhagyja. Hallotta, hogy az asszony azt mondta a látomásbéli kisfiúnak, hogy vigyázzon magára, ne menjen túl messze, majd leült egy padra hímezni. A fiú azonban nem hallgatott az édesanyjára.
Ne menj ilyen messze! – szólt Péter a kisfiúhoz. Nem találsz vissza.
A fiú nem hallgatott rá. Hogyan is hallgatna? Hiszen ez csak egy emlék. Péter nem avatkozhatott közbe.
Hirtelen hatalmas vihar érkezett a semmiből. A kis Péter elindult visszafelé, de nem találta az édesanyját. Egy padhoz sétált, ahol emlékei szerint az anyukájának kellene várnia őt. De nem volt ott.
Ez nem az a pad! – kiáltott fel dühösen Péter. Nagyon messze vagy attól a helytől, ahol elváltatok egymástól. Keresd tovább! - kiáltott a fiú.
De gyerekkori önmaga nem hallotta őt.
A kis Péter megállt és sírni kezdett: elhagyták, örökre elveszett. Senki nem szereti. Egyedül maradt.
Nem hagytak itt! – üvöltött Péter kétségbeesetten. Keres téged!
Közben a nő, egyre kétségbeesettebben kereste kisfiát. Sehol nem találta. Az odakint tomboló vihar eltörpült ahhoz képest, amit a lelkében érzett.

A következő kép, amit Péter a gömbben látott, egy látomás volt. Egy idős, hajlott hátú nénike ült le arra a bizonyos padra és halkan zokogott. Az évek bár teltek-múltak, ő mégis minden nap kisétált a parkba és várta rég elveszett kisfiát.

Péter a képek után szóhoz sem jutott, ömlöttek a könnyei. Nem hagyták el, nem volt Elveszett fiú. Olyan sok éven keresztül tévedett. Volt édesanyja, aki hazavárta. Soha nem felejtette el. Az indiánnak igaza volt. Már tudja, mire vágyik igazán. Ez a gondolat pedig azonnal égbe repítette a fiút.

Már csak egy dolog maradt hátra. El kellett mondania az Elveszett fiúknak, hogy elmegy és soha többet nem tér vissza.

A búvóhelyen a fiúk csendben hallgatták végig Péter elbeszélését, nem tudták, mit is mondhatnának barátjuknak. Nem akarták feltartóztatni, de elengedni sem szerették volna. Végül szomorúan, de mosolyogva búcsúztak tőle.

Csingiling volt az egyetlen, aki elkísérte Londonba, tudta milyen sokat jelent neki a támogatása.

Mikor megérkeztek, látták, hogy a nő pontosan ugyanazon a padon üldögélt, mint a látomásban. Péter ránézett és azonnal tudta, hogy az anyukája az.

Tétován odalépett és halkan csak ennyit mondott: Anya.

Az asszony riadtan felemelte fejét és belenézett Péter szemébe, ami ugyanúgy csillogott a huncutságtól, mint rég elveszett gyermekének. Felállt, két kezével remegve végigsimította a fiú arcát, majd halk zokogásba kezdett. Végre újra együtt volt a kisfiával.

Csingiling egy darabig szótlanul figyelte a két alak egymásba fonódott alakját, majd hirtelen hatalmas döntésre szánta el magát.  Minden erejét összeszedte és egy utolsó óriási varázslatot vitt véghez: Megfiatalította Péter édesanyját. Abban a pillanatban, ahogy a nő ismét fiatal lett a kis tündér összeesett, Péter sírva borult mellé.
Te vagy számomra a legfontosabb! – sóhajtotta Csingiling. – Meg akartam adni azt, amire a legjobban vágysz, az édesanyádat.
De Csing - kezdte volna Péter.
Shhh…- csitította a kis tündér. – Ismered azt a helyet, ami ébrenlét és alvás között van? A hely, ahol még mindig emlékszel az álmaidra? Ez az a hely, ahol mindig szeretni foglak. Ez az, ahol várni fogok rád – mondta Csingiling és kialudt a fénye örökre.

Ekkor azonban Péter egy csillagot vett észre a fűben. Bár nem tudták, de azon az éjszakán ugyanazt kívánták. Boldogok akartak lenni és sosem akartak elválni egymástól.
A csillag ekkor hirtelen felragyogott, a tündér felébredt, növekedni kezdett és igazi kislánnyá változott. Csing önfeláldozása életre keltette a csillagot és teljesítette a két barát leghőbb vágyát. Soha nem kell már elszakadniuk egymástól. Így lettek ők hárman egy igazi család, hiszen a kívánságoknak hatalmas ereje van, különösen akkor, ha ketten is ugyanazt kívánják