2023. szeptember 29., péntek

Amelia Mellor: A ​mágikus könyvárus (A világ legnagyobb könyvesháza 0,5) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából megismerhetjük A világ legnagyobb könyvesházának az előzménytörténetét is. A mágikus könyvárusban Mr. Cole még csak egy kis könyvkereskedő a piacon, aki felveszi segédnek a nagy és szegény családból származó Billy Pyke-ot. Négy bloggerünkkel követhetitek végig, hogy vajon Billynek sikerül-e megállítani az Obskurátort egy mágikus elmepárbaj közepette. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

A tizenkét éves Billy Pyke különleges képességgel bír: hihetetlen tehetséggel tesz rendbe dolgokat, legyen szó akár családja kaotikus otthonáról, vagy akár a Paddy's Market forgalmas könyves standjáról. 1871-et írunk, és a piac maga Melbourne lüktető, színes-szagos, varázslatos szíve, itt dolgozik Billy a csodabogár Mr. Cole könyvkereskedő segédjeként. Amikor új barátja, Kezia figyelmezteti a fiút, hogy egy Obskurátor nevű gonosz mágus ténykedik a piacon, Billy nem hisz a lánynak, míg csak a saját szemével nem látja, miként járnak borzalmas következményekkel az Obskurátorral kötött mágikus egyezségek. S amikor az Obskurátor egy éjjel átlép egy borzalmas és veszélyes határt, Billy rádöbben, hogy a mágus csak akkor hagy fel gonosz üzelmeivel, ha Billy maga állítja meg őt. 
A díjnyertes Amelia Mellor újabb kalandos történettel áll az olvasók elé, mely A világ legnagyobb könyvesháza című regény előtörténete. Versenyfutás az idővel, nyelvi játékok, fejtörők, rébuszok, mágia és ügyesség - ezek várják Amelia Mellor rajongóit, és azokat is, akik most találkoznak először az írónő műveivel. 

A világ legnagyobb könyvesháza után nem is volt kérdés számomra a kötet előzménytörténetét is sorra kerítem. Nagyon hiányzott már ez a varázslatos miliő, amit az írónő megalkotott, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Ugyan az előzménytörténet nálam nem aratott akkora sikert, de még így is szerethető olvasmányélménynek bizonyult.

A mágikus könyvárus egy igazán izgalmas történet egy párbajról, egy gonosztevőről és két mindenre elszánt, bátor gyerekről, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy legyőzzék az Obskurátort és ezáltal megszabadítsák a piacot tőle. A cselekmény rendkívül érdekes és varázslatos, Billy és Kezia kalandjai garantáltan elvarázsolják az olvasót. A kötet nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Nincsenek benne hosszú és értelmezhetetlen mondatok, és teljesen befogadható az egy oldalra jutó szövegmennyiség is. 

A könyv cselekményének konfliktusát tulajdonképpen egy ördögi párbaj adja, a két gyermeknek pedig minden bátorságát és fondorlatosságát elő kell vennie ahhoz, hogy győzedelmeskedhessenek. Nincs könnyű dolguk, hiszen az Obskurátort számtalan titokzatos cinkostárs segíti. Billy és Kezia versenyt fut az idővel, hiszen tudják, nem maradhatnak alul. A helyszín ezúttal a Paddy's Market nevű piac, ahol Mr. Cole is felbukkan. Kezdetben még egy kisebb könyves bódét üzemeltet, majd egy nagyobb helyre költözik. A regény végén pedig elkezdi tervezni a már jól ismert könyvesházat. 

Érdekes és izgalmas volt bepillantást nyerni a piac életébe. Ahogy olvastam Billy és Kezia kalandjairól, úgy éreztem, hogy én is részese vagyok a forgatagnak. Láttam lelki szemeim előtt a bábos standot, a jósnő sátrát, de magát a könyves pultot is. Bár talán kevésbé volt akkora szerelem számomra ez a helyszín, mint amilyen anno a könyvesház volt, de határozottan állíthatom, hogy ez piac is tartogat meglepetéseket az olvasó számára. Külön tetszett, hogy a helyszínt ismét egy valós hely adta. Valaha, Melbourne közepén működött és hasonlóan nyüzsgő helyszín volt, mint ahogy az írónő a könyvben is ábrázolja. Ami szerintem nagyon érdekes, hogy a karakterek egy része is valós személy volt. Persze nem keveredtek kalandba az Obskurátorral, de valaha létező személyek voltak. Madame Lee és a kis trükkje, vagy éppen a színház leégése is jól dokumentált történelmi tény. De képzeljétek, Mr. Cole első alkalmazottját tényleg William Pykenak hívták. Az írónő valahol a valóság és képzelet határán egyensúlyoz folyamatosan. Nagyon tetszik, ahogy a történelmi tényekkel és személyekkel zsonglőrködik, de közben mégis egy igazán különleges és mágikus ifjúsági történetet alkotott meg. 

A feladatok szerintem kevésbé voltak ötletesek, mint az írónő másik regényében, de így sem volt unalmas számomra. Az időkorlát, a nyelvi játékok, rébuszok és fejtörők nagyszerű elegyet alkottak. A könyv második fele kifejezetten izgalmas és olvasmányos volt. Az első fele számomra azonban egy kicsit lassú volt. Nehezen kapott el a flow élmény olvasás közben, sokszor elkalandoztak a gondolataim. Valahogy nem kötött le annyira a regény, mint szerettem volna. Bár Billy érdekes és szerethető karakter és Kezia sem marad el tőle ezen a téren, de valahogy mégis akkor kezdtem el igazán megkedvelni őket, amikor kicsit izgalmasabbra fordult a cselekmény is. A történet második felét így határozottan jobban szerettem,  egy csipetnyi varázslat valahogy mindent jobbá tesz, nem igaz? 

A kedves karakterek és a kellően antipatikus "ellenség"  igazán teljessé teszi a történetet. Billy és Kezia nagyszerű párost alkotott és határozottan nagy fejlődésen mennek keresztül. Billy egy olyan családból származik, akikre a napról-napra élnek kifejezés lenne a legtalálóbb. A szülőknek 7 gyermeke van, és az is benne van a pakliban, hogy a család tovább bővül a közeljövőben. Billy úgy érzi, hogy túlságosan nagy rajta a teher (bár ezzel olvasóként én is egyetértek amúgy), legidősebbként elvárják tőle, hogy besegítsen a munkába, a házimunkába és a gyerekek gondozásába is. Talán nem fair, de létszükséglet volt az, hogy ő is kivegye a részét a dolgokból. A történet  végére azonban egy kicsit kiegyensúlyozottabbá vált a kapcsolata a szüleivel. Kezia nagyon keveset tud a múltjáról, így az a legnagyobb álma, hogy megismerje azt. A történet végére eljut oda, hogy lépéseket tegyen ez ügyben.

Amelia Mellor története egyáltalán nem hibátlan, mégis úgy érzem, hogy jól kiegészíti a könyvesház történetét. Szeretem ezt a korszakot, így mindig érdekes és izgalmas élmény olvasni róla. 

Mivel a könyv egy előzménytörténet, így ha most akadtok rá Amelia Mellor munkásságára, ne aggódjátok. Nyugodtan kezdhetitek ezzel a történettel is. Ha azonban már olvastátok A világ legnagyobb könyvesházát, akkor szerintem mindenképpen adjatok egy esélyt az előzménynek is. 

A borító meseszép, nagyon szeretem a kiadó munkásságát, mindig nagyszerű munkát végeznek ezen a téren (is). A fordítás is nagyon tetszett, igazán remek munkát végzett Cséplő Noémi is. Jól sikerült elkapnia a kötet hangulatát, így magyarul is rendkívül élvezetes az olvasás. 

Összességében bár nekem némileg alulmaradt a könyvesház történetével szemben,  de A mágikus könyvárus is szerethető olvasmány. Ha tehetitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték


Az Obskurátor mindenkinek azt ajánlja fel, amire a legjobban vágyik. Ezúttal az állomásokon vágyképeket találtok, válaszként írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére egy olyan könyv- vagy filmkarakter nevét, aki az adott dologra vágyik (több jó megoldás is lehetséges).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


KÉP


a Rafflecopter giveaway


Állomáslista


Blogturné

09. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 28. Csak olvass!

10. 01. Könyv és más

10. 03. Olvasónapló


2023. szeptember 23., szombat

Christina Lauren Az ​igazszerelem-kísérlet + Nyereményjáték


Sziasztok!

A 21. Század Kiadó jóvoltából újabb Christina Lauren-könyvvel gazdagodhatnak a magyar romantikusrajongók! Ezúttal Fizzy és Connor kapcsolatának kibontakozását követhetjük végig, amely nem átlagos körülmények között történik. Ha érdekel, hogy mit gondolnak a bloggereink Az igazszerelem-kísérletről, tartsatok velünk, ráadásul most egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is nyerhettek!

Felicity Chen, becenevén „Fizzy”, még sosem volt szerelmes, márpedig ő az egyik legismertebb romantikusregény-író az országban. Mindeddig bort ivott, és vizet prédikált: kezdi hiteltelennek érezni magát.
Connor Prince egyedül neveli a lányát, dokumentumfilmes munkájának köszönhetően azonban sokat lehetnek együtt. A főnökét viszont a profit érdekli, és előáll azzal, hogy Connor készítsen valóságshow-t. Connort ekkor hozza össze a sors Fizzyvel, és megfogalmazódik benne a tökéletes műsorötlet: mi lenne, ha a romantikus regények királynője az egész világ szeme láttára szeretne bele valakibe?
 Vajon rá tudja venni Fizzyt a szereplésre? Connornak átfut az agyán, mi van, ha itt talál rá a tökéletes partner. Érvényesülhet egyáltalán a kémia, ha a felek a kamera két különböző oldalán, a forgatókönyvben rögzített szerepkörben helyezkednek el?


Jaj istenem, ez a könyv most nagyon jól esett a lelkemnek. A szerzőpáros ismét levett a lábamról és egy igazán remek romantikus történetet olvashattam. Fizzy karakterét már A lelkitárs-egyenlet című kötetben is nagyon szerettem, emiatt hihetetlenül boldog voltam hogy ő is kapott egy remek szerelmi történetet. 

Bár alapvetően a romantika nem az én világom, de mostanában egyre többször szeretek bele a fülszöveg alapján egy-egy ilyen műfajú történetbe is. Egy kicsit talán finnyás vagyok, de szerencsémre szép lassan megtalálom ebben a zsánerben is azokat a regényeket és szerzőket, akik egyszerűen elvarázsolnak. Azt hiszem lassan bátran állíthatom, hogy a Christina Lauren nevű szerzőpáros nem tud hibázni és még engem is rajongóvá tesznek. 

A könyv hihetetlenül elgondolkodtatott és teljesen átértékeltem a zsánerhez fűződő viszonyomat. Csomószor írtam már nektek azt, hogy a romkomok a gyengéim és ez abszolút egy guilty pleasure kategória nálam. Most azonban rádöbbentem, hogy mekkora butaság tőlem, hogy ezeket a történeteket bűnős élvezetnek aposztrofálom. Miért kellene így éreznem magam attól, ha egyszerűen imádom az ilyen jellegű alkotásokat. Persze, egy kicsit kiszámíthatók. De ahogy Connor is mondta, mekkora kihívás olyan cselekményt alkotni (legyen szó könyvről, vagy filmről), melynek a vége minden néző számára egyértelműnek tűnik. Persze, hogy a főszereplők össze fognak jönni. Soha nem ez a kérdés. Sokkal inkább az, hogy milyen módon jutnak el a saját kis happy endjükig. Alapvetően szeretem, ha összetöri egy-egy alkotás a szívemet. Imádom a történelmi regényeket, a drámákat és azt, ha sírni lehet egy könyvön. De emellett szeretem a kiszámítható boldogan élnek, míg meg nem halnak típusú történeteket is. Tudom, hogy sokan ferde szemmel néznek a műfaj rajongóira és talán emiatt is alakult ki bennem ez a védekező mechanizmus. De most rádöbbentem, hogy nincs ebben semmi bűnös élvezet, egyszerűen ilyen vagyok és kész. A romantikus műfaj sem ér kevesebbet a többinél, rengeteg szerethető és élvezhető könyv kering a nagyvilágban. 

Az igazszerelem-kísérlet egy igazán szerethető és könnyed romantikus regény, melyben központi szerepet játszik a főszereplő útkeresése. Fizzy Chen talán az egyik legtökéletesebb hősnő, hiszen a történet szerint romantikus regényeket ír. Olyan író, aki rengeteg szereplőjének varázsolt már happy endet, de ő valahogy megrekedt az életében. Egy nap azonban egy érdekes lehetőség kopogtat az ajtaján. Connor szíve alapvetően a dokumentumfilmek világához húz ,de a főnőke egy nap előáll azzal, hogy készítsen egy valóságshow-t. Connort ekkor hozza össze a sors Fizzyvel, és megfogalmazódik benne a tökéletes műsorötlet: mi lenne, ha a romantikus regények királynője az egész világ szeme láttára szeretne bele valakibe? Vajon meg tudja győzni Fizzyt a szereplésről? És ha elvállalja, akkor képesek lesznek együtt dolgozni? 

A cselekmény bár kiszámítható, de én mégis imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Fizzy és Connor nagyszerű párosnak bizonyult és nagyon megkedveltem őket. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy minden bukkanó ellenére végül tényleg egymásra találjanak. 
Néha kissé logikátlanul és irracionálisan viselkedtek a szereplők, de abszolút meg tudtam nekik bocsátani. Bár néha forgattam a szemem olvasás közben, mégis vitt magával a történet. Talán ebben szerepet játszott az is, hogy minden konfliktus és bökkenő dacára, a végkifejlet mindenki számára egyértelmű. Így nem kellett aggódnom, csupán élveznem a regényt. 

Fizzy karaktere nagyon kedvelhető volt, szerettem, hogy teljesen és totálisan életszagú volt. Nem olyan volt, mint aki konkrétan skatulyából rántottak volna elő, hanem valód, hús vér nő, aki ténylegesen küzködik azzal, hogy megtalálja a lelkitárást. Rengeteget randizott, de az igaz szerelem mindig elkerülte. Vajon a show segítségére lehet ebben? Megtalálhatja végül Fizzy a boldogságot egy olyan férfi oldalán, akit a show kapcsán ismer meg? 
Talán kicsit elfogult vagyok, de Connor nálam nagy kedvenc lett, a karaktere egyszerűen még nekem is szerelem első látásra. Úgy látszik még úgyis imádom a brit karaktereket, ha csak olvasok róluk.  Ráadásul eljutottam abba a korba, hogy szexinek tartsam az apaságot és azt, hogy valaki jól bánik a gyermekével. (És azt se felejtsük el, hogy valószínű a haját is imádnám, tekintve hogy ez a haj konkrétan a gyengém.)

A könyv nyelvezete kellően élvezetes, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Bevallom, sokszor hangosan felnevettem rajta, máskor pedig rendkívül elgondolkodtatott a történet. Engem nagyon magával ragadott Fizzy karaktere. Bár nem hasonlítunk egymásra, mégis nagyon megfogott az élete. Szerettem a stílusát, a viselkedését és még akkor sem tudtam haragudni rá, mikor kissé idegesítően viselkedett.
Nagyon ritkán mondok ilyet, de végre egy romantikus könyv, ahol nem utáltam az erotikus jeleneteket. Nem volt öncélú, kellő súlya volt a szereplők életében, nem volt szekunder szégyenérzetem olvasás közben és nem éreztem kínosnak a jelenetet. 

Christina Lauren regényeit bármikor megnézném a Netflixen, vagy akár moziban is. Imádom, hogy mennyire jól bánnak a karakterekkel. A mellékszereplők is nagyszerűek, imádtam, hogy Jess, Juno és River párosáról sem feledkeztek meg. Részesei ugyan a történetnek, nosztalgiával gondoltam rájuk, de egyáltalán nem lopták el a showt. Szerettem, hogy megjelennek benne és tökéletesen belesimultak Fizzy történetébe. Mellettük természetesen kaptunk még szerethető mellékszereplőket, Stevie  és Nat karaktere is igazán kedves, nagyszerűen megismerhetjük általuk Connor karakterét. 

Összességében kifejezetten szerettem Christina Lauren néven publikáló páros regényét. Az igazszerelem-kísérlet egy könnyed, mégis érdekes és izgalmas olvasmány. A szereplők sokrétűek és rendkívül szerethetők, könnyen és jól lehet velük azonosulni. Én imádtam olvasni és biztos vagyok benne, hogy az írónő többi könyvére is sort fogok majd keríteni. Ha szeretitek a hasonló történeteket, ne hagyjátok ki ezt a regényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunk a cselekményhez kötődő fontos elemekre épül. Minden blogger bejegyzésében találtok pár kiemelt betűt, a ti dolgotok pedig beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a betűkből összerakott szót!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 23. Csak olvass!
09. 25. Dreamworld
09. 27. Szembetűnő
09. 29. Hagyjatok! Olvasok!


2023. szeptember 20., szerda

Sue Monk Kidd: A ​méhek titkos élete + Nyereményjáték

Sziasztok!

A méhek titkos élete az Amerikai Egyesült Államokba kalauzolja az olvasót, s Lily történetével egészen az 1960-as évekig utazunk vissza az időben. Sue Monk Kidd regénye, amellett, hogy komolyan foglalkozik a rasszizmus kérdésével,  arra is rávilágít, hogy a családi összetartásnak egyetlen meghatározója: a szeretet. A Blogturné Klub nyolc bloggere indul turnéra a könyvvel, hogy bemutassa ezt a magával ragadó történetet, melyet a 21. Század Kiadó csodálatos, új kiadásában olvashatunk. A turnéval tartva, ahogy lenni szokott, most is lehetőségetek van megnyerni a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában.

Akik azt hiszik, hogy a halálnál nincsen borzalmasabb, semmit sem tudnak az életről.
A méhek titkos élete az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb könyvsikere: több mint száz héten át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, több mint hatmillió példányban kelt el az Egyesült Államokban, díjnyertes mozifilm és musical is készült belőle, és harminchat nyelvre fordították le.
1964, Dél-Karolina. Lily Owens tizennégy éves, édesanyját kiskorában vesztette el. Dajkája Rosaleen, aki nagyon szereti Lilyt. Rosaleen harcos kiállással védelmezi a feketék jogait, ezáltal összetűzésbe kerül a városban élő elvakult rasszistákkal. Lily kezdeményezésére elszöknek Tiburonba, a kisvárosba, amely anyja emlékét őrzi. Lilyt három lánytestvér fogadja be, akik méhészkednek, és beavatják a lányt a fekete Mária-kép történetébe.



Sue Monk Kidd regénye valószínűleg sokak számára már ismerősen cseng, hiszen a magyar közönség már olvashatta az írónő regényét. Először 2004-ben jelent meg nálunk a Tericum kiadó jóvoltából, de ezt követően sokáig nem lehetett kapni. Rengeteg jót hallottam én is a kötetről, de egyszerűen beszerezhetetlenné vált. Sokunk örömére azonban a 21. Század Kiadó felkarolta és az írónő egy másik könyve után, A méhek titkos élete is kiadásra került náluk. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen új, szemet gyönyörködtető külsőt kapott. 

Az ember kicsit mindig aggódik, mikor olyan könyvet vesz a kezébe, amelyről főleg pozitív véleményeket hallott. Hiszen ilyenkor óhatatlanul is nagy elvárásokat támaszt a regénnyel szemben. Ez pedig hihetetlenül veszélyes tud lenni. Kicsit én is aggódtam, hiszen rengetegszer megtörtént már velem, hogy egy sokak által nagyra tartott könyvben csalódtam. A méhek titkos élete esetében azonban szerencsére nem ez történt. Sue Monk Kidd regénye elvarázsolt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem. 

Vannak könyvek, amelyek egyszerűen a részünkké válnak. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Minden, amit megbántam című kötet is.  Sue Monk Kidd regénye olyan volt számomra, mint egy igazi érzelmi hullámvasút. Sokszor éreztem úgy, hogy a mélybe ránt, máskor a felhők fölé emelt. Egy csodálatos történet, mely korántsem egyszerű olvasmány mégis az évem legemlékezetesebb és legérzelemdúsabb élményévé avanzsálódott. Engem teljesen lenyűgözött Lily történetem, biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. 

A méhet titkos élete egy igazán remek történet a szeretet fontosságáról, a feldolgozatlan traumákról és arról, hogy olykor a biztonságos családi környezetet nem a vérszerinti rokonaink körében találjuk meg. 

A cselekmény az 1960-as években játszódik, mikor is Amerikában még rendkívül felemás volt a fekete emberek helyzete. Ugyan egyre több és több jogot kaphattak (például akár szavazhattak is), de ez természetesen nem jelentette egyenesen arányosan azt, hogy ezt lehetővé tette számukra a társadalom. A könyv erőteljesen foglalkozik a rasszizmus kérdésével és azzal, hogy milyen erős utálattal és előítélettel viseltettek a fehér emberek az irányukba.  Sokszor még emberszámba sem vették őket. Ha valaki megütött egy színesbőrűt, sokszor még büntetést sem kapott. Rendkívül elkeserítő élmény erről olvasni, mindig mellbevágó érzés, mikor ilyen jellegű igazságtalanságról olvasok. 
Amennyire európaiként meg tudom ítélni, tűpontos az írónő ábrázolása. Igazán hitelesen mutatja be az aktuális társadalmi helyzetet.

A történet főszereplője, Lily a fiatal tizennégy éves lány, aki fiatalon elveszítette az édesanyját. Kínzó emlékképek gyötrik, de nincs olyan viszonyban az édesapjával, hogy segítsen neki feldolgozni az őt ért traumát és veszteséget.  Azon a napon, mikor meghalt az édesanyja, nemcsak őt, hanem édesapját is elvesztette. Hiába éltek egy házban,  mégis óriási falak választották el őket egymástól. Lily nem érezte, hogy az apja szereti, abba az emlékképbe kapaszkodott, hogy az édesanyjának mindennél fontosabb volt. Egy szeret nélküli légkör igencsak meghatározza az ember személyiségét. Figyelmet és kedves szavakat csupán a dajkájától kapott, de egy nap minden megváltozik, mikor Rosaleen összetűzésbe keveredik néhány fehér férfival. Menekülni kényszerülnek, így eljutnak egy másik városba, ahol három testvér fogadja be őket. A család méhészetet üzemeltet. Ahogy telik az idő, Lily szép lassan megtapasztalja, hogy milyen is egy igazi család. De vajon élhet-e békében egy fehér fiatal lány 4 fekete nő mellett? Milyen módon kötődik Lily édesanyja a méhészethez? És talán  ami a legfontosabb, képes lesz Lily arra, hogy megtanulja elfogadni a múltat? 

Lily egy tipikus kamasz, rengeteg kérdéssel és vággyal. Mély nyomokat hagyott benne édesanyja hiánya, kétségbeesetten próbálja pótolni. Történeteket talál ki a saját maga megnyugtatására és rendületlenül hisz abban, hogy az édesanyja tökéletes volt. Az emberek azonban soha nem azok. Mindannyian követünk el hibákat, még az anyák is tévednek és hibáznak olykor. Lilynek meg kell tanulnia elfogadnia az igazságot és fel kell dolgoznia a múltját annak érdekében, hogy lehessen jövője. 

A három nővér, May, June és August jóvoltában Lily megismeri, hogy milyen egy igazi család. Szép lassan biztonságban kezdi magát érezni náluk és megtapasztalja, hogy milyen is az, amikor szeretik. Milyen az, amikor egy ideális családi környezetben nevelkedhet valaki. Nem fontos, hogy feketék, vagy éppen fehér vagyunk...egyetlen dolog számít, az emberségünk. Mindannyian értékesek vagyunk, hiszen ahogy a könyvben is elhangzik, egyformát pisilünk. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Rosaleen, June, May, August,  Zach...mindenki igazán szerethető és olyan személy, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. August minden kérdés nélkül befogadta Lilyt a családjába és bár June és May kicsit nehezebben barátkozott meg a gondolattal, ők is megszerették a lányt.

Szerettem nagyon olvasni a méhekről is. Bár én nem szeretem a mézet, de lenyűgözőnek tartom, hogy miként élnek és milyen módon alkotnak egy kolóniát. Talán nem is különböznek olyan sokban tőlünk. Mi, emberek is nagyon nehezen viseljük az anyák hiányát, nélkülük elveszettnek érezzük magukat. 

Összességében nagy hatással volt rám Sue Monk Kidd regénye és ezek után biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára az írónőtől. A méhek titkos élete egy nagyszerű regény, csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 



Nyereményjáték

A regény nem csupán a New York Times bestsellerlistáján szerepelt több, mint száz hétig, de 2008-ban filmet is forgattak a történetből. A turné nyereményjátékában tehát könnyedebb vizekre evezünk, és olyan regények nyomába eredünk, melyek adaptációval is rendelkeznek. A feladatotok egyszerű, a rövid leírásokból találjátok ki, mely könyvadaptációról van szó az adott állomáson, és a film/sorozat címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

LEÍRÁS
Egy fiatal anya elmenekül bántalmazó párkapcsolatából, és takarítónőként vállal munkát, hogy szebb jövőt építhessen saját magának és a kislányának.

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

09.20. Csak olvass!
09.22. KönyvParfé
09.24. Zakkant olvas
09.26. Hagyjatok! Olvasok!
09.28. Utószó
09.30. Readinspo
10.02. Spirit Bliss Sárga könyves út

2023. szeptember 18., hétfő

Alex Donovici: Csudi, ​a pacsirta – A lehetetlen csak egy szó (Csudi, a pacsirta) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Móra Könyvkiadó egy igazán kedves mesesorozat kezdő kötetét hozta el a magyar gyerkőcök számára, melynek főszereplője Csudi, a kis pacsirta - aki egészen biztosan hamar belopja magát az olvasók szívébe. Az első rész üzenete: A lehetetlen csak egy szó! Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, és ismerjétek meg Csudi első kalandjait! A turné nyereményjátékán tiétek lehet egy könyv a Kiadó felajánlásában.

Hallottatok valaha Csudiról, a kis erdei pacsirta fiókáról, aki megtanulta az emberek nyelvét, hogy megmentse az erdőt? Ha elolvassátok ezt a könyvet, megismerhetitek Csudit és találkozhattok fantasztikus barátaival.
A bölcs bagollyal, Ség hollóval, aki legyőzi a félelmét, Villámgyors úrral, a csigával, aki egész könyvtárat hord a hátán, és a bátor, jószívű Csudinak még egyéb barátaival, akiktől rengeteg mindet tanulhatunk. Például azt, hogy milyen fontos sohasem ítélkezni a külsőségek alapján, a végsőkig bízni önmagunkban, és hogy még akkor se veszítsük el a reményt, amikor kilátástalan helyzetbe kerülünk.





Kevés dolog van, amivel jobban le lehet venni a lábamról, mint egy jó mesével. Nagyon szeretem az olyan mesekönyveket, amelyeknek nem csak a története, az illusztrációja, de a mondanivalója is elvarázsol. Csudi a pacsirta története pedig abszolút ilyen típusú történetnek tűnt. Már a fülszöveg megvett magának, egy igazán remek és tanulságos mesekönyvre számítottam, melynek a középpontjában az elfogadás és tulajdonképpen az érzékenyítés áll. Kiemelten fontosnak tartom, hogy minőségi könyveket ajánljak a legkisebb korosztály számára is, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Fontosnak tartom, hogy a legkisebbek megtanulják tisztelni a társaikat, hogy a különbözőségeiket ne problémaként, hanem sokkal inkább lehetőségként éljék meg. 

Csudi, a pacsirta története egy igazi hiánypótló kötet a gyermekirodalomban. A meseregény elfogadásra és empátiára tanít minket. Megmutatja, hogy nem szabad a külsőségek alapján megítélni a másikat és bebizonyítja, hogy attól még, hogy valaki egy kicsit más, mint a többiek, ugyanúgy élhet teljes életet. A különbözőségeink tesznek igazán különlegessé és egyedivé minket. Milyen unalmas is lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne. Vannak emberek, akik magasak, mások, mint például én is, 161 cm-esként kifejezetten küzdünk a koncerteken, hogy legalább a kivetítőt lássuk. Vannak olyan emberek, akik akármennyit is esznek, egyszerűen nem híznak, mások attól is felszednek néhány kilót, ha ránéznek egy tortára. Van, aki végtaghiánnyal születik, vagy esetleg láttás-, illetve hallássérültként, de ugyanúgy teljes életet élhet. Mindent meg lehet oldani egy kis kreativitással és figyelmességgel, a lehetetlen tényleg csak egy szó. Persze senki sem állítja, hogy ez egyszerű. Nem csak anyagilag, hanem lelkileg is nehéz megélni azt, ha valaki fogyatékossággal születik, főleg akkor, ha a környezete minden egyes alkalommal azzal szembesíti, hogy ő más, mint a többiek. De ennek nem kell szükségszerűen így történnie. Ezért is fontos, hogy a kicsik megtanulják, hogy attól még, hogy valaki más, mint ők, még nyugodtan lehet vele játszni. Attól még, hogy hiányzik mondjuk néhány ujja, lehet vele ugyanúgy focizni. Vagy ha furcsán jár, lehet vele hintázni és homokvárat építeni. Lehet nem ugyanúgy néz ki, lehet, hogy mások a képességei és másként mozog, de valószínűlag ugyanúgy rajong A Mancs őrjáratért, és a Disney hercegnőkért. Csudi karaktere, pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy ilyen módon edukálja a legkisebbeket. Vagy legalábbis a könyv nagyobb részében alkalmas rá, mert bár nagyon lelkes vagyok ezen üzenet miatt, azért őszinte leszek veletek, nem vagyok maradéktalanul boldog. 

A történet igazán kedves és szerethető, de hihetetlenül felemás érzések kavarognak bennem az elolvasása után. A történet 90%-a nagyon tetszik. Csudi karaktere nagyon kedves lett a szívemnek és úgy érzem, hogy tökéletesen bemutatja, hogy a fizikai korlátokat bárki legyőzheti, mérettől függetlenül. A pacsirta szárnyak nélkül született, ráadásul a lábai is aprók voltak, így nem is kérdés, hogy micsoda hátránnyal indítja az életét a többi pacsirtához képest. De egy bölcs mentor segítségével képes lesz ezeken a dolgokon felülkerekedni. Megtanulja, hogy nem a hiányosságaira, hanem sokkal inkább az erősségeire kell koncentrálni. Igaz, soha nem tanul meg repülni, de attól még képes lehet arra, hogy nay tetteket hajtson végre. Képes lehet ellátni magát és élhet önálló életet. A történet ezen része, szerintem csodás üzenetet hordoz magában. A történet egy pontját azonban egyszerűen nem tudom megbocsánatni a szerzőnek. Alex Donovici ugyanis a mese egy pontján valami miatt úgy alakította a történetet, hogy a kismadarat magára hagyja az anyukája és a többi egészséges testvérével együtt elmegy a fészekből. Nem véletlenül, nem rövid időre....az anyuka egyszerűen úgy dönt, hogy nem tud egyszerre Csudira és az egészséges testvéreire is figyelni, ezért választ és otthagyja a kismadarat egyedül. Úgy, hogy soha nem tanította meg magáról gondoskodni, hogy tudja, hogy nem lesz képes egyedül élelmet szerezni. Egyszerűen fogja magát és szó nélkül elrepül. Amennyire lelkesedtem nektek az előző bekezdésben, hogy milyen csosás üzenetet hordoz ez a mese, annyira mérges vagyok emiatt a momentum miatt. Mert persze, megoldódik az ügy és Csudihoz visszatér a családja. De hihetetlenül rossz üzenetnek tartom ezen részét a mesének. Talán túl érzékeny vagyok, talán kicsit túlgondolom ezt a dolgot, de biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom így mesélni ezt a történetet. Soha nem szeretnék utalni arra, hogy a pacsirta mama készakarva hagyta ott a kicsinyét. Ráadásul szerintem ez komoly szorongást okozhat egy olyan gyermekben, aki valamilyen fogyatékossággal született. Plusz bennem felmerül az a pszichológiai kérdés is, hogy ha egy gyermek úgy érzi, hogy a családja nem fogadja el, akor vajon képes lehet-e túllépni a saját korlátain, képes lesz-e előre tekinteni és továbbmenni. 
Ahogy mondtam, szerencsére ez a rész nem hangsúlyos a mesében és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan szülők, akiknek ez fel sem tűnik. Bennem azonban mély nyomokat hagyott és muszáj volt ezt valahogy kiventillálni magamból. 


A könyvben két történet kapott helyet. Az első leginkább Csudi fejlődésére koncentrál, a másodikban azonban egy igazán izgalmas kalandról olvashatunk. A történetekben az a közös, hogy mindegyikben Csudi lelelményességére van szükség ahhoz, hogy a probléma megoldódjon. A mellékszereplők nagyon kedvesek, Villámgyors úr a könyvmoly csiga, Ség úr a holló, aki legyőzi a félelmét és a kicsit sem ijesztő Bölcs Uhu, a bagoly mind-mind olyan karakter, akit garantáltan a szívébe zár az olvasó. 

Az illusztráció nagyon kedves, engem teljesen levett a lábamról. Sokat hozzáadnak a szöveges részhez, így biztosan remek élmény lesz az elolvasása. A folytatásokra pedig nagyon kíváncsi vagyok, biztos vagyok benne, hogy Csudi és a többiek még sok-sok kalanddal kápráztatnak el minket.

Magát a könyvet én nem feltétlenül esti mesének ajánlom, sokkal inkább egy délutáni, bekuckózós naphoz tudom elképzelni. Annyi minden van benne, amiről érdemes és fontos beszélni a gyermekkel, hogy szerintem jobban jár a szülő, ha nem az alvásidőben kezd bele. Így ott lehet az egész délelőtt, és könnyen át lehet beszélni a felmerülő kérdéseket. 

Összességében bár tetszett a könyv, mégsem vagyok maradéktalanul boldog az elolvasása után. Nagyon jó alap, segítségével rengeteget tudunk gyermekeinkkel beszélgetni a megváltozott képességű gyermekek, felnőttek életéről. A közös olvasás alatt látják majd a legkisebbek is, hogy a a fogyatékossággal élők pontosan ugyanolyanok, mint bárki más, és ha találkoznak egyel akár az iskolában/óvodában, vagy az utcán, már nem tekintenek majd furcsán rájuk. Ugyanakkor engem annyira zavart Csudi anyukájának az ábrázolása, hogy ez sokat rontott az olvasásélményén. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egy igazán szerethető érzékenyítő mesekönyvet kerestek, akkor Csudi története egy igazán jó alternatíva lehet. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 



Nyereményjáték

Csudi első kalandjaiban megismerkedhetünk az erdő lakóival, így a könyvhöz tartozó nyereményjátékban is ez lesz a központi téma. Minden állomáson találtok egy-egy rövid információt az erdő valamely madarával kapcsolatban. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be, az adott állomáson mely madarat ismertétek fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

AZ ÉN MADARAM

Mindenki által ismert, közkedvelt madarunk. Sorsa összefonódott a falvakéval, ahol fészkét építi. Népi elnevezései gilice, cakó, koszta, gagó és eszterág.


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.13. Szembetűnő
09.18. Csak olvass!

2023. szeptember 14., csütörtök

Robin Stevens: Első ​osztályú gyilkosság (Úrilányok nem gyilkolnak 3.) + Nyereményjáték



Sziasztok!

Immáron harmadik alkalommal követhetjük Daisy Wells és Hazel Wong detektív irodájának ténykedését, amely most egy mozgó helyszínre költözik, az Orient expresszre. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kiváló regénysorozat legújabb darabjával és ha velünk játszatok, esélyetek van megnyerni a Manó Könyvek által felajánlott regény egy példányát is.

Daisy Wells és Hazel Wong vakációra indulnak a világhírű Orient Expresszel. Az első pillanattól kezdve világos számukra, hogy minden szomszédos utastársuknak van valami rejtegetnivalója. Sőt, az sem kizárt, hogy egy kém is van közöttük! Aztán egy alkalommal vacsora közben vérfagyasztó sikoly hallatszik. Az egyik utast meggyilkolták, és a csodálatos, rubinköves nyaklánca is eltűnt. A fülkéjébe nyíló ajtók mind belülről voltak bezárva – vajon hogyan menekülhetett el a gyilkos? A lányok nyomozni kezdenek, ám nem ők az egyetlenek, akik szeretnék elkapni a tettest…








Jaj istenem, hogy én mennyire csípem Robin Stevens munkásságát. 
Már a sorozat első két részét is nagyon szerettem, így nem is volt kérdéses számomra, hogy folytatást is sorra kerítem majd. A harmadik kötet elolvasása után most már bátran kijelenthetem, hogy óriási rajongó lettem, Daisy Wells és Hazel Wong a legkedvesebb detektívpárosommá avanzsálódott. Egyszerűen úgy érzem, hogy az írónő nem tud hibázni, a karakterek bája semmit nem kopott, ugyanolyan mérhetetlen szeretettel gondolok rájuk a harmadik rész elolvasása után is. Kicsit utánanéztem az írónő munkásságának és hála a jó égnek, az Úrilányok nem gyilkolnak egy egész hosszú könyvsorozat, így talán a jövőben sem kell majd nélkülöznünk a két fiatal lány kalandjait. 

Az Első osztályú gyilkosság című kötet egy rendkívül érdekes és izgalmas olvasmány, ami abszolút felveszi a versenyt az első két kötettel. Talán ez a harmadik rész kalauzolja az eddigi legizgalmasabb gyilkossági helyszínre az olvasókat, hiszen a cselekmény nem máshol, mint az Orient expresszen játszódik. Akárhogy is nézzük, talán ez az egyik legikonikusabb helyszín, ahol egy ifjúsági krimi játszódhat. Ez egyrészről egy csodálatos tisztelgés Agatha Christie munkássága előtt, hiszen maga a regény is megjelenik a történetben. Másrészről pedig egy remek kapcsolódási pont a krimik világához. A krimikedvelő, gyermeklelkű felnőttek biztos vagyok benne, hogy már csak a cím miatt is beleszeretnek a történetbe. A műfaj kedvelő szülők pedig biztosan leveszik a polcról ezt a történet, hiszen egy AC fan, mi mással is kezdhetné a krimik világának a megkedveltetését, mint egy olyan ifjúsági sorozattal, melyben megjelenik maga az Orient expressz is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy ilyen címmel és figyelemfelkeltő színvilággal rendelkező történet, biztosan rengeteg 10-14 éves gyermek pillantását vonja majd magára. Akárhogy is történik, az biztos, hogy ezzel a történettel nem lehet mellélőni. 

Ugyan óriási lemaradásaim vannak Agatha Christie munkásságát illetően, de A gyilkosság az Orient expresszen című könyvét még én is olvastam. Talán emiatt is volt számomra ennyire érdekes és izgalmas ez a történet. Csak úgy faltam a lapokat, Daisy és Hazel társaságában én is a bűnöző nyomába eredtem és óriási lelkesedéssel próbáltam a kirakós darakbáit összerakni, hogy én is megfejthessem a bűntényt. 
Bár bevallom, volt némi sejtésem a gyilkosság megoldásával kapcsolatban, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden mozzanatát kitaláltam az esetnek. Jócskán maradtak bennem kérdések és kételyek és az utolsó másodpercig nem volt teljesen tiszta előttem a kép. A végére azonban  kitisztult  a kép és azt kell mondanom, hogy Robin  Stevens remek munkát végzett. Egy igazán Orient expresszhez méltó bűnesettel rukkolt elő. 

Ahogy azt már pedzegettem,  a cselekmény az Orient expresszen játszódik. Ami egyszerűen tökéletes helyszínül szolgál. Ahogy Agatha Christie regényében, úgy ebben a kötetben is érdekesebbnél érdekesebb karakterek gyűltek össze. Így rendkívül élvezetes volt azon morfondírozni, hogy ki is lehet a gyilkos. Látszólag minden utastársnak van valami rejtenivalója, ráadásul a lányok összefutnak a vonaton egy régi ismerőssel, aki szintén titkos nyomozás folytat, így hamarosan kiderül számukra, hogy minden bizonnyal egy kém is utazik a vonaton. Kisvártatva azonban egy utastársuk meghal, így helyből két ügy is Daisy és Hazel ölébe hull. Az biztos, hogy a gyilkos és a kém is a vonaton ragadt. De vajon összefügghet a két ügy egymással? Képesek lesznek megoldani az esetet még azelőtt, hogy a vonat Belgrádba érjen?

Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Az ártatlannak gondolt felnőttek gyorsan gyanúsítottakká válhatnak és a leggyanúsabb személyről is kiderülhet, hogy semmi köze a bűntényhez. A gyanúsítotti listát látván mi is vakarjuk a fejünket és azon gondolkodunk, hogy vajon kinek állhatott érdekében meggyilkolni az áldozatot. Vajon ki a tettet és mi az indíték? 

A történet két főszereplője Daisy és Hazel kicsit olyan volt számomra, mint a borsó meg a héja. Tökéletesen kiegészítették egymást, még akkor is, ha olykor nem volt zökkenőmentes számukra a közös nyomozás. Most már határozottan egyenrangú partnereként tekintettek egymásra, de Daisy még mindig hajlamos arra, hogy dirigáljon és olykor talán kissé elhamarkodott is. De vitathatatlanul jobban támaszkodik Hazel ötleteire és meglátásaira. Tetszett, hogy többször is megdicsérte a barátnőjét, így abszolút nem éreztem, hogy ő csak a másodhegedűs lenne. Egyre inkább érzem azt,  hogy ők ketten ténylegesen egy igazi egységet alkotnak. Ebben a részben Hazel ki is mondja,  hogy egyenrangú partnerek. Néha vannak dolgok, amiket ő vesz észre és Daisy nem, máskor pedig Daisy az, aki előbb összerakja a képet. És ez pontosan így van jól. Pontosan az teszi őket remek csapattá, hogy képesek együtt működni. Hihetetlenül okos és bátor karakterek, nem ismernek lehetetlent és végül ismét nekik köszönhető a bűntény megoldása.  

A  regény hihetetlenül érdekes és izgalmas,  remek választás a 10-14 éves korosztály számára. Tökéletes ifjúsági krimi, még felnőtt fejjel is imádtam olvasni, ezért biztos vagyok benne, hogy a célközönség körében is nagy sikere lesz. Nekem olvasás közben végig hozta a történet a klasszikus krimi életérzést.  Jó látni, hogy a fiatal olvasók számára is létezik alternatíva, ha a műfaj iránt érdeklődnek. Azt hiszem, hogy így kell megszerettetni egy műfajt a fiatal könyvmolyokkal. Én soha nem voltam krimi rajongó, de ha ilyen könyveken nőhettem volna fel, tuti imádnám felnőtt fejjel. 

Nagyon tetszett, hogy a bűntény megoldása nem teljesen egyértelmű, rendesen megdolgoztatja az olvasó agyát. Semmi sem magától értetődő, igazán szövevényes ez az ügy is. Az pedig még izgalmasabbá teszi az egészet, hogy egy kém is utazik a vonaton. Ráadásul sokáig az sem egyértelmű, hogy egy furcsa bűvész milyen szerepet játszik az események vonulatában. Nekem bevallom, az ő karakterének a szerepe az első fontos nyomtól kezdve egyértelmű, de érdekes volt látni, hogy mennyire össze tud zavarni a szálakat. 

Számomra. kifejezetten érdekes volt látni, hogy az Orient expressz megkapta a legkevésbé Poirot kompatibilis "detektívet", akit talán a föld a hátán hordott. Minden mozdulatával az alkalmatlanságát bizonyította, így talán még érdekesebb volt látni a lányok és az ő munkásságát összehasonlításképp. 

Az élfestett kiadások nagyon tetszenek, így hihetetlenül megörültem, mikor megláttam, hogy a kiadó ezt is ilyen formában jeleníti meg. Remekül mutat a polcon, egyszerűen imádom. A vonat alaprajza a kötet elején zseniális ötlet, ez rengeteget hozzáad az olvasás élményéhez. De ha esetleg olvasás közben elveszítené valaki a fonalat, hogy ki-kicsoda a történetben, az utasok listája is hasznos lehet a kötet elején. A szószedet pedig sokat segít az ismeretlen szavak és kifejezések megértésében. 
Különösen kedves lett szívemnek ez a kötet, hiszen a belső borítón az én ajánlómat is olvashatjátok. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy helyet kaptam ezáltal én is a könyvben, így még jobban kötődik Daisy és Hazel világához. 

Ugyan a kötetben nem láttam erre utaló jeleket, de én nagyon bízom benne, hogy a folytatásokat is elolvashatjuk majd a közeljövőben. Sajnálnám,  ha búcsút kellene mondanom a lányoknak. Az eddigi részeket is szerettem, de talán nekem eddig ez a történet tetszett a legjobban. A regény AC vibe-ja engem teljesen elvitt magával, meg is jött a kedvem néhány klasszikus krimi elolvasásához. Még a végén Robin Stevens engem is rászoktat a műfajra. 

Őszintén bízom benne, hogy sikerült meghoznom a kedveteket a sorozathoz, mert Robin Stevens regényei abszolút megérdemlik, hogy nagyobb népszerűségre tegyenek szert. Remek ifjúsági történet, melyet egyszerűen nem tudok eléggé dicsérni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel a regény az Orient expresszen játszódik, az eredeti ötlethez kapcsolódik a feladványunk is. Agatha Christie regényét sokszor megfilmesítették, az állomásokon 1-1 ilyen filmből láthattok jelenetet. A rafflecopter megfelelő sorába írjátok be, hogy a képen látható filmben ki játszotta Hercule Poirot-t, tehát 1-1 színész nevére vagyunk kíváncsiak.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.14 Csak olvass!

2023. szeptember 11., hétfő

10 éves a Blogturné Klub + Nyereményjáték

Sziasztok!

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Én és a Blogturné Klub

Érdekes és izgalmas érzés belegondolni, hogy már évek óta erősítem a Blogturné Klub csapatát. Olyan, mintha csak tegnap lett volna, de igazából már 2019 október óta erősítem a csapatot. Az első bejegyzésemet 2019. október 19-én tettem közzé, azóta pedig rendületlenül csak olvasok és olvasok. 

Mindig is szerettem olvasni, már gyerekként is nagy könyvmolynak tartottam magam, de igazából akkor kezdődött a szorosabb kapcsolatom a könyvek világával, amikor 6 éve regisztráltam Instagramra és létrehoztam a bookstagram fiókmat. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljuthatok több ezer követőig és arra sem számítottam, hogy az életemet milyen nagy mértékben meghatározzák majd a különböző együttműködések és recenziók. Mindig is szerettem írni, de soha nem mertem elkezdeni blogolni. Sokszor éreztem azt, hogy úgysem érdekelnék senkit, hogy nem vagyok jó és igazából úgysem számítanék. Egy idő után azonban úgy éreztem, hogy bár imádok fotókat készíteni és még mindig ezt tartom az egyik fő platformomnak, valami mégiscsak hiányzik. Egyre jobban foglalkoztatott a blogolás gondolata, így nagyjából 4,5 éve elkezdtem írogatni az olvasmányaimról. Úgy éreztem, hogy az Instagram és a blog tökéletesen kiegészítik egymást, megtaláltam a tökéletes hobbit és ez rendkívül boldoggá tett. Bár állandóan kételkedtem magamban, de egyre több és több értékelést írtam. Emlékszem, 4 éve nyáron láttam meg a Blogturné Klub felhívását, hogy új tagokat keresnek. Őszinte leszek veletek, bár kitöltöttem a jelentkezési lapot, de egy lyukas garast nem adtam volna azért, hogy bekerülök. Biztos voltam benne, hogy nálam csak ügyesebb emberek jelentkeznek. Meg voltam róla győződve, hogy eszükbe sem jutok. El sem tudom mondani, hogy mennyire meglepődtem, mikor üzenetet kaptam arról, hogy csatlakozhatok hozzájuk. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy kaptam tőlük egy esélyt és azóta is rendületlenül erősítem a csapatot. 

Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legelvetemültebb blogger vagyok, átlagosan 10-15 bejegyzést posztolok egy hónapban a BTK keretein belül. A legdurvább hónapomban elértem a 20-as számot, de igazából úgy érzem, hogy az ilyen túlvállalt hónapok során sem veszítettem semmit a lelkesedésemből. Sőt igazából engem ezek az időszakok motiválnak a legjobban. Amikor úgy éreztem, hogy a világom a feje tetejére állt, amikor legszívesebben befeküdtem volna az ágyamba, a fejemre húztam volna a takarót és napokig elő sem bújtam, akkor is az olvasás és tulajdonképpen a blogolás jelentette a biztos pontot az életemen. Ha nem érzem jól magam, szeretek elmerülni a történetek tengerében. Hiszen olvasás közben nem gondolok a saját nyomomomra, így például amikor nem érzem jól magam, sokkal több könyvet vállalok az átlagnál. Ilyenkor úgy érzem, hogy van célom, nem fulladok bele a saját fájdalmamba. Ráadásul azt hiszem be kell vallanom azt is, hogy a könnyen elcsábítható fajta vagyok, jön Lilla (vagy bárki, aki szeretné, hogy csatlakozzak a turnéhoz) elkezdi nekem pornózni promózni a könyvet aztán huss, már a turnéban is találom magam. Jó nyilván, ehhez általában én is kellek.

Kérdések

Számodra mi a legmotiválóbb a blogturnézásban?

Nagyon fontos számomra az olvasás népszerűsítse, így igyekszem mindenféle műfajban képviseltetni magamat. Szeretek könyveket ajánlani másoknak, ráadásul az egyik legjobb érzés, mikor olyan visszajelzéseket kapok, hogy egy-egy bejegyzésem hatására döntött valaki az adott kötet beszerzése mellett. 

Egy könyv választásánál mennyire befolyásol az, hogy milyen a megítélése a Molyon/Goodreads-en?- - Mi alapján választod ki, hogy részt szeretnél-e venni egy kötet turnéján vagy sem?

Mind a Moly, mind pedig a Goodreads fontos számomra, rendszeresen tájékozódom ezeken az oldalakon. Minden egyes alkalommal, amikor felmerül, hogy szeretnék-e egy adott turnéhoz csatlakozni, az első lépés, hogy megnézem a fülszöveget, utána pedig a Goodreadsen értékelését. Általában 4,0 feletti könyvekkel turnézom a legszívesebben, de 3,8-4,0 között van egy szürkezóna, amikor is az adott hangulatom alapján döntök. De természetesen nem csak az adott értéket nézem meg, kicsit beleolvasgatok a külföldi értékelésekbe is. Ezek alapján már könnyen be tudom lőni, hogy kedvelni fogom-e az adott regényt, vagy sem. Mivel gyarló ember vagyok, néha megesik, hogy elvisz a szemem. Arra is volt már példa, hogy csak a borító és az élfestés miatt döntöttem egy adott könyv elolvasása mellett. 

Volt olyan, hogy mellényúltál és egy turnés olvasmányod nem jött be? Hogyan élted meg?

Szerencsére nagyon ritkán van ilyen, az elmúlt évek során már egész jól be tudom lőni, hogy melyik könyv fog tetszeni és melyik nem. Idén két ilyen olvasmányom volt, A nappá vált lány és a Lore. Őszintén szólva nagyon csalódott voltam, mert rengeteg pozitív véleményt olvastam a könyvről és kicsit becsapva éreztem magam. Persze tudom, ízlések és pofonok. De furcsa volt nagyon látni a különbségeket. 

Olvasnál-e ennyit a BTK nélkül?

Szerintem nem. Vagyis biztosan a BTK nélkül is sokat olvasnék, de szerintem nem ennyit. Amikor még nem csatlakoztam és bookstagram oldalam sem volt nagyjából 50-60 könyvet olvastam egy évben.  Most átlagosan 120-150 könyvet olvasok évente. Ha nem lennének határidők, meg recenziók szerintem kicsit lazábban venném a dolgokat. De mivel a blogom nélkül is lenne egy aktív bookstagram oldalam, így biztos vagyok benne, hogy az évi 100 olvasmányt a BTK nélkül is el akarnám érni. 

Melyik volt a legelső blogturnés olvasmányod és melyik az eddigi legutolsó?

Az első olvasmányom egy Marvel ismeretterjesztő kötet volt (Minden, ami Marvel). Az eddigi utolsó olvasmányom pedig A klastrom titka volt. 

Ha három könyvcímmel kellene jellemezned a blogturnés pályafutásodat, mik lennének azok?

- Semmi pánik!
- Bűn és bűnhődés
- Nap nap után

Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?

Csomót gondolkodtam, hogy mit írjak ide, de végül arra jutottam, hogy megkérdezem őket. Szóval következzen, hogy mit gondol anyu és Miklós arról, hogy blogturnézok:

Anyu: Egyrészről aggódom, hogy sokszor fáradt és túlvállalja magát. Másrészt nagy büszkeséggel tölt el, mikor hallgatom, vagy olvasom a bejegyzéseit és nézem a képeit ❤

Miklós: Én nem csak, hogy nyomon követem az olvasmányélményeket, hanem a bejegyzések nyelvi lektora is vagyok. Néha egy kicsit úgy érzem magam, mintha a Szépség és a Szörnyeteg könyvtárszobájában élnénk, viszont azt kell mondanom, hogy nem cserélném el semmire sem. Anikó olyan nagy utat járt be az elmúlt években a könyvek világában, amely tényleg párját ritkító, és bár mindig próbálom mondani neki, hogy nem biztos, hogy egy adott turnét már el kellene vállalni, ő ettől a hozzáállástól és elhivatottságtól az aki, és én ezért (is) vagyok rá nagyon büszke!

Gondoltam megkérdezem még az egyik tesómat is, de későn jutott eszembe, így már nem tudta megírni a válaszát a bejegyzés megírásáig. Ha úgy alakul, átolvassa a bejegyzéseimet, javítja a hibákat és az is előfordult már, hogy egy nálam töltött hétvége után lenyúlt tőlem egy-egy regényt (természetesen csak azután, hogy én már elolvastam és írtam róla). 

Az elmúlt évek alatt sikerült baráti viszonyba kerülnöd valamelyik futárral? Komolyabbra fordítva a szót, van bármilyen vicces futáros sztorid, ami a turnés könyvek érkezéséhez kötődik? 

Ó hát, nagyon szeretem a futárokat. A covid alatt, amikor teljes home office-ban dolgoztam, akkor a futárfiúval volt, hogy majdnem megvalósítottam a tökéletes hetet. Minden nap becsöngetett hozzám. Egyszer egy nagy gigamega KMK pakkal érkezett és én nem voltam itthon. De felajánlotta, hogy visszajön a köre végén és bedobja akkor. Olyan jól esett, hogy hazafelé gyorsan vettem is neki egy tábla csokit. Azóta ha hazaérkezik csomagom, már csak annyit beszélünk meg, hogy tegye be a folyosón a mérőóra szekrénybe. A munkahelyemen pedig a futár már úgy hív, hogy Szia, Máté vagyok, itt vagyok a csomaggal. 

Mi volt a legkedvesebb blogturnés projekted?

Nagyon szeretem a különleges turnékat, a kedvencem talán a karácsonyi turnék, amikor saját történettel rukkoltam elő. De a különféle letölthető könyvjelzők szerkesztése is különösen kedvesek a szívemnek. 

Mi volt a kedvenc turnés könyvetek?

Jó kérdés, nem is tudom, hogy mi volt a kedvenc turnés könyvem, minden évben más. Az idei Top3 turnés olvasmányom eddig: 

- Minden, amit megbántam
- Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban
- A lány, aki a tenger alá esett.

Bianka kérdése nekem

Van olyan könyv, amit biztosan nem olvastál volna el a Blogturné Klub nélkül?

Rengeteg ilyen könyv van. Sokszor hagyom magam elcsábítani, így könnyen megesik velem, hogy ha a többiek nem rántottak volna magukkal a turnéba, akkor valószínűleg el sem olvastam volna az adott könyvet. 


Nyereményjáték

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet. 

A KERESETT BLOGGER

Mi mással is tölthetné egy könyvmoly az időt, mint olvasással? Bloggerünkhöz betérve többféle tippet is kaphatsz szabadidőd eltöltésére, legyen szó egy jó társasról, kézműveskedésről vagy túrázásról. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09/07 Kelly és Lupi olvas
09/08 Betonka szerint a világ…
09/09 Dreamworld
09/10 Utószó
09/11 Csak olvass!
09/12 Readinspo
09/13 Olvasónapló
09/14 Szembetűnő
09/15 Hagyjatok! Olvasok!
09/16 Zakkant olvas
09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/18 Könyvvilág
09/19 Insane Life
09/20 KönyvParfé
09/21 Könyv és más
09/22 Veronika’s Reader Feeder
09/23 Blogturné Klub

2023. szeptember 8., péntek

Jane Austen: A ​klastrom titka + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában,  és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.
Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek.
Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes bálokat, sem örökké tartó barátságokat. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét - szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat -, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.
A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen A klastrom titka című regényét. Durva belegondolni, de végre elmondhatom, hogy olvastam az írónő összes teljesnek mondott regényét. Ha teljesnek mondott regényt mondok, akkor ezekre gondolok: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814), Emma (1815), Meggyőző érvek (1818) és A klastrom titka (1818). A többi korai írása és a be nem fejezett regénye ugyan nem szerepel a bakancslistámon, de ez megváltozhat még a jövőben. Egyelőre örülök, hogy végre teljes képet kaptam a munkásságáról és elmondhatom, hogy mit gondolok az írásairól. Az abszolút kedvencem A meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet. És ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nekem az Értelem és érzelem tetszett a legkevésbé, őt követi A klastrom titka, A mansfieldi kastély és az Emma. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne zártam volna a szívembe a hősnőket. Mindegyik kötet remek olvasmányélmény volt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem mindegyiket. No de, mielőtt teljesen elveszíteném a fonalat inkább vissza is térek az eredeti tárgyhoz, A klastrom titka című kötethez. 

A klastrom titka egy igazán kedves és szerethető történet egy igazi austeni "antihősnővel", aki a gótikus regények rabja, így olykor elragadja őt a képzelete.

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század ezen szelete; Bath és a Northanger-i klastrom teljesen levett a lábamról. Már nem kellene meglepődnöm ezen, de Jane Austen mindig elvarázsol. Imádtam a kissé ironikus és szarkasztikus humorát. Szerettem, ahogy beleszőtte regényébe a gótikus történeteket. Austen ugyan bátorít minket az olvasásra, de óva int minket attól, hogy a képzelőerőnk elhatalmasodjon rajtunk. A korabeli társadalmi leírások, a jellemábrázolások zseniálisak. A társasági élet is nagyon érdekesen jelenik meg a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni Bath városáról és arról, hogy a pihenés alatt milyen módon kapcsolódtak ki az odalátogatók.
Kifejezetten szerettem az írónő narrációját és folyamatos kiszólásait. Bár úgy érzem, hogy abszolút érezhető, hogy ez az írónő első regénye (bár ahogy fentebb írtam, jóval később, csak a halála után jelent meg), de ez semmit sem von le az élvezeti faktorból. 

A szereplők igazán érdekesek és sokszínűek.Catherine egy rendkívül kedves és naiv karakter, aki Jane Austen többi hősnőjéhez viszonyítva talán egy kissé egyszerű és középszerű. A báját azonban pontosan ez a középszerűsége adja és talán az, hogy könyvmolyként könnyen tudunk azonosulni vele. Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy-egy könyv elolvasása olyan mély és erős nyomokat hagyott bennetek, hogy az a mindennapjaitokra is hatással volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy  még mindig várom a levelemet a Roxfortból és talán már ti is elképzeltétek, hogy egy általatok szeretett fantasy világban találjátok magatokat. Catherine az én szememben pontosan ugyanilyan álmodozó könyvmoly volt, aki olykor nehezen tudta elválasztani a képzeletet a valóságtól. A regények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy azok óhatatlanul is alakították a világnézetét és gondolkodását. Olykor túlságosan elragadta őt a képzelete, ez pedig nem egyszer bajba sodorta őt. Catherine ugyan nem rendelkezik túlságosan sok élettapasztalattal, de vitathatatlanul jószándékú és kedves karakter, aki általában mindig a legjobbat feltételezi másokról. Az olvasó már néha fogja a fejét, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen emberek is veszik őt körbe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő annyira jó, hogy egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy valaki rossz szándékú legyen. 
Ahogy haladunk azonban előre, a fiatal lány egyre jobban megérti az emberek természetét és egyre inkább megtapasztalja a zord valóságot. Rájön arra, hogy az élet olykor bonyolultabb, mint a regények lapjain és arra, hogy nem mindenki viselkedik egyenesen és őszintén. Olykor az emberek hazudnak, kétszínűek és nem mindenkinek egyezik az erkölcsi normája az övével. Szerettem látni a fiatal lány fejlődését és természetesen az utolsó  másodpercig drukkoltam, hogy végül révbe érjen. 
A regényben megjelenik bátyja, James is, aki bár idősebb nála, de naivságban nem marad el testvérétől. 

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Catherine és Henry Tilney nagyszerű párost alkotnának. Gondolkodásmódjuk hasonló, csupán annyi a különbség kettejük között, hogy Henry kicsit életrevalóbb karakter és könnyebben felismeri mások szándékait. Szarkasztikus stílusa miatt nagy kedvenc lett számomra, szerettem nagyon a megnyilvánulásait. 
Isabella Thorpe tulajdonképpen Catherine tökéletes ellenpólusa. Egy igazán csinos és manipulatív leányzó, akinek az egyetlen célja, hogy vagyonos férjet találjon. Mivel mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, így rendkívül népszerű. Catherine és bátyja is azonnal a szívébe zárja. Nagyon ellenszenves karakter, az első pillanattól kezdve őszintén bíztam benne, hogy Catherine meglátja végül igaz valóját. Megismerjük még Eleanor Tilney karakterét, aki sokkal megbízhatóbb és őszintébb barátnak bizonyul. 

A kötet tulajdonképpen egy igazi felnövés történet. Hiszen Catherine szép lassan rájön arra, hogy olykor féken kell tartani a fantáziáját. Megtanulja kezelni a különböző élethelyzeteket és szép lassan felismeri az emberek igaz valóját. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre magabiztosabbá és erősebbé. Végül pedig rálép a boldogsághoz vezető útra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Imádom, hogy milyen szépen mutatnak a Jane Austen regények együtt és nagy lelkesedéssel várom, hogy az Örök kedvencek sorozat milyen regénnyel örvendeztet minket legközelebb. 

Összességében tetszett Jane Austen A klastrom titka című regénye, de az életművet tekintve nem sikerült dobogós helyet elérnie nálam. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, néha kifejezetten idegesítettek a szereplők. Egyértelmű kedvenc karaktert ugyan nem tudok választani, de Henry és Catherine karakterét is a szívembe zártam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre sorra kerítettem Austen ezen művét is, és végre elmondhatom magamról, hogy olvastam a regényeit (legalábbis azokat, amelyeket a bejegyzésem elején felsoroltam). Ha szeretitek Jane Austen munkásságát akkor semmiképpen se hagyjátok ki A klastrom titkát sem. Ha pedig most kezdtek ismerkedni a regényeivel, akkor bátran ajánlom ezt az írását kezdésnek. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Northanger_Abbey
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Bath városát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. No de melyik évben?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.08.: Csak olvass!
09.10.: Szembetűnő
09.12.: Könyv és más
09.14.: Spirit Bliss Sárga könyves út