A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Örök kedvencek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Örök kedvencek. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 11., hétfő

Charlotte Brontë: Villette + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Charlotte Brontë Villette című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lucy Snowe történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is. 

A magány és elszigeteltség, valamint a viszonzatlan szerelem megindító regénye egy olyan hősnő tolmácsolásában, aki elhatározta, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére megőrzi függetlenségét.
Lucy Snowe, az egyedülálló hajadon kihajózik Angliából, hogy egy bentlakásos leányiskolában találjon munkát Villette kisvárosban. Az igazgatónő, Madame Beck ellenségeskedésével és saját összetett érzelmeivel is meg kell küzdenie, amikor először az iskola fiatal és jóképű angol orvosa, majd a szigorú professzor, Paul Emanuel iránt érez vonzalmat. Bár a férfi kezdetben parancsolgató és kritikus a lánnyal, de lassan kimutatja érdeklődését Lucy elméje és szíve iránt egyaránt. Megállapodnak, hogy a lány misszionáriusi munkája után eljegyzik egymás, azonban...



A Brontë nővérek nagy kedvencek számomra, így óriási lelkesedéssel vártam,  hogy sorra keríthessem Charlotte Villette című regényét is. A könyv először 1853-ban jelent meg, ez Charlotte Brontë negyedik, önéletrajzi indíttatású műve, amelyben saját, boldogtalan brüsszeli nevelőnői élményeire támaszkodik. Egyes kritikusok szerint ez a regénye a jóval ismertebb Jane Eyre-t is felülmúlja. Bár ugyan nálam nem lesz óriási kedvenc ez a mű, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Érdekes olvasmány volt, Lucy Snowe karakterét pedig a szívembe zártam.

A Villette című kötet nem egy könnyed olvasmány, sem méretében, sem pedig műfajában. A közel 600 oldalas regény nem éppen táskakompatibilis verzió, tömegközlekedésen csak nehézkesen lehet olvasni, nekem például kissé meg is fájdult a csuklóm tőle. A légkör nem annyira fájdalmas és fullasztó, mint mondjuk Thomas Hardy Egy tiszta nő című művében, de nem is egy tipikus lányregény. A fájdalom és a magány erősen jelen van a regényben, ez pedig kissé borongóssá teszi az egész könyvet. Ha összehasonlítom ezt a könyvet a többi általam olvasott Brontë regénnyel talán ez tetszett a legkevésbé, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne zseniális Charlotte munkája. 

A cselekmény az 1800-as években, a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Lucy Snowe egy rendkívül erős karakter, akinek rengeteg fájdalom és szenvedés jutott osztályrészül. Abban a korban, amikor általánosan elismert igazság volt, hogy ebben az erősen patriarchális rendszerben mi is egy nő feladata, rendkívül inspiráló gondolat volt a legidősebb Brontë nővértől, hogy egy olyan karaktert válasszon főszereplőnek, aki kénytelen gondoskodnia saját magáról. Hiszen Lucynak munkát kell vállalnia, hogy eltartsa magát. Útja Villette-be vezet egy francia kisvárosba, amelyet az írónő tulajdonképpen Brüsszelről mintázott.

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a már fentebb is említett társadalmi korrajz. Charlotte Brontë igazán érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében. A regényben megjelenik a függetlenségre törekvő, alacsonyabb rangú, de sorsába beletörődő angoltanárnő és a lecsúszott osztálybeli, de feltörekvő fiatal lány is. Emellett pedig nagyon érdekesen megjeleníti a protestáns és katolikus vallás közötti harcot is. 

Az egyes szám első személyben elbeszélt történet egy nő élettörténetét meséli el annak legfontosabb állomásaival.  Lucyt 14 évesen ismerjük meg, később pedig a szemünk láttára vág neki az ismeretlennek. Angliát elhagyván Villette bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt találkozik a városban orvosként praktizáló, jóképű Johnnal, valamint a látszólag rideg irodalomtanárral, Paullal. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, ám a lánynak ebben hamarosan vetélytársai is akadnak. A regény romantikus bonyodalmai során végül tisztázódik, melyik férfihoz vonzódik teljes szívből, és melyikük viszonozza érzelmeit. Lucy Snowe jelleme és sorsa mely sok hasonlóságot mutat magával az írónőével azt láttatja, hogy a magány sivár pusztasággá képes változtatni mindent. Ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy nyílik ki Lucy karaktere egyre jobban és jobban. Lucy karaktere rendkívül inspiráló, hihetetlenül bátor és erős karakter, aki nem ismer félelmet. Remek megfigyelő, és igazán intelligens, magát mégis szürkének és jelentéktelennek érzi. Sokáig úgy gondolja, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot, de megnyílik a szíve és bár először viszonzatlanul marad a vonzalma, végül mégis esélyt kaphat a boldogságra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a klasszikusokat. 

Összességébén én nagyon élveztem a könyvet és nem véletlenül imádom ennyire a Brontë nővérek munkásságát. Bár úgy néz ki, hogy a Villette nem válik igazán nagy kedvenccé, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. A könyv nyelvezete és stílusa nagyszerű. Talán ha kicsit nyugalmasabb időszakban olvastam volna, még jobban el tudtam volna mélyedni benne. Ha szeretitek az Örök kedvencek sorozatot, vagy az angol irodalmat, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Villette című regényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

A Villette című regény a 19. századi irodalom egyik kiemelkedő darabja. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.11.: Csak olvass!
12.13.: Szembetűnő
12.16.: Könyv és más
12.19.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2023. szeptember 8., péntek

Jane Austen: A ​klastrom titka + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában,  és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.
Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek.
Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes bálokat, sem örökké tartó barátságokat. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét - szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat -, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.
A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen A klastrom titka című regényét. Durva belegondolni, de végre elmondhatom, hogy olvastam az írónő összes teljesnek mondott regényét. Ha teljesnek mondott regényt mondok, akkor ezekre gondolok: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814), Emma (1815), Meggyőző érvek (1818) és A klastrom titka (1818). A többi korai írása és a be nem fejezett regénye ugyan nem szerepel a bakancslistámon, de ez megváltozhat még a jövőben. Egyelőre örülök, hogy végre teljes képet kaptam a munkásságáról és elmondhatom, hogy mit gondolok az írásairól. Az abszolút kedvencem A meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet. És ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nekem az Értelem és érzelem tetszett a legkevésbé, őt követi A klastrom titka, A mansfieldi kastély és az Emma. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne zártam volna a szívembe a hősnőket. Mindegyik kötet remek olvasmányélmény volt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem mindegyiket. No de, mielőtt teljesen elveszíteném a fonalat inkább vissza is térek az eredeti tárgyhoz, A klastrom titka című kötethez. 

A klastrom titka egy igazán kedves és szerethető történet egy igazi austeni "antihősnővel", aki a gótikus regények rabja, így olykor elragadja őt a képzelete.

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század ezen szelete; Bath és a Northanger-i klastrom teljesen levett a lábamról. Már nem kellene meglepődnöm ezen, de Jane Austen mindig elvarázsol. Imádtam a kissé ironikus és szarkasztikus humorát. Szerettem, ahogy beleszőtte regényébe a gótikus történeteket. Austen ugyan bátorít minket az olvasásra, de óva int minket attól, hogy a képzelőerőnk elhatalmasodjon rajtunk. A korabeli társadalmi leírások, a jellemábrázolások zseniálisak. A társasági élet is nagyon érdekesen jelenik meg a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni Bath városáról és arról, hogy a pihenés alatt milyen módon kapcsolódtak ki az odalátogatók.
Kifejezetten szerettem az írónő narrációját és folyamatos kiszólásait. Bár úgy érzem, hogy abszolút érezhető, hogy ez az írónő első regénye (bár ahogy fentebb írtam, jóval később, csak a halála után jelent meg), de ez semmit sem von le az élvezeti faktorból. 

A szereplők igazán érdekesek és sokszínűek.Catherine egy rendkívül kedves és naiv karakter, aki Jane Austen többi hősnőjéhez viszonyítva talán egy kissé egyszerű és középszerű. A báját azonban pontosan ez a középszerűsége adja és talán az, hogy könyvmolyként könnyen tudunk azonosulni vele. Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy-egy könyv elolvasása olyan mély és erős nyomokat hagyott bennetek, hogy az a mindennapjaitokra is hatással volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy  még mindig várom a levelemet a Roxfortból és talán már ti is elképzeltétek, hogy egy általatok szeretett fantasy világban találjátok magatokat. Catherine az én szememben pontosan ugyanilyan álmodozó könyvmoly volt, aki olykor nehezen tudta elválasztani a képzeletet a valóságtól. A regények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy azok óhatatlanul is alakították a világnézetét és gondolkodását. Olykor túlságosan elragadta őt a képzelete, ez pedig nem egyszer bajba sodorta őt. Catherine ugyan nem rendelkezik túlságosan sok élettapasztalattal, de vitathatatlanul jószándékú és kedves karakter, aki általában mindig a legjobbat feltételezi másokról. Az olvasó már néha fogja a fejét, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen emberek is veszik őt körbe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő annyira jó, hogy egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy valaki rossz szándékú legyen. 
Ahogy haladunk azonban előre, a fiatal lány egyre jobban megérti az emberek természetét és egyre inkább megtapasztalja a zord valóságot. Rájön arra, hogy az élet olykor bonyolultabb, mint a regények lapjain és arra, hogy nem mindenki viselkedik egyenesen és őszintén. Olykor az emberek hazudnak, kétszínűek és nem mindenkinek egyezik az erkölcsi normája az övével. Szerettem látni a fiatal lány fejlődését és természetesen az utolsó  másodpercig drukkoltam, hogy végül révbe érjen. 
A regényben megjelenik bátyja, James is, aki bár idősebb nála, de naivságban nem marad el testvérétől. 

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Catherine és Henry Tilney nagyszerű párost alkotnának. Gondolkodásmódjuk hasonló, csupán annyi a különbség kettejük között, hogy Henry kicsit életrevalóbb karakter és könnyebben felismeri mások szándékait. Szarkasztikus stílusa miatt nagy kedvenc lett számomra, szerettem nagyon a megnyilvánulásait. 
Isabella Thorpe tulajdonképpen Catherine tökéletes ellenpólusa. Egy igazán csinos és manipulatív leányzó, akinek az egyetlen célja, hogy vagyonos férjet találjon. Mivel mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, így rendkívül népszerű. Catherine és bátyja is azonnal a szívébe zárja. Nagyon ellenszenves karakter, az első pillanattól kezdve őszintén bíztam benne, hogy Catherine meglátja végül igaz valóját. Megismerjük még Eleanor Tilney karakterét, aki sokkal megbízhatóbb és őszintébb barátnak bizonyul. 

A kötet tulajdonképpen egy igazi felnövés történet. Hiszen Catherine szép lassan rájön arra, hogy olykor féken kell tartani a fantáziáját. Megtanulja kezelni a különböző élethelyzeteket és szép lassan felismeri az emberek igaz valóját. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre magabiztosabbá és erősebbé. Végül pedig rálép a boldogsághoz vezető útra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Imádom, hogy milyen szépen mutatnak a Jane Austen regények együtt és nagy lelkesedéssel várom, hogy az Örök kedvencek sorozat milyen regénnyel örvendeztet minket legközelebb. 

Összességében tetszett Jane Austen A klastrom titka című regénye, de az életművet tekintve nem sikerült dobogós helyet elérnie nálam. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, néha kifejezetten idegesítettek a szereplők. Egyértelmű kedvenc karaktert ugyan nem tudok választani, de Henry és Catherine karakterét is a szívembe zártam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre sorra kerítettem Austen ezen művét is, és végre elmondhatom magamról, hogy olvastam a regényeit (legalábbis azokat, amelyeket a bejegyzésem elején felsoroltam). Ha szeretitek Jane Austen munkásságát akkor semmiképpen se hagyjátok ki A klastrom titkát sem. Ha pedig most kezdtek ismerkedni a regényeivel, akkor bátran ajánlom ezt az írását kezdésnek. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Northanger_Abbey
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Bath városát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. No de melyik évben?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.08.: Csak olvass!
09.10.: Szembetűnő
09.12.: Könyv és más
09.14.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2023. április 16., vasárnap

Charles Dickens: Copperfield ​Dávid + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Charles Dickens jelentősen önéletrajzi ihletésű regényének egy részét, vagyis a Copperfield Dávidnak a gyermekéveivel és ifjúságával foglalkozó részét. A regény az angol író nyolcadik regénye, mely 1849-50-ben előbb folytatásokban, majd 1850-ben kötetben is megjelent. Az 1867-es kiadás előszavában ezt írta: "mint igen sok szerető szülőnek, van nekem is szívem legmélyében egy kedvenc gyermekem, és ez David Copperfield." Tarts bloggereinkkel a turnén, ismerjük meg Copperfield Dávid életét közösen és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Copperfield Dávid kora gyermekévei békességben és boldogságban telnek. Bár édesapja nem érhette meg fia születését, édesanyja, Clara, és hűséges cselédjük, Pegotty szerető gondoskodással veszik körül. Mikor édesanyja feleségül megy a keményszívű Edward Murdsone-hoz, intézetbe küldik, majd anyja korai halála után Londonba kerül, hogy munkával keresse meg kenyerét. Jósorsa összehozza a kalandos életű, ám jólelkű Mr. Micawber-val és annak szerető feleségével. Csakhogy Mr. Micawber az adósok börtönébe kerül. A magára maradt Dávid nénjének, Betsey Trotwoodnak a házába menekül. Nénikéje jóvoltából megnyílik előtte a világ, és nélkülözésekkel teli élete ismét új fordulatot vesz.

A hányattatott sorsú angol ifjú mára klasszikus történetében a XIX. századi angol realista regényirodalom legjelentősebb alakja, Charles Dickens számos személyes történetet elevenített meg, megmutatva, milyen élmények járultak hozzá a leendő író fejlődéséhez.

Nagyon szeretem a klasszikus irodalmat, mégis óriási hiányosságaim vannak még ezen a téren. Bár szívesen merülök el egy-egy régebbi mű világában, azért vitathatatlan, hogy javarészt kortárs regények fordulnak meg a kezemben. Olyan sok új kötet jelenik meg, hogy egyszerűen képtelen vagyok haladni az újdonságokkal és közben még múltszázad regényeit is folyamatosan sorrakeríteni. Emiatt is örülök, hogy egyre több klasszikus mű jelenik meg új köntösben, hiszen így olyan, mintha két legyet ütnék egycsapásra. Az új külső miatt újabb megjelenésnek számít, miközben szép lassan pótolhatom a lemaradásomat. Charles Dickens neve természetesen nem volt már ismeretlen számomra, több regénye is a polcomon csücsöl, hogy végre elolvassam. A legjobban talán a Szép reményeket várom, de idén végre szeretném sorra keríteni a Karácsonyi éneket is. A Copperfield Dávid bár a listám élén állt, de egyszerűen soha nem volt időm elolvasni, de a Menő Könyveknek hála a történet felét most végre megismerhettem. Szóval nagy reményekkel várom, hogy esetleg a történet második felét is megjelentetik majd a sorozat részeként. 

A kötet története Copperfield Dávid életét követi nyomon gyermekkorától egészen addig, hogy ifjúéveiben meglátogatja dajkáját Pegottyt és családját. A fiatal fiú élete nem kezdődött könnyen, hiszen már születése előtt elhunyt az édesapja. Bár gyermekévei jelentős részét nyugalomban és szereteten töltöttöte édesanyjával, miután a nő újraházasodott a fiú sorsa is rosszra fordult. Az első pillanattól kezdve szerettem a karakterét, még akkor is, ha sokszor hihetetlenül mamlasznak és naivnak tartottam őt. Bár mostohaapja a kőszívű Edward Murdsone és testvére alávaló és gonosz gyermekként jellemezték őt, de ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Dávid egy igazán életképtelen és naiv karakter, aki egyáltalán nincs felkészülve arra a zord és kemény világra, ami rá vár édesanyja új házassága után. Szeretetben nevelte őt fiatal anyja Clara és Pegotty, a család egyetlen szolgálója, soha nem volt semmire gondja. De hát hogyan is lehetett volna, hiszen csak egy kisgyermek, akinek nincsen más vágya, csak hogy szeresse őt az anyukája. Az új férj azonban teljesen új szabályokat vezetett be. Ő és a testvére is egy rendkívül toxikus környezetben nőttek fel, a nevelés számukra kimerült a kegyetlenkedésben és a verésben. Ez pedig megpecsételte mint Dávid, mint pedig édesanyja sorsát. Ahogy haladuk előre a történetben, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy ennek a fiúnak olyan szüksége van egy igazi jótevőre, mint egy falat kenyérre. Nem csupán azért, mert nincs mit ennie, hanem az érzelmi szükségleteinek kielégítése miatt is. Bár nem lányként született, mégis sikerül végül elnyernie nagynénje, Betsey Trotwood jóindulatát, így végül megtalálhatja a helyét és megfelelő körülmények között indulhat el a felnőtté válás rögös útján.

A Copperfield Dávid Dickens első olyan regénye, melyben egyes szám első személyben meséli el a történetet. Az író elismerte, hogy mind közül leginkább ezt a művét kedveli, és hogy Copperfield Dávid, "képzeletének gyermeke" igen közel áll a szívéhez, már csak azért is, mert a regény cselekménye sokban hasonlít írójának életéhez. Nem egy klasszikus értelemben vett önéletrajz, de rengeteg dolgot beemelt az író a saját életéből a regénybe. Az irodalmtörténet a művet általában fejlődésregényként tartja számon, melyre jellemző, hogy általában egy személy fejlődésére fókuszál. A központi figura számos élményét, tapasztalatát mutatja be, és részletesen ábrázolja, hogy ezeket hogyan dolgozza fel, miként építi be személyiségébe. 

A cselekmény kissé lassú és rendkívül részletes, Dávid életének számos pontjába pontos betekintést nyerhetünk. A visszaemlékezés során megtudhatjuk, hogy egyes események milyen hatással voltak az életére. A leírás pedig olyan hatással van az olvasóra, mintha egy nagyon hosszú mesét hallgatna a kedves nagypapájától. Nekem legalábbis ez jutott eszembe róla. 
A nyelvezet abszolút élvezhető, én nagyon szerettem olvasni a fiú gondolatait. Ottlik Géza fordítása nagyszerű, és a neve eszembe is juttatta egy újabb hiányosságomat, szóval szentül megfogadtam, hogy lassan tényleg sorra kerítem az Iskola a határon című regényt. Az egyetlen problémám a nevek magyarosítása volt. Egyrészről értem és elfogadom, hogy az aktuális évek jellemző trendje volt a külföldi nevek magyarítása lásd Verne Gyula esete, de a mai kor szülöttjeként számomra idegenül hatott a regényben a Klára, a Janka vagy éppen a Vilmos megnevezés. Igazából a Dáviddal is nehezen barátkoztam meg, bevallom az esetek 90%ában David-ként olvastam fel a fejemben. 

Rendkívül sokszínű társaságot vonultat fel az író, Dávid az ifjúkori évei alatt rengetegféle emberrel találkozik és alakít ki kapcsolatot. Megismerhetünk jóhiszemű, ám tékozló családokat, szegény szerencsétlen karaktereket, de láthatjuk azt is, hogy miként viselkedik egy olyan fiú, aki világ életében hozzá volt szokva ahhoz, hogy mindenki az ő kedvét lesse. A kedvenc karakterem határozottan Dick és Betsey Trotwood volt, kedvességük és józanságuk üdítően hatott a lelkemre a sok megpróbáltatás után. Ráadásul imádtam, amikor megmondta a magáét Mr. Murdsone-nak. Azt hiszem az volt a kedvenc részem az egész regényben. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Eddig az Emma a kedvencem, de azt hiszem szorosan követi őt a Copperfield Dávid kiadása. A fekete és az arany párosítása nagyszerűen sikerült, egyszerűen imádom. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom az Örök kedvencek sorozat újabb és újabb megjelenéseit, az tuti, hogy bérelt helye lesz a polcomon mindegyik kiadásnak. 

Összességében tetszett Charles Dickens Copperfield Dávid című regénye és tűkön ülve várom, hogy legyen időm folytatni a fiú élettörténetét. Bevallom, beleolvastam a történetbe és úgy érzem, hogy most jön még csak a történet java, hihetetlenül izgatottan várom a további eseményeket. Töretlenül imádom a kiadó Örök kedvencek sorozatát és őszintén bízom benne, hogy a következő kötetet is ennyire a szívembe zárom majd. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Copperfield_D%C3%A1vid_(reg%C3%A9ny)

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

A Copperfield Dávid című kötet a kiadó Örök kedvencek sorozat részeként kapott új kiadást. Ebben a játékban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a sorozat már megjelent címeit. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig nincs más dolgotok mint megírni, hogy melyik kötetről van szó. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

"A gyermek Heathcliffet a skót felföld lápos vidékén találják. Mr. Earnshaw szíve megegesik az elhagyott fiún, és hazaviszi házába, ahol lányával, Cathyvel és fiával, Hindleyvel él együtt. "

a Rafflecopter giveaway

Állomások

04.16.: Csak olvass!
04.20.: Könyv és más
04.21.: Spirit Bliss Sárga könyves út
04.22.: Readinspo

2023. február 18., szombat

Jane Austen: Emma + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. Az Emma című kötet az utolsó, még életében megjelent regénye az írónőnek, mely 1814 januárja és 1815 márciusa között született. Különlegessége, hogy a főszereplő karaktere igazán megosztó személyiségnek számított, még maga Jane Austen is úgy nyilatkozott róla, hogy egy olyan főhősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. Tarts bloggereinkkel a turnén, derítsük ki együtt, hogy mennyire is kedvelhető Emma karaktere és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játssza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy - de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?
Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz.


El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen Emma című regényét. Egyrészről lassan, de biztosan haladok az írónő teljes életművének a megismeréséhez, így természetesen minden lehetőséget megragadok, hogy újabb és újabb főhősökkel ismerkedhessek meg, másrészről pedig bevallom, hogy ezt a kötetet akkor is elolvastam volna, ha nem érdekelne különösebben Austen munkássága, hiszen az Emma név különösen kedves a szívemnek. Az pedig, hogy a főhős egy igazán megosztó karakter, pedig csak a hab a tortán. Olyan sokat hallotam már Emma Woodhouse karakteréről és arról, hogy mennyien utálják őt, hogy fokozott kíváncsisággal fordultam a regény irányába. Már sokszor mondtam nektek, hogy a Büszkeség és balítélet volt az első regényem az írónőtől és azóta sem tudta semmi letaszítani a trónról. Eddig 4 regényét olvastam el az írónőnek, a fentebb említett kedvencem mellett a Meggyőző érvek volt még az, ami igazán belopta magát a szívembe. Az Emma az ötödik elolvasott regényem és azt kell mondanom, hogy ha új kedvencet nem is avattam. de igazán megszerettem a kötetet. 

Az Emma, Jane Austen utolsó, még életében megjelent regénye 1814 januárja és 1815 márciusa között született, és pár hónapra rá ki is adták. A várakozások ellenére kissé fanyalogva fogadta a közönség. Volt, aki azt kifogásolta, hogy nem annyira szórakoztató, mint a Büszkeség, míg mások A mansfieldi kastélyban tapasztalt példás erkölcsösséget hiányolták. De összességében Emma személyisége is megosztó volt, és Jane Austen is úgy fogalmazott egyik levelében, hogy most egy olyan hősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. 

A többi regényben szereplő karakterrel szemben Emma Woodhouse személye és élethelyzete mondhatni tökéletes ellentétben áll, mert bár Elizabeth Bennethez hasonlóan ő is eszes, karakán, csinos és fiatal, de mivel egy gazdag birtok örököse, olyan jómódban és szabadon él, hogy nemcsak szüksége, kedve sincs férjhez menni. Édesapjával él kettesben a családi birtokon és mivel édesanyja korán elhunyt, nővére pedig már megházasodott, így korán a ház úrnőjévé avanzsálódott. Megszokta, hogy mindig mindenki ajnározza és szeretettel fordul felé, hibátlannak látják és végtelenül elnézőek vele szemben. Mivel sok esetben tévedhetetlennek érzi magát, így nehezen lehet meggyőzni arról, ha téved. A történet fő konfliktusforrásait pedig pontosan ez, vagyis tulajdonképpen Emma személyisége adja. Nem rosszindulatú, a galádság távol áll tőle, de tagadhatatlanul többnek és jobbnak érzi magát, mint amennyire indokolt. Ugyan nem tervez férjhez menni, de a házasság intézménye fontos számára, így kerítőnőként igyekszik terelgetni a barátait az oltár felé. A konoksága rengeteg problémát okoz, ballépései miatt kínosabbnak kínosabb pillanatok születnek. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll, de természetesen nem minden szereplő egyformán szimpatikus. Vannak karakterek, akik nem csak Emmának, hanem talán az olvasónak sem szimpatikusak, másokat pedig örökre a szívünkbe zárunk. A történet legnagyobb  vesztese talán Harriet Smith, az a fiatal lány, akit Emma legjobb barátnőjéve fogad. Igyekszik őt összeboronálni ígéretesebbnél ígéretesebb férfiakkal, de próbálkozásai rendre balul sülnek el. Kínosabbnál kínosebb helyzeteket teremt Emma ebbéli vágya, konoksága és csőlátása rengeteg szívfájdalmat okoz. De természetesen ahogy az lenni szokott, végül minden a helyére kerül és mindenki megtalálja a párját. Végül Emma önmagát is meglepi azzal, hogy  hogy érzéseket kezd el táplálni egy régi jó barát iránt. Talán mégsem olyan biztos, hogy egy férfi sem tud a szívébe férkőzni? Tagadhatatlan és vitathatatlan Emma jellemfejlődése, szerettem látni, hogy tanul a hibáiból és szép lassan eljut arra a szinre, hogy képes legyen meglátni a fától az erdőt. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század eme szelete; az úriemberek látogatása, romantikus séták a parkban, vacsoraestek, szerelmek, csalódások, fellángolások és gyötrelmek. Jókat derültem Mr. Woodhouse folyamatos aggodalmain, imádtam, hogy mindig sopánkodott valami miatt. Lehet, hogy csak jókor kapott el a regény, de én nagyon szerettem Emma mesterkedéseit. Jókat derültem azokon a pillanatokon, amikor meg kellett bírkóznia az általa okozott károkkal, de mentségére legyen mondva, megtett minden tőle telhetőt, hogy enyhítse barátnője fájdalmait. Szerettem a vitáit George Knightley-val és az első pillanattól kezdve szerettem volna együtt látni őket még a nagy korkülönbség ellenére is. Mr. Knightley volt az egyetlen, aki tisztán látta Emma hibáit, de természetesen az erényei sem voltak láthatatlanok a számára. Józanságával és barátságával igyekezte a fiatal lányt terelgetni, aki sokszor csak azért is ellent mondott neki, hogy bosszantsa. Ugyanakkora az első pillanattól kezdve tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy sokat jelent számára az úr barátsága. Szerettem, ahogy kiegészítették egymást. Mr. Knightley józansága, egyenes jelleme és kedvessége igazán belopta magát a szívembe, az egyik kedvenc Austeni főhösömmé avanzsálódott. 
A történet rengeteg érdekes és izgalmas mellékszereplőt vonultat fel. Személyes kedvencem Mrs. Weston és Jane Fairfax volt, de mindenki tartogat valamilyen izgalmat az olvasó számára. 

Bevallom nektek, mivel túl sok minden nem történt a cselekményben így olykor azon kaptam magam, hogy kissé elkalandozik a gondolatom valamilyen teljesen másik irányba. A történet olykor kissé terjengőssé vált, nehezen vettem rá magam arra, hogy figyeljek. Olykor kissé túlírtnak éreztem és sokszor eszembe jutott, hogy igazából semmi baj nem történt volna, ha néhány oldal, vagy akár néhányszáz oldal kimaradna. 

A társasági élet amúgy nagyon érdekesen megjelenik a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni arról, ahogy a hölgyek sétálgattak, vagy éppen arról, ahogy kombináltak és pletykálkodtak. Mindig lenyűgöz az emberek viselkedése, mindent megadnék azért, hogy egy rövid ideig élvezhessem a 19. századi báli szezon világát. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Eddig ez a személyes kedvencem, valahogy első pillantásra beleszerettem a borítóba és magába a kiadásba. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül az Örök kedvencek sorozat újabb és újabb megjelenéseit, az tuti, hogy bérelt helye lesz a polcomon mindegyik kiadásnak. 

Összességében tetszett Jane Austen Emma című regénye, de nem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. A szereplők közül egyértelműen Mr. Knightley volt a kedvencem, de valami miatt mindenkit ki lehetne emelni vagy az érdemei, vagy pedig a hibái miatt. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök arra, hogy végre maradéktalanul megismerjem Jane Austen minden magyarul megjelent művét.

Forrás: https://konyvesmagazin.hu/nagy/az_austen_projekt_emma_idezetek.html


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeretek a tőrténetek szereplőit. Minden oldalon találtok egy férfi nevet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába megírni, hogy melyik könyvben szerepel az adott karakter. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KARAKTER
Frederick Wentworth 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

02.18.: Csak olvass!
02.22.: Hagyjatok! Olvasok!
02.24.: Könyv és más
02.26.: Spirit Bliss Sárga könyves út
02.28.: Readinspo

2022. december 15., csütörtök

Anne Brontë: Wildfell ​asszonya + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Anne Brontë Wildfell asszonya című regénye kapott szép, új köntöst. A borongós, különös hangulatú regény méltó darabja a Brontë nővérek életművének. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Helen történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is. 

Helen, a környéken sok szóbeszédet keltő, magányos, gyönyörű, fekete ruhás asszony naplója teszi ki ennek az ízig-vérig romantikus regénynek a nagy részét, amelyben egy házasság történetét ismerhetjük meg a 19. század Angliájából.

A szerző, Anne Brontë, a három nővér legifjabbika is a korabeli szegény papkisasszonyok útját járta: tehetős családokban nevelősködött. Nővéreihez hasonlóan verseket, regényeket írt, míg huszonkilenc évesen el nem vitte őt is a kor betegsége: a tüdővész. Fiatalon írt regényében korának korlátok közé szorított nőalakja elevenedik meg.





Nem most találkoztam először a Brontë nővérek munkásságával. Charlotte méltán híres és ismert regényét a Jane Eyre-t kétszer-háromszor is olvastam, Emily alkotását az Üvöltő szeleket, pedig még ennél is többször olvastam. Anne Brontë írásai azonban eddig teljesen elkerültek. Totálisan abban a hitben éltem eddig, hogy a Wildfell asszonyát már olvastam, de ahogy haladtam előre a regényben, rá kellett jönnöm, hogy ez a kötet még soha nem fordult meg a kezemben, valószínűleg egy másik kötettel kevertem. 

Teljesen elképedtem a saját butaságomon és a kezdeti nehézségek után egyre lelkesebben folytattam az olvasást. Nem szeretnék hazudni nektek, nem indult könnyedén a kapcsolatom Wildfell asszonyával. Ne értsetek félre, egyáltalán nem azért, mert rossz lenne. A könyv abszolút hozta a Brontë nővérek által képviselt színvonalat. Nagyon komoly témákat boncolgatott, és imádtam a női főszereplőt. A vastagsága azonban kicsit rányomta a bélyegét a hangulatomra, illetve nezehen rázódtam bele az olvasásba a nyelvezete miatt. Ahogy azonban szépen lassan haladtam előre, egyre jobban magával ragadott Helen története és egy idő után azt vettem észre, hogy a kezemhez nőtt a könyv és képtelen vagyok letenni. 

Anne Brontë a Brontë nővérek legfiatalabbik tagja, az írói álneve Acton Bell volt. Thornton falujában született, Yorkshire-ben, hat gyermek közül az utolsóként. Anne anyja, Maria Branwell Brontë egy évvel később, 1821-ben meghalt, miután Haworthbe költöztek, ahol apját, Patrick Brontët káplánná nevezték ki. Anne 1835 és 1837 között nevelőnőként Miss Wooler iskolájában tanított Roe Headben (Huddersfield) és szabadidejét továbbra is írással töltötte, mint ahogy ezt már tette kisgyermekkora óta két nővérével, Charlotte-tal és Emilyvel. 1839-től különböző családoknál vállalt nevelőnői állást. 1845-ben a neki munkát adó család elbocsátotta az ott házitanítóskodó Branwellt (fiútestvérét), ezért Anne sem maradt tovább náluk. Ez az időszak nagy hatással volt az írói munkájára, az Agnes Grey című regényét például a nevelőnői időszak ihlette (forrás: Wikipedia).

A Wildfell asszonya című írása páratlan a maga nemében, alapjaiban kérdőjelezi meg a 19. század jogrendszerét, vagyis azt, hogy a férjnek korlátlan hatalma van a felesége és a gyermekei felett. A Wildfell asszonya egy ízíg vérig feminista mű, a szó legnemesebb értelmében. Helen egy rendkívül erős nő, aki bármire képes azért, hogy megvédje a gyermekét az erkölcstelenségtől. A férjével való kapcsolata sajnálatos módon nem aszerint alakul, ahogy fiatal lányként eltervezte azt. 

Ebben az időben a nő vagyona a házasságkötéskor automatikusan a férjére szállt, és ha egy feleség elhagyta a férjét, a gyermekeit sem vihette magával. 1839-ben módosították ezt a törvényt, és az asszony, ha erkölcsösnek tartották, a hét év alatti gyermekek felügyeleti jogát megszerezhette, az idősebbeket pedig látogathatta; a regény cselekménye idején ez a törvény azonban még nem volt érvényben. A Wildfell asszonya egyes jelenetei, melyek szépítés nélkül mutatják be Huntingdon és barátai züllöttségét, kifejezetten illetlennek számítottak ebben a korban (forrás: Wikipedia).

A történetet keretbe foglalja első narrátora, Gilbert Markham levele. Markham egy barátjának írt levelében számol be az eseményekről, melyben elmeséli, hogy a közeli Wildfell Hall birtokot fiatal, titokzatos özvegyasszony bérelte ki. A közösség persze azonnal keselyűként csap la a fiatl nőre, aki egyedül neveli a gyermekét. Karaktere és személye egyre érdekesebbé és misztikusabbá válik, az emberi természet pedig ritkán tud azonosulni a furcsaságokkal. Egy idő után különös pletykák kezdenek el terjedni róla. Gilbert egyre jobban vonzódni kezd az asszonyhoz, ám egy sajnálatos esemény hatására barátságuk nagy törést szenved, a fiatal nő pedig odaadja a férfinek a naplóját. 
A regény jelentős részét Helen naplói teszik ki. Ebben az asszony leírja, hogy vette le a lábáról a vonzó, de jellemtelen Arthur Huntingdon. Az írásokból elénk tárul az asszony boldogtalan házassága és egyre jobban megértjük és elfogadjuk azon döntését, hogy fiával Wildfell birtokára költözött. A férje legkevésbé sem szerethető karakter, legszívesebben pofáncsapná az ember egy péklapáttal. Egy megbízhatatlan, élvhajhász pernahajder, aki a nő lába nyomába sem érhet. Helen rengeteget fáradozik  férje a megmentésén, a kérdés már csak az, hogy vajon hogyan alakul a kapcsolatuk és vajon milyen szerepet játszik majd Gilbert Helen és kisfia életében. 

Bevallom a nehéz kezdet nem csak a könyv méretével, hanem Gilbert személyiségével és amúgy a közösségben élők viselkedésével is nehezen tudtam megbarátkozn. Valahogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Mikor azonban végre elértem Helen naplójához, elkezdtem falni a lapokat. Teljesen magával ragadott Anne Brontë írása és az egyik legnagyobb kedvencemmé vált. 

Az tetszett nagyon a könyvben, hogy bár egy teljesen másik korban íródott, melyben a nők jogai nagyjából a nullával voltak egyenlők, mégsem éreztem egy másodpercig sem avíttasnak. Bár a világ azóta rengeteget változott, a mai napig rengeteg nő tudja átérezni Helen helyzetét és életét. Egy olyan férj, aki csupán az élvezeteket hajtja, nem csupán a 19. században jelent problémát, hanem a mai, világban is. Helen ereje és álhatatossága a modern nők számára is igazi példakép lehet. Anne Brontë stílusa engem teljesen lenyűgözött, nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad a regénye.

Már többször mondtam nektek, hogy az Örök kedvencek sorozat mennyire a szívem csücskévé vált. A Menő Könyvek köteteti határozottan a polcom ékei és mindegyik könyv elolvasásával csak gazdagodtam. Csodálatos új történetekkel gazdagodtam és a régi kedves klasszikus regényeimet is újraolvashattam. A Wildfell asszonyának borítója a többi kötethez hasonlóan meseszép, egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ne adózzak csodálattal a kiadó ezen sorozata előtt. Az Örök kedvencek sorozat igazi hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. 

Összességébén én nagyon élveztem a Wildfell asszonyának elolvasását, óriási hatással volt rám  Helen története. A Brontë nővérek végérvényesen belopták magukat a szívembe és a legnagyobb kedvenceimként tartom őket számon. Úgy érzem, hogy Anne Brontë regénye a mai napig mit sem vesztett elementáris erejéből.  A klasszikus irodalom egyik ékkőve, remélem sokan beleszeretnek a borítónak köszönhetően és elindulnak a Brontë nővérek iránti rajongás irányába. Még mindig Emily a kedvencem, de Anne személyében komoly kihívót kapott. A Wildfell asszonya teljesen levett a lábamról, szóval csak ajánlani tudom nektek az elolvasását. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A Brontë nővérek írásai a mai korban is rendkívül népszerűek. Ebben a játékban most a hölgyek életművére koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely az egyik író műve. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet és melyik hölgy az írója. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrútítja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.15.: Csak olvass!
12.17.: Readinspo
12.19.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2022. augusztus 22., hétfő

Jane Austen: Meggyőző érvek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen  életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!

Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után, 1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be, meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet... csak Anne Elliot nem...
Hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után vajon végül újra egymásra találnak hőseink?
A Meggyőző érvek a legérettebb - és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott - Austen-regény, amit nem az erény és a hűség felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.

Mindig is szerettem az angol irodalmat, Jane Austen neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. Mivel még nem olvastam el minden regényét, így elhatároztam, hogy szép lassan megismerkedek minden magyarul megjelent regényével. Eddig három könyvét olvastam el az írónőnek és óriási lelkesedéssel vártam, hogy végre letaszítja-e valami a trónról a Büszkeség és balítéletet. Végül ez nem történt meg, de először éreztem azt, hogy végre valami megközelítette. A Meggyőző érvek egy rendkívül érdekes történet, egy igazi társadalomrajz egy szerethető főhőssel, akinek a személyisége figyelemre méltó és egyedi Austen hősnői között. 

A regényt a 19. század elején jól fogadták, de nagyobb hírnévre a század későbbi részében tett szert, mely a 20. és 21. században is folytatódott. Mivel a Meggyőző érvek volt Austen utolsó befejezett műve, a kritikusok ezt tartják a legérettebb regényének. A regény rengeteg adaptációt megélt már, az egyik legfrissebb a Netflix nevéhez köthető. (Én még nem láttam, de a kritikák alapján vélhetően nem is fogok sort keríteni rá.) A Meggyőző érvek számomra a nagy újrakezdés könyve, történhet bármi, azok, akik összetartoznak, végül egymásra találnak. Persze, a boldogságot soha nem adják ingyen, rengeteg dologgal kell a főhősöknek szembenéznie. Az ember boldogulásának a fő akadálya, sokszor önmaga. A büszkeség nagy úr, van, hogy csak ez tart minket vissza attól, hogy végre megkapjuk azt, amit igazán szeretnénk. 

 A történet szerint Anne Elliot életébe visszatér a nagy szerelme, akivel nyolc évvel ezelőtt felbontotta az eljegyzését mert meggyőzték őt arról, hogy a vele való házasság nem vetne jó fényt a családra. Wentworth kapitány azonban az évek során komoly vagyonra tett szert, így beigazolódni látszik azon ígérete, hogy szerencse kíséri majd az útját és vagyonossá válik. A két fiatal találkozása kissé hűvösre sikerül, csak szép fokozatosan jutunk el oda, hogy újra szívélyes viszonyban lesznek egymással. A büszkeség, a konokság és a dac tartja távol őket egymástól és a különböző kínos és félreértett helyzetek sem kedveznek a kapcsolatuknak. A kérdés már csak az, hogy vajon képesek-e újra egymásra találni, vagy netalán valaki más mellett lelik meg a boldogságot?

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. A kötetet nem a vadító izgalmak teszik érdekessé, hanem a kissé melankólikus hangulata, a szereplők csendes vágyódása az, ami igazán magához láncolja az olvasóját. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége a társadalmi korrajz. Jane Austen rendkívül érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében, akik nagyon jól bemutatják a korabeli vidéki arisztokrácia viselkedését. Vannak, akik rendkívül gőgösen viselkednek, az alacsonyabb rangúakat lenézik még akkor is, ha közben a nevükön kívül semmi mást nem tudnak már felmutatni. Mások folyton szenvednek, vélt, vagy valós igazságtalanságokon puffognak, az egyetlen gyógyír számukra pedig a figyelem. Vannak, akik borzasztóan viselkednek, a rangért bármire képesek a behízelgő modorukkal, még mások csendesen szemlélik az eseményeket. Persze szerencsére rengeteg szerethető és szimpatikus karaktert is megismerhetünk, így tényleg elmondhatjuk, hogy a jellemek sokszínűsége terén abszolút nincs hiány.

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesebben lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom az újabb és újabb kiadásokat a sorozatból. 

Összességében tetszett a Meggyőző érvek című regény, az évek során még biztosan többször a kezembe fogom venni, de sajnos neki sem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök az írónő többi regényére. Ha szeretitek Austen munkásságát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Anne történetének is. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ugyanitt bele is tudsz olvasni a kötetbe. 



Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.22.: Csak olvass!
08.24.: Spirit Bliss Sárga könyves út
08.26.: Szaffi polca
08.28.: Könyvvilág
08.30.: Dreamworld
09.01.: Sorok között
09.03.: Readinspo

2022. május 14., szombat

Jane Austen: A ​mansfieldi kastély + Nyereményjáték

 Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen  életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri A mansfieldi kastély legújabb kiadását!

Íme egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.
Jane Austen lenyűgöző regényei szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesélnek, miközben gyakran ironikus képet festenek a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Thomas Bertram bárónak, a mansfieldi kastély dölyfös urának, két fia és két lánya van; önző, nemtörődöm feleségének pedig két nővére - az egyik túltesz rajta önzésben, rosszindulatban, a másik, Mrs. Price viszont szerény körülmények között neveli kilenc gyermekét.
Bertramék magukhoz veszik Mrs. Price egyik kislányát, a kedves, szerény Fannyt, akit sohasem kezelnek egyenrangúként. Fanny Price tízéves, amikor Mansfield Park befogadja, tizennyolc, amikor az olvasó búcsúzik tőle. E nyolc év története kel életre a regény lapjain, attól a naptól kezdve, amikor a félénk és zárkózott kislány az új otthonába érkezik. Fanny nénjeinek zaklatása ellenére is megállja helyét, és hamarosan nélkülözhetetlen tagja lesz a mansfieldi háznak. Jó modorát, feddhetetlen erkölcsét akkor is megőrzi, amikor a kastély urának távollétében Mansfieldet hangos dáridók, zűrzavaros amatőr színielőadások zaja veri fel.

Mindig is szerettem az angol irodalmat, Jane Austen neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. Mivel még nem olvastam el minden regényét, így elhatároztam, hogy szép lassan megismerkedek minden magyarul megjelent regényével. A Büszkeség és balítélet és az Értelem és érzelem után, most A mansfieldi kastély című írásával ismerkedtem meg az írónőnek. 

A mansfieldi kastély (Mansfield Park) Jane Austen angol írónő 1814-ben megjelent regénye, az összes műve közül a legvitatottabb. A korabeli kritikusok dicsérték a regény erkölcsösségét, de a modern olvasók közül sokakat idegesít Fanny szelídsége és az, hogy a regény azt sugallja, Fanny jobb ember, mert gyermekkorát szegénységben töltötte. Más kritikusok szerint Fanny összetett személyiség, éles megfigyelőképességű, de ábrándozó, és a történet második felében bátorságnak is tanújelét adja, valamint önbecsülése is növekszik. A történetben jelen van a társadalmi szatíra, főként a két nagynéni jellemzésekor. A regény gyakran használ szimbólumokat, kritikusai közül erre elsőként Virginia Woolf mutatott rá. A regényben szereplő színdarab előadása például előrevetíti a szereplők jövőbeli viselkedését. Még a kártyajátszma is tekinthető szimbólumnak, melyben Mary játszik és Edmund a tét.

A regény főszereplője Fanny Price, egy sokgyermekes szegény család leánygyermeke, akit gazdag nagynénje, Lady Bertram, és annak férje, Sir Thomas Bertram vesznek magukhoz a másik nagynéni, Mrs. Norris bíztatására. Fanny a Bertram család négy gyermekével, Tommal, Edmunddal, Mariával és Juliával együtt nő fel, de hozzájuk képest mindig másodrendűként kezelik, egyedül Edmund bánik kedvesen vele. A család négy gyermeke más -s más személyiség. A lelkésznek készülő Edmund rendkívül kedves, empatikus és erkölcsös természetű. Tom, a legidősebb gyermek felelőtlen és tékozló, akitől nem áll távol a szerencsejáték sem. A két leányzó, Maria és Julia és kissé felszínes és elkényeztetett, akik bár megfelelő oktatásban részesültek, de az empátia és a felebaráti szeretetet nem képezte sajnos a tananyagot. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a Bertram gyerekek személyisége, vagy éppen annak a hiánya. Mikor a gyermekek felnőnek, Sir Thomas egy évre antiguai ültetvényére utazik. Bertramék falujába megérkezik a gazdag Crawford testvérpár, Henry és Mary, és nővérüknél szállnak meg, az ő jelenlétük pedig igencsak felkavarja az állóvizet és Fanny érzelmei is egyre nyilvánvalóbbá válnak. De vajon megtalálja őt a boldogság? És mi lesz a Bertram családdal?

A könyv nagyjából 8 évet ölel át, Fanny 10 éves korában kapcsolódunk a történetbe és ez a fiatal lány 18 éves koráig tart. A regényben rendkívül hangsúlyos szerepet kap az erkölcs és erkölcsiség kérdése és érezhetően éles véleményt fogalmaz meg Austen az érdekházassággal kapcsolatban is. Írásmódja kissé szatírikus, rendkívül jókat mosolyogtam olvasás közben az apróbb, vagy éppenséggel nagyobb szúrkálódásokon. Mrs. Norris karaktere volt számomra a legirritálóbb ráadásul nem tudtam úgy elolvasni a nevét, hogy ne a Harry Potterből is jól ismert macska jelenjen meg a lelki szemeim előtt. Nem tudom, hogy ez csak nekem újdonság-e, de amikor utánaolvastam egy kicsit a könyvnek, nagyon érdekes dologra bukkantam az interneten. J. K. Rowling ugyanis pontosan erről a karakterről formázta Mr. Frics macskáját. Most hogy elolvastam a könyvet, meg sem lepődöm a választásán. A hölgy egy rendkívül kotnyeles szereplő, aki mindenbe is beleüti az orrát, ráadásul rosszindulatú és gonosz. Mindig jó színben próbálja meg felüntetni magát, de a környezete számára is egyre nyilvánvalóbb, hogy ő az a típusú ember, aki addig kegyes és nagylelkű, amíg beszélni kell a dologról, ha cselekedni kell, mindig talál valami kibúvót. Mindig áldozatnak, mártírnak állítja be önmagát, de közben meg tömény rosszindulat lengi át minden viselkedését. Fannyt a legkisebb mértékben sem kedveli, de az idősebb Bertram leányzót, Maria-t csak ajnározni tudja, ez pedig a legkisebb mértékben sem válik a hölgy hasznára. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. A kötetet nem a vadító izgalmak teszik érdekessé, hanem a hangulata és a stílusa az, ami igazán magához láncolja az olvasóját. Kicsit felemás érzéseim vannak. Vannak részei a könyvnek, amelyek nagyon tetszettek és rekordgyorsasággal faltam a lapokat, más részeken pedig kicsit untam magam és alig vártam, hogy végre ismét érdekesebb részhez érjek. Fanny személyisége az én ízlésemnek sokszor túlságosan naiv volt, szerettem volna, ha kicsit jobban ki tudna áll magáért, de persze vitatathatatlan a jellemfejlődése és ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre erősebb és erősebb. Végül pedig igazán a szívembe zártam a karakterét. A többi szereplő közül talán még Edmund és a regény vége felé Sir Thomas került közel hozzám, a többiek azonban inkább idegesítettek, nem tudtam szimpatizálni velük. Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc Jane Austen regényem, de rendkívül boldog vagyok, hogy végre elolvastam. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom az újabb és újabb kiadásokat a sorozatból. 

Összességében tetszett A mansfieldi kastély című regény, de sajnos neki sem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök az írónő többi regényére. Ha szeretitek Austen munkásságát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Fanny történetének is. 

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_mansfieldi_kast%C3%A9ly
https://www.hp-lexicon.org/character/mrs-norris/

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.


Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e a női főszereplő alapján, hogy Jane Austen melyik írására gondoltunk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik regényben bukkan fel az adott női karakter. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KARAKTEREM
Elizabeth Bennet

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.14.: Csak olvass!
05.16.: Readinspo
05.19.: Dreamworld
05.22.:Spirit Bliss Sárga könyves út
05.25.: Hagyjatok! Olvasok!

2022. március 22., kedd

Emily Brontë: Üvöltő ​szelek + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Emily Brontë Üvöltő szelek című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Cathy, Heathcliff és Wuthering Heights történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is. 

A gyermek Heathcliffet a skót felföld lápos vidékén találják. Mr. Earnshaw szíve megegesik az elhagyott fiún, és hazaviszi házába, ahol lányával, Cathyvel és fiával, Hindleyvel él együtt. Heathcliff az évek múltával beleszeret Cathybe. Ám a féltékeny Hindley mindenáron tönkre akarja tenni, ezért azon a napon, amikor Mr. Earnshaw meghal, az istállóba száműzi Heathcliffet. Nem sokkal később Cathy is elhagyja a házat, feleségül megy a szomszéd birtokos fiához, Edgar Lintonhoz. Heathcliff pedig szépen, lassan kiterveli rettenetes bosszúját...
Harmincéves sem volt még Emily Brontë, amikor megírta a világirodalom talán legkülönösebb szerelmi regényét.
Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és szelídség furcsa szövedéke ez a történet, egy romantikus írói lélek vallomása a szenvedélyes szerelemről.



Nem most találkoztam először a Brontë nővérek munkásságával, mindhárom lánytestvértől olvastam már valamit az életem során. Charlotte méltán híres és ismert regényét a Jane Eyre-t kétszer-háromszor is olvastam, Emily alkotását az Üvöltő szeleket, amely jelen bejegyzés tárgyát képezi legalább 4 alkalommal kerítettem sorra az elmúlt évek alatt,  Anne Wildfell asszonya című művét pedig eddig egyszer olvastam, de biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom (remélhetőleg hamarosan újra tudok olvasni majd). A három mű közül az Üvöltő szelek a kedvencem, mikor megláttam, hogy ez lesz a Menő Könyvek Örök kedvencek sorozatának következő része, teljesen oda meg vissza voltam az örömtől. Nagyon vágytam már egy szépséges, magyar nyelvű kiadásra, így majdnemhogycsak vágtam a centiket a megjelenésig. 

Az Üvöltő szelek című regény Emily Brontë egyetlen műve, mely mára igazi klasszikusnak számít. Műfaját tekintve romantikus regény, de semmiképpen sem szabad összetéveszteni Jane Austen romantikájával. Innovatív szerkezete akkoriban meglepte a kritikusokat, emiatt vegyes fogadtatása volt, mikor először megjelent. Később az angol irodalmi egyik klasszikusává vált. 

Vannak olyan történetek, melyek bekúsznak a bőrünk alá, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Számomra pontosan ilyen az Üvöltő szelek is. Ennyi idő távlatából mit sem halványult bennem a lelkesedés és a rajongás, minden egyes újraolvasásnál ugyanúgy imádom ezt a regényt. Ez nem egy klasszikus romantikus könyv, legalábbis semmiképpen sem a kedves és cukormázas fajtából. Sokkal inkább egy szuggesztív és rendkívül erős drámaisággal operáló regény, mely nem idegenkedik attól, hogy darabokra törje olvasója szívét. Az Üvöltő szelek a társ utáni vágyról és a szeretet iránti igényéről szól. Emily Brontë a művében az elemi, pusztító erejű szenvedélyekről, az emberi kapcsolatok sajnálatos elvadulásáról, a tomboló bosszúról ír. Egy olyan mű ez, amiben semmi sem fehér, vagy fekete. Nem egy könnyed olvasmány, minden oldalát áthatják a mély és erős érzelmek. A fájdalom, a düh, és a bosszú utáni vágy óriási erővel csap le az olvasóra, ezzel odeszögezi őt a kötethez és talán soha többet nem ereszti. Rengeteg érzelmet közvetít és vált ki az emberből. Olvasás közben sokszor érezzük magunkat dühösnek, tehetetlennek, mérgesnek, kétségbeesettnek és persze legalább anyiszor szánjuk a karaktereket, mint amennyire gyűlöljük őket. A könyv bemutatja, hogy a szerelem nem mindig szép. Olykor elemi pusztító erővel bír és ahelyett, hogy táplálná az ember lelkét, megsebzi és tönkreteszi azt. Az írónő a rendkívüli egyéniségek és a különös magatartások mögötti titkokat tárja fel, azt elemzi, hogy mi motiválja egy adott személyiség kialakulását. Miért lesz valaki embergyűlölővé? Milyen mértékben vagyunk felelősek embertársunk sorsáért, boldogságáért? Mi alakítja ki a jellemet? Milyen szerepet kap a személyiség formálódásában az öröklődés és a környezet? Kitörhet-e az ember a korlátai közül a saját erejéből? Hogyan lehet megtörni a szeretetlenség és kegyetlen gyűlölködés láncolatát? 

A regény nyelvezete hihetetlenül élvezetes a hangulata pedig lenyűgöző. Emily Brontë mesterien bánik a szavakkal, minden másodpercét imádtam az olvasásnak. Engem teljesen magába szippantott a kötet és egy másodpercre sem lankadt a figyelmem. Elemi erővel láncolt magához a kötet még úgy is, hogy nem először merültem el Cathy és Heathcliff világában. Teljesen elmerültem a cselekményben, együtt léteztem és lélegeztem a főszereplővel. 

A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Viselkedésük olykor a démoni jelzővel illethető, az őrület, a fájdalom és a bosszú mocsarában vergődnek, képtelenek arra, hogy levetkőzzék fájdalmas múltjukat, az emlékeikben ragadtak, de már az sem okoz nekik felszabadulást. A szerelmében megcsúfolt és megalázott Heathcliff  megszállottként, rögeszmés gyűlölettel lassan és tervszerűen bosszulja meg a lelkén ejtett sebeket és őt ért sérelmeket. Gyermekkori játszótársa és szerelmese, Catherine, a finomlelkű, de középszerű Lintont választja férjéül mindazok ellenére, hogy a közöttük lévő különleges kapcsolat számára is egyértelmű. 
A szerelemtől s így a boldogságtól megfosztott Heathcliff fájdalma akár jogosnak is mondható, mindezek ellenére egy másodpercig sem tudunk azonosulni a tetteivel. Mélyen elítélendő a viselkedése, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy maga is áldozat, saját szerelmi szenvedélyének áldozata. A szenvedély és a bosszú eltorzítja személyiségét, minden követ megmozgat annak érdekében, hogy megtorolja múltbéli sérelmeit, míg végül elemészti önmagát, így találhat végső megnyugvást szerelme oldalán. 

A hagyományos, lineáris időrenddel szakítva az írónő a történetet majdnem a végén kezdi, akkor, amikor Heathcliff már-már megvalósította bosszútervét. A regény 1801-ben indul, amikor Lockwood úr, aki Heathclifftől akarja bérbe venni Thrushcross Grange-t megjelenik Wuthering Heights-ban és megismerkedik a főhőssel, annak alkalmazottjaival és tulajdonképpen menyével. Az ott tapasztaltak és egy betegség hatására az urat érdekelni kezdi az emberek sorsa, így a major egyik dolgozójához fordul. A cselekményt az írónő közvetett módon tárja elénk, így főleg Nelly Dean (a Linton és Earnshow család alkalmazottja) elmesélése alapján ismerhetjük a teljes történetet, aki  az 1757-től 1802-ig tartó eseményeket mondja el. 

A borítót meseszép, egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ne adózzak csodálattal a kiadó ezen sorozata előtt. Az Örök kedvencek sorozat igazi hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott Emily Brontë nevével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcáról. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedékei számára is. 

Összességébén én nagyon élveztem a mű újraolvasását, még mindig óriási hatással van rám az Üvöltő szelek története. Emily Brontë meghaladta a saját korát és egy olyan könyvet adott ki a keze közül, mely a mai napig mit sem vesztett elementáris erejéből.  A klasszikus irodalom egyik ékkőve, remélem sokan beleszeretnek a borítónak köszönhetően és elindulnak a Brontë nővérek iránti rajongás irányába. Senki se várjon szép és bájos, romantikus történetet. Nem egy könnyed olvasmány, minden oldalát áthatják a mély és erős érzelmek. A fájdalom, a düh, és a bosszú utáni vágy óriási erővel csap le az olvasóra, ezzel odaszögezi őt a kötethez és talán soha többet nem ereszti. Rengeteg érzelmet közvetít és vált ki az emberből. Nem vagyok biztos abban, hogy mindenkit elvarázsol majd ez a történet, biztos vagyok benne, hogy néhányan undorodva és mérgesen csukják be a könyvet, de úgy érzem sokkal szegényebb lenne a klasszikus irodalom, ha ez a mű nem született volna meg. 

Forrás: 
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cv%C3%B6lt%C5%91_szelek_(reg%C3%A9ny)
https://doksi.net/hu/elemzes.php?order=Show&id=22
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bront%C3%AB_n%C5%91v%C3%A9rek

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 



Nyereményjáték

Az Üvöltő szelek című regény a 19. századi irodalom egyik kiemelkedő darabja. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

03.22.: Csak olvass!
03.24.: Fanni's Library
03.26.: Readinspo
03.28.: Spirit Bliss Sárga könyves út