Rachael Lippincott - Mikki Daughtry - Tobias Iaconis: Két lépés távolság

Mielőtt írnék a történetről beszéljünk egy kicsit a könyv középpontjában lévő betegségről a cisztás fibrózisról.

A cisztás fibrózis egy örökletes genetikai betegség. A betegség „lényege” az, hogy a génkárosodás miatt a klorid-ion és a víz a mirigyekbe nem vagy alig jut át, így a képződött váladék besűrűsödik, ezáltal a szervezetből nem tud rendesen kiürülni, mintegy dugót képez. Az érintett szervek (tüdő, orr- és melléküregei, hasnyálmirigy, máj, emésztőrendszer, izzadságmirigyek és nemi szervek) károsodnak. A CF főként súlyos légúti és emésztőszervi szövődményeket okoz. A betegség kimenetelét a légúti tünetek, illetve a légutak, tüdők állapota határozza meg. Minél rosszabb állapotban van a tüdő, annál rosszabb a betegnek a túlélési esélye.

Ebben a betegségben szenved a történet két főszereplője Stella és Will.

Stella az a típusú lány, aki az életének minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, hiszen nagy a keresztfertőződés esélye. Stella élni akar, ezért pontról pontra, gondosan megtervezve mindent megtesz annak érdekében, hogy sikeresen kikerüljön a kórházból.  Ez pontosan addig működik, amíg be nem toppan az életébe Will. A fiú szervezetlen, igazi lázadó típus, és pontosan a lánynak az ellentettje. A fiatalok között azonnal létrejön a kémia, ám a fiú betegsége miatt muszáj távol maradniuk egymástól.  Ez persze egyre nehezebben megy nekik. Vajon mit diktál a szívük? Képesek távol maradni egymástól? Mi van akkor, ha csak egy kicsit lefaragnak a három lépésből és csak kettő lesz belőle?

Mielőtt nekiálltam a könyvnek, kicsit aggódtam, hogy vajon tud-e újat mutatni. A beteg fiatalok témája már sok történetben előfordult, vajon ez is egy kaptafára készült a többivel és lerágott csont már az egész?

Hát srácok, azt kell, hogy mondjam, szerintem tud újat mutatni a történet. Nem olyan, mint a Csillagainkban a hiba, vagy éppen az Élni akarok. Szerencsére mind a betegség jellege, mind a történet más alapokon nyugszik, így nem éreztem azt, hogy már megint ugyanazt a történetet kapom.

Stella és Will ég és föld, a betegséghez való hozzáállásuk egy kicsit talán túl végletes. Stella túl komolyan veszi az egészet, Will pedig egyáltalán nem foglalkozik a kezeléssel. A két fiatal hihetetlenül jó hatással van egymásra, ahogy nyitnak egymás felé, úgy hoznak változást egymás életébe is.

Stella nagyon szimpatikus karakter, abszolút tudok vele azonosulni. Hajlamos vagyok én is nagyon mereven viselkedni, szóval azonnal megszerettem a karakterét. Végtelenül kedves lány, aki sokat törődik másokkal és fontos neki, hogy életben maradjon. Ezzel szemben Will a lázadó fiú, aki igyekszik nem törődni a dolgokkal. Felelőtlen, egyszerűen elege van a betegségéből.

Nagyon tetszett a szülők bemutatása és az ő kapcsolatuknak az ábrázolása is. Minden karakter nálam abszolút telitalálat volt, a mellékszereplők is nagyszerűek voltak.

A két fiatal felforgatja egymás életét és szép lassan elkezdenek kötődni egymáshoz. A helyzetük súlyos és reménytelen, hiszen nem érhetnek egymáshoz, nem állhatnak közel egymáshoz, hiszen az végzetes lenne mindkettejük számára. Ez pedig borzalmasan nehéz mindkettejük számára. Gondoljunk csak bele. Szerelmesek vagyunk, mindennél jobban vágyunk a másikra, de soha nem lehetünk együtt igazán. Fájdalmas, szomorú, szívbe markoló.

A könyv vége nekem furcsa és meglepő volt, de abszolút ki tudtam vele egyezni.

A könyv elolvasása után még inkább sajnálom, hogy a könyv nem az eredeti borítóval érkezett meg hozzánk. Szerintem egyszerűen csodálatos az a rajz rajta. Mind a jelentése, mind pedig a története nagyon szép, én nagyon imádom. Emiatt biztos, hogy angol nyelven is beszerzem majd a könyvet, nem bírom ki, hogy ne rakhassam fel a polcomra.

Ha szeretitek a sírós történeteket, mindenképpen olvassátok el. Adjatok neki egy esélyt. Én nagyon szerettem. Számomra nem csak egy sima haldoklós tinis könyv….egy remek történet szerethető karakterekkel, és egyáltalán nem az történt a könyvben, amit vártam.

Read More

Könyvfesztivál - 2019

Sziasztok!

Többen is kértétek, ezért mindenképpen úgy döntöttem, hogy írok nektek a Könyvfesztiválos élményeimről. (Plusz igyekszem innentől kezdve újra rendszeresen posztolni az olvasmányaimról és a dobozokról is, amit rendelek. J)

Az az igazság, hogy hihetetlenül nagyon vártam már a napot, hogy végre kimehessek én is, és elvesszek a sok ember és könyvek rengetegében. Gyermeki lelkesedéssel vetettem bele magam a forgatagba és minden egyes standnál azt éreztem, hogy ez igen...hazaértem. El sem tudom nektek mondani, hogy milyen jó érzés volt a könyvek vadászata. Kész tervvel érkeztem a fesztiválra, hiszen tudtam, hogy a szombat egy húzós nap lesz....sok lesz az ember és egyszerűen nem lesz sem időm, sem pedig lehetőségem arra, hogy tátikázzak csak. (Egy biztos. Jövőre ügyesebb leszek és már kimegyek hétköznap, így tudok majd rendesen fotózni és nézelődni. )

Összességében el kell, hogy mondjam nektek, én nagyon szeretem az egész fesztivál hangulatát. Mindig elmerengek azon, hogy mekkora butaság, amikor az emberek azt mondják, hogy az olvasás már kiment a divatból...vagy éppen azt, hogy az emberek már nem vesznek könyvet a kezükbe. Ez butaság...ha így lenne, akkor nem lenne ekkora tömeg az ilyen eseményeken. Nagyon jó érzés volt megállni egy pillanatra és látni, hogy mennyi ember van egy helyen pontosan ugyanazon céllal....láttam az arcokon a mosolyt, amikor egy régen vágyott kötetet leemelnek a polcról, vagy amikor az ember szemben áll a szívének kedves könyvének írójával és félszegen mosolyogva az aláírás mellég még egy képet is kér. Nekem a Könyvfesztivál azt jelenti, hogy végre a nagy budapesti tömegben nem azt látom, hogy mindenki rohan mint a mérgezett egér, hanem olyan emberek vesznek körül, akikkel összeköt minket egy láthatatlan kapocs...a könyvek és az olvasás szeretete. 

Igyekeztem visszafogni magam, de ahogy láthattátok a képen, ez csak többé-kevésbé (inkább kevésbé) jött össze. Minden könyv, amit vásároltam kívánságlistás volt, az egyéb kiegészítők pedig, amiket szintén a fesztiválon vettem ugyanúgy kedvesek számomra, mint a megvásárolt kötetek.

Mindegyik kiadó kitett magáért, a standok remekül néztek ki. Több helyen is olvastam, és nekem is el kell mondanom, hogy ez egyik legszebb stand idén (is) a 21. század kiadóé volt. És bár sajnos náluk semmit nem vásároltam, de ismét nagyon kitettek magukért. A könyves csomagok ötlete remek volt, csak valahogy mindegyik szimpatikus csomagban volt egy könyv, ami már a könyvespolcom lakója.

A vásárlást igyekeztem nagyon módszeresen végezni. Először a gyereksarokba látogattam el, ahol a Manó könyvek és a Kolibri Kiadó standja volt a fő cél. Luisa May Alcott: Kisasszonyok című könyve már régóta kívánságlistás volt. Amikor megláttam a csodálatos borítót tudtam, hogy eljött az idő és be kell szereznem végre ezt a csodát. A Kolibri Kiadónál a Csudamívesre csaptam le. Nagyon szerettem Morrigan Crow történetét és már tűkön ülve vártam a folytatást.

A fő épületbe belépvén először azt sem tudtam, hogy hova kapjak. Tudtam, hogy a módszerességemnek és a listámnak annyi, teljesen magába szippantott a tömeg és arra mentem, amerre éppen lehetőségem volt. 

Több éve járok már a fesztiválra és hagyomány lett nálam, hogy mindig vásárolok magamnak egy kis szuvenírt a Petőfi Irodalmi Múzeumnál is. Nagyon szeretem a kitűzőket, a táskámon van jónéhány darab, ezért mindenképpen szerettem volna egy újjal darabbal gazdagítani a gyűjteményemet. Szerencsére találtam olyat, amilyet kerestem, így már József Attila is a táskámat díszíti. Mindezek mellett találtam még egy nagyon bájos pink ceruzát is, amire a Régimódi történet van ráírva. Nem tudom mennyire tudjátok rólam, de szeretem Szabó Magdát. Kisebb koromban a Születésnap volt az egyik kedvenc könyvem, majd egy iskolai darab hatására elolvastam a Régimódi történetet is. Szerelem volt első látásra (akarom mondani olvasásra)...azóta szeretem a családregényeket. Ja és még egy fontos dolog, nem mehetünk el szó nélkül az Irodalmi Múzeum kis tasakja mellett. Imádom, hogy az írók/költők aláírása díszíti. 

Ezt követően elindultam az Európa Kiadó standjához, mert már nagyon régóta vágytam Celeste Ng mindkét regényére. Mind a Kis tüzek mindenütt, mind pedig az Amit sohase mondtam el a kívánságlistám élén szerepelt, így nem volt kétségem, mindenképpen beszerzem a két könyvet. Nagyon kedves volt az a jelenet, amikor fizetésnél a pultnál álló hölgy megjegyezte nagy lelkesen, hogy jajdejó, ez az egyik kedvenc könyv. J

Miután haladtunk tovább az árral az egyik angol standnál megpillantottuk a Harry Potter - Chamber of Secrets - Hugrabug kiadását. Azt hiszem, hogy az egész fesztivál legnagyobb meglepetése ez volt. Mindig néztem a Librinél az angol könyveknél hátha szembe jön velem és már azt terveztem, hogy egy életem egy halálom én bizony megrendelem külföldről is ha kell és akkor egyszer csak ott volt velem szemben a könyv. Ez volt az a pillanat, amikor én magamhoz öleltem a könyvet és a standnál mindenkire csúnyán néztem, akin egy kicsit is azt láttam, hogy az én könyvemre pályázik. J

Nagyon örültem volna, ha a Két lépés távolság című könyv angol változatát is megtalálom, de sajnos azt egyik angol standnál sem találtam.(Amúgy nem is igazán értem én ezt a filmes borítós dolgot, szerintem sokkal szebb az eredeti. )

Amikor azt hittem, hogy a Hugrabugos könyvem a napom csúcsa tévedtem. Az Imádom a könyveket standnál az Olvashop boltnál olyat találtam, amit egyszerűen nem tudtam otthagyni. Először csak Hugrabugos ajakápolót szerettem volna csak venni magamnak, de aztán megpillantottam a bögrét...vagyis igazából a bögrék bögréjét. Egy Harry Potter bögre a következő felirattal - "10-es skákán mekkora  Harry Potter megszállott vagyok? 9 ¾ . Mekkora királyság már ez a bögre. Hivatalosan is a kedvencem lett.

Ezek után nem volt már hátra, mint a Maxim kiadónak a 2+1-es Dream válogatásos könyves akciójának. A 3 könyv amit választottam: A királynő felemelkedése, The One - A tökéletes pár, és a Két lépés távolság. (A Két lépés távolság ajándék lesz a tesómnak a sikeres középsulis felvételije miatt, szóval leírom itt is, gratulálok Virág...király voltál. J)

Bevallom soha nem volt szerencsém a zsákbamacskás könyvekkel, de az egyiknek egyszerűen nem tudtam ellenállni. A leírása teljesen magával ragadott, szóval ezt is hozzácsaptam a kis kupacomhoz. A könyv végül a 7esével címet viseli és nem is értem, hogy mért nem hallottam róla. Az első zsákbamacskás könyvem, aminek őszintén örülök, alig várom, hogy elolvassam. 

Összegezve azt kell, hogy mondjam nektek, remek napot zártam. Sok könyvet vettem (talán többet is, mint amennyit kellett volna), de hé....egyszer élünk. J Imádtam a hangulatot és a sok izgatottan csillogó szemet. Könyvfesztivál én nagyon szeretlek, jövőre is megyek. 

Már csak azt kellene kitalálni, hogy melyik könyvet kezdjem el olvasni. :)

Végezetül néhány fotó a fesztiválról (sajnos nem tudtam sokat fotózni a nagy tömeg miatt, jövőre majd ügyesebb leszek :) ):

Read More