2026. november 16., hétfő

Tricia O'Malley: Love's a Witch – Boszorkányos szer

Sziasztok!

Mi történik, ha egy régi családi átok, egy morcos polgármester és egy rég eltemetett gyerekkori szerelem kerül egy üstbe? Tricia O'Malley regénye elvarázsolt skót kisvárosba repít, ahol boszorkányok, mágikus lények, családi titkok és szikrázó érzelmek garantálják a kalandokat. Sloane és Knox történetében a múlt sérelmei és a jelen varázslatai éppúgy összecsapnak, mint két makacs szív, amelyek talán mégsem tudnak ellenállni egymásnak. Ha szereted a könnyed, humoros romantikus fantasyket, ahol a szerelem legalább annyira kiszámíthatatlan, mint a mágia, tarts velünk a turnén!

A lány elátkozott, a férfi átkozódik. Viszályuk Skócia legvarázsosabb kisvárosának végzete lehet.

Sloane MacGregor megfogadta, hogy sosem tér vissza Briarhavenbe. Ám ahogy közeledik a huszonötödik születésnapja, amikor boszorkányként felébred a varázsereje, nagymamája hazahívja őt és a húgait. Egyetlen feladat vár rájuk: meg kell törniük a családjukat évszázadok óta sújtó átkot.

Knox Douglas, Briarhaven morcos polgármestere mindent megtett azért, hogy a kisváros a varázslények menedékévé váljon. Más sem hiányzik neki, mint hogy egy átkozott MacGregor mindent romba döntsön. Bár gyerekként bele volt zúgva Sloane-be, de Briarhaven érdekében a lánynak minél előbb távoznia kell.

Csakhogy a varázslatnak más tervei vannak: Briarhavenben pedig a szerelem tényleg boszorkányos.

Engedd, hogy magával ragadjon a varázslat!

Ha van könyv, aminek a megjelenését nagyon vártam, akkor az a Boszorkány szerelem című kötet. Képzeljétek, szeptemberben Skóciában jártam és mikor hazajöttem, elkezdtem olyan könyveket vadászni, amik Skóciában játszódnak és hozzá az országra jellemző hangulatot. Vadul elkezdtem keresgélni, és erre a kötetre is ráakadtam. Fel is vettem angolul a kívánságlistámra, de aztán néhány héttel később realizáltam, hogy érkezik magyarul is a regény. Így nem is volt kérdés, hogy így szerzem be. Utólag azért van némi fenntartásom ezzel kapcsolatban, de ebbe inkább ne menjünk bele. :D Mindenképpen beleolvasok majd még angolul is, hogy lássam a fordítás miatt éreztem egy-egy párbeszédet, szituációt furának, vagy ez a szerző sajátos stílusából fakad. Ne értsetek félre, nem mondom, hogy rossz a fordítás, Csak néhány dolgot kicsit kínosnak éltem meg és még nem tudom, hogy mi miatt történhetett ez. 

Ezek alapján gondolom már sejtitek, hogy új kedvencet nem avattam. Ugyanakkor imádtam visszatérni Skóciába, bármikor ellátogatnék ebbe a kisvárosba. 

Vannak napok, mikor nem vágyom másra, mint egy puha takaróra, egy forró italra és egy kedves könyvre, hogy elterelje a figyelmemet a világról és a problémáimról. Nincsenek nagy igényeim, csak egy kedves kis történetre van szükségem, ami tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amit éppen átérzek.

Tricia O'Malley Boszorkányos szerelem című regénye pontosan azt ígéri, amit egy hangulatos, cozy boszorkányos romantikus kötettől várnánk: egy kis mágiát, sok humoros pillanatot, szerethető karaktereket és természetesen némi romantikus bonyodalmat.

A történet középpontjában Sloane MacGregor áll, aki két testvérével együtt kénytelen visszatérni a skót Briarhavenbe. A MacGregor családot évszázadok óta átok sújtja, amely nemcsak a boszorkányvérvonalukat, hanem a mágiájukat is kiszámíthatatlanná teszi. A lányok soha nem tudnak huzamosabb időt eltölteni egy helyen, így évek óta nem voltak Briarhavenben sem. Broca (a lányok nagymamája) azonban egy látomás miatt visszahívta őket,  úgy látta, hogy megtörhetik végre az átkot.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Sloane huszonötödik születésnapja is közeledik, így saját varázsereje is ébredezni kezd, az pedig már tényleg hab a tortán, hogy az idegesítően jóképű polgármester Knox Dougles semmit sem akar jobban, mint a lányokat elüldözni a kisvárosból. Minden erejével azon dolgozik hát, hogy megvédje a várost a mágikus káosztól. Sloane visszatérése pedig finoman szólva sem könnyíti meg a dolgát.

A cselekmény könnyed, kellemesen kiszámítható. Azt érzem, hogy a regény egyik legnagyobb erőssége a helyszín és az általa megteremtett hangulat. Briarhaven egy olyan kisváros, ahová az ember szívesen beköltözne – feltéve, hogy nem bánja, ha a szomszédai boszorkányok, varázslók vagy éppen más különleges mágikus lények. A skót környezet, a különleges üzletek, a kisvárosi közösség és a mindent átszövő mágia igazán szerethető világot teremtenek. Az egész történetnek van valami kellemesen őszi, bekuckózós hangulata, amelyhez tökéletesen illik a boszorkányos tematika. Ráadásul eddig nem tudtam, de most már szeretnék egy sárkányfarkast, vagy egy mini skót felföldi marhát familiárisnak.

A romantikus törtenetek egyik legnépszerűbb toposza, a klasszikus “enemies to lovers” felállás sem marad el: a kezdeti ellenségeskedést csipkelődés, vonzalom és egyre több közös pillanat követi. Knox tipikus mogorva, kívül kemény, belül érzékeny karakter, Sloane pedig a családjáért mindenre képes, kissé kaotikus boszorkány, akinek a jelenléte garantáltan felkavarja az állóvizet. A romantikus szál mellett a testvérek közötti kapcsolat és a családi összetartás is fontos szerepet kap, ami még szerethetőbbé teszi a történetet. És ha mindez nem lenne elég, a mágikus familiárisok is gondoskodnak a szórakoztatásról. Imádtam őket, szuper hangulatossá tették a könyvet.

Nagyon tetszett Sloene fejlődése. Mindig neki kellett erősnek maradnia. Sehol nem ereszthetett gyökeret, ráadásul nehezen viselte, ha valami nem úgy történik, ahogy ő azt elképzelte. Ki kellett adnia a gyeplőt a kezéből, rá kellett döbbennie, hogy nem irányíthat mindent. Knox pedig megtanulja a saját vágyait előtérbe helyezni. Szép dolog a kötelességtudat, de nem veszhetünk el, nem hagyhatjuk, hogy mindig az utolsók legyünk a sorban. Olykor a saját igényeinkre is figyelni kell.

Persze a történet nem feltétlenül minden elemében egyformán erős. Olykor azt éreztem, hogy az átok megtörésének szála időnként háttérbe szorul a romantika miatt. Érezhetően nagyobb hangsúlyt fektetett az utóbbira a szerző.  A cselekmény helyenként döcögősebb volt, és egy kicsivel több érzelmi mélységet szívesebben láttam volna. De nem bántam meg, hogy elolvastam. Lehet adok majd esélyt a folytatásoknak is.

Összességében a Love's a Witch egy könnyed, szórakoztató boszorkányos könyv, amely elsősorban azoknak lehet igazán jó választás, akik szeretik a romantikus könyveket, egy kis boszorkányos fűszerrel.
Nem egy bonyolult, fordulatokkal teli regény, sokkal inkább egy kellemes, hangulatos olvasmány, ami mellé jól esik bekuckózni egy bögre forró teával. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

A turné állomásai

11.08. Readinspo
11.14. Dreamworld 
11.16. Csak olvass!
11.18. Kelly és Lupi olvas 
11.20. Spirit Bliss Sárga könyves út




2026. november 14., szombat

Anna Bright: Wings of Reverie – Az álmok szárnyán

Sziasztok!

Ha szeretitek a varázslatos fantasyvilágokat, a különleges tündérmeséket és a lassan kibontakozó titkokat, akkor ez a turné nektek szól! Anna Bright Wings of Reverie – Az álmok szárnyán című kötete egy különleges világba kalauzol bennünket, ahol az álmoknak erejük van, a varázslat pedig sokkal törékenyebb, mint elsőre gondolnánk. Zúzmara, a fagytündér élete fenekestül felfordul, amikor a tiltott határ közelében rátalál az elveszett varázslat fonalára, és először kezd álmodni. Csakhogy az álmok hamarosan sötét látomásokká változnak, amelyek Tündérrév jövőjéről ijesztő képet festenek. Zúzmara hamarosan találkozik egy tündérfiúval, aki tudja róla, hogy álmodik.Össze kell hát fogniuk, hogy megmentsék a Tündérporfát. A küldetés azonban veszélyes, Zúzmara pedig kénytelen lesz mindent megkérdőjelezni, amit addig tudott a világról. Vajon sikerül Zúzmarának és Fonónak megmentenie a Tündérporfát, mielőtt az álmai valóra válnak? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és merüljünk el együtt az álmok és a mágia különleges világában!

Amikor Zúzmara, a fagytündér túlságosan közel merészkedik Tavasz és Télvadon tiltott határához, véletlenül rátalál az elveszett varázslat fonalára, és életében először álmodni kezd. Bár az álmai eleinte fesztelenek, lassan átalakulnak borzalmas látomásokká, amelyekben a Tündérporfa - az élet forrása Tündérrévben - elpusztul. Zúzmara hamarosan találkozik egy tündérfiúval, aki tudja róla, hogy álmodik.
Fonó, a dühítően jóképű idegen azt állítja magáról, hogy ő az álomtündérek családjának utolsó tagja. És hogy talán képes fonalat szőni Zúzmara álmaiból, amivel megvédhetnék a Tündérporfát. Ehhez azonban útra kell kelniük, hogy megtalálják a varázsorsót és az ollót a régi álomtündérek által hátrahagyott, legendás műhelyekben.
De álmodni veszélyes, és ahogy Zúzmara álmai anyaga lassan felfeslik, kénytelen lesz mindent megkérdőjelezni, amit addig tudott a világról. Mert a Télben még a gyönyörű dolgok is képesek fájdalmat okozni... és ez alól Fonó sem kivétel.


Tudom tudom...már ezerszer mondtam nektek, imádom a Disney meséket, de azt szerintem még nem mondtam, hogy a Csingiling történetek különösen kedvesek a szívemnek. A Soharém legendája a kedvencem, de az összes animációs mesét imádom, így a Szárnyak titka is különleges helyet foglal el a szívemben. Zúzmara alakja pedig az utóbbiban jelent meg. Ő pedig nem más, mint egy dér- és téltündér a Téli Erdőből, aki Csingiling rég elveszett ikertestvére, a meséből pedig kiderül, hogy ők ugyanabból a gyermeki kacajból születtek. Kíváncsi és kalandvágyó, igazi álmodozó. Különleges tehetsége van a fagyhoz: gyönyörű jégszobrokat készít, és fagyos mintákat rajzol az ablakokra. Már ott nagyon megkedveltem a fagytündért, így kíváncsian vártam, hogy miként működik majd ő főszereplőként. És azt kell mondanom, hogy nagyszerűen. Zúzmara remek főszereplő.

Visszatérni Tündérrévbe mindig különleges élmény, különösen akkor, ha ezúttal a téli erdők varázslatos, hófödte világát fedezhetjük fel. Anna Bright regénye, a Wings of Reverie – Az álmok szárnyán egy újabb mesés kalandra invitál bennünket.

A történet főszereplője Zúzmara, a fagytündér, aki egy különös felfedezésnek köszönhetően életében először álmodni kezdett.Csakhogy az álmok nem csupán csodálatos képeket hoznak magukkal: egyre nyugtalanítóbb látomásokban jelenik meg előtte a Tündérporfa pusztulása. Ez pedig nem hagyja nyugodni őt. Egy nap találkozik Fonóval, a titokzatos álomtündérrel, aki tudja, hogy Zúzmara álmodik. Úgy gondolja, hogy a fagytündér álmai jelenthetik a megoldást. Kettejüknek együtt kell útra kelniük, hogy megmentsék Tündérrév egyik legfontosabb kincsét.

A regény egyik legnagyobb erőssége kétségkívül a hangulata. A téli erdő, a tündérek különleges világa együtt igazán mesés atmoszférát teremtenek. Jó érzés újra elmerülni ebben az ismerős világban, amely egyszerre idézi fel a gyerekkori mesék varázsát és nyújt szórakozást a felnőttek számára is. 

Zúzmara és Fonó párosa szintén sok izgalmat tartogat. Két meglehetősen különböző személyiségről van szó: míg Zúzmara kedves, optimista és kíváncsi, addig Fonó sokkal zárkózottabb, mogorvább természet. A közöttük kialakuló dinamika, a csipkelődések és az apránként kibontakozó érzelmek kellemes romantikus szállal egészítik ki a kalandot. 

A történet azonban nem marad végig könnyed és gondtalan mese. Tündérrév elsőre tökéletesnek tűnhet, de ha figyelünk, sok olyan apróságot felfedezünk, ami azért azt bizonítja, hogy nem minden olyan csodálatos, mint ahogy gondolnánk. A felszín alatt egy sötétebb, titkokkal és váratlan fordulatokkal teli történet bontakozik ki, amely arra is emlékeztet, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. 

Ez a könyv amúgy egy Disney adaptációért kiált. Egyszerűen imádnám, ha láthatnám ezt a történetet. 
Ez egy szuper mese...méghozzá a jobbik fajtából. Ráadásul a borító is egyszerűen meseszép, én imádom. Remélem lesznek még ilyen regények, mert én egyszerűen imádom ezeket. 

A végén helyet kapott egy exkluzív bónusz fejezet, amiben Fonó fejébe nyerhetünk bepillantást, vagy a teljesen fekete lapok, ahol a rémálmokról olvashatunk nagyon jól kiegészítették a történetet. 

Összességében a Wings of Reverie egy hangulatos, romantikus fantasy, amely a Disney-tündérvilág rajongóinak különösen kedves olvasmány lehet. A téli környezet, a varázslatos alapötlet és a két főszereplő kapcsolata egy szerethető kalandot ígér, amelyben a mesékből ismert báj egy kis izgalommal egészül ki. Ha szeretitek a Csingiling meséket, vagy ha egyszerűen csak felnőtt fejjel is egy igazán szerethető mesére vágytok, akkor csak ajánlani tudom nektek Anna Bright regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

11.14.: Csak olvass!
11.15.: Utószó
11.17.: Dreamworld











2026. november 10., kedd

Aliczki Katalin: Októberi zongoraszó

Sziasztok!

Aliczki Katalin Októberi zongoraszó című kötete egy különleges időutazásra hív, amelyben egy fiatal lány nagyapja történetein keresztül ismerkedhet meg az 1956-os forradalom és szabadságharc világával. Vajon milyen lehetett az élet hetven évvel ezelőtt egy olyan világban, amelyet a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismerhetnek? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és fedezzük fel együtt a múlt egy darabját!

A suliban minden osztály az 1956-os évfordulóra készül, lázasan keresgélnek a családi emlékek között a forradalom és szabadságharc tárgyai, jelképei után.

Régen is volt, elképzelni is nehéz már.

Emi egy ősz végi nyugodt hétvégét tervez a nagyszüleinél, ám ezúttal a nagyapja történetei egy hihetetlen világba repítik. Ólomkatonára elcserélt csikkek, hatalmas gombfocimeccsek, tiltott ludak az udvaron. És egy kíváncsi lány, aki kész egy gondosan őrzött emléket újra életre kelteni.

70 éve, 1956-ban megtörtént események alapján.



Az Új kedvencek sorozat az elmúlt évek során belopta magát a szívembe, így kiemelt figyelmet fordítok az újabb és újabb megjelenésekre. A fülszöveg tanulmányozásakor láttam, hogy a szerző, Aliczki Katalin nem kevesebb dologra vállalkozott, mint hogy közelebb hozza az 1956-os forradalmat a middle-grade korosztályhoz. Így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy Az októberi zongoraszót is sorra kerítem majd. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de máig emlékszem, hogy kisiskolásként milyen nehezen megfoghatók voltak számomra a nemzeti ünnepeink. Persze, kedvesen mosolyogva végighallgattam én is az iskolai megemlékezéseket, de nagyon távolinak tűntek. Igyekeztem ugyan megérteni, hogy mi történt akkoriban, de nehéznek éreztem. A családomban soha nem beszéltek a nagyszüleim erről az időszakról, így igazán csak később, a történelem órákon állt össze a fejemben a kép. 

A Könyvfesztiválon részt vettem a panelbeszélgetésen, ahol Jocó bácsi, Kinga (a kiadó vezetője) Katalin (a kötet szerzője) és Emma (a Ketten indultak regény szerzője) beszélgettek a két könyv megjelenése kapcsán a történelemről, a saját megéléseikről és arról, hogy miként próbálták meg az adott korszak egy-egy szeletét közelebb hozni az olvasókhoz. Emiatt nagyon kíváncsi lettem erre a regényre (is) és kíváncsian vártam, hogy mit ad majd nekem ezt a kötet. 

Az Októberi zongoraszó egy igazán kedves és szerethető történet. Tulajdonképpen olyan ez, mint történet a történetben. A cselekmény szerint Emi és családja a hosszúhétvégére Debrecenbe utaznak a nagyszülőkhöz, ahol a nagypapa elmeséli a kislánynak Peti történetét, aki akkoriban 4 év körüli volt. Az ő szemén keresztül ismerhetjük meg a korabeli időszakot és az 1956-os forradalmat is. A jelenben pedig Emi családját ismerhetjük meg közelebből. Tanúi lehetünk a nagyszülők szeretetteljes kapcsolatának, egy különleges esküvőnek és egy zongorakoncertnek is. 

A történet szépen érzékelteti az akkori mindennapok kettősségét. Egyrészről ott vannak a családokat érintő veszteségek, a nélkülözés, a kiszolgáltatottság és az állandó óvatosság. Egy olyan világ, amelyben a hátsó udvarban tartott ludak veszélyforrást jelentenek, ahol a magántulajdon szitokszó és ahol a feljelentésektől való félelem átszőtte az emberek életét. Másrészt azonban a könyv arra is emlékeztet, hogy a gyerekkor a legnehezebb időkben sem szűnik meg létezni. A gyerekek akkor is játszottak, nevettek, összevesztek egymással, majd kibékültek. Örültek minden apróságnak. Egy gombnak, vagy éppen egy játék katonának. Miközben körülöttük a felnőttek egészen más súlyú problémákkal küzdöttek, az ő világukban továbbra is helyet kaptak azok a hétköznapi élmények, amelyek minden gyerekkor természetes részei. Nekem különösen tetszett, hogy a regény ezt a kettősséget is megmutatja, és nem engedi, hogy kizárólag a történelmi tragédiák szemszögéből tekintsünk erre az időszakra. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, azt a finom, érzékeny hangot, amelyen keresztül az 1956-os események kibontakoznak előttünk. Különösen tetszett, hogy mindezt egy kisgyermek emlékein keresztül ismerhetjük meg. Ez a nézőpont egészen más megvilágításba helyezi a korszakot: a történelem nem évszámokból és politikai eseményekből áll, hanem mindennapi élethelyzetekből, családi történetekből, félelmekből és apró emlékekből.

Az Októberi zongoraszó összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, biztos vagyok benne, hogy a célközönsége egyszerűen imádni fogja. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény pedig érdekes. A történe egy pontján bevallom, én pityeregtem is. Mélyen megérintett Peti és Totó története, nagyon megkedveltem őket. 

Nagyon megkedveltem a szereplőket és ahhh, durván megkívántam a rántott húst is olvasás közben. Már a beszélgetésen nagyon tetszett, ahogy a szerző beszélt a családjának történetéről, és abszolút nem csalódtam a kötetben sem. Nagyszerű ifjúsági könyv, bátran ajánlom mindenkinek. Ha össze kellene hasonlítanom az összes Új kedvencek könyvet, biztosan benne lenne a top4-ben nekem. Olvassátok, szeressétek. 


Értékelés: 5/4,9

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
Állomások

Blogturné Klub
11.10.: Csak olvass!
11.12.: Kelly és Lupi olvas
11.15: Könyv és más
11.16.: Ambivalentina
11.18.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. november 6., péntek

Elizabeth Godwin: Emma férjet keres

Sziasztok!

Ha szeretitek a romantikus történeteket, a Jane Austen-i hangulatot és a fejtörőket, akkor ez a turné nektek szól! Elizabeth Godwin Emma férjet keres című kötete egy igazán különleges kalandra hív: ezúttal nem klasszikus olvasók, hanem nyomozók leszünk, hiszen nekünk kell megtalálnunk Emma számára a tökéletes férjet. Több mint hatezer lehetséges kérő, tizenkét nyom és rengeteg apró részlet vár ránk, amelyek segítségével fokozatosan szűkíthetjük a jelöltek körét. Vajon sikerül kiszűrnünk a látszólag megfelelő, de valójában alkalmatlan úriembereket, és megtalálni azt az egyet, aki valóban méltó Emma szerelmére? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és derítsük ki együtt, ki lesz a befutó!

Egyedi koncepció, izgalmas rejtvényjáték kétszáz oldalon keresztül, több mint hatezer lehetséges vőlegénnyel.

Kedves Olvasó! Az éleselméjűségére és a következtetési képességére támaszkodva vajon sikerül megtalálnia Emma tökéletes párját?
Általánosan elismert igazság, hogy egy férjet kereső fiatal hölgynek mindenekfelett a legrátermettebb házasságközvetítőhöz kell fordulnia.
Emma tájékoztatta tehát a kiváló Mrs. Elizabeth Godwint, hogy célja nem kevesebb, mint felkutatni a tökéletes párját. Mrs. Godwinnak pedig most az ön segítségére van szüksége, hogy megtalálja az ideális kérőt.
Ebben a szezonban Mrs. Godwin több mint hatezer ránézésre alkalmas férjjelöltet jegyzett fel a társaságban - a látszat azonban csalóka. A szeme színétől az úriember jövedelméig számos tényezőt kell figyelembe venni. Készen áll, hogy kellő figyelemmel kövesse a rendelkezésre álló tizenkét nyomot, kiszűrje a nem megfelelő kérőket, és felfedje azt az egyetlen úriembert, aki valóban méltó Emma szerelmére?

Az utóbbi időben nagy reneszánszukat élik a kreatív rejtvénykönyvek. Képzeljétek a NielsenIQ BookData adatai szerint a rejtvénykönyvek értékesítése 2026-ban 91%-kal magasabb volt, mint 2019-ben. Vagyis elmondhatjuk, hogy ugrásszerűen megnőtt az ilyen típusú könyvek iránti kereslet.
Ott van például a Murdle című kötet, vagy éppen a Murdoku. A népszerűségük nem véletlen: tökéletesen ötvözik a játék örömét a logikai fejtörők izgalmával. Mindkét sorozat remek lehetőséget kínál arra, hogy kiszakadjunk a mindennapokból, megmozgassuk az agytekervényeinket, és átéljük a felismerés örömét, amikor végre minden részlet a helyére kerül. Ráadásul nem szükséges egyszerre hosszú időt szánnunk rájuk: akár néhány percnyi kikapcsolódásként is elővehetjük őket, így a sikerélmény könnyen a mindennapjaink részévé válhat. Ha azonban nem a klasszikus rejtvényeket szeretitek, akkor sem kell messze mennetek, ugyanis itt van az Emma férjet keres című kötet. 

A kötet alapkoncepciója az, hogy Emma házasulandó korba lépett, a partiképes fiatalembereknek azonban se szeri, se száma. Így Mrs. Godwin-hoz fordul segítségért, akinek több mint hatezer férjjelölt van a tarsolyában. Emmának azonban szigorú szabályai vannak, ugyanis a leendő férje nem lehet szőke, vagy éppen barna szemű. Az intellektuális figurák szóba jöhetnek, de a sportosok nem. Ráadásul fontos számára az is, hogy biztosítsa számára a megszokott életszínvonalat. A kerítőnőnek így nincs könnyű dolga, ránk, az olvasókra van szüksége ahhoz, hogy oldalról oldalra kizárjuk a férjjelölteket, míg végül csupán egy név marad, a tökéletes férjjelölt neve. 

A könyv különlegessége, hogy minden apró részlet számít, így alapos megfigyelésre, logikus gondolkodásra és következtetőképességre is szükségünk lesz. Ráadásul nemcsak Emma szerelmi életébe avatkozhatunk bele: a játék egy pontján saját magunk számára is kereshetünk ideális párt. Mindezt Jane Austen regényeit idéző hangulattal kapjuk meg, hiszen már a kezdőmondat is egyértelmű kikacsintás a Büszkeség és balítélet világára. A házassági szezon, a társasági élet, a megfelelő kérő keresése és Mrs. Godwin figurája mind a régenskori romantikus regények hangulatát idézik. Ez különösen vonzó lehet azoknak, akik szeretik Jane Austen világát, de most valami egészen másfajta élményre vágynak.

A szerző oldala szerint a feladat megoldása körülbelül 4–8 órát vehet igénybe, attól függően, milyen módszerrel dolgozunk. Ugyan még nem találtam meg Emma férjét, de azt aláírom, hogy tényleg gyorsan lehet haladni. Meg is osztom veletek a titkos taktikámat, így kb 2-3 perc alatt be lehet fejezni egy oldalpárt. 

Én úgy kezdtem el, hogy először a konkrét, jelmagyarázatos jellemzők alapján kezdtem szűrni az agglegényeket. Először a jövedelmet néztem, kihúztam mindenkit, akinek 2000, vagy 1000 font a jövedelme. Utána megnéztem a jellem és érdeklődési köröket, egy idő után ezek már annyira rögzültek, hogy folyamatosan mormoltam, hogy a kacsintó művész kihúzva, a pusziló sportembernek taka van és így tovább. A szem, haj és jegy figyelembe vételével én azt vettem észre, hogy sokszor mindenkit ki kell húzni az oldalról, vagy maximum 1-1 név marad. Ezeket bejelöltem és haladtam tovább. Ha végeztem, visszatérek majd ide és a maradék nyomok segítségével szép lassan kizárom ezeket is. 

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de a megoldás ellenőrzésére külön online felület is rendelkezésre áll, ezt itt találjátok: https://www.emmasperfectmatch.com/checkyourwork

Szóval ha végeztetek, de nem tudjátok, hogy a megfelelő párt találtátok meg Emmának, akkor itt lehet majd csekkolni. 

A kitöltéshez használhattok szövegkiemelőt, de én a kedvenc radírozható tollaimat használom.  

Az utóbbi időben én is teljesen rákattantam az ilyen könyvekre, teljesen kikapcsolnak. Nem is gondoltam volna, de nagyon durván flow élmény az, hogy folyamatosan, ütemesen húzogatom ki a neveket. Már alig várom, hogy végre kihúzzam az utolsó fickót és végre megtudjam én is, hogy ki Emma párja. 

Ami nekem nagyon tetszik és amúgy eddig eszembe sem jutott, hogy akár közösen, a barátokkal is lehet együtt nyomozni. Így pedig szuper közösségi élménnyé válhat a nyomozás. Én egyedül töltöm a könyvet, mert Miklóst nem igazán érdekli a kötet, de tuti mókás lehet a közös gondolkodás is. 

Összességében én imádom az ilyen könyveket, így az Emma férjet keres is nagy kedvenc lett. Ha imádtok nyomozni és szeretnétek ti is a történet aktív résztvevőivé válni, akkor ne habozzatok. Adjatok egy esélyt a kötetnek mindenképpen. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Állomáslista

11.06.: Csak olvass!
11.08.: This is my (book) universe.
11.10.: Ambivalentina
11.12.: Könyv és más
11.14.: Hagyjatok! Olvasok!
11.17.: Spirit Bliss Sárga könyves út
11.18.: Utószó

2026. november 5., csütörtök

T. Kingfisher: Éjjeli lakmározó

Sziasztok!

Ha szerettétek a Holtak mozgatóját, akkor van egy jó hírünk: megérkezett Alex Easton újabb hátborzongató kalandja a Kossuth Kiadó jóvoltából. Ezúttal ráadásul főhősünk az otthonába, Galláciába érkezik, ahol a legkevésbé sem mennek rendben a dolgok.  Tartsatok velünk a blogturnénk során, és ismerjétek meg ezt a hamisítatlan őszi, spooky hangulatú történetet!

Az Usher-házban átélt rettentő megpróbáltatásokat követően Alex Easton nyugalomra, megszokott mindennapokra és napfényre vágyik, ehelyett – Angusnek és Miss Potternek tett szívességként– a család vadászlakja felé, Gallácia hideg és nyirkos erdőségének mélyére veszi az irányt.
Amikor Easton megérkezik, a gondnokot holtan találja, ráadásul a vadászlak elhanyagolt, és különös, nyugtalanító csönd telepszik a környékre. A falubeliek arról suttognak, hogy egy lélegzetlopószörnyeteg telepedett meg Easton otthonában. A nyugállományú katona bölcsebb annál, hogy hitelt adna az efféle helyi babonáknak, csakhogy ő is érzékeli, hogy valami nincs rendjén sem az otthonában, sem az álmaiban.

A díjnyertes Holtak mozgatója folytatásában újabb hátborzongató és különös események várnak Alex Eastonra. Ha szereted a sötét, gótikus, horror elemekkel és humorral fűszerezett történeteket, ezt is imádni fogod!

„Hátborzongató, klausztrofób hangulatú és végig lenyűgözően szórakoztató.”- Erin A. Craig

Az Éjjeli lakmározó a Sworn Soldier sorozat második része.

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra, ez volt a negyedik kötet, amit a szerzőtől olvastam. Már az első regénye után felkerült a kedvenc szerzőim listájára, így nem is volt kérdés számomra, hogy Éjjeli lakmározó című könyvét is sorra kerítem majd. A Holtak mozgatóját még júniusban olvastam és már akkor láttam, hogy hamarosan érkezik a folytatása. Kevés dologban voltam biztosabb annál, hogy nekem ezt folytatni kell. A kötet hangulata teljesen levett a lábamról, szóval kíváncsi voltam, hogy a folytatásban mivel kápráztat el a szerző. 

Alex Easton mindössze egy kis nyugalomra vágyik az Usher-házban történtek után, ám úgy tűnik, nem lesz szerencséje. Egy szívesség miatt a család vadászlakjához utazik, ahol azonban nem éppen idilli állapotok fogadják. A gondnok halott, az épület elhanyagolt, a környéket pedig különös csend és egyre nyugtalanítóbb történetek lengik körül. A helyiek szerint valami egészen különös lény telepedett meg a házban, és bár Easton nem hisz a babonákban, hamarosan neki is szembe kell néznie azzal, hogy valami nagyon nincs rendben.

Azért szerettem annyira az első kötetet, mert teljesen elvitt magával az a különleges atmoszféra. amely az egész történetet körüllengte. T. Kingfisher remekül ért ahhoz, hogyan teremtsen egyszerre bizarr, gótikus és hátborzongató világot, amelyben az ember folyamatosan érzi, hogy valami nincs a helyén. Az Éjjeli lakmározóban is megkapjuk ezt az érzést, a történet hangulata pedig most is nagyon jól működik. A sötét erdő, az eldugott vadászlak és a környéket övező titokzatosság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy szívesen merüljünk el a történetben. Ugyanakkor azt is le kell írnom, hogy ez az élmény ebben az esetben nem hatott rám olyan erővel, mint a Holtak mozgatójában. Ott sokkal erőteljesebben éreztem azt a különös, nyomasztó atmoszférát, amely miatt annyira emlékezetes maradt számomra a történet. Az új rész sem okozott csalódást, egyszerűen csak nem tudta ugyanazt az élményt nyújtani. Mintha ezúttal egy kicsit kevésbé sikerült volna beszippantania a könyv világának.

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ha tehettem volna, együltő helyemben ledaráltam volna. Ráadásul örömmel láttam, hogy van egy következő része is a sorozatnak, szóval már alig várom, hogy azt is sorra kerítsem. T. Kingfisher sajátos történetmesélése, a sötét témák és a finom humor keveredése most is jól működik. Szeretem, hogy a szerző nem a megszokott horrorisztikus megoldásokkal próbálja megteremteni a megfelelő hangulatot, hanem inkább a furcsaságokra, a megmagyarázhatatlan jelenségekre és az emberben lassan kialakuló rossz érzésre épít.

Alexhez hasonlóan az olvasó is kétségekkel fogadja először a furcsa, horrorisztikus lény megjelenését, de ahogy előrébb jutunk a történetbe, úgy kezd el minket is szorongatni az az elemi érzés, hogy valami leselkedik ránk. Ráadásul ez a szörnyeteg éjjel támad, a legkiszolgáltatobb helyzetünkben, vagyis alvás közben vagyunk a legnagyobb veszélyben. Ez a mitikus lény nem más, mint a moroi, aki az éjszaka leple alatt telepszik rá az alvókra, tehetetlenné teszi őket, és szó szerint elszívja a lélegzetüket és az életerejüket. Alexnek pedig egy ilyen lénnyel kell megküzdenie. 

Nagyon tetszik, hogy Alex nem egy klasszikus hős. poszttraumás stresszben szenved a katonaság miatt, hajlamos a túlzott alkoholfogyasztásra és bár nagyon bátor, olykor azért lássuk be, nem ő a legélesebb kés a fiókban. Mondjuk legalább rendelkezik kellő öniróniával és ezzel ő is tisztában van. :)

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét részeket, melyek megjelentek a regényben. Rövidsége miatt tökéletes gyógyír lehet azoknak, akik éppen olvasási válságban vannak.

Összességében jó volt újra elmerülni ebben a különös, kissé groteszk univerzumban, és bár számomra az első kötet továbbra is erősebb élmény marad, a folytatást is élveztem és abszolút nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Ha szeretted a Holtak mozgatóját, akkor érdemes adni neki egy esélyt, csak ne számíts ugyanarra az érzésre. Tökéletes őszi olvasmány, ha valami hátborzongató, rövidke sztorira vágysz, akkor ez lesz a te könyved. Ha pedig még nem olvastad az első részt, akkor nyomás azt is beszerezni. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

10.31. Utószó
11. 05. Csak olvass!
11. 06. Readinspo
11. 08. Olvasónapló

2026. november 4., szerda

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók

Sziasztok!

Lépjetek be a valóság és az álmok határvidékére! Tartsatok velünk egy varázslatos utazásra, amely során Böszörményi Gyula nagysikerű fantasy-sorozatának megújult, a Móra Kiadó gondozásában megjelent darabjával, a Gergő és az álomfogók című kötettel ismerkedhetünk meg. A regény kalandos világa arra hív, hogy együtt fedezzük fel: az éber világunk talán nem kevésbé mesés, mint az álomvilág, és az álomvilág sem kevésbé valós, mint az ébrenlét. Akár most léptek be először Gergő univerzumába, akár régóta rajongói vagytok, ezt a gyönyörűen átdolgozott, friss kiadást kár lenne kihagyni!

Ha Gergő elalszik, az álmai éppoly kavargók, mint bárki másé. De miért szegődik mellé minden alkalommal egy szürke kölyökfarkas? És miért ajánlja a segítségét? Bármennyire igyekszik is a fiú lerázni őt, amikor családja váratlanul meghívást kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára, rá kell döbbennie, hogy álom és valóság összeér.
Az Álomfogók kalandos története arra hív, hogy felfedezzük: éber világunk talán nem kevésbé mesés, mint az álomvilág, és az álomvilág nem kevésbé valós, mint az ébrenlét.
Böszörményi Gyula nagysikerű fantasy-regénysorozata sokakat elvarázsolt már – most átdolgozva, megújult kiadásban vehetik kézbe az olvasók.



Vannak könyvek, amelyek különleges helyet foglalnak el az ember szívében, mert egy meghatározó gyerekkori olvasmányélményhez kötődnek. A Gergő és az álomfogók pontosan ilyen számomra. Annak idején imádtam ezt a sorozatot, a Harry Potter mellett az egyik nagy kedvencem volt. Most, évekkel később az új kiadás apropóján úgy döntöttem, ideje újra elmerülni ebben a világban. Bevallom, felemás érzésekkel álltam neki az olvasásnak, féltem tőle. Felnőttként az emberben mindig ott motoszkál a kérdés, hogy vajon képes lesz-e még ugyanúgy szeretni azt a könyvet, amely gyerekként ennyire sokat jelentett neki. Ez a sorozat egy igazán különleges olvasmányélményként maradt meg bennem. Mi van akkor, ha nem ugorja meg azt a szintet, amit a mostani fejemmel várok el? Mi van, ha csalódok és teljesen lerombolom a 20 éve dédelgetett képet?
Nos, azt kell mondanom, hogy Böszörményi Gyula regénye kiállta az idő próbáját: most is legalább annyira imádtam, mint annak idején! Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, úgy éreztem magam, mintha újra gyerek lennék. A révülők és sámánok világát szintén gyermeki lelkesedéssel szívtam magamba. Szinte el is felejtettem, hogy mennyi minden történik ebben a kötetben. 

Csak hogy bebizonyítsam, hogy milyen sokat jelentett nekem ez a sorozat, képzeljétek, még a tevém neve is innen származik. A szereplő majd a harmadik részben bukkan fel, ha minden igaz. Talán nem nagy spoiler, ha elmondom a nevét - Tanarilla. 

A Gergő és az álomfogók egy nagyszerű mese, a szeretetről, barátságról, önelfogadásról, de ugyanakkor szól a féltékenységről és a bosszúról is. Egy csodálatos mese, melyet a magyar mondavilág ihletett. Egy történet a világfa fontosságáról, a révülőkről és a sámánokról. Arról, hogy kiválasztottnak lenni soha sem egyszerű és olykor egy meghívónak nagyobb szerepe lehet az ember életében, mint gondolnánk. 

És igen, most felnőtt fejjel én is érzem azért, hogy a Harry Potter sorozat vélhetően erősen hatott anno a szerzőre, de egyáltalán nem érzem koppintásnak a történetet. Persze, van benne áthallás, de abszolút a mi magyar varázsvilágunk áll a középpontban. Már gyerekként elcsodálkoztam azon, hogy mennyire gazdag és csodálatos a mitológiánk, sokkal több ilyen történetre lenne szükségünk. Egyszerűen zseniális, ahogyan a szerző mindezt egy izgalmas, sajátos fantasyvilággá formálja. Különösen szeretem, amikor egy történet a saját kulturális kincseinkből merít, és olyan varázslatot teremt, amely egyszerre ismerős és egészen különleges. A regény hangulata, ötletgazdagsága és világépítése számomra ma is fantasztikus.Tényleg hiánypótló ez a kötet a magyar irodalomban.  

A történet ráadásul egy pillanatra sem hagyja unatkozni az olvasót. Izgalmas, fordulatos én imádtam olvasni. A főgonosz kilétére sem olyan egyszerű rájönni, legalábbis anno tizenévesen én teljesen vakon voltam. Emlékszem, hogy teljesen lesokkolt a dolog. Most, hogy már ismertem a történetet, és felnőtt fejjel olvastam, természetesen hamarabb kiszúrtam az apróbb nyomokat és utalásokat, de ez egyáltalán nem vett el az élményből. Sőt, kifejezetten jó volt újra felfedezni azokat a részleteket, amelyek felett gyerekként talán elsiklottam.

A karakterek fejlődését is nagyon szerettem. Jó látni, ahogyan a szereplők változnak, alakulnak, és az események hatására egyre többet tanulnak önmagukról és a körülöttük lévő világról. Gergő de amúgy Zsófi is óriási változáson megy keresztül, kompetens szereplőkké váltak. (Itt azért megjegyzem, hogy van hiányosságom is a sorozattal kapcsolatban, a kiegészítő köteteket ugyanis nem olvastam. Szóval remélem a Monyákus Tuba és a Zsófi sorozat is reneszánszát éli majd. Igyekszem akkor sorra keríteni azokat is.) Zsófi karaktere akkor és most is közelebb állt hozzám, Gergőt most is nehezebben kedveltem meg. A mellékszereplők is szerethetők, Monyákos Tuba, vagy Borzalag például. Őket talán nem is lehet nem kedvelni. Fontos kiemelni még Kendét is, aki a sorozat egyik legtekintélyesebb, legbölcsebb és legfontosabb alakja. Ő a magyarországi bűbájosok, sámánok és vajákosok közösségének legfőbb vezetője. Nagyon kedveltem őt, viszont többet nem is mondanék a szereplőkről, nehogy véletlenül elspoilerezzek valamit.

Olvasás közben ismét eszembe jutott, mennyire szerettem volna annak idején, hogy film készüljön belőle. Most is úgy gondolom, hogy ez a történet egyszerűen megérdemelne egy igazán jó filmes adaptációt. A különleges magyar varázsvilág, a kalandok és a szereplők annyira jól működnek, hogy örömmel nézném meg őket megelevenedni a vásznon. Az kiadásból pedig kiderül, hogy Böszörményi Gyulának abszolút voltak ilyen jellegű ambíciói. A kiadványban szerepel a szerző filmötlete az Álomfogó univerzum-hőseivel.

További extra még hogy a kötetben helyet kaptak Böszörményi Gyula vázlatai alapján készült térképek. Rengeteget dobnak a történeten, egyszerűen imádom ezt a részletet is. 

Összességében fantasztikus élmény volt visszatérni ehhez a gyerekkori kedvenchez. Ritka és különösen jó érzés, amikor egy könyv ennyi év után is képes ugyanazt a lelkesedést kiváltani az emberből. Ha régen szerettétek, ez a bejegyzés egy jel az újraolvasásra. Ha pedig eddig nem ismertétek, akkor itt az ideje sorra keríteni! Én már alig várom, hogy folytathassam a kalandot! Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 



A turné állomásai

11.04. Csak olvass!
11.07. Readinspo
11.09. Veronika's Reader Feeder
11.10. Könyv és más
11.12. Hagyjatok! Olvasok!




2026. november 2., hétfő

Bakos Barbara: Kaland a Kéken

Sziasztok!

Csatlakozz hozzánk Bakos Barbara legújabb mesekönyvének izgalmas blogturnéján! A Manó Könyvek Kiadónál megjelent kötet Borka és hűséges kiskutyája kalandjait meséli el, akik egy különleges céllal vágnak neki az Országos Kéktúrának: szeretnék befejezni az elhunyt nagypapa pecsétgyűjtő füzetét. A varázslatos utazáson nem más kíséri őket, mint a legendás természetjáró, Rockenbauer Pál. Tarts velünk, és fedezzük fel együtt Magyarország természeti kincseit e különleges turné során!

Borka egy különleges füzetre bukkan a nagypapája után maradt emlékek között. Varázslatos utazás veszi kezdetét a kék pecsétek megszerzéséért, kísérője a legendás természetjáró, Rockenbauer Pál lesz. Gondoltad volna, hogy marsbéli tájakon is vezet a Kéktúra útvonala? Indulj útra Borkával és Tulipán kutyussal, és közösen fedezzétek fel Magyarország természeti kincseit! Barangold be velük az Országos Kéktúrát, az Írótt-kőtől egészen Hollóházáig!
.





Nagyon szeretem azokat a köteteket, melyek a természethez kötődnek, az utóbbi időben egyre fontosabb számomra a téma. Régebben nem szerettem annyira a természetben lenni, idegesítettek a bogarak, meg úgy nagyjából minden. Zavart, hogy túrázni kellett menni az iskolával, utáltam, hogy végigrohantunk az adott tanösvényen, és egyszerűen nem éreztem semmilyen kapcsolatot a természettel. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, elkezdtem élvezni a környezetet, a sétákat, most felnőtt fejjel pedig azt a békességet és meghittséget díjazom a legjobban, amit a természet ad nekem egy-egy kirándulás alkalmával. Mikor megláttam Bakos Barbara mesekönyvét,  teljesen beleszerettem a kötetbe. Még nem alakult úgy az életünk, hogy bővüljön a családunk, de ha van valami, amit fontosnak tartok átadni majd számára, az a természet szeretete és tisztelete. Ez a kötet pedig egyszerűen tökéletes erre. Nem csupán a Kéktúrát ismerhetjük meg közelebbről, hanem számtalan érdekességet is megtanulhatunk az adott területről. 

Legyen szó állatvilágról, kőzetekről, vagy éppen a híres gánti bauxitbányáról, számtalan izgalamas dolgot ismerhetünk meg a kötet olvasása közben. És ha ez nem lenne elég, a történet nem csak a tanító jellege miatt kiemelkedő. Szerettem nagyon, ahogy a szerző beemeli az emlékek fontosságát is. 

A történet szerint Borka a nagypapája emlékei között bukkan egy füzetre, amelyben a papa a kéktúra pecséteket gyűjtötte, hogy megszerezhesse a kitűzőt, ami a teljes túra teljesítéséért jár. A kislány elhatározza a családjával, hogy befejezi, amit a nagypapa elkezdett, de végül váratlan útitársra tesz szert. Kísérője nem más, mint Rockenbauer Pál (1933. január 14. – 1987. november 26.) lesz, aki  egy magyar természetjáró, világutazó, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés megteremtője. Legismertebb műve a legendás Másfélmillió lépés Magyarországon című 14 részes dokumentumfilm-sorozat, amely az Országos Kéktúra útvonalát mutatta be, és amely országos mozgalommá tette a hazai természetjárást. Hatása a magyar társadalomra, kultúrára és természetjárásra felbecsülhetetlen; lényegében ő formálta át a modern hazai turizmust és természetfilmezést.

Borka, kutyusa Tulipán és Rockenbauer Pál közösen fedezik fel Magyarország kincseit az Írott-kőtől egészen Hollóházáig. 

A kötet egyaránt alkalmas útikönyvnek, vagy délutáni bekuckózáshoz. A közös mesélés egy nagyszerű lehetőség arra, a gyermekek számára még közelebb hozhassuk Magyarország csodáit, az élővilágot és a természeti értékeinket. Az együtt töltött percek nem csak a közösen eltöltött minőségi idő, vagy a szorosabb szülő-gyermek kapcsolat miatt kiemelkedően fontos, hanem általa olyan tudást és fontos kompetenciákat sajátíthat el a gyermek, amely elősegíti, hogy tudatos és a környezetére aktívan odafigyelő állampolgárrá váljon. Ez pedig hihetetlenül fontos, hiszen mindannyink érdeke, hogy vigyázzunk természeti kincseinkre és értékeinkre. 

A történet és az izgalmas érdekességek nem csak a gyermekek, hanem tulajdonképpen az egész család számára hasznos kiegészítője lehet a nyaralásnak. A könyvet könnyedén elvihetjük magunkkal és a nyaralás/kirándulás alatt is lapozgathatjuk, de az is remek ötlet, ha otthon összeül a család és közösen megbeszélik az élményeiket, majd ezek alapján megnézik újra, hogy melyik területről mit is lehet tudni. Szerencsére nem foglal sok helyet, így mindkét opció tökéletes választás. A szerző igyekezett minél több érdekességet megjeleníteni, így játékos, mesés formában a legkisebbek is közelebbről megismerhetik Magyarországot. 

A kötet képi világa nagyon szerethető, én imádtam olvasgatni és nézegetni a képeket. Az egyik kedvenc részem az volt, mikor Borka és Pál az eget vizsgálta és kémlelte. Imádom én is a csillagokat, nagyon szerettem azokat az egyszerű bölcsességeket, amelyek ott elhangzottak. Amíg emlékszünk szeretteinkre, addig örökkön örökké velünk lesznek, a szívünkben élnek. 

A mesekönyv elolvasása utána kedvem támadt túrázni, és pecséteket gyűjteni. Nem vagyok biztos benne, hogy a teljes túrát végig fogom tudni járni rövid időn belül, de mindenképpen szeretném elkezdeni a gyűjtést. Bár a különleges jelvény nagyon motiváló, imádnám, ha nekem is lenne egy ilyenem. De azt hiszem, ehhez nem elég puszán szeretni kirándulni. Ehhez komoly elhivatottság kell majd. Persze ki tudja, hogy mit hoz majd a jövő. Hátha egyszer a teljesítésről számolok majd be nektek. 

Ha szerettek kirándulni, ezt a mesekönyvet nektek találták ki. Én csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


A turné állomásai

11.02 - Csak olvass!
11.04 - Hagyjatok! Olvasok!
11.06 - Könyv és más
11.07 - Dreamworld



2026. október 28., szerda

Bella Swift: Csipesz, ​a tacsi és a halloween

 Sziasztok!

Csipesz, a kis tacsi ismét visszatért közénk a Manó Könyveknek köszönhetően, ezúttal a halloween ünnepének keretében. Halloweenezz vele, a családjával és a barátaival, valamint velünk a turné keretében.

Csipesz, a tacsi élete első halloweenjére készül. Majd kiugrik örömében a bőréből, amikor kiderül, hogy Nina óriási bulit szervez: ijesztő jelmezbe kell bújni, fel kell díszíteni a lakást mindenféle rémisztő dekorációval és különleges ételekkel kínálják majd a vendégeket. Igen ám, de Kleó, a cica hallani sem akar az ünneplésről, nem szereti a halloweent, fél tőle. Vajon sikerül Csipesznek bátorságot öntenie a cicába, vagy elmarad a buli? 



Mindig is szerettem azokat a történeteket, amelyek egy különleges alkalom köré épülnek, és közben valami olyasmiről is mesélnek, ami a hétköznapokban is fontos. A Halloween ma már a gyerekek körében is egyre népszerűbb ünnep: a jelmezek, a töklámpások és a vidám borzongás különleges hangulatot teremtenek október végén. De vajon honnan ered ez a szokás, és miért szeretjük annyira a kissé félelmetes történeteket? Bella Swift Csipesz, a tacsi és a Halloween című könyve éppen ebbe a világba kalauzolja el a fiatal olvasókat.

A Halloween története évszázadokra nyúlik vissza. Egyik fontos előzménye az ősi kelta Samhain ünnep, amely a betakarítás végét és a sötétebb évszak kezdetét jelezte. A korabeli hiedelmek szerint ilyenkor különleges kapcsolat alakulhatott ki az élők és a túlvilág között. A Halloween elnevezése a keresztény Mindenszentek ünnepének előestéjére utal, az angol All Hallows’ Eve kifejezésből ered. A különböző hagyományok idővel összefonódtak, és kialakult a ma ismert ünnep, amelyhez a jelmezek, a töklámpások és az édességgyűjtés is hozzátartozik. Különösen Észak-Amerikában vált népszerűvé, részben az ír és skót bevándorlók révén. Úgy gondolom, a Halloween éppen azért lehet izgalmas a gyerekek számára, mert ilyenkor a hétköznapi világ egy kicsit titokzatossá válik, a félelmetesnek tűnő dolgok pedig a játék részévé lesznek.

A történet főszereplője, Csipesz, a tacskó életében először készül Halloweenre, és alig várja az ünnepet. Nina hatalmas bulit szervez, jelmezekkel, rémisztő dekorációkkal és különleges finomságokkal. Csipesz lelkesen veti bele magát a készülődésbe, csakhogy Kleó, a cica egészen másként viszonyul az eseményekhez: ő kifejezetten fél a Halloweentől. Ami a tacskónak izgalmas kaland, az a cicának inkább nyugtalanító élmény. Vajon sikerül Csipesznek segítenie barátjának, hogy ő is jól érezze magát az ünnepi forgatagban?

Szerintem a történet egyik legjobb ötlete éppen ez az egyszerű, mégis könnyen átélhető ellentét. A gyerekek is jól ismerhetik azt az érzést, amikor valami, amit mások nagyon várnak, számukra inkább félelmetes vagy kellemetlen. Csipesz és Kleó története megmutatja, hogy nem kell mindenkinek ugyanúgy reagálnia egy helyzetre, és hogy a barátságban a másik érzéseinek elfogadása is fontos. Különösen tetszik ez a megközelítés egy gyermekkönyvben, hiszen a tanulság nem külön megfogalmazott erkölcsi leckeként jelenik meg, hanem a szereplők helyzetéből fakad. A történet kapcsán a szülők a gyerekekkel arról is beszélgethetnek, mitől félünk, mi segíthet leküzdeni a félelmeinket, és hogyan támogathatjuk azt, akinek valamire még időre van szüksége.

A kötetet elsősorban az alsó tagozatos korosztálynak ajánlanám, de közös esti olvasásra is jó választás lehet. Azt is szeretem az ilyen történetekben, hogy nem kell feltétlenül nagy tanulságokat keresnünk bennük ahhoz, hogy értékesek legyenek. Persze a félelemről, a bátorságról és az elfogadásról szóló üzenet fontos, de legalább ennyire lényeges, hogy egy gyerek jól érezze magát olvasás közben, izguljon a szereplőkért, és kíváncsi legyen arra, mi történik velük. A Csipesz, a tacsi és a Halloween jó apropót adhat egy közös olvasáshoz, utána pedig akár arról is beszélgethetünk, hogy mi mitől félünk, vagy hogyan segíthetnénk egy barátunknak, aki bizonytalan egy új helyzetben. Sőt, ha a történet meghozza a kedvet, a közös program folytatódhat töklámpás készítésével, jelmezek tervezésével vagy egy saját Halloween-buli kitalálásával.

A könyv borítója már első pillantásra megteremti a halloweeni hangulatot. A vámpírjelmezbe öltözött tacskó és a töklámpás játékos formában idézik fel az ünnep legismertebb motívumait.

Összességében úgy gondolom, Bella Swift Csipesz, a tacsi és a Halloween című könyve egy nagyon aranyos könyv, tökéletes választás lehet az őszi időszakra. A halloweeni hangulat, a karakterek és a könnyen átélhető konfliktus együtt teszik szerethetővé. Számomra a történet legfontosabb üzenete az, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy soha nem félünk, hanem azt is, hogy merünk segítséget kérni, és odafigyelünk azokra, akiknek erre szükségük van. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

10. 28. Csak olvass!
10. 29. Könyv és más
10. 30. Veronika's Reader Feeder
10. 31. Sorok között

Keala Kendall: Senkit nem hagyunk magára

 

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Stitch rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Manó Könyvek legújabb Sorsfordító történetek kötetében egy újabb izgalmas „mi lett volna, ha...?” típusú kalandba csöppenhetünk. Lilo ugyan kifizette a két dollárt az örökbefogadási papírra, de Stitch megtartása mégsem ilyen egyszerű! A Pelekai család egyik tagjának ugyanis be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni nekik az űrkutya. Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. De vajon képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és be tudják bizonyítani, hogy a kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Tartsatok a bloggereinkkel a turné állomásain, és fedezzük fel együtt ezt az új, izgalmas történetet!


A Galaktikus Szövetség eljött a 626-os Kísérletért – vagyis Stitch-ért, ahogy a tizenkilenc éves Nani Pelekai és húga, Lilo hívják. Csakhogy hiába van Lilónál az örökbefogadási papír, amely bizonyítja, hogy két dollárt fizetett a szőrös lényért, megtartani őt korántsem ilyen egyszerű.
Stitchet ugyanis eredetileg pusztító fegyvernek tervezték. Ahhoz, hogy a Földön maradhasson, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.
Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. Ez önmagában is gond, hiszen kettejüknek nem épp felhőtlen a viszonya. És ha mindez nem lenne elég, Turóra érkezve úgy tűnik, az akadémia parancsnokának egyáltalán nem érdeke, hogy sikerrel járjanak. De vajon miért?
Képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és bebizonyítani, hogy a bolyhos kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Vagy az 'ohanájuk örökre darabokra hullik?

Mintha csak néhány napja írtam volna nektek arról, hogy szeretem a Disney meséket és a Sorsfordító történeteket. Azt azonban nem tudom, hogy leírtam-e már nektek, hogy Stitch karaktere az egyik legnagyobb kedvencem. A rajzfilmet is csomószor láttam már, a filmet is nagyon szerettem, így nem is volt kérdés számomra, hogy ezt a történetet is sorra kerítem majd. 

A Lilo és Stitch története 2002-ben hódította meg a mozikat: az eredeti Disney-animációt június 21-én mutatták be az Egyesült Államokban, a magyar közönség pedig november 7-től láthatta a filmet, Lilo és Stitch – A csillagkutya címmel. A különleges páros története azóta is a Disney egyik szerethető klasszikusa, amelynek középpontjában nemcsak a humoros kalandok, hanem a család, az elfogadás és az összetartozás is áll. Stich karaktere reneszánszát éli, az utóbbi időben nagyjából mindenhol ott van. Nagyjából mindent el lehet adni vele. 

A Senkit nem hagyunk magára című kötet egy izgalmas és érdekes olvasmány a családról és arról, hogy mire vagyunk képesek azért, akit igazán szeretünk. Egy történet arról, hogy nem kell minden terhet egyedül cipelnünk, segítséget elfogadni soha nem szégyen és arról, hogy olykor nehezen találjuk meg az utat a másikhoz, de ha kitartunk egy életre szóló barátra tehetünk szert. 

Mindig érdekesnek tartom, amikor egy már jól ismert történet egy másik szereplő szemszögéből bontakozik ki. A Lilo és Stitch világában elsősorban Lilo és Stitch különleges kapcsolata kerül előtérbe, miközben Nani karakteréről valamivel kevesebbet tudunk meg. Éppen ezért kifejezetten tetszik az ötlet, hogy Keala Kendall regényében ezúttal ő kerül a középpontba. Nani történetében szerintem rengeteg lehetőség rejlik. Érdekes lehet jobban megismerni őt, a gondolatait és a motivációit, különösen egy olyan helyzetben, amelyben Stitch mellett neki is új kihívásokkal kell szembenéznie. A közös kiképzés és a kettejük közötti dinamika izgalmas alapot adhat a történetnek, így kíváncsian várom, hogyan bontakozik ki mindez.

A történet szerint a Galaktikus Szövetség nem fogadta el Lilo örökbefogadási papírját, így nem engedhette meg, hogy Stitch a Földön maradjon, hiszen egy pusztító fegyvernek tervezték. Azonban még nincs minden veszve, hiszen ha a Pelekai család egyik tagja bizonyítja, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni neki az űrkutya, akkor náluk maradhat. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben. Nani így hát útra kel, a feladat azonban korántsem egyszerű. Nem csak Stitch dacol vele, hanem nagyon úgy tűnik, hogy valaki egyáltalán nem akarja, hogy sikerrel járjanak. Vajon ki lehet az? Képes lesz Nani és Stitch összefogni Lili érdekében? Sikerrel zárják a kiképzést, vagy végleg szétszakad a csonka családjuk? 

Bevallom nektek, kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Maga az ötlet nagyon tetszik és úgy érzem, hogy ezzel a történettel egy izgalmas új mélységet adott a szerző Nani karakterének és Stitch-csel való kapcsolatának. Valami mégis hiányzott nekem belőle. Az az igazság, hogy meg sem tudnám mondani, hogy micsoda. Talán az a játékosság, az a derű, amiről nekem Stitch jut eszembe. Hiányzott belőle az a fény, ami miatt én a mesét annyira szeretem. 

A szereplők közül David kevésbé győzött meg. Kissé esetlennek és jellegtelennek éreztem őt, őszintén szólva nem sok értelmét láttam annak, hogy végül beemelték őt a történetbe. Nyilván kellett valaki ahhoz, hogy Lilo is valahogy megjelenhessen, de szerintem ez a történetszál teljesen kihagyható lett volna. Nélkülük is élvezhető lett volna a regény. Placcs karakterét viszont nagyon megkedveltem, és nagy meglepetésemre Gantut is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem.

Összességében kedveltem a regényt, de maradt némi hiányérzetem. A történet azonban érdekes és abszolút szerethető, szóval ha szeretitek a Disney könyveket, valamint Stitch karakterét, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

10.28.: Csak olvass!
10.29.: Dreamworld
10.31.: Utószó

2026. október 26., hétfő

Mari Mancusi: Sally álma

Sziasztok!

A Manó Könyvek Kiadó legújabb Sorsfordító történetek kötetében a Karácsonyi lidércnyomásból ismert Sally történetét ismerhetjük meg. Sally Finkelstein Doktor laboratóriumában éli mindennapjait, teremtője kénye-kedvének kitéve, de néha kiszökik, hogy meglesse szerelmét, Jacket, a Tökkirályt. Amikor rájön, hogy a mindenki által ünnepelt Jack is unja az életét, Sally kiutat kezd keresni mindkettejüknek! Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén!  

Sally imádja Halloween Városának rémisztő világát. Mostanában mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Egy olyan helyen, ahol minden a félelemről és az ijesztgetésről szól, az ember azt hinné, az árnyak között élni nem is olyan… magányos. Teremtője, Finkelstein Doktor laboratóriumába zárva telnek a napjai, de Sally kezd belefáradni abba, hogy mindenki csupán szolgálóként tekint rá. Tudja, hogy sokkal többre hivatott, Finkelstein Doktor mégis semmibe veszi a szavait.

Amikor Sally titokban kiszökik a temetőbe, rájön, hogy Jack, a Tökkirály is ugyanolyan üresnek érzi az életét. Sally elhatározza, hogy kiutat talál kettejük számára, ezért követni kezd egy különös látomást, amely talán megváltoztathatja a sorsukat. Így történik, hogy Sally egy furcsa, új világra bukkan, ahol minden pirosban és zöldben pompázik, a földet jég borítja, a lakók pedig egyenesen vidámak. Vajon erre a változásra vágyott ő és Jack?

Ám minél több időt tölt Karácsonyvárosban, annál inkább úgy érzi, valami nincs rendben a csillogó felszín mögött. Mit jelent valójában felkerülni a rossz gyerekek listájára? Mit rejtegethet az a rengeteg táncoló cukrozott szilva? És vajon Sally meg tudja menteni mindazt, ami igazán fontos számára a két városban, mielőtt túl késő lenne?

Most már talán meg sem lepődik senki, hogy egy Disney kötettel érkezem. Már többször írtam nektek arról, hogy mennyire imádom a Disney meséket, így minden Sorsfordító történet kötelező darab nálam. Az összes eddig megjelent kötet a polcomon lapul és amúgy olvastam is az összeset. Így természetesen Sally újragondolt története is "must have" darab volt a polcomon. 

A kötet alapja pedig gondoltam senkit nem lep meg, hogy a Karácsonyi lidércnyomás. A történet Tim Burton rendező rajzai és ötlete alapján készült, Henry Selick rendezésében. A filmet több éven át készítették stop-motion bábtechnikával. Az Amerikai Egyesült Államokban 1993. október 9-én mutatták be a mozikban. Magyarországon viszonylagos késéssel mutatták be, a mozikban feliratos változatban vetítették. A szinkronizált változatot 2007. december 22-én az M2-n adták le a televízióban.
Én pedig még ennél is később láttam, talán tavaly, vagy tavalyelőtt. Szerettem ugyan a mesét, de nem lett akkora kedvenc nálam, így kíváncsian vártam, hogy ez az újabb Sorsfordító történet mennyire lesz szerethető. És képzeljétek, én ezt imádtam! Az elmúlt időszak egyik kedvence volt ebben a sorozatban. 

A Sally álma című kötet egy izgalmas és érdekes olvasmány az önazonosságról, arról, hogy merjünk kiállni önmagunkért és álmainkért. Egy történet arról, hogy mi a karácsony igazi szelleme és arról, hogy olykor a tökéletlenségeink tesznek minket igazán tökéletessé. Egy mese arról, hogy minden ünnep nagyszerű a maga módján és minden pillanatot érdemes megragadni az életben egy kis ünneplésre. A Halloween is nagyszerű mulatság, és nincs azzal semmi baj, ha valaki mindennél jobban szereti. Mások pedig a Karácsonyért, vagy éppen a Húsvétért rajonganak ugyanúgy. 

A könyv onnan veszi fel a fonalat, amikor kiderül, hogy Jack belefáradt a folytonos halloweeni rémisztgetésbe, magányosnak érzi magát. Eközben pedig céltalanul bolyong a temető sírkövei között. Sally eközben egy nagyobb sírkő mögé bújva, titokban hallgatja őt. Teljesen átérzi Jack fájdalmát és magányát, mert ő is pontosan ugyanezt éli át Dr. Finkelstein fogságában. A mesében a két szereplő itt egyáltalán nem találkozik, de a könyvben ez szerencsére teljesen máshogyan alakul. Jack rájön arra, hogy Sally véletlenül kihallgatta őt, egy mély beszélgetést követően pedig azonnal érezni kezdik a kettejük közöt húzódó kapcsot. 

Sally elhatározza, hogy kiutat talál kettejük számára, ezért követni kezd egy különös látomást, amely talán megváltoztathatja a sorsukat. Így történik, hogy Sally egy furcsa, új világra bukkan, ahol minden pirosban és zöldben pompázik, a földet jég borítja, a lakók pedig egyenesen vidámak. Vajon erre a változásra vágyott ő és Jack? Ám minél több időt tölt Karácsonyvárosban, annál inkább úgy érzi, valami nincs rendben a csillogó felszín mögött. Mit jelent valójában felkerülni a rossz gyerekek listájára? Vajon tényleg mindenki ennyire kedves lenne a városban, vagy az őszinteség helyett inkább a félelem és a kényszer az úr? 

Érdekes és izgalmas élmény volt olvasni ezt az alternatív történetet, nekem nagyon tetszett. Egy másodpercig sem volt unalmas az olvasás számomra, a két világ találkozása, Karácsonyváros története és a mellékszereplők pedig nagyszerűen színesítették ezt a mesét. 
Az alapkoncepció nagyon tetszett, Sally és Jack jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette a karaktereket. Talán túlzás nélkül mondhatom, hogy az egyik kedvencemmé vált a sorozatban.

Az új karakterek nagyon izgalmasak. Abigail nagyon szerethető volt, imádtam, ahogy az ő szálát lezárta a szerző. Sejtettem, hogy így válik majd valóra az ő kívánsága, de mégis nagyon meghatódtam, mikor olvastam. Bevallom, egy egészen picit pityeregtem is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem, remekül mutat Sally kalandja a többi Sorsfordító regény között. 

Összességében nagyon kedveltem a regényt. Ha szeretitek a Disney könyveket, valamint Sally és Jack karakterét, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,92

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

10.26. Csak olvass!
10.28 Hagyjatok! Olvasok!
10.31 Dreamworld