Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper – Hasfelmetsző Jack nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hasfelmetsző Jack az egyik legismertebb londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban sorra szedte áldozatait. Ezt a történetet dolgozza fel Kerri Maniscalco, aki egy igazán egyedi utazásra invitál minket. Audrey szemén keresztül végigkövethetjük a nyomozást, aki szembeszállva a társadalmi elvárásokkal, a saját szívét követve igyekszik helytállni a gyilkos felkutatása során, nem riadva vissza az őt fenyegető veszélytől, cselszövéstől. Tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából. 

Nemesi család sarjaként a tizenhét éves Audrey Rose Wadsworth számára csupa kényelmet és véget nem érő gazdagságot tartogat az élet. A teadélutánok és ruhapróbák között azonban a lány titkon egy felettébb tilalmas elfoglaltságot űz. Fittyet hányva szigorú atyja elképzeléseire és a társadalmi elvárásokra, rendszeresen elszökik otthonról, hogy

törvényszéki orvostant tanulhasson a bácsikája vérfagyasztó laboratóriumában.

A boncolások során Audrey egyre több kegyetlenül meggyilkolt áldozat holttestével találja magát szemben. Ez hamarosan egy nyomozás kellős közepébe sodorja a lányt, ráadásul gyanúsan egy irányba, az ő meglehetősen szűk ismeretségi köre felé vezetnek a szálak…

Elképesztő fordulatok és rengeteg döbbenetes, korabeli fotó – Kerri Maniscalco lebilincselő, bemutatkozó regénye egy valóban felejthetetlen olvasmány!

Ha van olyan könyv, amit már ezren ajánlottak nekem én pedig mindezek ellenére sem olvastam még el, az bizony Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper című regénye. A barátaim nagy része már olvasta és imádta, nekem valahogy eddig mégis kimaradt. Egy másodpercig sem kételkedtem benne, hogy én is szeretni fogom majd, de az elmúlt években krónikus időhiánnyal küzdök, szóval csak ritkábban van időm angolul olvasni, vagy új sorozatokba kezdeni. A magyar megjelenés azonban kellően motiváló erő volt számomra, így végül végre én is belevágtam a kalandba. Nagy elvárásokkal vágtam bele az olvasásba és azt kell mondanom, hogy nem alaptalanul ajánlotta nekem mindenki ezt a könyvet. Nagyon szerettem és biztosan nem ez volt az utolsó könyvem a szerzőtől. 

A történet alapját Hasfelmetsző Jack mítosza képezi. Biztosan már sokan hallottátok a nevét, de vajon ki is ő és mit lehet róla tudni?

Hasfelmetsző Jack néven vált ismertté az a londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban öt nőt – négy már kicsit idősebb prostituáltat és egy fiatal nőt – ölt meg a Whitechapel nyomornegyedben (bár anno ezeken kívül még más gyilkosságokkal is gyanúsították őt). Az áldozatok: Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly.

A gyilkos a tetteit ritka kegyetlenséggel követte el, sebészi pontossággal vágta ki az áldozatok belső szerveit (veséjüket, szívüket). A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen. A híresztelések szerint a gyilkosságok száma 1888 szeptemberében és októberében volt a legintenzívebb, és a média valamint a Scotland Yard is több nyugtalanító levelet kapott ebben az időszakban, amelyek íróját vagy íróit vélték az elkövetőnek. Az úgynevezett „Pokolból”-levél, melyet George Lusk, a Whitechapel negyed polgárőrségének elnöke kapott, egy fél emberi vesét tartalmazott, vélhetően az egyik áldozatét. A gyilkosságok különösen brutális mivolta és a média információi miatt az emberek egyre inkább hittek egyetlen sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack létezésében. Teljes címlapok foglalkoztak az üggyel és gerjesztettek nemzetközi figyelmet a Hasfelmetsző iránt. A vizsgálatok nem tudták hitelt érdemlően az 1891-ig folyó gyilkosságok mindegyikét az 1888-as eseményekhez kötni, ennek ellenére Hasfelmetsző Jack legendája megszilárdult. Bár számos elmélet született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően, máig nem nyert egyik sem bizonyítást, így nem lehet pontosan tudni, hogy ki követte el ezeket a rémes gyilkosságokat. 

Rendkívül szörnyű, mégis nagyon izgalmas, hogy nem lehet tudni a gyilkosról semmit, így nem csoda, hogy az írók fantáziáját is megmozgatta Hasfelmetsző Jack mítosza. Kerri Maniscalco regénye zseniális, tökéletesen hozza az adott kor atmoszféráját, mégis nagyon üde és mai. 

A történet érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Bár bevallom a fülszöveg miatt számomra kiszámítható volt a történet, így az elképesztő fordulatok engem elkerültek. Szóval szerintem, ha jót akartok magatoknak, akkor ezt inkább hanyagoljátok és inkább ne olvassátok el. 

Az olvasást azonban így sem untam egy másodpercig sem, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam a történet hangulatát és azt is, hogy milyen mesterien keverte a szerző a történelmi valóságot a képzelettel. Az írói utószóban pedig arról is olvashatunk, hogy milyen elemeket hagyott meg és melyek azok, amelyek abszolút az ő írói kreativitását dicsérik. 

A szereplők sokrétűek, nem csupán egydimenziósok. Audrey Rose egy rendkívül makacs, kitartó és impulzív leányzó, aki nem fél bepiszkítani a kezét. Impulzivitása ugyan olykor bajba sodorja, de igazán lenyűgöző ambíciókat dédelget. Thomas Cresswell stílusa pedig nagyon tetszett. Nagyon jó megfigyelő, egy másodperc tört része alatt képes összerakni a képet, előtte tényleg nem maradhat semmi sem titokban. Érdekes volt látni, ahogy egyre jobban kinyílik a karakterük, és ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. Imádtam, ahogy a két főszereplő évődött egymással, jókat mosolyogtam rajtuk olvasás közben. Remek volt közöttük a kémia, örültem annak, hogy nem azonnal, hanem kicsit lassabban kerültek közel egymáshoz.  

Nagyon szeretem a viktoriánus korban játszódó regényeket a kedvencem pedig az, amikor olyan női karakterek jelennek meg az ilyen művekben, akik abszolút nem felelnek meg az adott kor tipikus nőideáljának. A cselekmény a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Emiatt igazán érdekes és izgalmas Audrey Rose karaktere, aki megelőzte a korát és a tudomány iránt érdeklődik. A fiatal lányok ritkán vesznek részt boncoláson, ő azonban édesapja tiltása ellenére rendszeresen leszökik nagybátyja laborjába, hogy tanuljon. Amikor Hasfelmetsző Jack garázdálkodni kezd, a lány azonnal a nyomozásba kezd. A kérdés már csak az, hogy vajon képes lesz-e feldolgozni, amit talál. Vajon mi motiválja a gyilkost és sikerül végül Audrey Rosenak és társának felgöngyölíteni az ügyet? 

A borító bevallom nekem annyira nem tetszik. Vagyis igazából szép, de nem illik annyira a történethez. A régi borítóját a sorozatnak sokkal jobban szeretem. A nyelvezet abszolút élvezetes, szerettem magyar olvasni. Néha párhuzamosan haladtam vele, volt, hogy angolul olvastam egy-egy fejezetet, szóval összességében úgy érzem, hogy jó munkát végzett vele a fordító. 

Ha szeretitek a viktoriánus korban játszódó regényeket, a belevaló főhősöket és a kicsit sötétebb és komor hangulatot, amit maga a korszak áraszt, akkor csak ajánlani tudom nektek a történetet. Olvassátok, szeressétek!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hasfelmetsz%C5%91_Jack

Értékelés: 5/4,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A történetben a boncolás, emberi test igen fontos szerepet töltött be, így ehhez kapcsolódik a játékunk is. A feladat ezúttal nem más, mint felismerni a leírás alapján, pontosan melyik szervünk látja el az adott feladatot, és beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY

Hosszúkás, tömött tapintású, körülbelül 150-200 g tömegű szivacsos szerkezetű nyirokszerv. A bal bordaív alatt, a IX-XI. borda között, a gyomor, a bal vese és a rekeszizom között helyezkedik el. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06.13.- Milyen könyvet olvassak?
06.15.- This is my (book) universe.
06.17.- Csak olvass!
06.19.- Lupi Kelly és Lupi olvas
06.21.- Dreamworld
06.23.- Könyv és más
06.25.- Kitablar

Read More

T. Kingfisher: Csalán ​és csont + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható T. Kingfisher nagysikerű, regénye, a Csalán és csont. Ráadásul a kiadónak hála, háromféle változatban is megjelent, így mindenki a számára legszimpatikusabb változatban szerezheti be. Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg. A hercegnőn és a gyermekén pedig csak egy igazi hős segíthet. Így a húga, Marra elindul, hogy megmentse testvérét útközben pedig segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Marra  történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg.

 

Marra a kicsi és gyenge Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik, legkisebb és legfélszegebb leánya. Idősebbik nővére – politikai érdekszövetség megpecsételéseképpen – az erős Északi Királyság hercegének a felesége lesz, majd az ő váratlan halála után a középső lány lép a helyére.

Marrát zárdába küldték, hogy ne állhasson útjába semmiféle hatalmi ármánykodásnak. Ott tizenöt éven át nyugodt életet él, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Persze ahogy az efféle történetekhez illik, Marra segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a tyúkjával, akiben démon lakozik, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét még tavaly olvastam, és egyszerűen imádtam. Így nem is volt kérdés, hogy a Csalán és csont című regényét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint egy kicsavart mese. Ahol a herceg és a hercegnő nem élnek boldogon, amíg meg nem halnak és itt a hangsúly azon van, hogy nem élnek boldogan. Ráadásul a herceg sem egy kedves lélek, hanem egy bántalmazó figura, aki sanyargatja a feleségét. A kérdés így már csak az, hogy vajon hogyan lehet megölni egy herceget úgy, hogy palotaőrök védik őt, és az ország határain túli mágia sem tud ártani neki. 

A történet főszereplője Marra a Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik gyermeke. Az idősebb nővére az Északi Királyság hercegének a felesége lesz, de a lány különös körülmények között halálát leli. Így a középső lány lép a helyére, Marrát pedig zárdába küldik, hogy kimaradjon a politikai játszmákból és hát legyünk őszinték, azért, hogy ne szüljön előbb fiú uralkodót, mint a nővére, és ha netalán ő is elhalálozni, akkor Marra a helyébe léphessen. Marra tizenöt éven át nyugodt életet él a zárdában, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Marra azonban nincs egyedül: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával a saját maga készítette eleven csontkutya, akinek kreatív módon Csontkutya a neve, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság? Megmenthetik Marra nővért Kaniát? 

Ahogy feljebb is olvashattátok, a Csalán és csont tényleg olyan, mint egy tündérmese. Van benne hercegnő, herceg, tündérpiac, tündérkeresztanya, mágia és még sok-sok olyan elem, mint egy klasszikus mesében. Ugyanakkor T. Kingfisher ezeket az elemeket kissé szokatlan módon pakolta össze, és így kapott egy rendkívül szerethető, szórakoztató, kissé furcsa, mégis komoly témákkal foglalkozó fantasy könyvet. És hogy gyerekek, én ezt mennyire imádtam!! Minden furcsasága ellenére, ez az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Mert persze-persze fontos a minőség és ezen a téren sem panaszkodhat a szerző, ugyanis a kötet is nagyon jól lett megírva. De őszintén szólva nem is tudom, hogy mikor szórakoztam ilyen jól olvasás közben. Sokszor hangosan felnevettem, a szürreális jelenetek és pillanatok egy pillanatra ugyan sokkoltak (ugyan mégis ki hallott már démon által megszállott csirkéről és csontkutyáról), de ez csupán egytized másodpercig tartott. Utána jót derültem ezeken is. Imádtam a szerző stílusát, a könyv hangulatát. Hogy egyszerre volt nagyon komoly (hiszen a családon belüli erőszak témája is megjelenik benne) mégis rendkívül könnyed. Hogy mennyire jól reflektált a szerző a klasszikus mesei elemekre és milyen ötletesen csavart rajtuk. Hogy mennyire kreatív szereplőket és mellékszereplőket álmodott meg. Ez a nő egy zseni, nem vitás. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ahogy haladtunk előre, úgy ismertük meg egyre jobban királyságot és a benne élő embereket. A történet kezdetben két szálon futott. Bepillantást nyerhettünk a múltba, hogy Marra miként élte meg az elmúlt 15 évet és persze a jelen is folyt a maga módján. Megtudtuk, hogy milyen árnyoldalai vannak a hercegnőségnek és végtére is mennyivel nagyobb szabadsága van egy apácának. Hogy egy jókívánságból könnyen válhat átok és az átok olykor segítségére is lehet a kalandoroknak, így tulajdonképpen áldásként is működhet. Hogy a világ nem fekete, vagy fehér és az ember néha csinál rossz dolgokat a jó érdekében.

Megtapasztalhattuk, hogy a családi kötelék ugyan erős, de sokszor a politika még erősebb és az embernek néha fel kell áldoznia önmagát azért, hogy az egész népe élhessen. Marra talán nem akart hőssé válni, de mindannyian tudjuk, hogy a hősöket a körülmények teszik azzá, nem az, hogy azok akarnak lenni. Ő pedig egy másodpercig sem tétovázott és még a lehetetlennek tűnő feladatokat és elvégezte, hiszen az előtt, aki igazán szeret valakit és meg akarja őt menteni, egyszerűen nincs lehetetlen. 

Marra mellett megkedveltem a sárbanya karakterét, de igazából bevallom, mindenkit kedveltem. A Csontkutya és a démoncsirke pedig csak tovább emelte az egész kötet fényét. Remek kiegészítői voltak a kalandnak. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét, vagy éppen fájdalmas részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Biztosan olvasok még a szerzőtől, alig várom, hogy a többi regénye is megjelenjen magyarul. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,99

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Kossuth Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívjak Marra hat évvel idősebb nővérét?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.12.: Csak olvass!

06.14.: Könyv és más

06.16.: Kelly és Lupi olvas

06.18.: Utószó

Read More

K. A. Linde: Mágia ​a Magyalkönyvtárban (Tölgy és Magyal-ciklus 1.)

Sziasztok!

Mikor megláttam K.A Linde regényét, azonnal szerelem volt első látásra. A magyar kiadás csodaszép, egyszerűen imádom, biztosan versenybe szállhatna a 2025-ös év legszebb könyve címéért, a fülszövege és a címe pedig szintén meglehetősen gyorsan levett a lábamról. A cím ugyan kicsit csalóka, legalábbis én teljesen abban a hitben voltam, hogy a könyvtárnak is fontos és komoly szerepe lesz majd a történetben. Szinte gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy a történet jelentős része majd a könyvek között zajlik és egy teljesen más világot építettem fel magamnak, mint amilyen a kötet valójában volt. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Van, ​ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik.

Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott.

A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét.

Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott.

A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t.

Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket.

De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés…

Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?

K.A. Linde neve bevallom nekem nem mondott semmit, eddig nem ismertem az írói munkásságát, szóval amikor rákerestem, meglepődve láttam, hogy eddig leginkább a romantia zsánerében alkotott, ráadásul a legtöbb könyvéből nem hiányzik a spicy faktor sem. Fannival beszéltük meg, hogy majd közösen olvassuk a könyvet, igazából miatta is figyeltem fel erre a kötetre, de amikor jobban utánanéztem, bevallom, kicsit aggódni kezdtem. Nem szeretem annyira a spicy könveket, nem feltétlen azért, mert nem szeretem, ha romantikus/erotikus tartalom jelenik meg egy-egy történetben, hanem egyszerűen hülyét kapok attól, hogy mennyire cringe tud lenni egy-egy ilyen típusú jelenet. Ráadásul idegesítenek a klisék is, mert természetesen milyen ilyen jellegű történetben szép nagy szerszáma van az úriembernek, női főszereplőnk pedig azonnal elalél a látványtól és azon kezd el agyalni, hogy úristen még a kezével sem éri körbe, szóval hogyan is fognak majd ők ketten szerelmeskedni. Szóval igen, kicsit aggódtam. Féltem, hogy nem fogom szeretni és meg fogom bánni, hogy elolvastam. De szerencsére abszolút pozitív csalódás volt számomra a történet és bár új kedvencet nem avattam, de biztosan folytatni fogom a sorozatot, mert nagyon kíváncsi vagyok, miként alakul majd Kierse élete. 

A Mágia a Magyalkönyvtárban egy igazán érdekes és izgalmas fantasy sorozat, melynek alapja kicsit emlékeztetett engem Samantha Shannon Csontszüret sorozatára. K. A. Linde egy olyan világot alkotott meg, ahol szörnyek (a szörny kifejezésen olyan túlvilági lények együttesét értsétek, mint például a vérfarkasok, vármpírok) és emberek egymás mellett élnek. Tizenhárom évvel ezelőtt bukkantak elő az árnyékból és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott. Miután megszületett a Szörnyegyezmény, kicsit normalizálódott az élet és egyfajta fegyveszünet vette kezdetét. A szörnyek azonban nem tűntek el, tulajdonképpen az alvilág szerves részeivé váltak, a metrón például csak úgy lehet utazni, ha valaki fizet az ott állomásozó trollnak, hogy átengedje őt. Aki pedig egy vámpírnak tartozik, azt elrabolhatják és arra kényszeríthetik, hogy szörny orgiákon vegyen részt és ha az adott illető megkívánja, akkor minden probléma nélkül lakmározhasson a véréből. Szóval ahogy látjátok, rendkívül nehéz és veszélyes dolog embernek lenni még úgy is, hogy elméletben az egyezmény életben van. Sokan éheznek, nem jutnak megfelelő ellátáshoz. K. A. Linde tényleg egy vérbeli disztópikus világot alkotott. 

A történet főszereplője Kierse, aki tolvajként éli mindennapjait. Rendkívül tehetséges, úgy ért a zárakhoz, mint senki más. Amikor betört a könyvtárba, még nem is sejtette, hogy egy szörnnyel találja majd szemben magát. Graves azonban rendkívül érdekesnek és izgalmasnak találja a lányt, úgy érzi, hogy több van benne, mint egy egyszerű tolvaj, így egyezséget kötnek. A lány ellop neki egy titokzatos lándzsát, ő pedig megvédi a lány barátait és közösen edzik majd a képességeit. Fannihoz hasonlóan, a történet ezen pontján merült fel bennem, hogy ez tulajdonképpen egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, ahogy haladtunk előre az olvasásban, ez egyre jobban körvonalazódott bennem, azóta pedig így is hivatkozom rá. 

Kierse és Graves között nem alakult ki azonnal bensőséges viszony, sokáig nem bíztak egymásban, kellett egy kis idő ahhoz, hogy egymásra hangolódjanak és megnyíljanak egymásnak. Vitathatatlan, hogy megvolt közöttük az a bizonyos szikra, de nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor a könyvben az erotikus jeleneteknél a szerző sem tudott kihagyni néhány klisés pontot. Annak viszont nagyon örültem, hogy összeségében volt mélysége ezeknek a jeleneteknek, nem csupán a romantasy közönség igényeit szolgálta ki vele a szerző. Abszolút volt szerepe mindkét erőteljesen erotikus jelenetnek, továbbvitték a történetet és megfelelően fel is vezette ezt a szerző. 

A történet nagyon izgalmas, nagyon örültünk neki, hogy nem volt annyira klisés, mint amire számítottunk. Emlékszem, a történet közepen viccelődve felvázoltunk néhány nagyon általános fantasy klisét és képzeljétek, ezek közül egyik sem volt a regényben. Nagyon tetszett a történet vége és bár szerintem lehetett számítani rá, még így is izgalmas volt olvasni. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Az utolsó harmada pedig annyira izgalmas, hogy én konkrétan együltő helyemben ledaráltam. Nagyon tetszettek az alvilági jelenetek, a kelta mondakör beemelése. 

Valahogy kevésnek éreztem. Hiába vitt magával a flow és a lendület, nem tudtam teljesen elmélyedni a történetben. Kierse karaktere egyáltalán nem került közel hozzám, mintha egy láthatatlan falat éreztem volna közte és köztem. 

A történetben fontos szerepet kapnak Kierse barátai is, de úgy éreztem, hogy hiába utal rá ezerszer a szerző, hogy mennyire fontosak számára, mivel ők nem kaptak elég játékteret, így kicsit furcsa volt látni, hogy milyen fontos karakterekké lépnek elő. És ezt nem is csak itt éreztem, néha olyan volt, mintha a semmiből jöttek volna elő nagyobb horderejű dolgok. Nem készítette megfelelően elő a szerző, így kicsit lógtak a levegőben. 

Amit viszont nagyon szeretnék megköszönni az írónak, az a normális lezárás. Végre egy könyv, ahol nem kapok agybajt a vége miatt. Egyértelmű a folytatás, és ki is jelöli az irányt, hogy majd merre halad tovább a történet, de nincs benne durva cliffhanger. Emiatt pedig hihetetlen hálás vagyok, végre egy pihentető végkifejlet. 

A borítóról és a kiadásról már írtam nektek, hogy mennyire imádom. A puha és a keménytáblás kiadás is abszolút a szemet gyönyörködtető kategória. Csodálatos éke lesz a polcomnak. 

Összességében ugyan nem lett akkora kedvenc nálam a történet, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt....nagyon várom a folytatását is. Nem tökéletes, de abszolút van benne potenciál, simán benne van a pakliban, hogy a folytatások sokkal erősebbek lesznek. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, akkor mindenképpen érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,75

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 

Read More

Janice Hallett: Az alpertoni angyalok rejtélyes esete

Sziasztok!

Mikor megláttam Janice Hallett regényét, azonnal szerelem volt első látásra. Nem ez volt tőle az első regényem, A színjáték és a Karácsonyi ​színjáték című kötetet már olvastam így kíváncsian vártam, hogy mivel is rukkol majd elő a szerző. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Az ördög a részletekben lakozik…

Amanda Bailey megtörtént bűnügyekről ír könyveket, és mindent tud az alpertoni angyalok szektájának híres esetéről. Az angyalokról már tucatnyi könyv és film jelent meg a húsz évvel korábbi éjjel óta, amikor megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus.

A szekta tagjai – a karizmatikus szektavezér kivételével – nem élnek, és egész mostanáig úgy tűnt, már semmi újat nem lehet mondani az esetről. De az alpertoni csecsemő betöltötte a tizennyolcat, végre interjú készülhet vele. Ha Amanda le tudja nyomozni, ez lesz az év fogása. De szagot fogott egy rivális író, Oliver Menzies, aki pont olyan találékony, mint Amanda, és talán jobbak a kapcsolatai.

Rákényszerülnek, hogy összedolgozzanak. Együtt rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. És az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le…

A bevezetőben már írtam nektek, hogy nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, azt azonban még egyáltalán nem említettem, hogy eddig egyértelműen ez a kedvencem tőle. Az alpertoni angyalok rejtélyes esete teljesen levett a lábamról, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Az egyik legjobb kötet volt a maga műfajában, amit eddig olvastam. 

A regény középpontjában maga a nyomozás áll. Stílusa olyan, mint egy digitális puzzle. Üzenetek, emailek, podcast leiratok és legépelt interjúk alapján bontakozik ki előttünk a történet, ettől pedig úgy érzi az olvasó, hogy ő is részese a cselekménynek. A kötet rendkívül addiktív, csak úgy faltam a lapokat, egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. Olvasás közben az ember több névvel is találkozik, melyek valamilyen formában kötődnek a titokzatos ügyhöz. Ezeket olykor nehéz követni, de abszolút megéri a figyelmet és a koncentrációt, mert minden apróság jelentőséggel bír. 

A történet főszereplője Amanda Bailey, aki bűnügyekről ír könyveket, már több regénye is megjelent, legfrissebb írásában pedig az alpertoni angyalok rejtélyes esetével kíván foglalkozni. Az angyalokról ugyan már tucatnyi könyv és film jelent meg, de még senki sem dolgozta fel olymódon a történetet, mint ahogy Amanda tervezi. A húsz évvel korábbi éjjelen, az angyalok megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus. A szekta tagjai mind meghaltak, a karizmatikus szektavezér pedig börtönben ül azóta is. A csecsemő teljesen eltűnt, azóta senki sem akadt a nyomára. Vajon Amanda megtalálhatja őt és elkészítheti vele a vágyott interjút? És a rivális író, Oliver Menzies vajon segíti, vagy akadályozza majd őt a munkájában? Egy húsz évvel ezelőtti ügy vajon még mindig képes felkorbácsolni a kedélyeket? 

Amanda és Oliver rákényszerülnek arra, hogy összedolgozzanak, ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik minden minden egyre zavarosabbá és gyanúsabbá. A szereplők egymás közti kommunikációjában állandó a kétely és a bizonytalanság: Ki hazudik? Ki mit titkol? Ez feszültséget teremt, miközben az olvasó folyamatosan újraértékeli, amit már tud. Szép lassan a szereplők rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek és teljesen más irányból kell megközelíteni az egész ügyet. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. Ahogy közelednek az igazsághoz, egyre több az ügyhöz közel álló ember hal meg, ráadásul Oliver is egyre furcsábban kezd el viselkedni. Az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le. 

A könyv kicsit lassan indul be, pontosan olyan a felépítése és dinamikája, mint amilyen általában egy kutatás. A szereplők kezdetben csak a sötétben tapogatóznak, falakba ütköznek, keresik a megfelelő irányt. Ahogy aztán elkapja őket a gépszíj és egyre közelebb és közelebb kerülnek az igazsághoz, úgy válik egyre izgalmasabbá a történet és maga az ügy is. Csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, rengeteg dolog volt, amire számítottam, de azért arra is volt példa, hogy konkrétan a földön koppant az állam, annyira leesett. Janice Hallett nagyszerűen szőtte a szálakat és zseniálisan adagolta a feszültséget a regényében. A hangulata olykor rendkívül nyugtalanító volt.

A kötet komoly etikai kérdéseket vet fel. Megjelenik benne a szekták és a kollektív meggyőzés pszichológiája, az hogy az emberek mennyire képesek befolyásolni egymást, különösen zárt közösségekben. Janice Hallett bemutatja, hogy mennyire könnyen kihasználható egy kétségbeesett és magányos ember, ha a másik pont azt mondja amit hallani akar és azt kínálja, amire vágyik. De olvasás közben az is felmerült bennem, hogy vajon meddig mehet el egy újságíró az igazságért? Mennyit ér egy történet, ha közben emberek élete a tét? És nem utolsó sorban pedig felmerült bennem az is, hogy a bosszú nem csak önmagában káros, hanem annak következményei is beláthatatlanok lehetnek. Felmerülhet az is olvasóban, hogy vajon mennyire lehet megbízni egy hírben és a mai világban vajon mit jelent a hitelesség. 

Bár a történet múltbéli eseményekről szól, ezek hatása erősen érezhető a jelenben, ami arra emlékeztet, hogy a múlt feldolgozatlan titkai hogyan kísérthetnek bennünke és milyen hatással lehet jelenünkre. A regény rávilágít arra is, hogy a múlt és a titkok megértéséhez idő és türelem kell – nem lehet mindent azonnal megoldani vagy elkapkodni.

Összességében Az alpertoni angyalok rejtélyes esete nem csak egy izgalmas krimi, hanem egy okosan felépített, formabontó mű, ahol az olvasó nem passzív szemlélő, hanem sokkal inkább aktív nyomozó, aki apró puzzle darabkákból rakja össze a teljes igazságot. Ez a regény azoknak ajánlott akik szeretik az izgalmas krimi regényeket, ugyanakkor nem riadnak meg a modern, kreatív történetmeséléstől sem. Én csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 

Read More

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Ahogy a fülszövegen is olvashatjátok ifj. Alexandre Dumas regényét a valósát ihlette. A kaméliás hölgy történetéből Marie Duplessis sorsa köszön vissza az olvasó számára. No de mit is lehet tudni Marie alakjáról és milyen kapcsolat fűzte őt Dumas-hoz? 

 

Marie korának legünnepeltebb és legkapósabb kurtizánja volt. Bár Marie Duplessis megosztotta kegyeit Párizs sok gazdag és nemes férfiúja között, tartós hírnevét egy elszegényedett ifjúval való viszonyának köszönheti. A magas, széles vállú ifjú - szokása szerint választékosabban öltözve, mint anyagi helyzete megengedte volna - egész napi vidéki lovaglás után színházba ment barátjával Párizsban. Alexandre Dumas nem annyira a színpadot, mint a páholyokban tartózkodó vonzó nőket figyelte színházi látcsövével. Egy szeptemberi estén pillantotta meg Mariet, aki azonnal elvarázsolta őt. Alexandre Dumas és Marie Duplessis megismerkedése 1844 őszén történt. Rövid és keserédes románc követte. 

Marie gyönyörű ruhákban járt és virágokkal vette körül magát. A rózsa illatától azonban szédült, így inkább szagtalan kaméliákat viselt, és a házát is e kényes virágokkal töltötte meg, mígnem egy bírálója szavaival “kaméliából levő erődítmény zárta körül". Marie, aki intelligens és művelt volt és kitűnően zongorázott. Egyetlen hibája, vallotta be, az állandó hazudozás volt. De ezt meg vígan elintézte azzal a szemtelen megjegyzéssel, hogy “a hazugság fehéríti a fogakat". Amikor Dumas-val megismerkedett, az öregedő de Stackelberg gróf tartotta ki, mert - Marie ezt hazudta új szeretőjének - a grófot meghalt lányára emlékeztette. Néhány hónapi boldog szerelem után Dumas kezdett eltávolodni Marietól - bár a lány felajánlotta neki őszinte barátságát, ha már szeretőnek nem kell. 1845. augusztus 30-án írta meg a lánynak szakító levelét: “Nem vagyok elég gazdag, hogy úgy szerethessem, ahogy szeretném, sem elég szegény, hogy úgy szerethessen, ahogy Ön szeretné... Ön túl jószívű ahhoz, hogy ne értené meg, mi késztetett e levél megírására és túl intelligens ahhoz, hogy ne bocsátana meg nekem." A fiatal lány ké5 évvel később, alig 23 évesen, tüdőbajban hunyt el. Halála után a lakásban maradt ingóságait elárverezték. Dumas éppen édesapjával utazgatott, amikor értesült a lány haláláról. Mikor hazaért, akkor látta, hogy elárverezik a lány megmaradt javait. Ugyan értékesebb tárgyat nem engedhetett meg magának, de Dumas beérte azzal, hogy megvett egy aranyláncot, amit Marie hajdan a nyakán viselt. Az árverés amúgy nemcsak hogy fedezte Marie tartozásait, hanem még egy kisebb örökségre is futotta belőle kedvenc normandiai unokahúga számára. A végrendelet egyetlen kikötése az volt, hogy az örökös soha nem jöhet Párizsba, amelynek kísértései oly végzetesnek bizonyultak nagynénje számára.

Alexandre Dumas a lány halálát követően kivett egy szállodai szobát, újraolvasta Marie hozzá írott leveleit, és nekilátott, hogy megírja regényét, amely világhírűvé tette. Így született meg Marguerite Gautier alakja

Az 1848-ban megjelent A kaméliás hölgy óriási sikert aratott, a színházi darab premierje pedig 1852-ben volt, aminek sikere még a regényét is túlszárnyalta. Marie Duplessis-t azonban Guiseppe Verdi tette igazán halhatatlanná, aki e darabra komponálta a La Traviata című, talán legnépszerűbb operáját. Marie emlékezete átnyúlik a XX. századra is, több film is készült Dumas megható történetéből, amelyek közül a Greta Garbóval, 1936-ban forgatott Camille lett a leghíresebb.

Dumas kaméliás hölgye ugyan sok szempontból hasonlít Marie alakjára, de a könyv története jócskán eltér a valóságtól. A kaméliás hölgy egy igazán szívszorító regény, amely a 19. századi párizsi társadalmi életbe is bepillantást enged.  A történet középpontjában Marguerite Gautier, a híres párizsi kurtizán áll, aki váratlanul őszinte és mély érzelmeket kezd el táplálni Armand Duval, egy magasabb társadalmi osztályba tartozó kedves és jóravaló fiatalember iránt. Az ő tiltott és tragikus szerelmük segítségével érzékelteti a szerző, hogy korabeli társadalmi különbségeket és elvárások miként jelennek meg a 19. században. Marguerite bár csillogó estélyek és gazdag udvarlók között él, mégis magányosnak érzi magát. Az élete azonban teljesen megváltozik, amikor találkozik Armand Duvalttal, aki nem csak a külsejébe, hanem a nő valódi énjébe szeret bele. Az ő történetük látszólag a reményről szól – arról, hogy talán még a legsötétebb sorsú ember is megérdemli a boldogságot, hogy nem a hibánk határoznak meg minket, a boldogságot mindannyian megérdemeljük –, de valójában egy tragédia bontakozik ki az olvasó szeme előtt. A két fiatal kapcsolata kezdetben nehezen indult, Armand és Marguerite csak nehezen találta meg az egyensúlyt. A fiatal kurtizán és jóravaló fiú kapcsolata kezdetben bujkálással és tervezgetéssel indult, ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy kezdték el szép fokozatosan felépíteni közös életüket. De vajon lehet közös jövőjük? Maguk mögött hagyhatják a lány múltját és új életet kezdhetnek közösen? Vagy ez csupán illúzió?

A regény egyik legnagyobb ereje az érzelmi őszinteségében rejlik. Dumas nem ítélkezik, ugyanakkor Marguerite karakterét sem romantizálja túl. Egyszerűen csak méltóságot ad neki. Megmutatja, milyen sebezhető az az ember, akit a társadalom csak az előítéleteken keresztül lát. A szerelem, az önfeláldozás, a bűntudat és a vágy keveredik ebben a történetben. Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyire szomorú, hogy a szerelem sajnos egyszerűen nem elég. Vannak helyzetek, amikor a tiszta érzelem sem győzedelmeskedhet mindenek felett, az élet pedig sokkal bonyolultabb annál, mint amit a romantikus álmok ígérnek. A kötet utolsó oldalain, a leveleken kicsit pityeregtem, mélyen megérintett Marguerite szenvedése és nagyon megkedveltem a karakterét. 

A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott a kaméliás hölgy történetével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is. 

Ha szeretitek a klasszikus történeteket, akkor csak ajánlani tudom ifjabb Alexandre Dumas regényét. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://www.erdekessegek.hu/index9_20.htm

Értékelés: 5/4,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban az Érzelmes klasszikusok további részeit szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a sorozat valamely, már megjelent regényéből. A feladatotok, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

IDÉZET

A másikban vagy magunkban örvényre, sárra bukkanunk, ami aztán tiltja, hogy továbbmenjünk; amellett azt is érezzük, hogy nem értik, amit mondunk; oly nehéz kifejeznünk bármit, akár a legegyszerűbb dolgot; s a tökéletes egyetértés talán ezért is ritkaság.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.26. Szembetűnő
05.30. Ambivalentina
06.01. Kitablar
06.03. Csak olvass!

Read More

Nagy Ádám – Pirisi Gábor: Nagy Testvér szeret téged + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum kiadó jóvoltából ezúttal kicsit másképp ismerkedhetünk meg Orwell 1984 című történetével. Nagy Ádám és Pirisi Gábor ugyanis kalandkönyvet csinált a sztoriból, amelyben mi, olvasók dönthetjük el, hogy mit csinálunk, vagy épp mit nem, és ezzel befolyásolhatjuk a cselekmény alakulását, valamint a sorsunkat is. Tarts ebben a sötét, ijesztő, ám mégis szórakoztatóan játékos úton hat bloggerünkkel, és a turné végén nyerj te is egy példányt a könyvből.

George Orwell 1984 című, fájdalmas látomásában a korlátozott atomháború vége óta mindössze három nagy diktatórikus állam létezik. A hajdani Európát és Oroszországot felölelő Eurázsia, a Távol-Keletet és Ázsia nagy részét magába foglaló Keletázsia, valamint az amerikai kontinens országaiból és brit szigetekből, na meg az angolul beszélő világ maradékából létrejött szuperállam, Óceánia. Az államoknak nem polgárai, inkább jogfosztott alattvalói vannak, s nemhogy cselekedeteik nem szabadok, de gondolataikat is mind jobban kontrollálni próbálják.

Ez az interaktív kalandkönyv Orwell regényének újragondolása: Winston Smith szerepében neked kell határoznod, és döntéseid következményeként alakul a történet. Feladatod hármas:

• elmenekülni a rendszer őrei elől,
• megismerni a rezsim egyes titkait
• és megdönteni a diktatúrát - ha egyáltalán lehetséges.

De vigyázz: próbálj minél inkább beilleszkedni, hogy a lehető legkésőbb kerülj a Gondolatrendőrség kezei közé!

Hogy ne keveredj el, honnan jöttél és merre jársz éppen, vedd magadhoz a két könyvjelzőt, amelyeket a könyv oldalhajtásából téphetsz le.

Nem hazudok nektek, életem egyik legnagyobb hiányosságga, hogy még nem olvastam Orwell 1984 című regényét. Ismerem a történetet, vannak frázisok, amelyeket én is használok, de valahogy még mindig nem kerítettem sorra. Így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is ad majd nekem Nagy Ádám – Pirisi Gábor kalandkönyve. Az eredeti tervem amúgy az volt, hogy előtte elolvasom majd Orwell klasszikusát is, de aztán egy betegség miatt kártyavárként dőltek el a májusi terveim, szóval majd csak később tudom sorra keríteni. Az elején kicsit izgultam, hogy emiatt majd nehezen veszem fel a fonalat, de aztán rájöttem, hogy a kötetnek pontosan az a célja, hogy meghozza a kedvet az olvasáshoz, így ténylegesen tudtam azt tesztelni, hogy a kalandkönyv vajon hozzájárul-e ahhoz, hogy rohanjak a polchoz és levegyem róla az 1984-et. És azt kell mondanom, hogy igen. Bár azonnal nem tudok rohanni, mert csomó más könyvet kell most olvasnom, de ÚRISTEN, én annyira lelkes vagyok, hogy csak na, most már tényleg meg kell ismernem a teljes történetet. 

A kalandkönyv amúgy, amennyire én meg tudom ítélni tökéletesen hozza Orwell regényének a hangulatát. Hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasmány. Eddig csak egy hasonló kötetet olvastam, amely az Árulók műsoron alapult, így volt valami koncepció a fejemben, hogy vajon hogyan is működik egy ilyen kötet. De azt kell mondanom, hogy ez a könyv sokkal, de sokkal jobb. Abszolút úgy éreztem, hogy a döntéseimnek súlya van, ráadásul tök fontos volt figyelni, akár jegyzetelni olvasás közben is, mert bizonyos apróságokon akár az ember élete is múlhat. 

A regényben Winston Smith szerepét öltheti magára az olvasó, és a döntéseink alakítják a történetet. A döntéseknek pedig súlya van. Egy-egy döntés akár a halálunkat is okozhatja, vagy akár a gondolatrendőrség karmaiba is kerülhetünk. Az egyes döntések között látszólag alig-alig van különbség, a történet szempontjából azonban nem kis munka kiokoskodni a legmegfelelőbbet. Elsőre amúgy nem is sikerült, már az első kérdésnél elbuktam és jött is értem a gondolatrendőrség. Sőt, el kell mondanom, hogy a könyv harmadánál járhattam nagyjából, mikor harmadjára vittek el, szóval újra is kellett kezdenem az egészet. De aztán teljesen belelendültem és végigvittem a sztorit. Ha a fülszövegen is jelzett feladatokat nézem, akkor igencsak felemás eredményt értem el: végülis elmenekültem a rendszer őrei elől, megismertem a rezsim néhány titkát, a diktatárút viszont nem döntöttem meg, így nem is tudom, hogy lehetséges-e. A történetem viszonylag happy end volt. Elmenekültem a szerelmemmel és egy másik világban kezdhettem új életet, de nem vezetett könnyű út a célig. Durván megkínoztak, szóval szerintem kb csak a mázlin múlt, hogy túléltem az egészet végül. 

Nagyon durva volt olvasni a könyvet, teljesen elképesztett a diktatúra, a gondolatrendőrség, egymás feljelentgetése és az egész milliő. Az egészben pedig az a legijesztőbb, hogy Orwell ezt a könyvét 1949-ben írta, mégis most 2025-ben is hihetetlenül aktuális. Nem szeretek politizálni, nem is igazán fogok, de az vitathatatlan, hogy rengeteg dolgot felismer belőle az ember, ha körbenéz a nagyvilágban. A legérdekesebb rész nekem a MinIgaz volt, vagyis az a minisztérium, ahol a valóságot igazították az elvtársak a Nagy Testvérhez és az aktuális propagandához. Rendkívül szürreális, mégis valahogy nagyon valósághű élmény volt. 

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet olvasni, és biztos vagyok benne, hogy még többször is elolvasom, mert kíváncsi vagyok a többi történetszálra is. Zseniális gondolat, zseniális kivitelezés. Óriási pacsit küldök a készítőknek, az egyik legjobb dolog, ami történhetett a magyar irodalommal és kötelezőkkel, hogy létezik ez a Kötelezők újratöltve sorozat. Apropó, a sorozatról még nem is beszéltem nektek. Szóval képzeljétek, nem ez az egyetlen kötet, ami megjelent. A Pál utcai fiúk, az Egri csillagok, Az ember tragédiája, A kőszívű ember fiai és a Rómeó és Júlia is feldolgozásra került kalandkönyv formájában. Az Egri csillagok és amúgy A kőszívű ember fiai is egy nehezebb olvasmány, sokan nem is szeretik, szóval óriási ötlet a kötelező előtt ezt a kalandkönyvet elolvastatni a fiatalokkal, mert ezek garantáltan meghozza a kedvüket az olvasáshoz. Ha magyar tanár lennék, biztosan kihasználnám ezt a lehetőséget, mert amúgy tényleg zseniális olvasmány és rengeteget hozzáad magához kötelező olvasmányhoz. A történet jobban átélhető így, személyes kapcsolódási pont jön létre az olvasó és a kötet között, így biztosan maradandó lesz. 

Ez a kalandkönyv biztosan az idei évem egyik legjobb olvasmányélménye lesz, és abban is biztos lehet mindenki, hogy még idén sorra fogom keríteni Orwell regényét is. Ha már olvastátok az 1984-et akkor azért, ha pedig még nem, akkor pedig azért kerítsétek sorra ezt a zseniális kalandkönyvet. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: Akkora 5 csillag, mint egy ház. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Nézzük meg, mennyire értitek az újbeszélt. Az állomásainkon találtok egy-egy leírást, ti pedig válasszátok ki a három lehetséges szó közül, hogy mit jelenthet. Írjátok be a helyes szó betűjelét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN FELADATOM

Értéktelen szórakozás.

a. prolitáp

b. sajátélet

c. nemjó

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 26. Hagyjatok! Olvasok!

05. 28. Fanni's Library

05. 30. Könyv és más

06. 01. Csak olvass!

06. 04. Veronika's Reader Feeder

Read More

Mariana Zapata: From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mariana Zapata legújabb regénye, a Lukovtól, szeretettel a jégkorcsolya világába kalauzol el bennünket. Jasmine Santos utolsó lehetősége a karrierjében az, ha Ivan Lukov párjaként lép a jégre. Ezzel csak az a probléma, hogy ő teljesen kiállhatatlan. Arrogáns, nagyképű és Jasmine egy cseppet sem bízik benne - de azt meg kell hagyni, hogy a valaha élt egyik legjobb a szakmában. Vajon sikerül a lánynak félretennie az ellenszenvét a karrierje érdekében? És ha igen, a szíve vajon veszélybe kerül? Tartsatok velünk, és a turné végén nektek is lehetőségetek nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A pályán kívül ellenségek… De vajon a jégen érzett szenvedélyük lángra lobbanthatja a fagyos szívüket?

Ha valaki megkérné a 26 éves Jasmine Santost, hogy jellemezze egy szóban az élete elmúlt néhány évét, az biztosan egy négybetűs szó lenne.

Tizenhét év – és számtalan törött csont és megszegett ígéret – után tudja, hogy a lehetőségeinek hamarosan vége a versenyszintű műkorcsolyázásban.

Ám ekkor életre szóló ajánlatot kap egy arrogáns idiótától, akit legszebb álmaiban egy mozgó busz elé lökne, mióta csak először találkoztak tíz éve.

Jasmine-nek talán mindent újra kell gondolnia. Beleértve Ivan Lukovot is.

Mariana Zapata neve már nem volt ismeretlen számomra, még 4 éve olvastam a Dear Aaron című könyvét egy másik könyve pedig már évek óta a tbr listámon csücsül. Mivel a Dear Aaron anno nagy kedvencem volt, a From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel pedig egy barátnőm kedvenc könyve, így nem is volt számomra kérdés, hogy elolvassam-e ezt a kötetet. 

Mindig is szerettem a lassabban kibontakozó, úgynevezett "slow burn romance" típusú könyveket, amikor a főszereplők hosszabb utat járnak be és nem esnek azonnal szerelembe egymással. Valahogy sokkal jobban beszippantanak az ilyen típusú történetek és jóval életszerűbbek is számomra. Ezért borítékolható volt már az elején számomra, hogy Mariana Zapata regényét is kedvelni fogom. Ugyan a kötet nem lett akkor kedvenc nálam, mint a szerző korábbi regénye, de összességében szerettem Jasmine és Ivan történetét. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle, könnyed és szerethető stílusukkal gyorsan leveszik általában az embert a lábukról. A From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel című kötetet azonban sok mindennek nevezném, de könnyednek egyáltalán nem. Rengeteg komoly és fontos kérdés jelenik meg benne. Ez a történet szól az élsportról és arról, hogy mennyi lemondással jár, ha valaki igazán komolyan vesz egy sportot. Arról, hogy mennyire nehéz így kapcsolódni másokhoz, mennyire nehéz barátokat szerezni. Arról, hogy csak mennyire fontos a támogató családi légkör és arról, hogy mennyire fontos a bizalom, ha az ember párban versenyzik valakivel. 

Jasmine és Ivan jó kis párosnak bizonyult. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elején kicsit azért idegesített a viselkedésük. A két főszereplő ugyan már régóta ismeri egymást, hiszen Ivan testvére és Jasmine nagyon jó barátnők, de valahogy még sem jöttek ki jól egymással. Alapvetően nagyon jól tud működni a "rivals to lovers" típusú történetek, de egy idő után engem kifejezetten zavart a kicsinyességük. Már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a szivatások mögött azért valami más is lapul. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak. Ugyanakkor borzasztóan zavart, hogy olykor nem érezték, hogy hol van az a bizonyos határ. Ez a csipkelődős, haveri stílus akkor működik jól, ha a másik fél is vevő rá. És az esetek nagy részében persze egyenrangú felekként szívatták egymást, de azért volna rá rendesen példa, hogy egy-egy viccesnek szánt beszólás azért sokkal fájdalmasabb módon csapódott le. Ez pedig eléggé elmérgesítette a viszonyukat. 

A cselekmény jelentős részét, nagyjából a 80%-át tulajdonképpen a felkészülés teszi ki és az, hogy miként hangolódik egymásra a két szereplő. A kezdeti állandó vitatkozás és veszekedés, miként alakul át valami bensőségesebbé. Tetszett, hogy kapcsolatuk jellege akkor sem változik meg, mikor közelebb kerültek egymáshoz. Később is ugyanúgy beszólogattak egymásnak, csak már jobban figyeltek arra, hogy mit és hogyan mondanak. 

Jasmine karaktere kicsit felemás volt számomra. Egyrészről nagyon idegesített a viselkedése, másrészről azonban felnéztem az erejére is kitartására. Sokszor nagyon szerencsétlenül reagált, és néha fejbe vertem volna egy péklapáttal, de nagyon durva belegondolni abba, hogy mennyi fájdalmat cipelt a lelkében. Nem volt könnyű gyerekkora, a tanulás is nehezen ment számára, ráadásul magát hibáztatta szülei válása miatt is. Az egyetlen dolog, amiben örömét lelte, az a korcsolya. Azt viszont nagyon nehezen viselte, hogy soha nem sikerült olyan eredményt elérnie, amire igazán vágyott. Olvasás közben eszembe jutott Simone Biles (a tornászlány) karaktere, aki felhívta a sportrajongók figyelmét is arra, hogy mennyire fontos a mentális egészség. Ahogy a torna, úgy a korcsolya is egy igazán veszélyes sport, ha az ember zaklatott és ezer dologgal tele van a feje, könnyen megsérülhet. Sokszor eszembe jutott, hogy mikor Jasmine küszködött a sporttal és nem találta a helyét,  nem jöttek a helyezések sem, akkor az azért volt, mert elvesztette önmagát is. Korábbi partnerével nem alakultak fényesen a dolgok, ez pedig hatással volt a teljesítményére is. 

Jasmine hamar megszokta, hogy ő az erős, hiszen annyi mindent feláldozott érte a családja, egyszerűen úgy érezte, hogy nem hagyhatja őket cserben. Nem tudott segítséget kérni, félt a sebezhető oldalát megmutatni bárkinek is. Amikor Ivan partnere lesz nehéz volt beismerni önmagának is, hogy a férfi közelsége nem csak idegbajt, hanem megmagyarázhatatlan pillangóhadsereget is jelent majd a gyomrában. Ivan a sikeres korcsolyázó, mindenki szereti és mindenki kedveli. Egyedül Jasmine társaságában tudja elengedni magát és ő az, aki felveszi a kesztyűt vele. Ahogy írtam azonban, sokszor zavart, hogy nem vette a lapot és amíg nem ismerte meg igazán Jasmine sebezhető oldalát, addig hajlamos volt arra, hogy igazán bántó dolgot mondjon neki. 

Érdekes és izgalmas volt Jasmine édesapjának karaktere, aki azokat a személyeket testesítette meg, akik a versenysportot nem veszik komolyan, nem érzik biztos megélhetési pontnak. Sokáig nem álltak közel egymáshoz, de miután robbant a bomba és ütköztetésre kerültek a vélemények, elkezdtek szép lassan nyitni egymás irányába. Jasmine családját kedveltem, de nekem túl sok volt az ízlésemnek a szívatás és beszólogatás. Jobban szeretem a kedves és csendes családi légkört. De mivel Jasmine eleve egy ilyen családban nőtt fel, gondolom ezért is működött olyan jól ez a szeretetteljes csipkelődés Ivannal is (ami nyilván csak egy bizonyos szint után vált szeretetteljessé, előtte inkább irritáló volt számára a fiú).

Nevezzünk reménytelen romantikusnak, de a kedvenc részem az epilógus volt. Szerettem, ahogy végül lezárta ezt a könyvet a szerző. Simogatta a lelkemet az a néhány oldal. 

Összességében bár nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, mégis nagyon szerettem olvasni. Ha szeretitek Mariana Zapata könyveit, vagy a korcsolyát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 

Nyereményjáték

Mariana Zapata írónőnek számos könyve megjelent már a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában itthon is. Az állomásokon magyarul is olvasható regényeinek szereplőit találjátok, de anagramma formájában. A ti feladatotok megfejteni a rejtvényt, és beírni a megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ANAGRAMMA

aabilMnooRrtssSuy 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.21 Kitablar

05.24 Angelika blogja

05.27 Csak olvass!

05.29 Hagyjatok! Olvasok!

06.02 Veronika's Reader Feeder

Read More

Nick Bradley: Négy évszak Japánban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nick Bradley első magyarul megjelent regénye, a Négy évszak Japánban igazi csemege a japán kultúra kedvelőinek. Főszereplője, Flo karrierje és élete egy ponton megrekedt, az olvasók végigkövethetik útkeresését, mely során Flo nem is sejti, milyen változásokat hoz számára egy metrón felejtett könyv, melynek írója ismeretlen. Tartsatok velünk és nyerhettek egy példányt belőle a Kossuth Kiadó jóvoltából!

Flo ​Dunthorpe-nak elege lett Tokióból.

Az önbizalomhiánytól szenvedő lány élete megrekedt, műfordítói munkája értelmét vesztette, párkapcsolata összeomlani látszik.

Aztán egy nap rátalál egy rejtélyes könyvre, amit az egyik utas felejtett ott a tokiói metrón.

Flót már a legelső oldal olvasása közben beszippantja és átformálja a könyv. Azonnali és erőteljes késztetést érez arra, hogy lefordítsa ezt az elfeledett regényt. Ezzel a sorsdöntő elhatározással pedig olyan útra lép, amely megváltoztatja az életét.

Ahogy Flo egy éven át követi a szereplők sorsát, akik valahol Japán messzi vidékén élnek, átélve a pár kibontakozó kapcsolatának hullámhegyeit és hullámvölgyeit, hamar rádöbben, hogy ki kell merészkednie a könyv világából, hogy felkutassa annak fellelhetetlen, titokzatos szerzőjét. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött…

A Kossuth Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem a Négy évszak Japánban című köteten. A szerző, Nick Bradley ugyan nem ázsiai származású, így elsőre biztos sokatoknak felugrik a szemöldöke a homloka közepére hogy oké-oké, de ha nem japán származású, akkor minek ír Japánról? Képzeljétek, a szerző nagyon szereti a japán kultúrát, doktoriját pedig abból szerezte, hogy miként jelennek meg a macskák a japán irodalomban. Biztosan nektek is feltűnt már, hogy a legtöbb ázsiai könyvben megjelenik legalább egy macska, ha pedig a történetben nincs róla szó, akkor minimum a borítón megjelentetik valamilyen formában. Hihetetlenül izgalmas téma, én eddig bevallom, bele sem gondoltam abba, hogy ennek milyen kulturális okai lehetnek. Szóval, arra gondoltam, hogy mielőtt írok a kötetről, összeszedek néhány izgalmas információt nektek a témáról. 

A japán irodalomban gyakran jelennek meg macskák mint az emberi élet csendes tanúi. Van, hogy a macska filozofikus, ironikus és éleslátó megfigyelő, aki kívülállóként, de nem érzelemmentesen kommentálja az emberek viselkedését. Máskor csak a háttérben húzódik meg és csak metaforikus módon értelmezhető az ő jelenléte. A japán folklórban és irodalomban a macskák gyakran jelennek meg természetfeletti lényekként, például bakeneko (alakváltó, mágikus macska) vagy nekomata (kétfarkú démonmacska) alakban. Ezek a lények gyakran intelligensek, hosszú életük során természetfeletti erőkre tesznek szert, és képesek bosszút állni vagy segíteni. A modern japán irodalomban azonban a macskák gyakran töltik be az érzelmi kapcsolat vagy a lelki társ szerepét. Japánban a macskák hagyományosan szerencsehozó állatok – gondoljunk csak a híres maneki neko-ra, a „integető macskára”, amely sok üzlet és otthon bejáratánál látható. Az irodalmi megjelenések gyakran kapcsolódnak ehhez a kulturális képzethez, ugyanakkor a macskák függetlensége és kiismerhetetlensége révén egyfajta személyiségkivetítésként is működnek. Szóval ahogy látjátok, nagyon érdekes, izgalmas és sokrétű ez a téma.

A Négy évszak Japánban című kötet egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy olykor nem könnyű az ember élete. Hajlamos elveszni saját bánatának mocsarában, de fontos, hogy felálljunk és továbbmenjünk. Egy történet az álmokról és azok fontosságáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy támogató emberek vegyenek körbe minket. Egy történet arról, hogy olykor több közös van bennünk mint gondolnánk és arról, hogy mennyire fontos is a kommunkáció. Egy történet egy fiatal lányról, aki teljesen elvesztette önmagát, egy fiúról, aki tovább kisbaba kora óta cipeli a vállán családjának tragédiáját és egy idős asszonyról, akinek meg kellett tanulnia, hogy miként kapcsolódhat újra családjához. 

Flo, ahogy a fordításon dolgozik (AI generálta kép)

A Négy évszak Japánban című kötetben a macskák inkább társakként és csendes megfigyelőként vannak jelen. A könyv szerkezete igazán különleges. Egyfajta könyv a könyvben. Flo, a történet főszereplője úgy érzi, hogy élete teljesen megfeneklett. Nem érzi jól magát a bőrében, ráadásul barátnője is elköltözött Tokióból. Mindent magába fojt, az érzéseit sem tudja kimutatni a hozzá közel állóknak. Úgy érzi, hogy műfordítói munkája is értelmét vesztette, sötét gondolatok kezdték őt foglalkoztatni. Egy nap azonban rátalál egy rejtélyes könyvre, ami teljesen beszippantja. Úgy dönt, hogy ez a kötet lesz a következő fordítói munkája, ehhez azonban meg kell találnia a szerzőt, hogy jóváhagyja azt. Vajon sikerülhet neki? És milyen hatással lesz rá végül ez a történet? Felrázza őt és képes lesz újra élni? De mivel írtam, hogy tulajdonképpen ez könyv a könyvben, így Flo élete mellett az olvasó a kötet szereplőinek sorsát is végigkövetheti. Bepillantást nyerhetünk a könyvbe, amelyet Flo olvas. Megismerjük Kjó alakját, aki a sikertelen egyetemi felvételi után vidékre, nagymamájához költözik, akivel előtte nem sok kapcsolata volt. Ahogy a szereplők összecsiszolódnak, ahogy Kjó megtalálja saját helyét a világban, úgy lesz a való életben Flo is egyre nyitottabb. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött. Vajon minek köszönhető ez a különleges forma? És vajon mit is tart tulajdonképpen a kezében az olvasó?

Kjó, ahogy éppen rajzol (AI generált kép)

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk. Akiket a büszkeségük és makacsságuk olykor visszatart attól, hogy normálisan viselkedjenek, de azt egy másodpercig sem vitatjuk, hogy helyén van a szívük. 

Ugyan nem érzem, hogy kedvencet avattam volna, de nagyon olvastatta magát a történet. A legjobban a nagymama alakját kedveltem, bár néha kicsit mérgezőnek éreztem a karakterét. Valahogy mégis ő varázsolt el a legjobban. Talán azért, mert nagyon emberi volt a karaktere. 

Tetszett, hogy Flo fotói is megjelentek a kötetben, ennél már csak az lett volna még zseniálisabb, ha Kjó rajzait is valahogy belecsempészte volna a szerző. Kíváncsi lettem volna a békás rajzokra. ^^

A könyv egy pontján felmerül Flo dilemmája, hogy bizonyos szavakat hogyan is lehetne japánról angolra fordítani, hogy azok ne veszítsék el eredeti jelentésüket. Szóval nagyon tetszett, hogy egyes szavakat egyszerűen nem fordítottak le. Hálás vagyok a fordítónak és a kiadónak, hogy a könyv jellegét megtartva, ők sem erőltettek rá ezekre a szavakra a magyar jelentésüket. Azzal sokat csorbult volna a kötet hangulata. A kötet végén található egy kis szótár, azok segítségével az olvasó utána tud nézni az egyes szavak/kifejezések jelentésének. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Erre pedig szerencsére nem is kell sokat várni, hiszen hamarosan megjelenik a másik könyve is a kiadó gondozásában. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Nick Bradley regényének is. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a mesekönyvbe. 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a beleolvasó alapján kell válaszolnotok kérdéseinkre és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő helyére. Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hová valósi Flo?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.21. Pandalány olvas

05.23. Csak olvass!

05.25. Könyv és más

Read More