Stacey Halls: Az ​Uránia-ház + Nyereményjáték

Sziasztok!

A  Stacey Halls rajongók legnagyobb örömére, a 21. Század Kiadónak hála, az írónőnek egy újabb regénye jelent meg magyarul. Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nők számára. Stacey Halls írásának középpontjában tehát az Uránia-ház áll, mely menedéket kínál a kitaszítottaknak. Egy ház, mely magában hordozza az újrakezdés lehetőségét. Tartsatok velünk, merüljünk el az írónő negyedik magyarul megjelent regényében, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A ​szabadságnak ára van.

London, 1847. Alig pár mérföldnyire a várostól, csendes vidéki környezetben készülődés zajlik egy csapat fiatal nő fogadására. Szigorúan titkos, hogy pontosan hol van ez a ház, és a beköltözők nem ismerik egymást. Egy valami azonban közös bennük: mindannyian bukott nők.

Az Uránia-ház menedéket kínál prostituáltaknak, piti tolvajoknak, kitaszítottaknak – az újrakezdés lehetőségét. De vajon tudnak-e élni a lakók ezzel a lehetőséggel?

Angela Burdett-Coutts, a milliomosnő az Uránia-ház egyik mecénása. Légvonalban nem is olyan messze, Piccadilly környéki otthonában tartózkodik, amikor döbbenetes felfedezést tesz. A férfit, aki tíz évvel ezelőtt zaklatta, szabadlábra helyezték. Angela tudja, csak idő kérdése, hogy a rémálom újrakezdődjön.

E nagyon különböző háttérből érkező lányok, asszonyok sorsa egy ponton összekapcsolódik, hogy kiderüljön: a szabadságnak mindig ára van.

Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nőknek. E könyv lapjain a ház története elevenedik meg.

Stacey Halls regényeit nagyon szeretem, így izgatottan vettem kezembe a szerző újonnan magyarul megjelent regényét, Az Uránia-házat. A fülszövege nagyon érdekesnek tűnt, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. A kötet elolvasása után úgy érzem, hogy nem ez lesz a kedvenc regnyem az írónőtől, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. 

Az Uránia-ház a korabeli Angliába kalauzolja az olvasóját, egy olyan világba, amelyben egyedülálló nőként, vagy fiatal lányként nagyon nehéz volt az embernek boldogulnia. A nélkülözés, az éhezés és a méltatlan körülmények hatására, sokan rossz döntéseket hoztak, ezek a döntések pedig mint egy negatív spirál lehúzta őket olyan mélyre, ahonnan egyedül, segítség nélkül szinte lehetetlen volt talpra állni. Azok, akik egyszer már börtönbe kerültek, gyakran visszatérek az intézetekbe. Sokan jóravaló lányok voltak, de ez volt az egyetlen útja annak, hogy valahogy boldoguljanak. Az sem volt ritka, hogy prostituáltak lettek, a gyanútlan vidékei lányokat gyakran tőrbe csalták, és egy idő már képtelenek voltak, hogy kiszálljanak. A kötet olyan fiatal nőkről szól, akik bukott nőnek számítank. A ház tulajdonképpen egy olyan intézet, mely az újrakezdés lehetőségét kínálja prostituáltaknak, kisstílű tolvajoknak, kitaszítottaknak. Hónapokon keresztül lehetnek a ház lakók, ahol elsajátíthatják a házvezetést, megtanulhatnak varrni és lehetőségük van egy új országban, távol Angliától új életet kezdeni. 

A történet hangulata remek, az írónő által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír. A könyvben végig tapintható a feszültség. Ugyanakkor őszinte leszek veletek, az első oldalakon egyáltalán nem fogott meg a kötet, amit nagyon sajnáltam, mert Az Uránia-ház volt az idei évem egyik legvártabb megjelenése. Nehezen kapott el regény hangulata, a karakterek közül szinte senki sem volt szimpatikus. Sokáig nem éreztem, hogy merre vezet az út és ugyan a ház mindennapjainak a leírásait és a lányok életet érdekesnek tartottam, sokáig laposnak és unalmasnak és laposnak éreztem a könyvet. Ahogy azonban haladtam előre az olvasással úgy rajzolódott ki előttem, hogy merre is halad a történet és az utolsó 100 oldalát már nagyon szerettem. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba, míg végül a kirakós darabkái a helyükre kerülnek és megértjük, az Uránia-ház nem csak az odaköltöző lányoknak az életét változtathatja meg, hanem egy szigorúnak tűnő házvezetőnőéét és egy egyedülálló gazdag hölgyét is. 

A történet kétségkívül elgondolkotatja az olvasóját, szörnyű belegondolni abba, hogy miket kellett kiállnia ezeknek a nőknek. Elég egyetlen hiba, egy lopott kenyér a családnak, hogy ne éhezzenek tovább. Egy naiv vidéki lány, aki egyedül érkezik Londonba. Egyetlen egy rossz döntés/lépés, ami az egész életükre befolyással van. És ugyan léteztek abban a korban a Magdolna házak, melyek elméletben munkát adtak a nőknek, de az ezekben uralkodó helyzetről jobb nem is beszélni. Az Uránia-házat amúgy Charles Dickens alapította azzal a céllel, hogy segítsnek ezeknek a nőknek. Az író életében nem volt ismeretlen a nélkülözés, ezért teljesen átérezte a lányok kétségbeejtő helyzetetét. 

Érdekes volt látni, hogy a lányok miként álltak magához a házhoz. Maga a koncepció minden kétséget kizáróan remek és dicséretes, de nem lepett meg, hogy mennyire bizalmatlanok voltak a lányok. A ház ígérete egy jobb jövő egy másik világban, amit sokan egyszerűen kényszerű emigrálásként értelmeztek. Nem volt egyszerű életük, így a ház szigorát és házirendjét is sokan börtönhöz hasonlóként élte meg. Hiába viseltetett mindenki jóindulattal a lakó irányába, egyszerűen sokszor nem látták, hogy miként is kellene hozzájuk szólni. A bátorításnak és az önbizalom építésének lett volna talán a legnagyobb haszna, de mivel mindenkinek teljesen új volt ez a helyzet, így sokszor nem úgy sültek el a dolgok, ahogy azok ideális helyzetben történtek volna. Tetszett, hogy lányok nem beszélhettek egymásnak a múltjukról, így szerették volna biztosítani, hogy a házban ne érje őket utol a múltjuk. 

A karaktereket végül megkedveltem, talán Martha volt számomra a legszimpatikusabb karakter. De Mrs. Holdsworth, Josaphine és Angela is szerethető karakterré vált a szememben. Olyanok ők tulajdonképpen, mint egy hagyma. Rengeteg réteg szükséges ahhoz, hogy teljesen megismerhessük őket. 

A könyv tulajdonképpen egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Érdekes látni, ahogy kibontakoznak előttünk a szálak, ahogy helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Szép lassan és fokozatosan megismerjük a lányok múltját és életet, egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzánk. Nagyon drukkoltam, hogy Angela végre megszabaduljon attól az árnyéktól, mely kitartóan üldözi őt. És azért, hogy Josephine és Martha végre megkapja azt a nyugalmas és biztonságos életet, amely mindenkinek kijárna ezen a földön.  

Nagyon meglepődtem, hogy a kötet végén nincs utószó, vagy valamilyen szerzői magyarázat. Szerintem szuper lett volna olvasni arról, hogy a szerző miként talált rá erre a témára és hogyan fűződik Dickens neve a házhoz. Egy történelmi fikció esetében szerintem elmaradhatatlan, hogy a szerző megírja ezeket a dolgokat az olvasó számára. Bevallom, én egy kicsit csalódtam emiatt. 

Összességében bár elsőre nem nyűgözött le Stacey Halls negyedik magyarul megjelent kötetete, de a végére megkedveltem a történetet és a szereplőit is. Talán nem ez az legerősebb munkája a szerzőnek, de minden kétséget kizáróan érdekes olvasmány volt. Ha esetleg a kötet első fele nem nyer majd meg magának titeket, akkor ne adjátok fel, az utolsó 100 oldal remélhetőleg titeket is kárpótol majd. Ha szeretitek az írónő munkásságát, akkor szerintem ezt a regényét se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték 

Az Uránia-ház megnyitása Dickens nevéhez fűződik, így a játékunk is hozzá kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

2023 telén a Libertine Könyvkiadónál megjelent a Karácsonyi ének című kötet egy csodaszép kiadása. Ki a kötet illusztrátora? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.25.: Csak olvass!

07.28.: This is my (book) universe.

07.31.: Szembetűnő

08.01.: Readinspo

08.03.: Utószó

08.06.: Könyv és más

08.09.: Olvasónapló

08.12.: Zakkant olvas

Read More

Rebecca Ross: Divine ​Rivals – Isteni riválisok (Letters of Enchantment 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, az Isteni riválisok. A szerző nem ismeretlen a magyar közönség számára, A királynő felemelkedése és A királynő koronázása című kötetek már elrabolták a hazai olvasók szívét. Ebben a teljesen új történetben Iris és Roman karakterét követhetjük végig, egészen a frontvonalig. Tartsatok velünk, fedezzük fel, hogy milyen mágikus kapcsolat köti össze a két főszereplőt, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Két fiatal rivális szerelemre talál egy mágikus kapcsolaton keresztül, és szembe kell nézniük a pokol bugyraival egy istenek közötti háború viharában, ami örökre megpecsételheti a sorsukat.

Évszázadokig tartó álmukból felébredve az istenek ismét háborúznak. De a tizennyolc éves Iris Winnow csak a családját próbálja egyben tartani. Az anyja függőségével küzd, míg a bátyja eltűnt a fronton. Iris egyetlen reménye, hogy megszerzi a rovatvezetői előléptetést az Oathi Közlönynél.

Hogy megbirkózzon aggodalmaival, Iris leveleket ír a testvérének, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, azonban eltűnnek – és egyenesen Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársa kezébe kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a testvéréért, az emberiség jövőjéért és a szerelemért vívott háború csatájának frontvonaláig.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A Divine Rivals - Isteni riválisok az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross kötete pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint abból, hogy meggyőzzelek benneteket, hogy olvassátok el. 

Ha mondanom kellene egy könyvet, amelyet ajánlok nektek, akkor valószínűleg most a Divine Rivals - Isteni riválisokat mondanám. Minden ismerősömet és barátomat ezzel nyomasztottam az elmúlt hónapok során. Ha valaki arra kért, hogy ajánlani neki valamit, tuti ez volt az első választásom. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet és mióta olvastam angolul, azóta a legnagyobb kedvencemként tartom számom. 

Rebecca Ross neve már nem volt ismeretlen számomra, a magyarul megjelent duológiáját már olvastam és nagyon szerettem. A Divine Rivals című kötetet még év elején olvastam először angolul, a folytatását pedig a múlt héten fejeztem be. Az, hogy magyarul is el szeretném olvasni a regényt, egy másodpercig sem volt kétséges számomra, hiszen roppant kíváncsi voltam arra, hogy ezt a varázslatos regényt miként tudja majd a fordító átültetni az anyanyelvünkre. Az, hogy mekkora rajongója vagyok a szerzőnek, az nem is kérdéses. A Letters of Echantment duológia mellett, sorra kerítettem már az Elements of Candance duológiát (őszintén bízom benne, hogy a kiadó ezt a duológiát is megjelenteti majd magyarul, mert ez is zseniális) is, továbbá beszereztem angolul a két egyedülálló kötetét is. Rebecca Ross az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne, úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. 

A Divine Rivals egy igazán izgalmas történet két fiatalról, akik ugyan riválisok lesznek egy újságnál, de a láthatatlan erőknek köszönhetően valahogy mégis összefonódik a sorsuk. Azért, hogy Iris megküzdjön az érzéseivel, elkezd levelet írni testvérének, aki a fronton szolgál, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, meglepetésére azonban eltűnnek egytől egyig. A levelek pedig nem máshoz, mint  Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársához kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a frontig. Vajon rátalálhat Iris a testvérére? Mi történik, amikor ráébred a levelezőpartnere kilétére? Milyen sebeket ejt rajta a háború? 

A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A levelek érzelemdúsak, rengeteg olyan idézet van, amelyet az ember kijegyzetelhet magának, az én személyes kedvencem, például ez:

"Nem hiszem, hogy felfogod, milyen erős is vagy, mert az erő nem mindig kardok és acél és tűz, ahogy azt oly gyakran elhitetik velünk. Az erőre néha a csendes, gyengéd zugokban lelünk. Abban, hogy fogod valaki kezét, aki gyászol. Abban, ahogy meghallgatsz másokat. Abban, hogy megjelensz mindig nap nap után, még akkor is, amikor kimerült vagy, vagy félsz, vagy egyszerűen csak nem vagy biztos a dolgodban. Ez az erő és én ezt látom benned."

Én egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék egy kicsit beszélni a magyar fordításról, hiszen abban a helyzetben vagyok, hogy angolul és magyarul is olvastam a könyvet. Nem volt könnyű dolga Szujer Orsolyának, bevallom óriási nagy elvárásokat támasztottam a munkájával szemben. A nyelvezet volt a kötetnek, ami igazán megfogott, így bevallom, egy kicsit aggódtam a magyar kiadásért. Olvastam már rosszul sikerült fordításokat, ezért féltem, hogy a magyar verzió nem lesz annyira élvezetes, mint az eredeti. És bár vannak olyan dolgok a magyarban, amelyeket nem tudott megszokni az agyam, az egyik újságot például képtelen voltam magyarul olvasni, ugyanúgy Inkridden Tribune maradt, de összességében szerintem remek munkát végzett. A kedvenc részeim magyarul is nagyon szépen hangzanak, Kitt nevével is remekül megoldott a C. betűs szavak játékát. Őszinte leszek veletek, eddig nem ismertem Orsolya munkásságát annyira (bár amúgy, ha olvastátok az Outlander könyveket, akkor nektek már nem idegen a munkája). Orsolya remekül ültette át az anyanyelvünkre a  lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. Ugyan az angol verzió marad a kedvenc, de abszolút nem kell szégyenkeznie a magyar változatnak sem. A kötet eredeti nyelven kicsit nehezebben olvasható, szerintem nem egyszerű olvasmány,  így ha valaki nem vállalja be, akkor sem éri csalódás, a magyar változatot is bátran ajánlom mindenkinek. 

A kötet vége függővég, de szerencsére nem kell sokat várni a rajongóknak, előreláthatólag november 11-én érkezik magyarul a folytatása. Ami amúgy minden spoiler nélkül, legalább olyan jó, mint az első kötet. Én nagyon szerettem, bevallom, még sírtam is rajta egy kicsit. Nagyon várom a magyar változatot, biztosan sorra fogom keríteni majd azt is. 

A borító nekem nagyon tetszik, én örültem is neki, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Bevallom, a másik kiadása, amin az emberi alakok vannak jobban tetszik, szóval megértem sokak csalódását. De nekem már van egy olyan a polcomon, ez a változat pedig nincs, így önző módon én nagyon örültem ennek a döntésnek. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a regényt. Természetesen a szerző a szerelmi szálat sem hanyagolja el, de ez abszolút nem megy a történet rovására. A cselekménybe szépen belesimul Iris és Roman kapcsolata. A romantikus jeleneteknek mindig van súlya, nem öncélúak. Ha csak egyetlen egy regény elolvasását fogadjátok el az idei ajánlóim közül, akkor mindenképpen ezt válasszátok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/55555555555555555555555555555555555555555555555555végtelenszer5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Isteni riválisok című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi a neve annak az újságnak, amely az Oathi Közlöny legnagyobb riválisa?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.24.: Csak olvass!

07.26.: Kitablar

07.28.: Readinspo

07.30.: Kelly és Lupi olvas

08.01.: Milyen könyvet olvassak?

08.03.: Dreamworld

08.05.: Könyv és más

Read More

Alice Oseman: Loveless ​– Szerelem nélkül + Nyereményjáték

Sziasztok!

Alice Oseman legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök romantikusként definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes senkibe és nem is csókolózott soha.  Ez a történet nem csak Georgia első egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez és a testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.

Tartsatok bloggereinkkel a Loveless ​– Szerelem nélkül című regény blogturnéján, és ne feledjetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?

A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.

Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.

Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.

Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó Alice Oseman regény/kötet amelyről az oldalamon olvashattok. A szerzőnek ugyan a képregényeit jobban szeretem, de érdeklődve olvasom az újabb és újabb magyarul megjelent írásait, mert függetlenül attól, hogy mennyire tartom erősnek ezeket, vitathatatlanul hiánypótló mindegyik a maga nemében.  Ezért nagyon kíváncsi voltam Georgia történetére, már csak

azért is, mert nagyon keveset tudok az aszexualitásról. 

A Loveless - Szerelem nélkül egy minden bizonnyal igazi hiánypótló kötet önismeretről, (ön)elfogadásról és arról, hogy az igazi szeret nem korlátozódik a romantikára. Családunk, barátaink is tiszta szívből szeretnek minket. A szeretetet mindenki megérdemli, nemi identitástól és igazából mindentől is függetlenül. Attól még, hogy valaki nem vágyik a testiségre, vágyik arra, hogy szeretve legyen. A könyv nagyon szépen levezeti, hogy mit is jelent az aszexualitás és aromantikusság. Amennyire külső szemlélőként meg tudom ítélni, hitelesen beszél a szerző a témáról. Megmutatja, hogy milyen a felismeréstől kezdve milyen nehézségekkel kell megküzdeni egy fiatalnak, hogy elfogadja és megélje az identitását. Hogy milyen az, amikor az ember kétségbeesetten próbál küzdeni az érzés ellen, hülyeségeket csinál, ez pedig csak még mélyebbre löki őt. Ilyenkor az ember darabjaira hullik és fel kell építenie magát. 

Ha valakinek eltér a szexuális identitása az átlagostól, akkor nagyon nehéz megélni és elfogadnia ezt a helyzetet. Ezért kiemelten fontos, hogy szülessenek olyan történetek, amelyek mankóul szolgálhatnak a fiatalság számára. Ugyan számomra Georgia története "csupán" egy érdekes olvasmány volt, de valakinek, aki hasonló dolgokat él éppen át, az egész világot jelentheti. Ugyanakkor akkor is hasznos olvasmány lehet, ha valakinek a baráti körében derül ki valakiről, hogy aszexuális. 

A történet szerint Georgia egész életében a romantikáról álmodozott. Imádott olvasni róla, gondolataiban már ezer meg egy ilyen jellegű pillantott megélt és átélt, ugyanakkor valami miatt a való világban még nem tudott romantikus közelségbe kerülni senkihez. Az egyemre azonban már konkrét tervvel készül, hátha sikerül megtalálnia a nagy Ő-t. De az élet sajnos soha nem könnyű, miközben próbál tisztába kerülni a saját érzéseivel, megbántja azokat az embereket, akik a legtöbbet jelentik számára. Vajon képes lesz megtalálni a boldogságot? Sikerül elsimítania a hullámokat? Vagy katasztrófába torkollik az első egyetemi éve?

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Nekem nagyon hiányzott a képi világ, ahogy írtam egy kicsit feljebb, nekem valahogy a képregények jobban tetszenek, valahogy jobban elkaptam azok hangulatát. Amikor ilyen fontos témát dolgoz fel egy könyv, mindig nehéz dolga van az embernek az értékelésnél. Látom a kötet hibáit, nem feltétlenül tartom jó és átgondolt írásnak, ugyanakkor a témája annyira fontos és hiánypótló, hogy egyszerűen nem lehet kevés pontot rá adni. Nem vagyok biztos abban, hogy Alice Oseman egy jó író, de az biztos, hogy nagyon fontos dolgokat emel be a történeteibe. 

A kötet felépítése nekem nagyon tetszett, az első pillanattól kezdve érezhetőek Georgia problémái, majd ahogy haladunk előre, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy mi rejtőzik a lány lelkében. Georgia amúgy egy teljesen tökéletesen átlagos tinédzser, akinek minden vágya, hogy megízlelje a romantikát. De valami miatt még sem alakulnak úgy a dolgok, ahogy várná. Elméletben nagyon tetszett neki a gondolat, de amikor a közelébe került, akkor egyszerűen nem tudta elviselni a dolgot. Undorítának és furcsának érezte. Mikor felmerül az aszexualitás kérdése, az legalább annyira megijeszti őt, mint a tudat, hogy nem kívánja sem a lányok, sem pedig a fiúk közelségét. Vajon az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

A cselekmény egyszerű és letisztult, a diákok első szemeszterét követhetjük végig. Ugyan engem zavart, hogy a konfliktusok 90%-át meg lehetett volna oldani egy kis kommunikációval, de egy tinédzser soha nem arról híres, hogy jól átgondolja a tetteinek a következményét és transzparensen kommunikál. Rendkívül könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, a szereplők pedig rendkívül szerethetők. Az én kedvencem talán Sunil volt, de szívembe zártam Rooney karakterét is, aki minden lelki problémájával együtt egy igazán érdekes és szimpatikus karakter. Érdekes volt látni, hogy Georgia és ő mennyire ellentétei egymásnak, mégis milyen közel tudtak kerülni egymáshoz. 

A borítók közül nekem az amerikai jobban tetszik, de ha ti esetleg nem így vagytok vele, akkor szerencsére a másik verziót is be tudjátok szerezni a Könyvmolyképző Kiadó oldalán. 

Ha szeretitek Alice Oseman munkásságát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Loveless- Szerelem nélkül című kötetet. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+ karakerekről, a Loveless - Szerelem nélkül főszereplője például két, az irodalomban ritkán reprezentált “címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell felismernetek, és megírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez tartoznak. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ZÁSZLÓ

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]

07/21 - Csak olvass! 

07/23 - Spirit Bliss Sárga könyves út

07/25 - Utószó

07/28 - Dreamworld ~ idézetes extra

07/29 - Dreamworld

07/30 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Farrah Rochon: Szállnék ​már + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg a boszorkány sütijét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Merida tisztában van azzal, hogy a DunBroch klán hercegnőjének lenni számos kötelezettséggel jár, abba azonban nem tud belenyugodni, hogy olyasvalakihez menjen feleségül, akit sohasem látott. A harcias hercegnő küzd a hagyományok ellen, ám édesanyja, Elinor királyné minden erejével ragaszkodik hozzájuk.

A lány az erdő mélyén egy kunyhóra bukkan, ahol egy boszorkánytól varázserejű süteményt kap, amely teljesen megváltoztathatja az édesanyját. A folyton lázadó Merida azonban úgy dönt, hogy inkább ő maga eszi meg a bűvös finomságot... és a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak.

Vajon sikerül időben kibékítenie a két családot? Vagy a szülei ezúttal nem is szeretnek egymásba? Végül elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Aki követi az oldalamat az már tudja, hogy óriási Disney függő vagyok, minden egyes meséért rajongok. Ez alól természetesen Merida meséje sem kivétel. Bár őszintén bevallom, nem lett elsőre kedvenc. Valahogy nem tudtam kapcsolódni a karakteréhez és csak évekkel később, az elmúlt évek során zártam őt a szívembe. 

A Merida, a bátor című Disney-Pixar történet, melyet 2012-ben mutattak be. Ez volt első olyan Pixar mese, melynek női főszereplője volt. A történet szerint Merida hercegnő a hatalmas skót felföldeken él, Dunbroch királyságában, a királyi család elsőszülött gyermekeként. Édesanyja, Elinor királyné jóvoltából megtanulja, hogyan viselkedik és cselekszik egy igazi hercegnő, aki egy nap majd méltó utódként foglalhatja el a trónt. Merida azonban jobban szeret szabadon barangolni a felföld varázslatos tájain. Amikor egy nap Elinor bejelenti, hogy három klán érkezik a szomszédos királyságokból, hogy az elsőszülöttjeik közül az egyik elnyerje a hercegnő kezét, Merida nem törődik bele, hogy akarata ellenére házasságba kényszerítsék. A játékokon Merida tulajdonképpen megszégyeníti a kérőket, Elinor felháborodik a lánya viselkedésén, és szörnyű vitába kerülnek egymással, mely során Merida elszakítja a királyi család fali szőttesét, Elinor pedig tűzre veti a lánya íját. A megbántott Merida sírva fakad és elrohan a kastélyból. Merida szomorúan lóhátra pattan, és elvágtat az erdőbe, ahol lidércfényekkel találkozik. Ezek elvezetik őt egy erdei kunyhóhoz, amiben egy idős boszorkány él, aki fafaragóként tevékenykedik. Merida fizetség jegyében alkut ajánl neki: minden faragványát megveszi, cserébe egy varázslatért, amely megváltoztatná az anyját. A boszorkány elfogadja az ajánlatot és készít Meridának egy mágikus süteményt. Merida habozás nélkül odaadja az anyjának, aki azonban már az első harapás után rosszul lesz, és végül átváltozik egy nagy fekete medvévé. A kalandok pedig csak ezután kezdődnek. Tudjuk, hogy Meridának óriási fejlődésen kell átmennie és csak az igaz szeretet jegyében tudja megmenteni édesanyját. Farrah Rochon regénye azonban egy óriásit csavar a történeten. A kérdése pedig az, hogy mi lenne, ha Merida enné meg azt a bizonyos süteményt. Vajon hogyan alakulna a története? 

A Szállnék már egy izgalmas és érdekes olvasmány elfogadásról, megértésről és arról, hogy az anya-lánya kötelék milyen erős tud lenni, még akkor is, ha olykor a hátunk közepére sem kívánjuk egymást. Egy történet arról, hogy mennyire fontos az, hogy kiálljunk önmagunkért. Arról, hogy igazán akkor tudja valaki teljesíteni a kötelességét, ha nem kényszernek éli meg azt és hogy a szabadság ugyan nagyon fontos, de még annál is fontosabb, hogy megtaláljuk a célt az életünkben. Bebizonyítja, hogy néha el kell veszítenünk mindent ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Olykor ott találjuk meg a választ a kérdéseinkre, ahol nem is számítunk rá. Az út olykor rögös, a jól berögzült mantrák csak nehezen íródnak felül, de ha az embernek van kellő bátorsága és ereje, akkor bármit elérhetünk. Merida bebizonyítja számunkra, hogy a szeretet ereje képes arra, hogy felülkerekedjen a legnagyobb problémán is. 

A könyv bevezetésében megismerhetjük a Merida és Elinor közötti ellentétet, majd a mesében jól ismert módon a lány elvágtat otthonról és egy rejtélyes boszorkány ajtaján kopogtat be. A nő elkészíti számára a varázslatot, de Merida végül úgy dönt, hogy ő fogyasztja el a süteményt, ezzel pedig kezdetét veszi a nagy kaland. A lány a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak, a megkötött békeszerződés még igencsak gyenge lábakon állt. 

Ahogy haladunk előre a történetben, Merida rájön arra, hogy talán jobban hasonlítanak egymásra az anyukájával, mint eddig azt hitte. Ahogy egyre jobban megismeri Elinor fiatalkori énjét, tudatosul benne, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek, egyszerűen csak nem találták meg az egymáshoz felé vezető utat, hogy erről beszéljenek. Elinor nem is sejti, hogy Merida a lánya, ráadásul a király udvarában rejtegetnie kell őt, hiszen a vörös haja azonnal elárulná, hogy melyik klánhoz tartozik, de az első pillanattól kezdve érzi, hogy valamilyen láthatatlan kötelék köti őket össze. A két lány rengeteget tanul egymástól. Míg Merida megtanítja az édesanyja fiatalkori énjét azokra a praktikákra és túlélési módokra, amelyeket ő az édesapjától tanul, addig ő is rengeteget tanul Elinortól. Rájön arra, hogy édesanyja mennyire jó királyné és szívből megbánja, hogy csúnyán viselkedett vele. Megtanulja, hogy mennyire fontos, hogy felelősséggel legyen a királyságáért. Anya és lánya talán még soha nem állt ilyen közel egymáshoz, azóta, hogy Merida felnőtt. De vajon képes lesz visszajutni a lány a saját idősíkjára? Egymásra találhatnak ott is? 

Azzal, hogy Merida megjelent a múltban, különböző események láncolatát indította el, melyek nem csak a családját, hanem akár az egész királyságot is veszélybe sodorhatja. Vajon képes lesz arra, hogy megküzdjön az ellenséggel? Megmentheti a királyságot, és az édesanyját? És talán a legfontosabb kérdés mind közül, végül Merida elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Érdekes és izgalmas élmény volt olvasni Merida és Elinor történetét, nagyon szerettem, hogy az édesanyja is ekkora szerepet kapott. Tetszett Farrah Rochon azon elképzelése, hogy talán anya és lánya nem is különböznek annyira egymástól. Mindketten nagy utat jártak be, sokat kellett fejlődniük. Megtapasztalták, hogy mit jelent az igazi kötelesség és azt, hogy milyen, amikor nem kényszerből, hanem elhivatottságból hozzuk meg az életünket érintő fontos kérdéseket. Nagyon tetszett, hogy a sütemény elfogyasztása egy ilyen lehetetlen helyzetbe hozta Meridát, hiszen talán ez volt a legjobb módja annak, hogy anya és lánya egymásra találjon. Azt azonban bevallom, nekem nem tetszett, hogy Meridára milyen testi hatással volt a varázslat. Nekem ez így együtt kicsit túl sok volt, bőven elég lett volna az időutazás is, nem volt szerintem semmi szükség arra, hogy ilyen módon is reflektáljon a szerző az eredeti mesére. A királyságra leselkedő veszélyek érdekesnek és izgalmasnak tűntek, a rejtély és a cselszövés nagyon megmozgatta az én fantáziámat is, de végül csalódnom kellett a megoldásban. Talán ezt a szálat egy kicsit jobban kidomboríthatta volna a szerző, vagy legalább kitalálhatott volna valami erős és hiteles indokot, amely megfelelő motivációja lehett volna a cselszövőknek. 

A hiányosságok ellenére, ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettem egyre lelkesebb és végül összességében elégedetten csuktam be a regényt. Az alapkoncepció nagyon tetszett, Merida jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette a karakterét. Ugyan nem ez lesz a kedvenc Sorsfordító történetem, de összességében kedveltem a regényt, ha a szerzőnek másik regénye is megjelenik a sorozatban, biztosan sorra kerítem majd azt is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem, remekül mutat Merida kalandja a többi Sorsfordító regény között. 

Összességében a hibái ellenére is kedveltem a regényt. Merida karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy éreztem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a mesében. Elinor karaktere is mélységet kapott, ez pedig hihetetlenül jól állt neki. Talán még jobban megszerettem őt, mint Meridát. Az évődéseit Fergussal nagyon szerettem, jó volt látni, hogy miként kerültek egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Ha szeretitek a Disney könyveket és Merida karakterét akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kia

KÉRDÉS

Melyik királyságban él Merida?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07/15 Csak olvass

07/18 Szembetűnő

07/21 Hagyjatok! Olvasok!

07/23 Utószó

07/26 Dreamworld

Read More

Lucy Maud Montgomery: Anne ​Avonlea-ben (Anne 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne Avonlea-ben című kötet. Tartsatok velünk, látogassunk el együtt a Prince Edward-szigetre és a Zöld Oromba. Legyünk társai Anne-nek, aki egyszerűen vonzza a kalandokat és legyünk társai abban, hogy miként próbál meg felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Anne Shirley már tizenhat és fél éves, és csak nyomokban emlékeztet arra az árvára, aki évekkel korábban beköltözött a Zöld Oromba. Azóta szerencsére rengeteg barátja lett, az álmodozásról viszont - ezt Avonlea-ben bárki megmondhatja - soha nem fog leszokni! Ám talán itt az ideje, hogy végre felelősségteljes fiatal felnőttként viselkedjen, hiszen immáron a helyi iskola tanítója, az Avonlea Faluszépítő Egylet tevékeny tagja, emellett alaposan kiveszi a részét egy örökmozgó ikerpár neveléséből is. Anne ugyanakkor még mindig vonzza a kalandokat, sőt, olykor-olykor jó nagy pácba is keveredik. Jó kedélye, humora és embersége minden nehézségen átsegíti, kedvessége és képzelőereje pedig a legmorcosabb szíveket is képes meglágyítani.

Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-sorozatának második kötete csoda szép kiadásban, a szerző emlékét ápoló Montgomery Alapítvány hozzájárulásával és Ruff Orsolya új fordításában jelenik meg.

Anne karaktere ősidők óta az egyik legnagyobb kedvencem. Egyszer régen gyerekként láttam az eredeti filmsorozatot és már akkor szívembe zártam a zabolátlan, álmodozó és a legjobb szándéka ellenére is mágnesként bajt vonzó fiatal lány karakterét. Az első regényt többször is olvastam, de a folytatást nem tudtam sajnos beszerezni, így nagyon izgatott voltam, hogy a Manó Könyveknek köszönhetően nem csak befejezhetem végre a könyvsorozatot, hanem egy igazán szépséges kiadást tudhatok magaménak. 

Igazából a Váratlan utazás óta vágyom ebbe a romlatlan és tiszta szívű világba, a könyv pedig abszolút hozza ezt. Ami persze nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy anno a Váratlan utazás sorozatot Anne Shirley karaktere és története ihlette. Tudtam, hogy így van, de meglepett, hogy mennyi ismerős arc és karakter szerepel ebben a részben is. Mrs. Lynde és természetesen Marilla karakterét már az első rész óta ismerjük és ugyebár Anne iskolatársai, legfőképpen Diana és Gilbert alakja sem számít már újdonságnak. Dovy és Dora személye pedig a Váratlan utazás sorozatból lehet ismerős az olvasók számára, hiszen pontosan ugyanolyan voltak, mint anno a sorozatban. 

Az Anne Avonlea-ben egy szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. Egy igazi lányregény, mely véleményem szerint rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak, ugyanakkor igazán szórakoztató olvasmány. Abszolút látszik, hogy Lucy Maud Montgomery nem csak egy tanulságos, tanítóregényt szeretett volna megírni, hanem megmutatni a közönségének, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki a felhők felett jár két méterrel. Az álmodozással nincsen semmi baj, amíg kötelességeinknek eleget teszünk. A képzeletnek igenis teret lehet engedni, sőt sok esetben a különcségünk tesz igazán egyedivé minket. Ugyanakkor megmutatja, hogy az önfejűség és a hirtelen harag rossz tanácsadók, felesleges bánatot és szenvedést okoznak mindenkinek a környezetben. 

Anne immáron kész hölgy, az iskola új tanítójaként, egy teljesen más szerepbe kerül. Rengeteget fejlődött a karaktere, de szerencsénkre még mindig az az álmodozó lélek, akit az első részben ismerhettünk meg. A tanítás mellett ő az Avonlea Faluszépítő Egylet egyik legtevékenyebb tagja, emellett alaposan kiveszi a részét Davy és Dora neveléséből is. Bár néha hibázik és rosszul sülnek el a dolgok, de vitathatatlan, hogy a tiszta szíve vezérli. Tanárként is tökéletesen megállja a helyét, a gyerekek rajonganak érte. De vajon képes lesz mindenki bizalmát és rokonszenvét elnyerni? Tud Marillának segíteni abban, hogy egy kicsit megfékezzék Davyt? Vajon milyen kalandokba keveredik a rész során?

Vannak bizonyos értékek, melyek szép lassan kiveszni látszanak a világból. Az anyagiasság, a birtoklási vágy sokszor erősebb, mint a józanság, vagy éppen az egyszerűség. Fontos, hogy a mai fiatalság is megtanulja azonban, hogy az igazi szépség nem feltétlenül a külsőségeken alapul. A finom modor, a természetes báj, vagy éppen a kedvesség sokkal fontosabb. Ez az, ami igazán értéket teremtő dolog. A pénze elveszhet az embernek, de a barátság és a szeretet örök. Lehet, hogy nem tudja valaki megvenni a legújabb telefont, de ha szerető emberek veszik körül, biztonságos helyen hajthatja álomra a fejét, akkor igenis gazdag. Hiszen a gazdagság nem feltétlenül pénz kérdése, sokkal inkább a lélek gazdagsága. Hiszen mennyivel szegényebbek azok, akik egyedül élnek és nincs kihez fordulniuk, még akkor is, ha igazi lakosztályban hajtják álomra a fejüket, mint azok, akiket szerető emberek vesznek körül. Boldog vagyok, hiszen gazdagnak érezhetem magam. Van családom, vannak barátaim, van egy remek hobbim és igazából megvan mindenem, amire vágytam. Persze, nem keresek rosszul és anyagilag is biztos lábon állunk, de igazán gazdaggá az tesz, hogy mindig van kihez szólnom. Hogy Miklós mellett hajthatom álomra a fejem egy kedves kis kutyagyerek társaságában. Hogy ha bajban vagyok, mindig van kihez fordulnom. 

Gilbert és Anne az egyik kedvenc könyves párosom és bár vannak emlékeim arról, hogy miként alakul az ő kapcsolatuk, de mégis izgatottan várom, hogy mit hoz számukra a jövő. A fő csapásvonalakat ugyan ismerem, de hogy pontosan mi történik, arra nem emlékszem. A szereplőket a következő részekben is nagy szeretettel fogadom majd, hiszen Avonlea városa az egyik legkedvesebbb fiktív településem Stars Hollow (a Gilmore Girls-ből) mellett. Kíváncsi vagyok, hogy miként alakul Marilla és Mrs. Lynde barátsága, hogy Dovy és Dora élete hogyan folytatódik majd. 

Ahogy az első kötetet, úgy a másodikat is imádtam. Nagyon tetszett a fordítás is, igazán Anne-szerű volt az egész. Szerettem, hogy mennyire jól hozta a film hangulatát. A nyelvezet igazán szerethető, a történet pedig rendkívül olvasmányos. A kötet csak tovább fokozta az Anne rajongásomat és már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Anne Avonlea-ben című kötet beleolvasója már elérhető a Líra oldalán, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívják Anne tehenét? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.14.: Csak olvass!

07.16.: Könyv és más

07.17.: Szembetűnő

07.20.: Zakkant olvas

Read More

Kertész Edina: A ​fotográfuslány + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Kertész Edina regényével bővül, melyben egy eltűnt kézirat bolygatja fel az irodalmi világot. 

Tartsatok velünk, kalandozzunk együtt Budapesten, a Nyugat folyóirat aranykorában, legyünk társai Masának és Brandy kutyusnak az izgalmak során. Fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A New York kávéház karzatán nagy felfordulás támad: eltűnt egy vers kézirata! Egyedül egy fiatal lány, az amatőr fotográfus Masa figyel fel a sietősen távozó hölgyre, akinek a kezében a Nyugat szerkesztőségének címzett boríték van. De vajon ki ő és mit akarhat?

Kezdetét veszi a nyomozás, melynek során feltárja csodáit az 1910-es évek Budapestje és sorra vonulnak fel az irodalmi élet híres alakjai.

Az Új kedvencek sorozat az elmúlt évek során belopta magát a szívembe, így kiemelt figyelmet fordítok az újabb és újabb megjelenésekre. Kertész Edina neve már nem volt ismeretlen számomra, több könyvét is olvastam már, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy A fotográfuslányt is sorra kerítem majd. 

Először az ígéretes fülszöveg és az illusztráció (imádom Láng Anna munkásságát, ő a szívem kuglófjának egyetlen szem illusztrátora) keltette fel a figyelmemet, végül azonban teljesen elmerültem  Visy Masa történetében és az 1910-es évek Budapestjének világában. Teljesen lenyűgözött a Nyugat folyóirat korabeli időszak, hihetetlen érdekes és izgalmas lehetett ebben az időszakban az értelmiségi élet. Az írók és költők óriási köztiszteletnek örvendtek, a legnépszerűbbeknek, mint például Adynak minden lépését rajongók követték. 

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy el tudtam menni a kötet könyvbemutatójára, így még közelebbről megismerhettem a kötet hátterét. A szerzővel, Kertész Edinával Oláh Andrea beszélgetett, majd csatlakozott hozzájuk Magyar Bálint is, aki amúgy a regény főszereplőjének, azaz Visy Masának az egyik családtagja. A beszélgetés nagyon izgalmas volt, Edina sokat mesélt arról, hogy miből merítetett ihletet, hogy miért pont Visy Masát választotta szerepőjének és arról, hogy hol talált anyagot a könyvéhez. Magyar Bálint pedig rengeteg kis aprósággal és személyes történettel egészítette ki a beszélgetést, így nem csak érdekes és izgalmas könyvbemutatónak lehettünk tanúi, hanem valahogy személyesebbé vált a szereplő alakja is. Mondanom sem kell, nagyon megjött a kedvem az olvasáshoz, alig vártam, hogy sorra kerítsem. Már a bemutatón azt éreztem, hogy bár ez egy ifjúsági történet, mégis rabul fogja ejteni a szívemet, egyszerűen tudtam, hogy nekem való regény és azt, hogy nagyon fogom szeretni.

A fotográfuslány összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, biztos vagyok benne, hogy a célközönsége egyszerűen imádni fogja. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. A nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Az írónő pedig még arra is figyelt, hogy az ismeretlen szavak a kötet végén megmagyarázásra kerüljenek. A könyv nagyon izgalmas, engem teljesen levett a lábamról. Nagyon tetszett, hogy az 1910-es évekbe kalauzolta az olvasóját, a Nyugat folyóirat körüli ügyek pedig tökéletesen illeszkednek Edina által megalkotott világba. Az elolvasása után talán majd élénkebben érdeklődnek a fiatalok az irodalom világa iránt, már nem lepődnek meg az iskolában, amikor a folyóiratról hallanak. Az írókat és költőket régi kedves ismerősként köszönthetik, így remélhetőleg az iskolában is nagyon kedvvel tanulnak majd róluk. 

A történet középpontjában maga a nyomozás áll. Masa ugyanis egy furcsa eseménynek lesz a tanúja. Látja, hogy eltűnik egy kézirat, ez pedig pótolhatatlan veszteség a Nyugat szerkesztősége számára. Ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre szövevényesebb az ügy. Szép lassan kiderül, hogy nem is egy, hanem több rejtély is megoldásra vár. Vajon valaki tényleg fenyegetni kezdte Adyt? Ki az a titokzatos nő, akit Masa az ellopott kézirattal látott? Milyen további tervei vannak a nőnek? És ki lehet az, aki fenyegeti Osvát életét? 

A könyvben abszolút egyensúlyban van a történelem és a fikció. Ugyan az események nagy része a szerző képzeletének szüleménye, de Edina igyekezett minél pontosabban visszaadni a korabeli budapesti mindennapokat, az aktuális kérdéseket és dilemmákat. Imádtam, hogy régi újságkivágások színesítették a történetet és a kötet végén lévő fényképek még közelebb hozzák a karaktereket az olvasóhoz. 

A szereplők rendkívül szimpatikusak és élettel telik, nagyon kedveltem Visy Masa alakját, de szívembe zártam Brandy kutyust, a fiúkat és Masa legjobb barátnőjét, Bertát is. Masa jelentősége vitathatatlan, fotómasinájával rengeteg képet hagyott az utókor számára. Rendszeresen magával vitte a gépét és ahol csak tudott, fotózott. Egy nyaraláson például megörökített fürdőnadrágban Kosztolányit is feleségével, hát mennyire menő már?!

1926. Nyaralók Gizellatelepen. Jobboldalt Kosztolányi Dezső, előtte masnival a felesége, baloldalt Magyar Elek üldögél, de két fia, Bálint és Pál is a képen
Forrás: https://444.hu/2014/05/19/visy-masa-fotodaja

Mindig nehezen viselem, amikor egy fiataloknak szóló könyv nyelvezete túlságosan egyszerű és gyenge. Attól még, hogy valaki fiatal, még nem buta. Képes arra, hogy összetett mondatokat olvasson és értelmezzen. Szeretem, ha egy regénynek korosztálytól függetlenül választékos és gördülékeny a nyelvezete. A fotográfuslány című történet pedig abszolút megfelel ennek a kívánalmamnak. Egyszerűen jó volt olvasni, nem éreztem azt, hogy túl öreg lennék hozzá, még 33 évesen is teljesen elvesztem a lapok között. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Kertész Edina regénye. Felnőtt fejjel is igazán szerethető olvasmány, de ami tuti, hogy célközönségénél biztosan nagy kedvenc lesz. Ha éppen azon agyaltok, hogy mi legyen a gyerkőc következő, nyári olvasmánya, akkor csak ajánlani tudom ezt a regényt. De persze ha felnőttként valami igazán jó kis ifjúsági krimire vágytok, akkor sem lőhettek mellé ezzel a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A fotográfuslány című kötet főszereplője Visy Masa, aki annak idején rengeteg fotót készített a korabeli Budapestről, így játékunkat is a fényképek ihlették. Minden állomáson találtok egy világhírű képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a készítője nevét.  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.08.: Csak olvass!

07.09.: Szembetűnő

07.10.: Könyv és más

Read More