Bella Swift: Csipesz, ​a tacsi és a halloween

 Sziasztok!

Csipesz, a kis tacsi ismét visszatért közénk a Manó Könyveknek köszönhetően, ezúttal a halloween ünnepének keretében. Halloweenezz vele, a családjával és a barátaival, valamint velünk a turné keretében.

Csipesz, a tacsi élete első halloweenjére készül. Majd kiugrik örömében a bőréből, amikor kiderül, hogy Nina óriási bulit szervez: ijesztő jelmezbe kell bújni, fel kell díszíteni a lakást mindenféle rémisztő dekorációval és különleges ételekkel kínálják majd a vendégeket. Igen ám, de Kleó, a cica hallani sem akar az ünneplésről, nem szereti a halloweent, fél tőle. Vajon sikerül Csipesznek bátorságot öntenie a cicába, vagy elmarad a buli? 

Mindig is szerettem azokat a történeteket, amelyek egy különleges alkalom köré épülnek, és közben valami olyasmiről is mesélnek, ami a hétköznapokban is fontos. A Halloween ma már a gyerekek körében is egyre népszerűbb ünnep: a jelmezek, a töklámpások és a vidám borzongás különleges hangulatot teremtenek október végén. De vajon honnan ered ez a szokás, és miért szeretjük annyira a kissé félelmetes történeteket? Bella Swift Csipesz, a tacsi és a Halloween című könyve éppen ebbe a világba kalauzolja el a fiatal olvasókat.

A Halloween története évszázadokra nyúlik vissza. Egyik fontos előzménye az ősi kelta Samhain ünnep, amely a betakarítás végét és a sötétebb évszak kezdetét jelezte. A korabeli hiedelmek szerint ilyenkor különleges kapcsolat alakulhatott ki az élők és a túlvilág között. A Halloween elnevezése a keresztény Mindenszentek ünnepének előestéjére utal, az angol All Hallows’ Eve kifejezésből ered. A különböző hagyományok idővel összefonódtak, és kialakult a ma ismert ünnep, amelyhez a jelmezek, a töklámpások és az édességgyűjtés is hozzátartozik. Különösen Észak-Amerikában vált népszerűvé, részben az ír és skót bevándorlók révén. Úgy gondolom, a Halloween éppen azért lehet izgalmas a gyerekek számára, mert ilyenkor a hétköznapi világ egy kicsit titokzatossá válik, a félelmetesnek tűnő dolgok pedig a játék részévé lesznek.

A történet főszereplője, Csipesz, a tacskó életében először készül Halloweenre, és alig várja az ünnepet. Nina hatalmas bulit szervez, jelmezekkel, rémisztő dekorációkkal és különleges finomságokkal. Csipesz lelkesen veti bele magát a készülődésbe, csakhogy Kleó, a cica egészen másként viszonyul az eseményekhez: ő kifejezetten fél a Halloweentől. Ami a tacskónak izgalmas kaland, az a cicának inkább nyugtalanító élmény. Vajon sikerül Csipesznek segítenie barátjának, hogy ő is jól érezze magát az ünnepi forgatagban?

Szerintem a történet egyik legjobb ötlete éppen ez az egyszerű, mégis könnyen átélhető ellentét. A gyerekek is jól ismerhetik azt az érzést, amikor valami, amit mások nagyon várnak, számukra inkább félelmetes vagy kellemetlen. Csipesz és Kleó története megmutatja, hogy nem kell mindenkinek ugyanúgy reagálnia egy helyzetre, és hogy a barátságban a másik érzéseinek elfogadása is fontos. Különösen tetszik ez a megközelítés egy gyermekkönyvben, hiszen a tanulság nem külön megfogalmazott erkölcsi leckeként jelenik meg, hanem a szereplők helyzetéből fakad. A történet kapcsán a szülők a gyerekekkel arról is beszélgethetnek, mitől félünk, mi segíthet leküzdeni a félelmeinket, és hogyan támogathatjuk azt, akinek valamire még időre van szüksége.

A kötetet elsősorban az alsó tagozatos korosztálynak ajánlanám, de közös esti olvasásra is jó választás lehet. Azt is szeretem az ilyen történetekben, hogy nem kell feltétlenül nagy tanulságokat keresnünk bennük ahhoz, hogy értékesek legyenek. Persze a félelemről, a bátorságról és az elfogadásról szóló üzenet fontos, de legalább ennyire lényeges, hogy egy gyerek jól érezze magát olvasás közben, izguljon a szereplőkért, és kíváncsi legyen arra, mi történik velük. A Csipesz, a tacsi és a Halloween jó apropót adhat egy közös olvasáshoz, utána pedig akár arról is beszélgethetünk, hogy mi mitől félünk, vagy hogyan segíthetnénk egy barátunknak, aki bizonytalan egy új helyzetben. Sőt, ha a történet meghozza a kedvet, a közös program folytatódhat töklámpás készítésével, jelmezek tervezésével vagy egy saját Halloween-buli kitalálásával.

A könyv borítója már első pillantásra megteremti a halloweeni hangulatot. A vámpírjelmezbe öltözött tacskó és a töklámpás játékos formában idézik fel az ünnep legismertebb motívumait.

Összességében úgy gondolom, Bella Swift Csipesz, a tacsi és a Halloween című könyve egy nagyon aranyos könyv, tökéletes választás lehet az őszi időszakra. A halloweeni hangulat, a karakterek és a könnyen átélhető konfliktus együtt teszik szerethetővé. Számomra a történet legfontosabb üzenete az, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy soha nem félünk, hanem azt is, hogy merünk segítséget kérni, és odafigyelünk azokra, akiknek erre szükségük van. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

Blogturné Klub

10. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 28. Csak olvass!

10. 29. Könyv és más

10. 30. Veronika's Reader Feeder

10. 31. Sorok között

Read More

Keala Kendall: Senkit nem hagyunk magára

 

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Stitch rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Manó Könyvek legújabb Sorsfordító történetek kötetében egy újabb izgalmas „mi lett volna, ha...?” típusú kalandba csöppenhetünk. Lilo ugyan kifizette a két dollárt az örökbefogadási papírra, de Stitch megtartása mégsem ilyen egyszerű! A Pelekai család egyik tagjának ugyanis be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni nekik az űrkutya. Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. De vajon képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és be tudják bizonyítani, hogy a kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Tartsatok a bloggereinkkel a turné állomásain, és fedezzük fel együtt ezt az új, izgalmas történetet!

A Galaktikus Szövetség eljött a 626-os Kísérletért – vagyis Stitch-ért, ahogy a tizenkilenc éves Nani Pelekai és húga, Lilo hívják. Csakhogy hiába van Lilónál az örökbefogadási papír, amely bizonyítja, hogy két dollárt fizetett a szőrös lényért, megtartani őt korántsem ilyen egyszerű.

Stitchet ugyanis eredetileg pusztító fegyvernek tervezték. Ahhoz, hogy a Földön maradhasson, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.

Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. Ez önmagában is gond, hiszen kettejüknek nem épp felhőtlen a viszonya. És ha mindez nem lenne elég, Turóra érkezve úgy tűnik, az akadémia parancsnokának egyáltalán nem érdeke, hogy sikerrel járjanak. De vajon miért?

Képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és bebizonyítani, hogy a bolyhos kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Vagy az 'ohanájuk örökre darabokra hullik?

Mintha csak néhány napja írtam volna nektek arról, hogy szeretem a Disney meséket és a Sorsfordító történeteket. Azt azonban nem tudom, hogy leírtam-e már nektek, hogy Stitch karaktere az egyik legnagyobb kedvencem. A rajzfilmet is csomószor láttam már, a filmet is nagyon szerettem, így nem is volt kérdés számomra, hogy ezt a történetet is sorra kerítem majd. 

A Lilo és Stitch története 2002-ben hódította meg a mozikat: az eredeti Disney-animációt június 21-én mutatták be az Egyesült Államokban, a magyar közönség pedig november 7-től láthatta a filmet, Lilo és Stitch – A csillagkutya címmel. A különleges páros története azóta is a Disney egyik szerethető klasszikusa, amelynek középpontjában nemcsak a humoros kalandok, hanem a család, az elfogadás és az összetartozás is áll. Stich karaktere reneszánszát éli, az utóbbi időben nagyjából mindenhol ott van. Nagyjából mindent el lehet adni vele. 

A Senkit nem hagyunk magára című kötet egy izgalmas és érdekes olvasmány a családról és arról, hogy mire vagyunk képesek azért, akit igazán szeretünk. Egy történet arról, hogy nem kell minden terhet egyedül cipelnünk, segítséget elfogadni soha nem szégyen és arról, hogy olykor nehezen találjuk meg az utat a másikhoz, de ha kitartunk egy életre szóló barátra tehetünk szert. 

Mindig érdekesnek tartom, amikor egy már jól ismert történet egy másik szereplő szemszögéből bontakozik ki. A Lilo és Stitch világában elsősorban Lilo és Stitch különleges kapcsolata kerül előtérbe, miközben Nani karakteréről valamivel kevesebbet tudunk meg. Éppen ezért kifejezetten tetszik az ötlet, hogy Keala Kendall regényében ezúttal ő kerül a középpontba. Nani történetében szerintem rengeteg lehetőség rejlik. Érdekes lehet jobban megismerni őt, a gondolatait és a motivációit, különösen egy olyan helyzetben, amelyben Stitch mellett neki is új kihívásokkal kell szembenéznie. A közös kiképzés és a kettejük közötti dinamika izgalmas alapot adhat a történetnek, így kíváncsian várom, hogyan bontakozik ki mindez.

A történet szerint a Galaktikus Szövetség nem fogadta el Lilo örökbefogadási papírját, így nem engedhette meg, hogy Stitch a Földön maradjon, hiszen egy pusztító fegyvernek tervezték. Azonban még nincs minden veszve, hiszen ha a Pelekai család egyik tagja bizonyítja, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni neki az űrkutya, akkor náluk maradhat. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben. Nani így hát útra kel, a feladat azonban korántsem egyszerű. Nem csak Stitch dacol vele, hanem nagyon úgy tűnik, hogy valaki egyáltalán nem akarja, hogy sikerrel járjanak. Vajon ki lehet az? Képes lesz Nani és Stitch összefogni Lili érdekében? Sikerrel zárják a kiképzést, vagy végleg szétszakad a csonka családjuk? 

Bevallom nektek, kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Maga az ötlet nagyon tetszik és úgy érzem, hogy ezzel a történettel egy izgalmas új mélységet adott a szerző Nani karakterének és Stitch-csel való kapcsolatának. Valami mégis hiányzott nekem belőle. Az az igazság, hogy meg sem tudnám mondani, hogy micsoda. Talán az a játékosság, az a derű, amiről nekem Stitch jut eszembe. Hiányzott belőle az a fény, ami miatt én a mesét annyira szeretem. 

A szereplők közül David kevésbé győzött meg. Kissé esetlennek és jellegtelennek éreztem őt, őszintén szólva nem sok értelmét láttam annak, hogy végül beemelték őt a történetbe. Nyilván kellett valaki ahhoz, hogy Lilo is valahogy megjelenhessen, de szerintem ez a történetszál teljesen kihagyható lett volna. Nélkülük is élvezhető lett volna a regény. Placcs karakterét viszont nagyon megkedveltem, és nagy meglepetésemre Gantut is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem.

Összességében kedveltem a regényt, de maradt némi hiányérzetem. A történet azonban érdekes és abszolút szerethető, szóval ha szeretitek a Disney könyveket, valamint Stitch karakterét, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

Blogturné Klub

10.28.: Csak olvass!

10.29.: Dreamworld

10.31.: Utószó

Read More

Mari Mancusi: Sally álma

Sziasztok!

A Manó Könyvek Kiadó legújabb Sorsfordító történetek kötetében a Karácsonyi lidércnyomásból ismert Sally történetét ismerhetjük meg. Sally Finkelstein Doktor laboratóriumában éli mindennapjait, teremtője kénye-kedvének kitéve, de néha kiszökik, hogy meglesse szerelmét, Jacket, a Tökkirályt. Amikor rájön, hogy a mindenki által ünnepelt Jack is unja az életét, Sally kiutat kezd keresni mindkettejüknek! Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén!  

Sally imádja Halloween Városának rémisztő világát. Mostanában mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Egy olyan helyen, ahol minden a félelemről és az ijesztgetésről szól, az ember azt hinné, az árnyak között élni nem is olyan… magányos. Teremtője, Finkelstein Doktor laboratóriumába zárva telnek a napjai, de Sally kezd belefáradni abba, hogy mindenki csupán szolgálóként tekint rá. Tudja, hogy sokkal többre hivatott, Finkelstein Doktor mégis semmibe veszi a szavait.

Amikor Sally titokban kiszökik a temetőbe, rájön, hogy Jack, a Tökkirály is ugyanolyan üresnek érzi az életét. Sally elhatározza, hogy kiutat talál kettejük számára, ezért követni kezd egy különös látomást, amely talán megváltoztathatja a sorsukat. Így történik, hogy Sally egy furcsa, új világra bukkan, ahol minden pirosban és zöldben pompázik, a földet jég borítja, a lakók pedig egyenesen vidámak. Vajon erre a változásra vágyott ő és Jack?

Ám minél több időt tölt Karácsonyvárosban, annál inkább úgy érzi, valami nincs rendben a csillogó felszín mögött. Mit jelent valójában felkerülni a rossz gyerekek listájára? Mit rejtegethet az a rengeteg táncoló cukrozott szilva? És vajon Sally meg tudja menteni mindazt, ami igazán fontos számára a két városban, mielőtt túl késő lenne?

Most már talán meg sem lepődik senki, hogy egy Disney kötettel érkezem. Már többször írtam nektek arról, hogy mennyire imádom a Disney meséket, így minden Sorsfordító történet kötelező darab nálam. Az összes eddig megjelent kötet a polcomon lapul és amúgy olvastam is az összeset. Így természetesen Sally újragondolt története is "must have" darab volt a polcomon. 

A kötet alapja pedig gondoltam senkit nem lep meg, hogy a Karácsonyi lidércnyomás. A történet Tim Burton rendező rajzai és ötlete alapján készült, Henry Selick rendezésében. A filmet több éven át készítették stop-motion bábtechnikával. Az Amerikai Egyesült Államokban 1993. október 9-én mutatták be a mozikban. Magyarországon viszonylagos késéssel mutatták be, a mozikban feliratos változatban vetítették. A szinkronizált változatot 2007. december 22-én az M2-n adták le a televízióban.

Én pedig még ennél is később láttam, talán tavaly, vagy tavalyelőtt. Szerettem ugyan a mesét, de nem lett akkora kedvenc nálam, így kíváncsian vártam, hogy ez az újabb Sorsfordító történet mennyire lesz szerethető. És képzeljétek, én ezt imádtam! Az elmúlt időszak egyik kedvence volt ebben a sorozatban. 

A Sally álma című kötet egy izgalmas és érdekes olvasmány az önazonosságról, arról, hogy merjünk kiállni önmagunkért és álmainkért. Egy történet arról, hogy mi a karácsony igazi szelleme és arról, hogy olykor a tökéletlenségeink tesznek minket igazán tökéletessé. Egy mese arról, hogy minden ünnep nagyszerű a maga módján és minden pillanatot érdemes megragadni az életben egy kis ünneplésre. A Halloween is nagyszerű mulatság, és nincs azzal semmi baj, ha valaki mindennél jobban szereti. Mások pedig a Karácsonyért, vagy éppen a Húsvétért rajonganak ugyanúgy. 

A könyv onnan veszi fel a fonalat, amikor kiderül, hogy Jack belefáradt a folytonos halloweeni rémisztgetésbe, magányosnak érzi magát. Eközben pedig céltalanul bolyong a temető sírkövei között. Sally eközben egy nagyobb sírkő mögé bújva, titokban hallgatja őt. Teljesen átérzi Jack fájdalmát és magányát, mert ő is pontosan ugyanezt éli át Dr. Finkelstein fogságában. A mesében a két szereplő itt egyáltalán nem találkozik, de a könyvben ez szerencsére teljesen máshogyan alakul. Jack rájön arra, hogy Sally véletlenül kihallgatta őt, egy mély beszélgetést követően pedig azonnal érezni kezdik a kettejük közöt húzódó kapcsot. 

Sally elhatározza, hogy kiutat talál kettejük számára, ezért követni kezd egy különös látomást, amely talán megváltoztathatja a sorsukat. Így történik, hogy Sally egy furcsa, új világra bukkan, ahol minden pirosban és zöldben pompázik, a földet jég borítja, a lakók pedig egyenesen vidámak. Vajon erre a változásra vágyott ő és Jack? Ám minél több időt tölt Karácsonyvárosban, annál inkább úgy érzi, valami nincs rendben a csillogó felszín mögött. Mit jelent valójában felkerülni a rossz gyerekek listájára? Vajon tényleg mindenki ennyire kedves lenne a városban, vagy az őszinteség helyett inkább a félelem és a kényszer az úr? 

Érdekes és izgalmas élmény volt olvasni ezt az alternatív történetet, nekem nagyon tetszett. Egy másodpercig sem volt unalmas az olvasás számomra, a két világ találkozása, Karácsonyváros története és a mellékszereplők pedig nagyszerűen színesítették ezt a mesét. 

Az alapkoncepció nagyon tetszett, Sally és Jack jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette a karaktereket. Talán túlzás nélkül mondhatom, hogy az egyik kedvencemmé vált a sorozatban.

Az új karakterek nagyon izgalmasak. Abigail nagyon szerethető volt, imádtam, ahogy az ő szálát lezárta a szerző. Sejtettem, hogy így válik majd valóra az ő kívánsága, de mégis nagyon meghatódtam, mikor olvastam. Bevallom, egy egészen picit pityeregtem is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem, remekül mutat Sally kalandja a többi Sorsfordító regény között. 

Összességében nagyon kedveltem a regényt. Ha szeretitek a Disney könyveket, valamint Sally és Jack karakterét, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,92

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

Blogturné Klub

10.26. Csak olvass!

10.28 Hagyjatok! Olvasok!

10.31 Dreamworld

Read More

Saki Murayama: Az ​Esthajnal vegyesbolt

Sziasztok!

Saki Murayama varázslatos világában egy különös kisbolt csak alkonyatkor nyitja meg kapuit, hogy segítsen azoknak, akik valami fontosat elveszítettek. Az Esthajnal vegyesbolt megható, mágikus realista történeteken keresztül mesél emlékekről, veszteségekről és újrakezdésről. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és fedezzétek fel velünk a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent kötet titkait!

A cseresznyefa hangja és más történetek

A város egyik félreeső szegletében, a szürkületben néha felbukkan egy különös kisbolt. Nem nappal, nem éjjel – hanem a kettő között: alkonyatkor. A polcain nemcsak üdítők és szendvicsek sorakoznak, hanem rég elfelejtett tárgyak is: egy elveszett levél, egy gyerekkori játék, egy megsárgult fénykép. Ez az üzlet azokat várja, akik valamit elveszítettek – egy barátot, egy szerelmet, önmagukat. Mindenki más történettel érkezik, és egy apró csodával távozik.

Ha elvarázsoltak Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt szelíd, japán csodái, akkor itt az új menedékhelyed: egy különös üzlet az alkonyi szürkületben, ahol nemcsak elveszett tárgyak, hanem elfeledett érzések is hazatalálnak.

Fiatal olvasóinknak ajánljuk.

Saki Murayama japán író, aki főként gyerek- és ifjúsági irodalmat, illetve hangulatos mágikus realista történeteket ír. Több bestseller szerzője. Az Esthajnal vegyesbolt sorozat darabjai több mint félmillió példányban keltek el Japánban. A kötet elbeszélései mind ehhez a varázslatos üzlethez kapcsolódnak, és a szív legmélyebb érzéseit szólaltatják meg.

Az ázsiai irodalom az utóbbi években egyre népszerűbbé vált a magyar olvasók körében is, és az az igazság, hogy annyira nem is nehéz megérteni ennek az okát. A keleti történetmesélés sokszor egészen különleges módon közelít az emberi érzésekhez, a mindennapok apró történéseihez és az élet nagy kérdéseihez. A cselekmény helyett gyakran a hangulat, a szereplők belső világa és az apró részletek kapják a főszerepet, miközben a hétköznapi valóság szinte észrevétlenül fonódik össze a varázslattal. Az ​Esthajnal vegyesbolt pedig pontosan ezt az élményt nyútja az olvasójának: egy különös, csak alkonyatkor felbukkanó vegyesboltba invitálja az olvasót, amely nem csupán egy üzlet, hanem a veszteségek és az újratalálás szimbolikus helyszíne is. Polcain a megszokott árucikkek mellett olyan dolgok sorakoznak, amelyekre az embernek éppen szüksége van, itt ugyanis bármit meg lehet találni. A vegyesboltot csak az pillanthatja meg, aki nagyon keres valamit. Csak úgy nem bukkanhat rá az ember, akkor botlunk bele, amikor mindennél nagyobb szükségünk van rá. 

Az ​Esthajnal vegyesbolt egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, megakadásainkról és veszteségeinkről. Egy történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. A nyelvezete és a fülszöveg leírása alapján inkább a fiatal olvasók a célközönsége, én azonban nagyon szerettem olvasni. Bevallom nektek. olvasás közben többször is meghatódtam és 2 történet olvasása közben egy kicsit pityeregtem is. 

A kötet hangulata a feel good irodalom kedvelői számára is különösen vonzó lehet. Ezek a könyvek nem feltétlenül problémamentes világot mutatnak be, és nem is azt ígérik, hogy minden nehézség egyszerűen megoldható. Sokkal inkább azt helyezik a középpontba, hogyan lehet a veszteségek, a csalódások és a bizonytalanságok ellenére is újra megtalálni az örömöt, a reményt vagy éppen önmagunkat. Gyakran egy meghitt helyszín, egy váratlan találkozás vagy egy apró gesztus indítja el a szereplőket a változás útján. Az ilyen történetek olvasása olyan, mintha egy pillanatra megállítanánk a világot, és megengednénk magunknak, hogy ne mindig a következő feladatra vagy a megoldandó problémákra figyeljünk. Az ​Esthajnal vegyesbolt éppen ezt a biztonságos, szinte menedékszerű teret teremti meg. Ide azok érkeznek, akik elveszítettek valamit: egy barátot, egy fontos tárgyat, vagy éppen önmagukat. A történetek kiindulópontja így sokszor fájdalmasan ismerős lehet, a hangsúly azonban nem feltétlenül magán a veszteségen, hanem a továbblépés lehetőségén van. 

A mágikus realizmus szintén fontos szerepet kap ebben a különös világban. Ennek az irodalmi irányzatnak az egyik legizgalmasabb sajátossága, hogy a természetfeletti jelenségek nem feltétlenül különülnek el élesen a hétköznapi valóságtól. A csodák nem mindig járnak látványos varázslattal vagy részletes magyarázattal: egyszerűen megtörténnek, és a szereplők világának természetes részévé válnak. Egy alkonyatkor felbukkanó üzlet, amely mintha a megfelelő pillanatban találná meg azokat, akiknek szükségük van rá, tökéletesen illik ebbe a hangulatba. A mágikus elemek mögött ráadásul gyakran mélyebb érzelmi jelentés húzódik meg. Az elveszett tárgyak a múltat, az emlékeket és a lezáratlan kapcsolatokat idézhetik fel, a bolt pedig mintha lehetőséget kínálna arra, hogy a szereplők ne csupán a tárgyaikat, hanem önmaguk egy-egy elveszett darabját is megtalálják. A rókadémon alakja tovább árnyalhatja ezt a varázslatos atmoszférát, hiszen a rókához kötődő természetfeletti lények az ázsiai folklórban gyakran a titokzatosság, az átváltozás és az emberi világgal való különleges kapcsolat megtestesítői. A rókadémon jelenléte a hétköznapi és a természetfeletti közötti határokat is elmoshatja, miközben a történeteket a keleti mitológia sajátos hangulatával gazdagítja.

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A kötetben nem egyetlen, folyamatosan kibontakozó cselekményt követhetünk végig, hanem több különálló történetet ismerhetünk meg. Ezek mindegyike önálló egységet alkot, saját szereplőkkel, érzésekkel és problémákkal, mégis összeköti őket a különös vegyesbolt, amely mindegyik történethez valamilyen módon kapcsolódik. Ennek köszönhetően minden alkalommal egy új élethelyzetbe pillanthatunk be, miközben fokozatosan kirajzolódik előttünk az üzlet közös, varázslatos világa. Többek között bepillantást nyerhetünk egy gyermekkori barátság történetébe, egy kislány-és anyukája kapcsolati dinamikájába, amelyben megjelennek a transzgenerációs traumák is. Megtudhatjuk, hogy mire lehet képest egy emberi hang, micsoda erőt adhat, ha az embert bíztatják és támogatják, illetve hogy mire lehet képes egy cica a gazdájáért és egy igazi ölelésért. Illetve átélhetjük, hogy milyen is volt, amikor egy tévé még teljesen más funkciót tölthetett be egy család életében. 

Ez a szerkezet azoknak is kedvezhet, akik szeretik a rövidebb, önmagukban is kerek történeteket, és szívesen olvasnak úgy, hogy egy-egy fejezet után legyen idejük elgondolkodni a történtek jelentésén. A különálló elbeszélések ráadásul más-más oldalról közelíthetik meg az elvesztés és az újratalálás témáját, így a kötet egészét az érzelmi és hangulati összhang kapcsolja össze. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet, az esetleges hiányosságai ellenére is, engem abszolút megfogott. Talán nem lesz a kedvencem, de jó volt elolvasni és azoknak, akik csak most ismerkednek az ilyen jellegű történetekkel csak ajánlani tudom. Azok, akik már sok hasonlót olvastak nem biztos, hogy akkora szerelem lesz, de mindenképpen érdemes egy esélyt adni neki.

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

10.13 Ambivalentina

10.16 Pandalány olvas

10.18 Csak olvass

Read More

Laura Jayne Ayres – Gareth Moore: A hivatalos Agatha Christie Detektív Klub

Sziasztok!

Mindig is szerettél volna detektív lenni, és izgalmas bűnügyeket felderíteni? Most itt a lehetőség rá, hogy biztonságos körülmények között megtehesd. Tarts három bloggerünkkel a Manó Könyvek által kiadott A hivatalos Agatha Christie Detektív Klub című könyv turnéján, és törd velünk a fejedet a titokzatos rejtvényeken.

Elő a nagyítóval, jegyzetfüzettel, és állj készen, mert ÖTVEN elképesztő REJTÉLY vár, hogy éles elméd próbára tedd Agatha Christie Detektív Klub A krimi királynőjének veszéllyel, feszültséggel és zseniális fejtörőkkel teli világa inspirálta a könyvben szereplő rejtvényeket. Vajon meg tudod oldani mind az öt fondorlatos bűnügyet? Elszabadult luxushajó, mérgezett tea, gyémántrablás a vonaton - kövesd a nyomokat, leplezd le az elkövetőket, legyél te is bátor detektív! 

TÖKÉLETES VÁLASZTÁS KEZDŐ NYOMOZÓKNAK 8+

Az utóbbi időben nagy reneszánszukat élik a kreatív rejtvénykönyvek. Ott van például a Murdle című kötet, vagy éppen a Murdoku. A népszerűsége nem véletlen: tökéletesen ötvözik a játék örömét a logikai fejtörők izgalmával. Mindkét sorozat remek lehetőséget kínál arra, hogy kiszakadjunk a mindennapokból, megmozgassuk az agytekervényeinket, és átéljük a felismerés örömét, amikor végre minden részlet a helyére kerül. Ráadásul nem szükséges egyszerre hosszú időt szánnunk rájuk: akár néhány percnyi kikapcsolódásként is elővehetjük őket, így a sikerélmény könnyen a mindennapjaink részévé válhat. 

Ezek a könyvek azonban főleg a felnőtteket kötik le. A feladatok folyamatos nehezedése és komplexitása miatt nem alkalmas arra, hogy a kisebb korosztály is örömét lelje végig benne. Ezt a hiányt azonban tökéletesen pótolja a Manó Könyvek gondozásában megjelenített kötet, melyben a kis detektíveknek öt fondorlatos bűnügyet kell megoldani. Elszabadult luxushajó, mérgezett tea, gyémántrablás a vonaton - nincs más dolgunk csak követni a nyomokat és lelepzni az elkövetőket. 

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője, generációk óta ejti rabul az olvasókat fordulatos történeteivel, emlékezetes nyomozóival és zseniálisan felépített rejtélyeivel. Regényeinek különlegessége, hogy az olvasó maga is a nyomozás részese lehet, és a szereplőkkel együtt próbálhatja megfejteni a titkokat. Ezt az élményt idézi meg az AC Detektív Klub rejtvénykönyv is, amely játékos formában invitál bennünket a bűnügyek világába. A logikai feladványok, a nyomok összekapcsolása és a következtetések levonása nemcsak izgalmas időtöltést kínál, hanem lehetőséget ad arra is, hogy mi magunk is kipróbáljuk, mennyire lennénk ügyes detektívek Agatha Christie klasszikus rejtélyeinek világában.

A történetek nagyon jól feldobják az egyes feladványokat, a feladatok pedig érdekesek, izgalmasak és sokszínűek. Nagyszerű időtöltés lehet a hidegebb napokra, egy esős hétvégén, vagy csak úgy. De az a jó ebben a kötetben, hogy nem csak gyerek, hanem felnőtt fejjel is izgalmas időtöltés. A rejtvények megtornáztatják az ember agyát, de nem nehezek, így a sikerélmény garantált. 

A rejtvények nemcsak szórakoztató időtöltést kínálnak, hanem a gyerekek fejlődését is játékosan támogatják. A logikai feladványok megoldása fejleszti a problémamegoldó gondolkodást, a koncentrációt, a memóriát és a részletekre való odafigyelést, miközben a gyerekek megtanulják, hogyan kapcsolják össze az információkat, és miként jussanak el önállóan a helyes következtetésekhez. A sikerélmény növeli az önbizalmukat és a kitartásukat, hiszen egy-egy nehezebb feladat megoldása türelmet és többféle megközelítés kipróbálását igényelheti. A nyomozós rejtvények ráadásul a kreativitást és a kritikus gondolkodást is ösztönzik, így a gyerekek játék közben sajátíthatják el azokat a készségeket, amelyek az iskolában és a mindennapi életben egyaránt hasznosak lehetnek.

Összességében én csak jót tudok mondani erről a kötetről, nagyszerű választás. Ha érdekli a gyerkőcöket a rejtélyek és krimik világa, vagy csak egy szuper logikai fejtörős könyvet keresel, akkor ezzel nem lehet mellélőni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

10. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 14. Csak olvass!

10. 16. Könyv és más

Read More

I Onhva: A Hvavoltang éjszakai cukrászda

Sziasztok!

Jonhva a nagymamája végrendeletéből tudja meg, hogy két feltételt betartva örökli meg a pékségét: csak éjszaka lehet nyitva és legalább egy hónapig üzemeltetnie kell az üzletet. Kis töprengés után elfogadja a feltételeket, de hamarosan kiderül, hogy a betérők az újjászületésükre váró szellemek…  Tartsatok bloggereinkkel A ​Hvavoltang éjszakai cukrászda blogturnéján! 

A huszonhét éves Jonhva pékséget örököl a nagyanyjától, akinek a végrendeletében két kikötés szerepel: Jonhvának legalább egy hónapig kell üzemeltetnie az üzletet, és csak este tíz óra és éjfél között tarthat nyitva.

Jonhva eleinte habozik, végül mégis elfogadja a feltételeket, abban reménykedve, hogy a pékség vezetése segít majd neki végre megérteni az idős asszonyt ennyi év után.

Jonhva hamarosan rájön, hogy a „virághold templom” jelentésű Hvavoltang nem egy szokványos üzlet. A késő éjszaka érkező vendégei valójában szellemek, akiknek még van valami tennivalójuk, mielőtt újjászületnének. Olyan édességre vágynak, aminek nagy jelentősége volt a földi életük során.

Miután a fiatal nő megtudja a vendégéitől, hogy milyen édességre van szükségük, az üzlet fekete macskájával együtt segít nekik abban, hogy végső megnyugvást találjanak. Eközben előtte is lassan feltárulnak saját családja titkai.

I Onhva varázslatos regényét a nagy sikerű Mielőtt a kávé kihűl sorozat olvasóinak ajánljuk.

A Hvavoltang éjszakai cukrászda egy igazán kedves és szerethető történet az életről, az elszalasztott pillanatokról, a halálról, az újrakezdésről és a megbánásainkról. Az élet nagy igazsága, hogy aki megszületett, az egyszer el is távozik majd világunkból. A halál pedig soha nem érkezik jókor. A Hvavoltang éjszakai cukrászda nem egy klasszikus cukrászda. A késő éjszaka érkező vendégei valójában szellemek, akiknek még van valami tennivalójuk, mielőtt újjászületnének. Olyan édességre vágynak, aminek nagy jelentősége volt a földi életük során. Egy édesség, amit soha nem volt lehetősége megkóstolni, egy édesség, amihez boldog emlékek fűződnek. Miután Jonhva megtudja a vendégéitől, hogy milyen édességre van szükségük, az üzlet fekete macskájával együtt segít nekik abban, hogy végső megnyugvást találjanak. Eközben előtte is lassan feltárulnak saját családja titkai.

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házi rétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. És abszolút van abban logika, hogy egy ilyen étel képes lehet arra, hogy az emékek ereje hozzásegítse őket az újjászületéshez. 

A könyvben hat különálló történet van. Mindegyik egy konkrét édességhez, ezáltal pedig hat különböző megbízóhóz és halálhoz kötődik. Az egyes történetek nagyon meghatók voltak, nekem mégis az ötödik vásárlónál érkezett meg a kötet. Bevallom, azon egy kicsit pityeregtem is. Az elmúlás mindig szomorú, de ha olyan módon történik, mint ebben a történetben, az igazán nagy szomorúsággal töltött el. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik.

Bár nagyon tetszett a regény alapkoncepciója, szerettem is olvasni, de azért túlzásnak érzem, hogy a Mielőtt a kávé kihűlhöz hasonlítják. Összességében azért nem mondhatom, hogy új kedvencet avattam. A könyv végén lévő csattanó, vagyis az utolsó történet, ami Jonhva családjának titkait ismerhetjük meg. A történet a meglepetés erejével hatott rám, de őszinte leszek veletek, kicsit nehezen tudtam vele együtt rezegni. Egy igazán érzelemdús pillanat volt, mikor megtudhattuk a családi titkot, de valahogy nekem az a semmiből jött. Nem éreztem annyira jól felépítettnek, emiatt maradt bennem némi hiányérzet. 

A borító nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a kötethez és összességében nekem a fordítás is tetszett. 

A hiányérzetem ellenére, a könyv stílusa szerintem összességében jó volt, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Ha szeretitek az ázsiai kultúrát és irodalmat és még az ételeket is, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok I Onhva regényének. A műfajában talán nem a legütősebb, de én abszolút nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

A turné állomásai

10/10 - Pandalány olvas

10/12 - Csak olvass!

10/14 - Ambivalentina

10/17 - Hagyjatok! Olvasok! 

Read More

Robin Stevens: Halál ​rivaldafényben (Úrilányok nem gyilkolnak 7.)

Sziasztok!

Immáron hetedik alkalommal követhetjük Daisy Wells és Hazel Wong detektív irodájának ténykedését. Ez alkalommal a lányok színpadra készülnek és belecsöppennek egy előadás előkészületei közé, ahol a művészek között tapintható a feszültség. S bár nem számítanak erre a fordulatra: lesz egy hulla is, úgyhogy megint lehet nyomozni! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kiváló regénysorozat legújabb darabjával és megtudhatjátok mi rejtőzik a színfalak mögött..

Valaki utoljára hajol meg a közönség előtt…

A hongkongi kaland után Hazel Wong és Daisy Wells új szerepben próbálhatják ki magukat: a londoni Rue Színház deszkáin kell helytállniuk színésznőként. Ám a Nyomozóiroda tagjai jól tudják, hogy a veszély sosem marad sokáig távol tőlük. Nem telik bele sok idő, és világossá válik, hogy a színház falai között sötét titkok lappanganak.

A féltékenység, a fenyegetések és a kegyetlen csínyek egyre baljósabb fordulatot vesznek, mígnem előkerül egy holttest.

Hazelnek és Daisynek most a rivaldafénybe kell lépniük, hogy felgöngyölítsék a rejtélyt, mielőtt a gyilkos újra lecsapna. 

Ezt a sorozatot egyszerűen nem lehet megunni. Az Úrilányok nem gyilkolnak az egyik legkedvesebb ifjúsági sorozatom és tűkön ülve várom az újabb és újabb részeket. Mindegyik kötet egyedi és izgalmas, soha nem önismétlő.  Daisy Wells és Hazel Wong a legkedvesebb detektívpárosommá vált az elmúlt időszakban, nagyon kedvelem a lányokat és azt, ahogy dolgoznak. A szerző rendkívül kreatív, a történetek kicsit sem unalmasak. Most, hogy már a 7. részt olvasom, kicsit aggódni kezdtem, hogy vajon hány részes még a sorozat, mert bevallom még nem éreztem késznek magam arra, hogy elengedjem a lányok kezét. Ha ti is így vagytok ezzel, akkor megnyugtatlak titeket, a szerző oldalán még találtam néhány kötetet a sorozatból, szóval lesz még dolga a kiadónak

Sok dolog történt már az elmúlt hét rész alatt, a lányok már rengetegszer bizonyítottak rátermettségüket és eszüket, így kíváncsian vártam, hogy ebben az új környezetben, ahol semmi sem az, aminek látszik hogyan nyomoznak majd. 

Ebben a részben a lányok a honkongi eset után Londonba érkeznek, ahol úgy hozza a sors, hogy a Rue Színház beugrós színészei lesznek. Ám ahogy megszokhattuk, a lányok mágnesként vonzzák a bajt és a bűnügyeket, így ebben a kötetben sem kellett sokáig várni, a Rómeó és Júlia darab egyik kulcsfontosságú színészét holtan találják egy kút mélyén. A nyomozást pedig az nehezíti, hogy szinte mindenkinek van valamilyen indítéka, hiszen az áldozat nem éppen a kedvességéről volt híres. A színház falai között sötét titkok lappanganak, a lányokon hát a sor, hogy bebizonyítsák a Nyomozóiroda nem tétlenkedik és élen jár a nyomozásban. Vajon ki állhat a gyilkosság mögött? Vajon mi lesz az előadás sorsa?

A regény abszolút megidézte a klasszikus krimik világát, a kötetben egy tipikus cselekményelem is megjelenik, ami nem mást, mint a Closed-Circle Mystery, amikor a gyilkosság a külvilágtól elzárt helyszínen (esetünkben a Rue Színházban) történik, így a gyanúsítottak könnyen behatárolhatók. Ugyanis kizárt, hogy kívülről jöjjön a gyilkos, csak olyan követhette el a gyilkosságot, aki a színházban tartózkodott. 

Érdekes és izgalmas volt a nyomozás, a szerző egy információmorzsát sem hallgat el az olvasó elől, így mi is közösen gondolkodhatunk a Daisyvel és Hazellel olvasás közben. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem, hiszen az ügy kacifántosabb, mint ahogy elsőre gondolnánk. 

Hazel és Daisy a megszokott lelkesedéssel és elánnal vetette bele magát a nyomozásba, nagyszerű a párosuk, tökéletesen kiegészítik egymást. Kedvenc nyomozóink rengeteget változtak és fejlődtek a sorozat első részéhez képest, kapcsolati dinamikájuk kiegyensúlyozottabbá vált, jobban megértik egymást. Hazel egyre inkább kilép Daisy árnyékából és egyre potenciálisabb főszereplővé válik. Daisyt pedig egy igazán érdekes, teljesen új szerepben láthatjuk. Ebben a részben megtudjuk, hogy milyen az, amikor megtetszik neki valaki és kissé félszeggé válik. Érdekes élmény volt, nagyon tetszett, hogy megismerhettük ezt az oldalát is. 

A szerző jegyzetéből kiderül, hogy a történetet tulajdonképpen a Harry Potter ihlette, vagy legalábbis az a londoni színház, ahol Az elátkozott gyermeket adják. Egy program keretében bejárhatta a teljes színházat, ez pedig annyira inspiráló volt számára, hogy tudta, bele kell majd szőnie egy történetbe. A kutatásai során három személy olyan nagy hatást tett rá, hogy a szereplőit ők ihlették. Az egyik ilyen alak Lilian Baylis, aki egy híres angol színházi producer és igazgató volt, aki alapjaiban formálta át London kulturális életét az Old Vic színház az ő munkássága alatt vált az 1920-as és 1930-as években vezető Shakespeara színházzá az Egyesül Királyságban. Ira Aldridge egy fekete színész, aki a Viktória-kor első valódi sztárjává emelkedett és Paul Robesen, aki szintén fekete színész és énekes volt, Amerikából érkezett Londonba. De emellett megjelenik a könyvben a szabad szerelem kérdése is, a szerző azokat az időket is idézi, amikor büntették az azonos neműek kapcsolatát. Ezen a ponton azonban szeretném kiemelni azt is, hogy ez rendkívül természetes módon jelenik meg a kötetben, abszolút nem erőltetett, szépen belesimul a történetbe. 

A  regény hihetetlenül érdekes és izgalmas,  remek választás a 10-14 éves korosztály számára.  Imádom, hogy Robin Stevens mindig kitalál valami újat, már alig várom, hogy a többi részt is kézbe vehessem. Abszolút a szívem csücske ez a sorozat, szeretem az elbeszélés módját, a lányok közötti kémia is zseniális. Bevallom, nekem már nagyon hiányzik az iskola, szóval remélem hamarosan visszatérünk majd oda is. 

Ebben a kötetben a színház alaprajza, egy londoni térkép kapott helyet, de ha esetleg olvasás közben elveszítené valaki a fonalat, hogy ki-kicsoda a történetben, a névjegyzék is hasznos lehet a kötet elején. A szószedet pedig sokat segít az ismeretlen szavak és kifejezések megértésében.  

Őszintén bízom benne, hogy sikerült meghoznom a kedveteket a sorozathoz, mert Robin Stevens regényei abszolút megérdemlik, hogy nagyobb népszerűségre tegyenek szert. Ez is egy remek ifjúsági történet, melyet egyszerűen nem tudok eléggé dicsérni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

10.05 Olvasónapló
10.07 Spirit Bliss Sárga könyves út
10.09 Csak olvass!

Read More

Valerie Bowman: The Honeycrisp Orchard Inn – Almáskert Panzió

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Valerie Bowman Almáskert Panzió című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai egy hangulatos turnéra invitálnak, mely során közelebbről is megismerkedhetsz a történettel és annak szereplőivel. Tarts velünk a következő napokban!

Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.

A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ.

Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk.

Tökéletes olvasmány a méltán nagysikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak!

Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!

Vannak napok, mikor nem vágyom másra, mint egy puha takaróra, egy forró italra és egy kedves könyvre, hogy elterelje a figyelmemet a világról és a problémáimról. Nincsenek nagy igényeim, csak egy kedves kis történetre van szükségem, ami tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amit éppen átérzek. Amúgy nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen imádom, mikor egy-egy olvasmány egy ünnephez/évszakhoz kötődik. Olyannyira élem az ilyeneket, hogy nem is igazán olvasok máskor ilyesmit. Nem fordulhat elő velem, hogy télen olvassak tipikus nyári könyvet és húsvét táján sem jön meg a hangulatom a karácsonyi regényekhez. 

Most, hogy itt az ősz, nem vágyom másra, mint bekuckózós őszi olvasmányokra. Mikor megláttam az az Almáskert Panzió című kötetet, azonnal megtetszett a fülszövege és az éldekor is szerelem volt. Már az ajánlónál éreztem, hogy ez biztosan az én könyvem lesz, és szerencsére nem is kellett benne csalódnom. Tökéletes, őszi romantikus olvasmány volt, és imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Azt írja a fülszövg, ha szeretem a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog! Azt kell mondanom, hogy nem hazudott. Az én esetemben bizony tényleg nem tévedett. 

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért vágyom Amerikába, azonnal rávágnám, hogy a kisvárosi hangulatért. Mióta gyerekként megismertem a Gilmore Girls világát imádom az ilyen jellegű történeteket és a tipikus kisvárosi életérzést. Az őszi fesztiválokat, a töklámpásokat, a hangulatot, hogy mindenki ismer mindenkit. Egyszerűen oda vagyok érte. A másik dolog, amivel el lehet engem varázsolni az a "big city girl/boy" és "small town boy/girl" típusú romantikus történeteket. Amikor az egyik szereplő egy ízik-vérig nagyvárosi, a másik pedig kisvárosi karakter. Tudom-tudom...nagyon klisés, de egyszerűen imádom. Az Almáskert Panzió pedig tökéletesen ötvözte ezt a két számomra igazán kedves, dolgot, igazi komfortolvasmánynak bizonyult számomra. Valerie Bowman regénye pontosan azt adta, amit vártam tőle. Nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyult, szuper olvasmányélmény volt. Egy igazán szerethető regény önmagunk megtalálásról, arról, hogy merjük megélni az álmainkat, sikereinket és merjünk újat álmodni.

A cselekmény nem túl bonyolult, ellenben nagyon szerethető, én imádtam olvasni. Ellie és Aiden párosát nagyon megkedveltem, szívesen látnám őket a filmvásznon is. Mindketten rengeteget fejlődtek. Ellie végre rájött arra, hogy mit is szeretne igazán. Hogy bár azt hitte, hogy az álmai a nagyvároshoz kötődnek, de kiderül, hogy közelebb van az otthonához, mint azt valaha sejtette volna. Aiden pedig rájön arra, hogy a változás nem feltétlen rossz és olykor érdemes rugalmasan állni az élethez, a legjobb dolgok olykor váratlanul történnek velünk. A mellékszereplőket is megkedveltem és végig azt éreztem, hogy szívesen olvasnék még erről a kisvárosról. Szerencsére talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom nektek, hogy nem kell aggódnia senkinek, aki hozzám hasonlóan beleszeret ebbe a kisvárosba, mert a szerző nem csak egy könyvet tervezett írni ebből a világból. 

Amúgy képzeljétek, nagyon vicces volt, mert olvasás közben éppen az egyik pár első találkozásáról olvastam majd gyanakodva összevontam a szemöldökömet. Miklós meg is kérdezte, hogy min gondolkodom és mondtam is neki, hogy azon agyalok, hogy vajon a következő történet egy ellenségekből szerelmesek történet lesz? És képzeljétek, igen. A szimatom nem csalt, a második rész már meg is jelent angolul. Én pedig már alig várom, hogy kézbe vegyem azt is. A harmadik rész pedig ha jól láttam, jövőre jelenik meg angolul. Mindegyik történet szupernek ígérkezik, én már most be vagyok sózva miatt. 

A szereplők mellett imádtam az egész körítést, a kutyákat, akik beöltöztek jelmezbe. A kerge kecskét, a kotnyeles falusiakat, a pletyka blogot. Az egészet úgy, ahogy van. 

Összességében nagyon szerettem ezt a kedves és könnyed romantikus könyvet, valahogy jól esett a kis lelkemnek ez az egyszerű és szerethető történet, melyben csak minimális konfliktus kapott szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatott rám ez a kötet is. A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Bármikor ellátogatnék a panzióba és az almáskertbe is, én is szívesen lennék részese az őszi fesztiválnak. 

A könyvből amúgy tényleg szuper Hallmark film lenne. Anyunak elmeséltem a történetet, ő pedig elkezdte nekem sorolni azokat, amelyek nagyon hasonlóak ehhez és mostanában látta őket a tévében. Szóval igen, azt be kell látnom, hogy maga a történet nem túl eredeti. De tudjátok mit? Engem nem érdekel, mert felőlem játszódhat tökfarmon, karácsonyfa farmon, alma kertben, egy panzióban, vagy egy családi pékségben, úgyis megnézem/elolvasom majd. Klisés? Persze. Kiszámítható? Igen! Olvastam/láttam már ilyesmit! Igen. A következő ilyen történetre is rávetem majd magam? Hogyaviharbane! Ez a tökéletes komfortkönyv számomra. Szóval ha ti is így vagytok ezzel, akkor szerintem ti is szeretni fogjátok. Én csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Valerie Bowman Almáskert Panzió című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai egy hangulatos turnéra invitálnak, mely során közelebbről is megismerkedhetsz a történettel és annak szereplőivel.
Tarts velünk a következő napokban!

 

A turné állomásai

10/02 Dreamworld

10/04 Csak olvass!

10/05 Könyv és más

Read More

Ruff Orsolya: Fogjunk gyilkost! (Dámajáték 2.)

Sziasztok!

Ruff Orsolya legújabb regénye ismét egy kalandos nyomozásra invitál bennünket: itt a Fogjunk gyilkost! A három barátnő - Vera, Kamilla és Adél - egy kellemes nyaraláson tölti az idejét, amikor az egyik krimiest immár nemcsak puszta szórakozás, hanem valódi gyilkosság történik. De le sem tagadhatnák, hogy nyugdíjas létükre vonzzák a veszélyt, most is egyenesen a sűrűjébe keverednek: mégpedig fényt derítenek a gyilkos kilétére. Tartsatok velünk egy újabb cozy mysteryre - hiszen az őszi időjárás is ennek kedvez!

“Ennek a vacsorának a végén nem mindenki áll fel az asztaltól.

Hogy kipihenjék a Bánatos Madonna-ügy fáradalmait, a három jó barátnő, Vera, Kamilla és Adél a mátraszentborbálai kastélyszállodába utaznak. Sokáig azonban nem lógathatják a lábukat, egyik este ugyanis részt vesznek egy krimivacsorán, amelyen igazi színészek adnak elő egy fordulatos darabot – csakhogy az egyik szereplőt valóban meggyilkolják…

 Hamar kiderül, hogy a tettest az est résztvevői között kell keresni. De kinek állhatott útjában a népszerű színész? Milyen titkot rejteget a morózus ügyvéd, mitől lesz gyanús a fiatal influenszer páros, és vajon ki lehetett az áldozat legnagyobb – titkos – rajongója? A három barátnő azonnal nyomozni kezd, ám az idő sürget: vajon sikerül még a rendőrség előtt megoldaniuk az ügyet?”

A tavalyi évem egyik nagy cozy krimi kedvence volt Ruff Orsi regénye, A Bánatos Madonna. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy ez bizony egy sorozat első része és már tűkön ülve vártam a folytatást. Vera, Adél és Kamilla karaktere közel került hozzám, kíváncsian vártam, hogy mibe keveredik megint ez a három nőszemély. 

Azért, hogy kipihenjék a Bánatos Madonna-ügy fáradalmait, Vera Kamilla és Adél a mátraszentborbálai kastélyszállodába utaznak. Az egész hetet előre eltervezik, bár nem egyformán lelkesek mindhárman a különböző programok miatt. Sokáig azonban nem lógathatják a lábukat, egyik este ugyanis részt vesznek egy krimivacsorán, amelyen igazi színészek adnak elő egy fordulatos darabot a vendégek dolga pedig az, hogy megtalálják a gyilkost. Ahogy többször is elhangzik a krimiesten, a gyilkos köztük jár. Arra persze senki sem számított, hogy az egyik színész nem csak a szerep kedvéért esik majd össze, valóban meggyilkolják majd. A gyilkos, pedig minden bizonnyal a résztvevők közül valaki. Kinek állhatott útjában a népszerű színész? Vajon a vacsora résztvevői csak merő véletlenségből jöttek a hotelba és vettek részt a vacsorán, vagy volt valami hátsó szándékuk? A három barátnő azonnal nyomozni kezd, vajon képesek lesznek megoldani a gyilkosságot? 

A regény abszolút megidézte a klasszikus krimik világát, a kötetben két tipikus cselekményelem is megjelenik, az egyik az áramszünet, ami alatt tulajdonképpen megtörténik maga a gyilkosság. A feszültséget az adja, hogy a sötétség pillanatában bárki lecsaphatott, és a fények felkapcsolásakor a gyilkos biztosan ott áll a tömegben, mintha mi sem történt volna. A másik pedig az ún. Closed-Circle Mystery, amikor a gyilkosság a külvilágtól elzárt helyszínen (esetünkben egy mátrai wellness hotelben, egy krimiesten) történik, így bármelyik szállóvendég, vagyis hát vacsoravendég lehet az elkövetző. 

Érdekes és izgalmas volt a nyomozás, a szerző egy információmorzsát sem hallgat el az olvasó elől, így mi is közösen gondolkodhatunk a hölgyekkel olvasás közben. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és az olvasó azt gondolná, hogy megtaláltuk a gyilkost, de aztán a szerző csavar egyet az egészen és rájövünk arra, hogy korántsincs vége még a történetnek. Az ügy kacifántosabb, mint ahogy elsőre gondolnánk. 

Nagyon tetszett, hogy nem csupán magára a gyilkosságra derült fény, hanem minden kis titkot felfedtek az olvasó előtt. Így nagyon szépen le lett kerekítve a rejtély, bennem egyáltalán nem maradtak kérdések.

Orsi stílusa könnyed, mégis átgondolt. Szeretem, amikor egy könyv tud szórakoztató lenni anélkül, hogy felszínes lenne. A Fogjunk gyilkost pontosan ilyen – intelligens, szellemes, de közben mélység is van benne. A főszereplők között remek volt a kémia, abszolút látszik, hogy világi barátnők. Ugyan különböznek egymástól, mégis remekül működik a párosuk. Tökéletesen kiegészítik egymást, öröm róluk olvasni. 

Talán nekem az első rész egy kicsit jobban tetszett, de nagyon szerettem ezt a részt is olvasni. Remélem még olvashatok a barátnőkről, nagyon megkedveltem őket. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimiket és komfortosan mozognak a cozy mystery világában.  Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

A turné állomásai

09.20 Kitablar

09.22 Könyv és más

09.24 Csak olvass!

Read More

Kate Eberle: Ha a könyvek ölni tudnának

Sziasztok!

Kate Eberle regényében elmosódik a határ a valóság és a fantázia között, ugyanis amikor Roxie azt kívánja, hogy bár átélhetné kedvenc írója új regényét, lehetősége nyílik rá. Ám azzal nem számolt, hogy az író a szokásos románc helyett thrillerre váltott. Hamar rádöbben, hogy csak akkor élheti túl kedvenc írójának a zsánerváltását, ha elrabol egy szorongó, ám krimirajongó professzort. Elég őrülten hangzik? Naná! Tartsatok bloggereinkkel a Ha a könyvek ölni tudnának blogturnéján! 

Roxie Mitchell falja a romantikus regényeket, és szereti, ha minden úgy van, ahogy annak lennie kell: szerelem első látásra, amíg a halál el nem választ. Amikor lehetősége nyílik rá, gondolkodás nélkül a kedvenc romantikusregény-írójának legújabb történetébe kívánja magát. És láss csodát! Egyből egy randin találja magát egy jóképű idegennel, aki minden tekintetben tökéletesnek tűnik.

Egy aprócska bökkenőt leszámítva: a jóképű idegen szó szerint Roxie szívére pályázik. Egy vadászkéssel. Ugyanis a rajongók legnagyobb meglepetésére az írónő műfajt váltott, és ezúttal egy vérfagyasztó thrilleren dolgozik.

A számára ismeretlen zsánerben Roxie-nak sürgősen segítségre van szüksége. Így amikor Grant, a szorongó irodalomprofesszor és lelkes krimirajongó az útjába kerül, úgy dönt, hogy egy felnőtt férfi elrablása csekély ár a túlélésért. Roxie és Grant egy őrült, mágikus kalandba kerül, ahol a fikció és a valóság, valamint a szórakoztató műfajok határai egyaránt elmosódnak.

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim. Nagyon szeretem az ilyen stílusú történeteket. Most pedig kifejezetten jóleső élmény volt az olvasása. Nagyon szerettem elmerülni Roxi világában, jól szórakoztam nagyon olvasás közben. Egy jó romantikus könyvnél tudjátok mi a jobb? Mikor a romantikus könyv nem veszi annyira komolyan magát és képes görbe tükröt mutatni az olvasójának. Kate Eberle könyve szerintem pedig pontosan ilyen. Nem mondom, hogy tökéletes, nem mondom, hogy az évem, vagy a hónapom kedvenc olvasmányélménye, de Isten látja lelkemet, nagyon szerettem olvasni. 

Egy könyvmolynak sem kell bemutatni azt az érzést, hogy milyen az, mikor olvasás közben, vagy a könyv utolsó sorának elolvasása után mélyen felsóhajtunk és elsuttogjuk egyik legféltettebb kívánságunkat, bárcsak kedvenc könyvünk főszereplője lehetnénk. Mindannyian vágyunk happy endre és arra, hogy következmények nélkül átélhessük a kalandokat. Roxie, a kötet főszereplője is hasonlóan van ezzel. Kívánságával viszont elkövet egy óriási hibát, hiszen nem egy ismerős kötetbe, hanem egy még meg nem íródottba kívánja magát. Ez persze elsőre nem tűnik nagy kockázatnak, hiszen kedvenc írója a romantikus könyvek nagyágyúja, de mikor a szimpatikus randipartnere egy késsel támad rá a randi közepén akkor realizálja, hogy az írónő egy teljesen más műfajban, a krimi-thriller világában próbálja ki magát legújabb regényében. Ezzel pedig kezdetét veszi a nagy kaland, melyben Roxi élete a tét, hiszen gyorsan ráébred arra, hogy bár a történet végén visszaáll majd minden a rendes kerékvágásba, ha azonban a kaland alatt meghal, akkor az végleges és megmásíthatatlanná válik. 

A számára ismeretlen zsánerben Roxie-nak sürgősen segítségre van szüksége, így amikor véletlenül elrabolja Granetet, a fiú lesz a legnagyobb segítsége. És bár első látásra nem is különbözhetnének jobban, könnyen lehet, hogy mégis tartogat egy romantikus kalandot számára ez a gyilkosságokkal teli történet. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. De mi van akkor, ha megjelenik a krimi-thriller szál? Hogyan ötvözhető a két zsáner? Hogyan tud egy anti-romantikus hősnő romantikus főszereplőként funkcionálni? És hogyan tud egy anti-krimi szereplő szorongó irodalomprofesszor akcióhősként funcionálni? Akármennyire is szürreálisnak tűnik Roxie és Grant párosa, valahogy mégis nagyon jól működtek együtt. Jó kis párosnak bizonyultak, nagyon szerettem a párosukat, kifejezetten jó élmény volt olvasni. 

Mindketten sokat fejlődtek. Roxie nagyon félt az érzésektől, nem véletlenül temetkezett romantikus könyvekbe. A könyvek lapjain imádta az érzést, de a saját életéből teljesen kizárta. Csak alkalmi kapcsolatai voltak, úgy félt az elköteleződéstől, mint a tűztől. Arra gondolt, hogy a nagy szerelmek után óhatatlanul a nagy szívfájdalom következik, és nem akarta megfizetni ennek az árát. Grant azonban alaposan felforgatta a világát és ráébresztette arra, hogy attól még, hogy valami véget ér, nem biztos, hogy hiba. És ha már itt tartunk, akkor Roxie is felforgatta a férfi világát, aki a szürke hétköznapok fogja volt. Nem találta önmagát, elfelejtette, hogy milyen is, amikor nem csak létezünk, hanem élünk. Nagyon jó hatással voltak egymásra, imádtam őket. 

Szerettem a könyvben megjelenő kliséket és azt, hogy mennyire okosan használja az öniróniát. Jókat mosolyogtam Roxie kiszólásain, ahogy például kritizálta például a romantikus jelenet alatt lezúduló esőt, vagy azt, hogy a hotelszobában csak egy ágy volt. 

Szerintem nagyon jó kis filmet lehetne készíteni a kötetből, én legalábbis biztosan imádnám. Szórakoztató kis történet volt, nem hibátlan, néha akadtak benne szemöldökhúzigálós pillanatok, túl nagy meglepetések sem voltak benne (legalábbis számomra) de jó volt olvasni. Nekem nagyon bejött, csak ajánlani tudom. Ha kívántátok már magatokat kedvenc könyveitekbe, akkor kötelező olvasmány. Ha nem, akkor pedig erősen ajánlott. :) Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

A turné állomásai

09/14 - Hagyjatok! Olvasok!

09/17 - Olvasónapló

09/20 - Csak olvass!

Read More