Sziasztok!
Megjelent a Magnólia Kiadó újdonsága, a Halott romantika! Ha kíváncsiak vagytok, hogy mit gondolnak bloggereink erről a szellemesen romantikus regényről, esetleg játszanátok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért, tartsatok velünk!
Amikor új – és nem mellesleg túlságosan jóképű – szerkesztője nem hajlandó további hosszabbítást adni neki az új kézirat leadási határidejére, Florence felkészül rá, hogy búcsút intsen a karrierjének. Ráadásul nem sokkal később olyan telefonhívást kap, amire nem lehet felkészülni: haza kell térnie a szülővárosába eltemetni váratlanul elhunyt, imádott apját. Abba a közösségbe, ami soha nem értette meg őt, és ahol az évek során semmi nem változott.
Nem csak ezzel kell azonban szembenéznie. Az apja végakarata meglehetősen furcsa a temetésre kért ezer szál vadvirággal, Elvis fellépésével és a madarakkal. De a ravatalozóház ajtajában még furcsább dolog várja: egy szellem, aki pont olyan dühítően jóképű, mint korábban, és legalább annyira értetlenül áll a helyzet előtt, mint Florence. A romantika határozottan halott… de úgy tűnik, hogy az új szerkesztője is, és befejezetlen ügyük miatt a lány kénytelen átértékelni mindazt, amit valaha a szerelmes történetekről gondolt.
Ashley Poston első felnőtteknek írt regénye meghitt történet hazatalálásról, családról és szerelemről a Szívek szállodája stílusában.
Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Halott romantika is. Ashley Poston regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül bájos és megkapó történet a szerelemről, a gyászról, hazatalálásról, a halálról de legfőképpen magáról az életről.
Ashley Poston könyve teljesen levett a lábamról. Mikor elolvastam a fülszöveget, azonnal anyukám egyik kedvenc romantikus filmje jutott eszembe (amit amúgy én is imádok), így egy másodpercig sem volt kétséges számomra, hogy elolvasom-e a Halott romantikát. Szerencsére nem kellett csalódnom. Jaj emberek, azt hiszem, hogy megvan a kedvenc romantikus regényem. Nemcsak a történet, de maga a mondanivalója is elvarázsolt. Annyira imádtam, hogy miután elolvastam, felhívtam az anyukámat, hogy legközelebb mikor megyek haza, viszem is neki a könyvet.
A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Ashley Poston nagyon szépen ír a veszteségről és a gyászról, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy másodpercig sem hat nyomasztónak a regénye. Bár a regény jelentős része a halálhoz kötődik (Florence az édesapja temetése miatt érkezik a szülővárosába és ott találkozik Ben szellemével is), mégis sokkal inkább az életre fókuszál. Bár Ben csupán a szellemvilágban létezik, mégis sokkal elevenebbé válik társaságában Florence. A gyász fájdalmát ugyan nem tudja levetkőzni, hiszen rengeteg megbánás és kimondatlan szó nyomja a lelkét, a férfi társaságában azonban újra megtanul mosolyogni. Florence szerint a romantika halott. Azóta képtelen írni, hogy volt párjával szakított. Azóta minden egyes leírt mondatot hazugságként élt meg. Ben társaságában azonban, úgy érzi, hogy újra élni kezdett. De vajon születhet valami igazán élő dolog a halál árnyékában?
Nagyon szerettem, hogy mindkét szereplő az irodalmi világhoz kötődik. Mindig jó érzés olyan könyvet a kezembe venni, melyben az olvasás és a könyvek a szereplők szerves részét képezik.
A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Egy igazán kedves kisvárosi család életébe pillanthatunk be, de azt azért szeretném jelezni, hogy nem igazán éreztem semmilyen Stars Hollow vibe-ot. Nagy Gilmore Girls rajongóként azt kell mondanom, hogy szerintem egyáltalán nem hajaz a stílusára. (Sarah Adamas: Ha Rómában jársz és Gyakorlat teszi a mestert könyveinél sokkal inkább érezem ezt a hangulatot.) De ez persze egyáltalán nem gond, csak a fülszöveg miatt kicsit szeleburdibb főhősre számítottam. Florence karakterére pedig sok mindent tudnék mondani, de a szeleburdi és bohókás vajon nem lenne közte. Ráadásul a kisváros lakói sem tűntek olyan minden lében kanál típusnak. De ettől függetlenül nagyon megkedveltem Florence családját. Furcsa érzés lehetett gyermekként nap mint nap a halállal találkozni, de a nő és családjának az élete mégsem holmi gótikus, misztikus fantasy. Hanem egy igazán romantikus történet, sok szeretettel és vidámsággal. Igaz a halál az életüknek a része volt, de nem olyan para, vagy furcsa módon. Sokkal inkább kiegyensúlyozottabb lett a család kapcsolata vele. Bármennyire is szeretnénk elfelejteni és nem tudomásul venni, de a halál az élet része. Azzal, ha soha nem beszélünk róla csupán azt érjük el, hogy rettegünk tőle. Ha pedig félünk, akkor nem is tudunk megbírkózni vele. Pedig nagyon fontos, hogy az elhunytnak az életére emlékezzünk, ne pedig a halálával foglalkozzunk. És persze azzal sincs semmi ba, ha olykor használjuk az akasztófa- és feketehumort. A humor segíthet abban, hogy megküzdjünk a legsötétebb fellegekkel is. Szerettem, ahogy az írónő erre is felhívja a figyelmet a regényében.
Florence rengeteget fejlődik, a szemünk előtt válik a saját romantikus történetének főszereplőjévé. A gyermekkori traumái beárnyékolják az egész életét. Szülővárosból érettségit követően azonnal elmenkült és 10 évig vissza sem tért. Mindig is az írás volt az álma, de mivel az első regénye nem fogyott jól, így rengeteget csökkent az önbizalma. Egy ismert írónő szellemírójaként dolgozik, de saját néven évek óta nem publikált. Mikor szakított a párjával a férfi árulása miatt meg volt róla győződve, hogy a romantika egyszerűen halott és ő talán meg sem érdemli azt a fajta szerelmet, amit a szülei és testvére is magáénak tudhat. Alkotói válságba kerül, és egyszerűen úgy érzi, hogy képtelen kilábalni belőle. A helyzete egyre reménytelenebb, ráadásul édesapja elvesztésével is meg kell küzdenie. A fiatal nő képtelen arra, hogy segítséget kérjen, érzelmileg a saját családtagjaitól is elszigetelte magát. Ben felbukkanásával azonban minden megváltozott. Egyre közelebb kerül ahhoz, hogy képes legyen megélni az érzelmeit, szép lassan lebontja a saját maga által teremtett falakat és nemcsak a szülővárosához, hanem a saját családjához is visszatalál. Ben karaktere rendkívül különleges, egy nagyon szerethető szereplő. Tökéletes társnak tűnik, de szellemként korlátozottak a lehetőségei. Vajon tényleg halott a romantika? És mi van akkor, ha két fél úgy szeret egymásba, hogy az egyik szellem a másik pedig nagyon is élő?
Nagyon szerettem a könyv végén látható bónusz tartalmakat, az olvasói kalauzt és az írónő könyvlistáját. A vándorló palotát fel is vettem a listámra, nem először találkoztam a címével, azt hiszem, hogy most már tényleg beszerzem.
Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet. Azt hiszem, hogy tényleg megtaláltam végre a kedvenc romantikus történetemet. Ha egy igazán jó, szerethető mégis komolyabb mondanivalóval bíró romantikus regényre vágytok, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A Halott romantika egy szellemes-romantikus regény, éppen ezért mostani játékunk során is ilyen könyveket keresünk. Minden állomáson találtok egy hasonló zsánerű, hiányos könyvcímet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni és beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a könyv teljes címét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÖNYVCÍM
L_yl_
%20(1).png)
