Sziasztok!
A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett A kis boszi naplója második része, amelyben Luna ismét izgalmas – boszorkányos – kalandokba keveredik. Ismerd meg ezt a middle grade képregényt a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd Az éhes árnyék egy példányát!
Belengondolni is durva, de már 6 éve is annak, hogy ennek a sorozatnak elolvastam az első kötetét. Azt hiszem, hogy nem gyanúsíthatjuk meg a kiadót azzal, hogy extra gyorsan hozták a folytatást. Őszinte leszek veletek, az első rész eseményeit már régen elfelejtettem, arra azonban még élénken emlékszem, hogy nagyon szerettem és csak jót tudtam mondani róla, ezért biztos voltam abban, hogy sorra kerítem majd a folytatást is. Nagy elvárásaim voltak, és szerencsére nem kellett csalódnom, ahogy az első rész, úgy a folytatás is elvarázsolt.
Az éhes árnyék szerelem lett első olvasásra. A történet igazán kedves és szerethető, a regény mondanivalója pedig meglehetősen fontos. A kötet központi témája önmagunk elfogadása, a megfelelési kényszer és az iskolai bántalmazás (pontosabban a csúfolódás és a cikizés). Luna egész életében úgy érezte, hogy más mint a többiek. Nem sikerült szoros kapcsolatot kialakítani kortársaival, úgy érezte, hogy nem illik közéjük. A fiatal boszorkány már éppen kezdi megszokni nemrégiben megtalált boszorkány-örökségét és erejét, de az iskolában az élet továbbra is nehéz. Még legjobb barátja, Charlie sem érti meg igazán, milyen érzés, ha mindig ő az, akit gúnyolnak és a dolgok csak még rosszabbra fordulnak, amikor Luna anyukája randizni kezd az iskola legflúgosabb tanárával. Úgy érzi, hogy az élete sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne, ha jobban hasonlítana a többiekre, vagy ha képes lenne arra, hogy kiálljon önmagáért és visszaszóljon a piszkálódóknak. Egy nap rátalál egy titokzatos talizmánra, ami tulajdonképpen megoldás lehet az összes bajára. Mikor felveszi és előhívja annak erejét, sokkal magabiztosabb, lazább és erősebb lesz. Már-már azt érzi, hogy képes arra, hogy beilleszkedjen, talán még az sem lehetetlen, hogy elnyerje a koronát a bálon. Az új énje rendkívül népszerű lesz, azonnal tudja, hogy mikor és mit kell mondania. De tudjuk, hogy a varázslatnak mindig van ára. Képes lesz Luna arra, hogy megküzdjön az éhes árnyékkal?
Ahogy haladunk előre a történetben Luna szép lassan megérti, hogy ő pontosan attól egyedi és különleges, hogy az, aki. Nincs szüksége arra, hogy beálljon a sorba, hiszen nincs egyedül. Vannak barátai, akik pontosan azért szeretik őt, mert olyan, amilyen. Nincs szüksége arra, hogy másnak mutassa magát, pont úgy jó, ahogy van. Továbbá ismét megtapasztalja azt is, hogy a boszorkányság sokkal bonyolultabb és komplexebb dolog, mint ahogy gondolta. Egy ártalmatlannak tűnő nyaklánc is rejthet veszélyeket és egy haszontalannak tűnő varázslat is megmentheti őket a veszélytől.
A cselekmény érdekes, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Persze ez a könyv formájának és a képregényes megvalósításnak is köszönhető, de az biztos, hogy egyszerűen letehetetlen volt számomra.
Az előző résznél nem vettem észre, de itt néha kicsit döcögött a kötet nyelvezete. Néha úgy éreztem, mintha egy-egy szövegbuborék kimaradt volna. Ne értsetek félre, ezzel nem azt mondom, hogy rossz a fordítás, mert simán el tudom képzelni, hogy az angol nyelvű kiadás is ilyen. Egyszerűen csak egyes oldalaknál volt bennem egy kisebb hiányérzet.
Luna nagyszerű főszereplő, nagyon megkedveltem őt, de a barátait is a szívembe zártam. Mr. Laszlo pedig annyira nagyon hozza nekem a Sabrina sorozatból Salem vibe-ját, hogy csak na.
Az tetszett igazán a könyvben, hogy az Egy kis boszi naplója jóval több egy egyszerű boszorkányos történetnél. A kötet legfontosabb üzenete az önmagunk elfogadása és a bullying bemutatása. Emma Steinkellener nagyszerűen rávilágít a kötetében arra, hogy milyen sokszínű az emberiség. Abszolút nem vagyunk egyformák és ezzel nincs baj. Az erő, ami bennünk rejlik az nem egy külső tényező hatására aktiválódik, mi is elő tudjuk hívni, ha bátrak vagyunk és szembe merünk fordulni azokkal, akik meg akarják keseríteni az életünket. Ha határozottak vagyunk és meg vagyunk elégedve önmagunkkal, akkor nem találnak majd fogást rajtunk. Senkit sem szabad megszégyeníteni és bántani, erre nem szolgált rá senki sem. Nem érdemli meg senki a bántást.
A kötet képi világa nagyszerű, a rajzok remekül passzolnak a történethez. Óriási élmény így az olvasás, ráadásul így még szerethetőbb és befogadhatóbb lett a történet. Bár a könyv a middle grade (8-12 éves) korosztálynak íródott, mégis mindenki számára élvezhető.
Összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv és bátran ajánlom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!
Nyereményjáték
Te is imádod a boszorkányos történeteket? Akkor bizonyára könnyedén kitalálod az idézetek alapján, hogy melyik könyvre gondoltunk! Ha pedig megvan a megfejtés, csak be kell írnod a címet a Tally form megfelelő sorába. (Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
.png)
