2026. június 5., péntek

Kim Hojon: Nagy remények kisboltja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kim Hojon Nagy ​remények kisboltja című regénye egy különleges és érzékeny történet egy nyugdíjas boltvezető és egy titokzatos, magányos csavargó találkozásáról, melyben központi szerepe van az elfogadásnak, az előítéleteknek, a türelemnek és a másokhoz való odafordulásnak. Tartsatok bloggereinkkel az állomásokon, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Egy nap a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy csavargó megtalálja, és visszaadja neki. A meggyötört férfi, bár a múltját elfeledte, pontosan tisztában van a jó és a rossz közti különbséggel.
A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.
Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.


Már tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem az ázsiai történeteket, így igyekszem mindig újabb és újabb gyöngyszemeket találni a műfajon belül. A Nagy remények kisboltja című kötetre a borítója és a fülszövege miatt figyeltem fel. Kedvelem az olyan típusú könyveket, melyekben az újrekezdés áll a középpontban, így kíváncsian vártam, hogy miként varázsol majd el Kim Hojon regénye. Mivel sok hasonló történetet olvastam már, így talán kicsit nehéz nekem újat mutatni, de igyekszem mindig elvárások nélküli kezdeni az olvasást. Kicsit aggódtam ugyan, de szerencsére nagyon szerettem ezt a könyvet. Ismerős, mégis teljesen új élmény volt a kötet olvasása. A legtöbb "feel good" típusú ázsiai történetben akad egy macska, ebben azonban képzeljétek, nem volt. Ez pedig igazán frissítő élmény volt számomra. Imádom a cicás könyveket, de jó volt valami újat olvasni a zsáneren belül.

A Nagy remények kisboltja egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, a megakadásainkról és magáról az újrakezdésről. Egy történet arról, hogy egy apró kedvesség, egy hétköznapi jótett akár arra is képes lehet, hogy valaki egész életét megváltoztassa. Egy történet arról, hogy a kapcsolatoknak olykor gyógyító ereje van és megeshet az is, hogy a segítség a lehető legváratlanabb helyről érkezik hozzánk, mondjuk egy éjszakai műszakban dolgozó, hajléktalan férfitól. 
A Nagy remények kis boltja az utóbbi idők egyik nagy kedvence számomra, egy olyan történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A történet jelentős része a kisboltban játszódik, a regény kulcsfigurája pedig Tokkó. 

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Nem a profit motiválja, hiszen megélne simán a kis nyugdíjából, inkább azért akarja a boltot fenntartani, hogy ezzel munkát és stabilitást adjon az alkalmazottjainak. Egy nap azonban a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy hajléktalan férfi megtalálja, és visszaadja neki. Ez a találkozás pedig mindkettejük életére nagy hatással van. A boltban felmond az éjszakai eladó, így Jom asszony úgy dönt, hogy azzal tudja a leginkább meghálálni a hajléktalan segítségét, hogy munkát és ezzel egy új élet lehetőségét adja neki. A férfi nem emlékszik sem pontosan nevére, sem pedig arra, hogyan került az utcára. Annyit tud csupán, hogy Tokkónak hívják. De az, hogy ez a vezeték, vagy éppen a keresztneve, nem tudja. Ahogy a férfi munkába áll a boltban, szép fokozatosan be is indul a kötet cselekménye, ugyanis a regény a betérő vásárlók és ott dolgozó emberek életét mutatja be. 

A kisboltnak igazán sokszínű vásárlói és dolgozói köre van. Akad olyan részmunkaidős eladó, aki nem találja a közös hangot a gyermekével, de olyan is, aki egyszerűen csak fél, hogy megmutassa magát a világnak.  Vannak kedves és udvarias vendégek, de akad néhány PAH (púp a hátamra) ember is. Van olyan vevő, aki kreatív válságba került, más pedig elhidegült a családjától. Ők mindannyian a kisbolt új éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, új célokat, perspektívát kapnak. Eközben pedig természetesen Tokkó is fejlődik. Szép fokozatosan ismét önmagára talál, az utcát és az alkoholt elhagyva ismét embernek érezheti magát. Vajon emlékezni kezd a múltjára? Képes lesz szembenézni azzal? És mi lesz a kisbolttal? Hogyan alakul Jom asszony élete és kapcsolata a fiával? A vásárlók miként hasznosítják Tokko tanácsait?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés volt olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet.  

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, én imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A szívembe zártam Tokkó személyét és nagyon drukkoltam azért, hogy ráleljen önmagára és legyen bátorsága szembe nézni a múltjával és tetteinek következményeivel. A kötet végén egy igazán fontos kérdés maradt megválaszolatlanul, így az utolsó szó elolvasása után az első dolgom az volt, hogy megtudjam, van-e a kötetnek folytatása. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző írt egy második regényt is. A főszereplője ugyan más, de a helyszín ugyanaz, és bár csak közvetetten, de választ fogok kapni a legfontosabb kérdésemre. Már alig várom, hogy olvassam, remélem megjelenik majd az a kötet is. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt. Az utóbbi idők egyik nagy kedvence lett számomra. A borító nekem szerelem, tökéletesen illik a történethez. Engem mindegyik karakter története megfogott, mindegyikkel abszolút együtt tudtam érezni, de mégiscsak Jom asszony és Tokko került hozzám a legközelebb. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Az ember az emlékeit és a belőle fakadó érzelmeit csakis maga birtokolhatja és irányíthatja.”



Állomáslista

06.05. Csak olvass!
06.07. Ambivalentina



2026. június 4., csütörtök

Margaret Rogerson: Vespertine – Holtak tisztítója + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia. Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

A holtak szellemei nem nyugszanak...

Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.
Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.
Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. 

A Vespertine - Holtak tisztítója című kötet a negyedik elolvasott könyvem a szerzőtől. Eddig kissé felemás tapasztalataim voltak vele. A Könyvek varázslatát és annak a kiegészítő könyvét nagyon szerettem, a Hollók varázslata azonban kissé csalódás volt számomra. Így bevallom, kicsit izgultam, hogy milyen lesz majd a legújabb, magyarul megjelent könyve. 

Nem tudom, hogy tudtátok-e, de képzeljétek a Vespertine - Holtak tisztítója című kötet eredetileg egy hosszabb történet első része lett volna, hiszen duológiának, vagy trilógiának tervezte a szerző. Margaret Rogerson az interjúk és bejegyzései során többször utalt arra, hogy ezt a különleges világot és Artemisia karakterét további kötetekben szerette volna kibontani. A regény azonban a világjárvány idején született, egy olyan időszakban, amikor az írónő súlyos depresszióva és mentális problémákkal küzdött. Később azt nyilatkozta, hogy a könyv megírása annyira összefonódott ezzel a nehéz életszakasszal, hogy képtelen visszatérni ehhez a történethez, így a Vespertine egyelőre önálló kötet marad.

Ami különösen szomorú hogy azért bőven maradtak elvarratlan szálak, és kiaknázatlan lehetőségek. Ilyen például Artemisia múltja, a visszatérő eredete, de amúgy a köztük kialakuló különleges kapcsolat is tovább mélyülhetett volna a rész(ek) során. A könyv vége igazából kettős, működik működik önálló történetként, de érezhető, hogy egy nagyobb ív kezdete is lehetett volna.

A kötet alapja, a történet kerete szerintem zseniális és rendkívül egyedi volt. A történet szerint Artemisia Szürke Nővérnek, vagyis olyan apácának tanul, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. A szellemeket különböző rendekbe lehet sorolni, minél magasabb fokozatú egy szellem, annál erősebb és veszélyesebb. Az, hogy ki-milyen rendbe tartozik attól függ, hogy mi miatt hunyt el. A gyermekek szellemei például ártalmatlanok, ők tartoznak az egyes rendbe. De például, ha valaki gyilkosság áldozata lesz, vagy mondjuk súlyos betegségben hal meg, akkor máris veszélyesebb lesz. 

Artemisia múltja rendkívül sötét és fájdalmas, ezért szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak. Amikor zárdáját szellemek által megszállt katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz. Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. Vajon képesek lesznek arra, hogy összedolgozzanak? Egy papnő, aki eddig a hitéből merített erőt hogyan képes szövetségre lépni egy gonosz szellemmel? Vajon tényleg olyan rosszindulatú és gonosz visszajáró? Miként lehet gyümölcsöző a kapcsolatuk?

Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy Artemisia és a visszatérő kapcsolata kicsit olyan, mint Venom és Eddie kapcsolata. Ha ismeritek a Marvel filmeket, akkor biztosan tudjátok, hogy miről beszélek. De ha nem, akkor leírom azt is, hogy miért jutott a Venom film eszembe. Ugyanúgy két különálló tudat osztozik egy testen, a szereplők folyamatos belső párbeszédet folytatnak és rendszeresen csipkelődnek egymással. Egyikük egy átlagos ember, a másikuk pedig egy potenciálisan pusztító lény, aki képes lenne arra, hogy emberek ezreit mészárolja le. Egy idő után azonban sajátos módon elkezdenek egymáshoz kötődni, megtanulnak együttműködni és kialakul közöttük egy sajátságos dinamika. Külföldön amúgy többször is úgy emlegették ezt a könyvet, hogy olyan, mintha Jeanne d’Arc történetének és a Venomnak lenne a szerelemgyereke. Én pedig ezt abszolút imádtam. A könyv egyik nagy, ha nem a legnagyobb erőssége kettejük kapcsolata és dinamikája. 

A másik, amit fontos kiemelni, az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Ha nem is tökéletes ez a könyve, akkor is le a kalappal előtte. Rendkívül kreatív a kötet alapja, a szellemek rendekbe való osztása, a velük való harc igazán frissítő volt a sok hasonló fantasy kötet után. 

Ugyan ez a könyv egy sötétebb stílusú fantasy történet, mégis úgy éreztem, hogy a traumákkal való megküzdés, a magány és a hőssé válás ára állt a középpontban. Nagyon tetszett Artemisia karakterfejlődése, a történet során ugyanis megváltozik a viszonya a saját múltjához, az emberekhez és még a visszatérőhöz is. A történet egy pontján például hasonlóságot fedez fel kettejük között és hagyja őt "tombolni", mert tudja, hogy azért csinálja, mert soha senki nem nyugtatta és szerette őt, így csak ebben a formában tudja kiadni magából a frusztrációját. 

Tetszett, ahogy a szerző a hősökről/szentekről gondolkodik. A hősök ugyanis nem feltétenül a legbátrabb és legerősebb emberek a világon, sokkal inkább azok, akik a félelmeik ellenére is mennek tovább. Artemisia soha nem vágyott dicsőségre, nem akart kiválasztott lenni, sőt, egész életében arra törekedett, hogy észrevétlen maradjon. A körülmények azonban újra és újra arra kényszerítik, hogy másokért áldozatot hozzon, még akkor is, ha ezért saját biztonságát vagy önmagát kell kockára tennie. Artemisia nem egy klasszikus hős. Nem csak a lelkébe voltak óriási törések, a gyermekkori események a testére is hatással voltak. Kézfején a sebeket és ujjait mindig kesztyű alá rejtette, hogy ne figyeljenek fel rá mások. A visszatérővel való kényszerű összezártság azonban sok mindenre megtanítja. Rájön arra, hogy nincs egyedül, és talán nem is olyan nehéz barátokat szereznie, mint ahogy régebebn gondolta. A könyvben azonban nem csak Artemisia változik és fejlődik. A visszatérőre is hatással van a lány. 

A cselekmény szerintem érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Amikor lassabban folydogáltak az események, akkor is mindig találtam valamit, ami lekötött olvasás közben. A kötet hangulata, az elgondolkodtató üzenet bőven kárpótolt engem az üres járatokért. Tetszett az is, hogy nem volt kiszámítható a történet, okozott némi meglepetést is. Artemisia és a visszatérő karakterével én összességében elégedett vagyok, de kaphatott volna kicsivel több mélységet is mindkét karakter. Ugyanez igaz a mellékszereplőkre is. Nagyon megkedveltem Marguerite személyét, örültem volna, ha kicsit több lehetőséget kapott volna.

Ugyan nem tökéletes ez a könyv, de én kifejezetten szerettem. Engem abszolút magába szippantott és szívesen olvasnék még a szereplőkről. Mérhetetlenül sajnálom, hogy jelenleg úgy áll, hogy nem kap folytatást, rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt ebben a történetben, de bízom benne, hogy egyszer hátha mégis meggondolja magát az író. A borító teljes szerelem, tökéletesen hozza a kötet hangulatát. 

Szerintem ez a kötet egy igazi hangulatkönyv. Ha elkapod a hangulatot és tudsz rezonálni a történettel, nagyon fogod szeretni, ha azonban nem, kívülállónak fogod magad érezni. Engem nagyon vitt magával a hangulat és a történet. Összességében abszolút ajánlom, érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,1

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Milyen szellem kötődött Szent Eugénia relikviájához?



A turné állomásai

06/02 Dreamworld - Idézetek
06/04 Csak olvass! 
06/07 Könyv és más
06/10 Dreamworld












2026. június 2., kedd

T. Kingfisher: Holtak mozgatója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó újabb zseniális regényt hozott el T. Kingfishertől, ezúttal egy horror regényt, amely erős atmoszférájával és emlékezetes karaktereivel biztosan beszippantja a műfaj rajongóit. Tarts bloggereinkkel a turné során, játssz a nyereményjátékunkkal, és akár megnyerheted a Holtak mozgatója egy példányát is!

Amikor a nyugállományú katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet.
Amit ott talál, maga a rémálom: gombák burjánzanak, és a vadállatokat megszállta valami a sötét, lüktető tó körül. Madeline alvajáró, éjjelente különös hangon szól, a bátyját, Rodericket pedig rejtélyes idegbetegség gyötri.
Alexnek egy rendíthetetlen angol gombaszakértő és egy zavarodott amerikai orvos segítségével kell kibogoznia az Usher-ház titkát, mielőtt az mindnyájukat elpusztítja.

A Hugo-, Locus- és Nebula-díjas T. Kingfisher regénye Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása.



T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra, ez volt a harmadik kötet, amit a szerzőtől olvastam. Már az első regénye után felkerült a kedvenc szerzőim listájára, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Holtak mozgatója című könyvét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása. Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellája talán joggal mondható, hogy a gótikus irodalom egyik legismertebb klasszikusa. A történet narrátora  Roderick Usher meghívására érkezik az elszigetelt, komor Usher-kúriába, ahol a férfi különös betegségtől szenved, miközben ikertestvére, Madeline haldoklik. Ahogy a ház falai között egyre nő a feszültség, a valóság és a természetfeletti határa elmosódik, mígnem a család és a kúria sorsa tragikus módon összefonódik. A novella a pusztulás, az elszigeteltség és az öröklött terhek témáit járja körül, nyomasztó hangulatával pedig máig meghatározó alkotása a gótikus horrornak. T. Kingfisher pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy újragondolja ezt a történetet. A könyvből kiderül, hogy a szerző imádja Edgar Allan Poe klasszikusát, de mindig is hiányolta a műből a miérteket. Így egy kicsit újragondolta a klasszikust és megpróbálta úgy az olvasó elé tárni a történetet, hogy az Usher ház bukására, a betegségre magyarázatot kaphassunk. 

A történet szerint a visszavonult katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, ezért Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet. Arra azonban legvadabb álmaiban sem számított, hogy milyen állapotban találja majd barátait. Rodericket rejtélyes idegbetegség gyötri, de még nála is aggasztóbb Madeline állapota. A fiatal lány rendkívül gyengének tűnik, olyan, mintha már nem is élnie. Bőre sápadt, haja szinte fehér. Sokkal inkább tűnik kísértetnek, mint embernek. Éjjelente alvajár, és amikor Alex beszélni akar vele, akkor rendkívül furcsa hangon szól. A ház körül és az erdőben gombák burjánzanak, a nyulak pedig roppant furcsán viselkednek. Mintha valamilyen sötét erő munkálkodna a vidéken. Vajon mi történik az Usher házban és környékén? Milyen betegség gyötri a lakókat? Alex és Denton (Roderick sebész barátja) még megmenekülhet, vagy a ház pusztulása az ő halálukat is okozza? 

Azt hiszem, már az elején le kell szögeznem, hogy alapjáraton a könyv, és a horror világa nem annyira az én világom. Jogosan merül fel a kérdés akkor bennetek, hogy akkor miért olvastam el a könyvet. A válaszom pedig az, hogy egyrészről imádtam eddig T. Kingfisher könyveit, másrészről pedig szeretek kilépni a komfortzónámból. És ó te jó ég, milyen jó, hogy sorra kerítettem. A könyv bár rövid, mégsem éreztem egy másodpercig sem, hogy felszínes lenne. A Holtak mozgatója egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus horror kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés merül fel az olvasóban. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Egyes részei szerintem kifejezetten parák voltak. Valami miatt a gombás sztorikat amúgy is erősebben élem meg, kifejezetten ijesztőnek találom őket. Így olykor igencsak kerekedett itt is a szemem. 

Forrás: goodreads
A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ha tehettem volna, együltő helyemben ledaráltam volna. Szerencsére a folytatásra sem kell sokat várni, már alig várom, hogy sorra keríthessem azt is. Amúgy nézzétek, mennyire para már az angol nyelvű kötet borítója. 

Kicsit örülök, hogy nálunk máshogy jelent meg. Ha ránézek erre a képre, konkrétan a hideg futkos a hátamon. Tökéletesen illik amúgy hozzá, de nagyon para. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Rövidsége miatt tökéletes gyógyír lehet azoknak, akik éppen olvasási válságban vannak. Ne aggódjatok, ha nem olvastátok még Poe klasszikusát, így is érthető a könyv. Arra azonban számítsatok, hogy ezután garantáltan be akarjátok majd azt is szerezni. 

Nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, és biztosan nem is ez volt az utolsó. Egyszerűen imádom ezt a nőt, kicsit félnék attól, hogy belépjek az agyába, mert elképzelni sem tudom, hogy mi van ott. De az biztos, hogy kreativitása nem ismer határokat. Ha olvastátok a szerző többi magyarul megjelent könyvét, akkor ennek is adjatok esélyt mindenképpen. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték:

A Holtak mozgatójában fontos szerepet kapnak a gombák. Épp ezért mostani játékunkban gombákat kell felismernetek az állomásokon található képek alapján, az adott gomba nevét pedig a Tally form megfelelő sorába írhatjátok be.
(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN FELADVÁNYOM



A turné állomásai

05.31. Utószó
06.02. Csak olvass!
06.04. Könyv és más
06.06. Olvasónapló
06.08. Milyen könyvet olvassak?



2026. május 31., vasárnap

Corinne Giampaglia: Ella és az éneklő eső + Nyereményjáték

Sziasztok!

Induljunk újabb kalandra Ellával és Erikkel Corinne Giampaglia legújabb mesekönyvében! A Manó Könyvek ugyanis elhozta az Ella sorozat harmadik részét, az Ella és az éneklő esőt, bloggereink pedig már alig várják, hogy beszámolhassanak erről a különleges történetről. Ráadásul ha velünk tartasz, akár meg is nyerheted a könyv egy példányát!

Fent északon Ella és Erik arra ébred, hogy az eső hangosan kopog az ablakon. De ez nem
akármilyen eső! Ez az éneklő eső, a tavasz hírnöke, amely felmelegíti a szíveket. A kis Ella is a szívét keresi. Amikor az apja belekezd egy titokzatos mesébe, Ella izgalmas útra indul, hogy régi és új barátai segítségével megtalálja azt, ami a legfontosabb…









Az utóbbi időben nagyon sok mesét olvasok, egyszerűen jólesnek a lelkemnek ezek a kedves kis történetek. Corinne Giampaglia pedig az elmúlt években óriási kedvenc lett nálam. Az eddig megjelent összes kötete a könyvespolcomon csücsül, Ella és Erik történeteit is nagyon szeretem. A többi mesekönyvhöz hasonlóan az Ella és az éneklő eső is egy igazán kedves, szerethető és csodaszép mesekönyv,  mely garantáltan minden könyvespolc éke lehet. 

Az Ella és az éneklő eső egy hihetetlenül kedves és szerethető történet arról, hogy mit is jelent az, ha valakinek nagy a szíve, és arról, hogy az igazán fontos dolgok mindik láthatatlanok. 

Elérkezett a tavasz, az eső pedig énekelni kezdett. A gyerekek arra kérik apukájukat, hogy meséljenek nekik valakit, ő pedig a Láthatatlan Erdőről és Jóságos Fűzfáról - akinek nagy szíve van - mond el egy történetet. A mesét azonban nem fejezi be, így a gyerekek elindulnak megkeresni a Jóságos Fűzfát, hogy megkérdezzék, mit jelent az, ha valakinek nagyon nagy a szíve. Hogyan lehet valaki jóságos és miben nyilvánul meg az a nagy szív?

Ahogy haladnak, különböző kalandokba keverednek, találkoznak a fűzvával, aki elmondja nekik, hogy ami fontos, az láthatatatlan. Ez azonban csak még jobban összezavarja a gyerekeket. Mit jelent ez? És hogyan érheti el Ella is, hogy nagy legyen a szíve? Hazafelé találkoznak a holdpontyokkal és régi kisbarátukkal, a nyuszival, aki amúgy szívességet is kér a gyerekektől. Ella nem habozik, azonnal segít neki. Ella azonban még mindig bizonytalan, hiszen úgy gondolja, hogy akinek nagy a szíve, az mindig boldog. Vajon hogyan érhetné el? Amikor azonban Erik közli vele, hogy szerinte neki igenis nagy szíve van és megkapják az ajándokot is a nyuszitól, a tavaszünnep alatt Ella végre rájön arra, hogy mit is jelent az a mondat, amit mondogattak neki. Hiszen a kedvesség és jószívűség nem látványos, színes valami, hanem láthatatlan. Csak akkor látjuk, amikor valaki kedveset cselekszik. A tetteinkben mutatkozik meg, nem látszik külsőleg.

A könyv nyelvezete nagyon szép, lírai. Ugyanakkor a szépsége kicsit veszélyes is, hiszen nem biztos, hogy a gyerekek megértik elsőre, hogy miről is szól a mese pontosan. Kicsit elvont a történet, így nagyon fontos, hogy az olvasás után a szülő kicsit beszélgessen gyermekével arról, hogy az igazán fontos dolgok a szemnek láthatatlanok. Lehet valakinek menő cipője, divatos telefonja, vagy egy olyan ruhája, amin egy népszerű mesehős van. Nem ettől lesz valaki értékes ember. A kedvesség, az empátia és a szeretet az, ami ugyan nem látszik elsőre, mégis többet ér mindennél. Amikor valaki kedveset cselekszik, a világ egy kicsit fényesebb lesz.

Már megszokhattuk, hogy a kötetben megjelenik a természet csodája és szeretete, a gyermeki kíváncsiság, fantázia és bátorság, illetve az, hogy a világ annyira különleges, amennyire annak szeretnénk látni. Ha kreatívak vagyunk, bármelyik erdő Láthatatlan Erdővé válhat, ahonnan holdpontyok vezetnek haza minket, amikor eltévedünk. A mese hangulata igazán varázslatos, tele van fénnyel, varázslattal és arra tanít minket, hogy a kedvesség és a szívjóság micsoda érték. 

Az Ella és az éneklő eső az egyik legszebb mesekönyv, amit mostanában a kezembe foghattam. Minden egyes oldalnál elámultam ezen a csodán. Az illusztráció egyszerűen csodás, már az is hatalmas élmény az embernek, ha csak végiglapozza a könyvet.  A képek meseszépek, színesek, mosolygás nélkül nagyon nehéz olvasni. A lapok minőségiek, kellően vastagok, szerencsére nem a nagyon könnyen tépődős fajta, így egy túl lelkes gyerkőc sem tudja könnyen elszakítani a lapokat.

A könyv nyelvezete nem annyira egyszerű, a történetet kiskorban nem is biztos, hogy be lehet teljesen fogadni, így inkább nagyobb gyerekeknek ajánlom. De az sem baj, ha valaki egy 4-5 éves korú gyerkőcnek olvassa, csak akkor szánjon egy kis időt arra, hogy a tanulságról is elbeszélgessen vele. Még ha esetleg nem is érti a gyermek a mesét, érezni fogja a zsigereiben, a képek pedig biztosan így is leveszik őt a lábáról. 

Összességében egyszerűen imádtam ezt a mesekönyvet, tanulságos és kedves történet, mely igazán tavaszias hangulatba hozza az olvasóját. Az egyik legszebb kötet, amit mostanában olvastam. Mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén fontos szerepe van a tavasznak. Minden állomáson találtok egy borítórészletet, a feladatotok pedig az, hogy kitaláljátok, melyik könyvről származik. A könyv címét írjátok be a Tally form megfelelő sorába.
(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

BORÍTÓRÉSZLET



A turné állomásai

05.26. Utószó
05.30. Csak olvass!
06.01. Könyv és más


2026. május 26., kedd

Janice Hallett: A vizsgáztató + Nyereményjáték

Sziasztok!

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett legújabb regényében egy művészeti kurzus kulisszatitkai mögé kukkanthatunk be. Az izgalmas nyomozás során mindenkit fog meglepetés érni, ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A vizsgáztató című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Hat diák. Egy gyilkosság.
Lássatok hozzá.

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.
Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?
Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.

Janice Hallett neve már korántsem volt ismeretlen számomra, eddig egy kivételével minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Sokáig úgy éreztem, hogy a krimi műfaja nem való nekem annyira, de mióta rátaláltam a cozy krimi műfajra, rájöttem, hogy imádom. Janice Hallett pedig nagy kedvenc lett a számomra, így ki nem hagynám egyik könyvét sem. Lehet, hogy nem ez a kötet lesz tőle a kedvencem, de imádtam ugyanúgy az olvasás minden egyes másodpercét. Mostanában bevallom nektek, kicsit nehezen megy az olvasás. Régen csak úgy suhantam a lapokon, de mostanában döcögősebb élmény az olvasás, nem visz annyira a flow magával. Kicsit lassabban haladok és nem is mindig tudok egyszerre sokat olvasni. Így mindig öröm, amikor olyan kötetre lelek, ahol egyszerűen csak sodor magával a lendület. A vizsgáztatót azonban egy nap alatt olvastam el, ez az utóbbi idők nagy rekordja nálam. Szóval ezek alapján azért gondolom már sejtitek, hogy nagyon szerettem ezt a könyvet is. 

A regény középpontjában maga a nyomozás áll. Stílusa olyan, mint egy digitális puzzle. Üzenetek, fórumok, értékelések és chat beszélgetések alapján bontakozik ki előttünk a történet, ettől pedig úgy érzi az olvasó, hogy ő is részese a cselekménynek. A kötet rendkívül addiktív, csak úgy faltam a lapokat, egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. 

A történet főszereplői tulajdonképpen a művészeti mesterképzésen részt vevő diákok és az oktatójuk. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson egy sikeres és befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik a kurzushoz; Patrick egy kedves és gondoskodónak tűnő úr, aki még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameronnak nagy a szája, magabiztossága mindenkit lefegyverez; Jem a fiatal és ambíciózus fiatal lány, aki bármire képes a kitüntetéses diplomájáért, Jonathan egy galériában dolgozik és a művészethez szeretne még közelebb kerülni, Ludya pedig az egyedülálló anya, aki a kötelesség és a család között próbál egyensúlyozni, miközben igyekszik fejleszteni magát. Ők hatan alkotják a csoportot, első látásra túl sok közös dolgot nem igazán talál bennük az olvasó. Olvasás közben azonban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon a véletlen műve, hogy ők hatan ugyanarra a mesterképzésre jelentkeztek? 

És akkor ott van Gela, a mesterképzés oktatója. Az ő karaktere sokáig nagy kérdőjel volt számomra, de egy ponton teljesen nyilvánvalóvá válik a szerepe. Kíváncsi voltam rá, hogy mikor rakja össze a kirakós darabkáit és hogyan alakul majd a sorsa. 

A mesterképzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, két diák afférba bonyolódik, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás is. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy cég számára. A dolgok azonban koránt sem úgy sültek el, ahogy szerették volna, valaki ugyanis meghalt, a halála pedig biztosan nem lehetett baleset. Ha ugyanis az lett volna, miért akarják annyira eltussolni? Mi történhetett azon a végzetes kiránduláson?

A könyv kicsit lassan indul be, pontosan olyan a felépítése és dinamikája, mint amilyen általában egy kutatás. A könyv első felében szép lassan megismerjük a karakterek közötti dinamikát, a karaktereket és azok személyiségét. Majd egy adott ponton az olvasó fogja és sutba dobja az összes prekoncepcióját, mert rájön arra, hogy bármennyire is csavarosan gondolkodott, a közelében sem volt a megoldásnak. Mindenki tartogatott meglepetéseket, ki kisebbet, ki pedig nagyobbat. Csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, rengeteg dolog volt, amire számítottam, de azért arra is volt példa, hogy konkrétan a földön koppant az állam, annyira leesett. Janice Hallett nagyszerűen szőtte a szálakat és zseniálisan adagolta a feszültséget a regényében. A hangulata olykor rendkívül nyugtalanító volt.

A kedvenc karakterem talán Jem volt. Egyrészről ha közösen járnánk órára biztosan rohadtul idegesítene, de közben meg imádtam, hogy mennyire okos és éleslátó. Remek karakter volt, egyértelműen kimagaslott a többiek közül. A legnagyobb meglepetést talán Patrick okozta számomra, meglepő volt az ő szerepe a dolgok alakulásában, de talán még ennél is jobban meglepett a záródolgozatának szövege.

Összességében A vizsgáztató nem csak egy izgalmas krimi, hanem egy okosan felépített, formabontó mű, ahol az olvasó nem passzív szemlélő, hanem sokkal inkább aktív nyomozó, aki apró puzzle darabkákból rakja össze a teljes igazságot. Ez a regény azoknak ajánlott akik szeretik az izgalmas krimi regényeket, ugyanakkor nem riadnak meg a modern, kreatív történetmeséléstől sem. Én csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3


Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkban a Next21 kiadó krimijeivel ismerkedhetünk meg. Az állomásokon található fülszöveg részlet alapján kell felismerni a regényeket, és a könyv címét beírni a Tally megfelelő sorába. 
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
.
AZ ÉN FÜLSZÖVEG RÉSZLETEM

Kisváros. Sötét múlt. Veszélyes jelen…
Ötszáz éve nyolc mártírt elevenen elégettek
Harminc éve két tinédzser nyomtalanul eltűnt
Két hónapja egy tiszteletes öngyilkos lett 


A turné állomásai

05.22 Readinspo
05.26 Csak olvass!






2026. május 25., hétfő

Christina Baehr: Kígyók ​városa (Ormdale titkai 4.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának negyedik része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Edith legújabb kalandját, mely során mindent elkövet annak érdekében, hogy feltalálja a sárkányméreg ellenszerét egy titokzatos orvossal, és ezáltal kiszabadíthassa Simont. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Edith felkészült a félőrült tudósra és a kígyókkal teli laboratóriumára, de vajon készen áll arra is, hogy beismerje: néha szüksége van a barátaira?

Edith biztos benne, hogy Janushek egykori munkaadója, a titokzatos Farley doktor rejti a sárkányméreg ellenszerének kulcsát és ezzel az egyetlen reményt, hogy megmentse a férfit, akit szeret. Álruhában indul el London alvilági negyedébe, ahol azonban hamar olyan fondorlatos összeesküvésre bukkan, amely akár saját detektívregényeinek lapjairól is származhatna.

Ahogy Edith egyre jobban elmélyül a város sokkal tekergőzőbb és veszedelmesebb részébe, mint valaha képzelte, rá kell döbbennie: Farley talán egészen mást keres, és Simon megmentésének ára jóval nagyobb lehet, mint amennyit képes megfizetni.

Az Ormdale titkai-sorozat negyedik kötetében Edith útját követhetjük a londoni társasági élet csillogó magaslataitól a város legsötétebb nyomornegyedeinek mélyéig, ahol a sárkányok a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, és ahol Edith sorsa végül nem a saját, hanem barátai kezében nyugszik.  

A Kígyók városa az Ormdale titkai sorozat negyedik kötete egy igazán érdekes és izgalmas történet, melyben Edith arra kényszerül, hogy szembenézzen egy őrült tudóssal és annak hüllőkkel és más veszélyes állatokkal teli laboratóriumával, de vajon készen áll arra is, hogy beismerje: néha szüksége van a barátaira?

A tavalyi decemberem nagy kedvence volt az Ormdale titkai sorozat első része a Wormwood-apátság. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már alig vártam, hogy sorra kerítsem a folytatásokat is. Szerencsére nem kellett sokat várni egyik részre sem, immáron a sorozat negyedik részét tarthatjuk kezünkben. Ebben a részben a cselekmény jelentős része Londonban játszódik, így izgatottan vártam, hogy a nagyvárosi környzet és az új szereplők miként pezsdítik majd fel a történetet. Az első pillanattól kezdve nagy lelkesedéssel faltam a lapokat, úgy éreztem, hogy most elég gyorsan elkaptam a kötet hangulatát, így kifejezetten szerettem olvasni a Kígyók városát.

Az eddigiekhez hasonlóan a Kígyók városa is egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal. A történet pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Az előző rész végén Edith megígérte, hogy bármire kész azért, hogy Simont visszahozza Walesből, ahol fogva tartják. Talán még az elveit, vagy éppen a sárkányait is kész feladni? Arra készül, hogy alkut kössön Farley doktorral, Edith azt reméli, hogy a doktor a segítségéért cserébe átadja neki az ellenszert, ami megmentheti Simont a rabságtól.  Arra azonban nem számított, hogy Simon megmentésének ára jóval nagyobb lehet, mint amennyit képes megfizetni.

Edith nagy tervekkel érkezett Londonba, arra azonban hamar ráébredt, hogy nem lesz olyan könnyű túljárni Farley eszén, mint ahogy elsőre gondolta. A doktor kegyetlen tekintete az első pillanattól rossz érzéseket keltett benne. A szorongása pedig csak nőttön nőtt, mikor ráébredt a doktor ügyelmeire. A furcsa hüllők a laboratóriumban, egy titokzatos hasonmás felbukkanása, a londoni elit és a hadügyminisztérium titkos ügyelmei mind-mind izgalmas fűszerei a történetnek. 

Érdekes volt Edithet egy teljesen új környezetben megismerni, izgalmas volt látni, hogy London milyen hatással volt a lányra. Nem akarok sokat spoilerezni nektek, de Edith többszörösen is kilép a saját komfortzónájából, nem csak debütál a londoni elitben, be kell törnie a laborba, menekülnie kell és az sem kizárt, hogy olyan helyeken bukkan sárkányra, ahol nem is számított rá. 

Az új karakterek úgy éreztem, hogy felpezsdítették a cselekményt. Edith viselkedése azonban bevallom, sokszor idegesített. Naivitása már-már feldolgozhatatlanul nonszensz volt, néha szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy Edith drága...mégis mire számítottál, meleg hógolyóra? 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, és még mindig imádom a gótikus hangulatot, amit áraszt és magát a korszakot is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult, emiatt nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.

A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós, hiszen nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk. Ugyanakkor azt is ki kell emelnem, hogy eddig ez a kötet volt leginkább cselekménydús. 

A borító nagyon tetszik, tökéletesen visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Tetszett, hogy a cselekmény kicsit eseménydúsabbá vált, így tűkön ülve várom a folytatást, ami ha jól láttam a sorozat utolsó része. 

Összességében érdekes és szerethető folytatás volt, és végre úgy éreztem, hogy egy kicsit még tovább építkezett a szerző is. Ha szerettétek az első három részt, akkor mindenképpen adjatok esélyt a folytatásnak is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték
Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Kitől kap levelet Edith?


Állomások

05/26 Csak olvass!
05/29 Utószó
05/31 Dreamworld


























2026. május 22., péntek

Sarah Adams: Álmaidban (Ha Rómában jársz 4.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nemrég jelent meg a Ha Rómában jársz sorozat legújabb kötete a Next21 kiadónál! Sarah Adams romantikus regényének főszereplője, Madison, aki visszatér szülővárosába, és egyből az ölébe hullik egy séf állás. Persze akad egy kis bökkenő: az ajánlat olyasvalakitől érkezik, akiről a nő tudja, hogy évek óta szerelmes belé… Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmakban bővelkedő blogturnén, melynek végén egy szerencsés olvasónk megnyeri az Álmaidban egy példányát!

Fel szabad-e forgatni, amit alapvetésnek hiszünk?
Madisonnak muszáj tiszta lapot nyitnia. Éveken át hiába próbált séfként befutni New Yorkban. Nem tervezte, hogy visszatér szülővárosába, a Kentucky-beli Rome-ba, de ölébe hullik egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat Madison bátyjának legjobb barátjától, Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba.
James tudja, hogy a lány idegesítőnek tartja, de most, hogy Madison újra itt van a városban, fejébe vette, hogy változtat a helyzeten.
Mindkettejüknek kétségei vannak: vajon érdemes kockáztatni a szerelemért, vagy bizonyos álmokat jobb, ha nem piszkálunk?


Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim. Az elmúlt időszakban több romantikus könyvet is olvastam, így már kialakulni látszik az ízlésem ezen a területen. 
Sarah Adams nevével akkor találkoztam, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát. Általa jöttem rá, hogy imádom a "small town romance" típusú könyveket, azóta is ez az egyik kedvenc romantikus trope-om. Bevallom, kicsit felemás érzésekkel vettem kezembe ezt a regényt. Egyrészről nagyon vártam, hogy ismét a Kentucky állambéli Rome városba látogassak, másrészről viszont tudtam, hogy ez a sorozat utolsó kötete, emiatt pedig kicsit szomorú voltam.

Az Álmaidban című kötet egy igazán szerethető történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy megélje a saját érzéseit. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba és nem szabad, hogy a negatív kritikák megbénítsanak minket. Olykor mindannyian hibázunk, de nem ez határoz meg minket és az értékeinket. Egy történet a felelősségről és arról, hogy nem egészséges, ha valaki minden terhet a nyakába vesz. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sorozat sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Madison és James jó kis párosnak bizonyult. Nagyon szerettem a párosukat, kifejezetten jó élmény volt olvasni. 

A két főszereplő ugyan már kiskoruk óta ismerik egymást, de sokáig nem néztek ÚGY a másikra.  James, Noah legjobb barátja, gyerekként csak úgy gondolt Madisonra, mint a legjobb barátja idegesítő húgára. De aztán ahogy telt az idő, James észrevette a lányt, meg beleszeretett. Ha már olvastátok az első három részt, ez egyáltalán nem lep meg titeket. Az eleje óta nyilvánvaló, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta. Emiatt nagyon vártam, hogy végre elolvassam a történetüket. Madisont úgy ismertük meg, mint egy nyughatatlan lélek, aki nem érezte jól magát a kisvárosban. New Yorkban azonban nem találta a helyét. Nagy álmokkal érkezett oda, de semmi sem úgy alakult, ahogy szerette volna. A főzőiskola és a szakmai gyakorlata olyan traumatikus élmény volt számára, hogy a konyha látványától is rátör a szorongás. A diplomaosztója után már éppen azon gondolkodott, hogy miként térjen viszsa otthonába, mikor egyszercsak az ölébe hullott egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely pedig séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat ugyanis nem mástól, mint Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba, a lány pedig eddig észre sem vette őt. De úgy tűnik Madison sokat változott az elmúlt időszakban, hiszen hirtelen olyan dolgokra kezd el vágyni, amit eddig el sem tudott képzelni, ami nem más, mint egy monogám kapcsolat. James figyel a lány minden mozdulatára, támogatja és bátorítja őt. A közös munka pedig még közelebb hozza őket egymáshoz. Vajon érdemes kockáztatniuk és a következő szintre lépniük, vagy inkább maradjanak barátok? Madison nyughatatlan lelke otthonra találhat Rome városkájában? James pedig képes lesz arra, hogy csökkentse a rá nehezedő nyomást? 

Kicsit tartottam attól, hogy a harmadik részhez hasonlóen ezt a részt sem fogom annyira szeretni, de szerencsére nem így volt. Engem nagyon elkapott a kötet hangulata. Az első pillanattól kezdve érezhető volt a szereplők között a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak.

Madison karaktere felemás volt számomra. A kétségeivel és a szorongásával tudtam azonosulni, a személyisége azonban mégis nagyon távol áll tőlem. Tiszta bolond ez a nő, az én ízlésemnek már-már kicsit sok. De összességében mégis megszerettem őt. James azonban nagy kedvenc lett számomra. Tökéletes bookboyfriend. Kedves, motiváló, gondoskodó...tényleg olyan férfi, amire minden nő vágyik. Szerettem, hogy mennyire türelmes volt Madisonnal, ahogy támogatta őt igazán példaértékű. Tetszett, hogy a kapcsolatuk nem volt egyoldalú. Madison is ugyanúgy próbált segíteni a férfinek. Szerintem remek párost alkottak. Jó volt látni, ahogy megnyíltak egymásnak. Madison végre megtapasztalta, hogy milyen az, ha van egy társunk, aki mindig mellettünk áll, történjen bármi is és végre elkezdte élni az álmát. James pedig elkezdett egy egészségesebb és fentarthatóbb kapcsolatot kialakítani a farmjával. 

Talán nem ez lesz a kedvenc részem, de nem sokkal marad el a Gyakorlat teszi a mestert és a Ha Rómában jársz mögött. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah, Annie és Will, Emily és Jack karaktere üde színfolt volt a regényben. Imádom ezt a családot, bármikor szívesen olvasnék róluk. Tudom, hogy újabb kötet már nem várható, de azért egy-egy novellát szívesen olvasnék még a párosokról, hogy miként alakult a sorsuk mondjuk 5 évvel később. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek az Álmaidban című kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném, de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. Ha esetleg még nem olvastátok a sorozatot, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt. Én csak ajánlani tudom. Ha nem olvastátok még az előző részeket, akkor inkább azt javaslom, hogy először azokat kerítsétek sorra, mert ugyan csak lazán, de azért mégiscsak összefügg a négy kötet egymással. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Játékunk ezúttal némi ügyességet fog igényelni részetekről, ugyanis minden állomáson találtok egy-egy összekevert nevet. A nevek az eddigi “Ha Rómában jársz” történetek szereplőinek a nevei - a megoldásokat pedig szokás szerint írjátok be a Tally megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN NEVEM
RELWiK LYEAM



A turné állomásai

05.22. - Csak olvass!