Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam 5. (Szívdobbanás 5.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hosszú idő után 2024-ben végre kezünkbe vehetjük a Heartstopper sorozat következő kötetét, melyben Nick és Charlie életük nagy döntéseit készülnek meghozni. 

Tarts bloggereinkkel, ha szeretnél már a megjelenés előtt betekintést kapni az új részbe, és ha velünk játszol, esélyed lehet megnyerni a kiadó által felajánlott példányt!

Nick és Charlie szerelmesek

EGYETEMI TÚRATERV

Írta: Tara, Elle és Nick :)

De most hogyan tovább?

Az előző részek után, teljesen magával ragadott a fiúk története. Nick és Charlie az egyik legkedvesebb szereplőimmé váltak és beírták magukat a mindenkori kedvenceim közé. Nagyon megszerettem őket, így nagy lelkesedéssel beszerzek és elolvasok mindent, ami hozzájuk kötődik. 

Az 5. részt nagy lelkesedéssel vártam, ráadásul képzeljétek, először fordult elő velem a sorozat során, hogy nem olvastam el előtte angolul a regényt, szóval így extrém kíváncsi voltam arra, hogy milyen élmény lesz számomra az olvasás. 

Szerencsére ez a rész sem okozott csalódást, Alice Oseman ismét levett a lábamről. A szerző ebben a kötetben is hihetetlenül fontos témákat boncolgat, megjelenik benne a szexualitás kérdése, de komolyan foglalkozik a továbbtanulással is. Mindkét kérdéskör releváns, hiszen mind a megfelelő egyetem kiválasztása, mind pedig szexualitás egy olyan témakör, mely nagyban foglalkoztatja a mai fiatalokat.

Egy egyetem kiválasztása soha nem egyszerű, csomó szempontot figyelembe kell venni. Hol, milyen szakok a legjobbak, milyen az adott intézmény megközelíthetősége, milyen a hallgatói légkör, és természetesen még ezer meg egy ilyen dolgot fel lehetne sorolni. Nick életében is elérkezik az a pont, amikor el kell dönteni, hogy hova tanuljon tovább, de vajon hogyan dönt? Mi alapján választ? Figyelembe veszi, hogy vajon melyik kampuszon érezte magát a legjobban, vagy egyedül a távolság és Charlie közelsége lesz a mérvadó? Külső szemlélőként persze az ember könnyen rávágja, hogy nem szabad egy kapcsolatra alapozni a döntést, de ha valaki éppen egy ilyen élethelyzetben van, korántsem ilyen egyszerű ez a kérdés. Hiszen az eszével tudja, hogy mi lenne a jó döntés, de a szíve talán teljesen mást súg. Félelmetes úgy választani, hogy életed első szerelmét hátrahagyva, 2-3 esetleg 6 óra távolságnyira költözöl tőle. A megszokott rutin semmissé válik, korábban naponta találkoztatok, később pedig talán a havi egy alkalmat is nehéz lesz összeegyeztetni. Nick pedig pontosan egy ilyen élethelyzetbe kerül. Fél, hogy mi lesz Charlieval, ha ő elmegy, de a nagyon közeli egyetem valahogy nem tűnik jó választásnak a számára, nem érzi úgy, hogy ez az ő helye lenne. Vajon sikerül neki megfelelően dönteni?

Ahogy írtam a szexualitás kérdése is megjelenik a regényben. Charlie és Nick már jó ideje alkotnak egy párt, így nem lepi meg annyira az olvasót, hogy elkezdi őket foglalkoztatni a szex kérdése. Nagyon tetszett, hogy a fiúk egy kicsit bizonytalanok voltak és egy kicsit bénáztak is, hiszen pontosan ettől volt olyan életszagú és hiteles a történet. Minden tinit foglalkoztat a téma és minden kapcsolatban előkerül, hogy mikor is "kell" megtenni a következő lépést. A szerző rávilágít, hogy az a legfontosabb, hogy minden a pár tempója szerint történjen, semmit sem szabad siettetni, hiszen mindkettejük számára óriási ez a lépés. Tetszett, hogy megjelent benne az aszexualitás is, hiszen ez is hozzátartozik a témához. Mindannyian mások vagyunk, van akinek kiemelten fontos az intimitás és a szexualitás, mások azonban egyszerűen nem vágynak rá. Jó, hogy az olvasók találkozhatnak egy ilyen karakterrel is, ha pedig valaki hasonló problémákkal küzd, akkor láthatja, hogy ez egy igenis létező dolog és nem szabad, hogy emiatt szégyenkezzen. 

A kötetből ismét kiderül, hogy mennyire fontos a támogató háttér, a szülők, a családtagok, a szakemberek, a barátok figyelme. Nem szégyen, ha valakinek gondja van és ha segítséget kér. Így a családi és baráti kapcsolatok fontossága, a maximális elfogadás és szeretet közege is előtérbe kerül. 

A karakterek nagyon szerethetők, Charlie, Nick, a családtagok és a barátok úgy ahogy vannak belopták magukat a szívembe. Gondolom nem meglepő, hogy a legnagyobb kedvencem Nick, ő a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolájává vált. Hihetetlen milyen kedves, erős és jóérzésű fiú. Ha egyszer lesz fiam, pont olyat szeretnék, mint ő. De tényleg nagyon megszerettem majdnem mindenkit.  

Az olvasás közben bevallom, néha kicsit kizökkentett a nyelvezet. Kétszer-háromszor is előfordult, hogy elő kellett keresnem az eredeti változatot, mert annyira fennakadtam rajta. Nem akarok szőrszálhasogató lenni és egyáltalán nem az a célom, hogy bárkint is megbántsak a véleményemmel. Simán benne van a pakliban, hogy mióta sokat olvasok angolul egy kicsit kritikusabb lettem. Így igazából csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni. Ami a legjobban zavart a fordításban az a cringe szó, ami a magyar változatban nyálasként szerepel és leginkább azért akadtam fenn rajta, mert a szituáció, és az adott szó egyszerűen nem fedte le egymást. Nick üzenete a kötetben nem nyálas volt, hanem egyszerűen borzasztóan kínos. 😅😅De amúgy ezt leszámítva tényleg élvezetes volt az olvasás és tök jó élmény volt, ezek tényleg csak apróságok a részemről. 

A képregény és a rajzok nagyon jók, szerettem újra elmerülni ebben a kis szeretetbuborékban, amit minden egyes kötet áraszt.  Igazából képtelen vagyok rosszat mondani róla, egyszerűen imádom az egészet. Szóval csak azt tudom mondani nektek, hogy olvassátok és szeressétek. Az egyik legjobb romantikus könyv, amit mostanában olvastam és az egyik legkedvesebb LMBTQ+ kötet, amit az utóbbi időben a kezemben fogtam. Jelenleg erőteljesen kételkedem abban, hogy a műfajában valaha képes lesz valami letaszítani a trónról. Annak, aki szerette az első négy részt, ez sem fog csalódást okozni. Aki pedig most téved az oldalamra annak azt javaslom, hogy mindenképpen adjon egy esélyt a sorozatnak. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mivel ebben a részben nagy szerepet kap a továbbtanulás, és az egyetemválasztás, ezért játékunk során felsőoktatási intézményeket fogunk keresni. A feladatod annyi, hogy felismerd a képen látható iskolát, és megírd a Rafflecopter megfelelő sorába annak nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

04.08. - Booktastic Boglinc
04.10. - Booktastic Boglinc (extra)
04.12. - Spirit Bliss Sárga könyves út
04.14. - Könyv és más
04.16. - Hagyjatok! Olvasok!
04.18. - Csak olvass!
04.20. - Utószó
04.22. - Dreamworld

Read More

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle ​és Dante az élet sodrásában (Aristotle és Dante 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából korábban megtudhattuk, hogy Aristotle és Dante hogyan eredt a világmindenség titkainak nyomába, a nemrég megjelent második részből pedig azt tudhatjuk meg, hogy az élet sodrásában miként próbálnak önmagukra találni, és rájönni, milyen jövő vár rájuk. Tarts bloggereinkkel ezen az utazáson, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a regényből.

Mit jelent megőrizni a szerelmet egy olyan világban, ami mintha a puszta létezésüket is kifogásolná?

Az előző részben két, határ menti városban élő fiú egymásba szeretett. Ari az egész középiskola alatt titkolta, ki is ő valójában, igyekezett néma és láthatatlan maradni. Arra számított, hogy a végzős éve is hasonlóan fog telni. Ám amikor beleszeretett Dantéba, valami felszakadt benne, és már képtelen visszatérni korábbi életéhez. Új barátokat szerez, kiáll a bántalmazókkal szemben, és nem fél hallatni a hangját. Közben pedig végig ott van vele Dante, az álmodozó, éles eszű Dante, aki egyszerre képes Ari idegeire menni és vágyakkal tölteni el őt. A fiúk eltökélték, hogy utat taposnak maguknak a világban, ami nem érti meg őket. Amikor Ari kénytelen szembenézni egy letaglózó veszteséggel, a lehető legelszántabban kell küzdenie egy őszinte és örömteli életért.

Ari és Dante nevét még 2019-ben ismertem meg, amikor elolvastam a szerző Aristotle ​és Dante a világmindenség titkainak nyomában regényét. Bár nem tegnap történt és a kötet egyes elemei és részei bevallom becsületesen homályba vesztek, arra tisztán emlékszem, hogy a fiúkat anno a szívembe zártam. Emiatt nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen folytatást szán nekik a szerző, bár talán egy kicsit féltem is, hiszen Benjamin Alire Sáenz a köszönetnyilvánításban le is írja, hogy sokáig úgy érezte, hogy végzett a fiúk történetével, de aztán rájött, hogy talán a srácok még nem végeztek vele. Valószínűleg ez az oka annak, hogy végül 5 évbe telt megírnia a folytatást. Kicsit aggódtam, hogy ez nem biztos, hogy jó előjel, de aztán győzött a kíváncsiságom és belevetettem magam a történetbe. 

Összességében nagyon nem azt kaptam amire vágytam és bár minden kétséget kizáróan vannak nagyon szép részei a regénynek, nemcsak nem avattam új kedvencet, de a 2024-es csalódásaim csarnoka is gazdagodott egy újabb címmel. Ne értsetek félre, a kötet tényleg rendkívül fontos üzenetet hordoz, tele van szívmelengető pillanatokkal, de a fájdalmat sem nélkülözi. Nagyon sok igazságot hordoz, rengeteg remek gondolat van benne. Valahogy mégsem tudott megnyerni magának, hiszen hiába a szerethető hősök, ha a regény stílusa nem találja meg az olvasóját. 

Ari és Dante története a barátságról, szerelemről, önmagunk elfogadásáról és saját démonaink leküzdéséről szól. Egy igazán kedves történet arról, hogy az embernek miért van szüksége társakra az életnek nevezett úton és arról, hogy az élet olykor nem habos torta, mindannyian küzdünk és küszködünk valamivel. De ha kitárjuk a szívünket, akkor megláthatjuk, hogy mennyi ember életére voltunk hatással és mennyien szeretnének szeretni minket. Az ember olykor észre sem veszi, hogy mennyien vannak körülötte, olykor elmarja maga mellől az embereket. De ahogy a mondás is tartja, szükségben ismerszik meg az igaz barát. Azok, akikre tényleg számíthatunk, a legnehezebb pillanatainkban is mellettünk lesznek. Ari és Dante története pontosan ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ér, mégis van valami furcsa és egyben megmagyarázhatatlan érzése az embernek, hogy talán túl sok idő telt el a két rész között és a szerző nem tudja ugyanabban a stílusban folytatni. A szereplők természetesen változtak és fejlődtek, de valahogy távolinak éreztem őket. Nem tudom, hogy én öregedtem-e meg ilyen gyorsan, vagy egyszerűen csak rossz időpontban talált meg a kötet, de engem sajnos egyáltalán nem fogott meg a folytatás. 

Alapvetően nagyon szeretem amúgy az ilyen jellegű könyveket, mind a felnőtté válás, mind pedig az identitáskeresés egy remek téma. Ez egy olyan időszak, ami mindenki számára ismerős, mindenki átesik ezen. Van valami csodálatos számomra abban, amikor egy számomra kedves karakter végre egyensúlyba kerül önmagával és rájön arra, hogy ki is ő valójában. Nagyon szép pillanatok ezek az olvasás során. Ebben a kötetben leginkább Ari fejlődését követhetjük nyomon. A történet az 1980-as évek második felében játszódik, így teljesen más kulturális környezetbe helyezte a szerző a szereplőket. A másság, a homoszexualitás kérdése teljesen más, mégis ijesztően ismerősnek tűnt számomra. Az AIDS terjedése ugyan már nem jelent akkora problémát a 21. században, de sokan most is küzdenek a saját identitásukkal. Félnek, hogy nem fogadják el őket, titkolni próbálják azt. A világ talán egy kicsit nyitottabb lett, de újra és újra felmerülnek ugyanazok a kérdések és problémák. Pedig csupán annyit kellene látnunk, amikor ránézünk egy fiú/fiú vagy lány/lány párra, hogy mennyire szépek együtt és milyen jó, hogy boldogok. Hiszen igazából mindenki megérdemli a boldogságot nemi identitástól, rassztól és igazából mindentől függetlenül. Ari és Dante kapcsolatában az a szép, hogy igazából nincs benne semmi megbotránkoztató. Csupán két fiatal, akik egymásra találtak és nem kívánnak mást, csak hogy szerethessék egymást. 

Ari karaktere sokat változott az első részhez képest. Sokat gyötrődik ebben a kötetben is, de szép lassan magára talált. Kinyitotta szívét, barátokra talált, megbékélt édesapjával és talán még a lelkében gyökerező gyermekkori traumát is sikerül legyőznie. Sokszor mérges és frusztrált, az igazságérzete óriási, ha kell ököllel szerez érvényt az igazságnak. Nem egyszerű karakter, nehezen engedett közel magához másokat, de ahogy haladunk előre, egyre több és több ember lesz körülötte. Rájön arra, hogy ugyan láthatatlanná akart válni egész életében, de mindig is voltak olyanok, akik látták őt. 

Dantéről viszonylag keveset tudunk, de neki is fejlődnie kell. Hiszen nem dumálhatja ki magát mindig, mindenből. Nagyon jól kiegészítik egymást Arival, tényleg igazán szerethető a párosuk. 

Az első részhez hasonlóan, ez sem egy túlságosan pörgős történet. Nem izgalmas és nincsenek benne nagy csavarok, rendkívül lassú folyású történet. Bár akadnak benne igazán szép pillanatok, valahogy mégsem lesz nálam nagy kedvenc. Őszinte leszek veletek, én végig azt éreztem, hogy ezt a könyvet 200-300 oldalból is meg tudta volna oldani a szerző. Rengetegszer éreztem azt, hogy a történet feleslegesen túlírt, túlmagyarázott, a tételmondatok olykor rendkívül didaktikusak és szájbarágósak. Voltak párbeszédek amelyek már-már nyálas giccses romantikus hatást keltettek, rengetegszer forgattam a szemem olvasás közben. Nagyon vékony határ választja el a lírai nyelvezetet a giccstől, nekem sajnos a szöveg inkább az utóbbira hajazott. Lehet tényleg rosszkor talált meg a történet, de engem borzasztóan zavartak az ilyen pillanatok. Nem azt mondom, hogy ennek a kötetnek soha nem kellett volna elkészülnie, hanem inkább azt, hogy a történet lehetett volna feszesebb és egyszerűbb, akkor talán jobban átjött volna számomra a mondanivalója. Bár a szerző úgy nyilatkozott, hogy a karakterek szólították meg ismét őt, sokkal inkább azt érzem, hogy sokkal inkább a rajongók, akik szerettek volna egy folytatást a történethez. Inkább a rajongók igényeit szolgája ki, még akkor is, ha azért bővelkedik fájdalmas pillanatokban is. 

A könyv borítóját mindenképpen meg kell említenem. Egyszerűen imádom. A borító színvilága, a képek és még a betűtípus is zseniális. Nekem nagyon tetszik. 

Összességében bár tök jó, hogy a kötetnek lett folytatása, de engem valahogy mégsem nyert meg magának. Bár nagyon fontos dolgokra világít rá a szerző, és néha el is gondolkodtatott, igazán maradandó élményt nem nyújtott számomra. Ari és Dante karakterét biztosan sokáig a szívemben fogom őrizni, de úgy érzem, hogy ezt a folytatást teljesen felesleges volt közel 400 oldalig húzni. Ha szerettétek a fiúkat, akkor érdemes lehet esélyt adni a kötetnek, ne felejtsétek, hogy ahány ember, annyi ízlés. Engem ugyan nem nyert meg magának a folytatás, de simán benne van a pakliban, hogy nálatok nagy kedvenc lesz. Olvassátok, szeressétek! 

Értékelés: 5/3

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Aristotle és Dante neve a könyvnek köszönhetően teljesen összefonódott. A játék során olyan párosok nevét kell kitalálnotok, akiknek szintén együtt vált ismertté a nevük. Írjátok be a helyes megfejtést a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KARAKTEREIM

Olasz színészek, akik számos akció-vígjátékot és spagetti westernfilmet készítettek együtt. Míg egyikük karakterei mozgékonyak és fiatalosak voltak, másikuk mindig a flegmatikus, morcos, erős karú férfit játszotta, áldott, naiv gyermeki nevetéssel és arany szívvel.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

 

Blogturné Klub

03. 16. Hagyjatok! Olvasok! – Extra 

03. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra 

03. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út 

03. 22. Csak olvass! 

03. 24. Hagyjatok! Olvasok! ITT

Read More

Adam Silvera - Becky Albertalli: What ​If It's Us? – Mi van, ha pont nekünk sikerül? (Mi van, ha pont nekünk sikerül? 1.)

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően ezúttal egy olyan könyvet olvashatunk Adam Silverától, amit nem egyedül írt, hanem Becky Albertallival közösen. Négy bloggerünk követte végig a történetet, hogy megtudja, az univerzum milyen sorsot szán Arthurnak és Bennek. Ha ti is velünk tartotok, egyikőtök a turné végén nyerhet egy példányt a könyvből.

ARTHUR csak a nyarat tölti New Yorkban, de ha valamit megtanult a Broadwayen, az az, hogy az univerzum akkor is képes elsöprő románcot produkálni, amikor a legkevésbé számítunk rá.

BEN úgy gondolja, hogy az univerzum inkább törődjön magával. Ha az univerzum az ő pártját fogná, akkor most nem egy dobozt kellene cipelnie a postára tele a volt barátja holmijaival.

De amikor Arthur és Ben csomagfeladás közben egymásba botlanak, akkor vajon pontosan mit is tartogat számukra az univerzum...?

Talán semmit. Végtére is, szakítanak.

Talán mindent. Végtére is, újra összejönnek.

De mi van akkor, ha háromszori újrakezdés után sem sikerül összehozniuk az első randit?

Mi van, ha Arthur túlságosan igyekszik, hogy működjön, Ben pedig nem eléggé?

Mi van, ha az élet tényleg nem olyan, mint egy Broadway-darab?

De mi van, ha mégis?

Mi van, ha nekünk sikerül?

Adam Silverát az elmút években fedeztem fel magamnak, eddig három regényét olvastam. A Mindketten meghalnak a végén és Az első, aki meghal a végén című írását nagyon szerettem, mindkét kötet összetörte a kis szívemet és úgy éreztem, hogy Adam Silvera nagyjából sportot űz a regényeiben abból, hogy megríkatja az olvasóit. Mindkét kötetet a szívembe zártam és nagyon megszerettem a szereplőket. Ugyan a Csak emlékeket hagytál nekem című írása annyira nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de összességében korrekt olvasmányélménynek bizonyult. Emiatt egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy a legújabb, magyarul megjelenő regényét is szeretném majd sorra keríteni. Ráadásul a könyvet nem egyedül írta Adam Silvera, hanem Becky Albertallival közösen. Anno a Simon és a Homo sapiens lobbi nagy kedvencem volt. Emlékszem, csomó ideig nem is lehetett kapni a regényt, mert a kiadó nem adta ki újra és a kötetet kincsként őriztem a polcomon, mert engem teljesen levett a lábamról Simon és Blue története. Arra gondoltam, hogy ez a páros csak nagyszerűt alkothat és őszintén vártam, hogy végül milyen is lesz Adam Silvera és Becky Albertalli szerelemgyereke. 

Őszintén szólva nagyon vártam, hogy sorra kerítsem végre Arthur és Ben történetét. Egy igazán kedves és szívmelengető romantikus történetre vágytam, és hát azt kell mondanom, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. A Mi van, ha pont nekünk sikerül című könyv egy igazán őszinte kötet, melyben a szerzők bebizonyítják, hogy ez élet tényleg nem olyan, mint Broadway-darab. A szereplők nem tökéletes, romantikus hősök, sokkal inkább valódi, hús vér tinik, amilyenek akár mi is lehetnénk, vagy éppenséggel olyanok, mint amilyenek mi is voltunk. Olykor hibáznak, elesnek, aztán pedig felállnak. Szoronganak, hülyeségeket mondanak, kínos randikon vannak túl és nem tudják, hogy mit is kezdjenek egymással. Esendőek, de erősek, mert képesek arra, hogy felálljanak és továbbmenjenek, képesek tanulni a hibáikból és fejlődnek. 

Ugyan bevallom, nem lett számomra kedvenc ez a történet, de sokkal többet adott, mint amire számítottam. Nagyon tetszett, hogy olyan, mint maga az élet, filterek és mindenféle szépítés nélkül. Arthur és Ben tényleg nem túl ideális romantikus hős, de hát hogyan is lehetnének? Gondoljunk csak bele abba, hogy a való életben, milyen is egy 16-17 éves fiatal. Vagy gondoljunk vissza arra, hogy mi milyenek voltunk ennyi idősen. Biztos vagyok benne, hogy visszagondolva sokan érezzük úgy, hogy nem ez volt életünk legfényesebb időszaka. Talán kínosnak és kicsit bénácskának érezzük magunkat utólag. Tele voltunk frusztrációval és szorongással, még nem voltunk teljesen felnőttek, de már nem is voltunk gyerekek. Előttük állt az egész világ, de még álltunk készen arra, hogy kitárjuk szárnyainkat és repüljünk. És talán pontosan emiatt ennyire hiteles ez a regény, mert a két főszereplőnk is pontosan ilyen. Két átlagos tini, egy teljesen átlagos élethelyzetben. Emiatt biztos vagyok benne, hogy rengetegen tudnak azonosulni a két főszereplő problémájával. 

Egyiküknek még soha nem volt párkapcsolata, a másiknak pedig éppen most ért véget. Az egyik úgy érzi, hogy túlságosan sok, sokat beszél és olykor hülyeségek hagyják el a száját. A másikuk pedig túlságosan kevésnek érzi magát, úgy érzi, hogy ő nem lehet elég jó. Az egyikük túlkompenzálja a tapasztalatlanságát, a másik látszólag nem tesz semmilyen nagy erőfeszítést. De vajon mit tartogat számukra az univerzum? 

Nem tudtam eldönteni, hogy Ben, vagy Arthur szimpatikusabb-e számomra. Nem voltak rossz főszereplők, de engem valahogy nem ragadott annyira magával, mint amire számítottam. Úgy éreztem, hogy nem tudok kötődni a szereplőkhöz. Mindkét szereplő túlságosan távoli volt számomra, és bár sokszor eszembe juttatták tinikori önmagamat, de ez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy berántsam engem a történet. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy milyen problémákkal szembesülnek a fiúk. Bár már abszolút kinőttem ebből a korból, de abszolút nosztalgikus hangulatban olvastam a kapcsolatuk alakulásáról. Abszolút felidézték a tini éveimet. Mivel én már kinőttem ebből a korból, így azonosulni nem tudtam a fiúkkal, de kedvesen, mosolyogva olvastam végig a történetüket. Bár kedvencet nem avattam, de kíváncsi vagyok a folytatásra is 

Több értékes gondolat is megmaradt bennem olvasás után, de amit igazán ki szeretnék emelni az egy olyan pont, ami az én életemben is jelen van. Ez minimális spoiler lesz ugyan, de mivel nem a fő cselekménnyel kapcsolatos, így nézzétek el nekem. A könyvben többször is felmerül az a kérdés, hogy vajon van-e értelme egy barátságot kockáztatni. Mi van akkor, ha két ember egy kicsit többet kezd el érezni egymás iránt? Ha nem működik a dolog, akkor hogyan tovább? Végül pedig levonják azt a konszenzust, hogy mindenképpen érdemes esélyt adni, hiszen lehet, hogy nem működik. De mi van akkor, ha igen? És bár ez a kérdés nem feltétlenül értelmezhető a tinik szempontjából, mert bár én is ismerek ellenpéldát, de azért lássuk be, 16-17 évesen azért az ember viszonylag ritkán találja meg az igazit, akivel leélheti az egész életét. De azt azért szeretném elmondani, hogy hasonlóan vélekedek én is. Mindenképpen érdemes kockáztatni, hiszen kevés jobb dolog van, mint amikor az embernek a legjobb barátja, lelkitársa egyben az élete párja is. Én már csak tudom, hiszen pontosan így voltunk Miklóssal is. Tudom tudom, ez nem tartozik annyira a történethez, de azért belőlem egy kicsit kikívánkozott a dolog. 

A kötet rendkívül könnyen és gyorsan olvasható, és bár nem pont azt a befejezést kaptam, amire vágytam, de összességében ki tudtam vele egyezni. Mondjuk annak azért örülök ,hogy van folytatás, így azért még bízom abban, hogy az univerzum úgy alakítja a dolgokat, ahogyan én azt elképzeltem. 

A Hamilton című musicalhez abszolút meghozta a kedvemet, de Dear Evan Hansen viszont már eddig is nagy kedvenc volt, szóval tuti meghallgatom a hétvégén újra az egész albumot. :)

Összességében bár nem lett nálam kedvenc, de azért tudom ajánlani nektek Adam Silvera és Becky Albertalli regényét. Egy igazán életszagú történet két fiúról, akiket összehozott az univerzum. Az pedig, miként alakult a történetük, már rajtuk múlik. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

LMBTQ+ történetekből keresünk ezúttal olyan párokat, akiket végül a viszontagságok ellenére összehozott az univerzum. A ti dolgotok annyi, hogy beírjátok a pár nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN PÁROSOM

Egy srác e-mailezni kezd egy másik titokzatos meleg sráccal, akiről csak annyit tud, hogy ugyanabba az iskolába jár, mint ő. A gondok akkor kezdődnek, amikor az iskolai gépen válaszol neki, és elfelejt kijelentkezni a levelezőrendszerből.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

01. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 12. Csak olvass!

01. 14. Sorok között

01. 16. Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Becca Freeman: A ​karácsonyi árvák klubja + Nyereményjáték

Sziasztok!

A karácsony a családi együttlétek nagy ünnepe is - de mi van azokkal, akik nem (csak) a családjukkal ünnepelnek? Kövesd végig négy fiatal, komédiával és romantikával fűszerezett közös karácsonyait az egyetemista évektől a felnőtt lét megpróbáltatásaiig, tarts a Blogturné Klub hét bloggerével, s ismerd meg Becca Freeman, a Central Könyvek Romkom sorozatában megjelent történetét! A turné végén tiéd lehet egy példány a könyvből a Kiadó felajánlásában!

Fergeteges ​romantikus komédia négy New York-i barátról, akik annak ellenére is ragaszkodnak különös karácsonyi hagyományukhoz, hogy útjaik szétválni látszanak…

Hannah és Finn egyetemista koruk óta minden karácsonyt együtt töltenek. Egyiküknek sincs hova mennie, Hannah szülei meghaltak, Finnt pedig kitagadták a felmenői, amikor bevallotta, hogy a saját neméhez vonzódik.

Nem mindennapi ünnepi kalandjaik idővel egyre merészebbé válnak. Miután megkezdik felnőtt életüket New Yorkban, a mindig kiegyensúlyozott, vidám és bölcs Priya és a gyönyörű, dúsgazdag, mindig kicsit titokzatos Theo is csatlakozik hozzájuk, így választott kis családjuk négytagúvá bővül, egy olyan szeretetteli közösséggé, amilyenre mindig is vágytak.

Amikor azonban Finn bejelenti, hogy Los Angelesbe költözik, és valószínűleg ez lesz az utolsó közös karácsonyuk, Hannah megrémül, hogy elveszíti a végre-valahára szívbéli családját…

Ez a karácsony talán pont azt a régóta esedékes változást hozza el a barátok életébe, amitől a legjobban félnek. Vajon mit jelent a búcsú? Hány új ajtó nyílik ki, ha becsukódik az az egy, amelynek olyan sokat köszönhetnek?

Tudjátok már rólam, hogy a romkomok a gyengéim. Végtelenül szórakoztatók számomra, még akkor is, ha általában nem túl fantáziadús a cselekményük. A karácsonyi időszakban ez a rajongásom teljesen új szintre emelkedik, mert élek-halok a karácsonyi romantikus történetekért, valahogy mindig melegséggel és boldogsággal töltik el a kis szívemet. Amikor megláttam Becca Freeman regényének fülszövegét, azonnal beleszerettem, tudtam, hogy nekem ezt a kötetet egyszerűen muszáj elolvasnom.

Bónuszként pedig Clara Pooley ajánlása olvasható a regényen, aki az elmúlt időszak egyik nagy kedvencévé vált számomra, így nem is volt kérdés számomra, hogy sorra kerítem-e A karácsonyi árvák klubja című regényt. 

Általában a nehéz témájú könyveket részesítem előnyben, de néha kibújik a rózsaszín királylányos énem, és valami kedves, aranyos romantikus történetre vágyom. Régóta megfogadtam, hogy minden karácsonykor időt szánok az ünnepi történetekre is, így ezt a regényt sem hagyhattam ki a karácsonyi időszakban. Idén már több mesekönyvet és egy YA regényt is olvastam az adventi készülődés jegyében, így izgatottam vettem Becca Freeman regényét. Szerencsére nem kellett csalódnom, a karácsonyi árvák abszolút belopták magukat a szívembe. A fülszöveg ugyan kissé becsapós volt számomra, azt hittem, hogy ez egy sokkal viccesebb történet lesz, de összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a történetet. Nagyon tanulságos volt, Hannah és Finn személye is inspirálóan hatott rám. 

A karácsonyi árvák klubja egy igazán kedves kis történet barátságról, családról és arról, hogy a változás bár néha nehéz és fájdalmas, olykor mégis szükségszerű. 

A történet szerint Hannah és Finn egyetemista koruk óta minden karácsonyt együtt töltenek. Egyiküknek sincs hova mennie, Hannah szülei meghaltak, Finnt pedig kitagadták a felmenői, amikor bevallotta, hogy a saját neméhez vonzódik. Csak egymásra számíthatnak, így izgalmasabbnál izgalmasabb programokat találnak ki ünnepek idejére.  Kis csapatukhoz csatlakozik Priya és Theo is, ők lesznek a karácsonyi árvák, vagyis olyan, akik egyedül töltenék a szentestét. Hannah ragaszkodik leginkább a hagyományaikhoz, ezért ő viseli a legnehezebben azt a hírt is, hogy Finn elköltözik New Yorkból és 6 órányi repülő út lesz ezentúl közöttük. Ez a négyes fogat lett a családja, akikhez nagyon kötődik és fél attól, hogy ha megszűnik a közös karácsonyi ünneplés, akkor ez együtt jár azzal is, hogy elhidegülnek egymástól. Rendkívül nehezen küzd meg a változással és azzal, hogy megszűnik a közös hagyományuk. Annyira rágörcsöl arra, hogy tökéletessé varázsolja az utolsó közös karácsonyukat a baráti társaságával, hogy közben észre sem veszi, hogy megbántja a párját, Davidet. Vajon képes lesz Hannah arra, hogy megbékéljen a változással? Képes lesz a lehetőségeket látni, nem pedig a nehézségeket? 

A regény fő elbeszélői Hannah és Finn, az ő gondolataikat ismerhetjük meg. Nagyon tetszett a regény felépítése. A cselekmény tulajdonképpen két idősíkon fut. Egyrészről bepillantást nyerhetünk a társaság korábbi karácsonyi kalandjaiba (mind Hannah, mind pedig Finn tolmácsolásában) a jelenben pedig végigkövethetjük, hogy miként küzdenek meg a változással. Ahogy haladunk előre a történetben, Hannah egyre jobban megérti, hogy a hagyományok és szokások ugyan fontosak, de soha nem szabad elveszni a múltban,  hiszen a fejlődés nem egyenlő azzal, hogy elfelejtjük, hogy honnan jöttünk. Attól még, hogy a jövőre koncentrálunk, nem hagyjuk cserben azokat, akik régóta az életünk részei. Finn pedig óriási bátorságról tesz tanúbizonyságot, mikor végre képes lesz hangosan is kimondani, hogy milyen érzések nyomják a lelkét. De vajon nincs még késő? Egy olyan élethelyzetben, ahol az egyetlen biztos pont a változás, képes lesz a négy barát arra, hogy megőrizze a barátságát? Hány új ajtó nyílik ki, ha becsukódik az az egy, amelynek olyan sokat köszönhetnek?

Becca Freeman regénye könnyen olvasható, kedves történet, bár bevallom, én némileg több romantikára és még annál is több fergeteges komédiára számítottam. Bár A karácsonyi árvák klubja egy igazán szerethető történet, mégis maradt némi hiányérzetem az utolsó oldalak elolvasása után. A karakterek ugyan inspirálók voltak számomra, a jelenlegi élethelyzetemben úgy érzem, hogy tudok meríteni a könyv tanulságából, de valahogy mégsem érzem azt, hogy ez volt számomra az év kedvenc karácsonyi története. Valahogy hiányzott számomra belőle a wow faktor. 

Összességében bár nem lett nálam egyértelmű kedvenc, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket és egy tanulságos karácsonyi könyvre vágytok, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Becca Freeman regényének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Becca Freeman kötete a Central Könyvek Romkom sorozatában jelent meg. Arra gondoltunk, hogy mostani játékunkban a kiadó további kiadói sorozatainak nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy könyvborító-részletet. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, hogy az adott könyv melyik Central Könyvekhez kapcsolódó kiadói sorozatban jelent meg.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

BORÍTÓRÉSZLET

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

12.10. Szembetűnő

12.11. Fanni’s Library

12.12. KönyvParfé

12.13. Csak olvass!

12.15. Könyv és más

12.16. Utószó

12.20. Sorok között

Read More

Alice Oseman: This ​Winter – Az idei tél (Pasziánsz 0,5.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából idén karácsonyra megjelenik egy újabb történet a Heartstopper világából, ami ráadásul karácsonykor játszódik. A történetről a Blogturné Klub hét bloggere mesél, és az értékelések mellett extra tartalmak is várnak rád!

Gyűlölöm a karácsonyt - mondja Tori.

- Nem, nem gyűlölöd - felelem.

- Az ideit gyűlölöm.

- Az ideit mindenki gyűlöli.

Az idei tél kemény Tori, Charlie és Oliver Spring számára. Mindannyian

igyekeznek a lehető legkevesebb

drámával átvészelni a karácsony napját.

Olivernek ez azt jelenti, hogy Mario

Kart-ozik a bátyjával és a nővérével,

Tori és Charlie számára pedig azt, hogy

maguk mögött hagyják az elmúlt néhány

hónapot.

Vajon ez a karácsony szétszakítja

a Spring családot, vagy elkezdi

összekovácsolni őket?

Nem titok, hogy a Heartstopper az egyik legkedvesebb sorozatom. Nagyon megszerettem a fiúkat és a többi szereplőt is. A Pasziánszról pedig nem is olyan régen olvashattatok a blogon. Elég mély nyomokat hagyott bennem az a regény, még ennyi idő után sem tudtam szabadulni tőle. Nagyon nem azt kaptam amit vártam és ez eléggé erősen kibillentett az egyensúlyomból. 

No nem azért, mert a Solitaire (Pasziánsz) egy rossz regény lenne, csak engem brutálisan lehozott az életről. Míg a Hearstopperben minden nehézség ellenére is ott volt Nick és Charlie cukisága, addig Tori történetét nem törte meg semmi. Szinte végig érzékelhető volt a depresszió és a kilátástalanság, a mély deprimáltság érzése, ezzel pedig nem igazán tudtam mit kezdeni. Engem is teljesen maga alá temetett és napokig nem találtam a kiutat belőle. Talán az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. Szóval a This Winter (Az idei tél) című könyv estében már felkészültebbnek éreztem magamat. Tudtam, hogy mire számíthatok és nem csapott annyira arcul a Spring család kissé furcsa, és ideálisnak egyáltalán nem mondható karácsonya.  

Alice Oseman ezen írása sem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. De szerencsénkre néhány kép azért helyet kapott a kötetben. Nekem ez rengeteget hozzáadott az olvasás élményéhez, hiszen maga a témája (Charlie betegsége) rendkívül nyomasztó. 

A történet középpontjában a karácsony áll. Nincs könnyű helyzetben a Spring család, hiszen ez az első olyan karácsony, miután egyértelművé vált Charlie betegsége. A cselekményt nagyjából oda helyezzétek el fejben, amikor is Charlie egy rövidebb időre egy olyan pszichiátriai osztály lakója volt, ahol olyan kamaszokat kezeltek, akik hasonló étkezési zavarokkal küzdöttek, mint ő. Az idei tél című könyv az ezt követő időszakban játszódik. 

Karácsonykor az ember eleve hajlamos arra, hogy a szőnyeg alá söpörje a problémákat és rágörcsöljön arra, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Egy ilyen embert próbáló időszak után azonban ez lehetetlen. Nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A húrok eleve pattanásig vannak feszülve, így az első pillanattól kezdve érezhető, hogy robbanni fog a bomba. A történet tulajdonképpen három részre osztható, Charlie, Tori és Oliver fejébe pillanthatunk be. Megtudhatjuk, hogy ők miként élték túl ezt az igencsak furcsa karácsonyt. Vajon a megpróbáltatások milyen hatással lesznek a család életére? Képesek lesznek megbeszélni a problémáikat?

Ez nem egy cuki karácsonyi történet, hihetetlenül örültem neki, hogy Alice Oseman nem akar "hazudni" és nem akarja elhitetni az olvasóival, hogy zökkenőmentes, romantikusan idilli lehet a Spring család karácsonya. Ez a könyv maga az élet. Bemutatja, hogy olykor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt mi eltervezzük és hogy a sérelmeinket és fájdalmainkat nem tudjuk egyszerűen, csupán a karácsony kedvéért, varázsütésre félretenni. Az ember nem tud jópofizni a rég látott családtagjaival és nem tudja kontrollálni az érzelmeit, ha úgy érzi, hogy bírálják őt. Az, aki nem szereti, ha ráirányul a figyelem, nem válik a társaság lelkévé és az, aki nem szeretik, ha faggatják, nem fog kimerítő válaszokat adni az életéről. 

Már többször is megfigyeltem, de ebben a történetben is tökéletesen látszik, hogy micsoda különbségek vannak Charlie és Nick családja között. Nagyon érdekes volt látni ezt a furcsa kontrasztot. Most először éreztem, hogy Charlie anyukájában több van, mint amennyit eddig olvashattunk róla. Nagyon szeretném megtudni, hogy mi jár az ő fejében. 

Nekem ez a könyv összességében jobban tetszett, mint a Pasziánsz. Azt nem tudom eldönteni, hogy miért, de számomra élvezetesebb olvasmány volt a lelki problémák megnyilvánulása mellett is. Számomra jobban hozta a Heartstopper életérzést, bár ennek lehet az az oka, hogy inkább Charlie volt itt is a középpontban. Ha szeretitek Alice Oseman történeteit, akkor semmiképpen se hagyjátok ki Az idei tél című kisregényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. Ha pedig a másik borító tetszik jobban, akkor ITT. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Ez a Heartstopper történet karácsonykor játszódik, így egyike a Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi könyveinek. A mostani játékunk során egy-egy Könyvmolyképzős karácsonyi kötetből találtok idézetet, a feladat, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv címét. A helyes kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Imádom a karácsonyt, a fényeket, a hangulatot, a forró kakaót, a hóesést, a díszeket, az ünnepi könyveket és filmeket, de a legjobban talán azt, hogy ilyenkor sokkal kedvesebbek vagyunk egymással. Ebben az időszakban tényleg elhiszem, hogy bármi megtörténhet, és karácsonyi csodák igenis léteznek."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.26. - Sorok Között

11.28. - Spirit Bliss Sárga könyves út

11.30. - Dreamworld - Idézetek

12.02. - Könyv és más

12.04. - Hagyjatok! Olvasok! blog

12.06. - Utószó

12.08. - Csak olvass!

12.10. - Dreamworld

Read More

Heather Marshall: Jane ​nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Libri Kiadó hozta el nekünk magyar nyelven Heather Marshall különleges regényét, mely igaz történetek alapján mesél a gyermekkereskedelemmel is foglalkozó szülőotthonokról, az illegális abortuszhálózatokról, és mindezeken keresztül az anyaságról és a választás szabadságáról. Tarts te is bloggereinkkel, és ha játszol velünk, akkor akár nyerhetsz is egy példányt a Jane nyomában című könyvből.

Anyák ​és lányok. Titkok és hazugságok.

2017: Amikor Angela Creighton rábukkan egy súlyos titkokat tartalmazó régi levélre, elhatározza, hogy megkeresi az igazi címzettet. Kutatásának köszönhetően megismeri azt az illegális abortuszhálózatot, amelyet bátor és elszánt nők egy csoportja működtetett Torontóban az 1970-es években. Egy hálózatot, amelynek fedőnevét – Jane – suttogva adták tovább egymásnak a bajbajutottak…

1971: Dr. Evelyn Taylort tinédzserként arra kényszerítették, hogy a „bukott lányok” számára fenntartott otthonban megszülje, majd örökbe adja gyermekét. Soha nem tudta kiheverni a traumát, és éppen ez az élmény viszi rá arra, hogy orvosként a folyamatos fenyegetettség ellenére is csatlakozzon a Jane abortuszhálózathoz, és megadja a nőknek a választási lehetőséget, amely neki sohasem adatott meg.

1980: Miután felfedez egy megrázó titkot a családjáról, a húszéves Nancy Mitchell mindent megkérdőjelez, amit eddig tudott. Amikor teherbe esik, rájön, hogy nincs kihez fordulnia, ám végül megleli a Jane hálózatot. Dr. Taylor mellett úgy érzi, végre magára talált, a múlt hazugságai elől azonban nem menekülhet…

Hajj istenem, kevés olyan könyv van, ami annyira nehéz időpontban talált meg, mint Heather Marshall regénye, melynek központi témája az anyaság, illetve az a kérdéskör, hogy az ember maga dönthessen arról, hogy anya akar-e lenni, vagy sem. Őszinte leszek veletek, brutál nehéz írnom erről a könyvről. Azt szokták mondani, hogy egy nő bármire képes azért, hogy legyen gyereke, vagy azért, hogy ne legyen neki. Kissé elcsépelt egy frázis, de az elmúlt időszakban kezdem megérteni, hogy mit is jelent ez pontosan. Magában a regényben is megjelenik az a gondolat, hogy a termékenységi- és abortuszklinikák tulajdonképpen olyanok, mint az érem két oldala. Az egyik esetében a nő bármire képes azért, hogy végre megfoganjon az a csepp kis élet, amelyre mindennél jobban vágyik. A másik esetében azonban a gyermekáldás ténye olyan megoldhatatlan problémat jelent, mely során az illető nő úgy dönt, hogy nem tudja, vagy nem akarja vállalni a gyermekét. Rendkívül érdekes és izgalmas morális kérdések ezek, melyről biztos vagyok, hogy sokatoknak már megvan a határozott véleménye. A kötetben ez a két oldal találkozik tulajdonképpen. 

A Jane nyomában egy hihetetlenül érzékeny témát dolgoz fel, olvasmányos és nagyszerű stílusban. Egy rendkívül szerethető történet, mely bár elég alkalmatlan időpontban került a kezembe, végül mégis a szívembe zártam.

A regény jelentős része kitaláció, de valós történelmi eseményeken alapul. Azonban Heather Marshall nem egy adott mozgalmat, vagy esetleg létező intézetet jelenít meg a regényében, hanem ezeket alapul véve megalkotta a saját történetét. A történet egyik fő mozgatórugója az abortusz és a nők önrendelkezési jogának a kérdése, de talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az anyaság és az anyává válás kérdésköre legalább akkora súllyal jelenik meg benne. A regény lapjain megismerhetünk egy intézményt, melyet "bukott" lányok számára tartottak fenn. A lényege, hogy a lányok ezekben az intézményekben éltek egész terhességük alatt, elszigetelték őket a családjuktól, félelemben és kétségek között tartották őket, majd amikor megszületett a kisbabájuk, egyszerűen elvették tőlük. Csellel, fenyegetéssel aláíratták velük az örökbeadási papírokat, majd jómódú családok számára továbbították a csecsemőket. Az esetek jelentős részében komoly összegeket kértek a gyerekekért. Bár számomra nem volt ismeretlen, hiszen olvastam már hasonló történetet, mégis ugyanolyan elemi erővel hatott rám ez a történetszál. Kevés fájdalmasabb dolgot tudok elképzelni annál, hogy erőnek erejével elszakítanak egy gyermeket az édesanyjától. Ebben az intézeti környezetben ismerjük meg az egyik főszereplőnket, Evelynt, aki később egy titkos abortuszhálózat praktizáló orvosaként jelenik meg a lapokon. A nő célja, hogy legalizálják Kanadában az abortuszt, amíg azonban ezt törvény tiltja, addig titokban biztonságos abortuszt biztosít azok számára, akik nem kívánják megtartani a gyermeküket. Tudja, hogy nők ezrei vannak veszélyben, hiszen aki nem szeretné megszülni a kisbabáját, bármire képes azért, hogy elvetéljen. Barbár zugdoktorok árulják a bevatkozásokat, melyek sokszor a nő halálához vezethetnek. Ha pedig valakinek nincs ilyesmire pénze, akkor saját magán próbál segíteni, melyek sokszor szintén végzetesek lehetnek. Így Evelyn és asszisztense mindent megtesz azért, hogy a bajba jutott nők inkább hozzájuk forduljanak. Később pedig Nancy, a harmadik főszereplő is csatlakozik hozzájuk. 

Nem szeretnék komoly vitákba belemenni, vagy ideológiai vitát folytatni arról, hogy mikortól kezdődik az élet. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez. Akkor is, ha ellenzi és akkor is, ha a legkisebb mértékben sem ítéli el az abortusz. De talán van egy részlet, mely tökéletesen leírja, hogy miről is szól a könyv valójában. Az egyik karakter, aki abortuszra érkezik a titkos klinikára meglátja, hogy az egyik ott dolgozó högy (Nancy) babát vár és megjegyzi, hogy de hát azt hitte, hogy akik itt dolgoznak abortuszpártiak. Nancy pedig azt mondja, hogy nem, ők választás pártiak. És talán ez az a gondolat, ami leginkább leírja a könyv lényegét. Hiszen itt nem arról van szó, hogy Evelyn, vagy a Jane mozgalomban dolgozó hölgyek úgy gondolnák, hogy az abortusz jó dolog. Ők úgy gondolják, hogy egy nőnek joga kell legyen ahhoz, hogy eldöntse szeretne-e anyáva válni, vagy sem. Ha nem, akkor pedig minden segítséget meg kell neki adni ahhoz, hogy biztonságosan be tudja fejezni a terhességet. 

Érdekes, hogy az abortuszhálózat ellenpólusaként megjelenik a történetben Angela, aki feleségével nagyon szeretne gyermeket vállalni, de sajnos a mesterséges megtermékenyítések nem jártak nála sikerrel. Illetve amikor sikerült, akkor sajnos néhány hetesen el is hunyt a magzat. Ő az érem másik oldala, a nő aki bármire képes azért, hogy gyermeke legyen. A helyzetemet tekintve gondolom nem meglepő, hogy én leginkább vele tudtam azonosulni. Így nagyon sajnálom, hogy az ő történetszála nem kapott akkora hangsúlyt. Nekem legalábbis nagyon hiányzott, hogy egy kicsit jobban bepillantást nyerhessen az olvasó az ő szívébe és lelkébe is. Mert az abortusz kérdéséről és a nők jogairól rengeteg gondolatot olvashatunk. Arról, hogy mennyire fontos, hogy szabadon rendelkezhessenek a nők a saját testükről. De ez ahogy írtam az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldalon ott vannak azok a nők, akik mindennél jobban szeretnének teherbe esni, de nem tudnak. Bár zseniálisnak tartom, hogy ez a két pólus egyszerre jelenik meg a regényben, de érezhető, hogy a fókusz inkább a szabad választás kérdéskörén volt. Így bennem bevallom, maradt némi hiányérzet. Annyira érdekes és izgalmas belegondolni ebbe a két oldalba, talán azt is mondhatjuk, hogy ez tényleg a két véglet. És mindegyik oldalnak megvannak a támogatói és természetesen az ellenzői. Hiszen sokan nem csak az abortuszt, de a lombikkezeléseket is elutasítják. 

No de nem szeretnék túlzottan elkalandozni, talán elég annyi, hogy Angela szerepe is rendkívül fontos volt, hiszen ő volt az, aki mindent megtett azért, hogy a régi levél tartalja eljusson a címzetthez és végül az ő kutatómunkájának köszönhetően kerülnek a kirakós darabkái a helyükre. 

Érdekes és izgalmas volt látni, ahogy a szálak összefonódnak. Ahogy egyre jobban megismertük Nancy, Evelyn és Angela karakterét, egyszerűen lehetetlenség őket nem kedvelni. Bátor és erős nők, akik bármire képesek azért, amiben hisznek. Lenyűgöző volt látni, hogy Evelyn és Nancy milyen bátor és mennyit tesz azért, hogy biztonságos környezetet és szakmai segítséget biztosítson azok számára, akik a Jane hálózatot keresik. 

Szerettem látni, ahogy végül a puzzle darabkái a helyükre kerültek, ugyanakkor bevallom én annyira nem lepődtem meg a regényben szereplő váratlan fordulaton. Én valami ilyesmire számítottam. Persze ez nem von le semmit a kötet végének erejéből, nagyon szép lezárást kaptunk. 

Összességében én nagyon szerettem a kötetet és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Érdekes és izgalmas történet, mely úgy érzem, hogy a mai világban is rendkívül aktuális morális kérdéseket vet fel. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor semmiképp se hagyjátok ki a Jane nyomában-t. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Jane nyomában kiemelten foglalkozik az anyaság kérdéskörével, ezért mostani nyereményjátékunkban a témával kapcsolatos idézeteket gyűjtöttünk. A ti dolgotok csupán az lesz, hogy kitaláljátok, melyik kötetből származik az idézet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Azért nem akarok gyereket, mert sosem akartam, és jogom van hozzá, hogy ne akarjak!”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

08.31. Utószó

09.02. Csak olvass!

09. 04. Szembetűnő

Read More