A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képregény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képregény. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 18., csütörtök

Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam 5. (Szívdobbanás 5.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

Hosszú idő után 2024-ben végre kezünkbe vehetjük a Heartstopper sorozat következő kötetét, melyben Nick és Charlie életük nagy döntéseit készülnek meghozni. 
Tarts bloggereinkkel, ha szeretnél már a megjelenés előtt betekintést kapni az új részbe, és ha velünk játszol, esélyed lehet megnyerni a kiadó által felajánlott példányt!

Nick és Charlie szerelmesek

EGYETEMI TÚRATERV
Írta: Tara, Elle és Nick :)
De most hogyan tovább?












Az előző részek után, teljesen magával ragadott a fiúk története. Nick és Charlie az egyik legkedvesebb szereplőimmé váltak és beírták magukat a mindenkori kedvenceim közé. Nagyon megszerettem őket, így nagy lelkesedéssel beszerzek és elolvasok mindent, ami hozzájuk kötődik. 

Az 5. részt nagy lelkesedéssel vártam, ráadásul képzeljétek, először fordult elő velem a sorozat során, hogy nem olvastam el előtte angolul a regényt, szóval így extrém kíváncsi voltam arra, hogy milyen élmény lesz számomra az olvasás. 

Szerencsére ez a rész sem okozott csalódást, Alice Oseman ismét levett a lábamről. A szerző ebben a kötetben is hihetetlenül fontos témákat boncolgat, megjelenik benne a szexualitás kérdése, de komolyan foglalkozik a továbbtanulással is. Mindkét kérdéskör releváns, hiszen mind a megfelelő egyetem kiválasztása, mind pedig szexualitás egy olyan témakör, mely nagyban foglalkoztatja a mai fiatalokat.

Egy egyetem kiválasztása soha nem egyszerű, csomó szempontot figyelembe kell venni. Hol, milyen szakok a legjobbak, milyen az adott intézmény megközelíthetősége, milyen a hallgatói légkör, és természetesen még ezer meg egy ilyen dolgot fel lehetne sorolni. Nick életében is elérkezik az a pont, amikor el kell dönteni, hogy hova tanuljon tovább, de vajon hogyan dönt? Mi alapján választ? Figyelembe veszi, hogy vajon melyik kampuszon érezte magát a legjobban, vagy egyedül a távolság és Charlie közelsége lesz a mérvadó? Külső szemlélőként persze az ember könnyen rávágja, hogy nem szabad egy kapcsolatra alapozni a döntést, de ha valaki éppen egy ilyen élethelyzetben van, korántsem ilyen egyszerű ez a kérdés. Hiszen az eszével tudja, hogy mi lenne a jó döntés, de a szíve talán teljesen mást súg. Félelmetes úgy választani, hogy életed első szerelmét hátrahagyva, 2-3 esetleg 6 óra távolságnyira költözöl tőle. A megszokott rutin semmissé válik, korábban naponta találkoztatok, később pedig talán a havi egy alkalmat is nehéz lesz összeegyeztetni. Nick pedig pontosan egy ilyen élethelyzetbe kerül. Fél, hogy mi lesz Charlieval, ha ő elmegy, de a nagyon közeli egyetem valahogy nem tűnik jó választásnak a számára, nem érzi úgy, hogy ez az ő helye lenne. Vajon sikerül neki megfelelően dönteni?

Ahogy írtam a szexualitás kérdése is megjelenik a regényben. Charlie és Nick már jó ideje alkotnak egy párt, így nem lepi meg annyira az olvasót, hogy elkezdi őket foglalkoztatni a szex kérdése. Nagyon tetszett, hogy a fiúk egy kicsit bizonytalanok voltak és egy kicsit bénáztak is, hiszen pontosan ettől volt olyan életszagú és hiteles a történet. Minden tinit foglalkoztat a téma és minden kapcsolatban előkerül, hogy mikor is "kell" megtenni a következő lépést. A szerző rávilágít, hogy az a legfontosabb, hogy minden a pár tempója szerint történjen, semmit sem szabad siettetni, hiszen mindkettejük számára óriási ez a lépés. Tetszett, hogy megjelent benne az aszexualitás is, hiszen ez is hozzátartozik a témához. Mindannyian mások vagyunk, van akinek kiemelten fontos az intimitás és a szexualitás, mások azonban egyszerűen nem vágynak rá. Jó, hogy az olvasók találkozhatnak egy ilyen karakterrel is, ha pedig valaki hasonló problémákkal küzd, akkor láthatja, hogy ez egy igenis létező dolog és nem szabad, hogy emiatt szégyenkezzen. 

A kötetből ismét kiderül, hogy mennyire fontos a támogató háttér, a szülők, a családtagok, a szakemberek, a barátok figyelme. Nem szégyen, ha valakinek gondja van és ha segítséget kér. Így a családi és baráti kapcsolatok fontossága, a maximális elfogadás és szeretet közege is előtérbe kerül. 
A karakterek nagyon szerethetők, Charlie, Nick, a családtagok és a barátok úgy ahogy vannak belopták magukat a szívembe. Gondolom nem meglepő, hogy a legnagyobb kedvencem Nick, ő a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolájává vált. Hihetetlen milyen kedves, erős és jóérzésű fiú. Ha egyszer lesz fiam, pont olyat szeretnék, mint ő. De tényleg nagyon megszerettem majdnem mindenkit.  

Az olvasás közben bevallom, néha kicsit kizökkentett a nyelvezet. Kétszer-háromszor is előfordult, hogy elő kellett keresnem az eredeti változatot, mert annyira fennakadtam rajta. Nem akarok szőrszálhasogató lenni és egyáltalán nem az a célom, hogy bárkint is megbántsak a véleményemmel. Simán benne van a pakliban, hogy mióta sokat olvasok angolul egy kicsit kritikusabb lettem. Így igazából csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni. Ami a legjobban zavart a fordításban az a cringe szó, ami a magyar változatban nyálasként szerepel és leginkább azért akadtam fenn rajta, mert a szituáció, és az adott szó egyszerűen nem fedte le egymást. Nick üzenete a kötetben nem nyálas volt, hanem egyszerűen borzasztóan kínos. 😅😅De amúgy ezt leszámítva tényleg élvezetes volt az olvasás és tök jó élmény volt, ezek tényleg csak apróságok a részemről. 

A képregény és a rajzok nagyon jók, szerettem újra elmerülni ebben a kis szeretetbuborékban, amit minden egyes kötet áraszt.  Igazából képtelen vagyok rosszat mondani róla, egyszerűen imádom az egészet. Szóval csak azt tudom mondani nektek, hogy olvassátok és szeressétek. Az egyik legjobb romantikus könyv, amit mostanában olvastam és az egyik legkedvesebb LMBTQ+ kötet, amit az utóbbi időben a kezemben fogtam. Jelenleg erőteljesen kételkedem abban, hogy a műfajában valaha képes lesz valami letaszítani a trónról. Annak, aki szerette az első négy részt, ez sem fog csalódást okozni. Aki pedig most téved az oldalamra annak azt javaslom, hogy mindenképpen adjon egy esélyt a sorozatnak. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mivel ebben a részben nagy szerepet kap a továbbtanulás, és az egyetemválasztás, ezért játékunk során felsőoktatási intézményeket fogunk keresni. A feladatod annyi, hogy felismerd a képen látható iskolát, és megírd a Rafflecopter megfelelő sorába annak nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

04.08. - Booktastic Boglinc
04.10. - Booktastic Boglinc (extra)
04.12. - Spirit Bliss Sárga könyves út
04.14. - Könyv és más
04.16. - Hagyjatok! Olvasok!
04.18. - Csak olvass!
04.20. - Utószó
04.22. - Dreamworld

2020. november 3., kedd

Emma Steinkellner: Egy ​kis boszi naplója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Emma Steinkellner Egy kis boszi naplója c. képregénye. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Luna boszorkányosan jó történetét, mely szédületes kalandra invitálja az olvasót, miközben olyan fontos dologra hívja fel a figyelmet, mint az elfogadás.

A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja. Tulajdonképpen egyfajta morális parancs. Nem a másfajta gondolkodással vagy mássággal való egyetértést vagy annak követését, sokkal inkább az elfogadást jelenti. Élni és élni hagyni, hangzik a jól ismert frázis. A tolerancia lényege, hogy senkit ne bántsunk például a gondolkodása, vagy éppen az etnikai/nemi/faji/vallási hovatartozása miatt. 

A tolerancia tanulható és tanítandó. Terjesztése csökkentheti a napjainkban rendkívül gyakori negatív sztereotípiák, illetve előítéletek alkalmazását, valamint véget vethet a faji és kulturális felsőbbrendűség elméleteknek. Fogadjuk el, hogy rengeteg ember él ezen a földön és nem vagyunk egyformák. 

Lehet, hogy más a bőrünk színe, máshogy gondolkodunk, vagy a többségi társadalomtól eltérő módon szervezzük az életünket, de egy valami biztos, mindenkinek joga van úgy élni az életét, ahogy ő azt jónak látja, ahogy az neki megfelelő. (Természetesen vannak kivételek, de jelen posztban nem szeretnék kitérni a különböző deviáns és morálisan megkérdőjelezhető viselkedési formákra. Mindenkinek úgy kell(ene) élnie, hogy ezzel ne ártson senkinek. ) 

No de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk miről is szól a könyv. 

A VARÁZSLAT NEHEZEBB, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK.
A tizenhárom éves Luna Hush odavan mindenért, ami boszorkányos. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a boszorkányság a valóságban nem olyan, mint a filmeken, könyvekben vagy kísérteties történetekben. Amikor néhány nyolcadikos gyerek piszkálni próbálja halloweenkor, valami nagyon furcsa dolog történik. Kiderül, hogy a Massachusetts állambeli Kramerville egy évszázados boszorkánydráma helyszíne. És a meglepetés: Luna családja van az egész középpontjában. Amikor a lány ereje megmutatkozik, a dolgok teljesen elszabadulnak. Befogad egy beszélő macskát, belép egy varázsnaplóba, ahol felfedezhet egy elrejtett világot. Nemzedékekkel korábbi, ősi titkok tárulnak fel, ahogy Luna megismeri a város, családja és önmaga bonyolult örökségét.


Én, mint péntek 13-án született ember mindig is imádtam a boszorkányos dolgokat. Mindig is vonzott a téma, Sabrina a tinédzserboszorkánytól kezdve a Bűbájos boszorkákon át a Harry Potterig mindent is imádtam, aminek egy kicsit köze volt a varázsláshoz és a mágiához. 

Töredelmesen bevallom Nektek, hogy elsőre nem figyeltem fel a történetre, de aztán később teljesen magával ragadott a fülszöveg és óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Ritkán akadnak képregényszerű könyvek a kezembe, így mindig óriási élmény ezen kötetek lapozgatása. 

Az Egy kis boszi naplója szerelem lett első olvasára. A történet igazán kedves és szerethető, a regény mondanivalója pedig meglehetősen fontos. A kötet központi témája az elfogadás, de megjelenik benne a tinédzserkori szülő-gyerek viszony/lázadás, vagy az iskolai bántalmazás (pontosabban a csúfolódás és a cikizés) kérdése is. 

Luna egész életében úgy érezte, hogy más mint a többiek. Nem sikerült szoros kapcsolatot kialakítani kortársaival, úgy érezte, hogy nem illik közéjük.  (Úgy látszik, hogy a név kötelez...a Harry Potterben szereplő Luna is különc volt és amíg nem találkozott Harryékkel nem igazán voltak barátai. ) Egy napon azonban minden megváltozik körülötte. Megismerkedik Charlie-val az új fiúval ráadásul felfedezi, hogy tud varázsolni. És ha ez nem lenne elég, megjelenik náluk Mr. Laszlo a család régi jó barátja macska képében, hogy segítse a lányt és mellette álljon jóban-rosszban. (A cicáról amúgy azonnal Salem jutott eszembe a Sabrinából, aki nem mellesleg az egyik kedvencem volt a sorozatban. )

Amint Luna felfedezi, hogy varázslatos képességek birtokában van óriási lelkesedéssel próbálja meg belevetni magát a családik örökségének kamatoztatásába. Édesanyja azonban hallani sem akar a mágiáról és a boszorkányságról. A titkos naplója segítségével azonban Luna és Mr. Laszlo bepillantást nyerhetett Kramerville múltjába és a boszorkányüldözésbe, továbbá megismerhették a titkos boszorkány világot, Hekaté birodalmát. 

Ahogy haladunk előre a történetben a kis boszorkánynak rengeteg dolgot kell megtanulnia. Meg kell értenie édesanyja álláspontját és rá kell jönnie, hogy a varázslat korántsem olyan, mint ahogy a könyvekben meg a filmekben mutatják. A boszorkányság sokkal bonyolultabb és komplexebb dolog, mint ahogy gondolta. Szép lassan feltárul előtünk is Lunának és családjának az ősi titka és a kramerville-i boszorkányok igazi legendája. 

A cselekmény fordulatos és izgalmas, igazából egy ültő helyemben elolvastam az egészet. Persze ez a könyv formájának és a képregényes megvalósításnak is köszönhető, de az biztos, hogy egyszerűen letehetetlen volt számomra. 

Luna nagyszerű főszereplő, nagyon megkedveltem őt, szívesen olvasnék még a kalandjairól. 

Az tetszett igazán a könyvben, hogy az Egy kis boszi naplója jóval több egy egyszerű boszorkányos történetnél. A kötet legfontosabb üzenete a tolerancia és az elfogadás. Emma Steinkellener nagyszerűen rávilágít a kötetében arra, hogy milyen sokszínű az emberiség.  Mindegy, hogy milyen a bőrünk színe, kibe vagyunk szerelmesek, hogy boszorkányok vagyunk-e, vagy a polgármester fia, a lényeg, hogy senkit ne ítéljünk el csak azért, mert más mint mi. Mindannyian egyenlőek vagyunk. 

A kötet képi világa nagyszerű, a rajzok remekül passzolnak a történethez. Óriási élmény így az olvasás, ráadásul így még szerethetőbb és befogadhatóbb lett a történet. Bár a könyv a middle grade (8-12 éves) korosztálynak íródott, mégis mindenki számára élvezhető. Én 30 éves fejjel is imádtam Luna történetét. 

Összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv és bátran ajánlom mindenkinek. A cselekmény fordulatos és izgalmas, a főszereplő meg hihetetlenül szerethető. A kötet képi világa nagyszerű, a rajzok rendkívül jól passzolnak a történethez. Komoly és méyebb mondanivalója is van a regénynek, a toleranciára és mások elfogadására buzdítja olvasóját. 

Értékelés: 5/5

Ha mindezek után úgy érzitek, hogy ennek a kötetnek a polcon van a helye, akkor  ITT tudjátok beszerezni. 



Nyereményjáték

Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a fiatal boszorkányoké? Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon látható képek segítségével az adott boszorkányt, és a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Fontos, hogy a filmes-sorozatos karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



Állomások

10/29 Utószó
11/03 Csak olvass
11/04 Olvasónapló