A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kossuth Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kossuth Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 4., csütörtök

Takahasi Juta: Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához + Nyereményjáték


Sziasztok!

Megjelent A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához az Kossuth Kiadó gondozásában!
Ez a meghitt, japán hangulatú történet a gyász, az emlékezés és az újrakezdés lírai elegye – egy vendéglőben, ahol az ízek hidat képeznek élők és holtak között. Tartsatok bloggereinkkel, és merüljetek el ebben a szívmelengető, mégis misztikus utazásban, ahol a macskák, a gőzölgő levesek és az emberi kapcsolatok finom szálai mutatják meg, mi az, ami igazán fontos az életben.

„Kövesd a Koito folyót, amíg el nem éred a partot. Onnan fehér tengerikagylók ösvénye vezet majd el a Csibineko Vendéglőhöz. Lépj be – már számítanak rád. És macskák is lesznek."

Kotoko a testvérét gyászolja – bátyja felfelé ívelő színészi karrierje ugyanis derékba tört, amikor Kotoko életét mentve, tragikus balesetben életét vesztette. A lány végső elkeseredésében Csibába indul: hallott ugyanis egy vendéglőről, ahol az emberek még egyszer utoljára találkozhatnak elhunyt szeretteikkel, és csupán annyit kell tenniük, hogy megkóstolják a kifőzde ételeit.
Kotoko hiszi is, meg nem is a szóbeszédet. Ám amikor megérkezik, Kai, a vendéglő fiatal szakácsa, anélkül teszi le elé a menüt, hogy Kotoko egy szót szólt volna. A tányérokon sorakozó ételeket régen mindig a bátyja készítette el neki – és ez csupán az első lépés a furcsa események hosszú sorában…
A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához olyan, mint egy meleg ölelés, vagy a nagymama forró főztje: egyenesen a lélekhez szól. És közben, ahogy azt a japán irodalomtól megszokhattuk, emlékeztet minket arra, hogy melyek az igazán fontos dolgok ebben a rohanó világban.
A világhírű Mielőtt a kávé kihűl-sorozat rajongóinak ajánljuk.

Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így A Telihold kávézó című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Takahasi Juta a regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Ráadásul örömmel konstatáltam, hogy végre találtam egy japán könyvet, melynek a borítóján nem csak dísznek van a  macska. Mostanában csak olyanba futottam bele, ahol a cicáknak semmilyen szerepe nem volt a könyvben, csupán a borítón kaptak helyet. Én pedig csalódottan csuktam be a könyvet, mert kissé átverve éreztem magam. Ebben az esetben szerencsére erről szó sincs, tényleg volt a történetben macska. A várakozásaimat tovább fokozta a fülszöveg, meglyen azt írták, hogy a Mielőtt a kávé kihűl-sorozat rajongóinak ajánlják a könyvet. Bár bevallom, a sorozatnak csak az első részét olvastam, azt nagyon szerettem, így ez is egy remek hívószó az esetemben. 

A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához  egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, a gyászról, a megakadásainkról és magáról az újrakezdséről. Egy  történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. A gyász feldolgozása egy rendkívül fontos téma. Kivétel nélkül minden ember tud vele azonosulni, hiszen az élet nagy igazsága, hogy aki megszületett, az egyszer el is távozik majd világunkból. Egy haláleset, legyen a váratlan, vagy hosszú betegség után bekövetkező mindig fájdalmas. Az embernek meg kell tanulnia együtt élni a hiánnyal és a fájdalommal. A vendéglő pedig pontosan ebben nyújt segítséget. Hiszen aki betér oda és elfogyasztja az adott ételt, akkor még egyszer találkozhat azzal, akit elveszített. Annyi dolgot megbánunk. Egy ki nem mondott szó, egy veszekedés hosszú ideig emésztheti az ember. De a vendéglőben tett látogatás után az ember képes lehet arra, hogy megtanuljon együtt élni a szívében élő hiánnyal. 

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házirétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. Ehet az ember ezer és ezer rétest, soha nem lesz olyan íze, mint amire gyerekkorában emlékezik. Sokszor hallottam már azt, hogy valaki áradozott egy régi süteményről, vagy akár egy főételről, majd azzal zárta a mondandóját, hogy azóta sem evett olyan jót, és máig érzi az ízét a szájában. És abszolút van abban logika, hogy egy ilyen étel képes lehet megidézni a szerettünket. Olvasás közben az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy bárcsak igaz lenne. A világ végére is elutaznánk, hogy átélhessük ezt a csodát. És bár csak néhány perc adatik meg az embernek, mégis az egész világot jelenti ez a röpke idő. Leküzdheti a bűntudat, célt, vagy éppen békességed adhat. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A könyvben tulajdonképpen négy rövidebb történet van, amelyek bár önálló egységet alkotnak, mégis összeköti őket valamilyen módon az élet és maga a vendéglő. Ahogy haladunk előre az olvasással, felfedezzük, hogy milyen módon kapcsolódnak a történetek egymáshoz. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik, ugyanakkor olyan ez, mint a pókháló. Az egyes karakterek össze is kapcsolódnak valamilyen módon, akarva akaratlanul is hatással voltak egymás életére.

Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Van, aki a túlélők bűntudatával küzd, más pedig fájdalmas bűntudatot cipel a lelkében. Van, aki el akar menekülni és máshol akar új életet kezdeni, de olyan is, aki már feladta az életet és csak arra vár, hogy újra a szeretett személlyel legyen. A találkozás azonban mindenki életét megváltoztatta. Új célokat, perspektívát kaptak.

Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet. A borító ugyan kissé gyermeteg, nem lesz kedvenc, de szerintem nagyon jól illik a kötethez. Nagyon megfogott mindegyik történet, összességében csak ajánlani tudom. 

Értékelés: 5/4,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A könyv Japánon belül Csiba régiójában játszódik, így a kérdések, amikre a válaszokat várjuk, mind ehhez a régióhoz köthetőek. Minden egyes turné állomáson így egy kérdéssel fogtok találkozni, amire a választ a blog nevével jelzett rublikába várjuk. Jó játékot!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Melyik repülőtér található részben Csiba területén?








2025. október 27., hétfő

Nick Bradley: Macska a városban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nick Bradley ismét Japánba kalauzolja el az olvasókat Macska a városban című második regényében, melyben látszólag egymástól független élettörténeteket mutat be. Megismerhetjük a remeteként élő tehetséges tetoválóművészt, a hotelben meghúzódó hajléktalant, és egy bolti árust is, aki Tokió örökké pezsgő életében keresi a szerelmet. Ebben a nagyvárosban könnyű elveszni, azonban egy rejtélyes macska felbukkanása szépen lassan összefűzi a történet szálait. Tartsatok bloggereinkkel és a Kossuth Kiadó jóvoltából nyerhettek egy példányt a regényből! 

Tokióban – a világ egyik legnagyobb metropoliszában – egy kóbor macska bolyong a sikátorokban. Útja során finoman megérinti egyes városlakók egymástól látszólag teljesen független életét, és ezáltal meglepő módokon kapcsolja össze a sorsukat.

A város azonban folyamatosan változik. A macska lassan a peremvidékre szorul, ahol különös idegenekkel találkozik: egy hajléktalannal, aki egy omladozó szállodában húzza meg magát, egy magányos remetével, aki retteg elhagyni a házát, és egy kisbolt dolgozójával, aki a szerelmet keresi.

Miközben a macska Tokió lakóit kerülgeti, minden lépésével közelebb hozza őket egymáshoz.



A Kossuth Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem a Négy évszak Japánban című köteten. A szerző, Nick Bradley ugyan nem ázsiai származású, így elsőre biztos sokatoknak felugrik a szemöldöke a homloka közepére hogy oké-oké, de ha nem japán származású, akkor minek ír Japánról? Képzeljétek, a szerző nagyon szereti a japán kultúrát, doktoriját pedig abból szerezte, hogy miként jelennek meg a macskák a japán irodalomban. Biztosan nektek is feltűnt már, hogy a legtöbb ázsiai könyvben megjelenik legalább egy macska, ha pedig a történetben nincs róla szó, akkor minimum a borítón megjelentetik valamilyen formában. 

A japán irodalomban gyakran jelennek meg macskák mint az emberi élet csendes tanúi. Van, hogy a macska filozofikus, ironikus és éleslátó megfigyelő, aki kívülállóként, de nem érzelemmentesen kommentálja az emberek viselkedését. Máskor csak a háttérben húzódik meg és csak metaforikus módon értelmezhető az ő jelenléte. A japán folklórban és irodalomban a macskák gyakran jelennek meg természetfeletti lényekként, például bakeneko (alakváltó, mágikus macska) vagy nekomata (kétfarkú démonmacska) alakban. Ezek a lények gyakran intelligensek, hosszú életük során természetfeletti erőkre tesznek szert, és képesek bosszút állni vagy segíteni. A modern japán irodalomban azonban a macskák gyakran töltik be az érzelmi kapcsolat vagy a lelki társ szerepét. Japánban a macskák hagyományosan szerencsehozó állatok – gondoljunk csak a híres maneki neko-ra, a „integető macskára”, amely sok üzlet és otthon bejáratánál látható. Az irodalmi megjelenések gyakran kapcsolódnak ehhez a kulturális képzethez, ugyanakkor a macskák függetlensége és kiismerhetetlensége révén egyfajta személyiségkivetítésként is működnek. Szóval ahogy látjátok, nagyon érdekes, izgalmas és sokrétű ez a téma.

A Macska a városban egy igazán érdekes történet emberekről, emberi sorsokról. Egy kötet, melyben többek között megfér egymás mellett egy lecsúszott, volt alkoholista hajléktalan, egy menő irodában dolgozó jogász fiú, egy magányos taxis, egy vágyálmokat kergető nő, egy régi iskola alapján dolgozó tetoválóművész és egy volt jakuza tag története. Első látásra úgy gondolná az olvasó, hogy semmi közös nincsen ezekben az emberekben, de aztán ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy válik a kötet egy kerek egésszé. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik. Bár látszólag mindegyik történet más és más, de szép lassan az olvasó ráébred arra, hogy nem csupán a macska, és a furcsa zöld szemű lány jelenléte köti össze azokat. Sokkal mélyebb szinten kapcsolódnak az egyes szálak. Egy idő után az ember már úgy is felismeri ezeket a pontokat, hogy nincsenek direkt módon kimondva, sokszor az utalgatások is rendkívül sokat mondanak. 

A karakterek nem idealizált, romantikus hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak.  Az emberek egy része rendkívül szimpatikus volt, de akadtak olyanok is, akiket legszívesebben megcsapkodtam volna egy péklapáttal, hogy térjenek már észhez. 

A történet Tokióban játszódik, és fontos kiemelni, hogy a város sem kapott egyfajta turistás cukros mázat. Minden szépségével és mocskával együtt mutatja be azt a szerző. Megjelenik benne a hajléktalanok helyzete és az, hogy mi történt velük, mikor a város az olimpiára készült. Hogy nem véletlenül vannak csak nők számára fenntartott kocsik a tömegközlekedésen, hiszen nem ritka, hogy a férfiak visszaélnek a tömeg adta lehetőséggel. Ugyanakkor nagyon meghatódtam a meg nem született gyermekek szobrán és azon, hogy mi is ennek a jelentősége. Egyszerre van jelen a könyvben a nyüzsgő város, az aranyifjak és azok az emberek, akik nem szeretnének mást, csupán boldogulni az életben. 

Bevallom, kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Egyes történetek mélyen meghatottak, mások elgondolkodtattak. De az is megesett, hogy unottan olvastam az adott fejezetet mert valami miatt nem érintett meg az a szál. Ugyan nem érzem, hogy kedvencet avattam volna, de nagyon olvastatta magát a történet. 

Ami sokat hozzáadott nekem az olvasás élményéhez, az egyértelműen a fordítói megjegyzések voltak. Imádtam olvasni az elmélkedéseket, a fordítási nehézségeket és magyarázatokat. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, de becsületesen bevallom az író másik kötete jobban megfogott. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat, akkor érdemes esélyt adnotok Nick Bradley regényének is. Bár vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Mert lehet, hogy nem tetszett benne minden, de ami igen, azt biztosan sokáig magamban őrzöm majd. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/3,8


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést a történetre vonatkozóan, melyre a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőívet kitöltve tudjátok beküldeni nekünk. Sok sikert mindenkinek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
A lány miket nem enged magára tetoválni?


A turné állomásai

10.27. Csak olvass!



2025. október 12., vasárnap

Margaret Rogerson: An ​Enchantment of Ravens – Hollók varázslata + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Margaret Rogerson rajongók legnagyobb örömére a Kossuth Kiadó jóvoltából egy újabb kötet jelent meg az írónőtől. Ha hozzánk hasonlóan titeket is elvarázsolt a szerző, akkor csatlakozzatok hozzánk és ismerjük meg közösen a Hollók varázslatát. Tartsatok velünk, legyünk társai Isobelnek és Varúnak és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Isobel művészi őstehetség, aki veszélyes ügyfeleknek dolgozik: vészjósló tündenépeknek, halhatatlan lényeknek, akik nem tudnak anélkül kenyeret sütni vagy tollal papírra írni, hogy ne omlanának porrá. Iszonyatosan vágynak az emberi kézművesség fortélyaira. Isobelt pártfogásába veszi egy királyi sarj, Varjú, az Őszi Herceg, azonban a lány szörnyű hibát követ el, ami a tünde életébe kerülhet.
 
Isobel és Varjú a túlélés érdekében egymásra vannak utalva. Kényszerű szövetségükből egyre erősödő bizalom sarjad, ami sérti a tündenépek könyörtelen törvényeit. Immár egyikük élete sem ér egy fabatkát sem, hacsak Isobel nem tudja a művészi tehetségét a tündebíróság ellen kamatoztatni.
 
Ha lenyűgözött a Könyvek varázslata vagy izgalomba hozott A Thorn-udvarház rejtélye, ezt a kötetet sem hagyhatod ki – Margaret Rogerson legújabb regényében ismét mesterien szövi a történet fonalát!

Margaret Rogerson neve már nem volt ismeretlen számomra, a Könyvek varázslatát és kiegészítő kötetét nagyon szerettem a hibái ellenére A történet és a karakterek is levettek a lábamról, így kíváncsian vártam, hogy legújabb magyarul megjelent kötete is elvarázsol-e majd. Bíztam benne, hogy a Hollók varázslata is remek olvasmányélmény lesz és Isobel és Varjú karaktere legalább olyan közel kerül majd hozzám, mint Elisabeth, Nathaniel és Silas. 

Bevallom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy kicsit megijedtem. Az első része egyáltalán nem fogott meg, a road trip jellegű cselekményszál kifejezetten idegesített. Sokszor úgy éreztem, hogy a történetnek valahogy nincsen se füle, se farka. Úgy éreztem, hogy néhány dolog csak úgy lazán lóg a levegőben és hiába kerestem, egyszerűen nem találtam azt a fajta bájt és szerethetőséget, melyet a másik két kötetnél tapasztaltam. Olyannyira megijedtem, hogy utána kellett néznem, hogy mikori regénye ez az írónőnek, mert tényleg olyan érzés volt ez nekem, mintha ég és föld lenne valahogy a két kötet között. A válasz egyrészről ijesztő, másrészről azonban megnyugtató volt. Ha jól láttam, ez volt az első regénye az írónőnek, így nem annyira meglepők a hiányosságok és utólag már elmondhatjuk, hogy ennél bizony tud sokkal jobbat is a szerző. De aztán ahogy haladtam az olvasással, és végre befejezték a kóborgást úgy éreztem, hogy jobban berántott a történet. És bár nem voltam maradéktalanul boldog, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet. 

Ahogy fentebb említettem a kóborgáson kívül az első részben más nem igazán történt. Tényleg olyan volt ez a rész, mint egy road trip. A szereplők utaztak egyik helyről a másikra, ami alatt néha történtek dolgok, aztán kész. Aztán onnan tovább utaztak, hogy megérkezzenek egy másik helyre. A könyv második felében, amikor is Isobel és Varjú végül megérkezik tulajdonképpen a Tavasz hercegéhez végül beindulnak az események és már-már feszült, és izgalmas másodperceket okozott az írónő az olvasójának. A legtöbb csavar talán egy kicsit kiszámítható, de azért akadtak olyan váratlan fordulatok is a történet során, melyek megleptek engem is. Kicsit felemás érzéseim vannak. Mert a kötet első fele hangulatban erősebb volt, a második felében bár több izgalmas dolog történt, mégsem lehettem maradéktalanul boldog, mert ezáltal kicsit zavarosabbá vált a történet is. 

A könyv erőssége az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Az erdő leírása, a kötet hangulata összességében nagyon tetszett. Mikor a szereplőink az erdőt járták olyan érzés volt, mintha én is társuk lennék a megtett úton. Az erdő látványa, amikor megjelent az ellenség, a rothadás szaga szinte érezhető volt. 

Nagyon tetszett, ahogy a szerző megjelenítette a könyvében az embereket és tündéreket. Érdekes és izgalmas volt a szembenállásuk. Külön pirospont, hogy egy másodpercig sem romantizálta és idealizálta a tündéreket. Az első perctől kezdve érthető, hogy miért tart tőlük Isobel és az is, hogy mennyire fontos, hogy az ember pontosan ügyeljen szavaira és cselekedeteire, mikor szemben áll velük. 
A Fortélyok beemelése, ahogy az alkotás képességét nevezték a tündérek érdekes és izgalmas momentuma volt a történetnek. Különleges volt az is, hogy Isobel egy tehetséges portréfestő, így a művészet ezen eleme kapta a központi elemet. Viszont úgy éreztem, hogy ezt a szálat (sem) fejtette ki annyira pontosan az írónő. Bár valami ügyetlen magyarázatot kapunk a Fortélyokról, hatásukról és arról, hogy ez miért varázsolja el a tündéreket, de nem éreztem kellően megalapozottnak. Hiányzott belőle valami. 

Isobel és a tündérherceg, Varjú párosa ígéretesnek tűnt, és tagadhatatlan volt bennük valami báj, de a kapcsolatuk mégis kissé zavarosnak, már-már kapkodónak hatott számomra. Nem volt benne kellő mélység és erő. A vége pedig egy kissé triviálisra sikeredett, valahogy elveszett belőle a kreativitás. 

Nem tudom amúgy ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavar, mikor a neveket lefordítják egy könyvben, még akkor is, ha amúgy az adott szónak van konkrét magyar megfelelője. Ez rendkívül szubjektív dolog, de engem valahogy mindig kibillent az olvasásból. A történetben van Bürök, Útifű, Pacsirta, Varjú..Május és Március...valahogy nekem ez nagyon idegennek hatott. Jobban zavart, mintha meghagyták volna angolul. Persze értem én azt, hogy miért szükséges, vagy miért született ez a döntés és nem is rovom fel hibának, csak számomra ez kicsit nehezítette az olvasást. 

Az jutott amúgy eszembe, hogy hálás vagyok nagyon a kiadónak, hogy nem ezt a könyvét hozta először a szerzőnek, mert szégyen ide-szégyen oda, ha ezt olvastam volna először, nem biztos, hogy lett volna kedvem elolvasni a többi regényét. Így viszont már tudom, hogy ő sokkal-sokkal többre képes, és a kötet hátulján beharangozott könyvét is biztosan el fogom majd olvasni. A borító szerintem nagyon szép, tökéletesen illik a kötethez. 
 
Összességében ahogy mondtam, nem bántam meg, hogy elolvastam, de sajnos új kedvencet nem avattam. Határozottan nem a legerősebb könyve a szerzőnek, de a hangulata miatt érdemes lehet esélyt adni neki. Őszre például szerintem kifejezetten jó választás. Viszont arra figyeljetek, hogy ne legyenek magas elvárásaitok vele szemben, mert sajnos nem éri el a Könyvek varázslatának szintjét. Olvassátok, szeresssétek!

Értékelés: 5/3,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték


Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mit kért Isobel fizetségként a portréért?

Állomáslista
10.12.: Csak olvass!
10.14.: Dreamworld
10.17.: Könyv és más


2025. június 12., csütörtök

T. Kingfisher: Csalán ​és csont + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Kossuth Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható T. Kingfisher nagysikerű, regénye, a Csalán és csont. Ráadásul a kiadónak hála, háromféle változatban is megjelent, így mindenki a számára legszimpatikusabb változatban szerezheti be. Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg. A hercegnőn és a gyermekén pedig csak egy igazi hős segíthet. Így a húga, Marra elindul, hogy megmentse testvérét útközben pedig segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?
Tartsatok velünk, ismerjétek meg Marra  történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg.
 
Marra a kicsi és gyenge Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik, legkisebb és legfélszegebb leánya. Idősebbik nővére – politikai érdekszövetség megpecsételéseképpen – az erős Északi Királyság hercegének a felesége lesz, majd az ő váratlan halála után a középső lány lép a helyére.
Marrát zárdába küldték, hogy ne állhasson útjába semmiféle hatalmi ármánykodásnak. Ott tizenöt éven át nyugodt életet él, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Persze ahogy az efféle történetekhez illik, Marra segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a tyúkjával, akiben démon lakozik, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét még tavaly olvastam, és egyszerűen imádtam. Így nem is volt kérdés, hogy a Csalán és csont című regényét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint egy kicsavart mese. Ahol a herceg és a hercegnő nem élnek boldogon, amíg meg nem halnak és itt a hangsúly azon van, hogy nem élnek boldogan. Ráadásul a herceg sem egy kedves lélek, hanem egy bántalmazó figura, aki sanyargatja a feleségét. A kérdés így már csak az, hogy vajon hogyan lehet megölni egy herceget úgy, hogy palotaőrök védik őt, és az ország határain túli mágia sem tud ártani neki. 

A történet főszereplője Marra a Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik gyermeke. Az idősebb nővére az Északi Királyság hercegének a felesége lesz, de a lány különös körülmények között halálát leli. Így a középső lány lép a helyére, Marrát pedig zárdába küldik, hogy kimaradjon a politikai játszmákból és hát legyünk őszinték, azért, hogy ne szüljön előbb fiú uralkodót, mint a nővére, és ha netalán ő is elhalálozni, akkor Marra a helyébe léphessen. Marra tizenöt éven át nyugodt életet él a zárdában, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Marra azonban nincs egyedül: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával a saját maga készítette eleven csontkutya, akinek kreatív módon Csontkutya a neve, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság? Megmenthetik Marra nővért Kaniát? 

Ahogy feljebb is olvashattátok, a Csalán és csont tényleg olyan, mint egy tündérmese. Van benne hercegnő, herceg, tündérpiac, tündérkeresztanya, mágia és még sok-sok olyan elem, mint egy klasszikus mesében. Ugyanakkor T. Kingfisher ezeket az elemeket kissé szokatlan módon pakolta össze, és így kapott egy rendkívül szerethető, szórakoztató, kissé furcsa, mégis komoly témákkal foglalkozó fantasy könyvet. És hogy gyerekek, én ezt mennyire imádtam!! Minden furcsasága ellenére, ez az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Mert persze-persze fontos a minőség és ezen a téren sem panaszkodhat a szerző, ugyanis a kötet is nagyon jól lett megírva. De őszintén szólva nem is tudom, hogy mikor szórakoztam ilyen jól olvasás közben. Sokszor hangosan felnevettem, a szürreális jelenetek és pillanatok egy pillanatra ugyan sokkoltak (ugyan mégis ki hallott már démon által megszállott csirkéről és csontkutyáról), de ez csupán egytized másodpercig tartott. Utána jót derültem ezeken is. Imádtam a szerző stílusát, a könyv hangulatát. Hogy egyszerre volt nagyon komoly (hiszen a családon belüli erőszak témája is megjelenik benne) mégis rendkívül könnyed. Hogy mennyire jól reflektált a szerző a klasszikus mesei elemekre és milyen ötletesen csavart rajtuk. Hogy mennyire kreatív szereplőket és mellékszereplőket álmodott meg. Ez a nő egy zseni, nem vitás. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ahogy haladtunk előre, úgy ismertük meg egyre jobban királyságot és a benne élő embereket. A történet kezdetben két szálon futott. Bepillantást nyerhettünk a múltba, hogy Marra miként élte meg az elmúlt 15 évet és persze a jelen is folyt a maga módján. Megtudtuk, hogy milyen árnyoldalai vannak a hercegnőségnek és végtére is mennyivel nagyobb szabadsága van egy apácának. Hogy egy jókívánságból könnyen válhat átok és az átok olykor segítségére is lehet a kalandoroknak, így tulajdonképpen áldásként is működhet. Hogy a világ nem fekete, vagy fehér és az ember néha csinál rossz dolgokat a jó érdekében.
Megtapasztalhattuk, hogy a családi kötelék ugyan erős, de sokszor a politika még erősebb és az embernek néha fel kell áldoznia önmagát azért, hogy az egész népe élhessen. Marra talán nem akart hőssé válni, de mindannyian tudjuk, hogy a hősöket a körülmények teszik azzá, nem az, hogy azok akarnak lenni. Ő pedig egy másodpercig sem tétovázott és még a lehetetlennek tűnő feladatokat és elvégezte, hiszen az előtt, aki igazán szeret valakit és meg akarja őt menteni, egyszerűen nincs lehetetlen. 

Marra mellett megkedveltem a sárbanya karakterét, de igazából bevallom, mindenkit kedveltem. A Csontkutya és a démoncsirke pedig csak tovább emelte az egész kötet fényét. Remek kiegészítői voltak a kalandnak. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét, vagy éppen fájdalmas részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Biztosan olvasok még a szerzőtől, alig várom, hogy a többi regénye is megjelenjen magyarul. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,99

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Kossuth Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Hogy hívjak Marra hat évvel idősebb nővérét?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.12.: Csak olvass!
06.14.: Könyv és más
06.16.: Kelly és Lupi olvas
06.18.: Utószó

2025. május 23., péntek

Nick Bradley: Négy évszak Japánban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nick Bradley első magyarul megjelent regénye, a Négy évszak Japánban igazi csemege a japán kultúra kedvelőinek. Főszereplője, Flo karrierje és élete egy ponton megrekedt, az olvasók végigkövethetik útkeresését, mely során Flo nem is sejti, milyen változásokat hoz számára egy metrón felejtett könyv, melynek írója ismeretlen. Tartsatok velünk és nyerhettek egy példányt belőle a Kossuth Kiadó jóvoltából!

Flo ​Dunthorpe-nak elege lett Tokióból.
Az önbizalomhiánytól szenvedő lány élete megrekedt, műfordítói munkája értelmét vesztette, párkapcsolata összeomlani látszik.
Aztán egy nap rátalál egy rejtélyes könyvre, amit az egyik utas felejtett ott a tokiói metrón.
Flót már a legelső oldal olvasása közben beszippantja és átformálja a könyv. Azonnali és erőteljes késztetést érez arra, hogy lefordítsa ezt az elfeledett regényt. Ezzel a sorsdöntő elhatározással pedig olyan útra lép, amely megváltoztatja az életét.
Ahogy Flo egy éven át követi a szereplők sorsát, akik valahol Japán messzi vidékén élnek, átélve a pár kibontakozó kapcsolatának hullámhegyeit és hullámvölgyeit, hamar rádöbben, hogy ki kell merészkednie a könyv világából, hogy felkutassa annak fellelhetetlen, titokzatos szerzőjét. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött…


A Kossuth Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem a Négy évszak Japánban című köteten. A szerző, Nick Bradley ugyan nem ázsiai származású, így elsőre biztos sokatoknak felugrik a szemöldöke a homloka közepére hogy oké-oké, de ha nem japán származású, akkor minek ír Japánról? Képzeljétek, a szerző nagyon szereti a japán kultúrát, doktoriját pedig abból szerezte, hogy miként jelennek meg a macskák a japán irodalomban. Biztosan nektek is feltűnt már, hogy a legtöbb ázsiai könyvben megjelenik legalább egy macska, ha pedig a történetben nincs róla szó, akkor minimum a borítón megjelentetik valamilyen formában. Hihetetlenül izgalmas téma, én eddig bevallom, bele sem gondoltam abba, hogy ennek milyen kulturális okai lehetnek. Szóval, arra gondoltam, hogy mielőtt írok a kötetről, összeszedek néhány izgalmas információt nektek a témáról. 

A japán irodalomban gyakran jelennek meg macskák mint az emberi élet csendes tanúi. Van, hogy a macska filozofikus, ironikus és éleslátó megfigyelő, aki kívülállóként, de nem érzelemmentesen kommentálja az emberek viselkedését. Máskor csak a háttérben húzódik meg és csak metaforikus módon értelmezhető az ő jelenléte. A japán folklórban és irodalomban a macskák gyakran jelennek meg természetfeletti lényekként, például bakeneko (alakváltó, mágikus macska) vagy nekomata (kétfarkú démonmacska) alakban. Ezek a lények gyakran intelligensek, hosszú életük során természetfeletti erőkre tesznek szert, és képesek bosszút állni vagy segíteni. A modern japán irodalomban azonban a macskák gyakran töltik be az érzelmi kapcsolat vagy a lelki társ szerepét. Japánban a macskák hagyományosan szerencsehozó állatok – gondoljunk csak a híres maneki neko-ra, a „integető macskára”, amely sok üzlet és otthon bejáratánál látható. Az irodalmi megjelenések gyakran kapcsolódnak ehhez a kulturális képzethez, ugyanakkor a macskák függetlensége és kiismerhetetlensége révén egyfajta személyiségkivetítésként is működnek. Szóval ahogy látjátok, nagyon érdekes, izgalmas és sokrétű ez a téma.

A Négy évszak Japánban című kötet egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy olykor nem könnyű az ember élete. Hajlamos elveszni saját bánatának mocsarában, de fontos, hogy felálljunk és továbbmenjünk. Egy történet az álmokról és azok fontosságáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy támogató emberek vegyenek körbe minket. Egy történet arról, hogy olykor több közös van bennünk mint gondolnánk és arról, hogy mennyire fontos is a kommunkáció. Egy történet egy fiatal lányról, aki teljesen elvesztette önmagát, egy fiúról, aki tovább kisbaba kora óta cipeli a vállán családjának tragédiáját és egy idős asszonyról, akinek meg kellett tanulnia, hogy miként kapcsolódhat újra családjához. 

Flo, ahogy a fordításon dolgozik (AI generálta kép)

A Négy évszak Japánban című kötetben a macskák inkább társakként és csendes megfigyelőként vannak jelen. A könyv szerkezete igazán különleges. Egyfajta könyv a könyvben. Flo, a történet főszereplője úgy érzi, hogy élete teljesen megfeneklett. Nem érzi jól magát a bőrében, ráadásul barátnője is elköltözött Tokióból. Mindent magába fojt, az érzéseit sem tudja kimutatni a hozzá közel állóknak. Úgy érzi, hogy műfordítói munkája is értelmét vesztette, sötét gondolatok kezdték őt foglalkoztatni. Egy nap azonban rátalál egy rejtélyes könyvre, ami teljesen beszippantja. Úgy dönt, hogy ez a kötet lesz a következő fordítói munkája, ehhez azonban meg kell találnia a szerzőt, hogy jóváhagyja azt. Vajon sikerülhet neki? És milyen hatással lesz rá végül ez a történet? Felrázza őt és képes lesz újra élni? De mivel írtam, hogy tulajdonképpen ez könyv a könyvben, így Flo élete mellett az olvasó a kötet szereplőinek sorsát is végigkövetheti. Bepillantást nyerhetünk a könyvbe, amelyet Flo olvas. Megismerjük Kjó alakját, aki a sikertelen egyetemi felvételi után vidékre, nagymamájához költözik, akivel előtte nem sok kapcsolata volt. Ahogy a szereplők összecsiszolódnak, ahogy Kjó megtalálja saját helyét a világban, úgy lesz a való életben Flo is egyre nyitottabb. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött. Vajon minek köszönhető ez a különleges forma? És vajon mit is tart tulajdonképpen a kezében az olvasó?

Kjó, ahogy éppen rajzol (AI generált kép)

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk. Akiket a büszkeségük és makacsságuk olykor visszatart attól, hogy normálisan viselkedjenek, de azt egy másodpercig sem vitatjuk, hogy helyén van a szívük. 

Ugyan nem érzem, hogy kedvencet avattam volna, de nagyon olvastatta magát a történet. A legjobban a nagymama alakját kedveltem, bár néha kicsit mérgezőnek éreztem a karakterét. Valahogy mégis ő varázsolt el a legjobban. Talán azért, mert nagyon emberi volt a karaktere. 

Tetszett, hogy Flo fotói is megjelentek a kötetben, ennél már csak az lett volna még zseniálisabb, ha Kjó rajzait is valahogy belecsempészte volna a szerző. Kíváncsi lettem volna a békás rajzokra. ^^

A könyv egy pontján felmerül Flo dilemmája, hogy bizonyos szavakat hogyan is lehetne japánról angolra fordítani, hogy azok ne veszítsék el eredeti jelentésüket. Szóval nagyon tetszett, hogy egyes szavakat egyszerűen nem fordítottak le. Hálás vagyok a fordítónak és a kiadónak, hogy a könyv jellegét megtartva, ők sem erőltettek rá ezekre a szavakra a magyar jelentésüket. Azzal sokat csorbult volna a kötet hangulata. A kötet végén található egy kis szótár, azok segítségével az olvasó utána tud nézni az egyes szavak/kifejezések jelentésének. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Erre pedig szerencsére nem is kell sokat várni, hiszen hamarosan megjelenik a másik könyve is a kiadó gondozásában. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Nick Bradley regényének is. Olvassátok, szeressétek. 



Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a mesekönyvbe. 


Nyereményjáték

A nyereményjáték során a beleolvasó alapján kell válaszolnotok kérdéseinkre és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő helyére. Sok sikert mindenkinek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Hová valósi Flo?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.23. Csak olvass!
05.25. Könyv és más

2025. április 24., csütörtök

Robert Thorogood: A ​Marlow Nyomozóklub + Nyereményjáték


Sziasztok!

Mit tesz egy jó polgár, ha egy éjszaka fültanúja lesz a szomszédja meggyilkolásának, a rendőrség pedig nem hisz neki? Természetesen magánnyomozásba kezd, akkor is, ha történetesen hetvenhét éves. Ismerjétek meg ti is Robert Thorogood A ​Marlow Nyomozóklub című, egyszerre humoros és izgalmas történetét bloggereinkkel, játsszatok az állomásokon, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Judith Potts hetvenhét éves és boldog. Egyedül él egy szebb napokat is látott Temze-parti kúriában Marlow mellett, az életében nincs férfi, aki megmondja, hogy mit csináljon, vagy hogy mennyi whiskyt ihat, és hogy elméjét frissen tartsa, keresztrejtvényeket állít össze újságok számára.

Egy este, miközben meztelenül úszik a folyóban, Judith egy brutális gyilkosság fültanúja lesz: valaki agyonlövi szomszédját, az ismert műkereskedőt. A rendőrség nem hiszi el a történetét, így elhatározza, hogy maga kezd nyomozásba. Hamarosan társául szegődik Suzie, a gyakorlatias és nagyszájú kutyasétáltató, valamint Becks, a helyi lelkész kissé prűd és neurotikus felesége.

Ők hárman alkotják a Marlow Nyomozóklubot.

Amikor felbukkan egy újabb holttest, ráébrednek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, és a rejtély, amelyet meg akarnak oldani, olyan csapdának bizonyul, amelyből sem az álmos angol kisváros, sem ők nem szabadulhatnak…

Egy bögre tea, egy kisvárosi rejtély, és egy csipetnyi humor – üdv a cozy mystery világában!

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés kisvárosban történik – ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a gyanúsított és a nyomozó sokszor ugyanabba a boltba jár vásárolni. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.
A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra az A Marlow Nyomozóklub is. Friss, fordulatos, mégis meleg szívű történet, ahol nemcsak a gyilkosságokra derül fény, de közben megismerjük a karakterek világát, titkait és egymástól sokszor merőben eltérő nézőpontjait is. 

Vannak könyvek, amelyekről az ember már az első fejezet után tudja, hogy nagyon fogja szeretni, amely levesz a lábunkról, szórakoztat, mégis elgondolkodtat. A Marlow Nyomozóklub pont ilyen volt számomra. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A gyilkosságok miatt azt gondolná az ember, hogy sötétebb a hangulata, de a három főszereplő miatt egy igazán üde történetet kaptam, mely bőven tartogat izgalmas az olvasója számára, mégis szórakoztató tudott maradni a maga módján. 

A történet egy kisvárosban játszódik, ahol látszólag minden békés és nyugodt – de ahogy az lenni szokott, a felszín alatt itt is sötétebb titkok lapulnak. És ki más oldhatná meg ezeket, mint egy csapat... nos, nem épp szokványos nyomozó? A Marlow Nyomozóklub tagjai nem detektíviskolából kerültek ki, és nem is mindig követik a szabályokat, de éppen ez az, ami annyira szerethetővé teszi őket.

A történet három főszereplője Judith, Becks és Suzie. A három szereplő nagyon más, mégis nagyszerű közöttük a kémia. Judtih egy egyedül élő, hetvenes hölgy, aki időskora ellenére is nagyon aktív életet él. Mivel rejtvényeket készít lapok számára, így igazán éles megfigyelőnek tartja magát, szóval amikor a szomszédját meggyilkolják, biztos benne, hogy nem öngyilkosság történt. A rendőrség kezdetben nem akar vele foglalkozni, így saját kezébe veszi az ügyet, nyomozásba kezd. Ugyan egyedül kezdte a szaglászást, de végül nem kellett magányosan folytatnia, ketten is csatlakoznak hozzá. A regény legnagyobb erőssége szerintem a karakterek sokszínűsége. Mindegyiküknek megvan a maga múltja, kis titka, furcsa szokása – és mégis úgy működnek együtt, mintha mindig is csapatban dolgoztak volna. A dinamika köztük élő, természetes és sokszor szívet melengető. Néha szurkálják egymást, máskor vállvetve keresik az igazságot – de mindig ott van köztük valami cinkos összetartozás, amitől az olvasó is úgy érzi, mintha ő is a klub tagja lenne.

Az író stílusa könnyed, mégis átgondolt. Szeretem, amikor egy könyv tud szórakoztató lenni anélkül, hogy felszínes lenne. A Marlow Nyomozóklub pontosan ilyen – intelligens, szellemes, de közben mélység is van benne. Nagyon szerettem a nyomozó karakterét is, aki egy idő után inkább partnerként és nem idegesítő nőszemélyként gondolt az önjelölt detektívekre. 

Érdekes és izgalmas volt a nyomozás, a szerző egy információmorzsát sem hallgat el az olvasó elől, így mi is közösen gondolkodhatunk a hölgyekkel olvasás közben. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A borítót is nagyon szeretem, tök jól illik a történethez. Ráadásul most, írás közben realizáltam, hogy ez egy sorozat első része, szóval már most tűkön ülve várom a többi regényt. Remélem azok is olvashatók lesznek majd magyarul. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Csak ajánlani tudom, engem teljesen levett a lábamról. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó újdonságaiból szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 IDÉZET

“Nem a szerelem a probléma. A probléma az, hogy úgy beszélünk róla, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami számít az életben.”


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.24. Csak olvass!
03.27. Kitablar

2023. március 21., kedd

Heather Webber: Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban + Nyereményjáték


Sziasztok!

Anna Kate úgy tervezi, hogy csak rövid időre látogat az alabamai kisvárosba, Wicklowba, hogy eltemesse nagymamáját. Ám ahogy elkezd dolgozni a legendás Fekete Rigó kávézóban, nem csupán a helybeliekkel kerül egyre szorosabb kapcsolatba, hanem saját múltjával és családi örökségével is. Ismerjétek meg bloggereinkkel együtt Heather Webber Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című, érzékeny és varázslatos regényét, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban mágikus realizmussal átszőtt, szívmelengető és magával ragadó romantikus történet, helyszíne pedig az Egyesült Államok egy bájos déli kisvárosa.
Wicklow, ez az emberléptékűen kicsi település az alabamai hegyek árnyékában terül el. Ide érkezik Anna Kate, hogy eltemesse szeretett nagymamáját, Zét, a Fekete Rigó kávézó tulajdonosát. Úgy tervezte, hogy csak rövid időt tölt itt, bezárja a kávézót, majd eladja nagyanyja ingatlanát. Ám hiába szánja el magát, hogy nem alakít ki szoros kapcsolatokat a helybeliekkel, és hogy elkerüli az apja családját, Anna Kate-et végül megmagyarázhatatlan módon elbűvöli a különös déli városka, ahonnan anyja sok évvel korábban elmenekült, és a rejtélyes Feketerigó-pite, amelyről az egész város beszél.
Ahogy lassan fény derül a múltra, Anna Kate-nek végül döntést kell hoznia, hogy ez a magányos feketerigó képes lesz-e rendbe szedni törött szárnyát, és megtanulni repülni.


Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban is.  Heather Webber regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül bájos és megkapó történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról a túlélésről és az újrakezdésről. A kötet műfaja mágikus realizmus, ami tulajdonképpen egy olyan művészeti irányzat, amely valósághű képet fest a világról, miközben mágikus elemekkel is kiegészíti azt. Nekem elsőre eddig Zafón, A szél árnyéka című műve jutott eszembe a műfajban, amit amúgy a legnagyobb kedvenceim között tartok számon.Mikor megláttam, hogy az Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című kötet is ezzel a címkével fut, azonnal felkeltette az érdeklődésemet és mostanra már elmondhatom, hogy Heather Webber regénye is legkedvesebb történeteim közé került. 

Mindannyian vágyunk a feloldozásra. Egy kedves ismerős/családtag elvesztése, vagy egy meg nem született/sosevolt gyermek ugyanolyan mély sebet ejt rajtunk. Ilyenkor meg kell gyászolnunk a szeretett személyt, el kell engednünk a közös múltat és a jövőt is, amiben reménykedtünk. De vajon mit tennénk, ha üzeneteket kaphatnánk a túlvilágról? A segítségükkel továbblépnénk, hiszen választ kaphatnánk kínzó kérdéseinkre, vagy még jobban ellepne minket a gyász és képtelenek lennénk elengedni az elvesztett személyt? Mire képes a szeretet? Talán a túlvilágról is képes jelt adni nekünk és segíteni, ha arra van szükségünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkre is választ kaphatunk az elolvasás során. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Heather Webber nagyon szépen ír a veszteségről és a gyászról, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy másodpercig sem hat nyomasztónak a regénye. A szereplők egytől-egyig szembesültek már azzal a fojtogató fájdalommal, amit egy szeretett társ/családtag elvesztése okoz, mégsem depresszív, vagy szomorú. Nem magára a gyászra, hanem sokkal inkább a gyógyulásra koncentrál. Az egyes szereplőkön keresztül bemutatja, hogy sokan, sokféleképpen küzdenek meg a gyásszal, és hogy a gyógyulás egyáltalán nem egyszerű folyamat, hiszen annak belülről kell fakadnia. Vannak akik egészen különleges módon próbálnak megküzdeni vele a feketerigók segítségével, mások terápiára járnak, vagy eltemetik magukban a fájdalmukat. Tetszett, hogy az írónő egyik megoldásmódot sem kritizálja, ugyanakkor okosan felhívja a figyelmet arra, hogy miként is lehet megküzdeni a szóban forgó érzésekkel. 

A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Egy igazán kedves amerikai kisváros életébe pillanthatunk be, melyet a feketerigók különös éneke tesz igazán különlegessé. A regénynek tulajdonképpen két főszereplője van, Natalie és Anne Kate, akiknek az élete szép lassan összefonódik. Határozottan állíthatom, hogy nagy fejlődésen mennek keresztül. Egyiküknek sem volt könnyű élete, de együtt talán végül talpra állhatnak és elindulhatnak a "gyógyulás" útján. 

Nagyon megkedveltem a déli kisvárost, mióta tiniként megismertem a Gilmore Girls világát, azóta teljesen rá vagyok kattanva az ilyen típusú településekre. Wicklow abszolút hozta nekem a Stars Hollow-i életérzést és minden egyes másodpercben azt éreztem, hogy bárcsak én is a kávézó asztalánál ülhetnék egy szelet különleges pite társaságában. Heather Webber a kisvárost úgy töltötte meg élettel, hogy szerethetőbbnél szerethetőbb mellékszereplőkkel töltötte meg a lapokat. Talán az elején kicsit nehezen igazodik ki az ember a karaktereken, de ahogy Anne Kate, úgy az olvasó is egyre jobban megkedveli az ottlakókat. Úgy éreztem, hogy minden szereplő pontosan annyi játékidőt kapott, mint amennyit a történet megkívánt. Bár úgy érzem, ha az ember figyelmesen olvassa a regényt, nagy meglepetéseket nem tartogat a regény, mégsem mondható unalmasnak, vagy vontatottnak. Az írónő nagyszerűen súlyozta az eseményeket és anyai gondoskodással viseltetett a legapróbb karakter iránt is. Nem hagyott senkit sem parlagon, mindenki megkapta azt a lezárást, amit megérdemelt. 

Talán egy kicsit több mágikus részlet elfért volna a regényben, de Zé (a nagymama) meséit felidézve csodálatos élmény volt megismerkedni az őrzők történetével. Kevés dolgot szeretnék jobban, mint meghallgatni a feketerigók életét és enni egy szelet pitét (még akkor is, ha esetleg nem kapható mindenmentes változatban :D). De ez persze semmit sem von le a könyv élvezeti értékéből. Egyszerűen imádtam a történet minden egyes sorát és az utolsó oldal elolvasását követően azt kívántam, bárcsak elfelejteném a könyvet, hogy újrakezdhessem azonnal az olvasását. Nem tudom, hogy mi miatt volt a lelkemre ekkora hatással a történet, de abban biztos vagyok, hogy örökre a szívembe zártam. A történetben többször is utalnak a szereplők arra, hogy Wicklow nagyon ért ahhoz, hogy magához láncolja az embereket és azt hiszem, hogy ez nem csak a képzeletbeli szereplőkre igaz, hanem magára az olvasóra is. A szívem egy darabját otthagytam ebben a kedves déli kisvárosban, és azt kívánom bárcsak igaz lehetne a történet. Egy valami azonban biztos, ha feketerigót látok, mindig ez a kedves regény fog az eszembe jutni. Nem mondom, hogy hibátlan, vagy azt, hogy tökéletes. De egyszerűen imádtam. Teljesen megfogott és nem eresztett. Az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek Heather Webber regényét, ha csak egy könyvet választanátok ajánlók alapján, akkor mindenképpen ez legyen az. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. A könyv mellé pedig mindenképpen készítsetek oda egy finom pitét, mert garantáltan megkívánjátok. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres amerikai kávézókat keresünk! Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a kávézó nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.21. Csak Olvass!
03.23. Olvasónapló