A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kossuth Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kossuth Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 5., péntek

Kim Hojon: Nagy remények kisboltja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kim Hojon Nagy ​remények kisboltja című regénye egy különleges és érzékeny történet egy nyugdíjas boltvezető és egy titokzatos, magányos csavargó találkozásáról, melyben központi szerepe van az elfogadásnak, az előítéleteknek, a türelemnek és a másokhoz való odafordulásnak. Tartsatok bloggereinkkel az állomásokon, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Egy nap a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy csavargó megtalálja, és visszaadja neki. A meggyötört férfi, bár a múltját elfeledte, pontosan tisztában van a jó és a rossz közti különbséggel.
A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.
Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.


Már tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem az ázsiai történeteket, így igyekszem mindig újabb és újabb gyöngyszemeket találni a műfajon belül. A Nagy remények kisboltja című kötetre a borítója és a fülszövege miatt figyeltem fel. Kedvelem az olyan típusú könyveket, melyekben az újrekezdés áll a középpontban, így kíváncsian vártam, hogy miként varázsol majd el Kim Hojon regénye. Mivel sok hasonló történetet olvastam már, így talán kicsit nehéz nekem újat mutatni, de igyekszem mindig elvárások nélküli kezdeni az olvasást. Kicsit aggódtam ugyan, de szerencsére nagyon szerettem ezt a könyvet. Ismerős, mégis teljesen új élmény volt a kötet olvasása. A legtöbb "feel good" típusú ázsiai történetben akad egy macska, ebben azonban képzeljétek, nem volt. Ez pedig igazán frissítő élmény volt számomra. Imádom a cicás könyveket, de jó volt valami újat olvasni a zsáneren belül.

A Nagy remények kisboltja egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, a megakadásainkról és magáról az újrakezdésről. Egy történet arról, hogy egy apró kedvesség, egy hétköznapi jótett akár arra is képes lehet, hogy valaki egész életét megváltoztassa. Egy történet arról, hogy a kapcsolatoknak olykor gyógyító ereje van és megeshet az is, hogy a segítség a lehető legváratlanabb helyről érkezik hozzánk, mondjuk egy éjszakai műszakban dolgozó, hajléktalan férfitól. 
A Nagy remények kis boltja az utóbbi idők egyik nagy kedvence számomra, egy olyan történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A történet jelentős része a kisboltban játszódik, a regény kulcsfigurája pedig Tokkó. 

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Nem a profit motiválja, hiszen megélne simán a kis nyugdíjából, inkább azért akarja a boltot fenntartani, hogy ezzel munkát és stabilitást adjon az alkalmazottjainak. Egy nap azonban a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy hajléktalan férfi megtalálja, és visszaadja neki. Ez a találkozás pedig mindkettejük életére nagy hatással van. A boltban felmond az éjszakai eladó, így Jom asszony úgy dönt, hogy azzal tudja a leginkább meghálálni a hajléktalan segítségét, hogy munkát és ezzel egy új élet lehetőségét adja neki. A férfi nem emlékszik sem pontosan nevére, sem pedig arra, hogyan került az utcára. Annyit tud csupán, hogy Tokkónak hívják. De az, hogy ez a vezeték, vagy éppen a keresztneve, nem tudja. Ahogy a férfi munkába áll a boltban, szép fokozatosan be is indul a kötet cselekménye, ugyanis a regény a betérő vásárlók és ott dolgozó emberek életét mutatja be. 

A kisboltnak igazán sokszínű vásárlói és dolgozói köre van. Akad olyan részmunkaidős eladó, aki nem találja a közös hangot a gyermekével, de olyan is, aki egyszerűen csak fél, hogy megmutassa magát a világnak.  Vannak kedves és udvarias vendégek, de akad néhány PAH (púp a hátamra) ember is. Van olyan vevő, aki kreatív válságba került, más pedig elhidegült a családjától. Ők mindannyian a kisbolt új éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, új célokat, perspektívát kapnak. Eközben pedig természetesen Tokkó is fejlődik. Szép fokozatosan ismét önmagára talál, az utcát és az alkoholt elhagyva ismét embernek érezheti magát. Vajon emlékezni kezd a múltjára? Képes lesz szembenézni azzal? És mi lesz a kisbolttal? Hogyan alakul Jom asszony élete és kapcsolata a fiával? A vásárlók miként hasznosítják Tokko tanácsait?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés volt olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet.  

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, én imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A szívembe zártam Tokkó személyét és nagyon drukkoltam azért, hogy ráleljen önmagára és legyen bátorsága szembe nézni a múltjával és tetteinek következményeivel. A kötet végén egy igazán fontos kérdés maradt megválaszolatlanul, így az utolsó szó elolvasása után az első dolgom az volt, hogy megtudjam, van-e a kötetnek folytatása. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző írt egy második regényt is. A főszereplője ugyan más, de a helyszín ugyanaz, és bár csak közvetetten, de választ fogok kapni a legfontosabb kérdésemre. Már alig várom, hogy olvassam, remélem megjelenik majd az a kötet is. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt. Az utóbbi idők egyik nagy kedvence lett számomra. A borító nekem szerelem, tökéletesen illik a történethez. Engem mindegyik karakter története megfogott, mindegyikkel abszolút együtt tudtam érezni, de mégiscsak Jom asszony és Tokko került hozzám a legközelebb. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Az ember az emlékeit és a belőle fakadó érzelmeit csakis maga birtokolhatja és irányíthatja.”



Állomáslista

06.05. Csak olvass!
06.07. Ambivalentina



2026. június 4., csütörtök

Margaret Rogerson: Vespertine – Holtak tisztítója + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia. Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

A holtak szellemei nem nyugszanak...

Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.
Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.
Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. 

A Vespertine - Holtak tisztítója című kötet a negyedik elolvasott könyvem a szerzőtől. Eddig kissé felemás tapasztalataim voltak vele. A Könyvek varázslatát és annak a kiegészítő könyvét nagyon szerettem, a Hollók varázslata azonban kissé csalódás volt számomra. Így bevallom, kicsit izgultam, hogy milyen lesz majd a legújabb, magyarul megjelent könyve. 

Nem tudom, hogy tudtátok-e, de képzeljétek a Vespertine - Holtak tisztítója című kötet eredetileg egy hosszabb történet első része lett volna, hiszen duológiának, vagy trilógiának tervezte a szerző. Margaret Rogerson az interjúk és bejegyzései során többször utalt arra, hogy ezt a különleges világot és Artemisia karakterét további kötetekben szerette volna kibontani. A regény azonban a világjárvány idején született, egy olyan időszakban, amikor az írónő súlyos depresszióva és mentális problémákkal küzdött. Később azt nyilatkozta, hogy a könyv megírása annyira összefonódott ezzel a nehéz életszakasszal, hogy képtelen visszatérni ehhez a történethez, így a Vespertine egyelőre önálló kötet marad.

Ami különösen szomorú hogy azért bőven maradtak elvarratlan szálak, és kiaknázatlan lehetőségek. Ilyen például Artemisia múltja, a visszatérő eredete, de amúgy a köztük kialakuló különleges kapcsolat is tovább mélyülhetett volna a rész(ek) során. A könyv vége igazából kettős, működik működik önálló történetként, de érezhető, hogy egy nagyobb ív kezdete is lehetett volna.

A kötet alapja, a történet kerete szerintem zseniális és rendkívül egyedi volt. A történet szerint Artemisia Szürke Nővérnek, vagyis olyan apácának tanul, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. A szellemeket különböző rendekbe lehet sorolni, minél magasabb fokozatú egy szellem, annál erősebb és veszélyesebb. Az, hogy ki-milyen rendbe tartozik attól függ, hogy mi miatt hunyt el. A gyermekek szellemei például ártalmatlanok, ők tartoznak az egyes rendbe. De például, ha valaki gyilkosság áldozata lesz, vagy mondjuk súlyos betegségben hal meg, akkor máris veszélyesebb lesz. 

Artemisia múltja rendkívül sötét és fájdalmas, ezért szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak. Amikor zárdáját szellemek által megszállt katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz. Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. Vajon képesek lesznek arra, hogy összedolgozzanak? Egy papnő, aki eddig a hitéből merített erőt hogyan képes szövetségre lépni egy gonosz szellemmel? Vajon tényleg olyan rosszindulatú és gonosz visszajáró? Miként lehet gyümölcsöző a kapcsolatuk?

Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy Artemisia és a visszatérő kapcsolata kicsit olyan, mint Venom és Eddie kapcsolata. Ha ismeritek a Marvel filmeket, akkor biztosan tudjátok, hogy miről beszélek. De ha nem, akkor leírom azt is, hogy miért jutott a Venom film eszembe. Ugyanúgy két különálló tudat osztozik egy testen, a szereplők folyamatos belső párbeszédet folytatnak és rendszeresen csipkelődnek egymással. Egyikük egy átlagos ember, a másikuk pedig egy potenciálisan pusztító lény, aki képes lenne arra, hogy emberek ezreit mészárolja le. Egy idő után azonban sajátos módon elkezdenek egymáshoz kötődni, megtanulnak együttműködni és kialakul közöttük egy sajátságos dinamika. Külföldön amúgy többször is úgy emlegették ezt a könyvet, hogy olyan, mintha Jeanne d’Arc történetének és a Venomnak lenne a szerelemgyereke. Én pedig ezt abszolút imádtam. A könyv egyik nagy, ha nem a legnagyobb erőssége kettejük kapcsolata és dinamikája. 

A másik, amit fontos kiemelni, az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Ha nem is tökéletes ez a könyve, akkor is le a kalappal előtte. Rendkívül kreatív a kötet alapja, a szellemek rendekbe való osztása, a velük való harc igazán frissítő volt a sok hasonló fantasy kötet után. 

Ugyan ez a könyv egy sötétebb stílusú fantasy történet, mégis úgy éreztem, hogy a traumákkal való megküzdés, a magány és a hőssé válás ára állt a középpontban. Nagyon tetszett Artemisia karakterfejlődése, a történet során ugyanis megváltozik a viszonya a saját múltjához, az emberekhez és még a visszatérőhöz is. A történet egy pontján például hasonlóságot fedez fel kettejük között és hagyja őt "tombolni", mert tudja, hogy azért csinálja, mert soha senki nem nyugtatta és szerette őt, így csak ebben a formában tudja kiadni magából a frusztrációját. 

Tetszett, ahogy a szerző a hősökről/szentekről gondolkodik. A hősök ugyanis nem feltétenül a legbátrabb és legerősebb emberek a világon, sokkal inkább azok, akik a félelmeik ellenére is mennek tovább. Artemisia soha nem vágyott dicsőségre, nem akart kiválasztott lenni, sőt, egész életében arra törekedett, hogy észrevétlen maradjon. A körülmények azonban újra és újra arra kényszerítik, hogy másokért áldozatot hozzon, még akkor is, ha ezért saját biztonságát vagy önmagát kell kockára tennie. Artemisia nem egy klasszikus hős. Nem csak a lelkébe voltak óriási törések, a gyermekkori események a testére is hatással voltak. Kézfején a sebeket és ujjait mindig kesztyű alá rejtette, hogy ne figyeljenek fel rá mások. A visszatérővel való kényszerű összezártság azonban sok mindenre megtanítja. Rájön arra, hogy nincs egyedül, és talán nem is olyan nehéz barátokat szereznie, mint ahogy régebebn gondolta. A könyvben azonban nem csak Artemisia változik és fejlődik. A visszatérőre is hatással van a lány. 

A cselekmény szerintem érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Amikor lassabban folydogáltak az események, akkor is mindig találtam valamit, ami lekötött olvasás közben. A kötet hangulata, az elgondolkodtató üzenet bőven kárpótolt engem az üres járatokért. Tetszett az is, hogy nem volt kiszámítható a történet, okozott némi meglepetést is. Artemisia és a visszatérő karakterével én összességében elégedett vagyok, de kaphatott volna kicsivel több mélységet is mindkét karakter. Ugyanez igaz a mellékszereplőkre is. Nagyon megkedveltem Marguerite személyét, örültem volna, ha kicsit több lehetőséget kapott volna.

Ugyan nem tökéletes ez a könyv, de én kifejezetten szerettem. Engem abszolút magába szippantott és szívesen olvasnék még a szereplőkről. Mérhetetlenül sajnálom, hogy jelenleg úgy áll, hogy nem kap folytatást, rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt ebben a történetben, de bízom benne, hogy egyszer hátha mégis meggondolja magát az író. A borító teljes szerelem, tökéletesen hozza a kötet hangulatát. 

Szerintem ez a kötet egy igazi hangulatkönyv. Ha elkapod a hangulatot és tudsz rezonálni a történettel, nagyon fogod szeretni, ha azonban nem, kívülállónak fogod magad érezni. Engem nagyon vitt magával a hangulat és a történet. Összességében abszolút ajánlom, érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,1

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Milyen szellem kötődött Szent Eugénia relikviájához?



A turné állomásai

06/02 Dreamworld - Idézetek
06/04 Csak olvass! 
06/07 Könyv és más
06/10 Dreamworld












2026. június 2., kedd

T. Kingfisher: Holtak mozgatója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó újabb zseniális regényt hozott el T. Kingfishertől, ezúttal egy horror regényt, amely erős atmoszférájával és emlékezetes karaktereivel biztosan beszippantja a műfaj rajongóit. Tarts bloggereinkkel a turné során, játssz a nyereményjátékunkkal, és akár megnyerheted a Holtak mozgatója egy példányát is!

Amikor a nyugállományú katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet.
Amit ott talál, maga a rémálom: gombák burjánzanak, és a vadállatokat megszállta valami a sötét, lüktető tó körül. Madeline alvajáró, éjjelente különös hangon szól, a bátyját, Rodericket pedig rejtélyes idegbetegség gyötri.
Alexnek egy rendíthetetlen angol gombaszakértő és egy zavarodott amerikai orvos segítségével kell kibogoznia az Usher-ház titkát, mielőtt az mindnyájukat elpusztítja.

A Hugo-, Locus- és Nebula-díjas T. Kingfisher regénye Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása.



T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra, ez volt a harmadik kötet, amit a szerzőtől olvastam. Már az első regénye után felkerült a kedvenc szerzőim listájára, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Holtak mozgatója című könyvét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása. Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellája talán joggal mondható, hogy a gótikus irodalom egyik legismertebb klasszikusa. A történet narrátora  Roderick Usher meghívására érkezik az elszigetelt, komor Usher-kúriába, ahol a férfi különös betegségtől szenved, miközben ikertestvére, Madeline haldoklik. Ahogy a ház falai között egyre nő a feszültség, a valóság és a természetfeletti határa elmosódik, mígnem a család és a kúria sorsa tragikus módon összefonódik. A novella a pusztulás, az elszigeteltség és az öröklött terhek témáit járja körül, nyomasztó hangulatával pedig máig meghatározó alkotása a gótikus horrornak. T. Kingfisher pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy újragondolja ezt a történetet. A könyvből kiderül, hogy a szerző imádja Edgar Allan Poe klasszikusát, de mindig is hiányolta a műből a miérteket. Így egy kicsit újragondolta a klasszikust és megpróbálta úgy az olvasó elé tárni a történetet, hogy az Usher ház bukására, a betegségre magyarázatot kaphassunk. 

A történet szerint a visszavonult katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, ezért Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet. Arra azonban legvadabb álmaiban sem számított, hogy milyen állapotban találja majd barátait. Rodericket rejtélyes idegbetegség gyötri, de még nála is aggasztóbb Madeline állapota. A fiatal lány rendkívül gyengének tűnik, olyan, mintha már nem is élnie. Bőre sápadt, haja szinte fehér. Sokkal inkább tűnik kísértetnek, mint embernek. Éjjelente alvajár, és amikor Alex beszélni akar vele, akkor rendkívül furcsa hangon szól. A ház körül és az erdőben gombák burjánzanak, a nyulak pedig roppant furcsán viselkednek. Mintha valamilyen sötét erő munkálkodna a vidéken. Vajon mi történik az Usher házban és környékén? Milyen betegség gyötri a lakókat? Alex és Denton (Roderick sebész barátja) még megmenekülhet, vagy a ház pusztulása az ő halálukat is okozza? 

Azt hiszem, már az elején le kell szögeznem, hogy alapjáraton a könyv, és a horror világa nem annyira az én világom. Jogosan merül fel a kérdés akkor bennetek, hogy akkor miért olvastam el a könyvet. A válaszom pedig az, hogy egyrészről imádtam eddig T. Kingfisher könyveit, másrészről pedig szeretek kilépni a komfortzónámból. És ó te jó ég, milyen jó, hogy sorra kerítettem. A könyv bár rövid, mégsem éreztem egy másodpercig sem, hogy felszínes lenne. A Holtak mozgatója egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus horror kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés merül fel az olvasóban. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Egyes részei szerintem kifejezetten parák voltak. Valami miatt a gombás sztorikat amúgy is erősebben élem meg, kifejezetten ijesztőnek találom őket. Így olykor igencsak kerekedett itt is a szemem. 

Forrás: goodreads
A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ha tehettem volna, együltő helyemben ledaráltam volna. Szerencsére a folytatásra sem kell sokat várni, már alig várom, hogy sorra keríthessem azt is. Amúgy nézzétek, mennyire para már az angol nyelvű kötet borítója. 

Kicsit örülök, hogy nálunk máshogy jelent meg. Ha ránézek erre a képre, konkrétan a hideg futkos a hátamon. Tökéletesen illik amúgy hozzá, de nagyon para. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Rövidsége miatt tökéletes gyógyír lehet azoknak, akik éppen olvasási válságban vannak. Ne aggódjatok, ha nem olvastátok még Poe klasszikusát, így is érthető a könyv. Arra azonban számítsatok, hogy ezután garantáltan be akarjátok majd azt is szerezni. 

Nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, és biztosan nem is ez volt az utolsó. Egyszerűen imádom ezt a nőt, kicsit félnék attól, hogy belépjek az agyába, mert elképzelni sem tudom, hogy mi van ott. De az biztos, hogy kreativitása nem ismer határokat. Ha olvastátok a szerző többi magyarul megjelent könyvét, akkor ennek is adjatok esélyt mindenképpen. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték:

A Holtak mozgatójában fontos szerepet kapnak a gombák. Épp ezért mostani játékunkban gombákat kell felismernetek az állomásokon található képek alapján, az adott gomba nevét pedig a Tally form megfelelő sorába írhatjátok be.
(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN FELADVÁNYOM



A turné állomásai

05.31. Utószó
06.02. Csak olvass!
06.04. Könyv és más
06.06. Olvasónapló
06.08. Milyen könyvet olvassak?



2026. május 17., vasárnap

Robert Thorogood: A halál Marlow-ban jár + Nyereményjáték

Sziasztok!

Robert Thorogood A halál Marlow-ban jár című regényében egy békés angol kisváros idilli felszíne mögött rejtélyes gyilkosság borzolja a kedélyeket, amelynek felderítésére három elszánt nő szövetkezik - Judith, Becks és Suzie. A humorral és fordulatokkal átszőtt krimi magyarul a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, és garantáltan leköti mind a klasszikus bűnügyi történetek, mind a cozy mystery rajongóit. A blogturné keretein belül ráadásul most te is megnyerhetsz egy példányt a kötetből!

Judith Potts (kedvenc meztelenül fürdőző, whiskyt kortyolgató keresztrejtvényszerzőnk) a lelkész feleségével, Becksszel, és Suzie-val, a kutyasétáltatóval egy vidéki házban, zárt ajtók mögött történt, rejtélyes gyilkossági ügy kellős közepén találják magukat. Az ünnepeket felváltja a januári pangás, amikor megcsörren Judith telefonja. Sir Peter Bailey, egy prominens marlow-i úr hívja, aki meginvitálja őt és a város más figyelemre méltó lakóját a házába, hogy az esküvője előtti napon közösen ünnepeljenek. Judith úgy dönt, elmegy, végső soron a helyszín csak néhány házzal van odébb a Temze mentén, és remélhetőleg kínálnak ingyenpezsgőt is. A parti azonban váratlanul félbeszakad: bentről hangos csattanás hallatszik. A vőlegényt holtan találják a dolgozószobájában, és miután a helyiség belülről volt bezárva, a rendőrség természetesen öngyilkosságnak nyilvánítja az esetet. De barátaim, Sir Peter halálát nem lehet csak úgy ennyivel elintézni… Judith és a Marlow Nyomozóklub azonnal akcióba lendül.

Vannak könyvek, amelyekről az ember már az első fejezet után tudja, hogy nagyon fogja szeretni, amely levesz a lábunkról, szórakoztat, mégis elgondolkodtat. A Marlow Nyomozóklub második része, A halál Marlowban jár pedig pont ilyen volt számomra. Az első részt nagyon szerettem, így kicsit aggódtam, hogy a folytatás nem nyeri majd el annyira a tetszésemet, de szerencsére nem így történt. A második részt is ugyanúgy szerettem, mint az elsőt. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Az ügy kellően csavaros volt, bőven tartogatott izgalmakat az olvasója számára, mellett azonban szórakoztató tudott maradni a maga módján. 

A történet egy kisvárosban játszódik, ahol látszólag minden békés és nyugodt, de tudjuk, hogy az ördög soha nem alszik. Előző évben Judith, Suzie és Becks már bizonyította rátermettségét és eszességét, a gyilkosság, melyet megoldottak kisebbfajta hírnevet szerzett nekik. Azonban a folytatásban sem pihenhetnek a hölgyek, egy újabb kacifántos eset történt Marlow városkájában. Sir Peter Bailey, egy prominens marlow-i úr meghívja Judithot a kúriájába, hogy az esküvője előtti napon közösen ünnepeljenek. Judith úgy dönt, elmegy. Elhívja magával barátnőjét, Suziet is és bár Becksszel nem tud egyeztetni, a partin találkozik vele is, hiszen ő is a meghívottak listáján volt. A parti azonban váratlanul félbeszakad: bentről hangos csattanás hallatszik. A vőlegényt holtan találják a dolgozószobájában, és miután a helyiség belülről volt bezárva, a rendőrség természetesen szörnyű balesetnek nyilvánítja az esetet. Hiszen lehetetlen, hogy a gyilkos a zárt ajtón keresztül bejutott és kijutott volna észrevétlenül. De vajon tényleg az volt? Vagy valaki holtan akarta látni a gazdag urat? Szerencsére bár a rendőrség habozik, Judith és barátnői azonnal akcióba lendülnek.

A könyv alapját a "zárt szoba rejtélye" adja, ami a krimiirodalom egyik izgalmas alműfaja. A zárt szoba rejtély a krimiirodalom egyik legizgalmasabb és legintellektuálisabb alműfaja, amelynek középpontjában egy látszólag fizikailag lehetetlen bűncselekmény áll. A történetek alaphelyzete szerint a gyilkosság egy olyan helyiségben történik, amelynek minden ajtaja és ablaka belülről van bezárva vagy reteszelve, így a tettesnek elvileg sem bejutnia, sem elmenekülnie nem lehetett. Ez a klasszikus felállás a hagyományos „ki tette” kérdés helyett a „hogyan csinálta” logikai fejtörőjére helyezi a hangsúlyt, ahol a szerző egy zseniális intellektuális párbajra hívja ki az olvasót. A cselekmény végén a nyomozó mindig racionális és természetfeletti okokat kizáró magyarázatot ad a rejtélyre, amely leggyakrabban trükkös zárszerkezetek használatát, rejtett csapóajtókat, vagy éppen egy kívülről végrehajtott, de a szobában balesetnek vagy öngyilkosságnak álcázott tettet takar. Az egyik ilyen klasszikus történet A Morgue utcai kettős gyilkosság, tulajdonképpen ez teremtette meg a zsáner alapjait. A listára pedig most már felvehetjük Robert Thorogood regényét is.

Az író stílusa könnyed, mégis átgondolt. Szeretem, amikor egy könyv tud szórakoztató lenni anélkül, hogy felszínes lenne. A Marlow Nyomozóklub sorozat pontosan ilyen – intelligens, szellemes, de közben mélység is van benne. A főszereplők között remek volt a kémia. Suzie, Judith és Becks nagyszerűen működik együtt. Hihetetlenül különböznek egymástól, mégis remekül működik a párosuk. Tökéletesen kiegészítik egymást, öröm róluk olvasni. De persze nagyon szerettem a nyomozó karakterét is, aki ebben a kötetben már sokkal inkább partnereként tekintett az önjelölt nyomozókra, mint a korábbi részben. 

Érdekes és izgalmas volt a nyomozás, a szerző egy információmorzsát sem hallgat el az olvasó elől, így mi is közösen gondolkodhatunk a hölgyekkel olvasás közben. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. Nagyon tetszett, hogy nem csupán magára a gyilkosságra derült fény, hanem minden kis simlisséget felfedtek az olvasó előtt. Így nagyon szépen le lett kerekítve a rejtély, bennem egyáltalán nem maradtak kérdések.

A borító szerintem nagyon jól passzol a történethez, azonnal felkelti az ember figyelmét. A kötet nagyon olvasmányos, remek élmény volt olvasni. És ha már itt tartunk, van még valami, amit muszáj vagyok említeni nektek. A könyv ugyanis már elérhető hangoskönyv formájában is a Voiz nevű applikációban. Mikor nem tudtam magammal vinni a könyvet, belehallgattam és hát bevallom, a kötet felét végül így nyomtam le. Egyszerűen imádtam Németh Kriszta előadását, szóval ha van lehetőségetek, mindenképpen hallgassatok majd bele. 

Ha jól láttam, tavaly jelent meg a sorozat 4. része angolul, így bízhatunk benne, hogy magyarul is olvashatunk még a Marlow-i nyomozóklubról. Én már most tűkön ülve várom a folyatásokat, egyszerűen imádom ezt a sorozatot.

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Csak ajánlani tudom, engem teljesen levett a lábamról. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Üdvözlünk a cozy mystery zsáner világában! Minden állomáson egy idézetet találtok az adott könyv fülszövegéből, Nektek pedig meg kell válaszolni, melyik szerző melyik könyvéről van szó. Csak a szerző és cím párosítás az elfogadott válasz!


(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


AZ ÉN FÜLSZÖVEG RÉSZLETEM

“Vera, Kamilla és Adél a középiskola óta legjobb barátnők. Az elmúlt ötven évben jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, és immár a nyugdíjasok kissé unalmas, de legalább szabad életét élik.”


A turné állomásai

05.06 Kitablar
05.17 Csak olvass! 

2025. december 4., csütörtök

Takahasi Juta: Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához + Nyereményjáték


Sziasztok!

Megjelent A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához az Kossuth Kiadó gondozásában!
Ez a meghitt, japán hangulatú történet a gyász, az emlékezés és az újrakezdés lírai elegye – egy vendéglőben, ahol az ízek hidat képeznek élők és holtak között. Tartsatok bloggereinkkel, és merüljetek el ebben a szívmelengető, mégis misztikus utazásban, ahol a macskák, a gőzölgő levesek és az emberi kapcsolatok finom szálai mutatják meg, mi az, ami igazán fontos az életben.

„Kövesd a Koito folyót, amíg el nem éred a partot. Onnan fehér tengerikagylók ösvénye vezet majd el a Csibineko Vendéglőhöz. Lépj be – már számítanak rád. És macskák is lesznek."

Kotoko a testvérét gyászolja – bátyja felfelé ívelő színészi karrierje ugyanis derékba tört, amikor Kotoko életét mentve, tragikus balesetben életét vesztette. A lány végső elkeseredésében Csibába indul: hallott ugyanis egy vendéglőről, ahol az emberek még egyszer utoljára találkozhatnak elhunyt szeretteikkel, és csupán annyit kell tenniük, hogy megkóstolják a kifőzde ételeit.
Kotoko hiszi is, meg nem is a szóbeszédet. Ám amikor megérkezik, Kai, a vendéglő fiatal szakácsa, anélkül teszi le elé a menüt, hogy Kotoko egy szót szólt volna. A tányérokon sorakozó ételeket régen mindig a bátyja készítette el neki – és ez csupán az első lépés a furcsa események hosszú sorában…
A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához olyan, mint egy meleg ölelés, vagy a nagymama forró főztje: egyenesen a lélekhez szól. És közben, ahogy azt a japán irodalomtól megszokhattuk, emlékeztet minket arra, hogy melyek az igazán fontos dolgok ebben a rohanó világban.
A világhírű Mielőtt a kávé kihűl-sorozat rajongóinak ajánljuk.

Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így A Telihold kávézó című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Takahasi Juta a regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Ráadásul örömmel konstatáltam, hogy végre találtam egy japán könyvet, melynek a borítóján nem csak dísznek van a  macska. Mostanában csak olyanba futottam bele, ahol a cicáknak semmilyen szerepe nem volt a könyvben, csupán a borítón kaptak helyet. Én pedig csalódottan csuktam be a könyvet, mert kissé átverve éreztem magam. Ebben az esetben szerencsére erről szó sincs, tényleg volt a történetben macska. A várakozásaimat tovább fokozta a fülszöveg, meglyen azt írták, hogy a Mielőtt a kávé kihűl-sorozat rajongóinak ajánlják a könyvet. Bár bevallom, a sorozatnak csak az első részét olvastam, azt nagyon szerettem, így ez is egy remek hívószó az esetemben. 

A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához  egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, a gyászról, a megakadásainkról és magáról az újrakezdséről. Egy  történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. A gyász feldolgozása egy rendkívül fontos téma. Kivétel nélkül minden ember tud vele azonosulni, hiszen az élet nagy igazsága, hogy aki megszületett, az egyszer el is távozik majd világunkból. Egy haláleset, legyen a váratlan, vagy hosszú betegség után bekövetkező mindig fájdalmas. Az embernek meg kell tanulnia együtt élni a hiánnyal és a fájdalommal. A vendéglő pedig pontosan ebben nyújt segítséget. Hiszen aki betér oda és elfogyasztja az adott ételt, akkor még egyszer találkozhat azzal, akit elveszített. Annyi dolgot megbánunk. Egy ki nem mondott szó, egy veszekedés hosszú ideig emésztheti az ember. De a vendéglőben tett látogatás után az ember képes lehet arra, hogy megtanuljon együtt élni a szívében élő hiánnyal. 

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házirétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. Ehet az ember ezer és ezer rétest, soha nem lesz olyan íze, mint amire gyerekkorában emlékezik. Sokszor hallottam már azt, hogy valaki áradozott egy régi süteményről, vagy akár egy főételről, majd azzal zárta a mondandóját, hogy azóta sem evett olyan jót, és máig érzi az ízét a szájában. És abszolút van abban logika, hogy egy ilyen étel képes lehet megidézni a szerettünket. Olvasás közben az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy bárcsak igaz lenne. A világ végére is elutaznánk, hogy átélhessük ezt a csodát. És bár csak néhány perc adatik meg az embernek, mégis az egész világot jelenti ez a röpke idő. Leküzdheti a bűntudat, célt, vagy éppen békességed adhat. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A könyvben tulajdonképpen négy rövidebb történet van, amelyek bár önálló egységet alkotnak, mégis összeköti őket valamilyen módon az élet és maga a vendéglő. Ahogy haladunk előre az olvasással, felfedezzük, hogy milyen módon kapcsolódnak a történetek egymáshoz. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik, ugyanakkor olyan ez, mint a pókháló. Az egyes karakterek össze is kapcsolódnak valamilyen módon, akarva akaratlanul is hatással voltak egymás életére.

Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Van, aki a túlélők bűntudatával küzd, más pedig fájdalmas bűntudatot cipel a lelkében. Van, aki el akar menekülni és máshol akar új életet kezdeni, de olyan is, aki már feladta az életet és csak arra vár, hogy újra a szeretett személlyel legyen. A találkozás azonban mindenki életét megváltoztatta. Új célokat, perspektívát kaptak.

Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet. A borító ugyan kissé gyermeteg, nem lesz kedvenc, de szerintem nagyon jól illik a kötethez. Nagyon megfogott mindegyik történet, összességében csak ajánlani tudom. 

Értékelés: 5/4,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A könyv Japánon belül Csiba régiójában játszódik, így a kérdések, amikre a válaszokat várjuk, mind ehhez a régióhoz köthetőek. Minden egyes turné állomáson így egy kérdéssel fogtok találkozni, amire a választ a blog nevével jelzett rublikába várjuk. Jó játékot!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Melyik repülőtér található részben Csiba területén?








2025. október 27., hétfő

Nick Bradley: Macska a városban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nick Bradley ismét Japánba kalauzolja el az olvasókat Macska a városban című második regényében, melyben látszólag egymástól független élettörténeteket mutat be. Megismerhetjük a remeteként élő tehetséges tetoválóművészt, a hotelben meghúzódó hajléktalant, és egy bolti árust is, aki Tokió örökké pezsgő életében keresi a szerelmet. Ebben a nagyvárosban könnyű elveszni, azonban egy rejtélyes macska felbukkanása szépen lassan összefűzi a történet szálait. Tartsatok bloggereinkkel és a Kossuth Kiadó jóvoltából nyerhettek egy példányt a regényből! 

Tokióban – a világ egyik legnagyobb metropoliszában – egy kóbor macska bolyong a sikátorokban. Útja során finoman megérinti egyes városlakók egymástól látszólag teljesen független életét, és ezáltal meglepő módokon kapcsolja össze a sorsukat.

A város azonban folyamatosan változik. A macska lassan a peremvidékre szorul, ahol különös idegenekkel találkozik: egy hajléktalannal, aki egy omladozó szállodában húzza meg magát, egy magányos remetével, aki retteg elhagyni a házát, és egy kisbolt dolgozójával, aki a szerelmet keresi.

Miközben a macska Tokió lakóit kerülgeti, minden lépésével közelebb hozza őket egymáshoz.



A Kossuth Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem a Négy évszak Japánban című köteten. A szerző, Nick Bradley ugyan nem ázsiai származású, így elsőre biztos sokatoknak felugrik a szemöldöke a homloka közepére hogy oké-oké, de ha nem japán származású, akkor minek ír Japánról? Képzeljétek, a szerző nagyon szereti a japán kultúrát, doktoriját pedig abból szerezte, hogy miként jelennek meg a macskák a japán irodalomban. Biztosan nektek is feltűnt már, hogy a legtöbb ázsiai könyvben megjelenik legalább egy macska, ha pedig a történetben nincs róla szó, akkor minimum a borítón megjelentetik valamilyen formában. 

A japán irodalomban gyakran jelennek meg macskák mint az emberi élet csendes tanúi. Van, hogy a macska filozofikus, ironikus és éleslátó megfigyelő, aki kívülállóként, de nem érzelemmentesen kommentálja az emberek viselkedését. Máskor csak a háttérben húzódik meg és csak metaforikus módon értelmezhető az ő jelenléte. A japán folklórban és irodalomban a macskák gyakran jelennek meg természetfeletti lényekként, például bakeneko (alakváltó, mágikus macska) vagy nekomata (kétfarkú démonmacska) alakban. Ezek a lények gyakran intelligensek, hosszú életük során természetfeletti erőkre tesznek szert, és képesek bosszút állni vagy segíteni. A modern japán irodalomban azonban a macskák gyakran töltik be az érzelmi kapcsolat vagy a lelki társ szerepét. Japánban a macskák hagyományosan szerencsehozó állatok – gondoljunk csak a híres maneki neko-ra, a „integető macskára”, amely sok üzlet és otthon bejáratánál látható. Az irodalmi megjelenések gyakran kapcsolódnak ehhez a kulturális képzethez, ugyanakkor a macskák függetlensége és kiismerhetetlensége révén egyfajta személyiségkivetítésként is működnek. Szóval ahogy látjátok, nagyon érdekes, izgalmas és sokrétű ez a téma.

A Macska a városban egy igazán érdekes történet emberekről, emberi sorsokról. Egy kötet, melyben többek között megfér egymás mellett egy lecsúszott, volt alkoholista hajléktalan, egy menő irodában dolgozó jogász fiú, egy magányos taxis, egy vágyálmokat kergető nő, egy régi iskola alapján dolgozó tetoválóművész és egy volt jakuza tag története. Első látásra úgy gondolná az olvasó, hogy semmi közös nincsen ezekben az emberekben, de aztán ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy válik a kötet egy kerek egésszé. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik. Bár látszólag mindegyik történet más és más, de szép lassan az olvasó ráébred arra, hogy nem csupán a macska, és a furcsa zöld szemű lány jelenléte köti össze azokat. Sokkal mélyebb szinten kapcsolódnak az egyes szálak. Egy idő után az ember már úgy is felismeri ezeket a pontokat, hogy nincsenek direkt módon kimondva, sokszor az utalgatások is rendkívül sokat mondanak. 

A karakterek nem idealizált, romantikus hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak.  Az emberek egy része rendkívül szimpatikus volt, de akadtak olyanok is, akiket legszívesebben megcsapkodtam volna egy péklapáttal, hogy térjenek már észhez. 

A történet Tokióban játszódik, és fontos kiemelni, hogy a város sem kapott egyfajta turistás cukros mázat. Minden szépségével és mocskával együtt mutatja be azt a szerző. Megjelenik benne a hajléktalanok helyzete és az, hogy mi történt velük, mikor a város az olimpiára készült. Hogy nem véletlenül vannak csak nők számára fenntartott kocsik a tömegközlekedésen, hiszen nem ritka, hogy a férfiak visszaélnek a tömeg adta lehetőséggel. Ugyanakkor nagyon meghatódtam a meg nem született gyermekek szobrán és azon, hogy mi is ennek a jelentősége. Egyszerre van jelen a könyvben a nyüzsgő város, az aranyifjak és azok az emberek, akik nem szeretnének mást, csupán boldogulni az életben. 

Bevallom, kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Egyes történetek mélyen meghatottak, mások elgondolkodtattak. De az is megesett, hogy unottan olvastam az adott fejezetet mert valami miatt nem érintett meg az a szál. Ugyan nem érzem, hogy kedvencet avattam volna, de nagyon olvastatta magát a történet. 

Ami sokat hozzáadott nekem az olvasás élményéhez, az egyértelműen a fordítói megjegyzések voltak. Imádtam olvasni az elmélkedéseket, a fordítási nehézségeket és magyarázatokat. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, de becsületesen bevallom az író másik kötete jobban megfogott. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat, akkor érdemes esélyt adnotok Nick Bradley regényének is. Bár vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Mert lehet, hogy nem tetszett benne minden, de ami igen, azt biztosan sokáig magamban őrzöm majd. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/3,8


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést a történetre vonatkozóan, melyre a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőívet kitöltve tudjátok beküldeni nekünk. Sok sikert mindenkinek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
A lány miket nem enged magára tetoválni?


A turné állomásai

10.27. Csak olvass!



2025. október 12., vasárnap

Margaret Rogerson: An ​Enchantment of Ravens – Hollók varázslata + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Margaret Rogerson rajongók legnagyobb örömére a Kossuth Kiadó jóvoltából egy újabb kötet jelent meg az írónőtől. Ha hozzánk hasonlóan titeket is elvarázsolt a szerző, akkor csatlakozzatok hozzánk és ismerjük meg közösen a Hollók varázslatát. Tartsatok velünk, legyünk társai Isobelnek és Varúnak és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Isobel művészi őstehetség, aki veszélyes ügyfeleknek dolgozik: vészjósló tündenépeknek, halhatatlan lényeknek, akik nem tudnak anélkül kenyeret sütni vagy tollal papírra írni, hogy ne omlanának porrá. Iszonyatosan vágynak az emberi kézművesség fortélyaira. Isobelt pártfogásába veszi egy királyi sarj, Varjú, az Őszi Herceg, azonban a lány szörnyű hibát követ el, ami a tünde életébe kerülhet.
 
Isobel és Varjú a túlélés érdekében egymásra vannak utalva. Kényszerű szövetségükből egyre erősödő bizalom sarjad, ami sérti a tündenépek könyörtelen törvényeit. Immár egyikük élete sem ér egy fabatkát sem, hacsak Isobel nem tudja a művészi tehetségét a tündebíróság ellen kamatoztatni.
 
Ha lenyűgözött a Könyvek varázslata vagy izgalomba hozott A Thorn-udvarház rejtélye, ezt a kötetet sem hagyhatod ki – Margaret Rogerson legújabb regényében ismét mesterien szövi a történet fonalát!

Margaret Rogerson neve már nem volt ismeretlen számomra, a Könyvek varázslatát és kiegészítő kötetét nagyon szerettem a hibái ellenére A történet és a karakterek is levettek a lábamról, így kíváncsian vártam, hogy legújabb magyarul megjelent kötete is elvarázsol-e majd. Bíztam benne, hogy a Hollók varázslata is remek olvasmányélmény lesz és Isobel és Varjú karaktere legalább olyan közel kerül majd hozzám, mint Elisabeth, Nathaniel és Silas. 

Bevallom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy kicsit megijedtem. Az első része egyáltalán nem fogott meg, a road trip jellegű cselekményszál kifejezetten idegesített. Sokszor úgy éreztem, hogy a történetnek valahogy nincsen se füle, se farka. Úgy éreztem, hogy néhány dolog csak úgy lazán lóg a levegőben és hiába kerestem, egyszerűen nem találtam azt a fajta bájt és szerethetőséget, melyet a másik két kötetnél tapasztaltam. Olyannyira megijedtem, hogy utána kellett néznem, hogy mikori regénye ez az írónőnek, mert tényleg olyan érzés volt ez nekem, mintha ég és föld lenne valahogy a két kötet között. A válasz egyrészről ijesztő, másrészről azonban megnyugtató volt. Ha jól láttam, ez volt az első regénye az írónőnek, így nem annyira meglepők a hiányosságok és utólag már elmondhatjuk, hogy ennél bizony tud sokkal jobbat is a szerző. De aztán ahogy haladtam az olvasással, és végre befejezték a kóborgást úgy éreztem, hogy jobban berántott a történet. És bár nem voltam maradéktalanul boldog, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet. 

Ahogy fentebb említettem a kóborgáson kívül az első részben más nem igazán történt. Tényleg olyan volt ez a rész, mint egy road trip. A szereplők utaztak egyik helyről a másikra, ami alatt néha történtek dolgok, aztán kész. Aztán onnan tovább utaztak, hogy megérkezzenek egy másik helyre. A könyv második felében, amikor is Isobel és Varjú végül megérkezik tulajdonképpen a Tavasz hercegéhez végül beindulnak az események és már-már feszült, és izgalmas másodperceket okozott az írónő az olvasójának. A legtöbb csavar talán egy kicsit kiszámítható, de azért akadtak olyan váratlan fordulatok is a történet során, melyek megleptek engem is. Kicsit felemás érzéseim vannak. Mert a kötet első fele hangulatban erősebb volt, a második felében bár több izgalmas dolog történt, mégsem lehettem maradéktalanul boldog, mert ezáltal kicsit zavarosabbá vált a történet is. 

A könyv erőssége az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Az erdő leírása, a kötet hangulata összességében nagyon tetszett. Mikor a szereplőink az erdőt járták olyan érzés volt, mintha én is társuk lennék a megtett úton. Az erdő látványa, amikor megjelent az ellenség, a rothadás szaga szinte érezhető volt. 

Nagyon tetszett, ahogy a szerző megjelenítette a könyvében az embereket és tündéreket. Érdekes és izgalmas volt a szembenállásuk. Külön pirospont, hogy egy másodpercig sem romantizálta és idealizálta a tündéreket. Az első perctől kezdve érthető, hogy miért tart tőlük Isobel és az is, hogy mennyire fontos, hogy az ember pontosan ügyeljen szavaira és cselekedeteire, mikor szemben áll velük. 
A Fortélyok beemelése, ahogy az alkotás képességét nevezték a tündérek érdekes és izgalmas momentuma volt a történetnek. Különleges volt az is, hogy Isobel egy tehetséges portréfestő, így a művészet ezen eleme kapta a központi elemet. Viszont úgy éreztem, hogy ezt a szálat (sem) fejtette ki annyira pontosan az írónő. Bár valami ügyetlen magyarázatot kapunk a Fortélyokról, hatásukról és arról, hogy ez miért varázsolja el a tündéreket, de nem éreztem kellően megalapozottnak. Hiányzott belőle valami. 

Isobel és a tündérherceg, Varjú párosa ígéretesnek tűnt, és tagadhatatlan volt bennük valami báj, de a kapcsolatuk mégis kissé zavarosnak, már-már kapkodónak hatott számomra. Nem volt benne kellő mélység és erő. A vége pedig egy kissé triviálisra sikeredett, valahogy elveszett belőle a kreativitás. 

Nem tudom amúgy ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavar, mikor a neveket lefordítják egy könyvben, még akkor is, ha amúgy az adott szónak van konkrét magyar megfelelője. Ez rendkívül szubjektív dolog, de engem valahogy mindig kibillent az olvasásból. A történetben van Bürök, Útifű, Pacsirta, Varjú..Május és Március...valahogy nekem ez nagyon idegennek hatott. Jobban zavart, mintha meghagyták volna angolul. Persze értem én azt, hogy miért szükséges, vagy miért született ez a döntés és nem is rovom fel hibának, csak számomra ez kicsit nehezítette az olvasást. 

Az jutott amúgy eszembe, hogy hálás vagyok nagyon a kiadónak, hogy nem ezt a könyvét hozta először a szerzőnek, mert szégyen ide-szégyen oda, ha ezt olvastam volna először, nem biztos, hogy lett volna kedvem elolvasni a többi regényét. Így viszont már tudom, hogy ő sokkal-sokkal többre képes, és a kötet hátulján beharangozott könyvét is biztosan el fogom majd olvasni. A borító szerintem nagyon szép, tökéletesen illik a kötethez. 
 
Összességében ahogy mondtam, nem bántam meg, hogy elolvastam, de sajnos új kedvencet nem avattam. Határozottan nem a legerősebb könyve a szerzőnek, de a hangulata miatt érdemes lehet esélyt adni neki. Őszre például szerintem kifejezetten jó választás. Viszont arra figyeljetek, hogy ne legyenek magas elvárásaitok vele szemben, mert sajnos nem éri el a Könyvek varázslatának szintjét. Olvassátok, szeresssétek!

Értékelés: 5/3,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték


Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mit kért Isobel fizetségként a portréért?

Állomáslista
10.12.: Csak olvass!
10.14.: Dreamworld
10.17.: Könyv és más