T. Kingfisher: Csalán ​és csont + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható T. Kingfisher nagysikerű, regénye, a Csalán és csont. Ráadásul a kiadónak hála, háromféle változatban is megjelent, így mindenki a számára legszimpatikusabb változatban szerezheti be. Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg. A hercegnőn és a gyermekén pedig csak egy igazi hős segíthet. Így a húga, Marra elindul, hogy megmentse testvérét útközben pedig segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Marra  történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg.

 

Marra a kicsi és gyenge Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik, legkisebb és legfélszegebb leánya. Idősebbik nővére – politikai érdekszövetség megpecsételéseképpen – az erős Északi Királyság hercegének a felesége lesz, majd az ő váratlan halála után a középső lány lép a helyére.

Marrát zárdába küldték, hogy ne állhasson útjába semmiféle hatalmi ármánykodásnak. Ott tizenöt éven át nyugodt életet él, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Persze ahogy az efféle történetekhez illik, Marra segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a tyúkjával, akiben démon lakozik, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét még tavaly olvastam, és egyszerűen imádtam. Így nem is volt kérdés, hogy a Csalán és csont című regényét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint egy kicsavart mese. Ahol a herceg és a hercegnő nem élnek boldogon, amíg meg nem halnak és itt a hangsúly azon van, hogy nem élnek boldogan. Ráadásul a herceg sem egy kedves lélek, hanem egy bántalmazó figura, aki sanyargatja a feleségét. A kérdés így már csak az, hogy vajon hogyan lehet megölni egy herceget úgy, hogy palotaőrök védik őt, és az ország határain túli mágia sem tud ártani neki. 

A történet főszereplője Marra a Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik gyermeke. Az idősebb nővére az Északi Királyság hercegének a felesége lesz, de a lány különös körülmények között halálát leli. Így a középső lány lép a helyére, Marrát pedig zárdába küldik, hogy kimaradjon a politikai játszmákból és hát legyünk őszinték, azért, hogy ne szüljön előbb fiú uralkodót, mint a nővére, és ha netalán ő is elhalálozni, akkor Marra a helyébe léphessen. Marra tizenöt éven át nyugodt életet él a zárdában, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Marra azonban nincs egyedül: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával a saját maga készítette eleven csontkutya, akinek kreatív módon Csontkutya a neve, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság? Megmenthetik Marra nővért Kaniát? 

Ahogy feljebb is olvashattátok, a Csalán és csont tényleg olyan, mint egy tündérmese. Van benne hercegnő, herceg, tündérpiac, tündérkeresztanya, mágia és még sok-sok olyan elem, mint egy klasszikus mesében. Ugyanakkor T. Kingfisher ezeket az elemeket kissé szokatlan módon pakolta össze, és így kapott egy rendkívül szerethető, szórakoztató, kissé furcsa, mégis komoly témákkal foglalkozó fantasy könyvet. És hogy gyerekek, én ezt mennyire imádtam!! Minden furcsasága ellenére, ez az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Mert persze-persze fontos a minőség és ezen a téren sem panaszkodhat a szerző, ugyanis a kötet is nagyon jól lett megírva. De őszintén szólva nem is tudom, hogy mikor szórakoztam ilyen jól olvasás közben. Sokszor hangosan felnevettem, a szürreális jelenetek és pillanatok egy pillanatra ugyan sokkoltak (ugyan mégis ki hallott már démon által megszállott csirkéről és csontkutyáról), de ez csupán egytized másodpercig tartott. Utána jót derültem ezeken is. Imádtam a szerző stílusát, a könyv hangulatát. Hogy egyszerre volt nagyon komoly (hiszen a családon belüli erőszak témája is megjelenik benne) mégis rendkívül könnyed. Hogy mennyire jól reflektált a szerző a klasszikus mesei elemekre és milyen ötletesen csavart rajtuk. Hogy mennyire kreatív szereplőket és mellékszereplőket álmodott meg. Ez a nő egy zseni, nem vitás. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ahogy haladtunk előre, úgy ismertük meg egyre jobban királyságot és a benne élő embereket. A történet kezdetben két szálon futott. Bepillantást nyerhettünk a múltba, hogy Marra miként élte meg az elmúlt 15 évet és persze a jelen is folyt a maga módján. Megtudtuk, hogy milyen árnyoldalai vannak a hercegnőségnek és végtére is mennyivel nagyobb szabadsága van egy apácának. Hogy egy jókívánságból könnyen válhat átok és az átok olykor segítségére is lehet a kalandoroknak, így tulajdonképpen áldásként is működhet. Hogy a világ nem fekete, vagy fehér és az ember néha csinál rossz dolgokat a jó érdekében.

Megtapasztalhattuk, hogy a családi kötelék ugyan erős, de sokszor a politika még erősebb és az embernek néha fel kell áldoznia önmagát azért, hogy az egész népe élhessen. Marra talán nem akart hőssé válni, de mindannyian tudjuk, hogy a hősöket a körülmények teszik azzá, nem az, hogy azok akarnak lenni. Ő pedig egy másodpercig sem tétovázott és még a lehetetlennek tűnő feladatokat és elvégezte, hiszen az előtt, aki igazán szeret valakit és meg akarja őt menteni, egyszerűen nincs lehetetlen. 

Marra mellett megkedveltem a sárbanya karakterét, de igazából bevallom, mindenkit kedveltem. A Csontkutya és a démoncsirke pedig csak tovább emelte az egész kötet fényét. Remek kiegészítői voltak a kalandnak. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét, vagy éppen fájdalmas részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Biztosan olvasok még a szerzőtől, alig várom, hogy a többi regénye is megjelenjen magyarul. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,99

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Kossuth Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívjak Marra hat évvel idősebb nővérét?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.12.: Csak olvass!

06.14.: Könyv és más

06.16.: Kelly és Lupi olvas

06.18.: Utószó

Read More

Nick Bradley: Négy évszak Japánban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nick Bradley első magyarul megjelent regénye, a Négy évszak Japánban igazi csemege a japán kultúra kedvelőinek. Főszereplője, Flo karrierje és élete egy ponton megrekedt, az olvasók végigkövethetik útkeresését, mely során Flo nem is sejti, milyen változásokat hoz számára egy metrón felejtett könyv, melynek írója ismeretlen. Tartsatok velünk és nyerhettek egy példányt belőle a Kossuth Kiadó jóvoltából!

Flo ​Dunthorpe-nak elege lett Tokióból.

Az önbizalomhiánytól szenvedő lány élete megrekedt, műfordítói munkája értelmét vesztette, párkapcsolata összeomlani látszik.

Aztán egy nap rátalál egy rejtélyes könyvre, amit az egyik utas felejtett ott a tokiói metrón.

Flót már a legelső oldal olvasása közben beszippantja és átformálja a könyv. Azonnali és erőteljes késztetést érez arra, hogy lefordítsa ezt az elfeledett regényt. Ezzel a sorsdöntő elhatározással pedig olyan útra lép, amely megváltoztatja az életét.

Ahogy Flo egy éven át követi a szereplők sorsát, akik valahol Japán messzi vidékén élnek, átélve a pár kibontakozó kapcsolatának hullámhegyeit és hullámvölgyeit, hamar rádöbben, hogy ki kell merészkednie a könyv világából, hogy felkutassa annak fellelhetetlen, titokzatos szerzőjét. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött…

A Kossuth Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem a Négy évszak Japánban című köteten. A szerző, Nick Bradley ugyan nem ázsiai származású, így elsőre biztos sokatoknak felugrik a szemöldöke a homloka közepére hogy oké-oké, de ha nem japán származású, akkor minek ír Japánról? Képzeljétek, a szerző nagyon szereti a japán kultúrát, doktoriját pedig abból szerezte, hogy miként jelennek meg a macskák a japán irodalomban. Biztosan nektek is feltűnt már, hogy a legtöbb ázsiai könyvben megjelenik legalább egy macska, ha pedig a történetben nincs róla szó, akkor minimum a borítón megjelentetik valamilyen formában. Hihetetlenül izgalmas téma, én eddig bevallom, bele sem gondoltam abba, hogy ennek milyen kulturális okai lehetnek. Szóval, arra gondoltam, hogy mielőtt írok a kötetről, összeszedek néhány izgalmas információt nektek a témáról. 

A japán irodalomban gyakran jelennek meg macskák mint az emberi élet csendes tanúi. Van, hogy a macska filozofikus, ironikus és éleslátó megfigyelő, aki kívülállóként, de nem érzelemmentesen kommentálja az emberek viselkedését. Máskor csak a háttérben húzódik meg és csak metaforikus módon értelmezhető az ő jelenléte. A japán folklórban és irodalomban a macskák gyakran jelennek meg természetfeletti lényekként, például bakeneko (alakváltó, mágikus macska) vagy nekomata (kétfarkú démonmacska) alakban. Ezek a lények gyakran intelligensek, hosszú életük során természetfeletti erőkre tesznek szert, és képesek bosszút állni vagy segíteni. A modern japán irodalomban azonban a macskák gyakran töltik be az érzelmi kapcsolat vagy a lelki társ szerepét. Japánban a macskák hagyományosan szerencsehozó állatok – gondoljunk csak a híres maneki neko-ra, a „integető macskára”, amely sok üzlet és otthon bejáratánál látható. Az irodalmi megjelenések gyakran kapcsolódnak ehhez a kulturális képzethez, ugyanakkor a macskák függetlensége és kiismerhetetlensége révén egyfajta személyiségkivetítésként is működnek. Szóval ahogy látjátok, nagyon érdekes, izgalmas és sokrétű ez a téma.

A Négy évszak Japánban című kötet egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy olykor nem könnyű az ember élete. Hajlamos elveszni saját bánatának mocsarában, de fontos, hogy felálljunk és továbbmenjünk. Egy történet az álmokról és azok fontosságáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy támogató emberek vegyenek körbe minket. Egy történet arról, hogy olykor több közös van bennünk mint gondolnánk és arról, hogy mennyire fontos is a kommunkáció. Egy történet egy fiatal lányról, aki teljesen elvesztette önmagát, egy fiúról, aki tovább kisbaba kora óta cipeli a vállán családjának tragédiáját és egy idős asszonyról, akinek meg kellett tanulnia, hogy miként kapcsolódhat újra családjához. 

Flo, ahogy a fordításon dolgozik (AI generálta kép)

A Négy évszak Japánban című kötetben a macskák inkább társakként és csendes megfigyelőként vannak jelen. A könyv szerkezete igazán különleges. Egyfajta könyv a könyvben. Flo, a történet főszereplője úgy érzi, hogy élete teljesen megfeneklett. Nem érzi jól magát a bőrében, ráadásul barátnője is elköltözött Tokióból. Mindent magába fojt, az érzéseit sem tudja kimutatni a hozzá közel állóknak. Úgy érzi, hogy műfordítói munkája is értelmét vesztette, sötét gondolatok kezdték őt foglalkoztatni. Egy nap azonban rátalál egy rejtélyes könyvre, ami teljesen beszippantja. Úgy dönt, hogy ez a kötet lesz a következő fordítói munkája, ehhez azonban meg kell találnia a szerzőt, hogy jóváhagyja azt. Vajon sikerülhet neki? És milyen hatással lesz rá végül ez a történet? Felrázza őt és képes lesz újra élni? De mivel írtam, hogy tulajdonképpen ez könyv a könyvben, így Flo élete mellett az olvasó a kötet szereplőinek sorsát is végigkövetheti. Bepillantást nyerhetünk a könyvbe, amelyet Flo olvas. Megismerjük Kjó alakját, aki a sikertelen egyetemi felvételi után vidékre, nagymamájához költözik, akivel előtte nem sok kapcsolata volt. Ahogy a szereplők összecsiszolódnak, ahogy Kjó megtalálja saját helyét a világban, úgy lesz a való életben Flo is egyre nyitottabb. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött. Vajon minek köszönhető ez a különleges forma? És vajon mit is tart tulajdonképpen a kezében az olvasó?

Kjó, ahogy éppen rajzol (AI generált kép)

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk. Akiket a büszkeségük és makacsságuk olykor visszatart attól, hogy normálisan viselkedjenek, de azt egy másodpercig sem vitatjuk, hogy helyén van a szívük. 

Ugyan nem érzem, hogy kedvencet avattam volna, de nagyon olvastatta magát a történet. A legjobban a nagymama alakját kedveltem, bár néha kicsit mérgezőnek éreztem a karakterét. Valahogy mégis ő varázsolt el a legjobban. Talán azért, mert nagyon emberi volt a karaktere. 

Tetszett, hogy Flo fotói is megjelentek a kötetben, ennél már csak az lett volna még zseniálisabb, ha Kjó rajzait is valahogy belecsempészte volna a szerző. Kíváncsi lettem volna a békás rajzokra. ^^

A könyv egy pontján felmerül Flo dilemmája, hogy bizonyos szavakat hogyan is lehetne japánról angolra fordítani, hogy azok ne veszítsék el eredeti jelentésüket. Szóval nagyon tetszett, hogy egyes szavakat egyszerűen nem fordítottak le. Hálás vagyok a fordítónak és a kiadónak, hogy a könyv jellegét megtartva, ők sem erőltettek rá ezekre a szavakra a magyar jelentésüket. Azzal sokat csorbult volna a kötet hangulata. A kötet végén található egy kis szótár, azok segítségével az olvasó utána tud nézni az egyes szavak/kifejezések jelentésének. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Erre pedig szerencsére nem is kell sokat várni, hiszen hamarosan megjelenik a másik könyve is a kiadó gondozásában. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Nick Bradley regényének is. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a mesekönyvbe. 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a beleolvasó alapján kell válaszolnotok kérdéseinkre és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő helyére. Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hová valósi Flo?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.21. Pandalány olvas

05.23. Csak olvass!

05.25. Könyv és más

Read More

Robert Thorogood: A ​Marlow Nyomozóklub + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mit tesz egy jó polgár, ha egy éjszaka fültanúja lesz a szomszédja meggyilkolásának, a rendőrség pedig nem hisz neki? Természetesen magánnyomozásba kezd, akkor is, ha történetesen hetvenhét éves. Ismerjétek meg ti is Robert Thorogood A ​Marlow Nyomozóklub című, egyszerre humoros és izgalmas történetét bloggereinkkel, játsszatok az állomásokon, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Judith Potts hetvenhét éves és boldog. Egyedül él egy szebb napokat is látott Temze-parti kúriában Marlow mellett, az életében nincs férfi, aki megmondja, hogy mit csináljon, vagy hogy mennyi whiskyt ihat, és hogy elméjét frissen tartsa, keresztrejtvényeket állít össze újságok számára.

Egy este, miközben meztelenül úszik a folyóban, Judith egy brutális gyilkosság fültanúja lesz: valaki agyonlövi szomszédját, az ismert műkereskedőt. A rendőrség nem hiszi el a történetét, így elhatározza, hogy maga kezd nyomozásba. Hamarosan társául szegődik Suzie, a gyakorlatias és nagyszájú kutyasétáltató, valamint Becks, a helyi lelkész kissé prűd és neurotikus felesége.

Ők hárman alkotják a Marlow Nyomozóklubot.

Amikor felbukkan egy újabb holttest, ráébrednek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, és a rejtély, amelyet meg akarnak oldani, olyan csapdának bizonyul, amelyből sem az álmos angol kisváros, sem ők nem szabadulhatnak…

Egy bögre tea, egy kisvárosi rejtély, és egy csipetnyi humor – üdv a cozy mystery világában!

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés kisvárosban történik – ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a gyanúsított és a nyomozó sokszor ugyanabba a boltba jár vásárolni. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.

A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra az A Marlow Nyomozóklub is. Friss, fordulatos, mégis meleg szívű történet, ahol nemcsak a gyilkosságokra derül fény, de közben megismerjük a karakterek világát, titkait és egymástól sokszor merőben eltérő nézőpontjait is. 

Vannak könyvek, amelyekről az ember már az első fejezet után tudja, hogy nagyon fogja szeretni, amely levesz a lábunkról, szórakoztat, mégis elgondolkodtat. A Marlow Nyomozóklub pont ilyen volt számomra. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A gyilkosságok miatt azt gondolná az ember, hogy sötétebb a hangulata, de a három főszereplő miatt egy igazán üde történetet kaptam, mely bőven tartogat izgalmas az olvasója számára, mégis szórakoztató tudott maradni a maga módján. 

A történet egy kisvárosban játszódik, ahol látszólag minden békés és nyugodt – de ahogy az lenni szokott, a felszín alatt itt is sötétebb titkok lapulnak. És ki más oldhatná meg ezeket, mint egy csapat... nos, nem épp szokványos nyomozó? A Marlow Nyomozóklub tagjai nem detektíviskolából kerültek ki, és nem is mindig követik a szabályokat, de éppen ez az, ami annyira szerethetővé teszi őket.

A történet három főszereplője Judith, Becks és Suzie. A három szereplő nagyon más, mégis nagyszerű közöttük a kémia. Judtih egy egyedül élő, hetvenes hölgy, aki időskora ellenére is nagyon aktív életet él. Mivel rejtvényeket készít lapok számára, így igazán éles megfigyelőnek tartja magát, szóval amikor a szomszédját meggyilkolják, biztos benne, hogy nem öngyilkosság történt. A rendőrség kezdetben nem akar vele foglalkozni, így saját kezébe veszi az ügyet, nyomozásba kezd. Ugyan egyedül kezdte a szaglászást, de végül nem kellett magányosan folytatnia, ketten is csatlakoznak hozzá. A regény legnagyobb erőssége szerintem a karakterek sokszínűsége. Mindegyiküknek megvan a maga múltja, kis titka, furcsa szokása – és mégis úgy működnek együtt, mintha mindig is csapatban dolgoztak volna. A dinamika köztük élő, természetes és sokszor szívet melengető. Néha szurkálják egymást, máskor vállvetve keresik az igazságot – de mindig ott van köztük valami cinkos összetartozás, amitől az olvasó is úgy érzi, mintha ő is a klub tagja lenne.

Az író stílusa könnyed, mégis átgondolt. Szeretem, amikor egy könyv tud szórakoztató lenni anélkül, hogy felszínes lenne. A Marlow Nyomozóklub pontosan ilyen – intelligens, szellemes, de közben mélység is van benne. Nagyon szerettem a nyomozó karakterét is, aki egy idő után inkább partnerként és nem idegesítő nőszemélyként gondolt az önjelölt detektívekre. 

Érdekes és izgalmas volt a nyomozás, a szerző egy információmorzsát sem hallgat el az olvasó elől, így mi is közösen gondolkodhatunk a hölgyekkel olvasás közben. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A borítót is nagyon szeretem, tök jól illik a történethez. Ráadásul most, írás közben realizáltam, hogy ez egy sorozat első része, szóval már most tűkön ülve várom a többi regényt. Remélem azok is olvashatók lesznek majd magyarul. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Csak ajánlani tudom, engem teljesen levett a lábamról. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó újdonságaiból szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 IDÉZET

“Nem a szerelem a probléma. A probléma az, hogy úgy beszélünk róla, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami számít az életben.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

04.22. Könyv és más

03.24. Csak olvass!

03.27. Kitablar

Read More

Heather Webber: Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Anna Kate úgy tervezi, hogy csak rövid időre látogat az alabamai kisvárosba, Wicklowba, hogy eltemesse nagymamáját. Ám ahogy elkezd dolgozni a legendás Fekete Rigó kávézóban, nem csupán a helybeliekkel kerül egyre szorosabb kapcsolatba, hanem saját múltjával és családi örökségével is. Ismerjétek meg bloggereinkkel együtt Heather Webber Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című, érzékeny és varázslatos regényét, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban mágikus realizmussal átszőtt, szívmelengető és magával ragadó romantikus történet, helyszíne pedig az Egyesült Államok egy bájos déli kisvárosa.

Wicklow, ez az emberléptékűen kicsi település az alabamai hegyek árnyékában terül el. Ide érkezik Anna Kate, hogy eltemesse szeretett nagymamáját, Zét, a Fekete Rigó kávézó tulajdonosát. Úgy tervezte, hogy csak rövid időt tölt itt, bezárja a kávézót, majd eladja nagyanyja ingatlanát. Ám hiába szánja el magát, hogy nem alakít ki szoros kapcsolatokat a helybeliekkel, és hogy elkerüli az apja családját, Anna Kate-et végül megmagyarázhatatlan módon elbűvöli a különös déli városka, ahonnan anyja sok évvel korábban elmenekült, és a rejtélyes Feketerigó-pite, amelyről az egész város beszél.

Ahogy lassan fény derül a múltra, Anna Kate-nek végül döntést kell hoznia, hogy ez a magányos feketerigó képes lesz-e rendbe szedni törött szárnyát, és megtanulni repülni.

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban is.  Heather Webber regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül bájos és megkapó történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról a túlélésről és az újrakezdésről. A kötet műfaja mágikus realizmus, ami tulajdonképpen egy olyan művészeti irányzat, amely valósághű képet fest a világról, miközben mágikus elemekkel is kiegészíti azt. Nekem elsőre eddig Zafón, A szél árnyéka című műve jutott eszembe a műfajban, amit amúgy a legnagyobb kedvenceim között tartok számon.Mikor megláttam, hogy az Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című kötet is ezzel a címkével fut, azonnal felkeltette az érdeklődésemet és mostanra már elmondhatom, hogy Heather Webber regénye is legkedvesebb történeteim közé került. 

Mindannyian vágyunk a feloldozásra. Egy kedves ismerős/családtag elvesztése, vagy egy meg nem született/sosevolt gyermek ugyanolyan mély sebet ejt rajtunk. Ilyenkor meg kell gyászolnunk a szeretett személyt, el kell engednünk a közös múltat és a jövőt is, amiben reménykedtünk. De vajon mit tennénk, ha üzeneteket kaphatnánk a túlvilágról? A segítségükkel továbblépnénk, hiszen választ kaphatnánk kínzó kérdéseinkre, vagy még jobban ellepne minket a gyász és képtelenek lennénk elengedni az elvesztett személyt? Mire képes a szeretet? Talán a túlvilágról is képes jelt adni nekünk és segíteni, ha arra van szükségünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkre is választ kaphatunk az elolvasás során. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Heather Webber nagyon szépen ír a veszteségről és a gyászról, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy másodpercig sem hat nyomasztónak a regénye. A szereplők egytől-egyig szembesültek már azzal a fojtogató fájdalommal, amit egy szeretett társ/családtag elvesztése okoz, mégsem depresszív, vagy szomorú. Nem magára a gyászra, hanem sokkal inkább a gyógyulásra koncentrál. Az egyes szereplőkön keresztül bemutatja, hogy sokan, sokféleképpen küzdenek meg a gyásszal, és hogy a gyógyulás egyáltalán nem egyszerű folyamat, hiszen annak belülről kell fakadnia. Vannak akik egészen különleges módon próbálnak megküzdeni vele a feketerigók segítségével, mások terápiára járnak, vagy eltemetik magukban a fájdalmukat. Tetszett, hogy az írónő egyik megoldásmódot sem kritizálja, ugyanakkor okosan felhívja a figyelmet arra, hogy miként is lehet megküzdeni a szóban forgó érzésekkel. 

A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Egy igazán kedves amerikai kisváros életébe pillanthatunk be, melyet a feketerigók különös éneke tesz igazán különlegessé. A regénynek tulajdonképpen két főszereplője van, Natalie és Anne Kate, akiknek az élete szép lassan összefonódik. Határozottan állíthatom, hogy nagy fejlődésen mennek keresztül. Egyiküknek sem volt könnyű élete, de együtt talán végül talpra állhatnak és elindulhatnak a "gyógyulás" útján. 

Nagyon megkedveltem a déli kisvárost, mióta tiniként megismertem a Gilmore Girls világát, azóta teljesen rá vagyok kattanva az ilyen típusú településekre. Wicklow abszolút hozta nekem a Stars Hollow-i életérzést és minden egyes másodpercben azt éreztem, hogy bárcsak én is a kávézó asztalánál ülhetnék egy szelet különleges pite társaságában. Heather Webber a kisvárost úgy töltötte meg élettel, hogy szerethetőbbnél szerethetőbb mellékszereplőkkel töltötte meg a lapokat. Talán az elején kicsit nehezen igazodik ki az ember a karaktereken, de ahogy Anne Kate, úgy az olvasó is egyre jobban megkedveli az ottlakókat. Úgy éreztem, hogy minden szereplő pontosan annyi játékidőt kapott, mint amennyit a történet megkívánt. Bár úgy érzem, ha az ember figyelmesen olvassa a regényt, nagy meglepetéseket nem tartogat a regény, mégsem mondható unalmasnak, vagy vontatottnak. Az írónő nagyszerűen súlyozta az eseményeket és anyai gondoskodással viseltetett a legapróbb karakter iránt is. Nem hagyott senkit sem parlagon, mindenki megkapta azt a lezárást, amit megérdemelt. 

Talán egy kicsit több mágikus részlet elfért volna a regényben, de Zé (a nagymama) meséit felidézve csodálatos élmény volt megismerkedni az őrzők történetével. Kevés dolgot szeretnék jobban, mint meghallgatni a feketerigók életét és enni egy szelet pitét (még akkor is, ha esetleg nem kapható mindenmentes változatban :D). De ez persze semmit sem von le a könyv élvezeti értékéből. Egyszerűen imádtam a történet minden egyes sorát és az utolsó oldal elolvasását követően azt kívántam, bárcsak elfelejteném a könyvet, hogy újrakezdhessem azonnal az olvasását. Nem tudom, hogy mi miatt volt a lelkemre ekkora hatással a történet, de abban biztos vagyok, hogy örökre a szívembe zártam. A történetben többször is utalnak a szereplők arra, hogy Wicklow nagyon ért ahhoz, hogy magához láncolja az embereket és azt hiszem, hogy ez nem csak a képzeletbeli szereplőkre igaz, hanem magára az olvasóra is. A szívem egy darabját otthagytam ebben a kedves déli kisvárosban, és azt kívánom bárcsak igaz lehetne a történet. Egy valami azonban biztos, ha feketerigót látok, mindig ez a kedves regény fog az eszembe jutni. Nem mondom, hogy hibátlan, vagy azt, hogy tökéletes. De egyszerűen imádtam. Teljesen megfogott és nem eresztett. Az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek Heather Webber regényét, ha csak egy könyvet választanátok ajánlók alapján, akkor mindenképpen ez legyen az. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. A könyv mellé pedig mindenképpen készítsetek oda egy finom pitét, mert garantáltan megkívánjátok. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres amerikai kávézókat keresünk! Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a kávézó nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

03.17. Könyv és más

03.19. KönyvParfé

03.21. Csak Olvass!

03.23. Olvasónapló

Read More

Meik Wiking: A ​hygge otthon + Nyereményjáték

Sziasztok!

Meik Wiking legújabb könyvéből megtanulhatjuk, hogy miként lehet a dán hygge alkalmazásával még meghittebbé tenni otthonunkat. A hygge otthon című kötetben a koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásainak segítségével tehetjük még jobbá életterünket. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg a legújabb praktikákkal, de ne feledjetek el játszani se, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Kossuth kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

Az otthon a kapcsolódás és a nevetés helye. Az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, támogatásra és megértésre lelünk, és teljesen önmagunk lehetünk.

Meik Wiking legújabb kötetében elénk tárja, hogyan hat otthonunk kialakítása jóllétünkre, és hogyan válhat az életterünk – a dán hygge elvének alkalmazásával – olyan hellyé, ahol nemcsak élünk, hanem igazán boldogok lehetünk.

A koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásain alapuló könyv olyan egyszerű praktikákat mutat be, amelyekkel nagy változást érhetünk el: például mitől érezhetjük bármelyik helyiséget tágasabbnak, miért okoz több örömet a kerek étkezőasztal, és miért fontos a jó világítás.

Meik Wiking neve nem ismeretlen számomra, nagyon szeretem a munkásságát. A Hygge című könyve volt az első, amit a kezembe foghattam, később pedig az összes megjelent írását beszereztem. Mindegyik kötet kitüntetett helyet foglal el a polcomon, néha leveszem csak őket inspiráció céljából, hiszen már a lapozgatásuk is csodálatos élmény. Az író különösen kedves a szívemnek, hiszen ő tudatosította bennem először, hogy tulajdonképpen, megvan a tökéletes szó arra, arra, amit az otthonomban érzek és amire törekszem. Mindig is szerettem bekuckózni egy jó könnyvel, vagy Miklóssal kényelmesen elhelyezkedni a kanapén egy jó puha takaró alatt, amikor is nem csinálunk semmit, csupán élvezzük a csendet. Egész életemben jelen volt a hygge, csak nem tudtam, hogy erre tulajdonképpen létezik egy tökéletes szó. Mióta azonban elkezdtem megismerkedni komolyabban a hygge jelentésével, még jobban törekszem arra, hogy a lakásunk tökéletes hygge érzést árasszon. 

Meik Wiking A hygge otthon című kötete azonnal levett a lábamról. Általánosságban elmondható róla, hogy abban lehet az ember segítségére, hogy egy olyan komfortos környezetet alakítson ki az ember, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy csendes szigetként szolgáljon rohanó életünk óceánján. Segít, hogy az otthonunk tényleg a nyugalom bázisa legyen, egy olyan hely, ahol jó lenni, ahol garantált a feltöltődés. 

Meik Wiking a dániai Boldogságkutató Intézet munkatársa, a hygge és a boldogság kapcsolatát vizsgálja. Szociológusként kifejezetten érdekes volt olvasni a gondolatait, főleg úgy, hogy az elmúlt fél évem egy magyar kutatás körül forgott, ahol egy munkatársammal a boldogságot és az elégedettséget vizsgáltuk társadalomtudományi módszerekkel. Mondanom sem kell, hogy Meik Wiking sokkal érdekesebben és izgalmasabban nyilatkozik a témáról, szóval nem is untatnálok titeket ennek a kutatásnak a részleteivel, hiszen mi teljesen más módon közelítettük meg a témát. Az viszont tök érdekes, hogy specifikusan, Magyarországon zajlik évente boldogságkutatás. A nagyszabású projekt keretében a magyarok boldogságérzetéről egy térkép került megrajzolása, amit Jobb Veled a Világ Alapítvány és az ELTE PPK Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja közösen végzett. A vizsgálat célja annak felmérése volt, hogy milyen és évről évre hogyan változik a magyar lakosság boldogság és globális jóllét szintje.  Boldogságtérképről leolvasható, hogy mely régiókban és megyékben milyen mértékben tartják boldognak magukat az emberek. Ha érdekel titeket a kutatás, akkor ITT olvashattok róla bővebben. 

Kicsit úgy tekintettem rá, mint egy soft pszichológiai könyvre, hiszen Meik Wiking a boldogságkutatás eredményeit felhasználva arra tanítja meg olvasóit, hogy teremthetik meg környezetükben a hygge hangulatot. Tetszett, hogy többször is hangsúlyozta, hogy a hygge nem pénz kérdése. Sőt, a hygge a minimalizmushoz kötődik inkább. Ahhoz, hogy kiegyensúlyzott légkört teremtsünk magunk körül, nincs szükség sok pénzre. A fények, a növények, a kiegészítők növelik a hygge hangulatot, de ez nem jelenti azt, hogy drága holmikra kellene költeni az embernek. A lámpa átmozgatása a lakáson belül, vagy a szoba átrendezése, hogy a fény megfelelően áramoljon még jobban hozzájárul a megfelelő hangulat kialakításához, mint egy hiperszuper vadiój méregdrága hygge mood névre keresztelt lámpa. Meik Wiking kiemeli, hogy a legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát az otthonában, hogy a lényeg, hogy a család apraja-nagyja magáének érezzte az adott helyet. Fontos, hogy meglegyen a munka helye, de a játéké és a szórakozásé is. A növénytermesztés, vagy egyszerűen a zöld szobanövények jelenléte is rengeteget tud javítani az ember mentális jóllétén. Ha ez ember jól érzi magát az otthonában, akkor nagy valószínűséggel a mentális jólléte is acélosabb. A kutatási eredmények bemutatása mellett, olyan egyszerű praktikákat is megoszt velünk az író, mellyel még hangulatosabbá tehetjük otthonunkat. Most gondolhatjátok, azt hogy oké oké, de ezt mindenki tudja. Mindannyian tudjuk, hogy mi teszi otthonossá a házunkat. És én erre azt mondom, hogy igen, persze...tényleg tudjuk. Csak sokszor ezeket az apróságokat nem tudatosítjuk. És pontosan ez a könyv legnagyobb erőssége, hogy egyszerűen tudatosítja bennünk ezeket a dolgokat. 

Könyvmolyként bevallom, a könyvespolcos rész volt a kedvencem. Nem kérdés, hogy az átlagnál jóval több kötettel rendelkezem. Szóval egy valamiben biztos lehetek, a leendő gyerekem soha nem fog a könyvtárban suttogva sajtburgert kérni. :) Ahhj, imádom ezt az embert, de tényleg. És mivel sokat olvasok, ezért talán még barátkozna is velem. :D 

Az egyes részek végén mindig található egy kis összefoglaló, ami listába szedve összegzi a rész legfontosabb mondanivalóit. Továbbá különböző tippek és trükkök segítenek a dolgok megfelelő kivitelezésében, vagy elraktározásában. 

Meik Wiking stílusa szerintem zseniális. (Apropó, nem tudom, hogy emlékeztek-e egy másik bejegyzésemre, ahol szintén az író egyik kötetével foglalkoztam. Ott említettem nektek, hogy imádom leírni az író nevét, ez pedig azóta sem változott. Szóval igen, nem véletlenül említem meg minden bekezdésben. :D ) A könyv hihetetlenül olvasmányos, én konkrétan alig tudtam letenni a kezemből. Ráadásul nem csak a hygge és az otthon kapcsolata hozott lázba, hanem szakemberként őszintén érdeklődni kezdtem a kutatási területe iránt is. Szerettem a humoros megjegyzéseit, anekdotáit, a Dániával kapcsolatot történeteit. Egyszer biztosan el kell mennem Koppenhágába, muszáj látnom a hygge hazaját. Szívből kívánom nekik, hogy sikerüljön elérni, hogy a hygge felkerüljön az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. 

Ahogy az író eddigi kötetei, úgy A hygge otthon is egy hihetetlenül minőségi kiadvány. Már az is boldogság, ha az ember a kezében tarthatja. A képek hangulata tovább emeli az olvasás élményét, a grafikonok (amelyek a szociológus énemnek olyan kis kedvesek) pedig igazán informatívak. Konkrétan elmondhatom, hogy olvasás közben, tökéletes hygge pillanatot élhettem át. 

Összességében én nagyon szerettem az író legújabb, magyarul megjelent kötetét. Tökéletes ajándék karácsonyra, vagy csak úgy. Azok, akik szerettték az író eddigi köteteit, ebben a kiadványban sem fognak csalódni. Akik pedig nem ismerik, azoknak bátran ajánlom az író eddig megjelent könyveit. Én csak annyit mondok, olvassátok szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Meik Wiking kötete sokféle tippet ad nekünk a tökéletes hygge otthon megteremtéséhez, így játékunk is erre koncentrál. Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, amelyekből egy (vagy két) szó rakható ki, és ezek a dolgok kulcsfontosságú hozzávalói az otthoni hygge életérzésnek.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

BETŰK

senyvlöcpok

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub] 10 - Kelly és Lupi olvas 15 - Zakkant olvas  19 - Csak olvass! 21 - Readinspo 23 - Könyv és más 26 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Catherine Bell: Jane ​Austen és a szavak művészete + Nyereményjáték

Sziasztok!

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Jane Austen az angol irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja. Regényei rengeteg kiadást megéltek az évszázadok során, továbbá számos adaptáció is elkészült az írásai alapján. A Kossuth Kiadó jóvoltából az Ikonikus nők nevezetű sorozatban már rengeteg ismert és talán kevésbé ismert hölgy életébe nyerhettünk bepillantást regényes formában. A mostani kötet az oldalunkon Jane Austenről,  az életvidám papkisasszonyról szól, aki csupán egy dologra vágyik: az írásra. Tartsatok velünk, ismerjük meg együtt közelebbről Jane Austen alakját, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötetet!

Jane Austen, az egyszerű, sokgyerekes vidéki anglikán pap lánya nem számíthat sem hozományra, sem előnyös házasságra. A rossz kilátások ellenére nem közömbös a fiatalemberek iránt, és bár vagyon nem teszi csábítóvá a bálokon, a társasági összejöveteleken, életvidámsága és műveltsége kiemeli a férjkereső lányok sorából. Ám ambíciói túlmutatnak a házasságkötés társadalmi elvárásán: minden gondolatát erős és intelligens nőkről szőtt történetei foglalják le, melyeket lemoshatatlanul tintafoltos kézzel vet papírra. Majd újra meg újra átírja a regényei kéziratait, és sikertelenül keres könyvkiadót. Az írói sikerek és az egyenrangú felek közötti szerelem is sokáig elkerüli, éppúgy, mint okos és szenvedélyes hősnőit, Emmát, a Dashwood nővéreket, Elizabeth Bennetet…

Jane Austen különleges helyet foglal el a szívemben. Bár becsületesen bevallom, még nem olvastam el minden regényét, de jó úton haladok a teljes életmű megismeréséhez. Bár nem minden kötete lett igaz kedvenc számomra, de a Büszkeség és balítélet és a Meggyőző érvek bérelt helyet kapott a kis szívemben. Mindig is érdekelt Jane Austen élete, de elég kevés feljegyzés maradt a máig méltán népszerű írónő életéről. Catherine Bell regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen úgy éreztem, hogy egyenes út vezethet végre az írónő mélyebb és jobb megismeréséhez. Persze nem voltak túlzóak az elvárásaim, hiszen az első perctől kezdve tudtam, hogy történelmi fikciót tartok a kezem között. A kötet egyes elemei helytállók, más részeket, és az egyes hézagokat a hölgy a fantáziája segítségével töltötte ki. De vajon működőképes a kötet? Jó munkát végzett Catherine Bell? És a legfontosabb kérdés, egy magamfajta Jane Austen rajongó, vagy boldogan, vagy szemforgatva csukja majd be a kötet?

Ne aggódjatok, nem is kell sokat várni a válaszomra. A Jane Austen és a szavak művészete egy igazán kedves és szerethető történet az írónő életéről és munkásságáról. Egy kötet arról, hogy milyen rögös út vezetett a könyveinek publikálásáig. Bepillantást nyerhetünk Jane világába és szívébe, nyomon követhetjük életének főbb eseményeit a családi történetektől kezdve, a szívügyeken át, egészen az alkotói folyamatig. 

Catherine Bell nem emeli túlzottan piedesztára a főhősét, sokkal inkább átlagemberként kezeli őt, ez pedig hihetetlenül jót tesz a történetnek. Nem félt megmutatni az írónő tökéletlenségét és bizonytalanságát. Nem egy megdicsőült szent, aki az egész életét az írásnak szentelte, hanem egy valódi, hús vér nő, aki olykor súlyos pofonokat kapott az élettől, de mégis kitartott a legnagyobb álma mellett és íróvá vált. Néhány száz évvel később, pedig már azt is tudjuk, hogy micsoda íróvá. Egy olyan meghatározó és ikonikus figurává, akit méltán emlegetnek az angol irodalom nagyjai között. 

A lapokat az elejétől a végéig átjárja a tisztelet, egy ilyen kötetet csak egy olyan valaki írhatott, aki maga is kedveli és szereti Jane Austen munkásságát. Szerettem Catherine Bell stílusát, nagyon jól hozta a tipikus, austeni világot, kicsit úgy éreztem magam olvasás közben, mintha az írónő egy korabeli regényében lennénk éppen. Véleményem szerint a kötet nyelvezete is a helyén volt, nem tűnt mesterkéltnek és erőltetettnek. Nagyon tetszett, ahogy megalkotta Jane karakterét, pontosan így képzeltem az egyes leírások alapján én is az ő személyét. 

Érdekes élmény volt látni, ahogy az írónő megírta kedvenc regényeink sorait, imádtam Lizze Bennett megjelenését, vagy éppen azt a pillanatot, ahogy Mr. Darcy alakja megjelenik Jane lelki szemei előtt. A kötetkből származó rövidebb-hosszabb idézetek kellemes nosztalgiával töltöttek el, és izgalmas volt elképzelni, ahogy Jane Austen leírhatta az adott mondatokat. Szinte láttam magam előtt, hogy tintától maszatos kézzel leült az étkező asztalhoz, vagy éppen sétálás közben gyorsan lefirkantott pár szót. Tetszett, hogy a könyvben a kötetek eredetileg tervezett címe szerepelt, bár apróság, de mégis hitelesebbé varázsolta a történetet. 

Ami számomra kicsit megnehezítette az olvasást, azok a különböző ugrálások voltak az időben. Egyszerűen nem igazán értettem, hogy vajon mi szükség volt rá. Egyszerűen, kronológiai sorrendben is végigmehettünk volna az írónő életén. Számomra ez a megoldás néhol zavaró volt, este például extra koncentrációt igényelt tőlem, hogy most éppen melyik évben is járunk az írónő életében, amikor az 1801-es év és az 1809-es év váltogatta egymást, majdnem teljesen elvesztem. Nem mondom, hogy teljesen tönkretette az olvasás élményét, de az biztos, hogy fáradtság miatt néhol bootolnom kellett a fejezet elején, hogy most éppen hol járunk. 

Szerettem Jane szívügyeiről olvasni, hiszen bár nem ismerem behatóan az életrajzát, azt azért tudtam róla, hogy soha nem házasodott meg. Bár a történet egy része csupán fikció, még így is jó volt olvasni arról, hogy olykor azért sikerült megdobogtatni a szívét, még akkor is, ha ezek a pillanatok túlságosan rövidek voltak az életében. 

A borítót nagyon szeretem, tökéletesen illik a kötet hangulatához. A kevesebb néha több, ismerjük a mondást, ebben az esetben pedig talán nem is lehetne jobban megfogalmazni az érzéseimet, ha a kötetre nézek. Imádok egyszerűen ránézni is, nagyon jól hozza az austeni történetek hangulatát. 

Összességében kellemes olvasmánynak bizonyult Catherine Bell regénye. Szívesen olvasnék még hasonló regényeket az írónő életéről. Abszolút meghozta a kedvem, hogy elmélyüljek a témában. Ha szeretitek Jane Austen munkásságát, vagy csak kíváncsiak vagytok az életére, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe. 

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy az idézetek alapján be tudjátok-e azonosítani, hogy Jane Austen mely írására gondolunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, mellyel nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből származik. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.02.: Csak olvass!

12.04.: Utószó

12.06.: Könyv és más

Read More