Kavasiro Szaki: Az exem kedvenc receptje + Nyereményjáték

P

Sziasztok!

Kavasiro Szaki történetében egy különös kávézó életébe nyerhetünk bepillantást, amely minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el.

Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.

Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel.

Már sokan tudjátok rólam, hogy imádom a japán szerzők könyveit, így nagyon megörültem, mikor szembejött velem Kavasiro Szaki regénye Az exem kedvenc receptje. A fülszöveg igazán érdekesnek tűnt, így tűkön ülve vártam, hogy végre sorra kerítsem. Talán nem lett akkora kedvenc, mint amire előzetesen számítottam, de azért összességében tetszett a kötet és abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen rengeteg szép és fontos gondolat volt benne az életről. 

Az exem kedvenc receptje egy igazán kedves és szerethető történet veszteségről, fájdalomról és az újrakezdésről. Egy kötet az elengedésről és arról, hogy az ember igenis képes arra, hogy maga mögött hagyja a múltját. Legyen szó toxikus exről, egy soha nem viszonzott szerelemről, vagy éppen gyászról mindannyian küzdünk azzal, hogy túllépjünk a fájdalmunkon. 

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyekről bizonyos emberek, élethelyzetek jutnak eszünkbe. Egy étel, amelyet szívesen főztünk a volt párunknak, vagy valami, amit nekünk főztek sok-sok évvel ezelőtt. Egy étel, amelyet azóta nem is fogyasztottunk, hogy nem tartjuk a kapcsolatot volt szerelmünkkel/családunkkal. Ha pedig még rossz érzést kelt bennünk a dolog, akkor az lehet abszolút annak a jele, hogy még nem zártunk le magunkban ezt a kapcsolatot. Lehet a szerelem már elmúlt, de maradhattak tüskék. Terápiás jelleggel pedig izgalmas gondolat ezeket az ételeket megfőzni, elfogyasztani és közben jól kibeszélni magunkból a sérelmeinket. Hiszen az, ha van mellettünk valaki és teret biztosít arra, hogy megéljük érzéseinket, az olykor aranyat érhet. Az exem kedvenc receptje pedig pontosan ebből indul ki. Teret és lehetőséget biztosít péntek esténként azok számára, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. 

Momoko egy nap ittas állapotban tér be Amamija kávézójában. A lány megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el. Ezzel pedig egy hagyományt teremt, hiszen péntek esténként szívesen várják azokat, akik szeretnék "eltemetni" az exeikkel kapcsolatos érzéseiket. Nagyon tetszett ez az elgondolás és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy én vajon milyen étel miatt keresném fel őket és mi miatt kérném a segítségüket. De őszinte leszek veletek, sajnos engem nem ragadott magával a történet annyira, amennyire szerettem volna. Amamija, Momoka és Kuroda nagyon fura hármast alkotott, mégis tökéletesen működött a kis szövetségük. Bár Momoka néha kicsit idegesített, de összességében nagyon megkedveltem mindkettejüket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A szereplők nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk, olykor forgatjuk a szemünket vadul, máskor pedig egyszerűen csak fájdalmat és sajnálatot érzünk miattuk.

A könyvben nyolc különálló történet van. Mindegyik egy konkrét ételhez, ezáltal pedig nyolc különböző megbízóhóz kötődik. Az első három történet kicsit megijesztett és aggódni kezdtem, hogy csupán toxikus szakítások lesznek majd benne. Majdnem el is vette a kedvemet az olvasástól. De aztán a negyedik történetnél átkattant valami és elkezdtem jobban élvezni az olvasást. Így talán nem is annyira meglepő, ha azt mondom, hogy nem az első történetek voltak a kedvenceim. A leginkább Kimura úr (a könyvesboltos bácsi), Amamija (a kávézó vezetője) és Kuroda (egy törzsvendég) történetét zártam a szívembe. Az idős bácsié az elhunyt feleségéről, a Amamijáé egy viszonzatlan szerelemről, Kurodáé pedig egy szomorú családi helyzetről szólt. Érdekes és izgalmas volt látni a különböző embereket és a különböző élethelyzeteket. Tetszett, hogy a szerző nem ítélkezett egy másodpercig sem, még a legfurcsább helyzetekre is volt egy-egy bátorító és kedves gondolata. 

A borító nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a kötethez és ami külön pirospont, minden fejezet végén megtalálható a recept is, ami az adott étel elkészítéséhez kell. Ez egy igazán remek ötlet és biztos vagyok benne, hogy én is elkészítem majd valamelyiket, mert nagyon megjött hozzá a kedvem. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat és még az ételeket is, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Kavasiro Szaki regényének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A mostani játékunkban a japán szerzőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott kötet címét és szerzőjét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Addig vagy valaki, amíg mások tartanak valamire.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07.26.: Ambivalentina

07.29.: KönyvParfé

07.30.: Csak olvass!

Read More

Nick Bradley: Négy évszak Japánban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nick Bradley első magyarul megjelent regénye, a Négy évszak Japánban igazi csemege a japán kultúra kedvelőinek. Főszereplője, Flo karrierje és élete egy ponton megrekedt, az olvasók végigkövethetik útkeresését, mely során Flo nem is sejti, milyen változásokat hoz számára egy metrón felejtett könyv, melynek írója ismeretlen. Tartsatok velünk és nyerhettek egy példányt belőle a Kossuth Kiadó jóvoltából!

Flo ​Dunthorpe-nak elege lett Tokióból.

Az önbizalomhiánytól szenvedő lány élete megrekedt, műfordítói munkája értelmét vesztette, párkapcsolata összeomlani látszik.

Aztán egy nap rátalál egy rejtélyes könyvre, amit az egyik utas felejtett ott a tokiói metrón.

Flót már a legelső oldal olvasása közben beszippantja és átformálja a könyv. Azonnali és erőteljes késztetést érez arra, hogy lefordítsa ezt az elfeledett regényt. Ezzel a sorsdöntő elhatározással pedig olyan útra lép, amely megváltoztatja az életét.

Ahogy Flo egy éven át követi a szereplők sorsát, akik valahol Japán messzi vidékén élnek, átélve a pár kibontakozó kapcsolatának hullámhegyeit és hullámvölgyeit, hamar rádöbben, hogy ki kell merészkednie a könyv világából, hogy felkutassa annak fellelhetetlen, titokzatos szerzőjét. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött…

A Kossuth Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem a Négy évszak Japánban című köteten. A szerző, Nick Bradley ugyan nem ázsiai származású, így elsőre biztos sokatoknak felugrik a szemöldöke a homloka közepére hogy oké-oké, de ha nem japán származású, akkor minek ír Japánról? Képzeljétek, a szerző nagyon szereti a japán kultúrát, doktoriját pedig abból szerezte, hogy miként jelennek meg a macskák a japán irodalomban. Biztosan nektek is feltűnt már, hogy a legtöbb ázsiai könyvben megjelenik legalább egy macska, ha pedig a történetben nincs róla szó, akkor minimum a borítón megjelentetik valamilyen formában. Hihetetlenül izgalmas téma, én eddig bevallom, bele sem gondoltam abba, hogy ennek milyen kulturális okai lehetnek. Szóval, arra gondoltam, hogy mielőtt írok a kötetről, összeszedek néhány izgalmas információt nektek a témáról. 

A japán irodalomban gyakran jelennek meg macskák mint az emberi élet csendes tanúi. Van, hogy a macska filozofikus, ironikus és éleslátó megfigyelő, aki kívülállóként, de nem érzelemmentesen kommentálja az emberek viselkedését. Máskor csak a háttérben húzódik meg és csak metaforikus módon értelmezhető az ő jelenléte. A japán folklórban és irodalomban a macskák gyakran jelennek meg természetfeletti lényekként, például bakeneko (alakváltó, mágikus macska) vagy nekomata (kétfarkú démonmacska) alakban. Ezek a lények gyakran intelligensek, hosszú életük során természetfeletti erőkre tesznek szert, és képesek bosszút állni vagy segíteni. A modern japán irodalomban azonban a macskák gyakran töltik be az érzelmi kapcsolat vagy a lelki társ szerepét. Japánban a macskák hagyományosan szerencsehozó állatok – gondoljunk csak a híres maneki neko-ra, a „integető macskára”, amely sok üzlet és otthon bejáratánál látható. Az irodalmi megjelenések gyakran kapcsolódnak ehhez a kulturális képzethez, ugyanakkor a macskák függetlensége és kiismerhetetlensége révén egyfajta személyiségkivetítésként is működnek. Szóval ahogy látjátok, nagyon érdekes, izgalmas és sokrétű ez a téma.

A Négy évszak Japánban című kötet egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy olykor nem könnyű az ember élete. Hajlamos elveszni saját bánatának mocsarában, de fontos, hogy felálljunk és továbbmenjünk. Egy történet az álmokról és azok fontosságáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy támogató emberek vegyenek körbe minket. Egy történet arról, hogy olykor több közös van bennünk mint gondolnánk és arról, hogy mennyire fontos is a kommunkáció. Egy történet egy fiatal lányról, aki teljesen elvesztette önmagát, egy fiúról, aki tovább kisbaba kora óta cipeli a vállán családjának tragédiáját és egy idős asszonyról, akinek meg kellett tanulnia, hogy miként kapcsolódhat újra családjához. 

Flo, ahogy a fordításon dolgozik (AI generálta kép)

A Négy évszak Japánban című kötetben a macskák inkább társakként és csendes megfigyelőként vannak jelen. A könyv szerkezete igazán különleges. Egyfajta könyv a könyvben. Flo, a történet főszereplője úgy érzi, hogy élete teljesen megfeneklett. Nem érzi jól magát a bőrében, ráadásul barátnője is elköltözött Tokióból. Mindent magába fojt, az érzéseit sem tudja kimutatni a hozzá közel állóknak. Úgy érzi, hogy műfordítói munkája is értelmét vesztette, sötét gondolatok kezdték őt foglalkoztatni. Egy nap azonban rátalál egy rejtélyes könyvre, ami teljesen beszippantja. Úgy dönt, hogy ez a kötet lesz a következő fordítói munkája, ehhez azonban meg kell találnia a szerzőt, hogy jóváhagyja azt. Vajon sikerülhet neki? És milyen hatással lesz rá végül ez a történet? Felrázza őt és képes lesz újra élni? De mivel írtam, hogy tulajdonképpen ez könyv a könyvben, így Flo élete mellett az olvasó a kötet szereplőinek sorsát is végigkövetheti. Bepillantást nyerhetünk a könyvbe, amelyet Flo olvas. Megismerjük Kjó alakját, aki a sikertelen egyetemi felvételi után vidékre, nagymamájához költözik, akivel előtte nem sok kapcsolata volt. Ahogy a szereplők összecsiszolódnak, ahogy Kjó megtalálja saját helyét a világban, úgy lesz a való életben Flo is egyre nyitottabb. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött. Vajon minek köszönhető ez a különleges forma? És vajon mit is tart tulajdonképpen a kezében az olvasó?

Kjó, ahogy éppen rajzol (AI generált kép)

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk. Akiket a büszkeségük és makacsságuk olykor visszatart attól, hogy normálisan viselkedjenek, de azt egy másodpercig sem vitatjuk, hogy helyén van a szívük. 

Ugyan nem érzem, hogy kedvencet avattam volna, de nagyon olvastatta magát a történet. A legjobban a nagymama alakját kedveltem, bár néha kicsit mérgezőnek éreztem a karakterét. Valahogy mégis ő varázsolt el a legjobban. Talán azért, mert nagyon emberi volt a karaktere. 

Tetszett, hogy Flo fotói is megjelentek a kötetben, ennél már csak az lett volna még zseniálisabb, ha Kjó rajzait is valahogy belecsempészte volna a szerző. Kíváncsi lettem volna a békás rajzokra. ^^

A könyv egy pontján felmerül Flo dilemmája, hogy bizonyos szavakat hogyan is lehetne japánról angolra fordítani, hogy azok ne veszítsék el eredeti jelentésüket. Szóval nagyon tetszett, hogy egyes szavakat egyszerűen nem fordítottak le. Hálás vagyok a fordítónak és a kiadónak, hogy a könyv jellegét megtartva, ők sem erőltettek rá ezekre a szavakra a magyar jelentésüket. Azzal sokat csorbult volna a kötet hangulata. A kötet végén található egy kis szótár, azok segítségével az olvasó utána tud nézni az egyes szavak/kifejezések jelentésének. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Erre pedig szerencsére nem is kell sokat várni, hiszen hamarosan megjelenik a másik könyve is a kiadó gondozásában. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Nick Bradley regényének is. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a mesekönyvbe. 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a beleolvasó alapján kell válaszolnotok kérdéseinkre és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő helyére. Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hová valósi Flo?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.21. Pandalány olvas

05.23. Csak olvass!

05.25. Könyv és más

Read More

Amber Chen: A ​jádekő sárkánya + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Amber Chen nagysikerű, regénye, A jádekő sárkánya. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Jing történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A 18 éves Aihui Jing arról álmodik, hogy egyszer majd világszínvonalú mérnök legyen, de apja hirtelen halála után az élete összeomlik. A férfi mérnöki titkairól szóló napló és a bérgyilkos által hátrahagyott jáde medál segítségével Jing egészen a fővárosban található Mérnöki Szövetségig követi a nyomokat. Addig a helyig, ahol egykor apja olyan sok időt töltött. Jing eltökélt szándéka, hogy felderíti, miért vette üldözőbe valaki az apját, annak ellenére, hogy a férfi a csendes életet választotta a hírnév és a vagyon helyett.

Jing, magát fiúnak álcázva jelentkezik a Mérnöki Szövetség tanoncainak megrendezett versenyére, amiben váratlan segítséget kap Aogija Je-jangtól, a Főparancsnok fiától, a nyolcadik hercegtől. Apja hírneve célponttá teszi Jinget, akinek fel kell készülnie a sértett szövetségi tagokra, és a gyilkosra, aki még mindig apja naplóját keresi. Minden csak bonyolultabb lesz, mikor a herceggel való kapcsolata egyre kuszább lesz, és akiről Jing sejti, hogy sokkal nagyszabásúbb tervei vannak, mint azt gondolná.

A Szövetségben elrejtett titkok éppoly halálosak lehetnek, mint az általuk épített fegyverek - és mivel élete és szülőföldje jövője forog kockán, Jing nem tudja, kiben bízzon. Megbosszulhatja-e az apját, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembemegy mindennel, amiért ő valaha kiállt, vagy ő lesz a következő legnagyobb fegyvertervező?

Az utóbbi időben teljesen oda meg vissza vagyok az ázsiai történetekért, így A jádekő sárkánya sem kerülte el a figyelmemet. Nagyon tetszett a fülszövege, a kiadónak hála pedig egy igazán szépséges verzióban vehetik kezükbe a magyar olvasók a kötetet. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, de aztán elég hamar realizáltam, hogy az elmúlt időben több hasonló könyvet is olvastam, így a cselekménye annyira nem varázsolt el, mint ahogy vártam. A történet érdekes és izgalmas, a szereplők szimpatikusak, de mégsem valószínű, hogy kedvenc lesz nálam. Ne értsetek félre, nem untam az olvasást, és izgatottan várom a folytatását is, ugyanakkor kicsit úgy érzem, hogy telítődtem a műfajból, egyszerűen Amber Chen regénye nem tudott újat mutatni. Olyan volt, mint egy igazán komfortos puha takaró, szerettem olvasni is, de abszolút nem tudott meglepni. Igazából egy tökéletes komfortolvasmány volt számomra, pontosan azt adta, amire számítottam. 

A jádekő sárkánya egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet a családról és arról, hogy mire vagyunk képesek azért, hogy büszkék lehessenek ránk felmenőink. Egy történet arról, hogy milyen nehéz dolga van egy lánynak, ha egy férfiak uralta világban be akarja bizonyítani, hogy ő is ér valamit, és arról, hogy néha legsötétebb időkben sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Egy regény a titkokról, bosszúról és arról, hogy vajon tényleg megbízhatunk-e a hozzánk közel állókban. 

A jádekő sárkánya igazából egy "silkpunk" fantasy regény. A "steampunkhoz" hasonlóan a "silkpunk" is a sci-fi és fantasyirodalmak eszköztárának vegyülete. De míg a "steampunk" a viktoriánus kor króm-réz-üveg technológiai esztétikájából meríti az inspirációt, addig a "silkpunk" a klasszikus kelet-ázsiai ókorban találja meg az ihletadó forrást. Ez a regény is televan olyan műszaki-mérnöki megoldásokkal, mint amilyenek a gépi méhecskék, óriásárkány, a léghajók és a különböző gépek. 

A történet szerint a 18 éves Aihui Jing arról álmodik, hogy egyszer majd világszínvonalú mérnök legyen, de apja hirtelen halála után az élete összeomlik. Apja utolsó leheletével megígérteti lányával, hogy elégeti a naplóját, a lány azonban nem hallgatott rá. Jing, magát fiúnak álcázva jelentkezik a Mérnöki Szövetség tanoncainak megrendezett versenyére, hogy befejezze édesapja terveit és közben kiderítse, hogy ki állhat szeretett apja halála mögött. A lány váratlan segítséget kapott Je-jangtól, a Főparancsnok fiától, a nyolcadik hercegtől, kapcsolatuk pedig egyre kuszábbá és furcsábbá válik. De vajon bízhat Jing bízhat Je-jangban? Vajon milyen tervei vannak a fiúnak? 

Az apja hírneve célponttá teszi Jinget a verseny alatt, fel kell készülnie a sértett szövetségi tagokra, és a gyilkosra, aki még mindig apja naplóját keresi. Képes lesz a lány kideríteni, hogy ki ölte meg az édesapját? Vajon mi miatt hagyta ott anno a palotát és miért választotta a csendesebb életet?

A cselekmény izgalmas volt, Amber Chen jól építette fel a regényét. Nagyon tetszettek a különböző versenyfeladatok, szerettem olvasni róla. Ráadásul ahogy haladtunk előre az olvasásban, úgy lett egyre nyilvánvalóbb az olvasó számára is, hogy milyen szövevényes politikai huncutságok húzódnak a háttérben. A hercegek alig várják, hogy Főparancsnokká válhassanak, a jelenlegi Főparancsnok pedig értelmetlennek tűnő háborúba hajszolja a népét. 

Jing igazán kedvelhető karakter. A fiatal lány óriási utat járt be, bebizonyította mindenkinek, hogy egy lány is lehet szuper mérnök, pontosan ugyanannyit érhet a munkája, mint egy férfinak. Kezdetben talán kissé félszeg és esetlen volt, de végül kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A másik főszereplő Je-Jang a herceg, aki összességében azért nem lopta be magát a szívembe. Nekem a kettejük közötti dinamika sem jött át annyira, igaz a romantikus szál nem is erős a kötetben. Je-Kan személyét azonban nagyon megkedveltem, a kissé pökhendi stílusa kezdetben ugyan idegesítő. De gyorsan rájön Jing és az olvasó is, hogy összességében igazán kedvelhető és szerethető karakter.

A borító egy igazi csoda, nagyon boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. Az biztos, hogy a könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Bár nem lett akkor kedvenc, de nagyon várom a folytatást, Kíváncsi vagyok, hogy miként alakul majd a két szereplő sorsa. 

Bár nem hibátlan, mégis jó kis komfortolvasmány volt. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt. 

Értékelés: 5/3,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

,

Nyereményjáték

Az utóbbi időben nagyon népszerűek hazánkban is az ázsiai mitológiával fűszerezett fantasy történetek, így most ebben a játékban is ezeket a könyveket hívjuk segítségül. Minden oldalon találtok egy idézetet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe és ki az írója. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Találd meg a fényt, amely képes meggyújtani a lámpásodat – mondom szelíden. – Kapaszkodj belé akkor is, amikor körülvesz a sötétség! Még a legerősebb fény sem lesz képes elfújni a lángot!” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

05.12.: Csak olvass! (extra)

05.14.: Könyv és más (extra)

05.16.: Csak olvass!

05.18.: Könyv és más

Read More

Jane Yang: A ​lótuszcipő

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem A lótuszcipő című köteten. Nem is olyan régen olvastam A lótusz leányát, így azonnal felkaptam a fejem a címre. A lelkesedésemet tovább fokozta a rendkívül érdekesnek és izgalmasnak tűnő fülszöveg, így biztos voltam benne, hogy Jane Yang regénye abszolút az én olvasmányom lesz. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.

A magával ragadó történet az 1800-as években, Kínában játszódik. Kis Virágot gyerekkorában eladják Linjing gazdag családjának, hogy muizai legyen. Linjing féltékeny a szolgálólányra, akinek elkötözték a lábfejét, ahogy az előkelő lányoknak szokták, ráadásul csodálatosan hímez. Ezért mindent megtesz, hogy Kis Virág örökre a rabszolgája legyen, és ne törhessen ki alárendelt helyzetéből.

Bár a Fóng-házban egyikük úrnő, a másikuk szolga, támogatniuk kell egymást, hogy Linjing házassága révén biztosítsák a jövőjüket, s eközben riválisból barátnővé válnak.

Egy váratlan családi botrány miatt Linjing és Kis Virág élete fenekestől felfordul. Linjing kegyvesztetté válik, és ez új lehetőséget jelenthet Kis Virágnak, de vajon rátalálhat a szabadsághoz vezető útra?

A magával sodró és mélyen megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nő erőt adó története, valamint a testvériség, az árulás, a szerelem és a diadal meséje.

Ez a könyv nem csupán 5 csillagot érdemelne, hanem a világ összes csillagát neki adnám. Hihetetlen hatással volt rám Linjing és Kis Virág története. A valóságos alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról. Egy igazán okos és mélyen megindító történet kelet és nyugat, a modernitás és konzervatív eszmék ellentétéről. Arról, hogy milyen lehetőségei vannak egy kínai rabszolgának és úrnőjének egy férfiak uralta világban, ahol egy nő csak akkor kap némi hatalmat a kezébe, ha első feleségként van férje házában, és ha fiút szült neki. 

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el és arra gondolnánk, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A lótuszcipő az egyik legerősebb történet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. A lótuszcipő és Kis Virág azonban nem csak beköltözött a fejembe, hanem azt érzem, hogy nagyon sokáig velem marad majd. Kitartása, ereje és szilárd erkölcse igazi iránymutató minden olvasó számára. Bebizonyítja, hogy hiába fordul rosszra a sorsunk, hiába vesznek el tőlünk mindent, csak rajtunk áll, hogy a lelkünk is megtörik-e. 

A lótuszcipő egy igazán lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról és egy magával ragadó történet arról, hogy mennyi erő és kitartás van a nőkben és hogyan képesek arra, hogy egy abszolút férfiak uralta világban, ahol a nő csupán arra érdemes, hogy fiút szüljön és elkötött lábain tisztelettudóan tipegjen férje családjában. Bemutatja, hogy az aranylótusz (ami tulajdonképpen az elkötött láb) mennyire természetes dolog a társadalomban és mennyi pozitív sztereotípia kötődik hozzá. Akinek aranylótusz van, az csakis erkölcsös, okos és tökéletes kisasszony lehet. Ráadásul úgy tartják, hogy a hímzés tudományát is csak olyan valaki tudja mesterien űzni, akinek el van kötve a lába. Ma már rendkívül barbár dolognak tűnik, Kínában azonban sokáig a jólét és társadalmi felsőbbrendűség mércéje volt, hogy kinek milyen méretű az aranylótusza. De a könyv természetesen bőven túlmutat ezen a jelenségen. Bepillantást nyerhetünk a szolgálók, vagyis rabszolgák életébe, akiket kisgyerekként adtak el gazdag családoknak, hogy a vagyonos nőket szolgálják. Láthatjuk, hogy bármennyire is szépen és jól bánik valaki a mújcajával, azért ő mindig szolga marad, vagyis nincs joga sem önálló keresetre, sem pedig önálló életre. A szerző továbbá többször is ütközteti regényében a nyugati és keleti kultúrát, az istenképet, az aranylótuszt, a társadalmi berendezkedést és a nők helyzetét is. 

A regény valós történelmi alapokon nyugszik, ugyan főszereplői a képzelet szüleményei, de a szerző jócskán merített saját családja történetéből. Amennyire meg tudom ítélni, tökéletesen reflektál a korabeli helyzetre. Egy igazán mély történet, melyben a szerző egy másodpercig sem A lótuszcipő végeredményben talán nem más, mint egy történet a nők erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról egy igazán megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nőről, testvériségről az árulásról, a szerelemről és végül a diadalról. 

A történetet két szereplő tolmácsolásában ismerhetjük meg. Az egyik főszereplő Linjing, a Fóng-család kisasszonya, a másik pedig Kis Virág, a szolgálója. Kettejük kapcsolata óriási mélységeket és magasságokat járt be. Linjing nem egy kedves és szerethető karakter, ha nagyon vulgáris akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az a típus, akit az olvasó szívesen megcsapkodna egy péklapáttal. Egy elkényeztetett, önző gyermek, aki felnőve sem lesz szimpatikusabb és kedvesebb karakter. Nem látja be saját hibáit, mindig mást hibáztat saját nehézségeiért, és bár családjában mindent megkapott, amire csak vágyott, mégis irigyelte Kis Virágot, akinek bár oly kevés adatott, ő mégis boldog volt ezekért a dolgokért. Kis Virágot kiskorában adta el édesanyja azzal az intelemmel, hogy legyen mindig jó és kövesse mindenben gazdáit. De mi van akkor, ha ő többet szeretne, mint szolgálóként leélni az életét? 

Linjing azonban nem szívlelhette Kis Virágot és lelki erejét, szilárdságát, ezért mindent megtett azért, hogy uralkodjon rajta és megtörje őt. A két lány éveken át volt egymás társa, a szolgáló akkor is Linjing mellett volt, mikor egy botrány miatt kegyvesztetté vált. A sorsában bekövetkezett változás azonban nem tette szelíddé az úrilányt, nem tudta elfogadni saját helyzetét, a régi szokásokba kapaszkodott és nem volt képes szembenézni azzal a ténnyel, hogy a megváltozott élethelyzetének köszönhetően már nem áll rangban és státuszban Kis Virág felett. Gyermeki önzése és viselkedése majdnem végzetessé vált mindkettejük számára. Ezeken az oldalakon nagyon izgultam, hiszen sóvárogva vágytam arra, hogy Kis Virág élete végül jól alakuljon. A fülszövegbe tudtam csak kapaszkodni, ahol szerepelt a "diadal meséje" kifejezés. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, sokáig csak fogtam a kezemben a könyvet, mélyen megérintett Jane Yang regénye. Kis Virág és Linjing története magához láncolt és azóta sem eresztett. Mély nyomokat hagyott bennem, bátran állíthatom, hogy az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

A könyv hangulata szerintem remek és bár az elején kicsit furcsa volt, hogy a nevek végül le lettek fordítva, hamar megszoktam és egy idő után már nem is törődtem ezzel. A kötet olvastatta magát, csak úgy faltam a lapokat, bár néha meg kellett állnom egy-egy pillanatra, mert a szívem olyan nehézzé vált, mint egy 20 kg-os kőtömb. Jane Yang nem finomkodott, nem romantizálta sem a kort, sem pedig a társadalmi csoportot. Rendkívül érzékletesen és őszintén beszélt a nők és szolgálók helyzetéről, az egyes büntetési módokról, a lábelkötésről, a hierarchiából fakadó harcokról, a szerelemről és arról, hogy mi vár arra, aki megszegi a család, vagy csoport szabályait. 

A lábelkötésen még mindig nem tudtam túltenni magam, ezért ennek a léte még mindig sokkoló hatással volt rám olvasás közben. De ami még ennél is jobban meglepett, az, hogy mennyire durvák tudnak lenni azok a nők, akik egy kis hatalomhoz jutottak ebben a társadalomban. Az anyósok, az első feleségek, a vezetők, akik mind-mind hatalmat ragadtak magukhoz és ahelyett, hogy empátiával és megértéssel fordulnának azokhoz, akik rangban alattuk vannak (hiszen ők is voltak valaha abban a helyzetben), inkább még belerúgnak az illetőbe és félelemben tartják. Bár nem meglepő, de nagyon fájdalmas volt olvasni a nők helyzetéről is, hogy mennyire kevéssé számítanak a családjuknak. 

Azt viszont imádom az ilyen típusú történetekben, hogy a hímzés mennyire központi szerepet játszik. Természetesen a keleti kultúrában teljesen más szerepe van, mint a nyugatiban, de valahogy azonnal viszketni kezd az én kezem is és nekiállnék én is a következő hímzésemnek. Persze soha nem leszek annyira profi, mint Kis Virág, vagy bármelyik kínai fiatal nő, de imádok ezekről olvasni. Ilyenkor mindig magam elé képzelem az elkészült alkotást és csodálattal adózom a készítőjének lélekben.

A borító meseszép, egyszerűen imádom, hogy mennyire passzol hangulatában a történethez. Kihajtva pedig még csodásabb képet fest. 

A szerzői utószóban arról is olvashatunk, hogy a történetet valós szereplők ihlették. Óriási munka lehetett ezt a történetet ebben a formában az olvasók elé tárni, rengeteg utánajárásra volt szükség. A kötet végén szereplő szószedet nagyon jó, én egy csomót nézegettem olvasás közben. Ha szeretitek az erős nőkről szóló köteteket és az ázsiai kultúra iránt is érdeklődtök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki A lótuszcipőt, én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni az Athenaeum Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni. 

Értékelés: 5/5

Read More

Elizabeth Lim: A ​hajnalszövő (A hajnalszövő 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Elizabeth Lim nagysikerű, regénye, A hajnalszövő. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Elizabeth Lim legújabb fordulatos, fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Maia személyét, akinek legnagyobb vágya, hogy császári szabó lehessen és Edant a császár varázslóját, kísérjük el őket egy veszélyes kalandra és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Maia Tamarin minden vágya, hogy ő lehessen a legjobb szabó a birodalomban, és egyszer magának a császárnak készíthessen ruhákat. De mivel lánynak született, a legtöbb, amiben reménykedhet, egy előnyös házasság.

Ám amikor a császár az udvarba hívatja a lány beteg édesapját, hogy vegyen részt a birodalmi szabó megtisztelő és jövedelmező címéért folytatott versenyben, Maia átveszi az apja helyét, és fiúnak öltözve a Nyári Palotába utazik. Ha nyer, minden vágya teljesül. Ha veszít, a biztos halál vár rá. Csakhogy fogalma sincs, mire vállalkozott...

Elizabeth Lim legújabb fordulatos, sodró lendületű fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít.

Elizabeth Lim az elmúlt időszakban nagy kedvenccé vált számomra. Ugyan látom és érzékelem a történeteinek hibáit, de egyáltalán nem zavarnak. Hiába érzem túlírtnak, vagy hiányosnak az írását, annyira elkap a hangulata, annyira visz magával a sodró lendülete, hogy nem érdekel semmi. Egyszerűen csak jó érzés olvasni a könyveit és szeretek elmerülni a történetben. 

A hajnalszövő egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet a család és a szeretet erejéről, és arról, hogy milyen nehéz dolga van egy lánynak, ha egy férfiak uralta világban be akarja bizonyítani, hogy ő is ér valamit. Egy történet arról, hogy néha legsötétebb időkban sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Néha semmi sem az, aminek látszik és egy roppant idegesítő varázslóról is kiderülhet, hogy vajból van a szíve. 

Elizabeth Lim regénye a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít. A történet alapját egy Mulan feldolgozás adja. Maia a történet főszereplője egy szabómester lánya. Édesapjának ő a negyedik gyermeke, három idősebb fiútestvére van. A fiúkat nem érdekelte soha a varrás, vagy a hímzés, Maia azonban művészien bánt a tűvel. Ebben a világban azonban nem válhat mester egy nőből, a jóhírű szabók mind-mind férfiak. Így, amikor egy nap a császár udvarában versenyt hirdetnek meg és beteg édesapját is hívják, a lány veszélyes döntésre szánja el magát és úgy dönt, hogy férfi ruhában útra kell, egyik testvérének adja ki magát és így indul a versenyen. A vállalkozása nem veszélytelen, ha kiderül, hogy igazából nő, akkor ki is végezhetik. A fiatal lány azonban rettenthetetlen, hajtja a vágya, hogy elismert szabó legyen, de még fontosabb számára az, hogy családjának ne kelljen nélkülözések között élnie. 

Már a verseny sem volt egyszerű a lány számára, de miután a császár leendő felesége egy lehetetlen küldetéssel bízza meg őt, akkor válik még veszélyesebbé a kalandja. El kell készítenie Amana gyermekeinek a ruháját, napfényből, a hold világából és a csillagok véréből. A küldetés kulcsfontosságú, hiszen ezen állhat, vagy bukhat a béke. A császárnak és a sanszen lányának muszáj lenne összeházasodni, hogy ezzel megteremtsék a békét a császárságban. Így Maiának nem csak három ruhát kell elkészítenie, hanem meg kell menteni a világát is a pusztulástól. Vajon képes lesz megvarrni ezt a három ruhát? Összeházasodik a két fél? Eljöhet újra a béke A'landi számára? És hogyan alakul a kapcsolata Edannal, a varázslóval, akinél idegesítőbb személlyel talán még soha nem találkozott?

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. A történet három részből áll. Az első részben a császári szabóversenyen van a fő hangsúly. A második részben az utazásról és az újabb küldetés teljesítéséről szól, a harmadik részben a szerző tulajdonképpen megágyaz a duológia következő részének. Az első rész nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt olvasni az udvari inktrikáról és arról, hogy miként tud Maia férfiként boldogulni az udvarban. A második rész nekem egy kicsit lassú volt, kicsit road trip jellegűre sikeredett. A két főszereplő útra kelt, egyik helyről mentek a másikra, ahol ütemtervszerűen veszélybe kerültek, küldetéseket teljesítettek, hogy végül elérjenek a palotába és Maia bemutathassa a három isteni ruhát. Nem azt mondom, hogy érdektelenek voltak ezek a fejezetek, csak talán lehetett volna kicsit feszesebb a tempója. Lapzur említése és Bandur említése és beemelése a történetbe viszont szerintem remek ötlet volt. Ez a furcsa és ijesztő sziget és a démon nem véletlenül lehet ismerős számotokra, hiszen mindkettő szerepelt A Hat bíborszín darumadárban is. A történet ugyanis ugyanabban a világban játszodik. 

Bevallom, a csavarok jelentős része engem nem ért váratlanul, valahogy a zsigereimben éreztem a főbb fordulatokat, de ettől függetlenül nem volt unalmas számomra a regény, nagyon szerettem a hangulatát. 

Maia óriási utat járt be, bebizonyította mindenkinek, hogy egy lány is lehet szabómester, pontosan ugyannyit érhet a munkája, mint egy férfinak. Erős karakter, aki bármire képes azért, hogy segítsen a családjának és azoknak, akik igazán fontosak számára. Kezdetben talán kissé félszeg és esetlen volt, de végül kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A másik főszereplő Edan, a varázsló. Arroganciája és stílusa kezdetben nagyon idegesítette a lányt, de végül közel kerültek egymáshoz az út során. Vajon kialakulhat-e őszinte és valós kapcsolat egy egyszerű, halandó lány és egy halhatatlan varázsló között? Igazán jól álltak egymásnak, vicces volt olvasni az évődéseiket, bár néha úgy éreztem, Maiát jobban idegesíti a fiú, mint az indokolt lenne. 

A borító egy igazi csoda, nagyon boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. Csak néhány oldalt olvastam angolul, így a fordításról túl sokat nem tudok mondani, de amit láttam, az jónak tűnt. Az biztos, hogy a könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Nagyon várom a folytatást is, kíváncsi vagyok hogyan végződik Maia és Edan története. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom Elizabeth Lim regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Maia minden vágya, hogy ő legyen a legjobb szabó az egész birodalomban. Egy jó szabónak pedig ismernie kell a szabás, varrás és díszítés minden csínját és bínját. Így a mostani játékunk ehhez a világhoz kötődik. Minden oldalon találtok egy kérdést, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, a helyes választ. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Az Európában fennmaradt legrégibb hímzések melyik században keletkeztek?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

03.13.: Csak olvass!

03.14.: Utószó

03.16.: Hagyjatok! Olvasok!

03.18.: Könyv és más

Read More

Elizabeth Lim: A ​császárné átka (Hat bíborszín darumadár 0,5) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Elizabeth Lim nagysikerű, duológiájának előzménykötete, A császárné átka. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt hogyan kezdődött Raikma története és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Channari arcát egy démonboszorkány gonosz átka elcsúfította. Vanna az egyetlen ember, akiben megbízhat, mert tudja, hogy nővére nem szörnyszülött, és teljes szívéből szereti. Ők ketten bármit megtennének, bármiről lemondanának egymás kedvéért.

A félelmetes kígyóarc azonban csak akkor tűnhet el, ha Channari elviszi a boszorkánynak Vannát, akit a föld legszebb lányának tartanak. Egy prófécia szerint a két testvér közül az egyiknek el kell buknia, hogy a másik tündökölhessen.

Elizabeth Lim legújabb kötete a Hat bíborszín darumadár és A sárkány ígérete világába kalauzolja az olvasót, egy küzdelmekkel, lenyűgöző teremtményekkel és kalandokkal teli történetben.

A Hat bíborszín darumadár duológiájának második része után azt írtam nektek, hogy Raikama a legérdekesebb és legizgalmasabb karakter és nagyon bíztam benne, hogy a kiadó még idén megörvendeztet minket az ő történetével is. Szerencsére nem kellett sokat várnom rá én pedig izgatottan álltam neki az olvasásnak. Azt írtam, hogy az elsők között csapok majd le a történetre és határozottan azt érzem, hogy beváltottam az ígéretemet. 

A Hat bíborszín darumadár előzménytörténetében Raikamát, azaz Channarit ismerhetjük meg közelebbről. A fiatal lány arcát egy gonosz démonboszorkány csúfította el, ez pedig megpecsételte az egész életét és tulajdonképpen a sorsát. Egyetlen bizalmasa és barátja Vanna, a kishúga, aki aranyfénnyel tündököl. Ők ketten bármit megtennének azért, hogy a másik boldog legyen, bármiről lemondanának egymás kedvéért. Channari kígyóarca azonban csak akkor tűnhet el, ha elviszi a boszorkánynak Vannát. Egy prófécia szerint a két testvér közül az egyiknek el kell buknia, hogy a másik tündökölhessen. A mese végét persze a többségünk ismeri, hiszen mindannyian olvastuk a duológiát. De vajon mi történt az úton? Milyen veszélyekkel kellett szembenéznie a két lánynak? Hogyan jutott el Channari odáig, hogy végül Kiotóban kezdjen új életet?

A Hat bíborszín darumadár a tavalyi évem egyik legkedvesebb története volt, és bár a folytatást kevésbé szerettem, Elizabeth Lim nagy kedvencemmé vált. A császárné átkára nagyon kíváncsi voltam és tűkön ülve vártam, hogy végre elkezdhessem olvasni. 

A császárné átka egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet két testvérről, átkokról és magáról a szeretetről. Arról, hogy még a legsötétebb időkben sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Egy történet arról, hogy minden hősnek szüksége van egy társra, vagy akár többre is és arról, hogy milyen fontos a család, hiszen kire támaszkodjunk, ha nem rájuk, amikor a szükség úgy hozza. Egy küzdelmekkel teli útról és arról, hogy vajon tényleg el kell-e buknia az egyik lánynak, hogy a másik tündökölhessen. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféráját is nagyon szerettem. Channari és Vanna közötti kapocs lenyűgözött, tetszett, hogy a történetben nem a romantika dominál, hanem kettejük kapcsolatára és kémiájára fókuszál. Elizabeth Lim a Sorsfordító történetek óta nagy kedvencem és bár tisztában vagyok a hibáival, mégis nagyon passzol hozzám az írásmódja. Sokat gondolkodtam azon, hogy hol helyezném el a könyvet a Hat bíborszín darumadár duológiájához képest. Az első rész után szerintem ez következne. 

Channari és Vanna nagyon különböznek egymástól, mégis rendkívül módon hasonlóak. Az egyiktől rettegnek és apja sem képes ránézni. Kívülállóként tekintenek rá és sokszor gúnyolják. A másikat azonban imádják, a fénye elvarázsol mindenkit, a legszebb lányként emlegetik. De ahogy a kígyóarc, úgy a földön túli szépség is átok lehet. Channarinak és Vannának is egyetlen célja van, hogy megvédjék egymást. Channi retteg attól, hogy a boszorkány megöli testvérét, ezért megesküdött arra, hogy megóvja kishúgát, bármi is az ára annak. Vanna azonban nem hisz az átokban, sem pedig a boszorkányban. Szeretne világot látni, és elmenni a kis szigetről, ahol született. Célja, hogy vagyonos férjet szerezzen, hogy eztáltal hatalomra tegyen szert és megmentse nővért az átoktól, hogy visszakaphassa az arcát. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre erősebbé és kompetensebbé mindkét lány. Az egymás iránt érzett szeretetük ad erőt nekik a harcban, melyet az életükért folytatnak. Vajon képesek lesznek arra, hogy megtörjék az átkot? Miért ragyog Vanna és miért akarja őt annyira nagyon magának a démonboszorkány? Képes lesz Channari megvédeni őt? 

A kötet első felében szépen építkezett a szerző, inkább Channarit és Vannát ismerjük meg közelebbről. Komolyabb izgalmakban még nincs része az olvasónak. A második felétől kezdve azonban szépen felpörögnek az események és a démonboszorkány megjelenésétől kezdve teljesen megváltozik a kötet hangulata. Esemény- és akciódúsabbá válik a regény ez pedig jót tett a kötet ívének. Szerettem, ahogyan Elizabeth Lim szőtte a szálakat, az egyetlen dolog, ami egy kicsit hiányzott, hogy Hokzu történetét és karakterét egy kicsit jobban kibonthatta volna. Kicsit olyan érzés volt, mintha esetében csak a felszínt kapargattuk volna.

A borító egy igazi csoda, borzasztóan boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. A könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Könnyen és gyorsan lehet vele haladni és bár nem a legvékonyabb kötet a polcomon, mégis csak úgy faltam a lapokat és egyszer csak azt vettem észre, hogy már az epilógus következik. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. A hangulata elvarázsolt a kötetnek. Ha szerettétek a duológiát, akkor csak ajánlani tudom nektek az előzménytörténetet is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Néha nem a véreid között lelsz családra, hanem máshol.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

12.15.: Csak olvass!

12.19.: Readinspo

12.21.: Utószó

12.22.: Könyv és más

12.25.: Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Lisa See: A ​lótusz leánya

Sziasztok!

A Libri Könyvkiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem A lótusz leánya című köteten. A lelkesedésemet tovább fokozta a rendkívül érdekesnek és izgalmasnak tűnő fülszöveg, így biztos voltam benne, hogy Lisa See regénye abszolút az én olvasmányom lesz. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.

Tan Jün-hszien a 15. századi Kínában élt. Gazdag úrnő volt. Annyi lett volna a feladata, hogy élvezze a kiváltságait, selyempapucsokat hímezzen, hangszereken játsszon, verseket szavaljon, fiút szüljön. Ő mégis gyógyítani akart. Nőket, akikhez férfi orvos akkoriban hozzá sem érhetett, és a pulzusukat is csak egy csuklójuk köré csavart rongyon keresztül tapinthatta ki.

Konfuciusz szerint "a művelt nő, értéktelen nő", Tan Jün-hszient mégis úgy nevelték a nagyszülei, hogy a tudása hasznára váljon. Nagyanyja egyike volt a kevés női orvosnak Kínában, és megtanította a kislányt is az orvoslás alapjaira. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti a családi palota, az Illatos Örömök Kertje falai között. Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait.

A valós alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyukról.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is.

A lótusz leánya az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Lisa See kötete pedig abszolút ilyen volt számomra. 

A lótusz leánya egy igazán lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról és egy magával ragadó történet arról, hogy mennyi erő és kitartás van a nőkben és hogyan képesek arra, hogy egy abszolút férfiak uralta világban, ahol a nő csupán arra érdemes, hogy fiút szüljün és elkötött lábain tisztelettudóan tipegjen férje családjában tanuljon és gyógyítóvá váljon. Egy történet a nők erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról és az eltéphetetlen barátság kötelékéről.

A regény valós alapokon nyugszik, Tan Jün-hszien történetén keresztül a szerző a 15. századi Kínába kalauzolja az olvasóit. Ebben az időszakban a női gyógyítók igazi kuriózumnak számítottak, annak ellenére, hogy a nőket közvetlelnül a férfi orvosok nem érinthették meg. Tan Jün-hszien nagymamája egyike volt azon kevés női orvosnak, akik űzték a mesterséget. A kislányt megtanította az orvoslás mesterségére, a különböző vizsgálatokra és a gyógynövények szerepére és használatára. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti őt Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait. 

A lánynak nincs könnyű dolga, hiszen sokáig tiltják, hogy űzze a gyógyítás mesterségét, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre erősebbé és magabiztosabbá válik. Segítséggel és támogatással megtalálja a saját hangját és erejét, képes lesz arra, hogy kiálljon a saját igazáért. 

Különösen tetszett, hogy az orvoslás mellett a szerző megjelenítette a korabeli bábák életét is. Tan Jün-hszien még gyermekkorában találkozott Mej–linggel, a bába lányával és barátság szövődött közöttük. A baráti kapcsolatukat azonban nem nézték jó szemmel, hiszen erőteljesen rangon aluli volt, hogy egy finom úrihölgy egy bábával és annak lányával barátkozzon. Ugyanis a nők, akik a szülésnél segédkeznek, bár rendkívül fontos munkát végeztek, mégis alacsonyabb rendűnek számítottak . Fentebb írtam nektek, hogy a férfiak nem érhettek a nőkhöz a vizsgálatok során, ez pedig a szülés esetében is pontosan így volt. Ha komplikációk léptek fel, vagy a baba nem tudott megszületni segítség nélkül, akkor egy férfi orvos akkor sem nyúlhatott a nőhöz, ha ezzel az életét mentené meg. Ezekkel a véres, nedves és tisztátalan dolgokkal a bábák foglalkoztak. Emiatt viszont nem volt jó a hírük. Ráadásul, ha komplikáció lépett fel, az mindig a bábán csattant. Így könnyen megtörténhetett, hogy egy keresett bába kegyvesztetté vált. A társadalomnak eddig sem volt megbecsült tagja, de ha a jóhírén csorba esett, akkor még inkább a peremre sodródott. Ezt megtapasztalhatta Mej-ling és édesanyja is. 

Nagyon tetszettek Tan Jün-hszien vizsgálatai és kérdései, rendkívül érdeklődve figyeltem a keleti gyógyítás alapjait. A különböző gyógynövények felkeltették az érdeklődésemet, az olvasás óta tervben van, hogy kicsit jobban elmerüljek a gyógynövények világában és a keleti orvoslás alapjaiban. Érdekes látni a különbséget a nyugati világgal szemben, hogy egy probléma esetén egységként kezelik az embert. Nem feltétlen a panasz lokális jellegére koncentrálnak, hanem az egész emberi testre. 

Ami engem igazán sokkolt, az a lábelkötés volt. A korabeli Kína egy nagy divatja volt, a hölgyek finomságát és úri mivoltát volt hivatott mutatni. Emiatt a nők csak tipegni tudtak, finomságukat és törékenységüket mutatta egy szépen elkötött, aprócska láb. Borzasztóan barbár szokás, el sem tudom képzelni a fájdalmat, amit a nőknek kislány koruktól kezdve át kellett élni azért, hogy kisebbnek látszódjon a lábuk. Ráadásul nem szabadott elfelejtkezni a seb és a csonk kezeléséről sem, hiszen ha elfertőződik, az könnyen a halálukhoz vezethet. 

A nyelvezet rendkívül gördülékeny, csak úgy faltam a lapokat. Tan Jün-hszien életét egészen kislány korától kezdve követhetjük végig. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy családregény, melynek középpontjában különböző női sorsok állnak. 

A történet ezen kívül rendkívül izgalmas és magával ragadó, én egy másod percig sem unatkoztam olvasás közben. Tan Jün-hszien története magához láncolt és azóta sem eresztett. Mély nyomokat hagyott bennem, bátran állíthatom, hogy az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

A szerzői utószóban arról is olvashatunk, hogy a történetet valós szereplők ihlették. Óriási munka lehetett ezt a történetet ebben a formában az olvasók elé tárni, rengeteg utánajárásra volt szükség. Az pedig csak hab a tortán, hogy valós személy ihlette a könyvet, akinek ráadásul a könyve óriási hatással volt a modern keleti orvoslásra. Ha szeretitek az erős nőkről szóló köteteket, a családregényeket, és az ázsiai kultúra iránt is érdeklődtök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki A lótusz leányát, én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Libri Könyvkiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok megrendelni. 

Értékelés: 5/5

Read More

Judy I. Lin: Sötét, ​édes bájital (Teák könyve 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Megérkezett Judy I. Lin Teák könyve duológiájának várva várt lezárása, melyben nem csak az emberi viszályokkal kell főószereplőinknek megküzdenie, de egy ősi gonosz is ébredezni látszik! Tartsatok velünk a Dáxi királyságba ezen az epikus fantasy blogturnén, melynek a végén a Next21 Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Sötét, édes bájital című regényt!

Egy ​királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.

Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.

Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.

A tavalyi év augusztásában olvastam Judy. I. Lin regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, és bár nem lett kedvenc, a hibái ellenére is megkedveltem a történetet és a karaktereket, így nagy lelkesedéssel vártam a folytatását. Már az első pillanattók kezdve éreztem, hogy ez a regény sem a nagy izgalmaival, feszes tempójával, vagy éppen az akciódús cselekményével fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Sőt, azt kell mondanom, hogy összességében jobban tetszett ez a kötet az első résznél. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, és a teához, teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett benne. Lehet, hogy egyszerűen csak jobbkor talált meg a kötet, de sokkal jobban élveztem a folytatás olvasását. Pedig igazából ha a szívemre teszema  kezemet, ebben sem történt sokkal több minden. 

A Sötét, édes bájital  egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy hatalomára jusson, milyen messzire merészkedik a gonosz, hogy testet öltsön és arról, hogy milyen áldozatokat kell hozni annak érdekében, hogy a jó felülkeredhessen végül a csatában. Egy történet jóslatokról, rémálmokról és arról, hogy olykor meg kell adnia az ellenségnek azt, amire vágyik, hogy végül felülkerekedhessünk rajtuk. Arról, hogy mire képes egy fiú azért, hogy büszkévé tegye az apját, az apa pedig arra, hogy megvédje őt. Arról, hogy a szeretteink iránt érzett szeretetünk, olykor elhomályosítja az értékítéletünket és arról, hogy milyen fontos elfogadni önmagunkat és felismerni a bennünk lakozó érzelmeket, hiszen csak így tudunk továbblépni és fejlődni. 

Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről, szeretetről, szerelemről de legfőképpen arról, hogy a gonosz mindig ott leselkedik az árnyékban és várja, hogy kitörhessen a fényre. 

Ning az előző rész végén képes volt meggyógyítani a testvérét, de a hercegnővel együtt menekülni kényszerült. Egyetlen lehetőségük, hogy embereket toborozzanak és valahogy visszaszerezzék a trónt a betolakodótól. Eközben a palotában furcsa dolgok történnek, az új herceg pedig egyre kevésbé bízik a kancellárban és abban, hogy apja tisztán gondolkodik. Vajon a két fiatal még egymásra találhat, megmenthetik közösen Dáxi népét? 

A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével. 

A könyv nagyjából háromnegyede Ningék utazásáról és Kang palotabeli észleléseiről és kételyeiről szól. Váltott fejezetek segítségével pillanthatunk bele főhőseink fejébe. Kezdetben mindkét szereplőnek megvan a maga saját történetszála, de ahogy haladunk előre az időben, szép lassan összeáll minden egy teljes egésszé, kialakul a fő konfliktus és a cselekmény tetőpontján pedig megismerhetjük az ellenség igazi arcát. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó, de így maradok az erős 4 csillagnál. 

Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert rengeteg emlékezetes momentum van benne, akár a megtámadott területekre, az erekléykre, a sötét szemű harcosokra, vagy éppen a titokzatos tanítónő otthonára gondolok. Az előző kötettel ellentében most jobban bele tudtam helyezni magam a történetbe és kevésbé zavart ez a lassúság, de némi hiányérzet most is maradt bennem. 

A történet középpontjában most is inkább a politika és a hatalom áll, az én kedvenc jeleneteim mégis azok voltak, amikor Ning teát főzőtt és a mágiáját használta. Engem nagyon megfogott ez a fajta varázslat, imádtam róla olvasni. A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára. 

A szereplőket a folytatásban sokkal jobban megkedveltem, Kang és Ning karaktere is közelebb került hozzám. Szerettem olvasni a belső vívódásaikról, így valahogy sokkal emberibbek lettek számomra. Nem túlromantizált karakterek, hanem hús-vér emberek, átélhető és átérezhető emberi érzelmekkel. Szép volt látni, hogy Ning mennyira ragaszkodik testvéréhez és jó volt, hogy az olvasó társa lehet azon az úton, amikor felismeri és elfogadja azt, hogy nem szabad, hogy az egész univerzum terhe az ő vállát nyomja, hagyja, hogy testvére saját döntéseket hozzon és nem utolsó sorban pedig felismeri, hogy értékes a személye. Kang sokáig az apja árnyékban élt, egyetlen célja az volt, hogy büszkévé tegye őt. De végül sikeresen felülkerekedik ezen a frusztrációján és megtalálja a saját újtát. 

A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla. 

A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük. 

A Sötét, édes bajátil nekem sokkal jobban tetszett az első résznél, a hibái ellenére is jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Korántsem tökéletes munka, de egyszerűen jó volt olvasni és jó volt elmerülni ebben a különleges világban. Ha szerettétek az első részt, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!.

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkhoz ezúttal kell némi rafinéra, ugyanis minden állomáson találtok egy idézetet, amiből “eltűnt” 1-1 szó. A ti feladatotok felkutatni és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az emberi kéz hibázik, _____, de ezeket a kezeket az istenek adták nekünk. Arra használjuk, hogy helyrehozzunk valamit, hogy jót cselekedjünk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

06/27 - Csak olvass!

06/29 - Utószó

07/01 - Hagyjatok! Olvasok!

07/03 - Könyv és más

07/05 - Dreamworld

Read More