Megérkezett Judy I. Lin Teák könyve duológiájának várva várt lezárása, melyben nem csak az emberi viszályokkal kell főószereplőinknek megküzdenie, de egy ősi gonosz is ébredezni látszik! Tartsatok velünk a Dáxi királyságba ezen az epikus fantasy blogturnén, melynek a végén a Next21 Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Sötét, édes bájital című regényt!
.jpg)
Egy királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.
Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.
Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.
Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.
Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.
A tavalyi év augusztásában olvastam Judy. I. Lin regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, és bár nem lett kedvenc, a hibái ellenére is megkedveltem a történetet és a karaktereket, így nagy lelkesedéssel vártam a folytatását. Már az első pillanattók kezdve éreztem, hogy ez a regény sem a nagy izgalmaival, feszes tempójával, vagy éppen az akciódús cselekményével fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Sőt, azt kell mondanom, hogy összességében jobban tetszett ez a kötet az első résznél. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, és a teához, teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett benne. Lehet, hogy egyszerűen csak jobbkor talált meg a kötet, de sokkal jobban élveztem a folytatás olvasását. Pedig igazából ha a szívemre teszema kezemet, ebben sem történt sokkal több minden.
A Sötét, édes bájital egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy hatalomára jusson, milyen messzire merészkedik a gonosz, hogy testet öltsön és arról, hogy milyen áldozatokat kell hozni annak érdekében, hogy a jó felülkeredhessen végül a csatában. Egy történet jóslatokról, rémálmokról és arról, hogy olykor meg kell adnia az ellenségnek azt, amire vágyik, hogy végül felülkerekedhessünk rajtuk. Arról, hogy mire képes egy fiú azért, hogy büszkévé tegye az apját, az apa pedig arra, hogy megvédje őt. Arról, hogy a szeretteink iránt érzett szeretetünk, olykor elhomályosítja az értékítéletünket és arról, hogy milyen fontos elfogadni önmagunkat és felismerni a bennünk lakozó érzelmeket, hiszen csak így tudunk továbblépni és fejlődni.
Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről, szeretetről, szerelemről de legfőképpen arról, hogy a gonosz mindig ott leselkedik az árnyékban és várja, hogy kitörhessen a fényre.
Ning az előző rész végén képes volt meggyógyítani a testvérét, de a hercegnővel együtt menekülni kényszerült. Egyetlen lehetőségük, hogy embereket toborozzanak és valahogy visszaszerezzék a trónt a betolakodótól. Eközben a palotában furcsa dolgok történnek, az új herceg pedig egyre kevésbé bízik a kancellárban és abban, hogy apja tisztán gondolkodik. Vajon a két fiatal még egymásra találhat, megmenthetik közösen Dáxi népét?
A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével.
A könyv nagyjából háromnegyede Ningék utazásáról és Kang palotabeli észleléseiről és kételyeiről szól. Váltott fejezetek segítségével pillanthatunk bele főhőseink fejébe. Kezdetben mindkét szereplőnek megvan a maga saját történetszála, de ahogy haladunk előre az időben, szép lassan összeáll minden egy teljes egésszé, kialakul a fő konfliktus és a cselekmény tetőpontján pedig megismerhetjük az ellenség igazi arcát. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó, de így maradok az erős 4 csillagnál.
Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert rengeteg emlékezetes momentum van benne, akár a megtámadott területekre, az erekléykre, a sötét szemű harcosokra, vagy éppen a titokzatos tanítónő otthonára gondolok. Az előző kötettel ellentében most jobban bele tudtam helyezni magam a történetbe és kevésbé zavart ez a lassúság, de némi hiányérzet most is maradt bennem.
A történet középpontjában most is inkább a politika és a hatalom áll, az én kedvenc jeleneteim mégis azok voltak, amikor Ning teát főzőtt és a mágiáját használta. Engem nagyon megfogott ez a fajta varázslat, imádtam róla olvasni. A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára.
A szereplőket a folytatásban sokkal jobban megkedveltem, Kang és Ning karaktere is közelebb került hozzám. Szerettem olvasni a belső vívódásaikról, így valahogy sokkal emberibbek lettek számomra. Nem túlromantizált karakterek, hanem hús-vér emberek, átélhető és átérezhető emberi érzelmekkel. Szép volt látni, hogy Ning mennyira ragaszkodik testvéréhez és jó volt, hogy az olvasó társa lehet azon az úton, amikor felismeri és elfogadja azt, hogy nem szabad, hogy az egész univerzum terhe az ő vállát nyomja, hagyja, hogy testvére saját döntéseket hozzon és nem utolsó sorban pedig felismeri, hogy értékes a személye. Kang sokáig az apja árnyékban élt, egyetlen célja az volt, hogy büszkévé tegye őt. De végül sikeresen felülkerekedik ezen a frusztrációján és megtalálja a saját újtát.
A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla.
A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük.
A Sötét, édes bajátil nekem sokkal jobban tetszett az első résznél, a hibái ellenére is jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Korántsem tökéletes munka, de egyszerűen jó volt olvasni és jó volt elmerülni ebben a különleges világban. Ha szerettétek az első részt, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!.
Értékelés: 5/4,5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Játékunkhoz ezúttal kell némi rafinéra, ugyanis minden állomáson találtok egy idézetet, amiből “eltűnt” 1-1 szó. A ti feladatotok felkutatni és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Az emberi kéz hibázik, _____, de ezeket a kezeket az istenek adták nekünk. Arra használjuk, hogy helyrehozzunk valamit, hogy jót cselekedjünk.”
Állomáslista
06/27 - Csak olvass!
06/29 - Utószó
07/01 - Hagyjatok! Olvasok!
07/03 - Könyv és más
07/05 - Dreamworld
