Sziasztok!
Ruff Orsolya ezúttal felnőttek számára írta a legújabb regényét - a Bánatos Madonna egy rejtélyes rablás köré szerveződik, de itt érkezik el a csavar. Ugyanis három idős hölgy indul el a bűn és a bűnüldözés útján, amivel megmutatják, hogy a kor csak egy szám: leleményes és belevaló bárki lehet. Egy szobor, egy gyilkosság és három barátnő, akik nem ismernek lehetetlent. Egy igazi, kikapcsolódó cozy mystery! Tarts te is a bloggereinkkel, hiszen a turné végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!
“Vera, Kamilla és Adél a középiskola óta legjobb barátnők. Az elmúlt ötven évben jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, és immár a nyugdíjasok kissé unalmas, de legalább szabad életét élik. Egy nap azonban ez az élet a feje tetejére áll, amikor Vera véletlenül kihallgat egy beszélgetést. Valaki ugyanis szemet vetett a margitvárosi múzeum egyik legértékesebb műkincsére, a Bánatos Madonnára. És rengeteg pénzt fizetne érte. Vera és a barátnői pedig igazán tudnák mire használni azt a pénzt – ráadásul az akció némi izgalmat is csempészne az eseménytelen életükbe.A bonyodalmak azonban csak azután kezdődnek, hogy a szobrot valóban eltulajdonítják: a rendőrség nyomozni kezd, a biztonsági őrt pár nappal később holtan találják, ráadásul a rejtélyes megbízó ismét jelentkezik, hogy volna a barátnők számára egy újabb megbízatása…”
Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés, általában védett környezetben történik. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy, vagy több lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.
A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra A Bánatos Madonna című kötet, ahol nemcsak egy szobor eltűnése, hanem egy gyilkosság is korbácsolja a kedélyeket.
Ruff Orsi regénye érdekes és izgalmas olvasmány volt, az idei éveim egyik nagy kedvence lett a maga műfajában. És ezt nem azért mondom, mert kedvelem Orsit és mindig öröm vele a találkozás. Egyszerűen tényleg szerettem olvasni, szórakoztató volt és kíváncsian vártam, hogy miként kuszálja, majd egyenesíti ki végül a szálakat.
Orsi stílusa könnyed, könnyen és gyorsan lehetett haladni az olvasással. Vera, Kamilla és Adél hármasa nagyszerűen kiegészítette egymást. A fülszövegen is olvasható volt, hogy már középiskola óta barátnők, így azért előre lehetett sejteni, hogy nagyszerűen működik majd a kémia közöttük. Egy nap Vera véletlenül kihallgat egy beszélgetést, és rájön arra, hogy valaki el akarja rabolni a margitvárosi Bánatos Madonnát. Vera és a barátnői is tudnának mit kezdeni azzal a sok pénzzel, ami a sikeres akció után ütheti a markukat, így arra jutnak, hogy megcsinálják ezt a melót. A bonyodalmak azonban csak akkor kezdődnek, mikor Pistát, a biztonsági őrt holtan találják. Ez csak véletlen? Vagy valami sokkal sötétebb ügy húzódik a háttérben? A rendőrség persze csak sötétben tapogatózik. Úgy gondolják, hogy a két ügy nem lehet véletlen, a gyilkosságnak és a rablásnak össze kell függnie. A lányok (egyszerűen nem tudom őket néninek, vagy hölgynek hívni) azonban egy dologban biztosak. A Bánatos Madonnát ugyan ők vitték el, de az, hogy Pistát nem ők ölték meg, az biztos. Így hát nyomozásba kezdenek és közben próbálnak rájönni arra is, hogy miért akar egy egyszerűnek tűnő munkát rájuk lőcsölni a megbízó. Vajon valamit a nyakukba akarnak varrni? Mibe keveredtek? És tényleg összefügg a két ügy, vagy teljesen más van a háttérben? Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja.
A karakterek érdekes és izgalmasak, imádtam, hogy majd 70 éves hölgyek a főszereplők. Mindegyiket egytől-egyik megkedveltem, hiába vitték el a Bánatos Madonnát, egyszerűen nem lehetett haragudni rájuk, annyira emberiek voltak. Nagyon érdekes volt olvasni a láthatatlanságukról, ez eszembe juttatta a Könyvfesztiválon is a beszélgetést. Ott is szóba került, hogy egy bizonyos kor felett az emberek egyszerűen már nem veszik észre a nőket. Mintha a klimax után már elvesztette volna a társadalom az érdeklődését irántuk. Erre itt van három nagymama korú nő, akikre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tipikus nagymamák. Igazi egyéniség mindegyik, szinte lesétálnak a könyv lapjairól, egyszerűen nem hiszi el az ember, hogy rajtuk bárki is átnézne. És persze a láthatatlanság jól jön egy a múzeum termében, ahol az emberek csak elsétálnak a teremőr mellett, így izgalmas beszélgetéseknek lehet a fültanúja, illetve az sem hátrány, ha egy bűntény során először senki sem a 70 év körülieket kezdi el gyanúsítani, de mégiscsak szomorú ebbe belegondolni. Vera, Kamilla és Adél azonban bebizonyítja, hogy ennek nem kell így lennie. Hiszen az élet nem ér véget a nyugdíjjal, azután is várhatnak ránk kalandok. Persze nem arra gondolok, hogy be kell törni egy múzeumba és el kell vinni egy műtárgyat, hanem arra például, hogy egy nyugdíjas is lehet sikeres krimi szerző, vagy elutazhat oda, ahova csak vágyik. Élhet aktív szexuális életet és még a Tindert is használhatja (persze csak akkor, ha kötélből vannak az idegei). Hiszen az életkor csak egy szám, mi vagyunk azok, akik ezt a számot mágikus hatalommal ruházzuk fel.
Lehet tévedek, de én felfedezni véltem egy kis tisztelgést a klasszikus krimik irányába. Nem sok Agatha Christie könyvet olvastam (ezt a hiányosságomat igyekszem pótolni folyamatosan) de eddig minden Poirot történetben volt egy pillanat, amikor a nyomozó meghívta a gyanúsítottakat és ott mindenki előtt oldotta meg az ügyet, szembesítve a gyilkost és a gyanúsítottakat az ügy részleteivel. Ebben a kötetben is volt egy hasonló jelenet, ezek után pedig talán nem is nagy meglepetés ha elmondom, hogy ez volt az egyik kedvenc részem. Nagyon jó kis csavar volt és bár bevallom én a zsigereimben éreztem, hogy ki lesz a gyilkos és sejteni véltem magát az indítékot is, de imádtam, ahogy le lett vezetve a megoldás és ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerültek.
A borítót is nagyon szeretem, jól illik a történethez. Ráadásul a könyv kapott egy sorozatcímet is, Dámajáték 1., ami azt sejteti, hogy lesz következő rész is. Én pedig már tűkön ülve várom, ugyanis úgy érzem, hogy még nem vagyok kész elszakadni Vera, Adél és Kamilla hármasától.
Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Csak ajánlani tudom, engem teljesen levett a lábamról. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,85
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A nyereményjátékunkban híres szobroké a főszerep! Nektek viszont nem az lesz a feladatotok, hogy ellopjátok, elég a Tallyba beírni az alkotás nevét.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
AZ ÉN SZOBROM
