Heather Fawcett: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye + Nyereményjáték

Sziasztok!

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Már annyiszor írtam nektek, hogy mennyire szeretem a "cozy" könyveket, így ezzel már nem is untatnálak titeket. Heather Fawcett neve nem ismeretlen számomra, az Emily Wilde sorozat első részét már olvastam és nagyon szerettem. Ugyan a másik két résszel még adós vagyok, de a szerzőt így is nagyon megkedveltem, így tudtam, ha magyarul is megjelenik a legújabb könyve, akkor nem habozok és a lehető leggyorsabban sorra kerítem majd. 

Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel új otthonra egy furcsa macskás nő és az ő kis gyámoltjai. Nincsenek benne őrült küldetések, csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy biztonságban tudja a a macskákat és segítsen új otthonra lelni. A regény központi témája az újrakezdés és az otthonra találás. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés volt olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Szívem szerint azonnal ellátogatnék Agneshez és egy cicával távoznék tőle. Lehet Miklós mosolya annyira nem lenne őszinte, de imádnám, ha lenne otthon egy ilyen öntörvényű, kissé makacs, de rendkívül szerethető kis gombóc.  

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban. Ez pedig tökéletesen jellemző Heather Fawcett könyvére is. A történet főszereplője Agnes, aki macskamenhelyt vezet Montrealban. Egy varázslópárbaj miatt megrongálódott az a ház, amit eddig béreltek, így a tél beállta előtt költöznie kell. A helyzetét viszont egyáltalán nem könnyíti meg, hogy több tucat macska várja nála, hogy végre örökbefogadják. 

Egy nap azonban rámosolyog a szerencse és talál egy ingatlant. A bérlemény gyanúsan olcsónak számított az ingatlanpiacon, de kezdetben elhessegette Agnes a rosszérzéseit. A lány azonban hamar rájött arra, hogy valami nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat. Agnesnek természetesen  esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki ugyanis cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül. Agnesnek el kell döntenie, hogy képes lesz-e túllépni saját előítéletein a varázslókról és a varázsvilágról és képes lesz-e együtt dolgozni a leghírhedtebb varázslóval. A kötet végén pedig az is kiderül, hogy vajon egy veszteség után újra rátalálhat-e Agnesre a szerelem . 

Nagyon tetszett a cselekmény íve és az is, hogy fokozatosan építkezett a szerző. Ahogy Agnes egyre otthonosabban érezte magát Havelock társaságában és az új menhelyen, úgy mozgott az olvasó is egyre otthonosabban ebben a világban. Tetszett, ahogy Heather Fawcett a varázslatot beemelte a világba és az is, hogy a varázslat mennyire megosztó volt. Hogy egyes emberek rettegtek, mások pedig tisztelték azokat, akik képesek voltak varázsolni. Tetszett benne a konfliktus és az is, hogy a végén miként rendeződött el minden.

Agnes egy nagyon szerethető szereplő, nagyon megkedveltem a személyét. Kétségtelenül rengeteget fejlődik, kinyílt a karaktere, imádtam ahogy egyre inkább kilépett a kis komfortzónájából. Kezdetben csak a menhelybe kapaszkodott és ez az egy dolog éltette, de úgy éreztem, hogy a kötet végére rátalált önmagára. Ugyan a macskák ugyanolyan fontosak maradtak számára, de talán már nem csak rájuk, hanem önmagára is figyelt. Nagyon tetszett Agnes és Havelock kettőse. Szerettem a párbeszédeiket, üdítő volt olvasni. 

Szívesen eltöltenék én is egy kis időt Agnes varázslatos macskamenhelyén és természetesen a végén a padlást sem hagynám ki. Kicsit segítenék a menhelyen, éjfélkor pedig letáboroznék a kemence mellett és várnám a varázslatot. Megvakargatnám Sikoly füle tövét és egyszerűen csak csendben ülnék és hallgatnám Agnes és Lock szópárbaját. 

A borító csodaszép, örültem, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Szuper döntés volt. 

Összességében nagyon szerettem Agnes Aubert varázslatos macskamenhelyét, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Heather Fawcett regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi a menhely mottója?

Állomások

Blogturné Klub

05.02.: Csak olvass!

05.05.: Milyen könyvet olvassak?

05.07.: Olvasónapló

05.09.: Ambivalentina

05.11.: Readinspo

05.13.: Hagyjatok! Olvasok!

05.15.: Könyv és más

Read More

Samantha Sotto Yambao: Holdtükör + Nyereményjáték

Sziasztok!

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámen éttermet látnak a helyén, titka csak annak tárul fel, akinek szüksége van rá. Ez nem egy klasszikus zálogház, itt az életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni. Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt. Vajon mi történhetett? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Újraírnád a sorsodat, ha cserébe elveszítenél valamit a múltadból?

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámenéttermet látnak a helyén. Csak a valóban elveszettek pillanthatják meg az igazi boltot, ahol életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni.

Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt.

Ekkor lép be az ajtón egy különös idegen: egy férfi, aki nem segítséget kér, hanem felajánlja azt.

Hana és titokzatos útitársa együtt vágnak neki egy varázslattal szőtt utazásnak, hogy megtalálják az apját és a tolvaj által elvitt döntést. Esőtócsákon keresztül, papírdarvak hátán, az éjfél és a hajnal közé feszülő hídon át, egészen a felhők közé rejtett éjszakai piacig vezet az útjuk.

De minél közelebb kerülnek az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik: Hanának is van egy titka. Egy döntés, amit ha meghoz, soha többé nem fordulhat vissza.

Az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra. A könyvek stílusa, a történetvezetés, a mitológia nagyon közel áll a szívemhez, így mindig óriási lelkesedéssel fedezem fel az újabb és újabb regényeket. A Holdtükör című kötet még elég régóta a radaromon van, egy külföldi különleges kiadásként került a polcomra. A fülszöveg mondhatni szerelem volt első látásra, így kíváncsian vártam, hogy végül mit is ad nekem ez a történet. Eredetileg angol nyelven terveztem elolvasni, de a magyar kiadás is nagyon megtetszett, így végül beszereztem azt is és így olvastam el. 

A kötet műfaja mágikus realizmus, ami tulajdonképpen egy olyan művészeti irányzat, amely valósághű képet fest a világról, miközben mágikus elemekkel is kiegészíti azt. Nekem elsőre eddig Zafón, A szél árnyéka című műve jutott eszembe a műfajban, amit amúgy a legnagyobb kedvenceim között tartok számon. Mikor megláttam, hogy ez a kötet is ezzel a címkével fut, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. 

A Holdtükör egy hangulatközpontú, lírai történet, mely sokkal inkább az érzésekre és belső utazásra épít, mint a klasszikus, eseménydús cselekményre. Emiatt talán egy kicsit megosztó is ez a kötet. Valaki vagy éppen elkapja a hangulatát és akkor nagyon fogja szeretni, vagy pedig nem jön át a sztori és akkor csalódásként könyveli majd el az illető.  A történet kicsit töredezett és csapongó, az ember nem mindig veszi észre, hogy éppen hol járunk a történetben.  Az egész kicsit olyan mozaikszerű, nekem végig az volt az érzésem, hogy a szerző olyan, mint egy szorgos kis pók, aki pókhálószerűen alakítja a történéseket. Kezdetben úgy éreztem, hogy nehezen vettem fel a fonalat, de aztán egyre jobban magával ragadott a történet és egyszerűen nem eresztett. A végére nagyon megszerettem és úgy érzem összességében rengeteget adott számomra ez a regény. 

A történet alapja ugyan egy nyomozás, hiszen Hana édesapja eltűnik és a lány utána indul, hogy megkeresse őt, mégis valahogy sokkal többről szól ez a történet. Megjelenik benne a "mi lett volna, ha...." érzés, a döntéseink, illetve azok következményének súlya és az, hogy mit kezdünk a múltunkkal. De talán a legfontosabb kérdés mégis az, hogy el lehet-e engedni azt az életet, amit nem éltünk le, csupán mindig is vágytunk annak a megélésére. 

A történet középpontjában Hana áll, aki egy különös zálogházat örököl az apjától Tokióban. Ez azonban nem egy hétköznapi hely: ide azok térnek be, akik kicsit elveszettnek érzik magukat. A zálogház ugyanis azok előtt "jelenik meg", akiknek szüksége van rá. Itt ugyanis nem ékszereket vagy régi könyveket adnak el, hanem megbánt döntéseket és le nem élt életeket. Már önmagában ez az alapkoncepció is fájdalmasan gyönyörű. Ki ne gondolkodott volna már azon, hogy mi lett volna, ha a sorsfordító pillanatokban máshogyan döntünk. Ilyenkor ezek az érzések örökké velünk maradnak és fel is őrölhetnek. De ha ezektől megszabadulunk, akkor lelkünk könnyebbé válhat. A kérdés csupán csak annyi, hogy vajon megéri-e 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Ugyanakkor egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Kifejezetten érdekesnek tartottam Hana és Keisin utazását. A lenyűgöző tájak és helyek mind-mind belopták magukat a szívembe. Sok helyen olvastam már és egyet is kell ezzel értenem, a kötet kicsit olyan, mint amilyen a Ghibli Studio munkája. Ha láttátok már a Chihiro Szellemországban című művet, akkor nagyjából sejtitek, hogy miről is beszélek. 

A szereplőket nagyon kedveltem, a mellékszereplők közül is volt, akit a szívem zártam. A történet engem elvarázsolt, nagyon szerettem olvasni. Nem egy gyors folyású történet, abszolút kell hozzá a megfelelő hangulat, de ha valaki elkapja ezt, akkor biztosan nagyszerű élményben lesz része. Ugyan most erre nem volt időm, de legszívesebben az összes számomra fontos idézetet megjelöltem volna. Ha majd újraolvasom, biztosan időt szánok erre is. 

A borítót egyszerűen imádom és nagyon tetszik az is, hogy hajót tudok hajtani a védőborítóból, amiben a szereplők ülnek, de bevallom én ezt szentségtörésnek érzem. Értem, hogy ez a funkciója, de nekem fizikai fájdalmat okozna megcsinálni. Ellenben, ha a Kiadónak van extra példánya, vagy valamilyen hibás verziója akkor mindenképpen szóljon, mert akkor úgy simán bevállalom. :)

Összességében számomra nem okozott csalódást a Holdtükör című kötet. Mondanivalója, líraisága engem levett a lábamról. Nagyon szerettem, hogy egy kicsit lelassulhattam olvasás közben. Nem való mindenkinek ez a könyv, de aki elkapja a hangulatát, az biztosan egy nagyszerű olvasmányélménnyel lesz gazdagabb. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen tárgyat kevert el egyszer Hana tíz évesen?

A turné állomásai

04.26.: Milyen könyvet olvassak?

04.27.: Csak olvass!

04.28.: Ambivalentina

04.30.: Könyv és más

05.02.: Readinspo

Read More

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jó hírrel érkeztünk a Bűbájok boltja rajongóinak, ugyanis nemrég megjelent egy új, önállóan olvasható történet, ami szintén Sarah Beth Durst csodálatos fantasyvilágában játszódik. Ismerkedjetek meg Terlu Pernával, Yarrow-val és a szívmelengető történetükkel! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az ​elvarázsolt üvegház című regényről, de ne felejtsetek el játszani se, ugyanis az Agave Könyvek kiadó jóvoltából a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri a regényt.

Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!
A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.
A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.
Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.
Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.
Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról? 

Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon. 

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe. 

Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.

Forrás: @lily.ariz

Az elvarázsolt üvegház című kötet pedig cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra Terlu az elítélt könyvtáros, akit büntetésből szoborró változtattak tiltott varázslathasználat miatt. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy éljen a második esély lehetőségével és otthonra leljen ezen a csodálatos szigeten. Hogy segítsen a mogorva kertésznek, Yarrownak és megállítsa vele az üvegházak pusztulását. Még akkor is, ha ezzel esetleg kockára teszi az újdonsült szabadságát. 

Az elvarázsolt üvegház központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, egy csipetnyi mágiával és rengeteg beszélő növénnyel fűszerezve. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. A Bűbájok boltját is szerettem, így sejtettem, hogy Az elvarázsolt üvegház is telitalálat lesz számomra, de még engem is meglepett, hogy milyen közel került a szívemhez. Egyszerűen imádtam olvasni, és bár még csak január vár, már most biztos vagyok benne, hogy az évem egyik kedvenc olvasmánya lesz. Nagyon megszerettem Terlut, Yarrowt, Lottit és Dendyt is. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne. 

Terlu neve már nem ismeretlen azok számára, akik olvasták a Bűbájok boltja című regényt. Ő az a könyvtáros, akit elítéltek és szoborrá változtattak azért, mert tiltott varázslatot használt. Ő keltette életre Cazt. Sorsa rendkívül kétséges volt, sokáig azt hihettük, hogy elégett, mikor a könyvtár felgyulladt. A szerző azonban nem hagyta őt veszni, kapott a karaktere egy második esélyt, hogy újrakezdhesse az életét. A könyv teljes egészében olvasható önállóan, csak nagyon vékony száló kapcsolódik a Bűbájok boltjához. Ha esetleg az első rész fülszövege nem fogott meg, akkor is nyugodtan elolvashatod ezt a részt. Ráadásul megsúgom, szerintem ez a kötet még jobb is, mint a Bűbájok boltja (pedig én azt is nagyon szerettem), így csak ajánlani tudom tényleg az elolvasását. 

Ráadásul imádom a növényeket. A munkahelyemen és a nappalimban is rengeteg növény vesz körül, így már a fülszöveg elvarázsolt. Alig vártam, hogy megismerjem Belde szigetét, és megismerjem a növényeket is. 

Terlu miután öntudatra ébredt, nehezen találta fel magát a szigeten. Nem volt senki,  senki akihez fordulhatott volna segítségért, csupán egy mogorva kertész lakott a szigeten, aki úgy tűnt nem lelkesedik nagyon a lány társaságáért. A szigeten egy csodálatos üvegházkomplexum kapott helyet, amelyeket az egykori varázsló varázslattal tartotta rendben. Az üvegházak azonban pusztulni kezdtek valami miatt. Terlu azonban nem varázsló, ráadásul nem is szeretne újabb éveket szoborként tölteni, hiszen pontosan az illegális varázslathasználat miatt lett megbüntetve. De mit érnek a szabályok, ha értelmetlenek? Ha ő nem szegi meg őket, akkor hogyan akadályozzák meg az üvegházak pusztulását? Képes lesz arra, hogy megfejtse az öreg varázsló jegyzeteit és rájöjjön a titok nyitjára? 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Terlu egyre otthonosabban  mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is Belde. Nagyon tetszett, hogy ebben a részben több beszélő növényt is megismerhettünk és az is, hogy a növények összességében tökéletesen hozzák azt, miként az ember gondol rájuk. A leginkább Lotti karaktere (rózsa) került kibontásra. Nem tudom ti mit gondoltok a rózsákról, de ha nekem tulajdonságokat kellene hozzá társítani, akkor a fellengzős és a nagyszájú biztosan benne lenne. Lotti pedig pontosan ilyen. De ami igazán zseniális, hogy itt nem áll meg a szerző. Még az ő karaktere is mélységet kapott. 

Ugyanezt éreztem a két főszereplő esetében is. Terlu és Yarrow is remek karakter, akik rengeteteg fejlődnek. Nem egydimenziósak, van mélysége mindkét karakternek. Szerettem, ahogy szép lassan megnyílnak, elengedik saját belső frusztrációjukat és végül egymásra találnak. Nem hirtelen, nem random alakult ki a kötelék közöttük, hanem szép lassan, tégláról téglára építkeztek. Egymás segítségével fejlődtek és lettek önmaguk legjobb változatai. 

Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt, sőt az is lehet, hogy odaköltöznék. Imádom a hely koncepcióját és imádom, hogy ennyi különleges növény kapott helyet benne. És nagyon nagyon szeretnék egy beszélő növényt. 

A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki. 

Nyáron megjelenik majd külföldön a sorozat következő része, melynek főszereplője Marin lesz, akinek otthona a víz. Imád utazni, a hajóján érzi legjobban magát. Én már alig várom, hogy beszerezzem és olvassam. Nagyon jónak ígérkezik az is. 

Forrás: 

Macmillan Publishers

Összességében nagyon szerettem Az elvarázsolt üvegházat, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen anyagú szoborrá válik Terlu Perna?

Állomáslista

Blogturné Klub

01/13 - Csak olvass!

01/16 - Utószó

01/19 - Könyv és más

01/22 - Olvasónapló

01/25 - Spirit Bliss Sárga könyves út

01/28 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Bűbájok boltja egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, titkos bűbájokról orvosságokról, váratlan barátságokról, lekvárokról és a szerelemről. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha kilépünk a biztonságos csigaházunkból és elkezdünk nyitni a többiek felé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, váratlan barátságokról, temérdek üveg lekvárról és egy szerelemről, ami még a lekvárnál is édesebb...

Kiela sosem értett igazán az emberekhez – szerencsére az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként erre nem is volt szüksége. Tíz éve asszisztensével, Cazzal – a varázslat szülte, beszélő póknövénnyel – a Félhold-szigetek birodalmának legféltettebb mágikus könyveit őrizte, ügyelve arra, hogy titkos tudásuk csak az arra méltókhoz kerüljön.

Ám amikor forradalom tör ki, a lángok elérik a könyvtárat is. Kielának és Caznak menekülnie kell: annyi varázskönyvet visznek magukkal, amennyit csak bírnak, és Kiela egykori otthona, Caltrey felé veszik az irányt. A sziget emléke már megkopott a lány fejében, hiszen gyerekként költözött el, ám amikor rátalál szülei régi házikójára, nemcsak menedékre lel, hanem egy kíváncsiskodó (és bosszantóan jóképű) szomszédra is. Larran, akit lehetetlen lerázni, újra és újra felbukkan, hogy segítsen – akár kérték erre, akár nem.

Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának különös ötlete támad: lekvárboltot nyit. Egy csipetnyi tiltott mágia nyomán buja málna- és szederindák futják be kertjét, míg szülei régi receptgyűjteménye a tökéletes lekvárok elkészítésében segíti.

És a varázslat itt nem ér véget. Kiela fittyet hány az engedély nélküli mágia veszélyeire, és a varázskönyvek segítségével igyekszik szebbé tenni a szigetlakók életét. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává.

Sarah Beth Durst regénye nem csupán a lekvár és a varázslat miatt olyan édes és ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, fahéjas csigákkal és varázskönyvekkel teli történet a képzelet birodalmába kalauzol, miközben a való életről mesél. Arról, hogy könyvmolynak lenni egyáltalán nem unalmas, hogy barátokra lelni néha kockázatos, de minden percet megér – és hogy az első szerelem íze még a legédesebb málnalekvárnál is mennyeibb…

Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról? 

Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon. 

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe. 

Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.

Forrás: The Artisan Fernweh

A Bűbájok boltja című kötet cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra egy kissé introvertált könyvtáros egy távoli szigeten, melyre a forradalom elöl menekült. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy biztonságban tudja a könyveket, amelyeket megmentett a tűztől és segítsen a sziget lakóinak. Egy igazán kedves történet a barátságról, az emberi kapcsolatokról és arról, hogy egy közösségben az emberek mindig vigyáznak egymásra és gondoskodnak az övéikről. 

A Bűbájok boltja központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, miközben megidézi a könyvek és az olvasás szeretet is. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Miközben bevallom, durván megkívántam a fahéjas csigát (pedig nem is szeretem a fahéjat) és a lekvárokat. Nagyon megszerettem Kielát és a kis segédjét Cazt. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne. 

Mikor Kiela megérkezett a szigetre, csupán a túlélésre koncentrált és arra, hogy miként élje túl az elkövetkező napokat. De miután a kotnyeles szomszédja újra és újra megjelent, hogy segítsen neki, akár akarta, akár nem, szerint lassan valami átalakult benne. Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának az a különös ötlete támadt, hogy lekvárboltot nyit és majd ezzel keresi meg a kenyérre valót. Ez viszont nehezebb folyamat, mint amit elsőre gondolna az ember, hiszen hiába ülteti is el a frissen vásárolt magokat, hiába gondoskodik az elvadult bokrokról, nem fognak másnapra termést hozni. Miután elhatározza, hogy átlapozza a könyveket, amelyeket megmentett a pusztulástól ráébred, hogy mennyi hasznos bűbáj van a kezében, ami akár a sziget lakóinak is hasznára válna. Ugyan a mágia tiltott és büntetés jár annak, aki titokban használja, mégis mi baj történhet, ha valaki megnöveszti a málnabokrokat, vagy éppen meggyógyítja a haldokló fákat. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává. Amikor egy igazán csúnya vihar után egy idegen vetődik a szigetre minden veszélybe kerül. Vajon képes lesz Kiela megvédeni a boltját, és a barátait? Sikerül elhitetni a városból érkezőkkel, hogy senki nem használ tiltott bűbájokat?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Kiela egyre otthonosabban  mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is a kis kunyhója. Tetszett benne a konfliktus és az is, hogy végén miként rendeződött el minden.

Kiela egy nagyon szerethető szereplő, nagyon megkedveltem a személyét, de természetesen a városka lakóit is a szívem zártam. A lány rengeteget fejlődik, megtanulta, hogy miben rejlik a közösség ereje és végre közel engedte magához azokat, akik törődnek vele. Felismerte, hogy igenis értékes és a jólléte tényleg fontos másoknak. Larra, a jóképű szomszéd is sokat változott, megtanulta elfogadni Kiela határait. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Bryn, Eadie, Gaz és Míp mind-mind olyan karaktere, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy igazán élvezetes olvasmánnyá váljon ez a regény. 

Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt. A pékségben reggeliznék, meglátogatnám a hippokamposz farmot, majd a napot Kiela házikójában zárnám és Cazzal csacsognék a könyvekről. Megkeresném Mípet, megetetném a tyúkot és bíznék abban, hogy az egyik lakó kiadja nekem a szobáját.

A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki. 

Összességében nagyon szerettem a Bűbájok boltját, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha a jövőben beszerzek néhány növényt, tuti Caz és Míp lesz majd a neve. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen lény Caz?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturnés Klub

08.08.: Csak olvass!

08.10.: Kitablar

08.12.: Fanni's Library

08.14.: Olvasónapló

08.16.: Hagyjatok! Olvasok!

08.18.: This is my (book) universe.

08.20.: Utószó

08.22.: Spirit Bliss Sárga könyves út

08.24.: Könyv és más

Read More

Nicola Whyte: Gyilkosság kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Kiadónál jelent meg Nicola Whyte krimije, a Gyilkosság kilátással. Egy lakóparkban holtan találnak egy férfit, a rendőrség pedig próbálja felgöngyölíteni az ügyet: Kinek volt indítéka a gyilkossághoz? Minden jel a halott férfi feleségére mutat, akit a férje számtalan alkalommal bántalmazott, de nem szabad elfeledkezni a lakópark többi lakójáról sem - és persze az idős főbérlőről, Celeste Van Durenról sem, akinek az ablakából rálátni a teljes övezetre. Vajon ki volt a valódi tettes? Egy igazi Agatha Christie-s kaland, de most nem egy vonatúton, hanem egy elzárt lakóparkban! Gyere, és járj te is a bloggereinkkel a történet végére, és ne feledd, hogy a turné végén egy példányt kisorsolunk a regényből!

Mennyire ​ismerhetjük igazán a szomszédainkat? Mikor alakul át a mosolygós jószomszédi viszony iszonnyá?

Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő biztonságos menedékként álmodta meg London legkisebb lakóparkját, a Marchfield teret. Olyan helynek, ahol azok találhatnak otthonra, akik a múltjuk elől menekülnek, vagy akiknek máskülönben nem lenne módjuk maradni abban a városban, amelyet otthonuknak neveznek. Legalábbis ez volt a terve.

Ám amikor az egyik lakót holtan találják a konyhájában, a rendőrség pedig az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte.

Így azt teszi, amit bárki, akinek sok pénze, erős igazságérzete és fájós csípője van: felfogad két bérlőt, hogy járjanak a dolgok végére. Az egyik Audrey, a takarítónője, aki mindenkit ismer, és akit mindenki szeret. A másik Lewis, a bukott krimiíró, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat.

A páros csillapíthatatlan kíváncsisággal veti bele magát a nyomozásba. Bár mindenben különböznek, hamarosan valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon mi felett siklott el Audrey és Lewis, ami valójában végig ott volt az orruk előtt?

A szobalány és a Gyilkos a házban találkozik ebben a csavaros, hangulatos krimiben, amely London legkisebb lakóparkjában játszódik – Nicola Whyte regénye egy vérbeli rejtély feltárására invitál mindenkit, aki imádja, ha egy könyv az utolsó oldalig megtartja titkait.

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés, általában védett környezetben. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.

A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra a Gyilkosság kilátással című kötet, ahol nemcsak a gyilkosságokra derül fény, de közben megismerjük a szereplőket és azokat a titkokat, melyeket rejtegetnek. 

Nicola Whyte regénye érdekes és izgalmas olvasmány volt, bár nem lesz a kedvencem a műfajában, de azért okozott meglepetést olvasás közben. Szerettem olvasni, szórakoztató volt és kíváncsian vártam, hogy miként kuszálja, majd egyenesíti ki a szálakat az írónő.

A történet  London legkisebb lakóparkjában, a Marchfield téren játszódik, amelyet Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő egy biztonságos menedékként álmodott meg. Olyan embereknek biztosított lakhatást, akik valami miatt nem engedhettek meg maguknak ilyen lakást a városban. A téren minden nyugodtan tűnik, és bár mindenkinek van valamilyen takargatnivalója és nem minden lakásban zajlik nyugodtan az élet, arra azért senki sem gondolt, hogy a 10-es lakásban valakit meggyilkolnak. Amikor a rendőrség az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte. Így felbérli Audreyt, a takarítónőjét, akit mindenkit ismer, és akit mindenki szeret és Lewist, a bukott krimiírót, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat. Ők ketten nem is lehetnének különbözőbbek, de egy valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon ki lehet a gyilkos? 

Az író stílusa könnyed, könnyen és gyorsan lehetett haladni az olvasással. Lewis és Audrey párosa nagyszerűen kiegészítette egymást. Kezdetben nem kedvelték egymást, de gyorsan összecsiszolódtak és kompetens partnerekké váltak. Talán még a rendőrségnél is hatékonyabbnak bizonyult a szimatuk. 

Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A könyv közepe egy kicsit talán belassul, mintha kicsit sokat ismételni magát a szerző. De a vége abszolút kárpótolja az embert. Sok mindenre számítottam, de azért volt néhány dolog, ami engem is meglepett. A borítót is nagyon szeretem, tök jól illik a történethez. 

Szerettem, hogy bár a történet könnyed, mégis komoly témákat boncolgat. Megjelenik benne a családon belüli erőszak, a zaklatás, vagy éppen gazdasági csalás kérdése. És bár ezeket a témákat csupán érintőlegen villantja fel a szerző, mégis fontos, hogy szó essen róluk. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Ez a szerző első könyve, ugyan nem tökéletes, de abszolút szerethető. Szerintem érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Eredjünk mi is a cozy mystery-zsáner nyomába! Az állomásokon találtok egy-egy idézetet ilyen típusú könyvekből, nektek pedig az a feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a kötet szerzőjét és címét! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Hogy bölcs dolog-e megkörnyékezni egy embert, aki akár gyilkos is lehet? Úgy döntött, ilyen aggályokról nem vesz tudomást.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07.26 Könyv és más

07.28 Csak olvass!

07.30 Kitablar

Read More

Suzanne Collins: Az ​aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia 0,5.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni Suzanne Collins könyvsorozatát, Az éhezők viadalát. A sorozat első része még 2008-ban jelent meg Amerikában, Magyarországon pedig egy évvel később robbant be a könyves piacra. A történet népszerűségét nagyon jól mutatja, hogy nem csak adaptáció készült belőle, hanem a szerző immáron két előzménykötetet is megjelentetett. 

Bevallom nektek, anno a filmeket nagyon szerettem, a könyveket azonban csak sokkal később ismertem meg. A trilógia első részét olvastam, a második és harmadik rész azonban még olvasatlanul csücsül a polcomon. Mindenképpen sorra akarom majd keríteni azokat is, de valahogy soha nem volt időm rá. Az Énekesmadarak és kígyók balladája című előzménykötetet azonban azonnal elolvastam, így nem is volt kérdés számomra, hogy Az aratás hajnala is erre a sorsa jut majd. 

Míg az Énekesmadarak és kígyók balladájában még gyerekcipőben járt a viadal, akkoriban kezdtek el azon kísérletezni, hogy hogyan lehetne a viadalt igazán népszerűvé tenni. Emlékszem, igazán megdöbbentő volt számomra a kontraszt Az éhezők viadalának és az Énekesmadarak és kígyók balladájának a kiválasztása, továbbá a viadalra való felkészülés között. Ég és föld volt a kettő. Míg Katniss, Peeta és a többi kiválasztott királyi fogadtatásban részesültek és minden segítséget megkaptak annak érdekében, hogy minél izgalmasabb és jobb műsort szolgáltathassanak az arénában, addig Lucy Gray, Jessup és a többiek becsülete nagyjából a nulla felé konvergált. Nem tartották többre őket az állatoknál, lépten-nyomon éreztették velük, hogy alacsonyabb rendűek. A Kapitóliumba való szállításuk és az ellátásuk pontosan annyira volt barátságos és emberi, mint amilyen Auschwitzba deportált embereké volt. Az aratás hajnala már érezhetően sokkal közelebb van Az éhezők viadala stílusához, abszolút érződik, hogy Panem túl van immáron 50 viadalon. Azt nem mondanám, hogy a résztvevőkkel tisztelettel bántak, de a viadal előtt rendesen kaptak enni és figyelmet fordítottak a felkészítésükra is. Igaz Haymitchnek és a többieknek még nem olyan nagyszerű stylist szolgáltatta az öltözéket, mint amilyen Cinna volt, ruhájuk rendkívül puritán volt, igazából senki sem foglalkozott a tizenkettes körzettel, esélytelennek és semmilyennek tartották őket, hiszen egyetlen győztesük volt eddig, róla pedig a 10. viadal óta senki sem tud semmit. Az eredeti trilógiához hasonlóan, itt is nagy hangsúlyt fektetnek már a szponzorok elnyerésére, a bevonulás, az interjú és a pontszámok mind-mind ezt tükrözik. Továbbá kialakult már a mentorrendszer is, hiszen minden szektort korábbi győztesek mentorálnak. 

Mindig nagyon érdekes olyan könyvet olvasni, ahol az ember tudja, hogy mi fog történni a főszereplővel. Haymitch Abernathy karakterét már egy rajongónak sem kell bemutatni. Mindenki tudja, hogy korábbi győztes, a trilógiában pedig ő Katniss és Peeta mentora. A kérdés tehát nem is az, hogy a fiú túléli-e a vidalt, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan válik azzá az alkoholista és rosszhírű alakká, akire első látásra egy táskát sem bíznék, nemhogy a saját életemet. A karaktere persze a trilógia során kinyílik és mélységet is kap, de igazán ebben a kötetben ismerhetjük meg azt a fiút, akit furcsa körülmények között válogattak be, aki nem hajlandó beállni a sorba, aki nem hazudtolja meg a saját körzetét és pont ugyanakkora veszélyt jelent a rendszerre, mint elődei és utódai, a csibészt, aki mindent kockára tett, és végül mindent elveszített. 

Az 50. viadal "különleges", hiszen a második Nagy Mészárlást is magába foglalja, ami azt jelenti, hogy nem kettő, hanem négy gyermeket választanak be. A tizenkettes körzet bajnokai Haymitch mellett Louella a tizenéves kiskamasz, aki olyan Haymitch számára, mintha a húga lenne, Wyatt aki a számok és esélyek megszállotja és Maysilee, aki a körzet egyik gazdag családjának sarja és az egyik legundokabb lány a körzetben. Kezdetben a fiatalok nem tudnak mit kezdeni egymással, végül azonban mégis összakapaszkodnak és megpróbálnak közösen szembe nézni az elkerülhetetlen véggel. 

Ahogy haladunk előre a történetben, a felkészülés közben szövetségek kötődnek és kialakul két élesen egymással szemben álló csoport. Az egyikbe az úgynevezett Hivatásosok tartoznak, akiket a viadalra nevelnek és tulajdonképpen mindenki más, akiket általánosságban a Kapitólium is esélytelenebbnek tart. Haymitch a felkészülés közben nem csak a Kapitólium, hanem Snow elnök figyelmét is felkeltette, a kérdés csak az, hogy ez milyen hatással lesz majd az életére. Snow amúgy abszolút nem hazudtolja meg magát, pont ugyanannyira utálható személy itt is, mint az egész trilógiában.

A viadalra kevesebb időt fordít a szerző, inkább Haymitch útját és küldetését követhetjük végig. A könyv legnagyobb erőssége talán az, hogy bár kevés meglepést okoz, a legtöbb fordulat benne kiszámítható, talán még Suzanne Collins is utal arra, hogy egyes szereplőknek milyen sorsot szán, mégis több helyen sokkolja az olvasóját. Nem az a kérdés, hogy mi fog történni, hanem az hogyan történik majd. Ezek pedig sokszor elemi erővel hatnak, összetörik az ember szívét és lelkét. Olvasás közben a zsigereimben éreztem, hogy miként alakul majd Haymitch élete a viadal alatt és után, mégis nagyon fájt látni, hogyan esett végül szét a csibész. 

A történetben rengeteg apró utalást találhatunk a trilógiára nézve, ismerős karakterek is felbukkannak benne. Vannak, akiket csak megemlít a szerző, másoknak azonban fontos szerepe van a történet alakulása szempontjából. 

A karakterek érdekesek és izgalmasak, az én legnagyobb kedvencem Maysilee volt, aki óriási fejlődésen megy keresztül. Az undok lány címkét teljesen maga mögött hagyja és az egyik legszerethetőbb és legviccesebb szereplője volt a kötetnek. Imádtam a bátorságát és azt, ahogy megjegyzéseket tett a kapitóliumi emberekre. Üde színvoltja volt a történetnek, imádtam. Haymitch nagyon szerethető figura, annyira drukkoltam neki, mintha nem tudtam volna, hogy mi lesz majd vele a jövőben. Borzasztóan sajnáltam őt, az epilógus kellett egyszerűen a kis lelkemnek. 

Az aratás hajnala hangulata nagyon tetszett, a kötet rendkívül olvasmányos, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam újra visszakerülni ebbe a világba és már most tűkün ülve várom Suzanne Collins következő dobását (kérlek kérlek, Finnick legyen az).

A borítót imádom, tökéletesen illik a kötet hangulatához, a fordítás is nagyon jó lett, amennyire meg tudom ítélni. 

Összességében csak ajánlani tudom ezt a könyvet, Haymitch története rendkívül izgalmas, biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni a rajongók. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe.

Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő) (Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

(Egy kis segítség: Nem kizárt, hogy a nagybetűk nem véletlenek a szövegben és összefüggésben állnak a vezeték- és keresztnévvel. :))

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

8 - Kitablar

10 - Sorok között

14 - Kelly és Lupi olvas

16 - Csak olvass!

17 - Hagyjatok! Olvasok!

18 - Utószó

20 - Pandalány olvas

22 - Spirit Bliss Sárga könyves út

24 - Dreamworld

26 - This is my (book) universe.

Read More

Shannon Chakraborty: Amína ​asz-Sziráfi kalandjai + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyvek ismét egy különleges fantasyt hozott el a magyar olvasóknak Channon Chakrabortytól, melyben egy kalóznő hihetetlen kalandjait ismerhetjük meg. Bloggereink már alig várták, hogy megismerkedhessenek Amína asz-Sziráfival, és ha te is így vagy ezzel, akkor tarts velünk a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát.

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.

Shannon Chakraborty neve már nem volt ismeretlen számomra, a Dévabád-trilógia első kötete nagyjából a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul, de valahogy nem volt alkalmam beszerezni a folytatásokat, most meg már nem is igazán van rá lehetőségem, mert kevés eladó példány üti fel a fejét. Mikor megláttam, hogy megjelenik az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a júliusi olvasmányaim közé.

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy hihetetlen érdekes és izgalmas regény, melyben egy hírhedt kalóznőt kísérhetünk el élete egyik legvadabb és legveszélyesebb utazására. Nem vagyok egy nagy kalóz rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, de a fülszöveg valami miatt azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. A várakozásaimat pedig csak tovább fokozta, hogy eddig szinte csak pozitív véleményeket olvastam a regényről, így őszintén bíztam benne, hogy nem fogok csalódni. Szerencsére a kötet az első oldaltól kezdve teljesen berántott, őrült lelkesedéssel faltam a lapokat és azonnal tudtam, hogy Amína világa végérvényesen beszippantott. Nem számított az 500-nál is több oldal, hiába voltam kicsit megcsúszva az olvasással, tudtam, hogy gyorsan fogok haladni vele. 

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy történelmi fantasybe bújtatott kalandregény, melynek minden oldalát átjárja a veszély izgalma. Egy történet egy kalózról, aki ugyan édesanya és mindennél jobban szereti a kislányát, de mégsem tud ellenállni a víz és a kaland hívó szavára. Egy történet a barátságról, bajtársiasságról és arról, hogy mire képes az ember azért, hogy megóvja azokat, akiket szeret. Arról, hogy az ember mire képes azért, hogy elkerülje a végzetét és arról, hogy a becsvágy mennyire veszélyes lehet. 

A történet szerint Amína ugyan visszavonultan él, tíz éve már, hogy leszámolt a kalóz életvitellel a lánya születése után, de egy nap egy vendég kopogtat az ajtaján, aki veszedelmes útra küldi őt. Amínának nincs más lehetősége, a vendég nem csak busás jutalommal kecsegteti őt, de egyértelművé teszi, hogy ha nem vállalja, annak súlyos következményei lehetnek rá és a családjára is. A nőnek így nincs más választása, mint elindul, hogy egy gazdag idős asszony unokáját megkeresse. Amína az első pillanattól kezdve sejti, hogy nincs a birtokában minden információ az eltűnéssel kapcsolatban, de, hogy micsoda kalamajkába került azt csak azután érti meg, amikor már messze járt az otthonától. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas volt, sokkal jobban tetszett a regény, mint amire számítottam. A kalózok világa sokkal jobban elvarázsolt, mint ahogy vártam és nem csak nem bántam meg, hogy elolvastam, hanem magában a műfajában kedvencet is avattam. A cselekmény egy másodpercre sem ült le, a szerző végig fenntartotta az érdekődésemet. Veszély esetén együtt izgultam a legénységgel, ott voltam Amínával, amikor tanács elé került és akkor is, amikor a végső leszámolás következett. Együtt lélegeztem a karakterekkel, szerettem az egész regényt úgy, ahogy van. 

A szereplők szerintem nagyszerűek voltam, mindegyik karaktert a szívemben zártam. Amína mellett Dalíla, Tinbu karakterét kedveltem meg a legjobban, de ha őszinte akarok lenni Ráksot is kifejezetten csíptem. Jót tett nagyon a könyvnek a megjelenése, az Amínával való összefeszülésén sokat mosolygtam. Tetszett a kötet formája, is remek ötlet volt a szerzőtől, hogy egy elbeszélés, tulajdonképpen krónika írás alatt ismerhetjük meg Amína kalandját a saját szavain keresztül. A nyelvezete ezért laza és olvasmányos volt. A könyvben volt több csavar is, ezek némelyike meglepett, de persze olyan is volt, amire valamilyen formában számítottam. 

A könyv bár csodaszép, de sajnos nem tudok elmenni a minősége mellett. Szép dolog az aranyozás, de ha ilyen rossz minőségben készül, akkor sajnos kopni kezd. Az én könyvem nagyjából a 300. oldal környékén kezdett el kopni és mérhetetlenül csalódott voltam miatta. Egy könyv arra való, hogy olvassák, ezért az lenne a minimum, hogy kibírjon ennyit. Nem dobáltam, nem törtem meg a gerincét, úgy bántam vele tényleg, mint a hímes tojással. Nagyon kényes vagyok a könyveimre és nagyon vigyázok rájuk. Ebben az esetben sem történt vele semmi kirívó, egyszerűen ültem a kanapémon és a kezembe fogtam. Ezért azt tanácsolom nektek, hogy ha a kezetekbe fogjátok a kötetet, akkor csomagoljátok be valamibe, ez hátha megóvja az aranyozást .

A fordítás szerintem remek lett. A nyelvezete gördülékeny és bár nem ismerem angolul a szöveget, de ahhoz, hogy ilyen mértékben élvezhető legyen a szöveg, nagyon kellett figyelni a fordítás minőségére. 

Összességében nagyon szerettem Amína történetét, ha eddig nem is voltak a kalózos könyvek a kedvenceim, most már biztosan jobban odafigyelek a zsánerre, mert nagyon bejött. Nem lepne meg, ha a kötet folytatást kapna, sőt igazából szinte követelném is. Ha szeretitek a kalandos regényeket és kíváncsiak vagytok egy hírhedt kalóznő történetére, akkor bátran ajánlom nektek az Agave Könyvek újdonságát. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres kalózok nyomába eredünk! Minden állomáson egy-egy fotót találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy felismerjétek őket, és beírjátok a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

07. 24. Utószó

07. 25. Readinspo

07. 27. Csak olvass!

07. 29. Olvasónapló

07. 31. Könyv és más

08. 02. Dreamworld

Read More