Rachel Gillig: One ​Dark Window – Egy sötét ablak (A pásztor király 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Sötét hangulatú fantasy-t keresel az őszi időszakra? Vess egy pillantást Rachel Gillig könyvére! Az Egy sötét ablakban fenyegető mágiáról, lázadókról és egy olyan fiatal lányról olvashatsz, akiben egy valóságos szörnyeteg lakozik. A Lidérc kilencéves kora óta osztozik a tudatán, és Elspeth azóta keresi a módszert, amellyel megszabadulhat tőle. A regény a Könyvmolyképző gondozásában jelent meg idén szeptemberben, és nálunk most nyerhetsz is belőle egy példányt.

Elspeth Spindle biztonságra vágyik a kísérteties, ködös királyságban, ahol él. Ám ehhez a puszta szerencsénél többre van szüksége… A Lidérc – ahogyan Elspeth hívja – egy szeszélyes, ősi szellem, aki a fejében lakozik. Védelmezi a lányt, és megőrzi a titkait. Azonban mindennek megvan az ára, a varázserőnek különösen. Amikor Elspeth az erdőben összetalálkozik egy rejtélyes útonállóval, az élete drámai fordulatot vesz. Csatlakozik egy csoporthoz, amelynek célja, hogy megtisztítsák Blundert a sötét mágiától, amihez össze kell gyűjteniük a Gondviselés tizenkét kártyáját. És hogy ki az útonálló? A király unokaöccse, Blunder legveszélyesebb embereinek parancsnoka, a magas, sötét hajú és piszkosul jóképű Ravyn Yew, a felségáruló. A tét egyre nő, akárcsak Elspeth és Ravyn egymás iránt érzett vonzalma. A lánynak pedig lassan szembe kell néznie a legsötétebb titkával: a Lidérc egyre nagyobb befolyást szerez az elméje felett, és talán nem is lesz képes megállítani őt…

Az Egy sötét ablak című kötet már nagyon régóta állt a tbr, vagyis az olvasandó könyveim listáján. Fannival már régen megbeszéltük, hogy majd közösen olvassuk el a kötetet angolul, de úgy döntöttünk, hogy megvárjuk inkább vele az őszi időszakot, a gótikus és kicsit sötétebb atmoszférája miatt. Sikerült úgy sorra kerítenünk a könyvet, hogy közben a magyar megjelenésének az időpontja is kitűzésre került, így lelkesen csatlakoztunk mindketten a regény turnéjához is. 

A fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnt, de úgy összességében nem tudtuk, hogy mit várjunk a kötettől. Az írónő neve is ismeretlen volt számunkra, így csak a külföldi értékelésekre tudtuk hagyatkozni. A könyv elején egy kicsit féltem tőle, hogy vajon mennyire tetszik majd, de az első néhány oldal elolvasása után már egy cseppet sem aggódtam. 

Az egy sötét ablak egy igazán különleges, sötét atmoszférájú történet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Egy igazi gótikus, misztikus olvasmány, melyben egy olyan világot ismerhetünk meg, ahol a mágia tiltott és csupán egyetlen elfogadott formája van. A mágikus képességgel rendelkezőket levadásszák és ha a királyság számára nem hasznosítható a képessége, akkor halálra ítélik, legyen szó gyermekről, vagy már felnőttről. Az egyetlen igaz formája a mágiának a Gondviselés kártyákban jelenik meg, ezeket használhatják azok, akik valamilyen módon hozzá jutottak egyhez. 

A Pásztor király összesen hetvennyolc Gondviselés-kártyát készített, a legerősebbek a legritkábbak. Tizenkét Fekete ló kártya létezik, a lovaskatonák – a király elit testőrsége – birtokolják mindet. Az Aranytojás kártyából tizenegy készült. Tíz Próféta kártya van, kilenc Fehér sas, nyolc Szűz, hét Kehely. Kút kártyából csupán hatot készítettek, Vaskapu kártyából ötöt, a Kaszás kártyából négyet. Három Tükör kártya és két Lidérc kártya van.Az Éger ikrek kártyájából pedig csak egy. Mindegyiknek van egy különleges képessége, amit a használója a saját javára fordíthat. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni, a mágiának komoly ára van, aki használja csak később tudja meg, hogy mit is követel tőle. 

A cselekmény érdekes és izgalmas volt, a kötet abszolút beszippantott, csak úgy olvastatta magát a regény. Egy rendkívül kreatív fantasy regény, melynek a mágiarendszere is roppant egyedi volt. 

Nagyon koncentrálnom kellett arra, hogy ne rohanjak az olvasással és tényleg csak az aznapra beosztott oldalakat olvassam el. Sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam, teljesen elmerültem a történetben. Csavarokban abszolút nincs hiány, engem többször is meglepett a szerző. Ugyan volt néhány dolog, amire számítottam, de azért jó néhány dolog váratlanul ért. A vége erőteljesen függővéges, de mivel a folytatása már megjelent, így talán nem kell sokáig várni majd a magyar olvasóknak a folytatásra.

A szereplők nagyszerűek, Elspeth és Ravyn szerintem remek főszereplő, ugyanakkor nagyon örültem neki, hogy a szerző több időt fordított a cselekményre, mint az ő kapcsolatukra. Ugyan van romantika a regényben, de abszolút nem lopja el a showt, nem csupán erre koncentrál. Elspeth önmagában is megállja a helyét, ugyanakkor nagyon jót tett neki, hogy csatlakozott az útonállók csoportjához. Célt kapott, mely segítsével nem csak önmagát gyógyíthatja meg, hanem azokat is, akik közel kerültek hozzá. Az évszázados köd és a betegség is eltűnhet, ha sikerülne megtalálnia mind a tizenkétféle kártyát. De vajon meddig bírja még a lány? Mi lehet az ő mágiájának az ára? Egyértelmű, hogy a Lidérc egyre nagyobb befolyást szerez az elméje felett. De vajon ez mit jelenthet a lányra nézve? 

Nagyon érdekes volt Lidérc alakja, aki egy éteri alak. Mondhatjuk azt, hogy gonosz, de tulajdonképpen soha nem árult zsákbamacskát. Az első pillanattól kezdve nyílt lapokkal játszik és minden egyes alkalommal közli a lánnyal, hogy a mágiának ára van. Tisztán számító jellege szörnyeteggé teszi őt, amennyire félelmetes, annyira izgalmas az ő alakja. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatás miként alakul majd.

Igazán különleges élmény volt hibrid módon olvasni a regényt. Főleg angolul olvastam, de több fejezetet is meglestem magyar nyelven is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a fordító miként tudja visszaadni a szöveget és nem titkolom, főleg a rímes részekre voltam kíváncsi. Kicsit aggódtam, mert ha igazán őszinte akarok lenni, már több rossz tapasztalatom is volt a magyar fordításokkal, de az Egy sötét ablak szerintem összességében jól sikerült. A rímes részek magyarul is jól hangzottak, nagyon kreatív volt, szóval mindenképpen dicséret illeti Ódor Annát. A borító nekem nagyon tetszik, hihetetlenül jól visszaadja a regény hangulatát, nagyon örülök, hogy megtartotta a kiadó. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a történetet, teljesen levett a lábamról és magához bilincselt. Nem számítottam rá, hogy ennyire pozitív élmény lesz, Fannival olyannyira élveztük, hogy nem várunk sokat a folytatással és következő hónapban a folytatást olvassuk majd közösen. Nagyszerű bekuckózós őszi olvasmány, én csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                          

Nyereményjáték

A játékunkban híres gótikus stílusú regények szereplőinek nevét rejtettük anagrammák mögé. A feladatotok, hogy feloldjátok az anagrammát és a Rafflecopter megfelelő helyére a könyv címét írjátok, amelyben az adott karakter szerepel. Ne aggódjatok, többnyire főszereplők neveit rejtik az anagrammák, illetve segítségként a nevek kezdőbetűit nagybetűk jelölik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ANAGRAMMA

leeyil liReAdn

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

09.19. Readinspo (extra: idézetek)

09.21. Readinspo

09.23. Csak olvass!

09.25. Csak olvass! (extra: fanartok)

09.27. Fanni's Library 

09.30. Könyv és más

10.01. Dreamworld

Read More

Alix E. Harrow: A ​Starling-ház + Nyereményjáték

Sziasztok!

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója. Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Alix E. Harrow neve nem volt ismeretlen számomra, a Tízezer ajtó című regényét 2021-ben már olvastam a szerzőnek, így viszonylag nyugodtan álltam neki az olvasásnak, hiszen azt a történetet nagyon szerettem. Nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak és bár a történet első fele nagyon tetszett és a hangulata is megfogott, de ahogy haladtam előre az olvasással, úgy csökkent az én lelkesedésem is. Bár a szerző által megteremtett atmoszféra nagyon tetszett, de a karakterek közötti repetitív dinamika végtelenül untatott egy idő után. A regény utolsó feléig úgy éreztem, hogy folyamatosan egy helyben toporgunk, ugyanazokat a párbeszédeket folytatják le a szereplők újra meg újra és nagyon aggódtam, hogy egyszerűen nem lépnek ki ebből a furcsa ismétlődő körből. 

A Starling-ház egy nagyszerű atmoszférával megáldott történet családról, kötelességtudatról és arról, hogy mire vagyunk képesek azokért, akik igazán fontosak számunkra. Egy könyv arról, hogy az otthon tulajdonképpen ott van, ahol szeretnek minket és arról a felismerésről, hogy nem számít gyengeségnek, ha elfogadjuk mások segítségét. 

A cselekmény rendkívül érdekes volt, de talán nem feltétlenül vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek, az érzések és maga az atmoszféra az, amely megragadja az olvasóját. A történet sötét hangulata, a szörnyek jelenléte és maga az Alvilág jelenléte engem is azonnal megfogott és ha nem zökkentem volna ki a karakterek folyamatosan ismétlődő párbeszédei miatt, akkor biztos vagyok benne, hogy szerelem kötet lenne a Tízezer ajtóhoz hasonlóan ez a történet is. 

A történet középpontjában maga a Starling-ház, Arthur a ház őrzője és Opal áll, aki bármit megtenne azért, hogy jobb életet biztosítson testvérének, Jaspernek. A történet ugyan megkapta a horror címkét, ami a misztikusnak mondható szörnyek és az Alvilág miatt talán érthető is, de igazából egyáltalán nem ijesztő a kötet. A sötét hangulat és komor atmoszféra azonban minden egyes oldalát áthatja. 

Opalról és Arthur is egy rendkívül sokrétű karakter. Mindketten távol állnak a tipikus, tökéletes karakter eszményétől. Esendőek, sokszor és sokat hibáznak, de rendkívül kitartóak, mindig felállnak és továbbmennek. Opal egy huszonéves fiatal lány, aki tizenévesen maradt árva fiatalabb testvérével és az egész életét arra áldozta, hogy a testvére normális életet élhessen majd. Ki akarja juttatni őt az Eden nevű kisvárosból, amely sajnos korántsem egy édeni hely. Két dologről híres, a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett. A településen furcsa és megmagyarázhatatlan események történnek, tragikus balesetek, furcsa halálok sújtják az ott lakókat. Opal egy kecsegtető ajánlat miatt elszegődik takarítani a Starling-házba, ahol furcsábbnál furcsább dolgokat tapasztal. A ház, mintha fellélegezne és ahogy egyre tisztább lesz, úgy érzi egyre otthonsabban magát ezen az idegen helyen. De ha semmi köze a Starling-házhoz vajon miért álmodik vele rendszeresen és miért érzi úgy, mintha végre otthonra lelt volna. Opal Arthurt szinte soha nem látja munkája során és amikor találkoznak, a férfi akkor sem túl barátságos vele. Úgy tűnik a háta közepére sem kívánja a lány társaságát, de amikor nem figyel, mintha rajta felejtené a tekintetét. Vajon milyen titkokat rejt Arthur és tényleg csupán azért alkalmazza Opalt, mert takarítónőre van szüksége? 

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre bonyolultabb az ügy. Opalnak és Arthurnak is egyre ambivalensebbek az érzései egymás iránt, ráadásul egyre nagyobb veszély fenyegeti magát a házat is. 

A gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy talán mégis lehet oka a városban maradni. 

Mindketten rengeteget fejlődtek és a kötet végére megtanulták, hogy a segítség elfogadása nem jelent egyet a gyengeséggel és azt is, hogy milyen fontos a kommunikáció. Hogy a szeretet utat tör magának még akkor is, ha két tüskés fiatalról van szó és a család nem csupán vérségi kapcsolatot jelenthet. 

Maga a ház "személyisége" engem teljesen lenyűgözött, olvasás közben végig tiszta Encanto érzésem volt, a Starling-ház kicsit olyan volt nekem, mintha Casita furcsa és ijesztő unokatestvére lenne. Szerettem, ahogy írt róla a szerző, szinte magam előtt láttam szobáit és bútorait. Szinte hallottam, ahogy sóhajt, miközben megszabadult az évek porától és éreztem, ahogy fellélegzik egy új és gondosabb őrző ígéretétől. 

A borító egy csoda, nagyon örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredetit, borzaszótan csalódott lettem volna, ha ehelyett is esetleg újat terveznek. Hihetetlenül jól illik a történethez, az egyik kedvenc borítóm lett idén.

Összességében bár nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de sajnos nálam nem érte el a Tízezer ajtó szintjét. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert az atmoszférát és a Starling-házat is nagyon megszerettem. Ha szeretitek az ilyen hangulatú történeteket, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

04.23. Readinspo

04.24. Kelly és Lupi olvas

04.26. KönyvParfé

04.28. Utószó

04.30. Booktastic Boglinc

05.02. Könyv és más

05.04. Milyen könyvet olvassak?

05.06. Csak olvass!

05.08. This is my (book) universe

05.10. Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Krystal Sutherland: Hollow lányok + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha ősszel te is előnyben részesíted a bizarr, paranormális, hátborzongató történeteket, nem vagy egyedül. A szerelem kémiája című regény szerzője, Krystal Sutherland ezúttal pontosan egy ilyen thrillert hozott nekünk. És mint az első regényét, a Hollow lányokat is a Maxim Kiadó gondozásában olvashatjuk magyarul. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről!

Iris ​Hollow és két idősebb testvére kétségtelenül furák. Gyerekként eltűntek egy skót utcáról, és csak egy hónap múlva tértek vissza emlékek nélkül, és azt sem tudták, hol jártak, vagy mi is történt velük. Ami még furcsább, az a külsejük megváltozása: kék szemük fekete lett, régebben fekete hajuk tejfehérré vált. Amikor folytatni próbálják életüket, furcsa és hátborzongató történések járnak a nyomukban. Az emberek gyönyörűnek, őrjítőnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul veszélyesnek is látják őket.

A tizenhét éves Iris mindent megtesz azért, hogy a normális emberek közé beilleszkedjen, és elvégezze a középiskolát, ami két híres, ragyogó és világjáró idősebb testvérének, Grey-nek és Vivinek nem sikerült. De Grey hirtelen eltűnik, bizarr nyomokat hagyva maga után, így húgai a keresésére indulnak. De ezzel nincsenek egyedül. Ahogy egyre több természetfeletti dologra bukkannak, Iris hamar ráébred, hogy a múltjukról szóló történetek nem valódiak, és a hely, ahonnan látszólag sértetlenül hazatértek tíz éve, most visszahívja őket.

Alapvetően nem szeretem a thrillereket, horrorokat és a paranormális történeteket, de ősszel valahogy mégis jól csúsznak az ilyen könyek. Valahogy ebben az időszakban könnyebben lépek ki a komfortzónámból. 

Amikor megláttam a Hollow lányok fülszövegét, azonnal fellelkesedtem, mikor megláttam, hogy külföldön 4,00 feletti értékeléssel fut Goodreadsen, még jobban felpörögtem. Egy igazán izgalmas és hátborzongató történetre készültem, melyet egy sötét hangulat leng körül. Bár nem vagyok maradéktalanul boldog, a könyv sokkal kiszámíthatóbb és talán felszínesebb is volt, mint amire számítottam, de összeségében jó kis olvasmánynak bizonyult. Az írónő által teremtett atmoszféra nekem nagyon bejött, engem kicsit a Gallantra emlékeztetett. 

A Hollow lányok szerintem egy igazán érdekes, tipikus őszi olvasmány. A könyv cselekménye kissé kiszámítható, az ember elég hamar elkezd számítani a csavarra és nem is igazán lepődik meg az történések láncolatán. Sötét és komor hangulat ül az egész regényen. Nem feltétlen az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Bár Krystal Sutherland nem fukarkodott a sötétség beemelésével, mégsem éreztem úgy, hogy félnék az olvasás közben. Néha azonban sikerült elborzasztania az írónőnek. Azért ha jobban belegondol az ember, elég para dolgok történnek a regényben. A lányok képessége például szerintem nagyon ijesztő, durva belegondolni, hogy mire képesek. De az élénk fantáziámnak köszönhetőn szinte megelevenedtek előttem a különböző természetfeletti jelenségek, a Félút ( az élők és a holtak világa között) pedig kifejezetten parás helynek tűnt. Nem azt mondom, hogy féltem, de azért lehet nem megyek lelkesen random helyeken álló ajtók közelébe. A könyv amúgy abszolút olvastatta magát, sodort magával a lendület és egyszercsak azt vettem észre, hogy befejeztem a regényt. 

A könyv leginkább a skót tündérmesékből ihletett, kicsit sajnáltam, hogy nem volt benne több ezekből a történetekből és elemekből. 

A szereplők szerintem nem lettek túlságosan kibontva, azért egy 60-70 oldal pluszban jót tett volna szerintem a kötetnek. Kicsit felszínesnek éreztem mindhárom Hollow lányt, jobb lett volna jobban a fejükbe mászni és izgalmasabb lett volna megismerni, hogy mi zajlik bennük pontosan. Ezt leginkább Grey karakterénél hiányoltam a legjobban, izgalmas lett volna látni, hogy mi motiválta igazán őt az egyes tettei során. Ő amúgy nem a legszimpatikusabb Hollow lány, de hihetetlen érdekes karakter. 17 évesen elment otthonról és többé vissza se nézett. Ő a legidősebb hármójuk közül, a vezető tulajdonképpen, akit két kisebb testvére bárhova követne. Izgalmas a hármójuk közötti dinamika, ha Grey azt mondaná, hogy ugorjanak a kútba, akkor biztos vagyok benne, hogy Vivi és Iris is megtenné. Vivi a középső lázadó gyermek, aki Greyhez hasonlóan szintén elmenekült otthonról fiatalon. Alkoholba és drogokba folytja a fájdalmas érzelmi dolgokat. És akkor ott van Iris, a legkisebb, minta gyermek, aki nem szeretne mást, csak beolvadni a társai közé. Ami nem egyszerű, tekintve, hogy mindhárom lány gyönyörű, ráadásul egy érdekes misztikum kíséri az életüket. Gyermekként egyszercsak eltűntek az utcáról, egy hónapon keresztül senki sem tudta, hogy merre van, mikor is egyszercsak felbukkantok ugyanott. De valami megváltozott. A lányok szembe színe sötétebb lett, hajuk teljesen kifehéredett. Vajon merre jártak a Hollow lányok és mi történt velük? Hogyan lehetséges az, hogy elfelejtettek mindent? Sem az eltűnésükre, sem pedig az azt megelőző éveikre nem emlékeznek. 

Mikor Grey eltűnik, Viv és Iris mindent megtesz annak érdekében, hogy előkerítse őt. De nincs könnyű dolguk, hiszen egy bizarr és ijesztő alak veszi őket üldözőbe és minden áron a lányok halálát akarja. De vajon miért? Mi köze lehet a korábbi eltűnésükhöz?

Vivi és Iris jellemfejlődés szerűségen megy keresztül, de mivel nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő az atmoszférára, mint a szereplőkre és a személyiségükre így talán ez kevésbé látványos. Mindenestre jó volt látni, hogy önmagukra találtak, megbékéltek a múltjukkal és azzal, hogy mit tett Grey. 

A lányok mellett fontos szerepet kap a történeten Tyler, aki a regény legviccesebb és szerintem legszerethetőbb karaktere. A történet szerint Grey pasija, aki a lányhoz hasonlóan szintén modellként dolgozik. Első látásra egy fuckboynak tűnik, de ha az ember jobban megismeri, kiderül, hogy sokkal mélyérzésűbb, mint ahogy elsőre gondolná. Én nagyon viccesnek tartottam az ő megszólalásait és őszintén remélem, hogy ha lesz folytatás, akkor kedvezően alakul majd a sorsa. 

A regény borítója nagyon nem tetszik, szerintem nem illik a történethez. Kár, hogy nem sikerült megtartani az eredetit, az erősebben illeszkedne a kötethez. 

A Hollow lányok összességében szerintem még a hibák ellenére is egy élvezetes őszi olvasmány. A hangulata engem teljesen elvarázsolt. Nálam majdnem eléri a 4 csillagot, csupán azért van egy kicsit alatta, mert nem lenne fair a többi 4-es értékelésű könyvemmel, hiszen ez azért tényleg gyengécskébbre sikerült, mint azok. Ez azonban nem von le semmit az élvezeti faktorból, én sokkal szívesebben olvastam, mint a néhány napja posztolt Ali Hazelwood regényt. Ebben a hideg, korán sötétedő időben kifejezetten jól esett az olvasása. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Játékunkban néhány okkultizmusról könyvből hoztunk idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, pontosan melyik könyvből származnak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Időnként mindegyikünk gyengeelméjű, hülye, buta vagy bolond. Mondjuk úgy, hogy a normálisnak az az ember számít, akinél ésszerű arányban keverednek ezek a komponensek, ezek az ideáltípusok."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

11.24. Readinspo

11.26. Kelly és Lupi olvas

11.28. Csak olvass!

11.30. Könyv és más

Read More

J. M. Miro: Hétköznapi ​szörnyetegek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Kiadónak köszönhetően, már magyar nyelven is olvashatjuk J. M. Miro sötét elemekkel átszőtt fantasy történetét, a Hétköznapi szörnyetegeket. A viktoriánus korabeli Anglia és a feszültséggel teli légkör bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Cairndale Intézet titkait és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!”

Joe Hill

1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad.

A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst.

Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.

Azt már sokszor leírtam nektek, hogy a fantasy nem feltétlenül az én műfajom. Ugyan mostanában egyre többet és többet olvasok, de nem érzem még azt, hogy ez lenne az én komfort világom. Mikor megláttam J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek című regényét és a dark fantasy műfaji besorolást, azonnal felcsillant a szemem. Bár a horror és a dark fantasy világa nem áll messze tőlem, de inkább a filmeket és a sorozatokat ismerem jobban ezen a területen. Ilyen jellegű könyvet szerintem még nem is igazán olvastam, egyedül a Gallant jut eszembe. Úgy voltam vele, hogy ez a kötet tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy elhagyjam a személyes komfortzónámat, és óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásnak. A fülszöveg és a borító is azonnal levett a lábamról, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is tartogat a számomra az író. Szerencsére nem kellett csalódnom, bár azt nem mondom, hogy új kedvence avattam, de összességében nagyon szerettem a történetet. 

A Hétköznapi szörnyetegek egy igazán különleges, sötét atmoszférájú történet. A viktoriánus időszak elevenedik meg előttünk, a gonosz nyomasztó jelenléte pedig végig érezteti a hatását. Nem az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Kicsit olyan volt nekem ez a történet, mintha a Stranger Things, a Gallant és a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek lenne a szerelemgyereke. Bár J. M. Miro nem fukarkodott a sötétség beemelésével, mégsem éreztem úgy, hogy félnék az olvasás közben. A gyilkosságok egyes esetekben elborzasztottak, néha határozottan azt éreztem, hogy az élénk fantáziám most nem a barátom, szinte láttam magam előtt a holttesteket, ugyanakkor egy másodpercig sem éreztem, hogy félnék és a történet sem hatott rám túlságosan nyomasztóan. Inkább csak sodort magával a lendület és egyszercsak azt vettem észre, hogy vagy 400 oldalt már ledaráltam a könyvből. 

A kötet tulajdonképpen két idősíkon mozog. Egyes fejezetek a jelenben, mások pedig a múltban játszódnak, így szép fokozatosan összeáll a kép, a puzzle darabkák a helyükre kerülnek. A történetnek tulajdonképpen több főszereplője is van, leginkább Mrs. Harrogate, Alice, Charlie és Marlowe viszi előre a cselekményt. 

Mrs. Harrogate és Alice két igazán erős női szereplő, akiknek Cairndale Intézet a munkaadói. Míg az előbbi szereplő tulajdonképpen egy összekötő kapocs az iskola és a külvilág között, addig az utóbbi hölgy a "tehetségek" felkutatásában vállal nagyobb szerepet. Apropó, tehetségek. A könyv középpontjában egy olyan intézet áll, aminek az a célja, hogy menedéket biztosítson azok számára, akik valamilyen tehetséggel születtek. Van aki láthatalanná tud válni, mások öngyógyítók vagy éppen a port tudják uralni. Ezek a tehetségek rendkívül ritkák, azok, akik meg lettek "áldva" vele gyakran árvaként, a társadalom peremére szorulva próbálnak életben maradni. Ezért felkutatják őket és otthont ajánlanak nekik az intézet falai között. De vajon tényleg biztonságban vannak ott a tehetségek? Vajon az igazgató, Berghast az, akinek mondja magát?

Charlie és Marlowe két gyermek, akik szintén bizonyos tehetséggel vannak megáldva. Bátorságra és sok-sok erőre van szükségük, hogy éljenek és túléljenek. Esetükben látszik, hogy mennyire fontos a támogató közeg, ami állhat a barátokból és a családból is. A családot pedig olykor mi magunk választjuk, nem beleszületünk. A két fiú, bár korban távol áll egymástól (az egyik 16, a másik pedig 8 éves) mégis szoros barátságot kötnek. A kettejük köteléke pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy talpon maradjanak. 

A kötet egyik legérdekesebb karaktere Jacob Marber, aki hátborzongó főgonosznak és ellenségnek bizonyul. De vajon tényleg ő az egyetlen, akitől az intézet lakóinak félnie kell?

A múltbéli visszatekintések segítségével jobban megismerhetjük és megérthetjük az ő karakterét, nekem ezek a részek tetszettek a legjobban. Illetve onnantól kezdtem el igazán élvezni az olvasást, mikor végre megérkezett Charlie és Marlowe az intézetbe. A regény eleje kicsit hosszúra sikeredett szerintem, az utazás lehetett volna egy kicsivel rövidebb. De mivel nem volt unalmas ez a rész sem, így ez inkább csak az én egyéni ízlésvilágomat tükrözi. 

Az én kedvenc szereplőm Ribs, Oskar és Komako volt, ők az intézet növendékei, velük kerülnek egy osztályba Charlie és Marlowe. Szerettem nagyon ezt a csipet csapatot, remélem a folytatásban még többet olvashatunk róluk. Illetve ugyan Komako életét a visszatekintések során megismerhettük valamelyest, Ribsről és Oskarról alig tudunk meg valamit, ez pedig nekem személyszerint nagyon hiányzott. Remélem a folytatásba az ő múltjukat is jobban megismerhetjük. 

Érdekes volt látni, hogy mennyire szürkévé vált a regényben a jóság fogalma. Néha a jó emberek is tesznek borzalmas dolgokat, és a rossz emberek is voltak valamikor jók. De vajon mi tesz valakit jóvá? Ha alapvetően helyén vannak az értékei és egyértelműen egy nagyobb cél érdekében cselekszik, de közben átgázol bárkin, hogy győzedelmeskedjen, akkor nevezetjük őt jónak? Ha valakit egész életében megaláztak és végül megöl valakit, akkor ő rossznak számít? És végezetül, ha valaki a fájdalom és a gyász hatására egyértelműen, hagyja hogy a gonosz eluralkodjon az elméjén, morálisan megkérdőjelezhető dolgokat tesz, de mégis képes arra, hogy jót tegyen, akkor őt hova sorolnánk? 

A kötet elolvasása után is sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Az egyértelmű, maga a regény is ezt sugallja, hogy a gonosz nem születik, csupán azzá válik. Olykor azok, akik a legszörnyűbb dolgokat teszik, azt megelőzvén védtelen áldozatok voltak. Kik az igazi bűnösök? És az ilyen emberek felmenthetők a cselekedeik alól csupán azért, mert nehéz sorsuk volt?

Még mielőtt befejeztem volna a könyvet, kicsit utána néztem, hogy mit lehet róla tudni a külföldi fórumokon és hát bevallom, kicsit arcul csapott a valóság, hogy ez a monstrum konkrétan egy trilógia első része. Már a 600 oldal látványa során éreztem, hogy J. M. Miro kissé grafomán, de ahogy láttam a folytatások sem lesznek rövidebbek. Durva basszus. 

Ha pedig már a méret szóba került, akkor egyet kell értsek azokkal a kritikákkal, akik szerint kissé túlírt a történet. Érdekes, mert a Gallant elolvasása után az volt a bajom, hogy túl rövid...most meg azt rovom fel egy regénynek, hogy túl hosszú. Úgy látszik tényleg nem lehet igazán a kedvemre tenni. 

Nem mondom, hogy unatkoztam az olvasás során, mert tényleg, csak úgy faltam a lapokat. Vitt magával a lendült és egy másodpercig sem éreztem azt, hogy céltalanul állna a történet. De mégis úgy látom, hogy egy egészséges 400-450 oldal is elég lett volna ahhoz, hogy az író tökéletesen kibontsa a szálakat. Az érdekes fordulatok és a nyomasztó légkör garantálja, hogy a túlírtság ellenére is szerethető olvasmányélményben lesz része az olvasónak. 

Talán a túlírtsághoz lehet köze annak is, hogy néha idegesítettek a szereplők, olykor indokolatlanul logikátlanul viselkedtek. Amikor az egyik szereplő fejében lejátszódik az a gondolat, hogy semmi értelme nincs fegyverrel küzdenie az adott karakter ellen, de azért belelövi a teljes tárat, na az idegesítő. Konkrétan le is vezeti bekezdéseken keresztül, hogy értelmetlen, de azért csak megteszi. Az ilyenek során azért bőszen emelgettem a szemöldökömet. Ezek számomra nüansznyi dolgok voltak, mert az olvasásban egyáltalán nem akasztottak, de valahogy mégis az elsők között jutnak eszembe ezek a gondolatok, ha a regényre gondolok. 

A csavarok összességében kiszámíthatóak, de azért volt részem néhány meglepetésben. A könyv befejezése után sejteni vélem, hogy miként fog folytatódni a trilógia, és egy valamiben már most biztos vagyok, mindenképpen sorra kerítem majd azt is. Bár nincs benne óriási cliffhanger, tekintve, hogy az olvasó ilyesmi befejezésre számít (kissé kommersz megoldás, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek). Mindenesetre érezhetően maradtak még más elvarratlan szálak, így kíváncsian várom a második részt. 

A könyv borítója zseniális, az egyik legmenőbb kötet, amit mostanában a kezembe vettem. Olvasás közben kicsit féltem, hogy megtöröm a gerincét a regénynek (mert akárhogy is akarjuk szépen becsomagolni ezt, azért nevezzük nevén a dolgokat, ez bizony egy féltégla), de szerencsére sikerült olyan óvatosan forgatni a kötetet, hogy nem is látszik rajta, hogy bárki is a kezébe vette volna. Bevallom a csuklóm igencsek megfájdult olvasás közben, de ez egyáltalán nem zavart. Az biztos, hogy ez nem a legutazáskompatibilisebb kötetem a polcon, de legalább ha valaki megtámadott volna a metrón, lett volna mivel fejbecsapni. 

Összességében a hibái ellenére én nagyon csíptem a Hétköznapi szörnyetegeket és brutálisan kíváncsi vagyok a folytatásra is. Ez a féltégla az idei évem egyik legnagyobb meglepetése, nem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogom. Egy érdekes kis kísérletnek indult, melynek csupán a komfortzónám elhagyása volt a célja, mégis remek olvasmányélménynek bizonyult. Ha szeretitek a hasonló történeteket és nem rettent el titeket ez a 600 oldal, akkor érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A kötet műfaja dark fantasy, így most a játékunk is ehhez a zsánerhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely a műfaj egy ismert regényére utal. Nektek nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az a bátorság.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.26.: Csak olvass!

06.27.: A Szofisztikált Macska

06.29.: Könyv és más

07.01.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More