Heather Fawcett: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye + Nyereményjáték

Sziasztok!

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Már annyiszor írtam nektek, hogy mennyire szeretem a "cozy" könyveket, így ezzel már nem is untatnálak titeket. Heather Fawcett neve nem ismeretlen számomra, az Emily Wilde sorozat első részét már olvastam és nagyon szerettem. Ugyan a másik két résszel még adós vagyok, de a szerzőt így is nagyon megkedveltem, így tudtam, ha magyarul is megjelenik a legújabb könyve, akkor nem habozok és a lehető leggyorsabban sorra kerítem majd. 

Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel új otthonra egy furcsa macskás nő és az ő kis gyámoltjai. Nincsenek benne őrült küldetések, csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy biztonságban tudja a a macskákat és segítsen új otthonra lelni. A regény központi témája az újrakezdés és az otthonra találás. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés volt olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Szívem szerint azonnal ellátogatnék Agneshez és egy cicával távoznék tőle. Lehet Miklós mosolya annyira nem lenne őszinte, de imádnám, ha lenne otthon egy ilyen öntörvényű, kissé makacs, de rendkívül szerethető kis gombóc.  

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban. Ez pedig tökéletesen jellemző Heather Fawcett könyvére is. A történet főszereplője Agnes, aki macskamenhelyt vezet Montrealban. Egy varázslópárbaj miatt megrongálódott az a ház, amit eddig béreltek, így a tél beállta előtt költöznie kell. A helyzetét viszont egyáltalán nem könnyíti meg, hogy több tucat macska várja nála, hogy végre örökbefogadják. 

Egy nap azonban rámosolyog a szerencse és talál egy ingatlant. A bérlemény gyanúsan olcsónak számított az ingatlanpiacon, de kezdetben elhessegette Agnes a rosszérzéseit. A lány azonban hamar rájött arra, hogy valami nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat. Agnesnek természetesen  esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki ugyanis cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül. Agnesnek el kell döntenie, hogy képes lesz-e túllépni saját előítéletein a varázslókról és a varázsvilágról és képes lesz-e együtt dolgozni a leghírhedtebb varázslóval. A kötet végén pedig az is kiderül, hogy vajon egy veszteség után újra rátalálhat-e Agnesre a szerelem . 

Nagyon tetszett a cselekmény íve és az is, hogy fokozatosan építkezett a szerző. Ahogy Agnes egyre otthonosabban érezte magát Havelock társaságában és az új menhelyen, úgy mozgott az olvasó is egyre otthonosabban ebben a világban. Tetszett, ahogy Heather Fawcett a varázslatot beemelte a világba és az is, hogy a varázslat mennyire megosztó volt. Hogy egyes emberek rettegtek, mások pedig tisztelték azokat, akik képesek voltak varázsolni. Tetszett benne a konfliktus és az is, hogy a végén miként rendeződött el minden.

Agnes egy nagyon szerethető szereplő, nagyon megkedveltem a személyét. Kétségtelenül rengeteget fejlődik, kinyílt a karaktere, imádtam ahogy egyre inkább kilépett a kis komfortzónájából. Kezdetben csak a menhelybe kapaszkodott és ez az egy dolog éltette, de úgy éreztem, hogy a kötet végére rátalált önmagára. Ugyan a macskák ugyanolyan fontosak maradtak számára, de talán már nem csak rájuk, hanem önmagára is figyelt. Nagyon tetszett Agnes és Havelock kettőse. Szerettem a párbeszédeiket, üdítő volt olvasni. 

Szívesen eltöltenék én is egy kis időt Agnes varázslatos macskamenhelyén és természetesen a végén a padlást sem hagynám ki. Kicsit segítenék a menhelyen, éjfélkor pedig letáboroznék a kemence mellett és várnám a varázslatot. Megvakargatnám Sikoly füle tövét és egyszerűen csak csendben ülnék és hallgatnám Agnes és Lock szópárbaját. 

A borító csodaszép, örültem, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Szuper döntés volt. 

Összességében nagyon szerettem Agnes Aubert varázslatos macskamenhelyét, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Heather Fawcett regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi a menhely mottója?

Állomások

Blogturné Klub

05.02.: Csak olvass!

05.05.: Milyen könyvet olvassak?

05.07.: Olvasónapló

05.09.: Ambivalentina

05.11.: Readinspo

05.13.: Hagyjatok! Olvasok!

05.15.: Könyv és más

Read More

Christina Baehr: Szelek ​Vára (Ormdale titkai 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Edith és Simon Szelek Várába vezető útját, mely során hőseink megpróbálják felkutatni az eltűntnek hitt sárkányőrök családját. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Szentivánéjkor a Vörös Sárkány menyasszonyt választ.

Egy titokzatos meghívás nyomán Edith útnak indul a Szelek Várába, hogy felkutassa a vadregényes walesi hegyekben élő, eltűntnek hitt sárkányőrök családját. Ám hamar ráébred, hogy semmi sem az, aminek látszik. Ha nem vigyáz, és nem őrzi meg saját, régóta rejtegetett erejét, talán soha nem tér vissza Ormdale-be azokhoz, akik számítanak rá, köztük a férfihoz, aki időközben beleszeretett.

Vajon Edith képes lesz szövetségre lépni álmai legendás Vörös Sárkányával, hogy megóvja örökségét? Vagy elveszít mindent, amiért eddig küzdött? 

A Szelek Vára, az Ormdale titkai sorozat harmadik kötete egy igazán érdekes és izgalmas történet, melyben Edith és Simon társaiként felfedezhetjük közösen a Szelek Várát és a walesi vidéket. Eközben pedig bepillantást nyerhetünk azoknak a családoknak az életébe, akik nemcsak őrzik e lényeket, de titkokat is őriznek.

A tavalyi decemberem nagy kedvence volt az Ormdale titkai sorozat első része a Wormwood-apátság. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már alig vártam, hogy sorra kerítsem a folytatást is. Ahogy lehetséges volt, én is rávettem magam a harmadik részre és izgatottan vártam, hogy az új helyszín és az új szereplők miként pezsdítik majd fel a történetet. Az első pillanattól kezdve nagy lelkesedéssel faltam a lapokat, úgy éreztem, hogy most azonnal elkaptam a kötet hangulatát így nagyon szerettem olvasni a Szelek Várát. 

Az eddigiekhez hasonlóan a Szelek Vára is egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal és a gótikus atmoszférával. A történet pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Edith nagy lelkesedéssel és várakozással érkezett meg Walesbe, de hamarosan rájött arra is, hogy semmi sem az, aminek látszik. Ha nem vigyáz, és nem őrzi meg saját, régóta rejtegetett erejét, talán soha nem tér vissza Ormdale-be azokhoz, akik számítanak rá, köztük a férfihoz, aki időközben beleszeretett.

Érdekes volt egy újabb helyszínt megismerni, ahol olyan embereket ismerhettünk meg, akik szintén sárkányokkal foglalkoznak. Egy teljesen másik közösség ez, ahol mások az ún. szabályok és teljesen máshogy élnek az emberek. Az új karakterek úgy éreztem, hogy felpezsdítették a cselekményt. Edith viselkedése azonban bevallom, sokszor idegesített. Naivitása már-már feldolgozhatatlanul nonszensz volt, néha szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy Edith drága...mégis mire számítottál, meleg hógolyóra? Simon egy kicsit kevesebb szerepet kapott ebben a részben, amit ugyan sajnáltam, de tetszett, hogy úgy záródott a kötet, ahogy záródott. Érdekes kis fűszert kapott így a sorozat cselekménye, nagyon várom a folytatást. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, és még mindig imádom a gótikus hangulatot, amit áraszt és magát a korszakot is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult, emiatt nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.

A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós, hiszen nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk. Ugyanakkor azt is ki kell emelnem, hogy eddig ez a kötet volt leginkább cselekménydús. Az első két részben inkább a karaktereket és a közöttük lévő dinamikát ismerhettük meg. Itt pedig úgy éreztem, hogy ez kicsit háttérbe szorult.

A borító nagyon tetszik, tökéletesen visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Tetszett, hogy a cselekmény kicsit eseménydúsabbá vált, így tűkön ülve várom a folytatást. 

Összességében érdekes és szerethető folytatás volt, és végre úgy éreztem, hogy egy kicsit még tovább építkezett a szerző is. Nagyon tetszett Wales és a szerző izgalmasan alakította a cselekményt is. Ha szerettétek az első és második részt, mindenképpen adjatok esélyt a folytatásnak is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,1

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Kitől idéz Simon a vonaton?

A turné állomásai

04/28 Utószó

04/30 Dreamworld

05/02 Csak olvass!

Read More

Christina Baehr: Drake-birtok + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának (első és) második része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a Worms család sárkányőrzőinek legújabb kalandját, melyben sötét titkok látnak napvilágot, miközben a sárkányok párt keresnek és tojást raknak, Edith pedig olyan területre téved saját érzelmei tengerében, amivel nem tud mit kezdeni. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Edith Worms új életet kezd Ormdale rejtett völgyében mint frissen kinevezett sárkányőr. Arra számít, hogy az első párzási szezon mérges harapásokkal, túlfűtött sárkánykígyókkal és számos mágikus bonyodalommal jár majd.

A valódi problémákat azonban nem a sárkányok jelentik.

Edith nemsokára kénytelen lesz szembenézni több, egyre kuszábbá váló rejtéllyel: egy sárkányvadász ólálkodik a birtok melléképületeiben, egy régi családi botrány kerül napvilágra az apátság falai közt, és valahogy még az is megtörténik, hogy elkezd vonzódni a zavarba ejtően jóképű szomszédjához.

Ráadásul mellette áll ezúttal mentora, a bűbájos és titokzatos Helena Drake – a híres Drake Hall úrnője. Aki talán szintén nem az, akinek látszik.

A Drake-birtok, az Ormdale titkai sorozat második kötete még mélyebbre vezet Yorkshire gótikus sárkányvilágába, és azoknak a családoknak a titkai közé, akik nemcsak őrzik e lényeket, de talán többet rejtenek, mint bárki sejtené.

A tavalyi decemberem nagy kedvence volt az Ormdale titkai sorozat első része a Wormwood-apátság. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már alig vártam, hogy sorra kerítsem a folytatást is. Szerencsére az első résszel együtt a sorozat második része is megjelent, így azok, akiket elvarázsolt Ormdale azonnal nyúlhattak is a folytatásért. Ahogy lehetséges volt, én is rávettem magam a második részre és bár nehezebben indult vele a kapcsolatom és nem kötött le a kötet első fele, de ez nem feltétlenül a történet hibája, én voltam az, akinek annyira csapongtak a gondolatai, hogy képtelen voltam elmerülni a történetben. De aztán igyekeztem, hogy fókuszáltabb legyek és ahogy haladtam előre az olvasásban, úgy szippantott be egyre jobban a történet. Akkora kedvenc talán nem lett, mint az első rész, de még így is szerettem olvasni. 

Ahogy a Wormwood-apátság, úgy az Drake-birtok is egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal és a gótikus atmoszférával. A történett pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ér. Edith immáron sárkányőrzőként vigyáz a birtokra, Gwendolyn pedig lázasan készül arra, hogy felvételt nyerjen majd az orvosi karra. Edith bár számít rá, hogy a sárkányok párzási időszaka bőven rejteget majd kihívásokat, a problémákat mégis inkább az emberek okozzák. Egy ismeretlen sárkányvadász jelenik meg a birtokon, akinek megrendelőjéről semmit sem tudunk. Vajon Edith és az apátság lakói jobb belátásra tudják majd őt bírni és megtartja a sárkányok titkát? Hogyan viszonyulnak majd hozzájuk az ott dolgozó szolgálók? Ráadásul egy kellemesen családi titok is napvilágra kerül, aminek megoldásához az egész családnak össze kell fognia. Hiszen nem maradhat továbbra is a szőnyeg alá söpörve ez a dolog. 

Az előző részből kiderül, hogy Simon édesanyja is egy ún. merszi, vagyis olyan ember, aki immunis a sárkányméregre és gyógyítani tudja a harapást. Így kíváncsian vártam a találkozásukat. És bár volt néhány érdekes beszélgetés közöttük, valahogy mégis többet reméltem ettől. Azt hittem, hogy jobban előremozdítja majd a történetet az, hogy Edith meglátogatja őt, de bevallom, számomra ez nem adott túl sokat hozzá a történethez. De lehet, hogy csak túl sokat vártam ettől. Mindenesetre az biztos, hogy a könyvben egyre közelebb és közelebb került egymáshoz Edith és Simon, a barátságuk és a kettejük közötti kötelék egyre mélyebb és mélyebb lesz. 

Az előző részben nem vettem észre, de most valahogy kicsit idegesített Edith viselkedése. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért nem tudta megmondani még unokatestvérének például azt, hogy ő írja azokat a könyveket. De persze nem csak ez a furcsa. Állandóan halogatja a dolgokat, mert úgy érzi, hogy alkalmatlan az idő és a helyzet ahhoz, hogy megossza családjával az észrevételeit, gondolatait. Ettől nekem kicsit felemás a karakter, mert közben meg egy rendkívül határozott fiatal nő.

Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, és még mindig imádom a gótikus hangulatot, amit áraszt és maga a korszak is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult emiatt nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.

A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós. Ahol nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk.

A borító nagyon tetszik, tökéletes visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Szerettem elmerülni Christina Baehr regényében, de még itt, a második kötetben is érezhető abszolút, hogy ez is egy bevezető kötet. Remélem a harmadik rész egy kicsit eseménydúsabb lesz és több dolog történik majd benne. Ne értsetek félre, imádom a cozy könyveket és azok szerkezetét, de itt még az én ízlésemhez képest is rendkívül kevés dolog történt. Szerencsére azonban a környezet és a világ tudta számomra ellensúlyozni ezt hiányosságot. Ugyanakkor bízom benne, hogy a harmadik részben kicsit több érdekes dolog történik majd. Az viszont tagadhatatlan, hogy a kötet abszolút olvastatta magát, könnyen és gyorsan lehetett vele haladni. Az E/1 elbeszélés pedig tökéletes állt neki. Olyan érzés volt olvasni, mintha a kandalló mellett ülnék és Edith mesélné el nekem, hogy miként alakult az apátságban az elmúlt néhány nap. 

Összességében érdekes és szerethető folytatás volt, de valahogy úgy éreztem, hogy nem lépett túl a kötet az első részen. Nem építkezett tovább a szerző a második résszel, inkább csak előkészítette a nagyobb, későbbi könyvekben történő felfedezéseket. Mindenesetre az biztos, hogy az én kíváncsiságomat felcsigázta és nagyon várom már, hogy miként alakul Edith és Simon utazása majd. Ha szerettétek az első részt, mindenképpen adjatok esélyt a folytatásnak is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kötet beleolvasóját és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hol szeretne sikeres vizsgát tenni Gwendolyn?

A turné állomásai

Blogturné Klub
01/12 Dreamworld
01/13 Utószó
01/15 Csak olvass!

Read More

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jó hírrel érkeztünk a Bűbájok boltja rajongóinak, ugyanis nemrég megjelent egy új, önállóan olvasható történet, ami szintén Sarah Beth Durst csodálatos fantasyvilágában játszódik. Ismerkedjetek meg Terlu Pernával, Yarrow-val és a szívmelengető történetükkel! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az ​elvarázsolt üvegház című regényről, de ne felejtsetek el játszani se, ugyanis az Agave Könyvek kiadó jóvoltából a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri a regényt.

Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!
A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.
A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.
Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.
Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.
Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról? 

Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon. 

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe. 

Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.

Forrás: @lily.ariz

Az elvarázsolt üvegház című kötet pedig cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra Terlu az elítélt könyvtáros, akit büntetésből szoborró változtattak tiltott varázslathasználat miatt. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy éljen a második esély lehetőségével és otthonra leljen ezen a csodálatos szigeten. Hogy segítsen a mogorva kertésznek, Yarrownak és megállítsa vele az üvegházak pusztulását. Még akkor is, ha ezzel esetleg kockára teszi az újdonsült szabadságát. 

Az elvarázsolt üvegház központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, egy csipetnyi mágiával és rengeteg beszélő növénnyel fűszerezve. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. A Bűbájok boltját is szerettem, így sejtettem, hogy Az elvarázsolt üvegház is telitalálat lesz számomra, de még engem is meglepett, hogy milyen közel került a szívemhez. Egyszerűen imádtam olvasni, és bár még csak január vár, már most biztos vagyok benne, hogy az évem egyik kedvenc olvasmánya lesz. Nagyon megszerettem Terlut, Yarrowt, Lottit és Dendyt is. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne. 

Terlu neve már nem ismeretlen azok számára, akik olvasták a Bűbájok boltja című regényt. Ő az a könyvtáros, akit elítéltek és szoborrá változtattak azért, mert tiltott varázslatot használt. Ő keltette életre Cazt. Sorsa rendkívül kétséges volt, sokáig azt hihettük, hogy elégett, mikor a könyvtár felgyulladt. A szerző azonban nem hagyta őt veszni, kapott a karaktere egy második esélyt, hogy újrakezdhesse az életét. A könyv teljes egészében olvasható önállóan, csak nagyon vékony száló kapcsolódik a Bűbájok boltjához. Ha esetleg az első rész fülszövege nem fogott meg, akkor is nyugodtan elolvashatod ezt a részt. Ráadásul megsúgom, szerintem ez a kötet még jobb is, mint a Bűbájok boltja (pedig én azt is nagyon szerettem), így csak ajánlani tudom tényleg az elolvasását. 

Ráadásul imádom a növényeket. A munkahelyemen és a nappalimban is rengeteg növény vesz körül, így már a fülszöveg elvarázsolt. Alig vártam, hogy megismerjem Belde szigetét, és megismerjem a növényeket is. 

Terlu miután öntudatra ébredt, nehezen találta fel magát a szigeten. Nem volt senki,  senki akihez fordulhatott volna segítségért, csupán egy mogorva kertész lakott a szigeten, aki úgy tűnt nem lelkesedik nagyon a lány társaságáért. A szigeten egy csodálatos üvegházkomplexum kapott helyet, amelyeket az egykori varázsló varázslattal tartotta rendben. Az üvegházak azonban pusztulni kezdtek valami miatt. Terlu azonban nem varázsló, ráadásul nem is szeretne újabb éveket szoborként tölteni, hiszen pontosan az illegális varázslathasználat miatt lett megbüntetve. De mit érnek a szabályok, ha értelmetlenek? Ha ő nem szegi meg őket, akkor hogyan akadályozzák meg az üvegházak pusztulását? Képes lesz arra, hogy megfejtse az öreg varázsló jegyzeteit és rájöjjön a titok nyitjára? 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Terlu egyre otthonosabban  mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is Belde. Nagyon tetszett, hogy ebben a részben több beszélő növényt is megismerhettünk és az is, hogy a növények összességében tökéletesen hozzák azt, miként az ember gondol rájuk. A leginkább Lotti karaktere (rózsa) került kibontásra. Nem tudom ti mit gondoltok a rózsákról, de ha nekem tulajdonságokat kellene hozzá társítani, akkor a fellengzős és a nagyszájú biztosan benne lenne. Lotti pedig pontosan ilyen. De ami igazán zseniális, hogy itt nem áll meg a szerző. Még az ő karaktere is mélységet kapott. 

Ugyanezt éreztem a két főszereplő esetében is. Terlu és Yarrow is remek karakter, akik rengeteteg fejlődnek. Nem egydimenziósak, van mélysége mindkét karakternek. Szerettem, ahogy szép lassan megnyílnak, elengedik saját belső frusztrációjukat és végül egymásra találnak. Nem hirtelen, nem random alakult ki a kötelék közöttük, hanem szép lassan, tégláról téglára építkeztek. Egymás segítségével fejlődtek és lettek önmaguk legjobb változatai. 

Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt, sőt az is lehet, hogy odaköltöznék. Imádom a hely koncepcióját és imádom, hogy ennyi különleges növény kapott helyet benne. És nagyon nagyon szeretnék egy beszélő növényt. 

A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki. 

Nyáron megjelenik majd külföldön a sorozat következő része, melynek főszereplője Marin lesz, akinek otthona a víz. Imád utazni, a hajóján érzi legjobban magát. Én már alig várom, hogy beszerezzem és olvassam. Nagyon jónak ígérkezik az is. 

Forrás: 

Macmillan Publishers

Összességében nagyon szerettem Az elvarázsolt üvegházat, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen anyagú szoborrá válik Terlu Perna?

Állomáslista

Blogturné Klub

01/13 - Csak olvass!

01/16 - Utószó

01/19 - Könyv és más

01/22 - Olvasónapló

01/25 - Spirit Bliss Sárga könyves út

01/28 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Christina Baehr: Wormwood-apátság (Ormdale titkai 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának első (és második) része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a meghitt hangulatú, gótikus fantasyt tele rejtéllyel, sárkányokkal és a barátság kihívásaival.

Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Ormdale völgye nem csupán apró titkokat rejt... némelyiknek még fogai is vannak.

Edith Worms levelet kap rég nem látott rokonságától, amely egy csapásra felforgatja az életét. Hamarosan egy omladozó gótikus apátságban találja magát Yorkshire vadregényes tájain, ahol az idő megállni látszik, és a múlt még mindig él.

Edith sok furcsasághoz hozzászokott már - végül is egy viktoriánus lelkész lánya -, de arra ő sem számít, hogy érkezése után nem sokkal egy mitikus szalamandra pottyan az ölébe a kandallóból. És ez még csak a kezdet.

A Wormwood-apátság különös lények, ősi családi titkok és megfejtésre váró rejtélyek otthona. Ráadásul úgy tűnik, Edith szerepe nem merül ki a vendégeskedésben: talán épp őrá vár a feladat, hogy megőrizze a család örökségét.

Idővel egyre szorosabb, nehezen megfogható kötelék alakul ki közte és tüskés természetű unokatestvére, Gwendolyn között, és ezzel együtt Edith is egyre biztosabb benne, hogy maradnia kell. Arról nem beszélve, hogy a közelben él egy sötét tekintetű, zavaróan jóképű szomszéd is, aki feltűnően nem szeretné, hogy a lány valaha is távozzon.

Az ember néha már a borítója miatt beleszeret egy könyvbe, máskor pedig a fülszöveg varázsolja fel. Olykor ezeket a dolgok egyértelműen kézzelfoghatóak, ránézek és meg tudom mondani, hogy mi tetszett meg először az adott könyvben. És persze olyan is van, amikor nem is tudjuk igazán megmagyarázni, hogy miért szeretünk bele elsőre egy kötetbe. Valahogy így voltam én is az Anassa újdonságával. Ránéztem és egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez bizony jó lesz. Ezt biztosan szeretni fogom. Egyszerűen megszólított a könyv. A fülszöveg persze tovább fokozta a várakozásaimat és a lelkesedésemet. Őszintén bíztam benne, hogy a megérzésem nem fog majd csalni és tényleg szeretni fogom ezt a kötet. Szerencsére így is lett. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már most alig várom, hogy sorra kerítsem a folytatást is. 

A Wormwood-apátság egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal és a gótikus atmoszférával.  Egy regény egy apátságról, sárkányokról és egy családról, akik olyan titkokat rejtegetnek, melyek legalább olyan régre nyúlnak vissza, mint maga az apátság. Egy rendkívül szerethető történet a családról, kötelességről. Arról, hogy mennyire fontos a barátság és az, hogy megosszuk egymással a terheinket. Egy történet, ahol inkább maga a misztikum dominál. Ahol Edithtel együtt mi is sóvárogva várjuk, hogy kifürkésszük az apátság titkát és megismerjük a családunk rejtett titkait. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, az első kötetben a fantasy bélyeg leginkább a sárkányok miatt süthető rá a kötetre. Nekem nagyon tetszett a gótikus hangulat, amit áraszt és maga a korszak is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult. A sárkányok jellegzetes szokásait például egy 1608-ban megjelent bestiáriumból kölcsönözte. Ez érdekes és izgalmas fűszert adott a kötetnek. Nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.

A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós. Ahol nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk.

A szereplők rendkívül szimpatikusak, könnyen megszereti őket az olvasó. Edith karaktere azért is igazán izgalmas, mert édesapja ugyan templomi ember, ő mégis detektív regények írásával keresi a kenyerét. Egy igazi szabad szellem, aki nem fél attól, hogy kövesse a szívét. Nagyon megkedveltem Gwendolynt és persze Simont is. Üdítő volt látni, hogy a romantika mennyire nem kapott óriási hangsúlyt ebben a részben, a szerző hagy időt a karaktereinek és az érzelmek alakulásának. Persze már most érezhető, hogy szimpatizálnak egymással, de nekem egyáltalán nem hiányzott, hogy már most egymásba gabalyodjanak. Lesz még idő erre. 

A borító nagyon tetszik, tökéletes visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Imádtam elmerülni Christina Baehr regényében. Ugyan érezhető abszolút, hogy ez egy bevezető kötet, de mégsem volt unalmas, vagy éppen kevés. Abszolút olvastatta magát, könnyen és gyorsan lehetett vele haladni. Az E/1 elbeszélés pedig tökéletes állt neki. Olyan érzés volt olvasni, mintha a kandalló mellett ülnék és Edith mesélné el nekem, hogy miként alakult az apátságban az elmúlt néhány nap. 

A kötetben több irodalmi utalás is volt, Jane Austen, vagy éppen a Bronte testvérek neve is többször felmerült. Igazából ezekkel is megvett a szerző kilóra. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet, az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt. Tutira felkerül majd az összegzőben a nagyon szerettem könyvek kategóriájába. Ha szeretitek a gótikus, cozy hangulatot árasztó történeteket, akkor a Wormwood-apátság tökéletes választás. Egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani, olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,7

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kötet beleolvasóját és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hány lába van a sárkánykígyónak?

Állomások

Blogturné Klub
12/17 Csak olvass!

12/18 Utószó

12/19 Dreamworld

Read More

Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Bűbájok boltja egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, titkos bűbájokról orvosságokról, váratlan barátságokról, lekvárokról és a szerelemről. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha kilépünk a biztonságos csigaházunkból és elkezdünk nyitni a többiek felé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, váratlan barátságokról, temérdek üveg lekvárról és egy szerelemről, ami még a lekvárnál is édesebb...

Kiela sosem értett igazán az emberekhez – szerencsére az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként erre nem is volt szüksége. Tíz éve asszisztensével, Cazzal – a varázslat szülte, beszélő póknövénnyel – a Félhold-szigetek birodalmának legféltettebb mágikus könyveit őrizte, ügyelve arra, hogy titkos tudásuk csak az arra méltókhoz kerüljön.

Ám amikor forradalom tör ki, a lángok elérik a könyvtárat is. Kielának és Caznak menekülnie kell: annyi varázskönyvet visznek magukkal, amennyit csak bírnak, és Kiela egykori otthona, Caltrey felé veszik az irányt. A sziget emléke már megkopott a lány fejében, hiszen gyerekként költözött el, ám amikor rátalál szülei régi házikójára, nemcsak menedékre lel, hanem egy kíváncsiskodó (és bosszantóan jóképű) szomszédra is. Larran, akit lehetetlen lerázni, újra és újra felbukkan, hogy segítsen – akár kérték erre, akár nem.

Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának különös ötlete támad: lekvárboltot nyit. Egy csipetnyi tiltott mágia nyomán buja málna- és szederindák futják be kertjét, míg szülei régi receptgyűjteménye a tökéletes lekvárok elkészítésében segíti.

És a varázslat itt nem ér véget. Kiela fittyet hány az engedély nélküli mágia veszélyeire, és a varázskönyvek segítségével igyekszik szebbé tenni a szigetlakók életét. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává.

Sarah Beth Durst regénye nem csupán a lekvár és a varázslat miatt olyan édes és ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, fahéjas csigákkal és varázskönyvekkel teli történet a képzelet birodalmába kalauzol, miközben a való életről mesél. Arról, hogy könyvmolynak lenni egyáltalán nem unalmas, hogy barátokra lelni néha kockázatos, de minden percet megér – és hogy az első szerelem íze még a legédesebb málnalekvárnál is mennyeibb…

Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról? 

Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon. 

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe. 

Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.

Forrás: The Artisan Fernweh

A Bűbájok boltja című kötet cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra egy kissé introvertált könyvtáros egy távoli szigeten, melyre a forradalom elöl menekült. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy biztonságban tudja a könyveket, amelyeket megmentett a tűztől és segítsen a sziget lakóinak. Egy igazán kedves történet a barátságról, az emberi kapcsolatokról és arról, hogy egy közösségben az emberek mindig vigyáznak egymásra és gondoskodnak az övéikről. 

A Bűbájok boltja központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, miközben megidézi a könyvek és az olvasás szeretet is. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Miközben bevallom, durván megkívántam a fahéjas csigát (pedig nem is szeretem a fahéjat) és a lekvárokat. Nagyon megszerettem Kielát és a kis segédjét Cazt. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne. 

Mikor Kiela megérkezett a szigetre, csupán a túlélésre koncentrált és arra, hogy miként élje túl az elkövetkező napokat. De miután a kotnyeles szomszédja újra és újra megjelent, hogy segítsen neki, akár akarta, akár nem, szerint lassan valami átalakult benne. Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának az a különös ötlete támadt, hogy lekvárboltot nyit és majd ezzel keresi meg a kenyérre valót. Ez viszont nehezebb folyamat, mint amit elsőre gondolna az ember, hiszen hiába ülteti is el a frissen vásárolt magokat, hiába gondoskodik az elvadult bokrokról, nem fognak másnapra termést hozni. Miután elhatározza, hogy átlapozza a könyveket, amelyeket megmentett a pusztulástól ráébred, hogy mennyi hasznos bűbáj van a kezében, ami akár a sziget lakóinak is hasznára válna. Ugyan a mágia tiltott és büntetés jár annak, aki titokban használja, mégis mi baj történhet, ha valaki megnöveszti a málnabokrokat, vagy éppen meggyógyítja a haldokló fákat. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává. Amikor egy igazán csúnya vihar után egy idegen vetődik a szigetre minden veszélybe kerül. Vajon képes lesz Kiela megvédeni a boltját, és a barátait? Sikerül elhitetni a városból érkezőkkel, hogy senki nem használ tiltott bűbájokat?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Kiela egyre otthonosabban  mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is a kis kunyhója. Tetszett benne a konfliktus és az is, hogy végén miként rendeződött el minden.

Kiela egy nagyon szerethető szereplő, nagyon megkedveltem a személyét, de természetesen a városka lakóit is a szívem zártam. A lány rengeteget fejlődik, megtanulta, hogy miben rejlik a közösség ereje és végre közel engedte magához azokat, akik törődnek vele. Felismerte, hogy igenis értékes és a jólléte tényleg fontos másoknak. Larra, a jóképű szomszéd is sokat változott, megtanulta elfogadni Kiela határait. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Bryn, Eadie, Gaz és Míp mind-mind olyan karaktere, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy igazán élvezetes olvasmánnyá váljon ez a regény. 

Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt. A pékségben reggeliznék, meglátogatnám a hippokamposz farmot, majd a napot Kiela házikójában zárnám és Cazzal csacsognék a könyvekről. Megkeresném Mípet, megetetném a tyúkot és bíznék abban, hogy az egyik lakó kiadja nekem a szobáját.

A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki. 

Összességében nagyon szerettem a Bűbájok boltját, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha a jövőben beszerzek néhány növényt, tuti Caz és Míp lesz majd a neve. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen lény Caz?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturnés Klub

08.08.: Csak olvass!

08.10.: Kitablar

08.12.: Fanni's Library

08.14.: Olvasónapló

08.16.: Hagyjatok! Olvasok!

08.18.: This is my (book) universe.

08.20.: Utószó

08.22.: Spirit Bliss Sárga könyves út

08.24.: Könyv és más

Read More