Sziasztok!
Jó hírrel érkeztünk a Bűbájok boltja rajongóinak, ugyanis nemrég megjelent egy új, önállóan olvasható történet, ami szintén Sarah Beth Durst csodálatos fantasyvilágában játszódik. Ismerkedjetek meg Terlu Pernával, Yarrow-val és a szívmelengető történetükkel! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az elvarázsolt üvegház című regényről, de ne felejtsetek el játszani se, ugyanis az Agave Könyvek kiadó jóvoltából a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri a regényt.
Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!
A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.
A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.
Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.
Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.
Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.
Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.
Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.
Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról?
Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon.
A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe.
Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.
 |
Forrás: @lily.ariz
|
Az elvarázsolt üvegház című kötet pedig cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra Terlu az elítélt könyvtáros, akit büntetésből szoborró változtattak tiltott varázslathasználat miatt. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy éljen a második esély lehetőségével és otthonra leljen ezen a csodálatos szigeten. Hogy segítsen a mogorva kertésznek, Yarrownak és megállítsa vele az üvegházak pusztulását. Még akkor is, ha ezzel esetleg kockára teszi az újdonsült szabadságát.
Az elvarázsolt üvegház központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, egy csipetnyi mágiával és rengeteg beszélő növénnyel fűszerezve. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. A Bűbájok boltját is szerettem, így sejtettem, hogy Az elvarázsolt üvegház is telitalálat lesz számomra, de még engem is meglepett, hogy milyen közel került a szívemhez. Egyszerűen imádtam olvasni, és bár még csak január vár, már most biztos vagyok benne, hogy az évem egyik kedvenc olvasmánya lesz. Nagyon megszerettem Terlut, Yarrowt, Lottit és Dendyt is. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne.
Terlu neve már nem ismeretlen azok számára, akik olvasták a Bűbájok boltja című regényt. Ő az a könyvtáros, akit elítéltek és szoborrá változtattak azért, mert tiltott varázslatot használt. Ő keltette életre Cazt. Sorsa rendkívül kétséges volt, sokáig azt hihettük, hogy elégett, mikor a könyvtár felgyulladt. A szerző azonban nem hagyta őt veszni, kapott a karaktere egy második esélyt, hogy újrakezdhesse az életét. A könyv teljes egészében olvasható önállóan, csak nagyon vékony száló kapcsolódik a Bűbájok boltjához. Ha esetleg az első rész fülszövege nem fogott meg, akkor is nyugodtan elolvashatod ezt a részt. Ráadásul megsúgom, szerintem ez a kötet még jobb is, mint a Bűbájok boltja (pedig én azt is nagyon szerettem), így csak ajánlani tudom tényleg az elolvasását.
Ráadásul imádom a növényeket. A munkahelyemen és a nappalimban is rengeteg növény vesz körül, így már a fülszöveg elvarázsolt. Alig vártam, hogy megismerjem Belde szigetét, és megismerjem a növényeket is.
Terlu miután öntudatra ébredt, nehezen találta fel magát a szigeten. Nem volt senki, senki akihez fordulhatott volna segítségért, csupán egy mogorva kertész lakott a szigeten, aki úgy tűnt nem lelkesedik nagyon a lány társaságáért. A szigeten egy csodálatos üvegházkomplexum kapott helyet, amelyeket az egykori varázsló varázslattal tartotta rendben. Az üvegházak azonban pusztulni kezdtek valami miatt. Terlu azonban nem varázsló, ráadásul nem is szeretne újabb éveket szoborként tölteni, hiszen pontosan az illegális varázslathasználat miatt lett megbüntetve. De mit érnek a szabályok, ha értelmetlenek? Ha ő nem szegi meg őket, akkor hogyan akadályozzák meg az üvegházak pusztulását? Képes lesz arra, hogy megfejtse az öreg varázsló jegyzeteit és rájöjjön a titok nyitjára?
A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Terlu egyre otthonosabban mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is Belde. Nagyon tetszett, hogy ebben a részben több beszélő növényt is megismerhettünk és az is, hogy a növények összességében tökéletesen hozzák azt, miként az ember gondol rájuk. A leginkább Lotti karaktere (rózsa) került kibontásra. Nem tudom ti mit gondoltok a rózsákról, de ha nekem tulajdonságokat kellene hozzá társítani, akkor a fellengzős és a nagyszájú biztosan benne lenne. Lotti pedig pontosan ilyen. De ami igazán zseniális, hogy itt nem áll meg a szerző. Még az ő karaktere is mélységet kapott.
Ugyanezt éreztem a két főszereplő esetében is. Terlu és Yarrow is remek karakter, akik rengeteteg fejlődnek. Nem egydimenziósak, van mélysége mindkét karakternek. Szerettem, ahogy szép lassan megnyílnak, elengedik saját belső frusztrációjukat és végül egymásra találnak. Nem hirtelen, nem random alakult ki a kötelék közöttük, hanem szép lassan, tégláról téglára építkeztek. Egymás segítségével fejlődtek és lettek önmaguk legjobb változatai.
Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt, sőt az is lehet, hogy odaköltöznék. Imádom a hely koncepcióját és imádom, hogy ennyi különleges növény kapott helyet benne. És nagyon nagyon szeretnék egy beszélő növényt.
A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki.
Nyáron megjelenik majd külföldön a sorozat következő része, melynek főszereplője Marin lesz, akinek otthona a víz. Imád utazni, a hajóján érzi legjobban magát. Én már alig várom, hogy beszerezzem és olvassam. Nagyon jónak ígérkezik az is.
Összességében nagyon szerettem Az elvarázsolt üvegházat, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe.
Nyereményjáték
Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Milyen anyagú szoborrá válik Terlu Perna?
Állomáslista
01/13 - Csak olvass!
01/16 - Utószó
01/19 - Könyv és más
01/22 - Olvasónapló
01/25 - Spirit Bliss Sárga könyves út
01/28 - Hagyjatok! Olvasok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése