Genevieve Gornichec: A ​vér szövetsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

Szeretted a Vikingek című sorozatot? Akkor Genevieve Gornichec legújabb könyve épp neked való! A vér szövetségével a vikingek korába repülünk vissza a 10. századi Norvégiába, de a történet középpontjában nem a harcosok, hanem a boszorkánysággal foglalkozó nők állnak. A szerző szerint ugyanis nem csak olyan nők története érdemes az elbeszélésre, akik fegyverrel értek el sokat. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent regényből nálunk nyerhettek is egy példányt, ha követitek a turnét.

A ​boszorkány szíve írójának legújabb könyve ősi legendákból táplálkozik: két nő élete fonódik össze ebben az elsöprő erejű történetben, amely a viking korban játszódik.

Oddny és Gunnhild gyerekkorukban ismerkednek meg egymással a 10. századi Norvégiában, és nem is különbözhetnének jobban egymástól. Oddny csendes, nyugodt életről álmodozik, míg Gunnhild minél nagyobb hatalomra szeretne szert tenni, és menekülni akar kegyetlen anyjától. Egy jósnő félelmetes jövendölése azonban sötét árnyékot vet Gunnhildra, Oddnyra és a nővérére, Signyre is. A három lány ezért vérszerződést köt egymással, és megfogadják, hogy mindig segíteni fogják a másikat.

Amikor viking portyázók felgyújtják Oddny otthonát és elrabolják Signyt, Oddny egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild időközben megszökött, évekig boszorkánynak tanult a messzi északon, és kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz.

Bár a két nőt összekötő mágikus és érzelmi kötelék erős, amikor újra felbukkannak egymás életében, kapcsolatuknak olyan próbát kell kiállnia, amire egyáltalán nem számítottak.

Genevieve Gornichec neve már nem volt ismeretlen számomra, A boszorkány szíve című kötet a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul. Mikor megláttam, hogy megjelenik A vér szövetsége című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a novemberi olvasmányaim közé. A vér szövetsége egy igazán érdekes olvasmány volt számomra, valószínűleg nem lesz a legnagyobb kedvencem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert összességében tetszett a történet. 

Nem vagyok egy viking rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, az utóbbi időben viszont egyre jobban érdekel az északi mitológia és az északi országok kultúrája. Emiatt a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. 

A vér szövetsége című kötet egy érdekes és izgalmas történet a sorsról, végzetről és arról, hogy mire képes az ember a szeretteiért, vagy éppenséggel a bosszú jegyében. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük azt. Az írónő az ősi legendákból táplálkozik, regénye középpontjában Gunnhild szerepel, akit a mitológiában a királyok anyjaként is emlegetnek. Az írónő több mondát és legendát is tanulmányozott, melyek sokszor éles ellentétben álltak egymással, egy valami azonban mindenhol egyformán jelent volt: Gunnhild nagyhatalmú, befolyásos nő volt. Egyes írásokban Dániából származott, másokban pedig a regényben is megjelenő Hálogalandból. Voltak történetek, ahol boszorkányként jelenítették meg, ez pedig annyira megtetszett az írónőnek, hogy végül így ábrázolta ő is őt. Fontos kiemelni, hogy a történetet bár valós személyek és történelmi források ihlették, nagyrészt a saját képzeletének a szüleménye. Ahhoz azonban, hogy ilyen jól működjön a történet, hihetetlen sokat kellett olvasnia az írónőnek a témában, a kutatások rengeteg időt ölelhettek fel, így azt kell mondanom, hogy le a kalappal előtte. 

A könyv kicsit olyan volt számomra, mint egy skandináv Trónok harca. A különböző események és szokásjogok valahogy ezt a világot juttatták az eszembe. Érdekes és izgalmas volt látni a 10. századi Norvégiát, bepillantást nyerni a társadalmi rendszerbe és gondolkodásba. Mindig is úgy éreztem, hogy szerencsés lélek vagyok, hogy ebben a korban élhetek, mert a gondolkodásmódomat biztosan nem tolerálták volna a középkorban, de még az 1800-1900-as években sem. Bár tudjuk, hogy a viking nők nagyobb szabadságot élvezhettek, mint ebben a korszakban bárhol máshol a világban, mégis megdöbbentő volt látni, hogy ez az időszak mennyire más, mennyire idegen. Ugyan a nők rendelkezhettek saját vagyonnal, harcolhattak, kalandozhattak, de ez nem jelenti azt, hogy minden nő szabadon élt. Sokak ugyanúgy férjhez mentek és az egész életük abból állt, hogy a családjukról gondoskodtak.  Gunnhild pontosan ettől az élettől menekült, hiszen  saját sorsának a kovácsáva akart állni. Egy furcsa jövendölést követően, a három barátnő (Oddny, Signy és Gunnhild) sorsa teljesen összefort, amikor vérszerződést kötöttek. Nem sokkal később Gunnhild eltűnt, és sokáig senki nem tudott róla semmit. Hosszú évek teltek el, mikor a lányok sorsa újra összefort, amikor egy portyázó vikinghorda felgyújtotta Oddny és Signy otthonát, mindenkit megöltek, a lányokat pedig el akarták rabolni. Oddny végül megmenekül, de nincs nyugalma addig, amíg meg nem menti testvérét. Gunnhild visszatért és a két lány közösen indul Signy megmentésére. Vajon elég erős a szövetség közöttük? Túléli a barátságuk az időszakot? 

Oddny sokáig azt hitte, hogy olyan lesz, mint édesanyja. Hogy a legjobb tulajdonsága csupán annyi, hogy jó feleség válik belőle. De a testvére elrablása után minden megváltozott. Egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild pedig kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz. Vajon a két lány végül megtalálja a helyét a világban? Vár még rájuk a boldogság?

A történet szerintem érdekes és izgalmas volt, bár néhol kicsit túlírtnak éreztem. Nagyon tetszett a könyv hangulata, de bizonyos részek lehettek volna sokkal rövidebbek és pörgősebbek. Én bevallom, azt hittem, hogy több csatajelenetet és véres harcot láthatok, de az esetek jelentős részében inkább a háttérben zajló események jelentek meg a fókuszban.  Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarban zajlott volna, nem pedig a harcmezőn. 

A legizgalmasabb a könyv vége volt és borzasztóan sajnálom, hogy kevesebb, mint 100 oldalt hagyott rá az írónő. Személy szerint én jobban örültem volna, ha erre a részre több időt hagy és mondjuk kevesebb veszekedésről számolt volna be Erik és Gunnhild között. Őszinte leszek veletek, engem néha kifejezetten idegesítettek együtt. Gunnhild sokszor nem gondolkodott, ez pedig rengeteg baj forrása volt. Persze rengeteget fejlődik a karaktere és a regény végére abszolút látja maga előtt az ember őt, mint a királyok anyja. Gunnhildot és Oddnyt bevallom nem tudtam annyira megkedvelni, a karakterük valahogy túlságosan távoli volt számomra. Arinbjörnt azonban nagyon megszerettem, de összességében Erik és Halldór is izgalmas karakter volt. Őket is csíptem.

A Trónok Harca mellett a regény engem még A nappá vált lányra emlékeztetett. Valahogy annak a hangulatát idézte. Ha olvassátok a blogomat, akkor tudjátok, hogy azt a regényt nem szerettem túlságosan, szóval furcsa, hogy ahhoz hasonlítom. De engem mégis arra emlékeztett. Azzal a különbséggel, hogy Genevieve Gornichec regénye a hibák ellenére is egységesebb, izgalmasabb és szerethetőbb olvasmányélményt nyújt (legalábbis számomra). 

Külön pirospont, hogy a kötet hátulján van egy név- és szójegyzet, ami óriási segítség, ha valaki nem egyben nyomja le a regényt. A nevek mellett egy rövid kis jellemzést láthatuk az adott szereplőre, ez pedig garantáltan felfrissíti az ember emlékezetét. 

A borító szerintem nagyon szép, amikor rájöttem, hogy miért egy fecske van az elején, még jobban megszerettem. 

Összességében bár nem lett óriási kedvenc, de azért jó kis olvasmányélménynek bizonyult Genevieve Gornichec regénye. Ha szeretitek a középkori történeteket, a vikingeket és a skandináv legendákat, mitológiát és a lassabb, kevésbé akciódús regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A vér szövetségének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Bár A vér szövetségében nem hangsúlyos a skandináv mitológia, de játékunkban mégis az áll a főszerepben. A feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik istenségre gondoltunk az adott állomáson.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

MELYIK ISTENSÉGRE GONDOLTUNK?

A szerelem és a szépség istennője.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

11.26. Readinspo

11.27. Csak olvass!

11.29. Utószó

12.01. Könyv és más

12.03. Olvasónapló

12.05. Dreamworld

Read More

Heather Marshall: Jane ​nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Libri Kiadó hozta el nekünk magyar nyelven Heather Marshall különleges regényét, mely igaz történetek alapján mesél a gyermekkereskedelemmel is foglalkozó szülőotthonokról, az illegális abortuszhálózatokról, és mindezeken keresztül az anyaságról és a választás szabadságáról. Tarts te is bloggereinkkel, és ha játszol velünk, akkor akár nyerhetsz is egy példányt a Jane nyomában című könyvből.

Anyák ​és lányok. Titkok és hazugságok.

2017: Amikor Angela Creighton rábukkan egy súlyos titkokat tartalmazó régi levélre, elhatározza, hogy megkeresi az igazi címzettet. Kutatásának köszönhetően megismeri azt az illegális abortuszhálózatot, amelyet bátor és elszánt nők egy csoportja működtetett Torontóban az 1970-es években. Egy hálózatot, amelynek fedőnevét – Jane – suttogva adták tovább egymásnak a bajbajutottak…

1971: Dr. Evelyn Taylort tinédzserként arra kényszerítették, hogy a „bukott lányok” számára fenntartott otthonban megszülje, majd örökbe adja gyermekét. Soha nem tudta kiheverni a traumát, és éppen ez az élmény viszi rá arra, hogy orvosként a folyamatos fenyegetettség ellenére is csatlakozzon a Jane abortuszhálózathoz, és megadja a nőknek a választási lehetőséget, amely neki sohasem adatott meg.

1980: Miután felfedez egy megrázó titkot a családjáról, a húszéves Nancy Mitchell mindent megkérdőjelez, amit eddig tudott. Amikor teherbe esik, rájön, hogy nincs kihez fordulnia, ám végül megleli a Jane hálózatot. Dr. Taylor mellett úgy érzi, végre magára talált, a múlt hazugságai elől azonban nem menekülhet…

Hajj istenem, kevés olyan könyv van, ami annyira nehéz időpontban talált meg, mint Heather Marshall regénye, melynek központi témája az anyaság, illetve az a kérdéskör, hogy az ember maga dönthessen arról, hogy anya akar-e lenni, vagy sem. Őszinte leszek veletek, brutál nehéz írnom erről a könyvről. Azt szokták mondani, hogy egy nő bármire képes azért, hogy legyen gyereke, vagy azért, hogy ne legyen neki. Kissé elcsépelt egy frázis, de az elmúlt időszakban kezdem megérteni, hogy mit is jelent ez pontosan. Magában a regényben is megjelenik az a gondolat, hogy a termékenységi- és abortuszklinikák tulajdonképpen olyanok, mint az érem két oldala. Az egyik esetében a nő bármire képes azért, hogy végre megfoganjon az a csepp kis élet, amelyre mindennél jobban vágyik. A másik esetében azonban a gyermekáldás ténye olyan megoldhatatlan problémat jelent, mely során az illető nő úgy dönt, hogy nem tudja, vagy nem akarja vállalni a gyermekét. Rendkívül érdekes és izgalmas morális kérdések ezek, melyről biztos vagyok, hogy sokatoknak már megvan a határozott véleménye. A kötetben ez a két oldal találkozik tulajdonképpen. 

A Jane nyomában egy hihetetlenül érzékeny témát dolgoz fel, olvasmányos és nagyszerű stílusban. Egy rendkívül szerethető történet, mely bár elég alkalmatlan időpontban került a kezembe, végül mégis a szívembe zártam.

A regény jelentős része kitaláció, de valós történelmi eseményeken alapul. Azonban Heather Marshall nem egy adott mozgalmat, vagy esetleg létező intézetet jelenít meg a regényében, hanem ezeket alapul véve megalkotta a saját történetét. A történet egyik fő mozgatórugója az abortusz és a nők önrendelkezési jogának a kérdése, de talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az anyaság és az anyává válás kérdésköre legalább akkora súllyal jelenik meg benne. A regény lapjain megismerhetünk egy intézményt, melyet "bukott" lányok számára tartottak fenn. A lényege, hogy a lányok ezekben az intézményekben éltek egész terhességük alatt, elszigetelték őket a családjuktól, félelemben és kétségek között tartották őket, majd amikor megszületett a kisbabájuk, egyszerűen elvették tőlük. Csellel, fenyegetéssel aláíratták velük az örökbeadási papírokat, majd jómódú családok számára továbbították a csecsemőket. Az esetek jelentős részében komoly összegeket kértek a gyerekekért. Bár számomra nem volt ismeretlen, hiszen olvastam már hasonló történetet, mégis ugyanolyan elemi erővel hatott rám ez a történetszál. Kevés fájdalmasabb dolgot tudok elképzelni annál, hogy erőnek erejével elszakítanak egy gyermeket az édesanyjától. Ebben az intézeti környezetben ismerjük meg az egyik főszereplőnket, Evelynt, aki később egy titkos abortuszhálózat praktizáló orvosaként jelenik meg a lapokon. A nő célja, hogy legalizálják Kanadában az abortuszt, amíg azonban ezt törvény tiltja, addig titokban biztonságos abortuszt biztosít azok számára, akik nem kívánják megtartani a gyermeküket. Tudja, hogy nők ezrei vannak veszélyben, hiszen aki nem szeretné megszülni a kisbabáját, bármire képes azért, hogy elvetéljen. Barbár zugdoktorok árulják a bevatkozásokat, melyek sokszor a nő halálához vezethetnek. Ha pedig valakinek nincs ilyesmire pénze, akkor saját magán próbál segíteni, melyek sokszor szintén végzetesek lehetnek. Így Evelyn és asszisztense mindent megtesz azért, hogy a bajba jutott nők inkább hozzájuk forduljanak. Később pedig Nancy, a harmadik főszereplő is csatlakozik hozzájuk. 

Nem szeretnék komoly vitákba belemenni, vagy ideológiai vitát folytatni arról, hogy mikortól kezdődik az élet. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez. Akkor is, ha ellenzi és akkor is, ha a legkisebb mértékben sem ítéli el az abortusz. De talán van egy részlet, mely tökéletesen leírja, hogy miről is szól a könyv valójában. Az egyik karakter, aki abortuszra érkezik a titkos klinikára meglátja, hogy az egyik ott dolgozó högy (Nancy) babát vár és megjegyzi, hogy de hát azt hitte, hogy akik itt dolgoznak abortuszpártiak. Nancy pedig azt mondja, hogy nem, ők választás pártiak. És talán ez az a gondolat, ami leginkább leírja a könyv lényegét. Hiszen itt nem arról van szó, hogy Evelyn, vagy a Jane mozgalomban dolgozó hölgyek úgy gondolnák, hogy az abortusz jó dolog. Ők úgy gondolják, hogy egy nőnek joga kell legyen ahhoz, hogy eldöntse szeretne-e anyáva válni, vagy sem. Ha nem, akkor pedig minden segítséget meg kell neki adni ahhoz, hogy biztonságosan be tudja fejezni a terhességet. 

Érdekes, hogy az abortuszhálózat ellenpólusaként megjelenik a történetben Angela, aki feleségével nagyon szeretne gyermeket vállalni, de sajnos a mesterséges megtermékenyítések nem jártak nála sikerrel. Illetve amikor sikerült, akkor sajnos néhány hetesen el is hunyt a magzat. Ő az érem másik oldala, a nő aki bármire képes azért, hogy gyermeke legyen. A helyzetemet tekintve gondolom nem meglepő, hogy én leginkább vele tudtam azonosulni. Így nagyon sajnálom, hogy az ő történetszála nem kapott akkora hangsúlyt. Nekem legalábbis nagyon hiányzott, hogy egy kicsit jobban bepillantást nyerhessen az olvasó az ő szívébe és lelkébe is. Mert az abortusz kérdéséről és a nők jogairól rengeteg gondolatot olvashatunk. Arról, hogy mennyire fontos, hogy szabadon rendelkezhessenek a nők a saját testükről. De ez ahogy írtam az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldalon ott vannak azok a nők, akik mindennél jobban szeretnének teherbe esni, de nem tudnak. Bár zseniálisnak tartom, hogy ez a két pólus egyszerre jelenik meg a regényben, de érezhető, hogy a fókusz inkább a szabad választás kérdéskörén volt. Így bennem bevallom, maradt némi hiányérzet. Annyira érdekes és izgalmas belegondolni ebbe a két oldalba, talán azt is mondhatjuk, hogy ez tényleg a két véglet. És mindegyik oldalnak megvannak a támogatói és természetesen az ellenzői. Hiszen sokan nem csak az abortuszt, de a lombikkezeléseket is elutasítják. 

No de nem szeretnék túlzottan elkalandozni, talán elég annyi, hogy Angela szerepe is rendkívül fontos volt, hiszen ő volt az, aki mindent megtett azért, hogy a régi levél tartalja eljusson a címzetthez és végül az ő kutatómunkájának köszönhetően kerülnek a kirakós darabkái a helyükre. 

Érdekes és izgalmas volt látni, ahogy a szálak összefonódnak. Ahogy egyre jobban megismertük Nancy, Evelyn és Angela karakterét, egyszerűen lehetetlenség őket nem kedvelni. Bátor és erős nők, akik bármire képesek azért, amiben hisznek. Lenyűgöző volt látni, hogy Evelyn és Nancy milyen bátor és mennyit tesz azért, hogy biztonságos környezetet és szakmai segítséget biztosítson azok számára, akik a Jane hálózatot keresik. 

Szerettem látni, ahogy végül a puzzle darabkái a helyükre kerültek, ugyanakkor bevallom én annyira nem lepődtem meg a regényben szereplő váratlan fordulaton. Én valami ilyesmire számítottam. Persze ez nem von le semmit a kötet végének erejéből, nagyon szép lezárást kaptunk. 

Összességében én nagyon szerettem a kötetet és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Érdekes és izgalmas történet, mely úgy érzem, hogy a mai világban is rendkívül aktuális morális kérdéseket vet fel. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor semmiképp se hagyjátok ki a Jane nyomában-t. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Jane nyomában kiemelten foglalkozik az anyaság kérdéskörével, ezért mostani nyereményjátékunkban a témával kapcsolatos idézeteket gyűjtöttünk. A ti dolgotok csupán az lesz, hogy kitaláljátok, melyik kötetből származik az idézet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Azért nem akarok gyereket, mert sosem akartam, és jogom van hozzá, hogy ne akarjak!”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

08.31. Utószó

09.02. Csak olvass!

09. 04. Szembetűnő

Read More

Shelley Parker-Chan: A ​nappá vált lány + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Shelley Parker-Chan nagysikerű, díjnyertes regénye, A nappá vált lány. A kötetben a Ming-dinasztiát alapító császár hatalomra jutását értelmezi újra az író egy teljesen új és váratlan köntösben. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Csu Csungpa történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A Mulan és az Akhilleusz dala találkozik ebben a költői bemutatkozó regényben, ami háborúról és végzetről szól egy alternatív, lenyűgöző Kínában.

Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…

1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékbol ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.

Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elol. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Shelley Parker-Chan írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A kötet ráadásul azt ígéri, hogy Mulan története és az Akhilleusz dala találkozik ebben a történetben, így még lelkesebben vetettem bele magam, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bár féltem egy kicsit hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A Goodreads oldalon 3,89-es értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. A regény első harmadában nagyon boldog voltam, úgy éreztem, hogy oké, ez jó lesz, nagyon fogom tudni szeretni. De sajnos egy idő után elveszített a történet és nagyon nehezen tartotta fenn az érdeklődésemet. Azt nem mondom, hogy úgy kellett megerőszakolni magam, hogy folytassam, de kifejezetten nehezen vettem rá magam az olvasásra. Kicsit becsapva érzem magam. Annyi pozitív véleményt olvastam Instagramon erről a történetről, olyan sok méltatást láttam, hogy magától értetődőnek vettem, hogy én ezt imádni fogom. Úgy voltam vele, hogy ha minden kötél szakad is maximum egy laza 4 csillagos olvasmány lesz, most meg halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan is értékeljem ezt a regényt. Annyira más volt, mint amire számítottam. Sem a történet, sem a stílus, sem pedig maga a világ nem ragadott magával. Milyen kár, hiszen ezt a könyvet én imádni akartam. Erre tessék, itt vagyok, megírtam egy teljes bekezdést és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit is írjak róla. 

A nappá vált lány egy érdekes történet a sorsról, arról, hogy vajon mi választjuk-e azt, vagy eleve el van rendelve az égiek szerint. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük ezt. 

A történet főszereplője Csu Csungpa, vagyis tulajdonképpen az ő lánytestvére, aki bátyja személyazonosságát ellopván próbál boldogulni egy olyan világban, melyet a férfiak uralnak. A testvérének nagyszerűséget jósoltak, így minden erejével azon van, hogy ő teljesíthesse be ezt a végzetet. Az egész életét ennek szenteli. Családja halála után álhatatosságával kiharcol egy helyet a szerzeteseknél, mikor azonban menekülni kényszerül onnan a vörös turbános felkelőknél találja meg a számítását. Vele párhuzamosan megismerhetjük Oujang, a fiatal eunuch karakterét, aki rabszolgaként éli az életét. Ugyan kapitány a hadseregben, mégis fűti őt a bosszúvágy családja elvesztése és a megbecstelenítése miatt. Ugyan az eunuch és a kis szerzetes ellentétes oldalon állnak, mégis misztikus kapocs köti őket össze. Mindegyik a másiknak "köszönheti" a végzetének beteljesüléséhez vezető legfontosabb lépését. Bár teljesen másnak tűnnek, mégis egyformák. Vágy fűti mindkettejüket és ennek rendelik alá az egész életüket. 

A cselekmény összességében érdekesnek mondható, mégis sokszor szenvedtem az olvasással. Kezdetben azt hittem, hogy ez annak köszönhető, hogy az ázsiai világ, így a nevek is borzasztóan távol állnak tőlem, és az idegen kultúrát tudom csak nehezebben befogadni. Bevallom becsületesen még a 400. oldalon is megtörtént, hogy olvastam egy nevet és lövésem sem volt hirtelen, hogy az az adott illető ki lehet. Most már látom, hogy fel kellett volna írnom minden szereplőt egy füzetbe, hogy ne felejtsem el őket. Erős túlzásnak éreztem Mulan és az Akhilleusz dala párosítást is, csak nyomokba tartalmazta a regény ezeknek a történeteknek a hangulatát. 

A legtöbb szereplő neve megmaradt, de ehhez az kellett, hogy minden egyes alkalommal felidézzem és visszakeressem, hogy az adott illető ki lehet. Egy névjegyzet nekem például rengeteget segített volna olvasás közben. A szereplők bár érdekesek voltak, valahogy engem mégsem varázsoltak el. Szeretném itt és most kijelenteni, hogy az LMBTQ+ szállal és a főszereplőkkel nekem abszolút nincs semmi bajom. Az Akhilleusz dala és egy csomó ebbe a kategóriába sorolható regény nyerte már el a tetszésemet, szóval a negatív gondolataim nem erről a tőről fakadnak. Egyszerűen engem nem kapott el a regény nagysága. Számos rangos díj ide, számos rangos díj oda, valahogy úgy éreztem, hogy a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja. 

A legnagyobb hiányérzetem a csatajelenetekkel kapcsolatban volt. Azt hittem, hogy tele lesz vele, de csupán néhány harcijelent található a kötetben. Fontos része a történetnek az intrika és a különböző politikai csatározások is. Érdekes, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a könyvben, mint az ellenállók és a birodalom harca. Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarokban zajlana, nem pedig a harcmezőn. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a harc, fel kell emelkedni azoknak, akik méltók arra, hogy harcba vezessék az embereket. A karakterek valahogy túlságosan távoliak volta számomra. Az elején Csu Csungpa és Oujang karaktere is szimpatikus volt, végül azonban inkább távoli ismerősökként tekintek rájuk, nem pedig kedvenc karakterként, akiket a szívembe szeretnék hordozni. A személyiségük bár rendkívül izgalmas és szerettem, ahogy a végzetükről beszélnek, de valahogy mégsem érték el nálam az író a kívánt hatást. Egyes helyzeteket roppant túlírtnak tartottam, másokat pedig szívesebben olvastam volna bővebben. A fordítás viszont nagyszerű, Sárpátki Ádám remekül adaptálta a nyelvünkre a történetet. Nagyon szép munkát végzett, tényleg csak dicsérni lehet. Emiatt is vagyok biztos abban, hogy a nehezen olvashatóság nem az ő számlájára írható. Egyszerűen magát a stílust nem tudtam elkapni. Nagy kár érte, hiszen maga az alap hihetetlenül érdekes és izgalmas, teljesen újszerű, váratlan köntösben. Én mondjuk a Trónok harcát sem néztem, így nekem távoli az intrika világa. Jobban szeretem, mikor a harcmezőn, igazságosan dőlnek el az egyes kérdések, nem pedig ügyeskedés által. 

Egyes cselekedetek a történet során számomra furcsák volak, még akkor is, ha látszólag beleillettek abba a narratívába, hogy a céljaik elérésében a két fontosabb karakter bármire képes. A kettősség bár jelen volt végig, főleg Oujang esetében, aki láthatóan vonzódott és ragaszkodott is Jeszün karakteréhez, akit szolgált, mégis talán az első pillanattól kezdve érzékelhető, hogy merre fordul majd az ő kapcsolatuk. Valahogy nem éreztem kellően felépítettnek ezeket a részeket és csalódástkeltő volt számomra, hogy végül mennyire gyorsan túlléptünk ezen a helyzeten. Valahogy erősebb és szívszaggatóbb jelenetre vágytam a végkifejletben. 

Az viszont csodálatraméltó, hogy egy nincstelen falusli leányzó, az eszének és a kitartásának hála milyen magasra juthat, ha lehetőség kap rá. Igaz ellopta testvére végzetét, de ő vált az, aki ezt valóra váltotta. Talán Csu Csungpa az egyik legerősebb karakter, akiről valaha olvastam. Még úgy is, ha az említésétől is feláll a szőr a hátamon az egyes cselekedetei miatt. 

A sokak által nehezményezett jelenet Ma és Csu Csungpa között engem is meglepett teljesen. Szóval bevallom becsületesen az első intő jelnél, méghozzá az öklözés realizálásánál és a csukló említésénél tovább lapoztam. Nem vagyok prűd, de na. Vannak határok. 

A borítót nagyon imádom, engem teljesen megvett magának. A folytatásra pedig még így is kíváncsi vagyok, hogy maradéktalanul nem nyerte el a kötet a tetszésemet. Kíváncsi vagyok hogyan alakulnak még a dolgok ebben a világban. 

Összességében, ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor érdemes esélyt adni a regénynek. Nem akarom egyáltalán elvenni a kedveteket. Nem véletlenül szeretik ennyire sokan, tényleg érdekes olvasmány. Csupán óva intelek titeket, hogy felüljetek arra a bizonyos hype vonatra és jelzem, hogy mindenképpen tájékozódjatok a könyvről, ha kíváncsiak vagytok rá. Bár nekem nem lett a legnagyobb kedvencem, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Mindenképpen érdekes élmény volt számomra. Az alap hihetetlenül jó, de a megvalósítása valahogy engem nem nyűgözött le. Mindenesetre ha úgy érzitek, akkor ne szegje semmilyen kritika a kedveteket. Olvassátok azt és úgy, ahogy szeretnétek. 

Értékelés: 5/3

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– A Tengeristen nem dühös, Mina. Elveszettnek érzi magát. Mélyen odalent, a mi világunk alatti palotájában várja, lesz-e olyan bátor valaki, hogy rátaláljon.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.27.: Csak olvass!

05.30.: Könyv és más

06.02.: Utószó

06.05.: Readinspo

Read More

Catherine Bell: Jane ​Austen és a szavak művészete + Nyereményjáték

Sziasztok!

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Jane Austen az angol irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja. Regényei rengeteg kiadást megéltek az évszázadok során, továbbá számos adaptáció is elkészült az írásai alapján. A Kossuth Kiadó jóvoltából az Ikonikus nők nevezetű sorozatban már rengeteg ismert és talán kevésbé ismert hölgy életébe nyerhettünk bepillantást regényes formában. A mostani kötet az oldalunkon Jane Austenről,  az életvidám papkisasszonyról szól, aki csupán egy dologra vágyik: az írásra. Tartsatok velünk, ismerjük meg együtt közelebbről Jane Austen alakját, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötetet!

Jane Austen, az egyszerű, sokgyerekes vidéki anglikán pap lánya nem számíthat sem hozományra, sem előnyös házasságra. A rossz kilátások ellenére nem közömbös a fiatalemberek iránt, és bár vagyon nem teszi csábítóvá a bálokon, a társasági összejöveteleken, életvidámsága és műveltsége kiemeli a férjkereső lányok sorából. Ám ambíciói túlmutatnak a házasságkötés társadalmi elvárásán: minden gondolatát erős és intelligens nőkről szőtt történetei foglalják le, melyeket lemoshatatlanul tintafoltos kézzel vet papírra. Majd újra meg újra átírja a regényei kéziratait, és sikertelenül keres könyvkiadót. Az írói sikerek és az egyenrangú felek közötti szerelem is sokáig elkerüli, éppúgy, mint okos és szenvedélyes hősnőit, Emmát, a Dashwood nővéreket, Elizabeth Bennetet…

Jane Austen különleges helyet foglal el a szívemben. Bár becsületesen bevallom, még nem olvastam el minden regényét, de jó úton haladok a teljes életmű megismeréséhez. Bár nem minden kötete lett igaz kedvenc számomra, de a Büszkeség és balítélet és a Meggyőző érvek bérelt helyet kapott a kis szívemben. Mindig is érdekelt Jane Austen élete, de elég kevés feljegyzés maradt a máig méltán népszerű írónő életéről. Catherine Bell regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen úgy éreztem, hogy egyenes út vezethet végre az írónő mélyebb és jobb megismeréséhez. Persze nem voltak túlzóak az elvárásaim, hiszen az első perctől kezdve tudtam, hogy történelmi fikciót tartok a kezem között. A kötet egyes elemei helytállók, más részeket, és az egyes hézagokat a hölgy a fantáziája segítségével töltötte ki. De vajon működőképes a kötet? Jó munkát végzett Catherine Bell? És a legfontosabb kérdés, egy magamfajta Jane Austen rajongó, vagy boldogan, vagy szemforgatva csukja majd be a kötet?

Ne aggódjatok, nem is kell sokat várni a válaszomra. A Jane Austen és a szavak művészete egy igazán kedves és szerethető történet az írónő életéről és munkásságáról. Egy kötet arról, hogy milyen rögös út vezetett a könyveinek publikálásáig. Bepillantást nyerhetünk Jane világába és szívébe, nyomon követhetjük életének főbb eseményeit a családi történetektől kezdve, a szívügyeken át, egészen az alkotói folyamatig. 

Catherine Bell nem emeli túlzottan piedesztára a főhősét, sokkal inkább átlagemberként kezeli őt, ez pedig hihetetlenül jót tesz a történetnek. Nem félt megmutatni az írónő tökéletlenségét és bizonytalanságát. Nem egy megdicsőült szent, aki az egész életét az írásnak szentelte, hanem egy valódi, hús vér nő, aki olykor súlyos pofonokat kapott az élettől, de mégis kitartott a legnagyobb álma mellett és íróvá vált. Néhány száz évvel később, pedig már azt is tudjuk, hogy micsoda íróvá. Egy olyan meghatározó és ikonikus figurává, akit méltán emlegetnek az angol irodalom nagyjai között. 

A lapokat az elejétől a végéig átjárja a tisztelet, egy ilyen kötetet csak egy olyan valaki írhatott, aki maga is kedveli és szereti Jane Austen munkásságát. Szerettem Catherine Bell stílusát, nagyon jól hozta a tipikus, austeni világot, kicsit úgy éreztem magam olvasás közben, mintha az írónő egy korabeli regényében lennénk éppen. Véleményem szerint a kötet nyelvezete is a helyén volt, nem tűnt mesterkéltnek és erőltetettnek. Nagyon tetszett, ahogy megalkotta Jane karakterét, pontosan így képzeltem az egyes leírások alapján én is az ő személyét. 

Érdekes élmény volt látni, ahogy az írónő megírta kedvenc regényeink sorait, imádtam Lizze Bennett megjelenését, vagy éppen azt a pillanatot, ahogy Mr. Darcy alakja megjelenik Jane lelki szemei előtt. A kötetkből származó rövidebb-hosszabb idézetek kellemes nosztalgiával töltöttek el, és izgalmas volt elképzelni, ahogy Jane Austen leírhatta az adott mondatokat. Szinte láttam magam előtt, hogy tintától maszatos kézzel leült az étkező asztalhoz, vagy éppen sétálás közben gyorsan lefirkantott pár szót. Tetszett, hogy a könyvben a kötetek eredetileg tervezett címe szerepelt, bár apróság, de mégis hitelesebbé varázsolta a történetet. 

Ami számomra kicsit megnehezítette az olvasást, azok a különböző ugrálások voltak az időben. Egyszerűen nem igazán értettem, hogy vajon mi szükség volt rá. Egyszerűen, kronológiai sorrendben is végigmehettünk volna az írónő életén. Számomra ez a megoldás néhol zavaró volt, este például extra koncentrációt igényelt tőlem, hogy most éppen melyik évben is járunk az írónő életében, amikor az 1801-es év és az 1809-es év váltogatta egymást, majdnem teljesen elvesztem. Nem mondom, hogy teljesen tönkretette az olvasás élményét, de az biztos, hogy fáradtság miatt néhol bootolnom kellett a fejezet elején, hogy most éppen hol járunk. 

Szerettem Jane szívügyeiről olvasni, hiszen bár nem ismerem behatóan az életrajzát, azt azért tudtam róla, hogy soha nem házasodott meg. Bár a történet egy része csupán fikció, még így is jó volt olvasni arról, hogy olykor azért sikerült megdobogtatni a szívét, még akkor is, ha ezek a pillanatok túlságosan rövidek voltak az életében. 

A borítót nagyon szeretem, tökéletesen illik a kötet hangulatához. A kevesebb néha több, ismerjük a mondást, ebben az esetben pedig talán nem is lehetne jobban megfogalmazni az érzéseimet, ha a kötetre nézek. Imádok egyszerűen ránézni is, nagyon jól hozza az austeni történetek hangulatát. 

Összességében kellemes olvasmánynak bizonyult Catherine Bell regénye. Szívesen olvasnék még hasonló regényeket az írónő életéről. Abszolút meghozta a kedvem, hogy elmélyüljek a témában. Ha szeretitek Jane Austen munkásságát, vagy csak kíváncsiak vagytok az életére, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe. 

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy az idézetek alapján be tudjátok-e azonosítani, hogy Jane Austen mely írására gondolunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, mellyel nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből származik. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.02.: Csak olvass!

12.04.: Utószó

12.06.: Könyv és más

Read More

Bella Ellis: Ördögi ​csontok (A Brontë nővérek nyomoznak 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press Kiadónak hála megérkezett országunkba A Brontë nővérek nyomoznak sorozat második része. Bella Ellis regénye ismét a viktoriánus korba repít minket. Vészjósló babonák és ördögi történetek nehezítik a lányok nyomozását, de kitartó munkájuknak és éles eszüknek hála nem maradhat semmi sem rejtve előttük. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ebben az izgalmas történetben és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

„Emlékezz a halálra!” – Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája

A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult, elérkezettnek látják az időt, hogy a való világban játszódó bűnügyi történetek helyett inkább a regényeikre összpontosítsanak, ám ekkor egy megdöbbentő felfedezésről hallanak. Az otthonukhoz közeli és meglehetősen rossz hírű Top Withens-farmház kéményében egy gyermek csontjaira bukkantak. A nővérek azonnal az ügy nyomába erednek, és ahogy többet megtudnak a ház lakóinak előéletéről, rémisztő megállapításra jutnak: talán nem is csak egy áldozat halálát kell felderíteniük.

A szálak egy árvaházba és a boszorkányság okkult szertartásainak világába vezetnek. Bármennyire is elborzasztják őket a nyomozás fejleményei, nem hátrálhatnak meg, hiszen nem sokkal a sötét hold előtt újabb fiatal fiú tűnik el a kisvárosból.

Bella Ellis ezúttal is fantasztikus időutazásra csábítja az olvasóit, amelyben a Brontë család valós életrajzi vonatkozásai mellett a romantika gótikus jellemzőit vegyíti a klasszikus bűnügyi történetek elemeivel úgy, hogy az nem csak a krimi kedvelőinek nyújt kikapcsolódást.

Ha jól emlékszem, akkor talán két éve találkoztam Bella Ellis munkásságával, amikor is a sorozat első részét, Az eltűnt hitvest olvastam. Bár alapjáraton nem vagyok a műfaj rajongója, a krimi egyáltalán nem az én műfajom, de olvasás közben rájöttem, hogy ezeket a viktoriánius kori rejtélyeket nagyon is szeretem, így óriási lelkesedéssel vártam a sorozat következő kötetét. 

Az Ördögi csontok című kötet egy igazán izgalmas és szerethető regény, mely nagyszerű kikapcsolódás minden krimi és Brontë nővér rajongó számára. Már az első részben is bizonyította számomra az írónő, hogy Charlotte, Emily és Anne karakterét rendkívül gondosan alkotta meg. Nincsenek a nővérek túlidealizálva, nem érződik karakteridegennek egyiknek sem a személyisége, pontosan olyanok, mint amilyennek képzeljük őket. Érződik a rengeteg kutatómunka, és a hölgyek munkássága iránti rajongás, igazából egy rossz szavam sem lehet, kifejezetten nagyszerű olvasmány volt. 

Charlotte a józan és intelligens testvér, aki ösztönesen tudja hogyan kell az emberekkel kommunikálni. Anne a szelíd és engedelmes, ő a legkisebb a családban, az előző részhez képest azonban óriási változáson megy keresztül. Egyre magabiztosabbá válik, egy igazi erős, független fiatal hölgy, aki igazi kompetens karakterré vágyik. Megtalálja a hangját, amellyel sokszor még a testvéreit is meglepi. 

Emily egy igazi nyughatatlan lélek, akit nem kötnek a konvenciók. Kiszámíthatatlan, olyan mint a forgószél és nem mellesleg szerintem az ő karaktere a legviccesebb. (Nem meglepő módon ő volt az abszolút kedvencem. ) Mindegyik fejezet az egyik nővérhez kötődik, így jobban megismerhetjük a gondolataikat. Nagyon tetszett, hogy szoros kötelék van közöttük. Szerették és támogatták egymást mindenben. Persze voltak apró-cseprő viták, de soha nem felejtették el, hogy a legfontosabb az, hogy ott vannak egymásnak. Bármi is történik, mindig számíthatnak egymásra. Együtt legyőzhetetlenek és bármire képesek. Renkívül eltökéltek, erős morális értékrenddel rendelkeznek és tudják, hogy az igazság mindennél fontosabb. Bár egy olyan világban élnek, ahol a nőknek nincsen sok szava a férfiakkal szemben, mégis minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy az igazság napvilágot lásson. Rendkívül erős és kompetens női karakterek, akik bármire képesek. Hatalmas kedvencekké váltak és tűkön ülve várom az újabb kalandjaikat. 

A cselekmény rendkívül szövevényes, egy másodpercre sem eresztett, csak úgy faltam a lapokat. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. A Bella Ellis által teremtett atmoszféra rendkívül erős, igazán érzékletesen ír az erdőről, és a regény különböző helyszíneiről. Babonák, ősrégi hiedelmek, őrület és boszorkányság itatja át az egész történetet, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy miféle helyzetbe is kerültek kedvenc hőseink. Egy idő kissé nehéz elkülöníteni a valóságot és misztikumot, de ahogy haladunk előre a történetben egyre inkább kirajzolódik és testet ölt a gonosz, minden kirakós a helyére kerül és megismerjük a csontok történetét. Bevallom, nagyjából a kötet közepétől kezdve volt egy rendkívül erős gyanúm, hogy kinek a jóvoltából kerültek a falba a gyermek csontjai, ami végül be is bizonyosodott. De az ilyen történetek esetében sokszor nem is az az érdekes, hogy ki követte el a bűntettet, hanem inkább, a nyomozás és a bűnhöz vezető út, a nagy miértek azok, amelyek lekötik az olvasót (vagy legalábbis engem). 

Bella Ellis írásmódja nagyszerű, igazán megszerettem az írói stílusát. A leírások, a humoros párbeszédek, a baljó és komor képek együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy az ember egy nagyszerű olvasmányélménnyel gazdagodjon. Nem éreztem egy másodpercig sem mesterkéltnek a szöveget, teljesen hitelesnek érződött, nem lett a kor paródiája. Zseniális, ahogy a lányok személyiségét és gondolatait vegyíti az általuk megalkotott történetekkel, ezek az apró és finom utalások tették számomra még szerethetőbbé a történetet. Én már a sorozat első részét is nagyon szerettem, a második rész pedig talán még az elsőnél is jobban tetszett. Talán a hangulata volt, ami igazán megfogott. Lehet, hogy csak a közelgő őszi, bekuckózós időszak miatt, de nekem nagyon tetszett ez a komor és baljós hangulat. 

Nagyon tetszett, hogy a főszálon kívül rengeteg korabeli problémával ismerkedhettünk meg. Az ír bevándorlók, vagy éppen a katolikusok helyzete és a velük kapcsolatos előítéletek, az árvaházak és az utcagyermekek élete is megjelenik az írásban. Persze nem annyira hangsúlyosan, mint a nyomozás, de ez is elég arra, hogy az embert arra ösztönözze, hogy még inkább elmélyedjen a témában. Az biztos, hogy én a jövőben is szívesen olvasnék ilyesmit, hiszen az 1800-as és az 1900-as évek mindig is nagy érdeklődést váltottak ki belőlem. 

Az a helyzet, hogy valószínűleg a Netflix nem olvasta az előző bejegyzésemet, de még mindig úgy gondolom, hogy tökéletes sorozat lehetne Bella Ellis regényéből. Ahogy Enola Holmes (akit amúgy szintén imádok), úgy a Brontë nővérek is megérdemelnének egy adaptációt. 

Nem tudok elmenni szó nélkül a kötet borítója mellett. Egyszerűen csodálatos, és pontosan olyan érzés ránézni, mint amilyen olvasni is. Imádom a letisztultságát és a hangulatát.  

Össszességében nekem nagyon tetszett az Ördögi csontok című kötet, a kor szerelmesei és a Brontë nővérek rajongói szerintem nagyon fogják szeretni a történetet, de igazából bátran ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed kis krimire vágyik. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is tudsz olvasni. 

Nyereményjáték

A regény főszereplői a Brontë nővérek, így a mostani játékunk is hozzájuk kötődik. Minden kérdésen találtok egy kérdést, ami az életükhöz kötődik, nektek pedig nincs más dolgotok, mint válaszolni az adott kérdésre. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

A nővérek 1846-ban kiadták első könyvüket saját költségükre, azonban álnevet használtak. Milyen neveket használtak?  

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.31.: Csak olvass!

09.02.: Olvasónapló

09.04.: A Szofisztikált Macska

Read More