A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mágikus realizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mágikus realizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 12., hétfő

Mocsidzuki Mai: A ​Telihold kávézó + Nyereményjáték


Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó  című világsikerű regényét. Bloggereink szerint nincs olyan olvasó a világon, aki ne szeretné kipróbálni a Telihold kávézó szolgáltatásait: asztrológia, macskák, különleges édességek életre szóló tanácsokkal megspékelve? Ha felkeltettük az érdeklődésedet, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 


A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba. Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje - ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból. A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba...



Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így A Telihold kávézó című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Mocsidzuki Mai a regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Ráadásul örömmel konstatáltam, hogy végre találtam egy japán könyvet, melynek a borítóján nem csak dísznek van a  macska. Mostanában csak olyanba futottam bele, ahol a cicáknak semmilyen szerepe nem volt a könyvben, csupán a borítón kaptak helyet. Én pedig csalódottan csuktam be a könyvet, mert kissé átverve éreztem magam. A Telihold kávézó esetében azonban szerencsére erről szó sincs, a fülszöveg nem akart átverni, tényleg vannak benne beszélő macskák. 


A Telihold kávézó egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, megakadásainkról és arról, hogy a sorsunk ugyan nincs megírva a csillagokban, de az ismeretük segíthet abban, hogy jobban megértsük magunkat és a környezetünket, ezáltal pedig jobban boldogulhassunk a mindennapok során. Egy  történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad, hiszen annak ellenére, hogy a kötetben felmerülő élethelyzetekkel és problémákkal nem tudtam azonosulni, de számtalan olyan életbölcsességet olvashattam, amelyek még így is átsegíthetnek az életem egyes küzdelmes pillanatain. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A könyvben tulajdonképpen több rövidebb történet van, amelyek bár önálló egységet alkotnak, mégis összeköti őket a múlt egy darabkája. Ahogy haladunk előre az olvasással, úgy fedezzük fel, hogy a szereplők nemcsak ugyanabba az általános iskolába jártak, de ugyanannak a csoportnak a tagjai voltak, akiket egy bizonyos hölgy kísért haza az iskolából minden nap. 
A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba, ahol a finom édességek és italok mellé asztrológiai tanácsadást is kaphatsz. Olvasható a könyv fülszövegén, nekem pedig majd kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy a macskák milyen módon kötődnek az egyes szereplőkhöz. Ahogy haladtam előre az olvasással, úgy lettem egyre kíváncsibb. Azt nagyon hamar megértettem, hogy mindennek az alfája és omegája a közös általános iskolai csoport, azt azonban nem is sejtettem, hogy mi lehet a macskák megjelenésének a kiváltó oka. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik, ugyanakkor olyan ez, mint a pókháló. Az egyes karakterek össze is kapcsolódnak valamilyen módon, akarva akaratlanul is hatással voltak egymás életére.

Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Van, aki úgy érzi, hogy egy hiba következtében elveszített mindent, mások belefásultak a munkájukba. Van, aki régen ragyogott, de mára már megfakult a fénye, mások pedig egyszerűen elveszettnek érezték magukat. A Telihold kávézó macskái azonban az asztrológia segítségével és némi életvezetetési tanáccsal ráébresztette a karaktereket arra, hogy milyen változásra is van szükségük. Megértették, hogy miből fakadnak a nehézségeik, képesek voltak változtatni és továbblépni, ez pedig meghozta a gyümölcsét, legyen szó munkáról, karrierről, vagy akár szerelemről.

Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet. A Telihold kávézó az egyik legkedvesebb történet, amit mostanában olvastam. Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. De az biztos, hogy szükség van hozzá egy kis nyitottságra, mert ha valakit egyáltalán nem érdekel az asztrológia, akkor nem biztos, hogy olyan sokat tud számára adni a történet. A borító szerintem nagyon jól illik a kötethez, én pedig az elolvasása óta azt várom, hogy nekem is megjelenjenek a macskák és segítsenek abban, hogy miként küzdhetném le az előttem álló nagy nehézségeket. 


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            


Nyereményjáték


Minden állomáson felteszünk egy állítást Japánnal kapcsolatban, döntsd el, hogy igaz vagy hamis! Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


KÉRDÉS
Japánban a sinkanszen vonatok évente fél percnél többet nem késnek.


a Rafflecopter giveaway


Állomások


Blogturné Klub

08.10 Kelly&Lupi olvas

08.12 Csak olvass!

08.14 Könyv és más

08.16 Hagyjatok! Olvasok!

08.18 Spirit Bliss - Sárga könyves út



2024. április 29., hétfő

Híragi Szanaka: Az ​elvesztett emlékek lámpása + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Libri Könyvkiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Az elvesztett emlékek lámpása megható történet azokról a hétköznapi apróságokról, amelyek megszépítik az életünket és meghatározzák hogy kik vagyunk. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

Létezik egy különleges fotóstúdió, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul. Ez a hely ugyanis a túlvilág felé vezető út első állomása, ahol egy titokzatos férfi, Hiraszaka fogadja az eltávozottakat. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat – minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka kíséretében visszautazni a múltba, hogy megörökítsék, és egyben újra átéljék azt a jelentőségteljes pillanatot. Van azonban egy szigorú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba…


Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így Az elvesztett emlékek lámpása című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Híragi Szanaka regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Végre egy újabb japán szerzős könyv, amiért rajongani tudok, és amely elrabolta a szívemet és lelkemet. 

Az elvesztett emlékek lámpása egy igazán megkapó és szép regény az életről, a halálról és arról a pillanatról, amikor életünk története végül lepereg a szemünk előtt. Egy igazán nagyszerű és felejthetetlen történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A kötetben tulajdonképpen három rövidebb történet van, amelyek teljesen különállók egymástól valamilyen módon mégis fedezhető fel némi összefüggés közöttük. Természetesen a legszembetűnőbb közös vonás Hiraszaka személye, aki a túlvilág felé vezető út első állomásaként fogadja az eltávozott lelkeket. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat - minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Hiszen az emlékek is olyanok, mint a papírfotók. Ha valaki túl sokat hívja elő, túl sokat nézegeti, könnyen megsérülhetnek. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka társaságában visszautazni a múltba és újra megörökíthetik a számuknak kedves pillanatot. Egy szabályt azonban fontos szem előtt tartani, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba.

Az elvesztett emlékek lámpása az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb történet, amit mostanában olvastam. Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan pillanatok, amelyeket mai napi a szívünkben őrzünk, így érdekes és izgalmas belegondolni abba, hogy mi melyik képeket válogatnánk ki és hova utaznánk vissza a múltba. Milyen látvány lenne életünk  filmje és amikor eljön az idő, hogy megnézzük, vagy mosolyogva gondolunk vissza rá, vagy inkább az elvesztegetett pillanatok jutnak majd eszünkbe? 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik. Ahogy haladunk előre, egyre fájdalmasabbá válnak a történetek. Az első írás egy nagyon szép, hosszú életútról árulkodik és bár a szívünk hasad meg, hogy elveszítette a világ az első szereplőt, mégis látjuk és értjük, hogy teljes életet élt. A második szereplőnek már nehezebb élet adatott, őt korábban ragadta el a halál, ugyanakkor még mindig közel fél évszázados életútja volt. Ugyan a férfi többször összetűzésbe keveredett a törvénnyel és a halála is erőszakos volt, mégis van benne valami, ami miatt az olvasó a szívébe zárja. A harmadik történet azonban semmivel sem hasonlítható össze. Olyan volt, mint egy gyomros, amely a legváratlanabb pillanatban találja el az embert. Mind a harmadik történet szereplője, mind pedig az ő életútja fájdalmasan érintett, bevallom még néhány könnycseppet is elmorzsoltam olvasás közben. Hiraszaka pedig, akivel kezdetben csak pusztán szimpatizáltam, végül az egyik legnagyobb kedvencemmé vált.

A borító ugyan nagyon szép, de egyszerűen nem értem a létjogosultságát. Most már mondja meg nekem valaki, hogy a japán szerzős könyveken miért vannak macskák, még akkor is, ha semmi közük sincs a történethez. Egyszerűen nem értem ezt. Ne értsetek félre, ez semmiben sem befolyásolja a véleményemet a könyvről, csak szimplán nem értem ezt a dolgot. Azt hinné az ember, hogy a macskáknak lesz valami jelentősége, de nem...csak biodíszletként funkcionálnak. Ennek ellenére tényleg imádom a borítót, csak egyszerűen nem tudok mit kezdeni megint a macska képével. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt és nagyon örültem annak, hogy végre egy újabb szerethető japán szerzős történetre akadtam. Ha szeretitek a rövidebb, de mélyebb tartalommal bíró történeteket, akkor mindenképpen adjatok esélyt Az elvesztett emlékek lámpásának. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
                                            

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


IDÉZET
“– Néha nem a véreid között lelsz családra, hanem máshol.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

04.29.: Csak olvass!
05.01.: Booktastic Boglinc
05.03.: Könyv és más
05.05.: Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07.: Szembetűnő
05.09.: Hagyjatok! Olvasok!
05.11.: KönyvParfé

2023. március 21., kedd

Heather Webber: Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban + Nyereményjáték


Sziasztok!

Anna Kate úgy tervezi, hogy csak rövid időre látogat az alabamai kisvárosba, Wicklowba, hogy eltemesse nagymamáját. Ám ahogy elkezd dolgozni a legendás Fekete Rigó kávézóban, nem csupán a helybeliekkel kerül egyre szorosabb kapcsolatba, hanem saját múltjával és családi örökségével is. Ismerjétek meg bloggereinkkel együtt Heather Webber Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című, érzékeny és varázslatos regényét, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban mágikus realizmussal átszőtt, szívmelengető és magával ragadó romantikus történet, helyszíne pedig az Egyesült Államok egy bájos déli kisvárosa.
Wicklow, ez az emberléptékűen kicsi település az alabamai hegyek árnyékában terül el. Ide érkezik Anna Kate, hogy eltemesse szeretett nagymamáját, Zét, a Fekete Rigó kávézó tulajdonosát. Úgy tervezte, hogy csak rövid időt tölt itt, bezárja a kávézót, majd eladja nagyanyja ingatlanát. Ám hiába szánja el magát, hogy nem alakít ki szoros kapcsolatokat a helybeliekkel, és hogy elkerüli az apja családját, Anna Kate-et végül megmagyarázhatatlan módon elbűvöli a különös déli városka, ahonnan anyja sok évvel korábban elmenekült, és a rejtélyes Feketerigó-pite, amelyről az egész város beszél.
Ahogy lassan fény derül a múltra, Anna Kate-nek végül döntést kell hoznia, hogy ez a magányos feketerigó képes lesz-e rendbe szedni törött szárnyát, és megtanulni repülni.


Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban is.  Heather Webber regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül bájos és megkapó történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról a túlélésről és az újrakezdésről. A kötet műfaja mágikus realizmus, ami tulajdonképpen egy olyan művészeti irányzat, amely valósághű képet fest a világról, miközben mágikus elemekkel is kiegészíti azt. Nekem elsőre eddig Zafón, A szél árnyéka című műve jutott eszembe a műfajban, amit amúgy a legnagyobb kedvenceim között tartok számon.Mikor megláttam, hogy az Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban című kötet is ezzel a címkével fut, azonnal felkeltette az érdeklődésemet és mostanra már elmondhatom, hogy Heather Webber regénye is legkedvesebb történeteim közé került. 

Mindannyian vágyunk a feloldozásra. Egy kedves ismerős/családtag elvesztése, vagy egy meg nem született/sosevolt gyermek ugyanolyan mély sebet ejt rajtunk. Ilyenkor meg kell gyászolnunk a szeretett személyt, el kell engednünk a közös múltat és a jövőt is, amiben reménykedtünk. De vajon mit tennénk, ha üzeneteket kaphatnánk a túlvilágról? A segítségükkel továbblépnénk, hiszen választ kaphatnánk kínzó kérdéseinkre, vagy még jobban ellepne minket a gyász és képtelenek lennénk elengedni az elvesztett személyt? Mire képes a szeretet? Talán a túlvilágról is képes jelt adni nekünk és segíteni, ha arra van szükségünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkre is választ kaphatunk az elolvasás során. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Heather Webber nagyon szépen ír a veszteségről és a gyászról, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy másodpercig sem hat nyomasztónak a regénye. A szereplők egytől-egyig szembesültek már azzal a fojtogató fájdalommal, amit egy szeretett társ/családtag elvesztése okoz, mégsem depresszív, vagy szomorú. Nem magára a gyászra, hanem sokkal inkább a gyógyulásra koncentrál. Az egyes szereplőkön keresztül bemutatja, hogy sokan, sokféleképpen küzdenek meg a gyásszal, és hogy a gyógyulás egyáltalán nem egyszerű folyamat, hiszen annak belülről kell fakadnia. Vannak akik egészen különleges módon próbálnak megküzdeni vele a feketerigók segítségével, mások terápiára járnak, vagy eltemetik magukban a fájdalmukat. Tetszett, hogy az írónő egyik megoldásmódot sem kritizálja, ugyanakkor okosan felhívja a figyelmet arra, hogy miként is lehet megküzdeni a szóban forgó érzésekkel. 

A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Egy igazán kedves amerikai kisváros életébe pillanthatunk be, melyet a feketerigók különös éneke tesz igazán különlegessé. A regénynek tulajdonképpen két főszereplője van, Natalie és Anne Kate, akiknek az élete szép lassan összefonódik. Határozottan állíthatom, hogy nagy fejlődésen mennek keresztül. Egyiküknek sem volt könnyű élete, de együtt talán végül talpra állhatnak és elindulhatnak a "gyógyulás" útján. 

Nagyon megkedveltem a déli kisvárost, mióta tiniként megismertem a Gilmore Girls világát, azóta teljesen rá vagyok kattanva az ilyen típusú településekre. Wicklow abszolút hozta nekem a Stars Hollow-i életérzést és minden egyes másodpercben azt éreztem, hogy bárcsak én is a kávézó asztalánál ülhetnék egy szelet különleges pite társaságában. Heather Webber a kisvárost úgy töltötte meg élettel, hogy szerethetőbbnél szerethetőbb mellékszereplőkkel töltötte meg a lapokat. Talán az elején kicsit nehezen igazodik ki az ember a karaktereken, de ahogy Anne Kate, úgy az olvasó is egyre jobban megkedveli az ottlakókat. Úgy éreztem, hogy minden szereplő pontosan annyi játékidőt kapott, mint amennyit a történet megkívánt. Bár úgy érzem, ha az ember figyelmesen olvassa a regényt, nagy meglepetéseket nem tartogat a regény, mégsem mondható unalmasnak, vagy vontatottnak. Az írónő nagyszerűen súlyozta az eseményeket és anyai gondoskodással viseltetett a legapróbb karakter iránt is. Nem hagyott senkit sem parlagon, mindenki megkapta azt a lezárást, amit megérdemelt. 

Talán egy kicsit több mágikus részlet elfért volna a regényben, de Zé (a nagymama) meséit felidézve csodálatos élmény volt megismerkedni az őrzők történetével. Kevés dolgot szeretnék jobban, mint meghallgatni a feketerigók életét és enni egy szelet pitét (még akkor is, ha esetleg nem kapható mindenmentes változatban :D). De ez persze semmit sem von le a könyv élvezeti értékéből. Egyszerűen imádtam a történet minden egyes sorát és az utolsó oldal elolvasását követően azt kívántam, bárcsak elfelejteném a könyvet, hogy újrakezdhessem azonnal az olvasását. Nem tudom, hogy mi miatt volt a lelkemre ekkora hatással a történet, de abban biztos vagyok, hogy örökre a szívembe zártam. A történetben többször is utalnak a szereplők arra, hogy Wicklow nagyon ért ahhoz, hogy magához láncolja az embereket és azt hiszem, hogy ez nem csak a képzeletbeli szereplőkre igaz, hanem magára az olvasóra is. A szívem egy darabját otthagytam ebben a kedves déli kisvárosban, és azt kívánom bárcsak igaz lehetne a történet. Egy valami azonban biztos, ha feketerigót látok, mindig ez a kedves regény fog az eszembe jutni. Nem mondom, hogy hibátlan, vagy azt, hogy tökéletes. De egyszerűen imádtam. Teljesen megfogott és nem eresztett. Az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek Heather Webber regényét, ha csak egy könyvet választanátok ajánlók alapján, akkor mindenképpen ez legyen az. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. A könyv mellé pedig mindenképpen készítsetek oda egy finom pitét, mert garantáltan megkívánjátok. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres amerikai kávézókat keresünk! Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a kávézó nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.21. Csak Olvass!
03.23. Olvasónapló