2024. április 29., hétfő

Híragi Szanaka: Az ​elvesztett emlékek lámpása + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Libri Könyvkiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Az elvesztett emlékek lámpása megható történet azokról a hétköznapi apróságokról, amelyek megszépítik az életünket és meghatározzák hogy kik vagyunk. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

Létezik egy különleges fotóstúdió, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul. Ez a hely ugyanis a túlvilág felé vezető út első állomása, ahol egy titokzatos férfi, Hiraszaka fogadja az eltávozottakat. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat – minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka kíséretében visszautazni a múltba, hogy megörökítsék, és egyben újra átéljék azt a jelentőségteljes pillanatot. Van azonban egy szigorú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba…


Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így Az elvesztett emlékek lámpása című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Híragi Szanaka regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Végre egy újabb japán szerzős könyv, amiért rajongani tudok, és amely elrabolta a szívemet és lelkemet. 

Az elvesztett emlékek lámpása egy igazán megkapó és szép regény az életről, a halálról és arról a pillanatról, amikor életünk története végül lepereg a szemünk előtt. Egy igazán nagyszerű és felejthetetlen történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A kötetben tulajdonképpen három rövidebb történet van, amelyek teljesen különállók egymástól valamilyen módon mégis fedezhető fel némi összefüggés közöttük. Természetesen a legszembetűnőbb közös vonás Hiraszaka személye, aki a túlvilág felé vezető út első állomásaként fogadja az eltávozott lelkeket. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat - minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Hiszen az emlékek is olyanok, mint a papírfotók. Ha valaki túl sokat hívja elő, túl sokat nézegeti, könnyen megsérülhetnek. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka társaságában visszautazni a múltba és újra megörökíthetik a számuknak kedves pillanatot. Egy szabályt azonban fontos szem előtt tartani, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba.

Az elvesztett emlékek lámpása az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb történet, amit mostanában olvastam. Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan pillanatok, amelyeket mai napi a szívünkben őrzünk, így érdekes és izgalmas belegondolni abba, hogy mi melyik képeket válogatnánk ki és hova utaznánk vissza a múltba. Milyen látvány lenne életünk  filmje és amikor eljön az idő, hogy megnézzük, vagy mosolyogva gondolunk vissza rá, vagy inkább az elvesztegetett pillanatok jutnak majd eszünkbe? 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik. Ahogy haladunk előre, egyre fájdalmasabbá válnak a történetek. Az első írás egy nagyon szép, hosszú életútról árulkodik és bár a szívünk hasad meg, hogy elveszítette a világ az első szereplőt, mégis látjuk és értjük, hogy teljes életet élt. A második szereplőnek már nehezebb élet adatott, őt korábban ragadta el a halál, ugyanakkor még mindig közel fél évszázados életútja volt. Ugyan a férfi többször összetűzésbe keveredett a törvénnyel és a halála is erőszakos volt, mégis van benne valami, ami miatt az olvasó a szívébe zárja. A harmadik történet azonban semmivel sem hasonlítható össze. Olyan volt, mint egy gyomros, amely a legváratlanabb pillanatban találja el az embert. Mind a harmadik történet szereplője, mind pedig az ő életútja fájdalmasan érintett, bevallom még néhány könnycseppet is elmorzsoltam olvasás közben. Hiraszaka pedig, akivel kezdetben csak pusztán szimpatizáltam, végül az egyik legnagyobb kedvencemmé vált.

A borító ugyan nagyon szép, de egyszerűen nem értem a létjogosultságát. Most már mondja meg nekem valaki, hogy a japán szerzős könyveken miért vannak macskák, még akkor is, ha semmi közük sincs a történethez. Egyszerűen nem értem ezt. Ne értsetek félre, ez semmiben sem befolyásolja a véleményemet a könyvről, csak szimplán nem értem ezt a dolgot. Azt hinné az ember, hogy a macskáknak lesz valami jelentősége, de nem...csak biodíszletként funkcionálnak. Ennek ellenére tényleg imádom a borítót, csak egyszerűen nem tudok mit kezdeni megint a macska képével. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt és nagyon örültem annak, hogy végre egy újabb szerethető japán szerzős történetre akadtam. Ha szeretitek a rövidebb, de mélyebb tartalommal bíró történeteket, akkor mindenképpen adjatok esélyt Az elvesztett emlékek lámpásának. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
                                            

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


IDÉZET
“– Néha nem a véreid között lelsz családra, hanem máshol.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

04.29.: Csak olvass!
05.01.: Booktastic Boglinc
05.03.: Könyv és más
05.05.: Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07.: Szembetűnő
05.09.: Hagyjatok! Olvasok!
05.11.: KönyvParfé

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése