Sziasztok!
Idén ünnepeljük Jane Austen születésének 250. évfordulóját és a Menő Könyvek egy igazán színvonalas kötetben adta ki a szerző három írását, amely nem hiányozhat az igazi rajongók könyvtárából. Ha részt vesztek a blogturnén, akkor esélyetek van megnyerni a könyvet, amit a kiadó ajánlott fel.
.jpg)
Diszkrét bosszú, csipkébe öltöztetett hódító szándék, könnyek és diadal - elképzelhetetlen volna mindezek nélkül egy régenskori történet. Jane Austen rajongói azonban nem érik be ennyivel, a társasági élet kritikus megfigyelését, finom lélektani ábrázolását várják. Egészen különleges kötetet tarthatnak a kezükben: Vallasek Júlia kiváló fordításában az Austen-életmű három szakaszából olvashatnak egy-egy kisprózát.
A Lady Susan keletkezése idején az írónő mindössze 19 éves volt, mégis érett hölgyek ravasz cselszövéseibe nyerünk betekintést a levelezésükön keresztül. A Watson családot húszas évei végén vetette papírra, a töredékben maradt regényben kirajzolódóhoz hasonló élethelyzetben - talán éppen ezek a nehézségek nem tették lehetővé, hogy befejezhesse. A Sanditon keletkezése és a regény világa közötti átfedések megrendítő módon fedik fel az empátiából és éles iróniából egyszerre építkező austeni zsenialitást: Jane Austen élete utolsó hónapjaiban betegségével küzdve dolgozott a szövegen, és rajzolta meg mindenki szórakoztatására hipochonder hőseit.
Akár zsengéjét, akár az életmű végi töredékét olvassuk, mindegyikben ott az austeni regényekből elmaradhatatlan feszültség, amely a felemelkedés és bukás pengevékony határvidékének, az angol szalonnak sajátja.
Ha egy ideje követitek az oldalamat, akkor tudjátok, hogy nagyon szeretem Jane Austen munkásságát. Eddig minden teljes regényét olvastam, már csak ez a három kisebb történettel voltam elmaradva, így óriási lelkesedéssel vártam, hogy ezt a csodaszép kiadást sorra keríthessem. A kötetben három rövid/töredék írása kapott helyett: Lady Susan, A Watson-család és a Sanditon.
Nagyon nehéz értékelni ezeket a könyveket, hiszen összehasonlíthatatlan a szerző teljes műveivel, így arra jutottam, hogy nem is teszem. Megírom persze, hogy melyik kötet milyen érzéseket keltett bennem, de úgy érzem, hogy nem lenne fair csillagos értékelést adni rá.
Lady Susan
A Lady Susan Jane Austen levélregénye, amelyet 1794 körül írt, de csak 1871-ben adták ki. Ez a korai, teljes mű, amelyet a szerző soha nem nyújtott be kiadásra, a címszereplő, vagyis Lady Susan történetét írja le. A történet keletkezése idején az írónő mindössze 19 éves volt, mégis érett hölgyek ravasz cselszövéseibe nyerünk betekintést a levelezésükön keresztül.
A történet középpontjában Lady Susan Vernon áll, aki Austen egyik legszokatlanabb főhősnője. Bár gyönyörű, elbűvölő, intelligens mégis rendkívül manipulatív. A férfiakat egy másodperc alatt az ujja köré csavarja. Úgy irányítja az embereket, ahogy nem szégyelli. A férfiakat szándékosan magába bolondít a saját előnyeiért. Amikor férje meghal, Lady Susan a rokonaihoz költözik, miközben egyszerre próbál magának egy gazdag férjet találni, és lánya, Frederica számára is előnyös – bár a lánynak kevésbé kedvező – házasságot kierőszakolni.
A humoros és csipkelődő hangnem mögött jól érződik Austen társadalomkritikája: a korszak szűk női lehetőségei, a házasság mint gazdasági intézmény, és a társasági képmutatás mind megjelennek. A mű rövid, könnyen olvasható, és Lady Susan „antihősnőként” igazi friss színfolt Austen életművében.
Nekem ez a történet nagyon tetszett. Imádtam Lady Susan mesterkedéseit és azt, ahogy a környezete viszonyult hozzá. Üde színfolt volt számomra a történelmi romantikusok égiszén. Jókat mosolyogtam a levélváltásokan, egyszerűen imádtam, hogy mennyire jól csűrte-csavarta a dolgokat.
A Watson-család
A Watson-család Jane Austen egyik befejezetlen regénye, amelyet valószínűleg 1803 körül kezdett el írni. Bár csak körülbelül a történet első harmada létezik, mégis izgalmas képet ad arról, hogyan indult volna egy újabb Austen-regény – a társadalomkritikával, a finom humorral és a férfi-női játszmákkal együtt. Számos érv merült fel azzal kapcsolatban, hogy miért nem fejezte be, és azóta más szerzők is megpróbálkoztak a feladattal. Austen unokahúga folytatása például 1850-ben jelent meg. Magát a kézirattöredéket 1871-ben adták ki. A mű mai napig inspirálja a szerzőket és különböző alternatív folytatások látnak napvilágot.
Az eredeti kézirat nyolcvan oldalas volt, amely ma a The Morgan Library & Museum, valamint az oxfordi Bodleian Libraries között oszlik meg.
A Watson-család sok tekintetben sötétebb hangulatú, mint Austen befejezett regényei. Őszintébben, nyersebben mutatja az anyagi bizonytalanságot, a női kiszolgáltatottságot, és a családi viszályt. Ugyanakkor Emma karaktere nagyon ígéretes: erős, intelligens, együttérző – tipikus Austen-hősnő, aki meglátásom szerint tényleg méltó lenne egy teljes történetre.
A regény nagyon ígéretesen kezdődött, Emma karakterét azonnal megkedveltem, őszintén kíváncsi lettem volna arra, hogy miként alakul majd az élete. Szerencsére az azonban fennmaradt, hogy miként szerette volna befejezni a történetet.
Érdekes és izgalmas volt látni a Watson-családot, hogy mennyire máshogy viszonyulnak a világhoz és az emberekhez, mint Emma. Ez a rövid töredék is tökéletesen hozta a klasszikus Jane Austen-féle hangulatot, amit megszokhattunk a szerzőtől, és ami miatt a mai napig imádjuk őt. Szívesen olvastam volna még a könyvet.
Sanditon
Lehet csak én vagyok így, de a három történet közül a Sanditon az, amiről már hallottam korábban.
Sanditon Jane Austen befejezetlen regénye, amelyet 1817-ben, halála előtt nem sokkal kezdett el írni. A történet mindössze 12 fejezetig jutott, de még így is jellegzetesen „austeni”: friss, játékos, társadalomkritikus és tele van élettel.
A történet első verziója még más volt (Brothers), később kapta a Sanditon címet. Sanditon pedig nem más egy korabeli fürdőváros, aminek felvirágoztatásán ügyködnek a lakói. Sanditon városa szinte biztosan Worthingon alapul, ahol Jane Austen 1805 végén szállt meg.
A regény főhőse Charlotte Heywood, egy rendkívül értelmes, jó megfigyelőképességű fiatal nő. A családja megismerkedik a Parker házaspárral, akik épp egy új tengerparti üdülőhely, Sanditon felvirágoztatásán dolgoznak. Meghívják Charlotte-ot magukkal, ő pedig belecsöppen az épülő-félben lévő fürdőváros különc, ambiciózus és kissé komikus világába. A mellékszereplők érdekesek és izgalmasak. Jane Austen élete utolsó hónapjaiban betegségével küzdve dolgozott a szövegen, és rajzolta meg mindenki szórakoztatására hipochonder hőseit.
A Watson-családhoz hasonlóan, a Sanditon is inspirált másokat. Talán az egyik legismertebb a több évadot is megélt tévésorozat.
Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Ezzel a kötettel pedig majdnem teljessé vált a Jane Austen gyűjteményem. Ha jól láttam, már nincs sok olyan írása, amelyet még nem olvastam volna. Talán a korai művei azok, amelyek eddig kimaradtak nekem.
Ha szeretitek a szerző munkásságát, akkor semmiképen se hagyjátok ki ezt a kötetet sem. Én nagyon szerettem, imádtam elmerülni újra Jane Austen világában. Olvassátok, szeressétek!
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Nyereményjátékunkban minden bloggernél találtok egy-egy idézetet, megfejtésnek annak a Jane Austen regénynek a címét kell megírni, amiben szerepeltek.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
IDÉZET
Egy csekély jövedelemmel rendelkező magányos nő feltétlenül nevetséges, kellemetlen öreglány, a fiúk és lányok csúfolódásának céltáblája; de egy vagyonos önálló nő mindig tiszteletre méltó, és éppolyan kedves és értelmes lény lehet, mint bárki más
Állomáslista
11.30. Csak olvass!
12.03 Olvasónapló
12.06 Utószó
12.09 Szembetűnő
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése