A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Charles Dickens jelentősen önéletrajzi ihletésű regényének egy részét, vagyis a Copperfield Dávidnak a gyermekéveivel és ifjúságával foglalkozó részét. A regény az angol író nyolcadik regénye, mely 1849-50-ben előbb folytatásokban, majd 1850-ben kötetben is megjelent. Az 1867-es kiadás előszavában ezt írta: "mint igen sok szerető szülőnek, van nekem is szívem legmélyében egy kedvenc gyermekem, és ez David Copperfield." Tarts bloggereinkkel a turnén, ismerjük meg Copperfield Dávid életét közösen és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!
A kötet története Copperfield Dávid életét követi nyomon gyermekkorától egészen addig, hogy ifjúéveiben meglátogatja dajkáját Pegottyt és családját. A fiatal fiú élete nem kezdődött könnyen, hiszen már születése előtt elhunyt az édesapja. Bár gyermekévei jelentős részét nyugalomban és szereteten töltöttöte édesanyjával, miután a nő újraházasodott a fiú sorsa is rosszra fordult. Az első pillanattól kezdve szerettem a karakterét, még akkor is, ha sokszor hihetetlenül mamlasznak és naivnak tartottam őt. Bár mostohaapja a kőszívű Edward Murdsone és testvére alávaló és gonosz gyermekként jellemezték őt, de ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Dávid egy igazán életképtelen és naiv karakter, aki egyáltalán nincs felkészülve arra a zord és kemény világra, ami rá vár édesanyja új házassága után. Szeretetben nevelte őt fiatal anyja Clara és Pegotty, a család egyetlen szolgálója, soha nem volt semmire gondja. De hát hogyan is lehetett volna, hiszen csak egy kisgyermek, akinek nincsen más vágya, csak hogy szeresse őt az anyukája. Az új férj azonban teljesen új szabályokat vezetett be. Ő és a testvére is egy rendkívül toxikus környezetben nőttek fel, a nevelés számukra kimerült a kegyetlenkedésben és a verésben. Ez pedig megpecsételte mint Dávid, mint pedig édesanyja sorsát. Ahogy haladuk előre a történetben, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy ennek a fiúnak olyan szüksége van egy igazi jótevőre, mint egy falat kenyérre. Nem csupán azért, mert nincs mit ennie, hanem az érzelmi szükségleteinek kielégítése miatt is. Bár nem lányként született, mégis sikerül végül elnyernie nagynénje, Betsey Trotwood jóindulatát, így végül megtalálhatja a helyét és megfelelő körülmények között indulhat el a felnőtté válás rögös útján.
A Copperfield Dávid Dickens első olyan regénye, melyben egyes szám első személyben meséli el a történetet. Az író elismerte, hogy mind közül leginkább ezt a művét kedveli, és hogy Copperfield Dávid, "képzeletének gyermeke" igen közel áll a szívéhez, már csak azért is, mert a regény cselekménye sokban hasonlít írójának életéhez. Nem egy klasszikus értelemben vett önéletrajz, de rengeteg dolgot beemelt az író a saját életéből a regénybe. Az irodalmtörténet a művet általában fejlődésregényként tartja számon, melyre jellemző, hogy általában egy személy fejlődésére fókuszál. A központi figura számos élményét, tapasztalatát mutatja be, és részletesen ábrázolja, hogy ezeket hogyan dolgozza fel, miként építi be személyiségébe.
A cselekmény kissé lassú és rendkívül részletes, Dávid életének számos pontjába pontos betekintést nyerhetünk. A visszaemlékezés során megtudhatjuk, hogy egyes események milyen hatással voltak az életére. A leírás pedig olyan hatással van az olvasóra, mintha egy nagyon hosszú mesét hallgatna a kedves nagypapájától. Nekem legalábbis ez jutott eszembe róla.
A nyelvezet abszolút élvezhető, én nagyon szerettem olvasni a fiú gondolatait. Ottlik Géza fordítása nagyszerű, és a neve eszembe is juttatta egy újabb hiányosságomat, szóval szentül megfogadtam, hogy lassan tényleg sorra kerítem az Iskola a határon című regényt. Az egyetlen problémám a nevek magyarosítása volt. Egyrészről értem és elfogadom, hogy az aktuális évek jellemző trendje volt a külföldi nevek magyarítása lásd Verne Gyula esete, de a mai kor szülöttjeként számomra idegenül hatott a regényben a Klára, a Janka vagy éppen a Vilmos megnevezés. Igazából a Dáviddal is nehezen barátkoztam meg, bevallom az esetek 90%ában David-ként olvastam fel a fejemben.
Rendkívül sokszínű társaságot vonultat fel az író, Dávid az ifjúkori évei alatt rengetegféle emberrel találkozik és alakít ki kapcsolatot. Megismerhetünk jóhiszemű, ám tékozló családokat, szegény szerencsétlen karaktereket, de láthatjuk azt is, hogy miként viselkedik egy olyan fiú, aki világ életében hozzá volt szokva ahhoz, hogy mindenki az ő kedvét lesse. A kedvenc karakterem határozottan Dick és Betsey Trotwood volt, kedvességük és józanságuk üdítően hatott a lelkemre a sok megpróbáltatás után. Ráadásul imádtam, amikor megmondta a magáét Mr. Murdsone-nak. Azt hiszem az volt a kedvenc részem az egész regényben.
Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Eddig az Emma a kedvencem, de azt hiszem szorosan követi őt a Copperfield Dávid kiadása. A fekete és az arany párosítása nagyszerűen sikerült, egyszerűen imádom. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom az Örök kedvencek sorozat újabb és újabb megjelenéseit, az tuti, hogy bérelt helye lesz a polcomon mindegyik kiadásnak.
Összességében tetszett Charles Dickens Copperfield Dávid című regénye és tűkön ülve várom, hogy legyen időm folytatni a fiú élettörténetét. Bevallom, beleolvastam a történetbe és úgy érzem, hogy most jön még csak a történet java, hihetetlenül izgatottan várom a további eseményeket. Töretlenül imádom a kiadó Örök kedvencek sorozatát és őszintén bízom benne, hogy a következő kötetet is ennyire a szívembe zárom majd. Olvassátok, szeressétek!