Fiala Borcsa: Lepkebáb + Nyereményjáték

Sziasztok!

Fiala Borcsa legújabb ifjúsági regényében megismerhetjük az iskolás Lizát, akinek nem elég baj, hogy a magánéletében is sok veszteség érte, de ráadásként egy nap megnyílik alatta szobája padlója és egy teljesen más világba csöppen. A Lepkebáb különleges, érzékeny és izgalmas történet a felnőtté válásról, a bátorságról és a felelősségvállalásról. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Kolibri Kiadó által felajánlott példányt!

Liza világa kerek és biztonságos.

Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.

A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.

Tinédzsernek lenni a világ egyik legnehezebb dolga. Hihetetlenül nehéz időszak az életünkben, a különböző testi és lelki változások megijeszthetik és összezavarhatják az embert. Ahogy növünk, egyre több és több dolog kezd el érdekelni minket. Régi kedves és megszokott dolgaink unalmassá és gyerekessé válnak, megváltozik a stílusunk és a viselkedésünk is. Szerelmesek leszünk, megtapasztaljuk a hormonok őrijtő hatását. Megtudjuk, hogy milyen az, amikor egyik pillanatban a felhők felett járunk két méterrel, majd a mélybe zuhanunk, látszólag minden ok nélkül. Egyre jobban érdekelni kezd minket a külsőnk, ráadásul mások véleménye is egyre meghatározobbá válik. Ez egy igazán őrjítő utazás, minden mélységével és magasságával. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy a legjobb és legtöbb, amit az ember tehet ilyenkor, hogy megpróbál túlélni. Fiala Borcsa könyve pedig pontosan egy ilyen metaforikus utazást ír le a könyvében. 

A Lepkebáb a Kolibri Kiadó  #POV nevű könyvsorozatában kapott helyet. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége a felnőtté válás metaforája. Ugyan már régen kinőttem ebből a korból, talán már duplán is, de mégis tudtam azonosulni Liza karakterével. Hiszen mindannyian hasonló problélmákkal küzdöttünk. Bár felnőtt vagyok, de még él bennem ez a 13-14 éves fiatal lány, aki éppen elindult a nővé válás rögös útján. Emlékszem a kétségeire, nehézségeire, fájdalmaira és arra az érzésre, hogy soha senki nem lesz képes megérteni a fájdalmát. Fiala Borcsa regénye pedig ezt az énemet varázsolta elő a regényével. 

A Lepkebáb egy igazán érdekes és izgalmas történet egy fiatal lányról, aki elindul a felnőtté válás rögös útján. Egy történet, melyben a különböző kalandok során Liza megtapasztalja a tinédzserkor és felnőtté válás minden egyes kellemes és kevésbé kellemes pillanatát. 

Nagyon vártam már, hogy sorra kerítsem ezt a kötetet. Még júniusban volt szerencsém részt venni a kötet bemutatóján, ahol is Viszkok Fruzsi beszélgetett a szerzővel a könyvről. Már akkor nagyon megtetszett a regény koncepciója, hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak tűnt a cselekmény. Most végre januárban sikerült sorra kerítenem a könyvet és őrült lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Ugyan nem érzem, hogy új kedvencet avattam, az vitathatatlan, hogy nem volt nehéz dolgom, hiszen a kötet olvastatta magát. Kezdetben kicsit lassabban haladtam, de aztán szerencsére néhány oldal után felvettem a fonalat és elég gyorsan sikerült is befejeznem a könyvet. 

A cselekmény hihetetlenül érdekes és izgalmas, a szerző által használt metaforák érthetők és könnyen feldolgozhatók. Az első pillanatól kezdve tiszta az olvasó számára, hogy a regény lapjain Liza felnőtté válását követhetjük végig. Az atmoszféra kicsit sötét, kicsit a Coreline és a titkos ajtó, és Alice Csodaországban jutott róla eszembe. Bár a kalandok nagyon tetszettek, valahogy mégis rengeteg hiányérzet maradt bennem. Sem a cselekményt, sem pedig a mellékszerepelőket nem éreztem kellően kidolgozottnak. Maga a metafora szerintem zseniális, de valahogy ebben a hosszúságban nekem ez nem működött tökéletesen. Vagy sokkal rövidebbnek, vagy pedig hosszabbnak kellett  volna lennie. Nem azt mondom, hogy ebben a formában nem élvezhető a könyv, mert ettől függetlenül kifejezetten szerettem. 

Maga a cím is egy tökéletes metafora. Tinédzserként mindannyian esetlen kis hernyónak érezzük magukat, de ahogy telik az idő, csodálatos pillangóvá válunk. A felnőtté válás nem egyszerű folyamat, de végül mindannyian túljutunk arra. 

Nagyon tetszett Liza jellemfejlődése. A kalandok hatására szép lassan igazi felnőtt nővé vált, olyanná, akire a 13 éves kori énje is büszke lenne. Rájön arra, hogy nem a külső a lényeg, hanem hogy milyenek is vagyunk valójában. Megérti, hogy a fejlődés elengedhetetlen és akkor is tovább kell az embernek mennie, ha akkor abban a pillanatban úgy érzi, hogy nem képes rá. Megküzdött a belső démonaival, hangulatváltozásaival. Végül pedig egy erős és magabiztos fiatal nőként térhet haza. 

Összességében ajánlom mindenkinek Fiala Borcsa könyvét. Ha szeretitek az ifjúsági regényeket és éppen a kamaszkor közepén jártok, vagy csak simán emlékeztek még arra, hogy milyen volt tinédzsernek lenni akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Fiala Borcsa további regényeinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Úgy is mondhatnánk, hogy a sötétségtől való félelmünk evolúciós örökség, ami a túlélést szolgálja. Úgyhogy nem szabad szégyellned.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

08.14. Könyv és más

08.16. Utószó

08.18. Csak olvass!

Read More

Axie Oh: XoXo + Nyereményjáték

Sziasztok!

Már magyarul is megjelent Axie Oh regénye, a XoXo. A történet egy olyan lányról szól, aki tudtán kívül egy K-popsztárba szeret bele. A kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, ha pedig szerencsés vagy, egy példányt meg is nyerhetsz.

Mi van akkor, ha rálelsz életed szerelmére,

de kockára kell tenned miatta az életet, amit szerettél?

Jenny élete szinte minden percét annak szánja, hogy valóra váltsa az álmát, és világklasszis csellistává váljon. Egyfolytában gyakorol, különórákat vesz, a szórakozásra nem marad ideje.

Egy este azonban összefut egy titokzatos idegennel, aki a feje tetejére állítja megszokott rutinját. Cseu, a rejtélyes, jóképű és kissé meggyötört fiú pont olyan veszélyforrás, amit Jenny messziről elkerülne, mégis egész éjszaka együtt járják Los Angeles utcáit, mielőtt Cseu hazamenne Dél-Koreába.

Nincs értelme azon töprengeni, "mi lett volna, ha", hiszen egy óceán választja el őket egymástól. Ám Jennynek és anyukájának egy időre Szöulba kell költözniük, hogy gondját viseljék Jenny nagymamájának. És vajon kivel találkozik az elit művészeti akadémián, ahova beiratkozott a félévre? Cseuval.

De Cseu nem csak egy átlagos álompasi, akivel egy osztályba kerülnek - hanem az egyik legnagyobb k-pop-banda tagja, egy idol, akinek tilos randiznia... 

Axie Oh legújabb regénye a Kolibri Kiadó könyvsorozatában #POV -ban jelent meg. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. 

Az írónő neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen A lány, aki a tenger alá esett című kötete az idei évem egyik legkedvesebb olvasmányává vált. A koreai és ázsiai világ az utóbbi időben nagyon felkeltette az érdeklődésemet, így kapva kapok minden egyes alkalmon, amikor közelebb kerülhetek a kultúrához. A XoXo című kötet azért tetszett meg azonnal, mert úgy éreztem, hogy ezáltal bepillantást nyerhetek ebbe az izgalmas és idegen világban, továbbá arra számítottam, hogy egy nagyon cuki romantikus történettel lehetek gazdagabb. 

Bár a könyv nem lett a legnagyobb kedvenc számomra, mégis csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Vannak könyvek, melyek bár fiataloknak íródtak, felnőtt fejjel is élvezetes olvasni. Számtalan middle-grade és YA könyvet olvastam az utóbbi időben, melyeknek bár nem én vagyok az elsődleges célközönsége, mégis el tudtam veszni a lapok között. A XoXo című kötet esetében azonban ez nem történt meg, ez viszont nem hiszem, hogy a könyv hibája. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ehhez a regényhez én egyszerűen öreg vagyok. Nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, a vágyaikkal és igazából a problémáikkal sem. Kicsit olyan volt ez nekem, mint egy Netflix sorozat. Ledaráltam, mert egyszerűen olvastatta magát, de sajnos igazán mély nyomokat nem hagyott bennem. Viszont meg vagyok róla győződve, ha fele ilyen idős lennék, tuti nagy kedvenc lenne nálam ez a regény. Hiszen minden benne van, ami szerintem egy jó ifjúsági romantikus kötet ismérve. 

És itt szeretnék egy nagyon fontos dologra kitréni. Lányok (és fiúk) ne érezzétek azt 14-16 évesen, hogy nektek lelkileg megterhelő könyvet kell olvasni. Lehettek bármennyire érettek, egyszerűen nem értitek azokat a helyzeteket és problémákat, amelyekkel a felnőttek szembesülhetnek. Nem tudjátok, hogy milyen elveszíteni egy kisbabát, vagy milyen az, ha nem sikerül teherbe esni. Nem tudjátok, hogy milyen menekülni egy gyerekkel a bántalmazó férjetek elől. És jó esetben azt sem tudjátok, hogy milyen bántalmazó kapcsolatban élni. Ettől nem vagytok kevesebbek, nem vagytok cikik. Egyszerűen tinik vagytok és ez így van jól. Olyan könyveket érdemes keresni, ami rólatok és a ti problémáitokról szól. És pontosan ilyen könyv Axie Oh regénye is. Ez az a romantikus történet, amit szívesen a 14 éves lányom kezébe adnék. 

A XoXo egy kedves és romantikus történet a szerelemről, az útkeresésről és arról, hogy az ember miként tudja összehangolni az életét a szenvedélyével és vágyaival. Egy igazán szerethető írás, melyet ízig-vérig átjár a koreai kultúra és amúgy a gasztronómia is. Komolyan mondom, én ennyire soha nem voltam még éhes olvasás közben. Annyi érdekes és izgalmas étel megjelent benne, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdem kiguglizni az ételeket és a legközelebbi éttermet keresem, ahol ki is próbálhatom őket. Axie Oh nagyon ért az atmoszféra megteremtéséhez, a karakterek igazán szimpatikusak. Nagyon vicces amúgy, mert múlthéten néztem meg a XO, Kitty sorozatot, szóval tényleg elvesztem a koreai világban. Valahogy nagyon hasonlított nekem a két történet egymáshoz, még úgy is, hogy ennél különbözőbbek nem is lehetnének. Biztos csak azért gondolom ezt, mert mindkettő esetben egy amerikai leányzó kezdte meg tanulmányait egy fancy és jóhírű koreai suliban. (Amúgy nekem ez a regény sokkal jobban tetszett, mint az említett sorozat. Valahogy jobban megszerettem a szereplőket és az egész történetet.)

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a XoXo sem tökéletes a maga nemében, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat, nem pedig a végkifejlet. Ugyan a cselekmény kiszámítható de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Ráadásul Jenny és Cseu hihetetlenül szimpatikus párosnak tűnt. Bár ahogy írtam, nem igazán tudtam velük azonosulni, mégis a szívembe zártam őket. 

Jenny egy kedves és rendkívül tehetséges fiatal lány, ráadásul a kedvenc hangszeremen, vagyis csellón játszik. A technikája tökéletes, de egy verseny után azt a kritikát kapja, hogy hiányzik belőle a szikra. Miközben azon gondolkodik, hogy miként változtassan a kiszámítható kis világán, belebotlik Cseuba, a k-pop sztárba. Egy csodás estét töltenek együtt, majd elveszítik egymást szem elől. A lány azonban egy rövid időre Dél-Koreába utazik az édesanyjával a nagymamájához, és kiderül, hogy ugyanabba az iskolába jár a fiúval. Jenny itt jön rá, hogy a fiú egy népszerű banda énekes, ez pedig fenekestül felforgatja a kis világát. Ezzel azonban nincs egyedül. Cseu egy szupermegbízható fiú, aki mindig a bandát és a családját helyezte előtérbe. De vajon mit kezd azzal a ténnyel, hogy a szíve hevesebben ver a lány társaságában. Vajon képes lesz életében talán először önzőnek lenni és végre kimondani, hogy mit is akar valójában?

A mellékszereplők is kedvesek, igaz vajmi keveset tudhatunk meg róluk. Nem igazán kerültek fókuszba. Kivételt talán Szori képez, aki Jenny szobatársa. A kapcsolatuk ugyan nehezen indult, de egy idő után talán képesek lesznek félretenni az ellentétet, amit éreznek egymással kapcsolatban. Ki tudja, talán még jó barátokká is válhatnak. 

A könyv egy igazi egynapos olvasmány, tökéletes kikapcsolódás. Jó volt egy kicsit kiszakadni a hétköznapok szürkeségből. Az egyetlen bajom, hogy egyre inkább vonz ez a kultúra és el akarok menni Dél-Koreába, vagy Japánba, vagy akár Kínába szentélyekre vadászni, cseresznyefavirágzást nézni, cuki fánkokat enni és Pikachu plüssöt vadászni. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben megjelenik a sznobizmus kérdésköre. A zene az, ami összeköti az embereket, nem pedig az adott műfaj. Mindegy, hogy valaki csak komolyzenét hallgat, vagy szereti a K-popot. Senkit sem szabad lenézni az ízlése miatt. (Milyen ismerős problémakör. Jegyezzétek meg, az olvasás is pontosan ugyanilyen. Ne érezd soha kevesebbnek magad, mert a mainstream, vagy éppen a nem mainstream műveket részesíted előnyben. A lényeg, hogy olvassunk, nem pedig az, hogy mit.)

Némi hiányérzetem azért akadt a történettel kapcsolatban. Szerettem volna látni, hogy Jenny és édesanyja kapcsolata hogyan fejlődik, illetve, hogy milyen viszonyban maradnak a koreai nagymamával. Plusz szerintem nagyszerű lett volna az is, ha a könyv végén egy koreai-magyar miniszótárt is kaphattunk volna. Sajnos nem mindig derült ki a szövegkörnyezetből, hogy éppen mi is az az idegen szó. Bár én szuperlelkesen kigugliztam tényleg mindent, ez néhány embernek esetleg zavaró lehet és talán emiatt kicsit megcsappan a lelkesedése olvasás közben. 

A XoXo talán nem váltja meg a világot, de ez nem is igazán várható el minden könyvtől. Olykor a legtöbb amit várhatunk, hogy néhány órára kiszakadjunk a mindennapokból és egy igazán kedves könyvet olvassunk. Ennek a kritériumnak pedig teljes mértékben megfelel Axie Oh regénye. Az írónő stílusa nekem nagyon bejön, biztos fogok még tőle olvasni. 

Összességében ha nem is életem legjobb olvasmánya volt a XoXo, mégsem hagytam volna ki a világért sem. Ha a jövőben az adott korosztály esetleg tanácsot kérne tőlem, hogy melyik romantikus könyvet ajánlanám, ez a kötet tuti ott lenne az általam felsoroltak között. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A kötet férfi főhőse egy K-popsztár, így a mostani játékunk során híres és sokak által imádott K-popsztárokról találtok képet. A feladat, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok, hogy ki van a képen. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.22. - Fanni's Library

05.24. - Sorok Között

05.26. - Dreamworld

05.28. - Hagyjatok! Olvasok! Blog

05.30. - Csak olvass

Read More

Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ecsédi Orsolya legújabb regényének főszereplője ízig-vérig könyvmoly, ráadásul eddig még csak a könyvek szereplői dobogtatták meg a szívét. Kísérjétek el Julit élete legveszélyesebb utazására bloggereinkkel együtt, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén megnyerhetitek a Kolibri kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

Juli még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem volt: csak éppen könyvek szereplőibe. A valódi, hús-vér fiúkban nincs semmi érdekes, ha egy kitalált hőssel hasonlítja őket össze az ember, nem igaz? Hiszen a képzeletbeli könyves kedvenceink erősek és titokzatosak, angyalok és démonok, csábító rosszfiúk és született romantikusok, akikben egy a közös: vonzanak, mint a mágnes. Vagy ez csak addig igaz, míg túl közel nem megy hozzájuk az ember?

Juli megkapja a lehetőséget, hogy kiderítse a választ erre a minden valódi könyvmolyt foglalkoztató kérdésre. Élete legizgalmasabb és legveszélyesebb utazása egy könyvvel kezdődik, természetesen, a története végét viszont neki magának kell megírnia.

Mindig balzsam a léleknek olyan könyvet olvasni, amelyet átitat a történetek iránti mély szenvedély és az olvasás szeretete. Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk. Amikor már nincs mit mondani, mikor az ember némán mered maga elé, mert úgy érzi kezdi elveszíteni önmagát, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. Ha pedig ez nem lenne elég, minden egyes kötet újabb és újabb lehetőség a szerelembe esésre is, hiszen olvasás közben akarva akaratlanul is elvarázsolnak minket a különböző fantasy, vagy éppen romantikus karakterek. A TikTok-on rendszeresen szembejön velem az a típusú videó, amiben szó szerint ez hangzik el: "Dolgok, amik jobbak a könyvekben, mint a való életben! Férfiak!" És ezzel azt hiszem, hogy rengetegen tudunk azonosulni. Hiszen tegye fel a kezét az a könyvmoly, aki még soha nem gondolta azt, hogy bárcsak igazi lenne az adott karakter. Mindenkinek van legalább egy bookboyfriend-je és talán azt sem túlzás állítani, hogy mentally dating közben néha el-el képzeljük az életünket az adott világban a kedvenc hősünk oldalán. És ezzel nincs is baj, hiszen néha olyan jó elmenekülni a zord mindennapok világából. Én például töredelmesen bevallom, a Mr. Darcy féle karakterek a gyengéim. A könyvekben általában az ilyen típusú szereplőket szeretem meg a leginkább. Tudjátok, a komor és félreismert férfi karaktere, akiről kiderül, hogy jóval több minden van benne, mint elsőre gondolná az ember és a zord és barátságtalan viselkedés igazi érző lelket rejt. Ha választhatnék, biztosan egy ilyen karakter mellett kötnék ki a legszívesebben. De vajon milyenek lennének ezek a szereplők a valóságban? Képesek lennénk a mai modern világban elviselni egy basáskodó társat? Vajon a kedvenc szereplőink csak a papírlapokon mutatnak jól? Ecsédi Orsolya könyvének főszereplője, Juli pontosan ezekre a kérdésekre kaphat választ a kalandja során. 

Még tavaly, volt szerencsém részt venni a kötet bemutatóján, ahol is Viszkok Fruzsi beszélgetett a szerzővel a könyvről. Már akkor nagyon megtetszett a regény koncepciója, hiszen ki ne szeretne a kedvenc könyves karaktereivel, vagyis azok archetípusával találkozni? Most végre januárban sikerült sorra kerítenem a könyvet és őrült lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Nem volt könnyű dolga a regénynek, hiszen előtte Stephanie Garber új sorozatának második részét olvastam angolul (na jó, talán ha most valaki megkérdezné, hogy melyik karakterrel találkoznék legszívesebben nem is Mr. Darcyt, hanem Jacks-et mondanám), az pedig olyan szinten magába szippantott, hogy csak nehezen tudtam elszakadni a történettől és annak utóhatásától. De amint rávettem magam az olvasásra szerencsére abszolút nem volt nehéz dolgom, hiszen a kötet olvastatta magát. Bevallom, a nyelvezetet kicsit nehezen szoktam meg, egyrészről angolról kellett átállnom magyarra, másrészről pedig nehezen állt rá az agyam az egyszerű, hétköznapi közlésmódra. Szerencsére azonban néhány oldal után felvettem a fonalat és elég gyorsan sikerült is befejeznem a könyvet. 

A Juli vagyok, könyvmoly egy igazán kedves és szerehető történet egy fiatal lányról, aki leginkább a könyvek világában érzi jól magát. Egy humoros és könnyed romantikus regény, mely garantáltan rabul ejti minden könyvmoly szívét. 

A történet szerint Juli egy olyan fiatal lány, aki a saját kis könyvmolybuborékjában él. Nem igazán tud mit kezdeni az osztálytársaival, inkább a lapok között találja meg önmagát. Egy nap azonban egy különleges könyv hatására lehetősége van megismerkedni a kedvenc karaktereivel. Szép lassan azonban rájön arra, hogy néha a való élet is tartogathat meglepetéseket és hogy talán nem olyan csodálatosak a kedvenc szereplőink, mint ahogyan elképzeljük őket. Rómeótól kezdve, Draculán át egészen Sherlock Holmes-ig több olyan karakterrel találkozhatunk, akiknek a személye és személyisége a mai modern regények főszereplőit is ihlette. Ahogy haladunk előre a történetben úgy mi, olvasók is elgondolkodunk azon, hogy vajon milyen lenne, ha találkoznánk a legnagyobb kedvencünkkel. Vajon egy idő után idegesítő lenne a viselkedése, vagy pont olyan tökéletes lenne minden, ahogy elképzeltük? 

Azonban az újabb és újabb találkozások, Juli életének újabb és újabb legszebb félórái szép lassan bebizonyítják, hogy olykor a valóságban találhatjuk meg azt, amit igazán keresünk. Még akkor is, ha először nem látjuk a fától az erdőt, vagy amikor azt hisszük, hogy a padtársunk a világ legidegesítőbb embere. 

Nagyon tetszett Juli jellemfejlődése. A kalandok és tulajdonképpen Duma (az idegesítő padtárs, aki bár elsőre nem tűnik úgy, mert azt hisszük, hogy a vicces mellékszereplő, de aztán mi olvasók és Juli és látjuk, hogy a történet igazi hőse) hatására szép lassan kibújik a csigaházából, képes lesz kiállni önmagáért és elfogadja az életét olyannak, amilyen. Rájön, hogy nincs semmi baj azzal, ha valaki dilis és talán azzal sem, ha valakinek be nem áll a szája és megállás nélkül fecseg. 

Juli és Duma egyébként nagyszerű párost alkot, tökéletesen kiegészítik egymást. Duma neve egy kicsit pejoratív számomra, de mivel még azért emlékszem a középiskolás éveimre és arra, hogy milyen könnyen hívtuk ilyen és ehhez hasonló beceneveken a másikat rá kellett jönnöm, hogy annyira nem is furcsa, ha valakit így neveznek az osztálytársai, főleg akkor nem, ha az adott illető állandóan beszél. A fiú személyisége alapjáraton közelebb állt hozzám, a történet elején Juli egy kicsit idegesített, de aztán szép lassan megbarátkoztam a  viselkedésével és nagyon örültem a jellemfejlődésének is. 

Összességében kifejezetten szerettem Ecsédi Orsolya könyvét és olvasás közben rájöttem, hogy bár már 32 éves vagyok, mégis menthetetlenül Juli vagyok. Ugyanúgy el tudok veszni a lapok között, mint 17 évesen és ugyanúgy tudok lelkesedni egy-egy karakterért, mint tini koromban. A különbség csupán annyi, hogy több Darcy bukkan fel a kedvenceim között és sokkal sokkal sokkal kevesebb Dracula, vagy bukott angyal. Ha szeretitek az ifjúsági regényeket és nektek is volt legalább egy bookboyfriend az életetekben, vagy ha gimisek vagytok és úgy érzitek, hogy csak a könyvekben élnek tökéletes férfiak, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Nem csupán Juli szokott beleszeretni az olvasott történetek főszereplőibe, ez bizony elég gyakori a könyvmolyoknál! Ráadásul kedvenceikkel gyakran találkozhatunk a tévében is, ezért minden állomáson találtok egy-egy imádott könyv karaktert alakító színészt. Találjátok ki a megformált karakterek nevét, és írjátok be a rafi megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub] 24 - Csak olvass! 27 - Könyv és más  30 - Hagyjatok! Olvasok! ~ kedvcsináló idézetek 2 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Joya Goffney: Bocs, ​hadd bőgjem ki magam + Nyereményjáték

Sziasztok!

#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.

Érezted már valaha úgy, hogy kicsúszik a lábad alól a talaj? Hogy egyszerűen tehetetlen vagy, és nem tudod irányítani az életed? Ha igen, nem vagy egyedül...

Quinn Jackson:
fekete
tizennyolc éves
vegetáriánus
krónikus listaíró
nehezen barátkozik
hazugságban él
megzsarolták
szembe kell néznie az igazsággal

Quinn mindenről listát vezet az életében - a napokról, amikor bőgött; a fiúkról, akiket megcsókolna, és a dolgokról, amiket sosem vallana be senkinek. Azzal, hogy kiírja magából a problémáit, nem kell megbirkóznia velük a való életben. Egészen addig, amíg valaki el nem lopja a naplóját...

JOYA GOFFNEY egy kelet-texasi kisvárosban, New Waverlyben nőtt fel. Középiskolás korában folyton kihívások elé állította magát rizikós listákkal, amelyekben olyan ijesztő dolgok szerepeltek, minthogy: "ölelj meg egy random fiút" vagy "egyél meg egy tücsköt" - ez inspirálta a Bocs, hadd bőgjem ki magam megírására is. Szenvedélyesen érdeklődik a feketék szociálpszichológiája iránt, így beiratkozott a Texasi Egyetemre, és Austinba költözött, ahol a mai napig él. 

Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Bocs, hadd bőgjem ki magam, ami egy fiatal, lány kissé kaotikus életébe enged bepillantást nyerni. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége az egyedi nézőpontja, vagyis tulajdonképpen az, hogy a főszereplő lány, Quinn színesbőrű. Emiatt erőteljesen megjelenik a "fekete identitás" és emellett a rasszizmus kérdése is a kötetben. Bár számunkra talán nehezen érezhető át az írónő narratívája, hiszen európaiként és fehérbőrűként nem tapasztalunk ilyen jellegű problémákat, mégis hihetetlenül fontos könyvnek tartom, mert rendkívül fontos a témát ölel át és úgy gondolom, hogy beszélni kell róla a fiataloknak. 

Mikor ilyesmit olvasok, mindig rájövök, hogy mennyire buborékben élek és igazából nincs igazán rálátásom a feketék helyzetére Amerikában. Rengeteg filmet láttam már, ott van például "A számolás joga", "A segítség", vagy éppen a "12 év rabszolgaság", de mivel Európa, vagy éppen Magyarország kultúrájának nem képezi alapját a feketék helyzete, a rabszolgaság kérdését is csak a történelem könyvekből ismerjük, ezért nagyon nehéz beleképzelni magunkat a helyzetükbe. Jelen könyvben nincsenek rendőri túlkapások, vagy éppen támadások a fekete főszereplők személye ellen, mégis érezhető a rasszizmus kérdése a lapokon. A viccesnek szánt beszólások, vagy az "n" betűs szó rendszeres használata éppolyan bántó tud lenni, mint egy pofon. Joya Goffney regénye pedig pontosan ezt az érzést hozza közelebb az olvasójához. 

Bevallom Nektek én nem tudtam, hogy ennyire súlyos a helyzet. Azt hittem, hogy az Amerikában észlelhető konfliktus, vagy a rasszizmus kérdése már csak alig van jelen és nem képezi a társadalom alapját. Persze sejtettem én, hogy vannak rasszista gyökerek (hol nincsenek?), de nem gondoltam, hogy ennyire erős hatással van még mindig a feketék életére. Három dolog ébresztett rá ennek az ellenkezőjére. 

1. Biztos most sokan fogtok meglepődni, hogy ez az egyik példám egy tipikus trash sorozathoz köthető, de egy másodpercig sem szégyellem, hogy néztem/szerettem ezt a műsort. A Netflixen futott a "Love is blind" című sorozat, melynek lényege az, hogy a szereplők vakon kommunikálnak és ismerkednek egymással. Két külön szobában ülnek és egy spéci fal választja el őket egymástól, így tudnak kommunikálni. A műsor lényege az, hogy bizonyítsák, hogy a külső olykor csak elvonja a másik figyelmét és hogy ebben a formában könnyebben és jobban lehet tartós kapcsolatot kialakítani. Az első évadban a szereplők közül sokan nem voltak szimpatikusak, de volt egy fiú és egy lány, akiket azonnal megkedveltem. A lány fekete és eddig soha nem randizott fehér fiúkkal, ezért igazán érdekes volt az ő kapcsolatuknak az alakulását végig kísérni. A legmeghatározóbb pillanat a szülőkkel való találkozás volt, ahol a lány apukája a kezdetben kissé nehezményezte, hogy lánya egy fehér fiúval jött össze. Rengeteg érvet sorakoztatott fel, hogy szerinte miért nem működőképes egy ilyen kapcsolat: rasszizmus, eltérő kulturális gyökerek. Érezhetően bizonytalan volt és féltette a lányát. Nem tudott mit kezdeni a fiú bőrszínével, hiszen az egész életében elkülönítette magát. Ez volt az első meglepő dolog számomra a témával kapcsolatban, itt kezdtem el a témán gondolkodni. 

2. Néhány éve olvastam Roxane Gay: A rossz feminista írását. A hölgy szintén fekete és az egyik fejezetben az iskolai élményeiről vallott. Elmondta, hogy feketeként mindig háromszor olyan keményen kellett dolgoznia, mint a többieknek. Ha valami sikert ért el, vagy éppen amikor bekerült a doktori iskolába azonnal azzal jöttek a körülötte élők, hogy na persze, biztos a pozitív diszkrimináció miatt. Az lényegtelen volt, hogy több publikációja volt, mint bárki másnak, vagy hogy a belét is kidolgozta. Egyszerűen degradálták az eredményeit és csupán a származásának tudták be, így megfosztották őt tulajdonképpen a siker érzésétől.

3. A harmadik példámon azonban biztos nem lepődik meg senki, hiszen egy egész világ ismerte meg George Floyd nevét. Halála óriási nemzetközi felháborodást kiváltó incidens volt Minneapolisban és az egész világban. Az esemény során Derek Chauvin fehér rendőrtiszt indokolatlanul erőszakos módon lépett fel vele szemben,  aminek következtében a férfi életét vesztette. Az ügy hatására egy egész világ ismerte a Black Lives Matter mozgalmat és munkásságát. Rengeteg indulatot váltott ki az ügy, melyre sokan, sokféleképpen reagáltak. A zavargások és tüntetések óriási károkat okoztak az üzletekben, mindenki hallatni akarta a hangját, legyen ennek bármi is az ára. 

 Ez a három példa ébresztett rá arra, hogy ma is rendkívül aktuális a téma és nagyon fontos beszélni róla. A különböző előítéletek sajnos minden társadalomban jelen vannak, igaz, hogy a feketék helyzete nem domináns náluk, de minden országban van egy kisebbség, legyen az etnikai, vagy éppen vallási, akik hasonló előítéletekkel küzdenek. Ezért olyan fontos ez a könyv, hiszen edukál és segít abban, hogy megértsük, hogy az ember bőrszíne, vagy éppen származása az identitásának a része, ezen pedig nem szabad senkinek sem élcelődnie. 

Quinn, a regény főszereplője egy olyan fiatal lány, aki kényszeresen írja a listáit. Tulajdonképpen ez egy menekülőút neki. Fél átadnia magát az érzéseknek, ezért inkább leírja őket és mélyen eltemet mindent magában. Nem mer szólni az iskolában senkinek, hogy bántóak a rasszista megjegyzések, képtelen szembenézni szülei nagymamája betegségével, vagy éppen azzal, hogy milyen érzéseket kelt benne a legjobb barátja. Amikor azonban eltűnik a napló és egy zsaroló át akarja venni az irányítást a lány élete felett Quinn-nek nagy döntést kell hoznia. Továbbra is félelemben él tovább, vagy megpróbálja végre tudatosan irányítani az életét. 

Szerencsére nincs egyedül az úton, újdonsült barátai mindent megtesznek azért, hogy a lista továbbra is titok maradjon. Ezért elkezdik közösen kipipálni az egyik lista elemeit, hiszen ha bármi is kimarad, azzal a leleplezést kockáztatják. Amikor egyre közelebb és közelebb kerül Carterhez, az egyik iskolai csoporttársához egy idő után felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire azonos hullámhosszon vannak, vagy vajon a fiú olvasta Quinn összes jegyzetét? Vajon képes arra, hogy kipipálja az összes tételt a listán? És talán ami a legfontosabb kérdés, vajon csak a lelepleződéstől való félelem motiválja a lányt, vagy egy idő után már önmagáért teszi meg azokat a bizonyos lépéseket?

A könyv cselekménye könnyen követhető. Nem mondom, hogy vadító izgalmak történnek benne, de azért teljes mértékben át tudjuk érezni Quinn problémáit. Biztos vagyok benne, hogy sokan írtunk naplót az életünk egy szakaszában. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha a volt évfolyamtársam megtudta volna, hogy teljesen belezúgtam. (Igen, szerelmes voltam Daniba...azt hiszem, hogy most már úgysincs ennek tétje, és valószínűleg se Dani, sem pedig senki akit ismernék abból az évfolyamból nem olvassa a bejegyzéseimet.) 

A könyv témája rendkívül aktuális, minden fiatalnak meg kell(ene) tanulnia, hogy soha senkit sem szabad bántani a származása, bőrszíne, vallása, vagy úgy összességében bármi miatt. Mindannyian úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk. A különbözőségeink tesznek minket különlegessé. Quinn a regény lapjain rendkívül hosszú jár be. Meg kell tanulnia elfogadni önmagát úgy, ahogy van és meg kell barátkoznia a fekete identitásával is. Szembe kell néznie azzal, hogy a bőrszíne eltér az iskola tanulóinak többségétől, ez azonban nem teszi őt rosszabbá, csupán egy kicsit más. Hiszen a különbségek éppen olyan értékesek tudnak lenni, mint amilyenek a hasonlóságok az emberekben. 

A romantikus szálat nagyon kedveltem,sokkal jobban csípem az ilyen típusú történeteket, ahol inkább az érzelmek dominálnak. A szexuálisan túlfűtött regények annyira nem az én világom, sokkal jobban fekszenek ezek az ifjúsági regények. A kötet tökéletesen illik a POV könyvek világába, nagyszerűen edukálja a fiatalságot. 

Összességében nagyon kedveltem a regényt és már alig várom, hogy megismerjem a kiadó többi kötetét a sorozatban. Eddig összesen kettőt olvastam el és azt hiszem, hogy új kedvencet avattam. Nagyszerű kezdeményezés, remélem a jövőben is remek olvasmányélményekkel gazdagodhatok majd a kiadónak hála. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.

A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Amúgy tudtad, hogy a pillanat pontos időmértékegység? Egy másodperc század része, szóval… ráérsz pár egymást követő pillanatra?"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

Telihold volt aznap

09.09. - Könyv és más
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - Könyvvilág
09.13. - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas

09.15. - Kelly & Lupi olvas

Bocs, hadd bőgjem ki magam

09.19. - Fanni's Library
09.21. - Sorok Között
09.23. - Csak olvass!
09.25. - Hagyjatok! Olvasok! blog
09.29. - Könyvvilág

Read More

Kirsten Boie: Telihold volt aznap + Nyereményjáték

Sziasztok!

#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.

#POV - Nézd új szemszögből a világot!

"Még ilyen időkben is, mint ez a mostani, kell valaki, aki azt teszi, ami helyes. Egyszerűen azért, mert ez a helyes."

1945. április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását.

Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.

De vajon születhet-e ilyen körülmények között őszinte szerelem?

A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.

A regény megtörtént eseményeken alapul.

Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Telihold volt aznap című kötet, mely a náci Németországban kalauzol el bennünket. A megtörtént események alapján íródott regény Penzberg városának 1945. április 28-i véres éjszakáját jeleníti meg az olvasó előtt. 

Gondolom már senki sem lepődik meg azon a tényen, hogy az oldalamon ismét egy történelmi regényről olvashattol. A Telihold volt aznap című regény azonnal levett a lábáról a fülszövegével, hihetelen lelkesedéssel vártam a recenziós csomagot, alig vártam, hogy végre kézbe vehessem és megismerhessem Kirsten Boie regényét. Amikor végül megérkezett és láttam milyn kis rövidke, egy kicsit csalódott lettem. Hogyan lehet 100 oldalba belesűríteni bármit is? Egy kicsit szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, féltem, hogy felszínes és semmitmondó lesz a regény és végül semmilyen érzelmet nem vált majd ki belőlem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy túlságosan előítéletes voltam és az írónő bebizonyította nekem, hogy 100 oldalban is lehet zseniálisat alkotni. Olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy még mindig keresem a szavakat. Az utóbbi időben rengeteget olvasok a témában és még mindig úgy érzem, hogy vajmi keveset tudok. Egyrészről teljesen elborzaszt a háborúk brutalitása, másrészről viszont lenyűgöz az a bátorság, amikor valaki megmarad embernek a farkasok között. 

A Telhold volt aznap a rövidsége ellenére egy igazán remek ifjúsági regény a második világháború egy kevésbé ismert éjszakájáról Peznberg városában. Az amerikai erők bevonulása előtt 2 nappal játszódik a történet. Amikor az emberek már elkezdtek hinni abban, hogy véget érnek a borzalmak és ismét biztonságos lesz a kisvárosuk. Az egykori polgármester visszatér, maga köré gyűjti a bizalmasait és megpróbálják megakadályozni a "Néró parancsot", mely értelmében a német hadseregnek minden a Birodalomhoz tartozó területet (legyen akár gyár, vagy bánya, vagy egy kisváros) le kell rombolni, hogy minél kevesebb dolog jusson az ellenségnek. A megszegése hazaárulásnak minősült. Penzberg volt polgársmestere és a támogatói a bánya felrobbantását akadályozták meg, és az egyetlen bűnük az volt, hogy hittek az amerikai erőkben és a közelgő szabadság hírének. A tettük azonban végzetes következményekkel járt. Hitler hő hívei és egy fanatikus földalatt szervezet, a Vérfarkasok a hazaárulok nyomába eredtek és egyesével levadászták őket. 

A történet abszolút valós eseményeken alapul, az írónő csupán néhány szereplőt emelt be a történetbe. Maria, Schorsch és Gustl személye csupán a képzelet szüleménye. Hármuk alakja mégis kulcsfontosságú a regényben, hiszen a három fiatal mentén érhetjük meg leginkább, hogy mennyire nehéz és bonyolult dolog volt abban az időben a bizalom kérdése. A szerelem az egyik legszebb és legtisztább emberi érzés, ugyanakkor kérdés az, hogy egy olyan világban, ahol talán senkinek és semminek nincs jövője, ahol a falnak is füle van és ember embernek a farkasa, rábízhatja-e valaki a lelkét és az életét egy másik emberre. Főleg akkor, ha esetleg ideológiailag más nézeteket vallanak. Egy ponton döntenie kell mindenkinek, hogy mi az, ami igazán fontos számára. 

Ahhoz képest, hogy a regény mennyire vékony, minden benne van, amit az ember elvárna egy történelmi regénytől. Nagyon meglepődtem, de végül elégedetten és persze rendkívül idegesen és mérgesen csuktam be a kötetet. Mindig elborzaszt az emberi kegyetlenség, ráadásul még soha nem hallottam Penzberg városáról, így nagyon mélyen megrendültem. Persze, jogosan teszitek fel azt a kérdést, hogy ha ennyire mélyen érintenek és ennyire szétesek egy-egy ilyen regény olvasása után, akkor ugyan minek is kínzom magam. A válaszom roppant egyszerű. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el sem őket, sem pedig a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Valahogy küldetésemnek érzem, hogy ilyen módon is tisztelegjek a(z) (névtelen) áldozatok emléke előtt. 

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és őszintén mondom, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a második világháború iránt. Kirsten Boie-nek hála egy újabb szeletét ismerhettem meg a történelemnek. Ilyen típusú könyvet még nem olvastam és Penzberg városának története is ismeretlen volt előttem, így nem is kérdéses, hogy tud-e valami újat mutatni a regény. Rengeteget olvastam már a holokauszt és a gettókban élő emberekről és vitathatatlan, hogy ezek rendkívül fontos témák, hiszen nem csak a feldolgozást segítik, hanem talán biztosítják, hogy ilyen borzalom ne történhessen még egyszer a világban. De azokról a németekről, akik nem akartak behódolni Hitler parancsának és bízni mertek a felszabadításban és egy jobb világ eljövetelében még csak keveset. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, mindenképpen olvassátok el Kirsten Boie regényét. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.

A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– A kard fogva tart téged, Nimue. Tudom, hogy te is érzed. Én is éreztem. Arra kényszerít, hogy gyilkolj. Hogy legyőzz mindenkit. De ez az út a feledés felé vezet. A kardnak hatalma van, de válaszai nincsenek. A vezér ne csupán bátor legyen, de bölcs is."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

Telihold volt aznap

09.09. - Könyv és más
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - Könyvvilág
09.13. - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas

09.15. - Kelly & Lupi olvas

Bocs, hadd bőgjem ki magam

09.19. - Fanni's Library
09.21. - Sorok Között
09.23. - Csak olvass!
09.25. - Hagyjatok! Olvasok! blog
09.29. - Könyvvilág

Read More