Sziasztok!
#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.
Quinn Jackson:
fekete
tizennyolc éves
vegetáriánus
krónikus listaíró
nehezen barátkozik
hazugságban él
megzsarolták
szembe kell néznie az igazsággal
Quinn mindenről listát vezet az életében - a napokról, amikor bőgött; a fiúkról, akiket megcsókolna, és a dolgokról, amiket sosem vallana be senkinek. Azzal, hogy kiírja magából a problémáit, nem kell megbirkóznia velük a való életben. Egészen addig, amíg valaki el nem lopja a naplóját...
JOYA GOFFNEY egy kelet-texasi kisvárosban, New Waverlyben nőtt fel. Középiskolás korában folyton kihívások elé állította magát rizikós listákkal, amelyekben olyan ijesztő dolgok szerepeltek, minthogy: "ölelj meg egy random fiút" vagy "egyél meg egy tücsköt" - ez inspirálta a Bocs, hadd bőgjem ki magam megírására is. Szenvedélyesen érdeklődik a feketék szociálpszichológiája iránt, így beiratkozott a Texasi Egyetemre, és Austinba költözött, ahol a mai napig él.
Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Bocs, hadd bőgjem ki magam, ami egy fiatal, lány kissé kaotikus életébe enged bepillantást nyerni.
A könyv egyik legnagyobb erőssége az egyedi nézőpontja, vagyis tulajdonképpen az, hogy a főszereplő lány, Quinn színesbőrű. Emiatt erőteljesen megjelenik a "fekete identitás" és emellett a rasszizmus kérdése is a kötetben. Bár számunkra talán nehezen érezhető át az írónő narratívája, hiszen európaiként és fehérbőrűként nem tapasztalunk ilyen jellegű problémákat, mégis hihetetlenül fontos könyvnek tartom, mert rendkívül fontos a témát ölel át és úgy gondolom, hogy beszélni kell róla a fiataloknak.
Mikor ilyesmit olvasok, mindig rájövök, hogy mennyire buborékben élek és igazából nincs igazán rálátásom a feketék helyzetére Amerikában. Rengeteg filmet láttam már, ott van például "A számolás joga", "A segítség", vagy éppen a "12 év rabszolgaság", de mivel Európa, vagy éppen Magyarország kultúrájának nem képezi alapját a feketék helyzete, a rabszolgaság kérdését is csak a történelem könyvekből ismerjük, ezért nagyon nehéz beleképzelni magunkat a helyzetükbe. Jelen könyvben nincsenek rendőri túlkapások, vagy éppen támadások a fekete főszereplők személye ellen, mégis érezhető a rasszizmus kérdése a lapokon. A viccesnek szánt beszólások, vagy az "n" betűs szó rendszeres használata éppolyan bántó tud lenni, mint egy pofon. Joya Goffney regénye pedig pontosan ezt az érzést hozza közelebb az olvasójához.
Bevallom Nektek én nem tudtam, hogy ennyire súlyos a helyzet. Azt hittem, hogy az Amerikában észlelhető konfliktus, vagy a rasszizmus kérdése már csak alig van jelen és nem képezi a társadalom alapját. Persze sejtettem én, hogy vannak rasszista gyökerek (hol nincsenek?), de nem gondoltam, hogy ennyire erős hatással van még mindig a feketék életére. Három dolog ébresztett rá ennek az ellenkezőjére.
1. Biztos most sokan fogtok meglepődni, hogy ez az egyik példám egy tipikus trash sorozathoz köthető, de egy másodpercig sem szégyellem, hogy néztem/szerettem ezt a műsort. A Netflixen futott a "Love is blind" című sorozat, melynek lényege az, hogy a szereplők vakon kommunikálnak és ismerkednek egymással. Két külön szobában ülnek és egy spéci fal választja el őket egymástól, így tudnak kommunikálni. A műsor lényege az, hogy bizonyítsák, hogy a külső olykor csak elvonja a másik figyelmét és hogy ebben a formában könnyebben és jobban lehet tartós kapcsolatot kialakítani. Az első évadban a szereplők közül sokan nem voltak szimpatikusak, de volt egy fiú és egy lány, akiket azonnal megkedveltem. A lány fekete és eddig soha nem randizott fehér fiúkkal, ezért igazán érdekes volt az ő kapcsolatuknak az alakulását végig kísérni. A legmeghatározóbb pillanat a szülőkkel való találkozás volt, ahol a lány apukája a kezdetben kissé nehezményezte, hogy lánya egy fehér fiúval jött össze. Rengeteg érvet sorakoztatott fel, hogy szerinte miért nem működőképes egy ilyen kapcsolat: rasszizmus, eltérő kulturális gyökerek. Érezhetően bizonytalan volt és féltette a lányát. Nem tudott mit kezdeni a fiú bőrszínével, hiszen az egész életében elkülönítette magát. Ez volt az első meglepő dolog számomra a témával kapcsolatban, itt kezdtem el a témán gondolkodni.
2. Néhány éve olvastam Roxane Gay: A rossz feminista írását. A hölgy szintén fekete és az egyik fejezetben az iskolai élményeiről vallott. Elmondta, hogy feketeként mindig háromszor olyan keményen kellett dolgoznia, mint a többieknek. Ha valami sikert ért el, vagy éppen amikor bekerült a doktori iskolába azonnal azzal jöttek a körülötte élők, hogy na persze, biztos a pozitív diszkrimináció miatt. Az lényegtelen volt, hogy több publikációja volt, mint bárki másnak, vagy hogy a belét is kidolgozta. Egyszerűen degradálták az eredményeit és csupán a származásának tudták be, így megfosztották őt tulajdonképpen a siker érzésétől.
3. A harmadik példámon azonban biztos nem lepődik meg senki, hiszen egy egész világ ismerte meg George Floyd nevét. Halála óriási nemzetközi felháborodást kiváltó incidens volt Minneapolisban és az egész világban. Az esemény során Derek Chauvin fehér rendőrtiszt indokolatlanul erőszakos módon lépett fel vele szemben, aminek következtében a férfi életét vesztette. Az ügy hatására egy egész világ ismerte a Black Lives Matter mozgalmat és munkásságát. Rengeteg indulatot váltott ki az ügy, melyre sokan, sokféleképpen reagáltak. A zavargások és tüntetések óriási károkat okoztak az üzletekben, mindenki hallatni akarta a hangját, legyen ennek bármi is az ára.
Ez a három példa ébresztett rá arra, hogy ma is rendkívül aktuális a téma és nagyon fontos beszélni róla. A különböző előítéletek sajnos minden társadalomban jelen vannak, igaz, hogy a feketék helyzete nem domináns náluk, de minden országban van egy kisebbség, legyen az etnikai, vagy éppen vallási, akik hasonló előítéletekkel küzdenek. Ezért olyan fontos ez a könyv, hiszen edukál és segít abban, hogy megértsük, hogy az ember bőrszíne, vagy éppen származása az identitásának a része, ezen pedig nem szabad senkinek sem élcelődnie.
Quinn, a regény főszereplője egy olyan fiatal lány, aki kényszeresen írja a listáit. Tulajdonképpen ez egy menekülőút neki. Fél átadnia magát az érzéseknek, ezért inkább leírja őket és mélyen eltemet mindent magában. Nem mer szólni az iskolában senkinek, hogy bántóak a rasszista megjegyzések, képtelen szembenézni szülei nagymamája betegségével, vagy éppen azzal, hogy milyen érzéseket kelt benne a legjobb barátja. Amikor azonban eltűnik a napló és egy zsaroló át akarja venni az irányítást a lány élete felett Quinn-nek nagy döntést kell hoznia. Továbbra is félelemben él tovább, vagy megpróbálja végre tudatosan irányítani az életét.
Szerencsére nincs egyedül az úton, újdonsült barátai mindent megtesznek azért, hogy a lista továbbra is titok maradjon. Ezért elkezdik közösen kipipálni az egyik lista elemeit, hiszen ha bármi is kimarad, azzal a leleplezést kockáztatják. Amikor egyre közelebb és közelebb kerül Carterhez, az egyik iskolai csoporttársához egy idő után felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire azonos hullámhosszon vannak, vagy vajon a fiú olvasta Quinn összes jegyzetét? Vajon képes arra, hogy kipipálja az összes tételt a listán? És talán ami a legfontosabb kérdés, vajon csak a lelepleződéstől való félelem motiválja a lányt, vagy egy idő után már önmagáért teszi meg azokat a bizonyos lépéseket?
A könyv cselekménye könnyen követhető. Nem mondom, hogy vadító izgalmak történnek benne, de azért teljes mértékben át tudjuk érezni Quinn problémáit. Biztos vagyok benne, hogy sokan írtunk naplót az életünk egy szakaszában. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha a volt évfolyamtársam megtudta volna, hogy teljesen belezúgtam. (Igen, szerelmes voltam Daniba...azt hiszem, hogy most már úgysincs ennek tétje, és valószínűleg se Dani, sem pedig senki akit ismernék abból az évfolyamból nem olvassa a bejegyzéseimet.)
A könyv témája rendkívül aktuális, minden fiatalnak meg kell(ene) tanulnia, hogy soha senkit sem szabad bántani a származása, bőrszíne, vallása, vagy úgy összességében bármi miatt. Mindannyian úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk. A különbözőségeink tesznek minket különlegessé. Quinn a regény lapjain rendkívül hosszú jár be. Meg kell tanulnia elfogadni önmagát úgy, ahogy van és meg kell barátkoznia a fekete identitásával is. Szembe kell néznie azzal, hogy a bőrszíne eltér az iskola tanulóinak többségétől, ez azonban nem teszi őt rosszabbá, csupán egy kicsit más. Hiszen a különbségek éppen olyan értékesek tudnak lenni, mint amilyenek a hasonlóságok az emberekben.
A romantikus szálat nagyon kedveltem,sokkal jobban csípem az ilyen típusú történeteket, ahol inkább az érzelmek dominálnak. A szexuálisan túlfűtött regények annyira nem az én világom, sokkal jobban fekszenek ezek az ifjúsági regények. A kötet tökéletesen illik a POV könyvek világába, nagyszerűen edukálja a fiatalságot.
Összességében nagyon kedveltem a regényt és már alig várom, hogy megismerjem a kiadó többi kötetét a sorozatban. Eddig összesen kettőt olvastam el és azt hiszem, hogy új kedvencet avattam. Nagyszerű kezdeményezés, remélem a jövőben is remek olvasmányélményekkel gazdagodhatok majd a kiadónak hála.
Értékelés: 5/4,5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.
A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
"Amúgy tudtad, hogy a pillanat pontos időmértékegység? Egy másodperc század része, szóval… ráérsz pár egymást követő pillanatra?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése