Sziasztok!
A Maxim Kiadó jelentette meg Ali Hazelwood: Sakk-matt című regényét, mely a napokban nyerte meg a 2023 évi Goodreads Choice Awards díjat a Young Adult Fiction kategóriábant. A népszerű szerző ezúttal a fiatal sakkozók világába repíti az olvasókat, de természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a regényből. Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
Mallory Greenleafnek elege van a sakkozásból. Manapság minden lépés számít; miután a sport négy évvel korábban tönkretette a családját, Mallory most az anyjára, a testvéreire és a zsákutcába vezető állására összpontosít, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Ez egészen addig működik is, amíg vonakodva bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági versenybe, ahol véletlenül letörli a táblát a hírhedt „királygyilkos” Nolan Sawyerrel, a sakk jelenlegi világbajnokával és uralkodó rosszfiújával.
Nolan veresége egy ismeretlen kezdővel szemben mindenkit sokkol. Ami még ennél is zavarba ejtőbb? A vágya, hogy újra gyalogokat keresztezzen. Milyen vezércselt játszik Nolan? Az lenne az okos lépés, ha Mallory elsétálna. Ha lemondana. A játéknak vége. De Mallory győzelme megnyitja az ajtót a szükséges pénznyereményekhez, ráadásul nem tud nem vonzódni a rejtélyes stratégához…
Miközben felfelé száguld a ranglétrán, Mallory azért küzd, hogy a családját biztonságosan el tudja választani attól a játéktól, amely eleve tönkretette. És ahogy kezd újra fellángolni a szeretete a sakk iránt, amit annyira meg akart utálni, Mallory hamar rájön, hogy a játszmák nem csak a táblán zajlanak, a reflektorfény fényesebb, mint képzelte, és a verseny kemény tud lenni (… valamint vonzó… és intelligens… és dühítő…).
Ebben az évben szerencsére csak kevés könyv okozott igazán csalódást, és bármennyire is szerettem az írónő első két magyarul megjelent könyvét, el kell mondanom, hogy A szerelem elmélete című kötet is ebbe a kategóriába tartozik. Engem ezzel az írásával nagyon nem nyűgözött le Ali Hazelwood, őszintén bíztam benne, hogy ez csak egy apró megtorpanás a közös kis kapcsolatunkban, de most, hogy elolvastam a legújabb magyarul megjelent könyvét már látom, hogy a Sakk-matt című regény sem fog a kedvenceim közé tartozni. Nem akarok senkit sem megbántani, aki szerint ez egy remek történet, de én sajnos nem tartozom közéjük. Az a helyzet, hogy egyre inkább azt érzem, hogy egy toxikus kapcsolatban élek Ali Hazelwoddal. A szereplői egyre jobban idegesítenek, a történeteit egyre kevésbé érzem kreatívnak és úgy gondolom, hogy képtelen megújulni, mégsem mondtam le teljesen a szerzőnőről és úgy éreztem, hogy megérdemel még egy újabb esélyt. Kitartottam mellette és arra gondoltam, hogy ez a könyv majd nagyon más lesz, hogy egy kicsit visszaadja a hitemet, hogy majd Ali Hazelwood újra elvarázsol. És bár aláírom, hogy ez a regénye tényleg egy kicsit más, mint a többi, azért kreatívnak és újszerűnek nem nevezném.
A Sakk-matt című regénye szerencsére nem a STEM világában játszódik, teljesen új vizekre evezünk. A sakkozók világába nyerhetünk bepillantást és követhetjük végig Mallory és Nolan kapcsolatának alakulását. Őszinte leszek veletek, nekem úgy hiányzott ez a váltás, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Azt érzem, ahogy amit lehetett, azt már elmondta (többször is és mindig ugyanúgy) a női tudósok életét övező nehézségekről, így izgatottan vártam, hogy ez az új sakkos dimenzió hogyan frissíti fel, mennyire lesz más a történet. Bevallom, kicsit felemás érzéseim vannak az írással kapcsolatban.
Egyrészről a sakk világa nekem nagyon tetszett, Polgár Judit említése pedig igencsak megmelengette a kis szívemet. Érdekes és izgalmas volt kezdetben látni, hogy a női versenyzőknek milyen nehézségekkel kell megküzdenie ebben a maszkulin mezőnyben. Aztán rájöttem, hogy ez a regénye is pontosan ugyanarra a sablonra épült, mint az összes többi történet. Nincs benne semmi meglepő, vagy izgalmas fordulat. A szereplők személyisége és a fő konfliktus is rendkívül hasonló. A főszereplő lány bár nagyon okos és kiváló stratéga, de valahogy a jó isten még sem áldotta meg őt túl sok józan paraszti éssszel. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, ugyanúgy nem veszi észre, hogy a fiú vágyódik iránta. Aki amúgy ugyanúgy seggfejnek tűnik egészen addig, amíg meg nem ismerjük őt, mert akkor kiderül, hogy a szíve vajból van és bármire képes azért, hogy megóvja a lányt. A karakterek összevesznek, majd kibékülnek és mindenki boldog. Na jó, egy kicsit talán sarkosan fogalmaztam, de tényleg úgy érzem, hogy függetlenül az új díszlettől, azért ez mégiscsak ugyanaz a történet, csak más lett a körítése.
De persze nem akarok igazságtalan lenni, mert sok érdekes és izgalmas dolog van azért ebben a könyvben, bár úgy éreztem, hogy egy kicsit felszínesen nyúlt ezekhez a kérdésekhez az írónő. Mallory karaktere nagyon érdekesés bár tény, hogy tökéletesen belesimul Ali Hazelwood hősnői közé, azért egy dolog mégiscsak kiemeli őt a sokaságból. Bár csak 18 éves, mégis az egész családja megélhetésnek a súlyát cipeli. Magára kényszerítette a felnőtt szerepet, elsődlegesen családfenntartóként tekint magára, elvesztette gyermeki mivoltát. Önvád marcangolja, hiszen úgy érzi, hogy miatta esett szét a családja. Közben pedig nem érti, hogy testvérei miért kezdenek elhidegülni tőle. Nem látja, hogy ez a szerepváltozás nem csak az ő, hanem a szerettei életére is nagy hatással van.
Nyilván érzésekkel nem lehet vitatkozni, és nem is szép dolog értékítéletet mondani, de azt azért az első pillanattól kezdve látja az olvasó, hogy ez az állapot nonszensz. Logikátlan és full értelmetlen, hogy Mallory beszorította magát ebbe a szerepbe. Bár kétségtelenül jó szándék vezérelte, de egyszerűen elsüllyedt az önvád mocsarában és nem vette észre, hogy igenis lehet kiút ebből a helyzetből. Hátrahagyta az egyetlen dolgot, amit valaha igazán élvezett, mert félt, hogy ezzel olyan érzéseket hoz felszínre, amivel nem tud sem ő, sem pedig a családja megbírkózni. Borzasztóan szomorú, hogy éveken át küzdött ezzel a problémával és senki nem vett észre, hogy baj van. Bár őszintén bevallom, engem sokszor irritált ez a lány, állandóan forgattam a szemem olvasás közben.
Érdekes volt látni, hogy Nolan miként változtatja meg a lányt, miként bújik ki Mallory a csigaháházból és miként érti meg végre, hogy nem kell elengednie azt a dolgot, amit szeret. Ez nem jelenti azt, hogy elárulja a családját. De vajon képes lesz lerakni azt a terhet, amelyet már 4 éve cipel? Milyen érzés lesz számára újra sakkozni és talán ami a legfontosabb, tényleg olyan idegesítő Nolan, vagy ez előítéletei alapján téves ítéletet mondott felette a fiatal lány?
Nolan karaktere egyáltalán nem idegesített, de mivel ő egy mogorva, gazdag, első látásra gorombának tűnő, de a szíve és lelke mélyén érző karakter, aki titokban szerelmes a főhősbe (igen, jól látjátok, Nolan jellemzését konkrétan ctrl +c és ctrl+v segítségével átmásolhattam volna ide a többi bejegyzésemből), így kevés meglepetéssel szolgált. Talán a szexualitáshoz fűződő viszonya volt egy kicsit meglepő.
Mallory családját kár, hogy nem ismertük meg jobban. Testvéreiről annyit tudunk, hogy tipikus kamaszok, az anyukájáról pedig annyit, hogy nehézségekkel küzd. Bár elég fontos főszereplők, de igazán komoly mélységet sajnos nem kaptak (mondjuk igazán komoly mélységet talán senki más sem kapott). Mindenesetre a kisebbik lánytestvérét Darcyt nagyon kedveltem.
A könyvnek van amúgy tanulsága is. Leginkább az, hogy merjük kezünkbe venni az irányítást és igenis legyünk saját sorsunk aktív kovácsai. Illetve az, hogy egy kapcsolatért (legyen az romantikus,vagy baráti) mindkét félnek tennie kell. Nem engedjük el a szívünknek kedves emberek kezét csak azért, mert félünk attól, hogy majd ők építenek le minket először. És talán a legfontosabb, hogy a kommunikáció mindennek az alapja. Lehet bármilyen nehéz az élet, fontos arról, hogy érzéseinket megosszuk a hozzánk közel állókkal, mert csak így tudjuk begyógyítani a sebeinket.
Nekem most valahogy a könyv nyelvezete sem feküdt, bár a történet olvastatta magát, de azért rengeteg furcsa mondattal találkoztam olvasás közben. Ez nem feltétlenül a fordító hibája, mert az igazán érthetetlen mondatokat lecsekkoltam eredeti nyelven is és ott sem értettem. Ráadásul nem tudom, hogy a ti példányotok is ilyen-e, vagy csak én futottam bele egy furcsa kiadásba, de az első 60-70 oldalon néhány oldalon olyan volt, mintha a betűknek árnyéka lenne. Egy-egy ilyen oldal után extrém módon jojózni kezdett a szemem. Ez engem egy kicsit zavart, de szerencsére csak az eleje volt ilyen, a későbbi oldalakon már rendesen olvasható volt a szöveg.
Mivel a könyv ifjúsági, ezért szerencsére a kínos szexjelenetek elmaradtak, az írónő a képzeletünkre bízza ezen jelenetek kiteljesedését. Én személy szerint ennek nagyon örültem, sokkal jobban tetszettek ebben a formában a romantikus jelenetek.
A borító nagyon tetszik, talán ez a színvilág áll hozzám a legközelebb. Szeretem ezt a kellemes rózsaszínt és a sakkra utaló motívumokat.
Bár nem utáltam a Sakk-matt című könyvet és üdvözítendőnek tartom az újítási próbálkozást, de engem sajnos nem nyert meg annyira magának, mint amennyire bíztam benne.
Ha eddig nem olvastatok semmit az írónőtől/vagy csak kevés könyvet, akkor jó választás lehet, hiszen így nincsen bennetek semmilyen elvárás és még nem unjátok a témát és a stílusát. Ha eddig szerettétek az írónő könyveit és imádjátok a stílusát, semmiképpen sem szeretnélek titeket lebeszélni róla. Molyon is 90% felett áll a könyv, könnyen lehet, hogy a gond velem van. Ne felejtsétek, ízlések és pofonok. :)
Értékelés: 5/3
Nyereményjáték
Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
KÉRDÉS
Mi Mallory sakk-klubjának a neve?
A turné állomásai
12.17 Kelly és Lupi olvas
12.19 Dreamworld
12.21 Csak olvass!
12.23 Hagyjatok! Olvasok!
12.27 Fanni’s Library
12.29 Sorok között
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése