Sziasztok!
A Menő Könyveknek köszönhetően Adam Silvera egy újabb regényével facsarja ki két kézzel a szívünket. A Csak emlékeket hagytál nekem egy Griffin nevű srácról szól, aki megtalálja, aztán elveszíti élete szerelmét. A keserédes történetet ezúttal négy bloggerünkkel követheted nyomon, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Griffin világa atomjaira hullik, amikor első szerelme és volt párja, Theo életét veszti balesetben. Noha Theo a főiskolai tanulmányai miatt már Kaliforniába költözött, és új kapcsolatba kezdett Jacksonnal, Griffin sosem kételkedett abban, hogy amikor eljön a megfelelő alkalom, Theo mégis visszatér majd hozzá. Most azonban a jövő, amit elképzelt magának, teljesen más irányt vett.
Mindennek tetejébe az egyetlen ember, aki Griffin fájdalmát igazán megérti, az Jackson. De hiába nyílnak meg őszintén egymásnak, Griffin egyre mélyebbre csúszik a lejtőn. Elveszik kényszerbetegsége és önpusztító döntései örvényében, felőrlik régóta őrzött titkai.
Ha valaha szeretne egy ép jövőt magának, Griffin először kénytelen szembenézni a saját emlékeivel, élete puzzle-jének minden egyes szívszorító darabjával.
A nagysikerű Mindketten meghalnak a végén New York Times-sikerlistás szerzőjének legújabb művében elsöprő erővel mutatja be a gyász és a mentális betegség világát; annak következményeit, ha az ember nem hajlandó elengedni a múltat.
Ha valamit megtanultam az elmúlt évek során, akkor az az, hogy Adam Silvera nagyjából sportot űz a regényeiben abból, hogy megríkatja az olvasóit. Szerintem elemileg képtelen arra, hogy valami vidámat alkosson. No persze nem is várnám ezt tőle, igazából pont emiatt szeretem a könyveit, hiszen már ismertek. Tudjátok, hogy szeretem, ha egy történet hatására atomjaimra hullom és teljesen elveszek a lapok között. Eddig két könyvét olvastam az írónak, a Mindketten meghalnak a végént és Az első, aki meghal a végént és mindkét könyvet a szívembe zártam. Emiatt egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy a legújabb, magyarul megjelenő regényét is szeretném majd sorra keríteni.
Bevallom, kicsit ufónak érzem most magam. Ritkán csinálok ilyet, de most az értékelésem megírása előtt beléptem a könyv molyos oldalára és kíváncsiságból meglestem, hogy mások hogyan vélekednek róla. És teljesen megdöbbentem, mert realizáltam, hogy én leszek az első, aki nem 5, vagy 4,5 csillagot akar adni a könyvre. Ne értsetek félre, a Csak emlékeket hagytál nekem című kötet is egy igazán szerethető ifjúsági történet, komoly mondanivalóval, de engem valahogy nem ragadott annyira magával, mint a másik két általam olvasott kötete az írónak. Tény, hogy mély nyomokat hagyott bennem, ám úgy éreztem, hogy nem tudok kötődni a szereplőkhöz. Végig úgy éreztem, hogy Griffin túlságosan távoli, minden idegszálammal próbáltam együttérezni vele, de inkább szánalmat ébresztett bennem a karaktere, mint szimpátiát. Furcsa amúgy, mert összességében tényleg szinte csak jót tudok mondani a regényről, de valahogy engem nem nyűgözött le mégsem a történet. Azt hiszem, hogy erre mondják azt, hogy ízlések és pofonok.
A Csak emlékeket hagytál nekem, egy rendkívül fájdalmas és felkavaró történet a gyászról, a fájdalomról, az első szerelemről és tulajdonképpen a továbblépésről. Egy kötet, amiben bár fontos szerepet játszik a halál és az elmúlás, mégis igyekszik az emlékeket éltetni és azt bemutatni, hogy a gyász sokféle lehet. Ahogy minden ember más, úgy tulajdonképpen a veszteséget is mindannyian máshogy éljük meg. Vannak, akik csendben sírnak, mások az egész fájdalmukat kiordítják a világba. Van, aki igyekszik tartani magát, más meg arra is képtelen, hogy megfürödjön, vagy éppen eljárjon iskolába/munkába. Van, aki egy családtag elvesztése során magát okolja, van aki pedig az egész világra haragszik. Van, aki szívesen beszél az elhunytról, mások pedig képtelenek még arra is, hogy a nevét kimondják. Ahogy mondtam, ahány ember, annyi gyász és annyiféle gyászfeldolgozás. A könyv főszereplője Griffin teljesen szétesik, mikor elveszíti legjobb barátját, aki egyben az exbarátja is. Érezhető, hogy ezer szállal kötődtek egymáshoz, a szakítás után is így a fiúnak nem csak a barátjának elvesztésének a tényével kell megküzdenie, hanem az általa elképzelt közös jövőképet is el kell engednie. Hogy találhat újra Griffin magára? Vajon képes egy olyan jövőt elképzelni magának, amiben nem szerepel Theo?
Ez a könyv egy mérhetetlenül fájdalmas történet, borzasztóan depresszív, végig görcsben van az ember gyomra olvasás közben. Adam Silvera tulajdonképpen, fogja az ember lelkét, majd egy jól irányzott mozdulattal a földhöz vágja és ott hagyja a szívünket védtelenül, sajogva. Nem árul zsákbamacskát, a cím is sejteti a fájdalmas végkifejletet. Az első pillanattól kezdve szembesül az olvasó Theo halálával, így már az első sor elolvasása után érezhető, hogy ez a történet sem lesz sétagalopp. Az általam olvasott többi könyve abban más talán, hogy azokban az utoló másodpercig reménykedik az olvasó, hogy a dolgok majd talán jobbra fordulnak, hogy nem érhet véget valakinek az élete, miközben a szemünk előtt éli át a Végnapját és ezáltal az utolsó kalandjait. Az a csalfa, illékony remény valahogy megédesítette az olvasást és bármilyen fájdalmas is volt a vége, valahogy mégis bíztam az utolsó másodpercig. A Csak emlékeket hagytál nekem azonban egy másodpercig sem kecsegetet a remény illúziójával. Már az első mondatból kiderül, hogy Theo meghal. Sem a való világ, sem pedig Adam Silvera világa nem a csodákra épül. Theo meghal, az olvasó pedig végigkíséri Griffint ezt a fájdalmas úton, hogy valahogy megbírkózzon a veszteséggel. A fiú gyásza elsöprő erejű, én például gyorsan olvasó típus vagyok, de képtelen lettem volna egyhuzamban ledarálni a regényt. Egy kicsit félre kellett tennem, csinálnom kellett valami vidám dolgot, mert engem tényleg borzasztóan lehozott az életről. Pedig nem vagyok egy mimóza lélek, a holokauszt regényének a kedvenceim, szóval a fájdalom nem ismeretlen számomra. De Griffin gyásza annyira erős és kézzelfogható volt számomra, hogy csak kis adagokban voltam képes őt elviselni.
A könyv tulajdonképpen két részből áll, az egyes fejezetek váltogatják egymást. Az emlékek során megismerhetjük Theo, Griffin és Wade trióját. A fiúk kapcsolatát és barátságát. A jelenben pedig azt láthatjuk, ahogy Griffin küzd a fájdalmával. Bár mérhetetlenül drukkoltam neki, hogy valahogy túljusson a dolgon, de sokszor inkább idegesített a viselkedése. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedd már össze magad fiam. A két fiú ragaszkodása nem tűnt számomra túlságosan egészségesnek. Az első szerelem nehezen múlik, ezt gondolom sokan tapasztaltátok. Egy szakítás után azonban, csakis maradhatnak barátok a felek, ha már nincsenek gyengéd érzéseik egymás iránt. Hiszen nem várható el a másiktól, hogy a közelemben maradjon és örüljön az én új kapcsolatomnak, ha közben ezzel konkrétan összetöröm a szívét. Egy szakítás soha nem könnyű, főleg akkor, ha még maradtak utána érzelmek. De soha nem szabad úgy elválni, hogy közben elvárom a másiktól azt, hogy ha van valami, akkor azonnal futhassak hozzá, ez egyszerűen egészségtelen. Olykor az a legbölcsebb dolog, ha hagyjuk, hogy a másik elmenjen, mi pedig elindulunk az ellenkező irányba. Theo és Griffin kapcsolata a szakítás után inkább toxikussá vált. Főleg azok után, hogy Theo megismerkedett egy másik fiúval (Jackson) és össze is jött vele. Ez a furcsa szerelmi háromszög pedig egyik fiúnak sem volt jó. Mindenki szenvedett és talán ez is okozta a legnagyobb problémát. Hiszen Theo halála mindenkit fájdalmasan érintett, az általa okozott űr tapintható volt. De ami még ennél is szomorúbb volt, hogy úgy ment el, hogy nem érhette meg, hogy ez a zűrzavaros és furcsa helyzet megoldódjon.
És talán emiatt volt számomra nehezen befogadhatóbb ez a történet, mert nemcsak Griffin, hanem Theo viselkedése is mérhetetlenül idegesített. De hogy legyen az ember lánya mérges, egy halottra? Ez az egyéni frusztrációm pedig végigkísérte az olvasást és teljesen rányomta a bélyegét az egészre.
Talán Jackson és Wade volt a két kedvenc karakterem. Jackson nehéz helyzetben volt, szerette Theót de úgy érezte, hogy meg kell küzdenie Griffinnel is. Ahogy fentebb is írtam, mivel a két fiú nem húzta meg egyértelműen az új határokat, így nehéz helyzetbe került Jackson. Úgy érezte, hogy Theo bármikor otthagyhatja őt, ez pedig lássuk be, tényleg nem túlságosan fair vele szemben. Hogy lehetsz együtt valakivel, ha közben azt érzed, hogy a szíve máshova húzza? Az igazán tragikus persze az, hogy már karnyújtásnyira volt a megoldás, de Theo ezt sajnos már nem érhette meg. A halála pedig sajnos még jobban összekuszálta az amúgy is bizonytalan lábakon álló jövőt.
Wade a szívem csücskének egyetlen szem mazsolája, az első pillanattól kezdve ő vált számomra a legszimpatikusabb karakter. Sajnáltam, hogy kicsit kevesebb szerepet kapott, de így is jó volt olvasni róla és arról, hogy miként kötődött a fiúkhoz, hogyan élte meg Theo elvesztését. Sok dolgot sejtettem vele kapcsolatban és örültem, hogy nem tévedtem. Ennél jobbat igazából el sem tudtam volna képzelni.
Ami még igazán érdekes volt, az Griffin kényszerbetegsége, a mániás ragaszkodása a páros számokhoz. A gyász sokat rontott az állapotán, de ahogy éreztem olvasás közben, már akkor sem volt egészséges ez a kattanása, amikor boldognak érezte magát Theo oldalán. Csodabogárnak lett elkönyvelve, de a gyász hatására olyanannyira eldurvult nála ez a kényszer, hogy már az egész életére hatással volt. Meghatározta és gúzsba kötötte őt. Az első pillanattól kezdve egy jó pszichiáterre lett volna szüksége, de persze segíteni csak annak lehet, aki engedi. Ez egy olyan út, amin a fiúnak egyedül kell végigmennie. A kérdés csupán az, hogy vajon képes lesz-e erre, vagy végérvényesen elveszik a gyász sötét felhőjében?
Összességében persze egy rossz szavam sem lehet Adam Silvera legújabb magyarul megjelent kötetére, az egyetlen hibája csupán az, hogy engem valahogy nem vett le a lábamról. A gyász és a veszteség sokszor tabunak számít, így szuper, hogy ezzel a témával foglalkozik az író. Bár nálam nem lett akkora kedvenc, mint a másik kettő általam olvasott regénye, örülök, hogy elolvastam, mert igazán értékes olvasmányélménnyel gazdagodtam. Ha szeretitek a fájdalmas történeteket, akkor mindenképpen ajánlom nektek a Csak emlékeket hagytál nekem című regényt. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A gyász a központi témája ennek a könyvnek, ezért ezúttal olyan történeteket keresünk a játék során, amely ugyanezzel a témával foglalkoznak. Nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján beírni az adott könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
FÜLSZÖVEGRÉSZLET
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Állomáslista
07. 13. Hagyjatok! Olvasok!
07. 15. Csak olvass!
07. 17. Sorok között
07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése